HUNGARIAN - Karoli This Bible is in the Public Domain.(HU)
1 Mózes 1:1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.(HU)
1 Mózes 1:2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.(HU)
1 Mózes 1:3 És monda Isten: Legyen világosság: és lõn világosság.(HU)
1 Mózes 1:4 És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtõl.(HU)
1 Mózes 1:5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lõn este és lõn reggel, elsõ nap.(HU)
1 Mózes 1:6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl.(HU)
1 Mózes 1:7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektõl. És úgy lõn.(HU)
1 Mózes 1:8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lõn este, és lõn reggel, második nap.(HU)
1 Mózes 1:9 És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn.(HU)
1 Mózes 1:10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyûlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.(HU)
1 Mózes 1:11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az õ neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lõn.(HU)
1 Mózes 1:12 Hajta tehát a föld gyenge fûvet, maghozó fûvet az õ neme szerint, és gyümölcstermõ fát, a melynek gyümölcsében mag van az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó.(HU)
1 Mózes 1:13 És lõn este és lõn reggel, harmadik nap.(HU)
1 Mózes 1:14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendõknek.(HU)
1 Mózes 1:15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lõn.(HU)
1 Mózes 1:16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.(HU)
1 Mózes 1:17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;(HU)
1 Mózes 1:18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtõl. És látá Isten, hogy jó.(HU)
1 Mózes 1:19 És lõn este és lõn reggel, negyedik nap.(HU)
1 Mózes 1:20 És monda Isten: Pezsdûljenek a vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.(HU)
1 Mózes 1:21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az õ nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesõt az õ neme szerint. És látá Isten, hogy jó.(HU)
1 Mózes 1:22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.(HU)
1 Mózes 1:23 És lõn este és lõn reggel, ötödik nap.(HU)
1 Mózes 1:24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élõ állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lõn.(HU)
1 Mózes 1:25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.(HU)
1 Mózes 1:26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.(HU)
1 Mózes 1:27 Teremté tehát az Isten az embert az õ képére, Isten képére teremté õt: férfiúvá és asszonynyá teremté õket.(HU)
1 Mózes 1:28 És megáldá Isten õket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.(HU)
1 Mózes 1:29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fûvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.(HU)
1 Mózes 1:30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élõ lélek van, a zöld fûveket [adom] eledelûl. És úgy lõn.(HU)
1 Mózes 1:31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lõn este és lõn reggel, hatodik nap.(HU)
1 Mózes 2:1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.(HU)
1 Mózes 2:2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az õ munkáját, a melyet alkotott vala, megszûnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.(HU)
1 Mózes 2:3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szûnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.(HU)
1 Mózes 2:4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,(HU)
1 Mózes 2:5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fû sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esõt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;(HU)
1 Mózes 2:6 Azonban pára szállott vala fel a földrõl, és megnedvesíté a föld egész színét.(HU)
1 Mózes 2:7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az õ orrába életnek lehelletét. Így lõn az ember élõ lélekké.(HU)
1 Mózes 2:8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felõl, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.(HU)
1 Mózes 2:9 És nevele az Úr Isten a földbõl mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.(HU)
1 Mózes 2:10 Folyóvíz jõ vala pedig ki Édenbõl a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy fõágra szakad vala.(HU)
1 Mózes 2:11 Az elsõnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany [terem.](HU)
1 Mózes 2:12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kõ.(HU)
1 Mózes 2:13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.(HU)
1 Mózes 2:14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.(HU)
1 Mózes 2:15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté õt az Éden kertjébe, hogy mívelje és õrizze azt.(HU)
1 Mózes 2:16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.(HU)
1 Mózes 2:17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.(HU)
1 Mózes 2:18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítõ társat, hozzá illõt.(HU)
1 Mózes 2:19 És formált vala az Úr Isten a földbõl mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élõ állatnak, az annak neve.(HU)
1 Mózes 2:20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.(HU)
1 Mózes 2:21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivõn egyet annak oldalbordái közûl, és hússal tölté be annak helyét.(HU)
1 Mózes 2:22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberbõl, asszonynyá, és vivé az emberhez.(HU)
1 Mózes 2:23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testembõl való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberbõl vétetett.(HU)
1 Mózes 2:24 Annakokáért elhagyja a férfiú az õ atyját és az õ anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.(HU)
1 Mózes 2:25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az õ felesége, és nem szégyenlik vala.(HU)
1 Mózes 3:1 A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?(HU)
1 Mózes 3:2 És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk;(HU)
1 Mózes 3:3 De annak a fának gyümölcsébõl, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.(HU)
1 Mózes 3:4 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;(HU)
1 Mózes 3:5 Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.(HU)
1 Mózes 3:6 És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcsébõl, és evék, és ada vele levõ férjének is, és az is evék.(HU)
1 Mózes 3:7 És megnyilatkozának mindkettõjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötõket csinálának magoknak.(HU)
1 Mózes 3:8 És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hûvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtõzék az ember és az õ felesége az Úr Isten elõl a kert fái között.(HU)
1 Mózes 3:9 Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?(HU)
1 Mózes 3:10 És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.(HU)
1 Mózes 3:11 És monda Õ: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytõl tiltottalak, hogy arról ne egyél?(HU)
1 Mózes 3:12 És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, õ ada nékem arról a fáról, úgy evém.(HU)
1 Mózes 3:13 És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.(HU)
1 Mózes 3:14 És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.(HU)
1 Mózes 3:15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.(HU)
1 Mózes 3:16 Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselõsséged fájdalmait, fájdalommal szûlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, õ pedig uralkodik te rajtad.(HU)
1 Mózes 3:17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyrõl azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belõle életednek minden napjaiban.(HU)
1 Mózes 3:18 Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezõnek fûvét.(HU)
1 Mózes 3:19 Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.(HU)
1 Mózes 3:20 Nevezte vala pedig Ádám az õ feleségét Évának, mivelhogy õ lett anyja minden élõnek.(HU)
1 Mózes 3:21 És csinála az Úr Isten Ádámnak és az õ feleségének bõr ruhákat, és felöltözteté õket.(HU)
1 Mózes 3:22 És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közûlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:(HU)
1 Mózes 3:23 Kiküldé õt az Úr Isten az Éden kertjébõl, hogy mívelje a földet, a melybõl vétetett vala.(HU)
1 Mózes 3:24 És kiûzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felõl a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy õrizzék az élet fájának útját.(HU)
1 Mózes 4:1 Azután ismeré Ádám az õ feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szûli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.(HU)
1 Mózes 4:2 És ismét szûlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lõn, Kain pedig földmívelõ.(HU)
1 Mózes 4:3 Lõn pedig idõ multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcsébõl.(HU)
1 Mózes 4:4 És Ábel is vive az õ juhainak elsõ fajzásából és azoknak kövérségébõl. És tekinte az Úr Ábelre és az õ ajándékára.(HU)
1 Mózes 4:5 Kainra pedig és az õ ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.(HU)
1 Mózes 4:6 És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?(HU)
1 Mózes 4:7 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fõvel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bûn az ajtó elõtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.(HU)
1 Mózes 4:8 És szól s beszél vala Kain Ábellel, az õ atyjafiával. És lõn, mikor a mezõn valának, támada Kain Ábelre az õ atyjafiára, és megölé õt.(HU)
1 Mózes 4:9 És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Õ pedig monda: Nem tudom, avagy õrizõje vagyok-é én az én atyámfiának?(HU)
1 Mózes 4:10 Monda pedig [az Úr]: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földrõl.(HU)
1 Mózes 4:11 Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az õ száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedbõl.(HU)
1 Mózes 4:12 Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az õ termõ erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.(HU)
1 Mózes 4:13 Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.(HU)
1 Mózes 4:14 Ímé elûzöl engem ma e földnek színérõl, és a te színed elõl el kell rejtõznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.(HU)
1 Mózes 4:15 És monda néki az Úr: Sõt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.(HU)
1 Mózes 4:16 És elméne Kain az Úr színe elõl, és letelepedék Nód földén, Édentõl keletre.(HU)
1 Mózes 4:17 És ismeré Kain az õ feleségét, az pedig fogada méhében, és szûlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az õ fiának nevérõl Hánókhnak.(HU)
1 Mózes 4:18 És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet.(HU)
1 Mózes 4:19 Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla.(HU)
1 Mózes 4:20 És szûlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak.(HU)
1 Mózes 4:21 Az õ atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak.(HU)
1 Mózes 4:22 Czilla pedig szûlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát.(HU)
1 Mózes 4:23 Akkor monda Lámekh az õ feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött.(HU)
1 Mózes 4:24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.(HU)
1 Mózes 4:25 Ádám pedig ismét ismeré az õ feleségét, és az szûle néki fiat, és nevezé annak nevét Séthnek: mert adott [úgymond,] énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain.(HU)
1 Mózes 4:26 Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét.(HU)
1 Mózes 5:1 Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt.(HU)
1 Mózes 5:2 Férfiúvá és asszonynyá teremté õket, és megáldá õket és nevezé az õ nevöket Ádámnak, a mely napon teremtetének.(HU)
1 Mózes 5:3 Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendõt, és nemze [fiat] az õ képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.(HU)
1 Mózes 5:4 És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendõre, és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 5:5 És lõn Ádám egész életének ideje kilenczszáz harmincz esztendõ; és meghala.(HU)
1 Mózes 5:6 Éle pedig Séth száz öt esztendõt, és nemzé Énóst.(HU)
1 Mózes 5:7 És éle Séth, minekutánna Énóst nemzette, nyolczszáz hét esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 5:8 És lõn Séth egész életének ideje kilenczszáz tizenkét esztendõ; és meghala.(HU)
1 Mózes 5:9 Éle pedig Énós kilenczven esztendõt, és nemzé Kénánt.(HU)
1 Mózes 5:10 És éle Énós, minekutánna Kénánt nemzette, nyolczszáz tizenöt esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 5:11 És lõn Énós egész életének ideje kilenczszáz öt esztendõ; és meghala.(HU)
1 Mózes 5:12 Éle pedig Kénán hetven esztendõt, és nemzé Mahalálélt.(HU)
1 Mózes 5:13 És éle Kénán, minekutánna Mahalálélt nemzette, nyolczszáz negyven esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 5:14 És lõn Kénán egész életének ideje kilenczszáz tíz esztendõ; és meghala.(HU)
1 Mózes 5:15 Éle pedig Mahalálél hatvanöt esztendõt, és nemzé Járedet.(HU)
1 Mózes 5:16 És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 5:17 És lõn Mahalálél egész életének ideje nyolczszáz kilenczvenöt esztendõ; és meghala.(HU)
1 Mózes 5:18 Éle pedig Járed száz hatvankét esztendõt, és nemzé Énókhot.(HU)
1 Mózes 5:19 És éle Járed, minekutánna Énókhot nemzette, nyolczszáz esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 5:20 És lõn Járed egész életének ideje kilenczszáz hatvankét esztendõ; és meghala.(HU)
1 Mózes 5:21 Éle pedig Énókh hatvanöt esztendõt, és nemzé Methuséláht.(HU)
1 Mózes 5:22 És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 5:23 És lõn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendõ.(HU)
1 Mózes 5:24 És mivel Énókh Istennel járt vala; eltûnék, mert Isten magához vevé.(HU)
1 Mózes 5:25 Éle pedig Methusélah száz nyolczvanhét esztendõt és nemzé Lámekhet.(HU)
1 Mózes 5:26 És éle Methusélah, minekutánna Lámekhet nemzette, hétszáz nyolczvankét esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 5:27 És lõn Methusélah egész életének ideje kilenczszáz hatvankilencz esztendõ; és meghala.(HU)
1 Mózes 5:28 Éle pedig Lámekh száz nyolczvankét esztendõt, és nemze fiat.(HU)
1 Mózes 5:29 És nevezé azt Noénak, mondván: Ez vígasztal meg minket munkálkodásunkban s kezünk terhes fáradozásában e földön, melyet megátkozott az Úr.(HU)
1 Mózes 5:30 És éle Lámekh, minekutánna Noét nemzette, ötszáz kilenczvenöt esztendõt; és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 5:31 És lõn Lámekh egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendõ; és meghala.(HU)
1 Mózes 5:32 És mikor Noé ötszáz esztendõs volt, nemzé Noé Sémet, Khámot és Jáfetet.(HU)
1 Mózes 6:1 Lõn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.(HU)
1 Mózes 6:2 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közûl, kiket megkedvelnek vala.(HU)
1 Mózes 6:3 És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy õ test; legyen életének ideje száz húsz esztendõ.(HU)
1 Mózes 6:4 Az óriások valának a földön abban az idõben, sõt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok [gyermekeket] szûlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak.(HU)
1 Mózes 6:5 És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.(HU)
1 Mózes 6:6 Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az õ szívében.(HU)
1 Mózes 6:7 És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színérõl; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem.(HU)
1 Mózes 6:8 De Noé kegyelmet talála az Úr elõtt.(HU)
1 Mózes 6:9 Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé.(HU)
1 Mózes 6:10 És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.(HU)
1 Mózes 6:11 A föld pedig romlott vala Isten elõtt és megtelék a föld erõszakoskodással.(HU)
1 Mózes 6:12 Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az õ útát a földön.(HU)
1 Mózes 6:13 Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett elõttem, mivelhogy a föld erõszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem õket a földdel egybe.(HU)
1 Mózes 6:14 Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belõl és kivûl szurokkal.(HU)
1 Mózes 6:15 Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing.(HU)
1 Mózes 6:16 Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülrõl; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt.(HU)
1 Mózes 6:17 Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élõ lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész.(HU)
1 Mózes 6:18 De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled.(HU)
1 Mózes 6:19 És minden élõbõl, s minden testbõl, mindenbõl kettõt-kettõt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nõstények legyenek.(HU)
1 Mózes 6:20 A madarak közûl az õ nemök szerint, a barmok közûl az õ nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közûl az õ nemök szerint; mindenbõl kettõ-kettõ menjen be hozzád, hogy életben maradjanak.(HU)
1 Mózes 6:21 Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehetõ, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelûl.(HU)
1 Mózes 6:22 És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.(HU)
1 Mózes 7:1 Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak elõttem ebben a nemzedékben.(HU)
1 Mózes 7:2 Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nõstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettõt-kettõt, hímet és nõstényét.(HU)
1 Mózes 7:3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nõstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén.(HU)
1 Mózes 7:4 Mert hét nap múlva esõt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színérõl minden állatot, melyet teremtettem.(HU)
1 Mózes 7:5 Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala.(HU)
1 Mózes 7:6 Noé pedig hatszáz esztendõs vala, mikor az özönvíz volt a földön.(HU)
1 Mózes 7:7 Beméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és fiainak feleségei õ vele a bárkába, az özönvíz elõl.(HU)
1 Mózes 7:8 A tiszta barmok közûl, és a tisztátalan barmok közûl, a madarak közûl, és minden földön csúszó-mászó állat közûl,(HU)
1 Mózes 7:9 Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába, hím és nõstény: a mint Isten megparancsolta vala Noénak.(HU)
1 Mózes 7:10 Lõn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre.(HU)
1 Mózes 7:11 Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.(HU)
1 Mózes 7:12 És esék az esõ a földre negyven nap és negyven éjjel.(HU)
1 Mózes 7:13 Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az õ fiainak három felesége velök együtt a bárkába.(HU)
1 Mózes 7:14 Õk, és minden vad az õ neme szerint és minden barom az õ neme szerint és minden csúszó-mászó állat, mely csúsz-mász a földön, az õ neme szerint és minden repdesõ állat az õ neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.(HU)
1 Mózes 7:15 Kettõ-kettõ méne be Noéhoz a bárkába minden testbõl, melyben élõ lélek vala.(HU)
1 Mózes 7:16 A melyek pedig bemenének, hím és nõstény méne be minden testbõl, a mint parancsolta vala Isten õnéki: és az Úr bezára utána [az] [ajtót].(HU)
1 Mózes 7:17 Mikor az özönvíz negyven napig volt a földön, annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és az felemelkedék a földrõl.(HU)
1 Mózes 7:18 A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön, és a bárka jár vala a víz színén.(HU)
1 Mózes 7:19 Azután a vizek felette igen nagy erõt vevének a földön, és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.(HU)
1 Mózes 7:20 Tizenöt singgel nevekedének a vizek feljebb, minekutánna a hegyek elboríttattak vala.(HU)
1 Mózes 7:21 És oda vesze minden földön járó test, madár, barom, vad, és a földön nyüzsgõ minden csúszó-mászó állat; és minden ember.(HU)
1 Mózes 7:22 Mindaz, a minek orrában élõ lélek lehellete vala, a szárazon valók közûl mind meghala.(HU)
1 Mózes 7:23 És eltörle [az Isten] minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertõl a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek eltöröltetének a földrõl; és csak Noé marada meg, és azok a kik vele valának a bárkában.(HU)
1 Mózes 7:24 És erõt vevének a vizek a földön, száz ötven napig.(HU)
1 Mózes 8:1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely õ vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának.(HU)
1 Mózes 8:2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszûnt az esõ az égbõl.(HU)
1 Mózes 8:3 És elmenének a vizek a földrõl folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek.(HU)
1 Mózes 8:4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén.(HU)
1 Mózes 8:5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó elsõ napján meglátszának a hegyek csúcsai.(HU)
1 Mózes 8:6 És lõn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala.(HU)
1 Mózes 8:7 És kibocsátá a hollót, és az elrepûlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földrõl felszáradának.(HU)
1 Mózes 8:8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színérõl.(HU)
1 Mózes 8:9 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére õ hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; õ pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába.(HU)
1 Mózes 8:10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából.(HU)
1 Mózes 8:11 És megjöve õ hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földrõl.(HU)
1 Mózes 8:12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé õ hozzá vissza.(HU)
1 Mózes 8:13 És lõn a hatszáz egyedik esztendõben, az elsõ hónak elsõ napján, felszáradának a vizek a földrõl, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe.(HU)
1 Mózes 8:14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.(HU)
1 Mózes 8:15 És szóla az Isten Noénak, mondván:(HU)
1 Mózes 8:16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.(HU)
1 Mózes 8:17 Minden vadat, mely veled van, minden testbõl, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.(HU)
1 Mózes 8:18 Kiméne azért Noé és az õ fiai, az õ felesége, és az õ fiainak feleségei õ vele.(HU)
1 Mózes 8:19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az õ neme szerint.(HU)
1 Mózes 8:20 És oltárt építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égõáldozattal az oltáron.(HU)
1 Mózes 8:21 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az õ szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az õ ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élõ állatot, mint cselekedtem.(HU)
1 Mózes 8:22 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.(HU)
1 Mózes 9:1 Azután megáldá Isten Noét és az õ fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.(HU)
1 Mózes 9:2 És féljen és rettegjen tõletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;(HU)
1 Mózes 9:3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelûl; a mint a zöld fûvet, nektek adtam mindazokat.(HU)
1 Mózes 9:4 Csak a húst az õt elevenítõ vérrel meg ne egyétek.(HU)
1 Mózes 9:5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertõl, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.(HU)
1 Mózes 9:6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.(HU)
1 Mózes 9:7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.(HU)
1 Mózes 9:8 És szóla az Isten Noénak és vele az õ fiainak, mondván:(HU)
1 Mózes 9:9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.(HU)
1 Mózes 9:10 És minden élõ állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.(HU)
1 Mózes 9:11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.(HU)
1 Mózes 9:12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök idõkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élõ állat között, mely ti veletek van:(HU)
1 Mózes 9:13 Az én ívemet helyeztetem a felhõkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.(HU)
1 Mózes 9:14 És lészen, hogy mikor felhõvel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhõben.(HU)
1 Mózes 9:15 És megemlékezem az én szövetségemrõl, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testbõl való élõ állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.(HU)
1 Mózes 9:16 Azért legyen tehát az ív a felhõben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségrõl Isten között és minden testbõl való élõ állat között, mely a földön van.(HU)
1 Mózes 9:17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.(HU)
1 Mózes 9:18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.(HU)
1 Mózes 9:19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektõl népesedék meg az egész föld.(HU)
1 Mózes 9:20 Noé pedig földmívelõ kezde lenni, és szõlõt ültete.(HU)
1 Mózes 9:21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.(HU)
1 Mózes 9:22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az õ atyjának mezítelenségét, és hírûl adá künnlevõ két testvérének.(HU)
1 Mózes 9:23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.(HU)
1 Mózes 9:24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az õ kisebbik fia cselekedett vala:(HU)
1 Mózes 9:25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.(HU)
1 Mózes 9:26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!(HU)
1 Mózes 9:27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!(HU)
1 Mózes 9:28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.(HU)
1 Mózes 9:29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendõ; és meghala.(HU)
1 Mózes 10:1 Ez pedig a Noé fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnek nemzetsége; és fiaik születének az özönvíz után.(HU)
1 Mózes 10:2 Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász.(HU)
1 Mózes 10:3 A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth, és Tógármah.(HU)
1 Mózes 10:4 Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim.(HU)
1 Mózes 10:5 Ezekbõl váltak ki a szigetlakó népek az õ országaikban, mindenik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.(HU)
1 Mózes 10:6 Khámnak pedig fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.(HU)
1 Mózes 10:7 Khúsnak pedig fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh, Szabthékah. Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán.(HU)
1 Mózes 10:8 Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.(HU)
1 Mózes 10:9 Ez hatalmas vadász vala az Úr elõtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr elõtt, mint Nimród.(HU)
1 Mózes 10:10 Az õ birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén.(HU)
1 Mózes 10:11 E földrõl ment aztán Assiriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát, és Kaláht.(HU)
1 Mózes 10:12 És Reszent Ninivé között és Kaláh között: ez az a nagy város.(HU)
1 Mózes 10:13 Miczráim pedig nemzé: Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot.(HU)
1 Mózes 10:14 Pathruszimot és Kaszlukhimot, a honnan a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.(HU)
1 Mózes 10:15 Kanaán pedig nemzé Czídont, az õ elsõszülöttét, és Khétet.(HU)
1 Mózes 10:16 Jebuzeust, Emorreust, és Girgazeust.(HU)
1 Mózes 10:17 Khivveust, Harkeust, és Szineust.(HU)
1 Mózes 10:18 Arvadeust, Czemareust, Hamatheust. És azután elszéledének a Kananeusok nemzetségei.(HU)
1 Mózes 10:19 Vala pedig a Kananeusok határa, Czídonból Gérár felé menve Gázáig; Sodoma, Gomora, Ádmáh, és Czeboim felé menve Lésáig.(HU)
1 Mózes 10:20 Ezek a Khám fiai családjok, nyelvök, földjök s nemzetségök szerint.(HU)
1 Mózes 10:21 Sémnek is lettek gyermekei; a ki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala.(HU)
1 Mózes 10:22 Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám.(HU)
1 Mózes 10:23 Arámnak fiai pedig: Úcz, Húl, Gether és Más.(HU)
1 Mózes 10:24 Arpaksád pedig nemzé Séláht, Séláh pedig Hébert.(HU)
1 Mózes 10:25 Hébernek is lett két fia: Az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az õ idejében osztatott el a föld; testvérének pedig neve Joktán.(HU)
1 Mózes 10:26 Joktán pedig nemzé Almodádot, Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot.(HU)
1 Mózes 10:27 Hadórámot, Úzált és Dikláth.(HU)
1 Mózes 10:28 Obált, Abimáélt és Sébát.(HU)
1 Mózes 10:29 Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind a Joktán fiai.(HU)
1 Mózes 10:30 És vala ezeknek lakása, Mésától fogva Séfárba menve a napkeleti hegyekig.(HU)
1 Mózes 10:31 Ezek a Sém fiai családjok, nyelvök, földjök és nemzetségök szerint.(HU)
1 Mózes 10:32 Ezek a Noé fiainak családjai az õ nemzetségeik szerint, az õ népeik között, és ezektõl szaporodának el a népek a földön, az özönvíz után.(HU)
1 Mózes 11:1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.(HU)
1 Mózes 11:2 És lõn mikor kelet felõl elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.(HU)
1 Mózes 11:3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.(HU)
1 Mózes 11:4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.(HU)
1 Mózes 11:5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.(HU)
1 Mózes 11:6 És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.(HU)
1 Mózes 11:7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.(HU)
1 Mózes 11:8 És elszéleszté õket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszûnének építeni a várost.(HU)
1 Mózes 11:9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el õket az Úr az egész földnek színére.(HU)
1 Mózes 11:10 Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendõs korában nemzé Arpaksádot, két esztendõvel az özönvíz után.(HU)
1 Mózes 11:11 És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 11:12 Arpaksád pedig harminczöt esztendõs vala, és nemzé Séláht.(HU)
1 Mózes 11:13 És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 11:14 Séláh pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Hébert.(HU)
1 Mózes 11:15 És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 11:16 Héber pedig harmincznégy esztendõs vala és nemzé Péleget.(HU)
1 Mózes 11:17 És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 11:18 Péleg pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Réut.(HU)
1 Mózes 11:19 És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 11:20 Réu pedig harminczkét esztendõs vala, és nemzé Sérugot.(HU)
1 Mózes 11:21 És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 11:22 Sérug pedig harmincz esztendõs vala, és nemzé Nákhort.(HU)
1 Mózes 11:23 És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 11:24 Nákhor pedig huszonkilencz esztendõs vala, és nemzé Thárét.(HU)
1 Mózes 11:25 És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.(HU)
1 Mózes 11:26 Tháré pedig hetven esztendõs vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.(HU)
1 Mózes 11:27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.(HU)
1 Mózes 11:28 Meghala pedig Hárán, az õ atyjának Thárénak szemei elõtt, az õ születésének földjén, Úr-Kaszdimban.(HU)
1 Mózes 11:29 Ábrám pedig és Nákhor võnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.(HU)
1 Mózes 11:30 Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.(HU)
1 Mózes 11:31 És felvevé Tháré Ábrámot az õ fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az õ unokáját, és Szárait, az õ menyét, Ábrámnak az õ fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.(HU)
1 Mózes 11:32 Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendõs, és meghala Tháré Háránban.(HU)
1 Mózes 12:1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedbõl, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.(HU)
1 Mózes 12:2 És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.(HU)
1 Mózes 12:3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.(HU)
1 Mózes 12:4 És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne õ vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendõs vala, mikor kiméne Háránból.(HU)
1 Mózes 12:5 És felvevé Ábrám az õ feleségét Szárait, és Lótot, az õ atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.(HU)
1 Mózes 12:6 És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön.(HU)
1 Mózes 12:7 És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És [Ábrám] oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki.(HU)
1 Mózes 12:8 Onnan azután a hegység felé méne Bétheltõl keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségûl hívá az Úr nevét.(HU)
1 Mózes 12:9 És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.(HU)
1 Mózes 12:10 Azonban éhség lõn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban.(HU)
1 Mózes 12:11 És lõn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.(HU)
1 Mózes 12:12 Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak.(HU)
1 Mózes 12:13 Mondd [azért,] kérlek, [hogy] húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted.(HU)
1 Mózes 12:14 És lõn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép.(HU)
1 Mózes 12:15 Mikor megláták õt a Faraó fõemberei, magasztalák a Faraó elõtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába.(HU)
1 Mózes 12:16 És jól tõn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nõstényszamarai és tevéi.(HU)
1 Mózes 12:17 De megveré az Úr a Faraót és az õ házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.(HU)
1 Mózes 12:18 Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged?(HU)
1 Mózes 12:19 Miért mondottad: Húgom õ; azért vevém magamnak feleségûl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el.(HU)
1 Mózes 12:20 És parancsola felõle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták õtet és az õ feleségét, és mindenét a mije vala.(HU)
1 Mózes 13:1 Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, õ és az õ felesége, és mindene valamije vala, és Lót is õ vele, a déli tartományba.(HU)
1 Mózes 13:2 Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal.(HU)
1 Mózes 13:3 És méne helyrõl helyre délfelõl mind Béthelig, oda a hol elõször vala az õ sátora, Béthel és Hái között.(HU)
1 Mózes 13:4 Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsõben készített vala: és segítségûl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét.(HU)
1 Mózes 13:5 Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai.(HU)
1 Mózes 13:6 És nem bírá meg õket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt.(HU)
1 Mózes 13:7 Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön.(HU)
1 Mózes 13:8 Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk.(HU)
1 Mózes 13:9 Avagy nincsen-é elõtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tõlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek.(HU)
1 Mózes 13:10 Felemelé azért Lót az õ szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bõvizû föld; mert minekelõtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe.(HU)
1 Mózes 13:11 És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól.(HU)
1 Mózes 13:12 Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a [Jordán- ]melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig.(HU)
1 Mózes 13:13 Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bûnösök valának az Úr elõtt.(HU)
1 Mózes 13:14 Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tõle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyrõl, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra.(HU)
1 Mózes 13:15 Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre.(HU)
1 Mózes 13:16 És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz.(HU)
1 Mózes 13:17 Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt.(HU)
1 Mózes 13:18 Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.(HU)
1 Mózes 14:1 Lõn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban:(HU)
1 Mózes 14:2 Hadat indítának [ezek] Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen.(HU)
1 Mózes 14:3 Mind ezek a Sziddim völgyében egyesûlének; ez a Sóstenger.(HU)
1 Mózes 14:4 Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendõben ellene támadtak vala.(HU)
1 Mózes 14:5 A tizennegyedik esztendõben pedig eljöve Khédorlaomer, és a királyok, a kik õ vele [valának], és megverék a Refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé- Kirjáthajimban.(HU)
1 Mózes 14:6 És a Horeusokat az õ hegyökön, a Seiren, egész Él- Páránig, mely a puszta mellett van.(HU)
1 Mózes 14:7 És megtérének s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezõségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala Háczaczon-Thámárban.(HU)
1 Mózes 14:8 Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében:(HU)
1 Mózes 14:9 Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen.(HU)
1 Mózes 14:10 A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.(HU)
1 Mózes 14:11 És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének.(HU)
1 Mózes 14:12 Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.(HU)
1 Mózes 14:13 Eljöve pedig egy menekûlt és hírûl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.(HU)
1 Mózes 14:14 A mint meghallá Ábrám, hogy az õ atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.(HU)
1 Mózes 14:15 És csapatokra oszolván ellenök éjszaka õ és szolgái, megveré õket, és ûzé õket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.(HU)
1 Mózes 14:16 És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az õ atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.(HU)
1 Mózes 14:17 Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megverésébõl, kiméne õ elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe.(HU)
1 Mózes 14:18 Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; õ pedig a Magasságos Istennek papja vala.(HU)
1 Mózes 14:19 És megáldá õt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentõl, ég és föld teremtõjétõl.(HU)
1 Mózes 14:20 Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenbõl.(HU)
1 Mózes 14:21 És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak.(HU)
1 Mózes 14:22 És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtõjéhez:(HU)
1 Mózes 14:23 Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötõt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot.(HU)
1 Mózes 14:24 Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, õk vegyék ki az õ részöket.(HU)
1 Mózes 15:1 E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bõséges.(HU)
1 Mózes 15:2 És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkûl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?(HU)
1 Mózes 15:3 És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.(HU)
1 Mózes 15:4 És ímé szóla az Úr õ hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.(HU)
1 Mózes 15:5 És kivivé õt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.(HU)
1 Mózes 15:6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az õnéki igazságul.(HU)
1 Mózes 15:7 És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedûl.(HU)
1 Mózes 15:8 És monda: Uram Isten, mirõl tudhatom meg, hogy öröklöm azt?(HU)
1 Mózes 15:9 És felele néki: Hozz nékem egy három esztendõs üszõt, egy három esztendõs kecskét, és egy három esztendõs kost, egy gerliczét és egy galambfiat.(HU)
1 Mózes 15:10 Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.(HU)
1 Mózes 15:11 És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elûzi vala azokat.(HU)
1 Mózes 15:12 És lõn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla õ reá.(HU)
1 Mózes 15:13 És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják õket négyszáz esztendeig.(HU)
1 Mózes 15:14 De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijõnek nagy gazdagsággal.(HU)
1 Mózes 15:15 Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.(HU)
1 Mózes 15:16 Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.(HU)
1 Mózes 15:17 És mikor a nap leméne és setétség lõn, ímé egy füstölgõ kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.(HU)
1 Mózes 15:18 E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétõl fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.(HU)
1 Mózes 15:19 A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.(HU)
1 Mózes 15:20 A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.(HU)
1 Mózes 15:21 Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.(HU)
1 Mózes 16:1 És Szárai, az Ábrám felesége nem szûle néki; de vala néki egy Égyiptomból való szolgálója, kinek neve Hágár vala.(HU)
1 Mózes 16:2 Monda azért Szárai Ábrámnak: Ímé az Úr bezárolta az én méhemet, hogy ne szûljek: kérlek, menj be az én szolgálómhoz, talán az által megépülök; és engede Ábrám a Szárai szavának.(HU)
1 Mózes 16:3 Vevé tehát Szárai, Ábrám felesége az Égyiptombeli Hágárt, az õ szolgálóját, tíz esztendõvel azután, hogy Ábrám a Kanaán földén letelepedék, és adá azt Ábrámnak az õ férjének feleségül.(HU)
1 Mózes 16:4 És béméne Hágárhoz, és az fogada az õ méhében; ez pedig a mint látta, hogy terhes, nem vala becsülete az õ asszonyának õ elõtte.(HU)
1 Mózes 16:5 Monda azért Szárai Ábrámnak: Bántódásom van miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivelhogy látja, hogy teherbe esett, nincsen elõtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr én közöttem és te közötted.(HU)
1 Mózes 16:6 És monda Ábrám Szárainak: Ímé a te szolgálód kezedben van, azt tedd vele a mit jónak látsz. Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta õ elõle.(HU)
1 Mózes 16:7 És találá õt az Úrnak angyala egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, a mely a Súrba menõ úton van.(HU)
1 Mózes 16:8 És monda: Hágár, Szárai szolgálója! honnan jössz és hová mégy? És az monda: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elõl futok én.(HU)
1 Mózes 16:9 Akkor monda néki az Úr angyala: Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az õ kezei alatt.(HU)
1 Mózes 16:10 És monda néki az Úrnak angyala: Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.(HU)
1 Mózes 16:11 És monda néki az Úrnak angyala: Ímé te terhes vagy, és szûlsz fiat; és nevezd nevét Ismáelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat.(HU)
1 Mózes 16:12 Az pedig vadtermészetû ember lesz: az õ keze mindenek ellen, és mindenek keze õ ellene; és minden õ atyjafiának ellenébe üti fel sátorát.(HU)
1 Mózes 16:13 És nevezé Hágár az Úrnak nevét, a ki õ vele szólott vala: Te vagy a látomás Istene. Mert monda: Avagy nem e helyen láttam a látomás után?(HU)
1 Mózes 16:14 Annakokáért nevezé azt a forrást Lakhai Rói forrásának; ott van Kádes és Béred között.(HU)
1 Mózes 16:15 És fiat szûle Hágár Ábrámnak, és nevezé Ábrám az õ fiának nevét, a kit Hágár szûl vala néki, Ismáelnek.(HU)
1 Mózes 16:16 Ábrám pedig nyolczvanhat esztendõs vala, a mikor Hágár Ismáelt szûlé Ábrámnak.(HU)
1 Mózes 17:1 Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én elõttem, és légy tökéletes.(HU)
1 Mózes 17:2 És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.(HU)
1 Mózes 17:3 És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla õnéki, mondván:(HU)
1 Mózes 17:4 A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.(HU)
1 Mózes 17:5 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.(HU)
1 Mózes 17:6 És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tõled.(HU)
1 Mózes 17:7 És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségûl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.(HU)
1 Mózes 17:8 És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.(HU)
1 Mózes 17:9 Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint.(HU)
1 Mózes 17:10 Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körûlmetéltessék nálatok.(HU)
1 Mózes 17:11 És metéljétek körûl a ti férfitestetek bõrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.(HU)
1 Mózes 17:12 Nyolcznapos korában körûlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentõl, a ki nem a te magodból való.(HU)
1 Mózes 17:13 Körûlmetéltetvén körûlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségûl lesz az én szövetségem a ti testeteken.(HU)
1 Mózes 17:14 A körûlmetéletlen férfi pedig, a ki körûl nem metélteti az õ férfitestének bõrét, az ilyen lélek kivágattatik az õ népe közûl, [mert] felbontotta az én szövetségemet.(HU)
1 Mózes 17:15 És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az õ neve.(HU)
1 Mózes 17:16 És megáldom õt, és fiat is adok õ tõle néked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak õ tõle.(HU)
1 Mózes 17:17 Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az õ szívében: vajjon száz esztendõs embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendõs lévén, szûlhet-é?(HU)
1 Mózes 17:18 És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te elõtted.(HU)
1 Mózes 17:19 Az Isten pedig monda: Kétségnélkûl a te feleséged Sára szûl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerõsítem az én szövetségemet õ vele örökkévaló szövetségûl az õ magvának õ utánna.(HU)
1 Mózes 17:20 Ismáel felõl is meghallgattalak: Ímé megáldom õt, és megszaporítom õt és megsokasítom õt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem õt.(HU)
1 Mózes 17:21 Az én szövetségemet pedig megerõsítem Izsákkal, kit néked szûl Sára ez idõkorban a következõ esztendõben.(HU)
1 Mózes 17:22 És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.(HU)
1 Mózes 17:23 Vevé azért Ábrahám Ismáelt az õ fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közûl és körûlmetélé férfitestöknek bõrét ugyanazon napon, a mikor szólott vala vele az Isten.(HU)
1 Mózes 17:24 Ábrahám pedig kilenczvenkilencz esztendõs vala, mikor körûlmetélé az õ férfitestének bõrét.(HU)
1 Mózes 17:25 Ismáel pedig az õ fia tizenhárom esztendõs vala, mikor körûlmetélék az õ férfitestének bõrét.(HU)
1 Mózes 17:26 Ugyanazon napon metéltetett körûl Ábrahám és Ismáel az õ fia.(HU)
1 Mózes 17:27 És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertõl pénzen vásároltattak, vele együtt körûlmetéltetének.(HU)
1 Mózes 18:1 Megjelenék pedig õ néki az Úr a Mamré tölgyesében, és õ ûl vala a sátor ajtajában, a hõ napon.(HU)
1 Mózes 18:2 És felemelé az õ szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll õ elõtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát.(HU)
1 Mózes 18:3 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te elõtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.(HU)
1 Mózes 18:4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dõljetek le a fa alatt.(HU)
1 Mózes 18:5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erõsítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál.(HU)
1 Mózes 18:6 És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát.(HU)
1 Mózes 18:7 A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni.(HU)
1 Mózes 18:8 És võn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és õ mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.(HU)
1 Mózes 18:9 És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Õ pedig felele: Ímhol van a sátorban.(HU)
1 Mózes 18:10 És monda: Esztendõre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala.(HU)
1 Mózes 18:11 Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet.(HU)
1 Mózes 18:12 Nevete azért Sára õ magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörûségem? meg az én uram is öreg!(HU)
1 Mózes 18:13 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szûlhetek-é, holott én megvénhedtem?(HU)
1 Mózes 18:14 Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendõre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.(HU)
1 Mózes 18:15 Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az [Úr:] Nem úgy van, mert bizony nevettél.(HU)
1 Mózes 18:16 Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje õket.(HU)
1 Mózes 18:17 És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?(HU)
1 Mózes 18:18 Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.(HU)
1 Mózes 18:19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az õ fiainak és az õ házanépének õ utánna, hogy megõrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felõle.(HU)
1 Mózes 18:20 Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az õ bûnök felettébb megnehezedett:(HU)
1 Mózes 18:21 Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.(HU)
1 Mózes 18:22 És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr elõtt áll vala.(HU)
1 Mózes 18:23 És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?(HU)
1 Mózes 18:24 Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?(HU)
1 Mózes 18:25 Távol legyen tõled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tõled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?(HU)
1 Mózes 18:26 És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belõl ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.(HU)
1 Mózes 18:27 És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.(HU)
1 Mózes 18:28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.(HU)
1 Mózes 18:29 És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Õ: Nem teszem meg a negyvenért.(HU)
1 Mózes 18:30 Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Õ felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.(HU)
1 Mózes 18:31 És õ monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.(HU)
1 Mózes 18:32 És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Õ monda: Nem vesztem el a tízért.(HU)
1 Mózes 18:33 És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az õ helyére.(HU)
1 Mózes 19:1 Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ûl vala, és a mint meglátá õket Lót, felkele eléjök, és arczczal a földre borúla.(HU)
1 Mózes 19:2 És monda: Ímé én Uraim kérlek, térjetek be a ti szolgátok házához, és háljatok ott, és mossátok meg lábaitokat; reggel korán felkelhettek és indulhattok útatokra. Azok pedig mondának: Nem, hanem az utczán hálunk meg.(HU)
1 Mózes 19:3 De nagyon unszolá õket, és betérének hozzá, és bemenének az õ házába; õ pedig szerze nékik vendégséget, és pogácsát is süte, és evének.(HU)
1 Mózes 19:4 Lefekvésök elõtt a város férfiai, Sodoma férfiai körûlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytõl egyig.(HU)
1 Mózes 19:5 És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, a kik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük õket.(HU)
1 Mózes 19:6 És kiméne Lót õ hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót.(HU)
1 Mózes 19:7 És monda: Kérlek atyámfiai, ne cselekedjetek gonoszságot.(HU)
1 Mózes 19:8 Ímé van énnékem két leányom, a kik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velök a mint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek.(HU)
1 Mózes 19:9 Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egy maga nálunk a jövevény s õ szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és azon valának, hogy betörik az ajtót.(HU)
1 Mózes 19:10 De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák Lótot magokhoz a házba és bezárák az ajtót.(HU)
1 Mózes 19:11 Az embereket pedig, kik a ház ajtaja elõtt valának, vaksággal verék meg kicsinytõl nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében.(HU)
1 Mózes 19:12 És mondának a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? võdet, fiaidat és leányaidat, és mindenedet, a mi a tied a városban, vidd ki e helybõl.(HU)
1 Mózes 19:13 Mert mi elvesztjük e helyet, mivelhogy ezek kiáltása nagyra nõtt az Úr elõtt; és az Úr küldött minket, hogy elveszítsük ezt.(HU)
1 Mózes 19:14 Kiméne azért Lót, és szóla az õ võinek, kik az õ leányait elvették vala, és monda: Keljetek fel, menjetek ki e helybõl, mert elveszti az Úr e várost; de az õ võinek úgy tetszék, mintha tréfálna.(HU)
1 Mózes 19:15 És mikor a hajnal feljött, sürgetik vala az Angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevõ két leányodat, hogy el ne veszsz a városnak bûne miatt.(HU)
1 Mózes 19:16 Mikor pedig késedelmeskedék, megragadák a férfiak az õ kezét és az õ feleségének kezét és két leánya kezét, az Úrnak iránta való irgalmából, és kivivék õt: és ott hagyák a városon kívül.(HU)
1 Mózes 19:17 És lõn mikor kivivék õket, monda az [egyik:] Mentsd meg a te életedet, hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne veszsz.(HU)
1 Mózes 19:18 És monda Lót nékik: Ne oh Uram!(HU)
1 Mózes 19:19 Ímé a te szolgád kegyelmet talált te elõtted, és nagy a te irgalmasságod, melyet mutattál irántam, hogy életemet megtartotta: de én nem menekûlhetek a hegyre, nehogy utólérjen a veszedelem, és meghaljak.(HU)
1 Mózes 19:20 Ímhol az a város közel van, hogy oda fussak, kicsiny is, hadd menekûljek kérlek oda, lám kicsiny az; és én életben maradok.(HU)
1 Mózes 19:21 Monda azért néki: Ím tekintek rád e dologban is, és nem pusztítom el a várost, a melyrõl szólottál.(HU)
1 Mózes 19:22 Siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz. Azért nevezték annak a városnak nevét Czóárnak.(HU)
1 Mózes 19:23 A nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére.(HU)
1 Mózes 19:24 És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esõt az Úrtól az égbõl.(HU)
1 Mózes 19:25 És elsûlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is.(HU)
1 Mózes 19:26 És hátra tekinte az õ felesége, és sóbálványnyá lõn.(HU)
1 Mózes 19:27 Ábrahám pedig reggel arra a helyre indúla, a hol az Úr színe elõtt állott vala.(HU)
1 Mózes 19:28 És tekinte Sodoma és Gomora felé, és az egész környék földje felé; és látá, és ímé felszálla a földnek füstje, mint a kemencze füstje.(HU)
1 Mózes 19:29 És lõn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelembõl, mikor elsûlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót.(HU)
1 Mózes 19:30 Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az õ két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban õ és az õ két leánya.(HU)
1 Mózes 19:31 És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint.(HU)
1 Mózes 19:32 Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk õ vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.(HU)
1 Mózes 19:33 Adának azért inni bort az õ atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az õ atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérõl, sem fölkelésérõl.(HU)
1 Mózes 19:34 És lõn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.(HU)
1 Mózes 19:35 Adának azért azon éjszaka is az õ atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; õ pedig semmit sem tuda annak sem lefekvésérõl, sem fölkelésérõl.(HU)
1 Mózes 19:36 És teherbe esének Lót leányai mindketten az õ atyjoktól.(HU)
1 Mózes 19:37 És szûle a nagyobbik fiat, és nevezé annak nevét Moábnak; ez a Moábiták atyja mind e mai napig.(HU)
1 Mózes 19:38 A kisebbik is fiat szûle és nevezé annak nevét Benamminak. Ez az Ammoniták atyja mind a mai napig.(HU)
1 Mózes 20:1 És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban.(HU)
1 Mózes 20:2 És monda Ábrahám Sáráról az õ feleségérõl: Én húgom õ. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát.(HU)
1 Mózes 20:3 De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van.(HU)
1 Mózes 20:4 Abimélek pedig nem illette vala õt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?(HU)
1 Mózes 20:5 Avagy nem õ mondotta-é nékem: én húgom õ; s ez is azt mondotta: én bátyám õ. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt.(HU)
1 Mózes 20:6 És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt.(HU)
1 Mózes 20:7 Mostan azért add vissza az embernek az õ feleségét, mert Próféta õ: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó.(HU)
1 Mózes 20:8 Felkele azért Abimélek reggel, és elõhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének.(HU)
1 Mózes 20:9 És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bûnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem.(HU)
1 Mózes 20:10 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted?(HU)
1 Mózes 20:11 Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért.(HU)
1 Mózes 20:12 De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya õ, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lõn feleségemmé.(HU)
1 Mózes 20:13 És lõn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felõlem: én bátyám ez.(HU)
1 Mózes 20:14 Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az õ feleségét.(HU)
1 Mózes 20:15 És monda Abimélek: Ímé elõtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál.(HU)
1 Mózes 20:16 Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezõje mindazok elõtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy.(HU)
1 Mózes 20:17 Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az õ feleségét, és az õ szolgálóit, és szûlének.(HU)
1 Mózes 20:18 Mert az Úr erõsen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.(HU)
1 Mózes 21:1 Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.(HU)
1 Mózes 21:2 Mert fogada Sára az õ méhében, és szûle fiat Ábrahámnak az õ vénségében, abban az idõben, melyet mondott vala néki az Isten.(HU)
1 Mózes 21:3 És nevezé Ábrahám az õ fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szûlt vala néki Sára, Izsáknak:(HU)
1 Mózes 21:4 És körûlmetélé Ábrahám az õ fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.(HU)
1 Mózes 21:5 Ábrahám pedig száz esztendõs [vala], mikor születék néki az õ fia Izsák.(HU)
1 Mózes 21:6 És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.(HU)
1 Mózes 21:7 Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szûltem vénségére.(HU)
1 Mózes 21:8 És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.(HU)
1 Mózes 21:9 Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szûlt vala,(HU)
1 Mózes 21:10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az õ fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.(HU)
1 Mózes 21:11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az õ fiáért.(HU)
1 Mózes 21:12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék elõtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az õ szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.(HU)
1 Mózes 21:13 Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod õ.(HU)
1 Mózes 21:14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és võn kenyeret és egy tömlõ vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.(HU)
1 Mózes 21:15 Hogy elfogyott a víz a tömlõbõl, letevé a gyermeket egy bokor alá.(HU)
1 Mózes 21:16 És elméne s leûle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leûle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.(HU)
1 Mózes 21:17 Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égbõl Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.(HU)
1 Mózes 21:18 Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem õt.(HU)
1 Mózes 21:19 És megnyitá Isten az õ szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlõt vízzel, és inni ada a gyermeknek.(HU)
1 Mózes 21:20 És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lõn íjászszá.(HU)
1 Mózes 21:21 Lakozék pedig Párán pusztájában, és võn néki anyja feleséget Égyiptom földérõl.(HU)
1 Mózes 21:22 És lõn abban az idõben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.(HU)
1 Mózes 21:23 Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.(HU)
1 Mózes 21:24 És monda Ábrahám: Én megesküszöm.(HU)
1 Mózes 21:25 Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erõvel elvettek vala az Abimélek szolgái.(HU)
1 Mózes 21:26 És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.(HU)
1 Mózes 21:27 Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.(HU)
1 Mózes 21:28 És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.(HU)
1 Mózes 21:29 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?(HU)
1 Mózes 21:30 És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tõlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.(HU)
1 Mózes 21:31 Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.(HU)
1 Mózes 21:32 Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.(HU)
1 Mózes 21:33 [Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségûl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.(HU)
1 Mózes 21:34 És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.(HU)
1 Mózes 22:1 És lõn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.(HU)
1 Mózes 22:2 És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égõ áldozatul a hegyek közûl egyen, a melyet mondándok néked.(HU)
1 Mózes 22:3 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az õ fiát Izsákot, és fát hasogatott az égõ áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.(HU)
1 Mózes 22:4 Harmadnapon felemelé az õ szemeit Ábrahám, és látá a helyet messzirõl.(HU)
1 Mózes 22:5 És monda Ábrahám az õ szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.(HU)
1 Mózes 22:6 Vevé azért Ábrahám az égõ áldozathoz való fákat, és feltevé az õ fiára Izsákra, õ maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.(HU)
1 Mózes 22:7 És szóla Izsák Ábrahámhoz az õ atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda [Izsák:] Ímhol van a tûz és a fa; de hol van az égõ áldozatra való bárány?(HU)
1 Mózes 22:8 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égõ áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.(HU)
1 Mózes 22:9 Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az õ fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.(HU)
1 Mózes 22:10 És kinyújtá Ábrahám az õ kezét és vevé a kést, hogy levágja az õ fiát.(HU)
1 Mózes 22:11 Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égbõl, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Õ pedig felele: Ímhol vagyok.(HU)
1 Mózes 22:12 És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd õt: mert most már tudom, hogy istenfélõ vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.(HU)
1 Mózes 22:13 És felemelé Ábrahám az õ szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égõ áldozatul az õ fia helyett.(HU)
1 Mózes 22:14 És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.(HU)
1 Mózes 22:15 És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égbõl.(HU)
1 Mózes 22:16 És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:(HU)
1 Mózes 22:17 Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bõségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az õ ellenségeinek kapuját.(HU)
1 Mózes 22:18 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.(HU)
1 Mózes 22:19 Megtére azért Ábrahám az õ szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.(HU)
1 Mózes 22:20 És lõn ezeknek utánna, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé Milkha is szûlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának:(HU)
1 Mózes 22:21 Úzt az õ elsõszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak atyját.(HU)
1 Mózes 22:22 És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.(HU)
1 Mózes 22:23 Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szûlé Milkha Nákhornak az Ábrahám atyjafiának.(HU)
1 Mózes 22:24 Az õ ágyasa is, kinek neve Reuma [vala], szûlé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.(HU)
1 Mózes 23:1 Vala pedig Sárának élete száz huszonhét esztendõ. [Ezek] Sára életének esztendei.(HU)
1 Mózes 23:2 És meghala Sára Kirját-Arbában azaz Hebronban a Kanaán földén, és beméne Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa õt.(HU)
1 Mózes 23:3 Felkele azután Ábrahám az õ halottja elõl, és szóla a Khéth fiainak, mondván:(HU)
1 Mózes 23:4 Idegen és jövevény vagyok közöttetek: Adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én elõlem.(HU)
1 Mózes 23:5 Felelének pedig a Khéth fiai Ábrahámnak, mondván õnéki:(HU)
1 Mózes 23:6 Hallgass meg minket uram: Istentõl való fejedelem vagy te mi közöttünk, a mi temetõhelyeink közûl a mely legtisztességesebb, abba temesd el a te halottadat, közûlünk senki sem tiltja meg tõled az õ temetõhelyét, hogy eltemethesd a te halottadat.(HU)
1 Mózes 23:7 És felkele Ábrahám, és meghajtá magát a földnek népe elõtt, a Khéth fiai elõtt.(HU)
1 Mózes 23:8 És szóla õ velök mondván: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat én elõlem: hallgassatok meg engemet, és esedezzetek én érettem Efron elõtt, Czohár fia elõtt.(HU)
1 Mózes 23:9 Hogy adja nékem Makpelá barlangját, mely az övé, mely az õ mezejének szélében van: igaz árán adja nékem azt, ti köztetek temetésre való örökségûl.(HU)
1 Mózes 23:10 Efron pedig ûl vala a Khéth fiai között. Felele azért Efron a Khitteus, Ábrahámnak, a Khéth fiainak és mindazoknak hallatára, a kik bemennek vala az õ városának kapuján, mondván:(HU)
1 Mózes 23:11 Nem úgy uram, hallgass meg engem: azt a mezõt néked adom, s a barlangot, mely abban van, azt is néked adom, népem fiainak szeme láttára adom azt néked, temesd el halottadat.(HU)
1 Mózes 23:12 És meghajtá magát Ábrahám a földnek népe elõtt.(HU)
1 Mózes 23:13 És szóla Efronhoz a föld népének hallatára, mondván: Ha mégis meghallgatnál engem! megadom a mezõnek árát, fogadd el tõlem; [azután] eltemetem ott az én halottamat.(HU)
1 Mózes 23:14 És felele Efron Ábrahámnak, mondván néki:(HU)
1 Mózes 23:15 Uram! hallgass meg engemet; négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted? Csak temesd el a te halottadat.(HU)
1 Mózes 23:16 Engede azért Ábrahám Efronnak és odamérte Ábrahám Efronnak az ezüstöt, a melyet mondott vala a Khéth fiainak hallatára; kalmároknál kelendõ négyszáz ezüst siklust.(HU)
1 Mózes 23:17 Így lett Efronnak Makpelában levõ mezeje, mely Mamré átellenében van, a mezõ a benne levõ barlanggal, és minden a mezõben levõ fa az egész határban köröskörûl(HU)
1 Mózes 23:18 Ábrahámnak birtoka, a Khéth fiainak, mind azoknak szeme elõtt, a kik az õ városának kapuján bemennek vala.(HU)
1 Mózes 23:19 Azután eltemeté Ábrahám az õ feleségét Sárát a Makpelá mezejének barlangjába Mamréval szemben. Ez Hebron a Kanaán földén.(HU)
1 Mózes 23:20 Így erõsítteték meg a mezõ és a benne lévõ barlang Ábrahámnak temetésre való örökségûl a Khéth fiaitól.(HU)
1 Mózes 24:1 Ábrahám pedig vén élemedett [ember] vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.(HU)
1 Mózes 24:2 Monda azért Ábrahám az õ háza öregebb szolgájának, a ki õnéki mindenében gazda vala: Tedd a kezed tomporom alá!(HU)
1 Mózes 24:3 Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közûl, a kik között lakom.(HU)
1 Mózes 24:4 Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és [onnan] vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.(HU)
1 Mózes 24:5 Monda pedig õnéki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljõni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala?(HU)
1 Mózes 24:6 Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd.(HU)
1 Mózes 24:7 Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földérõl, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az õ Angyalát te elõtted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.(HU)
1 Mózes 24:8 Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljõni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd.(HU)
1 Mózes 24:9 Veté azért a szolga az õ kezét az õ urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog felõl.(HU)
1 Mózes 24:10 És võn a szolga tíz tevét az õ urának tevéi közûl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az õ kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába.(HU)
1 Mózes 24:11 És megpihenteté a tevéket a városon kivûl egy kútfõnél, este felé, mikor a [leányok] vizet meríteni járnak.(HU)
1 Mózes 24:12 És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém [még] ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt.(HU)
1 Mózes 24:13 Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijõnek vizet meríteni.(HU)
1 Mózes 24:14 Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sõt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és errõl ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.(HU)
1 Mózes 24:15 És lõn, minekelõtte elvégezte volna a beszédet, ímé jõ vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.(HU)
1 Mózes 24:16 A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szûz, és férfi még nem ismeré õt, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.(HU)
1 Mózes 24:17 Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl.(HU)
1 Mózes 24:18 Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az õ kezére, és inni ada néki.(HU)
1 Mózes 24:19 És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.(HU)
1 Mózes 24:20 És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az õ tevéinek.(HU)
1 Mózes 24:21 Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az õ útját, vagy nem.(HU)
1 Mózes 24:22 És lõn, mikor a tevék már eleget ittak, elévõn az ember egy aranyfüggõt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany.(HU)
1 Mózes 24:23 És monda: Kinek a leánya [vagy] te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk?(HU)
1 Mózes 24:24 Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit õ Nákhornak szûlt.(HU)
1 Mózes 24:25 Azt is mondá: Szalma is, abrak is bõven van minálunk, és hálásra való hely is van.(HU)
1 Mózes 24:26 Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.(HU)
1 Mózes 24:27 És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az õ irgalmasságát és hûségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.(HU)
1 Mózes 24:28 Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az õ anyja házában, a mint ezek [történtek].(HU)
1 Mózes 24:29 Vala pedig Rebekának egy bátyja, kinek neve Lábán vala. És kifutamodék Lábán ahhoz az emberhez a forráshoz.(HU)
1 Mózes 24:30 Mert mikor látta a függõt, és a pereczeket az õ húgának karjain, és hallotta húgának Rebekának beszédét, a ki ezt mondja vala: Így szóla nékem az a férfiú; akkor méne ki a férfiúhoz; és ímé ez ott áll vala a tevék mellett a forrásnál.(HU)
1 Mózes 24:31 És monda: Jõjj be Istennek áldott embere; mit állasz ide kinn? holott én elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.(HU)
1 Mózes 24:32 Beméne azért a férfiú a házhoz, õ pedig lenyergelé a tevéket, és ada a tevéknek szalmát és abrakot; és vizet az õ lábai megmosására és az emberek lábainak, kik õ vele valának.(HU)
1 Mózes 24:33 És enni valót tevének eleibe, de õ monda: Nem eszem, míg el nem mondom az én beszédemet. És szóla: Mondd el.(HU)
1 Mózes 24:34 Monda azért: Én az Ábrahám szolgája vagyok.(HU)
1 Mózes 24:35 Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy nagygyá lett: mert adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat.(HU)
1 Mózes 24:36 És Sára az én uramnak felesége fiat szûlt az én uramnak, az õ vénségében, és annak adá mindenét, a mije van.(HU)
1 Mózes 24:37 Engem pedig megesküdtetett az én uram, mondván: Ne végy feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közûl, a kiknek földjén én lakom.(HU)
1 Mózes 24:38 Hanem menj el az én atyámnak házához, és az én rokonságom közé, hogy [onnan] végy feleséget az én fiamnak.(HU)
1 Mózes 24:39 Mikor pedig azt mondám az én uramnak: Hátha nem akarna velem az a leányzó eljõni?(HU)
1 Mózes 24:40 Monda nékem: Az Úr, a kinek én színe elõtt jártam, elbocsátja az õ angyalát teveled, és szerencséssé teszi a te útadat, hogy feleséget vehess az én fiamnak az én nemzetségem közûl, és az én atyám házából.(HU)
1 Mózes 24:41 Csak akkor leszesz fölmentve esketésem alól, ha elmenéndesz az én nemzetségem közé; és ha nem adják oda: ment leszesz az én esketésem alól.(HU)
1 Mózes 24:42 Mikor ma a forráshoz érkezém, mondék: Uram, én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd az én útamat, melyen járok:(HU)
1 Mózes 24:43 Ímé én e forrás mellett állok; és legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meríteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbõl,(HU)
1 Mózes 24:44 És az ezt mondja nékem: Te is igyál, és a te tevéidnek is merítek; az legyen a feleség, a kit az Úr az én uram fiának rendelt.(HU)
1 Mózes 24:45 Én még el sem végeztem vala az én szívemben a beszédet, és ímé kijõ vala Rebeka, vedrével a vállán, és leméne a forrásra és meríte, én pedig mondék néki: Adj innom kérlek.(HU)
1 Mózes 24:46 Õ pedig sietett és leereszté az õ vedrét és monda: Igyál, sõt a te tevéidnek is inni adok; és én ivám, s a tevéknek is inni ada.(HU)
1 Mózes 24:47 És megkérdezém õt és mondék: Ki leánya vagy? õ pedig felele: Bethuélnek, a Nákhor fiának leánya vagyok, a kit Milkha szûlt vala õnéki. Ekkor a függõt orrába, és e pereczeket karjaira tevém.(HU)
1 Mózes 24:48 Meghajtván azért magamat, imádám az Urat, és áldám az Urat, az én uramnak Ábrahámnak Istenét, ki engem igaz úton vezérelt, hogy az én uram atyjafiának leányát vegyem az õ fiának [feleségûl.](HU)
1 Mózes 24:49 Most azért, ha szeretettel és hûséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.(HU)
1 Mózes 24:50 És felele Lábán és Bethuél, és mondának: Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.(HU)
1 Mózes 24:51 Ímé elõtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, a mint az Úr elvégezte.(HU)
1 Mózes 24:52 És lõn, a mint hallja vala az Ábrahám szolgája azoknak beszédét, meghajtá magát a földig az Úr elõtt.(HU)
1 Mózes 24:53 És hoza elõ a szolga ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és adá azokat Rebekának: drága ajándékokat ada az õ bátyjának is és az õ anyjának.(HU)
1 Mózes 24:54 Evének azután és ivának, õ és a férfiak, a kik õ vele valának, és ott hálának. Mikor pedig felkelének reggel, monda: Bocsássatok el engem az én uramhoz.(HU)
1 Mózes 24:55 Monda pedig a leány bátyja és anyja: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.(HU)
1 Mózes 24:56 A [szolga pedig] monda nékik: Ne késleljetek meg engem, holott az Úr szerencséssé tette az én útamat; bocsássatok el azért engem, hogy menjek az én uramhoz.(HU)
1 Mózes 24:57 Mondának akkor: Hívjuk elõ a leányt, és kérdjük meg õt.(HU)
1 Mózes 24:58 Szólíták azért Rebekát, és mondának néki: Akarsz-é elmenni e férfiúval? és monda: Elmegyek.(HU)
1 Mózes 24:59 Elbocsáták azért Rebekát, az õ húgokat, és az õ dajkáját, és az Ábrahám szolgáját, és az õ embereit.(HU)
1 Mózes 24:60 És megáldák Rebekát, és mondák néki: Te mi húgunk! szaporodjál ezerszer való ezerig. És bírja a te magod az õ ellenségeinek kapuját.(HU)
1 Mózes 24:61 És felkele Rebeka és az õ szolgálóleányai, és felûlének a tevékre, s követék azt a férfiút. Így vevé a szolga Rebekát, és elméne.(HU)
1 Mózes 24:62 Izsák pedig visszajõ vala a Lakhai Rói forrástól; és lakik vala a déli tartományban.(HU)
1 Mózes 24:63 És kiméne Izsák este felé elmélkedni a mezõre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jõnek.(HU)
1 Mózes 24:64 Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevérõl.(HU)
1 Mózes 24:65 És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, a ki a mezõn elõnkbe jõ? A szolga pedig monda: Az én uram õ. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát.(HU)
1 Mózes 24:66 Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala.(HU)
1 Mózes 24:67 Izsák pedig bevivé [Rebekát] Sárának az õ anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lõn néki felesége és szereté õt. S megvigasztalódék Izsák az õ anyja [halála] után.(HU)
1 Mózes 25:1 Ábrahám pedig ismét võn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala.(HU)
1 Mózes 25:2 És az szûlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.(HU)
1 Mózes 25:3 Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim.(HU)
1 Mózes 25:4 S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai.(HU)
1 Mózes 25:5 Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala.(HU)
1 Mózes 25:6 Az ágyasok fiainak pedig, a kik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az õ fia mellõl, Izsák mellõl még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba.(HU)
1 Mózes 25:7 S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendõ.(HU)
1 Mózes 25:8 És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az [élettel], és takaríttaték az õ népéhez.(HU)
1 Mózes 25:9 És eltemeték õt Izsák és Ismáel az õ fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Czohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van.(HU)
1 Mózes 25:10 Abban a mezõben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az õ felesége Sára.(HU)
1 Mózes 25:11 Lõn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az õ fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál.(HU)
1 Mózes 25:12 Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, a kit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szûlt vala Ábrahámnak.(HU)
1 Mózes 25:13 Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsõszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám.(HU)
1 Mózes 25:14 És Misma, Dúmah és Massza.(HU)
1 Mózes 25:15 Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah.(HU)
1 Mózes 25:16 Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az õ nemzetségök szerint.(HU)
1 Mózes 25:17 Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminczkét esztendõ. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az õ népéhez.(HU)
1 Mózes 25:18 Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, a mely Égyiptom átellenében van, a merre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az õ [lakása].(HU)
1 Mózes 25:19 Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot.(HU)
1 Mózes 25:20 Izsák pedig negyven esztendõs vala, a mikor feleségûl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát.(HU)
1 Mózes 25:21 És könyörge Izsák az Úrnak az õ feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá õt: és teherbe esék Rebeka, az õ felesége.(HU)
1 Mózes 25:22 Tusakodnak vala pedig a fiak az õ méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat.(HU)
1 Mózes 25:23 És monda az Úr õnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsõdbõl, egyik nép a másik népnél erõsebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.(HU)
1 Mózes 25:24 És betelének az õ szülésének napjai, és ímé kettõsök valának az õ méhében.(HU)
1 Mózes 25:25 És kijöve az elsõ; vereses vala, mindenestõl szõrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak.(HU)
1 Mózes 25:26 Azután kijöve az õ atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendõs vala, a mikor ezek születének.(HU)
1 Mózes 25:27 És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értõ mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó.(HU)
1 Mózes 25:28 Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot.(HU)
1 Mózes 25:29 Jákób egyszer valami fõzeléket fõze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezõrõl,(HU)
1 Mózes 25:30 Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételbõl, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak.(HU)
1 Mózes 25:31 Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsõszülöttségedet.(HU)
1 Mózes 25:32 És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsõszülöttségem?(HU)
1 Mózes 25:33 És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az õ elsõszülöttségét Jákóbnak.(HU)
1 Mózes 25:34 S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és fõtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsõszülöttséget.(HU)
1 Mózes 26:1 Lõn pedig éhség az országban, amaz elsõ éhség után, mely Ábrahám idejében vala. Elméne azért Izsák Abimélekhez a Filiszteusok királyához Gérárba.(HU)
1 Mózes 26:2 Mert megjelent vala néki az Úr és ezt mondotta vala: Ne menj alá Égyiptomba! lakjál azon a földön, melyet mondándok tenéked.(HU)
1 Mózes 26:3 Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerõsítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.(HU)
1 Mózes 26:4 És megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és a te magodnak adom mind ezeket a földeket: és megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei;(HU)
1 Mózes 26:5 Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.(HU)
1 Mózes 26:6 Lakozék azért Izsák Gérárban.(HU)
1 Mózes 26:7 És mikor annak a helynek lakosai az õ felesége felõl kérdezõsködének, azt mondja vala: én húgom õ. Mert fél vala azt mondani: én feleségem; [gondolván:] nehogy megöljenek engem e helynek lakosai Rebekáért, mivelhogy szép ábrázatú õ.(HU)
1 Mózes 26:8 És lõn idõ multával, hogy Abimélek a Filiszteusok királya kitekintvén az ablakon, látá Izsákot enyelegni Rebekával az õ feleségével.(HU)
1 Mózes 26:9 Kiálta azért Abimélek Izsáknak, és monda: Ímé bizony feleséged õ; hogyan mondhattad [tehát:] húgom õ!? És monda neki Izsák: Mert azt gondolám, netalán még meg kell halnom miatta.(HU)
1 Mózes 26:10 És monda Abimélek: Miért mívelted ezt mi velünk? Kevésbe múlt, hogy feleségeddel nem hált valaki a nép közûl, és bûnt hoztál volna mi reánk.(HU)
1 Mózes 26:11 Parancsola azért Abimélek mind az egész népnek, ezt mondván: A ki ezt az embert vagy ennek feleségét illeténdi, bizonynyal meg kell halnia.(HU)
1 Mózes 26:12 És vete Izsák azon a földön, és lett néki abban az esztendõben száz annyia, mert megáldá õt az Úr.(HU)
1 Mózes 26:13 És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen nagygyá lõn.(HU)
1 Mózes 26:14 És vala néki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a Filiszteusok.(HU)
1 Mózes 26:15 És mindazokat a kútakat, melyeket az õ atyjának szolgái Ábrahámnak az õ atyjának idejében ástak vala, behányák a Filiszteusok, és betölték azokat földdel.(HU)
1 Mózes 26:16 És monda Abimélek Izsáknak: Menj el közûlünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál.(HU)
1 Mózes 26:17 Elméne azért onnan Izsák, és Gérár völgyében voná fel sátrait, és ott lakék.(HU)
1 Mózes 26:18 És ismét megásá Izsák a kútakat, a melyeket ástak vala az õ atyjának Ábrahámnak idejében, de a melyeket Ábrahám holta után behánytak vala a Filiszteusok, és azokkal a nevekkel nevezé azokat, a mely neveket adott vala azoknak az õ atyja.(HU)
1 Mózes 26:19 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élõ víznek forrására akadának ott.(HU)
1 Mózes 26:20 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy czivakodtak vala õ vele.(HU)
1 Mózes 26:21 Más kútat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé.(HU)
1 Mózes 26:22 És tovább vonula onnan és ása más kútat, a mely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minékünk, és szaporodhatunk a földön.(HU)
1 Mózes 26:23 Felméne pedig onnan Beérsebába.(HU)
1 Mózes 26:24 És megjelenék néki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért.(HU)
1 Mózes 26:25 Oltárt építe azért ott, és segítségûl hívá az Úrnak nevét, s felvoná ott az õ sátorát; Izsák szolgái pedig kútat ásának ottan.(HU)
1 Mózes 26:26 Abimélek pedig elméne õ hozzá Gérárból és Akhuzzáth az õ barátja, meg Pikhól az õ hadvezére.(HU)
1 Mózes 26:27 És monda nékik Izsák: Miért jöttetek én hozzám, holott gyûlöltök engem s elûztetek magatok közûl?(HU)
1 Mózes 26:28 Õk pedig mondák: Látván láttuk, hogy az Úr van te veled, és mondánk: legyen esküvés mi közöttünk, köztünk és te közötted; és kössünk frigyet teveled,(HU)
1 Mózes 26:29 Hogy minket gonoszszal nem illetsz, valamint mi sem bántottunk téged, és a mint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy.(HU)
1 Mózes 26:30 Akkor vendégséget szerze nékik és evének és ivának.(HU)
1 Mózes 26:31 Reggel pedig felkelvén, egymásnak megesküvének, és elbocsátá õket Izsák, és elmenének õ tõle békességgel.(HU)
1 Mózes 26:32 Ugyanaz nap eljövének az Izsák szolgái, és hírt hozának néki a kút felõl, melyet ástak vala; és mondának néki: Találtunk vizet.(HU)
1 Mózes 26:33 S elnevezé azt Sibáhnak: Azokáért annak a városnak neve Beérseba mind e mai napig.(HU)
1 Mózes 26:34 És mikor Ézsaú negyven esztendõs vala, feleségûl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.(HU)
1 Mózes 26:35 És õk valának Izsáknak és Rebekának lelke keserûsége.(HU)
1 Mózes 27:1 És lõn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.(HU)
1 Mózes 27:2 És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.(HU)
1 Mózes 27:3 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezõre, és vadászsz énnékem vadat.(HU)
1 Mózes 27:4 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelõtte meghalok.(HU)
1 Mózes 27:5 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az õ fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezõre, hogy vadat vadászszon és hozzon:(HU)
1 Mózes 27:6 Szóla Rebeka Jákóbnak az õ fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:(HU)
1 Mózes 27:7 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr elõtt, minekelõtte meghalok.(HU)
1 Mózes 27:8 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.(HU)
1 Mózes 27:9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint õ szereti.(HU)
1 Mózes 27:10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelõtte meghal.(HU)
1 Mózes 27:11 Jákób pedig monda Rebekának az õ anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szõrös ember, én pedig sima vagyok.(HU)
1 Mózes 27:12 Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek elõtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.(HU)
1 Mózes 27:13 És monda néki az õ anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.(HU)
1 Mózes 27:14 Elméne azért, és elhozá, és vivé az õ anyjának; és az õ anyja ételt készíte, a mint szereti vala az õ atyja.(HU)
1 Mózes 27:15 És vevé Rebeka az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek õ nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az õ kisebbik fiát.(HU)
1 Mózes 27:16 A kecskegödölyék bõrével pedig beborítá az õ kezeit, és nyakának simaságát.(HU)
1 Mózes 27:17 És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az õ fiának kezébe.(HU)
1 Mózes 27:18 És beméne az õ atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?(HU)
1 Mózes 27:19 Monda Jákób az õ atyjának: Én [vagyok] Ézsaú a te elsõszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, ûlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.(HU)
1 Mózes 27:20 És monda Izsák az õ fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta elõmbe.(HU)
1 Mózes 27:21 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?(HU)
1 Mózes 27:22 Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az õ atyjához, a ki megtapogatván õt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.(HU)
1 Mózes 27:23 És nem ismeré meg õt, mivelhogy kezei szõrösek valának mint Ézsaúnak az õ bátyjának kezei; annakokáért megáldá õt.(HU)
1 Mózes 27:24 És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.(HU)
1 Mózes 27:25 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.(HU)
1 Mózes 27:26 Akkor monda néki Izsák az õ atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.(HU)
1 Mózes 27:27 Oda méne azért, és megcsókolá õt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá õt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezõnek illatja, a melyet megáldott az Úr.(HU)
1 Mózes 27:28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségébõl, és gabonának és bornak bõségét.(HU)
1 Mózes 27:29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg elõtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg elõtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.(HU)
1 Mózes 27:30 És lõn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az õ atyjának Izsáknak színe elõl; az õ bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.(HU)
1 Mózes 27:31 És készíte õ is ételt, s vivé az õ atyja elé, és mondá az õ atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az õ fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.(HU)
1 Mózes 27:32 És monda néki az õ atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsõszülött fiad Ézsaú.(HU)
1 Mózes 27:33 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenbõl ettem minekelõtte te megjöttél, és megáldottam õt, és áldott is lészen.(HU)
1 Mózes 27:34 A mint hallotta vala Ézsaú az õ atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.(HU)
1 Mózes 27:35 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és õ vevé el a te áldásodat.(HU)
1 Mózes 27:36 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é õt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsõszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?(HU)
1 Mózes 27:37 Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem õt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is õt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?(HU)
1 Mózes 27:38 Monda Ézsaú az õ atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.(HU)
1 Mózes 27:39 Felele azért Izsák az õ atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és [részed lesz] az ég harmatjából onnan felûl;(HU)
1 Mózes 27:40 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.(HU)
1 Mózes 27:41 Gyûlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala õt az õ atyja, és monda Ézsaú az õ szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és [akkor] megölöm az én öcsémet Jákóbot.(HU)
1 Mózes 27:42 Mikor pedig hírûl vivék Rebekának, az õ nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az õ kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.(HU)
1 Mózes 27:43 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,(HU)
1 Mózes 27:44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;(HU)
1 Mózes 27:45 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettõtöktõl egy napon?(HU)
1 Mózes 27:46 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közûl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közûl valók; minek nékem az élet?(HU)
1 Mózes 28:1 Elõhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá õt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl.(HU)
1 Mózes 28:2 Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közûl.(HU)
1 Mózes 28:3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;(HU)
1 Mózes 28:4 És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.(HU)
1 Mózes 28:5 Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.(HU)
1 Mózes 28:6 És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta õt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közûl;(HU)
1 Mózes 28:7 És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába;(HU)
1 Mózes 28:8 És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az õ atyjának:(HU)
1 Mózes 28:9 Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségûl vevé még az õ feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.(HU)
1 Mózes 28:10 Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.(HU)
1 Mózes 28:11 És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és võn egyet annak a helynek kövei közûl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.(HU)
1 Mózes 28:12 És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.(HU)
1 Mózes 28:13 És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.(HU)
1 Mózes 28:14 És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.(HU)
1 Mózes 28:15 És ímé én veled [vagyok], hogy megõrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.(HU)
1 Mózes 28:16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.(HU)
1 Mózes 28:17 Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.(HU)
1 Mózes 28:18 És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;(HU)
1 Mózes 28:19 És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az elõtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.(HU)
1 Mózes 28:20 És fogadást tõn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megõriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételûl kenyeret s öltözetûl ruhát adánd nékem;(HU)
1 Mózes 28:21 És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;(HU)
1 Mózes 28:22 És ez a kõ, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.(HU)
1 Mózes 29:1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére.(HU)
1 Mózes 29:2 És látá, hogy ímé egy kút van a mezõben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kõ vala:(HU)
1 Mózes 29:3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverõdik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára.(HU)
1 Mózes 29:4 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.(HU)
1 Mózes 29:5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük.(HU)
1 Mózes 29:6 Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az õ leánya Rákhel ímhol jõ a juhokkal.(HU)
1 Mózes 29:7 És monda [Jákób:] Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.(HU)
1 Mózes 29:8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verõdik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.(HU)
1 Mózes 29:9 Még beszélget vala velõk, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala.(HU)
1 Mózes 29:10 S lõn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az õ anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az õ anyja bátyjának juhait.(HU)
1 Mózes 29:11 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra.(HU)
1 Mózes 29:12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy õ az õ atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az õ atyjának.(HU)
1 Mózes 29:13 És lõn mikor Lábán Jákóbnak, az õ húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá õt, és bevivé az õ házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.(HU)
1 Mózes 29:14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig,(HU)
1 Mózes 29:15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?(HU)
1 Mózes 29:16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.(HU)
1 Mózes 29:17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetû és szép tekintetû vala.(HU)
1 Mózes 29:18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért.(HU)
1 Mózes 29:19 És monda Lábán: Jobb néked adnom õt, hogysem másnak adjam õt, maradj én nálam.(HU)
1 Mózes 29:20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala õt.(HU)
1 Mózes 29:21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idõm kitelt, hadd menjek be hozzá.(HU)
1 Mózes 29:22 És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.(HU)
1 Mózes 29:23 Estve pedig vevé az õ leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne õ hozzá.(HU)
1 Mózes 29:24 És Lábán az õ szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az õ leányának Leának.(HU)
1 Mózes 29:25 És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?(HU)
1 Mózes 29:26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik elõtt.(HU)
1 Mózes 29:27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.(HU)
1 Mózes 29:28 Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az õ leányát feleségûl.(HU)
1 Mózes 29:29 És adá Lábán az õ leányának Rákhelnek, az õ szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.(HU)
1 Mózes 29:30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála õ nála még más hét esztendeig.(HU)
1 Mózes 29:31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.(HU)
1 Mózes 29:32 Fogada azért Lea az õ méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem.(HU)
1 Mózes 29:33 Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.(HU)
1 Mózes 29:34 És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szûltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.(HU)
1 Mózes 29:35 És ismét teherbe esék, és fiat szûle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstõl.(HU)
1 Mózes 30:1 És látá Rákhel, hogy õ nem szûle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az õ nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.(HU)
1 Mózes 30:2 Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten [vagyok-é] én, ki megtagadta tõled a méhnek gyümölcsét.(HU)
1 Mózes 30:3 És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szûljön az én térdeimen, és én is megépüljek õ általa.(HU)
1 Mózes 30:4 Adá tehát néki az õ szolgálóját Bilhát feleségûl, és beméne ahhoz Jákób.(HU)
1 Mózes 30:5 És teherbe esék Bilha és szûle Jákóbnak fiat.(HU)
1 Mózes 30:6 És monda Rákhel: Ítélt felõlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.(HU)
1 Mózes 30:7 Ismét fogada az õ méhében, és szûle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak.(HU)
1 Mózes 30:8 És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és gyõztem; azért nevezé nevét Nafthalinak.(HU)
1 Mózes 30:9 Látván pedig Lea hogy õ megszûnt a szûléstõl, vevé az õ szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségûl.(HU)
1 Mózes 30:10 És szûle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak.(HU)
1 Mózes 30:11 És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak!(HU)
1 Mózes 30:12 És szûle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak.(HU)
1 Mózes 30:13 És monda Lea: Oh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek.(HU)
1 Mózes 30:14 És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezõn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az õ anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból.(HU)
1 Mózes 30:15 Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tõlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tõlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért.(HU)
1 Mózes 30:16 Mikor Jákób este a mezõrõl jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jõjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka.(HU)
1 Mózes 30:17 És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az õ méhében és szûle Jákóbnak ötödik fiat.(HU)
1 Mózes 30:18 És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.(HU)
1 Mózes 30:19 És ismét fogada az õ méhében Lea, és szûle hatodik fiat Jákóbnak.(HU)
1 Mózes 30:20 És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szûltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak.(HU)
1 Mózes 30:21 Annakutána szûle leányt, és nevezé nevét Dínának.(HU)
1 Mózes 30:22 Megemlékezék pedig az Isten Rákhelrõl; és meghallgatá õt az Isten és megnyitá az õ méhét.(HU)
1 Mózes 30:23 És fogada méhében, és szûle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.(HU)
1 Mózes 30:24 És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is.(HU)
1 Mózes 30:25 És lõn, a mint szûlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba.(HU)
1 Mózes 30:26 Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, a melylyel szolgáltalak téged.(HU)
1 Mózes 30:27 És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid elõtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.(HU)
1 Mózes 30:28 És monda: Szabj bért magadnak és én megadom.(HU)
1 Mózes 30:29 Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod.(HU)
1 Mózes 30:30 Mert a mi kevesed vala én elõttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?(HU)
1 Mózes 30:31 És monda [Lábán:] Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és õrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed:(HU)
1 Mózes 30:32 Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közûlök, és minden fekete bárányt a juhok közûl, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közûl, s legyen [ez] az én bérem.(HU)
1 Mózes 30:33 S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi elõtted lesz, becsületességemrõl ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.(HU)
1 Mózes 30:34 És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.(HU)
1 Mózes 30:35 Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közûl, és adá az õ fiainak keze alá.(HU)
1 Mózes 30:36 És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.(HU)
1 Mózes 30:37 És võn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszõket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszõk fehére.(HU)
1 Mózes 30:38 És a vesszõket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.(HU)
1 Mózes 30:39 És a juhok a vesszõk elõtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.(HU)
1 Mózes 30:40 Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.(HU)
1 Mózes 30:41 És lõn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszõket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszõket látva foganjanak.(HU)
1 Mózes 30:42 De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lõnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.(HU)
1 Mózes 30:43 És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.(HU)
1 Mózes 31:1 És meghallá a Lábán fiainak beszédét, kik ezt mondják vala: Valamije volt atyánknak, mind elvette Jákób; és atyánkéból szerezte mind e gazdagságot.(HU)
1 Mózes 31:2 És látá Jákób a Lábán orczáját, hogy ímé nem olyan õ hozzá mint annakelõtte.(HU)
1 Mózes 31:3 Monda pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé, és veled lészek.(HU)
1 Mózes 31:4 Elkülde tehát Jákób, és kihívatá magához Rákhelt és Leát a mezõre az õ nyájához.(HU)
1 Mózes 31:5 És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelõtte; de az én atyám Istene velem volt.(HU)
1 Mózes 31:6 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erõm szerint szolgáltam atyátokat.(HU)
1 Mózes 31:7 De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.(HU)
1 Mózes 31:8 Mikor azt mondotta: A pettyegetettek legyenek a te béred, a juhok mind pettyegetetteket ellenek vala. Ha azt mondotta: A csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellenek vala.(HU)
1 Mózes 31:9 Így vette el Isten atyátok jószágát és nékem adta.(HU)
1 Mózes 31:10 Mert lõn a juhok foganásának idejekor, szemeimet felemelém, és látom vala álomban, hogy ímé a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák.(HU)
1 Mózes 31:11 Akkor monda nékem az Isten Angyala álomban: Jákób. És felelék: Ímhol vagyok.(HU)
1 Mózes 31:12 És õ monda: Emeld fel szemeidet és lásd, hogy a mely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyegetettek és tarkák. Mert mindazt láttam, a mit veled Lábán cselekeszik vala.(HU)
1 Mózes 31:13 Én vagyok ama Béthelnek Istene, a hol emlékoszlopot kentél fel, és a hol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földrõl, és térj vissza szülõföldedre.(HU)
1 Mózes 31:14 És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a mi atyánk házában?(HU)
1 Mózes 31:15 Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midõn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.(HU)
1 Mózes 31:16 Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, [azt] cselekedjed.(HU)
1 Mózes 31:17 Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre;(HU)
1 Mózes 31:18 És elvivé minden nyáját, és minden keresményét, melyet keresett vala; minden jószágát, melyet szerzett vala Mésopotámiában, hogy elmenjen az õ atyjához Izsákhoz Kanaán földére.(HU)
1 Mózes 31:19 Lábán pedig elment vala juhait nyírni; azonközben ellopá Rákhel a házi bálványokat, melyek atyjánál valának.(HU)
1 Mózes 31:20 Jákób pedig meglopá a Siriabeli Lábánnak szívét, mivelhogy nem adá tudtára, hogy szökni akar.(HU)
1 Mózes 31:21 Megszökék tehát mindenestõl, és felkelvén, általméne a folyóvízen, és Gileád hegye felé tarta.(HU)
1 Mózes 31:22 És mikor harmad napra megmondák Lábánnak, hogy Jákób elszökött;(HU)
1 Mózes 31:23 Maga mellé vévén az õ rokonait, hét napi járó földig ûzé õket; és eléré a Gileád hegyén.(HU)
1 Mózes 31:24 Isten pedig megjelenék a Siriabeli Lábánnak éjjel álomban, és monda néki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.(HU)
1 Mózes 31:25 Mikor eléré Lábán Jákóbot, s Jákób a hegyen voná fel sátorát; Lábán is a Gileád hegyén voná fel az õ rokonaival egybe.(HU)
1 Mózes 31:26 És monda Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert foglyokként vitted el?(HU)
1 Mózes 31:27 Miért futottál el titkon, s loptál meg engem? miért nem jelentetted nékem, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedûszóval?(HU)
1 Mózes 31:28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél.(HU)
1 Mózes 31:29 Volna erõm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de a ti atyátok Istene tegnap éjszaka megszólíta engem, ezt mondván: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj.(HU)
1 Mózes 31:30 Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az én isteneimet?(HU)
1 Mózes 31:31 Felelvén pedig Jákób, monda Lábánnak: Mert féltem, mert gondolom vala, hogy talán elveszed a te leányaidat én tõlem erõvel.(HU)
1 Mózes 31:32 A kinél pedig megtalálod a te isteneidet, ne éljen [az]. Atyánkfiai elõtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudja vala Jákób, hogy Rákhel lopta el azokat.(HU)
1 Mózes 31:33 Beméne tehát Lábán Jákób sátorába, és Lea sátorába, és a két szolgáló sátorába, és nem találá meg; akkor kiméne Lea sátorából, és méne a Rákhel sátorába.(HU)
1 Mózes 31:34 Rákhel pedig vette vala a házi bálványokat, és tette vala azokat egy tevének a nyergébe, és rájok ûle; Lábán pedig felhányá az egész sátort, és nem találta vala meg [azokat.](HU)
1 Mózes 31:35 Akkor monda az õ atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy fel nem kelhetek elõtted, mert asszonyok baja van rajtam. Keresé tehát, de nem találá a házi bálványokat.(HU)
1 Mózes 31:36 Jákób pedig haragra gerjede s feddõdék Lábánnal. Megszólala Jákób és monda Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bûnöm, hogy üldözõbe vettél?(HU)
1 Mózes 31:37 Bezzeg minden holmimat felhánytad, mit találtál a magad házi holmija közûl valót? add elõ itt az én rokonaim és a te rokonaid elõtt, hogy tegyenek ítéletet kettõnk között.(HU)
1 Mózes 31:38 Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.(HU)
1 Mózes 31:39 A mit a [vad] megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tõlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is.(HU)
1 Mózes 31:40 Úgy voltam hogy nappal a hõség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtõl.(HU)
1 Mózes 31:41 Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad.(HU)
1 Mózes 31:42 Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, [de] megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett [téged] tegnap éjjel.(HU)
1 Mózes 31:43 Felele pedig Lábán és monda Jákóbnak: A leányok én leányaim és a fiak én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz mind az enyim, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak, vagy az õ magzatjaiknak, a kiket szûltek?(HU)
1 Mózes 31:44 Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az légyen bizonyságul közöttem és közötted.(HU)
1 Mózes 31:45 És võn Jákób egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul.(HU)
1 Mózes 31:46 És monda Jákób az õ atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyûjtének köveket, és csinálának rakást; és evének ott a rakáson.(HU)
1 Mózes 31:47 És nevezé azt Lábán Jegár-Sahaduthának, Jákób pedig nevezé Gálhédnek.(HU)
1 Mózes 31:48 És mondja vala Lábán: E rakás bizonyság ma, közöttem és közötted, azért nevezék Gálhédnek.(HU)
1 Mózes 31:49 És Miczpának, mivelhogy mondá: Az Úr legyen vigyázó közöttem és te közötted, a mikor egymástól elválunk.(HU)
1 Mózes 31:50 Ha az én leányaimat nyomorgatándod, és ha az én leányaimon kivûl több feleséget veéndesz, senki sincs ugyan velünk; de meglásd: Isten a bizonyság én közöttem és te közötted.(HU)
1 Mózes 31:51 És monda Lábán Jákóbnak: Ímé e rakás kõ és ímé ez emlékoszlop, a melyet raktam én közöttem és te közötted,(HU)
1 Mózes 31:52 Bizonyság legyen e rakás kõ, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy sem én nem megyek el e rakás kõ mellett te hozzád, sem te nem jössz át én hozzám e rakás kõ, és ez emlékoszlop mellett gonosz végre.(HU)
1 Mózes 31:53 Az Ábrahám Istene, és a Nákhor Istene, és az õ atyjok Istene tegyenek ítéletet közöttünk: És megesküvék Jákób az õ atyjának Izsáknak félelmére.(HU)
1 Mózes 31:54 Akkor Jákób áldozatot öle ott a hegyen, és vendégségbe hívá az õ rokonait. És vendégeskedtek vala, s meghálának a hegyen.(HU)
1 Mózes 31:55 Reggel pedig felkele Lábán és megcsókolá fiait és leányait és megáldá õket. Azután elméne Lábán, és visszatére az õ helyére.(HU)
1 Mózes 32:1 Jákób tovább méne az õ útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.(HU)
1 Mózes 32:2 És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.(HU)
1 Mózes 32:3 Azután külde Jákób követeket maga elõtt Ézsaúhoz az õ bátyjához, Széir földébe, Edóm mezõségébe,(HU)
1 Mózes 32:4 És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és idõztem mind ekkorig.(HU)
1 Mózes 32:5 Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid elõtt.(HU)
1 Mózes 32:6 És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elõdbe, és négyszáz férfi van vele.(HU)
1 Mózes 32:7 Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.(HU)
1 Mózes 32:8 És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.(HU)
1 Mózes 32:9 És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled:(HU)
1 Mózes 32:10 Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hûségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.(HU)
1 Mózes 32:11 Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezébõl, Ézsaú kezébõl; mert félek õ tõle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.(HU)
1 Mózes 32:12 Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.(HU)
1 Mózes 32:13 És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az õ bátyjának:(HU)
1 Mózes 32:14 Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;(HU)
1 Mózes 32:15 Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nõstény szamarat, és tíz szamár vemhet.(HU)
1 Mózes 32:16 És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az õ szolgáinak: Menjetek el én elõttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között.(HU)
1 Mózes 32:17 És parancsola az elsõnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú elõtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek elõtted?(HU)
1 Mózes 32:18 Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé õ maga is [jön] utánunk.(HU)
1 Mózes 32:19 Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok.(HU)
1 Mózes 32:20 Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk [jõ]; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem õt az ajándékkal, mely elõttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem elõtte.(HU)
1 Mózes 32:21 Elõlméne tehát az ajándék; õ pedig azon éjjel a seregnél hála.(HU)
1 Mózes 32:22 Felkele pedig õ azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén.(HU)
1 Mózes 32:23 Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala.(HU)
1 Mózes 32:24 Jákób pedig egyedûl marada és tusakodik vala õ vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.(HU)
1 Mózes 32:25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erõt, megilleté csípõjének forgócsontját, és kiméne helyébõl Jákób csípõjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.(HU)
1 Mózes 32:26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.(HU)
1 Mózes 32:27 És monda néki: Mi a te neved? És õ monda: Jákób.(HU)
1 Mózes 32:28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és gyõztél.(HU)
1 Mózes 32:29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá õt ott.(HU)
1 Mózes 32:30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színrõl színre, és megszabadult az én lelkem.(HU)
1 Mózes 32:31 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, õ pedig sántít vala csípõjére.(HU)
1 Mózes 32:32 Azért nem eszik Izráel fiai a csípõ forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípõje forgócsontjának inahúsa.(HU)
1 Mózes 33:1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jõ vala, és négyszáz férfiú õ vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.(HU)
1 Mózes 33:2 És elõreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az õ gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.(HU)
1 Mózes 33:3 Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.(HU)
1 Mózes 33:4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé õt, nyakába borúla, s megcsókolá õt, és sírának.(HU)
1 Mózes 33:5 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Õ pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.(HU)
1 Mózes 33:6 És közelítének a szolgálók, õk és gyermekeik és meghajták magokat.(HU)
1 Mózes 33:7 Elérkezék Lea is az õ gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és õk is meghajták magokat.(HU)
1 Mózes 33:8 És monda [Ézsaú:] Mire való ez az egész sereg, melyet elõltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei elõtt.(HU)
1 Mózes 33:9 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.(HU)
1 Mózes 33:10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid elõtt, fogadd el ajándékomat az én kezembõl; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.(HU)
1 Mózes 33:11 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá õt, és elvevé.(HU)
1 Mózes 33:12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én elõtted megyek.(HU)
1 Mózes 33:13 Felele néki [Jákób]: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körûl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.(HU)
1 Mózes 33:14 Menjen el azért az én uram az õ szolgája elõtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely elõttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.(HU)
1 Mózes 33:15 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közûl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei elõtt.(HU)
1 Mózes 33:16 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az õ útján Széir felé.(HU)
1 Mózes 33:17 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.(HU)
1 Mózes 33:18 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város elõtt.(HU)
1 Mózes 33:19 És megvevé a mezõnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.(HU)
1 Mózes 33:20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt [ily névvel:] Isten, Izráel Istene.(HU)
1 Mózes 34:1 Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szûlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.(HU)
1 Mózes 34:2 És meglátá õt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá õt, és vele hála és erõszakot tesz vala rajta.(HU)
1 Mózes 34:3 És ragaszkodék az õ lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak.(HU)
1 Mózes 34:4 Szóla pedig Sekhem Khámornak az õ atyjának, mondván: Vedd nékem feleségûl ezt a leányt.(HU)
1 Mózes 34:5 És meghallá Jákób, hogy megszeplõsítette Dínát, az õ leányát, fiai pedig a mezõn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének.(HU)
1 Mózes 34:6 És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele.(HU)
1 Mózes 34:7 Mikor Jákób fiai megjövének a mezõrõl és meghallák a [dolgot,] elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem kellett volna történni.(HU)
1 Mózes 34:8 És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkébõl szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségûl.(HU)
1 Mózes 34:9 És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak,(HU)
1 Mózes 34:10 És lakjatok velünk; a föld elõttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt.(HU)
1 Mózes 34:11 Sekhem is monda a [Dína] atyjának és az õ bátyjainak: Hadd találjak kedvet elõttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.(HU)
1 Mózes 34:12 Akármily nagy jegyadományt és ajándékot [kivántok,] megadom a mint mondjátok nékem, [csak] adjátok nékem a leányt feleségûl.(HU)
1 Mózes 34:13 A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az õ atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplõsítette Dínát az õ húgokat,(HU)
1 Mózes 34:14 És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körûlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna.(HU)
1 Mózes 34:15 Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körûlmetélkedjék ti köztetek.(HU)
1 Mózes 34:16 Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;(HU)
1 Mózes 34:17 Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körûlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk.(HU)
1 Mózes 34:18 És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának.(HU)
1 Mózes 34:19 Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsûlete vala.(HU)
1 Mózes 34:20 Elméne azért Khámor és Sekhem az õ fia az õ városuk kapujába; és szólának az õ városuk férfiaival, mondván:(HU)
1 Mózes 34:21 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az õ leányaikat vegyük magunknak feleségûl, és a mi leányainkat adjuk nékik.(HU)
1 Mózes 34:22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körûlmetélkedik közöttünk, a miképen õk is körûl vannak metélkedve.(HU)
1 Mózes 34:23 Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.(HU)
1 Mózes 34:24 És engedének Khámornak, és Sekhemnek az õ fiának mindenek, a kik az õ városa kapuján kijárnak vala, és körûlmetélkedék minden férfiú, a ki az õ városa kapuján kijár vala.(HU)
1 Mózes 34:25 És lõn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének.(HU)
1 Mózes 34:26 Khámort, és az õ fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének.(HU)
1 Mózes 34:27 A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplõsítették vala az õ húgokat.(HU)
1 Mózes 34:28 Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezõn vala, elvivék.(HU)
1 Mózes 34:29 És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala.(HU)
1 Mózes 34:30 És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, [és] utálatossá tettetek e föld lakosai elõtt, a Kananeusok és Perizeusok elõtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyûlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe.(HU)
1 Mózes 34:31 Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?(HU)
1 Mózes 35:1 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú elõtt futsz vala.(HU)
1 Mózes 35:2 Akkor monda Jákób az õ házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.(HU)
1 Mózes 35:3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.(HU)
1 Mózes 35:4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik nálok valának, és füleikbõl a függõket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekhem mellett vala.(HU)
1 Mózes 35:5 És elindulának. De Istennek rettentése vala a körûltök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait.(HU)
1 Mózes 35:6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, õ maga és az egész sokaság, mely õ vele vala.(HU)
1 Mózes 35:7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az õ bátyja elõtt fut vala.(HU)
1 Mózes 35:8 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Béthelen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Bákhutnak.(HU)
1 Mózes 35:9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mésopotámiából, és megáldá õt.(HU)
1 Mózes 35:10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izráel légyen neved. És nevezé nevét Izráelnek.(HU)
1 Mózes 35:11 És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok származzanak a te ágyékodból.(HU)
1 Mózes 35:12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom a földet.(HU)
1 Mózes 35:13 És felméne õ tõle az Isten azon a helyen, a hol vele szólott vala.(HU)
1 Mózes 35:14 Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, a hol szólott vele, kõoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat.(HU)
1 Mózes 35:15 És nevezé Jákób a hely nevét, a hol az Isten szólott vala õ vele, Béthelnek.(HU)
1 Mózes 35:16 És elindúlának Béthelbõl, s mikor Efratától, hogy oda érjenek, már csak egy dûlõföldre valának, szûle Rákhel, és nehéz vala az õ szûlése.(HU)
1 Mózes 35:17 S vajudása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz.(HU)
1 Mózes 35:18 És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé õt Benjáminnak.(HU)
1 Mózes 35:19 És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivõ úton.(HU)
1 Mózes 35:20 És emlékoszlopot állíta Jákób az õ sírja fölött. Rákhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig.(HU)
1 Mózes 35:21 Azután tovább költözék Izráel, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát.(HU)
1 Mózes 35:22 Lõn pedig, mikor Izráel azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az õ atyjának ágyasával, s meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten.(HU)
1 Mózes 35:23 Lea fiai: Jákób elsõszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon.(HU)
1 Mózes 35:24 Rákhel fiai: József és Benjámin.(HU)
1 Mózes 35:25 A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali.(HU)
1 Mózes 35:26 A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, a kik születtek néki Mésopotámiában.(HU)
1 Mózes 35:27 És eljuta Jákób Izsákhoz, az õ atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, a hol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala.(HU)
1 Mózes 35:28 Valának pedig Izsák napjai száz nyolczvan esztendõ.(HU)
1 Mózes 35:29 És kimúlék Izsák és meghala, és takaríttaték az õ eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték õt az õ fiai, Ézsaú és Jákób.(HU)
1 Mózes 36:1 Ez Ézsaúnak (azaz Edómnak) nemzetsége.(HU)
1 Mózes 36:2 Ézsaú a Kananeusok leányai közûl vette vala feleségeit: Adát, a Khitteus Élonnak leányát; és Oholibámát, Anáhnak leányát, a ki Khivveus Czibhón leánya vala.(HU)
1 Mózes 36:3 És Boszmáthot, az Ismáel leányát, Nebajóthnak húgát.(HU)
1 Mózes 36:4 Szûlé pedig Adá Ézsaúnak Elifázt; és Boszmáth szûlé Rehuélt.(HU)
1 Mózes 36:5 Oholibáma pedig szûlé Jehúst, Jahlámot és Kórét. Ezek az Ézsaú fiai, kik születtek néki Kanaán földén.(HU)
1 Mózes 36:6 És felvevé Ézsaú az õ feleségeit, az õ fiait, és az õ leányait, és minden házabeli lelket, minden juhait, barmait, és minden jószágát, melyet szerzett vala Kanaán földén, és elméne [más] országba, az õ atyjafiának Jákóbnak színe elõl.(HU)
1 Mózes 36:7 Mert az õ jószáguk több vala, semhogy együtt lakhattak volna, és tartózkodásuk földe nem bírja vala meg õket az õ nyájaik miatt.(HU)
1 Mózes 36:8 Letelepedék tehát Ézsaú a Széir hegyén. Ézsaú pedig az Edóm.(HU)
1 Mózes 36:9 Ez Ézsaúnak az Edomiták atyjának nemzetsége a Széir hegyen.(HU)
1 Mózes 36:10 Ezek Ézsaú fiainak nevei: Elifáz, Adának Ézsaú feleségének fia. Rehuél, Boszmáthnak Ézsaú feleségének fia.(HU)
1 Mózes 36:11 Elifáznak fiai valának: Thémán, Omár, Czefó, Gahtám és Kenáz.(HU)
1 Mózes 36:12 Thimna pedig Elifáznak, az Ézsaú fiának ágyasa vala, ki Elifáznak szûlé Amáleket. Ezek Adának, Ézsaú feleségének fiai.(HU)
1 Mózes 36:13 Ezek pedig a Rehuél fiai: Nakhath, Zerakh, Sammá, Mizzá. Ezek valának Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.(HU)
1 Mózes 36:14 Oholibámának pedig, Ézsaú feleségének, Anáh leányának, ki Czibhón leánya volt, ezek valának fiai, kiket szûle Ézsaúnak: Jéhus, Jahlám és Korakh.(HU)
1 Mózes 36:15 Ezek Ézsaú fiainak fejedelmei: Elifáznak, Ézsaú elsõszülöttének fiai: Thémán fejedelem, Omár fejedelem, Czefó fejedelem, Kenáz fejedelem.(HU)
1 Mózes 36:16 Korakh fejedelem, Gahtám fejedelem, Amálek fejedelem. Ezek Elifáztól való fejedelmek Edómnak országában; ezek Adá fiai.(HU)
1 Mózes 36:17 Rehuélnek pedig, az Ézsaú fiának fiai ezek: Nakhath fejedelem, Zerakh fejedelem, Sammá fejedelem, Mizzá fejedelem. Ezek Rehuéltõl való fejedelmek Edóm országában. Ezek Boszmáthnak, Ézsaú feleségének fiai.(HU)
1 Mózes 36:18 Ezek pedig Oholibámának, Ézsaú feleségének fiai: Jéhus fejedelem, Jahlám fejedelem, Korakh fejedelem. Ezek Oholibámától, Anáh leányától, Ézsaú feleségétõl való fejedelmek.(HU)
1 Mózes 36:19 Ezek Ézsaú fiai, és ezek azoknak fejedelmei; ez Edóm.(HU)
1 Mózes 36:20 A Horeus Széirnek fiai, kik ama földön laknak vala ezek: Lótán, Sóbál, Czibhón, Anáh.(HU)
1 Mózes 36:21 Disón, Eczer, Disán, Ezek a Horeusok fejedelmei, Széirnek fiai Edóm országában.(HU)
1 Mózes 36:22 Lótánnak pedig fiai voltak: Hóri, Hémám, és Lótánnak húga, Timna.(HU)
1 Mózes 36:23 Sóbálnak fiai ezek: Halván, Mánakháth, Hébál, Sefó, Onám.(HU)
1 Mózes 36:24 Czibhónnak pedig fiai ezek: Aja és Anáh, az az Anáh, ki meleg forrásokat talált a pusztában, mikor atyjának Czibhónnak szamarait legelteté.(HU)
1 Mózes 36:25 Anáhnak fiai ezek: Disón és Oholibáma Anáhnak leánya.(HU)
1 Mózes 36:26 Disónnak fiai ezek: Hemdán, Esbán, Ithrán, Kherán.(HU)
1 Mózes 36:27 Eczernek fiai ezek: Bilhán, Zahaván, Hakán.(HU)
1 Mózes 36:28 Disánnak fiai ezek: Húcz és Arán.(HU)
1 Mózes 36:29 A Horeusok közûl való fejedelmek pedig ezek: Lótán fejedelem, Sóbál fejedelem, Czibhón fejedelem, Anáh fejedelem.(HU)
1 Mózes 36:30 Disón fejedelem, Eczer fejedelem, Disán fejedelem. Ezek a Horeusok közûl való fejedelmek az õ fejedelemségök szerint, Széir tartományában.(HU)
1 Mózes 36:31 Ezek pedig a királyok, kik uralkodtak Edóm földén minekelõtte Izráel fiai között király uralkodott volna.(HU)
1 Mózes 36:32 Király vala Edómban Bela, Behor fia, s az õ városának neve Dinhába vala.(HU)
1 Mózes 36:33 És meghala Bela, uralkodék helyette Jóbáb, Zerakh fia, ki Boczrából való volt.(HU)
1 Mózes 36:34 És meghala Jóbáb, és uralkodék helyette a Témán földébõl való Khusám.(HU)
1 Mózes 36:35 És meghala Khusám és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, a ki megveré a Midiánitákat a Moáb mezején; az õ városának neve pedig Hávit vala.(HU)
1 Mózes 36:36 És meghala Hadád és uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá.(HU)
1 Mózes 36:37 És meghala Szamlá és uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Rékhobóthból.(HU)
1 Mózes 36:38 És meghala Saul és uralkodék helyette Báhál-Khanán, Akhbór fia.(HU)
1 Mózes 36:39 És meghala Báhál-Khanán, Akhbór fia, és uralkodék helyette Hadár; és az õ városának neve Pahu, az õ feleségének pedig neve Mehetábéel, a ki Mézaháb leányának Matrédnak leánya vala.(HU)
1 Mózes 36:40 Ezek pedig az Ézsaú nemzetségébõl való fejedelmek nevei, az õ családjok, helyök, és nevök szerint: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem.(HU)
1 Mózes 36:41 Oholibámá fejedelem, Éla fejedelem, Pinon fejedelem.(HU)
1 Mózes 36:42 Kenáz fejedelem, Thémán fejedelem, Mibczár fejedelem.(HU)
1 Mózes 36:43 Magdiél fejedelem, Hirám fejedelem. Ezek Edóm fejedelmei az õ lakások szerint, az õ örökségök földén. Ézsaú az Edómiták atyja.(HU)
1 Mózes 37:1 Jákób pedig lakozék az õ atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.(HU)
1 Mózes 37:2 Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendõs korában az õ bátyjaival együtt juhokat õriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az õ atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felõlük az õ atyjuknak.(HU)
1 Mózes 37:3 Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala õt; és czifra ruhát csináltat vala néki.(HU)
1 Mózes 37:4 Mikor pedig láták az õ bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt õt szereti legjobban, meggyûlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.(HU)
1 Mózes 37:5 És álmot álmodék József és elbeszélé az õ bátyjainak; és azok annál inkább gyûlölik vala õt.(HU)
1 Mózes 37:6 Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.(HU)
1 Mózes 37:7 Ímé kévéket kötünk vala a mezõben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körûlállanak, és az én kévém elõtt meghajolnak vala.(HU)
1 Mózes 37:8 És mondának néki az õ bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyûlölik vala õt álmáért és beszédéért.(HU)
1 Mózes 37:9 Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az õ bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én elõttem.(HU)
1 Mózes 37:10 S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az õ atyja megdorgálá õt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te elõtted a földig?(HU)
1 Mózes 37:11 Irígykednek vala azért reá az õ bátyjai; az õ atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.(HU)
1 Mózes 37:12 Mikor pedig az õ bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az õ atyjok juhait õrizzék;(HU)
1 Mózes 37:13 Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Õ pedig monda: Ímhol [vagyok].(HU)
1 Mózes 37:14 És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát õt Hebron völgyébõl, és méne Sikhembe.(HU)
1 Mózes 37:15 Elõtalálá pedig õt egy ember, mikor a mezõben bolyong vala, és megkérdé õt az az ember, mondván: Mit keressz?(HU)
1 Mózes 37:16 És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?(HU)
1 Mózes 37:17 És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az õ bátyjai után, és megtalálá õket Dóthánban.(HU)
1 Mózes 37:18 Mikor távolról megláták, minekelõtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.(HU)
1 Mózes 37:19 És szólának egymás között: Ímhol jõ az álomlátó!(HU)
1 Mózes 37:20 Most hát jertek öljük meg õt, és vessük õt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az õ álmaiból.(HU)
1 Mózes 37:21 Meghallá pedig Rúben és megmenté õt kezökbõl, és mondá: Ne üssük õt agyon.(HU)
1 Mózes 37:22 És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek õt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa õt kezökbõl, hogy visszavigye atyjához.(HU)
1 Mózes 37:23 És lõn, a mint oda ére József az õ bátyjaihoz, letépték Józsefrõl az õ felsõ ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala.(HU)
1 Mózes 37:24 És megragadák õt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.(HU)
1 Mózes 37:25 Azután leûlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jõ vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fûszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba.(HU)
1 Mózes 37:26 És monda Júda az õ atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az õ vérét?(HU)
1 Mózes 37:27 Jertek adjuk el õt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkbõl való õ. És hallgatának rá az õ atyjafiai.(HU)
1 Mózes 37:28 És menének arra Midiánita kereskedõ férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.(HU)
1 Mózes 37:29 És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit.(HU)
1 Mózes 37:30 És megtére az õ atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?(HU)
1 Mózes 37:31 Akkor vevék a József felsõ ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felsõ ruhát a vérbe.(HU)
1 Mózes 37:32 És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?(HU)
1 Mózes 37:33 És megismeré azt, és monda: Fiam felsõ ruhája ez, fenevad ette meg õt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.(HU)
1 Mózes 37:34 És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az õ fiát sokáig.(HU)
1 Mózes 37:35 Felkelének pedig minden õ fiai, és minden õ leányai, hogy vígasztalják õt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba; és siratá õt az atyja.(HU)
1 Mózes 37:36 A Midiániták pedig eladák õt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó fõemberének, a testõrök fõhadnagyának.(HU)
1 Mózes 38:1 És lõn abban az idõben, hogy Júda elméne az õ atyjafiaitól, és betére egy Adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Khira vala.(HU)
1 Mózes 38:2 És meglátá ott Júda egy Súah nevû Kanaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá.(HU)
1 Mózes 38:3 És az fogada méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Hérnek.(HU)
1 Mózes 38:4 És ismét fogada méhében, s fiat szûle, és nevezé nevét Ónánnak.(HU)
1 Mózes 38:5 Még egyszer szûle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szûlé, Khezibben vala.(HU)
1 Mózes 38:6 És võn Júda az õ elsõszülött fiának Hérnek feleséget, ennek neve Thámár vala.(HU)
1 Mózes 38:7 De Hér, Júdának elsõszülött fia gonosz vala az Úr szemei elõtt, és megölé õt az Úr.(HU)
1 Mózes 38:8 És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségûl mint sógor, és támaszsz magot bátyádnak.(HU)
1 Mózes 38:9 Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nem lesz az övé, azért valamikor az õ bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a [magot,] hogy bátyjának magot ne támaszszon.(HU)
1 Mózes 38:10 És gonoszságnak tetszék az Úr szemei elõtt, a mit cselekeszik vala, annakokáért megölé õt is.(HU)
1 Mózes 38:11 És monda Júda Thámárnak, az õ menyének: Maradj özvegyen addig a te atyád házában, míg az én fiam Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az õ bátyjai. Elméne azért Thámár, és marada az õ atyja házában.(HU)
1 Mózes 38:12 Sok idõ múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvígasztalódék és elméne az õ juhainak nyírõihez, barátjával az Adullámbeli Khirával, Thimnába.(HU)
1 Mózes 38:13 Hírûl adák pedig Thámárnak mondván: Ím a te ipad Thimnába megy juhainak nyírésére.(HU)
1 Mózes 38:14 Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leûle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezetõ úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és még sem adák õt annak feleségûl.(HU)
1 Mózes 38:15 Meglátá pedig õt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orczáját.(HU)
1 Mózes 38:16 És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy menjek be te hozzád, mert nem tudja vala, hogy az õ menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem ha bejösz hozzám?(HU)
1 Mózes 38:17 És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És az monda: Adsz-é zálogot, míg megküldöd?(HU)
1 Mózes 38:18 És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyûrûdet, gyûrûd zsinórját és pálczádat, mely kezedben van. Oda adá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté.(HU)
1 Mózes 38:19 Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az õ özvegyi ruháját.(HU)
1 Mózes 38:20 És megküldé Júda a kecskefiat az õ Adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt.(HU)
1 Mózes 38:21 És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a [felavatott] parázna []nõ, a ki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre [felavatott] parázna nõ.(HU)
1 Mózes 38:22 Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondák: Nem volt erre [felavatott] parázna nõ.(HU)
1 Mózes 38:23 És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé én megküldöttem volt ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg õt.(HU)
1 Mózes 38:24 És lõn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Thámár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki õt, és égettessék meg.(HU)
1 Mózes 38:25 Mikor pedig kivitetnék, elkülde az õ ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, a kiéi ezek. És mondá: Ismerd meg, kérlek, kié e gyûrû, e zsinór, és e pálcza.(HU)
1 Mózes 38:26 És megismeré Júda és monda: Igazabb õ nálamnál, mert bizony nem adám õt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré õt [Júda] többé.(HU)
1 Mózes 38:27 És lõn az õ szûlésének idején, ímé kettõsök valának az õ méhében.(HU)
1 Mózes 38:28 És lõn, hogy szûlése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki elõször.(HU)
1 Mózes 38:29 De lõn, hogy a mikor visszavoná kezét, ímé az õ testvére jöve ki. És mondá a [bába:] Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecznek.(HU)
1 Mózes 38:30 És utána kijöve az õ testvére kinek veres fonál vala kezén; és nevezé nevét Zerákhnak.(HU)
1 Mózes 39:1 József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé õt az Ismáelitáktól, kik õt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó fõembere, a testõrök fõhadnagya.(HU)
1 Mózes 39:2 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az õ égyiptomi urának házában vala.(HU)
1 Mózes 39:3 Látá pedig az õ ura, hogy az Úr van õ vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az õ kezében:(HU)
1 Mózes 39:4 Kedvessé lõn azért József az õ ura elõtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá.(HU)
1 Mózes 39:5 És lõn az idõtõl fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselõjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezõn.(HU)
1 Mózes 39:6 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetû és szép arczú vala.(HU)
1 Mózes 39:7 És lõn ezek után, hogy az õ urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.(HU)
1 Mózes 39:8 Õ azonban vonakodék s monda az õ ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az õ háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre bízá.(HU)
1 Mózes 39:9 Senki sincs nálamnál nagyobb az õ házában; és tõlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és [hogyan] vétkezném az Isten ellen?(HU)
1 Mózes 39:10 És lõn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de õ nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.(HU)
1 Mózes 39:11 Lõn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közûl senki sem vala ott benn a házban,(HU)
1 Mózes 39:12 És megragadá õt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Õ pedig ott hagyá ruháját az [asszony] kezében és elfuta és kiméne.(HU)
1 Mózes 39:13 És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az õ kezében hagyta, és kifutott:(HU)
1 Mózes 39:14 Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték.(HU)
1 Mózes 39:15 És lõn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.(HU)
1 Mózes 39:16 Megtartá azért az õ ruháját magánál, míg az õ ura haza jöve.(HU)
1 Mózes 39:17 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.(HU)
1 Mózes 39:18 És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.(HU)
1 Mózes 39:19 És lõn, a mint hallja az õ ura az õ feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.(HU)
1 Mózes 39:20 Vevé azért Józsefet az õ ura és veté õt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben.(HU)
1 Mózes 39:21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az õ kegyelmességét és kedvessé tevé õt a tömlöcztartó elõtt.(HU)
1 Mózes 39:22 És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden õ általa történék.(HU)
1 Mózes 39:23 És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.(HU)
1 Mózes 40:1 És lõn ezekután, hogy az égyiptomi király pohárnoka és sütõmestere vétkezének az õ urok ellen, az égyiptomi király ellen.(HU)
1 Mózes 40:2 Megharaguvék azért a Faraó az õ két fõemberére, a fõpohárnokra, és a fõsütõmesterre.(HU)
1 Mózes 40:3 És fogságba vetteté azokat a testõrök fõhadnagyának házában levõ tömlöczbe, arra a helyre, ahol fogva vala József.(HU)
1 Mózes 40:4 A testõrök fõhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük és szolgála nékik. És jó ideig valának fogságban.(HU)
1 Mózes 40:5 És az égyiptomi király pohárnoka és sütõmestere, a kik a tömlöczben fogva valának, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot, azon egy éjjel, mindegyik az õ álmának értelme szerint.(HU)
1 Mózes 40:6 És beméne hozzájok József reggel, látá, hogy ímé bánkódnak vala.(HU)
1 Mózes 40:7 És megkérdé a Faraó fõembereit, a kik az õ ura házánál vele együtt fogva valának, mondván: Miért oly komor ma a ti orczátok?(HU)
1 Mózes 40:8 És mondának néki: Álmot láttunk és nincsen a ki megfejtse azt. És monda nékik József: A megfejtés nem Isten dolga-é? mondjátok el, kérlek, nékem.(HU)
1 Mózes 40:9 Elbeszélé azért a fõpohárnok az õ álmát Józsefnek, és monda néki: Álmomban ímé egy szõlõtõ vala elõttem;(HU)
1 Mózes 40:10 És a szõlõtõn három szál vesszõ vala, s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szõlõszemeket.(HU)
1 Mózes 40:11 A Faraó pohara pedig az én kezemben vala, és én vevém a szõlõszemeket és facsarám a Faraó poharába, és adom vala a poharat a Faraó kezébe.(HU)
1 Mózes 40:12 És monda néki József: Ez annak a megfejtése: a három vesszõszál, három nap.(HU)
1 Mózes 40:13 Harmadnap múlva a Faraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a Faraó kezébe az õ poharát, az elébbi tiszted szerint, mikor az õ pohárnokja valál.(HU)
1 Mózes 40:14 Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a Faraó elõtt és szabadíts meg engem e házból.(HU)
1 Mózes 40:15 Mert lopva hoztak el engem a héberek földérõl, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöczbe vessenek.(HU)
1 Mózes 40:16 És látá a fõsütõmester, hogy jól magyaráz vala és monda Józsefnek: Álmodtam én is, hogy ímé három kosár kalács vala fejemen.(HU)
1 Mózes 40:17 A felsõ kosárban pedig valának a Faraónak mindenféle süteményei, és a madarak eszik vala azokat a kosárból, az én fejemrõl.(HU)
1 Mózes 40:18 És felele József és monda: Ez annak a magyarázatja: a három kosár, három nap.(HU)
1 Mózes 40:19 Harmadnap múlva fejedet véteti a Faraó és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat.(HU)
1 Mózes 40:20 S lõn harmadnapon a Faraó születése napja, és vendégséget szerze minden õ szolgáinak, s akkor a fõpohárnokot és a fõsütõmestert is fölvevé szolgái közé.(HU)
1 Mózes 40:21 És a fõpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a Faraó kezébe.(HU)
1 Mózes 40:22 A fõsütõmestert pedig felakasztatá; a miképen magyarázta vala nékik József.(HU)
1 Mózes 40:23 És nem emlékezék meg a fõpohárnok Józsefrõl, hanem elfelejtkezék róla.(HU)
1 Mózes 41:1 Lõn pedig két esztendõ múlván, hogy a Faraó álmot láta, s ímé áll vala a folyóvíz mellett.(HU)
1 Mózes 41:2 És ímé a folyóvízbõl hét szép és kövér tehén jõ vala ki, és legel vala a nádasban.(HU)
1 Mózes 41:3 S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki a folyóvízbõl, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.(HU)
1 Mózes 41:4 És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a Faraó.(HU)
1 Mózes 41:5 És elaluvék és másodszor is álmot láta, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.(HU)
1 Mózes 41:6 És ímé azok után hét vékony s keleti széltõl kiszáradt gabonafej nevekedik vala.(HU)
1 Mózes 41:7 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a Faraó, és ímé álom [vala.](HU)
1 Mózes 41:8 Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Égyiptom minden jövendõmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nékik a Faraó az õ álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a Faraónak.(HU)
1 Mózes 41:9 Szóla azért a fõpohárnok a Faraónak, mondván: Az én bûneimrõl emlékezem e napon.(HU)
1 Mózes 41:10 A Faraó megharagudt vala az õ szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testõrök fõhadnagyának házába, engem és a fõsütõmestert.(HU)
1 Mózes 41:11 És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.(HU)
1 Mózes 41:12 És [vala] velünk ott egy héber ifjú, a testõrök fõhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala néki, és õ megfejté nékünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az õ álma szerint fejté meg.(HU)
1 Mózes 41:13 És lõn, hogy a miképen megfejté nékünk, úgy lõn: engem visszahelyeze hívatalomba, amazt pedig felakasztatá.(HU)
1 Mózes 41:14 Elkülde azért a Faraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák õt a tömlöczbõl, és megborotválkozék, ruhát válta és a Faraóhoz méne.(HU)
1 Mózes 41:15 És monda a Faraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs a ki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.(HU)
1 Mózes 41:16 És felele József a Faraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, a mi a Faraónak javára van.(HU)
1 Mózes 41:17 Monda azért a Faraó Józsefnek: Álmomban ímé állok vala a folyóvíz partján.(HU)
1 Mózes 41:18 És ímé a folyóvízbõl hét kövér és szép tehén jõ vala ki, és legel vala a nádasban.(HU)
1 Mózes 41:19 S ímé azok után más hét tehén jõ vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Égyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.(HU)
1 Mózes 41:20 És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az elébbi hét kövér tehenet.(HU)
1 Mózes 41:21 És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejök oly rút vala, mint az elõtt. És felserkenék.(HU)
1 Mózes 41:22 És láttam álmomban, és ímé hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.(HU)
1 Mózes 41:23 És ímé hét összeaszott, vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után,(HU)
1 Mózes 41:24 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, a ki megmagyarázza nékem.(HU)
1 Mózes 41:25 És monda József a Faraónak: A Faraó álma egy és ugyanaz; a mit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a Faraónak.(HU)
1 Mózes 41:26 A hét szép tehén, hét esztendõ, a hét szép gabonafej az is hét esztendõ; az álom egy és ugyanaz.(HU)
1 Mózes 41:27 A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendõ, és a hét vékony, keleti széltõl kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.(HU)
1 Mózes 41:28 Ez az a mit mondék a Faraónak, [hogy] a mit Isten cselekedni akar, megmutatta a Faraónak.(HU)
1 Mózes 41:29 Ímé hét esztendõ jõ, [és] nagy bõség lesz egész Égyiptomban.(HU)
1 Mózes 41:30 Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bõséget elfelejtenek Égyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.(HU)
1 Mózes 41:31 És nem ismerszik meg az elébbi bõség e földön az utána következõ éhség miatt, mert igen nagy lesz.(HU)
1 Mózes 41:32 Hogy pedig a Faraó álma kettõs, kétszeres vala, [onnan van], mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.(HU)
1 Mózes 41:33 Most azért szemeljen ki a Faraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Égyiptom földén gondviselõvé.(HU)
1 Mózes 41:34 Cselekedje [ezt a] Faraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Égyiptom földén a hét bõ esztendõben.(HU)
1 Mózes 41:35 És takarítsák be a következõ jó esztendõk minden termését, és gyûjtsenek gabonát a Faraó keze alá, élelmûl a városokban, és tartsák meg,(HU)
1 Mózes 41:36 És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Égyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.(HU)
1 Mózes 41:37 És tetszék e beszéd a Faraónak és minden õ szolgáinak.(HU)
1 Mózes 41:38 Monda azért a Faraó az õ szolgáinak: Találhatnánk-é ehhez hasonló férfit, a kiben az Isten lelke van?(HU)
1 Mózes 41:39 És monda a Faraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket néked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.(HU)
1 Mózes 41:40 Te légy az én házamon fõgondviselõ, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék tesz engem nálad nagyobbá.(HU)
1 Mózes 41:41 Monda továbbá a Faraó Józsefnek: Ímé fejedelemmé tettelek az egész Égyiptom földén.(HU)
1 Mózes 41:42 És levevé a Faraó a maga gyûrûjét kezérõl, és adá azt József kezére; és felöltözteté õt drága gyolcs ruhába, és aranylánczot tõn az õ nyakába.(HU)
1 Mózes 41:43 És meghordoztatá õt az õ második szekerén, és kiáltják vala õ elõtte: Térdet hajtsatok! Így tevé õt [fejedelemmé] az egész Égyiptom földén.(HU)
1 Mózes 41:44 És monda a Faraó Józsefnek: Én vagyok a Faraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Égyiptom földén.(HU)
1 Mózes 41:45 És nevezé a Faraó József nevét Czafenát-Pahneákhnak, és adá néki feleségûl Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Égyiptom földére.(HU)
1 Mózes 41:46 József pedig harmincz esztendõs vala, mikor a Faraó elõtt, az égyiptomi király elõtt álla. Kiméne tehát József a Faraó elõl, és bejárá az egész Égyiptom földét.(HU)
1 Mózes 41:47 És a föld a hét bõ esztendõ alatt tele marokkal ontá a termést.(HU)
1 Mózes 41:48 És összegyûjté a hét esztendõnek minden eleségét, mely vala Égyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, [minden] városba a körülte levõ határ élelmét takarítá be.(HU)
1 Mózes 41:49 És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszûntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala].(HU)
1 Mózes 41:50 Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte elõtt, kiket szûle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.(HU)
1 Mózes 41:51 És nevezé József az elsõszülöttnek nevét Manassénak: mert [úgymond], elfelejteté én velem Isten minden én veszõdségemet, és az én atyámnak egész házát.(HU)
1 Mózes 41:52 A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, [úgymond], megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.(HU)
1 Mózes 41:53 Eltele tehát a bõség hét esztendeje, a mely vala Égyiptomnak földén.(HU)
1 Mózes 41:54 És elkezdõdék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lõn éhség minden országban; de Égyiptom földén mindenütt vala kenyér.(HU)
1 Mózes 41:55 [De] megéhezék egész Égyiptom földe is, és kenyérért kiált vala a nép a Faraóhoz. - Monda pedig a Faraó mind az Égyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, [és] a mit mond néktek, azt míveljétek.(HU)
1 Mózes 41:56 És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az Égyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Égyiptom földén.(HU)
1 Mózes 41:57 És mind az egész föld Égyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.(HU)
1 Mózes 42:1 És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az õ fiainak: Mit néztek egymásra?(HU)
1 Mózes 42:2 És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.(HU)
1 Mózes 42:3 Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.(HU)
1 Mózes 42:4 De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az õ bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.(HU)
1 Mózes 42:5 Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menõkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.(HU)
1 Mózes 42:6 József pedig az ország kormányzója vala, és õ árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának õ elõtte.(HU)
1 Mózes 42:7 Amint meglátá József az õ bátyjait, megismeré õket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földérõl jöttünk eleséget venni.(HU)
1 Mózes 42:8 Megismeré pedig József az õ bátyjait, de azok nem ismerék meg õt.(HU)
1 Mózes 42:9 És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felõl álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.(HU)
1 Mózes 42:10 És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.(HU)
1 Mózes 42:11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. [Soha] nem voltak kémek a te szolgáid.(HU)
1 Mózes 42:12 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.(HU)
1 Mózes 42:13 [Amazok] mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.(HU)
1 Mózes 42:14 József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.(HU)
1 Mózes 42:15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jõ a ti legkisebbik atyátokfia.(HU)
1 Mózes 42:16 Küldjetek el közûletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.(HU)
1 Mózes 42:17 Annakokáért fogságban tartá õket harmadnapig.(HU)
1 Mózes 42:18 Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.(HU)
1 Mózes 42:19 Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.(HU)
1 Mózes 42:20 Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.(HU)
1 Mózes 42:21 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.(HU)
1 Mózes 42:22 Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!(HU)
1 Mózes 42:23 És nem tudják vala õk, hogy József érti õket, mert tolmács vala közöttük.(HU)
1 Mózes 42:24 És elfordula tõlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közûlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté õt.(HU)
1 Mózes 42:25 És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az õ zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.(HU)
1 Mózes 42:26 És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.(HU)
1 Mózes 42:27 És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az õ pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.(HU)
1 Mózes 42:28 És monda az õ atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?(HU)
1 Mózes 42:29 És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:(HU)
1 Mózes 42:30 Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.(HU)
1 Mózes 42:31 És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, [soha] nem voltunk mi kémek.(HU)
1 Mózes 42:32 Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal [van] Kanaán földén.(HU)
1 Mózes 42:33 És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Errõl ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;(HU)
1 Mózes 42:34 És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.(HU)
1 Mózes 42:35 És lõn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az õ csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az õ csomó pénzeiket õk és az õ atyjok, megfélemlének.(HU)
1 Mózes 42:36 És monda nékik az õ atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtõl; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!(HU)
1 Mózes 42:37 Akkor szóla Rúben az õ atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom õt néked. Bízd az én kezemre õt, és én visszahozom néked.(HU)
1 Mózes 42:38 Az pedig monda: Nem megy le [oda] az én fiam ti veletek, mert az õ bátyja megholt és õ maga maradt meg; ha veszedelem érné õt az úton, a melyen elmentek, õsz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.(HU)
1 Mózes 43:1 Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon.(HU)
1 Mózes 43:2 És lõn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az õ atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.(HU)
1 Mózes 43:3 És felele néki Júda, mondván: Erõsen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerûljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia.(HU)
1 Mózes 43:4 Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;(HU)
1 Mózes 43:5 Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerûljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz.(HU)
1 Mózes 43:6 És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?(HU)
1 Mózes 43:7 Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felõlünk és nemzetségünk felõl, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát?(HU)
1 Mózes 43:8 És monda Júda Izráelnek, az õ atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.(HU)
1 Mózes 43:9 Én leszek kezes érette, az én kezembõl kérd elõ. Ha vissza nem hozom õt hozzád, és elõdbe nem állítom õt, mind éltig bûnös legyek elõtted.(HU)
1 Mózes 43:10 Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna.(HU)
1 Mózes 43:11 És monda nékik Izráel az õ atyjok: Ha csakugyan így [kell lenni,] akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseibõl a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fûszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.(HU)
1 Mózes 43:12 Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sõt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez.(HU)
1 Mózes 43:13 Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz.(HU)
1 Mózes 43:14 A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.(HU)
1 Mózes 43:15 Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az õ kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József elõtt.(HU)
1 Mózes 43:16 A mint meglátá József õ velök Benjámint, monda az õ háza gondviselõjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek [ma] délben.(HU)
1 Mózes 43:17 És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába.(HU)
1 Mózes 43:18 És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék õket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely elõször a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.(HU)
1 Mózes 43:19 És járulának József házának gondviselõjéhez, és szólának néki a ház ajtajában.(HU)
1 Mózes 43:20 És mondának: Kérünk uram! Ennekelõtte alájöttünk vala eleséget venni.(HU)
1 Mózes 43:21 És lõn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az õ zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.(HU)
1 Mózes 43:22 De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba.(HU)
1 Mózes 43:23 És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont.(HU)
1 Mózes 43:24 Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az õ szamaraiknak.(HU)
1 Mózes 43:25 Õk pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.(HU)
1 Mózes 43:26 Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának elõtte a földig.(HU)
1 Mózes 43:27 És kérdezõsködék egészségök felõl, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kirõl nékem szóltatok? él-é még?(HU)
1 Mózes 43:28 Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának.(HU)
1 Mózes 43:29 És felemelé szemeit és látá Benjámint az õ atyjafiát, az õ anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felõl nékem szóltatok vala? És [ismét] monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam!(HU)
1 Mózes 43:30 Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az õ öcscse iránt, és erõlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra.(HU)
1 Mózes 43:31 Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót.(HU)
1 Mózes 43:32 És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek elõtt.(HU)
1 Mózes 43:33 Leûlének azért õ elõtte, az elsõszülött az õ elsõszülöttsége szerint, és a fiatalabb az õ fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra.(HU)
1 Mózes 43:34 Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának õ nála.(HU)
1 Mózes 44:1 Azután parancsola [József] az õ háza gondviselõjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába.(HU)
1 Mózes 44:2 Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, a mint beszélt vala.(HU)
1 Mózes 44:3 Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt.(HU)
1 Mózes 44:4 Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, a mikor monda József az õ háza gondviselõjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred õket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal a jó helyébe?(HU)
1 Mózes 44:5 Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek!(HU)
1 Mózes 44:6 És utóléré õket, és ilyen szavakkal szóla nékik.(HU)
1 Mózes 44:7 Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.(HU)
1 Mózes 44:8 Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földérõl; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?(HU)
1 Mózes 44:9 Akinél megtaláltatik a te szolgáid közûl, haljon meg az; sõt mi is szolgái leszünk uramnak.(HU)
1 Mózes 44:10 És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél megtaláltatik, [az] légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek.(HU)
1 Mózes 44:11 És sietének és leraká kiki az õ zsákját a földre, és kioldá kiki az õ zsákját.(HU)
1 Mózes 44:12 És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában.(HU)
1 Mózes 44:13 Azok pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba.(HU)
1 Mózes 44:14 És beméne Júda és az õ atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének elõtte.(HU)
1 Mózes 44:15 És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud?(HU)
1 Mózes 44:16 És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott.(HU)
1 Mózes 44:17 Õ pedig monda: Távol legyen tõlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz.(HU)
1 Mózes 44:18 De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Faraóhoz.(HU)
1 Mózes 44:19 Az én uram kérdezte vala az õ szolgáit, mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek?(HU)
1 Mózes 44:20 Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek, a ki az õ vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak õ maga maradt az õ anyjától, és az õ atyja szereti õt.(HU)
1 Mózes 44:21 És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy szemeimet reá vessem.(HU)
1 Mózes 44:22 És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az õ atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal [az].(HU)
1 Mózes 44:23 És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jõ veletek, színem elé se kerûljetek többé.(HU)
1 Mózes 44:24 Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét;(HU)
1 Mózes 44:25 És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk [egy ]kevés eleséget.(HU)
1 Mózes 44:26 És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz.(HU)
1 Mózes 44:27 És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két [fiat] szûlt.(HU)
1 Mózes 44:28 Az egyik kiméne tõlem, és azt mondom vala: bizonyára [fenevad] szaggatta széllyel és attól fogva nem láttam õt.(HU)
1 Mózes 44:29 Ha ezt is elviszitek szemeim elõl, s veszedelem találja érni, akkor az én õsz fejemet keserûségtõl borítva bocsátjátok alá a koporsóba.(HU)
1 Mózes 44:30 Ha tehát most visszamenéndek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nõve,(HU)
1 Mózes 44:31 Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak õsz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba.(HU)
1 Mózes 44:32 Mivel a te szolgád e fiúért az õ atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom õt hozzád, mind éltig bûnös legyek az én atyám elõtt.(HU)
1 Mózes 44:33 Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az õ bátyjaival.(HU)
1 Mózes 44:34 Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?(HU)
1 Mózes 45:1 És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok elõtt, kik körûlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellõlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az õ atyjafiaival.(HU)
1 Mózes 45:2 És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is.(HU)
1 Mózes 45:3 És monda József az õ atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének néki az õ atyjafiai, mert megrettentek vala tõle.(HU)
1 Mózes 45:4 Monda azért József az õ atyjafiainak: Jõjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én [vagyok] József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba.(HU)
1 Mózes 45:5 És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti elõttetek.(HU)
1 Mózes 45:6 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendõ van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz.(HU)
1 Mózes 45:7 Az Isten küldött el engem ti elõttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással.(HU)
1 Mózes 45:8 Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.(HU)
1 Mózes 45:9 Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jõjj le én hozzám, ne késsél.(HU)
1 Mózes 45:10 És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van.(HU)
1 Mózes 45:11 És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van.(HU)
1 Mózes 45:12 És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok.(HU)
1 Mózes 45:13 Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsõségemet Égyiptomban, és mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat.(HU)
1 Mózes 45:14 És nyakába borúla az õ öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az õ nyakán.(HU)
1 Mózes 45:15 És megcsókolá mind az õ testvéreit és síra õ rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az õ testvérei.(HU)
1 Mózes 45:16 És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az õ szolgáinak.(HU)
1 Mózes 45:17 És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére;(HU)
1 Mózes 45:18 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jõjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.(HU)
1 Mózes 45:19 Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földérõl szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jõjjetek.(HU)
1 Mózes 45:20 A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek.(HU)
1 Mózes 45:21 És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra.(HU)
1 Mózes 45:22 Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltözõ ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltözõ ruhát.(HU)
1 Mózes 45:23 Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nõstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az õ atyjának az útra.(HU)
1 Mózes 45:24 És elbocsátá az õ testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton.(HU)
1 Mózes 45:25 Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az õ atyjokhoz, Jákóbhoz.(HU)
1 Mózes 45:26 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az õ szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik.(HU)
1 Mózes 45:27 Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy õt elvigyék; akkor fölélede az õ atyjoknak, Jákóbnak lelke.(HU)
1 Mózes 45:28 És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam õt minekelõtte meghalok.(HU)
1 Mózes 46:1 Elindula azért Izráel minden hozzá tartozóival és méne Beérsebába; és áldozék áldozatokat az õ atyja Izsák Istenének.(HU)
1 Mózes 46:2 És szóla Isten Izráelnek éjjeli látomásban, és monda: Jákób, Jákób. Õ pedig monda: Ímhol vagyok.(HU)
1 Mózes 46:3 És monda: Én vagyok az Isten, a te atyádnak Istene: Ne félj lemenni Égyiptomba: mert nagy néppé teszlek ott téged.(HU)
1 Mózes 46:4 Én lemegyek veled Égyiptomba, és én bizonynyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet.(HU)
1 Mózes 46:5 Felkerekedék azért Jákób Beérsebából, és elvivék Izráel fiai Jákóbot az õ atyjokat, és gyermekeiket és feleségeiket a szekereken, melyeket a Faraó küldött vala érette.(HU)
1 Mózes 46:6 És elvivék nyájaikat és szerzeményeiket, melyeket Kanaán földén szereztek vala, és jutának Égyiptomba Jákób és minden vele levõ magva.(HU)
1 Mózes 46:7 Az õ fiait és fiainak fiait, az õ leányait, és fiainak leányait és minden vele levõ magvát elvivé magával Égyiptomba.(HU)
1 Mózes 46:8 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, kik bementek Égyiptomba: Jákób és az õ fiai: Jákóbnak elsõszülötte Rúben.(HU)
1 Mózes 46:9 Rúben fiai pedig: Khánokh, Pallu, Kheczrón, Khármi.(HU)
1 Mózes 46:10 Simeon fiai pedig: Jemúel, Jámin, Ohad, Jákhin, Czóhár és Saul a kanaáni asszonynak fia.(HU)
1 Mózes 46:11 Lévi fiai pedig: Gerson, Kehát, Mérári.(HU)
1 Mózes 46:12 Júda fiai pedig: Hér, Ónán, Séla, Perecz, Zerákh; de megholt vala Hér és Ónán a Kanaán földén. Perecznek fiai pedig: Kheczrón és Khámul.(HU)
1 Mózes 46:13 Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón.(HU)
1 Mózes 46:14 Zebulon fiai pedig: Szered, Élon, Jákhleél.(HU)
1 Mózes 46:15 Ezek Lea fiai, a kiket szûlt vala Jákóbnak Mésopotámiában, Dínával az õ leányával együtt. Fiainak és leányainak összes száma: harminczhárom lélek.(HU)
1 Mózes 46:16 Gád fiai pedig: Czifjon, Khaggi, Súni, Eczbón, Héri, Aródi és Areéli.(HU)
1 Mózes 46:17 Áser fiai pedig: Jimnáh, Jisváh, Jisvi, Beriha és Szerakh az õ húgok; Berihának fiai pedig: Khéber és Málkhiel.(HU)
1 Mózes 46:18 Ezek Zilpa fiai, kit Lábán adott vala Leának az õ leányának; és õ szûlé ezt a tizenhat lelket Jákóbnak.(HU)
1 Mózes 46:19 Rákhelnek, Jákób feleségének fiai: József és Benjámin.(HU)
1 Mózes 46:20 És születének Józsefnek Égyiptom földén Manasse és Efráim, a kiket Asznáth, Potiferának, On papjának leánya szûlt néki.(HU)
1 Mózes 46:21 Benjámin fiai pedig: Bela, Bekher, Asbél, Géra, Nahamán, Ekhi, Rós, Muppim, Khuppim és Ard.(HU)
1 Mózes 46:22 Ezek Rákhel fiai, kik születtek Jákóbnak, mindössze tizennégy lélek.(HU)
1 Mózes 46:23 Dán fia pedig: Khusim.(HU)
1 Mózes 46:24 Nafthali fiai pedig: Jakhczeél, Gúni, Jéczer és Sillém.(HU)
1 Mózes 46:25 Ezek Bilha fiai, kit adott vala Lábán Rákhelnek az õ leányának; és ezeket szûlte Jákóbnak, mindössze hét lelket.(HU)
1 Mózes 46:26 Valamennyi Jákóbbal Égyiptomba jött lélek, kik az õ ágyékából származtak, a Jákób fiainak feleségeit nem számítva, mindössze hatvanhat lélek.(HU)
1 Mózes 46:27 József fiai pedig, kik Égyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész házanépe, mely Égyiptomba ment vala, hetven lélek.(HU)
1 Mózes 46:28 Júdát pedig elküldé maga elõtt Józsefhez, hogy útmutatója legyen Gósen felé. És eljutának Gósen földére.(HU)
1 Mózes 46:29 És befogata József az õ szekerébe, és eleibe méne Izráelnek az õ atyjának Gósenbe; s a mint maga elõtt látá, nyakába borula, és síra az õ nyakán sok ideig.(HU)
1 Mózes 46:30 És monda Izráel Józsefnek: Immár örömest meghalok, minekutána láttam a te orczádat, hogy még élsz.(HU)
1 Mózes 46:31 József pedig monda az õ testvéreinek, és az õ atyja házanépének: Felmegyek és tudtára adom a Faraónak, és ezt mondom néki: Az én testvéreim és atyám háznépe, kik Kanaán földén valának, eljöttek én hozzám.(HU)
1 Mózes 46:32 Azok az emberek pedig juhpásztorok, mert baromtartó nép valának, és juhaikat, barmaikat, és mindenöket valamijök van, elhozták.(HU)
1 Mózes 46:33 S ha majd a Faraó hivat titeket és azt kérdi: Mi a ti életmódotok?(HU)
1 Mózes 46:34 Azt mondjátok: Baromtartó emberek voltak a te szolgáid gyermekségünktõl fogva mind ez ideig, mi is, mint a mi atyáink, hogy lakhassatok Gósen földén; mert minden juhpásztor utálatos az Égyiptombeliek elõtt.(HU)
1 Mózes 47:1 Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földérõl; és most Gósen földén vannak.(HU)
1 Mózes 47:2 És võn ötöt az õ testvérei közûl, és állítá õket a Faraó elé.(HU)
1 Mózes 47:3 És monda a Faraó a [József] testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink.(HU)
1 Mózes 47:4 És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelõje, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén.(HU)
1 Mózes 47:5 És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.(HU)
1 Mózes 47:6 Égyiptom földe ímé elõtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselõivé.(HU)
1 Mózes 47:7 Bevivé József Jákóbot is az õ atyját, és állítá õt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.(HU)
1 Mózes 47:8 És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendõs vagy?(HU)
1 Mózes 47:9 Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendõ; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig õk bujdostak.(HU)
1 Mózes 47:10 És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elõl.(HU)
1 Mózes 47:11 Megtelepíté tehát József az õ atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó.(HU)
1 Mózes 47:12 És ellátja vala József az õ atyját és atyjafiait, és az õ atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.(HU)
1 Mózes 47:13 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.(HU)
1 Mózes 47:14 József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába.(HU)
1 Mózes 47:15 És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?(HU)
1 Mózes 47:16 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.(HU)
1 Mózes 47:17 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá õket abban az esztendõben kenyérrel az õ barmaik összeségéért.(HU)
1 Mózes 47:18 Mikor pedig elmúlék az esztendõ, menének hozzá a második esztendõben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.(HU)
1 Mózes 47:19 Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.(HU)
1 Mózes 47:20 Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az õ földjöket, mivelhogy erõt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn.(HU)
1 Mózes 47:21 A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétõl másik széléig.(HU)
1 Mózes 47:22 Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részbõl élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az õ földjöket.(HU)
1 Mózes 47:23 És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet.(HU)
1 Mózes 47:24 És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mezõ bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül.(HU)
1 Mózes 47:25 És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei elõtt, és szolgái leszünk a Faraónak.(HU)
1 Mózes 47:26 És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedûl az nem volt a Faraóé.(HU)
1 Mózes 47:27 Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen.(HU)
1 Mózes 47:28 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendõ.(HU)
1 Mózes 47:29 És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az õ fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te elõtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hûséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban.(HU)
1 Mózes 47:30 Midõn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az õ sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.(HU)
1 Mózes 47:31 És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.(HU)
1 Mózes 48:1 És lõn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az õ két fiát Manassét és Efraimot.(HU)
1 Mózes 48:2 És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jõ; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.(HU)
1 Mózes 48:3 És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.(HU)
1 Mózes 48:4 És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.(HU)
1 Mózes 48:5 Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelõtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.(HU)
1 Mózes 48:6 Ama szülötteid pedig, kiket õ utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az õ bátyjaik nevérõl neveztessenek az õ örökségökben.(HU)
1 Mózes 48:7 Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dûlõföldre valék Efratától, és eltemetém õt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezetõ úton.(HU)
1 Mózes 48:8 És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?(HU)
1 Mózes 48:9 József pedig monda az õ atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide õket hozzám, hadd áldjam meg.(HU)
1 Mózes 48:10 Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, [és] nem láthat vala. Közel vivé tehát õket hozzá, õ pedig megcsókolgatá és megölelgeté õket.(HU)
1 Mózes 48:11 És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.(HU)
1 Mózes 48:12 Akkor kivevé József azokat az õ a[tyjának] térdei közül, és leborula arczczal a földre.(HU)
1 Mózes 48:13 És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felõl; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felõl és közel vivé õket hozzá.(HU)
1 Mózes 48:14 Izráel pedig kinyujtá az õ jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig õ a kisebbik vala, az õ balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsõszülött Manasse vala.(HU)
1 Mózes 48:15 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek elõtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:(HU)
1 Mózes 48:16 Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.(HU)
1 Mózes 48:17 Látván pedig József, hogy az õ atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejérõl Manasse fejére tegye át.(HU)
1 Mózes 48:18 És monda József az õ atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsõszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.(HU)
1 Mózes 48:19 Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, õ is néppé lesz, õ is megnevekedik; de az õ öccse nálánál inkább megnevekedik, és az õ magja népek sokaságává lesz.(HU)
1 Mózes 48:20 És megáldá õket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.(HU)
1 Mózes 48:21 És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.(HU)
1 Mózes 48:22 Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.(HU)
1 Mózes 49:1 És szólítá Jákób az õ fiait, és monda: Gyûljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövõben.(HU)
1 Mózes 49:2 Gyûljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.(HU)
1 Mózes 49:3 Rúben, te elsõszülöttem, erõm, tehetségem zsengéje, elsõ a méltóságban, elsõ a hatalomban.(HU)
1 Mózes 49:4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz elsõ, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertõztetted! Nyoszolyámba lépett õ.(HU)
1 Mózes 49:5 Simeon és Lévi atyafiak, erõszak eszközei az õ fegyverök.(HU)
1 Mózes 49:6 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyûlésükkel ne egyesûljön dicsõségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.(HU)
1 Mózes 49:7 Átkozott haragjok, mert erõszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom õket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.(HU)
1 Mózes 49:8 Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak elõtted atyáidnak fiai.(HU)
1 Mózes 49:9 Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki veri õt fel?(HU)
1 Mózes 49:10 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közûl; míg eljõ Siló, és a népek néki engednek.(HU)
1 Mózes 49:11 Szõlõtõhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltõjét a szõlõ vérében.(HU)
1 Mózes 49:12 Bortól veresek szemei, tejtõl fehérek fogai.(HU)
1 Mózes 49:13 Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötõjéig s határának széle Czídonig ér.(HU)
1 Mózes 49:14 Izsakhár erõs csontú szamár, a karámok közt heverész.(HU)
1 Mózes 49:15 S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.(HU)
1 Mózes 49:16 Dán ítéli az õ népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége.(HU)
1 Mózes 49:17 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.(HU)
1 Mózes 49:18 Szabadításodra várok Uram!(HU)
1 Mózes 49:19 Gád! had háborgatja; majd õ hág annak sarkába.(HU)
1 Mózes 49:20 Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.(HU)
1 Mózes 49:21 Nafthali, gyorslábú szarvas, az õ beszéde kedves.(HU)
1 Mózes 49:22 Termékeny fa József, termõ ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kõfalat.(HU)
1 Mózes 49:23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:(HU)
1 Mózes 49:24 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétõl, onnan, Izráel pásztorától, kõsziklájától.(HU)
1 Mózes 49:25 Atyád Istenétõl, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülrõl, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlõk és anyaméh áldásaival.(HU)
1 Mózes 49:26 Atyád áldásai meghaladják az õs hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közûl kiválasztatottnak koponyájára.(HU)
1 Mózes 49:27 Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.(HU)
1 Mózes 49:28 Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az õ atyjok, mikor õket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.(HU)
1 Mózes 49:29 És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van.(HU)
1 Mózes 49:30 Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezõvel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.(HU)
1 Mózes 49:31 Oda temették el Ábrahámot és Sárát az õ feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az õ feleségét; s oda temettem el Leát is.(HU)
1 Mózes 49:32 Szerzemény e mezõ és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.(HU)
1 Mózes 49:33 És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az õ népéhez takaríttaték.(HU)
1 Mózes 50:1 József pedig az õ atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá õt.(HU)
1 Mózes 50:2 És megparancsolá József az õ szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az õ atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.(HU)
1 Mózes 50:3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták õt az Égyiptombeliek hetven napig.(HU)
1 Mózes 50:4 És elmúlának az õ siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok elõttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:(HU)
1 Mózes 50:5 Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.(HU)
1 Mózes 50:6 És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged.(HU)
1 Mózes 50:7 Elméne azért József, hogy az õ atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az õ házának vénei és Égyiptom földének minden vénei.(HU)
1 Mózes 50:8 Józsefnek is egész háznépe; és az õ bátyjai, és az õ atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.(HU)
1 Mózes 50:9 Felmenének annakfelette õ vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.(HU)
1 Mózes 50:10 Mikor eljutának Atád szérûjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az õ atyját.(HU)
1 Mózes 50:11 És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérûjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.(HU)
1 Mózes 50:12 Aképen cselekedének azért [Jákóbbal] az õ fiai, a miképen megparancsolta vala nékik.(HU)
1 Mózes 50:13 Elvivék ugyanis õt az õ fiai Kanaán földére és eltemeték õt a Makpelah mezõnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezõvel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.(HU)
1 Mózes 50:14 És visszatére József Égyiptomba, õ, és az õ atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az õ atyjának temetésére, minekutána eltemette az õ atyját.(HU)
1 Mózes 50:15 A mint láták József bátyjai, hogy az õ atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyûlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk.(HU)
1 Mózes 50:16 Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az õ holta elõtt, mondván:(HU)
1 Mózes 50:17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bûnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.(HU)
1 Mózes 50:18 Járulának pedig õ hozzá az õ testvérei is, és leborúlának elõtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid [vagyunk].(HU)
1 Mózes 50:19 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt [vagyok-é ]én?(HU)
1 Mózes 50:20 Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, [de] Isten azt jóra gondolta [fordítani], hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.(HU)
1 Mózes 50:21 Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá õket és szívökre beszéle.(HU)
1 Mózes 50:22 József pedig Égyiptomban lakozék; mind õ, mind az õ atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.(HU)
1 Mózes 50:23 És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.(HU)
1 Mózes 50:24 És monda József az õ testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földrõl arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.(HU)
1 Mózes 50:25 És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.(HU)
1 Mózes 50:26 És meghala József száz tíz esztendõs korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.(HU)
2 Mózes 1:1 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, a kik Jákóbbal Égyiptomba menének; kiki az õ házanépével méne:(HU)
2 Mózes 1:2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda;(HU)
2 Mózes 1:3 Izsakhár, Zebulon és Benjámin;(HU)
2 Mózes 1:4 Dán és Nafthali, Gád és Áser.(HU)
2 Mózes 1:5 Mindazok a lelkek pedig, a kik Jákób ágyékából származtak vala, hetvenen valának. József pedig Égyiptomban vala.(HU)
2 Mózes 1:6 És meghala József és minden õ atyjafia és az az egész nemzedék.(HU)
2 Mózes 1:7 Izráel fiai pedig szaporák valának, szaporodának és sokasodának és igen-igen elhatalmazának, úgy hogy megtelék velök az ország.(HU)
2 Mózes 1:8 Azonközben új király támada Égyiptomban, a ki Józsefet nem ismerte vala.(HU)
2 Mózes 1:9 És monda az õ népének: Ímé az Izráel fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.(HU)
2 Mózes 1:10 Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, õ is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen.(HU)
2 Mózes 1:11 Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák õket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.(HU)
2 Mózes 1:12 De minél inkább sanyargatják vala õt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az Izráel fiaitól.(HU)
2 Mózes 1:13 Pedig kegyetlenûl dolgoztaták az égyiptomiak az Izráel fiait.(HU)
2 Mózes 1:14 És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenûl dolgoztatnak vala velök.(HU)
2 Mózes 1:15 És szóla Égyiptom királya a héber bábáknak, a kik közûl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.(HU)
2 Mózes 1:16 És monda: Mikoron héber asszonyok körûl bábálkodtok, nézzetek a szûlõszékre: ha fiú az, azt öljétek meg, ha pedig leány az, hadd éljen.(HU)
2 Mózes 1:17 De a bábák félék az Istent és nem cselekedének úgy a mint Égyiptom királya parancsolta vala nékik, hanem életben hagyják vala a gyermekeket.(HU)
2 Mózes 1:18 Hívatá annakokáért Égyiptom királya a bábákat és monda nékik: Miért míveltétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?(HU)
2 Mózes 1:19 A bábák pedig mondának a Faraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az Égyiptombeliek: mert azok élet-erõsek; minekelõtte a bába hozzájok eljutna, már szûlnek.(HU)
2 Mózes 1:20 Annakokáért jól tõn Isten a bábákkal, a nép pedig sokasodék és igen elhatalmazék.(HU)
2 Mózes 1:21 És lõn, hogy mivel a bábák félék az Istent: megépíté az õ házukat.(HU)
2 Mózes 1:22 Parancsola azért a Faraó minden õ népének, mondván: Minden fiút, a ki születik, vessetek a folyóvízbe, a leányt pedig hagyjátok mind életben.(HU)
2 Mózes 2:1 És elméne egy Lévi nemzetségébõl való férfiú és Lévi-leányt võn feleségûl.(HU)
2 Mózes 2:2 És fogada méhében az asszony és fiat szûle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.(HU)
2 Mózes 2:3 De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.(HU)
2 Mózes 2:4 Az õ nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?(HU)
2 Mózes 2:5 És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az õ szolgálóleányát és kihozatá azt.(HU)
2 Mózes 2:6 És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörûle rajta és monda: A héberek gyermekei közûl való ez.(HU)
2 Mózes 2:7 Az õ nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közûl, hogy szoptassa néked a gyermeket?(HU)
2 Mózes 2:8 És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.(HU)
2 Mózes 2:9 És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt.(HU)
2 Mózes 2:10 És felnevekedék a gyermek, és vivé õt a Faraó leányához, és fia gyanánt lõn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízbõl húztam ki õt.(HU)
2 Mózes 2:11 Lõn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az õ atyjafiaihoz és látá az õ nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az õ atyjafiai közûl.(HU)
2 Mózes 2:12 Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.(HU)
2 Mózes 2:13 Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bûnös vala: Miért vered a te atyádfiát?(HU)
2 Mózes 2:14 Az pedig monda: Kicsoda tett téged fõ emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.(HU)
2 Mózes 2:15 A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elõl és lakozék Midián földén; leûle pedig [egy] kútnál.(HU)
2 Mózes 2:16 Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és [vizet] húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.(HU)
2 Mózes 2:17 A pásztorok is oda menének és elûzék õket. Mózes pedig felkele és segítséggel lõn nékik és megitatá juhaikat.(HU)
2 Mózes 2:18 Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?(HU)
2 Mózes 2:19 Õk pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette [vizet] is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.(HU)
2 Mózes 2:20 S monda leányainak: És hol van õ? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret.(HU)
2 Mózes 2:21 És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az õ leányát, Czipporát.(HU)
2 Mózes 2:22 És fiat szûle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.(HU)
2 Mózes 2:23 És lõn ama hosszú idõ alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.(HU)
2 Mózes 2:24 És meghallá Isten az õ fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségérõl.(HU)
2 Mózes 2:25 És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.(HU)
2 Mózes 3:1 Mózes pedig õrzi vala az õ ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.(HU)
2 Mózes 3:2 És megjelenék néki az Úr angyala tûznek lángjában egy csipkebokor közepébõl, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.(HU)
2 Mózes 3:3 S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.(HU)
2 Mózes 3:4 És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá õt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.(HU)
2 Mózes 3:5 És monda: Ne jõjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.(HU)
2 Mózes 3:6 És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az õ orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.(HU)
2 Mózes 3:7 Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az õ sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sõt ismerem szenvedéseit.(HU)
2 Mózes 3:8 Le is szállok, hogy megszabadítsam õt az Égyiptombeliek kezébõl és felvigyem õt arról a földrõl, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.(HU)
2 Mózes 3:9 Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják õket az Égyiptombeliek:(HU)
2 Mózes 3:10 Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.(HU)
2 Mózes 3:11 Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?(HU)
2 Mózes 3:12 És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.(HU)
2 Mózes 3:13 Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?(HU)
2 Mózes 3:14 És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.(HU)
2 Mózes 3:15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségrõl nemzetségre.(HU)
2 Mózes 3:16 Menj el és gyûjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.(HU)
2 Mózes 3:17 És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.(HU)
2 Mózes 3:18 És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.(HU)
2 Mózes 3:19 Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erõhatalomra sem.(HU)
2 Mózes 3:20 Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.(HU)
2 Mózes 3:21 És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek elõtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.(HU)
2 Mózes 3:22 Kérjen azért minden asszony az õ szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.(HU)
2 Mózes 4:1 Felele Mózes és monda: De õk nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sõt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.(HU)
2 Mózes 4:2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S õ monda: Vesszõ.(HU)
2 Mózes 4:3 Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lõn kígyóvá; és Mózes elfutamodék elõle.(HU)
2 Mózes 4:4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszõvé lõn az õ kezében.(HU)
2 Mózes 4:5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az õ atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.(HU)
2 Mózes 4:6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az õ keze poklos vala, olyan mint a hó.(HU)
2 Mózes 4:7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebelébõl és ímé ismét olyanná lõn mint teste.(HU)
2 Mózes 4:8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az elsõ jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.(HU)
2 Mózes 4:9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízbõl és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízbõl merítettél, vérré lesz a szárazon.(HU)
2 Mózes 4:10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap elõttõl fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvû vagyok.(HU)
2 Mózes 4:11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?(HU)
2 Mózes 4:12 Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.(HU)
2 Mózes 4:13 Õ pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.(HU)
2 Mózes 4:14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségbõl való Áron? Tudom, hogy õ ékesenszóló és ímé õ ki is jõ elõdbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az õ szívében.(HU)
2 Mózes 4:15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az õ szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.(HU)
2 Mózes 4:16 És õ beszél majd helyetted a néphez és õ lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.(HU)
2 Mózes 4:17 Ezt a vesszõt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.(HU)
2 Mózes 4:18 És méne Mózes és visszatére az õ ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.(HU)
2 Mózes 4:19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.(HU)
2 Mózes 4:20 És felvevé Mózes az õ feleségét és az õ fiait és felülteté õket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.(HU)
2 Mózes 4:21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó elõtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az õ szívét, és nem bocsátja el a népet.(HU)
2 Mózes 4:22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsõszülött fiam az Izráel.(HU)
2 Mózes 4:23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsõszülött fiadat.(HU)
2 Mózes 4:24 És lõn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala õt ölni.(HU)
2 Mózes 4:25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az õ fiának elõbõrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!(HU)
2 Mózes 4:26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körûlmetélkedésért.(HU)
2 Mózes 4:27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá õt.(HU)
2 Mózes 4:28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel õt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.(HU)
2 Mózes 4:29 És méne Mózes és Áron és egybegyûjték Izráel fiainak minden véneit.(HU)
2 Mózes 4:30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei elõtt.(HU)
2 Mózes 4:31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.(HU)
2 Mózes 5:1 Annakutána pedig elmenének Mózes és Áron és mondának a Faraónak: Ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nékem a pusztában.(HU)
2 Mózes 5:2 A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt.(HU)
2 Mózes 5:3 Õk pedig mondának: A héberek Istene megjelent nékünk; hadd mehessünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az Úrnak a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.(HU)
2 Mózes 5:4 Égyiptom királya pedig monda nékik: Mózes és Áron! miért vonjátok el a népet az õ munkáitól? menjetek dolgotokra.(HU)
2 Mózes 5:5 Ezt is mondja vala a Faraó: Ímé a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velök az õ munkáikat.(HU)
2 Mózes 5:6 Parancsolá azért a Faraó azon a napon a nép sarczoltatóinak és felvigyázóinak, mondván:(HU)
2 Mózes 5:7 Ne adjatok többé polyvát a népnek a téglavetéshez mint ennekelõtte; hadd menjenek el õk magok és szedjenek magoknak polyvát.(HU)
2 Mózes 5:8 De a tégla számát, mennyit ennekelõtte csináltak, vessétek ki rájok; azt le ne szállítsátok, mert restek õk és azért kiáltoznak, mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.(HU)
2 Mózes 5:9 Nehezíttessék meg a szolgálat ezeken az embereken, hogy azzal legyen dolguk és ne hajtsanak hazug szóra.(HU)
2 Mózes 5:10 Kimenének azért a nép sarczoltatói és felvigyázói és ezt mondák a népnek mondván: Ezt mondja a Faraó: Nem adok néktek polyvát.(HU)
2 Mózes 5:11 Menjetek magatok, szedjetek magatoknak polyvát onnan, a hol találtok; mert semmi sem szállíttatik le szolgálatotokból.(HU)
2 Mózes 5:12 És elszélede a nép egész Égyiptom földén, hogy tarlót szedjen polyva helyett.(HU)
2 Mózes 5:13 A sarczoltatók pedig szorítják vala, mondván: Végezzétek el munkátokat, napjában a napi munkát, mint akkor, a mikor polyva volt.(HU)
2 Mózes 5:14 És verettetének az Izráel fiai közül való felvigyázók, a kiket a Faraó sarczoltatói rendeltek vala föléjök, mondván: Miért nem végeztétek el a rátok vetett téglaszámot sem tegnap, sem ma úgy, mint ennekelõtte?(HU)
2 Mózes 5:15 És elmenének az Izráel fiai közül való felvigyázók és kiáltának a Faraóhoz, mondván: Miért cselekszel így a te szolgáiddal?(HU)
2 Mózes 5:16 Polyvát nem adnak a te szolgáidnak és azt mondják nékünk: Csináljatok téglát! És ímé a te szolgáid verettetnek, a te néped pedig vétkezik.(HU)
2 Mózes 5:17 Az pedig monda: Restek vagytok, restek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak!(HU)
2 Mózes 5:18 Most pedig menjetek, dolgozzatok, polyvát ugyan nem adnak néktek, de a rátok vetett tégla-számot be kell adnotok.(HU)
2 Mózes 5:19 Akkor látják vala Izráel fiainak felvigyázói, hogy bajban vannak, mivel azt kell mondaniok: a tégla-számot le ne szállítsátok; napjában a napi munka meglegyen.(HU)
2 Mózes 5:20 És mikor kijövének a Faraótól, szembe találkozának Mózessel és Áronnal.(HU)
2 Mózes 5:21 S mondának nékik: Lásson meg titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz hírbe kevertetek minket a Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt, fegyvert adván azok kezébe, hogy megöljenek minket.(HU)
2 Mózes 5:22 És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?(HU)
2 Mózes 5:23 Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszabadítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.(HU)
2 Mózes 6:1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell õket elbocsátani és hatalmas kéz miatt ûzi el õket az õ földérõl.(HU)
2 Mózes 6:2 Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.(HU)
2 Mózes 6:3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam elõttük ismeretes.(HU)
2 Mózes 6:4 Szövetséget is kötöttem velek, hogy nékik adom a Kanaán földét, az õ tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.(HU)
2 Mózes 6:5 Fohászkodását is meghallottam az Izráel fiainak a miatt, hogy az Égyiptombeliek szolgálatra szorítják õket, megemlékeztem az én szövetségemrõl.(HU)
2 Mózes 6:6 Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az õ szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntetõ ítéletek által.(HU)
2 Mózes 6:7 És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.(HU)
2 Mózes 6:8 És béviszlek titeket a földre, a mely felõl esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.(HU)
2 Mózes 6:9 Eképen szóla Mózes az Izráel fiaihoz; de nem hallgatának Mózesre, a kislelkûség és a kemény szolgálat miatt.(HU)
2 Mózes 6:10 Az Úr pedig szóla Mózeshez mondván:(HU)
2 Mózes 6:11 Eredj be, szólj a Faraónak, Égyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl.(HU)
2 Mózes 6:12 Mózes pedig szóla az Úr elõtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem hallgatnak reám, hogy hallgatna hát reám a Faraó, holott én nehéz ajkú vagyok?(HU)
2 Mózes 6:13 És szóla az Úr Mózeshez és Áronhoz és rendelé õket Izráel fiaihoz és a Faraóhoz, Égyiptom királyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl.(HU)
2 Mózes 6:14 Ezek atyáik házanépének fejei: Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai: Khanókh, Pallu, Kheczrón és Karmi. Ezek a Rúben nemzetségei.(HU)
2 Mózes 6:15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákin, Czohar és Saul, a kanaánbeli asszony fiai. Ezek a Simeon nemzetségei.(HU)
2 Mózes 6:16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei az õ születésök szerint: Gersón, Kehát és Merári. Lévi életének esztendei pedig: száz harminczhét esztendõ.(HU)
2 Mózes 6:17 Gersón fiai: Libni, Simhi, az õ nemzetségeik szerint.(HU)
2 Mózes 6:18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jiczhár, Khebrón és Huzziél. Kehát életének esztendei pedig: száz harminczhárom esztendõ.(HU)
2 Mózes 6:19 Merári fiai pedig: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei az õ születésök szerint.(HU)
2 Mózes 6:20 Amrám pedig feleségûl vevé magának Jókébedet, atyjának húgát s ez szûlé néki Áront és Mózest. Amrám életének esztendei pedig száz harminczhét esztendõ.(HU)
2 Mózes 6:21 Jiczhár fiai pedig: Kórákh, Nefeg és Zikri.(HU)
2 Mózes 6:22 Huzziél fiai pedig: Misáél, Elczáfán és Szithri.(HU)
2 Mózes 6:23 Áron pedig feleségûl vevé magának Elisebát, Aminádáb leányát, Nakhsón húgát s ez szûlé néki Nádábot, Abíhut, Eleázárt és Ithámárt.(HU)
2 Mózes 6:24 Kórákh fiai pedig: Asszir, Elkánáh és Abiászáf. Ezek a Kórákh nemzetségei.(HU)
2 Mózes 6:25 Eleázár pedig az Áron fia, a Putiél leányai közûl võn magának feleséget s ez szûlé néki Fineást. Ezek a Léviták atyáinak fejei az õ nemzetségeik szerint.(HU)
2 Mózes 6:26 Ez Áron és Mózes, a kiknek mondá az Úr: Hozzátok ki az Izráel fiait Égyiptom földérõl, az õ seregeik szerint.(HU)
2 Mózes 6:27 Õk azok, a kik szóltak a Faraónak Égyiptom királyának, hogy kihozhassák az Izráel fiait Égyiptomból. Ez Mózes és Áron.(HU)
2 Mózes 6:28 És lõn a mikor szóla az Úr Mózesnek Égyiptom földén.(HU)
2 Mózes 6:29 Így szóla az Úr Mózesnek, mondván: Én vagyok az Úr: mondd el a Faraónak Égyiptom királyának mindazt, a mit én szólok néked.(HU)
2 Mózes 6:30 Mózes pedig monda az Úr elõtt: Ímé én nehéz ajakú vagyok, hogy hallgatna reám a Faraó?(HU)
2 Mózes 7:1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.(HU)
2 Mózes 7:2 Te mondj el mindent, a mit néked parancsolok; Áron pedig, a te atyádfia mondja meg a Faraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az õ földérõl.(HU)
2 Mózes 7:3 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptom földén.(HU)
2 Mózes 7:4 És a Faraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Égyiptom földérõl nagy büntetõ ítéletek által.(HU)
2 Mózes 7:5 S megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, a mikor kinyujtándom kezemet Égyiptomra és kihozándom az Izráel fiait õ közülök.(HU)
2 Mózes 7:6 És cselekedék Mózes és Áron, a mint parancsolta vala nékik az Úr; úgy cselekedének.(HU)
2 Mózes 7:7 Mózes pedig nyolczvan esztendõs és Áron nyolczvanhárom esztendõs vala, a mikor a Faraóval beszéltek.(HU)
2 Mózes 7:8 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:(HU)
2 Mózes 7:9 Ha szól hozzátok a Faraó mondván: tegyetek csudát; akkor mondd Áronnak: Vedd a te vesszõdet és vesd a Faraó elé; kígyóvá lesz.(HU)
2 Mózes 7:10 Beméne azért Mózes és Áron a Faraóhoz, és úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala; veté Áron az õ vesszejét a Faraó elé és az õ szolgái elé, és kígyóvá lõn.(HU)
2 Mózes 7:11 És elõhívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Égyiptom írástudói, úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel.(HU)
2 Mózes 7:12 Elveté ugyanis mindenik az õ vesszejét és kígyókká lõnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét.(HU)
2 Mózes 7:13 És megkeményedék a Faraó szíve és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.(HU)
2 Mózes 7:14 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a Faraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.(HU)
2 Mózes 7:15 Eredj a Faraóhoz reggel; ímé õ kimegy a vízhez, és állj eleibe a folyóvíz partján, és a vesszõt, a mely kígyóvá változott vala, vedd kezedbe.(HU)
2 Mózes 7:16 És mondd néki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában; de ímé mindez ideig meg nem hallgattál.(HU)
2 Mózes 7:17 Így szólt az Úr: Errõl tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Ímé én megsujtom a vesszõvel, a mely kezemben van, a vizet, a mely a folyóban van, és vérré változik.(HU)
2 Mózes 7:18 És a hal, a mely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig megbüdösödik és irtózni fognak az Égyiptombeliek vizet inni a folyóból.(HU)
2 Mózes 7:19 Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vesszõdet és nyujtsd ki kezedet Égyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Égyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kõedényekben.(HU)
2 Mózes 7:20 Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszõt és megsujtá a vizet, a mely a folyóban vala a Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt, és mind vérré változék a víz, a mely a folyóban vala.(HU)
2 Mózes 7:21 A hal pedig, a mely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az Égyiptombeliek a folyónak vizébõl; és vér vala az egész Égyiptom földén.(HU)
2 Mózes 7:22 De úgy cselekedének Égyiptom írástudói is az õ varázslásukkal, és kemény maradt a Faraó szíve és nem hallgata reájok; a mint az Úr megmondotta vala.(HU)
2 Mózes 7:23 És elfordula a Faraó és haza méne és ezen sem indula meg az õ szíve.(HU)
2 Mózes 7:24 Az Égyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak; mert nem ihatják vala a folyó vizét.(HU)
2 Mózes 7:25 És hét nap telék el, a mióta az Úr megsujtotta vala a folyóvizet.(HU)
2 Mózes 8:1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.(HU)
2 Mózes 8:2 Ha pedig te el nem akarod bocsátani, ímé én egész határodat békákkal verem meg.(HU)
2 Mózes 8:3 És a folyóvíz békáktól pozsog és felmennek és bemennek a te házadba és ágyasházadba és ágyadra és a te szolgáid házába és néped közé és a te kemenczéidbe és sütõteknõidbe.(HU)
2 Mózes 8:4 És reád és népedre s minden te szolgáidra felmennek a békák.(HU)
2 Mózes 8:5 És monda az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vesszõddel a folyóvizekre, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Égyiptom földére.(HU)
2 Mózes 8:6 És kinyujtá kezét Áron Égyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Égyiptom földét.(HU)
2 Mózes 8:7 De az írástudók is úgy cselekedének az õ titkos mesterségökkel és felhozák a békákat Égyiptom földére.(HU)
2 Mózes 8:8 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Könyörögjetek az Úrnak, hogy távolítsa el rólam és az én népemrõl a békákat, és én elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.(HU)
2 Mózes 8:9 Mózes pedig monda a Faraónak: Parancsolj velem: mikorra könyörögjek éretted és a te szolgáidért és a te népedért, hogy elpusztuljanak a békák tõled és házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak meg.(HU)
2 Mózes 8:10 Felele a [Faraó:] Holnapra. És monda [Mózes:] A mint kívánod, hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.(HU)
2 Mózes 8:11 És eltávoznak a békák tõled, meg a te házaidtól, szolgáidtól és a te népedtõl; csak a folyóvízben maradnak meg.(HU)
2 Mózes 8:12 És kiméne Mózes és Áron a Faraótól és kiálta Mózes az Úrhoz a békák felõl, a melyeket a Faraóra bocsátott vala.(HU)
2 Mózes 8:13 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék és kiveszének a békák a házakból, udvarokból és mezõkrõl.(HU)
2 Mózes 8:14 És rakásokba gyûjték azokat össze és a föld megbüszhödék.(HU)
2 Mózes 8:15 S a mint látá a Faraó, hogy baja könnyebbûl, megkeményíté az õ szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr.(HU)
2 Mózes 8:16 És szóla az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Nyujtsd ki a te vesszõdet és sujtsd meg a föld porát, hogy tetvekké legyen egész Égyiptom földén.(HU)
2 Mózes 8:17 És aképen cselekedének. Áron kinyujtá kezét az õ vesszejével és megsujtá a föld porát, és tetvek lõnek emberen és barmon; a föld minden pora tetvekké lõn egész Égyiptom földén.(HU)
2 Mózes 8:18 És úgy cselekedének az írástudók is az õ varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elõ, de nem teheték; és valának a tetvek emberen és barmon.(HU)
2 Mózes 8:19 És mondák az írástudók a Faraónak: Az Isten ujja ez. De kemény maradt a Faraó szíve, és nem hallgata reájok; a mint mondotta vala az Úr.(HU)
2 Mózes 8:20 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe; ímé kimegy a vizek felé, és mondd néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.(HU)
2 Mózes 8:21 Mert ha el nem bocsátod az én népemet, ímé én bocsátok te reád, a te szolgáidra és a te népedre és a te házaidra ártalmas bogarakat, és megtelnek az Égyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen õk vannak.(HU)
2 Mózes 8:22 De különválasztom azon a napon a Gósen földét, a melyen az én népem lakik, hogy ne legyenek ott ártalmas bogarak, azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr ezen a földön.(HU)
2 Mózes 8:23 És különbséget tészek az én népem között és a te néped között. Holnap lészen e jelenség.(HU)
2 Mózes 8:24 És aképen cselekedék az Úr; jövének ugyanis ártalmas bogarak a Faraó házára és az õ szolgái házára, és egész Égyiptom földén pusztává lõn a föld az ártalmas bogarak miatt.(HU)
2 Mózes 8:25 És hívatá a Faraó Mózest és Áront és monda: Menjetek, áldozzatok a ti Istenteknek ezen a földön.(HU)
2 Mózes 8:26 Mózes pedig monda: Nincs rendén, hogy úgy cselekedjünk, hogy mi azt áldozzuk az Úrnak a mi Istenünknek, a mi utálatos az Égyiptombeliek elõtt: ímé, ha azt áldozzuk az õ szemeik elõtt, a mi az Égyiptombelieknek utálatos, nem köveznek-é meg minket?(HU)
2 Mózes 8:27 Háromnapi járó földre megyünk a pusztába és úgy áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint megmondja nékünk.(HU)
2 Mózes 8:28 És monda a Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, csak nagyon messze ne távozzatok; imádkozzatok érettem.(HU)
2 Mózes 8:29 Mózes pedig monda: Ímé én kimegyek te tõled és imádkozom az Úrhoz és eltávoznak az ártalmas bogarak a Faraótól és az õ szolgáitól és az õ népétõl holnap; csak megint el ne ámítson a Faraó, hogy el ne bocsássa a népet áldozni az Úrnak.(HU)
2 Mózes 8:30 És kiméne Mózes a Faraótól és imádkozék az Úrhoz.(HU)
2 Mózes 8:31 És az Úr Mózes beszéde szerint cselekedék; s eltávozának az ártalmas bogarak a Faraótól, szolgáitól és népétõl; egy sem marada.(HU)
2 Mózes 8:32 De a Faraó ezúttal is megkeményíté az õ szívét és nem bocsátá el a népet.(HU)
2 Mózes 9:1 És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:(HU)
2 Mózes 9:2 Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod õket:(HU)
2 Mózes 9:3 Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál.(HU)
2 Mózes 9:4 De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el.(HU)
2 Mózes 9:5 Idõt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön.(HU)
2 Mózes 9:6 Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el.(HU)
2 Mózes 9:7 El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.(HU)
2 Mózes 9:8 Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára.(HU)
2 Mózes 9:9 Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén.(HU)
2 Mózes 9:10 Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lõn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély.(HU)
2 Mózes 9:11 És az írástudók nem állhatnak vala Mózes elõtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken.(HU)
2 Mózes 9:12 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr Mózesnek.(HU)
2 Mózes 9:13 És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.(HU)
2 Mózes 9:14 Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön.(HU)
2 Mózes 9:15 Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földrõl.(HU)
2 Mózes 9:16 Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.(HU)
2 Mózes 9:17 Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el õket:(HU)
2 Mózes 9:18 Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesõt bocsátok, a melyhez hasonló nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig.(HU)
2 Mózes 9:19 Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezõn van; minden ember és barom, a mely a mezõn találtatik és házba nem hajtatik, - jégesõ szakad arra, és meghal.(HU)
2 Mózes 9:20 A ki a Faraó szolgái közûl az Úr beszédétõl megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá.(HU)
2 Mózes 9:21 A ki pedig nem törõdék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezõn hagyá.(HU)
2 Mózes 9:22 Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégesõ Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mezõ minden fûvére, Égyiptom földén.(HU)
2 Mózes 9:23 Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesõt, és tûz szálla le a földre, és jégesõt bocsáta az Úr Égyiptom földére.(HU)
2 Mózes 9:24 És lõn jégesõ, és a tûz egymást éré az igen nagy jégesõ közt, a melyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja.(HU)
2 Mózes 9:25 És elveré a jégesõ egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezõn vala, embertõl baromig; a mezõ minden fûvét is elveré a jégesõ és a mezõ minden fáját is egybe rontá.(HU)
2 Mózes 9:26 Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégesõ.(HU)
2 Mózes 9:27 A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk.(HU)
2 Mózes 9:28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégesõ, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább.(HU)
2 Mózes 9:29 Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszûnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégesõ, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.(HU)
2 Mózes 9:30 De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentõl.(HU)
2 Mózes 9:31 A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala.(HU)
2 Mózes 9:32 De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek.(HU)
2 Mózes 9:33 És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszûnének a mennydörgések s a jégesõ és esõ sem ömlik vala a földre.(HU)
2 Mózes 9:34 Amint látá a Faraó, hogy megszûnék az esõ, meg a jégesõ és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét õ és az õ szolgái.(HU)
2 Mózes 9:35 És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, a mint megmondotta vala az Úr Mózes által.(HU)
2 Mózes 10:1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az õ szívét és az õ szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.(HU)
2 Mózes 10:2 És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.(HU)
2 Mózes 10:3 És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én elõttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.(HU)
2 Mózes 10:4 Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra.(HU)
2 Mózes 10:5 És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégesõ után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezõn.(HU)
2 Mózes 10:6 És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden Égyiptombelinek házát, a mit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, a mióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula s kiméne a Faraó elõl.(HU)
2 Mózes 10:7 A Faraó szolgái pedig mondának õnéki: Meddig lesz még ez mi nékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak az õ Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom?(HU)
2 Mózes 10:8 És visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek?(HU)
2 Mózes 10:9 Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak innepet kell szentelnünk.(HU)
2 Mózes 10:10 Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.(HU)
2 Mózes 10:11 Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elûzék õket a Faraó színe elõl.(HU)
2 Mózes 10:12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jõjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fûvét; mindazt a mit a jégesõ meghagyott.(HU)
2 Mózes 10:13 Kinyujtá azért Mózes az õ vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lõn, a keleti szél felhozá a sáskát.(HU)
2 Mózes 10:14 És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak elõtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan.(HU)
2 Mózes 10:15 És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden fûvét és a fának minden gyümölcsét, a mit a jégesõ meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezõnek fûvén egész Égyiptom földén.(HU)
2 Mózes 10:16 Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.(HU)
2 Mózes 10:17 Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tõlem.(HU)
2 Mózes 10:18 És kiméne a Faraó elõl és imádkozék az Úrhoz.(HU)
2 Mózes 10:19 És fordíta az Úr igen erõs nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán.(HU)
2 Mózes 10:20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.(HU)
2 Mózes 10:21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség.(HU)
2 Mózes 10:22 És kinyujtá Mózes az õ kezét az ég felé, és lõn sûrû setétség egész Égyiptom földén három napig.(HU)
2 Mózes 10:23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az õ helyébõl három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az õ lakhelyében.(HU)
2 Mózes 10:24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek.(HU)
2 Mózes 10:25 Mózes pedig monda: Sõt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égõ-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek.(HU)
2 Mózes 10:26 És velünk jõnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk.(HU)
2 Mózes 10:27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará õket elbocsátani.(HU)
2 Mózes 10:28 És monda néki a Faraó: Menj el elõlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orczámat ne lásd; mert a mely napon az én orczámat látod, meghalsz.(HU)
2 Mózes 10:29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orczádat.(HU)
2 Mózes 11:1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestõl elbocsát, ûzve hajt el titeket innen.(HU)
2 Mózes 11:2 Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjenek a férfi az õ férfitársától, az asszony pedig az õ asszonytársától ezüst edényeket és arany edényeket.(HU)
2 Mózes 11:3 Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az Égyiptombeliek elõtt. A férfiú Mózes is igen nagy vala Égyiptom földén a Faraó szolgái elõtt és a nép elõtt.(HU)
2 Mózes 11:4 És monda Mózes: Ezt mondja az Úr: Éjfél körûl kimegyek Égyiptomba.(HU)
2 Mózes 11:5 És meghal Égyiptom földén minden elsõszülött, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székében ûl, a szolgálónak elsõ szülöttéig, a ki malmot hajt; a baromnak is minden elsõ fajzása.(HU)
2 Mózes 11:6 És nagy jajgatás lesz egész Égyiptom földén, a melyhez hasonló nem volt és hasonló nem lesz többé.(HU)
2 Mózes 11:7 De Izráel fiai közûl az eb sem ölti ki nyelvét senkire, az embertõl kezdve a baromig; hogy megtudjátok, hogy különbséget tett az Úr Égyiptom között és Izráel között.(HU)
2 Mózes 11:8 És mindezek a te szolgáid lejönnek hozzám és leborulnak elõttem, mondván: Eredj ki te és mind a nép, a mely téged követ, és csak azután megyek el. És nagy haraggal méne ki a Faraó elõl.(HU)
2 Mózes 11:9 Az Úr pedig monda Mózesnek: Azért nem hallgat reátok a Faraó, hogy az én csudáim sokasodjanak meg Égyiptom földén.(HU)
2 Mózes 11:10 Mózes pedig és Áron mindezeket a csudákat megtevék a Faraó elõtt; de az Úr megkeményíté a Faraó szívét. És nem bocsátá el Izráel fiait az õ földérõl.(HU)
2 Mózes 12:1 Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:(HU)
2 Mózes 12:2 Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; elsõ legyen ez néktek az esztendõ hónapjai között.(HU)
2 Mózes 12:3 Szóljatok Izráel egész gyûlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.(HU)
2 Mózes 12:4 Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.(HU)
2 Mózes 12:5 A bárány ép, hím, egy esztendõs legyen; a juhok közûl vagy a kecskék közûl vegyétek.(HU)
2 Mózes 12:6 És legyen nálatok õrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.(HU)
2 Mózes 12:7 És vegyenek a vérbõl, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.(HU)
2 Mózes 12:8 A húst pedig egyék meg azon éjjel, tûzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserû fûvekkel egyék meg azt.(HU)
2 Mózes 12:9 Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben fõtten, hanem tûzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.(HU)
2 Mózes 12:10 És ne hagyjatok belõle reggelre, vagy a mi megmarad belõle reggelre, tûzzel égessétek meg.(HU)
2 Mózes 12:11 És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.(HU)
2 Mózes 12:12 Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.(HU)
2 Mózes 12:13 És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.(HU)
2 Mózes 12:14 És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségrõl nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt.(HU)
2 Mózes 12:15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az elsõ napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az elsõ naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelbõl.(HU)
2 Mózes 12:16 Az elsõ napon pedig szent gyûléstek legyen és a hetedik napon is szent gyûléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek.(HU)
2 Mózes 12:17 Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földérõl; tartsátok meg hát e napot nemzetségrõl nemzetségre, örök rendtartás szerint.(HU)
2 Mózes 12:18 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig.(HU)
2 Mózes 12:19 Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetébõl, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen.(HU)
2 Mózes 12:20 Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.(HU)
2 Mózes 12:21 Elõhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.(HU)
2 Mózes 12:22 És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérbõl, a mely az edényben van; ti közûletek pedig senki se menjen ki az õ házának ajtaján reggelig.(HU)
2 Mózes 12:23 Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.(HU)
2 Mózes 12:24 Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre.(HU)
2 Mózes 12:25 És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást.(HU)
2 Mózes 12:26 Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok?(HU)
2 Mózes 12:27 Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.(HU)
2 Mózes 12:28 És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének.(HU)
2 Mózes 12:29 Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi székiben ûl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak is minden elsõ fajzását.(HU)
2 Mózes 12:30 És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az õ szolgái és egész Égyiptom, és lõn nagy jajgatás Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.(HU)
2 Mózes 12:31 És hívatá Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.(HU)
2 Mózes 12:32 Juhaitokat is, barmaitokat is vegyétek, a mint mondátok és menjetek el és áldjatok engem is.(HU)
2 Mózes 12:33 És az Égyiptombeliek erõsen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert [azt] mondják vala: mindnyájan meghalunk.(HU)
2 Mózes 12:34 És a nép az õ tésztáját, minekelõtte megkelt volna, sütõteknõivel együtt ruhájába kötve, vállára veté.(HU)
2 Mózes 12:35 Az Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedének és kérének az Égyiptombeliektõl ezüst edényeket és arany edényeket, meg ruhákat.(HU)
2 Mózes 12:36 Az Úr pedig kedvessé tette vala a népet az Égyiptombeliek elõtt, hogy kérésökre hajlának és kifoszták az Égyiptombelieket.(HU)
2 Mózes 12:37 És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.(HU)
2 Mózes 12:38 Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.(HU)
2 Mózes 12:39 És sütének a tésztából, melyet Égyiptomból hoztak vala, kovásztalan pogácsákat, mert meg nem kelhet vala, mivelhogy kiûzetének Égyiptomból és nem késhetének s még eleséget sem készítének magoknak.(HU)
2 Mózes 12:40 Az Izráel fiainak lakása pedig, a míg Égyiptomban laknak, négyszáz harmincz esztendõ vala.(HU)
2 Mózes 12:41 És lõn a négyszáz harmincz esztendõ végén, lõn pedig ugyanazon napon, hogy az Úrnak minden serege kijöve Égyiptomnak földérõl.(HU)
2 Mózes 12:42 Az Úr tiszteletére rendelt éjszaka ez, a melyen kihozta õket Égyiptom földérõl; az Úr tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiai elõtt nemzetségrõl nemzetségre.(HU)
2 Mózes 12:43 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Páskha rendtartása: Egy idegen származású se egyék abból.(HU)
2 Mózes 12:44 Akárkinek is pénzen vett szolgája akkor egyék abból, ha körûlmetélted.(HU)
2 Mózes 12:45 A zsellér és a béres ne egyék abból.(HU)
2 Mózes 12:46 Egy házban egyék meg; a házból ki ne vígy a húsból, és csontot se törjetek össze abban.(HU)
2 Mózes 12:47 Izráel egész gyülekezete készítse azt.(HU)
2 Mózes 12:48 És ha jövevény tartózkodik nálad, és páskhát akarna készíteni az Úrnak: metéltessék körûl minden férfia, és úgy foghat annak készítéséhez, és legyen olyan, mint az országnak szülötte. Egy körûlmetéletlen se egyék abból.(HU)
2 Mózes 12:49 Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, a ki közöttetek tartózkodik.(HU)
2 Mózes 12:50 És Izráel fiai mindnyájan megcselekedék; a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak, úgy cselekedének.(HU)
2 Mózes 12:51 Ugyanazon napon hozá ki az Úr az Izráel fiait Égyiptomnak földérõl, az õ seregeik szerint.(HU)
2 Mózes 13:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
2 Mózes 13:2 Nékem szentelj minden elsõszülöttet, valami megnyitja az õ anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyim legyen az.(HU)
2 Mózes 13:3 És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Égyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.(HU)
2 Mózes 13:4 Ma mentek ki, az Abib hónapban.(HU)
2 Mózes 13:5 És ha majd bevisz téged az Úr a Kananeusok, meg Khittheusok, meg Emoreusok, meg Khivveusok és Jebuzeusok földére, melyrõl megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a téjjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.(HU)
2 Mózes 13:6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig innepet ülj az Úrnak.(HU)
2 Mózes 13:7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban.(HU)
2 Mózes 13:8 És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez a miatt van, a mit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Égyiptomból.(HU)
2 Mózes 13:9 És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid elõtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Égyiptomból.(HU)
2 Mózes 13:10 Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendõrõl esztendõre.(HU)
2 Mózes 13:11 Ha pedig beviénd téged az Úr a Kananeusok földére, a miképen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:(HU)
2 Mózes 13:12 Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, a mi az õ anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, a mi néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az Úré.(HU)
2 Mózes 13:13 De a szamárnak minden elsõ fajzását báránynyal váltsd meg; ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát. Az embernek is minden elsõszülöttét megváltsd a te fiaid közül.(HU)
2 Mózes 13:14 És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.(HU)
2 Mózes 13:15 És lõn, mikor a Faraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az ember elsõszülöttétõl a barom elsõ fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsõszülöttét.(HU)
2 Mózes 13:16 Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlok-kötõ gyanánt a te szemeid elõtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból.(HU)
2 Mózes 13:17 És lõn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé õket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba.(HU)
2 Mózes 13:18 Kerülõ úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földérõl.(HU)
2 Mózes 13:19 És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal.(HU)
2 Mózes 13:20 És elindulának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén.(HU)
2 Mózes 13:21 Az Úr pedig megy vala elõttök nappal felhõoszlopban, hogy vezérelje õket az úton, éjjel pedig tûzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.(HU)
2 Mózes 13:22 Nem távozott el a felhõoszlop nappal, sem a tûzoszlop éjjel a nép elõl.(HU)
2 Mózes 14:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
2 Mózes 14:2 Szólj az Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza és üssenek tábort Pi- Hahiróth elõtt, Migdol között és a tenger között, Baál-Czefón elõtt; ezzel átellenben üssetek tábort a tenger mellett.(HU)
2 Mózes 14:3 Majd azt gondolja a Faraó az Izráel fiai felõl: Eltévelyedtek ezek e földön; körülfogta õket a puszta.(HU)
2 Mózes 14:4 Én pedig megkeményítem a Faraó szívét, és ûzõbe veszi õket, hogy megdicsõíttessem a Faraó által és minden õ serege által és megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr. És úgy cselekedének.(HU)
2 Mózes 14:5 És hírül vivék az égyiptomi királynak, hogy elfutott a nép, és megváltozék a Faraónak és az õ szolgáinak szíve a nép iránt és mondának: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatunkból!(HU)
2 Mózes 14:6 Befogata tehát szekerébe és maga mellé vevé az õ népét.(HU)
2 Mózes 14:7 És võn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.(HU)
2 Mózes 14:8 És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy ûzõbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal.(HU)
2 Mózes 14:9 És az Égyiptombeliek utánok nyomulának és elérék õket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón elõtt.(HU)
2 Mózes 14:10 A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.(HU)
2 Mózes 14:11 És mondának Mózesnek: Hát nincsenek-é Égyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedél velünk, hogy kihoztál minket Égyiptomból?(HU)
2 Mózes 14:12 Nem ez volt-é a szó, a mit szóltunk vala hozzád Égyiptomban, mondván: Hagyj békét nékünk, hadd szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint a pusztában halnunk meg.(HU)
2 Mózes 14:13 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok.(HU)
2 Mózes 14:14 Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.(HU)
2 Mózes 14:15 És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.(HU)
2 Mózes 14:16 Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.(HU)
2 Mózes 14:17 Én pedig ímé megkeményítem az Égyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánok, és megdicsõíttetem a Faraó által és az õ egész serege által, szekerei és lovasai által.(HU)
2 Mózes 14:18 És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsõíttetem a Faraó által, az õ szekerei és lovasai által.(HU)
2 Mózes 14:19 Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora elõtt, és méne mögéjök; a felhõoszlop is elindula elõlök s mögéjök álla.(HU)
2 Mózes 14:20 És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lõn a felhõ és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.(HU)
2 Mózes 14:21 És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.(HU)
2 Mózes 14:22 És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felõl.(HU)
2 Mózes 14:23 Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.(HU)
2 Mózes 14:24 És lõn hajnalkor, rátekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tûz- és felhõ-oszlopból és megzavará az Égyiptombeliek táborát.(HU)
2 Mózes 14:25 És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat. És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elõl, mert az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen.(HU)
2 Mózes 14:26 És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Égyiptombeliekre, az õ szekereikre s lovasaikra.(HU)
2 Mózes 14:27 És kinyújtá Mózes az õ kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az õ elébbi állapotjára; az Égyiptombeliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.(HU)
2 Mózes 14:28 Visszatérének tehát a vizek és elboríták a szekereket és a lovasokat, a Faraónak minden seregét, melyek utánok bementek vala a tengerbe; egy sem marada meg közülök.(HU)
2 Mózes 14:29 De Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezök felõl.(HU)
2 Mózes 14:30 És megszabadítá az Úr azon a napon Izráelt az Égyiptombeliek kezébõl; és látá Izráel a megholt Égyiptombelieket a tenger partján.(HU)
2 Mózes 14:31 És látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az Úr Égyiptomban: félé azért a nép az Urat és hívének az Úrnak és Mózesnek, az õ szolgájának.(HU)
2 Mózes 15:1 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.(HU)
2 Mózes 15:2 Erõsségem az Úr és énekem, szabadítómmá lõn nekem; ez az én Istenem, õt dicsérem, atyámnak Istene, õt magasztalom.(HU)
2 Mózes 15:3 Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.(HU)
2 Mózes 15:4 A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe.(HU)
2 Mózes 15:5 Elborították õket a hullámok, kõ módjára merültek a mélységbe.(HU)
2 Mózes 15:6 Jobbod, Uram, erõ által dicsõül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.(HU)
2 Mózes 15:7 Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az õket mint tarlót.(HU)
2 Mózes 15:8 Orrod lehelletétõl feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.(HU)
2 Mózes 15:9 Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom.(HU)
2 Mózes 15:10 Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.(HU)
2 Mózes 15:11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicsõ, félelemmel dícsérendõ és csudatévõ?(HU)
2 Mózes 15:12 Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé õket a föld.(HU)
2 Mózes 15:13 Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.(HU)
2 Mózes 15:14 Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.(HU)
2 Mózes 15:15 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.(HU)
2 Mózes 15:16 Félelem és aggodalom lepi meg õket; karod hatalmától elnémulnak mint a kõ, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.(HU)
2 Mózes 15:17 Beviszed s megtelepíted õket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyûl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.(HU)
2 Mózes 15:18 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.(HU)
2 Mózes 15:19 Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.(HU)
2 Mózes 15:20 Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot võn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva.(HU)
2 Mózes 15:21 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges õ, lovat lovasával tengerbe vetett.(HU)
2 Mózes 15:22 Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertõl, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.(HU)
2 Mózes 15:23 És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserû vala. Azért is nevezék nevét Márának.(HU)
2 Mózes 15:24 És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?(HU)
2 Mózes 15:25 Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté.(HU)
2 Mózes 15:26 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hûségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az õ szemei elõtt és figyelmezel az õ parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.(HU)
2 Mózes 15:27 És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.(HU)
2 Mózes 16:1 És elindulának Élimbõl és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földérõl való kijövetelök után.(HU)
2 Mózes 16:2 És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában.(HU)
2 Mózes 16:3 S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.(HU)
2 Mózes 16:4 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esõképen bocsátok néktek kenyeret az égbõl; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?(HU)
2 Mózes 16:5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek.(HU)
2 Mózes 16:6 És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földérõl;(HU)
2 Mózes 16:7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsõségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok?(HU)
2 Mózes 16:8 És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen.(HU)
2 Mózes 16:9 Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat.(HU)
2 Mózes 16:10 És lõn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsõsége megjelenék a felhõben.(HU)
2 Mózes 16:11 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
2 Mózes 16:12 Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istentek.(HU)
2 Mózes 16:13 És lõn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lõn a tábor körûl.(HU)
2 Mózes 16:14 Mikor pedig a harmatszállás megszûnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.(HU)
2 Mózes 16:15 A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül.(HU)
2 Mózes 16:16 Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az õ sátorában vannak.(HU)
2 Mózes 16:17 És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.(HU)
2 Mózes 16:18 Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.(HU)
2 Mózes 16:19 Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.(HU)
2 Mózes 16:20 De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.(HU)
2 Mózes 16:21 Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala.(HU)
2 Mózes 16:22 A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek.(HU)
2 Mózes 16:23 Õ pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit fõzni akartok, fõzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.(HU)
2 Mózes 16:24 És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne.(HU)
2 Mózes 16:25 És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezõn.(HU)
2 Mózes 16:26 Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.(HU)
2 Mózes 16:27 És lõn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának.(HU)
2 Mózes 16:28 És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet?(HU)
2 Mózes 16:29 Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád õ néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az õ helyébõl a hetedik napon.(HU)
2 Mózes 16:30 És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.(HU)
2 Mózes 16:31 Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé.(HU)
2 Mózes 16:32 És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a mellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földérõl.(HU)
2 Mózes 16:33 Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára.(HU)
2 Mózes 16:34 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék.(HU)
2 Mózes 16:35 Az Izráel fiai pedig negyven esztendõn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának.(HU)
2 Mózes 16:36 Az ómer pedig az éfának tizedrésze.(HU)
2 Mózes 17:1 És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az õ útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.(HU)
2 Mózes 17:2 Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?(HU)
2 Mózes 17:3 És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?(HU)
2 Mózes 17:4 Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.(HU)
2 Mózes 17:5 És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép elõtt és végy magad mellé Izráel vénei közûl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.(HU)
2 Mózes 17:6 Ímé én oda állok te elõdbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jõ ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.(HU)
2 Mózes 17:7 És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van- é az Úr vagy nincsen?(HU)
2 Mózes 17:8 Eljöve pedig Amálek és hadakozék Izráel ellen Refidimben.(HU)
2 Mózes 17:9 És monda Mózes Józsuénak: Válaszsz nékünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetejére állok és az Isten pálczája kezemben lesz.(HU)
2 Mózes 17:10 És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.(HU)
2 Mózes 17:11 És lõn, mikor Mózes felemelé kezét, Izráel gyõz vala; mikor pedig leereszté kezét, Amálek gyõz vala.(HU)
2 Mózes 17:12 Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra ûljön; Áron pedig és Húr tartják vala az õ kezeit, egy felõl az egyik, más felõl a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.(HU)
2 Mózes 17:13 Józsué pedig leveré Amáleket és az õ népét fegyver élivel.(HU)
2 Mózes 17:14 És monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestõl eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól.(HU)
2 Mózes 17:15 És építe Mózes oltárt és nevezé nevét Jehova-Niszszi-nek.(HU)
2 Mózes 17:16 És monda: Megesküdött az Úr, hogy harcza lesz az Úrnak Amálek ellen nemzetségrõl nemzetségre.(HU)
2 Mózes 18:1 És meghallá Jethró, Midián papja, Mózes ipa, mindazt a mit Isten Mózessel és Izráellel az õ népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr Izráelt Égyiptomból.(HU)
2 Mózes 18:2 És felvevé Jethró, a Mózes ipa Czipporát, a Mózes feleségét - miután haza bocsátotta õt -(HU)
2 Mózes 18:3 És az õ két fiát is, a kik közûl az egyiknek neve Gersom, mert azt mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön;(HU)
2 Mózes 18:4 A másiknak neve pedig Eliézer; mert: Az én atyám Istene segítségül volt nékem és megszabadított engem a Faraó fegyverétõl.(HU)
2 Mózes 18:5 Eljuta tehát Jethró, a Mózes ipa, az õ fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, a hol õ táborozott vala az Isten hegye mellett.(HU)
2 Mózes 18:6 És megizené Mózesnek: Én Jethró a te ipad megyek te hozzád a te feleségeddel és az õ két fia is õ vele.(HU)
2 Mózes 18:7 Kiméne azért Mózes az õ ipa eleibe és meghajtá magát és megcsókolá õt; és megkérdék egymást állapotuk felõl és bemenének a sátorba.(HU)
2 Mózes 18:8 És elbeszélé Mózes az õ ipának mind azt, a mit az Úr a Faraóval és az Égyiptombeliekkel cselekedett vala Izráelért; mindazt a sok bajt, a melyek útközben érték vala õket, és [mimódon] szabadította meg õket az Úr.(HU)
2 Mózes 18:9 És örvendeze Jethró mindazon a jón, a mit az Úr az Izráellel cselekedett vala, hogy megszabadítá õt az Égyiptombeliek kezébõl.(HU)
2 Mózes 18:10 És monda Jethró: Áldott legyen az Úr, a ki megszabadított titeket az Égyiptombeliek kezébõl és a Faraó kezébõl; a ki megszabadította a népet az Égyiptombeliek keze alól.(HU)
2 Mózes 18:11 Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél; mert az [lett vesztökre], a mivel ellenök vétkeztek.(HU)
2 Mózes 18:12 És Jethró, a Mózes ipa égõáldozattal és véresáldozattal áldozék az Istennek; Áron pedig és Izráel minden vénei jövének, hogy kenyeret egyenek a Mózes ipával Isten elõtt.(HU)
2 Mózes 18:13 És lõn másod napon, leûle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes elõtt reggeltõl estig.(HU)
2 Mózes 18:14 S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit õ a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért ûlsz te egymagad, mind az egész nép pedig elõtted áll reggeltõl estig?(HU)
2 Mózes 18:15 És monda Mózes az õ ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám;(HU)
2 Mózes 18:16 Ha ügyök-bajok van, én hozzám jõnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit.(HU)
2 Mózes 18:17 Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel.(HU)
2 Mózes 18:18 Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erõd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad.(HU)
2 Mózes 18:19 Most [azért] hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten elõtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe.(HU)
2 Mózes 18:20 És tanítsd õket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az útat, a melyen járniok kell és a tenni valót, a melyet tenniök kell.(HU)
2 Mózes 18:21 És szemelj ki magad az egész nép közûl derék, istenfélõ férfiakat, igazságos férfiakat, a kik gyûlölik a haszonlesést és tedd közöttük elõljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.(HU)
2 Mózes 18:22 Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden idõben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elõdbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig õk ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák.(HU)
2 Mózes 18:23 Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben.(HU)
2 Mózes 18:24 És hallgata Mózes az õ ipa szavára és mindazt megtevé, a mit mondott vala.(HU)
2 Mózes 18:25 És választa Mózes az egész Izráelbõl derék férfiakat és a nép fejeivé tevé õket, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké.(HU)
2 Mózes 18:26 És ítélik vala a népet minden idõben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig õk ítélnek vala.(HU)
2 Mózes 18:27 És elbocsátá Mózes az õ ipát, és ez elméne hazájába.(HU)
2 Mózes 19:1 A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom földérõl, azon a napon érkezének a Sinai pusztába.(HU)
2 Mózes 19:2 Refidimbõl elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.(HU)
2 Mózes 19:3 Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyrõl, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.(HU)
2 Mózes 19:4 Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket.(HU)
2 Mózes 19:5 Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld.(HU)
2 Mózes 19:6 És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.(HU)
2 Mózes 19:7 Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Úr.(HU)
2 Mózes 19:8 És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megteszszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.(HU)
2 Mózes 19:9 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én hozzád megyek a felhõ homályában, hogy hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké. És elmondá Mózes az Úrnak a nép beszédét.(HU)
2 Mózes 19:10 Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a néphez és szenteld meg õket ma, meg holnap és hogy mossák ki az õ ruháikat;(HU)
2 Mózes 19:11 És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.(HU)
2 Mózes 19:12 És vess határt a népnek köröskörûl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.(HU)
2 Mózes 19:13 Ne érintse azt kéz, hanem kõvel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.(HU)
2 Mózes 19:14 Leszálla azért Mózes a hegyrõl a néphez, és megszentelé a népet, és megmosák az õ ruháikat.(HU)
2 Mózes 19:15 És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.(HU)
2 Mózes 19:16 És lõn harmadnapon virradatkor, mennydörgések, villámlások és sûrû felhõ lõn a hegyen és igen erõs kürtzengés; és megrémûle mind az egész táborbeli nép.(HU)
2 Mózes 19:17 És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten eleibe és megállának a hegy alatt.(HU)
2 Mózes 19:18 Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivelhogy leszállott arra az Úr tûzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemenczének füstje; és az egész hegy nagyon reng vala.(HU)
2 Mózes 19:19 És a kürt szava mindinkább erõsödik vala; Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki hangosan.(HU)
2 Mózes 19:20 Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.(HU)
2 Mózes 19:21 És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön elõre az Urat látni, mert közûlök sokan elhullanak.(HU)
2 Mózes 19:22 És a papok is, a kik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájok ne rontson az Úr.(HU)
2 Mózes 19:23 Mózes pedig monda az Úrnak: Nem jöhet fel a nép a Sinai hegyre, mert te [magad] intettél minket, mondván: Vess határt a hegy körûl, és szenteld meg azt.(HU)
2 Mózes 19:24 De az Úr monda néki: Eredj, menj alá, és jõjj fel te és Áron is veled; de a papok és a nép ne törjenek elõre, hogy feljõjjenek az Úrhoz; hogy reájok ne rontson.(HU)
2 Mózes 19:25 Aláméne azért Mózes a néphez, és megmondá nékik.(HU)
2 Mózes 20:1 És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:(HU)
2 Mózes 20:2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földérõl, a szolgálat házából.(HU)
2 Mózes 20:3 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.(HU)
2 Mózes 20:4 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.(HU)
2 Mózes 20:5 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltõn- szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyûlölnek.(HU)
2 Mózes 20:6 De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.(HU)
2 Mózes 20:7 Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.(HU)
2 Mózes 20:8 Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.(HU)
2 Mózes 20:9 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;(HU)
2 Mózes 20:10 De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van;(HU)
2 Mózes 20:11 Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.(HU)
2 Mózes 20:12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.(HU)
2 Mózes 20:13 Ne ölj.(HU)
2 Mózes 20:14 Ne paráználkodjál.(HU)
2 Mózes 20:15 Ne lopj.(HU)
2 Mózes 20:16 Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.(HU)
2 Mózes 20:17 Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.(HU)
2 Mózes 20:18 Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.(HU)
2 Mózes 20:19 És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.(HU)
2 Mózes 20:20 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az õ félelme legyen elõttetek, hogy ne vétkezzetek.(HU)
2 Mózes 20:21 Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhõhöz, melyben az Isten vala.(HU)
2 Mózes 20:22 És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égbõl beszéltem veletek.(HU)
2 Mózes 20:23 Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.(HU)
2 Mózes 20:24 Földbõl csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égõ- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemrõl megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.(HU)
2 Mózes 20:25 Ha pedig kövekbõl csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott [kõ]bõl: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertõztetted azt.(HU)
2 Mózes 20:26 Lépcsõkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.(HU)
2 Mózes 21:1 Ezek pedig azok a rendeletek, a melyeket eleikbe kell terjesztened:(HU)
2 Mózes 21:2 Ha héber szolgát vásárolsz, hat esztendeig szolgáljon, a hetedikben pedig szabaduljon fel ingyen.(HU)
2 Mózes 21:3 Ha egyedûl jött, egyedûl menjen el; ha feleséges ember, menjen el vele a felesége is.(HU)
2 Mózes 21:4 Ha az õ ura adott néki feleséget, és [ez] fiakat vagy leányokat szûlt néki: az asszony, gyermekeivel együtt legyen az õ uráé; õ pedig egyedûl menjen el.(HU)
2 Mózes 21:5 De ha a szolga azt mondaná: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarok felszabadulni:(HU)
2 Mózes 21:6 Akkor vigye õt az õ ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az õ ura fúrja által az õ fülét árral; és szolgálja õt mindörökké.(HU)
2 Mózes 21:7 És ha valaki az õ leányát szolgálóul adja el, ne úgy menjen el, mint a szolgák mennek.(HU)
2 Mózes 21:8 Ha nem tetszik az õ urának, hogy eljegyezze õt magának, akkor váltassa ki; arra, hogy idegen népnek eladja, nincs hatalma, mivel hûtelen volt hozzá.(HU)
2 Mózes 21:9 Ha pedig a fiának jegyzi el õt: a leányok törvénye szerint cselekedjék vele.(HU)
2 Mózes 21:10 Ha mást vesz magának: [ennek] ételét, ruházatát és házasságbeli igazát alább ne szállítsa.(HU)
2 Mózes 21:11 Ha ezt a hármat nem cselekszi vele: akkor menjen az el ingyen, fizetés nélkûl.(HU)
2 Mózes 21:12 A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.(HU)
2 Mózes 21:13 De ha nem leselkedett, hanem Isten ejtette kezébe: úgy helyet rendelek néked, a hova meneküljön.(HU)
2 Mózes 21:14 Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvúl megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra.(HU)
2 Mózes 21:15 A ki megveri az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon.(HU)
2 Mózes 21:16 A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon.(HU)
2 Mózes 21:17 A ki szidalmazza az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon.(HU)
2 Mózes 21:18 És ha férfiak összevesznek, és megüti valaki az õ felebarátját kõvel vagy öklével, és nem hal meg, hanem ágyba esik:(HU)
2 Mózes 21:19 Ha felkél, és mankóján kinn jár: ne legyen büntetve az, a ki megütötte; csupán fekvéséért fizessen és gyógyíttassa meg.(HU)
2 Mózes 21:20 Ha pedig valaki úgy üti meg szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy az meghal keze alatt, büntettessék meg.(HU)
2 Mózes 21:21 De ha egy vagy két nap életben marad, ne büntettessék meg, mert pénze [ára] az.(HU)
2 Mózes 21:22 Ha férfiak veszekednek és meglöknek valamely terhes asszonyt, úgy hogy idõ elõtt szûl, de [egyéb] veszedelem nem történik: bírságot fizessen a szerint, a mint az asszony férje azt reá kiveti, de bírák elõtt fizessen.(HU)
2 Mózes 21:23 De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.(HU)
2 Mózes 21:24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;(HU)
2 Mózes 21:25 Égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.(HU)
2 Mózes 21:26 Ha valaki az õ szolgájának szemét, vagy szolgálójának szemét úgy üti meg, hogy elpusztul, bocsássa azt szabadon az õ szeméért.(HU)
2 Mózes 21:27 Ha pedig szolgájának fogát, vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon az õ fogáért.(HU)
2 Mózes 21:28 Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör, úgy hogy meghal: kõvel köveztessék meg az ökör, és húsát meg ne egyék; de az ökörnek ura ártatlan.(HU)
2 Mózes 21:29 De ha az ökör azelõtt is öklelõs volt, és annak urát megintették, és még sem õrizte azt, és férfit vagy asszonyt ölt meg: az ökör köveztessék meg, és az ura is halállal lakoljon.(HU)
2 Mózes 21:30 Ha pénzváltságot vetnek reá, fizessen lelke váltságáért annyit, a mennyit reá kivetnek.(HU)
2 Mózes 21:31 Akár fiút ökleljen meg, akár leányt ökleljen meg: e szerint a rendelet szerint kell cselekedni.(HU)
2 Mózes 21:32 Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót: adassék azok urának harmincz ezüst siklus, az ökör pedig köveztessék meg.(HU)
2 Mózes 21:33 Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele:(HU)
2 Mózes 21:34 A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé.(HU)
2 Mózes 21:35 És ha valakinek ökre megdöfi az õ felebarátja ökrét, úgy hogy az elpusztul: adják el az eleven ökröt, és az árát osszák meg, és a hullát is osszák el.(HU)
2 Mózes 21:36 Vagy ha tudták, hogy az ökör már azelõtt öklelõs volt, és nem õrizte azt annak ura: fizessen ökröt az ökörért, a hulla pedig az övé legyen.(HU)
2 Mózes 22:1 Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.(HU)
2 Mózes 22:2 Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és [úgy] megverik, hogy meghal, nincs vérbûn miatta.(HU)
2 Mózes 22:3 Ha reá sütött a nap, vérbûn van miatta: fizessen; ha nincs néki: adassék el tolvajságáért.(HU)
2 Mózes 22:4 Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh: két annyit fizessen érette.(HU)
2 Mózes 22:5 Ha valaki mezõt vagy szõlõt étet le, úgy hogy barmát elereszti, és az a más mezején legel: mezejének javából és szõlõjének javából fizesse meg a kárt.(HU)
2 Mózes 22:6 Ha tûz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona, vagy a mezõ: fizesse meg a kárt, a ki a tüzet gyujtotta.(HU)
2 Mózes 22:7 Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megõrzés végett, és ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétannyit.(HU)
2 Mózes 22:8 Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe: hogy nem nyújtotta-é ki kezét az õ felebarátja vagyonára.(HU)
2 Mózes 22:9 Akármi bûn dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, a mirõl azt mondja: ez az; mindkettõjük ügye a bírák eleibe menjen, és a kit a bírák bûnösnek mondanak, fizessen két annyit az õ felebarátjának.(HU)
2 Mózes 22:10 Ha valaki szamarat, vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az õ felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta:(HU)
2 Mózes 22:11 Az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára; és ezt fogadja el annak ura, és az semmit se fizessen.(HU)
2 Mózes 22:12 Ha pedig ellopták tõle: megfizesse az urának.(HU)
2 Mózes 22:13 Ha széttépetett, hozza el azt bizonyságul; a széttépettet nem fizeti meg.(HU)
2 Mózes 22:14 Ha pedig valaki kölcsön kér az õ felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.(HU)
2 Mózes 22:15 Ha ura vele van, nem fizet; ha bérbe adatott, bérébe megy.(HU)
2 Mózes 22:16 Ha valaki hajadont csábít el, a ki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.(HU)
2 Mózes 22:17 Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok jegyajándéka.(HU)
2 Mózes 22:18 Varázsló asszonyt ne hagyj életben.(HU)
2 Mózes 22:19 A ki barommal közösül, halállal lakoljon.(HU)
2 Mózes 22:20 A ki isteneknek áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék.(HU)
2 Mózes 22:21 A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.(HU)
2 Mózes 22:22 Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.(HU)
2 Mózes 22:23 Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az õ kiáltását.(HU)
2 Mózes 22:24 És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyekké lésznek, a ti fiaitok pedig árvákká.(HU)
2 Mózes 22:25 Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek a ki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelezõ; ne vessetek reá uzsorát.(HU)
2 Mózes 22:26 Ha zálogba veszed a te felebarátod felsõ ruháját: naplemente elõtt visszaadd azt néki:(HU)
2 Mózes 22:27 Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.(HU)
2 Mózes 22:28 A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.(HU)
2 Mózes 22:29 Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsõszülöttét nékem add.(HU)
2 Mózes 22:30 Hasonlóképen cselekedjél ökröddel, juhoddal; hét napig legyen az õ anyjával, a nyolczadik napon nékem add azt.(HU)
2 Mózes 22:31 És szent emberek legyetek én elõttem; a mezõn széttépett húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.(HU)
2 Mózes 23:1 Hazug hírt ne hordj; ne fogj kezet a gonoszszal, hogy hamis tanú [ne] légy.(HU)
2 Mózes 23:2 Ne indulj a sokaság után a gonoszra, és peres ügyben ne vallj a sokasággal tartva, annak elfordítására.(HU)
2 Mózes 23:3 Szegénynek se kedvezz az õ peres ügyében.(HU)
2 Mózes 23:4 Ha elõltalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki.(HU)
2 Mózes 23:5 Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyûlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt õ vele együtt.(HU)
2 Mózes 23:6 A te szegényednek igazságát el ne fordítsd az õ perében.(HU)
2 Mózes 23:7 A hazug beszédtõl távol tartsd magad, és az ártatlant s az igazat meg ne öld; mert én nem adok igazat a gonosznak.(HU)
2 Mózes 23:8 Ajándékot el ne végy: mert az ajándék megvakítja a szemeseket, és elfordítja az igazak ügyét.(HU)
2 Mózes 23:9 A jövevényt ne nyomorgasd; hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mivelhogy jövevények voltatok Égyiptom földén.(HU)
2 Mózes 23:10 Hat esztendeig vesd be a te földedet és takard be annak termését;(HU)
2 Mózes 23:11 A hetedikben pedig pihentesd azt, és hagyd úgy, hogy egyék meg a te néped szegényei; a mi pedig ezektõl megmarad, egye meg a mezei vad. E képen cselekedjél szõlõddel és olajfáddal is.(HU)
2 Mózes 23:12 Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyúgodjál, hogy nyúgodjék a te ökröd és szamarad, és megpihenjen a te szolgálód fia és a jövevény.(HU)
2 Mózes 23:13 Mindazt, a mit néktek mondtam, megtartsátok, és idegen istenek nevét ne emlegessétek; ne hallassék az a te szádból.(HU)
2 Mózes 23:14 Háromszor szentelj nékem innepet esztendõnként.(HU)
2 Mózes 23:15 A kovásztalan kenyér innepét tartsd meg; hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert akkor jöttél ki Égyiptomból: és üres [kézzel senki] se jelenjék meg színem elõtt.(HU)
2 Mózes 23:16 És az aratás innepét, munkád zsengéjét, a melyet elvetettél a mezõn; és a takarodás innepét az esztendõ végén, a mikor termésedet betakarítod a mezõrõl.(HU)
2 Mózes 23:17 Esztendõnként háromszor jelenjék meg minden férfiad az Úr Isten színe elõtt.(HU)
2 Mózes 23:18 Ne ontsd ki az én áldozatom vérét kovászos kenyér mellett, és ünnepi [áldozatom] kövére meg ne maradjon reggelig.(HU)
2 Mózes 23:19 A te földed zsengéjének elsejét vidd el a te Uradnak Istenednek házába. Ne fõzd meg a gödölyét az õ anyjának tejében.(HU)
2 Mózes 23:20 Ímé én Angyalt bocsátok el te elõtted, hogy megõrízzen téged az útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem.(HU)
2 Mózes 23:21 Vigyázz magadra elõtte, és hallgass az õ szavára; meg ne bosszantsd õt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat; mert az én nevem van õ benne.(HU)
2 Mózes 23:22 Mert ha hallgatándasz az õ szavára; és mindazt megcselekedénded, a mit mondok: akkor ellensége lészek a te ellenségeidnek, és szorongatom a te szorongatóidat.(HU)
2 Mózes 23:23 Mert az én Angyalom te elõtted megyen és beviszen téged az Emoreusok, Khitteusok, Perizeusok, Kananeusok, Khivveusok és Jebuzeusok közé, és kiirtom azokat.(HU)
2 Mózes 23:24 Ne imádd azoknak isteneit és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél az õ cselekedeteik szerint; hanem inkább döntögesd le azokat és tördeld össze bálványaikat.(HU)
2 Mózes 23:25 És szolgáljátok az Urat a ti Istenteket, akkor megáldja a te kenyeredet és vizedet; és eltávolítom ti közûletek a nyavalyát.(HU)
2 Mózes 23:26 El sem vetél, meddõ sem lesz a te földeden [semmi]; napjaid számát teljessé teszem.(HU)
2 Mózes 23:27 Az én rettentésemet bocsátom el elõtted, és minden népet megrettentek, a mely közé mégy, és minden ellenségedet elfutamtatom elõtted.(HU)
2 Mózes 23:28 Darazsat is bocsátok el elõtted, és kiûzi elõled a Khivveust, Kananeust és Khitteust.(HU)
2 Mózes 23:29 De nem egy esztendõben ûzöm õt ki elõled, hogy a föld pusztává ne legyen, és meg ne sokasodjék ellened a mezei vad.(HU)
2 Mózes 23:30 Lassan-lassan ûzöm õt ki elõled, míg megszaporodol és bírhatod a földet.(HU)
2 Mózes 23:31 És határodat a veres tengertõl a Filiszteusok tengeréig vetem, és a pusztától fogva a folyóvízig: mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait, és kiûzöd azokat elõled.(HU)
2 Mózes 23:32 Ne köss szövetséget se azokkal, se az õ isteneikkel.(HU)
2 Mózes 23:33 Ne lakjanak a te földeden, hogy bûnbe ne ejtsenek téged ellenem: mert ha az õ isteneiket szolgálnád, vesztedre lenne az néked.(HU)
2 Mózes 24:1 És monda Mózesnek: Jõjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat [elõtte] távolról.(HU)
2 Mózes 24:2 És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jõjjön fel vele.(HU)
2 Mózes 24:3 Elméne azért Mózes, és elbeszélé a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyezõ szóval felele, mondván: Mindazokat a dolgokat, a melyeket az Úr parancsolt, megcselekeszszük.(HU)
2 Mózes 24:4 Mózes pedig felírá az Úrnak minden beszédét, és felkele reggel és oltárt építe a hegy alatt, és tizenkét oszlopot, az Izráel tizenkét nemzetsége szerint.(HU)
2 Mózes 24:5 Azután elküldé az Izráel fiainak ifjait, és áldozának égõ áldozatokat, és hálaáldozatul tulkokat ölének az Úrnak.(HU)
2 Mózes 24:6 Mózes pedig vevé a vérnek felét, és tölté a medenczékbe: a vérnek másik felét pedig az oltárra hinté.(HU)
2 Mózes 24:7 Azután vevé a szövetség könyvét, és elolvasá a nép hallatára; azok pedig mondának: Mindent megteszünk, a mit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.(HU)
2 Mózes 24:8 Mózes pedig vevé a vért, és ráhinté a népre, és monda: Ímé a szövetségnek vére, melyet az Úr kötött ti veletek, mindama beszédek szerint.(HU)
2 Mózes 24:9 Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen;(HU)
2 Mózes 24:10 És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafir fényû tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.(HU)
2 Mózes 24:11 És Izráel fiainak [e] választottjaira nem bocsátá kezét: jóllehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.(HU)
2 Mózes 24:12 És szóla az Úr Mózesnek: Jõjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kõtáblákat, és a törvényt és a parancsolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtaníttassanak.(HU)
2 Mózes 24:13 Felkele azért Mózes és az õ szolgája Józsué, és felméne Mózes az Isten hegyére.(HU)
2 Mózes 24:14 A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visszatérünk hozzátok: Ímé Áron és Húr veletek [vannak]; a kinek valami ügye van, õ hozzájok menjen.(HU)
2 Mózes 24:15 Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhõ borítá el a hegyet.(HU)
2 Mózes 24:16 És az Úr dicsõsége szálla alá a Sinai hegyre, és felhõ borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhõ közepébõl.(HU)
2 Mózes 24:17 Az Úr dicsõségének jelensége pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme elõtt, mint emésztõ tûz, a hegy tetején.(HU)
2 Mózes 24:18 És beméne Mózes a felhõ közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.(HU)
2 Mózes 25:1 És szóla az Úr Mózeshez, mondván:(HU)
2 Mózes 25:2 Szólj az Izráel fiainak, hogy szedjenek nékem ajándékokat; minden embertõl, a kit szíve hajt arra, szedjetek nékem ajándékokat.(HU)
2 Mózes 25:3 Ez pedig az az ajándék, a mit tõlök szedjetek: arany és ezüst és réz.(HU)
2 Mózes 25:4 És kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû [fonal], meg len [fonal,] és kecskeszõr.(HU)
2 Mózes 25:5 És veresre festett kosbõrök, és borzbõrök, és sittim-fa.(HU)
2 Mózes 25:6 Mécsbe való olaj, kenet-olajhoz való arómák, és füstöléshez való fûszerek.(HU)
2 Mózes 25:7 Ónix-kövek és foglalni való kövek, az efódhoz és a hósenhez.(HU)
2 Mózes 25:8 És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy õ közöttök lakozzam.(HU)
2 Mózes 25:9 Mindenestõl úgy csináljátok, a mint én megmutatom néked a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.(HU)
2 Mózes 25:10 És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat.(HU)
2 Mózes 25:11 Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belõl is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörûl arany pártázatot.(HU)
2 Mózes 25:12 És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd [azokat] a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát.(HU)
2 Mózes 25:13 Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal.(HU)
2 Mózes 25:14 És a rúdakat dugd a láda oldalain levõ karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát.(HU)
2 Mózes 25:15 A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból.(HU)
2 Mózes 25:16 És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába.(HU)
2 Mózes 25:17 Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset.(HU)
2 Mózes 25:18 Csinálj két Kérubot is aranyból, vert [arany]ból csináld azokat a fedélnek két végére.(HU)
2 Mózes 25:19 Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélbõl csináljátok ki a Kérubokat annak két végén.(HU)
2 Mózes 25:20 A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a fedél felé forduljanak.(HU)
2 Mózes 25:21 A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked.(HU)
2 Mózes 25:22 Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejérõl, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.(HU)
2 Mózes 25:23 Csinálj asztalt is sittim-fából, két sing hosszút, egy sing széleset, és másfél sing magasat.(HU)
2 Mózes 25:24 És borítsd be azt tiszta aranynyal, és csinálj reá köröskörül arany pártázatot.(HU)
2 Mózes 25:25 Csinálj reá köröskörûl egy tenyérnyi karájt, karajára pedig csinálj köröskörûl arany pártázatot.(HU)
2 Mózes 25:26 Négy arany karikát is csinálj hozzá, és illeszd a karikákat a négy lábának négy szegletére.(HU)
2 Mózes 25:27 A karáj mellett legyenek a karikák rúdtartókul, hogy hordozhassák az asztalt.(HU)
2 Mózes 25:28 Azokat a rúdakat is sittim-fából csináld és aranynyal borítsd be, és azokon hordozzák az asztalt.(HU)
2 Mózes 25:29 Készítsd el tálait is, csészéit is, kancsóit is, kelyheit is, a melyekkel italáldozatot áldoznak; tiszta aranyból csináld azokat.(HU)
2 Mózes 25:30 És tégy az asztalra szent kenyeret, [mely] mindenkor elõttem [legyen].(HU)
2 Mózes 25:31 Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert [arany]ból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek.(HU)
2 Mózes 25:32 Hat ág jõjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból.(HU)
2 Mózes 25:33 Mandolavirág formájú három csésze az egyik ágon, gombbal és virággal; és mandolavirág formájú három csésze a másik ágon is, gombbal és virággal; így legyen a gyertyatartóból kijövõ mind a hat ágon.(HU)
2 Mózes 25:34 A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze legyen, gombjaival és virágaival.(HU)
2 Mózes 25:35 Gomb legyen a belõle [kijövõ] két ág alatt; ismét gomb a belõle [kijövõ] két ág alatt, és ismét gomb a belõle [kijövõ] két ág alatt: [így] a gyertyatartóból kijövõ [mind] a hat ág alatt.(HU)
2 Mózes 25:36 Gombjaik és ágaik magából legyenek; egy darab tiszta aranyból legyen verve az egész.(HU)
2 Mózes 25:37 Csinálj hozzá hét mécset is, és úgy rakják fel mécseit, hogy elõre világítsanak.(HU)
2 Mózes 25:38 Hamvvevõi és hamutartói is tiszta aranyból legyenek.(HU)
2 Mózes 25:39 Egy tálentom tiszta aranyból csinálják azt, mindezeket az eszközöket.(HU)
2 Mózes 25:40 Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.(HU)
2 Mózes 26:1 A hajlékot pedig tíz kárpitból csináld: sodrott lenbõl, és kék, és bíborpiros, és karmazsin színûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készítsd azokat.(HU)
2 Mózes 26:2 Egy-egy kárpit hossza huszonnyolcz sing legyen, egy-egy kárpit szélessége pedig négy sing; egy mértéke legyen mindenik kárpitnak.(HU)
2 Mózes 26:3 Öt kárpit legyen egymással egybefoglalva, ismét öt kárpit egymással egybefoglalva.(HU)
2 Mózes 26:4 És csinálj hurkokat kék lenbõl az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrõl van; ugyanezt csináld a szélsõ kárpit szélével a másik egybefoglalásban is.(HU)
2 Mózes 26:5 Ötven hurkot csinálj az egyik kárpiton; ötven hurkot csinálj ama kárpit szélén is, a mely a másik egybefoglalásban van; egyik hurok a másiknak általellenében legyen.(HU)
2 Mózes 26:6 Csinálj ötven arany horgocskát is, és e horgocskákkal foglald össze egyik kárpitot a másikkal, hogy a hajlék egygyé legyen.(HU)
2 Mózes 26:7 Ezután csinálj kecskeszõr kárpitokat sátorul a hajlék fölé; tizenegy kárpitot csinálj ilyet.(HU)
2 Mózes 26:8 Egy kárpit hossza harmincz sing legyen, szélessége pedig egy kárpitnak négy sing; egy mértéke legyen a tizenegy kárpitnak.(HU)
2 Mózes 26:9 És foglald egybe az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön; a hatodik kárpitot pedig kétrét hajtsd a sátor elejére.(HU)
2 Mózes 26:10 És csinálj ötven hurkot az egyik kárpit szélén, a mely az egybefoglaltak között szélrõl van; és ötven hurkot a kárpit szélén a másik egybefoglalásban is.(HU)
2 Mózes 26:11 Csinálj ötven rézhorgocskát is, és akaszd a horgocskákat a hurkokba, és foglald egybe a sátort, hogy egygyé legyen.(HU)
2 Mózes 26:12 A sátor kárpitjának fölösleges része, a fölösleges kárpitnak fele csüggjön alá a hajlék hátulján.(HU)
2 Mózes 26:13 Egy singnyi pedig egyfelõl, és egy singnyi másfelõl, abból, a mi a sátor kárpitjainak hosszában fölösleges, bocsáttassék alá a hajlék oldalain egyfelõl is, másfelõl is, hogy befedje azt.(HU)
2 Mózes 26:14 Csinálj a sátornak takarót is veresre festett kosbõrökbõl, és e fölé is egy takarót borzbõrökbõl.(HU)
2 Mózes 26:15 Csinálj a hajlékhoz deszkákat is sittim-fából, felállogatva.(HU)
2 Mózes 26:16 A deszka hossza tíz sing legyen; egy-egy deszka szélessége pedig másfél sing.(HU)
2 Mózes 26:17 Egy-egy deszkának két csapja legyen, egyik a másiknak megfelelõ; így csináld a hajlék minden deszkáját.(HU)
2 Mózes 26:18 A deszkákat pedig így csináld a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, délfelé.(HU)
2 Mózes 26:19 A húsz deszka alá pedig negyven ezüst talpat csinálj, két talpat egy-egy deszka alá, annak két csapjához képest; megint két talpat egy-egy deszka alá, a két csapjához képest.(HU)
2 Mózes 26:20 A hajlék másik oldalául is, észak felõl húsz deszkát.(HU)
2 Mózes 26:21 És azokhoz is negyven ezüst talpat; két talpat egy deszka alá, megint két talpat egy deszka alá.(HU)
2 Mózes 26:22 A hajlék nyugoti oldalául pedig csinálj hat deszkát.(HU)
2 Mózes 26:23 A hajlék szegleteiül is csinálj két deszkát a két oldalon.(HU)
2 Mózes 26:24 Kettõsen legyenek alólról kezdve, felül pedig együtt legyenek egy karikába foglalva; ilyen legyen mindkettõ; a két szeglet számára legyenek.(HU)
2 Mózes 26:25 Legyen azért nyolcz deszka, és azokhoz tizenhat ezüst talp; két talp egy deszka alatt, megint két talp egy deszka alatt.(HU)
2 Mózes 26:26 Csinálj reteszrúdakat is sittim-fából; ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz.(HU)
2 Mózes 26:27 És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz; és a hajlék nyugoti oldalának deszkáihoz is öt reteszrúdat hátulról.(HU)
2 Mózes 26:28 A középsõ reteszrúd pedig a deszkák közepén az egyik végtõl a másik végig érjen.(HU)
2 Mózes 26:29 A deszkákat pedig borítsd meg aranynyal, és karikákat is aranyból csinálj azokhoz a reteszrúdak tartói gyanánt; a reteszrúdakat is megborítsd aranynyal.(HU)
2 Mózes 26:30 A hajlékot pedig azon a módon állítsd fel, a mint néked a hegyen mutattatott.(HU)
2 Mózes 26:31 És csinálj függönyt, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl; Kérubokkal, mestermunkával készítsék azt.(HU)
2 Mózes 26:32 És tedd azt sittim-fából való, aranynyal borított négy oszlopra, a melyeknek horgai aranyból legyenek, négy ezüst talpon.(HU)
2 Mózes 26:33 És tedd a függönyt a horgok alá, és vidd oda a függöny mögé a bizonyság ládáját és az a függöny válaszsza el néktek a szent helyet a szentek szentjétõl.(HU)
2 Mózes 26:34 Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjébe.(HU)
2 Mózes 26:35 Az asztalt pedig helyezd a függönyön kívül, és a gyertyatartót az asztal ellenébe, a hajlék déli oldalába; az asztalt pedig tedd az északi oldalba.(HU)
2 Mózes 26:36 És csinálj leplet a sátor nyilására is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, hímzõmunkával.(HU)
2 Mózes 26:37 A lepelhez pedig csinálj öt oszlopot sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal; azoknak horgai aranyból [legyenek], és önts azokhoz öt réztalpat.(HU)
2 Mózes 27:1 És csináld az oltárt sittim-fából, öt sing a hossza, és öt sing a szélessége; négyszegû legyen az oltár, és magassága három sing.(HU)
2 Mózes 27:2 Szarvakat is csinálj a négy szegletére, szarvai magából legyenek, és borítsd meg azt rézzel.(HU)
2 Mózes 27:3 Csinálj ahhoz fazekakat is a hamujának, hozzá való lapátokat, medenczéket, villákat és serpenyõket; minden hozzá való edényt rézbõl csinálj.(HU)
2 Mózes 27:4 Csinálj ahhoz háló forma rostélyt is rézbõl, és csinálj a hálóra négy rézkarikát, a négy szegletére.(HU)
2 Mózes 27:5 És tedd azt az oltár párkányzata alá alulról, úgy hogy a háló az oltár közepéig érjen.(HU)
2 Mózes 27:6 Csinálj az oltárhoz rúdakat is, sittim-fa rúdakat, és borítsd meg azokat rézzel.(HU)
2 Mózes 27:7 És dugják a rúdakat a karikákba, és legyenek azok a rúdak az oltár két oldalán, mikor azt hordozzák.(HU)
2 Mózes 27:8 Üresre csináld azt, deszkákból; a mint néked a hegyen mutattatott, úgy csinálják.(HU)
2 Mózes 27:9 Pitvart is csinálj a hajléknak; a déli oldalon a pitvarhoz szõnyegeket, sodrott lenbõl; száz sing legyen a hossza egy oldalnak.(HU)
2 Mózes 27:10 Ahhoz húsz oszlopot, húsz réz talpat, és az oszlopok horgait és átalkötõit ezüstbõl.(HU)
2 Mózes 27:11 Épen úgy az északi oldalon, hoszszában, száz sing hosszú szõnyeget; ahhoz húsz oszlopot, ezekhez húsz réztalpat, és az oszlopok horgait és átalkötõit ezüstbõl.(HU)
2 Mózes 27:12 A pitvar szélességéhez pedig nyugot felõl ötven sing szõnyeget; ahhoz tíz oszlopot és ezekhez tíz talpat.(HU)
2 Mózes 27:13 A pitvarnak szélessége kelet felõl is ötven sing.(HU)
2 Mózes 27:14 És tizenöt sing szõnyeg legyen egyik oldalról, ehhez három oszlop, ezekhez pedig három talp.(HU)
2 Mózes 27:15 A másik oldalról is tizenöt sing szõnyeg, ehhez három oszlop és ezekhez három talp.(HU)
2 Mózes 27:16 A pitvar kapuján pedig húsz sing lepel legyen, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû és sodrott lenbõl, himzõmunkával; ehhez négy oszlop, ezekhez pedig négy talp.(HU)
2 Mózes 27:17 A pitvar minden oszlopát ezüst átalkötõk vegyék körûl, horgaik ezüstbõl, talpaik pedig rézbõl legyenek.(HU)
2 Mózes 27:18 A pitvar hossza száz sing, és szélessége ötven-ötven, magassága pedig öt sing; [leplei] sodrott lenbõl, talpai pedig rézbõl legyenek.(HU)
2 Mózes 27:19 A hajlék minden edénye, az ahhoz való mindennemû szolgálatban, és minden szege, és a pitvarnak is minden szege rézbõl legyen.(HU)
2 Mózes 27:20 Te pedig parancsold meg az Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpát gyujthassanak.(HU)
2 Mózes 27:21 A gyülekezet sátorában a függönyön kivül, a mely a bizonyság elõtt van, készítsék el azt Áron és az õ fiai, estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt. Örök rendtartás [legyen] [ez] az õ nemzetségöknél Izráel fiai között.(HU)
2 Mózes 28:1 Te pedig hívasd magadhoz a te atyádfiát Áront, és az õ fiait õ vele az Izráel fiai közûl, hogy papjaim legyenek: Áron, Nádáb, Abihu, Eleázár, Ithamár, Áronnak fiai.(HU)
2 Mózes 28:2 És csinálj szent ruhákat Áronnak a te atyádfiának, dicsõségére és ékességére.(HU)
2 Mózes 28:3 És szólj minden bölcs szívûeknek, a kiket betöltöttem a bölcseség lelkével, hogy csinálják meg az Áron ruháit, az õ felszentelésére, hogy papom legyen.(HU)
2 Mózes 28:4 Ezek pedig a ruhák, a melyeket készítsenek: hósen, efód, palást, koczkás köntös, süveg és öv. És csináljanak szent ruhákat Áronnak a te atyádfiának, és az õ fiainak, hogy papjaim legyenek.(HU)
2 Mózes 28:5 Vegyék hát õk elõ az aranyat, és a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû [fonalat] és a len[fonalat.](HU)
2 Mózes 28:6 És csinálják az efódot aranyból, kék és bíborpiros, karmazsinszínû és sodrott lenbõl, mestermunkával.(HU)
2 Mózes 28:7 Két vállkötõ is legyen hozzá kapcsolva a két végéhez, hogy összekapcsoltathassék.(HU)
2 Mózes 28:8 Átkötõ öve pedig, a mely rajta van, ugyanolyan mívû és abból való legyen; aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû, és sodrott lenbõl.(HU)
2 Mózes 28:9 Annakutána végy két ónix-követ, és mesd fel azokra az Izráel fiainak neveit.(HU)
2 Mózes 28:10 Hatnak nevét az egyik kõre, a másik hatnak nevét pedig a másik kõre, az õ születésök szerint.(HU)
2 Mózes 28:11 Kõmetszõ munkával, a mint a pecsétet metszik, [úgy] metszesd e két követ az Izráel fiainak neveire; köröskörûl arany boglárokba csináld azokat.(HU)
2 Mózes 28:12 És tedd e két követ az efód vállkötõire, az Izráel fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, hogy emlékeztetõül hordozza Áron azoknak neveit az õ két vállán az Úr elõtt.(HU)
2 Mózes 28:13 Csinálj annakokáért arany boglárokat,(HU)
2 Mózes 28:14 És két lánczot tiszta aranyból; fonatékosan csináld azokat; sodrott mívûek legyenek, és tedd rá a sodrott lánczokat a boglárokra.(HU)
2 Mózes 28:15 Azután csináld meg az ítéletnek hósenét mestermunkával; úgy csináld mint az efódot csináltad: aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl csináld azt.(HU)
2 Mózes 28:16 Négyszögû legyen, kétrétû, egy arasznyi hosszú és egy arasznyi széles.(HU)
2 Mózes 28:17 És foglalj abba befoglalni való köveket; négy sor követ, ilyen sorban: szárdiusz, topáz és smaragd; ez az elsõ sor.(HU)
2 Mózes 28:18 A második sor pedig: karbunkulus, zafir és gyémánt.(HU)
2 Mózes 28:19 A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt.(HU)
2 Mózes 28:20 A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis; arany boglárokba legyenek foglalva.(HU)
2 Mózes 28:21 A kövek tehát az Izráel fiainak nevei szerint legyenek, tizenkettõ [legyen] az õ nevök szerint; mint a pecsét, úgy legyen metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.(HU)
2 Mózes 28:22 A hósenre pedig csinálj fonatékos lánczokat, sodrott mívûeket, tiszta aranyból.(HU)
2 Mózes 28:23 És csinálj a hósenre két arany karikát, és tedd a két karikát a hósen két szegletére.(HU)
2 Mózes 28:24 És a két arany fonatékot fûzd a hósen két szegletén levõ karikákba.(HU)
2 Mózes 28:25 A két fonatéknak két végét pedig foglald a két boglárhoz, és tûzd az efódnak vállkötõihez, annak elõrészére.(HU)
2 Mózes 28:26 Csinálj [még] két arany karikát, és tedd azokat a hósen két szegletére, azon a szélén, a mely befelé van az efód felõl.(HU)
2 Mózes 28:27 És csinálj [még] két arany karikát, és tedd azokat az efód két vállkötõjére alól, annak elõrésze felõl egybefoglalásához közel, az efód öve felett.(HU)
2 Mózes 28:28 És csatolják a hósent az õ karikáinál fogva az efód karikáihoz, kék zsinórral, hogy az efód öve felett legyen, és el ne váljék a hósen az efódtól.(HU)
2 Mózes 28:29 És viselje Áron az Izráel fiainak neveit az ítélet hósenén, az õ szíve felett, a mikor bemegy a szenthelyre, emlékeztetõûl az Úr elõtt szüntelen.(HU)
2 Mózes 28:30 Azután tedd az ítéletnek hósenébe az Urimot és Thummimot, hogy legyenek azok az Áron szíve felett, a mikor bemegy az Úr eleibe, és hordozza Áron az Izráel fiainak ítéletét az õ szívén az Úr színe elõtt szüntelen.(HU)
2 Mózes 28:31 És csináld az efód palástját egészen kék lenbõl.(HU)
2 Mózes 28:32 Közepén legyen nyílás a fejének; a nyílásnak szegése legyen köröskörûl, takácsmunka, olyan legyen mint a pánczél nyílása, hogy el ne szakadjon.(HU)
2 Mózes 28:33 És ennek alsó peremére csinálj gránátalmákat, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû lenbõl, a peremére köröskörûl, és ezek közé arany csengettyûket is köröskörûl.(HU)
2 Mózes 28:34 Arany csengettyû, meg gránátalma, arany csengettyû, meg gránátalma legyen a palást peremén köröskörül.(HU)
2 Mózes 28:35 És legyen az Áronon, a mikor szolgál, hogy hallassék annak csengése, a mikor bemegy a szenthelybe az Úr eleibe, és mikor kijön, hogy meg ne haljon.(HU)
2 Mózes 28:36 Csinálj egy lapot is tiszta aranyból, és mesd ki arra, mint a pecsétet metszik: Szentség az Úrnak.(HU)
2 Mózes 28:37 És kösd azt kék zsinórra, hogy legyen az a süvegen; a süvegnek elõrészén legyen az.(HU)
2 Mózes 28:38 És legyen az az Áronnak homlokán, hogy Áron viselje a szent áldozatok körûl elkövetett vétket, a melyeket az Izráel fiai mindenféle szent adományaikban szentelnek. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy kedvesekké tegye õket az Úr elõtt.(HU)
2 Mózes 28:39 A lenköntöst pedig koczkásan készítsd, és a süveget lenbõl csináld, az övet meg hímzõ munkával készítsd.(HU)
2 Mózes 28:40 Az Áron fiainak is csinálj köntösöket, és csinálj nékik öveket is, meg süvegeket is csinálj nékik, dicsõségökre és ékességökre.(HU)
2 Mózes 28:41 És öltöztesd fel azokba Áront a te atyádfiát, és az õ fiait vele együtt, és kend fel õket, iktasd be õket tisztjökbe, és szenteld fel õket, hogy papjaimmá legyenek.(HU)
2 Mózes 28:42 Csinálj nékik lábravalókat is gyolcsból, hogy befödjék [azoknak ]mezítelen testét, és az ágyéktól a tomporig érjenek.(HU)
2 Mózes 28:43 És legyenek azok Áronon és az õ fiain, a mikor bemennek a gyülekezet sátorába, vagy a mikor az oltárhoz járulnak, a szenthelyen való szolgálattételre, hogy bûnt ne vigyenek oda és meg ne haljanak. Örökkévaló rendtartás ez [Áron]nak és az õ magvának õ utána.(HU)
2 Mózes 29:1 Ez az, a mit õ velök cselekedjél, az õ felszentelésökre, hogy az én papjaim legyenek: Végy egy tulkot, fiatal marhát, és hiba nélkül való két kost.(HU)
2 Mózes 29:2 És kovásztalan kenyeret, és olajjal elegyített kovásztalan kalácsokat, meg olajjal kent kovásztalan lepényeket is; búzalisztlángból készítsd azokat.(HU)
2 Mózes 29:3 És tedd azokat egy kosárba, és vidd fel azokat a kosárban, a tulokkal és a két kossal együtt.(HU)
2 Mózes 29:4 Áront pedig és az õ fiait állítsd a gyülekezet sátorának ajtaja elé, és mosd meg õket vízzel.(HU)
2 Mózes 29:5 És vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az efódhoz való palástba, és az efódba, meg a hósenbe és övezd fel õt az efód övével.(HU)
2 Mózes 29:6 Tedd a süveget is fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.(HU)
2 Mózes 29:7 És vedd a kenetnek olaját, és töltsd az õ fejére, így kend fel õt.(HU)
2 Mózes 29:8 Fiait is állítsd elõ, és öltöztesd fel õket [a] köntösökbe.(HU)
2 Mózes 29:9 És övezd körûl õket övvel, Áront és az õ fiait, és tégy a fejökre süvegeket is, hogy övék legyen a papság örök rendelés szerint. Így iktasd be tisztökbe Áront és fiait.(HU)
2 Mózes 29:10 Azután állíttasd a tulkot a gyülekezet sátora elé, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a tulok fejére.(HU)
2 Mózes 29:11 És vágd le a tulkot az Úr elõtt a gyülekezet sátorának ajtajánál.(HU)
2 Mózes 29:12 Azután végy a tulok vérébõl, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira; a [többi] vért pedig töltsd mind az oltár aljára.(HU)
2 Mózes 29:13 És vedd a kövérébõl mindazt, a mi a belet fedi, és a májon lévõ hártyát, és a két vesét a rajtok lévõ kövérrel együtt, és füstölögtesd el az oltáron.(HU)
2 Mózes 29:14 A tulok húsát, bõrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül: bûnért való áldozat az.(HU)
2 Mózes 29:15 Vedd az egyik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.(HU)
2 Mózes 29:16 Azután vágd le a kost, és vedd annak vérét, és hintsd azt az oltárra köröskörûl.(HU)
2 Mózes 29:17 A kost pedig vagdald tagjaira, és mosd meg a belét és lábszárait, és tedd rá tagjaira és fejére.(HU)
2 Mózes 29:18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron: égõáldozat az az Úrnak, kedves illatú tûzáldozat az Úrnak.(HU)
2 Mózes 29:19 Vedd a másik kost is, és Áron és az õ fiai tegyék kezeiket a kos fejére.(HU)
2 Mózes 29:20 Azután vágd le a kost, és végy annak vérébõl, és hintsd meg azzal Áron füle czimpáját és az õ fiai jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezök hüvelykét és jobb lábok hüvelykét; a [többi] vért pedig hintsd az oltárra köröskörül.(HU)
2 Mózes 29:21 Azután végy a vérbõl, mely az oltáron van, és a kenetnek olajából, és hintsd Áronra és az õ ruháira, s vele együtt az õ fiaira és az õ fiainak ruháira, hogy szent legyen õ és az õ ruhái, s vele együtt az õ fiai és az õ fiainak ruhái.(HU)
2 Mózes 29:22 Azután vedd a kosból a kövérét, a farkát s a belet borító kövéret, meg a máj hártyáját, meg a két veséjét a rajtok levõ kövérével, és a jobb lapoczkát; mert felavatási kos ez.(HU)
2 Mózes 29:23 Meg egy kenyeret és egy olajos kalácsot és egy lepényt a kovásztalan kenyérnek kosarából, mely az Úr elõtt van;(HU)
2 Mózes 29:24 És rakd mindezeket az Áron kezeire és az Áron fiainak kezeire, és lóbáltasd meg azokat az Úr elõtt.(HU)
2 Mózes 29:25 Azután vedd le azokat kezükrõl, és füstölögtesd el az oltáron az égõáldozat felett kedves illatul az Úr elõtt; az Úrnak tûzáldozata az.(HU)
2 Mózes 29:26 Vedd az Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbbáld meg azt az Úr elõtt; azután legyen az a te részed.(HU)
2 Mózes 29:27 Így szenteld meg a meglóbbált szegyet és a felemelt lapoczkát, a melyet meglóbbáltak és a melyet felemeltek, Áronnak és az õ fiainak felavatási kosából.(HU)
2 Mózes 29:28 És legyen ez Áronnak és az õ fiainak része örökké az Izráel fiaitól: mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiai részérõl az õ hálaáldozataikból; az Úrnak felmutatott adomány.(HU)
2 Mózes 29:29 A szent öltözetek pedig, a melyek az Áronéi, legyenek õ utána az õ fiaié, hogy azokban kenettessenek fel, és azokban állíttassanak tisztökbe.(HU)
2 Mózes 29:30 Hét napon öltözzék azokba, a ki az õ fiai közül õ utána pap lesz, a ki bemenendõ lesz a gyülekezet sátorába, hogy a szent helyen szolgáljon.(HU)
2 Mózes 29:31 A felavatási kost pedig vedd, és fõzd meg annak húsát szent helyen.(HU)
2 Mózes 29:32 És a kosnak húsát és a kenyeret, mely a kosárban van, a gyülekezet sátorának ajtajánál egye meg Áron és az õ fiai.(HU)
2 Mózes 29:33 Õk egyék meg azokat, a mik által az engesztelés történt, hogy tisztökbe állíttassanak és felszenteltessenek. De idegen ne egyék [azokból], mert szentek azok.(HU)
2 Mózes 29:34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérbõl reggelig, tûzzel égesd meg a maradékot; meg ne egyék, mert szent az.(HU)
2 Mózes 29:35 Áronnal tehát és az õ fiaival akképen cselekedjél, a mint megparancsoltam néked; hét napon át állítsd õket tisztökbe.(HU)
2 Mózes 29:36 És naponként készíts bûnáldozati tulkot engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, mikor engesztelõ áldozatot végzesz rajta, és kend meg azt, hogy megszenteltessék.(HU)
2 Mózes 29:37 Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.(HU)
2 Mózes 29:38 Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt mindennap szüntelen.(HU)
2 Mózes 29:39 Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen.(HU)
2 Mózes 29:40 És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort.(HU)
2 Mózes 29:41 A másik bárányt estennen áldozd meg, ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel; kedves illatul, tûzáldozatul az Úrnak.(HU)
2 Mózes 29:42 Szüntelen égõáldozat legyen az a ti nemzetségeitek között a gyülekezet sátorának ajtajánál az Úr elõtt, a hol megjelenek néktek, hogy veled ott szóljak.(HU)
2 Mózes 29:43 Ott jelenek meg az Izráel fiainak, és megszenteltetik az én dicsõségem által.(HU)
2 Mózes 29:44 És megszentelem a gyülekezetnek sátorát és az oltárt; Áront és az õ fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.(HU)
2 Mózes 29:45 És az Izráel fiai között lakozom, és nékik Istenök lészek.(HU)
2 Mózes 29:46 És megtudják, hogy én, az Úr vagyok az õ Istenök, a ki kihoztam õket Égyiptom földérõl, hogy közöttök lakozhassam, én, az Úr az õ Istenök.(HU)
2 Mózes 30:1 Csinálj oltárt a füstölõ szerek füstölgésére is, sittim- fából csináld azt.(HU)
2 Mózes 30:2 Egy sing hosszú, egy sing széles, négyszögû és két sing magas legyen, ugyanabból legyenek szarvai is.(HU)
2 Mózes 30:3 És borítsd meg azt tiszta aranynyal, a tetejét és oldalait köröskörül, és szarvait is; arany pártázatot is csinálj hozzá köröskörül.(HU)
2 Mózes 30:4 Csinálj hozzá két arany karikát is, pártázata alá a két oldalán, mindkét oldalára csináld, hogy legyenek rúdtartókul, hogy azokon hordozzák azt.(HU)
2 Mózes 30:5 És a rúdakat csináld sittim-fából, és borítsd meg azokat aranynyal.(HU)
2 Mózes 30:6 És tedd azt a függöny elé, a mely a bizonyság ládája mellett, a bizonyság fedele elõtt van, a hol megjelenek néked.(HU)
2 Mózes 30:7 Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölõ szert; mikor a mécseket rendbe szedi, akkor füstölögtesse azt.(HU)
2 Mózes 30:8 És a mikor Áron estennen felrakja a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr elõtt nemzetségrõl nemzetségre.(HU)
2 Mózes 30:9 Ne áldozzatok azon idegen füstölõszerekkel, se égõáldozattal, se ételáldozattal; italáldozatot se öntsetek reá.(HU)
2 Mózes 30:10 És egyszer egy esztendõben engesztelést végezzen Áron annak szarvainál az engesztelõ napi áldozat vérébõl; egy esztendõben egyszer végezzen engesztelést azon, nemzetségrõl nemzetségre. Szentségek szentsége ez az Úrnak.(HU)
2 Mózes 30:11 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
2 Mózes 30:12 Mikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adja meg kiki életének váltságát az Úrnak az õ megszámláltatásakor, hogy csapás ne legyen rajtok az õ megszámláltatásuk miatt.(HU)
2 Mózes 30:13 Ezt adja mindaz, a ki átesik a számláláson: fél siklust a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak.(HU)
2 Mózes 30:14 Mindaz, a ki átesik a számláláson, húsz esztendõstõl fogva felfelé, adja meg az áldozatot az Úrnak.(HU)
2 Mózes 30:15 A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél siklusnál, a mikor megadják az áldozatot az Úrnak engesztelésül a ti lelketekért.(HU)
2 Mózes 30:16 És szedd be az engesztelési pénzt az Izráel fiaitól, és add azt a gyülekezet sátorának szolgálatjára, hogy az Izráel fiainak emlékezetéül legyen az az Úr elõtt, engesztelésül a ti lelketekért.(HU)
2 Mózes 30:17 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
2 Mózes 30:18 És csinálj rézmedenczét, lábát is rézbõl, mosakodásra; és tedd azt a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és tölts bele vizet;(HU)
2 Mózes 30:19 Hogy Áron és az õ fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat.(HU)
2 Mózes 30:20 A mikor a gyülekezet sátorába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és tûzáldozatot füstölögtessenek az Úrnak.(HU)
2 Mózes 30:21 Kezeiket is, lábaikat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. És örökkévaló rendtartásuk lesz ez nékik, néki és az õ magvának nemzetségrõl nemzetségre.(HU)
2 Mózes 30:22 Ismét szóla az Úr Mózesnek mondván:(HU)
2 Mózes 30:23 Te pedig végy drága fûszereket, híg mirhát ötszáz [siklusért], jóillatú fahéjat fél ennyit, kétszáz ötvenért, és illatos kalmust is kétszáz ötvenért.(HU)
2 Mózes 30:24 Kásiát pedig ötszázért, a szent siklus szerint, és egy hin faolajt.(HU)
2 Mózes 30:25 És csinálj abból szent kenetnek olaját, elegyített kenetet, a kenetkészítõk mestersége szerint. Legyen az szent kenõ olaj.(HU)
2 Mózes 30:26 És kend meg azzal a gyülekezet sátorát és a bizonyság ládáját.(HU)
2 Mózes 30:27 Az asztalt is és annak minden edényét, a gyertyatartót és annak edényeit, és a füstölõ oltárt.(HU)
2 Mózes 30:28 Az egészen égõáldozatnak oltárát is, és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát.(HU)
2 Mózes 30:29 Így szenteld meg azokat, hogy szentségek szentségévé legyenek: Valami illeti azokat, szent legyen.(HU)
2 Mózes 30:30 Kend fel Áront is és az õ fiait is; így szenteld fel õket papjaimmá.(HU)
2 Mózes 30:31 Az Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja legyen ez nékem, a ti nemzetségeiteknél [is.](HU)
2 Mózes 30:32 Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót, annak mértékei szerint ne csináljatok: szent az; szent legyen elõttetek [is.](HU)
2 Mózes 30:33 Valaki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg, kitöröltessék az õ népe közül.(HU)
2 Mózes 30:34 Monda ismét az Úr Mózesnek: Végy fûszereket, csepegõ gyantát, onyxot, galbánt, e fûszereket és tiszta temjént, egyenlõ mértékkel.(HU)
2 Mózes 30:35 És csinálj belõlök füstölõ szert, a fûszercsináló elegyítése szerint; tiszta és szent legyen az.(HU)
2 Mózes 30:36 És abból törj apróra, és tégy belõle a bizonyság ládája elé a gyülekezet sátorában, a hol megjelenek néked. Szentségek szentsége legyen ez elõttetek.(HU)
2 Mózes 30:37 És a füstölõ szer, a melyet készítesz, az Úrnak szentelt legyen elõtted; annak mértéke szerint magatoknak ne csináljatok.(HU)
2 Mózes 30:38 Mindaz, a ki hasonló füstölõt csinál ehhez, hogy azt illatoztassa, irtassék ki az õ népe közül.(HU)
2 Mózes 31:1 És szóla az Úr Mózesnek mondván:(HU)
2 Mózes 31:2 Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségébõl.(HU)
2 Mózes 31:3 És betöltöttem õt Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománynyal minden mesterséghez.(HU)
2 Mózes 31:4 Hogy tudjon kigondolni mindent, a mit aranyból, ezüstbõl, rézbõl kell csinálni.(HU)
2 Mózes 31:5 És foglaló köveket metszeni, fát faragni, [és] mindenféle munkákat végezni.(HU)
2 Mózes 31:6 És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségébõl, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szivébe bölcseséget, hogy elkészítsék mind azt, a mit néked megparancsoltam.(HU)
2 Mózes 31:7 A gyülekezet sátorát, a bizonyság ládáját, a fölibe való fedelet, és a sátornak minden edényét.(HU)
2 Mózes 31:8 Az asztalt és annak edényit, a tiszta gyertyatartót, és minden hozzávalót, és a füstölõ oltárt.(HU)
2 Mózes 31:9 Az egészen égõáldozat oltárát és annak minden edényit, a mosdómedenczét és annak lábát.(HU)
2 Mózes 31:10 A szolgálathoz való ruhákat, Áron papnak szent öltözetit, és az õ fiainak öltözetit, a papi szolgálatra.(HU)
2 Mózes 31:11 A kenetnek olaját, és a jó illatú füstölõ szert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, a mint néked parancsoltam.(HU)
2 Mózes 31:12 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
2 Mózes 31:13 Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségrõl nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket megszentellek.(HU)
2 Mózes 31:14 Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az õ népe közül.(HU)
2 Mózes 31:15 Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt [nap]: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék.(HU)
2 Mózes 31:16 Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségrõl nemzetségre, örök szövetségül.(HU)
2 Mózes 31:17 Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.(HU)
2 Mózes 31:18 Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kõtáblákat.(HU)
2 Mózes 32:1 Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyrõl leszállani, egybegyûle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lõn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földébõl kihozott.(HU)
2 Mózes 32:2 És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggõket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.(HU)
2 Mózes 32:3 Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggõket füleirõl, és elvivék Áronhoz.(HU)
2 Mózes 32:4 És elvevé kezökbõl, és alakítá azt vésõvel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földérõl.(HU)
2 Mózes 32:5 Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az elõtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!(HU)
2 Mózes 32:6 Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égõáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.(HU)
2 Mózes 32:7 Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földébõl.(HU)
2 Mózes 32:8 Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földébõl.(HU)
2 Mózes 32:9 Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép.(HU)
2 Mózes 32:10 Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törûljem el õket: Téged azonban nagy néppé teszlek.(HU)
2 Mózes 32:11 De Mózes esedezék az Úrnak, az õ Istenének színe elõtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erõvel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földérõl?(HU)
2 Mózes 32:12 Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki õket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje õket a föld színérõl? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.(HU)
2 Mózes 32:13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelrõl a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyrõl szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.(HU)
2 Mózes 32:14 És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az õ népére.(HU)
2 Mózes 32:15 Megfordula azért és megindula Mózes a hegyrõl, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felõl, mind más felõl beírva.(HU)
2 Mózes 32:16 A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra.(HU)
2 Mózes 32:17 Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.(HU)
2 Mózes 32:18 Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyõzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.(HU)
2 Mózes 32:19 És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezébõl a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.(HU)
2 Mózes 32:20 Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tûzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.(HU)
2 Mózes 32:21 És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bûnbe keverted?(HU)
2 Mózes 32:22 Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.(HU)
2 Mózes 32:23 Mert [azt] mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik elõttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földérõl kihozott, nem tudjuk mint lõn dolga.(HU)
2 Mózes 32:24 Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tûzbe vetettem, és e borjú formáltaték.(HU)
2 Mózes 32:25 És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala õket, ellenségeik csúfjára.(HU)
2 Mózes 32:26 Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyûlének õ hozzá mind a Lévi fiai.(HU)
2 Mózes 32:27 És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az õ attyafiát, barátját és rokonságát.(HU)
2 Mózes 32:28 A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népbõl úgymint háromezer férfiú.(HU)
2 Mózes 32:29 És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az õ fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.(HU)
2 Mózes 32:30 És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bûnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bûneiteknek.(HU)
2 Mózes 32:31 Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bûnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.(HU)
2 Mózes 32:32 De most bocsásd meg bûnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedbõl, a melyet írtál.(HU)
2 Mózes 32:33 És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvembõl.(HU)
2 Mózes 32:34 Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom megy elõtted; és az én látogatásom napján ezt az õ bûnöket is meglátogatom.(HU)
2 Mózes 32:35 És megverte az Úr a népet ezért [is], a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.(HU)
2 Mózes 33:1 Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földérõl, a földre, a melyrõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt.(HU)
2 Mózes 33:2 És bocsátok elõtted Angyalt, és kiûzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:(HU)
2 Mózes 33:3 A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton.(HU)
2 Mózes 33:4 Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit.(HU)
2 Mózes 33:5 Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled.(HU)
2 Mózes 33:6 És lerakták magokról az Izráel fiai az õ ékességeket, a Hóreb hegyétõl fogva.(HU)
2 Mózes 33:7 Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lõn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.(HU)
2 Mózes 33:8 És lõn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az õ sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.(HU)
2 Mózes 33:9 És lõn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhõ-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.(HU)
2 Mózes 33:10 És látá az egész nép, hogy a felhõ-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az õ sátorának ajtajában.(HU)
2 Mózes 33:11 Az Úr pedig beszéle Mózessel színrõl színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és [mikor Mózes] a táborba visszatére, az õ szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.(HU)
2 Mózes 33:12 És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te [azt] mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig [azt] mondtad [nékem:] név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim elõtt.(HU)
2 Mózes 33:13 Most azért ha kedvet találtam szemeid elõtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak elõtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.(HU)
2 Mózes 33:14 És monda: Az én orczám menjen-é [veletek,] hogy megnyugtassalak?(HU)
2 Mózes 33:15 Monda néki [Mózes:] Ha a te orczád nem jár [velünk], ne vígy ki minket innen.(HU)
2 Mózes 33:16 Mert mirõl ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk elõtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptõl, a mely e földnek színén van.(HU)
2 Mózes 33:17 Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim elõtt, és név szerint ismerlek téged.(HU)
2 Mózes 33:18 És mondá [Mózes:] Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsõségedet.(HU)
2 Mózes 33:19 És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsõségem a te orczád elõtt menjen el, és kiáltom elõtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.(HU)
2 Mózes 33:20 Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.(HU)
2 Mózes 33:21 És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kõsziklára.(HU)
2 Mózes 33:22 És mikor átmegy elõtted az én dicsõségem, a kõszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.(HU)
2 Mózes 33:23 Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.(HU)
2 Mózes 34:1 És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kõtáblát, hasonlókat az elõbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az elõbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.(HU)
2 Mózes 34:2 És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott elõmbe a hegy tetején.(HU)
2 Mózes 34:3 De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.(HU)
2 Mózes 34:4 Vágott azért két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kõtáblát.(HU)
2 Mózes 34:5 Az Úr pedig leszálla felhõben, és ott álla õ vele, és nevén kiáltá az Urat:(HU)
2 Mózes 34:6 És az Úr elvonula õ elõtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.(HU)
2 Mózes 34:7 A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a [bûnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.(HU)
2 Mózes 34:8 És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá [fejét.](HU)
2 Mózes 34:9 És monda: Uram, ha elõtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.(HU)
2 Mózes 34:10 Õ pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped elõtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled.(HU)
2 Mózes 34:11 Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiûzöm elõled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.(HU)
2 Mózes 34:12 Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted.(HU)
2 Mózes 34:13 Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket.(HU)
2 Mózes 34:14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ.(HU)
2 Mózes 34:15 Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az õ isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az õ áldozatukból.(HU)
2 Mózes 34:16 És [feleséget] ne végy az õ leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az õ leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az õ isteneiket követvén.(HU)
2 Mózes 34:17 Ne csinálj magadnak öntött isteneket.(HU)
2 Mózes 34:18 A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.(HU)
2 Mózes 34:19 Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak elsõ fajzása.(HU)
2 Mózes 34:20 De a szamárnak elsõ vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsõszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen elõmbe senki.(HU)
2 Mózes 34:21 Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.(HU)
2 Mózes 34:22 A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendõ végén.(HU)
2 Mózes 34:23 Háromszor esztendõnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe elõtt.(HU)
2 Mózes 34:24 Mert kiûzöm a népeket elõled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened elõtt megjelenjél, esztendõnként háromszor.(HU)
2 Mózes 34:25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.(HU)
2 Mózes 34:26 Földed zsengéibõl az elsõt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne fõzz gödölyét az anyja tejében.(HU)
2 Mózes 34:27 És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.(HU)
2 Mózes 34:28 És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.(HU)
2 Mózes 34:29 És lõn, a mikor Mózes a Sinai hegyrõl leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyrõl leszálla) Mózes nem tudta, hogy az õ orczájának bõre sugárzik, mivelhogy Õvele szólott.(HU)
2 Mózes 34:30 És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az õ orczájának bõre sugárzik: féltek közelíteni hozzá.(HU)
2 Mózes 34:31 Mózes pedig megszólítá õket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes.(HU)
2 Mózes 34:32 Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen.(HU)
2 Mózes 34:33 Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tõn orczájára.(HU)
2 Mózes 34:34 És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijõne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott.(HU)
2 Mózes 34:35 És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bõre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Õvele szóljon.(HU)
2 Mózes 35:1 És egybegyûjté Mózes az Izráel fiainak egész gyülekezetét, és monda nékik: Ezek azok a dolgok, a melyeket parancsolt az Úr, hogy cselekedjétek:(HU)
2 Mózes 35:2 Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen elõttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék.(HU)
2 Mózes 35:3 Ne gerjeszszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.(HU)
2 Mózes 35:4 És szóla Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: Ez az, a mit az Úr parancsolt, mondván:(HU)
2 Mózes 35:5 Szedjetek magatok közt ajándékot az Úrnak, mind, a kinek szíve önként hajlandó arra, hozzon ajándékot az Úrnak, aranyat, és ezüstöt, és rezet.(HU)
2 Mózes 35:6 És kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és [lenfonalat], és kecskeszõrt.(HU)
2 Mózes 35:7 Veresre festett kosbõröket, és borzbõröket és sittim-fát.(HU)
2 Mózes 35:8 Világító olajat, arómákat a kenet olajához, és fûszereket a füstöléshez.(HU)
2 Mózes 35:9 Ónix köveket és foglalni való köveket az efódhoz és a hósenhez.(HU)
2 Mózes 35:10 És a kik ti köztetek ahhoz értõk, jõjjenek elõ, hogy csinálják meg mindazt, a mit az Úr parancsolt:(HU)
2 Mózes 35:11 A hajlékot, annak sátorát és takaróját, horgait, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait és talpait.(HU)
2 Mózes 35:12 A ládát és annak rúdjait, a fedéllel egybe, és a takaró függönyt.(HU)
2 Mózes 35:13 Az asztalt és annak rúdjait, és minden edényét, és a szent kenyerek[hez való]kat.(HU)
2 Mózes 35:14 A világító gyertyatartót és a hozzá való eszközöket, mécseit, és világító olajt.(HU)
2 Mózes 35:15 A füstölõ oltárt és rúdjait, a kenetnek olaját, és a jó illatú füstölõt, a hajlék ajtajára ajtótakarót.(HU)
2 Mózes 35:16 Az egészen égõáldozat oltárát, annak réz rostélyát, rúdjait és minden eszközeit, a mosdómedenczét és annak lábát.(HU)
2 Mózes 35:17 A pitvar szõnyegeit, oszlopait, talpait, és a pitvar kapujának leplét.(HU)
2 Mózes 35:18 A hajlék szegeit, a pitvar szegeit, és azoknak köteleit.(HU)
2 Mózes 35:19 A szolgálati ruhákat, a szent hajlékban való szolgálathoz, a szent ruhákat Áron papnak, és az õ fiainak ruháit, a papi szolgálatra.(HU)
2 Mózes 35:20 Azután kiméne az Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes elõl.(HU)
2 Mózes 35:21 És eljöve mindenki, a kit a szíve indíta, és a kit lelke hajt vala, és hozának áldozatot az Úrnak, a gyülekezet hajlékának készítéséhez, és annak minden szolgálatához, és a szent ruhákhoz valókat.(HU)
2 Mózes 35:22 És jövének férfiak és asszonyok együtt, mind, a kit szíve indított, hozának kapcsokat, függõket, gyûrûket, karpereczet, mindenféle arany eszközöket; a férfiak is, mind a kik aranyból hoztak áldozatot az Úrnak.(HU)
2 Mózes 35:23 És minden ember, kinek a mije vala, hozott kék, bíborpiros, és karmazsinszínû, és [lenfonalat], kecskeszõrt, veresre festett kosbõröket és borzbõröket.(HU)
2 Mózes 35:24 Minden, a ki ezüstöt vagy rezet vihetett, felhozá azt áldozatul az Úrnak, és a kiknél sittim-fa találtaték a szolgálat különbözõ szükségeire, felhozák azt.(HU)
2 Mózes 35:25 Az asszonyok közûl pedig mind, a kik ahhoz értettek, saját kezeikkel fonának, és felvivék azt a mit fontak, a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû, és a [lenfonalat].(HU)
2 Mózes 35:26 Azok az asszonyok pedig, a kik ahhoz értettek, fonának kecskeszõrt.(HU)
2 Mózes 35:27 A fõemberek pedig hozának ónix köveket, foglalni való köveket az efódhoz és a hósenhez.(HU)
2 Mózes 35:28 Illatozó szert is és olajat, a mécsbe és a kenethez, és fûszereket a füstöléshez.(HU)
2 Mózes 35:29 Minden férfi és asszony, a kit szíve önként indíta, hogy áldozzon az egész munkára, melyet az Úr parancsolt Mózes által, hogy véghez vigyenek: [mind] önként hoztak ajándékot az Úrnak az Izráel fiai.(HU)
2 Mózes 35:30 És monda Mózes az Izráel fiainak: Ímé az Úr név szerint hívta el Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát, a Júda nemzetségébõl.(HU)
2 Mózes 35:31 És betöltötte õt Istennek lelkével, bölcseséggel, értelemmel és tudománynyal minden mesterségben:(HU)
2 Mózes 35:32 Hogy tudjon kigondolni mindent a mit aranyból, ezüstbõl és rézbõl kell csinálni;(HU)
2 Mózes 35:33 És foglalásra való köveket metszeni, és fát faragni; és minden mesterséges munkát végezni.(HU)
2 Mózes 35:34 Azontúl alkalmatossá tette arra is, hogy tanítson, mind õ, mind Aholiáb az Akhiszamák fia, a Dán nemzetségébõl.(HU)
2 Mózes 35:35 Betöltötte õket bölcseség lelkével, hogy tudjanak mindenféle faragó, és kötõ, és hímzõ munkát készíteni, kék és bíborpiros, karmazsinszínû és lenfonálból, és takácsmunkát, a kik készítenek ilyenféle munkát és kigondolnak mestermûveket. [ (Exodus 35:36) Azért Bésaléel és Aholiáb, és mindazok a bölcs férfiak, kiknek az Úr bölcseséget és értelmet adott, hogy meg tudják csinálni a szent [hajlék] szolgálatához való minden eszközöket: csinálják meg egészen úgy, a mint az Úr parancsolta. ](HU)
2 Mózes 36:1 Elhívá azért Mózes Bésaléelt, és Aholiábot, és mindazokat a bölcs férfiakat, a kiknek elméjébe tudományt adott vala az Úr, és mind a kit szíve arra indíta, hogy járuljon annak a munkának végrehajtásához.(HU)
2 Mózes 36:2 És átvevék Mózestõl mind azt az ajándékot, a mit az Izráel fiai hoztak vala, a szent [hajlék] felépítésének szolgálatára. Azontúl is minden reggel önkéntes ajándékot is hoztak.(HU)
2 Mózes 36:3 Eljövének azért mind azok a bölcsek, kik a szent hajlék minden munkáján dolgoztak, kiki a maga munkájától, a melyen dolgozott.(HU)
2 Mózes 36:4 És ezt mondák Mózesnek: Többet hord a nép [ajándékba], mint a mennyi kell a munka elkészítésére, a melyet parancsolt az Úr, hogy csináljunk.(HU)
2 Mózes 36:5 Parancsola azért Mózes, és hírré tevék a táborban: Se férfi, se asszony ezután ne készítsen ajándékot a szent munkára. És megszünék a nép hordani.(HU)
2 Mózes 36:6 És az egész munka elvégzésére elég volt az adomány, még felesleges is.(HU)
2 Mózes 36:7 És mind a bölcs szívû [férfiak], kik munkálkodának, készíték a hajlékot, tíz kárpittal: sodrott lenbõl és kék, és bíborpiros és karmazsinszinûbõl, Kérubokkal, mestermunkával készíték azokat.(HU)
2 Mózes 36:8 Egy-egy kárpit hossza huszonnyolcz sing, szélessége egy-egy kárpitnak négy sing vala; egy mértéke vala minden kárpitnak.(HU)
2 Mózes 36:9 És öt kárpitot foglalának egybe, és ismét a más öt kárpitot is egybefoglalák, egyiket a másikkal.(HU)
2 Mózes 36:10 És csinálának kék hurkokat az elsõ kárpitnak szélére, a mely szélrõl vala az egybefoglalásban; hasonlót csinálának a külsõ kárpit szélére, a másik egybefoglalásban is.(HU)
2 Mózes 36:11 Az egyik kárpiton ötven hurkot csinálának, és ötven hurkot csinálának a [másik] kárpit szélén is, a mely a második egybefoglalásban vala; a hurkokat egymás ellenébe.(HU)
2 Mózes 36:12 Csinálának ötven arany horgocskát is, és összefoglalák a kárpitokat a horgocskákkal, egyiket a másikkal, és egygyé lõn a hajlék.(HU)
2 Mózes 36:13 Csinálának kárpitokat kecskeszõrbõl is, sátornak a hajlékra; tizenegy kárpitot csinálának ilyent.(HU)
2 Mózes 36:14 Egy kárpit hossza harmincz sing, és egy kárpit szélessége négy sing; egy mértéke vala a tizenegy kárpitnak.(HU)
2 Mózes 36:15 És egybefoglalák az öt kárpitot külön, és a hat kárpitot külön.(HU)
2 Mózes 36:16 Csinálának ötven hurkot is a kárpit szélére, a mely szélrõl vala az egybefoglalásban; ötven hurkot csinálának a kárpit szélére a másik egybefoglalásban is.(HU)
2 Mózes 36:17 Csinálának ötven rézhorgocskát is a sátor egybefoglalására, hogy egygyé legyen.(HU)
2 Mózes 36:18 Csinálának takarót is a sátorra, veresre festett kosbõrökbõl, és azon felül egy takarót borzbõrökbõl.(HU)
2 Mózes 36:19 És megcsinálák a deszkákat is a hajlékhoz sittim-fából, felállogatva.(HU)
2 Mózes 36:20 Tíz sing a deszkának hossza, másfél sing pedig egy deszkának szélessége.(HU)
2 Mózes 36:21 Egy deszkának két csapja vala, egyik a másiknak megfelelõ; így csinálták a hajlék összes deszkáit.(HU)
2 Mózes 36:22 A deszkákat pedig így rendezék a hajlékhoz: húsz deszkát déli oldalon, délfelé.(HU)
2 Mózes 36:23 És a húsz deszka alá negyven ezüsttalpat készítének; az egyik deszka alá két talpat, az õ két csapja szerint, a másik deszka alá is két talpat, az õ két csapja szerint.(HU)
2 Mózes 36:24 A hajlék másik oldalául, az északi oldalon, [szintén] húsz deszkát csinálának.(HU)
2 Mózes 36:25 És negyven ezüsttalpat azok alá, két talpat az egyik deszka alá, a másik deszka alá is két talpat.(HU)
2 Mózes 36:26 A hajlék napnyugoti oldalául hat deszkát csinálának.(HU)
2 Mózes 36:27 A hajlék szegleteiül pedig a két oldalra, két deszkát csinálának.(HU)
2 Mózes 36:28 És alólról kezdve kettõsök valának, felûl pedig egybe valának foglalva egy karikával; így cselekedének mind a kettõvel, a két szegleten.(HU)
2 Mózes 36:29 Nyolcz deszka vala tehát, és azoknak tizenhat ezüsttalpa, két-két talp egy-egy deszka alatt.(HU)
2 Mózes 36:30 Csinálának reteszrúdakat is sittim-fából, ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz.(HU)
2 Mózes 36:31 És öt reteszrúdat a hajlék másik oldalának deszkáihoz, és öt reteszrúdat a hajlék nyugoti oldalának deszkáihoz hátulról.(HU)
2 Mózes 36:32 És megcsinálák a középsõ reteszrúdat is, hogy fusson a deszkák közepén, végtõl-végig.(HU)
2 Mózes 36:33 A deszkákat pedig aranynyal boríták be; a karikáikat aranyból csinálák, gyûrûk gyanánt a reteszrúdakhoz, és a reteszrúdakat is beboríták aranynyal.(HU)
2 Mózes 36:34 Megcsinálák a függönyt is, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, mestermunkával csinálák azt, Kérubokkal.(HU)
2 Mózes 36:35 És csinálának ahhoz négy oszlopot sittim-fából, és beboríták azokat aranynyal, horgaik aranyból; és öntének azokhoz négy ezüsttalpat.(HU)
2 Mózes 36:36 És csinálának a sátor nyílására leplet kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, hímzõmunkával.(HU)
2 Mózes 36:37 És ahhoz öt oszlopot, horgaikkal együtt; és beboríták azoknak fejeit és átalkötõit aranynyal; öt talpuk pedig rézbõl vala.(HU)
2 Mózes 36:38 (HU)
2 Mózes 37:1 És megcsinálá Bésaléel a ládát sittim-fából; harmadfél sing a hossza, szélessége másfél sing, magassága is másfél sing.(HU)
2 Mózes 37:2 És beborítá azt tiszta aranynyal, mind belõl, mind kivül, és csinála reá arany pártázatot köröskörül.(HU)
2 Mózes 37:3 És önte annak négy arany karikát a négy szegletére; egyik oldalára is kettõt, másikra is kettõt.(HU)
2 Mózes 37:4 Csinála rúdakat is sittim-fából, és beborítá azokat aranynyal.(HU)
2 Mózes 37:5 És betolá a rúdakat a láda oldalán levõ karikákba, hogy a láda hordozható legyen.(HU)
2 Mózes 37:6 Csinála fedelet is tiszta aranyból; harmadfél sing a hossza, másfél sing a szélessége.(HU)
2 Mózes 37:7 Csinála két Kérubot is aranyból, vert [aranyból] csinálá azokat, a fedél két végére.(HU)
2 Mózes 37:8 Az egyik Kérubot az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan; a fedélbõl veré ki a Kérubokat, a két végére.(HU)
2 Mózes 37:9 A Kérubok pedig kiterjeszték szárnyaikat felfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet, és arczaik egymással szembe valának; a fedél felé valának a Kérubok arczai.(HU)
2 Mózes 37:10 Megcsinálá az asztalt is sittim-fából: két sing a hossza, a szélessége egy sing, magassága másfél sing.(HU)
2 Mózes 37:11 És beborítá azt tiszta arannyal, és csinála reá köröskörül arany pártázatot.(HU)
2 Mózes 37:12 Csinála egy tenyérnyi széles karájt is köröskörül; és a karájhoz csinála arany pártázatot köröskörül.(HU)
2 Mózes 37:13 Azután önte hozzá négy arany karikát, és a karikákat ráilleszté a négy láb négy szegletére.(HU)
2 Mózes 37:14 A karikák a karáj mellett valának rúdtartókul, hogy az asztalt hordozhassák.(HU)
2 Mózes 37:15 Megcsinálá a rúdakat is sittim-fából, és azokat beborítá aranynyal, hogy hordozhassák az asztalt.(HU)
2 Mózes 37:16 Megcsinálá az asztalra való edényeket is: tálait, csészéit, kelyheit és kancsóit, a melyekkel italáldozatot áldoznak, tiszta aranyból.(HU)
2 Mózes 37:17 Megcsinálá a gyertyatartót is tiszta aranyból, vert [aranyból] csinálá a gyertyatartót; szára, ága, csészéi, gombjai és virágai õ magából valának.(HU)
2 Mózes 37:18 És hat ág jöve ki oldalaiból; egyik oldalról is három gyertyatartó-ág, másik oldalról is három gyertyatartó-ág.(HU)
2 Mózes 37:19 Három mandolavirágformájú csésze vala az egyik ágon, gombbal és virággal; így a másik ágon is három mandolavirágformájú csésze vala gombbal és virággal; így vala mind a hat ágon, a melyek kijövének a gyertyatartóból.(HU)
2 Mózes 37:20 A gyertyatartón pedig négy mandolavirágformájú csésze vala, gombjaikkal és virágaikkal.(HU)
2 Mózes 37:21 És gomb vala a két ág alatt õ magából, és gomb vala a két ág alatt õ magából, és gomb vala a két ág alatt õ magából, a hat ág szerint, a mely belõle jöve ki.(HU)
2 Mózes 37:22 Gombjaik és ágaik belõle valának; az egész egy vert munka vala, tiszta aranyból.(HU)
2 Mózes 37:23 És megcsinálá hét mécsét is, és azoknak hamvvevõit és hamutartóit, tiszta aranyból.(HU)
2 Mózes 37:24 Egy talentom tiszta aranyból csinálá azt meg hozzá tartozó eszközeit is mind.(HU)
2 Mózes 37:25 Megcsinálá a füstölõ oltárt is sittim-fából; hossza egy sing, szélessége is egy sing, négyszögû; magassága pedig két sing; õ magából valának szarvai.(HU)
2 Mózes 37:26 És beborítá azt tiszta aranynyal, tetejét és oldalait köröskörül, és a szarvait is; és csinála hozzá arany pártázatot köröskörül.(HU)
2 Mózes 37:27 És két arany karikát csinála hozzá, a pártázata alá, a két oldalán, mindkét oldalára, hogy legyenek rúdtartókul, hogy azokon hordozhassák azt.(HU)
2 Mózes 37:28 A rúdakat is sittim-fából csinálá meg, és azokat is beborítá aranynyal.(HU)
2 Mózes 37:29 A szent kenetnek olaját is megcsinálá, és a tiszta fûszerekbõl való füstölõt a kenetkészítõ mestersége szerint.(HU)
2 Mózes 38:1 És megcsinálá azután az egészen égõáldozat oltárát sittim-fából; öt sing a hossza, öt sing a szélessége; négyszögû és három sing magas.(HU)
2 Mózes 38:2 És csinála hozzá szarvakat is, a négy szegletére; õ magából voltak a szarvai, és beborítá azt rézzel.(HU)
2 Mózes 38:3 Azután minden edényét is megcsinálá: a fazekakat, a lapátokat, a medenczéket, a villákat és a szenes serpenyõket; minden edényeit rézbõl csinálá.(HU)
2 Mózes 38:4 Csinála az oltárhoz hálóforma rostélyt is rézbõl, annak párkányzata alá, alulról a közepéig.(HU)
2 Mózes 38:5 Önte négy karikát is rézrostélynak négy szegletére, rúdtartókul.(HU)
2 Mózes 38:6 A rúdakat sittim-fából csinálá meg, és rézzel borítá be.(HU)
2 Mózes 38:7 És a rúdakat betolá az oltár oldalain levõ karikákba, hogy azokon hordozhassák azt; deszkákból, üresre csinálá azt.(HU)
2 Mózes 38:8 Megcsinálá a mosdómedenczét is rézbõl, és annak lábát is rézbõl, a szolgálattevõ asszonyok tükreibõl, a kik a gyülekezet sátorának nyílása elõtt szolgáltak.(HU)
2 Mózes 38:9 A pitvart is megcsinálá dél felõl; a déli oldalon a pitvar szõnyege száz singnyi vala sodrott lenbõl.(HU)
2 Mózes 38:10 Azoknak húsz oszlopa, és húsz talpa rézbõl vala; az oszlopok horgai, és azoknak általkötõi ezüstbõl.(HU)
2 Mózes 38:11 Észak felõl is száz singnyi. Azoknak húsz oszlopa és húsz talpa rézbõl; az oszlopok horgai és általkötõi ezüstbõl valának.(HU)
2 Mózes 38:12 Napnyugot felõl pedig ötven sing szõnyeg vala. Azoknak tíz oszlopa és tíz talpa; az oszlopok horgai és általkötõi ezüstbõl valának.(HU)
2 Mózes 38:13 A napkeleti oldalon is ötven singnyi.(HU)
2 Mózes 38:14 Egy felõl tizenöt sing szõnyeg vala; három oszlopa és azoknak három talpa.(HU)
2 Mózes 38:15 És a másik felõl is: a pitvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt sing szõnyeg, és azoknak három oszlopa, három talpa.(HU)
2 Mózes 38:16 A pitvarnak minden szõnyege köröskörül sodrott lenbõl vala.(HU)
2 Mózes 38:17 Az oszlopok talpai rézbõl, az oszlopok horgai és általkötõi pedig ezüstbõl valának, azoknak fejei ezüsttel beborítva. A pitvar oszlopait is mind ezüst általkötõk övezték.(HU)
2 Mózes 38:18 A pitvar kapujának leple hímzõmunka vala, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl; hossza húsz sing volt, magassága pedig szélességében öt sing, a pitvar szõnyegeinek megfelelõleg.(HU)
2 Mózes 38:19 Azoknak négy oszlopa és négy talpa rézbõl, horgai ezüstbõl valának; fejeiknek borítása, és általkötõik is ezüstbõl.(HU)
2 Mózes 38:20 A hajléknak és a pitvarnak szegei pedig köröskörûl mind rézbõl valának.(HU)
2 Mózes 38:21 Ezek a hajléknak, a bizonyság hajlékának részei, a mint megszámláltattak a Mózes meghagyásából, a Léviták szolgálatára, Ithamár, az Áron pap fia által.(HU)
2 Mózes 38:22 Bésaléel a Húr fiának, Urinak fia a Júda nemzetségébõl, csinálta mind azt, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 38:23 És vele együtt Aholiáb, Akhiszamák fia, Dán nemzetségébõl a ki mester vala a faragásban, a kötõ és hímzõmunkában, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és lenfonállal.(HU)
2 Mózes 38:24 Mind az az arany, a mely a munkára, a szenthelynek összes munkáira feldolgoztaték, ez az áldozati arany: huszonkilencz talentom, és hétszáz harmincz siklus vala, a szent siklus szerint.(HU)
2 Mózes 38:25 Az ezüst pedig, a gyülekezet megszámlált [tagjaitól, száz] talentom, és ezer hétszáz hetvenöt siklus, a szent siklus szerint.(HU)
2 Mózes 38:26 Fejenként egy beka, [vagy is] fél siklus, a szent siklus szerint, mindenkitõl, a ki átesett a megszámláltatáson, húsz esztendõstõl fölfelé, a kik hatszáz háromezeren és ötszázötvenen valának.(HU)
2 Mózes 38:27 A száz talentom ezüstbõl megönték a szent helyhez való talpakat, és a függöny [oszlopainak] talpait; száz talpat száz talentomból, egy talentomból egy talpat.(HU)
2 Mózes 38:28 Az ezer hétszáz hetvenöt [siklusból] csinálák az oszlopok horgait, és beboríták azoknak fejeit, és általfogák azokat.(HU)
2 Mózes 38:29 Az áldozati réz pedig hetven talentom, és kétezer négyszáz siklus vala.(HU)
2 Mózes 38:30 Abból csinálák a talpakat a gyülekezet sátorának nyílásához, és a réz oltárt, az ahhoz való réz rostélyt, és az oltárnak minden edényeit.(HU)
2 Mózes 38:31 A pitvar talpait is köröskörül, és a pitvar kapujához való talpakat, meg a hajlék összes szegeit, és a pitvar összes szegeit köröskörül.(HU)
2 Mózes 39:1 A kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû [fonálból] pedig csinálának szolgálati ruhákat a szenthelyen való szolgálatra. Áronnak is úgy készíték a szent ruhákat, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 39:2 Az efódot csinálák aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl.(HU)
2 Mózes 39:3 És aranyból vékony lapokat verének, és azokat fonalakká metélék, hogy feldolgozzák a kék, és a bíborpiros, és a karmazsinszínû, és a lenfonál közé, mestermunkával.(HU)
2 Mózes 39:4 Csinálának hozzá összekötött vállkötõket: a két végükön kapcsolák össze.(HU)
2 Mózes 39:5 Az átkötõ öv is, a mely rajta vala, abból való, ugyanolyan mívû vala, [mint az efód:] aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl, a mint az Úr parancsolta Mózesnek.(HU)
2 Mózes 39:6 Megcsinálák azután az ónix köveket is, arany boglárokba foglalva, kimetszve pecsétmetszés módjára, az Izráel fiainak neveire.(HU)
2 Mózes 39:7 És rátették azokat az efód vállkötõire, az Izráel fiaira való emlékeztetés kövei gyanánt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 39:8 Megcsinálák a hósent is mestermunkával, mint az efódot, aranyból, kék, és bíborpiros, és karmazsinszínû, és sodrott lenbõl.(HU)
2 Mózes 39:9 Négyszögû vala a hósen, és kétrétûre készíték azt; egy arasz vala hossza, egy arasz a szélessége is két rétben.(HU)
2 Mózes 39:10 És négy sor követ foglalának abba, ily sorban: szárdiusz, topáz, smaragd; az elsõ sor.(HU)
2 Mózes 39:11 A második sor: karbunkulus, zafir és gyémánt.(HU)
2 Mózes 39:12 A harmadik sor: jáczint, agát és amethiszt.(HU)
2 Mózes 39:13 A negyedik sor: krizolith, ónix és jáspis, a melyek mind arany boglárokba foglaltattak a magok helyén.(HU)
2 Mózes 39:14 A kövek pedig Izráel fiainak nevei szerint valának, tizenkettõ vala az õ nevök szerint, és pecsét módjára metszve, mindenik a reá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.(HU)
2 Mózes 39:15 És csinálának a hósenre sodrott mívû fonatékot is tiszta aranyból.(HU)
2 Mózes 39:16 Azután csinálának két arany boglárt, és két arany karikát; és a két arany karikát rá tevék a hósen két szegletére.(HU)
2 Mózes 39:17 A két arany fonatékot pedig a hósen két szegletén levõ két karikába fûzték.(HU)
2 Mózes 39:18 És a két fonaték [másik] két végét oda foglalák a két boglárhoz, és azokat az efód vállkötõihez tûzék, annak elõrészére.(HU)
2 Mózes 39:19 Csinálának [más] két arany karikát is, és oda tevék azokat a hósen két szegletére, azon a szélén, a mely befelé vala az efód felõl.(HU)
2 Mózes 39:20 És csinálának [még] két arany karikát, és azokat az efód két vállkötõjére tevék, alól, annak elõrésze felõl, az összefoglalás mellett, az efód övén felül.(HU)
2 Mózes 39:21 És a hósent az õ karikáinál fogva odacsatolák az efód karikáihoz, kék zsinórral, hogy az efódnak öve felett legyen, és el ne váljék a hósen az efódtól; a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 39:22 És megcsinálák az efód palástját takácsmunkával, egészen kék lenbõl.(HU)
2 Mózes 39:23 És a palást közepén levõ nyílás olyan vala, mint a pánczélnak nyílása; szegése vala a nyílásnak köröskörül, hogy el ne szakadjon.(HU)
2 Mózes 39:24 És a palást alsó peremére csinálának gránátalmákat, kék, és bíborpiros, és karmazsinszinû sodrott fonálból.(HU)
2 Mózes 39:25 Csinálának csengettyûket is tiszta aranyból, és tevék a csengettyûket a gránátalmák közé, a palást peremére köröskörül a gránátalmák közé.(HU)
2 Mózes 39:26 Csengettyû meg gránátalma, csengettyû meg gránátalma a palást peremén köröskörül, hogy abban szolgáljanak, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 39:27 Megcsinálák a len köntösöket is takácsmunkával, Áronnak és az õ fiainak.(HU)
2 Mózes 39:28 A len süveget is, a süveg ékességeit is lenbõl, és a gyolcs lábravalókat sodrott lenbõl.(HU)
2 Mózes 39:29 Az övet is sodrott lenbõl, és kék, bíborpiros és karmazsinszínû fonálból hímzõmunkával, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 39:30 A szent koronához való lapot is megcsinálák tiszta aranyból, és felírák rá a pecsétmetszõ módjára: Szentség az Úrnak.(HU)
2 Mózes 39:31 És kötének reá kék zsinórt, hogy felkössék azzal a süvegre, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 39:32 Így végezteték el a gyülekezet sátora hajlékának egész munkája; és az Izráel fiai egészen úgy csinálák, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek, úgy csinálták.(HU)
2 Mózes 39:33 És vivék a hajlékot Mózeshez: a sátort és annak minden eszközét, horgait, deszkáit, reteszrúdait, oszlopait, és talpait.(HU)
2 Mózes 39:34 A veresre festett kosbõrökbõl készült takarót is, és a borzbõrökbõl készült takarót, és a takarófüggönyt.(HU)
2 Mózes 39:35 A bizonyság ládáját, annak rúdait, és a fedelet.(HU)
2 Mózes 39:36 Az asztalt és annak minden edényét, és a szent kenyeret.(HU)
2 Mózes 39:37 A tiszta gyertyatartót: annak mécseit, a felszereléshez való mécseket s minden hozzávalót, a világító olajjal együtt.(HU)
2 Mózes 39:38 Az arany oltárt, a kenetnek olaját, a fûszerekbõl való füstölõt, és a sátor nyílására való leplet.(HU)
2 Mózes 39:39 A réz oltárt és annak réz rostélyát, rúdait és minden edényeit, a mosdómedenczét és annak lábát.(HU)
2 Mózes 39:40 A pitvar szõnyegeit, oszlopait, talpait: és a pitvar kapujára való leplet, annak köteleit, szegeit, és a hajlék szolgálatjára való minden eszközt a gyülekezet sátoránál.(HU)
2 Mózes 39:41 A szolgálati ruhákat, a szenthelyen való szolgálatra, a szent ruhákat Áron papnak, és fiainak ruháit a papi tisztre.(HU)
2 Mózes 39:42 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, egészen úgy csinálának az Izráel fiai minden munkát.(HU)
2 Mózes 39:43 És megtekinte Mózes minden munkát, és ímé elkészíték azt, úgy készíték el, a mint az Úr parancsolta vala, és megáldá õket Mózes.(HU)
2 Mózes 40:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
2 Mózes 40:2 Az elsõ hónapban, a hónap elsõ napján, állítsd fel a gyülekezet sátorának hajlékát.(HU)
2 Mózes 40:3 És tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel.(HU)
2 Mózes 40:4 Azután vidd be az asztalt, és hozd azt rendbe a reávalókkal. Vidd be a gyertyatartót is, és gyújtsd meg annak mécseit.(HU)
2 Mózes 40:5 És helyheztesd a füstölõ áldozat arany oltárát a bizonyság ládája elé, tedd fel a leplet a hajlék nyílására.(HU)
2 Mózes 40:6 Azután helyheztesd az egészen égõáldozat oltárát a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé.(HU)
2 Mózes 40:7 A mosdómedenczét pedig helyheztesd a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önts belé vizet.(HU)
2 Mózes 40:8 Azután állítsd fel köröskörül a pitvart, és a pitvar kapujára tedd rá a leplet.(HU)
2 Mózes 40:9 Azután vedd a kenetnek olaját, és kend meg a hajlékot és mind azt a mi benne van: így szenteld meg azt, és minden edényét, hogy szent legyen.(HU)
2 Mózes 40:10 Kend meg az egészen égõáldozat oltárát is és annak minden edényét; így szenteld meg az oltárt, hogy az oltár legyen szentséges.(HU)
2 Mózes 40:11 A mosdómedenczét és lábát is kend meg; így szenteld meg azt.(HU)
2 Mózes 40:12 Azután állítsd Áront és az õ fiait a gyülekezet sátorának nyílásához, és mosd meg õket vízzel.(HU)
2 Mózes 40:13 És öltöztesd fel Áront a szent ruhákba, és kend fel õt; így szenteld fel, és legyen papom.(HU)
2 Mózes 40:14 Fiait is állítsd elõ és öltöztesd fel õket köntösökbe;(HU)
2 Mózes 40:15 És kend fel õket, a mint az õ atyjokat felkenéd, hogy legyenek papjaim, és lészen az õ megkenetésök nékik örökös papság, az õ nemzetségökben.(HU)
2 Mózes 40:16 És egészen úgy cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta néki, úgy cselekedék.(HU)
2 Mózes 40:17 Lõn azért a második év elsõ hónapjában, a hónap elsõ napján, hogy felállíták a hajlékot.(HU)
2 Mózes 40:18 Mózes tehát felállítá a hajlékot, és letevé annak talpait, a deszkáit is felállítá, beilleszté a reteszrúdakat, és felállítá annak oszlopait.(HU)
2 Mózes 40:19 Azután kifeszíté a hajlékra a sátort, és a sátor takaróját is reá teríté felülrõl, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
2 Mózes 40:20 És vevé és betevé a bizonyságot is a ládába, a rúdakat pedig a ládára tevé, és a ládára felül helyezteté a fedelet.(HU)
2 Mózes 40:21 Azután bevivé a ládát a hajlékba, és feltevé a takaró függönyt, és elfedezé a bizonyság ládáját, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 40:22 Az asztalt is bevivé a gyülekezet sátorába, a hajléknak északi oldalába, a függönyön kivül.(HU)
2 Mózes 40:23 És rakott arra kenyereket sorban az Úr elõtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 40:24 És a gyertyatartót helyhezteté a gyülekezet sátorába az asztal ellenébe, a hajléknak déli oldalán.(HU)
2 Mózes 40:25 És meggyújtá a mécseket az Úr elõtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 40:26 Az arany oltárt pedig helyhezteté a gyülekezet sátorába a függöny elébe.(HU)
2 Mózes 40:27 És füstölögtete rajta fûszerekbõl való füstölõt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 40:28 A hajlék nyílására a leplet is felvoná.(HU)
2 Mózes 40:29 Az egészen égõáldozat oltárát pedig helyhezteté a gyülekezet sátora hajlékának nyílása elé, és áldozék azon egészen égõáldozattal és ételáldozattal, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
2 Mózes 40:30 A mosdómedenczét pedig helyhezteté a gyülekezet sátora közé és az oltár közé, és önte abba vizet a mosdásra.(HU)
2 Mózes 40:31 És megmosák abból Mózes és Áron és az õ fiai kezeiket és lábaikat.(HU)
2 Mózes 40:32 Mikor a gyülekezet sátorába menének, és mikor az oltárhoz járulának, megmosdának, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
2 Mózes 40:33 Azután felállítá a pitvart a hajlék és az oltár körül, és a pitvar kapujára feltevé a leplet. Így végezé el Mózes a munkát.(HU)
2 Mózes 40:34 És a felhõ befedezé a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsõsége betölté a hajlékot.(HU)
2 Mózes 40:35 És Mózes nem mehete be a gyülekezet sátorába, mert a felhõ rajta nyugovék, és az Úrnak dicsõsége tölté be a hajlékot.(HU)
2 Mózes 40:36 És mikor a felhõ felszáll vala a hajlékról, az Izráel fiai elindulának; [így lõn] egész utazásuk alatt.(HU)
2 Mózes 40:37 Ha pedig a felhõ nem szálla fel, õk sem indulának el, míg csak fel nem szálla.(HU)
2 Mózes 40:38 Mert az Úrnak felhõje vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tûz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.(HU)
3 Mózes 1:1 Szólítá Mózest és beszéle vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván:(HU)
3 Mózes 1:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki közületek áldozni akar az Úrnak: barmokból, tulok- és juhfélékbõl áldozzatok.(HU)
3 Mózes 1:3 Ha tulokfélébõl áldozik egészen égõáldozattal: hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 1:4 És tegye kezét az égõáldozat fejére, hogy kedves legyen õ érette, hogy engesztelést szerezzen az õ számára.(HU)
3 Mózes 1:5 És ölje meg a tulkot az Úr elõtt, az Áron fiai pedig, a papok, vigyék fel a vért, és hintsék a vért köröskörûl az oltárra, a mely a gyülekezet sátorának nyílásánál van.(HU)
3 Mózes 1:6 Azután vonja le az égõáldozat bõrét, azt pedig vagdalja el tagjaira.(HU)
3 Mózes 1:7 És az Áron pap fiai gerjeszszenek tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tûzre.(HU)
3 Mózes 1:8 Azután rakják az Áron fiai, a papok, a tagokat: a fejet és a kövérjét a fára, a mely az oltáron lévõ tûzön van.(HU)
3 Mózes 1:9 A belét pedig és lábszárait mossa meg vízben, és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron egészen égõáldozatul. Ez a tûzáldozat kedves illatú az Úrnak.(HU)
3 Mózes 1:10 Ha pedig a juhfélékbõl: bárányokból vagy kecskékbõl akar valaki áldozni égõáldozatul, hímmel és éppel áldozzék.(HU)
3 Mózes 1:11 És ölje meg azt az oltár északi oldalánál az Úr elõtt, az Áron fiai pedig, a papok, hintsék annak vérét az oltárra köröskörül.(HU)
3 Mózes 1:12 Azután vagdalja el azt tagjaira, a fejével és kövérjével együtt, a pap pedig rakja azokat a fára, a mely az oltáron lévõ tûzön van.(HU)
3 Mózes 1:13 A belet és a lábszárakat mossa meg vízben, a pap pedig áldozza meg az egészet és füstölögtesse el az oltáron égõáldozatul. Ez a tûzáldozat kedves illatú az Úrnak.(HU)
3 Mózes 1:14 Ha pedig madárfélébõl akar áldozni égõáldozatul az Úrnak, gerliczékbõl vagy galambfiakból áldozzék.(HU)
3 Mózes 1:15 És vigye azt a pap az oltárhoz, és tekerje ki annak a fejét, és füstölögtesse el az oltáron, a vérét pedig bocsássa ki az oltár falára.(HU)
3 Mózes 1:16 A begyét pedig rútságával egyben vegye ki, és vesse azt az oltár keleti oldalára, a hamu helyére.(HU)
3 Mózes 1:17 És hasítsa meg azt a szárnyain, de el ne szakaszsza egymástól, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron a fán, a mely a tûzõn van, égõáldozatul. Tûzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.(HU)
3 Mózes 2:1 Mikor valaki ételáldozatot akar áldozni az Úrnak, lisztlángból áldozzék, és öntsön arra olajat, és temjént is tegyen arra.(HU)
3 Mózes 2:2 És vigye azt az Áron fiaihoz, a papokhoz, és vegyen ki abból egy tele marokkal; annak lisztlángjából és olajából, az egész temjénével együtt, és füstölögtesse el a pap az oltáron annak emlékeztetõ részéül. Ez a tûzáldozat kedves illatú az Úrnak.(HU)
3 Mózes 2:3 A mi pedig megmarad az ételáldozatból, Ároné és az õ fiaié legyen; szentséges [áldozat] ez az Úrnak tûzáldozatai között.(HU)
3 Mózes 2:4 Hogyha pedig ételáldozatot kemenczében sültbõl akar áldozni valaki lisztlángból, olajjal elegyített kovásztalan lepényei, vagy olajjal megkent kovásztalan pogácsái legyenek.(HU)
3 Mózes 2:5 Ha pedig a te áldozatod serpenyõben sült ételáldozat, olajjal elegyített kovásztalan lisztlángból legyen.(HU)
3 Mózes 2:6 Darabold azt el, és önts reá olajat, ételáldozat ez.(HU)
3 Mózes 2:7 Ha pedig a te ételáldozatod rostélyon sült, lisztlángból, olajjal készíttessék.(HU)
3 Mózes 2:8 És vidd el az ételáldozatot, a mi ezekbõl készült, az Úrnak, és azt a papnak bemutatván, az vigye azt el az oltárhoz.(HU)
3 Mózes 2:9 És vegyen a pap az ételáldozatból emlékeztetõ részt, és füstölögtesse el az oltáron; tûzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.(HU)
3 Mózes 2:10 A mi pedig megmarad az ételáldozatból, Ároné és az õ fiaié legyen; szentséges áldozat ez az Úrnak tûzáldozatai között.(HU)
3 Mózes 2:11 Semmi ételáldozat, a mit az Úrnak áldoztok, kovászszal ne készüljön; mert kovászból és mézbõl semmit se füstölögtethettek az Úrnak a tûzáldozatok között.(HU)
3 Mózes 2:12 Zsengeáldozatul felvihetitek azokat az Úrnak, de az oltárra nem juthatnak fel kedves illatul.(HU)
3 Mózes 2:13 Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te áldozatodhoz sót adj.(HU)
3 Mózes 2:14 Ha zsengékbõl való ételáldozatot áldozol az Úrnak, tûznél pergelt kalászból, és zsenge gabona-darából áldozzad a te zsengéidnek áldozatát.(HU)
3 Mózes 2:15 Adj hozzá olajat, és tégy reá tömjént; ételáldozat ez.(HU)
3 Mózes 2:16 A pap pedig füstölögtesse el annak emlékeztetõ részét a darából és olajból, az egész tömjénnel együtt. Tûzáldozat ez az Úrnak.(HU)
3 Mózes 3:1 Hogyha hálaáldozattal áldozik valaki, ha tulokfélébõl, akár hímmel, akár nõsténynyel áldozik: ép barmot vigyen az Úr elé.(HU)
3 Mózes 3:2 És tegye a kezét az õ áldozatjának fejére, és ölje meg azt a gyülekezet sátorának nyílásánál, és Áron fiai, a papok, öntsék a vért köröskörül az oltárra.(HU)
3 Mózes 3:3 Azután vigyen a hálaáldozatból tûzáldozatot az Úrnak: a kövérjét, a mely a belet takarja, és mindazt a kövérjét, a mely a belek között van.(HU)
3 Mózes 3:4 A két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el.(HU)
3 Mózes 3:5 És füstölögtessék el azt Áron fiai az oltáron az égõáldozattal együtt a tûzön lévõ fán: tûzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.(HU)
3 Mózes 3:6 Hogyha pedig valaki juhfélébõl áldozik hálaáldozatot az Úrnak, akár hím, akár nõstény legyen az, épekkel áldozzék.(HU)
3 Mózes 3:7 Ha bárányt visz õ az õ áldozatául, vigye azt az Úr elébe.(HU)
3 Mózes 3:8 És tegye a kezét az õ áldozatjának fejére, azután ölje meg azt a gyülekezet sátora elõtt, és az Áron fiai öntsék a vérét az oltárra köröskörül.(HU)
3 Mózes 3:9 Azután áldozzék az Úrnak e hálaáldozatból tûzáldozatot: a kövérjét, a farkát egészen, a melyet a hátagerézdi végénél vágjon el, és a belét takaró kövérjét, és minden kövérjét, a mely a belek közt van.(HU)
3 Mózes 3:10 És a két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el.(HU)
3 Mózes 3:11 És füstölögtesse el azt a pap az oltáron: tûzáldozati eledel ez az Úrnak.(HU)
3 Mózes 3:12 Hogyha kecskével áldozik valaki, azt is az Úr elé vigye.(HU)
3 Mózes 3:13 És tegye kezét annak fejére, és ölje meg azt a gyülekezetnek sátora elõtt, és öntsék az Áron fiai annak vérét az oltárra körül.(HU)
3 Mózes 3:14 És áldozzék abból tûzáldozatot az Úrnak: a kövérjét, a mely betakarja a belet, és mindazt a kövérjét, a mely a belek között van.(HU)
3 Mózes 3:15 A két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el.(HU)
3 Mózes 3:16 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tûzáldozati eledelül, kedves illatul. A kövérje mind az Úré [legyen].(HU)
3 Mózes 3:17 Örökkévaló rendtartás legyen a ti nemzetségeiteknél minden ti lakhelyeteken: semmi kövért és semmi vért meg ne egyetek!(HU)
3 Mózes 4:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 4:2 Szólj az Izráel fiainak, mondván: Ha valaki tévedésbõl vétkezik az Úrnak valamely parancsolata ellen, úgy a mint nem kellene cselekednie, és a [parancsolatok] közül valamelyiknek ellene cselekszik:(HU)
3 Mózes 4:3 Ha a felkent pap vétkezik, a népnek romlására: hozzon az õ bûnéért, a melyet elkövetett, egy tulkot, fiatal ép marhát az Úrnak bûnáldozatul.(HU)
3 Mózes 4:4 És vigye a tulkot a gyülekezet sátorának nyílásához, az Úr elé, és tegye a kezét a tuloknak fejére, és a tulkot ölje meg az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 4:5 És vegyen a felkent pap a tuloknak vérébõl, és vigye be azt a gyülekezet sátorába.(HU)
3 Mózes 4:6 És mártsa be a pap az õ újját a vérbe, és hintsen a vérbõl hétszer az Úr elõtt a szent hajléknak függönye felé.(HU)
3 Mózes 4:7 És tegyen a pap a vérbõl az Úr elõtt a fûszerekbõl való füstölõ oltár szarvaira, a mely ott van a gyülekezet sátorában; a tulok vérét pedig mind öntse az egészen égõáldozat oltárának aljára, a mely a gyülekezet sátorának nyílásánál van.(HU)
3 Mózes 4:8 Azután a tuloknak, a mely bûnáldozatra való, minden kövérjét szedje ki belõle: azt a kövérjét, amely betakarja a belet, és mindazt a kövérjét, a mi a belek között van.(HU)
3 Mózes 4:9 A két vesét is, és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van, és a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt vegye el,(HU)
3 Mózes 4:10 A miképen kiszedik a hálaáldozatra való tulokból; és füstölögtesse el azokat a pap az égõáldozatnak oltárán.(HU)
3 Mózes 4:11 A tuloknak pedig bõrét és minden húsát, fejével és lábszáraival együtt, bélit és ganéját,(HU)
3 Mózes 4:12 És mind az egész tulkot vigye ki a táboron kivül tiszta helyre, a hová a hamut öntik: és égesse el azt a fán, tûzben; ott égessék meg, a hová a hamut öntik.(HU)
3 Mózes 4:13 Hogyha pedig az Izráel fiainak egész közönsége megtéved, és a gyülekezet elõtt rejtve marad e dolog; és valami olyat cselekesznek az Úrnak valamelyik parancsolatja ellen, a mit nem kellett volna cselekedni, és bûnösökké lesznek:(HU)
3 Mózes 4:14 Mikor kitudódik a bûn, a melyet elkövettek: akkor áldozzék a gyülekezet egy tulkot, fiatal marhát a bûnért, és vigye azt a gyülekezetnek sátora elé.(HU)
3 Mózes 4:15 És a gyülekezet vénei tegyék kezeiket a tuloknak fejére az Úr elõtt, és ölje meg a tulkot [a] [pap] az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 4:16 Azután vigyen be a felkent pap a tulok vérébõl a gyülekezet sátorába.(HU)
3 Mózes 4:17 És mártsa be a pap az õ újját a vérbe, és hintsen abból hétszer az Úr elõtt a függöny felé.(HU)
3 Mózes 4:18 És tegyen a vérbõl az oltár szarvaira is, a mely az Úr elõtt, a gyülekezet sátorában van; a vért pedig mind öntse az egészen égõáldozat oltárának aljára, a mely a gyülekezet sátorának nyílása elõtt van.(HU)
3 Mózes 4:19 Minden kövérjét pedig szedje ki belõle, és füstölögtesse el az oltáron.(HU)
3 Mózes 4:20 És úgy cselekedjék azzal a tulokkal, mint a bûnért való tulokkal cselekvék, úgy cselekedjék vele, és engesztelést szerez számukra a pap, és megbocsáttatik nékik.(HU)
3 Mózes 4:21 És vigye ki a tulkot a táboron kivül, és égesse el azt, miképen elégette az elsõ tulkot. A gyülekezet bûnéért való áldozat ez.(HU)
3 Mózes 4:22 Ha fejedelem vétkezik, és cselekeszik valamit az Úrnak, az õ Istenének parancsolata ellen, a mit nem kellett volna cselekedni, és bûnössé lesz tévedésbõl:(HU)
3 Mózes 4:23 Ha tudtára esik néki a bûne, a melyet elkövetett, akkor vigyen áldozatul egy ép kecskebakot,(HU)
3 Mózes 4:24 És tegye kezét a baknak fejére, és ölje meg azt azon a helyen, a hol megölik az egészen égõáldozatot, az Úr elõtt; bûnért való áldozat ez.(HU)
3 Mózes 4:25 És vegyen a pap a bûnért való áldozatnak vérébõl az õ újjával, és tegyen az égõáldozat oltárának szarvaira; a vérét pedig öntse az égõáldozatok oltárának aljára.(HU)
3 Mózes 4:26 A kövérjét pedig mind füstölögtesse el az oltáron, mint a hálaáldozatnak kövérjét. Így szerezzen néki a pap engesztelést az õ bûnéért, és megbocsáttatik néki.(HU)
3 Mózes 4:27 Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésbõl, mivelhogy az Úrnak valamelyik parancsolatja ellen olyat cselekeszik, a mit nem kellett volna cselekedni, és bûnössé lesz;(HU)
3 Mózes 4:28 Ha tudtára esik néki az õ bûne, a melyet elkövetett: vigyen áldozatul az õ bûnéért, a melyet elkövetett, egy ép nõstény kecskét.(HU)
3 Mózes 4:29 És tegye a kezét a bûnért való áldozat fejére, és ölje meg a bûnért való áldozatot az egészen égõáldozat helyén.(HU)
3 Mózes 4:30 És vegyen a pap annak vérébõl az újjával, és tegyen az égõáldozat oltárának szarvaira, a vérét pedig mind öntse az oltárnak aljára.(HU)
3 Mózes 4:31 Azután vegye el minden kövérjét, a mint elveszik a hálaáldozatnak kövérjét: és füstölögtesse el a pap az oltáron, kedves illatul az Úrnak. Ekképen szerezzen néki engesztelést a pap, és megbocsáttatik annak.(HU)
3 Mózes 4:32 Ha pedig bárányt visz az õ bûnért való áldozatául, nõstényt és épet vigyen.(HU)
3 Mózes 4:33 És tegye a kezét annak a bûnért való áldozatnak fejére, és ölje meg azt bûnért való áldozatul azon a helyen, a hol megölik az egészen égõáldozatot.(HU)
3 Mózes 4:34 És vegyen a pap a bûnért való áldozat vérébõl az újjával, és tegyen az égõáldozat oltárának szarvaira; a vért pedig mind öntse az oltárnak aljára.(HU)
3 Mózes 4:35 Azután vegye el minden kövérjét, a mint elveszik a hálaáldozatra való báránynak kövérjét, és füstölögtesse el azokat a pap az oltáron az Úrnak tûzáldozataival. Ekképen szerezzen néki engesztelést a pap az õ bûnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki.(HU)
3 Mózes 5:1 Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, és bizonyság lehetne, hogy látta, vagy tudja: ha meg nem jelenti azt, de hordozza az õ vétségének terhét;(HU)
3 Mózes 5:2 Vagy ha valaki illet akármely tisztátalan dolgot, akár tisztátalan vadnak, akár tisztátalan baromnak, akár tisztátalan féregnek holttestét, és nem tud arról, hogy tisztátalanná lesz és vétkezik;(HU)
3 Mózes 5:3 Vagy ha illeti az ember tisztátalanságát, akármi tisztátalanságát, a mely tisztátalanná tesz, és nem tudta azt, hanem azután értette meg, hogy vétkezett;(HU)
3 Mózes 5:4 Vagy ha valaki hirtelenkedve tesz esküt az õ ajkaival rosszra vagy jóra, vagy akármi az, a mire hirtelenkedve esküszik az ember, ha nem tudott arról, de azután megértette, hogy azok közül valamelyikben vétkezett:(HU)
3 Mózes 5:5 Akkor, mivelhogy vétkezett ezek közül valamelyikben, vallja meg, hogy mi az, a miben bûnössé lett;(HU)
3 Mózes 5:6 És vigyen az õ vétkéért az Úrnak, az õ bûnéért, a melyet elkövetett, egy nõstény bárányt vagy kecskét a nyájból, bûnért való áldozatul. Ekképen szerezzen néki engesztelést a pap az õ bûnéért.(HU)
3 Mózes 5:7 Ha pedig nincsen egy bárányhoz való módja: vigyen az õ vétkéért való áldozatra két gerliczét vagy két galambfiat az Úrnak, az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat egészen égõáldozatul.(HU)
3 Mózes 5:8 És vigye azokat a paphoz; az pedig áldozza meg elõször azt, a mely bûnért való áldozat, és tekerje ki annak fejét nyakcsigájánál, úgy, hogy el ne szakaszsza.(HU)
3 Mózes 5:9 És hintsen a bûnért való áldozat vérébõl az oltár oldalára, a többi vért pedig nyomják ki az oltár aljára; bûnért való áldozat ez.(HU)
3 Mózes 5:10 A másikat készítse el egészen égõáldozatul, úgy, a mint szokás; ekképen szerez néki engesztelést a pap az õ bûnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki.(HU)
3 Mózes 5:11 Ha pedig nincs módja két gerliczéhez vagy két galambfihoz sem: vigyen áldozatul az, a ki vétkezett, egy efa lánglisztnek tizedrészét bûnért való áldozatul; ne tegyen ahhoz olajat, és ne adjon ahhoz tömjént, mert bûnért való áldozat ez.(HU)
3 Mózes 5:12 És vigye azt a paphoz, és markolja ki abból a pap teli marokkal az emlékeztetõ részét, és füstölögtesse el az oltáron az Úrnak tûzáldozataival. Bûnért való áldozat az.(HU)
3 Mózes 5:13 Így szerezzen néki engesztelést a pap az õ bûnéért, a melyet elkövetett valamivel ama [bûnök] közül, és megbocsáttatik néki. És legyen a papé, mint az ételáldozat.(HU)
3 Mózes 5:14 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 5:15 Ha valaki hûtlenséget követ el, és tévedésbõl vétkesen elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: vigyen az õ vétkéért való áldozatot az Úrnak, egy ép kost a nyájból, a mint te becsülöd, ezüst siklusokban, a szent siklus szerint, vétekért való áldozatul.(HU)
3 Mózes 5:16 És a mit vétkesen elvett a szent dologból, azt fizesse meg, és tegye hozzá az ötödrészét, és adja azt a papnak. Így szerez néki engesztelést a pap a vétekért való áldozat kosával, és megbocsáttatik néki.(HU)
3 Mózes 5:17 Hogyha vétkezik valaki, és cselekszik valamit az Úrnak valamely parancsolata ellen, a mit nem kell cselekedni, ha nem tudta is: vétkessé lesz, és hordozza az õ vétségének terhét:(HU)
3 Mózes 5:18 Vigyen azért a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bûnért való áldozatul, és szerezzen néki engesztelést a pap az õ tévedéséért, a melylyel tudatlanságból tévedett, és megbocsáttatik néki.(HU)
3 Mózes 5:19 Bûnért való áldozat ez, mivelhogy bûnt követett el az Úr ellen.(HU)
3 Mózes 6:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 6:2 Mikor vétkezik valaki, és hûtlenséget követ el az Úr ellen, [tudniillik] eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott holmiját, vagy megrabolja vagy zsarolja felebarátját;(HU)
3 Mózes 6:3 Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, a mit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele:(HU)
3 Mózes 6:4 Mivelhogy azért bûnössé lett és vétkezett, térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a reá bízottat, a mi reá bízatott, vagy az elveszettet, a mit megtalált;(HU)
3 Mózes 6:5 Vagy akármi legyen, a mire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, a kié volt, bûnbevallásának napján.(HU)
3 Mózes 6:6 Az õ bûnéért pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bûnért való áldozatul.(HU)
3 Mózes 6:7 Így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt, és megbocsáttatik néki mindaz, a mit cselekedett, és a miben vétkezett.(HU)
3 Mózes 6:8 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 6:9 Parancsolj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Ez az egészen égõáldozat törvénye: Legyen az egészen égõáldozat az oltáron levõ tüzelõhelyen egész éjszaka, mind reggelig, és az oltárnak tüze égve maradjon azon.(HU)
3 Mózes 6:10 A pap öltse fel az õ gyolcs ruháját, és a gyolcs lábravalót is öltse fel az õ testére, és szedje el a hamut, a mivé égette a tûz az égõáldozatot az oltáron, és töltse azt az oltár mellé.(HU)
3 Mózes 6:11 Azután vesse le azt a ruháját, és öltözzék más ruhába, és vigye ki a hamut a táboron kivül, tiszta helyre.(HU)
3 Mózes 6:12 Az oltáron lévõ tûz pedig égve maradjon azon, el ne aludjék, hanem égessen fát rajta a pap minden reggel, és rakja reá az egészen égõáldozatot, és azon füstölögtesse el a hálaáldozat kövérjét [is].(HU)
3 Mózes 6:13 A tûz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék.(HU)
3 Mózes 6:14 Ez pedig az ételáldozatnak törvénye: az Áron fiai áldozzák azt az Úr elõtt az oltáron.(HU)
3 Mózes 6:15 És vegyen valaki közülök az ételáldozat lisztlángjából egy marokkal, és annak olajából is, a tömjént pedig, a mely az ételáldozathoz való, mind; és égesse el az oltáron; annak emlékeztetõ része kedves illat az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 6:16 A mi pedig megmarad belõle, egyék meg Áron és az õ fiai, kovásztalanul egyék meg, szenthelyen, a gyülekezet sátorának pitvarában egyék meg azt.(HU)
3 Mózes 6:17 Ne süssék [azt] kovászszal, [mert] nékik adtam azt, részökül az én tûzáldozataimból; igen szentséges az, mint a bûnért és vétekért való áldozat.(HU)
3 Mózes 6:18 Az Áron fiai közül minden férfiú egye azt. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél az Úrnak tûzáldozatai felõl. Valaki illeti azokat, szent legyen.(HU)
3 Mózes 6:19 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 6:20 Ez Áronnak és az õ fiainak áldozatjok, a melyet az Úrnak áldozzanak, mikor felkenik õket: Egy efa lisztlángnak tizedrésze mindenkor ételáldozatul, fele reggel, fele pedig estve.(HU)
3 Mózes 6:21 Serpenyõben készíttessék, olajjal összegyúrva vidd el azt, az ételáldozati süteményeket darabokban áldozd az Úrnak kedves illatul.(HU)
3 Mózes 6:22 A mely pap az õ helyébe kenetik fel az õ fiai közül, az mívelje ezt. Örökkévaló rendtartás ez, az Úrnak mindenestõl füstölögtessék el.(HU)
3 Mózes 6:23 Mert a pap minden ételáldozatának mindenestõl meg kell égettetni, nem kell [abból semmit] megenni.(HU)
3 Mózes 6:24 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 6:25 Szólj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Ez a bûnért való áldozat törvénye: a mely helyen meg szokták ölni az egészen égõáldozatot, azon a helyen öljék meg a bûnért való áldozatot az Úr elõtt; igen szentséges az.(HU)
3 Mózes 6:26 A mely pap megáldozza azt a bûnért, az egye meg azt, szent helyen egye meg, a gyülekezet sátorának pitvarában.(HU)
3 Mózes 6:27 Valami annak a húsát érinti, szent legyen, és ha annak vérébõl valami a ruhájára esik [valakinek], azt, a mire a vér esett, mosd meg szenthelyen.(HU)
3 Mózes 6:28 És a cserépedényt, a melyben azt fõzték, törjék el; hogyha pedig érczfazékban fõzték, súrolják meg, és mossák meg vízzel.(HU)
3 Mózes 6:29 A papok között minden férfiú eheti azt; igen szentséges az.(HU)
3 Mózes 6:30 Valamely bûnért való áldozat vérébõl bevisznek a gyülekezet sátorába, a szenthelyen való engesztelés végett, az meg nem ehetõ: tûzzel égettessék meg.(HU)
3 Mózes 7:1 Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az.(HU)
3 Mózes 7:2 A mely helyen megölik az egészen égõáldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot [is], és a vérét hintsék az oltárra köröskörül.(HU)
3 Mózes 7:3 A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és a mely kövér a belet takarja.(HU)
3 Mózes 7:4 A két veséjét és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a véknyaknál van, úgyszintén a májon lévõ hártyát a vesékkel együtt szedje ki.(HU)
3 Mózes 7:5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tûzáldozatul az Úrnak. Vétekért való áldozat ez.(HU)
3 Mózes 7:6 A papok között minden férfiú eheti azt, szenthelyen egyék meg; igen szentséges az.(HU)
3 Mózes 7:7 A milyen a bûnért való áldozat, olyan a vétekért való áldozat is, egy törvényök van nékik. Azé a papé az, a ki engesztelést szerez vele.(HU)
3 Mózes 7:8 Ha a pap egészen égõáldozatot áldoz valakiért, az égõáldozat bõre, a melyet megáldoz, azé a papé legyen.(HU)
3 Mózes 7:9 Minden ételáldozat is, a melyet kemenczében sütnek és minden, a mit rostélyon vagy serpenyõben készítenek, a papé legyen, a ki azt áldozta.(HU)
3 Mózes 7:10 Az olajjal elegyített és száraz ételáldozat is mind az Áron fiaié legyen közösen, egyiké úgy, mint a másiké.(HU)
3 Mózes 7:11 Ez pedig a hálaáldozat törvénye, a melyet áldoznak az Úrnak.(HU)
3 Mózes 7:12 Ha dicsõítésül áldozza azt valaki, a dicsõítés áldozatjával együtt áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített lepényeket.(HU)
3 Mózes 7:13 A lepényeken kivül kovászos kenyeret is vigyen áldozatául, dicsõítõ hálaáldozatjával együtt.(HU)
3 Mózes 7:14 És mindezekbõl az áldozatokból áldozzék egyet-egyet az Úrnak felmutatott áldozatul; és legyen azé a papé, a ki a hálaáldozatnak vérét elhinti.(HU)
3 Mózes 7:15 És az õ dicsõítõ hálaáldozatjának húsát, az õ áldozásának napján egyék meg; ne hagyjon abból reggelig.(HU)
3 Mózes 7:16 Hogyha fogadásból vagy szabadakaratból áldozza valaki az õ áldozatát, a mely napon áldozza azt, azon a napon egyék meg az õ áldozatát; a mi pedig megmarad abból, másnap egyék meg.(HU)
3 Mózes 7:17 A mi pedig annak az áldozatnak húsából [tovább is] megmarad, harmadnapon tûzzel égettessék meg.(HU)
3 Mózes 7:18 Mert ha az õ hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves; a ki áldozta azt, annak nem számíttatik az az õ javára, sõt útálatos lesz; és valaki eszik abból, hordozza az õ vétségének terhét.(HU)
3 Mózes 7:19 Azt a húst pedig, a mely valami tisztátalanhoz ér, meg ne egyék, [hanem] tûzzel égessék meg. A mi különben a húst illeti, mindenki ehetik húst, a ki tiszta;(HU)
3 Mózes 7:20 De az, a ki eszik a békeáldozatnak húsából, a mely az Úré, noha az õ tisztátalansága rajta van, az ilyen ember gyomláltassék ki az õ népe közül.(HU)
3 Mózes 7:21 Ha valaki akármi tisztátalanhoz ér, tisztátalan emberhez, vagy tisztátalan baromhoz, vagy akármihez, a mi tisztátalan útálatosság, és eszik a hálaadó áldozatnak húsából, a mely az Úré, gyomláltassék ki az az ember az õ népe közül.(HU)
3 Mózes 7:22 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 7:23 Szólj az Izráel fiainak, mondván: Az ökörnek, a báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek.(HU)
3 Mózes 7:24 A hullott állatnak kövérje, és a [vadtól] megszaggatottnak kövérje, akármi munkához felhasználható, de enni meg ne egyétek!(HU)
3 Mózes 7:25 Mert akárki egyék is az aféle állatoknak kövérjébõl, a melyekbõl tûzáldozatot visznek az Úrnak, az az ember, a ki [ilyet] eszik, gyomláltassék ki az õ népe közül.(HU)
3 Mózes 7:26 És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét.(HU)
3 Mózes 7:27 Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az õ népe közül.(HU)
3 Mózes 7:28 Szóla ismét az Úr Mózesnek és monda:(HU)
3 Mózes 7:29 Szólj az Izráel fiainak, mondván: A ki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, maga vigye az Úrnak az õ áldozatát az õ hálaáldozatából.(HU)
3 Mózes 7:30 A maga keze vigye az Úrnak tûzáldozatát: a kövérjét a szegyével együtt vigye el, a szegyét [azért,] hogy meglóbálják azt az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 7:31 A pap pedig füstölögtesse el azt a kövért az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és az õ fiaié.(HU)
3 Mózes 7:32 A jobblapoczkát is a papnak adjátok a hálaadó áldozatból, hogy azt felmutassa.(HU)
3 Mózes 7:33 A ki Áron fiai közül a hálaáldozat vérét és kövérjét megáldozza, a jobblapoczka annak a része legyen.(HU)
3 Mózes 7:34 Mert a meglóbált szegyet és a felmutatott lapoczkát elveszem Izráel fiaitól az õ hálaadó áldozataikból, és adom azokat Áron papnak és az õ fiainak, örökre kiszabott részül, az Izráel fiaitól.(HU)
3 Mózes 7:35 Ez az Áron felkenetési része, és az õ fiainak felkenetési része az Úrnak tûzáldozataiból, a naptól fogva, a melyen elõállítá õket, hogy papi szolgálatot tegyenek az Úrnak;(HU)
3 Mózes 7:36 A melyet parancsolt az Úr, hogy adják nékik az Izráel fiai, a mely napon felkente õket, örökre kiszabott részül az õ nemzetségökben.(HU)
3 Mózes 7:37 Ez az egészen égõáldozatnak, az ételáldozatnak, a bûnért és a vétekért való áldozatnak, a felavatási áldozatnak és a hálaáldozatnak törvénye,(HU)
3 Mózes 7:38 A melyet parancsolt az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, a mely napon parancsolta az Izráel fiainak a Sinai pusztában, hogy áldozzanak az Úrnak.(HU)
3 Mózes 8:1 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 8:2 Vegyed Áront és az õ fiait is vele, és az öltözeteket, a kenetnek olaját, és bûnért való áldozati tulkot, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret.(HU)
3 Mózes 8:3 És az egész gyülekezetet gyûjtsd egybe a gyülekezet sátorának nyílásához.(HU)
3 Mózes 8:4 És a képen cselekedék Mózes, a mint az Úr parancsolta vala néki, és egybe gyûle a gyülekezet a gyülekezet sátorának nyílásához.(HU)
3 Mózes 8:5 Akkor monda Mózes a gyülekezetnek: Ez a dolog, a mit az Úr parancsolt cselekedni.(HU)
3 Mózes 8:6 És elõállatá Mózes Áront és az õ fiait, és megmosá õket vízzel.(HU)
3 Mózes 8:7 És reá adá [Áronra] a köntöst, és felövezé õt az övvel, és reáveté a palástot, az efódot is reáadá, és felövezé az efód övével, és megerõsíté azt rajta.(HU)
3 Mózes 8:8 És feltevé arra a hósent, és betevé a hósenbe az Urimot és a Thummimot.(HU)
3 Mózes 8:9 Azután feltevé fejére a süveget, és elõl odatevé a süvegre az arany lapot, a szent koronát, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
3 Mózes 8:10 Vevé Mózes a kenetnek olaját is, és megkené a hajlékot minden bennevalóval egybe, és felszentelé azokat.(HU)
3 Mózes 8:11 És hinte abból az oltárra is hétszer, és felkené az oltárt és annak minden edényét, a mosdómedenczét is a lábával együtt, hogy azokat megszentelje.(HU)
3 Mózes 8:12 Az Áron fejére is tölte a kenetnek olajából, és megkené õt, hogy felszentelje õt.(HU)
3 Mózes 8:13 És elõállatá Mózes az Áron fiait is, és felöltözteté azokat is az õ köntöseikbe, és felövezé õket övvel, felköté nékik a süvegeket is, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
3 Mózes 8:14 Azután elõhoza egy tulkot a bûnért való áldozatra, és Áron az õ fiaival egybe a bûnért való áldozat tulkának fejére tevé az õ kezét.(HU)
3 Mózes 8:15 És miután megölték azt, võn Mózes annak vérébõl, és tõn az újjával az oltárnak szarvaira köröskörül, és megtisztítá az oltárt, a többi vért pedig önté az oltárnak aljára; és felszentelte azt, hogy engesztelést szerezzen rajta.(HU)
3 Mózes 8:16 Azután vevé mindazt a kövérséget, a mely annak a bélin vala, és a máj hártyáját, és a két veséjét és azoknak kövérségét, és elfüstölögteté Mózes [azokat] az oltáron.(HU)
3 Mózes 8:17 A tulkot pedig, azaz annak bõrét, húsát és ganéját megégeté tûzzel a táboron kivül, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
3 Mózes 8:18 Azután elõállatá az égõáldozatra való kost, és Áron és az õ fiai rátevék kezeiket a kos fejére.(HU)
3 Mózes 8:19 És megölék [azt]; Mózes pedig elhinté a vért az oltárra köröskörül.(HU)
3 Mózes 8:20 És a kost tagjaira vagdalák, és Mózes elfüstölögteté annak a fejét, a tagjait és a kövérjét.(HU)
3 Mózes 8:21 A beleket pedig és a lábszárakat megmosta vízben, és elfüstölögteté Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égõáldozat ez, tûzáldozat ez az Úrnak, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
3 Mózes 8:22 Azután elõállatá a másik kost is, a felavatási kost, és rátevék Áron és az õ fiai kezeiket a kos fejére.(HU)
3 Mózes 8:23 És megölék azt; Mózes pedig võn annak vérébõl, és tõn abból az Áron jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére és jobb lábának hüvelykére.(HU)
3 Mózes 8:24 Elõállatá az Áron fiait is, és tõn Mózes a vérbõl azok jobb fülének czimpájára, és jobb kezöknek hüvelykére és jobb láboknak hüvelykére; azután oda tölté Mózes a vért az oltárra köröskörül.(HU)
3 Mózes 8:25 És vevé a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, a mely a bélen van, továbbá a máj hártyáját, és a két vesét azoknak kövérjével egybe, és a jobb lapoczkát;(HU)
3 Mózes 8:26 És a kovásztalan kenyerek kosarából, a mely az Úr elõtt vala, võn egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot, és egy pogácsát, és raká [azokat] a kövérségekre és a jobb lapoczkára;(HU)
3 Mózes 8:27 És tevé mindezeket az Áron kezeire és az õ fiainak kezeire, és meglóbáltatá azokat az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 8:28 Azután elvevé azokat Mózes az õ kezeikbõl, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égõáldozattal egybe. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.(HU)
3 Mózes 8:29 Elvevé pedig Mózes a szegyet, és meglóbálá azt az Úr elõtt; a felavatási kosból a Mózes része lõn ez, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
3 Mózes 8:30 Azután võn Mózes a kenetnek olajából és a vérbõl, a mely az oltáron vala, és meghinté Áront és az õ ruháit, az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt, és megszentelé Áront és az õ ruháit, és az õ fiait és az õ fiainak ruháit õ vele együtt.(HU)
3 Mózes 8:31 És monda Mózes Áronnak és az õ fiainak: Fõzzétek meg a húst a gyülekezet sátorának nyílásánál, és ott egyétek meg azt és a kenyeret, a mely a felavatási áldozat kosarában van, a miképen megparancsoltam, mondván: Áron és az õ fiai egyék meg azt.(HU)
3 Mózes 8:32 A mi pedig megmarad a húsból és kenyérbõl, tûzzel égessétek meg.(HU)
3 Mózes 8:33 De a gyülekezet sátorának nyílásán ki ne menjetek hét napig, addig a napig, a melyen betelnek a ti felavatástoknak napjai, mert hét nap avat fel benneteket [az] [Úr.(HU)
3 Mózes 8:34 A miképen e napon cselekedett, úgy parancsolta az Úr hogy cselekedjünk, hogy néktek engesztelést szerezzünk.(HU)
3 Mózes 8:35 A gyülekezet sátorának nyílásánál maradjatok éjjel és nappal hét napig, és tartsátok meg, a mit megtartani rendelt az Úr, hogy meg ne haljatok; mert így parancsolta vala nékem.(HU)
3 Mózes 8:36 Áron azért és az õ fiai mind akképen cselekedének, a mint megparancsolta vala nékik az Úr Mózes által.(HU)
3 Mózes 9:1 És lõn a nyolczadik napon, hogy szólítá Mózes Áront és az õ fiait, és Izráelnek véneit.(HU)
3 Mózes 9:2 És monda Áronnak: Végy egy borjút, fiatal bikát bûnért való áldozatul, és egy kost egészen égõáldozatul, épek legyenek, és vidd az Úr elé.(HU)
3 Mózes 9:3 Szólj Izráel fiainak is, mondván: Vegyetek egy kecskebakot bûnért való áldozatul, és egy esztendõs borjút és bárányt, épek legyenek, egészen égõáldozatul.(HU)
3 Mózes 9:4 És egy ökröt és egy kost hálaáldozatul, hogy megáldozzátok az Úr elõtt, és olajjal elegyített ételáldozatot; mert ma az Úr megjelenik néktek.(HU)
3 Mózes 9:5 Elvivék azért, a miket Mózes parancsolt vala, a gyülekezet sátora elé, és odajárula az egész gyülekezet, és megálla ott az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 9:6 És monda Mózes: Ez a dolog, a melyet az Úr parancsolt, cselekedjétek meg; és megjelenik néktek az Úr dicsõsége.(HU)
3 Mózes 9:7 Áronnak pedig monda Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a te bûnért való áldozatodat és egészen égõáldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést érettök is, a mint megparancsolta az Úr.(HU)
3 Mózes 9:8 Járula azért Áron az oltárhoz, és megölé a borjút, a mely az övé, bûnért való áldozatul.(HU)
3 Mózes 9:9 Áron fiai pedig odavivék õ hozzá a vért, és õ bemártá az újját a vérbe, és tõn abból az oltár szarvaira, a [többi] vért pedig kiönté az oltár aljához.(HU)
3 Mózes 9:10 A kövérjét pedig és a veséket és a máj hártyáját elfüstölögteté a bûnért való áldozatból az oltáron, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
3 Mózes 9:11 A húst pedig és a bõrt tûzzel égeté meg a táboron kivül.(HU)
3 Mózes 9:12 Azután megölé az egészen égõáldozatot, Áron fiai pedig odavivék õ hozzá a vért, és õ elhinté azt az oltáron köröskörül.(HU)
3 Mózes 9:13 Az egészen égõáldozatot is odavivék hozzá darabonként, a fejével együtt, és elfüstölögteté az oltáron.(HU)
3 Mózes 9:14 És megmosá a belet és a lábszárakat, és elfüstölögteté az oltáron az egészen égõáldozattal egybe.(HU)
3 Mózes 9:15 Azután megáldozá a nép áldozatát; vevé ugyanis a bûnért való áldozat bakját, a mely a népé, és megölé azt, és megáldozá azt bûnért való áldozatul, mint az elõbbit.(HU)
3 Mózes 9:16 Azután elõhozá az egészen égõáldozatot, és elkészíté azt szokás szerint.(HU)
3 Mózes 9:17 Elõhozá az ételáldozatot is, és võn abból egy teli marokkal, és elfüstölögteté az oltáron a reggeli egészen égõáldozaton kivül.(HU)
3 Mózes 9:18 Azután megölé az ökröt és a kost hálaadó áldozatul a népért, és Áron fiai odavivék õ hozzá a vért, és elhinté azt az oltáron köröskörül.(HU)
3 Mózes 9:19 Az ökörbõl és a kosból való kövérségeket pedig, a farkat, a béltakarót, a veséket és a máj hártyáját;(HU)
3 Mózes 9:20 Odahelyezték e kövérségeket a szegyekre, és elfüstölögteté e kövérségeket az oltáron.(HU)
3 Mózes 9:21 De a szegyeket és a jobb lapoczkát meglóbálá Áron az Úr elõtt, a mint parancsolta vala Mózes.(HU)
3 Mózes 9:22 Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá azt és leszálla, miután elvégezte vala a bûnért való áldozatot, az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot.(HU)
3 Mózes 9:23 És beméne Mózes és Áron a gyülekezetnek sátorába, azután kijövének és megáldák a népet, az Úrnak dicsõsége pedig megjelenék az egész népnek.(HU)
3 Mózes 9:24 Tûz jöve ugyanis ki az Úr elõl, és megemészté az oltáron az égõáldozatot és a kövérségeket. És látá ezt az egész nép, és ujjongának és arczra esének.(HU)
3 Mózes 10:1 Nádáb pedig és Abihu, Áronnak fiai, vevék egyen-egyen az õ temjénezõjöket, és tõnek azokba szenet és rakának arra füstölõ szert, és vivének az Úr elé idegen tüzet, a melyet nem parancsolt vala nékik.(HU)
3 Mózes 10:2 Tûz jöve azért ki az Úr elõl, és megemészté õket, és meghalának az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 10:3 És monda Mózes Áronnak: Ez az, a mit szólt vala az Úr, mondván: A kik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem, és az egész nép elõtt megdicsõíttetnem.(HU)
3 Mózes 10:4 Áron pedig mélyen hallgata. Szólítá azért Mózes Misáelt és Elsafánt, Uzzielnek, az Áron nagybátyjának fiait, és monda nékik: Jertek ide, vigyétek ki atyátokfiait a szenthely elõl, a táboron kivül.(HU)
3 Mózes 10:5 És odamenének, és kivivék õket az õ köntöseikben a táboron kivül, a mint szólott vala Mózes.(HU)
3 Mózes 10:6 Azután monda Mózes Áronnak és az õ fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Fejeteket meg ne meztelenítsétek, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok és haragra ne gerjedjen [az] [Úr] az egész gyülekezet ellen; a ti atyátokfiai pedig, Izráelnek egész háza sirassák az égést, a melyet égetett az Úr.(HU)
3 Mózes 10:7 A gyülekezet sátorának nyílásán se menjetek ki, hogy meg ne haljatok; mert az Úr kenetének olaja van rajtatok. És cselekvének a Mózes beszéde szerint.(HU)
3 Mózes 10:8 Áronnak pedig szóla az Úr, mondván:(HU)
3 Mózes 10:9 Bort és szeszes italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben.(HU)
3 Mózes 10:10 Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között.(HU)
3 Mózes 10:11 És hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelésekre, a melyeket az Úr szólott vala nékik Mózes által.(HU)
3 Mózes 10:12 Mózes pedig szóla Áronnak és az õ megmaradt fiainak, Eleázárnak és Ithamárnak: Vegyétek az ételáldozatot, a mely megmaradt az Úrnak tûzáldozatiból, és egyétek meg azt kovásztalan kenyerekkel az oltár mellett; mert igen szentséges az.(HU)
3 Mózes 10:13 Azért egyétek azt szent helyen, mert kiszabott részed, és fiaidnak is kiszabott része az, az Úrnak tûzáldozatiból; mert így parancsolta nékem.(HU)
3 Mózes 10:14 A meglóbált szegyet pedig, és a felmutatott lapoczkát egyétek meg tiszta helyen, te, és a te fiaid és leányaid is veled, mert kiszabott részül adattak azok néked s kiszabott részül a te fiaidnak is, Izráel fiainak hálaadó áldozataiból.(HU)
3 Mózes 10:15 A felmutatott lapoczkát és meglóbált szegyet a tûzáldozat kövérségeivel együtt vigyék be, hogy meglóbálják az Úr elõtt, és ez lesz a te kiszabott részed, és veled a te fiaidé örökké, a mint megparancsolta vala az Úr.(HU)
3 Mózes 10:16 Azután szorgalmatosan tudakozódék Mózes a bûnáldozatra való bak felõl, de ímé elégett vala. Haragra gerjede azért Eleázár és Ithamár ellen, Áronnak megmaradt fiai ellen, mondván:(HU)
3 Mózes 10:17 Miért nem ettétek meg a bûnért való áldozatot a szenthelyen? Hiszen igen szentséges az, és néktek adta azt [az] [Úr a] gyülekezet vétkének hordozásáért, hogy engesztelést szerezzetek annak az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 10:18 Ímé, nem vitetett be annak vére a szenthely belsejébe, meg kellett volna azért ennetek a szenthelyen, a mint megparancsoltam vala.(HU)
3 Mózes 10:19 Áron pedig szóla Mózesnek: Ímé ma áldozták meg az õ bûnért való áldozatukat és egészen égõáldozatukat az Úr elõtt, engem pedig ilyen [keserûségek] értek: Ha megettem volna ma a bûnért való áldozatot, vajjon jó lett volna-é az Úr elõtt?(HU)
3 Mózes 10:20 Mikor ezt hallotta vala Mózes, jónak tetszék ez néki.(HU)
3 Mózes 11:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván nékik:(HU)
3 Mózes 11:2 Szóljatok Izráel fiainak, mondván: Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek minden barmok közül, a melyek vannak e földön:(HU)
3 Mózes 11:3 Mindazt, a minek hasadt a körme, és egészen ketté hasadt körme van, és kérõdzõ a barmok közt, megehetitek.(HU)
3 Mózes 11:4 De a kérõdzõk és a hasadt körmûek közül ne egyétek meg ezeket: A tevét, mert az kérõdzõ ugyan, de nincs hasadt körme; tisztátalan ez néktek.(HU)
3 Mózes 11:5 A hörcsököt, mert kérõdzõ ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez néktek.(HU)
3 Mózes 11:6 A nyulat, mert kérõdzõ ugyan, de nem hasadt a körme; tisztátalan ez néktek.(HU)
3 Mózes 11:7 És a disznót, mert hasadt körmû ugyan és egészen ketté hasadt körme van, de nem kérõdzik; tisztátalan ez néktek.(HU)
3 Mózes 11:8 Ezeknek húsából ne egyetek, és holttestöket se illessétek; tisztátalanok ezek néktek.(HU)
3 Mózes 11:9 Mindazokból, a melyek a vizekben élnek, ezeket ehetitek meg: A minek úszószárnya és pikkelye van a vizekben, tengerekben és folyóvizekben, azokat mind egyétek meg.(HU)
3 Mózes 11:10 A minek pedig nincsen úszószárnya és pikkelye a tengerekben és folyóvizekben, legyen az akármely vízben nyüzsgõ, és akármely vízben élõ állat; mind útálatos az néktek.(HU)
3 Mózes 11:11 De legyenek [is] útálatosak néktek; azoknak húsából ne egyetek, és holttestöket is útáljátok.(HU)
3 Mózes 11:12 A minek nincs úszószárnya és pikkelye a vizekben, mind útálatos az néktek.(HU)
3 Mózes 11:13 A szárnyas állatok közül pedig ezeket útáljátok; meg ne egyétek, útálatosak ezek: a sas, a saskeselyû és a halászó sas.(HU)
3 Mózes 11:14 A sólyom és a héja az õ nemével.(HU)
3 Mózes 11:15 Minden holló az õ nemével.(HU)
3 Mózes 11:16 A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az õ nemével.(HU)
3 Mózes 11:17 A kuvik, a hattyú és a füles bagoly.(HU)
3 Mózes 11:18 A bölömbika, a pelikán és a gém.(HU)
3 Mózes 11:19 Az eszterág és a szarka az õ nemével, a büdös banka és a denevér.(HU)
3 Mózes 11:20 Minden szárnyas féreg, a mely négy lábon jár, útálatos néktek.(HU)
3 Mózes 11:21 Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas férgek közül, a melynek lábain felûl [szökõ-]szárai vannak, hogy szökdécselhessen azokkal a földön.(HU)
3 Mózes 11:22 Ezeket egyétek meg azok közül: az arbé-sáskát az õ nemével, a szolám- sáskát az õ nemével, a khargol-sáskát az õ nemével és a khagab-sáskát az õ nemével.(HU)
3 Mózes 11:23 Minden egyéb négylábú szárnyas féreg pedig útálatos legyen néktek.(HU)
3 Mózes 11:24 És ezekkel tisztátalanokká teszitek magatokat; mindaz, a ki illeti holttestüket, tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 11:25 Mindaz pedig, a ki hordozza azoknak holttestét, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 11:26 Minden barom, a melynek hasadt a körme, de nincs egészen ketté hasadva, és nem kérõdzik, tisztátalan legyen néktek; valaki illeti azt, tisztátalan legyen.(HU)
3 Mózes 11:27 Minden állat, a mely a négylábúak között a talpán jár, tisztátalan legyen néktek; mindaz, a ki azoknak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 11:28 A ki pedig hordozza azoknak holttestét, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. Tisztátalanok azok néktek.(HU)
3 Mózes 11:29 A földön csúszó-mászó állatok között pedig ezek legyenek tisztátalanok: a menyét, az egér és a gyík az õ nemével.(HU)
3 Mózes 11:30 A sündisznó, a kaméleon, a tarka gyík, a csiga és a vakondok.(HU)
3 Mózes 11:31 Ezek tisztátalanok néktek minden csúszó-mászó között; valaki illeti ezeket holtuk után, tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 11:32 És minden, a mire ezek közül holtuk után esik valamelyik, tisztátalan legyen; akármely faedény, akár ruha, vagy bõr, vagy zsák; akármely eszköz, a mivel dolgozni szoktak, vízbe tétessék, és tisztátalan legyen estvéig, ezután tiszta legyen.(HU)
3 Mózes 11:33 Akármely cserépedény pedig, a melybe beleesik [valami] azokból, mindazzal együtt, a mi benne van, tisztátalan legyen, és az [edényt] törjétek el.(HU)
3 Mózes 11:34 Minden megehetõ eledel, a melyhez [az] [ilyen edénybõl] víz jut, tisztátalan, és minden megiható ital is minden [ilyen] edényben tisztátalan legyen.(HU)
3 Mózes 11:35 És minden, a mire azoknak holttestébõl esik [valami], tisztátalan; kemencze és tûzhely lerontassék; tisztátalanok azok és tisztátalanok legyenek néktek.(HU)
3 Mózes 11:36 De a forrás, a kút, az egybegyûlt víz tiszta legyen; de a mi azoknak holttestéhez ér, tisztátalan.(HU)
3 Mózes 11:37 Hogyha azoknak holttestébõl reáesik is valamely vetõmagra, a mely elvetendõ, tiszta legyen [az.](HU)
3 Mózes 11:38 De ha vizet töltenek a magra, és úgy esik rá azoknak holttestébõl, tisztátalan az ilyen néktek.(HU)
3 Mózes 11:39 Hogyha olyan hullik el a barmok közül, a mely eledeletek néktek; a ki annak holttestét illeti, tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 11:40 A ki pedig eszik annak holttestébõl, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig. És mossa meg ruháit az is, a ki hordozta annak holttestét, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 11:41 Mindaz is, a mi csúszik-mászik a földön, útálatos legyen, meg ne egyétek.(HU)
3 Mózes 11:42 Mindazt, a mi hason csúszik, és mindazt, a mi négy, sõt mindazt, a mi több lábon jár, a földön csúszó-mászó bármely állatot, meg ne egyétek ezeket, mert útálatosak ezek.(HU)
3 Mózes 11:43 Meg ne fertéztessétek magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat azokkal, hogy tisztátalanokká legyetek általok.(HU)
3 Mózes 11:44 Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat semmiféle állat által, a mely csúszik-mászik a földön.(HU)
3 Mózes 11:45 Mert én vagyok az Úr, a ki felhoztalak titeket Égyiptom földébõl, hogy Istenetekké legyek néktek; legyetek azért szentek, mert én szent vagyok.(HU)
3 Mózes 11:46 Ez a törvény a baromfélékrõl, a szárnyas állatokról, minden élõ állatról, a mely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, a mely csúszik- mászik a földön.(HU)
3 Mózes 11:47 Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között, az olyan állat között, a mely megehetõ, és az olyan állat között, a mely meg nem ehetõ.(HU)
3 Mózes 12:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 12:2 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha az asszony lebetegszik, és fiat szül, tisztátalan legyen hét napig; az õ havi betegségének ideje szerint legyen tisztátalan.(HU)
3 Mózes 12:3 A nyolczadik napon pedig metéljék körül a [fiú] férfitestének bõrét.(HU)
3 Mózes 12:4 Azután harminczhárom napig maradjon [otthon] a vértõl való tisztulás miatt; semmi szent dolgot ne illessen, a szent helyre se menjen be, míg el nem telnek az õ tisztulásának napjai.(HU)
3 Mózes 12:5 Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi betegségekor, és hatvanhat napig maradjon [otthon] a vértõl való tisztulása végett.(HU)
3 Mózes 12:6 Mikor pedig letelnek az õ tisztulásának napjai, fiú miatt vagy leány miatt, hozzon egészen égõáldozatul esztendõs bárányt, galambfiat vagy gerliczét bûnért való áldozatul, a gyülekezet sátorának nyílása elé a paphoz.(HU)
3 Mózes 12:7 És áldozza meg azt az Úr elõtt; és szerezzen néki engesztelést; így lesz tisztává az õ vérfolyása után. Ez a törvénye a fiút vagy leányt szülõ asszonynak.(HU)
3 Mózes 12:8 Ha pedig nincs elég módja bárányhoz, vigyen két gerliczét vagy két galambfiat, egyiket egészen égõáldozatul, a másikat bûnért való áldozatul, és szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.(HU)
3 Mózes 13:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:(HU)
3 Mózes 13:2 Ha valamely ember testének bõrén daganat, vagy tarjagosság, vagy fehér folt támad, és az õ testének bõrén poklos fakadékká lehet: vigyék el [az] [ilyet] Áronhoz, a paphoz, vagy egyvalamelyikhez az õ papfiai közül.(HU)
3 Mózes 13:3 És nézze meg a pap azt a test bõrén lévõ fakadékot. Ha a szõr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadéknak felülete mélyebben van az õ testének bõrénél: akkor poklos fakadék az. Mihelyt látja ezt a pap, tisztátalannak ítélje azt.(HU)
3 Mózes 13:4 Ha pedig fehér folt van a teste bõrén, de annak felülete nincs mélyebben a bõrnél, és a szõre sem változott meg fehérré, akkor rekeszsze külön a pap a fakadékos [embert] hét napig.(HU)
3 Mózes 13:5 A hetedik napon pedig nézze meg õt a pap, s ha szerinte a fakadék egy állapotban van, át nem terjedt tovább a fakadék a bõrön, a pap másodszor is rekeszsze õt külön hét napig.(HU)
3 Mózes 13:6 Nézze meg õt azután a pap a hetedik napon másodszor is, és ha a fakadék meghalványodott, és nem terjedt tovább a bõrön a fakadék, tisztának ítélje õt a pap; tarjagosság az, mossa meg azért a ruháit és legyen tiszta.(HU)
3 Mózes 13:7 De ha a tarjagosság tovább terjedt a bõrön, miután a papnál az õ megtisztulása végett jelentkezett: akkor másodszor is jelentse magát a papnál.(HU)
3 Mózes 13:8 És ha látja a pap, hogy ímé tovább terjedt a tarjagosság a bõrön: ítélje azt a pap tisztátalannak, poklosság az.(HU)
3 Mózes 13:9 Ha poklos fakadék lesz az emberen, vigyék tehát azt a paphoz.(HU)
3 Mózes 13:10 És ha látja a pap, hogy ímé fehér daganat van a bõrön, és az a szõrt fehérré változtatta, és vadhús van a daganatban:(HU)
3 Mózes 13:11 Idûlt poklosság az az õ testének bõrén; azért tisztátalannak ítélje azt a pap, ne is rekesztesse külön azt, mert tisztátalan az.(HU)
3 Mózes 13:12 Ha pedig folyton fejlõdik a poklosság a bõrön, és a poklos fakadék elborítja a fakadékosnak egész bõrét tetõtõl talpig mindenfelé, a merre a pap szemei látnak;(HU)
3 Mózes 13:13 És ha látja a pap, hogy ímé elborította a poklosság annak egész testét: akkor ítélje tisztának a fakadékot; mivelhogy egészen fehérré változott az, tiszta az.(HU)
3 Mózes 13:14 De mihelyt vadhús mutatkozik abban, tisztátalan legyen.(HU)
3 Mózes 13:15 Ha meglátja a pap a vadhúst, tisztátalannak ítélje azt; a vadhús tisztátalan legyen, poklosság az.(HU)
3 Mózes 13:16 De ha a vadhús eltûnik, és fehérré változik, akkor menjen a paphoz.(HU)
3 Mózes 13:17 És ha megnézi azt a pap, és a fakadék csakugyan fehérré változott, akkor ítélje a pap a fakadékot tisztának, tiszta az.(HU)
3 Mózes 13:18 Ha pedig valakinek a teste bõrén kelevény volt, de begyógyult,(HU)
3 Mózes 13:19 És a kelevény helyén fehér daganat, vagy vörhenyes fehér folt támad, jelentse magát a papnál.(HU)
3 Mózes 13:20 És ha látja a pap, hogy íme annak felülete alább esik a bõrnél, és a szõre fehérré változott: akkor ítélje azt a pap tisztátalannak; poklos fakadék az, a mi a kelevényben fakadt.(HU)
3 Mózes 13:21 Ha pedig megnézi azt a pap, és íme nincs abban fehér szõr, és nem is esett alább a bõrnél, sõt meghalványodott az: akkor rekeszsze külön azt a pap hét napig.(HU)
3 Mózes 13:22 Ha azonban tovább terjed a bõrön; akkor tisztátalannak ítélje azt a pap, [poklos] fakadék az.(HU)
3 Mózes 13:23 De ha elébbi állapotában marad a folt, nem terjedt: a kelevény forradása az, azért tisztának ítélje azt a pap.(HU)
3 Mózes 13:24 Vagy ha valaki testének bõrén égési seb lesz, és a seb helyén vörhenyesfehér folt támad vagy fehér;(HU)
3 Mózes 13:25 És megnézi azt a pap, és íme a szõr fehérré változott a foltban, és annak felülete mélyebben van a bõrnél: poklosság az, a mi a seben fakadt, azért ítélje azt a pap tisztátalannak, poklos fakadék az.(HU)
3 Mózes 13:26 De ha megnézi azt a pap, és ímé nincs a foltban fehér szõr, és nem is esett az alább a bõrnél, sõt meg is halványodott az: akkor rekeszsze azt külön a pap hét napig.(HU)
3 Mózes 13:27 És nézze meg azt a pap a hetedik napon; ha tovább terjedt a bõrön, akkor tisztátalannak ítélje azt a pap, poklos fakadék az.(HU)
3 Mózes 13:28 Ha pedig elébbi állapotában van a folt, nem terjedt a bõrön, sõt meg is halványodott, égési daganat az; azért tisztának ítélje azt a pap, mert égési seb forradása az.(HU)
3 Mózes 13:29 És ha valamely férfiúnak vagy asszonynak fakadéka támad a fején vagy a szakállában,(HU)
3 Mózes 13:30 És a pap megnézi a fakadékot, és íme annak felülete mélyebben van a bõrnél; és abban a szõr sárga és vékony: akkor ítélje azt a pap tisztátalannak, var az, fejnek vagy szakállnak poklossága az.(HU)
3 Mózes 13:31 Ha pedig megnézi a pap a varas fakadékot, és ímé annak felülete nincsen mélyebben a bõrnél, és nincsen abban fekete szõr: akkor rekeszsze külön a pap [azt], [a kinek] varas fakadéka [van,] hét napig.(HU)
3 Mózes 13:32 És nézze meg a pap a fakadékot a hetedik napon, és ha nem terjedt a var, és nem lett benne sárga szõr, és a varnak felülete nem lett mélyebbé a bõrnél:(HU)
3 Mózes 13:33 Akkor borotválkozzék meg, de a varat le ne borotválja; a pap pedig másodszor is rekeszsze külön a varas [embert] hét napig.(HU)
3 Mózes 13:34 És a pap nézze meg a varat a hetedik napon, és ha nem terjed a var a bõrön, és annak felülete nincsen mélyebben a bõrnél: akkor tisztának ítélje azt a pap és mossa meg a ruháit, és tiszta lesz.(HU)
3 Mózes 13:35 De ha tovább terjed a var a bõrön, miután tisztának ítélte azt,(HU)
3 Mózes 13:36 És megnézi azt a pap, és csakugyan terjedt a var a bõrön: akkor ne is kutasson a pap a sárga szõr után, tisztátalan az.(HU)
3 Mózes 13:37 De ha a var szerinte egy állapotban van, és fekete szõr indult abban, meggyógyult az a var, tiszta az; tisztának ítélje azt a pap.(HU)
3 Mózes 13:38 Ha pedig valamely férfi vagy asszony testének bõrén foltok, fehér foltok támadnak,(HU)
3 Mózes 13:39 És megnézi a pap, és ímé a testök bõrén lévõ foltok halavány fehérek: a bõrön fakadt sömör az, tiszta az az [ember].(HU)
3 Mózes 13:40 Hogyha valamely embernek egészen elhull a haja, kopasz az, [és] tiszta az.(HU)
3 Mózes 13:41 És ha elõlrõl hull el a haja, elõl kopasz az, [és] tiszta az.(HU)
3 Mózes 13:42 Hogyha pedig az õ egész kopasz, vagy elõl kopasz fején vörhenyes fehér fakadék támad, poklos fakadék az az õ egész kopasz vagy elõl kopasz fején.(HU)
3 Mózes 13:43 Ha megnézi azt a pap, és ímé a fakadék daganata vörhenyes fehér az õ egész kopasz vagy elõl kopasz fején, olyanforma, mint a test bõrén való poklosság:(HU)
3 Mózes 13:44 Poklos ember az, tisztátalan az, igen tisztátalannak ítélje azt a pap, mivelhogy fején van a fakadékja.(HU)
3 Mózes 13:45 A poklos ember pedig, a kin a fakadék van, megszaggatott ruhában és mezítelen fõvel legyen, és a bajuszát fedezze be, és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan!(HU)
3 Mózes 13:46 Mindaddig tisztátalan legyen, a míg rajta van a fakadék, tisztátalan az; csak õ maga lakjék, a táboron kivül legyen az õ lakása.(HU)
3 Mózes 13:47 Hogyha pedig valami ruhán van a poklos fakadék, gyapjú ruhán vagy len ruhán,(HU)
3 Mózes 13:48 Vagy lenbõl és gyapjúból készült fonadékon vagy szöveten; vagy bõrön, vagy valamely bõrbõl való készítményen;(HU)
3 Mózes 13:49 És ha az a fakadék zöld vagy vörhenyes színû a ruhán, vagy bõrön, vagy szöveten, vagy fonadékon, vagy akármely bõrbõl való eszközön: poklos fakadék az, mutassák azért meg a papnak.(HU)
3 Mózes 13:50 És nézze meg a pap a fakadékot és rekeszsze külön [azt a min] a fakadék van, hét napig.(HU)
3 Mózes 13:51 A hetedik napon pedig nézze meg a fakadékot. Ha terjed a fakadék a ruhán vagy szöveten, vagy fonadékon vagy bõrön, és akármely készítményen, a mivé a bõr feldolgoztatik: emésztõ poklosság az a fakadék, tisztátalan az.(HU)
3 Mózes 13:52 Azért égesse meg azt a ruhát, vagy a gyapjúból vagy a lenbõl készült szövetet vagy fonadékot, vagy akármely bõrbõl való eszközt, a melyen a fakadék leend; mert emésztõ poklosság az, tûzön égessék meg [azt.](HU)
3 Mózes 13:53 De ha megnézi a pap, és ímé nem terjedt a fakadék a ruhán, vagy szöveten, vagy fonadékon, vagy akármely bõrbõl való eszközön:(HU)
3 Mózes 13:54 Akkor parancsolja meg a pap, hogy mossák meg azt, a min a fakadék van, és rekeszsze külön azt másodszor is hét napig.(HU)
3 Mózes 13:55 Ha pedig megnézi azt a pap a mosás után, és ímé a fakadék nem változtatta meg a színét; ha nem terjedt is a fakadék, tisztátalan az, tûzben égesd meg azt; beevõdés az, akár a fonákján, akár a színén legyen az.(HU)
3 Mózes 13:56 De ha látja a pap, hogy ímé meghalványodék a fakadék a megmosatása után: akkor szakaszsza el azt a ruhától vagy bõrtõl, vagy a szövettõl vagy a fonadéktól.(HU)
3 Mózes 13:57 És ha mégis mutatkozik a ruhán vagy szöveten, vagy fonadékon, vagy akármely bõrbõl való eszközön: akkor kiújulás az; tûzzel égesd meg azt, a min a fakadék van.(HU)
3 Mózes 13:58 Azt a ruhát pedig, vagy szövetet, vagy fonadékot, vagy akármely bõrbõl való eszközt, a melyet megmostál, ha eltávozik rólok a fakadék, mosd meg másodszor is, és tiszta lesz.(HU)
3 Mózes 13:59 Ez a törvénye a poklos fakadéknak, akár gyapjú-, akár lenruhán, akár szöveten, akár fonadékon, vagy akármely bõrbõl való eszközön legyen, hogy tisztának vagy tisztátalannak ítéltessék.(HU)
3 Mózes 14:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 14:2 Ez legyen a poklos embernek törvénye az õ megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz.(HU)
3 Mózes 14:3 A pap pedig menjen ki a táboron kivül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:(HU)
3 Mózes 14:4 Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élõ, tiszta madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot;(HU)
3 Mózes 14:5 Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.(HU)
3 Mózes 14:6 Az élõ madarat [pedig,] vegye azt és a czédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élõ madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.(HU)
3 Mózes 14:7 És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élõ madarat pedig bocsássa szabadon a mezõre.(HU)
3 Mózes 14:8 Azután a megtisztulandó ember mossa ki az õ ruháit, borotválja le minden szõrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be azután a táborba, de a sátorán kivül maradjon hét napig.(HU)
3 Mózes 14:9 A hetedik napon pedig borotválja le minden szõrét: a haját, szakállát, szemöldökeit és minden [egyéb] szõrét borotválja le, és mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz.(HU)
3 Mózes 14:10 A nyolczadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nõstény bárányt, egy esztendõst, és olajjal elegyített három tized [efa] lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt.(HU)
3 Mózes 14:11 A pap pedig, a ki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához.(HU)
3 Mózes 14:12 És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 14:13 A bárányt pedig ott ölje meg, a hol a bûnért való áldozatot és az egészen égõáldozatot ölik meg a szent helyen; mert a miképen a bûnért, azonképen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az.(HU)
3 Mózes 14:14 És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak vérébõl, és kenje meg azzal a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, és az õ jobb kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét.(HU)
3 Mózes 14:15 Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére.(HU)
3 Mózes 14:16 És mártsa be a pap az õ jobb kezének újját az olajba, mely az õ bal tenyerén van, és hintsen az olajból az újjával hétszer az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 14:17 A maradék olajból pedig, a mely az õ tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül.(HU)
3 Mózes 14:18 És a mi megmarad az olajból, a mely a pap tenyerén van, kenje a megtisztulandó ember fejére; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 14:19 Azután készítsen a pap bûnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az égõáldozatot.(HU)
3 Mózes 14:20 És vigye fel a pap az égõáldozatot és az ételáldozatot az oltárra; így szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz.(HU)
3 Mózes 14:21 Hogyha pedig szegény õ, és nincs módja [azokhoz,] akkor vegyen egy bárányt vétekért való áldozatul meglóbálás végett, hogy engesztelésül legyen érte; meg egy tized [efa] lisztlángot, olajjal elegyítve, ételáldozatul, és egy lóg olajt.(HU)
3 Mózes 14:22 És két gerliczét vagy két galambfiat, a mint a módja engedi, és legyen az egyik bûnért való áldozat, a másik pedig egészen égõáldozat.(HU)
3 Mózes 14:23 És vigye azokat az õ tisztulásának nyolczadik napján a paphoz, a gyülekezet sátorának nyílásához, az Úr elébe.(HU)
3 Mózes 14:24 És vegye a pap a vétekért való áldozat bárányát, és a lóg olajt, és lóbálja meg azokat a pap az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 14:25 Azután ölje meg a vétekért való áldozat bárányát, és vegyen a pap a vétekért való áldozat vérébõl, és kenjen a megtisztulandó ember jobb fülének czimpájára, és jobb kezének hüvelykére, és jobb lábának hüvelykére.(HU)
3 Mózes 14:26 Az olajból pedig töltsön a pap a papnak baltenyerére.(HU)
3 Mózes 14:27 És hintsen a pap az õ jobb kezének újjával az olajból, a mely az õ bal tenyerén van, hétszer az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 14:28 Azután kenje meg a pap a tenyerén levõ olajból a megtisztulandó jobb fülének czimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérének helyén.(HU)
3 Mózes 14:29 A mi pedig megmarad a pap tenyerén levõ olajból, kenje a megtisztulandó fejére, hogy engesztelésül legyen érette az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 14:30 És készítse el az egyiket a gerliczék közül, vagy galambfiak közül, a melyik az õ módjától telik.(HU)
3 Mózes 14:31 Azt, a mi kitelik az õ módjától: az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul az ételáldozattal egybe; így szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 14:32 Ez a törvénye annak, a kin poklos fakadék van, [de] a kinek nincs módja az õ megtisztulásánál.(HU)
3 Mózes 14:33 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:(HU)
3 Mózes 14:34 Mikor bementek majd a Kanaán földére, a melyet én adok néktek birtokul, és a ti birtokotokban levõ föld valamelyik házára poklosságot bocsátok:(HU)
3 Mózes 14:35 Akkor menjen el az, a kié a ház, és jelentse meg a papnak, mondván: Mint a poklosság, olyan mutatkozik nálam a házban.(HU)
3 Mózes 14:36 A pap pedig parancsolja meg, hogy takarítsák ki a házat, mielõtt oda menne a pap a poklosság megnézésére, hogy semmi se legyen tisztátalanná, a mi a házban van; és csak azután menjen be a pap a ház megnézésére.(HU)
3 Mózes 14:37 És ha látja a poklosságot, hogy ímé a poklosság a háznak falain zöld vagy vörhenyes horpadásokban [mutatkozik,] és annak felülete alább esik a falnál:(HU)
3 Mózes 14:38 Akkor menjen ki a pap a házból, a háznak ajtaja elé, és zárja be a házat hét napra.(HU)
3 Mózes 14:39 A hetedik napon pedig térjen vissza a pap, és ha látja, hogy ímé elterjedt a poklosság a ház falán:(HU)
3 Mózes 14:40 Akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a köveket, a melyeken a poklosság van, és vessék azokat a városon kivül tisztátalan helyre;(HU)
3 Mózes 14:41 A házat pedig vakartassa le belül köröskörül, és a tapasztékot, a melyet levakartak, töltsék a városon kivül tisztátalan helyre.(HU)
3 Mózes 14:42 És vegyenek elõ más köveket, és illeszszék be ama kövek helyére; tapasztékot is mást vegyenek, és tapasszák be a házat.(HU)
3 Mózes 14:43 Hogyha a poklosság visszatér, és kiújul a házon, miután kiszedték a köveket, és miután levakarták a házat, és miután be is tapasztották azt:(HU)
3 Mózes 14:44 Akkor menjen be a pap, és nézze meg, és ha ímé tovább terjedt a poklosság a házon: emésztõ poklosság az a házon, tisztátalan az;(HU)
3 Mózes 14:45 Rontsák azért le a házat köveivel együtt, és a fáit is, a háznak minden tapasztékát is; és vigyék a városon kívül tisztátalan helyre.(HU)
3 Mózes 14:46 A ki pedig bemegy a házba akármikor, a míg az zárva van, tisztátalan legyen az estvéig.(HU)
3 Mózes 14:47 És a ki meghál abban a házban, mossa meg a ruháit, és a ki eszik abban a házban, az is mossa meg a ruháit.(HU)
3 Mózes 14:48 Ha pedig bemegy a pap és látja, hogy ímé nem terjedt a poklosság a házon, miután megtapasztották a házat: akkor tisztának ítélje a pap a házat, mert megszûnt a poklosság.(HU)
3 Mózes 14:49 A háznak megtisztítása végett pedig vegyen elõ két madarat, czédrusfát, karmazsint és izsópot.(HU)
3 Mózes 14:50 És ölje meg az egyik madarat cserépedényben, forrásvíz felett.(HU)
3 Mózes 14:51 Azután vegye a czédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élõ madarat, és mártsa be azokat a megölt madár vérébe és a forrásvízbe, és hintse meg [azzal] a házat hétszer.(HU)
3 Mózes 14:52 És tisztítsa meg a házat a madár vérével, a forrásvízzel, az élõ madárral, a czédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.(HU)
3 Mózes 14:53 Az élõ madarat pedig bocsássa el a városon kivül a mezõre, így szerezzen engesztelést a házért, és tiszta lesz.(HU)
3 Mózes 14:54 Ez a törvénye mindenféle poklos fakadéknak és varnak.(HU)
3 Mózes 14:55 A ruha és a ház poklosságának is.(HU)
3 Mózes 14:56 A daganatnak, a tarjagosságnak és a fehér foltnak;(HU)
3 Mózes 14:57 Hogy megtudhassák: mikor tiszta és mikor tisztátalan [valami? ]Ez a poklosság törvénye.(HU)
3 Mózes 15:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek s Áronnak, mondván:(HU)
3 Mózes 15:2 Szóljatok Izráel fiainak és mondjátok meg nékik: Ha valamely férfiúnak magfolyása támad, az õ folyása tisztátalan.(HU)
3 Mózes 15:3 És pedig tisztátalan lesz e folyás miatt: [akár] folytonos az õ magfolyása, akár megreked testében ez a folyás; tisztátalanság ez õ nála.(HU)
3 Mózes 15:4 Minden ágy, a melyen fekszik a magfolyós, tisztátalan, és minden holmi is, a melyre ráül, tisztátalan lesz.(HU)
3 Mózes 15:5 Valaki azért illeti az õ ágyát, mossa meg a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:6 Az is, aki a holmira ül, a melyen a magfolyós ült vala, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:7 Az is, a ki illeti a magfolyósnak testét, mossa meg a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:8 És ha ráköp a magfolyós a tiszta emberre, mossa meg [ez] a ruháját, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:9 És minden nyereg is, a melyre a magfolyós ráült, tisztátalan legyen.(HU)
3 Mózes 15:10 És akárki is, a ki illet valamit, a mi annak alatta vala, tisztátalan legyen estvéig, és a ki hordozza azokat, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:11 És mindaz, a kit illet a magfolyós, úgy hogy kezeit le nem öblíti vízzel, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:12 A cserépedény pedig, a melyet a magfolyós illet, törettessék el, minden faedény pedig öblíttessék ki vízzel.(HU)
3 Mózes 15:13 Mikor pedig megtisztul a magfolyós az õ folyásából, akkor számláljon hét napot az õ tisztulására, és mossa meg ruháit, és a testét is mossa le forrásvízben, és tiszta lesz.(HU)
3 Mózes 15:14 És a nyolczadik napon vegyen elõ két gerliczét vagy két galambfiat, és menjen el az Úr elé, a gyülekezet sátorának nyílásához, és adja azokat a papnak.(HU)
3 Mózes 15:15 És készítse el azokat a pap; az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat egészen égõáldozatul; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt az õ magfolyása miatt.(HU)
3 Mózes 15:16 Ha valamely férfiúnak magömlése van, mossa meg az egész testét vízben, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:17 És minden ruha, és minden bõr, a melyre a magömlés kihat, mosattassék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig,(HU)
3 Mózes 15:18 És az asszony is, a kivel férfiú hál magömléssel. Mosódjanak meg vízben, és tisztátalanok legyenek estvéig.(HU)
3 Mózes 15:19 Mikor asszony lesz magfolyóssá [és] véressé lesz az õ magfolyása a testén, hét napig legyen az õ havi bajában, és valaki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:20 Mindaz is, a min hál az õ havi bajában, tisztátalan legyen és mindaz is, a min ül, tisztátalan legyen.(HU)
3 Mózes 15:21 És mindaz, a ki illeti az õ ágyát, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:22 És mindaz is, a ki illet bármely holmit, a melyen ült, mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:23 Sõt ha valaki az õ ágyán, vagy a holmikon illet is valamit, a melyeken õ ült, tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:24 Ha pedig vele hál valaki, és reá ragad arra az õ havi baja: tisztátalan legyen hét napig, és minden ágy is, a melyen fekszik, tisztátalan legyen.(HU)
3 Mózes 15:25 És hogyha sok napig tart az asszonynak az õ vérfolyása a havi bajának idején kivül, vagy ha a folyás a havi bajon túl tart: valameddig az õ tisztátalanságának folyása tart, úgy legyen, mint havi bajának idején, tisztátalan az.(HU)
3 Mózes 15:26 Minden ágy, a melyen fekszik az õ folyásának egész ideje alatt, olyan legyen, mint a havi baja idejében lévõ ágya, és minden holmi is, a melyre ráül, tisztátalan legyen, mint az õ havi bajának tisztátalansága alatt.(HU)
3 Mózes 15:27 És mindaz is, a ki illeti azokat, tisztátalan lesz, mossa meg azért a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
3 Mózes 15:28 Ha pedig megtisztul az õ folyásából: számláljon hét napot, és azután tiszta legyen.(HU)
3 Mózes 15:29 A nyolczadik napon pedig vegyen elõ két gerliczét vagy két galambfiat, és vigye el azokat a papnak, a gyülekezet sátorának nyílásához.(HU)
3 Mózes 15:30 És készítse el a pap az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul; így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt az õ tisztátalanságának folyása miatt.(HU)
3 Mózes 15:31 Így tartsátok vissza Izráel fiait az õ tisztátalanságuktól, hogy meg ne haljanak az õ tisztátalanságuk miatt, megfertõztetvén az én hajlékomat, a mely közöttök van.(HU)
3 Mózes 15:32 Ez a törvénye a magfolyósnak, és annak, a kinek magömlése van, a mi által tisztátalanná lesz;(HU)
3 Mózes 15:33 És a havi bajban szenvedõnek és a magfolyásban lévõnek, férfinak és asszonynak, és annak a férfiúnak a ki tisztátalan asszonynyal hál.(HU)
3 Mózes 16:1 És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, a kik akkor haltak meg, a mikor az Úrhoz járultak vala.(HU)
3 Mózes 16:2 És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, a mely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhõben jelenek meg a fedél felett.(HU)
3 Mózes 16:3 Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bûnért való áldozatul, és egy kossal égõáldozatul.(HU)
3 Mózes 16:4 Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek; mossa meg azért a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket.(HU)
3 Mózes 16:5 Izráel fiainak gyülekezetétõl pedig vegyen át két kecskebakot bûnért való áldozatul, és egy kost egészen égõáldozatul.(HU)
3 Mózes 16:6 És áldozza meg Áron a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért.(HU)
3 Mózes 16:7 Azután vegye elõ a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához,(HU)
3 Mózes 16:8 És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért.(HU)
3 Mózes 16:9 És áldozza meg Áron azt a bakot, a melyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bûnért való áldozatul.(HU)
3 Mózes 16:10 Azt a bakot pedig, a melyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, [és] hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.(HU)
3 Mózes 16:11 Áron pedig úgy áldozza meg a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bûnért való áldozati tulkot, a mely az övé.(HU)
3 Mózes 16:12 És vegye tele a tömjénezõt eleven szénnel az oltárról, a mely az Úr elõtt van, és vegye tele a két markát a porrá tört fûszerekbõl való füstölõbõl, és vigye be a függönyön belõl.(HU)
3 Mózes 16:13 És vesse a füstölõt a tûzre az Úr elõtt, hogy befedje a füstölõ felhõje a fedelet, a mely a bizonyság felett van, hogy meg ne haljon.(HU)
3 Mózes 16:14 Azután vegyen a tuloknak vérébõl és hintsen újjával a fedél felsõ színére napkelet felé; a fedél elõtt pedig hétszer hintsen újjával a vérbõl.(HU)
3 Mózes 16:15 És ölje meg a bûnért való áldozati bakot, a mely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belõl, és úgy cselekedjék annak vérével, a mint a tuloknak vérével cselekedett: hintse ugyanis azt a fedélre és a fedél elé.(HU)
3 Mózes 16:16 Így szerezzen engesztelést a szenthelynek Izráel fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt; mindenféle bûnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, a mely közöttök van, az õ tisztátalanságaik közepette.(HU)
3 Mózes 16:17 Senki se legyen a gyülekezet sátorában, a mikor bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az õ kijöveteléig; és végezzen engesztelést magáért, házanépéért, és Izráelnek egész gyülekezetéért.(HU)
3 Mózes 16:18 Azután menjen ki az oltárhoz, a mely az Úr elõtt van, és végezzen engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak vérébõl és a baknak vérébõl, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül.(HU)
3 Mózes 16:19 És hintsen arra a vérbõl az õ újjával hétszer; így tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságaitól.(HU)
3 Mózes 16:20 Miután pedig elvégezi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést; hozza elõ az élõ bakot.(HU)
3 Mózes 16:21 És tegye Áron mind a két kezét az élõ baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bûneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába,(HU)
3 Mózes 16:22 Hogy vigye el magán a bak minden õ hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában.(HU)
3 Mózes 16:23 Azután menjen be Áron a gyülekezet sátorába, és vesse le a gyolcs ruhákat, a melyeket felöltött, mikor bement a szenthelybe, és hagyja ott azokat.(HU)
3 Mózes 16:24 És mossa meg a testét vízben szent helyen, és öltse fel a maga ruháit, úgy menjen ki, és készítse el a maga egészen égõáldozatát és a nép egészen égõáldozatát, és végezzen engesztelést magáért és a népért.(HU)
3 Mózes 16:25 A bûnért való áldozat kövérjét pedig füstölögtesse el az oltáron.(HU)
3 Mózes 16:26 Az pedig, a ki elvitte az Azázelnek való bakot, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután menjen be a táborba.(HU)
3 Mózes 16:27 A bûnért való áldozati tulkot pedig, és a bûnért való áldozati bakot, a melyeknek vére engesztelés végett bevitetett a szenthelyre, vigye ki a táboron kivül, és égessék meg azoknak bõrét, húsát és ganéját tûzzel.(HU)
3 Mózes 16:28 És a ki elégeti ezeket, mossa meg ruháit, és a testét is mossa le vízben, és azután így menjen be a táborba.(HU)
3 Mózes 16:29 Örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónapnak tizedikén sanyargassátok meg magatokat és semmi munkát ne végezzetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.(HU)
3 Mózes 16:30 Mert ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket; minden bûnötöktõl megtisztultok az Úr elõtt.(HU)
3 Mózes 16:31 Szombatok szombatja ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat; örökkévaló rendtartás ez.(HU)
3 Mózes 16:32 És végezzen engesztelést a pap, a kit felkennek, és a kit az õ tisztére felavatnak, hogy paposkodjék az õ atyja helyett, és öltözködjék a gyolcs ruhákba, a szent ruhákba:(HU)
3 Mózes 16:33 És végezzen engesztelést a szentek szentjéért, és a gyülekezet sátoráért, és az oltárért is végezzen engesztelést, sõt a papokért és az egész összegyülekezett népért is engesztelést végezzen.(HU)
3 Mózes 16:34 És örökkévaló rendtartás legyen ez nálatok, hogy egyszer egy esztendõben engesztelést végezzenek Izráel fiainak minden bûnéért. És úgy cselekedék, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
3 Mózes 17:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 17:2 Szólj Áronnak és az õ fiainak és Izráel minden fiának, és mondd nékik: Ez az a dolog, a mit megparancsolt az Úr, mondván:(HU)
3 Mózes 17:3 Ha valaki Izráel házából ökröt, vagy bárányt, vagy kecskét öl le a táborban, vagy a ki öl a táboron kivül,(HU)
3 Mózes 17:4 És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy áldozattal járuljon az Úrhoz, az Úrnak hajléka elõtt: vérontásul tulajdoníttassék az annak az embernek; vért ontott, töröltessék ki azért az ilyen ember az õ népe közûl:(HU)
3 Mózes 17:5 Azért hogy vigyék el Izráel fiai az õ véres áldozataikat, a melyeket áldoznak vala a mezõn, vigyék el azokat az Úrnak, a gyülekezet sátorának nyílásához, a paphoz, és áldozzák meg azokat hálaáldozatul az Úrnak.(HU)
3 Mózes 17:6 És hintse a pap a vért az Úr oltárára, a mely a gyülekezet sátorának nyílásánál van, a kövérjét pedig füstölögtesse el kedves illatul az Úrnak.(HU)
3 Mózes 17:7 És ne áldozzák többé véres áldozataikat az ördögöknek, a kikkel õk paráználkodnak. Örökkévaló rendtartás legyen ez nékik nemzetségrõl nemzetségre.(HU)
3 Mózes 17:8 Mondjad nékik [ezt] is: Valaki az Izráel házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül, egészen égõáldozatot áldoz vagy véres áldozatot,(HU)
3 Mózes 17:9 És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy elkészítse azt az Úrnak: irtassék ki az ilyen ember az õ népe közül.(HU)
3 Mózes 17:10 És ha valaki Izráel házából, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, a ki a vért megette, és kiirtom azt az õ népei közül.(HU)
3 Mózes 17:11 Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levõ élet által szerez engesztelést.(HU)
3 Mózes 17:12 Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.(HU)
3 Mózes 17:13 És ha valaki Izráel fiai közül, vagy a köztök tartózkodó jövevények közül vadászásban vadat vagy madarat fog, a mely megehetõ: ontsa ki annak vérét, és fedje be azt földdel.(HU)
3 Mózes 17:14 Mert minden testnek élete az õ vére a benne levõ élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az õ vére; valaki megeszi azt, irtassék ki.(HU)
3 Mózes 17:15 Ha pedig valaki elhullott, vagy [vadtól] megszaggatott állatot eszik, akár benszülött, akár jövevény: mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig, azután tiszta.(HU)
3 Mózes 17:16 Hogyha meg nem mossa ruháit, sem a testét le nem mossa: viselje az õ vétségének terhét.(HU)
3 Mózes 18:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 18:2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd nékik: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 18:3 Ne cselekedjetek úgy, a mint Égyiptom földén cselekesznek, a hol laktatok; úgy se cselekedjetek, a mint Kanaán földén cselekesznek, a hová beviszlek titeket; se azoknak rendtartásai szerint ne járjatok.(HU)
3 Mózes 18:4 Az én végzéseim szerint cselekedjetek, és az én rendeleteimet tartsátok meg, azok szerint járván. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 18:5 Tartsátok meg azért az én rendeleteimet és az én végzéseimet, a melyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 18:6 Senki se közelgessen valamely vér szerint való rokonához, hogy felfedje annak szemérmét. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 18:7 A te atyádnak szemérmét és a te anyádnak szemérmét fel ne fedd; a te anyád õ, fel ne fedd az õ szemérmét.(HU)
3 Mózes 18:8 A te atyád feleségének szemérmét fel ne fedd, a te atyádnak szemérme az.(HU)
3 Mózes 18:9 A te atyád leányának, vagy a te anyád leányának, a te leánytestvérednek szemérmét, akár otthon született, akár kivül született legyen; fel ne fedd szemérmöket.(HU)
3 Mózes 18:10 A te fiad leányának szemérmét, vagy a te leányod leányáét, ezeknek szemérmét fel ne fedd, mert a te szemérmeid azok.(HU)
3 Mózes 18:11 A te atyád felesége leányának szemérmét, a ki a te atyádnak magzatja, leánytestvéred õ, fel ne fedd ennek szemérmét.(HU)
3 Mózes 18:12 A te atyád leánytestvérének szemérmét fel ne fedd, a te atyádnak vér szerint való rokona õ.(HU)
3 Mózes 18:13 A te anyád leánytestvérének szemérmét fel ne fedd, mert a te anyádnak vér szerint való rokona õ.(HU)
3 Mózes 18:14 A te atyád fiútestvérének szemérmét fel ne fedd, annak feleségéhez ne közelgess, nagynénéd õ.(HU)
3 Mózes 18:15 A te menyednek szemérmét fel ne fedd; a te fiadnak felesége õ: ne fedd fel az õ szemérmét.(HU)
3 Mózes 18:16 A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az.(HU)
3 Mózes 18:17 Valamely asszonynak és az õ leányának szemérmét fel ne fedd; az õ fiának leányát, vagy leányának leányát el ne vedd, hogy annak szemérmét felfedjed; mert vér szerint való rokonok õk; fajtalankodás ez.(HU)
3 Mózes 18:18 De feleségül se végy senkit az õ leánytestvére mellé, hogy ellenkezés ne legyen, ha felfeded õ mellette amannak szemérmét az õ életében.(HU)
3 Mózes 18:19 Asszonyhoz ne közelgess, az õ havi tisztátalansága alatt, hogy felfedjed az õ szemérmét.(HU)
3 Mózes 18:20 És a te felebarátodnak feleségéhez se add magad közösülésre, hogy azzal magadat megfertõztessed.(HU)
3 Mózes 18:21 A te magzatodból ne adj, hogy oda áldozzák a Moloknak, és meg ne szentségtelenítsd a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 18:22 Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonynyal hálnak: útálatosság az.(HU)
3 Mózes 18:23 És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertõztessed, és asszony se álljon meg barom elõtt, hogy meghágja õt; fertelmesség az.(HU)
3 Mózes 18:24 Egyikkel se fertõztessétek meg magatokat ezek közül; mert mindezekkel ama pogányok fertõztették meg magokat, kiket én kiûzök ti elõletek.(HU)
3 Mózes 18:25 És fertõzötté lett az a föld, de meglátogatom azon az õ gonoszságát, mert kiokádja az a föld az õ lakosait.(HU)
3 Mózes 18:26 Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez útálatosságok közül semmit meg ne cselekedjetek, se a benszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény:(HU)
3 Mózes 18:27 (Mert mindezeket az útálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, a mely elõttetek van; és fertelmessé lõn az a föld),(HU)
3 Mózes 18:28 Hogy ki ne okádjon titeket az a föld, ha megfertõztetitek azt, a mint kiokádja azt a népet, a mely elõttetek van.(HU)
3 Mózes 18:29 Mert a ki megcselekszik valamit ez útálatosságokból, mind kiirtatik az így cselekvõ ember az õ népe közül.(HU)
3 Mózes 18:30 Tartsátok meg azért a mit én megtartani rendelek, hogy egyet se kövessetek amaz útálatos szokásokból, a melyeket követtek ti elõttetek, és meg ne fertõztessétek magatokat azokkal. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 19:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 19:2 Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.(HU)
3 Mózes 19:3 Az õ anyját és atyját minden ember tisztelje, és az én szombatjaimat megtartsátok. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 19:4 Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 19:5 Hogyha hálaadó áldozatot áldoztok az Úrnak, úgy áldozzátok, hogy kedvesen fogadtassatok.(HU)
3 Mózes 19:6 A ti áldozástok napján és a következõn egyétek meg; a mi pedig harmadnapra marad, égessétek meg tûzben.(HU)
3 Mózes 19:7 Ha pedig harmadnapra eszik valaki abból, útálatos az, nem lehet kedves.(HU)
3 Mózes 19:8 És a ki eszi azt, viselje az õ álnokságának terhét; mivelhogy megfertõztette az Úrnak szentségét, irtassék ki az ilyen ember az õ népe közül.(HU)
3 Mózes 19:9 Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te mezõdnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.(HU)
3 Mózes 19:10 Szõlõdet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szõlõdnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 19:11 Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az õ felebarátját.(HU)
3 Mózes 19:12 És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertõzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 19:13 A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.(HU)
3 Mózes 19:14 Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 19:15 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.(HU)
3 Mózes 19:16 Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 19:17 Ne gyûlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az õ bûnének terhét.(HU)
3 Mózes 19:18 Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 19:19 Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetû ruha ne legyen rajtad.(HU)
3 Mózes 19:20 És ha valaki asszonynyal hál és közösül, és az valamely férfi hatalma alatt lévõ rabnõ, és sem ki nem váltatott, sem szabadon nem bocsáttatott: büntetés érje, de meg ne ölettessenek, mert nem volt szabad az asszony.(HU)
3 Mózes 19:21 [A férfiú] pedig vigye el az õ vétkéért való áldozatát az Úrnak a gyülekezet sátorának nyílásához: egy kost vétekért való áldozatul.(HU)
3 Mózes 19:22 És a pap szerezzen néki engesztelést, a vétekért való áldozat kosával az Úr elõtt, az õ bûnéért, a melyet elkövetett, és megbocsáttatik néki az õ bûne, a melyet elkövetett.(HU)
3 Mózes 19:23 Mikor pedig bementek arra a földre, és plántáltok ott mindenféle gyümölcstermõ fát, annak gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok, három esztendeig legyen az néktek körülmetéletlen: meg ne egyétek.(HU)
3 Mózes 19:24 A negyedik esztendõben pedig annak minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az Úrnak.(HU)
3 Mózes 19:25 Csak az ötödik esztendõben egyétek meg annak gyümölcsét, és annak termését magatoknak gyüjtsétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 19:26 Ne egyetek vérrel valót, ne varázsoljatok és ne bûvészkedjetek.(HU)
3 Mózes 19:27 A ti hajatokat kerekdedre ne nyírjátok, a szakállad végét se csúfítsd el.(HU)
3 Mózes 19:28 Testeteket a holt emberért meg ne hasogassátok, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 19:29 A te leányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adván azt; hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalansággal.(HU)
3 Mózes 19:30 Az én szombatjaimat megtartsátok; szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 19:31 Ne menjetek ígézõkhöz, és a jövendõmondókat ne tudakozzátok, hogy magatokat azokkal megfertõztessétek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 19:32 Az õsz ember elõtt kelj fel, és a vén ember orczáját becsüld meg, és félj a te Istenedtõl. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 19:33 Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok õt.(HU)
3 Mózes 19:34 Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való benszülött volna, és szeressed azt mint magadat, mert jövevények voltatok Égyiptom földén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 19:35 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, súlymértékben és ürmértékben.(HU)
3 Mózes 19:36 Igaz mérték, igaz font, igaz efa, és igaz hin legyen közöttetek. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl.(HU)
3 Mózes 19:37 Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 20:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 20:2 Izráel fiainak pedig mondd meg: Valaki Izráel fiai közül és az Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja az õ magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a földnek népe kövezze agyon kõvel.(HU)
3 Mózes 20:3 Én is kiontom haragomat az ilyen emberre, és kiirtom azt az õ népe közül, mivelhogy adott az õ magzatából a Moloknak, hogy megfertõztesse az én szentségemet, és megszentségtelenítse az én szent nevemet.(HU)
3 Mózes 20:4 Ha pedig a föld népe behúnyja szemeit az ilyen ember elõtt, a mikor az oda adja az õ magzatát a Moloknak, és azt meg nem öli:(HU)
3 Mózes 20:5 Akkor én ontom ki haragomat arra az emberre és annak házanépére, és kiirtom azt és mindazokat, a kik õ utána paráználkodnak, hogy a Molokkal paráználkodjanak, az õ népök közül.(HU)
3 Mózes 20:6 A mely ember pedig az ígézõkhöz és a jövendõmondókhoz fordul, hogy azok után paráználkodjék, arra is kiontom haragomat, és kiirtom azt az õ népe közül.(HU)
3 Mózes 20:7 Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 20:8 És tartsátok meg az én rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én vagyok az Úr, a ti megszentelõtök.(HU)
3 Mózes 20:9 Mert valaki szidalmazza az õ atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját és anyját szidalmazta; vére rajta.(HU)
3 Mózes 20:10 Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az õ felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nõ.(HU)
3 Mózes 20:11 Ha valaki az õ atyjának feleségével hál, az õ atyjának szemérmét fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérök rajtok.(HU)
3 Mózes 20:12 Ha valaki az õ menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el; vérök rajtok.(HU)
3 Mózes 20:13 És ha valaki férfival hál, úgy a mint asszonynyal hálnak: útálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok.(HU)
3 Mózes 20:14 És ha valaki feleségül vesz valamely asszonyt annak anyjával egybe: fajtalankodás ez; tûzzel égessék meg azt és azokat, hogy ne legyen köztetek fajtalankodás.(HU)
3 Mózes 20:15 Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg.(HU)
3 Mózes 20:16 Ha valamely asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja õt: öld meg mind az asszonyt, mind a barmot, halállal lakoljanak; vérök rajtok.(HU)
3 Mózes 20:17 És ha valaki feleségül veszi az õ leánytestvérét, atyjának leányát, vagy anyjának leányát, és meglátja annak szemérmét, és az is meglátja az õ szemérmét: gyalázatosság ez; azért irtassanak ki népök fiainak láttára, az õ leánytestvérének szemérmét fedte fel: viselje gonoszságának terhét.(HU)
3 Mózes 20:18 És ha valaki havi bajos asszonynyal hál, és felfedi annak szemérmét, [és] forrását feltakarja, és az asszony is felfedi az õ vérének forrását: mindketten irtassanak ki az õ népökbõl.(HU)
3 Mózes 20:19 A te anyád leánytestvérének, vagy az atyád leánytestvérének szemérmét se fedd fel; mivelhogy az õ vérrokonát takarja ki: viseljék gonoszságuk terhét.(HU)
3 Mózes 20:20 És ha valaki az õ nagynénjével hál, az õ nagybátyjának szemérmét fedte fel: viseljék gonoszságuk terhét, magtalanul haljanak meg.(HU)
3 Mózes 20:21 Ha pedig elveszi valaki az õ fiútestvérének feleségét: vérfertõzés az; az õ fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok legyenek.(HU)
3 Mózes 20:22 Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, a melybe én viszlek be titeket, hogy ott lakjatok.(HU)
3 Mózes 20:23 És ne járjatok annak a népnek rendtartási szerint, a melyet kiûzök én elõletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megútáltam õket.(HU)
3 Mózes 20:24 Néktek pedig mondom: Ti örökölni fogjátok az õ földüket, mert én néktek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül.(HU)
3 Mózes 20:25 Tegyetek különbséget azért a tiszta és tisztátalan barmok között, a tiszta és tisztátalan szárnyas állatok között, és ne fertõztessétek meg magatokat barommal vagy szárnyas állattal, sem semmiféle földön csúszó állattal, a melyeket megkülönböztettem elõttetek, mint tisztátalanokat.(HU)
3 Mózes 20:26 És legyetek nékem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, a ki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.(HU)
3 Mózes 20:27 És akár férfi, akár asszony, hogyha ígézõ vagy jövendõmondó lesz közöttök, halállal lakoljanak; kõvel kövezzétek azokat agyon; vérök rajtok.(HU)
3 Mózes 21:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek: Szólj a papoknak, Áron fiainak, és mondd meg nékik: [Senki közülök] meg ne fertõztesse magát halottal az õ népe között;(HU)
3 Mózes 21:2 Hanem ha a hozzá legközelebb álló vérrokonával: anyjával, atyjával, fiával, leányával és fiútestvérével,(HU)
3 Mózes 21:3 Vagy a hozzá legközelebb álló hajadon leánytestvérével, a ki még nem ment férjhez: ezt megérintheti.(HU)
3 Mózes 21:4 Mint fõ-ember ne fertõztesse meg magát az õ népe között, hogy szentségtelenné ne legyen.(HU)
3 Mózes 21:5 Ne nyírjanak kopaszságot a fejükön, szakálluk szélét le ne messék, és a testükbe vágásokat ne vágjanak.(HU)
3 Mózes 21:6 Szentek legyenek Istenöknek, és az õ Istenöknek nevét meg ne szentségtelenítsék, mert az Úrnak tûzáldozatait, Istenöknek kenyerét õk áldozzák; azért szentek legyenek.(HU)
3 Mózes 21:7 Parázna és megszeplõsített asszonyt el ne vegyenek, se olyan asszonyt, a ki elûzetett az õ férjétõl, el ne vegyenek; mert a [pap] az õ Istenének van szentelve.(HU)
3 Mózes 21:8 Te is szentnek tartsad õt, mert Istenednek kenyerét õ áldozza: szent legyen azért elõtted, mert szent vagyok én, az Úr, a ti megszentelõtök.(HU)
3 Mózes 21:9 Hogyha valamely papnak leánya vetemedik paráznaságra, megszentségteleníti az õ atyját, azért tûzzel égettessék meg.(HU)
3 Mózes 21:10 A ki pedig fõpap az õ attyafiai között, a kinek fejére töltötték a kenetnek olaját, és a kit felavattak az õ szolgálatára, hogy a szent ruhákba felöltözzék: fejét meg ne meztelenítse, se ruháit meg ne szaggassa,(HU)
3 Mózes 21:11 És semmiféle holttesthez be ne menjen: atyjával és anyjával se fertõztesse meg magát.(HU)
3 Mózes 21:12 És a szenthelybõl ki ne menjen, hogy az õ Istenének szenthelyét meg ne szentségtelenítse, mert korona, az õ Istenének kenet-olaja van õ rajta. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 21:13 Hajadont vegyen feleségül.(HU)
3 Mózes 21:14 Özvegyet, elûzöttet, megszeplõsítettet, paráznát: ilyeneket el ne vegyen, hanem hajadont vegyen feleségül az õ népe közül,(HU)
3 Mózes 21:15 Hogy meg ne fertõztesse az õ magzatát az õ népe között; mert én, az Úr vagyok az õ megszentelõje.(HU)
3 Mózes 21:16 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 21:17 Szólj Áronnak, mondván: Ha lesz valaki a te magod közül, az õ nemzetségökben, a kiben fogyatkozás leend, ne áldozza áldozatul az õ Istenének kenyerét.(HU)
3 Mózes 21:18 Mert senki sem áldozhat, a kiben fogyatkozás van: vagy vak, vagy sánta vagy csonka orrú, vagy hosszú tagú.(HU)
3 Mózes 21:19 Sem az, a ki törött lábú vagy törött kezû,(HU)
3 Mózes 21:20 Vagy púpos, vagy törpe, vagy szemfájós, vagy viszketeges, vagy sömörgös, vagy a ki megszakadott.(HU)
3 Mózes 21:21 Senki, a kiben fogyatkozás van, elõ ne álljon Áronnak, a papnak fiai közül, hogy tûzáldozatot vigyen fel az Úrnak; fogyatkozás van õ benne, ne álljon elõ, hogy megáldozza az õ Istenének kenyerét.(HU)
3 Mózes 21:22 Az õ Istenének kenyerébõl, a legszentségesebbikbõl és a szentségesbõl ehetik.(HU)
3 Mózes 21:23 Csak a függönyhöz be ne menjen, és az oltárhoz ne közelítsen, mert fogyatkozás van õ benne, hogy meg ne fertõztesse az én szenthelyemet. Én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök.(HU)
3 Mózes 21:24 És elmondá Mózes Áronnak, és az õ fiainak, és Izráelnek minden fiainak.(HU)
3 Mózes 22:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 22:2 Szólj Áronnak és az õ fiainak, hogy tartóztassák meg magokat Izráel fiainak szent adományaitól, hogy meg ne fertõztessék az én szent nevemet azokkal, a miket nékem szentelnek. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 22:3 Mondd meg nékik: Ha valaki a ti nemzetségetekbõl, a ti összes magzataitok közül hozzájárul a szent dolgokhoz, a melyeket Izráel fiai szentelnek az Úrnak, mikor rajta van az õ tisztátalansága: az ilyen ember irtassék ki én elõlem. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 22:4 Ha valaki az Áron fiai közül poklos, vagy magfolyós, a szent dolgokból ne egyék, míg meg nem tisztul. A ki pedig valamely halott által megfertõzöttet illet, vagy valakit, a kinek magömlése van,(HU)
3 Mózes 22:5 Vagy ha valaki valamely férget illet, a mely által tisztátalanná lesz, vagy embert, a kitõl tisztátalanná lesz annak valamilyen tisztátalanságához képest:(HU)
3 Mózes 22:6 Az ilyen ember, a ki effélét illet, tisztátalan legyen estvéig, és a szent dolgokból ne egyék, hanem ha megmosta a testét vízzel;(HU)
3 Mózes 22:7 De mikor lemegy a nap, tiszta lesz, és azután ehetik a szent dolgokból, mert az õ eledele az.(HU)
3 Mózes 22:8 Elhullott vagy széttépett állatot ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen általa. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 22:9 Az én rendelésemet pedig megtartsák, hogy bûnbe ne essenek miatta, és meg ne haljanak a miatt, hogy megrontották azt. Én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök.(HU)
3 Mózes 22:10 Idegen ember ne egyék szenteltet, a papnak zsellére és bérese se egyék szenteltet.(HU)
3 Mózes 22:11 De ha megvásárol valakit a pap a maga pénzén, az ehetik abból, és a ki házánál született: ezek ehetnek az õ eledelébõl.(HU)
3 Mózes 22:12 De a pap leánya, ha idegennek lesz [a felesége,] nem ehetik a szent áldozatból.(HU)
3 Mózes 22:13 Ha azonban a pap leánya özvegygyé lesz vagy elválik, de magzata nincsen, és visszatér az õ atyjának házához, mint leánykorában: akkor ehetik az õ atyjának eledelébõl; de idegen nem ehetik abból.(HU)
3 Mózes 22:14 Ha pedig tévedésbõl eszik valaki szenteltet, tegye ahhoz annak ötödrészét; így adja meg a papnak a szenteltet.(HU)
3 Mózes 22:15 És meg ne fertõztessék Izráel fiainak szent dolgait, a melyeket áldoznak az Úrnak,(HU)
3 Mózes 22:16 Hogy vétkes hamissággal ne terheljék magokat, ha esznek azoknak szent dolgaiból; mert én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök.(HU)
3 Mózes 22:17 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 22:18 Szólj Áronnak és az õ fiainak és Izráel minden fiának, és mondd meg nékik: ha valaki Izráel házából, és az Izráelben levõ jövevények közül felviszi a maga áldozatát, akár fogadásból akár szabad akaratból, a miket felvisznek az Úrnak egészen égõáldozatul,(HU)
3 Mózes 22:19 Hogy kedvesen fogadtassanak: épek és hímek legyenek, akár tulkok, akár bárányok, akár kecskék.(HU)
3 Mózes 22:20 A miben pedig fogyatkozás van, abból semmit se áldozzatok, mert nem lesz kedvessé ti érettetek.(HU)
3 Mózes 22:21 És ha valaki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, akár fogadásának teljesítésére, akár szabad akaratból, akár tulokfélébõl, akár juhfélébõl: ép legyen, hogy kedves legyen; semmi fogyatkozás ne legyen abban.(HU)
3 Mózes 22:22 Vakot, vagy rokkantat, vagy csonkát, vagy fekélyest, vagy viszketegest, vagy varast, ilyeneket ne áldozzatok az Úrnak, és tûzáldozatul ne tegyetek ezekbõl az oltárra az Úrnak.(HU)
3 Mózes 22:23 Hosszú, vagy kurta tagú ökröt, vagy bárányt szabad akaratból való áldozatul vihetsz ugyan, de fogadási áldozatul nem lesz kedves.(HU)
3 Mózes 22:24 Szétnyomott, összezúzott, megszakadt, vagy kimetszett heréjût se áldozzatok az Úrnak. Se a ti földeteken ne cselekedjétek ezt,(HU)
3 Mózes 22:25 Se idegen ember kezébõl ne áldozzatok semmi ilyenbõl a ti Istenetek eledeléül; mert romlás van bennök, fogyatkozás van bennök: nem fogadtatnak kedvesen érettetek.(HU)
3 Mózes 22:26 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 22:27 Borjú, bárány és kecske, ha megelletett, legyen az anyja alatt hét napig, a nyolczadik naptól fogva és azon túl kedves lesz az tûzáldozatul az Úrnak.(HU)
3 Mózes 22:28 De tehenet és juhot, azt és annak fiát ne öljétek meg egy napon.(HU)
3 Mózes 22:29 Hogyha dicsõítõ áldozattal áldoztok az Úrnak, úgy áldozzatok, hogy kedvesen fogadtassatok.(HU)
3 Mózes 22:30 Azon a napon egyétek meg, ne hagyjatok abból reggelig. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 22:31 Tartsátok meg azért az én parancsolataimat, és azokat cselekedjétek. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 22:32 És meg ne fertõztessétek az én szent nevemet, hogy megszenteltessem Izráel fiai között. Én vagyok az Úr, a ti megszentelõtök,(HU)
3 Mózes 22:33 A ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl, hogy Istenetek legyek néktek. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 23:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 23:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik az Úrnak ünnepeit, a melyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim:(HU)
3 Mózes 23:3 Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.(HU)
3 Mózes 23:4 Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések [napjai], a melyekre szabott idejökben kell összegyülekeznetek.(HU)
3 Mózes 23:5 Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája.(HU)
3 Mózes 23:6 E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.(HU)
3 Mózes 23:7 Az elsõ napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.(HU)
3 Mózes 23:8 Hét napon át pedig tûzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezéstek [is legyen]: semmi robota munkát ne végezzetek.(HU)
3 Mózes 23:9 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 23:10 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének [elsõ] kévéjét vigyétek a papnak.(HU)
3 Mózes 23:11 Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr elõtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.(HU)
3 Mózes 23:12 A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendõs bárányt egészen égõáldozatul.(HU)
3 Mózes 23:13 Ahhoz pedig ételáldozatul két tized [efa] lánglisztet, olajjal elegyítve; tûzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.(HU)
3 Mózes 23:14 [Új] kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségrõl nemzetségre minden lakóhelyeteken.(HU)
3 Mózes 23:15 Számláljatok azután a szombatra következõ naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok.(HU)
3 Mózes 23:16 A hetedik hétre következõ napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.(HU)
3 Mózes 23:17 A ti lakóhelyeitekbõl hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized [efa] lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak.(HU)
3 Mózes 23:18 A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendõsöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égõáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.(HU)
3 Mózes 23:19 Készítsetek el egy kecskebakot is bûnért való áldozatul, és két bárányt, esztendõsöket, hálaadó áldozatul.(HU)
3 Mózes 23:20 És lóbálja meg azokat a pap a zsengékbõl való kenyérrel az Úr elõtt való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára.(HU)
3 Mózes 23:21 És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint.(HU)
3 Mózes 23:22 Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a mezõdnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 23:23 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 23:24 Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap elsõ napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztetõ kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.(HU)
3 Mózes 23:25 Semmi robota munkát ne végezzetek, és tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak.(HU)
3 Mózes 23:26 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 23:27 Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak.(HU)
3 Mózes 23:28 Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt.(HU)
3 Mózes 23:29 Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az õ népe közül.(HU)
3 Mózes 23:30 És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az õ népe közül.(HU)
3 Mózes 23:31 Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségrõl nemzetségre minden lakhelyeteken.(HU)
3 Mózes 23:32 Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétõl a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.(HU)
3 Mózes 23:33 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 23:34 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.(HU)
3 Mózes 23:35 Az elsõ napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.(HU)
3 Mózes 23:36 Hét napon áldozzatok az Úrnak tûzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és [újra] tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztõ ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.(HU)
3 Mózes 23:37 Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tûzáldozattal, egészen égõáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.(HU)
3 Mózes 23:38 Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak,(HU)
3 Mózes 23:39 Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az elsõ napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja [legyen.](HU)
3 Mózes 23:40 És vegyetek magatoknak az elsõ napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sûrû levelû fa lombját, és patak mellett való fûzgalyakat, és örvendezzetek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt hét napig.(HU)
3 Mózes 23:41 Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendõben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.(HU)
3 Mózes 23:42 Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.(HU)
3 Mózes 23:43 Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam õket Égyiptom földérõl. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 23:44 És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felõl.(HU)
3 Mózes 24:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 24:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak néked tiszta faolajat, a melyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égõ lámpákat gyújthassanak.(HU)
3 Mózes 24:3 A bizonyság függönyén kivül, a gyülekezet sátorában úgy helyheztesse el [azokat] Áron, hogy estvétõl fogva reggelig az Úr elõtt legye[nek.] Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél.(HU)
3 Mózes 24:4 A tiszta [arany] gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr elõtt legyenek szüntelen.(HU)
3 Mózes 24:5 És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized [efából] legyen egy lepény.(HU)
3 Mózes 24:6 És helyheztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta [arany] asztalra az Úr elé.(HU)
3 Mózes 24:7 És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetõül a kenyér mellett, tûzáldozatul az Úrnak.(HU)
3 Mózes 24:8 Szombat napról szombat napra rakja fel azt [a] [pap] az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izráel fiaival.(HU)
3 Mózes 24:9 Azután legyen az Ároné és az õ fiaié, a kik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tûzáldozataiból, örök rendelés szerint.(HU)
3 Mózes 24:10 Kiméne pedig egy izráelbeli asszonynak fia, a ki égyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi.(HU)
3 Mózes 24:11 És káromlá az izráelbeli asszony fia az [Isten] nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az õ anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségébõl.(HU)
3 Mózes 24:12 És õrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felõl.(HU)
3 Mózes 24:13 Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 24:14 Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet.(HU)
3 Mózes 24:15 Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az õ Istenét átkozza, viselje az õ bûnének terhét.(HU)
3 Mózes 24:16 És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az [Úrnak] nevét, halállal lakoljon.(HU)
3 Mózes 24:17 Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.(HU)
3 Mózes 24:18 Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért.(HU)
3 Mózes 24:19 És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint õ cselekedett, vele is úgy cselekedjenek:(HU)
3 Mózes 24:20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet õ ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.(HU)
3 Mózes 24:21 A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.(HU)
3 Mózes 24:22 Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 24:23 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kivül, és agyonverék azt kõvel. És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
3 Mózes 25:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, mondván:(HU)
3 Mózes 25:2 Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, nyugodjék meg a föld az Úrnak szombatja szerint.(HU)
3 Mózes 25:3 Hat esztendõn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendõn át messed a te szõlõdet, és takarítsd be annak termését;(HU)
3 Mózes 25:4 A hetedik esztendõben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szõlõdet meg ne mesd.(HU)
3 Mózes 25:5 A mi a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és a mi a te metszetlen szõlõdön terem, meg ne szedjed; mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek.(HU)
3 Mózes 25:6 És a mit a föld az õ szombatján terem, legyen az eledelül néktek: néked, szolgádnak, szolgáló leányodnak, béresednek és zsellérednek, a kik nálad tartózkodnak;(HU)
3 Mózes 25:7 A te barmodnak is és a vadnak, a mely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül.(HU)
3 Mózes 25:8 Számlálj azután hét szombat-esztendõt, hétszer hét esztendõt, úgy hogy a hét szombat-esztendõnek ideje negyvenkilencz esztendõ legyen:(HU)
3 Mózes 25:9 Akkor fúvasd végig a riadó kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken.(HU)
3 Mózes 25:10 És szenteljétek meg az ötvenedik esztendõt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölés[nek esztendeje] legyen ez néktek, és kapja vissza kiki az õ birtokát, és térjen vissza kiki az õ nemzetségéhez.(HU)
3 Mózes 25:11 Kürtölés[nek] [esztendeje] ez, az legyen néktek az ötvenedik esztendõ; ne vessetek és le se arassátok, a mit önként terem [a föld,] és a metszetlen szõlõjét se szedjétek meg annak.(HU)
3 Mózes 25:12 Mert kürtölés[nek esztendeje] ez, szent legyen néktek, a mezõrõl egyétek meg annak termését.(HU)
3 Mózes 25:13 A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét kiki az õ birtokát.(HU)
3 Mózes 25:14 Ha pedig eladsz valami eladni valót a te felebarátodnak, vagy vásárolsz valamit a te felebarátodtól: egymást meg ne csaljátok.(HU)
3 Mózes 25:15 A kürtölés [esztendejét] követõ esztendõk száma szerint vásárolj a te felebarátodtól; a terméses esztendõk száma szerint adjon el néked.(HU)
3 Mózes 25:16 Az esztendõk nagyobb számához képest nagyobb árt adj azért, a mit veszesz, az esztendõk kisebb számához képest pedig kisebb árt adj azért, a mit veszesz, mert a termések számát adja õ el néked.(HU)
3 Mózes 25:17 Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtõl: mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 25:18 Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön.(HU)
3 Mózes 25:19 És megtermi a föld az õ gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és bátorságosan lakhattok azon.(HU)
3 Mózes 25:20 Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendõben, ha nem vetünk, és termésünket be nem takarítjuk?(HU)
3 Mózes 25:21 Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendõben, hogy három esztendõre való termés teremjen.(HU)
3 Mózes 25:22 És mikor a nyolczadik esztendõre vettek, akkor is az ó termésbõl esztek egészen a kilenczedik esztendeig; mindaddig ó gabonát esztek, míg ennek termése be nem jön.(HU)
3 Mózes 25:23 A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld; csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam.(HU)
3 Mózes 25:24 Azért a ti birtokotoknak egész földén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen.(HU)
3 Mózes 25:25 Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az õ birtokából, akkor álljon elõ az õ rokona, a ki közel van õ hozzá, és váltsa ki, a mit eladott az õ atyjafia.(HU)
3 Mózes 25:26 Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elege van annak megváltásához:(HU)
3 Mózes 25:27 Számlálja meg az eladása óta eltelt esztendõket, a felül lévõt pedig térítse meg annak, a kinek eladta volt, és újra övé legyen az õ birtoka.(HU)
3 Mózes 25:28 Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatéríthesse annak, akkor maradjon az õ eladott birtoka annál, a ki megvette azt, [egészen] a kürtölésnek esztendejéig: a kürtölésnek esztendejében pedig szabaduljon fel, és újra övé legyen az õ birtoka.(HU)
3 Mózes 25:29 Ha valaki lakó-házat ad el kerített városban, az kiválthatja azt az eladás esztendejének elteléséig; egy esztendõn át válthatja ki azt.(HU)
3 Mózes 25:30 Ha pedig ki nem váltják az esztendõnek teljes elteléséig, akkor a ház, a mely kerített városban van, örökre azé és annak nemzetségeié marad, a ki megvette azt; nem szabadul fel a kürtölésnek esztendejében.(HU)
3 Mózes 25:31 Az olyan falvak házai pedig, a melyek nincsenek körülkerítve, mezei földek gyanánt számíttassanak, kiválthatók legyenek, és a kürtölésnek esztendejében felszabaduljanak.(HU)
3 Mózes 25:32 A mi pedig a léviták városait illeti, az õ birtokukban lévõ városok házai a léviták által mindenkor kiválthatók legyenek,(HU)
3 Mózes 25:33 De a mit ki [nem] vált [is] valaki a léviták közül, szabaduljon fel a kürtölésnek esztendejében, az eladott ház, és az õ birtokának városa; mert a léviták városainak házai [tulajdon] birtokuk nékik Izráel fiai között.(HU)
3 Mózes 25:34 De a városaikhoz tartozó szántóföldeket el ne adják, mert örök birtokuk az nékik.(HU)
3 Mózes 25:35 Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erõtlenné lesz melletted, segítsd meg õt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.(HU)
3 Mózes 25:36 Ne végy õ tõle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtõl, hogy megélhessen melletted a te atyádfia.(HU)
3 Mózes 25:37 Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.(HU)
3 Mózes 25:38 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földérõl, hogy néktek adjam Kanaán földét, [és] Istenetek legyek néktek.(HU)
3 Mózes 25:39 Ha pedig elszegényedik melletted a te atyádfia, és eladja magát néked: ne szolgáltassad úgy mint rabszolgát.(HU)
3 Mózes 25:40 Mint béres, mint zsellér legyen nálad; a kürtölésnek esztendejéig szolgáljon nálad.(HU)
3 Mózes 25:41 Azután menjen el tõled õ és vele az õ gyermekei, és térjen vissza az õ nemzetségéhez, és térjen vissza az õ atyáinak örökségébe.(HU)
3 Mózes 25:42 Mert az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl: nem adathatnak el, mint rabszolgák.(HU)
3 Mózes 25:43 Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem félj a te Istenedtõl.(HU)
3 Mózes 25:44 Mind szolgád, mind szolgálóleányod, a kik lesznek néked, a körületek lévõ népek közül [legyenek:] azokból vásárolj szolgát és szolgálóleányt;(HU)
3 Mózes 25:45 Meg a zsellérek gyermekei közül is, a kik nálatok tartózkodnak, azokból is vásárolhattok, és azoknak nemzetségébõl, a kik veletek vannak, a kiket a ti földeteken nemzettek; és legyenek a ti tulajdonotok.(HU)
3 Mózes 25:46 És örökül hagyhatjátok azokat a ti utánnatok való fiaitoknak, hogy örökségül bírják azokat, örökké dolgoztathattok velük; de a ti atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikán senki ne uralkodjék kegyetlenül.(HU)
3 Mózes 25:47 És ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, a te atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted lévõ jövevénynek, zsellérnek, vagy jövevény nemzetségébõl való sarjadéknak:(HU)
3 Mózes 25:48 Mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen; akárki megválthassa azt az õ atyjafiai közül.(HU)
3 Mózes 25:49 Vagy nagybátyja, vagy nagybátyjának fia váltsa meg azt, vagy az õ nemzetségébõl való vérrokona váltsa meg azt, vagy, ha módja van hozzá, maga váltsa meg õmagát.(HU)
3 Mózes 25:50 És vessen számot azzal, a ki megvette õt, attól az esztendõtõl kezdve, a melyen eladta magát annak, a kürtölésnek esztendejéig, és az õ eladásának ára az esztendõk száma szerint legyen, a béres ideje szerint legyen nála.(HU)
3 Mózes 25:51 Ha még sok esztendõ van [hátra, azokhoz] képest térítse meg annak a váltságot az õ megvásárlásának árából.(HU)
3 Mózes 25:52 Ha pedig kevés esztendõ van hátra a kürtölésnek esztendejéig, akkor is vessen számot vele, és az évek számához képest fizesse vissza az õ váltságát.(HU)
3 Mózes 25:53 Mint esztendõrõl esztendõre fogadott béres legyen nála; ne uralkodjék kegyetlenül rajta te elõtted.(HU)
3 Mózes 25:54 Ha pedig ilyen módon meg nem váltatik, a kürtölésnek esztendejében szabaduljon fel: õ és vele az õ gyermekei.(HU)
3 Mózes 25:55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim õk, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 26:1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kõszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok elõtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
3 Mózes 26:2 Az én szombatjaimat megtartsátok, és az én szenthelyemet tiszteljétek. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 26:3 Ha az én rendeléseim szerint jártok, és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek:(HU)
3 Mózes 26:4 Esõt adok néktek idejében, és a föld megadja az õ termését, a mezõ fája is megtermi gyümölcsét.(HU)
3 Mózes 26:5 És a ti csépléstek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan lakhattok a ti földeteken.(HU)
3 Mózes 26:6 Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földrõl, és fegyver sem megy át a ti földeteken.(HU)
3 Mózes 26:7 Sõt elûzitek ellenségeiteket, és elhullanak elõttetek fegyver által.(HU)
3 Mózes 26:8 És közületek öten százat elûznek, és közületek százan elûznek tízezeret, és elhullanak elõttetek a ti ellenségeitek fegyver által.(HU)
3 Mózes 26:9 És hozzátok fordulok, és megszaporítlak titeket, és megsokasítlak titeket és szövetségemet megerõsítem veletek.(HU)
3 Mózes 26:10 És réginél régibbet ehettek, és az új elõl is régit kell kihordanotok.(HU)
3 Mózes 26:11 És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem.(HU)
3 Mózes 26:12 És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.(HU)
3 Mózes 26:13 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földérõl, hogy ne legyetek azoknak rabjai, és összetörtem a ti igátok szegeit, és egyenesen járattalak titeket.(HU)
3 Mózes 26:14 Ha pedig nem hallgattok reám, és mind e parancsolatokat meg nem cselekeszitek;(HU)
3 Mózes 26:15 És ha megvetitek rendeléseimet, és ha az én végzéseimet megútálja a ti lelketek, azáltal, hogy nem cselekszitek meg minden én parancsolatomat, hanem felbontjátok az én szövetségemet:(HU)
3 Mózes 26:16 Bizony azt cselekszem én veletek, hogy rettenetességet bocsátok reátok: a száraz betegséget és a forrólázt, a melyek szemeket égetnek és lelket epesztenek, és a ti magotokat hiába vetitek el, mert ellenségeitek emésztik meg azt.(HU)
3 Mózes 26:17 És kiontom haragomat reátok, hogy elhulljatok a ti ellenségeitek elõtt, és uralkodjanak rajtatok a ti gyûlölõitek, és fussatok, mikor senki nem kerget is titeket.(HU)
3 Mózes 26:18 Ha pedig ezek után sem hallgattok reám, hétszerte keményebben megostorozlak titeket a ti bûneitekért;(HU)
3 Mózes 26:19 És megtöröm a ti megátalkodott kevélységeteket, és olyanná teszem az eget felettetek, mint a vas, a földeteket pedig olyanná, mint a réz.(HU)
3 Mózes 26:20 És hiába fogy a ti erõtök, mert földetek nem adja meg az õ termését, s a föld fája sem adja meg az õ gyümölcsét.(HU)
3 Mózes 26:21 Ha mégis ellenemre jártok, és nem akartok reám hallgatni: hétszeres csapást borítok reátok a ti bûneitekért.(HU)
3 Mózes 26:22 És reátok bocsátom a mezei vadakat, hogy megfoszszanak titeket gyermekeitektõl, kiirtsák barmaitokat, és elfogyaszszanak titeket, hogy pusztákká legyenek a ti útaitok.(HU)
3 Mózes 26:23 És ha ezek által sem jobbultok meg, hanem ellenemre jártok:(HU)
3 Mózes 26:24 Én is bizony ellenetekre járok, és hétszeresen sújtalak titeket a ti bûneitekért.(HU)
3 Mózes 26:25 És hozok reátok bosszuló fegyvert, a mely bosszút álljon a szövetség [megrontásáért.] Ha városaitokba gyülekeztek össze, akkor döghalált bocsátok reátok, és az ellenség kezébe adattok.(HU)
3 Mózes 26:26 Mikor eltöröm nálatok a kenyérnek botját, tíz asszony süti majd a ti kenyereteket egy kemenczében, és megmérve viszik vissza a ti kenyereiteket, és esztek, de nem elégesztek meg.(HU)
3 Mózes 26:27 És ha e mellett sem hallgattok reám, hanem ellenemre jártok:(HU)
3 Mózes 26:28 Én is ellenetekre járok búsult haragomban, és bizony hétszeresen megostorozlak titeket a ti bûneitekért.(HU)
3 Mózes 26:29 És megeszitek a ti fiaitok húsát, és megeszitek a ti leányaitok húsát.(HU)
3 Mózes 26:30 És lerontom a ti magaslataitokat, és kiirtom a ti nap-oszlopaitokat, és a ti holttesteiteket bálványaitok holttetemeire hányatom, és megútál titeket az én lelkem.(HU)
3 Mózes 26:31 És városaitokat sivataggá teszem; szenthelyeiteket is elpusztítom, és nem lesz kedves nékem a ti jóillatú áldozatotok.(HU)
3 Mózes 26:32 És elpusztítom [ezt] a földet, hogy álmélkodjanak rajta a ti ellenségeitek, a kik letelepednek ebbe.(HU)
3 Mózes 26:33 Titeket pedig elszélesztelek a pogány népek közé, és kivont fegyverrel [ûzetlek] titeket, és pusztasággá lesz a ti földetek, városaitok pedig sivataggá.(HU)
3 Mózes 26:34 Akkor örül a föld az õ szombatjainak az õ pusztaságának egész ideje alatt, ti pedig a ti ellenségeitek földjén lesztek; akkor nyugodni fog a föld és örül az õ szombatjainak.(HU)
3 Mózes 26:35 Pusztaságának egész ideje alatt nyugodni fog, mivelhogy nem nyugodott a ti szombatjaitokon, mikor rajta laktatok.(HU)
3 Mózes 26:36 A kik pedig megmaradnak közületek, azoknak szívébe gyávaságot öntök az õ ellenségeiknek földén, és megkergeti õket a szállongó falevél zörrenése, és futnak, mintha fegyver elõl futnának, és elhullanak, ha senki nem kergeti is õket.(HU)
3 Mózes 26:37 És egymásra hullanak, mint a fegyver elõtt, pedig senki sem kergeti õket, és nem lesz megállásotok a ti ellenségeitek elõtt.(HU)
3 Mózes 26:38 És elvesztek a pogány népek között, és a ti ellenségeitek földe megemészt titeket.(HU)
3 Mózes 26:39 A kik pedig megmaradnak közületek, elsenyvednek az õ hamisságuk miatt a ti ellenségeitek földén, sõt az õ atyáiknak hamissága miatt is azokkal együtt elsenyvednek.(HU)
3 Mózes 26:40 Akkor megvallják az õ hamisságukat, és atyáiknak hamisságát az õ hûtelenségökben, a melylyel hûtelenkedtek ellenem, és hogy mivel ellenemre jártak.(HU)
3 Mózes 26:41 Bizony én is ellenökre járok, és beviszem õket az õ ellenségeik földjére; akkor talán megalázódik az õ körülmetéletlen szívök, és akkor az õ bûnöknek büntetését békével szenvedik:(HU)
3 Mózes 26:42 Én pedig megemlékezem Jákóbbal kötött szövetségemrõl, Izsákkal kötött szövetségemrõl is, Ábrahámmal kötött szövetségemrõl is megemlékezem, és e földrõl is megemlékezem.(HU)
3 Mózes 26:43 A föld tehát pusztán hagyatik tõlük, és örül az õ szombatjainak, a míg pusztán marad tõlük, õk pedig békével szenvedik bûnöknek büntetését, azért, mert megvetették az én ítéleteimet, és megútálta lelkök az én rendeléseimet.(HU)
3 Mózes 26:44 De mindamellett is, ha az õ ellenségeik földén lesznek is, akkor sem vetem meg õket, és nem útálom meg õket annyira, hogy mindenestõl elveszítsem õket, felbontván velök való szövetségemet, mert én, az Úr, az õ Istenök vagyok.(HU)
3 Mózes 26:45 Sõt megemlékezem érettök az elõdökkel kötött szövetségrõl, a kiket kihoztam Égyiptom földérõl, a pogány népek láttára, hogy Istenök legyek nékik. Én vagyok az Úr.(HU)
3 Mózes 26:46 Ezek a rendelések, a végzések és a törvények, a melyeket szerzett az Úr õ maga között és Izráel fiai között a Sinai hegyen Mózes által.(HU)
3 Mózes 27:1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
3 Mózes 27:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki fogadásul a te becslésed szerint való személyeket szentel az Úrnak:(HU)
3 Mózes 27:3 Akkor, ha férfit kell becslened, húsz esztendõstõl hatvan esztendõsig ötven ezüst siklusra becsüljed, a szent siklus szerint.(HU)
3 Mózes 27:4 Ha pedig asszony-személy az, harmincz siklusra becsüljed.(HU)
3 Mózes 27:5 Ha pedig öt esztendõstõl húsz esztendõsig való, akkor a fiúgyermeket húsz siklusra becsüljed, a leányt pedig tíz siklusra.(HU)
3 Mózes 27:6 Ha pedig egy hónapostól öt esztendõsig való, akkor a fiút öt ezüst siklusra becsüld, a leányt pedig három ezüst siklusra.(HU)
3 Mózes 27:7 Ha pedig hatvan esztendõs és azon felül való, ha férfi, akkor becsüljed tizenöt siklusra, az asszony-személyt pedig tíz siklusra.(HU)
3 Mózes 27:8 Ha pedig szegényebb az, mint te becsülted, akkor állassák a pap elé, és becsülje meg azt a pap; a szerint becsülje azt a pap, a milyen módja van a fogadást tevõnek.(HU)
3 Mózes 27:9 Ha pedig [olyan] barom az, a mibõl áldozni szoktak az Úrnak: mindaz, a mit az efélébõl ád [valaki] az Úrnak, szent legyen.(HU)
3 Mózes 27:10 Ne adjon mást helyette, és ki ne cserélje azt: jót hitványért, vagy hitványat jóért; de ha mégis kicserélne barmot barommal: mind ez, mind az, a mivel kicserélte, szent legyen.(HU)
3 Mózes 27:11 Ha pedig valamely tisztátalan barom az, a melybõl nem vihetnek áldozatot az Úrnak: állassák azt a barmot a pap elé.(HU)
3 Mózes 27:12 És becsülje meg azt a pap akár jó, akár hitvány, és a mint becsüli a pap, úgy legyen.(HU)
3 Mózes 27:13 Ha pedig meg akarja váltani, adja hozzá annak ötödrészét a te becsléseden felül.(HU)
3 Mózes 27:14 És ha valaki az õ házát szenteli az Úrnak szentségül, azt is becsülje meg a pap: akár jó, akár hitvány, és a mennyire a pap becsüli azt, úgy maradjon.(HU)
3 Mózes 27:15 Ha pedig az, a ki odaszentelte, megváltja az õ házát: akkor adja ahhoz a te becslésed szerint való árnak ötödrészét, és legyen az övé.(HU)
3 Mózes 27:16 És ha valaki az õ mezei birtokából szentel valamit az Úrnak, akkor a mag szerint becsüld meg, a [mely abba megy:] egy hómer árpa-mag után ötven ezüst siklusra.(HU)
3 Mózes 27:17 Ha a kürtölésnek esztendejétõl szenteli oda az õ mezejét, a mint becsülted, úgy maradjon.(HU)
3 Mózes 27:18 Ha pedig a kürtölés esztendeje után szenteli oda az õ mezejét, a pap számítsa fel néki az árt az esztendõk száma szerint, a melyek hátra vannak a kürtölés esztendejéig, és szállíttassék le a te becslésed.(HU)
3 Mózes 27:19 És ha meg akarja váltani a mezõt az, a ki odaszentelte, akkor adja ahhoz az általad becsült árnak ötödrészét, és maradjon az övé.(HU)
3 Mózes 27:20 Ha pedig nem váltja meg azt a mezõt, és ha eladja azt a mezõt más valakinek, többé meg nem válthatja azt.(HU)
3 Mózes 27:21 És az a föld, mikor a kürtölésnek esztendejében felszabadul, az Úrnak szenteltessék, mint valamely [néki] szentelt mezõ, papok birtokává legyen az.(HU)
3 Mózes 27:22 Ha pedig pénzen vett mezejét, a mi nem az õ birtokának mezejébõl való, valaki az Úrnak szenteli:(HU)
3 Mózes 27:23 Akkor számolja fel néki a pap a te becslésed szerint való összeget a kürtölés esztendejéig, és adja oda azt, a mire te becsülted, azon a napon szentségül az Úrnak.(HU)
3 Mózes 27:24 A kürtölésnek esztendejében visszaszáll a mezõ arra, a kitõl vette azt, a kinek birtoka volt az a föld.(HU)
3 Mózes 27:25 Minden becslésed pedig a szent siklus szerint legyen; húsz géra legyen a siklus.(HU)
3 Mózes 27:26 Csak elsõszülöttet, a mely elsõszülött [úgyis] az Úré, azt ne szenteljen a baromfélébõl senki; akár borjú akár bárány, az Úré az.(HU)
3 Mózes 27:27 Ha pedig tisztátalan baromból való az, váltsa meg a te becslésed szerint, és adja hozzá annak ötödrészét; ha pedig nem váltják meg, adassék el a te becslésed szerint.(HU)
3 Mózes 27:28 De semmi, a mit valaki teljesen az Úrnak szentelt, mind abból a mije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való, el ne adassék, és meg se váltassék; minden, a mi teljesen [néki] szenteltetett, igen szentséges az Úrnak.(HU)
3 Mózes 27:29 Senki, a ki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal.(HU)
3 Mózes 27:30 A földnek minden tizede, a föld vetésébõl, a fa gyümölcsébõl az Úré; szentség az az Úrnak.(HU)
3 Mózes 27:31 És ha valaki meg akar valamit váltani az õ tizedébõl: adja hozzá annak ötödrészét.(HU)
3 Mózes 27:32 És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, a mi a vesszõ alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve.(HU)
3 Mózes 27:33 Ne tudakozódjék, ha jó-e vagy hitvány, és el se cserélje azt; de ha mégis elcseréli azt, akkor az, és a mit cserébe adott azért, szent legyen, és meg se váltassék.(HU)
3 Mózes 27:34 Ezek azok a parancsolatok, a melyeket Mózes által parancsolt az Úr Izráel fiainak a Sinai hegyen. KÖNYV(HU)
4 Mózes 1:1 Szóla pedig az Úr Mózesnek a Sinai pusztájában, a gyülekezet sátorában, a második hónapnak elsején, az Égyiptom földébõl való kijövetelök után a második esztendõben, mondván:(HU)
4 Mózes 1:2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, minden férfiút fõrõl fõre,(HU)
4 Mózes 1:3 Húsz esztendõstõl fogva és feljebb, mindent, a ki hadba mehet Izráelben; számláljátok meg õket az õ seregök szerint, te és Áron.(HU)
4 Mózes 1:4 És legyen veletek egy-egy férfiú mindenik törzsbõl, mindenik feje legyen az õ atyái házának.(HU)
4 Mózes 1:5 Ezek pedig a férfiak nevei, a kik veletek legyenek: Rúbenbõl Elisúr, Sedeúrnak fia.(HU)
4 Mózes 1:6 Simeonból Selúmiel, Surisaddainak fia.(HU)
4 Mózes 1:7 Júdából Naasson, Amminádábnak fia.(HU)
4 Mózes 1:8 Izsakhárból Néthánéel, Suárnak fia.(HU)
4 Mózes 1:9 Zebulonból Eliáb, Hélonnak fia.(HU)
4 Mózes 1:10 József fiai közül: Efraimból Elisama, Ammihudnak fia; Manasséból Gámliel, Pédasurnak fia.(HU)
4 Mózes 1:11 Benjáminból Abidán, Gideóni fia.(HU)
4 Mózes 1:12 Dánból Ahiézer, Ammisaddai fia.(HU)
4 Mózes 1:13 Áserbõl Págiel, Okránnak fia.(HU)
4 Mózes 1:14 Gádból Eleásaf, Déhuelnek fia.(HU)
4 Mózes 1:15 Nafthaliból Akhira, Enánnak fia.(HU)
4 Mózes 1:16 Ezek a gyülekezetnek hivatalosai, az õ atyjok törzseinek fejei, Izráel ezereinek [is] fejei õk.(HU)
4 Mózes 1:17 Maga mellé vevé azért Mózes és Áron e férfiakat, a kik név szerint [is] elõszámláltattak vala.(HU)
4 Mózes 1:18 És összegyüjték az egész gyülekezetet a második hónapnak elsõ napján; és vallást tõnek az õ születésökrõl, az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb fõrõl fõre.(HU)
4 Mózes 1:19 A miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy számlálá meg õket a Sinai pusztájában.(HU)
4 Mózes 1:20 Valának pedig Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai, azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, fõrõl fõre, minden férfiú, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:21 A kik megszámláltattak a Rúben törzsébõl: negyvenhat ezer és ötszáz.(HU)
4 Mózes 1:22 Simeon fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, az õ megszámláltjai, a neveknek száma szerint, fõrõl fõre, minden férfiú, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:23 A kik megszámláltattak Simeon törzsébõl: ötvenkilencz ezer és háromszáz.(HU)
4 Mózes 1:24 Gád fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:25 A kik megszámláltattak Gád törzsébõl: negyvenöt ezer és hatszáz ötven.(HU)
4 Mózes 1:26 Júda fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:27 A kik megszámláltattak Júda törzsébõl: hetvennégy ezer és hatszáz.(HU)
4 Mózes 1:28 Izsakhár fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:29 A kik megszámláltattak Izsakhár törzsébõl: ötvennégy ezer és négyszáz.(HU)
4 Mózes 1:30 Zebulon fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:31 A kik megszámláltattak Zebulon törzsébõl: ötvenhét ezer és négyszáz.(HU)
4 Mózes 1:32 József fiaiból Efraim fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:33 A kik megszámláltattak Efraim törzsébõl: negyvenezer és ötszáz.(HU)
4 Mózes 1:34 Manasse fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:35 A kik megszámláltattak Manasse törzsébõl: harminczkét ezer és kétszáz.(HU)
4 Mózes 1:36 Benjámin fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:37 A kik megszámláltattak Benjámin törzsébõl: harminczöt ezer és négyszáz.(HU)
4 Mózes 1:38 Dán fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a nevek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:39 A kik megszámláltattak Dán törzsébõl: hatvankét ezer és hétszáz.(HU)
4 Mózes 1:40 Áser fiai közül azoknak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:41 A kik megszámláltattak Áser törzsébõl: negyvenegy ezer és ötszáz.(HU)
4 Mózes 1:42 A Nafthali fiainak szülöttei az õ nemzetségeik szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint, a neveknek száma szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ;(HU)
4 Mózes 1:43 A kik megszámláltattak a Nafthali törzsébõl: ötvenhárom ezer és négyszáz.(HU)
4 Mózes 1:44 Ezek azok a megszámláltattak, a kiket megszámláltak Mózes és Áron és Izráel fejedelmei, tizenkét férfiú; egy-egy férfiú vala az õ atyáiknak házanépébõl.(HU)
4 Mózes 1:45 Valának azért mindnyájan, a kik megszámláltattak az Izráel fiai közûl az õ atyáiknak háznépe szerint, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, minden hadba mehetõ az Izráelben;(HU)
4 Mózes 1:46 Valának mindnyájan a megszámláltattak: hatszáz háromezer és ötszáz ötven.(HU)
4 Mózes 1:47 De a léviták az õ atyáiknak háznépe szerint nem számláltattak közéjök.(HU)
4 Mózes 1:48 Mert szólott vala az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 1:49 Csak a Lévi törzsét ne vedd számba, és azokat ne számláld Izráel fiai közé;(HU)
4 Mózes 1:50 Hanem a lévitákat rendeld a bizonyság hajlékához, és minden edényéhez, és minden ahhoz valókhoz; õk hordozzák a hajlékot, és annak minden edényét, és õk szolgáljanak mellette, és a hajlék körül táborozzanak.(HU)
4 Mózes 1:51 És mikor a hajléknak elébb kell indulni, a léviták szedjék azt szét, mikor pedig megáll a hajlék, a léviták állassák azt fel, az idegen pedig, a ki oda járul, meghaljon.(HU)
4 Mózes 1:52 És tábort járjanak Izráel fiai kiki az õ táborában, és kiki az õ zászlója alatt, az õ seregeik szerint.(HU)
4 Mózes 1:53 A léviták pedig tábort járjanak a bizonyság hajléka körül, hogy ne legyen harag Izráel fiainak gyülekezetén; és megtartsák a léviták a bizonyság hajlékának õrizetét.(HU)
4 Mózes 1:54 Cselekedének azért az Izráel fiai mind a szerint, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének.(HU)
4 Mózes 2:1 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:(HU)
4 Mózes 2:2 Az Izráel fiai, kiki az õ zászlója alatt, az õ atyáik háznépének jeleivel járjon tábort, a gyülekezet sátora körül járjon tábort annak oldalai felõl.(HU)
4 Mózes 2:3 Így járjanak pedig tábort: Keletre naptámadat felõl Júda táborának zászlója az õ seregeivel; és Júda fiainak fejedelme Naasson, Amminádáb fia.(HU)
4 Mózes 2:4 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: hetvennégy ezer és hatszáz.(HU)
4 Mózes 2:5 Mellette pedig tábort járjon Izsakhár törzse, és Izsakhár fiainak fejedelme Néthánéel, Suárnak fia.(HU)
4 Mózes 2:6 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvennégy ezer és négyszáz.(HU)
4 Mózes 2:7 Zebulon törzse, és Zebulon fiainak fejedelme Eliáb, Hélon fia.(HU)
4 Mózes 2:8 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenhét ezer és négyszáz.(HU)
4 Mózes 2:9 Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Júda táborában: száz nyolcvanhat ezer és négyszáz, az õ seregeik szerint. Ezek induljanak elõre.(HU)
4 Mózes 2:10 Rúben táborának zászlója [legyen] dél felõl az õ seregeivel, és Rúben fiainak fejedelme Elisúr, Sedeúr fia.(HU)
4 Mózes 2:11 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenhat ezer és ötszáz.(HU)
4 Mózes 2:12 Mellette pedig tábort járjon Simeon törzse, és Simeon fiainak fejedelme: Selúmiel, Surisaddai fia.(HU)
4 Mózes 2:13 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenkilencz ezer és háromszáz.(HU)
4 Mózes 2:14 Azután Gád törzse, és Gád fiainak fejedelme: Eliásáf, a Réuel fia.(HU)
4 Mózes 2:15 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenöt ezer és hatszáz ötven.(HU)
4 Mózes 2:16 Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Rúben táborában: száz ötvenegy ezer és négyszáz ötven az õ seregeik szerint. Ezek másodszorra induljanak.(HU)
4 Mózes 2:17 Azután induljon a gyülekezet sátora, a léviták tábor[ával], a táboroknak közepette: A miképen tábort járnak, a képen induljanak, kiki az õ helyén, az õ zászlója mellett.(HU)
4 Mózes 2:18 Efraim táborának zászlója az õ seregeivel nyugot felé [legyen], és Efraim fiainak fejedelme: Elisáma, Ammihud fia.(HU)
4 Mózes 2:19 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyven ezer és ötszáz.(HU)
4 Mózes 2:20 És õ mellette [legyen] Manasse törzse, és Manasse fiainak fejedelme Gámliel, Pédasur fia.(HU)
4 Mózes 2:21 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik, harminczkét ezer és hétszáz.(HU)
4 Mózes 2:22 Azután [legyen] Benjámin törzse és Benjámin fiainak fejedelme: Abidám, Gideóni fia.(HU)
4 Mózes 2:23 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: harminczöt ezer és négyszáz.(HU)
4 Mózes 2:24 Mindnyájan a kik megszámlálva voltak Efraim táborában, száz nyolczezer és száz az õ seregeik szerint. Ezek harmadszorra induljanak.(HU)
4 Mózes 2:25 Dán táborának zászlója [legyen] észak felõl az õ seregeivel, és a Dán fiainak fejedelme: Ahiézer, Ammisaddai fia.(HU)
4 Mózes 2:26 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: hatvankét ezer és hétszáz.(HU)
4 Mózes 2:27 Mellette pedig tábort járjon Áser törzse, és Áser fiainak fejedelme: Págiel, az Okhrán fia.(HU)
4 Mózes 2:28 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: negyvenegy ezer és ötszáz.(HU)
4 Mózes 2:29 Azután [legyen] Nafthali törzse, és Nafthali fiainak fejedelme: Akhira, Enán fia.(HU)
4 Mózes 2:30 Az õ serege pedig, vagyis az õ megszámláltjaik: ötvenhárom ezer és négyszáz.(HU)
4 Mózes 2:31 Mindnyájan, a kik megszámlálva voltak Dán táborában, száz ötvenhét ezer és hatszáz; utóljára induljanak az õ zászlóik szerint.(HU)
4 Mózes 2:32 Ezek Izráel fiainak megszámláltjai az õ atyáiknak háznépei szerint; mindnyájan, a kik megszámlálva voltak táboronként, az õ seregeik szerint: hatszáz háromezer ötszáz és ötven.(HU)
4 Mózes 2:33 De a léviták nem voltak számba véve Izráel fiai között, a mint megparancsolta volt az Úr Mózesnek.(HU)
4 Mózes 2:34 És cselekedének Izráel fiai mind a szerint, a mint parancsolta volt az Úr Mózesnek: aképen járának tábort, az õ zászlóik szerint, és úgy indulának, kiki az õ nemzetsége szerint, az õ atyáiknak háznépe szerint.(HU)
4 Mózes 3:1 Ezek pedig Áronnak és Mózesnek szülöttei azon a napon, a melyen szólott az Úr Mózesnek a Sinai hegyen;(HU)
4 Mózes 3:2 Ezek az Áron fiainak nevei: Az elsõszülött Nádáb, azután Abihú, Eleázár és Ithamár.(HU)
4 Mózes 3:3 Ezek Áron fiainak, a felkenetett papoknak nevei, a kiket papi szolgálatra avattak fel.(HU)
4 Mózes 3:4 De Nádáb és Abihú meghala az Úr elõtt, mikor idegen tûzzel áldozának az Úr elõtt a Sinai pusztájában, fiaik pedig nem valának nékik. Eleázár és Ithamár viselék azért a papságot, Áronnak, az õ atyjoknak színe elõtt.(HU)
4 Mózes 3:5 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 3:6 Hozd elõ Lévi törzsét, és állassad Áron pap elé, hogy szolgáljanak néki.(HU)
4 Mózes 3:7 És ügyeljenek az õ ügyére, és az egész gyülekezet ügyére a gyülekezet sátora elõtt, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.(HU)
4 Mózes 3:8 Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.(HU)
4 Mózes 3:9 És adjad a lévitákat Áronnak és az õ fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól.(HU)
4 Mózes 3:10 Áront pedig és az õ fiait rendeld [föléjök,] hogy õrizzék az õ papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.(HU)
4 Mózes 3:11 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 3:12 Ímé én kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden elsõszülött helyett, a mely az õ anyjának méhét megnyitja Izráel fiai között: azért legyenek a léviták enyéim.(HU)
4 Mózes 3:13 Mert enyém minden elsõszülött; a mikor megöltem minden elsõszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsõszülöttet Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr.(HU)
4 Mózes 3:14 Szóla azután az Úr Mózesnek a Sinai pusztájában, mondván:(HU)
4 Mózes 3:15 Számláld meg Lévi fiait az õ atyáiknak háznépe szerint, az õ nemzetségeik szerint; egy hónapostól fogva, és azon felül minden finemût számlálj meg.(HU)
4 Mózes 3:16 Megszámlálá azért Mózes õket az Úr szava szerint, a miképen meghagyatott vala néki.(HU)
4 Mózes 3:17 És ezek voltak a Lévi fiai az õ neveik szerint: Gerson, Kéhát és Mérári.(HU)
4 Mózes 3:18 Ezek pedig a Gerson fiainak nevei az õ nemzetségök szerint: Libni és Simhi.(HU)
4 Mózes 3:19 Továbbá a Kéhát fiai az õ nemzetségök szerint: Amrám és Iczhár, Hebron és Uzziél.(HU)
4 Mózes 3:20 A Mérári fiai pedig az õ nemzetségök szerint: Makhli és Músi. Ezek a Lévi nemzetségei, az õ atyáiknak háznépe szerint.(HU)
4 Mózes 3:21 Gersontól valók a Libni nemzetsége és a Simhi nemzetsége; ezek a Gersoniták nemzetségei.(HU)
4 Mózes 3:22 Az õ megszámláltjaik, az egy hónapostól fogva és feljebb minden finemûnek száma szerint, az õ megszámláltjaik: hétezer és ötszáz.(HU)
4 Mózes 3:23 A Gersoniták nemzetségei a hajlék megett járjanak tábort nyugot felõl.(HU)
4 Mózes 3:24 És a Gersoniták atyái háznépének fejedelme legyen Eliásáf, a Láél fia.(HU)
4 Mózes 3:25 A Gerson fiainak [tiszte] pedig: ügyelni a gyülekezet sátorában, a hajlékra, a sátorra, annak takarójára, és a gyülekezet sátora nyílásának leplére.(HU)
4 Mózes 3:26 Továbbá a pitvarnak szõnyegeire, és a pitvar nyílásának leplére, a mely van a hajlékon és az oltáron köröskörül, és annak köteleire, és minden azzal járó szolgálatra.(HU)
4 Mózes 3:27 Kéháttól való pedig az Amrám nemzetsége, az Iczhár nemzetsége, a Hebron nemzetsége és az Uzziél nemzetsége: Ezek Kéhátnak nemzetségei.(HU)
4 Mózes 3:28 Minden finemûnek száma szerint, egy hónapostól fogva és feljebb, nyolczezeren és hatszázan valának a szenthelynek õrizõi.(HU)
4 Mózes 3:29 A Kéhát fiainak nemzetségei a hajlék oldala mellett dél felõl járjanak tábort.(HU)
4 Mózes 3:30 És a Kéhátiták nemzetségének, az õ atyái háznépének fejedelme [legyen] Elisáfán, Uzziélnek fia.(HU)
4 Mózes 3:31 Az õ [tisztök] pedig, ügyelni a ládára, az asztalra, a gyertyatartóra, az oltárokra és a szenthelynek edényeire, a melyekkel szolgálnak, és a takaróra, és minden azzal járó szolgálatra.(HU)
4 Mózes 3:32 Továbbá a léviták fejedelmeinek fejedelme [legyen] Eleázár, Áron pap fia: a szenthelyre ügyelõknek elõljárója.(HU)
4 Mózes 3:33 Méráritól való a Makhli és Músi nemzetségei; ezek a Mérári nemzetségei.(HU)
4 Mózes 3:34 Az õ megszámláltjaik pedig minden finemûnek száma szerint, egy hónapostól fogva és feljebb: hatezer és kétszáz.(HU)
4 Mózes 3:35 És a Mérári nemzetségének, az õ atyái háznépének fejedelme [legyen] Suriel, az Abihail fia; a hajléknak észak felõl való oldala mellett járjanak tábort.(HU)
4 Mózes 3:36 A Mérári fiainak pedig tisztök legyen felügyelni: a hajlék deszkáira, annak reteszrúdaira, oszlopaira és annak talpaira, minden edényeire és minden azzal járó szolgálatra;(HU)
4 Mózes 3:37 Továbbá a pitvar körül való oszlopokra és azoknak talpaira, szegeire és köteleire.(HU)
4 Mózes 3:38 A hajlék elõtt keletre, a gyülekezet sátora elõtt naptámadat felõl, Mózes, Áron és az õ fiai járjanak tábort, a kik felügyelnek a szenthely szolgálatára, [és] Izráel fiainak ügyeire; ha pedig idegen járulna oda, haljon meg.(HU)
4 Mózes 3:39 A léviták minden megszámláltja, a kiket Mózes és Áron az Úr rendeletére nemzetségenként számláltak vala meg, minden finemû, az egy hónapostól fogva és feljebb: huszonkét ezer.(HU)
4 Mózes 3:40 És monda az Úr Mózesnek: Számláld meg Izráel fiainak minden finemû elsõszülöttét, egy hónapostól fogva és feljebb, és pedig névszerint számláld meg õket.(HU)
4 Mózes 3:41 És válaszd a lévitákat nékem (én vagyok az Úr) az Izráel fiai közül való minden elsõszülött helyett; és a léviták barmait, Izráel fiai barmainak minden elsõ fajzása helyett.(HU)
4 Mózes 3:42 Megszámlálá azért Mózes, a mint parancsolta vala néki az Úr, Izráel fiainak minden elsõszülöttét.(HU)
4 Mózes 3:43 És lõn minden finemû elsõszülött a nevek száma szerint, egy hónapostól fogva és feljebb, az õ megszámláltjaik: huszonkét ezer kétszáz és hetvenhárom.(HU)
4 Mózes 3:44 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 3:45 Válaszd a lévitákat az Izráel fiai közül való minden elsõszülött helyett; és a léviták barmait az õ barmaik helyett, és legyenek enyéim a léviták. Én vagyok az Úr.(HU)
4 Mózes 3:46 A mi pedig a kétszáz és hetvenháromnak megváltását illeti, a kik felül vannak a lévitákon Izráel fiainak elsõszülöttei közül:(HU)
4 Mózes 3:47 Végy öt-öt siklust fejenként; a szent siklus szerint vedd azt, (húsz géra egy siklus).(HU)
4 Mózes 3:48 És add azt a pénzt Áronnak és az õ fiainak, váltságul a köztök lévõ számfelettiekért.(HU)
4 Mózes 3:49 Bevevé azért Mózes a váltságpénzt azoktól, a kik felül voltak a lévitáktól megváltottakon.(HU)
4 Mózes 3:50 Izráel fiainak elsõszülöttitõl vevé be e pénzt: ezer háromszáz és hatvanöt siklust, a szent siklus szerint.(HU)
4 Mózes 3:51 És adá Mózes a megváltottaknak pénzét Áronnak és az õ fiainak, az Úr rendelete szerint, a miképen parancsolta az Úr Mózesnek.(HU)
4 Mózes 4:1 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:(HU)
4 Mózes 4:2 Vedd számba a Kéhát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként, az õ atyjoknak háznépe szerint.(HU)
4 Mózes 4:3 Harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsökig mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy munkálkodjék a gyülekezet sátorában.(HU)
4 Mózes 4:4 Ez a tisztök Kéhát fiainak a gyülekezet sátorában: a legszentségesebbekrõl [való gondviselés].(HU)
4 Mózes 4:5 Áron és az õ fiai pedig, mikor indulni akar a tábor, menje[nek] be, és vegyék le a takaró függönyt, és takarják be azzal a bizonyság ládáját.(HU)
4 Mózes 4:6 És tegyenek arra borzbõrbõl csinált takarót, és borítsák azt be egészen kékszínû ruhával felülrõl, és dugják belé a rúdjait is.(HU)
4 Mózes 4:7 A szent [kenyerek] asztalát is borítsák be kékszínû ruhával, azon felül tegyék rá a tálakat, a csészéket, a kelyheket, és az italáldozathoz való kancsókat, és ama szüntelen való kenyér is rajta legyen.(HU)
4 Mózes 4:8 Azután borítsanak azokra karmazsinszínû ruhát, és takarják be azt borzbõrbõl való takaróval, és dugják belé a rúdjait is.(HU)
4 Mózes 4:9 Vegyenek azután kékszínû ruhát, és takarják be a világításra való gyertyatartót és annak mécseit, hamvvevõit, hamutartóit és minden olajos edényét, a melyekkel szolgálnak körülte.(HU)
4 Mózes 4:10 És tegyék azt és minden edényét borzbõrbõl csinált takaróba, és tegyék saroglyára.(HU)
4 Mózes 4:11 Az arany oltárt is borítsák be kékszínû ruhával, és takarják be borzbõrbõl csinált takaróval, és dugják belé a rúdjait [is].(HU)
4 Mózes 4:12 Vegyék elõ azután a szolgálatnak minden eszközét, a melyekkel szolgálni fognak a szenthelyen, és tegyék kékszínû ruhába, és takarják be azokat borzbõrbõl csinált takaróval, és tegyék a saroglyára.(HU)
4 Mózes 4:13 Azután takarítsák el a hamvat az oltárról, és borítsanak arra bíborpiros színû ruhát.(HU)
4 Mózes 4:14 És tegyék rá arra minden õ eszközét, a melyekkel szolgálnak azon: a szenes serpenyõket, a villákat, a lapátokat és a medenczéket, az oltárnak minden eszközét; és borítsanak arra borzbõrbõl csinált takarót, és dugják belé a rúdjait [is].(HU)
4 Mózes 4:15 Ha pedig elvégezi Áron és az õ fiai a szenthelynek és a szenthely minden edényének betakarását, mikor el akar indulni a tábor: akkor jöjjenek el Kéhát fiai, hogy elvigyék azokat; de ne illessék a szenthelynek [semmi edényét], hogy meg ne haljanak. Ezek Kéhát fiainak terhei a gyülekezet sátorában.(HU)
4 Mózes 4:16 Eleázárnak pedig, az Áron pap fiának tiszte: a világító olajra, a füstölõ szerekre, a szüntelen való ételáldozatra és a kenetnek olajára; az egész hajlékra és mindenre, a mi abban van, mind a szenthelyre, mind annak edényeire való gondviselés.(HU)
4 Mózes 4:17 Szóla azután az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:(HU)
4 Mózes 4:18 A Kéhátiták nemzetségének törzsét ne [engedjétek] kiirtani a léviták közül;(HU)
4 Mózes 4:19 Hanem ezt míveljétek õ velök, hogy éljenek és meg ne haljanak, mikor járulnak a szentségek szentségéhez: Áron és az õ fiai jöjjenek el, és rendeljék el õket, kit-kit az õ szolgálatára és az õ terhére.(HU)
4 Mózes 4:20 Egy pillanatra se menjenek be, hogy meglássák a szenthelyet, hogy meg ne haljanak.(HU)
4 Mózes 4:21 Szóla ezután az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 4:22 Vedd számba a Gerson fiait is az õ atyjoknak háznépe szerint, az õ nemzetségök szerint.(HU)
4 Mózes 4:23 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig számláld meg õket; mindenkit, a ki szolgálatot teljesíteni való, hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában.(HU)
4 Mózes 4:24 Ez legyen munkájok a Gersoniták nemzetségeinek a szolgálatban és a teher[hordozás]ban:(HU)
4 Mózes 4:25 Hordozzák a hajlék kárpitjait és a gyülekezet sátorát, annak takaróját és a borzbõrbõl csinált takarót, a mely rajta van felül, és a gyülekezet sátora nyilásának leplét.(HU)
4 Mózes 4:26 És a pitvar szõnyegeit, és a pitvar kapunyílásának leplét, a melyek a hajlékon és az oltáron köröskörül vannak, azoknak köteleit, és az õ szolgálatjokhoz való minden edényt; és mindazt, a mi tenni való azokkal, õk teljesítsék.(HU)
4 Mózes 4:27 Áronnak és az õ fiainak beszéde szerint legyen a Gersoniták fiainak minden szolgálatjok, minden terhökre és minden szolgálatjokra nézve; minden terhöket pedig az õ õrizetökre bízzátok.(HU)
4 Mózes 4:28 Ez a Gersoniták fiai nemzetségének szolgálata a gyülekezet sátorában; az õ szolgálatuk pedig legyen az Áron pap fiának, Ithamárnak keze alatt.(HU)
4 Mózes 4:29 A Mérári fiait is az õ nemzetségeik szerint, az õ atyjoknak háznépei szerint számláld meg.(HU)
4 Mózes 4:30 A harmincz esztendõstõl és annál feljebb az ötven esztendõsig számláld meg õket; mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy szolgálatot végezzen a gyülekezet sátorában.(HU)
4 Mózes 4:31 Ezek pedig, a mikre ügyelniök kell a továbbvitelnél [és] a gyülekezet sátorában való minden szolgálatuknál: a hajlék deszkái, annak reteszrúdjai, oszlopai és talpai.(HU)
4 Mózes 4:32 A pitvarnak is köröskörül való oszlopai és azok talpai, szegei és kötelei, azoknak minden szerszámai, és minden szolgálatjok[hoz való]. Név szerint is megszámláljátok az edényeket, a mikre a továbbvitelnél ügyelniök kell.(HU)
4 Mózes 4:33 Ez legyen szolgálatuk a Mérári fiai nemzetségeinek, a melylyel szolgáljanak a gyülekezet sátorában, Ithamárnak, az Áron pap fiának vezetése alatt.(HU)
4 Mózes 4:34 És megszámlálá Mózes és Áron és a gyülekezet fejedelmei a Kéhátiták fiait, az õ nemzetségök szerint és az õ atyjoknak háznépe szerint,(HU)
4 Mózes 4:35 A harmincz esztendõstõl és annál feljebb, az ötven esztendõsig mindenkit, a ki szolgálatra való, hogy szolgáljon a gyülekezet sátorában.(HU)
4 Mózes 4:36 Vala pedig azoknak száma az õ nemzetségeik szerint: kétezer hétszáz és ötven.(HU)
4 Mózes 4:37 Ezek a Kéhátiták nemzetségeinek megszámláltjai, mindazok, a kik szolgálnak vala a gyülekezet sátorában, a kiket megszámlált Mózes és Áron az Úrnak parancsolatja szerint, a Mózes keze által.(HU)
4 Mózes 4:38 A Gerson fiainak száma az õ nemzetségeik szerint, és az õ atyáiknak háznépe szerint.(HU)
4 Mózes 4:39 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig mindazok, a kik szolgálatra valók, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorában.(HU)
4 Mózes 4:40 Azoknak száma az õ nemzetségök szerint, az õ atyjoknak háznépe szerint: kétezer hatszáz és harmincz.(HU)
4 Mózes 4:41 Ezek a Gerson fiai nemzetségeinek megszámláltjai, a kik mindnyájan szolgálnak a gyülekezet sátorában, a kiket megszámlált Mózes és Áron az Úrnak beszéde szerint.(HU)
4 Mózes 4:42 A Mérári fiai nemzetségeinek száma az õ nemzetségei szerint, az õ atyjoknak háznépe szerint;(HU)
4 Mózes 4:43 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig mindazok, a kik szolgálatra valók, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorában;(HU)
4 Mózes 4:44 Ezeknek száma az õ nemzetségeik szerint: háromezer és kétszáz.(HU)
4 Mózes 4:45 Ezek a Mérári fiai nemzetségeinek megszámláltjai, a kiket megszámlált Mózes és Áron az Úrnak beszéde szerint, a Mózes keze által.(HU)
4 Mózes 4:46 Mindnyájan a megszámláltatott léviták, a kiket megszámlált Mózes és Áron, és Izráel fejedelmei az õ nemzetségeik és atyjoknak háznépe szerint;(HU)
4 Mózes 4:47 A harmincz esztendõstõl és azon felül az ötven esztendõsig, a kik csak alkalmatosak a szolgálatra, a szolgálatnak gyakorlására, és a továbbvitelnél való szolgálatra a gyülekezetnek sátorában;(HU)
4 Mózes 4:48 Ezeknek száma lõn nyolczezer ötszáz és nyolczvan.(HU)
4 Mózes 4:49 Az Úrnak beszéde szerint számlálták meg õket a Mózes keze által kit-kit az õ szolgálata szerint, és az õ [vinni való] terhe szerint. Ez az a számlálás, a melyet az Úr parancsolt vala Mózesnek.(HU)
4 Mózes 5:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 5:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy ûzzenek ki a táborból minden poklost, és minden magfolyóst, és mindenkit, a ki holttest miatt lett tisztátalanná.(HU)
4 Mózes 5:3 Ûzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kivül ûzzétek õket, hogy tisztátalanná ne tegyék az õ táborukat, mivelhogy én közöttök lakozom.(HU)
4 Mózes 5:4 És úgy cselekedének Izráel fiai, és kiûzék azokat a táboron kivül; a miképen meghagyta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai.(HU)
4 Mózes 5:5 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 5:6 Szólj Izráel fiainak: Ha akár férfi, akár asszony, akármi emberi bûnt követ el, a mely által hûtelenné válik az Úrhoz; az a lélek vétkessé lesz.(HU)
4 Mózes 5:7 Vallja meg azért az õ bûnét, a melyet elkövetett, és fizesse meg a kárt, [a mit okozott,] teljes értékében, azután toldja ahhoz annak ötödrészét, és adja annak, a kinek kárt tett.(HU)
4 Mózes 5:8 Ha pedig nincs az embernek atyjafia, a kinek megfizetné a kárt: a megtérített kár az Úré legyen a pap számára, az engesztelésre való koson kivül, a melylyel engesztelés tétetik érte.(HU)
4 Mózes 5:9 Izráel fiainak minden szent dolgaiból minden felmutatott áldozat azé a papé legyen, a kihez viszik azt.(HU)
4 Mózes 5:10 És kinek-kinek az õ szenteltje a magáé legyen; a mit pedig kiki a papnak ád, azé legyen.(HU)
4 Mózes 5:11 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 5:12 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha elhajol valakinek a felesége, és hûtelenné válik iránta;(HU)
4 Mózes 5:13 És hál valaki õ vele közösülve, és az õ férje elõtt titok marad, és elrejtetik, hogy õ megfertõztetett; bizonyság pedig nincs ellene, sem a [bûnön] nem kapták;(HU)
4 Mózes 5:14 De felgerjed õ benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, mivelhogy az megfertõztetett; vagy felgerjed õ benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, jóllehet az meg nem fertõztetett.(HU)
4 Mózes 5:15 Akkor vigye a férfiú az õ feleségét a paphoz; és vigye el azzal együtt az érette való áldozatot; egy efa árpalisztnek tizedrészét; [de] ne öntsön arra olajt, és ne tegyen arra temjént, mert féltékenységi ételáldozat ez, emlékeztetõ ételáldozat ez, a mely hamisságra emlékeztet.(HU)
4 Mózes 5:16 A pap pedig léptesse elõ [az asszonyt], és állassa õt az Úr elé.(HU)
4 Mózes 5:17 És vegyen a pap szent vizet cserépedénybe; a hajlék pádimentomán levõ porból is vegyen a pap, és tegye azt a vízbe.(HU)
4 Mózes 5:18 És állassa a pap az asszonyt az Úr elé és fejét meztelenítse meg az asszonynak, és tegye annak kezére az emlékeztetõ ételáldozatot, féltékenységi ételáldozat az; és a papnak kezében legyen átokhozó keserû víz.(HU)
4 Mózes 5:19 És eskesse meg õt a pap, és ezt mondja az asszonynak: Ha nem hált veled senki, és ha el nem hajoltál tisztátalanságra a te férjed mellett, ne ártson néked ez az átokhozó, keserû víz.(HU)
4 Mózes 5:20 Ha pedig elhajoltál a te férjed mellõl, és megfertõztetted magadat, és valaki közösült veled a te férjeden kívül,(HU)
4 Mózes 5:21 Miután megeskette a pap az asszonyt az átoknak esküjével, ezt mondja az asszonynak: Tegyen tégedet az Úr átokká, és eskü-[példává] a te néped között, megszárasztván az Úr a te tomporodat, és a te méhedet dagadtá tévén.(HU)
4 Mózes 5:22 És menjen be az átokhozó víz a te belsõ részeidbe, hogy megdagadjon a te méhed, és megszáradjon a te tomporod. Az asszony pedig mondja: Ámen! Ámen!(HU)
4 Mózes 5:23 És írja fel a pap ez átkokat levélre, azután törölje le a keserû vízzel.(HU)
4 Mózes 5:24 És itassa meg az asszonynyal az átokhozó keserû vizet, hogy bemenjen õ belé az átokhozó víz az õ keserûségére.(HU)
4 Mózes 5:25 Azután vegye el a pap az asszony kezébõl a féltékenységi ételáldozatot, és lóbálja meg azt az ételáldozatot az Úr elõtt, és áldozzék azzal az oltáron.(HU)
4 Mózes 5:26 És vegyen egy marokkal a pap az ételáldozatból emlékeztetõûl, és füstölögtesse el az oltáron, és azután itassa meg az asszonynyal a vizet.(HU)
4 Mózes 5:27 És ha megitatta vele a vizet, akkor lészen, [hogy], ha megfertõztette magát, és hûtelenné lett az õ férjéhez, bemegy az az átokhozó víz õ belé az õ keserûségére, és megdagad az õ méhe, és megszárad az õ tompora, és az az asszony átokká lesz az õ népe között.(HU)
4 Mózes 5:28 Ha pedig nem fertõztette meg magát az asszony, hanem tiszta: akkor ártatlan, és termékeny lészen.(HU)
4 Mózes 5:29 Ez a féltékenységi törvény, mikor elhajol az asszony az õ férje mellõl, és megfertõzteti magát;(HU)
4 Mózes 5:30 Vagy mikor valaki, a kiben felgerjed a féltékenység lelke annyira, hogy féltékenykedik a feleségére; az õ feleségét állatja az Úr elé. És cselekedjék vele a pap mind e törvény szerint.(HU)
4 Mózes 5:31 És ártatlan lesz a férfi a bûntõl, az asszony pedig viseli az õ bûnének terhét.(HU)
4 Mózes 6:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 6:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást, hogy így az Úrnak szentelje magát:(HU)
4 Mózes 6:3 Bortól és részegítõ italtól szakassza el magát; boreczetet és részegítõ italból való eczetet ne igyék, és semmi szõlõbõl csinált italt se igyék, se új, se asszú szõlõt ne egyék.(HU)
4 Mózes 6:4 Az õ nazireusságának egész idején át semmit a félét ne igyék, a mi a szõlõtõrõl kerül, a szõlõ magvától fogva a szõlõ héjáig.(HU)
4 Mózes 6:5 Az õ nazireusi fogadásának egész idején, beretva az õ fejét ne járja; míg be nem teljesednek a napok, a melyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, hagyja növekedni az õ fejének hajfürteit.(HU)
4 Mózes 6:6 Az egész idõn át, a melyre az Úrnak szentelte magát, megholtnak testéhez be ne menjen.(HU)
4 Mózes 6:7 Se atyjának, se anyjának, se fiú- se leánytestvéreinek holttestével meg ne fertõztesse magát, mikor meghalnak, mert az õ Istenének nazireussága van az õ fején.(HU)
4 Mózes 6:8 Az õ nazireusságának egész idejében szent legyen az Úrnak.(HU)
4 Mózes 6:9 Ha pedig meghal valaki õ nála hirtelenséggel, és megfertõzteti az õ nazireus fejét: nyírja meg a fejét az õ tisztulásának napján, a hetedik napon nyírja meg azt.(HU)
4 Mózes 6:10 A nyolczadik napon pedig vigyen két gerliczét vagy két galambfiat a papnak a gyülekezet sátorának nyílásához.(HU)
4 Mózes 6:11 És készítse el a pap egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul, és szerezzen néki engesztelést, a miért vétkezett a holttest miatt; és szentelje meg annak fejét azon napon.(HU)
4 Mózes 6:12 És az õ nazireusságának napjait szentelje [újra] az Úrnak, és vigyen az õ vétkéért való áldozatul egy esztendõs bárányt; az elébbi napok pedig essenek el, mert megfertõztette az õ nazireusságát.(HU)
4 Mózes 6:13 Ez pedig a nazireus törvénye: A mely napon betelik az õ nazireusságának ideje, vigyék õt a gyülekezet sátorának nyílásához.(HU)
4 Mózes 6:14 Õ pedig vigye fel az õ áldozatját az Úrnak: egy esztendõs, ép hím bárányt egészen égõáldozatul, és egy esztendõs, ép nõstény bárányt bûnért való áldozatul, és egy ép kost hálaáldozatul.(HU)
4 Mózes 6:15 Továbbá egy kosár kovásztalan kenyeret, olajjal elegyített lánglisztbõl való lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, a hozzájok való étel- és italáldozatokkal.(HU)
4 Mózes 6:16 És vigye azokat a pap az Úr elé, és készítse el annak bûnéért való áldozatát és egészen égõáldozatát.(HU)
4 Mózes 6:17 A kost is készítse el hálaadó áldozatul az Úrnak, a kosárban lévõ kovásztalan kenyerekkel egybe, és készítse el a pap az ahhoz való étel- és italáldozatot is.(HU)
4 Mózes 6:18 A nazireus pedig nyírja meg az õ nazireus fejét a gyülekezet sátorának nyílásánál, és vegye az õ nazireus fejének haját, és tegye azt a tûzre, a mely van a hálaadó áldozat alatt.(HU)
4 Mózes 6:19 Vegye azután a pap a kosnak megfõtt lapoczkáját, és egy kovásztalan lepényt a kosárból, és egy kovásztalan pogácsát, és tegye a nazireus tenyerére, minekutána megnyirta az õ nazireus [fejét].(HU)
4 Mózes 6:20 És lóbálja meg a pap azokat áldozatul az Úr elõtt; a papnak szenteltetett ez, a meglóbált szegyen és a felemelt lapoczkán felül. Azután igyék bort a nazireus.(HU)
4 Mózes 6:21 Ez a nazireus törvénye, a ki fogadást tett, [és] az õ áldozata az õ nazireusságáért az Úrnak, azonkivül, a mihez módja van. Az õ fogadása szerint, a melyet fogadott, a képen cselekedjék, az õ nazireusságának törvénye szerint.(HU)
4 Mózes 6:22 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 6:23 Szólj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nékik:(HU)
4 Mózes 6:24 Áldjon meg tégedet az Úr, és õrizzen meg tégedet.(HU)
4 Mózes 6:25 Világosítsa meg az Úr az õ orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.(HU)
4 Mózes 6:26 Fordítsa az Úr az õ orczáját te reád, és adjon békességet néked.(HU)
4 Mózes 6:27 Így tegyék az én nevemet Izráel fiaira, hogy én megáldjam õket.(HU)
4 Mózes 7:1 És lõn, hogy a mely napon elvégezé Mózes a sátor felállítását, és felkené azt, és megszentelé azt, minden edényével egybe, és az oltárt és annak minden edényét; és felkené és megszentelé azokat:(HU)
4 Mózes 7:2 Akkor elõjövének az Izráel fejedelmei, az õ atyjok házának fejei; ezek a törzsek fejedelmei, és ezek a megszámláltattak felügyelõi:(HU)
4 Mózes 7:3 És vivék az õ áldozatukat az Úr elé: hat borított szekeret, és tizenkét ökröt; egy-egy szekeret két-két fejedelemért, és mindenikért egy-egy ökröt; és odavivék azokat a sátor elébe.(HU)
4 Mózes 7:4 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 7:5 Vedd el õ tõlök, és legyenek azok felhasználva a gyülekezet sátorának szolgálatában; és add azokat a lévitáknak, mindeniknek az õ szolgálata szerint.(HU)
4 Mózes 7:6 Elvevé azért Mózes a szekereket és ökröket, és adá azokat a lévitáknak.(HU)
4 Mózes 7:7 Két szekeret és négy ökröt ada a Gerson fiainak, az õ szolgálatuk szerint.(HU)
4 Mózes 7:8 Négy szekeret pedig és nyolcz ökröt ada a Mérári fiainak, az õ szolgálatuk szerint, Ithamárnak, Áron pap fiának keze alá.(HU)
4 Mózes 7:9 A Kéhát fiainak pedig [semmit] nem ada; mert a szentség szolgálata illette vala õket, a melyet vállon hordoznak vala.(HU)
4 Mózes 7:10 Vivének pedig a fejedelmek az oltár felszentelésére [valókat] azon napon, a melyen az felkenetett, és vivék a fejedelmek az õ áldozatukat az oltár elébe.(HU)
4 Mózes 7:11 És monda az Úr Mózesnek: Egyik napon egyik fejedelem, másik napon másik fejedelem vigye az õ áldozatát az oltár felszentelésére.(HU)
4 Mózes 7:12 És vivé elsõ napon az õ áldozatát Naasson, az Amminádáb fia, Júda nemzetségébõl.(HU)
4 Mózes 7:13 Vala pedig az õ áldozata, egy ezüst tál, száz és harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, és mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:14 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:15 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:16 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:17 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt kecskebak, öt bárány, esztendõsök. Ez Naassonnak, Amminádáb fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:18 Másodnapon vivé Néthanéel, Suárnak fia, Izsakhár [nemzetségének] fejedelme.(HU)
4 Mózes 7:19 Vive az õ áldozatául egy ezüst tálat, száz és harmincz siklus súlyút, egy ezüst medenczét, hetven siklus súlyút, a szent siklus szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:20 Egy arany csészét, tíz [siklus súlyút], füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:21 Egy fiatal tulkot, egy kost, egy esztendõs bárányt egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:22 Egy kecskebakot bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:23 Hálaadó áldozatul pedig két ökröt, öt kost, öt bakot, öt bárányt, esztendõsöket. Ez Néthanéelnek a Suár fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:24 Harmadik napon a Zebulon fiainak fejedelme: Eliáb, Hélon fia.(HU)
4 Mózes 7:25 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:26 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú] füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:27 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány, egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:28 Egy kecskebak, bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:29 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendõsök. Ez Eliábnak, Hélon fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:30 Negyedik napon a Rúben fiainak fejedelme: Elisúr, Sedeúrnak fia.(HU)
4 Mózes 7:31 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:32 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:33 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány, egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:34 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:35 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendõsök. Ez Elisúrnak, Sedeúr fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:36 Ötödnapon a Simeon fiainak fejedelme: Selúmiel, Surisaddai fia.(HU)
4 Mózes 7:37 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:38 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:39 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány, egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:40 Egy kecskebak, bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:41 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendõsök. Ez Selúmielnek, Surisaddai fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:42 Hatodnapon a Gád fiainak fejedelme: Éliásáf, a Dehuél fia.(HU)
4 Mózes 7:43 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:44 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:45 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány, egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:46 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:47 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendõsök. Ez Eliásáfnak, Dehuél fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:48 Hetednapon az Efraim fiainak fejedelme: Elisáma, az Ammihúd fia.(HU)
4 Mózes 7:49 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:50 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:51 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány, egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:52 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:53 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendõsök. Ez Elisámának, Ammihúd fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:54 Nyolczadnapon a Manasse fiainak fejedelme: Gamliél, Pédasúr fia.(HU)
4 Mózes 7:55 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:56 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:57 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:58 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:59 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendõsök. Ez Gámliélnek, a Pédasúr fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:60 Kilenczednapon a Benjámin fiainak fejedelme: Abidán, a Gideóni fia.(HU)
4 Mózes 7:61 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:62 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:63 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:64 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:65 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendõsök. Ez Abidánnak, Gideóni fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:66 Tizedik napon a Dán fiainak fejedelme: Ahiézer, az Ammisaddai fia.(HU)
4 Mózes 7:67 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:68 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:69 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:70 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:71 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendõsök. Ez Ahiézernek, az Ammisaddai fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:72 Tizenegyedik napon az Áser fiainak fejedelme: Págiel, Okrán fia.(HU)
4 Mózes 7:73 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:74 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:75 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:76 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:77 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendõsök. Ez Págielnek, Okrán fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:78 Tizenkettedik napon a Nafthali fiainak fejedelme: Ahira, Enán fia.(HU)
4 Mózes 7:79 Az õ áldozata volt egy ezüst tál, száz harmincz siklus súlyú, egy ezüst medencze, hetven siklus súlyú, a szent siklus szerint, mind a kettõ telve vala olajjal elegyített lisztlánggal, ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:80 Egy arany csésze, tíz [siklus súlyú], füstölõ szerekkel telve.(HU)
4 Mózes 7:81 Egy fiatal tulok, egy kos, egy esztendõs bárány egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 7:82 Egy kecskebak bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:83 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt bárány, esztendõsök. Ez Ahirának, az Enán fiának áldozata.(HU)
4 Mózes 7:84 Ez volt [az áldozat] az oltár felszentelésére, a napon, a melyen felkenetett, az Izráelnek fejedelmeitõl. Tizenkét ezüst tál, tizenkét ezüst medencze, tizenkét arany csésze.(HU)
4 Mózes 7:85 Száz és harmincz siklus súlyú vala egy ezüst tál, egy ezüst medencze pedig hetven siklus súlyú; az edények minden ezüstje: kétezer négyszáz [siklus], a szent siklus szerint;(HU)
4 Mózes 7:86 Tizenkét arany csésze, füstölõ szerekkel, tíz-tíz [siklus súlyú] vala egy-egy csésze, a szent siklus szerint: A csészéknek minden aranya: száz húsz siklus.(HU)
4 Mózes 7:87 Az egészen égõáldozatra való minden barom: tizenkét tulok, tizenkét kos, esztendõs bárány tizenkettõ, a hozzájok való ételáldozatokkal, és tizenkét kecskebak bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 7:88 A hálaadó áldozatra való minden barom pedig: huszonnégy tulok, hatvan kos, hatvan bak, esztendõs bárány hatvan. Ez volt az oltár felszentelésére [való áldozat], minekutána felkenetett volt.(HU)
4 Mózes 7:89 Mikor pedig bemegy vala Mózes a gyülekezet sátorába, hogy szóljon õ vele, hallja vala annak szavát, a ki szól vala vele a fedél felõl, amely van a bizonyság ládáján, a két Kérub közûl; és szól vala vele.(HU)
4 Mózes 8:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 8:2 Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs.(HU)
4 Mózes 8:3 És úgy cselekedék Áron, és [úgy] raká fel mécseit, [hogy] a gyertyatartónak ellenébe [tegyenek világosságot], a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
4 Mózes 8:4 A gyertyatartó pedig ilyen alkotású: vert aranyból vala mind a szára, mind a virága; vert mû az; ama forma szerint, a melyet mutatott volt az Úr Mózesnek, úgy készíték a gyertyatartót.(HU)
4 Mózes 8:5 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 8:6 Vedd a lévitákat Izráel fiai közül, és tisztítsd meg õket.(HU)
4 Mózes 8:7 Így cselekedjél pedig velök, hogy megtisztítsad õket: hintsd reájok a tisztulás vizét, és az egész testöket beretválják meg, és mossák meg ruháikat, hogy tiszták legyenek.(HU)
4 Mózes 8:8 Azután vegyenek egy fiatal tulkot és hozzávaló ételáldozatul olajjal elegyített lisztlángot; egy másik fiatal tulkot pedig vegyenek bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 8:9 Akkor vidd a lévitákat a gyülekezet sátora elé, és gyûjtsd egybe Izráel fiainak egész gyülekezetét.(HU)
4 Mózes 8:10 Ezután vidd a lévitákat az Úr elé, és Izráel fiai tegyék kezeiket a lévitákra.(HU)
4 Mózes 8:11 Áron pedig lóbálja meg a lévitákat, áldozatul az Úr elõtt, Izráel fiai részérõl, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában.(HU)
4 Mózes 8:12 A léviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére; azután készítsd el az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul az Úrnak, a lévitákért engesztelésül.(HU)
4 Mózes 8:13 És állassad a lévitákat Áron elé, és az õ fiai elé, és lóbáld meg õket áldozatul az Úrnak.(HU)
4 Mózes 8:14 És válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül, hogy a léviták legyenek az enyéim.(HU)
4 Mózes 8:15 És azután menjenek el a léviták a gyülekezet sátorában való szolgálatra. Így tisztítsd meg õket, és lóbáld meg õket áldozatul.(HU)
4 Mózes 8:16 Mert bizony nékem adattak õk Izráel fiai közül; mind azok helyett, a kik az õ anyjok méhét megnyitják; Izráelnek elsõszülöttei [helyett] vettem õket magamnak.(HU)
4 Mózes 8:17 Mert enyém minden elsõszülött Izráel fiai között, emberbõl és baromból; a naptól fogva, hogy megöltem minden elsõszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem azokat.(HU)
4 Mózes 8:18 A lévitákat pedig minden elsõszülött helyett vettem magamnak Izráel fiai között.(HU)
4 Mózes 8:19 És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és az õ fiainak Izráel fiai közül, hogy Izráel fiainak tisztében járjanak a gyülekezet sátorában, és hogy engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, és ne legyen Izráel fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izráel fiai.(HU)
4 Mózes 8:20 Úgy cselekedék azért Mózes és Áron, és Izráel fiainak egész gyülekezete a lévitákkal; a mint parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felõl, mindazt úgy cselekedék õ velök Izráel fiai.(HU)
4 Mózes 8:21 És megtisztíták magokat a léviták, és megmosák ruháikat, és meglóbálá õket Áron áldozatul az Úr elõtt, és engesztelést szerze nékik Áron, hogy tisztákká tegye õket.(HU)
4 Mózes 8:22 Azután pedig bemenének a léviták, hogy végezzék az õ szolgálatukat a gyülekezetnek sátorában Áron elõtt és az õ fiai elõtt; a miképen parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felõl, akképen cselekedének velök.(HU)
4 Mózes 8:23 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 8:24 Ez [is] a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendõs korától fogva és azon felül, menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátorának szolgálatában.(HU)
4 Mózes 8:25 Ötven esztendõs korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé.(HU)
4 Mózes 8:26 Hanem segítse az õ atyafiait a gyülekezet sátorában, hogy azok az õ tisztökben eljárjanak; de szolgálatot ne teljesítsen. E képen cselekedjél a lévitákkal az õ szolgálatukban.(HU)
4 Mózes 9:1 Szóla pedig az Úr Mózesnek, a Sinai pusztájában, az Égyiptom földébõl való kijövetelöknek második esztendejében, az elsõ hónapban, mondván:(HU)
4 Mózes 9:2 Izráel fiai pedig készítsék el a páskhát a maga idejében.(HU)
4 Mózes 9:3 E hónapnak tizennegyedik napján, estennen készítsék el azt a maga idejében. Minden õ rendtartása szerint, és minden õ szertartása szerint készítsétek el azt.(HU)
4 Mózes 9:4 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a páskhát.(HU)
4 Mózes 9:5 És elkészíték a páskhát az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estennen, a Sinai pusztájában; mindent úgy cselekedének Izráel fiai, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.(HU)
4 Mózes 9:6 Valának pedig némelyek, a kik tisztátalanok valának holtember [illetése] miatt, és nem készítheték meg a páskhát azon a napon: járulának azért Mózes elé és Áron elé azon a napon.(HU)
4 Mózes 9:7 És mondának azok az emberek néki: Mi tisztátalanok vagyunk holtember [illetése] miatt; miért tiltatunk meg, hogy ne vigyünk áldozatot az Úrnak a maga idejében Izráel fiai között?(HU)
4 Mózes 9:8 És monda nékik Mózes: Legyetek veszteg, míglen megértem: mit parancsol az Úr ti felõletek?(HU)
4 Mózes 9:9 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 9:10 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki holt[ember] illetése miatt tisztátalan, vagy messze úton leend közületek, vagy a ti utódaitok közül, mindazáltal készítsen páskhát az Úrnak.(HU)
4 Mózes 9:11 A második hónapnak tizennegyedik napján, estennen, készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserû füvekkel egyék meg azt.(HU)
4 Mózes 9:12 Ne hagyjanak meg abból [semmit] reggelig, és annak csontját meg ne törjék; a páskhának minden rendtartása szerint készítsék el azt.(HU)
4 Mózes 9:13 A mely ember pedig tiszta, vagy nincs útban, és elmulasztja a páskhát elkészíteni: irtassék ki az ilyen az õ népe közül; mert az Úrnak áldozatát nem vitte fel annak idejében; viselje az ilyen ember az õ bûnének terhét.(HU)
4 Mózes 9:14 Hogyha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskhát készít az Úrnak, a páskhának rendtartása szerint és annak szertartásai szerint készítse azt; egy rendtartástok legyen néktek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.(HU)
4 Mózes 9:15 A hajlék felállításának napján pedig befedezé a felhõ a hajlékot, a bizonyság sátorát; és estve a hajlék felett vala, tûznek ábrázatjában reggelig.(HU)
4 Mózes 9:16 Úgy vala szüntelen: A felhõ borítja vala azt; és tûznek ábrázatja éjjel.(HU)
4 Mózes 9:17 Mihelyt pedig felszáll vala a felhõ a sátorról, azonnal elindulnak vala Izráel fiai; és azon a helyen, a hol a felhõ megáll vala, ott ütnek vala tábort Izráel fiai.(HU)
4 Mózes 9:18 Az Úr szava szerint mennek vala Izráel fiai, és az Úr szava szerint táboroznak vala; mind addig, míg a felhõ áll vala a hajlékon, táborban maradnak vala.(HU)
4 Mózes 9:19 Még ha a felhõ sok napig nyugszik vala a hajlékon, akkor is megtartják vala Izráel fiai az Úr rendelését, és nem indulának.(HU)
4 Mózes 9:20 Megesék, hogy a felhõ kevés napon át lõn a hajlékon: akkor is az Úr szava szerint maradnak vala táborban, és az Úr szava szerint indulnak vala.(HU)
4 Mózes 9:21 Megesék, hogy a felhõ estvétõl fogva ott lõn reggelig; mikor azért reggel a felhõ felszáll vala, akkor indulnak vala el; vagy egy nap és egy éjjel [lõn] [ott]; mikor azért a felhõ felszáll vala, õk is indulának.(HU)
4 Mózes 9:22 Vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy hosszabb ideig [lõn] [ott;] a meddig késik vala a felhõ a hajlékon, vesztegelvén azon, táborban maradnak vala Izráel fiai [is], és nem indulnak vala tovább; mikor pedig az felszáll vala, õk is indulnak vala.(HU)
4 Mózes 9:23 Az Úr szava szerint járnak vala tábort, és az Úr szava szerint indulnak vala. Az Úrnak rendelését megtartják vala, az Úrnak Mózes által való szava szerint.(HU)
4 Mózes 10:1 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 10:2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbõl csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok megindítására.(HU)
4 Mózes 10:3 És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.(HU)
4 Mózes 10:4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.(HU)
4 Mózes 10:5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felõl táboroznak.(HU)
4 Mózes 10:6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felõl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.(HU)
4 Mózes 10:7 Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, [egyszerûen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.(HU)
4 Mózes 10:8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.(HU)
4 Mózes 10:9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektõl.(HU)
4 Mózes 10:10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égõáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetõül a ti Istenetek elõtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
4 Mózes 10:11 Vala pedig a második esztendõben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhõ a bizonyság hajlékáról.(HU)
4 Mózes 10:12 És elindulának Izráel fiai az õ menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhõ Párán pusztájában.(HU)
4 Mózes 10:13 Elindulának azért elõször az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.(HU)
4 Mózes 10:14 Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.(HU)
4 Mózes 10:15 Az Izsakhár fiai törzsébõl való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.(HU)
4 Mózes 10:16 És a Zebulon fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.(HU)
4 Mózes 10:17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.(HU)
4 Mózes 10:18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.(HU)
4 Mózes 10:19 A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.(HU)
4 Mózes 10:20 És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.(HU)
4 Mózes 10:21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.(HU)
4 Mózes 10:22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.(HU)
4 Mózes 10:23 A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.(HU)
4 Mózes 10:24 A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.(HU)
4 Mózes 10:25 [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.(HU)
4 Mózes 10:26 Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.(HU)
4 Mózes 10:27 És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.(HU)
4 Mózes 10:28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen mentek.(HU)
4 Mózes 10:29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.(HU)
4 Mózes 10:30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.(HU)
4 Mózes 10:31 És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.(HU)
4 Mózes 10:32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.(HU)
4 Mózes 10:33 Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.(HU)
4 Mózes 10:34 És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.(HU)
4 Mózes 10:35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid.(HU)
4 Mózes 10:36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.(HU)
4 Mózes 11:1 És lõn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, [hogy] rosszul [van dolga.] És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenök az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét.(HU)
4 Mózes 11:2 Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszünék a tûz.(HU)
4 Mózes 11:3 És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyulladt vala ellenök az Úrnak tüze.(HU)
4 Mózes 11:4 De a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk?(HU)
4 Mózes 11:5 Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra.(HU)
4 Mózes 11:6 Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk elõtt nincs egyéb mint manna.(HU)
4 Mózes 11:7 (A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe pedig mint a bdelliomnak színe.(HU)
4 Mózes 11:8 Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala [a mannát], és õrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfõzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé.(HU)
4 Mózes 11:9 Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.)(HU)
4 Mózes 11:10 És meghallá Mózes, hogy sír a nép, az õ nemzetsége szerint, kiki az õ sátorának nyílása elõtt; és igen felgerjede az Úr haragja, és nem tetszék az Mózesnek.(HU)
4 Mózes 11:11 És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? és miért nem találék kegyelmet a te szemeid elõtt, hogy ez egész népnek terhét én reám vetéd?(HU)
4 Mózes 11:12 Avagy tõlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szûltem-e õt, hogy azt mondod nékem: Hordozd õt a te kebleden, a miképen hordozza a dajka a csecsemõt, arra a földre, a mely felõl megesküdtél az õ atyáinak?(HU)
4 Mózes 11:13 Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? mert reám sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk!(HU)
4 Mózes 11:14 Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erõm felett van.(HU)
4 Mózes 11:15 Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok elõtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat.(HU)
4 Mózes 11:16 Monda azért az Úr Mózesnek: Gyûjts egybe nékem hetven férfiút Izráel vénei közül, a kikrõl tudod, hogy vénei a népnek és annak elõljárói, és vidd õket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled.(HU)
4 Mózes 11:17 Akkor alá szállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekbõl, a mely te benned van, és teszem õ beléjök, hogy viseljék te veled a népnek terhét, és ne viseljed te magad.(HU)
4 Mózes 11:18 A népnek pedig mondd meg: Készítsétek el magatokat holnapra, és húst esztek; mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ád nékünk húst ennünk? mert jobban vala nékünk dolgunk Égyiptomban. Azért az Úr ád néktek húst és enni fogtok.(HU)
4 Mózes 11:19 Nem [csak] egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon;(HU)
4 Mózes 11:20 Hanem egy egész hónapig, míglen kijön az orrotokon, és útálatossá lesz elõttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, a ki közöttetek van; és sírtatok õ elõtte mondván: Miért jöttünk ide ki Égyiptomból?(HU)
4 Mózes 11:21 És monda Mózes: Hatszáz ezer gyalogos e nép, a mely között én vagyok, és te azt mondod: Húst adok nékik, és esznek egy egész hónapig?!(HU)
4 Mózes 11:22 Nemde juhok és ökrök vágattatnak-é nékik, hogy elég legyen nékik? vagy a tengernek minden hala összegyûjtetik-é nékik, hogy elég legyen nékik?(HU)
4 Mózes 11:23 Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-é néked az én beszédem vagy nem?(HU)
4 Mózes 11:24 Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, és összegyûjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá õket a sátor körül.(HU)
4 Mózes 11:25 Akkor leszálla az Úr felhõben, és szóla néki, és elszakaszta abból a lélekbõl, a mely vala õ benne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék õ rajtok a lélek, menten prófétálának, de nem többé.(HU)
4 Mózes 11:26 Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban; egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban.(HU)
4 Mózes 11:27 Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban.(HU)
4 Mózes 11:28 Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az õ választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg õket!(HU)
4 Mózes 11:29 És felele néki Mózes: Avagy érettem buzgólkodol-é? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az õ lelkét õ beléjök.(HU)
4 Mózes 11:30 Ezután visszatére Mózes a táborba, õ és az Izráel vénei.(HU)
4 Mózes 11:31 És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertõl, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felõl, és egynapi járásnyira más felõl a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén.(HU)
4 Mózes 11:32 Akkor felkele a nép [és] azon az egész napon, és egész éjjel, és az egész következõ napon gyûjtének magoknak fürjeket, a ki keveset gyûjtött is, gyûjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat magoknak a tábor körül.(HU)
4 Mózes 11:33 A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, a mikor az Úrnak haragja felgerjede a népre és megveré az Úr a népet igen nagy csapással.(HU)
4 Mózes 11:34 És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavának: mert ott temeték el a mohó népet.(HU)
4 Mózes 11:35 Kibrot-thaavától elméne a nép Haseróthba; és ott valának Haseróthban.(HU)
4 Mózes 12:1 Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, a kit feleségül võn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül.(HU)
4 Mózes 12:2 És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-é az Úr? avagy nem szólott-é mi általunk is? És meghallá az Úr.(HU)
4 Mózes 12:3 (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.)(HU)
4 Mózes 12:4 Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének õk hárman.(HU)
4 Mózes 12:5 Akkor leszálla az Úr felhõnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten.(HU)
4 Mózes 12:6 És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.(HU)
4 Mózes 12:7 Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív.(HU)
4 Mózes 12:8 Szemtõl szembe szólok õ vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?(HU)
4 Mózes 12:9 És felgyullada az Úr haragja õ reájok, és elméne.(HU)
4 Mózes 12:10 És a felhõ is eltávozék a sátor felül, és ímé Miriám poklos vala, [fejér] mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és ímé poklos vala.(HU)
4 Mózes 12:11 Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek Uram, ne tulajdonítsad nékünk e bûnt; mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!(HU)
4 Mózes 12:12 Kérlek, ne legyen olyan [Miriám] mint a holt, a melynek húsa félig megemésztetik, mikor kijõ az õ anyjának méhébõl.(HU)
4 Mózes 12:13 Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg õt!(HU)
4 Mózes 12:14 Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az õ orczájára, avagy nem kellene-é szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza.(HU)
4 Mózes 12:15 Kirekeszteték azért Miriám a táboron kivül hét napig. És a nép nem indula tovább, míg vissza [nem] hívaték Miriám.(HU)
4 Mózes 12:16 (HU)
4 Mózes 13:1 Azután pedig elindula a nép Haseróthból, és tábort ütének Párán pusztájában.(HU)
4 Mózes 13:2 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 13:3 Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, a melyet én adok Izráel fiainak; az õ atyáiknak mindenik törzsébõl egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, a ki fõember közöttök.(HU)
4 Mózes 13:4 Elküldé azért õket Mózes Párán pusztájából az Úr rendelése szerint; és azok a férfiak mindnyájan fõemberek valának Izráel fiai között.(HU)
4 Mózes 13:5 Ezek pedig azoknak nevei: A Rúben nemzetségébõl Sámmua, a Zakhúr fia.(HU)
4 Mózes 13:6 A Simeon nemzetségébõl Safát, a Hóri fia.(HU)
4 Mózes 13:7 A Júda nemzetségébõl Káleb, a Jefunné fia.(HU)
4 Mózes 13:8 Az Izsakhár nemzetségébõl Igál, a József fia.(HU)
4 Mózes 13:9 Az Efraim nemzetségébõl Hósea, a Nún fia.(HU)
4 Mózes 13:10 A Benjámin nemzetségébõl Pálthi, a Rafú fia.(HU)
4 Mózes 13:11 A Zebulon nemzetségébõl Gaddiel, a Szódi fia.(HU)
4 Mózes 13:12 A József nemzetségébõl, a Manasse nemzetségébõl Gaddi, a Szúszi fia.(HU)
4 Mózes 13:13 A Dán nemzetségébõl Ammiél, a Gemálli fia.(HU)
4 Mózes 13:14 Az Áser nemzetségébõl Szenthúr, a Mikaél fia.(HU)
4 Mózes 13:15 A Nafthali nemzetségébõl Nahbi, a Vofszi fia.(HU)
4 Mózes 13:16 A Gád nemzetségébõl Géuel, a Mákhi fia.(HU)
4 Mózes 13:17 Ezek ama férfiaknak nevei, a kiket elküldött Mózes a földnek megkémlelésére. És nevezé Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak.(HU)
4 Mózes 13:18 És mikor elküldé õket Mózes a Kanaán földének megkémlelésére, monda nékik: Menjetek fel erre dél felõl, és hágjatok fel a hegyre.(HU)
4 Mózes 13:19 És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, a mely lakozik azon: erõs-é az vagy erõtlen, kevés-é az vagy sok?(HU)
4 Mózes 13:20 És milyen a föld, a melyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, a melyekben lakozik: táborokban vagy erõsségekben [lakozik-é?](HU)
4 Mózes 13:21 És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élõfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakaszszatok a földnek gyümölcsébõl. Azok a napok pedig a szõlõzsendülés napjai valának.(HU)
4 Mózes 13:22 Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Czin pusztájától fogva mind Rehóbig, odáig, a hol Hamáthba mennek.(HU)
4 Mózes 13:23 És felmenének dél felõl, és jutának Hebronig; valának pedig ott Ahimán, Sésai és Thalmai, az Anák fiai: (Hebron pedig hét esztendõvel építtetett elébb, mint az égyiptomi Czoán).(HU)
4 Mózes 13:24 Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szõlõvesszõt egy szõlõfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a figékbõl is [szakasztának.](HU)
4 Mózes 13:25 Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének; a szõlõfürtért, a melyet lemetszettek vala onnét Izráel fiai.(HU)
4 Mózes 13:26 És visszatérének a föld megkémlelésébõl negyven nap mulva.(HU)
4 Mózes 13:27 És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét.(HU)
4 Mózes 13:28 Így beszélének néki, és ezt mondák: Elmentünk vala arra a földre, a melyre küldöttél vala minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse!(HU)
4 Mózes 13:29 Csakhogy erõs az a nép, a mely lakja azt a földet, és a városok erõsítve vannak, és felette nagyok; sõt még Anák fiait is láttuk ott.(HU)
4 Mózes 13:30 Amálek lakik a dél felõl való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyeken; a tenger mellett, és a Jordán partján pedig Kananeus lakik.(HU)
4 Mózes 13:31 És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen [háborgó] népet, és azt mondja vala: Bátran felmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a [földet], mert kétség nélkül megbírunk azzal;(HU)
4 Mózes 13:32 Mindazáltal a férfiak, a kik felmentek vala vele, azt mondják vala: Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erõsebb az nálunknál.(HU)
4 Mózes 13:33 És rossz hírét vivék annak a földnek, a melyet megkémleltek volt, Izráel fiaihoz, mondván: Az a föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, a mely megemészti az õ lakóit; az egész nép is, a melyet láttunk azon, szálas emberek[bõl áll]. [ (Numbers 13:34) És láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az õ szemeikben is olyanok valánk. ](HU)
4 Mózes 14:1 És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.(HU)
4 Mózes 14:2 És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!(HU)
4 Mózes 14:3 Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?(HU)
4 Mózes 14:4 És mondának egymásnak: Szerezzünk elõttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.(HU)
4 Mózes 14:5 Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe elõtt.(HU)
4 Mózes 14:6 Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelõi közül valók valának, meghasogaták ruháikat.(HU)
4 Mózes 14:7 És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.(HU)
4 Mózes 14:8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.(HU)
4 Mózes 14:9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétõl; mert õk nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tõlök az õ oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tõlök!(HU)
4 Mózes 14:10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze õket: megjelenék az Úrnak dicsõsége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.(HU)
4 Mózes 14:11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?(HU)
4 Mózes 14:12 Megverem õket döghalállal, és elvesztem õket; téged pedig nagy néppé teszlek, és õ nálánál erõsebbé.(HU)
4 Mózes 14:13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):(HU)
4 Mózes 14:14 Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtõl szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhõd megállott õ rajtok, és felhõoszlopban jársz te õ elõttök nappal, éjjel pedig tûzoszlopban.(HU)
4 Mózes 14:15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:(HU)
4 Mózes 14:16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felõl megesküdött nékik, azért öldöste le õket a pusztában.(HU)
4 Mózes 14:17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:(HU)
4 Mózes 14:18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de [a bûnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.(HU)
4 Mózes 14:19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.(HU)
4 Mózes 14:20 És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.(HU)
4 Mózes 14:21 De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsõsége az egész földet.(HU)
4 Mózes 14:22 Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsõségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:(HU)
4 Mózes 14:23 Nem látják meg azt a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.(HU)
4 Mózes 14:24 De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem õt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az õ magva.(HU)
4 Mózes 14:25 De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.(HU)
4 Mózes 14:26 Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:(HU)
4 Mózes 14:27 Meddig [tûrjek] e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!(HU)
4 Mózes 14:28 Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!(HU)
4 Mózes 14:29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendõstõl fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.(HU)
4 Mózes 14:30 És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.(HU)
4 Mózes 14:31 De kicsinyeiteket, a kik felõl azt mondtátok, hogy prédára lesznek; õket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.(HU)
4 Mózes 14:32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.(HU)
4 Mózes 14:33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.(HU)
4 Mózes 14:34 A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, ([tudniillik ]negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendõ), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.(HU)
4 Mózes 14:35 Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.(HU)
4 Mózes 14:36 A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földrõl:(HU)
4 Mózes 14:37 Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földrõl, meghalának az Úr elõtt csapás által.(HU)
4 Mózes 14:38 [Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.(HU)
4 Mózes 14:39 A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.(HU)
4 Mózes 14:40 És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyrõl szólott az Úr, mert vétkeztünk.(HU)
4 Mózes 14:41 És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az [néktek.](HU)
4 Mózes 14:42 Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek elõtt.(HU)
4 Mózes 14:43 Mert az Amálek és a Kananeus van ott elõttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.(HU)
4 Mózes 14:44 Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.(HU)
4 Mózes 14:45 Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék õket, és vágák õket mind Hormáig.(HU)
4 Mózes 15:1 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 15:2 Szólj Izráel fiainak, és mondd nékik: Mikor bementek a ti lakó földetekre, a melyet én adok néktek.(HU)
4 Mózes 15:3 És tûzáldozatot akartok készíteni az Úrnak, egészen égõ- vagy véres áldozatot, vagy fogadás teljesítése végett, vagy szabadakarat szerint, vagy a ti ünnepiteken, hogy tulok- vagy juhfélébõl kedves illatot készítsetek az Úrnak:(HU)
4 Mózes 15:4 Akkor, a ki áldozza az õ áldozatját, vigyen az Úrnak ételáldozatul egy tizedrész [efa] lisztlángot, egy negyedrész hin olajjal elegyítve.(HU)
4 Mózes 15:5 Italáldozatul pedig egy negyedrész hin bort adj az egészen égõ- vagy véres áldozathoz egy-egy bárány mellé.(HU)
4 Mózes 15:6 Vagy ha kossal [áldozol,] készíts ételáldozatul két tizedrész [efa] lisztlángot megelegyítve egy hin olajnak harmadrészével;(HU)
4 Mózes 15:7 Italáldozatul pedig egy hin bornak harmadrészét. [Így] viszel az Úrnak jóillatú áldozatot.(HU)
4 Mózes 15:8 Hogyha fiatal tulkot akarsz készíteni egészen égõ- vagy véres áldozatul fogadás teljesítése végett, vagy hálaáldozatul az Úrnak:(HU)
4 Mózes 15:9 Akkor vígy a fiatal tulokkal egyetemben ételáldozatul három tizedrész [efa] lisztlángot, megelegyítve egy hin olajnak felével.(HU)
4 Mózes 15:10 Italáldozatul pedig vigy fel fél hin bort; kedves illatú tûzáldozat [ez] az Úrnak.(HU)
4 Mózes 15:11 Eképpen cselekedjetek mindenik ökörnél, mindenik kosnál, mind a juhoknak, mind a kecskéknek bárányainál.(HU)
4 Mózes 15:12 A [barmok] száma szerint, a melyeket [áldozatra] készítetek: így cselekedjetek mindenikkel, az õ számok szerint.(HU)
4 Mózes 15:13 Minden benszülött így cselekedjék ezekkel, hogy kedves illatú tûzáldozatot vigyen az Úrnak.(HU)
4 Mózes 15:14 Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok, vagy lesz köztetek a ti nemzetségeitek szerint, és kedves illatú tûzáldozatot készít az Úrnak: a miképen [ti] cselekesztek, a képen cselekedjék [az is.](HU)
4 Mózes 15:15 Óh, község! néktek és a [köztetek] lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr elõtt olyan legyen a jövevény, mint ti.(HU)
4 Mózes 15:16 Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.(HU)
4 Mózes 15:17 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 15:18 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyre én viszlek be titeket:(HU)
4 Mózes 15:19 Akkor, ha majd esztek a földnek kenyerébõl, adjatok felemelt áldozatot az Úrnak.(HU)
4 Mózes 15:20 A ti tésztátok zsengéjét lepényként mutassátok fel áldozatul; mint a szérûrõl felemelt áldozatot, úgy mutassátok fel azt.(HU)
4 Mózes 15:21 A ti tésztátok zsengéjébõl adjatok az Úrnak felemelt áldozatot, a ti nemzetségeitek szerint.(HU)
4 Mózes 15:22 És ha megtévelyedtek, és nem cselekszitek meg mind e parancsolatokat, a melyeket szólott vala az Úr Mózesnek;(HU)
4 Mózes 15:23 Mind azokat, a melyeket parancsolt az Úr néktek Mózes által, az naptól fogva, a melyen parancsolta azokat az Úr, és azután a ti nemzetségeiteknek [is:](HU)
4 Mózes 15:24 Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kivül esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égõáldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 15:25 És végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nékik, mert tévedés volt az; õk pedig vigyék be az õ áldozatjokat tûzáldozatul az Úrnak, és a bûnért való áldozatjokat az Úr elé az õ tévedésökért.(HU)
4 Mózes 15:26 És megbocsáttatik Izráel fiai egész gyülekezetének, és a közöttök tartózkodó jövevénynek; mert az egész nép tévedésben volt.(HU)
4 Mózes 15:27 Hogyha csak egy ember vétkezik tévedésbõl: áldozzék egy esztendõs kecskét bûnért való áldozatul.(HU)
4 Mózes 15:28 A pap végezzen engesztelést azért a tévedõ emberért, a ki tévedésbõl vétkezett az Úr elõtt, és ha engesztelést szerez néki, megbocsáttatik néki.(HU)
4 Mózes 15:29 A benszülöttnek Izráel fiai között és a jövevénynek, a ki közöttök tartózkodik: egy törvényetek legyen néktek a felõl, a ki tévedésbõl cselekszik.(HU)
4 Mózes 15:30 De a mely ember felemelt kézzel cselekszik, akár benszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az õ népe közül;(HU)
4 Mózes 15:31 Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az õ parancsolatját megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, az õ hamissága legyen õ rajta.(HU)
4 Mózes 15:32 Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon.(HU)
4 Mózes 15:33 És elvivék azt, a kik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez.(HU)
4 Mózes 15:34 És õrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni.(HU)
4 Mózes 15:35 És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze õt agyon az egész gyülekezet a táboron kivül.(HU)
4 Mózes 15:36 Kivivé azért õt az egész gyülekezet a táboron kivül, és agyon kövezék õt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
4 Mózes 15:37 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 15:38 Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az õ ruháik szegleteire az õ nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.(HU)
4 Mózes 15:39 És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.(HU)
4 Mózes 15:40 Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek elõtt.(HU)
4 Mózes 15:41 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
4 Mózes 16:1 Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;(HU)
4 Mózes 16:2 És támadának Mózes ellen, és [velök] Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.(HU)
4 Mózes 16:3 És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?(HU)
4 Mózes 16:4 És mikor hallá ezt Mózes, arczra borula,(HU)
4 Mózes 16:5 És szóla Kórénak és az õ egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert a kit magának választott, magához fogadja azt.(HU)
4 Mózes 16:6 Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezõket, Kóré és az õ egész gyülekezete!(HU)
4 Mózes 16:7 És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölõ szert az Úr elõtt holnap, és az a férfiú legyen szent, a kit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!(HU)
4 Mózes 16:8 És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:(HU)
4 Mózes 16:9 Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétõl, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet elõtt, és szolgáljatok néki?(HU)
4 Mózes 16:10 És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?(HU)
4 Mózes 16:11 Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy õ ellene zúgolódtok?(HU)
4 Mózes 16:12 Elkülde azután Mózes, hogy hívják elõ Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!(HU)
4 Mózes 16:13 Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földrõl, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?(HU)
4 Mózes 16:14 Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szõlõt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!(HU)
4 Mózes 16:15 Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az õ áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tõlök, és egyet sem bántottam közülök.(HU)
4 Mózes 16:16 Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr elõtt; te és azok és Áron, holnap.(HU)
4 Mózes 16:17 És kiki vegye az õ temjénezõjét, és tegyetek abba füstölõ szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az õ temjénezõjét; kétszáz és ötven temjénezõt. Te is, és Áron is, kiki az õ temjénezõjét.(HU)
4 Mózes 16:18 Vevé azért kiki az õ temjénezõjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölõ szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása elõtt, Mózes is és Áron.(HU)
4 Mózes 16:19 Kóré pedig összegyûjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsõsége az egész gyülekezetnek.(HU)
4 Mózes 16:20 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:(HU)
4 Mózes 16:21 Váljatok külön e gyülekezettõl, hogy megemészszem õket egy szempillantásban.(HU)
4 Mózes 16:22 Õk pedig arczukra borulának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é?(HU)
4 Mózes 16:23 Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 16:24 Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellõl köröskörül.(HU)
4 Mózes 16:25 Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék õt Izráel vénei.(HU)
4 Mózes 16:26 És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellõl, és semmit ne illessetek abból, a mi az övék, hogy el ne veszszetek az õ bûneik miatt.(HU)
4 Mózes 16:27 És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellõl köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az õ sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.(HU)
4 Mózes 16:28 Akkor monda Mózes: Ebbõl tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól [indultam]:(HU)
4 Mózes 16:29 Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden [más] ember, és ha minden [más] ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet.(HU)
4 Mózes 16:30 Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az õ száját, és elnyeli õket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.(HU)
4 Mózes 16:31 És lõn, a mint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok.(HU)
4 Mózes 16:32 És megnyitá a föld az õ száját, és elnyelé õket és az õ háznépeiket: és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat.(HU)
4 Mózes 16:33 És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezé õket a föld, és elveszének a község közül.(HU)
4 Mózes 16:34 Az Izráeliták pedig, a kik körülöttök valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld!(HU)
4 Mózes 16:35 És tûz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, a kik füstölõ szerekkel áldoznak vala.(HU)
4 Mózes 16:36 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 16:37 Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a temjénezõket a tûzbõl, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert megszenteltettek a [temjénezõk];(HU)
4 Mózes 16:38 Ezeknek temjénezõi, a kik a magok lelke ellen vétkeztek. És csináljanak azokból vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivelhogy járultak azokkal az Úr elé, és megszenteltettek: legyenek jegyül Izráel fiainak.(HU)
4 Mózes 16:39 Felszedé azért Eleázár pap a réz temjénezõket, a melyekkel a megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására.(HU)
4 Mózes 16:40 Emlékeztetõül Izráel fiainak, hogy senki idegen, a ki nem az Áron magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölõ szerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kóré és mint az õ gyülekezete, a miképen megmondotta vala néki az Úr Mózes által.(HU)
4 Mózes 16:41 És másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!(HU)
4 Mózes 16:42 Mikor pedig egybegyûle a gyülekezet Mózes ellen és Áron ellen, akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és ímé befedezte vala azt a felhõ, és megjelenék az Úrnak dicsõsége.(HU)
4 Mózes 16:43 Mózes azért és Áron menének a gyülekezet sátora elé.(HU)
4 Mózes 16:44 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 16:45 Menjetek ki e gyülekezet közül, hogy megemészszem õket egy szempillantásban; õk pedig orczájokra borulának.(HU)
4 Mózes 16:46 És monda Mózes Áronnak: Fogd a temjénezõt, és tégy abba tüzet az oltárról, és rakj reá füstölõ szert, és vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értök, mert kijött az Úrtól a nagy harag, elkezdõdött a csapás.(HU)
4 Mózes 16:47 Vevé azért Áron [a] [temjénezõt], a mint mondotta vala Mózes, és futa a község közé, és ímé elkezdõdött vala a csapás a nép között. És füstölõ áldozatot tõn, és engesztelést szerze a népnek.(HU)
4 Mózes 16:48 És megálla a megholtak között és élõk között; és megszûnék a csapás.(HU)
4 Mózes 16:49 És valának, a kik megholtak vala e csapás alatt, tizennégy ezer hétszázan; azokon kivül, a kik megholtak vala a Kóré dolgáért.(HU)
4 Mózes 16:50 És visszatére Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának nyílásához. Így szûnék meg a csapás.(HU)
4 Mózes 17:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 17:2 Szólj Izráel fiainak, és végy tõlök egy-egy vesszõt az õ atyáiknak háza szerint; az õ atyáik házának valamennyi fejedelmétõl tizenkét vesszõt; és kinek-kinek a nevét írd fel az õ vesszejére.(HU)
4 Mózes 17:3 Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vesszõ [esik] az õ atyjok házának fejéért.(HU)
4 Mózes 17:4 És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság [ládája] elé, a hol megjelenek néktek.(HU)
4 Mózes 17:5 És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek.(HU)
4 Mózes 17:6 Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az õ fejedelmeik egy-egy vesszõt egy-egy fejedelemért; az õ atyáiknak háza szerint tizenkét vesszõt; az Áron vesszeje is azok között a vesszõk között vala.(HU)
4 Mózes 17:7 És letevé Mózes a vesszõket az Úr elé a bizonyság sátorában.(HU)
4 Mózes 17:8 És lõn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.(HU)
4 Mózes 17:9 És kihozá Mózes mind azokat a vesszõket az Úr színe elõl mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az õ vesszejét.(HU)
4 Mózes 17:10 És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság [ládája] elé, hogy õriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.(HU)
4 Mózes 17:11 És megcselekedé Mózes; a mint parancsolta vala az Úr néki, akképen cselekedék.(HU)
4 Mózes 17:12 És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: Ímé pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!(HU)
4 Mózes 17:13 Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestõl elpusztulunk-é?!(HU)
4 Mózes 18:1 És monda az Úr Áronnak: Te és a te fiaid, és a te atyádnak háza te veled, hordozzátok a szent hajlék körül való hamisság büntetését. Te és a te fiaid te veled, hordozzátok a ti papságtok hamisságának büntetését.(HU)
4 Mózes 18:2 A te atyádfiait, Lévinek törzsét, a te atyádnak nemzetségét is vedd magad mellé, melletted legyenek, és néked szolgáljanak; te pedig és a te fiaid veled, [szolgáljatok] a bizonyság sátora elõtt.(HU)
4 Mózes 18:3 És ügyeljenek a te ügyedre és az egész sátornak ügyére; de a szenthajlék edényeihez és az oltárhoz ne járuljanak, hogy meg ne haljanak mind õk, mind ti.(HU)
4 Mózes 18:4 És melletted legyenek, és ügyeljenek a gyülekezet sátorának ügyére, a sátornak minden szolgálatja szerint; de idegen ne járuljon ti hozzátok.(HU)
4 Mózes 18:5 Ügyeljetek azért a szenthajléknak ügyére, és az oltárnak ügyére, hogy ne legyen ezután harag Izráel fiai ellen.(HU)
4 Mózes 18:6 Mert íme én választottam a ti atyátokfiait, a lévitákat Izráel fiai közül, mint az Úrnak adottakat, néktek, ajándékul, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorának szolgálatában.(HU)
4 Mózes 18:7 Te pedig és a te fiaid te veled, ügyeljetek a ti papságotokra mindenben, a mik az oltárhoz tartoznak, és a függönyön belõl vannak, hogy azokban szolgáljatok; a ti papságotoknak tisztét adtam néktek ajándékul, azért az idegen, a ki oda járul, haljon meg.(HU)
4 Mózes 18:8 Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési [díjul,] örökkévaló rendelés szerint.(HU)
4 Mózes 18:9 Ez legyen tiéd a legszentségesebbekbõl, a melyek tûzzel meg nem égettetnek: Minden õ áldozatjok, akár ételáldozatjok, akár bûnért való áldozatjok, akár pedig vétekért való áldozatjok, a miket nékem adnak, mint legszentségesebbek, tiéid legyenek és a te fiaidé.(HU)
4 Mózes 18:10 A legszentségesebb helyen egyed meg azt, csak a férfiak egyék azt; szentség legyen tenéked.(HU)
4 Mózes 18:11 Ez is tiéd legyen, mint felemelt áldozat az õ ajándékukból, Izráel fiainak minden meglóbált áldozataival együtt; néked adtam azokat és a te fiaidnak, és a te leányaidnak, a kik veled vannak, örökkévaló rendelés szerint; mindenki, aki tiszta a te házadban, eheti azt:(HU)
4 Mózes 18:12 Az olajnak minden kövérjét, és minden kövérjét a mustnak és gabonának, azoknak zsengéit, a melyeket az Úrnak adnak, tenéked adtam.(HU)
4 Mózes 18:13 Mindennek elsõ gyümölcsei az õ földjökön, a melyeket az Úrnak visznek, tiéid legyenek; mindenki, a ki tiszta a te házadban, egye azokat.(HU)
4 Mózes 18:14 Minden, a mi teljesen [Istennek] szenteltetik Izráelben, tiéd legyen.(HU)
4 Mózes 18:15 Minden, ami az élõ állatok közül az anyaméhet megnyitja, a melyet az Úrnak visznek, mind emberekbõl s mind barmokból a tiéd legyen; csakhogy az embernek elsõszülöttét váltasd meg, és a tisztátalan állatnak elsõszülöttét is megváltassad.(HU)
4 Mózes 18:16 A melyek pedig váltságosok, egy hónapostól kezdve váltasd meg a te becslésed szerint, öt ezüst sikluson a szent siklus szerint: húsz géra az.(HU)
4 Mózes 18:17 De a tehénnek elsõ fajzását, vagy a juhnak elsõ fajzását, vagy a kecskének elsõ fajzását meg ne váltasd; mert szentelni valók azok; a véröket hintsd az oltárra, és azoknak kövérit füstölögtesd el kedves illatú tûzáldozatul az Úrnak.(HU)
4 Mózes 18:18 Azoknak húsa pedig tiéd legyen, a miképen a meglóbált szegy, és a mint a jobb lapoczka is tiéd lesz.(HU)
4 Mózes 18:19 Minden felemelt áldozatot a szent dolgokból, a melyeket az Úrnak áldoznak Izráel fiai, néked adtam örökkévaló rendelés szerint, és a te fiaidnak, és a te leányaidnak, a kik veled vannak; sónak szövetsége ez, örökkévaló az Úr elõtt, néked és a te magodnak veled.(HU)
4 Mózes 18:20 Monda pedig az Úr Áronnak: Az õ földjökbõl örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked õ közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között.(HU)
4 Mózes 18:21 De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az õ szolgálatjokért való osztályrész ez a melylyel teljesítik õk a gyülekezet sátorának szolgálatát.(HU)
4 Mózes 18:22 És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak.(HU)
4 Mózes 18:23 De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és õk viseljék az õ bûnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.(HU)
4 Mózes 18:24 Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, a mit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem õ felõlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.(HU)
4 Mózes 18:25 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 18:26 A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedbõl tizedet.(HU)
4 Mózes 18:27 És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérûrõl való gabona és mint a sajtóból kiömlõ bor.(HU)
4 Mózes 18:28 Így vigyetek ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden ti tizedetekbõl, a melyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak.(HU)
4 Mózes 18:29 Minden ti ajándékotokból vigyétek a felemelt áldozatokat az Úrnak, mindenbõl a kövérjét, a mi abból szentelni való.(HU)
4 Mózes 18:30 Mondd meg azt is nékik: Mikor a kövérjét áldozzátok abból, olyanul tulajdoníttatik az a lévitáknak, mintha a szérûrõl és sajtóból adnák.(HU)
4 Mózes 18:31 Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért.(HU)
4 Mózes 18:32 És nem lesztek bûnösök a miatt, ha abból a kövérjét áldozzátok: és Izráel fiainak szent dolgait sem fertõztetitek meg, és meg sem haltok.(HU)
4 Mózes 19:1 Szóla azután az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:(HU)
4 Mózes 19:2 Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt az Úr, mondván: Szólj Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy veres tehenet, épet, a melyben ne legyen hiba, a melynek nyakán iga nem volt.(HU)
4 Mózes 19:3 És adjátok azt Eleázárnak, a papnak, és õ vitesse ki azt a táboron kivül, és öljék meg azt õ elõtte.(HU)
4 Mózes 19:4 És vegyen Eleázár, a pap annak vérébõl az õ újjával, és hintsen a gyülekezet sátorának eleje felé annak vérébõl hétszer.(HU)
4 Mózes 19:5 Azután égessék meg azt a tehenet az õ szemei elõtt; annak bõrét, húsát, és vérét a ganéjával együtt égessék meg.(HU)
4 Mózes 19:6 Akkor vegyen a pap czédrusfát, izsópot és karmazsint, és vesse a tehénnek égõ részei közé.(HU)
4 Mózes 19:7 És mossa meg a pap az õ ruháit, az õ testét is mossa le vízzel, és azután menjen be a táborba, és tisztátalan legyen a pap estvéig.(HU)
4 Mózes 19:8 Az is, a ki megégeti azt, mossa meg az õ ruháit vízzel, és az õ testét is mossa le vízzel, és tisztátalan legyen estvéig.(HU)
4 Mózes 19:9 Valamely tiszta ember pedig szedje fel annak a tehénnek hamvát, és helyezze el azt a táboron kivûl tiszta helyre, hogy legyen az Izráel fiai gyülekezetének szolgálatára a tisztulásnak vizéhez; bûnért való áldozat ez.(HU)
4 Mózes 19:10 És az, a ki felszedi a tehénnek hamvát, mossa meg az õ ruháit, és tisztátalan legyen estvéig; és legyen ez Izráel fiainak és a köztök tartózkodó jövevénynek örök rendelésül.(HU)
4 Mózes 19:11 A ki illeti akármely embernek a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig:(HU)
4 Mózes 19:12 Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon, [és] tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta.(HU)
4 Mózes 19:13 Valaki holtat illet, bármely embert a ki megholt, és meg nem tisztítja magát, az megfertézteti az Úrnak hajlékát; és irtassék ki az a lélek Izráelbõl mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett õ reá, tisztátalan lesz; még rajta van az õ tisztátalansága.(HU)
4 Mózes 19:14 Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, a ki bemegy a sátorba, és mindaz, a ki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig.(HU)
4 Mózes 19:15 Minden nyitott edény is, a melyen nincs lezárható fedél, tisztátalan.(HU)
4 Mózes 19:16 És mindaz, a ki illet a mezõn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig.(HU)
4 Mózes 19:17 És vegyenek a tisztátalanért a bûnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltse[nek] arra élõ vizet edénybe.(HU)
4 Mózes 19:18 Valamely tiszta ember pedig vegyen izsópot, és mártsa azt vízbe, és hintse meg a sátort és minden edényt, és minden embert, a kik ott lesznek; és azt is, a ki a csontot, vagy a megöltet, vagy a megholtat, vagy a koporsót illette.(HU)
4 Mózes 19:19 Hintse pedig meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg õt hetednapon; azután mossa meg az õ ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estve.(HU)
4 Mózes 19:20 Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a lélek irtassék ki a község közûl; mivelhogy az Úrnak szenthelyét megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett õ reá, tisztátalan az.(HU)
4 Mózes 19:21 Ez legyen õ nálok örök rendelésül: mind az, a ki hinti a tisztulásnak vizét, mossa meg az õ ruháit; mind az, a ki illeti a tisztulásnak vizét, tisztátalan legyen estvéig.(HU)
4 Mózes 19:22 És valamit illet a tisztátalan, tisztátalan legyen az; és az a lélek is, a ki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig.(HU)
4 Mózes 20:1 És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az elsõ hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.(HU)
4 Mózes 20:2 De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyûlének azért Mózes és Áron ellen.(HU)
4 Mózes 20:3 És feddõzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr elõtt!(HU)
4 Mózes 20:4 És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?(HU)
4 Mózes 20:5 És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szõlõ, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!(HU)
4 Mózes 20:6 Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elõl, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsõsége.(HU)
4 Mózes 20:7 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 20:8 Vedd ezt a vesszõt, és gyûjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kõsziklának az õ szemeik elõtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kõsziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az õ barmaiknak.(HU)
4 Mózes 20:9 Vevé azért Mózes azt a vesszõt az Úrnak színe elõl a mint parancsolta vala néki.(HU)
4 Mózes 20:10 És összegyûjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kõszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kõsziklából fakasszunk-é néktek vizet?(HU)
4 Mózes 20:11 És felemelé Mózes az õ kezét, és megüté a kõsziklát az õ vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az õ barmai.(HU)
4 Mózes 20:12 És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsõítettetek volna engem Izráel fiainak szemei elõtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.(HU)
4 Mózes 20:13 Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddõztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsõítette magát õ bennök.(HU)
4 Mózes 20:14 És külde Mózes követeket Kádesbõl Edom királyához, [kik így szólának:] Ezt mondja a te atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a nyomorúságot, a mely mi rajtunk esett:(HU)
4 Mózes 20:15 Hogy a mi atyáink alámentek Égyiptomba, és sok ideig laktunk Égyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az égyiptombeliek, és a mi atyáinkat.(HU)
4 Mózes 20:16 És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában.(HU)
4 Mózes 20:17 Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezõn, sem szõlõn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon.(HU)
4 Mózes 20:18 Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én [földemen], hogy fegyverrel ne menjek ellened!(HU)
4 Mózes 20:19 És mondának néki Izráel fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet iszszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándék[om] csak hogy gyalog mehessek át.(HU)
4 Mózes 20:20 Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne õ ellene Edom sok néppel és nagy erõvel.(HU)
4 Mózes 20:21 Mivel nem akará Edom megengedni Izráelnek, hogy általmenjen az õ országán: azért eltére Izráel õ tõle.(HU)
4 Mózes 20:22 Majd elindulának Kádesbõl, és jutának Izráel fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére.(HU)
4 Mózes 20:23 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének határán, mondván:(HU)
4 Mózes 20:24 Áron az õ népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, a melyet Izráel fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél.(HU)
4 Mózes 20:25 Vedd Áront és Eleázárt, az õ fiát, és vezesd fel õket a Hór hegyére.(HU)
4 Mózes 20:26 És vetkeztesd le Áront az õ ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az õ fiát; mert Áron [az õ népéhez] takaríttatik, és meghal ott.(HU)
4 Mózes 20:27 És úgy cselekedék Mózes, a mint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára.(HU)
4 Mózes 20:28 És Mózes levetkezteté Áront az õ ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az õ fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyrõl.(HU)
4 Mózes 20:29 És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harmincz napig Izráelnek egész háza.(HU)
4 Mózes 21:1 Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felõl, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.(HU)
4 Mózes 21:2 Fogadást tõn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az õ városait.(HU)
4 Mózes 21:3 És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé õket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.(HU)
4 Mózes 21:4 És elindulának a Hór hegyétõl a veres tengerhez vivõ úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.(HU)
4 Mózes 21:5 És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.(HU)
4 Mózes 21:6 Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népébõl.(HU)
4 Mózes 21:7 Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.(HU)
4 Mózes 21:8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.(HU)
4 Mózes 21:9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lõn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.(HU)
4 Mózes 21:10 Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.(HU)
4 Mózes 21:11 Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb elõtt vala napkelet felõl.(HU)
4 Mózes 21:12 Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.(HU)
4 Mózes 21:13 Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, a mely van a pusztában, és kijõ az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.(HU)
4 Mózes 21:14 Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébrõl Szúfában, és a patakokról Arnonnál,(HU)
4 Mózes 21:15 És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dûl.(HU)
4 Mózes 21:16 És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.(HU)
4 Mózes 21:17 Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh kút! énekeljetek néki!(HU)
4 Mózes 21:18 Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elõkelõi vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének].(HU)
4 Mózes 21:19 És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbõl Bámóthba.(HU)
4 Mózes 21:20 Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, [onnan] a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.(HU)
4 Mózes 21:21 És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:(HU)
4 Mózes 21:22 Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezõre, sem szõlõre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.(HU)
4 Mózes 21:23 De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ határán, sõt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.(HU)
4 Mózes 21:24 És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak határa.(HU)
4 Mózes 21:25 És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;(HU)
4 Mózes 21:26 Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elõbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezébõl Arnonig.(HU)
4 Mózes 21:27 Azért mondják a példabeszédmondók: Jõjjetek Hesbonba! Építtessék és erõsíttessék Szíhon városa!(HU)
4 Mózes 21:28 Mert tûz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait.(HU)
4 Mózes 21:29 Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta õ fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.(HU)
4 Mózes 21:30 De mi lövöldöztük õket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.(HU)
4 Mózes 21:31 Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.(HU)
4 Mózes 21:32 És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.(HU)
4 Mózes 21:33 Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve Og, Básán királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.(HU)
4 Mózes 21:34 Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.(HU)
4 Mózes 21:35 Megverék azért õt és az õ fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belõle; és elfoglalák az õ földét.(HU)
4 Mózes 22:1 És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezõségen a Jordánon túl, Jérikhó ellenében.(HU)
4 Mózes 22:2 És mikor látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:(HU)
4 Mózes 22:3 Igen megrémüle Moáb a néptõl, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.(HU)
4 Mózes 22:4 Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezõnek pázsitját. (Bálák pedig, Czippórnak fia Moáb királya vala abban az idõben.)(HU)
4 Mózes 22:5 Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, a mely vala a folyóvíz mellett, az õ népe fiainak földére, hogy hívják õt, mondván: Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben.(HU)
4 Mózes 22:6 Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erõsebb nálamnál; talán erõt vehetek rajta, megverjük õt, és kiûzhetem õt e földbõl; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lesz áldva, és a kit megátkozol, átkozott lesz.(HU)
4 Mózes 22:7 Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendõmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák izenetét.(HU)
4 Mózes 22:8 Õ pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.(HU)
4 Mózes 22:9 Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?(HU)
4 Mózes 22:10 És monda Bálám az Istennek: Bálák, Czippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, [ezt mondván:](HU)
4 Mózes 22:11 Ímé e nép, a mely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharczolhatok vele, és kiûzhetem õt.(HU)
4 Mózes 22:12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj el õ velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.(HU)
4 Mózes 22:13 Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.(HU)
4 Mózes 22:14 És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.(HU)
4 Mózes 22:15 Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál elõkelõbbeket.(HU)
4 Mózes 22:16 És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Czippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!(HU)
4 Mózes 22:17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!(HU)
4 Mózes 22:18 Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az õ házát aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot.(HU)
4 Mózes 22:19 Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?(HU)
4 Mózes 22:20 És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, a mit mondok majd néked.(HU)
4 Mózes 22:21 Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.(HU)
4 Mózes 22:22 De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala õ. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; õ pedig üget vala az õ szamarán, és két szolgája vala vele.(HU)
4 Mózes 22:23 És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a mint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezõre; Bálám pedig veré az õ szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.(HU)
4 Mózes 22:24 Azután megálla az Úrnak angyala a szõlõk ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.(HU)
4 Mózes 22:25 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.(HU)
4 Mózes 22:26 Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.(HU)
4 Mózes 22:27 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.(HU)
4 Mózes 22:28 És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?(HU)
4 Mózes 22:29 Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.(HU)
4 Mózes 22:30 És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, a melyen járni szoktál, a mióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled e képen cselekedni? Az pedig felele: Nem.(HU)
4 Mózes 22:31 És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, a mint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az õ kezében; akkor meghajtá magát és arczra borula.(HU)
4 Mózes 22:32 Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én elõttem.(HU)
4 Mózes 22:33 És meglátott engem a szamár, és kitért én elõttem immár három ízben; ha ki nem tért volna elõlem, most meg is öltelek volna téged, õt pedig életben hagytam volna.(HU)
4 Mózes 22:34 Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz elõttem az útban. Most azért, ha nem tetszik [ez] néked, visszatérek.(HU)
4 Mózes 22:35 Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal a mit én mondok majd néked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.(HU)
4 Mózes 22:36 Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak [egyik] városába, a mely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.(HU)
4 Mózes 22:37 És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jösz vala én hozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged?(HU)
4 Mózes 22:38 Bálám pedig monda Báláknak: Ímé eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é [magamtól] valamit? A mi mondani valót Isten ád az én számba, azt mondom.(HU)
4 Mózes 22:39 És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.(HU)
4 Mózes 22:40 És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, a kik vele valának.(HU)
4 Mózes 22:41 Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé õt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.(HU)
4 Mózes 23:1 És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.(HU)
4 Mózes 23:2 És úgy cselekedék Bálák a miképen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.(HU)
4 Mózes 23:3 És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égõáldozatod mellett, én pedig elmegyek; talán elõmbe jõ az Úr nékem, és a mit mutat majd nékem, megjelentem néked. Elméne azért egy kopasz oromra.(HU)
4 Mózes 23:4 És elébe méne Isten Bálámnak, és monda néki [Bálám]: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.(HU)
4 Mózes 23:5 Az Úr pedig ígét ada Bálámnak szájába, és monda néki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.(HU)
4 Mózes 23:6 És visszatére õ hozzá, és ímé áll vala az õ égõáldozata mellett; õ maga és Moábnak minden fejedelme.(HU)
4 Mózes 23:7 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeirõl, [mondván:] Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt;(HU)
4 Mózes 23:8 Mit átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit az Úr nem szidalmaz?(HU)
4 Mózes 23:9 Mert sziklák tetejérõl nézem õt, és halmokról tekintem õt; ímé oly nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.(HU)
4 Mózes 23:10 Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!(HU)
4 Mózes 23:11 És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád õket.(HU)
4 Mózes 23:12 Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt szóljam, a mit az Úr adott az én számba?(HU)
4 Mózes 23:13 Monda azután néki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad õt, de csak valamely részét látod annak, és õt mindenestõl nem látod, és átkozd meg õt onnét nékem.(HU)
4 Mózes 23:14 És vivé õt az õrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.(HU)
4 Mózes 23:15 És monda Báláknak: Állj meg itt a te égõáldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda.(HU)
4 Mózes 23:16 Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és ígét ada az õ szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.(HU)
4 Mózes 23:17 Méne azért õ hozzá, és ímé õ áll vala az õ égõáldozata mellett, és Moáb fejedelmei is õ vele. És monda néki Bálák: Mit szóla az Úr?(HU)
4 Mózes 23:18 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám Czippórnak fia!(HU)
4 Mózes 23:19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é õ valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?(HU)
4 Mózes 23:20 Ímé [parancsolatot] vettem, hogy áldjak; ha õ áld, én azt meg nem fordíthatom.(HU)
4 Mózes 23:21 Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az õ Istene van õ vele; és királynak szóló rivalgás hangzik õ benne.(HU)
4 Mózes 23:22 Isten hozta ki õket Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé.(HU)
4 Mózes 23:23 Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendõmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!(HU)
4 Mózes 23:24 Ímé e nép felkél mint nõstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza.(HU)
4 Mózes 23:25 Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad õt.(HU)
4 Mózes 23:26 Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-é néked, mondván: Valamit mond nékem az Úr, azt mívelem?(HU)
4 Mózes 23:27 És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét [e népet ]én érettem.(HU)
4 Mózes 23:28 Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, a mely a puszta felé néz.(HU)
4 Mózes 23:29 És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.(HU)
4 Mózes 23:30 Úgy cselekedék azért Bálák, a mint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.(HU)
4 Mózes 24:1 Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint az elõtt, varázslatok után, hanem fordítá az õ orczáját a puszta felé.(HU)
4 Mózes 24:2 És mikor felemelte Bálám az õ szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az õ nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala õ rajta.(HU)
4 Mózes 24:3 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemû embernek szózata.(HU)
4 Mózes 24:4 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:(HU)
4 Mózes 24:5 Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!(HU)
4 Mózes 24:6 Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!(HU)
4 Mózes 24:7 Víz ömledez az õ vedreibõl, vetését bõ víz [öntözi;] királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az õ országa.(HU)
4 Mózes 24:8 Isten hozta ki Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az õ ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.(HU)
4 Mózes 24:9 Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki serkenti fel õt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.(HU)
4 Mózes 24:10 És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben.(HU)
4 Mózes 24:11 Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtõl.(HU)
4 Mózes 24:12 És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, a kiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-é, mondván:(HU)
4 Mózes 24:13 Ha Bálák az õ házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat cselekedjem. A mit az Úr szól, azt szólom.(HU)
4 Mózes 24:14 Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jõjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következõ idõben.(HU)
4 Mózes 24:15 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemû ember szózata,(HU)
4 Mózes 24:16 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.(HU)
4 Mózes 24:17 Látom õt, de nem most; nézem õt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelbõl; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.(HU)
4 Mózes 24:18 És Edom [más] birtoka lesz, Szeir az õ ellensége is [másnak] birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.(HU)
4 Mózes 24:19 És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.(HU)
4 Mózes 24:20 És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Amálek elsõ a nemzetek között, de végezetre mindenestõl elvész.(HU)
4 Mózes 24:21 És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erõs a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;(HU)
4 Mózes 24:22 Mégis el fog pusztulni Kain; a míg Assur téged fogva viszen.(HU)
4 Mózes 24:23 Újra kezdé az õ példázó beszédét, és monda: Óh, ki fog élni még, a mikor véghez viszi ezt az Isten?(HU)
4 Mózes 24:24 És Kittim partjairól hajók [jõnek,] és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestõl elvész.(HU)
4 Mózes 24:25 Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az õ helyére. És Bálák is elméne az õ útján.(HU)
4 Mózes 25:1 Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival.(HU)
4 Mózes 25:2 Mert hívogaták a népet az õ isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.(HU)
4 Mózes 25:3 És odaszegõdék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izráel ellen.(HU)
4 Mózes 25:4 És monda az Úr Mózesnek: Vedd elõ e népnek minden fõemberét, és akasztasd fel õket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izráeltõl.(HU)
4 Mózes 25:5 Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az õ embereit, a kik odaszegõdtek Bál-Peórhoz.(HU)
4 Mózes 25:6 És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az õ atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; õk pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál.(HU)
4 Mózes 25:7 És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe.(HU)
4 Mózes 25:8 És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettõjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között.(HU)
4 Mózes 25:9 De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.(HU)
4 Mózes 25:10 Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 25:11 Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta õ közöttök; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait.(HU)
4 Mózes 25:12 Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség [szövetségét] adom õ néki.(HU)
4 Mózes 25:13 És lészen õ nála és az õ magvánál õ utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az õ Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért.(HU)
4 Mózes 25:14 A megöletett izráelita férfinak neve pedig, a ki a midiánbeli asszonynyal együtt öletett meg, Zimri, a Szálu fia vala, a Simeon- nemzetség háznépének fejedelme.(HU)
4 Mózes 25:15 A megöletett midiánbeli asszony neve pedig Kozbi, Czúr leánya, a ki a Midiániták között az õ atyja háza nemzetségeinek fejedelme vala.(HU)
4 Mózes 25:16 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 25:17 Támadjátok meg a Midiánitákat, és verjétek meg õket,(HU)
4 Mózes 25:18 Mert õk megtámadtak titeket az õ cselszövéseikkel, a melyeket Peórért és az õ hugokért Kozbiért, a midián fejedelem leányáért szõttek ellenetek, a ki megöletett a Peór miatt való csapásnak napján.(HU)
4 Mózes 26:1 És lõn a csapás után, szóla az Úr Mózesnek és Eleázárnak, az Áron pap fiának, mondván:(HU)
4 Mózes 26:2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, az õ atyáiknak háznépe szerint; mindenkit, a ki hadba mehet Izráelben.(HU)
4 Mózes 26:3 Szóla azért velök Mózes és Eleázár, a pap, a Moáb mezõségében a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:(HU)
4 Mózes 26:4 [Vegyétek] [számba] [a népet,] húsz esztendõstõl fogva és feljebb, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek és Izráel fiainak, a kik kijöttek volt Égyiptom földébõl.(HU)
4 Mózes 26:5 Rúben elsõszülötte Izráelnek. Rúben fiai [ezek:] Hánoktól a Hánokiták, Pallutól a Palluiták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:6 Heczrontól a Heczroniták nemzetsége, Kármitól a Kármiták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:7 Ezek a Rúbeniták nemzetségei. És lõn az õ számok negyvenhárom ezer, hétszáz és harmincz.(HU)
4 Mózes 26:8 És a Pallu fiai [valának:] Eliáb.(HU)
4 Mózes 26:9 Eliáb fiai pedig, Nemuél, Dáthán és Abirám. Ez a Dáthán és Abirám a gyülekezet elõljárói valának, a kik feltámadtak vala Mózes ellen és Áron ellen.(HU)
4 Mózes 26:10 És megnyitá a föld az õ száját, és elnyelé õket és Kórét, meghalván az a gyülekezet, mivelhogy megemészte a tûz kétszáz és ötven férfiút, a kik intõpéldául lõnek.(HU)
4 Mózes 26:11 Kóré fiai pedig nem halának meg.(HU)
4 Mózes 26:12 Simeon fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Nemuéltõl a Nemuéliták nemzetsége, Jámintól a Jáminiták nemzetsége, Jákintól a Jákiniták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:13 Zerákhtól a Zerákhiták nemzetsége. Saultól a Sauliták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:14 Ezek a Simeoniták nemzetségei: huszonkét ezer és kétszáz.(HU)
4 Mózes 26:15 Gád fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Sefontól a Sefoniták nemzetsége, Haggitól a Haggiták nemzetsége, Súnitól a Súniták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:16 Oznitól az Ozniták nemzetsége, Éritõl az Ériták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:17 Arodtól az Aroditák nemzetsége, Arélitõl az Aréliták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:18 Ezek Gád fiainak nemzetségei; az õ számok szerint negyven ezer és ötszáz.(HU)
4 Mózes 26:19 Júda fiai: Ér és Onán. És meghala Ér és Onán a Kanaán földén.(HU)
4 Mózes 26:20 Júda fiai pedig az õ nemzetségeik szerint [ezek] valának: Séláhtól a Séláhiták nemzetsége, Pérecztõl a Pérecziták nemzetsége, Zerákhtól a Zerákhiták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:21 Pérecz fiai valának pedig: Heczrontól a Heczroniták nemzetsége; Hámultól a Hámuliták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:22 Ezek Júda nemzetségei az õ számok szerint: hetvenhat ezer ötszáz.(HU)
4 Mózes 26:23 Izsakhár fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Thólától a Thóláiták nemzetsége; Puvától a Puviták nemzetsége;(HU)
4 Mózes 26:24 Jásubtól a Jásubiták nemzetsége; Simrontól a Simroniták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:25 Ezek Izsakhár nemzetségei az õ számok szerint: hatvannégy ezer háromszáz.(HU)
4 Mózes 26:26 Zebulon fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Szeredtõl a Szerediták nemzetsége, Élontól az Éloniták nemzetsége, Jahleéltõl a Jahleéliták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:27 Ezek a Zebuloniták nemzetségei az õ számok szerint: hatvan ezer ötszáz.(HU)
4 Mózes 26:28 József fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Manasse és Efraim.(HU)
4 Mózes 26:29 Manasse fiai: Mákirtól a Mákiriták nemzetsége. Mákir nemzé Gileádot; Gileádtól a Gileáditák nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:30 Ezek Gileád fiai: Jezertõl a Jezeriták nemzetsége, Hélektõl a Hélekiták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:31 És Aszriéltõl az Aszriéliták nemzetsége; Sekemtõl a Sekemiták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:32 És Semidától a Semidáták nemzetsége és Héfertõl a Héferiták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:33 Czélofhádnak pedig, a Héfer fiának nem voltak fiai, hanem leányai; és a Czélofhád leányainak nevei ezek: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza.(HU)
4 Mózes 26:34 Ezek Manasse nemzetségei, és az õ számok ötvenkét ezer és hétszáz.(HU)
4 Mózes 26:35 Ezek Efraim fiai az õ nemzetségeik szerint: Suthelákhtól a Suthelákhiták nemzetsége, Békertõl a Békeriták nemzetsége, Tahántól a Tahániták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:36 Ezek pedig a Suthelákh fiai: Érántól az Érániták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:37 Ezek Efraim fiainak nemzetségei az õ számok szerint: harminczkét ezer és ötszáz. Ezek József fiai az õ nemzetségeik szerint.(HU)
4 Mózes 26:38 Benjámin fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Belától a Belaiták nemzetsége; Asbéltõl az Asbéliták nemzetsége; Ahirámtól az Ahirámiták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:39 Sefufámtól a Sefufámiták nemzetsége; Hufámtól a Hufámiták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:40 Bela fiai pedig valának: Ard és Naamán: Ardtól az Arditák nemzetsége; Naamántól a Naamániták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:41 Ezek Benjámin fiai az õ nemzetségeik szerint, és számok: negyvenöt ezer és hatszáz.(HU)
4 Mózes 26:42 Ezek Dán fiai az õ nemzetségeik szerint: Suhámtól a Suhámiták nemzetsége. Ezek Dán nemzetségei, az õ nemzetségeik szerint.(HU)
4 Mózes 26:43 A Suhamiták minden nemzetsége az õ számok szerint: hatvannégy ezer és négyszáz.(HU)
4 Mózes 26:44 Áser fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Jimnától a Jimnaiták nemzetsége; Jisvitõl a Jisviták nemzetsége; Bériától a Bérihiták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:45 A Béria fiaitól: Khébertõl a Khéberiták nemzetsége, Malkiéltõl a Malkiéliták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:46 Áser leányának pedig neve vala Sérah.(HU)
4 Mózes 26:47 Ezek Áser fiainak nemzetségei az õ számok szerint: ötvenhárom ezer és négyszáz.(HU)
4 Mózes 26:48 Nafthali fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Jakhczeéltõl a Jakhczeéliták nemzetsége, Gúnitól a Gúniták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:49 Jéczertõl a Jéczeriták nemzetsége; Sillémtõl a Sillémiták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:50 Ezek Nafthali nemzetségei az õ nemzetségeik szerint: az õ számok pedig negyvenöt ezer és négyszáz.(HU)
4 Mózes 26:51 Ezek Izráel fiainak megszámláltjai: hatszáz egyezer hétszáz harmincz.(HU)
4 Mózes 26:52 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 26:53 Ezeknek osztassék el az a föld örökségül, az õ neveiknek száma szerint.(HU)
4 Mózes 26:54 A nagyobb számúnak adj nagyobb örökséget, a kisebb számúnak pedig tedd kisebbé az õ örökségét; mindeniknek az õ száma szerint adattassék az õ öröksége.(HU)
4 Mózes 26:55 De sorssal osztassék el a föld; az õ atyjok törzseinek nevei szerint örököljenek.(HU)
4 Mózes 26:56 A sors szerint osztassék el az örökség, mind a sok és mind a kevés között.(HU)
4 Mózes 26:57 Ezek pedig Lévi megszámláltjai az õ nemzetségeik szerint: Gérsontól a Gérsoniták nemzetsége; Kéháttól a Kéhátiták nemzetsége; Méráritól a Méráriták nemzetsége.(HU)
4 Mózes 26:58 Ezek Lévi nemzetségei: a Libniták nemzetsége, a Hébroniták nemzetsége, a Makhliták nemzetsége, a Músiták nemzetsége, a Kórahiták nemzetsége. Kéhát pedig nemzé Amrámot.(HU)
4 Mózes 26:59 Amrám feleségének neve pedig Jókebed, a Lévi leánya, a ki Égyiptomban született Lévinek; és õ szülte Amrámnak Áront, Mózest, és Miriámot, az õ leánytestvéröket.(HU)
4 Mózes 26:60 És születének Áronnak: Nádáb és Abihu, Eleázár és Ithamár.(HU)
4 Mózes 26:61 És meghalának Nádáb és Abihu, mikor idegen tûzzel áldozának az Úr elõtt.(HU)
4 Mózes 26:62 És vala azoknak száma: huszonhárom ezer, mind férfiak, egy hónapostól fogva és feljebb; mert nem voltak beszámlálva az Izráel fiai közé, mivel nem adatott nékik örökség Izráel fiai között.(HU)
4 Mózes 26:63 Ezek Mózesnek és Eleázárnak, a papnak megszámláltjai, a kik megszámlálák Izráel fiait a Moáb mezõségében, Jérikhó átellenében a Jordán mellett.(HU)
4 Mózes 26:64 Ezek között pedig nem volt senki a Mózestõl és Áron paptól megszámláltattak közûl, mikor megszámlálták vala Izráel fiait a Sinai pusztájában.(HU)
4 Mózes 26:65 Mert az Úr mondotta vala nékik: Bizonynyal meghalnak a pusztában; és senki nem maradt meg azok közül, hanem csak Káleb, a Jefunné fia, és Józsué, a Nún fia.(HU)
4 Mózes 27:1 Elõállának pedig a Czélofhád leányai, a ki Héfer fia vala, a ki Gileád fia, a ki Mákir fia, a ki Manasse fia vala, József fiának, Manassénak nemzetségei közül. Ezek pedig az õ leányainak neveik: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza.(HU)
4 Mózes 27:2 És megállának Mózes elõtt, és Eleázár pap elõtt, és a fejedelmek elõtt, és az egész gyülekezet elõtt a gyülekezet sátorának nyilásánál, mondván:(HU)
4 Mózes 27:3 A mi atyánk meghalt a pusztában, de õ nem volt azoknak seregében, a kik összeseregeltek volt az Úr ellen a Kóré seregében; hanem az õ bûnéért holt meg, és fiai nem voltak néki.(HU)
4 Mózes 27:4 Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az õ nemzetsége közül, azért, hogy nincsen õnéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között.(HU)
4 Mózes 27:5 Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az Úr elé.(HU)
4 Mózes 27:6 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 27:7 Igazat szólnak a Czélofhád leányai: Adj nékik örökségi birtokot az õ atyjoknak atyjafiai között, és szállítsd rájok az õ atyjoknak örökségét.(HU)
4 Mózes 27:8 Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem leend annak, akkor adjátok annak örökségét az õ leányának.(HU)
4 Mózes 27:9 Ha pedig nem leend néki leánya, akkor adjátok az õ örökségét az õ testvéreinek.(HU)
4 Mózes 27:10 Ha pedig nem leendenek néki testvérei, akkor adjátok az õ örökségét az õ atyja testvéreinek.(HU)
4 Mózes 27:11 Ha pedig nem leendenek az õ atyjának testvérei, akkor adjátok az õ örökségét annak, a ki legközelebbi atyjafia az õ nemzetségébõl, és bírja azt. Legyen pedig az Izráel fiainak végezett törvényök, a miképen megparancsolta az Úr Mózesnek.(HU)
4 Mózes 27:12 Monda azután az Úr Mózesnek: Menj fel az Abarim hegyére, és lásd meg a földet, a melyet Izráel fiainak adtam.(HU)
4 Mózes 27:13 Miután pedig megláttad azt, takaríttatol te is a te népedhez, a miképen oda takaríttatott Áron, a te testvéred;(HU)
4 Mózes 27:14 Mivelhogy nem engedétek az én beszédemnek a Czin pusztájában, a gyülekezet versengésének idején, hogy megdicsõítettetek volna engemet ama vizeknél az õ szemeik elõtt. Ezek a versengésnek vizei Kádesnél a Czin pusztájában.(HU)
4 Mózes 27:15 Szóla azért Mózes az Úrnak, mondván:(HU)
4 Mózes 27:16 Az Úr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfiút a gyülekezet fölé.(HU)
4 Mózes 27:17 A ki kimenjen õ elõttök, és a ki bemenjen õ elõttök; a ki kivigye õket, és a ki bevigye õket, hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan mint a juhok, a melyeknek nincsen pásztoruk.(HU)
4 Mózes 27:18 Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét a Nún fiát, a férfiút, a kiben lélek van, és tedd õ reá a te kezedet.(HU)
4 Mózes 27:19 És állasd õt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé, és adj néki parancsolatokat az õ szemeik elõtt.(HU)
4 Mózes 27:20 És a te dicsõségedet közöld õ vele, hogy hallgassa õt Izráel fiainak egész gyülekezete.(HU)
4 Mózes 27:21 Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg õt az Urimnak ítélete felõl az Úr elõtt. Az õ szava szerint menjenek ki, és az õ szava szerint menjenek be, õ és Izráel minden fia õ vele, és az egész gyülekezet.(HU)
4 Mózes 27:22 Úgy cselekedék azért Mózes, a miképen parancsolta vala az Úr néki; mert vevé Józsuét, és állatá õt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé.(HU)
4 Mózes 27:23 És tevé az õ kezét õ reá, és ada néki parancsolatokat, a miképen szólott vala az Úr Mózes által.(HU)
4 Mózes 28:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 28:2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ügyeljetek, hogy az én áldozatomat, kenyeremet kedves illatú tûzáldozatul a maga idejében áldozzátok nékem.(HU)
4 Mózes 28:3 És mondd meg nékik: Ez a tûzáldozat, a melyet áldozzatok az Úrnak: egy esztendõs, ép bárányokat, naponként kettõt, szüntelen való egészen égõáldozatul.(HU)
4 Mózes 28:4 Egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estennen készítsd el.(HU)
4 Mózes 28:5 És egy efa lánglisztnek tizedrészét ételáldozatul, megelegyítve egy hin sajtolt olajnak negyedrészével.(HU)
4 Mózes 28:6 [Ez] a szüntelen való egészen égõáldozat, a mely Sinai hegyen szereztetett kedves illatú tûzáldozatul az Úrnak.(HU)
4 Mózes 28:7 Annak italáldozatja pedig egy hinnek negyedrésze egy-egy bárányhoz. A szenthelyen adj italáldozatot, jó borból az Úrnak.(HU)
4 Mózes 28:8 A másik bárányt készítsd el estennen, a reggeli ételáldozat és annak italáldozatja szerint készítsd el azt, jóillatú tûzáldozatul az Úrnak.(HU)
4 Mózes 28:9 Szombatnapon pedig áldozz két ép bárányt, esztendõsöket, és két tized [efa] lisztlángot olajjal elegyített ételáldozatul, annak italáldozatjával egybe.(HU)
4 Mózes 28:10 Ez a szombati egészen égõáldozat szombatonként, a szüntelen való egészen égõáldozaton és annak italáldozatján kivül.(HU)
4 Mózes 28:11 A ti hónapjaitok kezdetén is áldozzatok az Úrnak egészen égõáldozatul két fiatal tulkot, egy kost, és hét egyesztendõs, ép bárányt.(HU)
4 Mózes 28:12 És egy-egy tulok mellé olajjal elegyített három tized efa lánglisztet ételáldozatul, egy-egy kos mellé pedig olajjal elegyített két tized efa lánglisztet ételáldozatul.(HU)
4 Mózes 28:13 És egy-egy bárány mellé egy-egy tized efa lisztlángot olajjal elegyítve ételáldozatul; égõáldozat ez, kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.(HU)
4 Mózes 28:14 Az azokhoz való italáldozat pedig legyen fél hin bor egy tulok mellé, egy harmad hin egy kos mellé, és egy negyed hin egy bárány mellé. Ez a hónapos egészen égõáldozat [minden] hónap [kezdetén], az esztendõnek hónapjai szerint.(HU)
4 Mózes 28:15 És egy kecskebakot is készítsetek el bûnért való áldozatul az Úrnak, a szüntelen való egészen égõáldozaton kívül, annak italáldozatával egyben.(HU)
4 Mózes 28:16 Az elsõ hónapban pedig, a hónapnak tizennegyedik napján az Úrnak páskhája van.(HU)
4 Mózes 28:17 És e hónapnak tizenötödik napján is ünnep van; hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek.(HU)
4 Mózes 28:18 Elsõ napon legyen szent gyülekezés; semmi robota munkát ne végezzetek,(HU)
4 Mózes 28:19 Hanem tûzáldozatul egészen égõáldozatot vigyetek az Úrnak: két fiatal tulkot, egy kost, egy esztendõs bárányt hetet, a melyek épek legyenek.(HU)
4 Mózes 28:20 És azoknak ételáldozata olajjal elegyített lisztláng legyen; három tizedrész [efát] tegyetek egy tulok mellé, és két tizedrészt egy kos mellé.(HU)
4 Mózes 28:21 Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt tegyetek, a hét bárány szerint.(HU)
4 Mózes 28:22 És bûnért való áldozatul egy bakot, hogy engesztelés legyen értetek.(HU)
4 Mózes 28:23 A reggeli egészen égõáldozaton kívül, (a mely szüntelen való égõáldozat) készítsétek el ezeket.(HU)
4 Mózes 28:24 Ezek szerint készítsetek naponként hét napon át kenyeret, kedves illatú tûzáldozatul az Úrnak; a szüntelen való egészen égõáldozaton kívül készíttessék az, annak italáldozatjával egyben.(HU)
4 Mózes 28:25 A hetedik napon is legyen néktek szent gyülekezésetek; semmi robota munkát ne végezzetek.(HU)
4 Mózes 28:26 A zsengék napján is, a mikor új ételáldozatot visztek az Úrnak a ti hetes ünnepeteken: szent gyülekezésetek legyen néktek; semmi robota munkát ne végezzetek.(HU)
4 Mózes 28:27 Hanem vigyetek kedves illatul egészen égõáldozatot az Úrnak: két fiatal tulkot, egy kost, és esztendõs bárányt hetet.(HU)
4 Mózes 28:28 És azokhoz való ételáldozatul olajjal elegyített háromtized [efa] lisztlángot egy tulok mellé, két tizedet egy kos mellé.(HU)
4 Mózes 28:29 Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt, a hét bárány szerint.(HU)
4 Mózes 28:30 Egy kecskebakot is, hogy engesztelés legyen értetek.(HU)
4 Mózes 28:31 A szüntelen való egészen égõáldozaton és annak ételáldozatján kivül készítsétek [ezeket:] épek legyenek, azoknak italáldozatjokkal egyben.(HU)
4 Mózes 29:1 A hetedik hónapban pedig a hónapnak elsõ napján szent gyülekezésetek legyen néktek. Semmi robota munkát ne végezzetek; kürt zengésének napja legyen az néktek.(HU)
4 Mózes 29:2 És készítsetek el kedves illatul egészen égõáldozatot az Úrnak, egy fiatal tulkot, egy kost, esztendõs ép bárányt hetet.(HU)
4 Mózes 29:3 És azokhoz ételáldozatul olajjal elegyített három tized [efa] lisztlángot a tulok mellé, két tizedrészt a kos mellé;(HU)
4 Mózes 29:4 És egy-egy tizedrészt egy-egy bárány mellé, a hét bárány szerint;(HU)
4 Mózes 29:5 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, hogy engesztelés legyen értetek,(HU)
4 Mózes 29:6 az újhold egészen égõáldozatján és annak ételáldozatján kivül, és a szüntelen való egészen égõáldozaton és annak ételáldozatján, és azoknak italáldozatjokon kivül, az õ rendjök szerint, kedves illatú tûzáldozatul az Úrnak.(HU)
4 Mózes 29:7 E hetedik hónapnak tizedik napján is szent gyülekezésetek legyen néktek; és sanyargassátok meg magatokat, semmi munkát ne végezzetek;(HU)
4 Mózes 29:8 És vigyetek az Úrnak kedves illatú egészen égõáldozatul: egy fiatal tulkot, egy kost, esztendõs bárányt hetet, épek legyenek;(HU)
4 Mózes 29:9 És azoknak ételáldozatául olajjal elegyített három tized [efa] lisztlángot a tulok mellé; két tizedrészt az egy kos mellé;(HU)
4 Mózes 29:10 Egy-egy tizedrészt egy-egy bárány mellé, a hét bárány szerint.(HU)
4 Mózes 29:11 Egy kecskebakot bûnért való áldozatul, az engesztelésre való bûnáldozaton kivül, és a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatán és azoknak italáldozatjokon kivül.(HU)
4 Mózes 29:12 A hetedik hónapnak tizenötödik napján is szent gyülekezésetek legyen néktek; semmi robota munkát ne végezzetek, és az Úrnak ünnepét hét napon ünnepeljétek.(HU)
4 Mózes 29:13 És vigyetek az Úrnak egészen égõáldozatot, kedves illatú tûzáldozatul: tizenhárom fiatal tulkot, két kost, esztendõs bárányt tizennégyet, épek legyenek.(HU)
4 Mózes 29:14 És azoknak ételáldozatául olajjal elegyített lisztlángból három tizedrész [efát] egy-egy tulok mellé, a tizenhárom tulok szerint, két tizedrészt egy-egy kos mellé, a két kos szerint.(HU)
4 Mózes 29:15 És egy-egy tizedrészt minden bárány mellé, a tizennégy bárány szerint.(HU)
4 Mózes 29:16 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.(HU)
4 Mózes 29:17 Másodnapon pedig tizenkét fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket.(HU)
4 Mózes 29:18 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé, a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint.(HU)
4 Mózes 29:19 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatján és azoknak italáldozatjokon kivül.(HU)
4 Mózes 29:20 Harmadnap pedig tizenegy fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket.(HU)
4 Mózes 29:21 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;(HU)
4 Mózes 29:22 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton és annak ételáldozatján és italáldozatján kivül.(HU)
4 Mózes 29:23 Negyednapon pedig tíz fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket.(HU)
4 Mózes 29:24 Azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;(HU)
4 Mózes 29:25 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.(HU)
4 Mózes 29:26 És ötödnapon kilencz fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket:(HU)
4 Mózes 29:27 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, azoknak számok szerint, a szokás szerint.(HU)
4 Mózes 29:28 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.(HU)
4 Mózes 29:29 És hatodnapon nyolcz tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket.(HU)
4 Mózes 29:30 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;(HU)
4 Mózes 29:31 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton kívül, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.(HU)
4 Mózes 29:32 És hetedik napon hét tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket;(HU)
4 Mózes 29:33 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;(HU)
4 Mózes 29:34 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton kívül, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.(HU)
4 Mózes 29:35 Nyolczadnapon bezáró ünnepetek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek;(HU)
4 Mózes 29:36 Hanem vigyetek az Úrnak egészen égõáldozatot, kedves illatú tûzáldozatul: egy tulkot, egy kost, hét ép bárányt, esztendõsöket;(HU)
4 Mózes 29:37 Azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulok mellé, a kos mellé, és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;(HU)
4 Mózes 29:38 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.(HU)
4 Mózes 29:39 Ezeket áldozzátok az Úrnak a ti ünnepeiteken, azokon kívül, a miket fogadásból, és szabad akaratból áldoztok, a ti egészen égõáldozataitokul, ételáldozataitokul, italáldozataitokul, és hálaáldozataitokul.(HU)
4 Mózes 29:40 És megmondá Mózes Izráel fiainak mind azokat, a melyeket az Úr parancsolt vala Mózesnek.(HU)
4 Mózes 30:1 És szóla Mózes az Izráel fiai közt lévõ törzsek fejeinek, mondván: Ez az a beszéd, a melyet parancsolt az Úr:(HU)
4 Mózes 30:2 Ha valamely férfi fogadást fogad az Úrnak, vagy esküt tesz, hogy lekötelezze magát valami kötésre: meg ne szegje az õ szavát; a mint az õ szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.(HU)
4 Mózes 30:3 Ha pedig asszony fogad fogadást az Úrnak, és kötésre kötelezi le magát az õ atyjának házában az õ fiatalságában;(HU)
4 Mózes 30:4 És hallja az õ atyja az õ fogadását, vagy kötelezését, a melylyel lekötelezte magát, és nem szól arra az õ atyja: akkor megáll minden õ fogadása, és minden kötelezés is, a melylyel lekötelezte magát, megálljon.(HU)
4 Mózes 30:5 Ha pedig megtiltja azt az õ atyja azon a napon, a melyen hallotta: nem áll meg semmi fogadása és kötelezése, a melylyel lekötelezte magát, és az Úr is megbocsát néki, mert az õ atyja tiltotta meg azt.(HU)
4 Mózes 30:6 Ha pedig férjhez megy, és így terhelik õt az õ fogadásai vagy ajkán kiszalasztott szava, a melylyel lekötelezte magát;(HU)
4 Mózes 30:7 És hallja az õ férje, és nem szól néki azon a napon, a melyen hallotta azt: akkor megállanak az õ fogadásai, és az õ kötelezései is, a melyekkel lekötelezte magát, megálljanak.(HU)
4 Mózes 30:8 Ha pedig azon a napon, a melyen hallja a férje, megtiltja azt: akkor erõtlenné teszi annak fogadását, a melyet magára vett, és az õ ajakinak kiszalasztott szavát, a melylyel lekötelezte magát; és az Úr is megbocsát néki.(HU)
4 Mózes 30:9 Az özvegy asszonynak pedig és az elváltnak minden fogadása, a melylyel lekötelezi magát, megáll.(HU)
4 Mózes 30:10 Ha pedig az õ férjének házában tesz fogadást, vagy esküvéssel kötelezi magát valami kötésre:(HU)
4 Mózes 30:11 Ha hallotta az õ férje és nem szólt arra, nem tiltotta meg azt: akkor annak minden fogadása megáll, és minden kötelezése, a melylyel lekötelezte magát, megálljon.(HU)
4 Mózes 30:12 De ha a férje teljesen erõtlenné teszi azokat azon a napon, a melyen hallotta: nem áll meg semmi, a mi az õ ajakin kijött, sem fogadása, sem az õ maga lekötelezése; az õ férje erõtlenné tette azokat, és az Úr megbocsát néki.(HU)
4 Mózes 30:13 Minden fogadását, és minden esküvéssel való kötelezését a maga megsanyargattatására, a férje teszi erõssé, és a férje teszi azt erõtlenné.(HU)
4 Mózes 30:14 Hogyha nem szólván nem szól néki a férje egy naptól fogva más napig, akkor megerõsíti minden fogadását, vagy minden kötelezését, a melyeket magára vett; megerõsíti azokat, mert nem szól néki azon a napon, a melyen hallotta azt.(HU)
4 Mózes 30:15 Ha pedig azután teszi erõtelenekké azokat, minekutána hallotta vala: õ hordozza az õ bûnének terhét.(HU)
4 Mózes 30:16 Ezek azok a rendelések, a melyeket parancsolt az Úr Mózesnek, a férj és az õ felesége között, az atya és leánya között, mikor még fiatalságában az õ atyjának házában [van.](HU)
4 Mózes 31:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 31:2 Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.(HU)
4 Mózes 31:3 Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon.(HU)
4 Mózes 31:4 Ezret-ezret egy-egy törzsbõl, Izráelnek minden törzsébõl küldjetek a hadba.(HU)
4 Mózes 31:5 Kiválogatának azért Izráel ezereibõl, ezeret törzsenként, tizenkét ezeret, viadalra készet.(HU)
4 Mózes 31:6 És elküldé õket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó kürtök valának az õ keze alatt.(HU)
4 Mózes 31:7 És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.(HU)
4 Mózes 31:8 A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel.(HU)
4 Mózes 31:9 És fogságba vivék Izráel fiai a Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden vagyonát prédára veték.(HU)
4 Mózes 31:10 Minden városukat pedig az õ lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tûzzel megégeték.(HU)
4 Mózes 31:11 És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekbõl, mind barmokból.(HU)
4 Mózes 31:12 És vivék Mózeshez és Eleázár paphoz, és Izráel fiainak gyülekezetéhez a foglyokat, a prédát és a ragadományokat a táborba, a mely a Moáb mezõségén vala a Jordán mellett, Jérikhó átellenében.(HU)
4 Mózes 31:13 Kimenének azért Mózes és Eleázár pap, és a gyülekezetnek minden fejedelme õ eléjök a táboron kívül.(HU)
4 Mózes 31:14 És megharaguvék Mózes a hadnak vezetõire, az ezredesekre és századosokra, a kik megjöttek vala a harczról.(HU)
4 Mózes 31:15 És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat?(HU)
4 Mózes 31:16 Ímé õk voltak, a kik Izráel fiait Bálám tanácsából hûtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lõn csapás az Úr gyülekezetén.(HU)
4 Mózes 31:17 Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden finemût; és minden asszonyt is, a ki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.(HU)
4 Mózes 31:18 Minden leánygyermeket pedig, a kik nem háltak férfiúval, tartsatok életben magatoknak.(HU)
4 Mózes 31:19 Ti pedig maradjatok a táboron kivül hét napig; a ki megölt valakit, és a ki hullát érintett, mind tisztítsátok meg magatokat harmad és hetednapon, magatokat és foglyaitokat.(HU)
4 Mózes 31:20 Minden ruhát, minden bõrbõl való eszközt, minden kecskeszõrbõl való készítményt és minden faedényt; tisztítsátok meg magatokat.(HU)
4 Mózes 31:21 És monda Eleázár pap a vitézeknek, a kik elmentek vala a hadba: Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt vala az Úr Mózesnek:(HU)
4 Mózes 31:22 Az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, az ónt és ólmot bizonyára;(HU)
4 Mózes 31:23 Minden egyebet [is], a mi állja a tüzet, vigyetek át a tûzön, és megtisztíttatik, de a tisztító vízzel is tisztíttassék meg; mindazt pedig, a mi nem állja a tûzet, vízen vigyétek át.(HU)
4 Mózes 31:24 Ruháitokat pedig mossátok meg a hetedik napon, és tiszták lesztek: és azután bemehettek a táborba.(HU)
4 Mózes 31:25 Újra szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 31:26 Vedd számba az elfoglalt prédát, mind emberben, mind baromban, te és Eleázár, a pap, és a gyülekezet atyáinak fejei.(HU)
4 Mózes 31:27 És oszszad a prédát két részre: a hadakozók között, a kik hadba mentek, és az egész gyülekezet között.(HU)
4 Mózes 31:28 És végy részt az Úrnak a hadakozó férfiaktól, akik hadba mentek: ötszázból egy lelket, az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak közül, és a juhok közül.(HU)
4 Mózes 31:29 Azoknak fele részébõl vegyétek, és adjad Eleázárnak, a papnak, felemelt áldozatul az Úrnak.(HU)
4 Mózes 31:30 Az Izráel fiainak járó fele részbõl pedig egy elfogottat végy ötvenbõl: emberekbõl, ökrökbõl, szamarakból, juhokból, és minden baromból; és adjad azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére.(HU)
4 Mózes 31:31 És úgy cselekedék Mózes és Eleázár, a pap, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
4 Mózes 31:32 És vala az a préda, [azaz] annak a zsákmánynak maradéka, a mit a hadakozó nép zsákmányolt: hatszáz hetvenöt ezer juh.(HU)
4 Mózes 31:33 És hetvenhét ezer ökör.(HU)
4 Mózes 31:34 És hatvanegy ezer szamár.(HU)
4 Mózes 31:35 Emberi lélek pedig: a leányok közül, a kik nem ismertek vala férfival való egyesülést, ilyen lélek összesen harminczkét ezer.(HU)
4 Mózes 31:36 Vala pedig az [egyik] fele, azoknak része, a kik hadba mentek vala: számszerint háromszáz harminczhét ezer és ötszáz juh.(HU)
4 Mózes 31:37 Vala pedig az Úrnak része a juhokból: hatszáz és hetvenöt.(HU)
4 Mózes 31:38 Az ökör pedig: harminczhat ezer; és azokból az Úrnak része: hetvenkettõ.(HU)
4 Mózes 31:39 És a szamár: harmincz ezer és ötszáz; azokból az Úrnak része: hatvanegy.(HU)
4 Mózes 31:40 Emberi lélek pedig tizenhat ezer; és azokból az Úrnak része: harminczhét lélek.(HU)
4 Mózes 31:41 És adá Mózes az Úrnak részét felemelt áldozatul Eleázárnak, a papnak, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
4 Mózes 31:42 Az Izráel fiainak esõ [másik] fele részbõl pedig, a melyet elválasztott Mózes a hadakozó férfiakétól.(HU)
4 Mózes 31:43 (Vala pedig a gyülekezetre esõ felerész juhokból: háromszáz harminczhét ezer és ötszáz;(HU)
4 Mózes 31:44 Ökör: harminczhat ezer;(HU)
4 Mózes 31:45 Szamár: harmincz ezer és ötszáz:(HU)
4 Mózes 31:46 Emberi lélek: tizenhat ezer.)(HU)
4 Mózes 31:47 Az Izráel fiainak esõ fele részbõl pedig egy elfogottat vett Mózes ötvenbõl, az emberekbõl és a barmokból; és adá azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
4 Mózes 31:48 És járulának Mózeshez a had ezereinek vezetõi, az ezredesek és századosok.(HU)
4 Mózes 31:49 És mondának Mózesnek: Szolgáid megszámlálták a hadakozó férfiakat, a kik a mi kezünk alatt voltak, és senki közülünk el nem veszett.(HU)
4 Mózes 31:50 Hoztunk azért az Úrnak való áldozatul kiki a mit talált: aranyeszközöket, karlánczokat, karpereczeket, gyûrûket, fülönfüggõket, nyaklánczokat, hogy engesztelést végezzünk a mi lelkünkért az Úr elõtt.(HU)
4 Mózes 31:51 És elvevé Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat õ tõlök, [és] a megkészített eszközöket [is] mind.(HU)
4 Mózes 31:52 És mindaz az arany, a melyet felemelt áldozatul vivének az Úrnak, tizenhat ezer hétszáz és ötven siklus vala az ezeredesektõl és századosoktól.(HU)
4 Mózes 31:53 A hadakozó férfiak közül kiki magának zsákmányolt.(HU)
4 Mózes 31:54 Miután elvette vala Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat az ezeredesektõl és századosoktól, bevivék azt a gyülekezetnek sátorába, Izráel fiaira való emlékeztetõül az Úr elé.(HU)
4 Mózes 32:1 Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely:(HU)
4 Mózes 32:2 Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván:(HU)
4 Mózes 32:3 Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon:(HU)
4 Mózes 32:4 A föld, a melyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete elõtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig [sok] marhájok van.(HU)
4 Mózes 32:5 És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid elõtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon.(HU)
4 Mózes 32:6 Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok?(HU)
4 Mózes 32:7 És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, a melyet adott nékik az Úr?(HU)
4 Mózes 32:8 A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám õket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet;(HU)
4 Mózes 32:9 Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izráel fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, a melyet adott vala nékik az Úr.(HU)
4 Mózes 32:10 Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván:(HU)
4 Mózes 32:11 Nem látják meg azok az emberek, a kik feljöttek Égyiptomból, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, azt a földet, a mely felõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én utánam;(HU)
4 Mózes 32:12 Kivéve a Kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után.(HU)
4 Mózes 32:13 És megharaguvék az Úr Izráelre, és bujdostatá õket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, a mely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei elõtt.(HU)
4 Mózes 32:14 És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bûnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen.(HU)
4 Mózes 32:15 Hogyha elfordultok az õ utaitól, még tovább is otthagyja õt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.(HU)
4 Mózes 32:16 És járulának közelebb õ hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat;(HU)
4 Mózes 32:17 Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai elõtt, míg beviszszük õket az õ helyökre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt.(HU)
4 Mózes 32:18 Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, a míg Izráel fiai közül meg nem kapja kiki az õ örökségét.(HU)
4 Mózes 32:19 Mert nem veszünk mi részt az örökségben õ velök a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felõl.(HU)
4 Mózes 32:20 És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, a mit szóltok; ha az Úr elõtt készültök fel a hadra;(HU)
4 Mózes 32:21 És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr elõtt, míg kiûzi az õ ellenségeit maga elõtt;(HU)
4 Mózes 32:22 És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr elõtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr elõtt, és Izráel elõtt, és az a föld birtokotokká lesz néktek az Úr elõtt.(HU)
4 Mózes 32:23 Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bûnötök[nek] [büntetése] utólér benneteket!(HU)
4 Mózes 32:24 Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de a mit fogadtatok, azt megcselekedjétek.(HU)
4 Mózes 32:25 És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, a mint az én Uram parancsolja.(HU)
4 Mózes 32:26 A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban;(HU)
4 Mózes 32:27 A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve, harczolni az Úr elõtt, a miképen az én Uram szól.(HU)
4 Mózes 32:28 Parancsot ada azért õ felõlök Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak a Nún fiának, és az Izráel fiai törzseibõl való atyák fejeinek,(HU)
4 Mózes 32:29 És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr elõtt, és meghódol a föld ti elõttetek: akkor adjátok nékik a Gileád földét birtokul.(HU)
4 Mózes 32:30 Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kanaán földén.(HU)
4 Mózes 32:31 És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: A mit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképen cselekeszünk.(HU)
4 Mózes 32:32 Mi átmegyünk fegyveresen az Úr elõtt a Kanaán földére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen.(HU)
4 Mózes 32:33 Nékik adá azért Mózes, [tudniillik] a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az õ városaival, határaival, annak a földnek városait köröskörül.(HU)
4 Mózes 32:34 És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért,(HU)
4 Mózes 32:35 Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát,(HU)
4 Mózes 32:36 Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben.(HU)
4 Mózes 32:37 A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot,(HU)
4 Mózes 32:38 Nébót, Baál-Meont, (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És [új] neveket adának a városoknak, a melyeket építének.(HU)
4 Mózes 32:39 Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiûzék az Emoreust, a ki ott vala.(HU)
4 Mózes 32:40 Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék abban.(HU)
4 Mózes 32:41 Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak.(HU)
4 Mózes 32:42 Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nóbáhnak, a maga nevérõl.(HU)
4 Mózes 33:1 Ezek Izráel fiainak szállásai, a kik kijövének Égyiptom földébõl az õ seregeik szerint Mózes és Áron vezetése alatt.(HU)
4 Mózes 33:2 (Megírá pedig Mózes az õ kijövetelöket az õ szállásaik szerint, az Úrnak rendeletére.) Ezek az õ szállásaik, az õ kijövetelök szerint.(HU)
4 Mózes 33:3 Elindulának Rameszeszbõl az elsõ hónapban, az elsõ hónap tizenötödik napján. A páskha után való napon jövének ki Izráel fiai felemelt kézzel, az egész Égyiptom láttára.(HU)
4 Mózes 33:4 (Az égyiptombeliek pedig temetik vala [azokat] a kiket megölt vala az Úr õ közöttök, minden elsõszülött[jö]ket; az isteneiken is ítéletet tartott vala az Úr.)(HU)
4 Mózes 33:5 És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl, és tábort ütének Szukkótban.(HU)
4 Mózes 33:6 És elindulának Szukkótból, és tábort ütének Ethámban, a mely van a pusztának szélén.(HU)
4 Mózes 33:7 És elindulának Ethámból, és fordulának Pihahiróth felé, a mely van Baál-Czefon elõtt, és tábort ütének Migdol elõtt,(HU)
4 Mózes 33:8 És elindulának Pihahiróthból, és átmenének a tenger közepén a pusztába; és menének három napi járásnyira az Ethám pusztáján; és tábort ütének Márában.(HU)
4 Mózes 33:9 És elindulának Márából, és jutának Élimbe; Élimben pedig vala tizenkét kútfõ és hetven pálmafa; és tábort ütének ott.(HU)
4 Mózes 33:10 És elindulának Élimbõl, és tábort ütének a Veres tenger mellett.(HU)
4 Mózes 33:11 És elindulának a Veres tengertõl, és tábort ütének a Szin pusztájában.(HU)
4 Mózes 33:12 És elindulának a Szin pusztájából, és tábort ütének Dofkában.(HU)
4 Mózes 33:13 És elindulának Dofkából, és tábort ütének Álúsban.(HU)
4 Mózes 33:14 És elindulának Álúsból, és tábort ütének Refidimben, de nem vala ott a népnek inni való vize.(HU)
4 Mózes 33:15 És elindulának Refidimbõl, és tábort ütének a Sinai pusztájában.(HU)
4 Mózes 33:16 És elindulának a Sinai pusztájából, és tábort ütének Kibrót-Thaavában.(HU)
4 Mózes 33:17 És elindulának Kibrót-Thaavából, és tábort ütének Haserótban.(HU)
4 Mózes 33:18 És elindulának Haserótból, és tábort ütének Rithmában.(HU)
4 Mózes 33:19 És elindulának Rithmából, és tábort ütének Rimmon-Péreczben.(HU)
4 Mózes 33:20 És elindulának Rimmon-Péreczbõl, és tábort ütének Libnában.(HU)
4 Mózes 33:21 És elindulának Libnából, és tábort ütének Risszában.(HU)
4 Mózes 33:22 És elindulának Risszából, és tábort ütének Kehélátban.(HU)
4 Mózes 33:23 És elindulának Kehélátból, és tábort ütének a Séfer hegyénél.(HU)
4 Mózes 33:24 És elindulának a Séfer hegyétõl és tábort ütének Haradában.(HU)
4 Mózes 33:25 És elindulának Haradából, és tábort ütének Makhélótban.(HU)
4 Mózes 33:26 És elindulának Makhélótból, és tábort ütének Tháhátban.(HU)
4 Mózes 33:27 És elindulának Tháhátból, és tábort ütének Thárakhban.(HU)
4 Mózes 33:28 És elindulának Thárakhból, és tábort ütének Mitkában.(HU)
4 Mózes 33:29 És elindulának Mitkából, és tábort ütének Hasmonában.(HU)
4 Mózes 33:30 És elindulának Hasmonából, és tábort ütének Moszérótban.(HU)
4 Mózes 33:31 És elindulának Moszérótból, és tábort ütének Bené-Jaakánban.(HU)
4 Mózes 33:32 És elindulának Bené-Jaakánból, és tábort ütének Hór-Hagidgádban.(HU)
4 Mózes 33:33 És elindulának Hór-Hagidgádból, és tábort ütének Jotbathában.(HU)
4 Mózes 33:34 És elindulának Jotbathából, és tábort ütének Abronában.(HU)
4 Mózes 33:35 És elindulának Abronából, és tábort ütének Eczjon-Geberben.(HU)
4 Mózes 33:36 És elindulának Eczjon-Geberbõl, és tábort ütének Czin pusztájában; ez Kádes.(HU)
4 Mózes 33:37 És elindulának Kádesbõl, és tábort ütének a Hór hegyénél, az Edom földének szélén.(HU)
4 Mózes 33:38 Felméne pedig Áron, a pap, a Hór hegyére az Úr rendelése szerint, és meghala ott a negyvenedik esztendõben, Izráel fiainak Égyiptom földébõl való kijövetelök után, az ötödik hónapban, a hónap elsején.(HU)
4 Mózes 33:39 Áron pedig száz és huszonhárom esztendõs vala, mikor meghala a Hór hegyén.(HU)
4 Mózes 33:40 Hallott pedig a Kananeus, Arad királya (ez pedig dél felõl lakozik vala a Kanaán földén) Izráel fiainak jövetele felõl.(HU)
4 Mózes 33:41 És elindulának a Hór hegyétõl, és tábort ütének Czalmonában.(HU)
4 Mózes 33:42 És elindulának Czalmonából, és tábort ütének Púnonban.(HU)
4 Mózes 33:43 És elindulának Púnonból, és tábort ütének Obothban.(HU)
4 Mózes 33:44 És elindulának Obothból, és tábort ütének Ijé- Abárimban, a Moáb határán.(HU)
4 Mózes 33:45 És elindulának Ijé-[Abárim]ból, és tábort ütének Dibon-Gádban.(HU)
4 Mózes 33:46 És elindulának Dibon-Gádból, és tábort ütének Almon-Diblathaimban.(HU)
4 Mózes 33:47 És elindulának Almon-Diblathaimból, és tábort ütének az Abarim hegységnél, Nébó ellenében.(HU)
4 Mózes 33:48 És elindulának az Abarim hegységétõl, és tábort ütének a Moáb mezõségén, a Jordán mellett, Jérikhó ellenében.(HU)
4 Mózes 33:49 Tábort ütének pedig a Jordán mellett, Beth-Hajjesimóthtól Abel- Hassittimig, a Moáb mezõségén.(HU)
4 Mózes 33:50 És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezõségén, a Jordán mellett, Jerikhó ellenében, mondván:(HU)
4 Mózes 33:51 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:(HU)
4 Mózes 33:52 Ûzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elõl, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden õ öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!(HU)
4 Mózes 33:53 Ûzzétek ki a földnek [lakóit,] és lakozzatok abban; mert néktek adtam azt a földet, hogy bírjátok azt.(HU)
4 Mózes 33:54 Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba a ti nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobbítsátok az õ örökségét, a kisebb számúnak kisebbítsd az õ örökségét. A hová a sors esik valaki számára, az legyen az övé. A ti atyáitoknak törzsei szerint vegyétek át birtokotokat.(HU)
4 Mózes 33:55 Ha pedig nem ûzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elõl, akkor, a kiket meghagytok közülök, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a földön, a melyen lakoztok.(HU)
4 Mózes 33:56 És akkor a miképen gondoltam, hogy cselekszem azokkal, úgy cselekszem majd veletek.(HU)
4 Mózes 34:1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 34:2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Hogyha bementek ti a Kanaán földére; (ez a föld, a mely örökségûl esik néktek, [tudniillik] a Kanaán földe az õ határai szerint),(HU)
4 Mózes 34:3 Akkor legyen a ti déli oldalatok a Czin pusztájától fogva Edom határáig, és legyen a ti déli határotok a Sós tenger végétõl napkelet felé.(HU)
4 Mózes 34:4 És kerüljön a határ dél felõl az Akrabbim hágójáig, és menjen át Czinig, és a vége legyen Kádes-Barneától délre; és menjen tova Haczár-Adárig, és menjen át Aczmonig.(HU)
4 Mózes 34:5 Azután kerüljön a határ Aczmontól Égyiptom patakáig, a vége pedig a tengernél legyen.(HU)
4 Mózes 34:6 A napnyugoti határotok pedig legyen néktek a nagy tenger; ez legyen néktek a napnyugoti határotok.(HU)
4 Mózes 34:7 Ez legyen pedig a ti északi határotok: a nagy tengertõl fogva vonjatok határt a Hór hegyének.(HU)
4 Mózes 34:8 A Hór hegyétõl vonjatok határt a Hamáthba való bejárásig; a határnak vége pedig Czedádnál legyen.(HU)
4 Mózes 34:9 És tovamenjen a határ Zifronig, a vége pedig Haczar-Enán legyen. Ez legyen néktek az északi határotok.(HU)
4 Mózes 34:10 A napkeleti határt pedig vonjátok Haczar-Enántól Sefámig.(HU)
4 Mózes 34:11 És hajoljon le a határ Sefámtól Ribláig, Aintól napkeletre; és [újra] hajoljon le a határ, és érje a Kinnéreth tenger partját napkelet felé.(HU)
4 Mózes 34:12 Azután hajoljon le a határ a Jordán felé, a vége pedig a Sós tenger legyen. Ez legyen a ti földetek az õ határai szerint köröskörül.(HU)
4 Mózes 34:13 És parancsot ada Mózes Izráel fiainak, mondván: Ez az a föld, a melyet sors által vesztek birtokotokba, a mely felõl parancsot ada az Úr, hogy adjam azt kilencz törzsnek, és fél törzsnek;(HU)
4 Mózes 34:14 Mert megkapták a Rúbeniták fiainak törzse az õ atyáiknak háza szerint, a Gáditák fiainak törzse, az õ atyáiknak háza szerint, és a Manasse fél törzse is, megkapták az õ örökségöket.(HU)
4 Mózes 34:15 Két törzs és egy fél törzs megkapta az õ örökségét a Jordánon túl, Jérikhó ellenében napkelet felõl.(HU)
4 Mózes 34:16 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 34:17 Ezek azoknak a férfiaknak nevei, a kik örökségül fogják néktek elosztani azt a földet: Eleázár, a pap, és Józsué, a Nún fia.(HU)
4 Mózes 34:18 És törzsenként egy-egy fejedelmet vegyetek mellétek a földnek örökségül való elosztására.(HU)
4 Mózes 34:19 Ezek a férfiaknak nevei: a Júda törzsébõl Káleb, a Jefunné fia.(HU)
4 Mózes 34:20 A Simeon fiainak törzsébõl Sámuel, az Ammihúd fia.(HU)
4 Mózes 34:21 A Benjámin törzsébõl Elidád, a Kiszlon fia.(HU)
4 Mózes 34:22 A Dán fiainak törzsébõl Bukki fejedelem, a Jógli fia.(HU)
4 Mózes 34:23 A József fia közül, a Manasse fiainak törzsébõl Hanniél fejedelem, az Efód fia.(HU)
4 Mózes 34:24 Az Efraim fiainak törzsébõl Kemuél fejedelem, a Siftán fia.(HU)
4 Mózes 34:25 És a Zebulon fiainak törzsébõl Eliczáfán fejedelem, a Parnák fia.(HU)
4 Mózes 34:26 És az Izsakhár fiainak törzsébõl Paltiél fejedelem, az Azzán fia.(HU)
4 Mózes 34:27 És az Áser fiainak törzsébõl Akhihúd fejedelem, a Selómi fia.(HU)
4 Mózes 34:28 És a Nafthali fiainak törzsébõl Pédahél fejedelem, az Ammihúd fia.(HU)
4 Mózes 34:29 Ezek azok, a kiknek megparancsolá az Úr, hogy örökséget oszszanak Izráel fiainak a Kanaán földén.(HU)
4 Mózes 35:1 És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezõségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:(HU)
4 Mózes 35:2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az õ örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelõt is a lévitáknak;(HU)
4 Mózes 35:3 Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelõk pedig legyenek az õ barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak.(HU)
4 Mózes 35:4 És azoknak a városoknak legelõi, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül.(HU)
4 Mózes 35:5 Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felõl két ezer singet, dél felõl is kétezer singet, napnyugot felõl kétezer singet, és észak felõl kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelõje.(HU)
4 Mózes 35:6 A városok közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost.(HU)
4 Mózes 35:7 Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelõivel egyben.(HU)
4 Mózes 35:8 A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségébõl adtok, [azokhoz] attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az õ örökségéhez képest, a melyet örökül kapott, adjon az õ városaiból a lévitáknak.(HU)
4 Mózes 35:9 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
4 Mózes 35:10 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére:(HU)
4 Mózes 35:11 Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetbõl öl meg valakit.(HU)
4 Mózes 35:12 És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.(HU)
4 Mózes 35:13 A mely városokat pedig oda adtok, [azok] [közül] hat legyen néktek menedékvárosul.(HU)
4 Mózes 35:14 Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek [azok.](HU)
4 Mózes 35:15 Izráel fiainak és a jövevénynek, és az õ közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetbõl öl meg valakit.(HU)
4 Mózes 35:16 De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.(HU)
4 Mózes 35:17 És ha kézben levõ kõvel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.(HU)
4 Mózes 35:18 Vagy ha kézben lévõ faeszközzel, a melytõl meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.(HU)
4 Mózes 35:19 A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.(HU)
4 Mózes 35:20 Hogyha gyûlölségbõl taszítja meg õt, vagy szántszándékkal úgy hajít [valamit] reá, hogy meghal;(HU)
4 Mózes 35:21 Vagy ellenségeskedésbõl kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.(HU)
4 Mózes 35:22 Ha pedig hirtelenségbõl, ellenségeskedés nélkül taszítja meg õt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt;(HU)
4 Mózes 35:23 Vagy akármiféle követ, a melytõl meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt õ annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:(HU)
4 Mózes 35:24 Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütõ között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.(HU)
4 Mózes 35:25 És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezébõl, és küldje vissza azt a gyülekezet az õ menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a fõpap, a ki felkenetett a szent olajjal.(HU)
4 Mózes 35:26 Ha pedig kimegy a gyilkos az õ menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala;(HU)
4 Mózes 35:27 És találja õt a vérbosszuló rokon az õ menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz [annak] vére õ rajta;(HU)
4 Mózes 35:28 Mert az õ menedékvárosában kell laknia a fõpap haláláig; a fõpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az õ örökségének földére.(HU)
4 Mózes 35:29 És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.(HU)
4 Mózes 35:30 Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.(HU)
4 Mózes 35:31 Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.(HU)
4 Mózes 35:32 Attól se vegyetek váltságot, a ki az õ menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a fõpap haláláig.(HU)
4 Mózes 35:33 És meg ne fertõztessétek a földet, a melyben lesztek; mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhetõ engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a ki kiontotta azt.(HU)
4 Mózes 35:34 Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben laktok, a melyben én [is] lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.(HU)
4 Mózes 36:1 Járulának pedig Mózeshez az atyák fejei a Gileád fiainak nemzetségébõl, a ki Mákirnak, Manasse fiának fia vala, a József fiainak nemzetségébõl, és szólának Mózes elõtt és Izráel fiai atyáinak fejedelmei elõtt.(HU)
4 Mózes 36:2 És mondának: Az én uramnak megparancsolta az Úr, hogy sors által adja ezt a földet örökségül Izráel fiainak; de azt is megparancsolta az Úr az én Uramnak, hogy a mi atyánkfiának, Czélofhádnak örökségét adja oda az õ leányainak.(HU)
4 Mózes 36:3 És ha Izráel fiai közül valamely más törzs fiaihoz mennek feleségül: elszakasztatik az õ örökségök a mi atyáink örökségétõl, és oda csatoltatik az annak a törzsnek örökségéhez, a melynél [feleségül] lesznek; a mi örökségünk pedig megkisebbedik.(HU)
4 Mózes 36:4 És mikor Izráel fiainál a kürtzengés ünnepe lesz, az õ örökségök akkor is annak a törzsnek örökségéhez csatoltatik, a melynél [feleségül] lesznek. Eképen a mi atyáink törzseinek örökségébõl vétetik el azok öröksége.(HU)
4 Mózes 36:5 Parancsot ada azért Mózes Izráel fiainak az Úr rendelése szerint, mondván: A József fiainak törzse igazat szól.(HU)
4 Mózes 36:6 Ez az, a mit parancsolt az Úr a Czélofhád leányai felõl, mondván: A kihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül, de csak az õ atyjok törzsének háznépébõl valóhoz menjenek feleségül,(HU)
4 Mózes 36:7 Hogy át ne szálljon Izráel fiainak öröksége egyik törzsrõl a másik törzsre; hanem Izráel fiai közül kiki ragaszkodjék az õ atyái törzsének örökségéhez.(HU)
4 Mózes 36:8 És minden leányzó, a ki örökséget kap Izráel fiainak törzsei közül, az õ atyja törzsebeli háznépbõl valóhoz menjen feleségül, hogy Izráel fiai közül kiki megtartsa az õ atyáinak örökségét.(HU)
4 Mózes 36:9 És ne szálljon az örökség egyik törzsrõl a másik törzsre, hanem Izráel fiainak törzsei közül kiki ragaszkodjék az õ örökségéhez.(HU)
4 Mózes 36:10 A miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, a képen cselekedtek vala a Czélofhád leányai.(HU)
4 Mózes 36:11 Mert Makhla, Thircza, Hogla, Milkha és Nóa, a Czélofhád leányai, az õ nagybátyjok fiaihoz mentek vala feleségül;(HU)
4 Mózes 36:12 A József fiának, Manassé fiainak nemzetségébõl valókhoz mentek vala feleségül; és lõn azoknak öröksége az õ atyjok nemzetségének törzsénél.(HU)
4 Mózes 36:13 Ezek a parancsolatok és végzések, a melyeket Mózes által parancsolt az Úr Izráel fiainak, Moáb mezõségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében.(HU)
5 Mózes 1:1 Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezõségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között.(HU)
5 Mózes 1:2 Tizenegy napi járóföldön Hórebtõl fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig.(HU)
5 Mózes 1:3 Lõn pedig a negyvenedik esztendõben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak elsõ napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felõl.(HU)
5 Mózes 1:4 Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban:(HU)
5 Mózes 1:5 A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:(HU)
5 Mózes 1:6 Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;(HU)
5 Mózes 1:7 Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezõségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.(HU)
5 Mózes 1:8 Ímé elõtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felõl megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és õ utánok az õ magvoknak.(HU)
5 Mózes 1:9 És szólottam vala néktek abban az idõben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket;(HU)
5 Mózes 1:10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai.(HU)
5 Mózes 1:11 Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek!(HU)
5 Mózes 1:12 Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket?(HU)
5 Mózes 1:13 Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat elõljáróitokká teszem.(HU)
5 Mózes 1:14 És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt.(HU)
5 Mózes 1:15 Vevém azért a ti törzseiteknek fõbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém õket elõljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.(HU)
5 Mózes 1:16 És megparancsolám abban az idõben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az õ atyjafiaival és jövevényeivel egyben.(HU)
5 Mózes 1:17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitõl, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én elõmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.(HU)
5 Mózes 1:18 És megparancsoltam néktek abban az idõben mindent, a mit cselekedjetek.(HU)
5 Mózes 1:19 Azután elindulánk a Hórebtõl, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához.(HU)
5 Mózes 1:20 És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.(HU)
5 Mózes 1:21 Ímé elõdbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!(HU)
5 Mózes 1:22 Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket elõre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felõl, a melyen felmenjünk, és a városok felõl, a melyekbe bevonuljunk.(HU)
5 Mózes 1:23 És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsbõl egyet-egyet.(HU)
5 Mózes 1:24 És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt.(HU)
5 Mózes 1:25 És võnek kezeikbe annak a földnek gyümölcsébõl, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.(HU)
5 Mózes 1:26 De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.(HU)
5 Mózes 1:27 És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyûlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földébõl, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.(HU)
5 Mózes 1:28 Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerõsíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!(HU)
5 Mózes 1:29 Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;(HU)
5 Mózes 1:30 Az Úr, a ti Istenetek, a ki elõttetek megy, õ hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek elõtt;(HU)
5 Mózes 1:31 És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az õ fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre.(HU)
5 Mózes 1:32 Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek.(HU)
5 Mózes 1:33 A ki elõttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tûzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhõben nappal.(HU)
5 Mózes 1:34 Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván:(HU)
5 Mózes 1:35 E gonosz nemzetségbõl való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felõl megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;(HU)
5 Mózes 1:36 Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; õ meglátja azt, és õ néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az õ fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.(HU)
5 Mózes 1:37 Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be!(HU)
5 Mózes 1:38 Józsué, a Nún fia, a ki áll te elõtted, õ megy be oda; azért biztassad õt, mert õ osztja el az örökséget Izráelnek.(HU)
5 Mózes 1:39 És a ti kicsinyeitek, a kikrõl szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és õk bírják azt.(HU)
5 Mózes 1:40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.(HU)
5 Mózes 1:41 És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az õ harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre.(HU)
5 Mózes 1:42 Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektõl.(HU)
5 Mózes 1:43 És megmondám néktek, de nem hallgattatok [rám], hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerõsködétek, és felmenétek a hegyre.(HU)
5 Mózes 1:44 De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtõl Hormáig.(HU)
5 Mózes 1:45 És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr elõtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.(HU)
5 Mózes 1:46 És sok idõn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.(HU)
5 Mózes 2:1 Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.(HU)
5 Mózes 2:2 De szóla az Úr nékem, mondván:(HU)
5 Mózes 2:3 Elég már e hegyet kerülgetnetek, forduljatok észak felé.(HU)
5 Mózes 2:4 Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tõletek, mindazáltal igen vigyázzatok!(HU)
5 Mózes 2:5 Ne ingereljétek õket, mert nem adok az õ földjükbõl néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir hegyét örökségül.(HU)
5 Mózes 2:6 Pénzen vásároljatok tõlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is pénzen vegyetek tõlük, hogy igyatok,(HU)
5 Mózes 2:7 Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szûkölködtél semmiben.(HU)
5 Mózes 2:8 És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Éczjon-Gebertõl fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.(HU)
5 Mózes 2:9 És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az õ földébõl néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül.(HU)
5 Mózes 2:10 (Az Emeusok laktak abban annak elõtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok.(HU)
5 Mózes 2:11 Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták õket.(HU)
5 Mózes 2:12 Szeirben pedig Horeusok laktak az elõtt, a kiket az Ézsaú fiai kiûztek, és kiirtottak színök elõl, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az õ örökségének földén, a melyet adott néki az Úr.)(HU)
5 Mózes 2:13 Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán.(HU)
5 Mózes 2:14 Az idõ pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendõ, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt vala az Úr nékik.(HU)
5 Mózes 2:15 E felett az Úrnak keze is vala õ rajtok, hogy elveszítse õket a táborból az õ kipusztulásukig.(HU)
5 Mózes 2:16 És lõn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül.(HU)
5 Mózes 2:17 [Így] szóla az Úr nékem, mondván:(HU)
5 Mózes 2:18 Ma te általmégy a Moáb határán Ar felé,(HU)
5 Mózes 2:19 És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd õket, ne is ingereld õket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjébõl örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.(HU)
5 Mózes 2:20 (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.(HU)
5 Mózes 2:21 [Ez] a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette õket az Úr azok színe elõl, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;(HU)
5 Mózes 2:22 A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir [hegyén] laknak, a mikor kiveszté elõlök a Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.(HU)
5 Mózes 2:23 Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)(HU)
5 Mózes 2:24 Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el [azt], és hadakozzál õ ellene.(HU)
5 Mózes 2:25 E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek és rettegjenek tõled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te elõtted.(HU)
5 Mózes 2:26 És követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel [ezt] izenvén:(HU)
5 Mózes 2:27 Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le [se] jobbra, se balra.(HU)
5 Mózes 2:28 Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:(HU)
5 Mózes 2:29 A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk!(HU)
5 Mózes 2:30 De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk õ rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az õ lelkét, és engedetlenné tette az Õ szívét, hogy a te kezedbe adja õt, a mint [nyilván van ]e mai napon.(HU)
5 Mózes 2:31 Monda pedig az Úr nékem: Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az õ földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az õ földe örököd legyen.(HU)
5 Mózes 2:32 És kijöve Szihon mi elõnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál.(HU)
5 Mózes 2:33 De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá õt, és levertük õt és az õ fiait és minden õ népét.(HU)
5 Mózes 2:34 És elfoglaltuk minden õ városát abban az idõben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.(HU)
5 Mózes 2:35 De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.(HU)
5 Mózes 2:36 Aróertõl fogva, a mely van az Arnon patakának partján, [és] a völgyben lévõ várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.(HU)
5 Mózes 2:37 De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, [sem] a Jabbók patak egész oldalához, sem a hegyen lévõ városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektõl eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.(HU)
5 Mózes 3:1 És megfordulánk, és felmenénk Básán felé, és kijöve elõnkbe Óg, Básánnak királya, õ és minden népe, hogy megvívjon velünk Edreiben.(HU)
5 Mózes 3:2 De az Úr monda nékem: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt és minden õ népét és földjét; és úgy cselekedjél vele, a mint cselekedtél Szihonnal, az Emoreusok királyával, a ki Hesbonban lakik vala.(HU)
5 Mózes 3:3 És kezünkbe adá az Úr, a mi Istenünk Ógot is, Básánnak királyát és minden õ népét, és úgy megvertük õt, hogy menekülni való sem maradt belõle.(HU)
5 Mózes 3:4 És abban az idõben elfoglaltuk minden városát; nem volt város, a melyet el nem vettünk volna tõlök: hatvan várost, Argóbnak egész vidékét, a Básenbeli Ógnak országát.(HU)
5 Mózes 3:5 Ezek a városok mind meg valának erõsítve magas kõfalakkal, kapukkal és zárokkal, kivévén igen sok kerítetlen várost.(HU)
5 Mózes 3:6 És fegyverre hánytuk azokat, a mint cselekedtünk vala Szihonnal, Hesbon királyával, fegyverre hányván az egész várost: férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is.(HU)
5 Mózes 3:7 De a barmokat és a városokból való ragadományokat mind magunk közt vetettük prédára.(HU)
5 Mózes 3:8 És elvettük abban az idõben az Emoreusok két királyának kezébõl azt a földet, a mely a Jordánon túl vala, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig.(HU)
5 Mózes 3:9 (A Sidoniak a Hermont Szirjonnak, az Emoreusok pedig Szenirnek hívják.)(HU)
5 Mózes 3:10 A síkságnak minden városát, és az egész Gileádot, meg az egész Básánt Szalkáig és Edreig, a melyek a Básánbeli Óg országának városai voltak.(HU)
5 Mózes 3:11 Mert egyedül Óg, Básánnak királya maradt meg az óriások maradéka közül. Ímé az õ ágya vas-ágy, nemde Rabbátban az Ammon fiainál van-é? Kilencz sing a hosszasága és négy sing a szélessége, férfi könyök szerint.(HU)
5 Mózes 3:12 Ezt a földet pedig, a [melyet] abban az idõben örökségünkké tettünk, Aróertõl fogva, a mely az Arnon patak mellett van, és a Gileád hegyének felét, és annak városait odaadtam a Rúbenitáknak és Gáditáknak.(HU)
5 Mózes 3:13 A Gileád többi részét pedig, és az egész Básánt, az Óg országát odaadtam a Manassé fél törzsének, Argóbnak egész vidékét. Ezt az egész Básánt óriások földének hívták.(HU)
5 Mózes 3:14 Jair, Manassénak fia, kapta Argóbnak egész vidékét, a Gessuriták és Maakátiták határáig; és azokat a Básánnal együtt az õ nevérõl Jair faluinak hívják mind e mai napig.(HU)
5 Mózes 3:15 Mákirnak pedig adtam Gileádot.(HU)
5 Mózes 3:16 A Rúbenitáknak és a Gáditáknak pedig adtam Gileádtól fogva Arnonnak patakáig (a határ pedig a patak közepe) és a Jabbók patakáig, a [mely] az Ammon fiainak határa;(HU)
5 Mózes 3:17 És a síkságot és határul a Jordánt, a Kinnerettõl a Síkság tengeréig, a Sóstengerig, a mely a Piszga-[hegy] lába alatt van napkelet felõl.(HU)
5 Mózes 3:18 És parancsolék abban az idõben néktek, mondván: Az Úr, a ti Istenetek adta néktek ezt a földet, hogy bírjátok azt; felfegyverkezvén, menjetek át a ti atyátok fiai, Izráel fiai elõtt mind, a kik hadakozásra valók vagytok.(HU)
5 Mózes 3:19 Csak feleségeitek, kicsinyeitek és barmaitok ([mert] tudom, hogy sok barmotok van) maradjanak a ti városaitokban, a melyeket én adtam néktek.(HU)
5 Mózes 3:20 Mindaddig, a míg nyugodalmat ád az Úr a ti atyátokfiainak, mint néktek, és azok is bírhatják a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik a Jordánon túl. Azután térjetek vissza, kiki az õ örökségébe, a melyet adtam néktek.(HU)
5 Mózes 3:21 Józsuénak is parancsolék abban az idõben, mondván: Szemeiddel láttad mindazt, a mit cselekedett az Úr, a ti Istenetek ama két királylyal; így cselekszik az Úr minden országgal, a melyen átmégy.(HU)
5 Mózes 3:22 Ne féljetek tõlök, mert az Úr, a ti Istenetek, maga hadakozik ti érettetek!(HU)
5 Mózes 3:23 Könyörgék is az Úrnak abban az idõben, mondván:(HU)
5 Mózes 3:24 Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, a ki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint?(HU)
5 Mózes 3:25 Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, a mely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont!(HU)
5 Mózes 3:26 De megharaguvék az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felõl!(HU)
5 Mózes 3:27 Menj fel a Piszga tetejére, és emeld fel a te szemeidet napnyugot felé és észak felé, dél felé és napkelet felé, és nézz szét a te szemeiddel, mert nem mégy át ezen a Jordánon.(HU)
5 Mózes 3:28 Józsuénak pedig parancsolj, és bátorítsd õt, és erõsítsd õt, mert õ megy át e nép elõtt, és õ teszi õket örököseivé annak a földnek, a melyet meglátsz.(HU)
5 Mózes 3:29 És ott maradánk a völgyben, Beth-Peórral szemben.(HU)
5 Mózes 4:1 Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek.(HU)
5 Mózes 4:2 Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.(HU)
5 Mózes 4:3 Szemeitekkel láttátok, a mit cselekedett az Úr Baal-Peór miatt; hogy minden embert, a ki Baal-Peór után járt, kipusztított az Úr, a te Istened te közüled.(HU)
5 Mózes 4:4 Ti pedig, a kik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek e napig.(HU)
5 Mózes 4:5 Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt.(HU)
5 Mózes 4:6 Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek elõtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!(HU)
5 Mózes 4:7 Mert melyik nagy nemzet az, a melyhez olyan közel volna az õ Istene, mint [mi hozzánk] az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk?(HU)
5 Mózes 4:8 És melyik nagy nemzet az, a melynek olyan rendelései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, a melyet én ma adok elétek?!(HU)
5 Mózes 4:9 Csak vigyázz magadra, és õrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtõl teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.(HU)
5 Mózes 4:10 [El ne felejtkezzél] a napról, a melyen az Úr elõtt, a te Istened elõtt állottál a Hóreben, a mikor azt mondta nékem az Úr: Gyûjtsd egybe nékem a népet, hogy hallassam véle beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem, minden idõben, a míg e földön élnek, és tanítsák meg fiaikat is.(HU)
5 Mózes 4:11 És elõjárulátok, és megállátok a hegy alatt; a hegy pedig tûzben ég vala mind az ég közepéig, [mindamellett] sötétség, köd és homályosság vala.(HU)
5 Mózes 4:12 És szóla az Úr néktek a tûz közepébõl. A szavak hangját ti [is] halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala.(HU)
5 Mózes 4:13 És kijelenté néktek az õ szövetségét, a melyre nézve utasított titeket a tíz ige teljesítésére, és felírá azokat két kõtáblára.(HU)
5 Mózes 4:14 Engem is utasított az Úr abban az idõben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.(HU)
5 Mózes 4:15 Õrizzétek meg azért jól a ti lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, a mikor a tûznek közepébõl szólott hozzátok az Úr a Hóreben;(HU)
5 Mózes 4:16 Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére;(HU)
5 Mózes 4:17 Képére valamely baromnak, a mely van a földön; képére valamely repdesõ madárnak, a mely röpköd a levegõben;(HU)
5 Mózes 4:18 Képére valamely földön csúszó-mászó állatnak; képére valamely halnak, a mely van a föld alatt lévõ vizekben.(HU)
5 Mózes 4:19 Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodjál, és le ne borulj azok elõtt, és ne tiszteljed azokat, a melyeket az Úr, a te Istened minden néppel közlött, az egész ég alatt.(HU)
5 Mózes 4:20 Titeket pedig [kézen] fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemenczébõl, Égyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképen e mai napon [vagytok.](HU)
5 Mózes 4:21 De én reám megharaguvék az Úr ti miattatok, és megesküvék, hogy nem megyek át a Jordánon, és hogy nem megyek be arra a jó földre, a melyet az Úr, a te Istened, ád néked örökségül.(HU)
5 Mózes 4:22 Miután én meghalok e földön, nem megyek át a Jordánon; ti pedig átmentek, és bírjátok azt a jó földet;(HU)
5 Mózes 4:23 Vigyázzatok, hogy az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségérõl, a melyet kötött veletek, el ne felejtkezzetek, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, a miképen megparancsolta az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 4:24 Mert az Úr, a te Istened emésztõ tûz, féltõn szeretõ Isten õ.(HU)
5 Mózes 4:25 Hogyha majd fiakat és unokákat nemzesz, és megvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek, és csináltok magatoknak faragott képet, akármihez is hasonlót, és gonoszt cselekesztek az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, haragra ingerelvén õt:(HU)
5 Mózes 4:26 Bizonyságul hívom ti ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy elveszvén hamarsággal elvesztek a földrõl, a melyre átmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt; nem laktok sok ideig azon, hanem pusztára kipusztultok róla.(HU)
5 Mózes 4:27 És az Úr szétszór titeket a népek közé, és szám szerint kevesen maradtok meg a népek között, a kik közé visz titeket az Úr.(HU)
5 Mózes 4:28 És szolgáltok ott emberi kéz által csinált isteneknek: fának és kõnek, a melyek nem látnak, nem is hallanak, nem is esznek, nem is szagolnak.(HU)
5 Mózes 4:29 De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl keresed õt.(HU)
5 Mózes 4:30 Mikor nyomorúságban leéndesz, és utólérnek téged mindezek az utolsó idõkben, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az õ szavára:(HU)
5 Mózes 4:31 (Mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened), nem hágy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te atyáidnak szövetségérõl, a mely felõl megesküdt nékik.(HU)
5 Mózes 4:32 Mert tudakozzál csak a régi idõkrõl, a melyek te elõtted voltak, ama naptól fogva, a melyen az Isten embert teremtett e földre, és pedig az égnek [egyik] szélétõl az égnek [másik] széléig, ha történt-é e nagy dologhoz hasonló, vagy hallatszott-é ehhez fogható?(HU)
5 Mózes 4:33 Hallotta-é valamely nép a tûz közepébõl szóló Istennek szavát, a miképen hallottad te, hogy életben maradt volna?(HU)
5 Mózes 4:34 Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen [és] válaszszon magának népet [valamely] nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?(HU)
5 Mózes 4:35 [Csak] néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten [és] nincsen kivüle több!(HU)
5 Mózes 4:36 Az égbõl hallatta veled az õ szavát, hogy tanítson téged, a földön pedig mutatta néked amaz õ nagy tüzét, és hallottad beszédét a tûz közepébõl.(HU)
5 Mózes 4:37 És mivel szerette a te atyáidat, és kiválasztotta az õ magvokat [is] õ utánok, és kihozott téged az õ orczájával Égyiptomból, az õ nagy erejével:(HU)
5 Mózes 4:38 Hogy kiûzzön náladnál nagyobb és erõsebb népeket elõled, hogy bevigyen téged, és adja néked az õ földjöket örökségül, mint a mai napon van:(HU)
5 Mózes 4:39 Tudd meg azért e mai napon, és vedd szívedre, hogy az Úr az Isten, fent a mennyben, és alant e földön, és nincsen több!(HU)
5 Mózes 4:40 Tartsd meg azért az õ rendeléseit és parancsolatait, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy jól legyen dolgod és a te fiaidnak te utánad, és hogy mindenkor hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.(HU)
5 Mózes 4:41 Akkor választa Mózes három várost a Jordánon túl napkelet felé;(HU)
5 Mózes 4:42 Hogy oda fusson a gyilkos, a ki nem akarva gyilkolta meg az õ felebarátját, a ki az elõtt nem gyûlölte vala, és hogy életben maradjon, ha befutott valamelyikbe e városok közül.(HU)
5 Mózes 4:43 Tudniillik Beczert a pusztában, a sík földön a Ruben [fiainak,] Rámótot Gileádban a Gád [fiai]nak, és Gólánt Básánban a Manassé [fiainak.(HU)
5 Mózes 4:44 Ez pedig a törvény, a melyet Mózes adott az Izráel fiai elé.(HU)
5 Mózes 4:45 Ezek a bizonyságtételek, a rendelések és a végzések, a melyeket szóla Mózes Izráel fiainak, mikor Égyiptomból kijöttek vala.(HU)
5 Mózes 4:46 A Jordánon túl a völgyben, Beth-Peórnak átellenében, Szihonnak, az Emoreusok királyának földjén, a ki lakozik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, az Izráel fiaival egyben, mikor Égyiptomból kijöttek vala.(HU)
5 Mózes 4:47 És elfoglalák az õ földét, és Ógnak, Básán királyának földét, az Emoreusok két királyáét, a kik a Jordánon túl [laknak vala] napkelet felõl.(HU)
5 Mózes 4:48 Aróertõl fogva, mely az Arnon patakának partján van, a Sion hegyéig, a mely a Hermon;(HU)
5 Mózes 4:49 És az egész síkságot a Jordánon túl napkelet felé, a síkság tengeréig, a Piszga [hegy] aljáig.(HU)
5 Mózes 5:1 És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!(HU)
5 Mózes 5:2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.(HU)
5 Mózes 5:3 Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan [és] élünk.(HU)
5 Mózes 5:4 Színrõl színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tûz közepébõl.(HU)
5 Mózes 5:5 (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az idõben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tûztõl féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:(HU)
5 Mózes 5:6 Én, az Úr, [vagyok] a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földébõl, a szolgálatnak házából.(HU)
5 Mózes 5:7 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.(HU)
5 Mózes 5:8 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.(HU)
5 Mózes 5:9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyûlölnek;(HU)
5 Mózes 5:10 De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.(HU)
5 Mózes 5:11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.(HU)
5 Mózes 5:12 Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 5:13 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.(HU)
5 Mózes 5:14 De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, [se] magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;(HU)
5 Mózes 5:15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erõs kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.(HU)
5 Mózes 5:16 Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.(HU)
5 Mózes 5:17 Ne ölj.(HU)
5 Mózes 5:18 És ne paráználkodjál.(HU)
5 Mózes 5:19 És ne lopj.(HU)
5 Mózes 5:20 És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.(HU)
5 Mózes 5:21 És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.(HU)
5 Mózes 5:22 Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tûz, a felhõ és a homályosság közepébõl nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kõtáblára, és adá azokat nékem.(HU)
5 Mózes 5:23 És lõn, mikor a szót a setétség közepébõl halljátok vala, és a hegy tûzzel ég [vala], hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;(HU)
5 Mózes 5:24 És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az õ dicsõségét és nagyságát; és az õ szavát hallottuk a tûznek közepébõl; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.(HU)
5 Mózes 5:25 Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tûz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!(HU)
5 Mózes 5:26 Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tûznek közepébõl szóló élõ Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?(HU)
5 Mózes 5:27 Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.(HU)
5 Mózes 5:28 És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.(HU)
5 Mózes 5:29 Vajha így maradna az õ szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden idõben, hogy jól legyen dolguk nékik és az õ gyermekeiknek mindörökké!(HU)
5 Mózes 5:30 Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.(HU)
5 Mózes 5:31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg õket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.(HU)
5 Mózes 5:32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.(HU)
5 Mózes 5:33 Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.(HU)
5 Mózes 6:1 Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felõl parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenõben vagytok, hogy bírjátok azt;(HU)
5 Mózes 6:2 Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden õ rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess.(HU)
5 Mózes 6:3 Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked.(HU)
5 Mózes 6:4 Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!(HU)
5 Mózes 6:5 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes erõdbõl.(HU)
5 Mózes 6:6 És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben.(HU)
5 Mózes 6:7 És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekrõl, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.(HU)
5 Mózes 6:8 És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötõül a te szemeid között.(HU)
5 Mózes 6:9 És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra.(HU)
5 Mózes 6:10 És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felõl megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél;(HU)
5 Mózes 6:11 És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szõlõ- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:(HU)
5 Mózes 6:12 Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földérõl, a szolgaságnak házából!(HU)
5 Mózes 6:13 Féljed az Urat, a te Istenedet, õ néki szolgálj, és az õ nevére esküdjél.(HU)
5 Mózes 6:14 Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak;(HU)
5 Mózes 6:15 (Mert az Úr, a te Istened féltõn szeretõ Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színérõl.(HU)
5 Mózes 6:16 Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában!(HU)
5 Mózes 6:17 Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az õ bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked.(HU)
5 Mózes 6:18 És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei elõtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felõl megesküdött az Úr a te atyáidnak.(HU)
5 Mózes 6:19 Hogy elûzzed minden ellenségedet a te színed elõl, a mint megmondotta az Úr.(HU)
5 Mózes 6:20 Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire [valók] e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek:(HU)
5 Mózes 6:21 Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel.(HU)
5 Mózes 6:22 És tõn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az õ egész háznépén, a mi szemeink láttára.(HU)
5 Mózes 6:23 Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felõl megesküdött a mi atyáinknak.(HU)
5 Mózes 6:24 És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon.(HU)
5 Mózes 6:25 És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt, a miképen megparancsolta nékünk.(HU)
5 Mózes 7:1 Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyre te bemenendõ vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiûz te elõled a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erõsebbeket;(HU)
5 Mózes 7:2 És adja õket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered õket: mindenestõl veszítsd ki õket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok.(HU)
5 Mózes 7:3 Sógorságot se szerezz õ velök, a leányodat se adjad az õ fioknak, és az õ leányukat se vegyed a te fiadnak;(HU)
5 Mózes 7:4 Mert elpártoltatja a te fiadat én tõlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket.(HU)
5 Mózes 7:5 Hanem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tûzzel égessétek meg.(HU)
5 Mózes 7:6 Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe [vagy] te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.(HU)
5 Mózes 7:7 Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;(HU)
5 Mózes 7:8 Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a melylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; [azért] hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombeli Faraó királynak kezébõl.(HU)
5 Mózes 7:9 És [hogy] megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, õ az Isten, a hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, a kik õt szeretik, és az õ parancsolatait megtartják.(HU)
5 Mózes 7:10 De megfizet azoknak személy szerint, a kik õt gyûlölik, elvesztvén õket; nem késlekedik az ellen, a ki gyûlöli õt, megfizet annak személy szerint.(HU)
5 Mózes 7:11 Tartsd meg azért a parancsolatot, a rendeléseket és végzéseket, a melyeket én e mai napon parancsolok néked, hogy azokat cselekedjed.(HU)
5 Mózes 7:12 Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, a mely felõl megesküdött a te atyáidnak.(HU)
5 Mózes 7:13 És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, a mely felõl megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt.(HU)
5 Mózes 7:14 Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között [meddõ.](HU)
5 Mózes 7:15 És távol tart az Úr te tõled minden betegséget, és Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, a melyeket ismersz; nem veti azokat te reád, hanem mind azokra, a kik gyûlölnek téged.(HU)
5 Mózes 7:16 És megemészted mind a népeket, a melyeket néked ád az Úr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nékik, és ne tiszteld az õ isteneit; mert tõr gyanánt [volna] az néked.(HU)
5 Mózes 7:17 Ha azt mondod a te szívedben: Többen vannak e népek, mint én, miképen ûzhetem én ki õket?(HU)
5 Mózes 7:18 Ne félj tõlök; emlékezzél meg csak azokról, a miket cselekedett az Úr, a te Istened a Faraóval és mind az égyiptombeliekkel:(HU)
5 Mózes 7:19 A nagy kisértésekrõl, a melyeket láttak a te szemeid, és a jelekrõl és csudákról; az erõs kézrõl, és a kinyujtott karról, a melylyel kihozott téged az Úr, a te Istened! Így cselekeszik az Úr, a te Istened minden néppel, a melytõl te félsz.(HU)
5 Mózes 7:20 Sõt még a darázsokat is rájok bocsátja az Úr, a te Istened mind addig, míglen elvesznek azok is, a kik megmaradtak, és a kik elrejtõztek te elõled.(HU)
5 Mózes 7:21 Ne rettenj meg azok elõtt, mert közötted van az Úr, a te Istened, nagy és rettenetes Isten!(HU)
5 Mózes 7:22 És lassan-lassan kiûzi az Úr, a te Istened e népeket te elõled. Nem lehet õket hirtelen kipusztítanod, hogy a mezei vadak meg ne sokasodjanak ellened!(HU)
5 Mózes 7:23 De az Úr, a te Istened elõdbe veti õket, és nagy romlással rontja meg õket, míglen elvesznek.(HU)
5 Mózes 7:24 Az õ királyaikat is kezedbe adja, hogy eltöröljed az õ nevöket az ég alól; senki ellened nem állhat, míglen elveszted õket.(HU)
5 Mózes 7:25 Az õ isteneiknek faragott képeit tûzzel égesd meg; az azokon lévõ ezüstöt és aranyat meg ne kívánd, és magadnak el ne vedd, hogy tõrbe ne essél miatta; mert útálatosság az az Úr elõtt, a te Istened elõtt.(HU)
5 Mózes 7:26 Útálatosságot pedig ne vígy be a te házadba, hogy átokká [ne] légy, mint az, [hanem] megvetvén vesd meg azt, és útálván útáld meg azt, mert átkozott.(HU)
5 Mózes 8:1 Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felõl megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.(HU)
5 Mózes 8:2 És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az õ parancsolatait vagy nem?(HU)
5 Mózes 8:3 És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.(HU)
5 Mózes 8:4 A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendõtõl fogva.(HU)
5 Mózes 8:5 Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az õ gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;(HU)
5 Mózes 8:6 És õrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az õ útján járj, és õt féljed.(HU)
5 Mózes 8:7 Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; [bõ]vizû patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak.(HU)
5 Mózes 8:8 Búza-, árpa-, szõlõtõ- fige- és gránátalma-[termõ] földre, faolaj- és méz-[termõ] földre.(HU)
5 Mózes 8:9 [Oly] földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szûkölködöl; [oly] földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeibõl rezet vághatsz!(HU)
5 Mózes 8:10 Ha azért eszel majd és megelégszel : dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott.(HU)
5 Mózes 8:11 Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedrõl, meg nem tartván az õ parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon;(HU)
5 Mózes 8:12 Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban;(HU)
5 Mózes 8:13 És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik:(HU)
5 Mózes 8:14 Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedrõl, a ki kihozott téged Égyiptom földébõl, a szolgaságnak házából;(HU)
5 Mózes 8:15 A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kõsziklából;(HU)
5 Mózes 8:16 A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután:(HU)
5 Mózes 8:17 És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot!(HU)
5 Mózes 8:18 Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedrõl, mert õ az, a ki erõt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerõsítse az õ szövetségét, a mely felõl megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van.(HU)
5 Mózes 8:19 Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedrõl, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek.(HU)
5 Mózes 8:20 Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt elõletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.(HU)
5 Mózes 9:1 Halljad Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erõsebb népeket, nagy és az égig megerõsített városokat;(HU)
5 Mózes 9:2 Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, a kikrõl magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai elõtt?(HU)
5 Mózes 9:3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, a ki átmegy elõtted mint emésztõ tûz, õ törli el azokat, és õ alázza meg azokat te elõtted; és kiûzöd, és hamar elveszted õket, a miképen az Úr megmondotta néked.(HU)
5 Mózes 9:4 Mikor azért kiûzi az Úr, a te Istened azokat te elõled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az õ istentelenségökért ûzi ki te elõled az Úr;(HU)
5 Mózes 9:5 Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az õ földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért ûzi ki õket elõled, hogy megerõsítse az ígéretet, a mely felõl megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.(HU)
5 Mózes 9:6 Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te!(HU)
5 Mózes 9:7 Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, a mikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, a melyen kijöttél Égyiptom földébõl, mind addig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala.(HU)
5 Mózes 9:8 Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az Úr, hogy el akara veszteni titeket.(HU)
5 Mózes 9:9 Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kõtáblákat, a szövetségnek tábláit, a melyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala.(HU)
5 Mózes 9:10 Akkor átadá nékem az Úr a két kõtáblát, a melyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, a melyeket mondott vala az Úr néktek a hegyen a tûz közepébõl, a gyülekezésnek napján.(HU)
5 Mózes 9:11 És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az Úr nékem a két kõtáblát, a szövetségnek tábláit;(HU)
5 Mózes 9:12 Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, a kit kihoztál Égyiptomból; hamar eltértek az útról, a melyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek magoknak.(HU)
5 Mózes 9:13 Ismét szóla nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez!(HU)
5 Mózes 9:14 Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el õket, és töröljem el az õ nevöket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erõsebb néppé!(HU)
5 Mózes 9:15 Megfordulék azért, és alájövék a hegyrõl, a hegy pedig tûzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala.(HU)
5 Mózes 9:16 És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, a melyet az Úr parancsolt vala néktek:(HU)
5 Mózes 9:17 Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezembõl, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára.(HU)
5 Mózes 9:18 És leborulék az Úr elõtt, mint annakelõtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bûnötökért, a melyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, a mi gonosz az Úr elõtt, hogy ingereljétek õt.(HU)
5 Mózes 9:19 Mert félek vala a haragtól és búsulástól, a melylyel ti reátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is.(HU)
5 Mózes 9:20 Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará õt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is.(HU)
5 Mózes 9:21 A ti bûnötöket pedig, a borjút, a melyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tûzzel; és összetörém azt, jól megõrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, a mely a hegyrõl foly vala alá.(HU)
5 Mózes 9:22 És Thaberában, Massában, és Kibrot- Taavában is haragra indítátok az Urat.(HU)
5 Mózes 9:23 És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, a melyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az õ szavára.(HU)
5 Mózes 9:24 Tusakodók voltatok az Úr ellen, a mióta ismerlek titeket.(HU)
5 Mózes 9:25 És leborulék az Úr elõtt azon a negyven napon és negyven éjjel, a melyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt titeket.(HU)
5 Mózes 9:26 Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, a kit a te nagyságoddal szabadítottál meg, a kit erõs kézzel hoztál ki Égyiptomból.(HU)
5 Mózes 9:27 Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bûnét!(HU)
5 Mózes 9:28 Hogy ne mondja a föld [népe], a honnét kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem vihette be õket a földre, a melyet igért volt nékik, és mivelhogy gyûlölte õket, azért hozta ki õket, hogy megölje õket a pusztában.(HU)
5 Mózes 9:29 Pedig õk a te néped és a te örökséged, a melyet kihoztál a te nagy erõddel, és a te kinyujtott karoddal!(HU)
5 Mózes 10:1 Abban az idõben monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és jõjj fel hozzám a hegyre, és csinálj faládát.(HU)
5 Mózes 10:2 És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az elõbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.(HU)
5 Mózes 10:3 Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kõtáblát is, az elõbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kõtábla kezemben vala.(HU)
5 Mózes 10:4 És felírá a táblákra az elõbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tûznek közepébõl a gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem.(HU)
5 Mózes 10:5 Akkor megfordulék és alájövék a hegyrõl, és betevém a táblákat a ládába, a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem.(HU)
5 Mózes 10:6 Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, Moszérába. Ott halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az õ fia lõn pappá helyette.(HU)
5 Mózes 10:7 Innét indulának Gudgódba, Gudgódból pedig Jotbatába, [bõ]vízû patakok földére.(HU)
5 Mózes 10:8 Abban az idõben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, [és] hogy az Úr elõtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az õ nevében mind e napig.(HU)
5 Mózes 10:9 Ezért nem volt része és öröksége a Lévinek az õ atyafiaival; az Úr az õ öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 10:10 Én pedig ott állottam a hegyen, mint az elõbbi napokban, negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.(HU)
5 Mózes 10:11 És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép elõtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak, hogy nékik adom.(HU)
5 Mózes 10:12 Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tõled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden õ utain járj, és szeresd õt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, és teljes lelkedbõl,(HU)
5 Mózes 10:13 Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!(HU)
5 Mózes 10:14 Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!(HU)
5 Mózes 10:15 De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse õket, és az õ magvokat: titeket választott ki õ utánok minden nép közül, a mint e mai napon [is látszik].(HU)
5 Mózes 10:16 Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak;(HU)
5 Mózes 10:17 Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad.(HU)
5 Mózes 10:18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.(HU)
5 Mózes 10:19 Szeressétek azért a jövevényt; mert [ti is] jövevények voltatok Égyiptom földén.(HU)
5 Mózes 10:20 Az Urat, a te Istenedet féljed, õt tiszteljed, õ hozzá ragaszkodjál, és az õ nevére esküdjél.(HU)
5 Mózes 10:21 Õ a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.(HU)
5 Mózes 10:22 A te atyáid hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!(HU)
5 Mózes 11:1 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, tartsd meg az õ megtartani valóit: rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden idõben.(HU)
5 Mózes 11:2 És tudjátok meg ma (mert nem a ti fiaitokkal [szólok], a kik nem tudják és nem látták) az Úrnak, a te Isteneteknek fenyítését, nagyságát, erõs kezét és kinyújtott karját,(HU)
5 Mózes 11:3 Jeleit és cselekedeteit, a melyeket Égyiptomban cselekedett a Faraóval, az égyiptombeliek királyával, és az õ egész földével;(HU)
5 Mózes 11:4 És a melyeket cselekedett az égyiptombeliek seregével, lovaival és szekereivel, mivelhogy reájok árasztá a Veres tenger vizeit, mikor üldözének titeket, és elveszté õket az Úr mind e mai napig;(HU)
5 Mózes 11:5 És a melyeket cselekedett veletek a pusztában, a míg e helyre jutátok;(HU)
5 Mózes 11:6 És a melyeket cselekedett Dáthánnal és Abirámmal, Eliábnak a Rúben fiának fiaival, mikor a föld megnyitá az õ száját, és elnyelé õket háznépeikkel, sátoraikkal, és minden marhájokkal egyetemben, a mely az övék vala, az egész Izráel között.(HU)
5 Mózes 11:7 Mert saját szemeitekkel láttátok az Úrnak minden nagy cselekedetét, a melyeket cselekedett.(HU)
5 Mózes 11:8 Tartsátok meg azért mind a parancsolatokat, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy megerõsödjetek, bemenjetek és bírjátok a földet, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt.(HU)
5 Mózes 11:9 És hogy sok ideig élhessetek a földön, a mely felõl megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik és az õ magvoknak adja [azt a] tejjel és mézzel folyó földet.(HU)
5 Mózes 11:10 Mert a föld, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt, nem olyan az, mint Égyiptomnak földe, a honnan kijöttetek; a melyben elveted vala a te magodat és a te lábaddal kell vala megöntöznöd, mint egy veteményes kertet;(HU)
5 Mózes 11:11 Hanem az a föld, a melyre átmentek, hogy bírjátok azt, hegyes-völgyes föld, az égnek esõjébõl iszik vizet.(HU)
5 Mózes 11:12 [Oly] föld [az], a melyre az Úr, a te Istened visel gondot; mindenkor rajta [függenek] az Úrnak, a te Istenednek szemei az esztendõ kezdetétõl az esztendõ végéig.(HU)
5 Mózes 11:13 Lészen azért, hogyha valóban engedelmeskedtek az én parancsolataimnak, a melyeket én ma parancsolok néktek, úgy hogy az Urat, a ti Istenteket szeretitek, és néki szolgáltok teljes szívetekbõl és teljes lelketekbõl:(HU)
5 Mózes 11:14 Esõt adok a ti földetekre alkalmatos idõben: korai és kései [esõt], hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat;(HU)
5 Mózes 11:15 Füvet is adok a te mezõdre a te barmaidnak; te pedig eszel és megelégszel.(HU)
5 Mózes 11:16 Vigyázzatok azért, hogy a ti szívetek meg ne csalattassék, és el ne térjetek, és ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne boruljatok le elõttök.(HU)
5 Mózes 11:17 Különben az Úrnak haragja felgerjed reátok, és bezárja az eget, hogy esõ ne legyen, és a föld az õ gyümölcsét meg ne teremje; és hamarsággal elvesztek a jó földrõl, a melyet az Úr ád néktek.(HU)
5 Mózes 11:18 Vegyétek azért szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek azokat jegyül a ti kezetekre, és homlokkötõkül legyenek a ti szemeitek között;(HU)
5 Mózes 11:19 És tanítsátok meg azokra a ti fiaitokat, szólván azokról, mikor házadban ülsz, mikor úton jársz, mikor fekszel és mikor felkelsz.(HU)
5 Mózes 11:20 És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra;(HU)
5 Mózes 11:21 Hogy megsokasodjanak a ti napjaitok és fiaitoknak napjai azon a földön, a mely felõl megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy nékik adja mindaddig, a míg az ég a föld felett lészen.(HU)
5 Mózes 11:22 Mert ha szorosan megtartjátok mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok néktek, hogy a szerint cselekedjetek; ha szeretitek az Urat, a ti Istenteket, ha minden õ útain jártok, és õ hozzá ragaszkodtok:(HU)
5 Mózes 11:23 Akkor kiûzi az Úr mind azokat a nemzeteket ti elõletek, és úrrá lesztek nálatoknál nagyobb és erõsebb nemzeteken.(HU)
5 Mózes 11:24 Minden hely, a melyet lábatok talpa megnyom, tiétek lesz, a pusztától a Libanonig, és a folyóvíztõl, az Eufrátes folyóvizétõl a nyugoti tengerig lesz a ti határotok.(HU)
5 Mózes 11:25 Nem állhat meg senki elõttetek; azt míveli az Úr, a ti Istenetek, hogy féljenek és rettegjenek titeket az egész föld színén, a melyre rátapostok, a mint megmondotta néktek.(HU)
5 Mózes 11:26 Lásd, én adok ma elõtökbe áldást és átkot!(HU)
5 Mózes 11:27 Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek;(HU)
5 Mózes 11:28 Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, a melyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertetek.(HU)
5 Mózes 11:29 És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened arra a földre, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt: akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ebál hegyén.(HU)
5 Mózes 11:30 Nemde azok túl vannak a Jordánon, a napnyugoti út megett, a Kananeusok földén, a kik a síkságon laknak Gilgálnak átellenében, a Móré tölgyei mellett?!(HU)
5 Mózes 11:31 Mert ti átmentek a Jordánon, hogy bemenvén bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek. Ha bírni fogjátok azt, és lakni fogtok abban:(HU)
5 Mózes 11:32 Vigyázzatok, hogy mind e rendelések és végzések szerint cselekedjetek, a melyeket én ma adok ti elõtökbe.(HU)
5 Mózes 12:1 Ezek a rendelések és a végzések, a melyeket meg kell tartanotok, azok szerint cselekedvén azon a földön, a melyet az Úr, a te atyáidnak Istene ád néked, hogy bírjad azt minden idõben a míg éltek a földön:(HU)
5 Mózes 12:2 Pusztára pusztítsátok el mind azokat a helyeket, a hol azok a nemzetek, a kiknek ti urai lesztek, szolgáltak az õ isteneiknek a magas hegyeken, a halmokon, és minden zöldelõ fa alatt.(HU)
5 Mózes 12:3 És rontsátok el azoknak oltárait, törjétek össze oszlopaikat, tûzzel égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét az õ isteneiknek faragott képeit, a nevöket is pusztítsátok ki arról a helyrõl.(HU)
5 Mózes 12:4 Ne cselekedjetek így az Úrral, a ti Istenetekkel;(HU)
5 Mózes 12:5 Hanem azt a helyet, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden ti törzsetek közül, hogy az õ nevét oda helyezze [és] ott lakozzék, [azt] gyakoroljátok és oda menjetek.(HU)
5 Mózes 12:6 És oda vigyétek egészen égõáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket, kezeiteknek felemelt áldozatát, mind fogadásból, mind szabad akaratból való adományaitokat, és a ti barmaitoknak és juhaitoknak elsõ fajzását.(HU)
5 Mózes 12:7 És ott egyetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe elõtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe, kezetek minden keresményének, a melyekkel megáld téged az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 12:8 Ne cselekedjetek ott mind a szerint, a mint mi cselekszünk itt most, mindenik [azt,] a mi jónak látszik néki.(HU)
5 Mózes 12:9 Mert még ez ideig nem mentetek be a nyugodalmas helyre, és az örökségbe, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.(HU)
5 Mózes 12:10 Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektõl, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:(HU)
5 Mózes 12:11 Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az õ neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égõáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.(HU)
5 Mózes 12:12 És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe elõtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belõl lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.(HU)
5 Mózes 12:13 Vigyázz, hogy a te egészen égõáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;(HU)
5 Mózes 12:14 Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égõáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.(HU)
5 Mózes 12:15 Mindazáltal a te lelkednek teljes kívánsága szerint vághatsz barmot és ehetel húst, minden te kapuidon belõl, az Úrnak, a te Istenednek áldásához képest, a melyet ád néked; mind a tisztátalan, mind a tiszta eheti azt, ép úgy mint az õzet és a szarvast.(HU)
5 Mózes 12:16 Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt, mint a vizet.(HU)
5 Mózes 12:17 Nem eheted meg a te kapuidon belõl sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak tizedét, sem barmaidnak és juhaidnak elsõ fajzását; sem semmi fogadási [áldozatodat,] a melyet fogadsz, sem szabad akarat szerint való adományaidat, sem a te kezednek felemelt áldozatát;(HU)
5 Mózes 12:18 Hanem az Úrnak a te Istenednek színe elõtt egyed azokat azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te Istened: te és a te fiad, leányod, szolgád, szolgálóleányod és a lévita, a ki a te kapuidon belõl van; és örvendezzél az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt mindenben, a mire kezedet veted.(HU)
5 Mózes 12:19 Vigyázz, hogy el ne hagyjad a lévitát valameddig élsz a te földeden.(HU)
5 Mózes 12:20 Mikor az Úr, a te Istened kiszélesíti a te határodat, a miképen igérte vala néked, és ezt mondod: Húst ehetném! mivelhogy a te lelked húst kíván enni: egyél húst a te lelkednek teljes kívánsága szerint.(HU)
5 Mózes 12:21 Ha messze van tõled a hely, a melyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az õ nevét, és leölsz, a mint parancsoltam néked, a te barmaidból és juhaidból, a melyeket az Úr ád majd néked: akkor egyél [azokból] a te kapuidban a te lelkednek teljes kívánsága szerint.(HU)
5 Mózes 12:22 De, a mint az õzet és a szarvast eszik, úgy egyed azokat; a tisztátalan és a tiszta egyaránt ehetik abból.(HU)
5 Mózes 12:23 Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!(HU)
5 Mózes 12:24 Meg ne egyed azt, a földre öntsd azt, mint a vizet.(HU)
5 Mózes 12:25 Meg ne egyed azt, hogy jól legyen dolgod néked és a te gyermekeidnek is utánad, mivelhogy azt cselekszed, a mi igaz az Úr szemei elõtt.(HU)
5 Mózes 12:26 De ha valamit megszentelsz a tiéidbõl, vagy fogadást teszesz: vedd fel, és vidd [azt] arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr.(HU)
5 Mózes 12:27 És az Úrnak, a te Istenednek oltárán áldozd meg a te egészen égõáldozataidat, azoknak húsát és vérét; [egyéb] áldozataidnak vérét azonban öntsd az Úrnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted.(HU)
5 Mózes 12:28 Vigyázz és hallgasd meg mindezeket az ígéket, a melyeket én parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod, néked és a te gyermekeidnek utánad mind örökké; mivelhogy azt cselekszed, a mi jó és igaz az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt.(HU)
5 Mózes 12:29 Mikor kiirtja elõled az Úr, a te Istened a nemzeteket, a kikhez bemégy, hogy bírjad õket, és bírni fogod õket, és lakozol majd az õ földükön:(HU)
5 Mózes 12:30 Vigyázz magadra, hogy õket követvén tõrbe ne essél, miután már kivesztek elõled; és ne tudakozzál az õ isteneik felõl, mondván: Miképen tisztelik e nemzetek az õ isteneiket? én is akképen cselekszem.(HU)
5 Mózes 12:31 Ne cselekedjél így az Úrral, a te Isteneddel, mert mind azt az útálatosságot, a mit gyûlöl az Úr, megcselekedték az õ isteneikkel; mert még fiaikat és leányaikat is megégetik vala tûzzel az õ isteneiknek.(HU)
5 Mózes 12:32 Mindazt, a mit én parancsolok néktek, megtartsátok, és a szerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!(HU)
5 Mózes 13:1 Mikor te közötted jövendõmondó, vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát ád néked;(HU)
5 Mózes 13:2 Ha bekövetkezik is az a jel vagy a csoda, a melyrõl szólott vala néked, mondván: Kövessünk idegen isteneket, a kiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat:(HU)
5 Mózes 13:3 Ne hallgass efféle jövendõmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra; mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-é az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekbõl, és teljes lelketekbõl?(HU)
5 Mózes 13:4 Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és õt féljétek, és az õ parancsolatait tartsátok meg, és az õ szavára hallgassatok, õt tiszteljétek, és õ hozzá ragaszkodjatok.(HU)
5 Mózes 13:5 Az a jövendõmondó pedig vagy álomlátó ölettessék meg; mert pártütést hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, a ki kihozott titeket Égyiptom földébõl, és megszabadított téged a szolgaságnak házából; hogy elfordítson téged arról az útról, a melyet parancsolt néked az Úr, a te Istened, hogy azon járj. Gyomláld ki azért a gonoszt magad közül.(HU)
5 Mózes 13:6 Ha testvéred, a te anyádnak fia, vagy a te fiad vagy leányod, vagy a kebleden lévõ feleség, vagy lelki-testi barátod titkon csalogat, mondván: Nosza menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a kiket nem ismertetek sem te, sem atyáid.(HU)
5 Mózes 13:7 Ama népek istenei közül, a kik körültetek vannak, közel hozzád vagy távol tõled, a földnek [egyik] végétõl a [másik] végéig:(HU)
5 Mózes 13:8 Ne engedj néki, és ne hallgass reá, ne nézz reá szánalommal, ne kíméld és ne rejtegesd õt;(HU)
5 Mózes 13:9 Hanem megölvén megöljed õt; a te kezed legyen elõször rajta az õ megölésére, azután pedig az egész népnek keze.(HU)
5 Mózes 13:10 Kövekkel kövezd meg õt, hogy meghaljon; mert azon igyekezett, hogy elfordítson téged az Úrtól, a te Istenedtõl, a ki kihozott téged Égyiptomnak földébõl, a szolgaságnak házából;(HU)
5 Mózes 13:11 És hallja meg az egész Izráel, és féljenek és ne cselekedjenek többé ahhoz hasonló gonoszt te közötted.(HU)
5 Mózes 13:12 Ha valamelyikben a te városaid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, hogy ott lakjál, ezt hallod mondani:(HU)
5 Mózes 13:13 Emberek jöttek ki közüled, istentelenségnek fiai, és elfordítják városuk lakosait, mondván: Nosza, menjünk és tiszteljünk idegen isteneket, a kiket nem ismertetek:(HU)
5 Mózes 13:14 Akkor keress, kutass és szorgalmatosan tudakozódjál, és ha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént az efféle útálatosság közötted:(HU)
5 Mózes 13:15 Hányd kard élére annak a városnak lakosait; áldozd fel azt mindenestõl, a mi benne van; a barmát is kard élére [hányd.](HU)
5 Mózes 13:16 És a mi préda van benne, hordd mind együvé az õ piaczának közepére, és égesd meg a várost tûzzel és annak minden prédáját is teljes áldozatul az Úrnak, a te Istenednek, és legyen rom mind örökké, [és] soha többé fel ne építtessék.(HU)
5 Mózes 13:17 Ne ragadjon semmi a te kezedhez abból az átokra valóból, hogy szûnjék meg az Úr haragjának búsulása, és könyörületes legyen hozzád, és könyörüljön rajtad, és megszaporítson téged, a miképen megesküdt a te atyáidnak,(HU)
5 Mózes 13:18 Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván minden õ parancsolatát, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy azt cselekedjed, a mi igaz az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt.(HU)
5 Mózes 14:1 Ti az Úrnak, a ti Isteneteknek fiai vagytok; ne vagdaljátok meg magatokat, se szemeitek között ne csináljatok kopaszságot, a halottért,(HU)
5 Mózes 14:2 Mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy néki tulajdon népe minden nép közül, a melyek a föld színén vannak.(HU)
5 Mózes 14:3 Semmi útálatosságot meg ne egyél.(HU)
5 Mózes 14:4 Ezek azok az állatok, a melyeket megehettek: az ökör, juh, kecske,(HU)
5 Mózes 14:5 Szarvas, õz, bival, vadkecske, zerge, vad bika és jávor.(HU)
5 Mózes 14:6 És mindazt az állatot, a melynek hasadt a körme és egészen ketté hasadt körme van, és kérõdzõ az állatok között, megehetitek.(HU)
5 Mózes 14:7 De a kérõdzõk és hasadt körmûek közül ne egyétek meg ezeket: a tevét, a nyulat és hörcsököt, mert kérõdznek ugyan, de körmük nem hasadt; tisztátalanok legyenek ezek néktek.(HU)
5 Mózes 14:8 És a disznót, mert hasadt ugyan a körme, de nem kérõdzik; tisztátalan legyen ez néktek. Ezeknek húsából ne egyetek, holttestöket se illessétek.(HU)
5 Mózes 14:9 Ezeket ehetitek meg mindazokból, melyek vízben [élnek:] a minek úszó szárnya és pikkelye van, mind megegyétek;(HU)
5 Mózes 14:10 Valaminek pedig nincsen úszó szárnya és pikkelye, meg ne egyétek; tisztátalan az néktek.(HU)
5 Mózes 14:11 Minden tiszta madarat megehettek.(HU)
5 Mózes 14:12 Ezek pedig, a melyeket meg ne egyetek közülök: a sas, a saskeselyû és a halászó sas.(HU)
5 Mózes 14:13 A keselyû, a héja és a sólyom az õ nemével.(HU)
5 Mózes 14:14 Minden holló az õ nemével.(HU)
5 Mózes 14:15 A strucz, a bagoly, a kakuk és a karvaly az õ nemével.(HU)
5 Mózes 14:16 A kuvik, a fülesbagoly és a bölömbika.(HU)
5 Mózes 14:17 A pelikán, a gém és a hattyú.(HU)
5 Mózes 14:18 Az eszterág és a szarka az õ nemével; a büdösbanka és a denevér.(HU)
5 Mózes 14:19 Minden szárnyas féreg is tisztátalan legyen néktek; meg ne egyétek.(HU)
5 Mózes 14:20 Minden tiszta szárnyast megehettek.(HU)
5 Mózes 14:21 Semmi holttestet meg ne egyetek; a jövevénynek, a ki a te kapuidon belõl [van], adjad azt, hogy egye meg azt, vagy add el az idegennek, mert szent népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek. Ne fõzd a gödölyét az õ anyja tejében.(HU)
5 Mózes 14:22 Esztendõrõl esztendõre tizedet végy a te magodnak minden termésébõl, a mely a te mezõdön terem.(HU)
5 Mózes 14:23 És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt azon a helyen, a melyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az õ neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak elsõ fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden idõben.(HU)
5 Mózes 14:24 Ha pedig hosszabb néked az út, hogysem oda vihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tõled az a hely, a melyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az õ nevét, téged pedig megáldott az Úr, a te Istened:(HU)
5 Mózes 14:25 Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened;(HU)
5 Mózes 14:26 És adjad a pénzt mind azért, a mit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, a mit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe.(HU)
5 Mózes 14:27 A lévitát pedig, a ki a te kapuidon belõl van, ne hagyd el, mert nincsen néki része, sem öröksége veled.(HU)
5 Mózes 14:28 A harmadik esztendõ végén vidd ki annak az esztendõ termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba.(HU)
5 Mózes 14:29 És eljön a lévita (a kinek nincsen része és öröksége te veled), és a jövevény, árva és özvegy, a kik a te kapuidon belõl [vannak], és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, a melyet végzesz.(HU)
5 Mózes 15:1 A hetedik esztendõ végén elengedést mívelj.(HU)
5 Mózes 15:2 Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az õ felebarátjának; ne hajtsa be az õ felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.(HU)
5 Mózes 15:3 Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el [néki] a te kezed.(HU)
5 Mózes 15:4 De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt.(HU)
5 Mózes 15:5 De csak úgy [lesz] [ez], ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én ma parancsolok néked.(HU)
5 Mózes 15:6 Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.(HU)
5 Mózes 15:7 Ha [mégis] szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia elõtt;(HU)
5 Mózes 15:8 Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az õ szükségére, a mi nélkül szûkölködik.(HU)
5 Mózes 15:9 Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendõ, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert õ ellened kiált az Úrhoz, és bûn lesz benned.(HU)
5 Mózes 15:10 Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.(HU)
5 Mózes 15:11 Mert a szegény nem fogy ki a földrõl, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szûkölködõ és szegény atyádfiának a te földeden.(HU)
5 Mózes 15:12 Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendõben bocsássad õt szabadon mellõled.(HU)
5 Mózes 15:13 És mikor szabadon bocsátod õt mellõled, ne bocsásd el õt üresen;(HU)
5 Mózes 15:14 [Hanem] terheld meg õt bõven a te juhaidból, a te szérûdrõl, és a te sajtódból; a mivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki abból.(HU)
5 Mózes 15:15 És emlékezzél meg róla, hogy [te is] szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked.(HU)
5 Mózes 15:16 Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tõled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van néki te nálad dolga:(HU)
5 Mózes 15:17 Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba; és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is.(HU)
5 Mózes 15:18 Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod õt mellõled; (hiszen két annyi bérre valót szolgált néked hat éven át, mint a béres-munkás) és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, a mit cselekszel.(HU)
5 Mózes 15:19 Barmaid és juhaid elsõ fajzásának minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek elsõ fajzásán, és meg ne nyírjad a te juhaidnak elsõ fajzását.(HU)
5 Mózes 15:20 Az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt edd meg azt esztendõrõl esztendõre, te és a te házad népe, azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr.(HU)
5 Mózes 15:21 Hogyha valami fogyatkozás lesz benne; sánta vagy vak lesz, [vagy] akármely fogyatkozásban szenvedõ: meg ne áldozd azt az Úrnak, a te Istenednek.(HU)
5 Mózes 15:22 A te kapuidon belõl edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta egyaránt, mintha õz volna az vagy szarvas.(HU)
5 Mózes 15:23 Csakhogy a vérét meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet.(HU)
5 Mózes 16:1 Ügyelj az Abib hónapra, és készíts az Úrnak, a te Istenednek páskhát; mert az Abib hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened Égyiptomból éjjel.(HU)
5 Mózes 16:2 Páskha gyanánt pedig ölj az Úrnak, a te Istenednek juhot és ökröt azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az õ nevét.(HU)
5 Mózes 16:3 Ne egyél azzal semmi kovászost, [hanem] hét napon át egyél azzal kovásztalan lepényeket, nyomorúságnak kenyerét, (mert sietséggel jöttél ki Égyiptom földérõl) hogy megemlékezzél arról a napról életednek minden idejében, a melyen kijöttél Égyiptom földérõl.(HU)
5 Mózes 16:4 És ne lásson senki kovászt hét napon át sehol a te határodban; és a húsból, a melyet az elsõ napon estve megáldozol, semmi ne maradjon reggelig.(HU)
5 Mózes 16:5 Nem ölheted le a páskhát akármelyikben a te városaid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked;(HU)
5 Mózes 16:6 Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy az õ nevét oda helyezze: ott öld le a páskhát estve, napnyugtakor, abban az idõben, a mikor kijöttél Égyiptomból.(HU)
5 Mózes 16:7 Azon a helyen süsd és edd is meg, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened; reggel pedig fordulj vissza és menj haza a te hajlékodba.(HU)
5 Mózes 16:8 Hat napon át egyél kovásztalant; hetednapon pedig az Úrnak, a te Istenednek berekesztõ ünnepe lévén, ne munkálkodjál [azon.](HU)
5 Mózes 16:9 Számlálj [azután] magadnak hét hetet; attól fogva kezdjed számlálni a hét hetet, hogy sarlódat a vetésbe bocsátod.(HU)
5 Mózes 16:10 És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarat szerint való adományával, a melyet ahhoz képest adj, a mint megáldott téged az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 16:11 És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, a ki a te kapuidon belõl van, és a jövevény, az árva és az özvegy, a kik te közötted vannak, azon a helyen, a melyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy oda helyezze az õ nevét.(HU)
5 Mózes 16:12 És emlékezzél meg róla, hogy te [is] szolga voltál Égyiptomban; és tartsd meg, és teljesítsd e rendeléseket.(HU)
5 Mózes 16:13 A sátorok ünnepét hét napig tartsd, mikor begyûjtöd [a termést] a te szérûdrõl és sajtódról.(HU)
5 Mózes 16:14 És örvendezz a te ünnepeden, te és a te fiad, a te leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, a kik belõl vannak a te kapuidon.(HU)
5 Mózes 16:15 Hét napig ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr; mert megáld téged az Úr, a te Istened minden termésedben, és kezeidnek minden munkájában; azért örvendezz igen!(HU)
5 Mózes 16:16 Minden esztendõben háromszor jelenjen meg közüled minden férfiú az Úrnak, a te Istenednek színe elõtt azon a helyen, a melyet kiválaszt; a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén, és a sátorok ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr elõtt!(HU)
5 Mózes 16:17 Kiki az õ képessége szerint [adjon,] az Úrnak, a te Istenednek áldása szerint, a melyet ád néked.(HU)
5 Mózes 16:18 Bírákat és felügyelõket állíts minden kapudba, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, a te törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel.(HU)
5 Mózes 16:19 El ne fordítsd az itéletet; személyt se válogass; ajándékot se végy; mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemeit, és elfordítja az igazak beszédét.(HU)
5 Mózes 16:20 Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.(HU)
5 Mózes 16:21 Ne plántálj magadnak berket semmiféle fából, az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, a melyet készítesz magadnak.(HU)
5 Mózes 16:22 Oszlopot se emelj magadnak, a mit gyûlöl az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 17:1 Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert útálatosság az az Úrnak, a te Istenednek.(HU)
5 Mózes 17:2 Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, megszegvén az õ szövetségét;(HU)
5 Mózes 17:3 És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, a melyet nem parancsoltam;(HU)
5 Mózes 17:4 És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, [és] megtörtént ez az útálatosság Izráelben:(HU)
5 Mózes 17:5 Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon õket, hogy meghaljanak.(HU)
5 Mózes 17:6 Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; [de] egy tanú szavára meg ne haljon.(HU)
5 Mózes 17:7 A tanúk keze legyen elsõ rajta, hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt.(HU)
5 Mózes 17:8 Ha megfoghatatlan valami elõtted, a mikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, sérelem és sérelem között, vagy egyéb versengések között a te kapuidban: akkor kelj fel, és menj el arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 17:9 És menj be a Lévita-papokhoz és a bíróhoz, a ki lesz majd abban az idõben; és kérdezd meg õket, és õk tudtul adják néked az ítéletmondást.(HU)
5 Mózes 17:10 És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, a melyet tudtul adnak néked azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr; és vigyázz, hogy mind a szerint cselekedjél, a mint tanítanak téged.(HU)
5 Mózes 17:11 A törvény szerint cselekedjél, a melyre tanítanak téged, és az ítélet szerint, a melyet mondanak néked; el ne hajolj attól a mondástól, a melyet tudtul adnak néked, se jobbra, se balra.(HU)
5 Mózes 17:12 Ha pedig elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, a ki ott áll, szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelbõl.(HU)
5 Mózes 17:13 És mind az egész nép hallja, és féljen, hogy elbizakodottan senki ne cselekedjék többé.(HU)
5 Mózes 17:14 Mikor bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképen egyéb népek, a melyek körültem vannak:(HU)
5 Mózes 17:15 Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.(HU)
5 Mózes 17:16 Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!(HU)
5 Mózes 17:17 Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.(HU)
5 Mózes 17:18 És mikor az õ országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból.(HU)
5 Mózes 17:19 És legyen az õ nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.(HU)
5 Mózes 17:20 Fel ne fuvalkodjék az õ szíve az õ atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az õ országában õ és az õ fiai Izráelben.(HU)
5 Mózes 18:1 A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozatjaiból és örökségébõl.(HU)
5 Mózes 18:2 Annakokáért ne legyen néki öröksége az õ atyjafiai között: Az Úr az õ öröksége, a mint megmondotta néki.(HU)
5 Mózes 18:3 És ez legyen a papoknak törvényes része a néptõl, azoktól, a kik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapoczkát, a két állat és a gyomrot.(HU)
5 Mózes 18:4 A te gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét néki adjad;(HU)
5 Mózes 18:5 Mert õt választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, õ és az õ fiai minden idõben.(HU)
5 Mózes 18:6 Mikor pedig eljön a Lévita valamelyikbõl a te egész Izráelben lévõ kapuid közül, a hol õ lakik, és bemegy az õ lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr:(HU)
5 Mózes 18:7 Szolgáljon az Úrnak az õ Istenének nevében, mint az õ többi atyjafiai, a Léviták, a kik ott állanak az Úr elõtt.(HU)
5 Mózes 18:8 Az eledelekben egyenlõképen részesedjenek, kivéve azt, a mit eladott valaki az õ atyai örökségébõl.(HU)
5 Mózes 18:9 Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.(HU)
5 Mózes 18:10 Ne találtassék te közötted, a ki az õ fiát vagy leányát átvigye a tûzön, se jövendõmondó, se igézõ, se jegymagyarázó, se varázsló;(HU)
5 Mózes 18:11 Se bûbájos, se ördöngõsöktõl tudakozó, se titok-fejtõ, se halottidézõ;(HU)
5 Mózes 18:12 Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért ûzi ki õket az Úr, a te Istened te elõled.(HU)
5 Mózes 18:13 Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.(HU)
5 Mózes 18:14 Mert ezek a nemzetek, a kiket te elûzesz, igézõkre és jövendõmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 18:15 Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!(HU)
5 Mózes 18:16 Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtõl a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!(HU)
5 Mózes 18:17 Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak.(HU)
5 Mózes 18:18 Prófétát támasztok nékik az õ atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.(HU)
5 Mózes 18:19 És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!(HU)
5 Mózes 18:20 De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.(HU)
5 Mózes 18:21 Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?(HU)
5 Mózes 18:22 Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!(HU)
5 Mózes 19:1 Mikor kiírtja az Úr, a te Istened a nemzeteket, a kiknek földjét néked adja az Úr, a te Istened, és bírni fogod õket, és lakozol az õ városaikban és az õ házaikban:(HU)
5 Mózes 19:2 Válaszsz ki magadnak három várost a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy örököljed azt.(HU)
5 Mózes 19:3 Készítsd meg magadnak az utat [azokhoz], és oszszad három részre a te országod határát, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül; azok arra valók legyenek, hogy minden gyilkos oda meneküljön.(HU)
5 Mózes 19:4 Ez pedig a gyilkos törvénye, a ki oda menekül, hogy élve maradjon: A ki nem szándékosan öli meg az õ felebarátját, és nem gyûlöli vala azt azelõtt;(HU)
5 Mózes 19:5 A ki [például] elmegy az õ felebarátjával az erdõre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyelérõl, és úgy találja az õ felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon.(HU)
5 Mózes 19:6 Különben a vérbosszuló rokon ûzõbe veszi az õ szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú leend, és agyon üti õt, holott nem méltó a halálra, mivel azelõtt nem gyûlölte azt.(HU)
5 Mózes 19:7 Azért én parancsolom néked, mondván: Három várost válaszsz magadnak.(HU)
5 Mózes 19:8 Ha pedig az Úr, a te Istened kiterjeszti a te határodat, a mint megesküdt a te atyáidnak, és néked adja mind az egész földet, a melynek megadását megígérte volt a te atyáidnak;(HU)
5 Mózes 19:9 (Hogyha megtartod mind e parancsolatot, megtévén azt, a mit én ma parancsolok néked, [tudniillik], hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és járj az õ utain minden idõben): akkor e háromhoz szerezz még három várost.(HU)
5 Mózes 19:10 Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad.(HU)
5 Mózes 19:11 De hogyha lesz valaki, a ki gyûlöli az õ felebarátját, és meglesi azt, és reá támad és úgy üti meg, hogy meghal, és bemenekül valamelyikbe e városok közül:(HU)
5 Mózes 19:12 Akkor az õ városának vénei küldjenek [embereket], és vonják ki azt onnét, és adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon.(HU)
5 Mózes 19:13 Ne nézz reá szánalommal, hanem tisztítsd ki az ártatlan vérontást Izráelbõl, hogy jól legyen dolgod.(HU)
5 Mózes 19:14 A te felebarátodnak határát el ne told, a mely határt az õsök vetettek a te örökségedben, a melyet örökölni fogsz azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy bírjad azt.(HU)
5 Mózes 19:15 Ne álljon elõ egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bûn miatt; akármilyen bûnben bûnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.(HU)
5 Mózes 19:16 Ha valaki ellen gonosz tanú áll elõ, hogy pártütéssel vádolja õt:(HU)
5 Mózes 19:17 Akkor álljon az a két ember, a kiknek ilyen perök van, az Úr elé, a papok és a bírák elé, a kik abban az idõben lesznek;(HU)
5 Mózes 19:18 És a bírák vizsgálják meg jól [a dolgot], és ha hazug tanú lesz a tanú, a ki hazugságot szólott az õ atyjafia ellen:(HU)
5 Mózes 19:19 Úgy cselekedjetek azzal, a mint õ szándékozott cselekedni az õ atyjafiával. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt;(HU)
5 Mózes 19:20 Hogy a kik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek te közötted ilyen gonosz dolgot.(HU)
5 Mózes 19:21 Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.(HU)
5 Mózes 20:1 Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket, náladnál nagyobb számú népet: ne félj tõlök, mert veled van az Úr, a te Istened, a ki felhozott téged Égyiptom földérõl.(HU)
5 Mózes 20:2 És mikor az ütközethez készültök, álljon elõ a pap, és szóljon a népnek;(HU)
5 Mózes 20:3 És ezt mondja nékik: Hallgasd meg Izráel! Ti ma készültök megütközni ellenségeitekkel: A ti szívetek meg ne lágyuljon, ne féljetek, és meg ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek elõttök;(HU)
5 Mózes 20:4 Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harczoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket.(HU)
5 Mózes 20:5 Az elõljárók pedig szóljanak a népnek, mondván: Kicsoda az olyan férfi, a ki új házat épített, de még fel nem avatta azt? Menjen el, és térjen vissza az õ házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki avassa fel azt.(HU)
5 Mózes 20:6 És kicsoda olyan férfi, a ki szõlõt ültetett és nem vette el annak hasznát? Menjen el, és térjen vissza az õ házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye el annak hasznát.(HU)
5 Mózes 20:7 És kicsoda olyan férfi, a ki feleséget jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye azt el.(HU)
5 Mózes 20:8 Még tovább is szóljanak az elõljárók a néphez, és ezt mondják: Kicsoda olyan férfi, a ki félénk és lágy szívû? Menjen el, és térjen vissza az õ házába, hogy az õ atyjafiainak szíve úgy meg ne olvadjon, mint az õ szíve.(HU)
5 Mózes 20:9 És mikor elvégzik az elõljárók beszédöket a néphez, állítsanak seregvezéreket a nép élére.(HU)
5 Mózes 20:10 Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt.(HU)
5 Mózes 20:11 És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, a mely találtatik abban, adófizetõd legyen, és szolgáljon néked.(HU)
5 Mózes 20:12 Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harczra kél veled, akkor zárd azt körül;(HU)
5 Mózes 20:13 És [ha] az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden finemût fegyver élével;(HU)
5 Mózes 20:14 De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, a mi lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el a te ellenségeidtõl való zsákmányt, a kiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 20:15 Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, a melyek igen messze esnek tõled, a melyek nem e nemzetek városai közül valók.(HU)
5 Mózes 20:16 De e népek városaiban, a melyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is;(HU)
5 Mózes 20:17 Hanem mindenestõl veszítsd el õket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;(HU)
5 Mózes 20:18 Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az õ mindenféle útálatosságaik szerint cselekedni, a melyeket õk cselekesznek az õ isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti Istenetek ellen.(HU)
5 Mózes 20:19 Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élõfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezõnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?(HU)
5 Mózes 20:20 Csak a mely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermõ, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erõsséget az ellen a város ellen, a mely te ellened hadakozik, mind addig, a míg leomlik az.(HU)
5 Mózes 21:1 Hogyha agyonütöttet találnak azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked birtokul, és az a mezõn fekszik, és nem tudható: ki ölte meg azt;(HU)
5 Mózes 21:2 Akkor a te véneid és a te bíráid menjenek ki, és mérjék meg [a földet] a városokig, a melyek az agyonütött körül vannak;(HU)
5 Mózes 21:3 És a mely város legközelebb esik az agyonütötthöz, annak a városnak vénei vegyenek egy üszõtinót, a melylyel még nem dolgoztattak, és a mely nem vont még jármot;(HU)
5 Mózes 21:4 És annak a városnak vénei vigyék az üszõt valamely folyóvíz völgyébe, a melyet nem szántanak és nem vetnek, és szegjék nyakát az üszõnek ott a völgyben.(HU)
5 Mózes 21:5 És járuljanak oda a papok, Lévi fiai; (mert õket választotta az Úr, a te Istened, hogy szolgáljanak néki, és hogy áldjanak az Úr nevében, és az õ ítéletök szerint legyen minden per és minden sérelem).(HU)
5 Mózes 21:6 És mindnyájan annak a városnak vénei, a kik legközelebb esnek az agyonütötthöz, mossák meg kezeiket a nyakaszegett üszõ felett a völgyben;(HU)
5 Mózes 21:7 És szóljanak és mondják: A mi kezeink nem ontották ki ezt a vért, sem a mi szemeink nem látták.(HU)
5 Mózes 21:8 Bocsáss meg a te népednek, Izráelnek, a melyet megváltottál, Uram, és ne engedd, hogy ártatlan vér ontása legyen Izráel között, a te néped között! És bocsánatot nyernek a vérért.(HU)
5 Mózes 21:9 Te azért tisztítsd ki közüled az ártatlan vérnek kiontását, mert így cselekszed azt, a mi igaz az Úr elõtt.(HU)
5 Mózes 21:10 Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, és kezedbe adja õket az Úr, a te Istened, és azok közül foglyokat ejtesz;(HU)
5 Mózes 21:11 És meglátsz a foglyok között egy szép ábrázatú asszonyt, és megszereted azt, úgy hogy elvennéd feleségül:(HU)
5 Mózes 21:12 Vidd be õt a te házadba, hogy nyirja meg a fejét, és messe le körmeit.(HU)
5 Mózes 21:13 És az õ fogoly ruháját vesse le magáról, és maradjon a te házadban, hogy sirassa az õ atyját és anyját egész hónapig; és csak azután menj be hozzá, és légy az õ férje, és legyen õ a te feleséged.(HU)
5 Mózes 21:14 Hogyha pedig nem tetszik néked, bocsásd el õt az õ kivánsága szerint; de pénzért semmiképen el ne add õt; ne hatalmaskodjál rajta, miután megrontottad õt.(HU)
5 Mózes 21:15 Ha valakinek két felesége van, az egyik szeretett, a másik gyûlölt, és szülnek néki fiakat, mind a szeretett, mind a gyûlölt, és a gyûlöltnek fia lesz az elsõszülött:(HU)
5 Mózes 21:16 Azon a napon, a melyen az õ fiait örökösökké teszi a maga jószágában, nem teheti elsõszülötté a szeretettnek fiát a gyûlöltnek fia felett, a ki elsõszülött;(HU)
5 Mózes 21:17 Hanem az elsõszülöttet, a gyûlöltnek fiát ismerje el, két részt adván néki mindenbõl, a mije van; mert az az õ erejének zsengéje, övé az elsõszülöttség joga.(HU)
5 Mózes 21:18 Ha valakinek pártütõ és makacs fia van, a ki az õ atyja szavára és anyja szavára nem hallgat, és ha megfenyítik, sem engedelmeskedik nékik:(HU)
5 Mózes 21:19 Az ilyet fogja meg az õ atyja és anyja, és vigyék azt az õ városának véneihez és az õ helységének kapujába,(HU)
5 Mózes 21:20 És ezt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk pártütõ és makacs, nem hallgat a mi szónkra, tobzódó és részeges:(HU)
5 Mózes 21:21 Akkor az õ városának minden embere kövekkel kövezze meg azt, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, és az egész Izráel hallja meg, és féljen!(HU)
5 Mózes 21:22 Ha valakiben halálos ítéletre való bûn van, és megölik, és felakasztatod azt fára:(HU)
5 Mózes 21:23 Ne maradjon éjjel az õ holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten elõtt a ki fán függ; és meg ne fertéztessed azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.(HU)
5 Mózes 22:1 Ne nézd el, ha a te atyádfiának ökre vagy juha tévelyeg, és ne fordulj el azoktól, hanem bizony tereld vissza azokat a te atyádfiához.(HU)
5 Mózes 22:2 Hogyha pedig nincs közel hozzád a te atyádfia, vagy nem is ismered õt: hajtsd a [barmot] a magad házához, és legyen nálad, míg keresi azt a te atyádfia, és akkor add vissza néki.(HU)
5 Mózes 22:3 És ekképen cselekedjél szamarával, ekképen cselekedjél ruhájával és ekképen cselekedjél a te atyádfiának minden elveszett holmijával, a mi elveszett tõle és te megtaláltad; nem szabad félrevonulnod.(HU)
5 Mózes 22:4 Ha látod, hogy a te atyádfiának szamara vagy ökre az úton eldûlve fekszik, ne fordulj el azoktól, hanem vele együtt emeld fel [azokat.](HU)
5 Mózes 22:5 Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind útálatos az Úr elõtt, a te Istened elõtt, a ki ezt míveli.(HU)
5 Mózes 22:6 Ha madárfészek akad elédbe az úton valamely fán vagy a földön, madárfiakkal vagy tojásokkal, és az anya rajta ül a fiakon vagy a tojásokon: meg ne fogd az anyát a fiakkal egyben;(HU)
5 Mózes 22:7 Hanem bizony bocsásd el az anyát, és a fiakat fogd el magadnak, hogy jól legyen dolgod, és hosszú ideig élj.(HU)
5 Mózes 22:8 Ha új házat építesz, házfedeledre korlátot csinálj, hogy vérrel ne terheld a te házadat, ha valaki leesik arról.(HU)
5 Mózes 22:9 Ne vess a te szõlõdbe kétféle magot, hogy fertõzötté ne legyen az egész: a mag, a melyet elvetsz és a szõlõnek termése.(HU)
5 Mózes 22:10 Ne szánts ökrön és szamáron együtt.(HU)
5 Mózes 22:11 Ne öltözzél vegyes szövésû azaz gyapjúból és lenbõl szõtt ruhába.(HU)
5 Mózes 22:12 A te felsõruhádnak négy szegletére, a melyet felülre öltesz, bojtokat csinálj magadnak.(HU)
5 Mózes 22:13 Ha valaki feleséget vesz, és bemegy hozzá, és meggyûlöli azt,(HU)
5 Mózes 22:14 És szégyenletes dolgokkal vádolja, és rossz hírbe keveri azt, mert ezt mondja: E feleséget vettem magamnak, és hozzá mentem, de nem találtam õ benne szûzességet:(HU)
5 Mózes 22:15 Akkor vegye azt a leánynak atyja és anyja, és vigyék a leány szûzességének [jeleit] a város vénei elé a kapuba;(HU)
5 Mózes 22:16 És mondja a leánynak atyja a véneknek: Leányomat feleségül adtam e férfiúnak, de gyûlöli õt;(HU)
5 Mózes 22:17 És íme szégyenletes dolgokkal vádol[ja], mondván: Nem találtam a te leányodban szûzességet; pedig ímhol vannak az én leányom szûzességének [jelei!] És terítsék ki a ruhát a város vénei elé.(HU)
5 Mózes 22:18 Akkor a város vénei fogják meg azt a férfit, és ostorozzák meg õt;(HU)
5 Mózes 22:19 És bírságolják meg száz ezüst [siklusra,] és adják ezt a leány atyjának; mert rossz hírbe kevert egy izráelita szûzet; és legyen annak felesége, [és] el nem bocsáthatja azt teljes életében.(HU)
5 Mózes 22:20 Ha pedig igaz lesz a vádolás, és nem találtatik szûzesség a leányban:(HU)
5 Mózes 22:21 Akkor vigyék ki a leányt az õ atyjának háza elé, és az õ városának emberei kövezzék meg kõvel, hogy meghaljon; mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben, paráználkodván az az õ atyjának házánál. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt.(HU)
5 Mózes 22:22 Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonynyal hál, õk mindketten is meghaljanak: a férfi, a ki az asszonynyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelbõl.(HU)
5 Mózes 22:23 Ha szûz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál:(HU)
5 Mózes 22:24 Vigyétek ki mindkettõjöket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg õket kõvel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az õ felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelbõl.(HU)
5 Mózes 22:25 De hogyha mezõn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erõszakoskodik rajta a férfi és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, a ki azzal hált;(HU)
5 Mózes 22:26 A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bûne, mivel olyan ez a dolog, mint a mikor valaki felebarátjára támad és azt agyonüti.(HU)
5 Mózes 22:27 Mert a mezõn találta õt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt a ki megoltalmazza õt.(HU)
5 Mózes 22:28 Ha valaki el nem jegyzett szûz leánynyal találkozik, és megragadja azt, és vele hál, és rajta kapják õket:(HU)
5 Mózes 22:29 Akkor a férfi, a ki vele hált, adjon a leány atyjának ötven ezüst [siklust], a leány pedig legyen feleségévé. Mivelhogy meggyalázta azt, nem bocsáthatja el azt teljes életében.(HU)
5 Mózes 22:30 Ne vegye el senki az õ atyjának feleségét, és az õ atyjának takaróját fel ne takarja!(HU)
5 Mózes 23:1 Akinek szeméremteste zúzott vagy megcsonkított, ne menjen be az Úrnak községébe.(HU)
5 Mózes 23:2 A fattyú se menjen be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be az Úrnak községébe.(HU)
5 Mózes 23:3 Az Ammoniták és Moábiták se menjenek be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjenek be az Úrnak községébe, soha örökké:(HU)
5 Mózes 23:4 Azért, mert nem jöttek elõtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból; és mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a Beór fiát, a mesopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged.(HU)
5 Mózes 23:5 De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr, a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 23:6 Ne keresd az õ békességöket és az õ javokat teljes életedben, soha.(HU)
5 Mózes 23:7 Ne útáld az Edomitát; mert atyádfia az; ne útáld az égyiptombelit, mert jövevény voltál az õ földén.(HU)
5 Mózes 23:8 Az olyan fiak, a kik harmadízen születnek nékik, bemehetnek az Úrnak községébe.(HU)
5 Mózes 23:9 Ha táborba szállsz a te ellenséged ellen: õrizkedjél minden gonosztól.(HU)
5 Mózes 23:10 Ha volna valaki közötted, a ki nem volna tiszta valami éjszakai véletlenség miatt: menjen ki a táborból, és ne menjen vissza a táborba;(HU)
5 Mózes 23:11 És mikor eljõ az estve, mossa meg magát vízzel, és a nap lementével menjen be a táborba.(HU)
5 Mózes 23:12 A táboron kívül valami helyed is legyen, hogy kimehess oda.(HU)
5 Mózes 23:13 És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy mikor leülsz kivül, [gödröt] áss azzal és ha felkelsz, betakarhassad azt, a mi elment tõled;(HU)
5 Mózes 23:14 Mert az Úr, a te Istened, a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és elõdbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod szent, hogy ne lásson te közted valami rútságot, és el ne forduljon tõled.(HU)
5 Mózes 23:15 Ne add ki a szolgát az õ urának, a ki az õ urától hozzád menekült.(HU)
5 Mózes 23:16 Veled lakjék, te közötted, azon a helyen, a melyet választ valamelyikben a te városaid közül, a hol néki tetszik; ne nyomorgasd õt.(HU)
5 Mózes 23:17 Ne legyen [felavatott] paráznanõ Izráel leányai közûl; se [felavatott] paráznaférfi ne legyen Izráel fiai közül.(HU)
5 Mózes 23:18 Ne vidd be a paráznanõ bérét és az eb-bért az Úrnak, a te Istenednek házába akárminémû fogadás fejében; mert mind a kettõt útálja az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 23:19 A te atyádfiától ne végy kamatot: [se] pénznek kamatját, [se] eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, a mit kamatra szokás adni.(HU)
5 Mózes 23:20 Az idegentõl vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened mindenben, a mire kinyujtod kezedet, azon a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.(HU)
5 Mózes 23:21 Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, a te Istenednek: ne halogasd annak megadását; mert bizony megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened, és bûnül tulajdoníttatik az néked.(HU)
5 Mózes 23:22 Ha pedig nem teszesz fogadást, bûn sem tulajdoníttatik néked.(HU)
5 Mózes 23:23 Ügyelj arra, a mi ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, a mit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te Istenednek.(HU)
5 Mózes 23:24 Ha bemégy a te felebarátodnak szõlõjébe, egyél szõlõt kívánságod szerint jóllakásodig, de edényedbe ne rakj.(HU)
5 Mózes 23:25 Ha bemégy a te felebarátod vetésébe, kezeddel szaggass kalászokat, de sarlóval ne vágj be a te felebarátod vetésébe.(HU)
5 Mózes 24:1 Ha valaki asszonyt vesz magához, és feleségévé teszi azt, és ha azután nem találja azt kedvére valónak, mivelhogy valami illetlenséget talál benne, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt annak, és elküldi õt házától;(HU)
5 Mózes 24:2 És kimegy az õ házából, és elmegy és más férfiúé lesz;(HU)
5 Mózes 24:3 És a második férfiú [is] meggyûlöli õt, és ír néki váló levelet, és kezébe adja azt, és elküldi õt házától; vagy ha meghal az a második férfi, a ki elvette azt magának feleségül;(HU)
5 Mózes 24:4 Az elsõ férje, a ki elküldte õt, nem veheti õt másodszor is magához, hogy feleségévé legyen, minekutána megfertéztetett; mert útálatosság ez az Úr elõtt; te pedig ne tedd bûnössé a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül.(HU)
5 Mózes 24:5 Hogyha valaki újonnan vesz feleséget, ne menjen hadba, és ne vessenek reá semmiféle terhet; egy esztendeig szabad legyen az õ házában, és vidámítsa a feleségét, a kit elvett.(HU)
5 Mózes 24:6 Zálogba senki ne vegyen kézimalmot vagy malomkövet, mert életet venne zálogba.(HU)
5 Mózes 24:7 Hogyha rajtakapnak valakit, a ki embert lop az õ atyjafiai közül, Izráel fiai közül, és hatalmaskodik rajta, vagy eladja azt: haljon meg az a tolvaj. Így tisztítsd ki a gonoszt te közüled.(HU)
5 Mózes 24:8 A poklosság csapásában vigyázz, hogy szorgalmatosan megtartsad és megcselekedjed mindazt, a mire a Lévita-papok tanítanak titeket; vigyázzatok, hogy a miképen megparancsoltam nékik, a képen cselekedjetek.(HU)
5 Mózes 24:9 Emlékezzél meg arról, a mit cselekedett az Úr, a te Istened Miriámmal az úton, mikor kijöttetek Égyiptomból.(HU)
5 Mózes 24:10 Ha kölcsön adsz valamit a te felebarátodnak: ne menj be az õ házába, hogy magad végy zálogot tõle;(HU)
5 Mózes 24:11 Kivül állj meg, és az ember, a kinek kölcsönt adsz, maga vigye ki hozzád az õ zálogát.(HU)
5 Mózes 24:12 Hogyha szegény ember az, ne feküdjél le az õ zálogával;(HU)
5 Mózes 24:13 Bizony add vissza néki azt a zálogot napnyugtakor, hogy az õ ruhájában feküdjék le, és áldjon téged. És igazságul lesz ez néked az Úr elõtt, a te Istened elõtt.(HU)
5 Mózes 24:14 A szegény és szûkölködõ napszámoson ne erõszakoskodjál, akár atyádfiai, akár a te jövevényeid azok, a kik a te földeden a te kapuid között vannak.(HU)
5 Mózes 24:15 Azon a napon add meg az õ bérét, és le se menjen felette a nap; mert szegény õ, és kivánkozik az után az õ lelke, hogy ellened ne kiáltson az Úrhoz, és bûn ne legyen rajtad.(HU)
5 Mózes 24:16 Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az õ bûnéért haljon meg.(HU)
5 Mózes 24:17 A jövevénynek [és] az árvának igazságát el ne csavard; és az özvegynek ruháját ne vedd zálogba.(HU)
5 Mózes 24:18 Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomban, és megváltott téged az Úr, a te Istened, onnét. Azért parancsolom én néked, hogy így cselekedjél.(HU)
5 Mózes 24:19 Mikor learatod aratni valódat a te mezõdön, és kévét felejtesz a mezõn, ne térj vissza annak felvételére; a jövevényé, az árváé és az özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened, kezeidnek minden munkájában.(HU)
5 Mózes 24:20 Ha olajfád [termését] lerázod, ne szedd le, a mi még utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.(HU)
5 Mózes 24:21 Ha szõlõdet megszeded, ne mezgeréld le, a mi utánad marad; a jövevényé, árváé és az özvegyé legyen az.(HU)
5 Mózes 24:22 És emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Égyiptomnak földén. Azért parancsolom néked, hogy így cselekedjél.(HU)
5 Mózes 25:1 Ha per támad férfiak között, és törvény elé mennek, és megítélik õket, és igazat adnak az igaznak és bûnösnek mondják a bûnöst:(HU)
5 Mózes 25:2 Akkor, ha a bûnös ütleget érdemel, vonassa le azt a bíró, és üttessen arra maga elõtt annak bûnössége szerint való számban.(HU)
5 Mózes 25:3 Negyvenet üttessen rá, ne többet, hogy netalán, ha ennél több ütést üttet reá, alávalóvá legyen elõtted a te atyádfia.(HU)
5 Mózes 25:4 Ne kösd be az ökörnek száját, mikor nyomtat!(HU)
5 Mózes 25:5 Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; [hanem] a sógora menjen be hozzá, és vegye el õt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban.(HU)
5 Mózes 25:6 És majd az elsõszülött, a kit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelbõl.(HU)
5 Mózes 25:7 Hogyha a férfinak nincs kedve elvenni az õ ángyát, menjen el az õ ángya a kapuba a vénekhez, és mondja: Sógorom vonakodik fentartani az õ testvérének nevét Izráelben, nem akar velem sógorsági házasságban élni.(HU)
5 Mózes 25:8 Akkor hívják azt az õ városának vénei, és beszéljenek vele; és ha megáll és ezt mondja: nincs kedvem õt elvenni:(HU)
5 Mózes 25:9 Akkor járuljon hozzá az õ ángya a vének szemei elõtt, és húzza le saruját annak lábáról, és köpjön az arczába, és szóljon, és ezt mondja: Így kell cselekedni azzal a férfival, a ki nem építi az õ testvérének házát.(HU)
5 Mózes 25:10 És "lehúzott sarujú háznép"-nek nevezzék az õ nevét Izráelben.(HU)
5 Mózes 25:11 Ha két férfi összevesz egymással, és az egyiknek felesége oda járul, hogy megszabadítsa az õ férjét annak kezébõl, a ki veri azt, és kinyujtja kezét, és megfogja annak szeméremtestét:(HU)
5 Mózes 25:12 Vágd el annak kezét, meg ne szánja szemed.(HU)
5 Mózes 25:13 Ne legyen a te zsákodban kétféle font: nagyobb és kisebb.(HU)
5 Mózes 25:14 Ne legyen a te házadban kétféle éfa: nagyobb és kisebb.(HU)
5 Mózes 25:15 Teljes és igaz fontod legyen néked; teljes és igaz éfád legyen néked; hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.(HU)
5 Mózes 25:16 Mert az Úr elõtt, a te Istened elõtt útálni való mindaz, a ki ezeket cselekszi; [és] mindaz, a ki hamisságot mível.(HU)
5 Mózes 25:17 Megemlékezzél arról, a mit Amálek cselekedett rajtad az úton, a mikor Égyiptomból kijöttetek:(HU)
5 Mózes 25:18 Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét, mind az erõtleneket, a kik hátul valának, a mikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent.(HU)
5 Mózes 25:19 Mikor azért megnyugtat majd téged az Úr, a te Istened, minden te köröskörül lévõ ellenségedtõl azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt: töröld el Amálek emlékezetét az ég alól; el ne felejtsd!(HU)
5 Mózes 26:1 Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:(HU)
5 Mózes 26:2 Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjébõl, a melyet szerezz a te földedbõl, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az õ neve;(HU)
5 Mózes 26:3 És menj be a paphoz, a ki abban az idõben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr elõtt, a te Istened elõtt, hogy bejöttem a földre, a mely felõl megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.(HU)
5 Mózes 26:4 És a pap vegye el a kosarat kezedbõl, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.(HU)
5 Mózes 26:5 És szólj, és mondjad az Úr elõtt, a te Istened elõtt: Veszendõ mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erõs és temérdek néppé lõn ottan.(HU)
5 Mózes 26:6 Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.(HU)
5 Mózes 26:7 Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;(HU)
5 Mózes 26:8 És kihozott minket az Úr Égyiptomból erõs kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;(HU)
5 Mózes 26:9 És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.(HU)
5 Mózes 26:10 Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr elõtt, a te Istened elõtt, és imádkozzál az Úr elõtt, a te Istened elõtt;(HU)
5 Mózes 26:11 És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.(HU)
5 Mózes 26:12 Ha a harmadik esztendõben, a tizednek esztendejében, minden termésedbõl egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:(HU)
5 Mózes 26:13 Akkor ezt mondjad az Úr elõtt, a te Istened elõtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!(HU)
5 Mózes 26:14 Nem ettem belõle gyászomban, nem pusztítottam belõle tisztátalanul, és halottra sem adtam belõle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.(HU)
5 Mózes 26:15 Tekints alá a te szentségednek lakóhelyébõl a mennyekbõl, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.(HU)
5 Mózes 26:16 E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl!(HU)
5 Mózes 26:17 Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az õ útain, megtudhassad az õ rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az õ szavának;(HU)
5 Mózes 26:18 Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az õ tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden õ parancsolatát megtartod,(HU)
5 Mózes 26:19 Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsõségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.(HU)
5 Mózes 27:1 Mózes pedig és Izráel vénei parancsot adának a népnek, mondván: Tartsátok meg mind e parancsolatot, a melyet én parancsolok ma néktek.(HU)
5 Mózes 27:2 És a mely napon általmentek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néktek: nagy köveket állíts fel, és meszeld be azokat mészszel.(HU)
5 Mózes 27:3 És mihelyt általmégy, írd fel azokra e törvénynek minden ígéjét, hogy bemehess arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, a tejjel és mézzel folyó földre, a miképen megígérte néked az Úr, a te atyáidnak Istene.(HU)
5 Mózes 27:4 Mihelyt azért általmentek a Jordánon, állítsátok fel azokat a köveket, a melyeket én e mai napon parancsolok néktek, az Ebál hegyén; és meszeld be azokat mészszel.(HU)
5 Mózes 27:5 És építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek; olyan kövekbõl való oltárt, a melyeket vassal meg ne faragj.(HU)
5 Mózes 27:6 Ép kövekbõl építsd az Úrnak, a te Istenednek oltárát; és áldozzál azon egészen égõáldozatokat az Úrnak, a te Istenednek.(HU)
5 Mózes 27:7 Áldozzál hálaáldozatokat is, és egyél ott, és vigadozzál az Úr elõtt, a te Istened elõtt.(HU)
5 Mózes 27:8 És írd fel a kövekre e törvénynek minden ígéjét igen világosan!(HU)
5 Mózes 27:9 És szóla Mózes és a Lévi nemzetségébõl való papok az egész Izráelnek, mondván: Figyelj és hallgass Izráel! E mai napon lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé.(HU)
5 Mózes 27:10 Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára, és cselekedjél az õ parancsolatai és rendelései szerint, a melyeket, én parancsolok ma néked.(HU)
5 Mózes 27:11 És parancsola Mózes azon a napon a népnek, mondván:(HU)
5 Mózes 27:12 Ezek álljanak fel a népnek megáldására a Garizim hegyén, mikor általmentek a Jordánon: Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár, József és Benjámin.(HU)
5 Mózes 27:13 Ezek pedig az átkozásra álljanak fel az Ebál hegyén: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Nafthali.(HU)
5 Mózes 27:14 Szóljanak pedig a léviták, és ezt mondják az egész Izráel népének felszóval:(HU)
5 Mózes 27:15 Átkozott az ember, a ki faragott és öntött képet csinál, útálatára az Úrnak, mesterember kezének munkáját, és rejtve tartja [azt]! És feleljen az egész nép és mondja: Ámen!(HU)
5 Mózes 27:16 Átkozott a ki kevésre becsüli az õ atyját vagy anyját! És mondja az egész nép: Ámen!(HU)
5 Mózes 27:17 Átkozott, a ki elmozdítja az õ felebarátjának határát! És mondja az egész nép: Ámen!(HU)
5 Mózes 27:18 Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!(HU)
5 Mózes 27:19 Átkozott, a ki elfordítja a jövevénynek, árvának és özvegynek igazságát! És mondja az egész nép: Ámen!(HU)
5 Mózes 27:20 Átkozott, a ki az õ atyjának feleségével hál, mert feltakarja az õ atyjának takaróját! És mondja az egész nép: Ámen!(HU)
5 Mózes 27:21 Átkozott, a ki közösül valamely barommal! És mondja az egész nép: Ámen!(HU)
5 Mózes 27:22 Átkozott, a ki az õ leánytestvérével hál, az õ atyjának leányával vagy az õ anyjának leányával! És mondja az egész nép: Ámen!(HU)
5 Mózes 27:23 Átkozott, a ki az õ napával hál! És mondja az egész nép: Ámen!(HU)
5 Mózes 27:24 Átkozott, a ki megöli az õ felebarátját titkon! És mondja az egész nép: Ámen!(HU)
5 Mózes 27:25 Átkozott, a ki ajándékot fogad el, hogy ártatlan lélek vérét ontsa! És mondja az egész nép: Ámen!(HU)
5 Mózes 27:26 Átkozott, a ki meg nem tartja e törvénynek ígéit, hogy cselekedje azokat! És mondja az egész nép: Ámen!(HU)
5 Mózes 28:1 Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden õ parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened;(HU)
5 Mózes 28:2 És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.(HU)
5 Mózes 28:3 Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezõben.(HU)
5 Mózes 28:4 Áldott [lesz] a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.(HU)
5 Mózes 28:5 Áldott [lesz] a te kosarad és a te sütõ tekenõd.(HU)
5 Mózes 28:6 Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben.(HU)
5 Mózes 28:7 Az Úr megszalasztja elõtted a te ellenségeidet, a kik reád támadnak; egy úton jõnek ki reád, és hét úton futnak elõled.(HU)
5 Mózes 28:8 Áldást parancsol melléd az Úr a te csûreidben és mindenben, a mire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.(HU)
5 Mózes 28:9 Az Úr felkészít téged magának szent néppé, a miképen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az õ útain jársz.(HU)
5 Mózes 28:10 És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevérõl neveztetel, és félnek tõled.(HU)
5 Mózes 28:11 És bõvölködõvé tesz téged az Úr [minden] jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, a mely felõl megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt.(HU)
5 Mózes 28:12 Megnyitja néked az Úr az õ drága kincsesházát, az eget, hogy esõt adjon a te földednek alkalmas idõben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt.(HU)
5 Mózes 28:13 És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat;(HU)
5 Mózes 28:14 És ha el nem térsz egyetlen ígétõl sem, a melyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.(HU)
5 Mózes 28:15 Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, a melyeket én parancsolok ma néked: reád jõnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad:(HU)
5 Mózes 28:16 Átkozott leszesz a városban, és átkozott a mezõn.(HU)
5 Mózes 28:17 Átkozott [lesz] a te kosarad és a te sütõ tekenõd.(HU)
5 Mózes 28:18 Átkozott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.(HU)
5 Mózes 28:19 Átkozott leszesz bejöttödben, és átkozott leszesz kimentedben.(HU)
5 Mózes 28:20 Bocsát az Úr te reád átkot, bomlást és romlást mindenben, a mit kezdesz vagy cselekszel; mígnem eltöröltetel és mígnem gyorsasággal elveszesz a te cselekedeteidnek gonoszsága miatt, a melyekkel elhagytál engem.(HU)
5 Mózes 28:21 Hozzád ragasztja az Úr a döghalált, mígnem elemészt téged arról a földrõl, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.(HU)
5 Mózes 28:22 Megver téged az Úr szárazbetegséggel hidegleléssel, gyulasztó és izzasztó betegséggel, aszálylyal, szárazsággal és ragyával; és üldöznek téged, mígnem elveszesz.(HU)
5 Mózes 28:23 Eged, a mely fejed felett van, rézzé, a föld pedig, a mely lábad alatt van, vassá válik.(HU)
5 Mózes 28:24 Az Úr esõ helyett port és hamut ád a te földedre; az égbõl száll reád, mígnem elpusztulsz.(HU)
5 Mózes 28:25 Az Úr megszalaszt téged a te ellenségeid elõtt; egy úton mégy ki õ reá, és hét úton futsz elõtte, és a föld minden országának rettentésére leszel.(HU)
5 Mózes 28:26 És eledelévé lesz a te holttested az ég minden madarának és a föld vadainak, és nem lesz, a ki elûzze [azokat.(HU)
5 Mózes 28:27 Megver téged az Isten Égyiptomnak fekélyével, és sülylyel, varral és viszketegséggel, a melyekbõl ki nem gyógyíttathatol.(HU)
5 Mózes 28:28 Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal és elme- zavarodással;(HU)
5 Mózes 28:29 És tapogatni fogsz délben, a mint tapogat a vak a setétségben; és szerencsétlen leszel a te útaidban, sõt elnyomott és kifosztott leszel minden idõben, és nem lesz, a ki megszabadítson.(HU)
5 Mózes 28:30 Feleséget jegyzesz magadnak, de más férfi hál azzal; házat építesz, de nem lakol benne; szõlõt ültetsz, de nem veszed annak hasznát.(HU)
5 Mózes 28:31 A te ökröd szemed elõtt vágatik le, és nem eszel abból; a te szamarad elragadtatik elõled, és nem tér vissza hozzád; a te juhaid ellenségeidnek adatnak, és nem lesz, a ki megszabadítson.(HU)
5 Mózes 28:32 A te fiaid és leányaid más népnek adatnak, és a te szemeid néznek és epekednek utánok egész napon, és nem lesz erõ a te kezedben.(HU)
5 Mózes 28:33 A te földednek gyümölcsét, és minden fáradságos szerzeményedet oly nép emészti fel, a melyet nem ismertél, sõt elnyomott és megnyomorított leszel minden idõben.(HU)
5 Mózes 28:34 És megtébolyodol a látványtól, a melyet látni fognak a te szemeid.(HU)
5 Mózes 28:35 Megver téged az Úr gonosz kelésekkel a te térdeiden és czombjaidon, a melyekbõl ki nem gyógyíttathatol, talpadtól fogva a koponyádig.(HU)
5 Mózes 28:36 Az Úr elvisz téged és a te királyodat, a kit magad fölé emelsz, oly nép közé, a melyet nem ismertél sem te, sem a te atyáid; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket: fát és követ.(HU)
5 Mózes 28:37 És iszonyattá, példabeszéddé és gúnynyá leszel minden népnél, a melyek közé elûz téged az Úr.(HU)
5 Mózes 28:38 Sok magot viszel ki a mezõre, de keveset takarsz be, mert felemészti azt a sáska.(HU)
5 Mózes 28:39 Szõlõket ültetsz és míveled [azokat], de bort nem iszol, meg sem szeded, mert elemészti azokat a féreg.(HU)
5 Mózes 28:40 Olajfáid lesznek minden határodban, de nem kened magadat olajjal, mert olajfádnak gyümölcse lehull.(HU)
5 Mózes 28:41 Fiakat és leányokat nemzesz, de nem lesznek tiéid; mert fogságra jutnak.(HU)
5 Mózes 28:42 Minden fádat és földednek minden gyümölcsét megemészti a sáska.(HU)
5 Mózes 28:43 A jövevény, a ki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz.(HU)
5 Mózes 28:44 Õ fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; õ fej lesz, te pedig fark leszel.(HU)
5 Mózes 28:45 És ez átkok mind reád szállanak, és üldöznek téged és megteljesednek rajtad, míglen elpusztulsz; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartottad volna az õ parancsolatait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked;(HU)
5 Mózes 28:46 És rajtad lesznek jelül és csudául, és a te magodon mind örökké.(HU)
5 Mózes 28:47 A miatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bõvölködvén:(HU)
5 Mózes 28:48 Szolgálod majd a te ellenségeidet, a kiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szûkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged.(HU)
5 Mózes 28:49 Hoz az Úr ellened népet meszszünnen, a földnek szélérõl, nem különben, a mint repül a sas; oly népet, a melynek nyelvét nem érted;(HU)
5 Mózes 28:50 Vad tekintetû népet, a mely nem tiszteli a vén embert, és a gyermeknek nem kedvez:(HU)
5 Mózes 28:51 És felemészti a te barmodnak tenyészését és a te földednek gyümölcsét, mígnem kipusztulsz; a mely nem hágy néked a te gabonádból, borodból, olajodból, és a te teheneidnek fajzásából, juhaidnak ellésébõl, mígnem kiveszít téged.(HU)
5 Mózes 28:52 És megszáll téged minden városodban, míglen leomolnak a te magas és erõs kõfalaid, a melyekben bízol, minden te földeden: megszáll téged minden városodban, minden te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.(HU)
5 Mózes 28:53 És megeszed a te méhednek gyümölcsét, a te fiaidnak és leányidnak húsát, a kiket ád néked az Úr, a te Istened - a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged.(HU)
5 Mózes 28:54 A te közötted való finnyás és igen kedvére nevekedett férfi is irígy szemmel tekint az õ atyjafiára, az õ szeretett feleségére és fiainak maradékrészére, a kik megmaradtak [még].(HU)
5 Mózes 28:55 Hogy ne kelljen adnia azok közül senkinek az õ fiainak húsából, a mit eszik, mivelhogy semmi egyebe nem marad a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged minden városodban.(HU)
5 Mózes 28:56 A közötted való finnyás és kedvére nevekedett asszony (a ki meg se próbálta talpát a földre bocsátani az elkényesedés és finnyásság miatt) irígy szemmel tekint az õ szeretett férjére, fiára, leányára.(HU)
5 Mózes 28:57 Az õ mássa miatt, a mely elmegy tõle és gyermekei miatt, a kiket megszül; mert megeszi ezeket titkon, mikor mindenbõl kifogy, a megszállás és szorongattatás alatt, a melylyel megszorongat téged a te ellenséged a te városaidban.(HU)
5 Mózes 28:58 Hogyha meg nem tartod [és] nem teljesíted e törvény minden ígéjét, a melyek meg vannak írva e könyvben, hogy féljed e dicsõséges és rettenetes nevet, az Úrét, a te Istenedét:(HU)
5 Mózes 28:59 Csudálatosakká teszi az Úr a te csapásaidat, és a te magodnak csapásait: nagy és maradandó csapásokká, gonosz és maradandó betegségekké.(HU)
5 Mózes 28:60 És reád fordítja Égyiptomnak minden nyavalyáját, a melyektõl irtóztál vala, és hozzád ragadnak [azok.](HU)
5 Mózes 28:61 Mindazt a betegséget és mindazt a csapást is, a melyek nincsenek megírva e törvénynek könyvében, reád rakja az Úr, míglen kipusztulsz.(HU)
5 Mózes 28:62 És kevesen maradtok meg, a kik annak elõtte oly sokan voltatok, mint az égnek csillagai; mivelhogy nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára.(HU)
5 Mózes 28:63 És a miképen örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek és megsokasított titeket: akképen fog örvendezni az Úr rajtatok, hogy kiveszt és kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a földrõl, a melyre te bemégy, hogy bírjad azt.(HU)
5 Mózes 28:64 És szétszór téged az Úr minden nép közé, a földnek [egyik] végétõl a földnek [másik] végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, a kiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid: fát és követ.(HU)
5 Mózes 28:65 De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegõ szívet, epedõ szemeket és sóvárgó lelket ád ott néked az Úr.(HU)
5 Mózes 28:66 És a te életed kétséges lesz majd elõtted: és rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem bízol életedben.(HU)
5 Mózes 28:67 Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! - a te szívednek rettegései miatt, a melylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz.(HU)
5 Mózes 28:68 És visszavisz téged az Úr Égyiptomba hajókon, azon az úton, a melyrõl azt mondtam néked, hogy nem fogod azt többé meglátni! És áruljátok ott magatokat a ti ellenségeiteknek szolgákul és szolgálóleányokul, de nem lesz, a ki megvegyen.(HU)
5 Mózes 29:1 Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felõl megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.(HU)
5 Mózes 29:2 És elõhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek elõtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden õ szolgájával, és egész földével:(HU)
5 Mózes 29:3 A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.(HU)
5 Mózes 29:4 De nem adott az Úr néktek szívet, hogy [jól ]értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.(HU)
5 Mózes 29:5 Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.(HU)
5 Mózes 29:6 Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítõ italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
5 Mózes 29:7 És eljutottatok e helyre, és kijöve elõnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük õket.(HU)
5 Mózes 29:8 És elvettük az õ földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.(HU)
5 Mózes 29:9 Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.(HU)
5 Mózes 29:10 Ti e napon mindnyájan az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt álltok: a ti fõembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;(HU)
5 Mózes 29:11 A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sõt favágóid és vízmerítõid is;(HU)
5 Mózes 29:12 Hogy szövetségre lépj[etek] az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az õ esküjével [erõsített kötésre], a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;(HU)
5 Mózes 29:13 Hogy az õ népévé emeljen ma téged, õ pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.(HU)
5 Mózes 29:14 És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,(HU)
5 Mózes 29:15 Hanem azzal, a ki itt van velünk, [és] itt áll e mai napon az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.(HU)
5 Mózes 29:16 (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.(HU)
5 Mózes 29:17 És láttátok az õ undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)(HU)
5 Mózes 29:18 Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktõl, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermõ gyökér!(HU)
5 Mózes 29:19 És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az õ szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):(HU)
5 Mózes 29:20 Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sõt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.(HU)
5 Mózes 29:21 És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.(HU)
5 Mózes 29:22 És ezt fogja mondani a következõ nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földrõl jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:(HU)
5 Mózes 29:23 Kénkõ és só égette ki egész földjét, be sem vethetõ, semmit nem terem, és semmi fû sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.(HU)
5 Mózes 29:24 Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?(HU)
5 Mózes 29:25 És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az õ atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta õket Égyiptom földérõl;(HU)
5 Mózes 29:26 És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; [olyan] isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik [az Isten.](HU)
5 Mózes 29:27 És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.(HU)
5 Mózes 29:28 És kigyomlálta õket az Úr az õ földjökrõl haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette õket más földre, a mint mai nap [is ]van.(HU)
5 Mózes 29:29 A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.(HU)
5 Mózes 30:1 És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elõdbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;(HU)
5 Mózes 30:2 És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az õ szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl:(HU)
5 Mózes 30:3 Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyûjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.(HU)
5 Mózes 30:4 Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyûjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;(HU)
5 Mózes 30:5 És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.(HU)
5 Mózes 30:6 És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl, hogy élj.(HU)
5 Mózes 30:7 Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyûlölõidre, a kik üldöztek téged.(HU)
5 Mózes 30:8 Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.(HU)
5 Mózes 30:9 És bõvölködõvé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a [te] jódra. Mert [hozzád] fordul az Úr és öröme lesz benned a [te] jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.(HU)
5 Mózes 30:10 Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az õ parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.(HU)
5 Mózes 30:11 Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan elõtted; sem távol nincs tõled.(HU)
5 Mózes 30:12 Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?(HU)
5 Mózes 30:13 Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?(HU)
5 Mózes 30:14 Sõt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.(HU)
5 Mózes 30:15 Lám elõdbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.(HU)
5 Mózes 30:16 Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az õ útain, és tartsd meg az õ parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.(HU)
5 Mózes 30:17 Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sõt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;(HU)
5 Mózes 30:18 Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.(HU)
5 Mózes 30:19 Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam elõtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;(HU)
5 Mózes 30:20 Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az õ szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert õ a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felõl megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.(HU)
5 Mózes 31:1 És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek;(HU)
5 Mózes 31:2 Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendõs vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon.(HU)
5 Mózes 31:3 Az Úr, a te Istened maga megy át elõtted, õ pusztítja el e nemzeteket elõtted, hogy bírjad õket; Józsué az, a ki átmegy elõtted, a mint megmondotta az Úr.(HU)
5 Mózes 31:4 És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket elpusztított vala.(HU)
5 Mózes 31:5 Ha azért elõtökbe adja õket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek.(HU)
5 Mózes 31:6 Legyetek erõsek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tõlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tõled, sem el nem hágy téged.(HU)
5 Mózes 31:7 Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei elõtt: Légy erõs és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felõl megesküdt az Úr az õ atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül.(HU)
5 Mózes 31:8 Az Úr, õ az, a ki elõtted megy, õ lesz te veled; el nem marad tõled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj!(HU)
5 Mózes 31:9 És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének.(HU)
5 Mózes 31:10 És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendõ végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén;(HU)
5 Mózes 31:11 Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr elõtt, a te Istened elõtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel elõtt fülök hallására.(HU)
5 Mózes 31:12 Gyûjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belõl van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét.(HU)
5 Mózes 31:13 És az õ fiaik is, a kik nem tudják [még], hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.(HU)
5 Mózes 31:14 Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elõ Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.(HU)
5 Mózes 31:15 És megjelenék az Úr a sátorban, felhõoszlopban, és megálla a felhõoszlop a sátor nyílása felett,(HU)
5 Mózes 31:16 És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után [jár és] paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy [lakozzék] azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én õ vele kötöttem.(HU)
5 Mózes 31:17 De felgerjed az én haragom õ ellene azon a napon, és elhagyom õt, és elrejtem az én orczámat õ elõle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?(HU)
5 Mózes 31:18 Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az õ minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.(HU)
5 Mózes 31:19 Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen.(HU)
5 Mózes 31:20 Mert beviszem õt arra a földre, a mely felõl megesküdtem az õ atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.(HU)
5 Mózes 31:21 Mikor pedig utóléri õt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének elõtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az õ maradékának szájából), mert tudom az õ gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelõtte bevinném õt arra a földre, a mely felõl megesküdtem vala.(HU)
5 Mózes 31:22 Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait.(HU)
5 Mózes 31:23 Azután parancsola [az Úr] Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erõs és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felõl megesküdtem nékik; és én veled leszek.(HU)
5 Mózes 31:24 Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe:(HU)
5 Mózes 31:25 Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:(HU)
5 Mózes 31:26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;(HU)
5 Mózes 31:27 Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?(HU)
5 Mózes 31:28 Gyûjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti elõljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az õ füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet.(HU)
5 Mózes 31:29 Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a késõbbi idõben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei elõtt, bosszantván õt kezeiteknek csinálmányával.(HU)
5 Mózes 31:30 Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.(HU)
5 Mózes 32:1 Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!(HU)
5 Mózes 32:2 Csepegjen tanításom, mint esõ; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fûre, s mint permetezés a pázsitra!(HU)
5 Mózes 32:3 Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!(HU)
5 Mózes 32:4 Kõszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden õ úta igazság! Hûséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes õ!(HU)
5 Mózes 32:5 Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.(HU)
5 Mózes 32:6 Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é õ, a ki teremtett? Õ alkotott és erõsített meg.(HU)
5 Mózes 32:7 Emlékezzél meg az õs idõkrõl; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!(HU)
5 Mózes 32:8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,(HU)
5 Mózes 32:9 Mert az Úrnak része az õ népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.(HU)
5 Mózes 32:10 Puszta földön találta vala õt, zordon, sivatag vadonban; körülvette õt, gondja volt reá, õrizte, mint a szeme fényét;(HU)
5 Mózes 32:11 Mint a fészkén felrebbenõ sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi õket, [és] tollain emeli õket:(HU)
5 Mózes 32:12 Egymaga vezette õt az Úr; idegen Isten nem volt õ vele.(HU)
5 Mózes 32:13 A föld magaslatain járatta õt, mezõk terméseivel étette, kõsziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtbõl is olajat;(HU)
5 Mózes 32:14 Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szõlõ vérét, bort ittál.(HU)
5 Mózes 32:15 És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtõjét, és megveté az õ üdvösségének kõszikláját.(HU)
5 Mózes 32:16 Idegen [istenek]kel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.(HU)
5 Mózes 32:17 Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.(HU)
5 Mózes 32:18 A Kõsziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenrõl, a ki nemzett téged.(HU)
5 Mózes 32:19 Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az õ fiait és leányait.(HU)
5 Mózes 32:20 És monda: Elrejtem orczámat elõlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hûség!(HU)
5 Mózes 32:21 Azzal ingereltek õk, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem õket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom õket.(HU)
5 Mózes 32:22 Mert tûz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.(HU)
5 Mózes 32:23 Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.(HU)
5 Mózes 32:24 Éhségtõl aszottan, láztól emésztetten és keserû dögvésztõl - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.(HU)
5 Mózes 32:25 Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szûzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.(HU)
5 Mózes 32:26 Mondom: Elfuvom õket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.(HU)
5 Mózes 32:27 Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -(HU)
5 Mózes 32:28 Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.(HU)
5 Mózes 32:29 Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!(HU)
5 Mózes 32:30 Miképen kergethetne egy ezeret, és kettõ hogyan ûzhetne tízezeret, ha az õ Kõsziklájok el nem adja õket, és ha az Úr kézbe nem adja õket?!(HU)
5 Mózes 32:31 Mert a mi Kõsziklánk nem olyan, mint az õ kõsziklájok; ellenségeink is megítélhetik!(HU)
5 Mózes 32:32 Mert az õ szõlõjök Sodoma szõlõje és Gomora mezõsége; bogyóik mérges bogyók, keserûek a gerézdjeik.(HU)
5 Mózes 32:33 Sárkányok mérge az õ boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.(HU)
5 Mózes 32:34 Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?(HU)
5 Mózes 32:35 Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az õ veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!(HU)
5 Mózes 32:36 Mert megítéli az Úr az õ népét, és megkönyörül az õ szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erõ, s védett és védtelen oda van.(HU)
5 Mózes 32:37 És ezt mondja: Hol az õ istenök? a Kõszikla, a melyben bizakodtak?(HU)
5 Mózes 32:38 A kik megették az õ véres áldozataik kövérjét, megitták az õ italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!(HU)
5 Mózes 32:39 Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezembõl megszabadítson.(HU)
5 Mózes 32:40 Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!(HU)
5 Mózes 32:41 Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyûlölõimnek.(HU)
5 Mózes 32:42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejébõl!(HU)
5 Mózes 32:43 Ujjongjatok ti nemzetek, õ népe! Mert õ megtorolja az õ szolgáinak vérét, bosszút áll az õ ellenségein, földjének és népének megbocsát!(HU)
5 Mózes 32:44 Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, õ és Józsué a Nún fia.(HU)
5 Mózes 32:45 És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,(HU)
5 Mózes 32:46 Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;(HU)
5 Mózes 32:47 Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.(HU)
5 Mózes 32:48 És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:(HU)
5 Mózes 32:49 Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.(HU)
5 Mózes 32:50 És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az õ népeihez;(HU)
5 Mózes 32:51 Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.(HU)
5 Mózes 32:52 Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.(HU)
5 Mózes 33:1 Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az õ halála elõtt.(HU)
5 Mózes 33:2 Monda ugyanis: Az Úr a Sinai [hegyrõl] jött, és Szeirbõl támadt fel nékik; Párán hegyérõl ragyogott elõ, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felõl tüzes törvény vala számukra.(HU)
5 Mózes 33:3 Bizony szereti õ a népeket! Mind kezednél vannak az õ szentjei, oda szegõdnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.(HU)
5 Mózes 33:4 Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségül Jákób községének.(HU)
5 Mózes 33:5 És király lõn Jesurunban, mikor összegyûltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.(HU)
5 Mózes 33:6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.(HU)
5 Mózes 33:7 Ez pedig a Júda [áldása]; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be õt az õ népéhez. Az õ keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az õ szorongatói ellen.(HU)
5 Mózes 33:8 Lévirõl pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.(HU)
5 Mózes 33:9 A ki azt mondta az õ atyjáról és anyjáról: Nem láttam õt; és az õ atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.(HU)
5 Mózes 33:10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölõt tesznek a te orczád elé, és égõáldozatot a te oltárodra.(HU)
5 Mózes 33:11 Áldd meg Uram az õ erejét, és az õ kezének munkája legyen kedves elõtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az õ gyûlölõinek, hogy fel ne kelhessenek!(HU)
5 Mózes 33:12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ vállai között lakik.(HU)
5 Mózes 33:13 Józsefrõl pedig monda: Áldott az Úrtól az õ földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülõ mélységes vizekkel;(HU)
5 Mózes 33:14 A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;(HU)
5 Mózes 33:15 És az õs hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;(HU)
5 Mózes 33:16 A földnek drágaságaival és bõségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az õ atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!(HU)
5 Mózes 33:17 Tehenének elsõ fajzása dicsõségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.(HU)
5 Mózes 33:18 És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.(HU)
5 Mózes 33:19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bõségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.(HU)
5 Mózes 33:20 És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nõstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.(HU)
5 Mózes 33:21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az õ végzését Izráellel együtt.(HU)
5 Mózes 33:22 És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.(HU)
5 Mózes 33:23 És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bõvölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.(HU)
5 Mózes 33:24 És Áserrõl monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az õ atyjafiai elõtt kedves, és áztassa lábát olajban.(HU)
5 Mózes 33:25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erõd.(HU)
5 Mózes 33:26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhõkön.(HU)
5 Mózes 33:27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!(HU)
5 Mózes 33:28 És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az õ egei harmatot csepegnek.(HU)
5 Mózes 33:29 @Boldog vagy Izráel!] @Kicsoda olyan mint] @te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.(HU)
5 Mózes 34:1 És felméne Mózes a Moáb mezõségérõl a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, a mely átellenben van Jérikhóval; és megmutatá néki az Úr az egész földet, a Gileádot Dánig;(HU)
5 Mózes 34:2 És az egész Nafthalit, Efraim és Manassé földét, az egész Júda földét a túlsó tengerig;(HU)
5 Mózes 34:3 És a déli tartományt, és Jérikhónak, a pálmafák városa völgyének környékét, Czoárig.(HU)
5 Mózes 34:4 És monda néki az Úr: Ez a föld az, a mely felõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: a te magodnak adom azt. Megengedtem néked, hogy szemeiddel lásd, de oda nem mégy át.(HU)
5 Mózes 34:5 És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr szava szerint.(HU)
5 Mózes 34:6 És eltemeték õt a völgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral átellenben; és senki sem tudja az õ temetésének helyét e mai napig.(HU)
5 Mózes 34:7 Mózes pedig száz és húsz esztendõs volt, mikor meghalt; nem homályosodott vala meg az õ szeme, sem el nem fogyatkozott vala az õ ereje.(HU)
5 Mózes 34:8 És siraták Izráel fiai Mózest a Moáb mezõségén harmincz napig; és eltelének a Mózes siratásának, [azaz] gyászolásának napjai.(HU)
5 Mózes 34:9 Józsué, a Nún fia pedig beteljesedék bölcseségnek lelkével; mert Mózes tette vala õ reá kezeit; és hallgatának reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
5 Mózes 34:10 És nem támadott többé Izráelben olyan próféta, mint Mózes, a kit ismert volna az Úr színrõl-színre:(HU)
5 Mózes 34:11 Mindazokban a jelekben és csudákban, a melyekért küldötte vala õt az Úr, hogy véghez vigye [azokat] Égyiptom földén, a Faraón, minden õ szolgáján, és az õ egész földén;(HU)
5 Mózes 34:12 És mindama hatalmas erõben, és mindama nagy rettenetességben, a melyeket véghez vitt Mózes az egész Izráel szemei elõtt.(HU)
Józsué 1:1 És lõn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:(HU)
Józsué 1:2 Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.(HU)
Józsué 1:3 Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek.(HU)
Józsué 1:4 A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.(HU)
Józsué 1:5 Meg nem áll senki elõtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tõled.(HU)
Józsué 1:6 Légy bátor és erõs, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak, hogy nékik adom azt.(HU)
Józsué 1:7 Csak légy bátor és igen erõs, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elõdbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!(HU)
Józsué 1:8 El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.(HU)
Józsué 1:9 Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erõs? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.(HU)
Józsué 1:10 Parancsola azért Józsué a nép elõljáróinak, mondván:(HU)
Józsué 1:11 Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.(HU)
Józsué 1:12 A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:(HU)
Józsué 1:13 Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.(HU)
Józsué 1:14 Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai elõtt, mindnyájan, a kik közületek erõs vitézek, és segéljétek meg õket;(HU)
Józsué 1:15 A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják õk is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felõl.(HU)
Józsué 1:16 Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.(HU)
Józsué 1:17 A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen vele volt Mózessel.(HU)
Józsué 1:18 Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erõs!(HU)
Józsué 2:1 És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimbõl titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, a kinek Ráháb vala neve, és ott hálának.(HU)
Józsué 2:2 Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére;(HU)
Józsué 2:3 Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.(HU)
Józsué 2:4 Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala õket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak.(HU)
Józsué 2:5 És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek õket.(HU)
Józsué 2:6 Pedig õ felhágatta õket a házhéjára, és elbujtatta õket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.(HU)
Józsué 2:7 És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivõ úton a rév felé; a kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, a kik õket üldözik vala.(HU)
Józsué 2:8 Õk pedig még le sem feküvének, a mikor felméne õ hozzájok [az asszony] a házhéjára,(HU)
Józsué 2:9 És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad elõttetek.(HU)
Józsué 2:10 Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét elõttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával, a kik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Óggal, a kiket megöltetek.(HU)
Józsué 2:11 És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön!(HU)
Józsué 2:12 Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az Úrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem,(HU)
Józsué 2:13 Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi és nõtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól.(HU)
Józsué 2:14 És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled.(HU)
Józsué 2:15 Alábocsátá azért õket kötélen az ablakon (mert az õ háza a kõkerítés falán vala, és õ a kõkerítésen lakik vala).(HU)
Józsué 2:16 És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözõk, és ott rejtõzködjetek három napig, a míg visszatérnek az üldözõk; azután pedig menjetek a magatok útján.(HU)
Józsué 2:17 A férfiak pedig mondának néki: Ártatlanok leszünk ezen te esketésedtõl, a melylyel te megeskettél minket!(HU)
Józsué 2:18 Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, a melyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyûjtsd be magadhoz a házba.(HU)
Józsué 2:19 És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az õ fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, a ki te veled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne azon.(HU)
Józsué 2:20 Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva az eskü alól, a melylyel te megeskettél minket.(HU)
Józsué 2:21 Monda pedig amaz: A mint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá õket, és elmenének; a veres zsinórt pedig reáköté az ablakra.(HU)
Józsué 2:22 És elmenének és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap, mígnem visszatérének az üldözõk. Keresék ugyanis õket az üldözõk minden úton, de nem találták vala.(HU)
Józsué 2:23 Akkor a két férfiú visszatére, és leszállának a hegyrõl, és átmenének a [Jordánon], és eljutának Józsuéhoz, a Nún fiához, és elbeszélének néki mindent, a mi történt vala velök.(HU)
Józsué 2:24 És mondának Józsuénak: Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk.(HU)
Józsué 3:1 Felkele azért Józsué jó reggel, és elindulának Sittimbõl, és eljutának a Jordánhoz, õ és Izráel fiai mindnyájan, és meghálának ott, mielõtt általmentek volna.(HU)
Józsué 3:2 Lõn pedig három nap mulva, hogy általmenének a vezérek a táboron;(HU)
Józsué 3:3 És parancsolának a népnek, mondván: Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládáját és a Lévi [nemzetségébõl való] papokat, a kik hordozzák azt, ti is induljatok meg a ti helyetekrõl és menjetek utána.(HU)
Józsué 3:4 Csakhogy legyen köztetek és a között mintegy kétezer singnyi távolság; közel ne menjetek ahhoz, hogy megismerhessétek az útat, a melyen mennetek kell, mert nem jártatok ezen az úton soha ez elõtt.(HU)
Józsué 3:5 Józsué pedig monda a népnek: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csudákat cselekszik köztetek.(HU)
Józsué 3:6 A papoknak is szóla Józsué, mondván: Vegyétek fel a frigyládát, és menjetek át a nép elõtt. Felvevék azért a frigyládát, és mennek vala a nép elõtt.(HU)
Józsué 3:7 Az Úr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni az egész Izráel szemei elõtt, hogy megtudják, hogy a miképen vele voltam Mózessel, te veled is veled leszek.(HU)
Józsué 3:8 Te azért parancsolj a papoknak, a kik a frigyládát hordozzák, mondván: Mikor bementek a Jordán vizének szélébe, álljatok meg a Jordánban.(HU)
Józsué 3:9 Ekkor monda Józsué Izráel fiainak: Járuljatok ide, és halljátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek szavait!(HU)
Józsué 3:10 És monda Józsué: Ebbõl tudjátok meg, hogy az élõ Isten van köztetek, és hogy kétség nélkül elûzi elõletek a Kananeust, a Khittheust, a Khivveust, a Perizeust, a Girgazeust, az Emoreust és a Jebuzeust:(HU)
Józsué 3:11 Íme az egész föld Urának frigyládája elõttetek megy át a Jordánon!(HU)
Józsué 3:12 Most azért válaszszatok magatoknak tizenkét férfiút Izráel nemzetségeibõl, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl.(HU)
Józsué 3:13 És mihelyt megnyugosznak majd a Jordán vizében a papok talpai, a kik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák: a Jordán vize ketté szakad, és a felülrõl aláfolyó víz megáll egy rakásban.(HU)
Józsué 3:14 És lõn, hogy a mint megindula a nép az õ sátraiból, hogy általmenjen a Jordánon, és a papok, a frigyládának hordozói, a nép elõtt:(HU)
Józsué 3:15 És a mint a láda hordozói a Jordánhoz jutának, és a ládahordozó papok bemárták lábaikat a víznek szélébe (a Jordán pedig az egész aratási idõ alatt telve vala minden õ partja felett):(HU)
Józsué 3:16 Megálla a víz, a mely felülrõl foly vala alá, és álla egy rakásban, nagy messzire Ádám városánál, a mely Czarthan mellett vala; a puszta tengere, a Sóstenger felé aláfolyó [víz] pedig egészen elfuta, és általméne a nép Jérikhó elõtt.(HU)
Józsué 3:17 A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói, ott állának a szárazon a Jordán közepében bátorsággal, és az egész Izráel szárazon megy vala át, mindaddig, míg az egész nép teljesen általméne a Jordánon.(HU)
Józsué 4:1 Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:(HU)
Józsué 4:2 Vegyetek magatokhoz a népbõl tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl.(HU)
Józsué 4:3 És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepébõl, arról a helyrõl, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.(HU)
Józsué 4:4 Elõhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségbõl;(HU)
Józsué 4:5 És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája elõtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikõtök egy-egy követ az õ vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,(HU)
Józsué 4:6 Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?(HU)
Józsué 4:7 Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája elõtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetõül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.(HU)
Józsué 4:8 És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepébõl tizenkét követ, a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.(HU)
Józsué 4:9 Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivõ papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.(HU)
Józsué 4:10 A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.(HU)
Józsué 4:11 És a mint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép elõtt.(HU)
Józsué 4:12 Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izráel fiai elõtt, a miképen szólt vala nékik Mózes.(HU)
Józsué 4:13 Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr elõtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.(HU)
Józsué 4:14 Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izráel szemei elõtt, és félék õt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.(HU)
Józsué 4:15 Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:(HU)
Józsué 4:16 Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jõjjenek fel a Jordánból.(HU)
Józsué 4:17 És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jõjjetek fel a Jordánból!(HU)
Józsué 4:18 És lõn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepébõl, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére a Jordán vize az õ helyére, és folyt vala, mint az elõtt, minden partja felett.(HU)
Józsué 4:19 A nép pedig az elsõ hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jérikhónak keleti határán.(HU)
Józsué 4:20 Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.(HU)
Józsué 4:21 És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?(HU)
Józsué 4:22 Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.(HU)
Józsué 4:23 Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti elõttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított elõttünk; míg általjövénk rajta.(HU)
Józsué 4:24 Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erõs az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden idõben.(HU)
Józsué 5:1 Lõn pedig, a mint meghallák az Emoreusok minden királyai, a kik a Jordánon túl laknak napnyugot felé, és a Kananeusok minden királyai, a kik a tenger mellett laknak vala, hogy kiszáraztotta az Úr a Jordánnak vizét az Izráel fiai elõtt, a míg általjöttünk vala; megolvada az õ szívök, és nem vala többé bátorság bennök Izráel fiai miatt.(HU)
Józsué 5:2 Ez idõben monda az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kõkéseket, és másodszor is metéld körül az Izráel fiait.(HU)
Józsué 5:3 És csinála Józsué magának kõkéseket, és körülmetélé Izráel fiait a körülmetéletlenség halmán.(HU)
Józsué 5:4 Az ok pedig, a miért körülmetélé õket Józsué, ez: Mindaz a nép, a mely kijött vala Égyiptomból; a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak vala a pusztában, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból.(HU)
Józsué 5:5 Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, a mely kijött vala; de azt a népet, a mely a pusztában született, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból, nem metélték vala körül;(HU)
Józsué 5:6 Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, mialatt elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, a kik Égyiptomból jöttek vala ki, mivelhogy nem hallgattak vala az Úr szavára; a kiknek megesküdt az Úr, hogy nem láttatja meg velök a földet, a mely felõl megesküdt vala az Úr az õ atyáiknak, hogy nékünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.(HU)
Józsué 5:7 Fiaikat állította vala azért helyökbe, ezeket metélé körül Józsué, mert körülmetéletlenek valának, mivelhogy nem metélék vala körül õket az útban.(HU)
Józsué 5:8 Miután pedig mind az egész nép körülmetéltetett vala, veszteg lõnek az õ helyökön a táborban, míglen meggyógyulának.(HU)
Józsué 5:9 És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Égyiptom gyalázatát; ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig.(HU)
Józsué 5:10 És Gilgálban táborozának Izráel fiai, és megkészíték a páskhát a hónapnak tizennegyedik napján, estve, Jérikhónak mezején.(HU)
Józsué 5:11 És evének a föld termésébõl a páskhának másodnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát, ugyanezen a napon.(HU)
Józsué 5:12 És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld termésébõl, megszûnék a manna, és nem volt többé mannájok az Izráel fiainak; hanem Kanaán földének gyümölcsébõl evének abban az esztendõben.(HU)
Józsué 5:13 Lõn pedig, a mikor Józsué Jérikhónál vala, felemelé az õ szemeit, és látá, hogy íme egy férfiú áll vala elõtte meztelen karddal kezében. És hozzá méne Józsué, és monda néki: Közülünk való vagy-é te, vagy ellenségeink közül?(HU)
Józsué 5:14 Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arczczal, és meghajtá magát, és monda néki: Mit szól az én Uram az õ szolgájának?(HU)
Józsué 5:15 És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, a melyen állasz. És úgy cselekedék Józsué.(HU)
Józsué 6:1 Jérikhó pedig be- és elzárkózott vala az Izráel fiai miatt, se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.(HU)
Józsué 6:2 És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kezedbe adtam Jérikhót és királyát a sereg vitézeivel [együtt.](HU)
Józsué 6:3 Azért járjátok körül a várost mind ti hadakozó emberek, megkerülvén egyszer a várost. Így cselekedjél hat napon át.(HU)
Józsué 6:4 És hét pap hordozzon hét kos-szarvból való kürtöt a láda elõtt; a hetedik napon azonban hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig kürtöljenek a kürtökkel.(HU)
Józsué 6:5 És ha majd belefúnak a kos-szarvba, mihelyt meghalljátok a kürtnek szavát, kiáltson fel az egész nép nagy kiáltással, és leszakad a város kõfala magától, és felmegy arra a nép, kiki az elõtte való helyen.(HU)
Józsué 6:6 Elõhívá azért Józsué, a Nún fia, a papokat és monda nékik: Vegyétek fel a frigyládát, hét pap pedig vigyen hét kos-szarvból való kürtöt az Úr ládája elõtt.(HU)
Józsué 6:7 A népnek pedig monda: Menjetek el, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az Úr ládája elõtt.(HU)
Józsué 6:8 És úgy lõn, a mint mondotta vala Józsué a népnek. A hét pap ugyanis, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr elõtt megy vala, és kürtölt vala a kürtökkel, az Úrnak frigyládája pedig utánok megy vala.(HU)
Józsué 6:9 A fegyveresek pedig elõttök mennek vala a kürtölõ papoknak, és a köznép követi vala a ládát, menvén és kürtölvén kürtökkel.(HU)
Józsué 6:10 A népnek pedig parancsolt vala Józsué, mondván: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, és szó se jõjjön ki szátokból addig a napig, a míg azt mondom néktek: Kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.(HU)
Józsué 6:11 Körüljárák azért az Úrnak ládájával a várost, egyszer megkerülvén; azután visszatérének a táborba, és az éjszakát a táborban tölték.(HU)
Józsué 6:12 Józsué pedig felkele jó reggel, és felvevék a papok az Úrnak ládáját.(HU)
Józsué 6:13 És a hét pap, a kik a kos-szarvból való hét kürtöt vivék, az Úr ládája elõtt megy vala folyton, és kürtöl vala a kürtökkel, a fegyveresek pedig elõttök mennek vala, és a köznép követi az Úrnak ládáját, menvén és kürtökkel kürtölvén.(HU)
Józsué 6:14 A második napon is egyszer kerülék meg a várost, azután visszatérének a táborba. Így cselekedének hat napon át.(HU)
Józsué 6:15 És lõn a hetedik napon, hogy felkelének, mihelyt a hajnal feljöve, és megkerülék a várost a szokott módon hétszer; csak ezen a napon kerülék meg a várost hétszer.(HU)
Józsué 6:16 És lõn, hogy a hetedik forduláskor kürtölnek vala a papok a kürtökkel, Józsué pedig monda a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az Úr a várost!(HU)
Józsué 6:17 És legyen a város maga, és minden, a mi benne van, teljesen az Úrnak szentelve; csak a parázna Ráháb maradjon életben, õ és mindazok, a kik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, a kiket küldöttünk volt.(HU)
Józsué 6:18 Mindazáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen [Istennek ] szentelt dolgoktól, hogy miután [néki] szentelitek, el ne vegyetek a teljesen [néki] szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt.(HU)
Józsué 6:19 Hanem mivel minden ezüst- és arany-, meg réz- és vasedény az Úrnak van szentelve, az Úrnak kincse közé jusson.(HU)
Józsué 6:20 Kiálta azért a nép, mihelyt kürtölének a kürtökkel. Lõn ugyanis, a mint meghallá a nép a kürtnek szavát, kiálta a nép nagy kiáltással, és leszakada a kõfal magától, és felméne a nép a városba, kiki az elõtte való helyen, és bevevék a várost.(HU)
Józsué 6:21 És teljesen kipusztítának mindent, a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektõl az öregig, sõt az ökörig, juhig és a szamárig, fegyver élivel.(HU)
Józsué 6:22 A két férfiúnak pedig, a kik megkémlelték vala a földet, monda Józsué: Menjetek be a parázna asszonynak házába és hozzátok ki onnét az asszonyt és mindazt, a mije van, a miképen megesküdtetek néki.(HU)
Józsué 6:23 Bemenének azért a kémlõ ifjak, és kihozák Ráhábot, és az õ atyját, anyját és az õ atyjafiait, és mindazt, a mije vala, és minden cselédjét is kihozák, és helyezék õket Izráel táborán kivül.(HU)
Józsué 6:24 A várost pedig megégeték tûzzel, és mind azt, a mi benne vala; csakis az ezüstöt és aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az Úr házának kincsei közé.(HU)
Józsué 6:25 A parázna Ráhábot pedig, és az õ atyjának háznépét és mindenét, a mije vala, élni hagyta vala Józsué, és ott lakik az Izráel között mind e mai napig; mert elrejtette vala a követeket, a kiket küldött volt Józsué, hogy kikémleljék Jérikhót.(HU)
Józsué 6:26 És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Átkozott legyen az Úr elõtt az a férfiú, a ki felkél, hogy megépítse e várost, Jérikhót! Az õ elsõ szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!(HU)
Józsué 6:27 És vala az Úr Józsuéval, és lõn híre az egész földön.(HU)
Józsué 7:1 De az Izráel fiai hûtlenül bántak vala a teljesen [Istennek ]szentelt dolgokkal, mert elvõn a teljesen [Istennek] szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségébõl); felgerjede azért az Úrnak haragja Izráel fiai ellen.(HU)
Józsué 7:2 Külde ugyanis Józsué férfiakat Jérikhóból, Aiba, a mely Bethaven mellett van, Bétheltõl napkelet felé, és szóla nékik, mondván: Menjetek fel és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak és kikémlelék Ait.(HU)
Józsué 7:3 Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának néki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok!(HU)
Józsué 7:4 Felméne azért oda a népbõl mintegy háromezer férfi; de elfutának Ai férfiai elõl.(HU)
Józsué 7:5 És megölének közülök Ai férfiai mintegy harminczhat férfit, és üldözék õket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták õket a lejtõn. Azért megolvada a népnek szíve, és lõn olyanná, mint a víz.(HU)
Józsué 7:6 Józsué pedig megszaggatá az õ ruháit, és földre borula arczczal az Úrnak ládája elõtt mind estvéig, õ és Izráel vénei, és port hintének a fejökre.(HU)
Józsué 7:7 És monda Józsué: Ah Uram Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az Emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon!(HU)
Józsué 7:8 Óh Uram! mit mondjak, miután meghátrált Izráel az õ ellenségei elõtt!(HU)
Józsué 7:9 Ha meghallják a Kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földrõl: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?(HU)
Józsué 7:10 És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arczra?(HU)
Józsué 7:11 Vétkezett Izráel, és általhágták szövetségemet is, a melyet rendeltem nékik, mert elvettek a teljesen [nékem] szentelt dolgokból is, és loptak is és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak.(HU)
Józsué 7:12 Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az õ ellenségeik elõtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a [nékem] szentelt dolgot.(HU)
Józsué 7:13 Kelj fel, és tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt mondá az Úr, Izráelnek Istene: [Istennek] szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhatsz meg a te ellenségeid elõtt, míg el nem távolítjátok közületek az [Istennek] szentelt dolgot.(HU)
Józsué 7:14 Azért jõjjetek elõ reggel nemzetségeitek szerint; a nemzetség pedig, a melyet bûnösnek jelent az Úr, jõjjön elõ családonként; a család pedig, a melyet bûnösnek jelent az Úr, jõjjön elõ házanként, a ház pedig, a melyet bûnösnek jelent az Úr, jõjjön elõ férfianként.(HU)
Józsué 7:15 És lészen, hogy a ki az [Istennek] szentelt dologban bûnösnek találtatik, tûzzel égettessék meg, õ és mindene, a mije van, mivelhogy megszegte az Úrnak szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett Izráelben.(HU)
Józsué 7:16 Felkele azért Józsué és jó reggel elõállítá Izráelt az õ nemzetségei szerint, és bûnösnek jelenteték a Júda nemzetsége.(HU)
Józsué 7:17 Ekkor elõállítá a Júda családjait, és bûnösnek jelenteték a Zéra családja; azután elõállítá a Zéra családját férfianként, és bûnösnek jelenteték a Zabdi [háza.](HU)
Józsué 7:18 És elõállítá az õ házát férfianként, és bûnösnek találtaték Ákán, Kárminak fia, a ki Zabdi fia, a ki a Júda nemzetségébõl való Zérának fia.(HU)
Józsué 7:19 Monda azért Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsõséget, kérlek, az Úrnak, Izráel Istenének, és tégy néki vallást, és add tudtomra, kérlek, nékem, mit cselekedtél, és el ne titkoljad tõlem!(HU)
Józsué 7:20 Ákán pedig felele Józsuénak, és monda: Bizony én vétkeztem az Úr ellen, Izráel Istene ellen, és ezt s ezt cselekedtem!(HU)
Józsué 7:21 Láték ugyanis a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, kétszáz siklus ezüstöt és egy arany vesszõt, a melynek súlya ötven siklus vala, és megkivántam ezeket, és elvevém ezeket, és ímé elrejtve vannak a földben, a sátoromnak közepében, az ezüst pedig alatta van.(HU)
Józsué 7:22 Ekkor követeket külde Józsué s ezek a sátorba futának, és ímé, elrejtve vala az az õ sátorában, és az ezüst is alatta vala.(HU)
Józsué 7:23 Kivivék azért azokat a sátor közepébõl, és vivék Józsuéhoz és Izráelnek minden fiához, és lerakák azokat az Úr elõtt.(HU)
Józsué 7:24 Józsué pedig fogá Ákánt, a Zéra fiát, az ezüstöt, a köntöst és az aranyvesszõt, az õ fiait és leányait, az õ ökreit, szamarait és juhait, sátorát és mindent, a mije vala, és vele lévén az egész Izráel is, vivék azokat Akor völgyébe.(HU)
Józsué 7:25 És monda Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az Úr! És elborítá õt egész Izráel kövekkel, és megégeték õket tûzzel, miután megkövezték vala õket.(HU)
Józsué 7:26 És nagy kõhalmot rakának feléje; [megvan ]mind e napig. És megszûnék az Úr haragjának gerjedezése. Ezért nevezik ezt a helyet Akor völgyének mind e napig.(HU)
Józsué 8:1 És monda az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, meglásd: kezedbe adom Ainak királyát és az õ népét, városát és földét.(HU)
Józsué 8:2 Úgy cselekedjél Aival és az õ királyával, a mint cselekedtél Jérikhóval és az õ királyával; de zsákmányolni valóját és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a városnak, annak háta megett!(HU)
Józsué 8:3 Felkele azért Józsué és az egész fegyverfogható nép, hogy felmenjenek Aiba, és kiválaszta Józsué harminczezer erõs férfiút és elküldé õket éjjel.(HU)
Józsué 8:4 És parancsola nékik, mondván: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta megett; igen messzire ne menjetek a várostól, és mindnyájan készen legyetek!(HU)
Józsué 8:5 Én pedig és az egész nép, a mely velem van, megközelítjük a várost. És ha kijönnek ellenünk, mint elõször, akkor megfutamodunk elõttök.(HU)
Józsué 8:6 És utánunk jönnek, mígnem elszakasztjuk õket a várostól, mert azt fogják mondani: Futnak elõlünk, mint elõször. És a míg futunk elõttök,(HU)
Józsué 8:7 Ti támadjatok elõ a leshelybõl, és foglaljátok el a várost, mert az Úr, a ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe.(HU)
Józsué 8:8 És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tûzzel. Az Úrnak szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam néktek!(HU)
Józsué 8:9 Elküldé azért õket Józsué, és elmenének a leshelyre, és megszállának Béthel és Ai között, Aitól napnyugat felé; Józsué pedig ez éjszakán a nép között hála.(HU)
Józsué 8:10 És felkele Józsué, jó reggel, és megszemlélé a népet, és felméne õ és Izráelnek vénei a nép elõtt Aiba.(HU)
Józsué 8:11 És felméne a fegyverfogható nép is mind, a mely vele vala, és elközelítének és jutának a város elé, és táborba szállának Aitól északra, a völgy pedig köztök és Ai közt vala.(HU)
Józsué 8:12 És võn mintegy ötezer férfiút, és lesbe állítá õket Béthel és Ai között a városnak nyugati részén.(HU)
Józsué 8:13 Így állíták fel a népet, az egész tábort, a mely Aitól észak felé, utócsapatja pedig a várostól napnyugot felé vala. Józsué pedig beméne ez éjszakán a völgynek közepébe.(HU)
Józsué 8:14 És lõn, hogy mikor meglátta vala Ainak királya, sietve felkelének, és kijövének a város férfiai Izráel ellen a harczra; õ és egész népe a megszabott helyre, a síkság elejére, mert nem tudja vala, hogy lest vetének néki a város háta mögött.(HU)
Józsué 8:15 Józsué pedig és az egész Izráel mintha megverettek volna elõttök futnak vala a puszta felé [vivõ] úton.(HU)
Józsué 8:16 És felriasztaték az egész nép, a mely a városban vala, hogy üldözze õket. És üldözék Józsuét, és elszakadának a várostól.(HU)
Józsué 8:17 És nem marada ember Aiban, sem Béthelben, a ki nem jött volna Izráel után, és ott hagyák a várost kinyitva, és üldözék Izráelt.(HU)
Józsué 8:18 Az Úr pedig monda Józsuénak: Emeld fel a kopját, a mely kezedben van, Ai felé, mert kezedbe adom azt. És felemelé Józsué a kopját, a mely kezében vala, a város felé.(HU)
Józsué 8:19 A lesben levõk pedig nagy hamarsággal felkelének helyökrõl, és a mint felemelte vala kezét, futásnak eredének, és bemenének a városba, és bevevék azt, és nagy hamarsággal tûzbe boríták a várost.(HU)
Józsué 8:20 Ai férfiai pedig hátratekintének, és láták, hogy ímé a városnak füstje felszáll vala az ég felé, és hogy nincsen módjukban imide vagy amoda elfutni, mert a nép, a mely fut vala a pusztának, visszafordul vala az üldözõ felé.(HU)
Józsué 8:21 Józsué ugyanis és az egész Izráel látták vala, hogy a lesben levõk bevették a várost, és hogy a városnak füstje felszállott vala: visszafordulának azért és vágák Ainak férfiait.(HU)
Józsué 8:22 Amazok pedig a városból jövének ki ellenök, és így közben valának Izráelnek: ezek innen, amazok meg amonnan, és vágák õket mindaddig, a míg egy sem marada közülök élve, vagy a ki elszaladt volna.(HU)
Józsué 8:23 Ainak királyát is elfogák élve, és elvivék õt Józsué elé.(HU)
Józsué 8:24 Mikor pedig leöldösé Izráel Ainak minden lakosát a mezõn, a pusztában, a hol üldözték vala õket, és mikor mindnyájan elhullottak vala az utolsóig fegyver éle alatt: visszafordula az egész Izráel Ai ellen, és vágá azt fegyver élével.(HU)
Józsué 8:25 Mindazok pedig, a kik e napon elhullottak, férfiak és asszonyok együtt, tizenkét ezeren valának; Ainak minden embere.(HU)
Józsué 8:26 Józsué ugyanis nem voná vissza a kezét, a melyet a kopjával együtt felemelt vala, míglen megölék Ainak minden lakosát.(HU)
Józsué 8:27 A barmot azonban és a mi zsákmányolni valója volt ennek a városnak, magának zsákmányolá el Izráel az Úr rendelete szerint. A mint utasította vala Józsuét.(HU)
Józsué 8:28 Ait pedig felgyujtatá Józsué és tevé örökkévaló kõhalommá, pusztassággá mind e napig.(HU)
Józsué 8:29 Ainak királyát pedig felakasztá fára [és ott vala] estvéig; de naplementekor parancsolt Józsué, és levevék annak holttestét a fáról, és veték a város kapujának bejáratához, és nagy rakás követ hordának fölébe, mind e napig.(HU)
Józsué 8:30 Majd oltárt építe Józsué az Úrnak, Izráel Istenének Ebál hegyén,(HU)
Józsué 8:31 Miképen megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája Izráel fiainak, a mint meg van írva Mózes törvényének könyvében; oltárt ép kövekbõl, melyeket vas nem érintett és vivének arra egészen égõáldozatot az Úrnak, és áldozának hálaáldozatokat.(HU)
Józsué 8:32 És felírá ott kövekre a Mózes törvényének mását, a melyet az írt vala Izráel fiai elé.(HU)
Józsué 8:33 Az egész Izráel pedig és az õ vénei, vezérei és bírái ott álltak vala kétfelõl a láda mellett, a Lévita-papok elõtt, a kik az Úrnak frigyládáját hordozták vala, úgy a jövevény, mint a benszülött, fele a Garizim hegye felé, fele pedig Ebál hegye felé, a mint megparancsolta Mózes az Úr szolgája, hogy megáldaná az Izráel népét elõször.(HU)
Józsué 8:34 Azután pedig felolvasta a törvénynek minden ígéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, a mint meg van írva a törvény könyvében.(HU)
Józsué 8:35 Nem volt egy íge sem azok közül, a melyeket Mózes parancsolt vala, a melyet fel nem olvasott volna Józsué, az Izráelnek egész gyülekezete elõtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények elõtt is, a kik járnak vala közöttök.(HU)
Józsué 9:1 Lõn pedig, hogy mikor [ezt] meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus:(HU)
Józsué 9:2 Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal.(HU)
Józsué 9:3 De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala.(HU)
Józsué 9:4 És õk is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlõket;(HU)
Józsué 9:5 És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala.(HU)
Józsué 9:6 Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izráel férfiainak: Messze földrõl jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk.(HU)
Józsué 9:7 Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled?(HU)
Józsué 9:8 Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?(HU)
Józsué 9:9 És mondának néki: Igen messze földrõl jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az õ hírét és mindazt, a mit Égyiptomban cselekedett;(HU)
Józsué 9:10 Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala.(HU)
Józsué 9:11 Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk!(HU)
Józsué 9:12 Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jõjjünk; most ímé, száraz és penészes lett.(HU)
Józsué 9:13 Ezek a boros tömlõk is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt!(HU)
Józsué 9:14 És võnek a férfiak azoknak eledelébõl, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala.(HU)
Józsué 9:15 És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja õket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik.(HU)
Józsué 9:16 De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök, meghallják, hogy közel valók azok hozzájok, sõt közöttök lakoznak azok.(HU)
Józsué 9:17 Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth- Jeárim.(HU)
Józsué 9:18 De nem bánták õket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet fõemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a fõemberek ellen.(HU)
Józsué 9:19 Mondának azért mind a fõemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk õket.(HU)
Józsué 9:20 Ezt cselekedjük velök, hogy életben hagyjuk õket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, a melylyel megesküdtünk nékik.(HU)
Józsué 9:21 Mondának azért a fõemberek nékik: Ám éljenek! És lõnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a fõemberek.(HU)
Józsué 9:22 Hívatá ugyanis õket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messzirõl valók vagyunk mi tõletek, holott ti közöttünk laktok?(HU)
Józsué 9:23 Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába.(HU)
Józsué 9:24 Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az õ szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja elõletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tõletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot.(HU)
Józsué 9:25 És most ímé, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és igaznak tetszik elõtted, úgy cselekedjél mivelünk!(HU)
Józsué 9:26 És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá õket Izráel fiainak kezébõl, és nem ölék meg õket.(HU)
Józsué 9:27 És tevé õket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, a melyet választánd.(HU)
Józsué 10:1 Lõn pedig, hogy a mikor meghallá Adonisédek, Jeruzsálemnek királya, hogy bevette vala Józsué Ait, és elpusztította azt, [és] hogy a mint cselekedett vala Jérikhóval és annak királyával, úgy cselekedett Aival és annak királyával, és hogy békességre léptek Gibeon lakói Izráellel, és közöttük vannak:(HU)
Józsué 10:2 Igen megijedének, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan mint egy a királyi városok közül, sõt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind vitézek valának.(HU)
Józsué 10:3 Külde azért Adonisédek, Jeruzsálemnek királya Hohámhoz, Hebronnak királyához és Pireámhoz Jármutnak királyához és Jáfiához, Lákisnak királyához és Debirhez, Eglonnak királyához, mondván:(HU)
Józsué 10:4 Jõjjetek fel hozzám, és segéljetek meg engem, és verjük meg Gibeont, mert békességre lépett Józsuéval és Izráel fiaival!(HU)
Józsué 10:5 Összegyülének azért, és felméne az Emoreusoknak öt királya: Jeruzsálemnek királya, Hebronnak királya, Jármutnak királya, Lákisnak királya, Eglonnak királya, õk magok és minden seregök, és tábort ütének Gibeonnál, és hadakozának ellene.(HU)
Józsué 10:6 Küldének azért Gibeon férfiai Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jõjj fel hozzánk hamar és ments meg minket, és segíts rajtunk, mert mind felgyûltek ellenünk az Emoreusok királyai, a kik a hegyen lakoznak.(HU)
Józsué 10:7 Felméne azért Józsué Gilgálból, õ maga és az egész hadakozó nép vele, és a seregnek minden vitéze.(HU)
Józsué 10:8 Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tõlök, mert kezedbe adtam õket; senki sem áll meg közülök elõtted.(HU)
Józsué 10:9 És rájok töre Józsué nagy hirtelen, [miután] egész éjszaka ment vala Gilgálból.(HU)
Józsué 10:10 És megrettenté õket az Úr Izráel elõtt, és megveré õket Gibeonnál nagy vereséggel, és ûzé õket a Bethoronba vivõ úton, és vágá õket egészen Azekáig és Makkedáig.(HU)
Józsué 10:11 Mikor pedig futnak vala õk Izráel elõtt a bethoroni lejtõn, az Úr nagy köveket hullata rájok az égbõl egész Azekáig, és meghalának. Többen valának, a kik a jégesõ kövei miatt haltak vala meg, mint azok, a kiket fegyverrel öltek meg Izráel fiai.(HU)
Józsué 10:12 Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, a melyen odavetette az Úr az Emoreust Izráel fiai elé; ezt mondotta vala pedig Izráel szemei elõtt: Állj meg nap, Gibeonban, és hold az Ajalon völgyében!(HU)
Józsué 10:13 És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az õ ellenségein. Avagy nincsen-é ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig.(HU)
Józsué 10:14 És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelõtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izráelért.(HU)
Józsué 10:15 Ezután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba.(HU)
Józsué 10:16 Ez az öt király pedig elfutott vala, és elrejtõzék Makkedában a barlangban.(HU)
Józsué 10:17 És megizenék ezt Józsuénak, mondván: Megtaláltatott az öt király, elrejtõzve a makkedai barlangban.(HU)
Józsué 10:18 És monda Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájához és rendeljetek mellé férfiakat, hogy õrizzék õket.(HU)
Józsué 10:19 Ti pedig meg ne álljatok, nyomuljatok ellenségeitek után és vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek õket bejutni az õ városaikba, mert kezetekbe adta õket az Úr, a ti Istenetek.(HU)
Józsué 10:20 Minekutána pedig elvégezték Józsué és Izráelnek fiai azoknak igen nagy vereséggel való verését, egészen azok megsemmisítéséig, és az élvemaradtak a megerõsített városokba vonultak:(HU)
Józsué 10:21 Visszatére az egész nép Józsuéhoz a táborba, Makkedába békességgel; nyelvét se mozdította senki Izráel fiai ellen.(HU)
Józsué 10:22 És monda Józsué: Nyissátok fel a barlang száját, és hozzátok ki hozzám ezt az öt királyt a barlangból!(HU)
Józsué 10:23 És akképen cselekedének, és kihozák hozzá a barlangból ezt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jármut királyát, Lákis királyát, Eglon királyát.(HU)
Józsué 10:24 Mikor pedig kihozták vala ezt az öt királyt Józsuéhoz, elõhívatá Józsué Izráelnek minden férfiát, és monda a hadakozó nép vezéreinek, a kik vele mentek vala: Jõjjetek elõ, tegyétek lábaitokat e királyoknak nyakára. Eljövének azért és tevék lábaikat azoknak nyakára.(HU)
Józsué 10:25 És monda nékik Józsué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek; legyetek bátrak és erõsek, mert ekképen cselekszik az Úr minden ellenségetekkel, a kik ellen ti hadakoztok.(HU)
Józsué 10:26 Azután pedig megveré õket Józsué, és megölé õket, és felakasztatá õket öt fára, és felakasztva maradtak a fákon mind estvéig.(HU)
Józsué 10:27 Lõn pedig a nap lementének idején, parancsola Józsué, és levevék õket a fákról, és behányák õket a barlangba, a melyben elbújtak vala, és nagy köveket rakának a barlang szája elé, mind e napig.(HU)
Józsué 10:28 Makkedát is bevevé Józsué ugyanazon a napon, és fegyver élére hányá azt és annak királyát, és megölé õket és egy lelket sem engedett menekülni azokból, a melyek benne valának. Úgy cselekedék Makkedának királyával, a mint cselekedett vala Jérikhónak királyával.(HU)
Józsué 10:29 Általméne annakutána Józsué és vele az egész Izráel Makkedából Libnába, és hadakozék Libnával.(HU)
Józsué 10:30 És kezébe adá az Úr azt is Izráelnek, és annak királyát; és fegyver élére hányá azt, és egy lelket sem engede menekülni azokból a melyek benne valának. És úgy cselekedék annak királyával, a mint cselekedett vala Jérikhónak királyával.(HU)
Józsué 10:31 Libnából pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Lákisba, és táborba szálla mellette, és hadakozék ellene.(HU)
Józsué 10:32 És kezébe adá az Úr Izráelnek Lákist és bevevé azt másodnapon, és fegyver élére hányá azt, és minden lelket, a mely benne vala, egészen úgy, amint cselekedett vala Libnával.(HU)
Józsué 10:33 Akkor feljöve Hórám, Gézernek királya, hogy megsegélje Lákist, de megveré Józsué õt és az õ népét annyira, hogy egy menekülõt sem hagya meg néki.(HU)
Józsué 10:34 Lákisból pedig általméne Józsué és vele az egész Izráel Eglonba, és táborba szállának ellene, és hadakozának ellene.(HU)
Józsué 10:35 És bevevék azt ugyanazon a napon, és fegyver élére hányák azt; és megöle minden lelket, a mely benne vala, ugyanazon a napon, egészen úgy, amint cselekedett vala Lákissal.(HU)
Józsué 10:36 Felméne azután Józsué Eglonból és õ vele az egész Izráel Hebronba, és hadakozának az ellen.(HU)
Józsué 10:37 És bevevék azt, és fegyver élére hányák azt, és annak királyát és minden városát, és egy lelket sem engede menekülni azokból, a melyek benne valának, egészen úgy, a mint cselekedett vala Eglonnal, elvesztvén azt és minden lelket, a mely benne vala.(HU)
Józsué 10:38 Fordula azután Józsué, és vele az egész Izráel Debirnek, és hadakozék az ellen.(HU)
Józsué 10:39 És bevevé azt és annak királyát és minden városát, és fegyver élére hányá õket, és megölének minden lelket, a mely benne vala, nem hagyott menekülni valót. A miképen cselekedett vala Hebronnal, úgy cselekedék Debirrel és annak királyával, avagy a miképen Libnával és annak királyával cselekedett vala.(HU)
Józsué 10:40 Megveré azért Józsué az egész földet; a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtõket és mindazoknak királyait, menekülni valót sem hagyott; és megöle minden élõt, a mint megparancsolta vala az Úr, az Izráelnek Istene.(HU)
Józsué 10:41 Megveré pedig õket Józsué Kádes Barneától fogva egész Gázáig, a Gósennek is minden földét, egész Gibeonig.(HU)
Józsué 10:42 És mindezeket a királyokat és azoknak földjét egy útban hódítá meg Józsué, mivelhogy az Úr, Izráelnek Istene hadakozott vala Izráelért.(HU)
Józsué 10:43 Azután visszatére Józsué és vele az egész Izráel a táborba, Gilgálba.(HU)
Józsué 11:1 Mikor pedig meghallotta [ezt] Jábin, Hásornak királya, külde Jobábhoz, Mádonnak királyához, és Simronnak királyához, és Aksáfnak királyához,(HU)
Józsué 11:2 És azokhoz a királyokhoz, a kik [laknak vala] észak felé a hegységben, és a pusztában Kinneróttól délre, és a síkságon, és Dór magaslatain a tenger felé;(HU)
Józsué 11:3 A Kananeushoz napkelet és napnyugat felé, és az Emoreushoz, a Khittheushoz, a Perizeushoz, a Jebuzeushoz a hegyek közé, és a Khivveushoz a Hermon alá, Mispának földére.(HU)
Józsué 11:4 És kijövének õk és velök az õ egész táboruk, sok nép, olyan sok, mint a fövény, a mely a tenger partján van, és igen sok ló és szekér.(HU)
Józsué 11:5 És összegyülének mindezek a királyok, és megindulának, és táborba szállának együttesen Méromnak vizeinél, hogy hadakozzanak Izráel ellen.(HU)
Józsué 11:6 Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tõlök, mert holnap ilyenkorra mindnyájokat átdöfötten vetem az Izráel elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket pedig égesd meg tûzzel.(HU)
Józsué 11:7 Elméne azért Józsué és vele az egész hadakozó nép azok ellen a Mérom vizeihez nagy hirtelen, és reájok rohanának.(HU)
Józsué 11:8 És adá õket az Úr Izráelnek kezébe, és verék õket és ûzék õket egészen a nagy Sidonig és Miszrefót-Majimig, és Mispának völgyéig napkelet felé, és leverék õket annyira, hogy senki sem maradt közülök életben.(HU)
Józsué 11:9 És úgy cselekedék velök Józsué, a mint megmondotta vala néki az Úr: az õ lovaikat megbénítá, szekereiket pedig tûzzel égeté el.(HU)
Józsué 11:10 Majd visszafordula Józsué ugyanazon idõben és bevevé Hásort, királyát pedig fegyverrel megölé (Hásor ugyanis mindezeknek az országoknak feje volt az elõtt);(HU)
Józsué 11:11 És levágának minden lelket, a mely benne vala, megölvén õket fegyver élével; nem maradt meg egy élõ sem; Hásort pedig tûzzel égeté meg.(HU)
Józsué 11:12 És e királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatá Józsué, és megölé õket fegyver élével, kipusztítván õket, a mint megparancsolta vala Mózes, az Úrnak szolgája.(HU)
Józsué 11:13 Csak épen azokat a városokat nem égeté meg Izráel, a melyek halmokon állottak vala, kivéve Hásort, egyedül ezt égeté meg Józsué.(HU)
Józsué 11:14 És e városoknak minden zsákmányolni valóját, és a barmokat is magoknak zsákmányolák el Izráel fiai; csak az embereket hányák mind fegyver élére, míglen kipusztíták õket. Nem hagytak meg egy élõt sem.(HU)
Józsué 11:15 A mint parancsolt az Úr Mózesnek, az õ szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedék Józsué, semmit el nem hagyott mindabból, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek.(HU)
Józsué 11:16 És elfoglalá Józsué mindazt a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, az egész Gósen földét, úgy a síkságot, mint a pusztát, és Izráel hegyét és annak síkságát.(HU)
Józsué 11:17 A kopasz hegytõl fogva, a mely Szeír felé emelkedik, egészen Baál-Gádig, a Libanon völgyében, a Hermon hegye alatt; királyaikat pedig mind elfogá és megveré és megölé õket.(HU)
Józsué 11:18 Sok napon át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.(HU)
Józsué 11:19 Nem volt város, a mely békességre lépett volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeonban lakó Khivveusokat; haddal vették azt meg mind.(HU)
Józsué 11:20 Mert az Úrtól volt az, hogy megkeményítvén szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje õket; hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy elpusztítsa õket, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek.(HU)
Józsué 11:21 Majd elméne Józsué ez idõben, és kiirtá az Anákokat a hegyek közül Hebronból, Debirbõl, Anábból és Júdának minden hegyébõl, és Izráelnek minden hegyébõl; városaikkal együtt törlé el õket Józsué.(HU)
Józsué 11:22 Nem maradtak Anákok Izráel fiainak földén, csak Gázában, Gáthban és Asdódban hagyattak meg.(HU)
Józsué 11:23 Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, a mint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izráelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harcztól.(HU)
Józsué 12:1 Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek Izráelnek fiai, és a kiknek földjét birtokba vették a Jordánon túl, napkelet felé, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig, és az egész mezõséget kelet felõl:(HU)
Józsué 12:2 Szíhon, az Emoreusok királya, a ki lakik vala Hesbonban, a ki uralkodik vala Aróertõl fogva, a mely van az Arnon patak partján, és a patak közepétõl és a Gileád felétõl a Jabbok patakig, az Ammon fiainak határáig.(HU)
Józsué 12:3 És a mezõségtõl a Kinneróth tengerig napkelet felé, és a puszta tengeréig, a Sóstengerig napkelet felé, a Béth-Jesimothi útig, és délfelé a Piszga hegyoldalainak aljáig.(HU)
Józsué 12:4 És Ógnak, a Básán királyának tartománya, a ki Refaim maradékai közül való, a ki Astarotban és Edreiben lakozik vala.(HU)
Józsué 12:5 És uralkodik vala Hermon hegyén, Szalkhában és az egész Básánban, a Gesurnak és Maakhátnak határáig, és a fél Gileádon, Szíhonnak, Hesbon királyának határáig.(HU)
Józsué 12:6 Mózes, az Úrnak szolgája és Izráelnek fiai verték le õket, és oda adta azt [a földet] Mózes, az Úrnak szolgája örökségül a Rúben és Gád [nemzetségeknek] és a Manassé nemzetség felének.(HU)
Józsué 12:7 Ezek pedig ama földnek királyai, a kiket levertek vala Józsué és az Izráelnek fiai a Jordán másik oldalán napnyugat felé, Baál-Gádtól fogva, a mely van a Libánon völgyében, egészen a kopasz hegyig, a mely Szeír felé emelkedik. És oda adá azt Józsué örökségül az Izráel nemzetségeinek, az õ osztályrészeik szerint:(HU)
Józsué 12:8 A hegységben és a síkságon, a mezõségen és a hegyoldalakon, a pusztán és a déli vidéken, a Khittheus, Emoreus, Kananeus, Perizeus, Khivveus és Jebuzeusok [földjét.](HU)
Józsué 12:9 Jérikhónak királya egy; Ainak, a mely oldalra vala Béthel felé, királya egy;(HU)
Józsué 12:10 Jeruzsálemnek királya egy, Hebronnak királya egy;(HU)
Józsué 12:11 Jármutnak királya egy, Lákisnak királya egy;(HU)
Józsué 12:12 Eglonnak királya egy, Gézernek királya egy;(HU)
Józsué 12:13 Debirnek királya egy, Gédernek királya egy;(HU)
Józsué 12:14 Hormáhnak királya egy, Aradnak királya egy;(HU)
Józsué 12:15 Libnának királya egy; Adullámnak királya egy;(HU)
Józsué 12:16 Makkedának királya egy, Béthelnek királya egy;(HU)
Józsué 12:17 Tappuáhnak királya egy, Héfernek királya egy;(HU)
Józsué 12:18 Afeknek királya egy, Lassáronnak királya egy;(HU)
Józsué 12:19 Mádonnak királya egy, Hásornak királya egy;(HU)
Józsué 12:20 Simron Meronnak királya egy, Aksáfnak királya egy;(HU)
Józsué 12:21 Taanáknak királya egy, Megiddónak királya egy;(HU)
Józsué 12:22 Kedesnek királya egy, a Kármelen levõ Jokneámnak királya egy;(HU)
Józsué 12:23 A Dór magaslatán levõ Dórnak királya egy, a Gilgál népeinek királya egy;(HU)
Józsué 12:24 Tirczának királya egy; összesen harminczegy király.(HU)
Józsué 13:1 Mikor Józsué megvénhedett és igen megidõsödött vala, monda az Úr néki: Te megvénhedtél, igen megidõsödtél, pedig még igen sok föld maradt elfoglalni való.(HU)
Józsué 13:2 Ez az a föld, a mi fennmaradt: A Filiszteusoknak minden tartománya és az egész Gesur.(HU)
Józsué 13:3 A Sikhórtól fogva, a mely Égyiptom felett [foly], egészen Ekronnak határáig északra, [mely] a Kananeushoz számíttatik; a Filiszteusok öt fejedelemsége: a Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáthé, Ekroné és az Avveusoké.(HU)
Józsué 13:4 Délrõl a Kananeusnak egész földe és Meára, a mely a Sídonbelieké, Afékáig, az Emoreusok határáig.(HU)
Józsué 13:5 Továbbá a Gibli földe és az egész Libanon napkelet felé, Baál-Gádtól fogva, a mely a Hermon hegy alatt van, egészen addig, a hol Hamáthba mennek.(HU)
Józsué 13:6 A hegységnek minden lakosát a Libanontól Miszrefóth-Majimig, a Sídoniakat mind, magam ûzöm ki õket Izráel fiai elõl, csak sorsold ki Izráelnek örökségül, a mint megparancsoltam néked.(HU)
Józsué 13:7 Mostan azért oszd el ezt a földet örökségül kilencz nemzetségnek, és a Manassé nemzetség felének.(HU)
Józsué 13:8 Õ vele együtt a Rúben és Gád [nemzetségek] elvették örökségöket, a melyet adott vala nékik Mózes, túl a Jordánon, napkelet felé, a miképen adta vala nékik Mózes, az Úrnak szolgája.(HU)
Józsué 13:9 Aróertõl fogva, a mely az Arnon patak partján van, úgy a várost, a mely a völgynek közepette van, mint Medebának minden sík földét Dibonig.(HU)
Józsué 13:10 És minden városát Szíhonnak, az Emoreusok királyának, a ki uralkodik vala Hesbonban, az Ammon fiainak határáig.(HU)
Józsué 13:11 És Gileádot és Gesurnak és Maakátnak határát, az egész Hermon hegyet és az egész Básánt Szalkáig.(HU)
Józsué 13:12 Básánban Ógnak egész országát, a ki uralkodik vala Astarótban és Edreiben. Ez maradt vala meg a Refaim maradékai közül, de leveré és kiûzé õket Mózes.(HU)
Józsué 13:13 De Izráel fiai nem ûzék ki a Gesurit és a Maakhátit, és ott is lakik a Gesuri és Maakháti az Izráel között mind e mai napig.(HU)
Józsué 13:14 Csak Lévi nemzetségének nem adott örökséget; az Úrnak, Izráel Istenének tüzes áldozatai az õ öröksége, a mint szólott vala néki.(HU)
Józsué 13:15 Adott vala pedig Mózes [örökséget] a Rúben fiai nemzetségének az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 13:16 És lõn az õ határuk Aróertõl fogva, a mely az Arnon folyó partján van, úgy a város, a mely a völgy közepette van, mint az egész sík föld Medeba mellett;(HU)
Józsué 13:17 Hesbon és annak minden városa, a melyek a sík földön vannak; Dibon, Bámoth-Baal és Béth-Baál-Meon;(HU)
Józsué 13:18 És Jahcza, Kedemót és Méfaát;(HU)
Józsué 13:19 És Kirjáthaim, Szibma és Czeret-Sáhár a völgy mellett való hegyen:(HU)
Józsué 13:20 És Béth-Peór, a Piszga hegyoldalai, és Béth-Jesimóth.(HU)
Józsué 13:21 És a sík föld minden városa és Szíhonnak, az Emoreusok királyának egész országa, a ki uralkodik vala Hesbonban, a kit megvert vala Mózes, õt és a Midiánnak fejedelmeit: Evit és Rékemet, Czúrt és Húrt és Rébát, Szíhonnak fejedelmeit, a kik e földön laktak vala.(HU)
Józsué 13:22 A jövendõmondó Bálámot is, Beórnak fiát, megölék Izráel fiai fegyverrel, azokkal együtt, a kiket levágtak vala.(HU)
Józsué 13:23 Vala tehát a Rúben fiainak határa a Jordán és melléke. Ez a Rúben fiainak öröksége az õ családjaik szerint, a városok és azoknak falui.(HU)
Józsué 13:24 A Gád nemzetségének, a Gád fiainak is adott vala [örökséget] Mózes, az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 13:25 És lõn az õ határuk Jaázer és Gileádnak minden városa és az Ammon fiai földjének fele Aróerig, a mely Rabba felett van.(HU)
Józsué 13:26 És Hesbontól fogva Ramath-Miczpéig és Betónimig, meg Mahanáimtól Debir határáig.(HU)
Józsué 13:27 A völgyben pedig Béth-Harám, Béth-Nimra, Szukkóth és Czáfon, Szíhonnak, Hesbon királyának maradék országa, a Jordán és melléke, a Kinnereth tenger széléig a Jordánon túl napkelet felé.(HU)
Józsué 13:28 Ez a Gád fiainak örökségök, az õ családjaik szerint, a városok és azoknak falui.(HU)
Józsué 13:29 A Manassé nemzetség felének is adott vala Mózes [örökséget]. És lõn a Manassé fiainak félágáé, az õ családjaik szerint;(HU)
Józsué 13:30 És lõn az õ határuk: Mahanáimtól fogva az egész Básán, Ógnak, Básán királyának egész országa és Jairnak minden faluja, a melyek Básánban vannak, hatvan város.(HU)
Józsué 13:31 És pedig Gileádnak fele és Astarót és Edrei, Óg országának városai Básánban, a Manassé fiának, Mákirnak fiaié, Mákir feléé, az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 13:32 Ezek azok, a miket örökségül adott vala Mózes a Moáb mezõségén, a Jordánon túl Jérikhótól napkelet felé.(HU)
Józsué 13:33 A Lévi nemzetségének pedig nem adott vala Mózes örökséget. Az Úr, Izráelnek Istene az õ örökségök, a mint szólott vala nékik.(HU)
Józsué 14:1 Ezek pedig azok, a miket örökségül võnek el Izráel fiai a Kanaán földén, a miket örökségül adtak nékik Eleázár, a pap, Józsué, a Nún fia és az atyai fejedelmek, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett;(HU)
Józsué 14:2 Sorsvetés által való örökségökül, (a mint megparancsolta vala az Úr Mózes által) a kilencz nemzetségnek és a félnemzetségnek:(HU)
Józsué 14:3 Mert két nemzetségnek és fél nemzetségnek a Jordánon túl adott vala Mózes örökséget, a Lévitáknak pedig nem adott vala örökséget õ közöttök.(HU)
Józsué 14:4 Mert a József fiai két nemzetség voltak: Manassé és Efraim; a Lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földbõl, hanem csak városokat lakásul és az azokhoz való legelõket barmaik és marháik számára.(HU)
Józsué 14:5 A mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedének az Izráel fiai, és úgy oszták fel a földet.(HU)
Józsué 14:6 Hozzámenének pedig Józsuéhoz Júdának fiai Gilgálba és monda néki a Kenizeus Káleb, Jefunné fia: Te tudod azt a dolgot, a melyet beszélt vala az Úr Mózesnek, az Isten emberének én felõlem és te felõled Kádes-Barneában.(HU)
Józsué 14:7 Negyven esztendõs valék én, mikor elküldött engem Mózes az Úrnak szolgája Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és úgy hoztam néki hírt, a mint az én szívemben vala.(HU)
Józsué 14:8 Atyámfiai pedig, a kik feljöttek vala velem, elrémítették a népnek szívét, de én tökéletesen követtem az Urat, az én Istenemet.(HU)
Józsué 14:9 És megesküvék Mózes azon a napon, mondván: Bizony a föld, a melyet megtapodott a te lábad, tiéd lesz örökségül, és a te fiaidé mind örökké, mivelhogy tökéletesen követted az Urat, az én Istenemet.(HU)
Józsué 14:10 Most pedig, ímé megtartott engem az Úr életben, a mint szólott vala; most negyvenöt esztendeje, a mióta szólott vala az Úr e dologról Mózesnek, a mi alatt Izráel a pusztában bolyongott vala; és most ímé, nyolczvanöt esztendõs vagyok!(HU)
Józsué 14:11 Még ma is olyan erõs vagyok, a milyen azon a napon voltam, a mikor elküldött engem Mózes; a milyen akkor volt az én erõm, most is olyan az én erõm a harczoláshoz és járásra-kelésre.(HU)
Józsué 14:12 Most azért add nékem ezt a hegyet, a melyrõl szólt vala az Úr azon a napon; mert magad is hallottad azon a napon, hogy Anákok vannak ott, és nagy, erõsített városok; hátha velem lesz az Úr, és kiûzöm õket, a mint megmondotta az Úr.(HU)
Józsué 14:13 És megáldá õt Józsué, és odaadá Hebront Kálebnek, a Jefunné fiának örökségül.(HU)
Józsué 14:14 Azért lõn Hebron a Kenizeus Kálebé, a Jefunné fiáé, örökségül mind e mai napig, a miért hogy tökéletesen követte vala az Urat, Izráelnek Istenét.(HU)
Józsué 14:15 A Hebron neve pedig annakelõtte Kirjáth-Arba volt; a ki a legnagyobb ember volt az Anákok között. A föld pedig megnyugodott a harcztól.(HU)
Józsué 15:1 A Júda fiai nemzetségének sors által való része pedig az õ családjaik szerint [ez] vala: Edomnak határa felé a Czin pusztája délre, a déli határnak végén.(HU)
Józsué 15:2 Vala pedig az õ déli határuk a Sóstengernek szélétõl, a tengernyelvtõl fogva, a mely délfelé fordul.(HU)
Józsué 15:3 És halad délre az Akrabbim hágónak, majd átmegy Czin felé, és felmegy délrõl Kádes-Barneának, átmegy Hesronnak, felmegy Adárnak és kerül Karka felé;(HU)
Józsué 15:4 Majd átmegy Asmonnak és halad Égyiptom patakának. A határ szélei pedig a tengernél vannak. Ez a ti határotok délre.(HU)
Józsué 15:5 Napkelet felé pedig a Sóstenger a határ a Jordán végéig; az északi rész határa pedig a tengernyelvtõl, a Jordán végétõl [kezdõdik.](HU)
Józsué 15:6 És felmegy ez a határ Béth-Hoglának, és átmegy északra Béth-Arabán majd felmegy ez a határ Rúben fiának, Bohánnak kövéhez.(HU)
Józsué 15:7 És felmegy ez a határ Debirbe is az Akor völgyébõl, és északnak fordul Gilgál felé, a mely átellenében van az Adummim hágójának, a mely a pataktól délfelé esik. És átmegy a határ az Én-semes vizeire és tova halad a Rógel forrása felé.(HU)
Józsué 15:8 Azután felmegy a határ a Hinnom fiának völgyén, Jebuzeusnak, azaz Jeruzsálemnek déli oldala felé; felmegy továbbá e határ a hegynek tetejére, a mely átellenben van a Hinnom völgyével napnyugat felé, a mely északra van a Refaim völgyének szélén.(HU)
Józsué 15:9 És hajlik e határ a hegynek tetejétõl a Neftoáh víznek kútfejéhez és kimegy az Efron hegyének városai felé; majd hajlik e határ Baalának, azaz Kirjáth-Jeárimnak.(HU)
Józsué 15:10 Baalától pedig fordul e határ napnyugotnak a Szeír-hegy felé, és átmegy északnak a Jeárim-hegy oldala felé, azaz Kesalon felé és alámegy Béth- Semesnek és átmegy Timnának.(HU)
Józsué 15:11 Majd tova megy e határ Ekron északi oldala felé, és hajlik e határ Sikkeronnak, és átmegy a Baala hegynek, és tova megy Jabnéel felé. A határ szélei pedig a tengernél vannak.(HU)
Józsué 15:12 A napnyugati határ pedig a nagy tenger és melléke. Ez Júda fiainak határa köröskörül az õ házoknépe szerint.(HU)
Józsué 15:13 Kálebnek, a Jefunné fiának pedig a Júda fiai között ada részt, az Úrnak Józsuéhoz való szavai szerint; Kirjáth-Arbának, Anák atyjának [városát], azaz Hebront.(HU)
Józsué 15:14 És kiûzé onnan Káleb Anáknak három fiát: Sésait, Ahimánt és Tálmait, Anák gyermekeit.(HU)
Józsué 15:15 És felméne innét Debir lakói ellen, Debirnek neve pedig azelõtt Kirjáth- Széfer volt.(HU)
Józsué 15:16 És monda Káleb: A ki megveri Kirjáth-Széfert és elfoglalja azt, néki adom Akszát, az én leányomat feleségül.(HU)
Józsué 15:17 Elfoglala pedig azt Othniél, Kénáznak, a Káleb testvérének fia; és néki adá Akszát, az õ leányát feleségül.(HU)
Józsué 15:18 És lõn, hogy a mikor eljöve az, biztatá õt, hogy kérjen az õ atyjától mezõt. Leszálla azért a szamárról; Káleb pedig monda néki: Mi bajod?(HU)
Józsué 15:19 Õ pedig monda: Adj áldást nékem! Mivelhogy száraz földre helyeztél engem, adj azért nékem vízforrásokat is. És néki adá a felsõ forrást és az alsó forrást.(HU)
Józsué 15:20 Ez a Júda fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 15:21 A Júda fiai nemzetségének városai pedig a déli végtõl kezdve Edom határa felé valának: Kabseél, Éder és Jágur;(HU)
Józsué 15:22 Kina, Dimóna és Adada;(HU)
Józsué 15:23 Kedes, Hásor és Ithnán;(HU)
Józsué 15:24 Zif, Télem és Bealóth;(HU)
Józsué 15:25 Hásor-Hadatha és Kerioth-Hesron, azaz Hásor;(HU)
Józsué 15:26 Amam, Séma és Móláda;(HU)
Józsué 15:27 Hasar-Gaddah, Hesmón és Béth-Pelet;(HU)
Józsué 15:28 Hasar-Suál, Beer-Seba és Bizjotheja;(HU)
Józsué 15:29 Baála, Ijjim és Eczem;(HU)
Józsué 15:30 Elthólád, Keszil és Hormah;(HU)
Józsué 15:31 Siklág, Madmanna és Szanszanna;(HU)
Józsué 15:32 Lebaóth, Silhim, Ain és Rimmon. Összesen huszonkilencz város és ezek falui.(HU)
Józsué 15:33 A síkságon: Esthaól, Czórah és Asnáh;(HU)
Józsué 15:34 Zanoah, Én-Gannim, Tappuáh és Énám;(HU)
Józsué 15:35 Jármut, Adullám, Szókó és Azéka;(HU)
Józsué 15:36 Saáraim, Adithaim, Gedéra és Gederóthaim. Tizennégy város és azok falui.(HU)
Józsué 15:37 Senán, Hadása és Migdal-Gad;(HU)
Józsué 15:38 Dilán, Miczpe és Jokteél;(HU)
Józsué 15:39 Lákis, Boczkát és Eglon;(HU)
Józsué 15:40 Kabbon, Lahmász és Kitlis;(HU)
Józsué 15:41 Gedéróth, Béth-Dágon, Naama és Makkéda. Tizenhat város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 15:42 Libna, Ether és Asán;(HU)
Józsué 15:43 Jifta, Asná és Neczib;(HU)
Józsué 15:44 Keila, Akzib és Marésa. Kilencz város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 15:45 Ekron, ennek mezõvárosai és falui.(HU)
Józsué 15:46 Ekrontól fogva egész a tengerig mind azok, a melyek Asdód mellett vannak, és azoknak falui.(HU)
Józsué 15:47 Asdód, ennek mezõvárosai és falui; Gáza, ennek mezõvárosai és falui; Égyiptom patakjáig, és a nagy tenger és melléke.(HU)
Józsué 15:48 A hegységen pedig: Sámír, Jathír és Szókó;(HU)
Józsué 15:49 Danna, Kirjáth-Szanna, azaz Debir;(HU)
Józsué 15:50 Anáb, Estemót és Anim;(HU)
Józsué 15:51 Gósen, Hólon és Giló. Tizenegy város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 15:52 Aráb, Dúma és Esán;(HU)
Józsué 15:53 Janum, Béth-Tappuah és Aféka;(HU)
Józsué 15:54 Humta, Kirjáth-Arba, azaz Hebron és Czihor. Kilencz város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 15:55 Maón, Karmel, Zif és Júta;(HU)
Józsué 15:56 Jezréel, Jokdeám és Zánoah;(HU)
Józsué 15:57 Kajin, Gibea és Timna. Tíz város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 15:58 Halhul, Béth-Czúr és Gedor;(HU)
Józsué 15:59 Maarát, Béth-Anóth és Elthekon. Hat város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 15:60 Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim, és Rabba. Két város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 15:61 A pusztában: Béth-Arábá, Middin és Szekáka;(HU)
Józsué 15:62 Nibsán, Ir-Melah és Én-Gedi. Hat város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 15:63 De a Jebuzeusokat, Jeruzsálemnek lakóit, Júda fiai nem bírták kiûzni, azért laknak ott a Jebuzeusok Júda fiaival együtt Jeruzsálemben, mind e mai napig.(HU)
Józsué 16:1 A József fiainak sors által való része pedig juta a jérikhói Jordántól fogva, Jérikhó vizei felé napkeletnek a pusztára, a mely felmegy Jérikhótól a Béthel hegyének.(HU)
Józsué 16:2 És tovamegy Béthelbõl Lúzba, és átmegy az Arkiták határára, Ataróthra.(HU)
Józsué 16:3 Majd lemegy a tenger felé a Jafleteus határának, az alsó Bethoronnak határáig és Gézerig, a szélei pedig a tengernél vannak.(HU)
Józsué 16:4 Elvevék azért az õ örökségöket Józsefnek fiai: Manassé és Efraim.(HU)
Józsué 16:5 Efraim fiainak határa is az õ családjaik szerint vala, és pedig az õ örökségöknek határa napkelet felé, Atróth-Adártól felsõ Bethoronig vala.(HU)
Józsué 16:6 És kimegy a határ a tengerre; Mikhmethattól észak felé, és fordul a határ kelet felé Thaanath-Silónak és átmegy azon napkelet felé Janoáhnak.(HU)
Józsué 16:7 Janoáhtól pedig lemegy Ataróthba és Naaróthba, és éri Jérikhót, és kimegy a Jordánnak.(HU)
Józsué 16:8 Tappuahtól tovamegy a határ a tenger felé a Kána patakjának, a szélei pedig a tengernél vannak. Ez az Efraim fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 16:9 És a városok, a melyek kiválasztattak Efraim fiai számára a Manassé fiai örökségének közepette, mind e városok és ezeknek falui.(HU)
Józsué 16:10 De ki nem ûzék a Kananeust, a ki lakik vala Gézerben; azért ott lakik a Kananeus az Efraim között mind e napig, és lõn robotos szolgává.(HU)
Józsué 17:1 Lõn sors által való része Manassé nemzetségének is, mert õ vala elsõszülötte Józsefnek, Mákirnak, a Manassé elsõszülöttének, Gileád atyjának, mivelhogy hadakozó férfiú vala, juta néki Gileád és Básán.(HU)
Józsué 17:2 Manassé többi fiainak is juta az õ családjaik szerint: Abiézer fiainak, Hélek fiainak, Aszriél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Sémida fiainak. Ezek Manassénak a József fiának fiúgyermekei, az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 17:3 De Czélofhádnak, Héfer fiának (ez Gileád fia, [ez] Mákir fia, [ez] Manassé fia) nem valának fiai, hanem csak leányai. Ezek valának pedig leányainak nevei: Makhla, Nóa, Khogla, Milkha és Thircza.(HU)
Józsué 17:4 Ezek odajárulának Eleázár pap elé, Józsuénak, a Nún fiának eleibe és a fejedelmek elé, mondván: Az Úr megparancsolta Mózesnek, hogy örökséget adjon nékünk a mi atyánkfiai között. Adott vala azért nékik örökséget az Úr beszéde szerint, az õ atyjoknak bátyjai között.(HU)
Józsué 17:5 Tíz rész esék azért Manassénak, Gileád és Básán földén kívül, a melyek túl vannak a Jordánon.(HU)
Józsué 17:6 Mert a Manassé leányai örökséget kaptak az õ fiai között; Gileád földe pedig a Manassé többi fiaié lõn.(HU)
Józsué 17:7 A Manassé határa pedig Ásertõl Mikmetháth felé vala, a mely Sikem elõtt van. És méne a határ jobbkéz felé, Én-Tappuahnak lakói felé.(HU)
Józsué 17:8 Manasséé volt Tappuah földe, de Tappuah a Manassé határa felé az Efraim fiaié vala.(HU)
Józsué 17:9 És alámegy a határ a Kána patakjára, a pataknak déli részére. Ezek a városok Efraiméi a Manassé városai között. Manassé határa pedig a pataktól észak felé és a széle a tengernél vala.(HU)
Józsué 17:10 Délrõl Efraimé, északról pedig Manasséé, és ennek határa a tenger vala. De észak felõl Áserbe ütköznek, napkelet felõl pedig Issakhárba.(HU)
Józsué 17:11 És a Manasséé vala Issakhárban és Áserben: Béth-Seán és mezõvárosai, Jibleám és mezõvárosai, Dórnak lakosai és mezõvárosai, Én-Dórnak lakosai és mezõvárosai, Thaanaknak lakosai és mezõvárosai, és Megiddó lakosai és mezõvárosai, három hegyi tartomány.(HU)
Józsué 17:12 De nem bírták elfoglalni Manassénak fiai ezeket a városokat, és sikerült a Kananeusnak ott maradni azon a földön.(HU)
Józsué 17:13 De mihelyt megerõsödtek vala Izráel fiai, robot alá veték a Kananeust, de teljességgel nem ûzék ki õket.(HU)
Józsué 17:14 József fiai pedig szóltak vala Józsuéval, mondván: Miért adtál nékem egy sors szerint való örökséget és egy osztályrészt, holott én sok nép vagyok, mivelhogy ez ideig megáldott engem az Úr?!(HU)
Józsué 17:15 Józsué pedig monda nékik: Ha sok nép vagy te, menj fel az erdõre, és írts ott magadnak a Perizzeusoknak és Refaimnak földén, ha szoros néked az Efraim hegye.(HU)
Józsué 17:16 És mondának a József fiai: Nem elegendõ nékünk ez a hegy, a Kananeusoknak pedig, a kik a völgyi síkon laknak, mindnek vas-szekerök van ; úgy azoknak, a kik Béth-Seanban és mezõvárosaiban, mint azoknak, a kik a Jezréel völgyében vannak.(HU)
Józsué 17:17 Szóla pedig Józsué a József házának, Efraimnak és Manassénak, mondván: Sok nép vagy te és nagy erõd van néked, nem lesz néked [csak] egy sors szerint való részed;(HU)
Józsué 17:18 Mert hegyed lesz néked. Ha erdõ az, úgy írtsd ki azt, és annak szélei is a tieid lésznek; mert kiûzöd a Kananeust, noha vas-szekere van néki, [s] noha erõs az.(HU)
Józsué 18:1 Izráel fiainak egész gyülekezete pedig összegyülekezék Silóban és oda helyhezteték a gyülekezetnek sátorát, minekutána meghódola elõttök a föld.(HU)
Józsué 18:2 De maradtak vala még Izráel fiai között, akiknek nem osztották vala ki az õ örökségöket: hét nemzetség.(HU)
Józsué 18:3 Monda azért Józsué Izráel fiainak: Meddig vonakodtok még elmenni, hogy elfoglaljátok a földet, a melyet néktek adott az Úr, a ti atyáitoknak Istene?(HU)
Józsué 18:4 Hozzatok elõ három-három férfiút nemzetségenként, és elküldöm õket, hogy keljenek fel és járják el a földet, és írják fel azt az õ örökségük szerint, és térjenek vissza hozzám;(HU)
Józsué 18:5 Azután oszszák fel azt magok közt hét részre. Júda maradjon meg a maga határaiban dél felõl, József háza pedig maradjon meg a maga határaiban észak felõl.(HU)
Józsué 18:6 És ti írjátok le a földet hét részre, és hozzátok ide hozzám, hogy sorsot vessek itt néktek az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt.(HU)
Józsué 18:7 Mert a Lévitáknak nincs részök ti közöttetek; mivelhogy az Úrnak papsága az õ örökségök; Gád pedig és Rúben és Manassé fél nemzetsége megkapták az õ örökségöket a Jordánon túl napkelet felé, a mit Mózes, az Úrnak szolgája adott vala nékik.(HU)
Józsué 18:8 És felkelének azok a férfiak, és elmenének. Parancsola pedig Józsué azoknak, a kik elmenének, hogy leírják a földet, mondván: Menjetek el és járjátok el a földet, és írjátok le azt, azután térjetek vissza hozzám, és itt vetek néktek sorsot Silóban, az Úr elõtt.(HU)
Józsué 18:9 Elmenének azért a férfiak, és által menének a földön, és leírák azt városonként hét részre, könyvben, azután visszatérének Józsuéhoz a táborba, Silóba.(HU)
Józsué 18:10 És sorsot vete nékik Józsué Silóban az Úr elõtt, és elosztá ott Józsué a földet Izráel fiai között az õ osztályrészeik szerint.(HU)
Józsué 18:11 És kijöve a Benjámin fiai nemzetségének sors szerint való része az õ családjaik szerint; és pedig esék az õ sors szerint való részöknek határa a Júda fiai és a József fiai közé.(HU)
Józsué 18:12 Vala pedig az õ határok az északi oldalon a Jordántól fogva, és felméne a határ Jérikhó háta mögé észak felé, azután felméne a hegyre napnyugat felé, a szélei pedig Béth-Aven pusztájánál valának.(HU)
Józsué 18:13 Onnan pedig átmegy a határ Luz-felé, Lúznak azaz Béthelnek háta mögé dél felõl; azután alámegy a határ Ataroth-Adárnak a hegyen, a mely dél felõl van alsó Béth-Horontól.(HU)
Józsué 18:14 Majd tovább megy a határ, és kerül a nyugoti oldalnak dél felé, attól a hegytõl, a mely átellenben van Béth-Horonnal délrõl; a szélei pedig Kirjáth-Baál, azaz Kirjáth-Jeárim felé, a Júda fiainak városa felé vannak. Ez a napnyugoti határ.(HU)
Józsué 18:15 A déli oldala pedig van Kirjáth-Jeárim szélétõl kezdve, és megy a határ napnyugot felé, megy a Nefthoa vizének kútfejéhez.(HU)
Józsué 18:16 Azután alámegy a határ a hegynek széléhez, a mely átellenben van a Hinnom fiának völgyével, a mely észak felé van a Refaim völgyében; alámegy a Hinnom völgyébe is a Jebuzeus mellett dél felé, és alámegy a Rógel forrásához.(HU)
Józsué 18:17 És kerül észak felõl, és megy Én-Semesnek, azután megy Gelilothnak, a mely átellenben van az Adummimba felvivõ úttal; majd alámegy Bohánnak, a Rúben fiának kövéhez.(HU)
Józsué 18:18 És átmegy az Arabával átellenben levõ oldalra észak felé, és alámegy Arabába is.(HU)
Józsué 18:19 Átmegy a határ azután Béth-Hogla oldalára észak felé; a határ szélei pedig északnak a Sóstenger csúcsánál, délnek a Jordán végénél vannak. Ez a dél felé való határ.(HU)
Józsué 18:20 A Jordán pedig határolja azt a napkelet felõl való oldalról. Ez a Benjámin fiainak öröksége az õ határaik szerint köröskörül, az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 18:21 A Benjámin fiai nemzetségének városai pedig az õ családjaik szerint [ezek]: Jérikhó, Béth-Hogla, és Emek-Keczicz;(HU)
Józsué 18:22 Béth-Arábá, Czemaraim és Béthel;(HU)
Józsué 18:23 Avvim, Pára és Ofra;(HU)
Józsué 18:24 Kefár-Amóni, Ofni és Gába. Tizenkét város és azoknak falui.(HU)
Józsué 18:25 Gibeon, Ráma és Beéroth;(HU)
Józsué 18:26 Miczpe, Kefira és Mócza;(HU)
Józsué 18:27 Rekem, Jirpeél és Thareala;(HU)
Józsué 18:28 Czéla, Elef és Jebuzeus, azaz Jeruzsálem, Gibeath, Kirjáth. Tizennégy város és ezeknek falui. Ez a Benjámin fiainak öröksége az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 19:1 A sors által való második rész juta Simeonnak, a Simeon fiai nemzetségének az õ családjaik szerint, és lõn az õ örökségök a Júda fiainak öröksége között.(HU)
Józsué 19:2 És lõn az övék az õ örökségökül: Beer-Seba, Seba és Móláda;(HU)
Józsué 19:3 Haczar-Sual, Bála és Eczem;(HU)
Józsué 19:4 Eltolád, Bethul és Horma;(HU)
Józsué 19:5 Cziklág, Béth-Markaboth és Haczar-Szusza;(HU)
Józsué 19:6 Béth-Lebaoth és Sarúhen. Tizenhárom város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 19:7 Ain, Rimmon, Ether és Asán. Négy város és ezeknek falui;(HU)
Józsué 19:8 És mindazok a faluk, a melyek e városok körül valának Baalath-Beérig, délen Rámatig. Ez a Simeon fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 19:9 A Júda fiainak osztályrészébõl lõn a Simeon fiainak örökségök, mert a Júda fiainak osztályrésze nagyobb vala mint illett volna nékik; ezért öröklének Simeon fiai azoknak öröksége között.(HU)
Józsué 19:10 A sors által való harmadik rész juta a Zebulon fiainak az õ családjaik szerint, és lõn az õ örökségöknek határa Száridig.(HU)
Józsué 19:11 És felmegy az õ határuk nyugotnak, Mareala felé, és éri Dabbasethet, és éri a folyóvizet is, a mely átellenben van Jokneámmal.(HU)
Józsué 19:12 Száridtól pedig napkelet felé fordul Kiszloth-Tábor határára, és tova megy Daberáthnak, és felmegy Jafiának.(HU)
Józsué 19:13 Innen pedig átmegy kelet felé Gittha-Héfernek és Ittha-Kaczinnak, és tova megy Rimmonnak, kerülvén Néa felé:(HU)
Józsué 19:14 És ennél kerül a határ északról Hannathonnak; a széle pedig a Jiftah-Él völgye.(HU)
Józsué 19:15 Továbbá Kattáth, Nahalál, Simron, Jidealá és Bethlehem. Tizenkét város és azoknak falui.(HU)
Józsué 19:16 Ez a Zebulon fiainak öröksége az õ családjaik szerint; ezek a városok és ezeknek falui.(HU)
Józsué 19:17 A sors által való negyedik rész Issakhárnak, az Issakhár fiainak juta, az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 19:18 És lõn az õ határuk: Jezréel, Keszuloth és Súnem:(HU)
Józsué 19:19 Hafaráim, Sion és Anaharath;(HU)
Józsué 19:20 Rabbith, Kisjon és Ébecz;(HU)
Józsué 19:21 Remeth, Én-Gannim, Én-Hadda és Béth-Paczczécz.(HU)
Józsué 19:22 És éri a határ Tábort, Sahaczimát és Béth-Semest, a határuknak széle pedig a Jordán. Tizenhat város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 19:23 Ez az Izsakhár fiai nemzetségének öröksége, az õ családjaik szerint: a városok és ezeknek falui.(HU)
Józsué 19:24 A sors által való ötödik rész pedig juta az Áser fiai nemzetségének az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 19:25 És lõn az õ határuk: Helkath, Háli, Beten és Aksáf;(HU)
Józsué 19:26 Alammelek, Ameád és Misál, és éri Karmelt nyugot felé és Sihór- Libnáthot.(HU)
Józsué 19:27 Azután visszafordul napkelet felé Béth-Dágonnak, és éri Zebulont és a Jiftah-Él völgyét észak felõl, Béth-Émeket és Neiélt, és tovamegy Kabulnak balkéz felõl;(HU)
Józsué 19:28 És Ebronnak, Rehobnak, Hammonnak és Kánának a nagy Czidonig.(HU)
Józsué 19:29 Azután visszafordul a határ Rámának, Tyrusnak erõs városáig; és újra fordul a határ Hósznak, a szélei pedig a tengernél vannak Akzib oldala felõl;(HU)
Józsué 19:30 És Umma, Afék és Rehób. Huszonkét város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 19:31 Ez az Áser fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint: ezek a városok és ezeknek falui.(HU)
Józsué 19:32 A sors által való hatodik rész juta a Nafthali fiainak, a Nafthali fiainak az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 19:33 Lõn pedig a határuk: Heleftõl, Elontól fogva Czaanannimnál Adámi-Nekebig és Jabneél-Lakkumig; a széle pedig a Jordán vala.(HU)
Józsué 19:34 Azután fordul a határ nyugot felé Aznoth-Tábornak; innen pedig tovamegy Hukkóknak, és éri Zebulont dél felõl, Ásert pedig éri nyugot felõl, és a Júdát is; a Jordán napkelet felé vala.(HU)
Józsué 19:35 Erõsített városok [ezek]: Cziddim, Czér, Hammath, Rakkath és Kinnereth;(HU)
Józsué 19:36 Adáma, Ráma és Hásor;(HU)
Józsué 19:37 Kedes, Edrei és Én-Hásor;(HU)
Józsué 19:38 Jireon, Migdal-Él, Horem, Béth-Anath és Béth-Semes. Tizenkilencz város és ezeknek falui.(HU)
Józsué 19:39 Ez a Nafthali fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint: a városok és ezeknek falui.(HU)
Józsué 19:40 A sors által való hetedik rész juta a Dán fiai nemzetségének az õ családjaik szerint.(HU)
Józsué 19:41 És lõn az õ örökségüknek határa: Czóra, Estháol és Ir-Semes;(HU)
Józsué 19:42 Saalabbin, Ajjálon és Jithla;(HU)
Józsué 19:43 Élon, Timnatha és Ekrón;(HU)
Józsué 19:44 Eltheké, Gibbethon és Baaláth;(HU)
Józsué 19:45 Jehud, Bené-Bárak és Gath-Rimmon;(HU)
Józsué 19:46 Mé-Jarkon és Rakkon, a Jáfó átellenében levõ határral.(HU)
Józsué 19:47 De tovább méne ezeknél a Dán fiainak határa. Felmenének ugyanis a Dán fiai, és hadakozának Lesem ellen, és el is foglalák azt, és veték azt fegyver élére, és birtokba vevék azt, és lakozának benne, és nevezék Lesemet Dánnak, az õ atyjoknak Dánnak nevére.(HU)
Józsué 19:48 Ez a Dán fiai nemzetségének öröksége az õ családjaik szerint: ezek a városok és ezeknek falui.(HU)
Józsué 19:49 Mikor pedig elvégezték vala a földnek örökbe vételét annak határai szerint, akkor adának Izráel fiai örökséget Józsuénak, a Nún fiának õ közöttök.(HU)
Józsué 19:50 Az Úr rendelése szerint adák néki azt a várost, a melyet kért vala: Timnath-Szeráhot az Efraim hegyén, és megépíté azt a várost, és abban lakozék.(HU)
Józsué 19:51 Ezek azok az örökségek, a melyeket örökül adának Eleázár, a pap és Józsué, a Nún fia és az atyáknak fejei az Izráel fiai nemzetségeinek sors szerint, Silóban, az Úr elõtt, a gyülekezet sátorának nyílásánál. Így végezék el a földnek felosztását.(HU)
Józsué 20:1 Majd szóla az Úr Józsuénak, mondván:(HU)
Józsué 20:2 Szólj az Izráel fiainak, mondván: Válaszszatok magatoknak menekülésre való városokat, a melyekrõl szóltam néktek Mózes által,(HU)
Józsué 20:3 Hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki megöl valakit tévedésbõl, nem szándékosan, és legyenek azok menedékül nékik a vérbosszúló elõl.(HU)
Józsué 20:4 A ki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon [az] a város kapujába, és beszélje el az õ dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be õt magok közé a városba, és adjanak néki helyet, hogy velök lakozzék.(HU)
Józsué 20:5 Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszúló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az õ felebarátját, és nem gyûlölte õ azt annakelõtte.(HU)
Józsué 20:6 És lakozzék abban a városban mindaddig, a míg ítéletre állhat a gyülekezet elé, a míg meghal a fõpap, a ki abban az idõben lesz, azután térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az õ városába és az õ házába, abba a városba, a melybõl elfutott vala.(HU)
Józsué 20:7 És kiválaszták Kedest Galileában a Nafthali hegyén, Sikemet az Efraim hegyén és Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén.(HU)
Józsué 20:8 Túl a Jordánon pedig Jérikhótól napkelet felé választák Beczert a pusztában, a sík földön Rúben nemzetségébõl; Rámothot Gileádban, a Gád nemzetségébõl, és Gólánt Básánban a Manassé nemzetségébõl.(HU)
Józsué 20:9 Ezek voltak a meghatározott városok mind az Izráel fiainak, mind a jövevénynek, a ki közöttük tartózkodik vala, hogy oda szaladjon mindaz, a ki megöl valakit tévedésbõl, és meg ne haljon a vérbosszúlónak keze által, míg oda nem áll a gyülekezet elé.(HU)
Józsué 21:1 És hozzámenének a Léviták atyai fejedelmei Eleázárhoz, a paphoz, és Józsuéhoz, a Nún fiához és az atyai fejedelmekhez, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett,(HU)
Józsué 21:2 És szólának nékik Silóban, a Kanaán földén, mondván: Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nékünk városokat lakóhelyül, és azokhoz való legelõket barmaink részére.(HU)
Józsué 21:3 Adák azért Izráel fiai a Lévitáknak az õ örökségökbõl, az Úrnak rendelése szerint, ezeket a városokat és azoknak legelõit.(HU)
Józsué 21:4 Esék pedig a sors a Kehátiták családjaira, és juta a Léviták közül való Áron pap fiainak a Júda nemzetségétõl, a Simeon nemzetségétõl és a Benjámin nemzetségétõl sors szerint tizenhárom város;(HU)
Józsué 21:5 Kehát többi fiainak pedig az Efraim nemzetségének családjaitól, Dán nemzetségétõl és Manassé fél nemzetségétõl sors szerint tíz város.(HU)
Józsué 21:6 A Gerson fiainak pedig az Issakhár nemzetségének családjaitól, az Áser nemzetségétõl, a Nafthali nemzetségétõl és Manassénak Básánban levõ fél nemzetségétõl sors szerint tizenhárom város;(HU)
Józsué 21:7 Mérári fiainak az õ családjaik szerint a Rúben nemzetségétõl, Gád nemzetségétõl és Zebulon nemzetségétõl tizenkét város.(HU)
Józsué 21:8 Adák azért Izráel fiai e városokat és ezeknek legelõit a Lévitáknak, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózes által, sors szerint.(HU)
Józsué 21:9 Adák pedig a Júda fiainak nemzetségébõl és Simeon fiainak nemzetségébõl ezeket a városokat, a melyek névszerint olvashatók.(HU)
Józsué 21:10 És lõn, hogy esék a sors elõször a Lévi fiai közül való Kehátnak családjaiból az Áron fiaira.(HU)
Józsué 21:11 És adák nékik az Anák atyjának [városát], Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén, és annak körülötte levõ legelõit;(HU)
Józsué 21:12 A városnak szántóföldjét és faluit pedig Kálebnek, a Jefunné fiának adák birtokául.(HU)
Józsué 21:13 Az Áron pap fiainak pedig adák a gyilkosok menekülésének városát, Hebront és annak legelõjét, Libnát és annak legelõjét.(HU)
Józsué 21:14 Jatthirt és annak legelõjét; Estemoát és annak legelõjét;(HU)
Józsué 21:15 Holont és annak legelõjét, és Debirt és annak legelõjét;(HU)
Józsué 21:16 Aint és annak legelõjét, Juttát és annak legelõjét, Béth-Semest és annak legelõjét. Kilencz várost e két nemzetségbõl.(HU)
Józsué 21:17 A Benjámin nemzetségébõl pedig Gibeont és annak legelõjét, Gébát és annak legelõjét;(HU)
Józsué 21:18 Anathótot és annak legelõjét, Almont és annak legelõjét: négy várost.(HU)
Józsué 21:19 Az Áron fiainak, a papoknak városai összesen tizenhárom város és azoknak legelõi.(HU)
Józsué 21:20 A Kehát fiai családjainak pedig, [s] a Kehát fiai közül való többi Lévitáknak városai, az õ sorsuk szerint, az Efraim nemzetségébõl valának.(HU)
Józsué 21:21 Nékik adák ugyanis a gyilkosok menekülésének városát, Sikemet és annak legelõjét az Efraim hegyén, és Gezert és annak legelõjét;(HU)
Józsué 21:22 Kibczaimot és annak legelõjét, Béth-Horont és annak legelõjét: négy várost.(HU)
Józsué 21:23 A Dán nemzetségébõl pedig Elthekét és annak legelõjét, Gibbethont és annak legelõjét;(HU)
Józsué 21:24 Ajjálont és annak legelõjét; Gath-Rimmont és annak legelõjét; négy várost.(HU)
Józsué 21:25 A Manassé fél nemzetségébõl pedig: Taanákot és annak legelõjét, Gath- Rimmont és annak legelõjét: két várost.(HU)
Józsué 21:26 Összesen tíz várost és azoknak legelõit a Kehát fiai többi családjainak.(HU)
Józsué 21:27 A Gerson fiainak pedig, a kik a Léviták családjaiból valának, [adák] a Manassé fél nemzetségébõl a gyilkosok menekülésének városát, Gólánt Básánban és annak legelõjét, és Beesterát és annak legelõjét: két várost.(HU)
Józsué 21:28 Az Issakhár nemzetségébõl pedig: Kisjont és annak legelõjét, Dobráthot, és annak legelõjét,(HU)
Józsué 21:29 Jármutot és annak legelõjét, és Én-Gannimot és annak legelõjét: négy várost.(HU)
Józsué 21:30 Az Áser nemzetségébõl pedig: Misált és annak legelõjét, Abdont és annak legelõjét,(HU)
Józsué 21:31 Helkathot és annak legelõjét, és Rehobot és annak legelõjét: négy várost.(HU)
Józsué 21:32 A Nafthali nemzetségébõl pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Kedest Galileában és annak legelõjét, Hammoth-Dórt és annak legelõjét, és Karthant és annak legelõjét: három várost.(HU)
Józsué 21:33 A Gersoniták összes városai, az õ családjaik szerint, tizenhárom város és azoknak legelõi.(HU)
Józsué 21:34 A Mérári fiai családjainak pedig, e még hátralevõ Lévitáknak, [adák] a Zebulon nemzetségébõl: Jokneámot és annak legelõjét, Karthát és annak legelõjét,(HU)
Józsué 21:35 Dimnát és annak legelõjét, Nahalált és annak legelõjét; négy várost.(HU)
Józsué 21:36 A Rúben nemzetségébõl pedig: Béczert és annak legelõjét, Jahczát és annak legelõjét,(HU)
Józsué 21:37 Kedémothot és annak legelõjét, és Méfaathot és annak legelõjét: négy várost.(HU)
Józsué 21:38 A Gád nemzetségébõl pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Rámothot Gileádban és annak legelõjét, Mahanaimot és annak legelõjét,(HU)
Józsué 21:39 Hesbont és annak legelõjét; Jaézert és annak legelõjét: összesen négy várost.(HU)
Józsué 21:40 A Mérári fiainak városai az õ családjaik szerint, a kik a Léviták családjai közül maradtak fel, valának az õ sorsuk szerint összesen tizenkét város.(HU)
Józsué 21:41 A Lévitáknak összes városai az Izráel fiainak birtoka között: negyvennyolcz város azoknak legelõivel.(HU)
Józsué 21:42 Valának ezek a városok a [tulajdonképeni] város és körülöttök azoknak legelõi. Így vala ez mind e városoknál.(HU)
Józsué 21:43 Megadá azért az Úr Izráelnek mindazt a földet, a mely felõl megesküdött vala, hogy odaadja azt az õ atyáiknak. És bírák azt, és lakozának abban.(HU)
Józsué 21:44 Nyugodalmat is ada nékik az Úr mindenfelõl, szintén úgy, a mint megesküdött vala az õ atyáiknak. És senki nem állott meg ellenökben valamennyi ellenségeik közül; minden ellenségöket kezökbe adá az Úr.(HU)
Józsué 21:45 Nem esett el csak egy szó is mindama jó szóból, a melyet szólott vala az Úr az Izráel házának. Mindaz betelt.(HU)
Józsué 22:1 Akkor hivatá Józsué a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manassé fél nemzetségét,(HU)
Józsué 22:2 És monda nékik: Ti megtartottátok mindazt, a mit Mózes, az Úrnak szolgája parancsolt néktek, és hallgattatok az én szómra mindenben, a mit parancsoltam néktek;(HU)
Józsué 22:3 Nem hagytátok el a ti atyátokfiait immár sok nap óta mind e mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatját.(HU)
Józsué 22:4 Most pedig nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiainak, a mint megmondta vala nékik; most azért térjetek vissza, és menjetek a ti sátraitokba, a ti örökségteknek földére, a melyet Mózes, az Úrnak szolgája adott vala néktek túl a Jordánon.(HU)
Józsué 22:5 Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, a melyet parancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden õ útján, és tartsátok meg az õ parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok néki teljes szívetekbõl és teljes lelketekbõl.(HU)
Józsué 22:6 És megáldá õket Józsué, azután elbocsátá õket, és elmenének az õ sátraikba.(HU)
Józsué 22:7 Mert a Manassé nemzetsége felének Mózes adott vala [örökséget] Básánban; a másik felének pedig Józsué adott az õ atyjafiaival a Jordánon innen napnyugot felõl. És a mikor elbocsátá is õket Józsué az õ sátraikba, akkor is megáldá õket,(HU)
Józsué 22:8 És szóla nékik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátraitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával. Az ellenségeitektõl vett zsákmányt oszszátok meg a ti atyátokfiaival.(HU)
Józsué 22:9 Visszatérének azért, és elmenének a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége Izráel fiaitól, Silóból, a mely Kanaán földén van, hogy menjenek Gileád földére, az õ örökségüknek földébe, a melyben örökséget võnek az Úr rendelése szerint Mózes által.(HU)
Józsué 22:10 Mikor a Jordán mellékére értek, a mely még Kanaán földén van, építének a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége ott a Jordán mellett oltárt, nagy, láttatós oltárt.(HU)
Józsué 22:11 Meghallák pedig Izráel fiai, hogy ezt mondják vala: Ímé a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége oltárt építettek átellenben a Kanaán földével, a Jordán mellékén, Izráel fiainak oldala felõl.(HU)
Józsué 22:12 A mint meghallák Izráel fiai, egybegyûle Izráel fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy hadakozni induljanak fel ellenök.(HU)
Józsué 22:13 Küldék pedig Izráel fiai a Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez Gileád földére Fineást, Eleázárnak, a papnak fiát;(HU)
Józsué 22:14 Tíz fejedelmet is vele, egy-egy fejedelmet az õsök háza szerint Izráelnek minden nemzetségébõl. Ezek mind fejedelmei valának az õ õseik házának, Izráelnek ezerei között.(HU)
Józsué 22:15 És eljutának a Rúben fiaihoz, a Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez a Gileád földére, és szólának õ velök, mondván:(HU)
Józsué 22:16 Így szól az Úrnak egész gyülekezete: Micsoda vétek ez, a melylyel vétkeztetek Izráelnek Istene ellen, hogy immár elfordultatok az Úrtól, építvén magatoknak oltárt, hogy pártot üssetek immár az Úr ellen?!(HU)
Józsué 22:17 Avagy kevés-é nékünk a Peór miatt való hamisságunk, a mibõl ki sem tisztultunk még mind e napig, és a miért csapás lõn az Úrnak gyülekezetén?(HU)
Józsué 22:18 És ti elfordultatok immár az Úrtól; pedig ha ti pártot üttök ma az Úr ellen: holnap majd Izráelnek egész gyülekezetére haragszik meg.(HU)
Józsué 22:19 Ha pedig tisztátalan[nak tetszik elõttetek] a ti örökségeteknek földje: úgy jõjjetek át az Úr örökségének földjére, a hol ott áll az Úrnak sátora, és legyetek örökösökké mi közöttünk; de az Úr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk se üssetek pártot, építvén magatoknak oltárt, az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kivül.(HU)
Józsué 22:20 Avagy nem Ákán, a Zéra fia vétkezék-é nagy vétekkel az [Istennek] szentelt dolog ellen; mégis az Izráelnek egész gyülekezete ellen lõn a harag! És az a férfiú nem egymaga halt meg az õ bûnéért!(HU)
Józsué 22:21 Felelének pedig a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége, és szólának az Izráel ezereinek fejeihez:(HU)
Józsué 22:22 Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: õ tudja, és az Izráel is megtudja. Ha pártütésbõl és ha az Úr ellen való vétekbõl van ez: ne tartson meg minket e napon!(HU)
Józsué 22:23 Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól, vagy pedig hogy áldozzunk azon egészen égõáldozatot és ételáldozatot; vagy hogy tegyünk arra hálaadásnak áldozatját: - lássa meg [ezt ]õ maga az Úr!(HU)
Józsué 22:24 Hát nem inkább a miatt való féltünkben cselekedtük-é ezt, hogy így gondolkoztunk: Maholnap így szólhatnak a ti fiaitok a mi fiainkhoz, mondván: Mi közötök van néktek az Úrhoz, Izráel Istenéhez?(HU)
Józsué 22:25 Hiszen határt vetett az Úr mi közöttünk és ti közöttetek Rúben fiai és Gád fiai - a Jordánt; nincsen néktek részetek az Úrban! És elidegeníthetnék a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az Urat!(HU)
Józsué 22:26 Mondottuk azért: Nosza fogjunk hozzá, hogy építsünk oltárt, se nem egészen égõáldozatra, se nem véres áldozatra;(HU)
Józsué 22:27 Hanem hogy bizonyság legyen az mi közöttünk és ti közöttetek, és a mi utánunk való nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az Urat õ elõtte a mi egészen égõáldozatainkkal, véres áldozatainkkal és hálaáldozatainkkal, és hogy ne mondhassák a ti fiaitok maholnap a mi fiainknak: Nincs néktek részetek az Úrban.(HU)
Józsué 22:28 Mondottuk azért: Ha így szólanának maholnap nékünk vagy a mi nemzetségeinknek, ezt mondjuk majd: Lássátok az Úr oltárának mássát, a melyet a mi atyáink készítettek, nem egészen égõáldozatra, sem nem véres áldozatra, hanem hogy bizonyság legyen mi közöttünk és ti közöttetek!(HU)
Józsué 22:29 Távol legyen tõlünk, hogy pártot üssünk az Úr ellen, és elforduljunk immár az Úrtól, építvén oltárt égõáldozatra, ételáldozatra és véres áldozatra az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kivül, a mely az õ sátora elõtt van!(HU)
Józsué 22:30 Hallván pedig Fineás, a pap és a gyülekezetnek fejedelmei és Izráel ezereinek fejei, a kik vele valának, a beszédeket, a melyeket szólottak vala a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fiai; tetszésre találtak vala elõttök.(HU)
Józsué 22:31 És monda Fineás, az Eleázár pap fia a Rúben fiainak, Gád fiainak és a Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy köztünk van az Úr, mivelhogy nem vétkeztetek e vétekkel az Úr ellen. Most megszabadítottátok Izráel fiait az Úr kezébõl.(HU)
Józsué 22:32 Visszatére azért Fineás, az Eleázár pap fia és a fejedelmek a Rúben fiaitól, a Gád fiaitól a Gileád földérõl a Kanaán földére Izráelnek fiaihoz, és megbeszélék nékik e dolgot.(HU)
Józsué 22:33 És tetszésre talált e dolog Izráel fiai elõtt [is], és áldák az Istent Izráel fiai, és nem mondák, hogy hadakozni menjenek fel ellenök, hogy elveszessék a földet, a melyben lakoznak a Rúben fiai és a Gád fiai.(HU)
Józsué 22:34 Az oltárt pedig így nevezék Rúben fiai és a Gád fiai: "Bizonyság ez közöttünk, hogy az Úr az Isten."(HU)
Józsué 23:1 Lõn pedig sok nappal azután, hogy nyugodalmat adott vala az Úr Izráelnek minden õ körülötte lévõ ellenségeitõl: megvénhedék Józsué és megidõsödék.(HU)
Józsué 23:2 Elõhívá ekkor Józsué az egész Izráelt, annak véneit, fejeit, biráit és felügyelõit, és monda nékik: Én megvénhedtem és megidõsödtem.(HU)
Józsué 23:3 Magatok is láttatok mindent, a mit az Úr, a ti Istenetek mind eme népekkel cselekedett ti elõttetek; mivelhogy maga az Úr, a ti Istenetek harczolt érettetek.(HU)
Józsué 23:4 Ímé elosztám néktek sors által a fennmaradt népeket örökségül a ti nemzetségeitek szerint, a Jordántól kezdve, és mindazokat a népeket, a melyeket kipusztítottam, és a nagy tengert is napnyugat felõl.(HU)
Józsué 23:5 Az Úr pedig, a ti Istenetek kiûzi õket a ti orczátok elõl, és kiûzi õket ti elõletek, hogy örököseivé legyetek az õ földüknek, a mint megmondotta vala néktek az Úr, a ti Istenetek.(HU)
Józsué 23:6 Legyetek azért igen erõsek, hogy megtartsátok és megcselekedjétek mind azt, a mi meg van írva a Mózes törvényének könyvében; hogy el ne távozzatok attól se jobbkézre, se balkézre;(HU)
Józsué 23:7 Hogy össze ne elegyedjetek ezekkel a népekkel, azokkal, a melyek fenmaradtak közöttetek; isteneiknek nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, se ne szolgáljatok nékik, se elõttök meg ne hajoljatok;(HU)
Józsué 23:8 Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, a miképen e mai napig cselekedtetek!(HU)
Józsué 23:9 Ezért ûzött ki az Úr elõletek nagy és erõs népeket: a mi pedig titeket illet, senki meg nem állhatott ellenetekben mind e napig.(HU)
Józsué 23:10 Egy férfiú közületek elûz ezeret, mert az Úr, a ti Istenetek az, a ki harczol érettetek, a miképen megmondta vala néktek.(HU)
Józsué 23:11 Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket!(HU)
Józsué 23:12 Mert ha elfordulván elfordultok [tõle] és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, a melyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök õ velök és összeelegyedtek velök és õk veletek:(HU)
Józsué 23:13 Bizonynyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem ûzi többé e népeket ti elõletek; sõt inkább lésznek ti néktek tõrré és hurokká, oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek errõl a jó földrõl, a melyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek.(HU)
Józsué 23:14 Én pedig ímé megyek már a minden földinek útján: Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, a melyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felõletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból!(HU)
Józsué 23:15 De a miképen betelt rajtatok mind az a jó szó, a melyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felõletek: akképen teljesíti majd rajtatok mind a gonosz szót [is] az Úr, míglen kipusztít titeket e jó földrõl, a melyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek.(HU)
Józsué 23:16 Ha általhágjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségét, a melyet parancsolt néktek, és elmentek és szolgáltok idegen isteneknek, és meghajoltok azok elõtt: akkor felgerjed ellenetek az Úrnak haragja, és hamar kivesztek e jó földrõl, a melyet õ adott néktek.(HU)
Józsué 24:1 Józsué pedig összegyûjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és elõhívá Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelõit, és oda állának az Úr elébe,(HU)
Józsué 24:2 És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.(HU)
Józsué 24:3 De áthozám a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám õt az egész Kanaán földén, és megsokasítám az õ magvát; és adám néki Izsákot.(HU)
Józsué 24:4 Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az õ fiai alámenének Égyiptomba.(HU)
Józsué 24:5 Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket.(HU)
Józsué 24:6 És kihoztam a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és ûzék az égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres tengerig.(HU)
Józsué 24:7 Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá õket. Szemeitek is látták azt, a mit cselekedtem vala az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.(HU)
Józsué 24:8 Majd elhozálak titeket az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám õket, és bírátok az õ földüket, õket pedig eltörlém a ti orczátok elõl.(HU)
Józsué 24:9 Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.(HU)
Józsué 24:10 De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az õ kezébõl.(HU)
Józsué 24:11 Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám õket.(HU)
Józsué 24:12 Mert elbocsátám elõttetek a darázsokat, és ûzék azokat elõletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által!(HU)
Józsué 24:13 És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, mégis bennök laktok; szõlõket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek [azokról.(HU)
Józsué 24:14 Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hûséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.(HU)
Józsué 24:15 Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.(HU)
Józsué 24:16 A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tõlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!(HU)
Józsué 24:17 Sõt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földébõl, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink elõtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;(HU)
Józsué 24:18 És kiûzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orczánk elõl: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert õ a mi Istenünk!(HU)
Józsué 24:19 Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten õ, féltõn szeretõ Isten õ; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bûneiteket;(HU)
Józsué 24:20 Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és roszszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.(HU)
Józsué 24:21 Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!(HU)
Józsué 24:22 Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!(HU)
Józsué 24:23 Most azért hányjátok el az idegen isteneket, a kik köztetek vannak, és hajtsátok sziveteket az Úrhoz, Izráelnek Istenéhez.(HU)
Józsué 24:24 És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az õ szavára hallgatunk.(HU)
Józsué 24:25 Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben.(HU)
Józsué 24:26 És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és võn egy nagy követ, és oda helyhezteté azt a cserfa alá, a mely vala az Úrnak szent házában.(HU)
Józsué 24:27 És monda Józsué az egész népnek: Ímé ez a kõ lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, a melyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.(HU)
Józsué 24:28 És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.(HU)
Józsué 24:29 És lõn e dolgok után, hogy meghala Józsué, a Nún fia, az Úrnak szolgája, száztíz esztendõs korában,(HU)
Józsué 24:30 És eltemeték õt az õ örökségének határában Timnat-Szerában, a mely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytõl észak felé.(HU)
Józsué 24:31 Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és a kik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, a melyet cselekedett vala Izráellel.(HU)
Józsué 24:32 A József csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezõnek abban a részében, a melyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzén; és lõnek a József fiainak örökségévé.(HU)
Józsué 24:33 Meghala Eleázár is, Áronnak fia, és eltemeték õt Gibeathban, az õ fiának Fineásnak [városában], a mely néki adatott az Efraim hegyén.(HU)
Birák 1:1 És lõn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izráel fiai az Urat, mondván: Ki menjen legelõször közülünk a Kananeusra, hogy hadakozzék õ ellene?(HU)
Birák 1:2 És monda az Úr: Júda menjen! Ímé az õ kezébe adtam [azt] a földet.(HU)
Birák 1:3 Ekkor monda Júda az õ atyjafiának Simeonnak: Jer velem együtt a nékem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a Kananeus ellen, és én is elmegyek veled a néked sors által jutott örökségbe. És Simeon elméne vele.(HU)
Birák 1:4 És felméne Júda, és kezökbe adá az Úr a Kananeust és a Perizeust, és levágtak közülök Bézekben tízezer embert.(HU)
Birák 1:5 És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának õ ellene, és megverék a Kananeust és a Perizeust.(HU)
Birák 1:6 És megfutamodott Adonibézek, de ûzõbe vevék, és elfogván õt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykújjait.(HU)
Birák 1:7 Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, a kiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait; a mint én cselekedtem, úgy fizetett nékem az Isten. Azután elvivék õt Jeruzsálembe, és ott meghala.(HU)
Birák 1:8 Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, [lakosait] levágták fegyvernek élivel, a várost pedig lángba borították.(HU)
Birák 1:9 Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harczoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó Kananeus ellen.(HU)
Birák 1:10 És elment Júda a Hebronban lakó Kananeus ellen, - Hebron neve azelõtt Kirjáth-Arba volt, - és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit.(HU)
Birák 1:11 Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelõtt Kirjáth- Széfer volt.(HU)
Birák 1:12 És monda Káleb: A ki Kirjáth-Széfert megveri és elfoglalja, annak feleségül adom az én leányomat, Akszát.(HU)
Birák 1:13 És elfoglalá azt Othniel, Kénáz fia, Káleb öcscse, és néki adá Akszát, az õ leányát feleségül.(HU)
Birák 1:14 És lõn, hogy a mikor eljöve az, biztatá õt, hogy kérjen mezõt az õ atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda néki: Mi bajod van?(HU)
Birák 1:15 Õ pedig monda néki: Adj áldást nékem: mert déli vidékre helyheztettél engem, adj most vízforrásokat is. És néki adá Káleb a felsõ forrást és az alsó forrást.(HU)
Birák 1:16 És Keneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között.(HU)
Birák 1:17 És elment Júda az õ atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Czéfátban lakó Kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának.(HU)
Birák 1:18 Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak határát, Ekront és annak határát.(HU)
Birák 1:19 Vala pedig az Úr Júdával, és kiûzé a hegység [lakóit]; de a völgy lakóit nem lehetett kiûzni, mert vas-szekereik voltak.(HU)
Birák 1:20 És Kálebnek adták Hebront, a mint meghagyta volt Mózes, és kiûzé onnan Anák három fiát.(HU)
Birák 1:21 De a Jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem ûzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a Jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is.(HU)
Birák 1:22 És felméne a József háza is, Béthel ellen, és az Úr volt õ vele.(HU)
Birák 1:23 És kikémlelteté a József háza Béthelt. A város neve pedig régenten Lúz volt.(HU)
Birák 1:24 És látának a kémek egy férfiút, a ki a városból jött vala, és mondának néki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot cselekszünk veled.(HU)
Birák 1:25 És mikor ez megmutatta nékik a város bejárását, a várost fegyver élére hányták; de azt a férfiút és egész házanépét elbocsáták.(HU)
Birák 1:26 És elment az a férfiú a Khitteusok földére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig.(HU)
Birák 1:27 És nem ûzte el Manassé [a lakosokat] sem Béthseánból és annak mezõvárosaiból, sem Taanakból és mezõvárosaiból, sem Dórból és mezõvárosaiból, sem a Jibleámnak és mezõvárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezõvárosainak lakosait. És a Kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön.(HU)
Birák 1:28 És mikor Izráel megerõsödött, adófizetõjévé tette a Kananeust; de elûzni nem ûzte el.(HU)
Birák 1:29 És Efraim sem ûzte ki a Kananeust, a ki Gézerben lakott; hanem a Kananeus ott lakott közöttük Gézerben.(HU)
Birák 1:30 Zebulon sem ûzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit, hanem közöttük lakozott a Kananeus, és adófizetõikké lettek.(HU)
Birák 1:31 Áser sem ûzte el sem Akkó, sem Sidon, sem Akhláb, sem Akzib, sem Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit.(HU)
Birák 1:32 És ott lakott Áser a Kananeusok, a föld lakói között, mert nem ûzte el õket.(HU)
Birák 1:33 Nafthali sem ûzte el sem Béth-Semes lakosait, sem Béth-Anath lakóit, hanem [ott] lakott a Kananeusok, a föld lakói között, és Béth-Semes és Béth-Anath lakói adófizetõikké lettek.(HU)
Birák 1:34 Az Emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem engedték meg, hogy lejõjjenek a völgybe.(HU)
Birák 1:35 És az Emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban és Saalbimban; de mikor a József házának keze rájok nehezedett, adófizetõkké lettek.(HU)
Birák 1:36 Az Emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé volt.(HU)
Birák 2:1 Felméne pedig az Úrnak angyala Gilgálból Bókimba, és monda: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak benneteket erre a földre, a mely felõl megesküdtem a ti atyáitoknak, és mondék: Nem bontom fel az én szövetségemet ti veletek soha örökké.(HU)
Birák 2:2 Csakhogy ti se kössetek frigyet ennek a földnek lakosival, rontsátok le az õ oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt?(HU)
Birák 2:3 Annakokáért azt mondom: Nem ûzöm el õket elõletek, hanem legyenek néktek [mint tövisek] a ti oldalaitokban, és az õ isteneik legyenek ti néktek tõr gyanánt.(HU)
Birák 2:4 És lõn, hogy mikor az Úrnak angyala ezeket mondá az Izráel minden fiainak: felemelé a nép az õ szavát és síra.(HU)
Birák 2:5 És elnevezték azt a helyet Bókimnak, és áldozának ott az Úrnak.(HU)
Birák 2:6 És elbocsátá Józsué a népet, és elmenének az Izráel fiai, kiki az õ örökségébe, hogy bírják a földet.(HU)
Birák 2:7 És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a véneknek minden napjaiban, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, a kik látták az Úrnak minden dolgait, melyeket cselekedett vala Izráellel.(HU)
Birák 2:8 És meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája, száztíz esztendõs korában.(HU)
Birák 2:9 És eltemeték õt örökségének határában, Timnat-Héreszben, az Efraim hegyén, északra a Gaas hegyétõl.(HU)
Birák 2:10 És az az egész nemzetség gyûjteték az õ atyáihoz, és támadott más nemzetség õ utánok, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az õ cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel.(HU)
Birák 2:11 És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei elõtt, mert a Baáloknak szolgáltak.(HU)
Birák 2:12 És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, a ki kihozta õket Égyiptom földébõl, és más istenek után jártak, a pogány népek istenei közül, a kik körülöttük voltak, és azok elõtt hajtották meg magukat, és haragra ingerelték az Urat.(HU)
Birák 2:13 És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak.(HU)
Birák 2:14 És felgerjedett az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá õket a ragadozók kezébe, és elragadozák õket, és adá õket a körülöttük való ellenségeik kezébe, és még csak megállani sem bírtak ellenségeik elõtt.(HU)
Birák 2:15 A hova csak kivonultak, mindenütt ellenök volt az Úr keze rontásukra, a mint megmondotta volt az Úr, és a mint megesküdt volt az Úr nékik. És igen megnyomorodának.(HU)
Birák 2:16 És támasztott az Úr bírákat, a kik megszabadíták õket szorongatóiknak kezébõl.(HU)
Birák 2:17 De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azoknak hajtották meg magukat, [és] hamar letértek az útról, a melyen atyáik jártak, kik az Úrnak parancsára hallgattak; õk nem cselekedtek így.(HU)
Birák 2:18 Mert mikor bírákat támasztott az Úr nékik, az Úr maga volt a bíróval, és megszabadította õket ellenségeik kezébõl a biró egész idejére, mert megindult az Úr panaszaikon, [melyeket emeltek] elnyomóik és szorongatóik miatt.(HU)
Birák 2:19 De [mihelyt] a bíró meghalt, visszatértek, és jobban megromlottak, mint atyáik; más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok elõtt hajtották meg magukat, föl nem hagytak cselekedeteikkel és nyakas magaviseletökkel.(HU)
Birák 2:20 Ezért felgerjedett az Úrnak haragja Izráel ellen, és monda: Mivelhogy általhágta ez a nemzetség az én szövetségemet, melyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott az én szavamra:(HU)
Birák 2:21 Én sem ûzök ki többé senkit sem elõlük azon pogányok közül, a kiket meghagyott Józsué, a mikor meghalt;(HU)
Birák 2:22 Hanem azok által kísértem Izráelt, ha [vajjon] megtartják-é az Úrnak útát, járván azon, a miképen megtartották az õ atyáik, avagy nem?(HU)
Birák 2:23 Ezért hagyta meg az Úr ezeket a pogányokat, és nem [is] ûzte ki hamar, és nem adta õket Józsué kezébe.(HU)
Birák 3:1 Ezek pedig a pogányok, a kiket meghagyott az Úr, hogy azok által kísértse Izráelt, azokat a kik nem ismerték a Kanaánért való harczokat,(HU)
Birák 3:2 Csak azért, hogy az Izráel fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa õket hadakozásra, csak azokat, a kik azelõtt ezt nem tudták:(HU)
Birák 3:3 A Filiszteusok öt fejedelemsége, a Kananeusok mindnyájan, és a Sidoniusok, meg a Khivveusok, a kik a Libánon hegyén laknak, a Baálhermon hegyétõl fogva Hamath bemeneteléig.(HU)
Birák 3:4 Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általok az Úr Izráelt, hogy meglássa, vajjon engedelmeskednek-é az Úr parancsolatainak melyeket parancsolt az õ atyáiknak Mózes által?(HU)
Birák 3:5 Így az Izráel fiai a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok között laktak,(HU)
Birák 3:6 És azok leányait vették magoknak feleségül, a saját leányaikat pedig oda adták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit.(HU)
Birák 3:7 És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úr szemei elõtt, és elfelejtkezének az Úrról, az õ Istenökrõl, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak.(HU)
Birák 3:8 Ezért felgerjedett az Úrnak haragja az Izráel ellen, és adá õket Kusán- Risathaimnak, Mesopotámia királyának kezébe, és nyolcz évig szolgáltak az Izráel fiai Kusán-Risathaimnak.(HU)
Birák 3:9 Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izráel fiainak, aki megszabadítá õket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öcscsét.(HU)
Birák 3:10 És az Úrnak lelke vala õ rajta, és biráskodott Izráelben, és a mint kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mesopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra.(HU)
Birák 3:11 És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia.(HU)
Birák 3:12 De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei elõtt, és megerõsítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen, azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei elõtt.(HU)
Birák 3:13 Ez magához gyûjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.(HU)
Birák 3:14 És szolgálák az Izráel fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolcz esztendeig.(HU)
Birák 3:15 Ekkor [megint] az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott nékik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, a ki suta volt. És mikor az Izráel fiai ajándékot küldének általa Eglonnak, Moáb királyának,(HU)
Birák 3:16 Ehud szerze magának egy kétélû kardot, egy singnyi hosszút, és azt az õ ruhája alatt a jobb tomporára övezé.(HU)
Birák 3:17 És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala.(HU)
Birák 3:18 És lõn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az embereket, a kik az ajándékot vitték vala.(HU)
Birák 3:19 Õ maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévõ kõbányáktól és monda: Titkos beszédem van veled, óh király! És ez monda: Hallgass! és kimenének elõle mindnyájan, kik állanak vala körülötte.(HU)
Birák 3:20 És Ehud akkor ment be hozzá, mikor épen az õ hûsölõ felházában ült magányosan, és monda Ehud néki: Istennek beszéde van nálam te hozzád. És fölkele [az] a királyi székbõl.(HU)
Birák 3:21 Akkor kinyújtá Ehud az õ balkezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról, és beleüté azt annak hasába.(HU)
Birák 3:22 És beméne még a markolatja is a vasa után és berekeszté a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sõt átment annak vékonyán.(HU)
Birák 3:23 Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház ajtait, és bezárta.(HU)
Birák 3:24 A mint õ kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy ímé a felház ajtai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hûsölõ kamarájában.(HU)
Birák 3:25 De mikor váltig várakoztak és ímé nem nyitotta meg a felház ajtaját, fogák a kulcsot és megnyiták: és ímé az õ urok ott feküdt a földön halva.(HU)
Birák 3:26 Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a kõbányák mellett, Szeiráhba futott.(HU)
Birák 3:27 És a mikor [oda] megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámenének õ vele az Izráel fiai a hegyrõl, és õ elõttük.(HU)
Birák 3:28 És monda nékik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak õ utána, és elfoglalák a Jordán réveit, [melyek] Moáb felé [vezettek,] és nem engedtek azokon senkit általkelni.(HU)
Birák 3:29 És leöltek a Moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erõs és vitéz férfiakat, úgy hogy egy sem menekült el.(HU)
Birák 3:30 Így aláztatott meg Moáb abban az idõben Izráel keze alatt. És megnyugovék a föld nyolczvan esztendeig.(HU)
Birák 3:31 Õ utána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt [bíró], a ki hatszáz Filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá õ is Izráelt.(HU)
Birák 4:1 De az Izráel fiai azután is gonoszul cselekedének az Úrnak szemei elõtt, mikor Ehud meghalt.(HU)
Birák 4:2 Azért adá õket az Úr Jábinnak, a Kanaán királyának kezébe, a ki Hásorban uralkodott; seregének vezére pedig Sisera volt. Ez a pogányok [városában], Harósethben lakott.(HU)
Birák 4:3 És kiáltának az Izráel fiai az Úrhoz, mert kilenczszáz vas-szekere volt, és húsz esztendeig zsarnokoskodott az Izráel fiai felett erõszakkal.(HU)
Birák 4:4 Ebben az idõben Debora, a prófétanõ, a Lappidoth felesége volt biró Izráelben.(HU)
Birák 4:5 És õ a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim hegyén, és [ide] jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre.(HU)
Birák 4:6 És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes- Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az Úr, Izráelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül?(HU)
Birák 4:7 És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az õ szekereit és seregét, és kezedbe adom õt.(HU)
Birák 4:8 És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el velem, én sem megyek.(HU)
Birák 4:9 Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a dicsõség az útban, a melyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.(HU)
Birák 4:10 Összegyûjté annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kedesbe, és elvive magával tízezer embert, és elméne vele Debora is.(HU)
Birák 4:11 A Keneus Héber pedig elvált a Keneusoktól, Hobábnak, a Mózes ipának fiaitól, és sátorát a Saanaim tölgyesénél vonta fel, mely Kedes mellett van.(HU)
Birák 4:12 Hírül vivék pedig Siserának, hogy Bárák, az Abinoám fia felvonult a Thábor hegyére.(HU)
Birák 4:13 Egybegyûjté azért Sisera minden szekereit, a kilenczszáz vas-szekeret, és egész népét, mely vele volt, a pogányok [városából], Harósethbõl, a Kison patakjához.(HU)
Birák 4:14 És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen kezedbe adja az Úr Siserát! hisz [maga] az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a Thábor hegyérõl, és a tízezer ember õ utána.(HU)
Birák 4:15 És megrettenté az Úr Siserát minden szekereivel és egész táborával fegyvernek élivel Bárák elõtt, anynyira, hogy Sisera leugrott szekerérõl, és gyalog futott.(HU)
Birák 4:16 Bárák pedig a szekereket és a tábort egész Harósethig, a pogányok [városáig] ûzé, és Siserának egész tábora elhulla fegyvernek éle miatt, még csak egyetlen egy sem maradt meg.(HU)
Birák 4:17 Sisera pedig gyalog futott Jáhelnek, a Keneus Héber feleségének sátoráig, mert béke volt Jábin között, Hásor királya között, és a Keneus Héber háznépe között.(HU)
Birák 4:18 És kiméne Jáhel Sisera elé, és monda néki: Jõjj be Uram, jõjj be hozzám, ne félj! És betére õ hozzá a sátorba, és betakará õt lasnakkal.(HU)
Birák 4:19 [Az] pedig monda néki: Adj kérlek innom egy kis vizet, mert szomjúhozom. És megnyita ez egy tejes tömlõt, és ada néki inni, és betakará õt.(HU)
Birák 4:20 És [az annakfelette] monda néki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jõne és kérdezne, és ezt mondaná: Van-é itt valaki? mondjad: Nincsen!(HU)
Birák 4:21 Ekkor Jáhel, a Héber felesége vevé a sátorszöget, és põrölyt võn kezébe, és beméne õ hozzá halkan, és beveré a szöget halántékába, úgy hogy beszegezõdék a földbe. Amaz pedig nagy fáradtság miatt mélyen aludt vala, és így meghala.(HU)
Birák 4:22 És ímé, a mint Bárák ûzve [keresné] Siserát, Jáhel kiméne elébe, és monda néki: Jöszte és megmutatom néked az embert, a kit keressz. És beméne õ hozzá, és ímé Sisera ott feküdt halva, és a szög halántékában.(HU)
Birák 4:23 Így alázá meg Isten azon a napon Jábint, a Kanaán királyát az Izráel fiai elõtt.(HU)
Birák 4:24 Az Izráel fiainak keze pedig mind jobban ránehezedék Jábinra, a Kanaán királyára, mígnem kiirták Jábint, a Kanaán királyát.(HU)
Birák 5:1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:(HU)
Birák 5:2 Hogy a vezérek vezettek Izráelben,(HU)
Birák 5:3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!(HU)
Birák 5:4 Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl:(HU)
Birák 5:5 A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt,(HU)
Birák 5:6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,(HU)
Birák 5:7 Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen,(HU)
Birák 5:8 Új isteneket ha választott [a nép,](HU)
Birák 5:9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben,(HU)
Birák 5:10 Kik ültök fehér szamarakon,(HU)
Birák 5:11 Az íjászok szavával a vízmerítõk között,(HU)
Birák 5:12 Kelj fel, kelj fel Debora!(HU)
Birák 5:13 Akkor lejött a hõsök maradéka;(HU)
Birák 5:14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,(HU)
Birák 5:15 És Issakhár fejedelmei Deborával,(HU)
Birák 5:16 Miért [maradtál] ülve a hodályban?(HU)
Birák 5:17 Gileád a Jordánon túl pihen.(HU)
Birák 5:18 [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép,(HU)
Birák 5:19 Királyok jöttek, harczoltanak;(HU)
Birák 5:20 Az égbõl harczoltak,(HU)
Birák 5:21 A Kison patakja seprette el õket;(HU)
Birák 5:22 Akkor csattogtak a lovak körmei(HU)
Birák 5:23 Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, -(HU)
Birák 5:24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,(HU)
Birák 5:25 [Az] vizet kért, õ tejet adott,(HU)
Birák 5:26 Balját a szegre,(HU)
Birák 5:27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,(HU)
Birák 5:28 Kinézett az ablakon, és jajgatott(HU)
Birák 5:29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki;(HU)
Birák 5:30 "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak?(HU)
Birák 5:31 Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram!(HU)
Birák 6:1 És gonoszul cselekedének az Izráel fiai az Úrnak szemei elõtt, azért adá õket az Úr a Midiániták kezébe hét esztendeig.(HU)
Birák 6:2 És hatalmat võn a Midiániták keze az Izráelen, és a Midiánitáktól [való féltökben] készítették magoknak az Izráel fiai [azokat] a barlangokat, rejtekhelyeket és erõsségeket, a melyek a hegységben vannak.(HU)
Birák 6:3 Mert ha vetett Izráel, [mindjárt ott] termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájok törtek.(HU)
Birák 6:4 És táborba szálltak ellenök, és pusztították a földnek termését egész addig, a merre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izráelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.(HU)
Birák 6:5 Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nékik magoknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.(HU)
Birák 6:6 Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.(HU)
Birák 6:7 Mikor pedig kiáltottak vala az Izráel fiai az Úrhoz Midián miatt:(HU)
Birák 6:8 Prófétát külde az Úr az Izráel fiaihoz, és monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Én vezettelek fel titeket Égyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,(HU)
Birák 6:9 És én mentettelek meg benneteket az Égyiptombeliek kezébõl, és minden nyomorgatóitoknak kezökbõl, a kiket kiûztem elõletek, és néktek adtam az õ földjüket.(HU)
Birák 6:10 És mondék néktek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az Emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.(HU)
Birák 6:11 És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, a mely Ofrában van, a mely az Abiézer nemzetségébõl való Joásé vala, és az õ fia Gedeon épen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a Midiániták orczája elõl.(HU)
Birák 6:12 Ekkor megjelenék néki az Úrnak angyala, és monda néki: Az Úr veled, erõs férfiú!(HU)
Birák 6:13 Gedeon pedig monda néki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden õ csoda dolgai, a melyekrõl beszéltek nékünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-é fel minket Égyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a Midiániták kezébe.(HU)
Birák 6:14 És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erõddel, és megszabadítod Izráelt Midián kezébõl. Nemde, én küldelek téged?(HU)
Birák 6:15 És monda néki: Kérlek uram, miképen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.(HU)
Birák 6:16 És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.(HU)
Birák 6:17 Õ pedig monda néki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid elõtt, kérlek, adj nékem valamely jelt, hogy te szólasz én velem.(HU)
Birák 6:18 El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elõdbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz.(HU)
Birák 6:19 Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztbõl kovásztalan pogácsákat, [és] betevé a húst egy kosárba, és a [hús] levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá néki.(HU)
Birák 6:20 És monda néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kõsziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy cselekedék.(HU)
Birák 6:21 Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálczájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst, és a kovásztalan kenyeret; és tûz jött ki a kõsziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltünt az õ szemei elõl.(HU)
Birák 6:22 Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nékem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színrõl színre!(HU)
Birák 6:23 És monda néki az Úr: Békesség néked! ne félj, nem halsz meg!(HU)
Birák 6:24 És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak [(azaz: az Úr a béke),] mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének [városában,] Ofrában.(HU)
Birák 6:25 És lõn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr néki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, a mely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, a mely a te atyádé és a berket, a mely a mellett van, vágd ki.(HU)
Birák 6:26 És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerõsített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égõáldozatul a berek fájával, a melyet kivágsz.(HU)
Birák 6:27 Ekkor Gedeon tíz férfiút võn [maga mellé] az õ szolgái közül, és a képen cselekedék, a mint megmondotta vala néki az Úr. De [miután] félt atyjának háznépétõl és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka tevé meg.(HU)
Birák 6:28 Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme [már] össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levõ berek, és a második tulok égõáldozatul azon az oltáron, a mely építteték.(HU)
Birák 6:29 És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És [mikor] utána kérdezõsködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot.(HU)
Birák 6:30 Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, a mely mellette volt.(HU)
Birák 6:31 Joás pedig monda mindazoknak, a kik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é õtet? Valaki perel õ érette, ölettessék meg reggelig. Ha isten õ, hát pereljen õ maga, hogy oltára lerontatott!(HU)
Birák 6:32 És azon a napon elnevezték õt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen õ vele Baál, mert lerontotta az õ oltárát.(HU)
Birák 6:33 És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyûlének, és általkeltek [a Jordánon], és tábort jártak a Jezréel völgyében:(HU)
Birák 6:34 Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívá az Abiézer [házát,] hogy õt kövesse.(HU)
Birák 6:35 És követeket külde egész Manasséba, és egybegyûle az is õ utána; és követeket külde Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljövének eleikbe.(HU)
Birák 6:36 És monda Gedeon az Istennek: Ha [csakugyan] az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, a miképen mondottad,(HU)
Birák 6:37 Íme egy fürt gyapjat teszek a szérûre, [és] ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: errõl megtudom, hogy [valóban] az én kezem által szabadítod meg Izráelt, a mint mondottad.(HU)
Birák 6:38 És úgy lõn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet.(HU)
Birák 6:39 És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön.(HU)
Birák 6:40 És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lõn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lõn.(HU)
Birák 7:1 Felkele pedig jó reggel Jerubbaál - ez Gedeon - és az egész nép, mely vele volt, és táborba szállának a Haród kútjánál, és a Midián tábora tõle északra volt, a Moré halomtól fogva, a völgyben.(HU)
Birák 7:2 És monda az Úr Gedeonnak: Több ez a nép, mely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midiánt; Izráel [még] dicsekednék velem szemben, mondván: Az én kezem szerzett szabadulást nékem!(HU)
Birák 7:3 Azért kiálts a népnek füle hallatára, mondván: A ki fél és retteg, térjen vissza, és menjen el a Gileád hegységrõl. És visszatérének a nép közül huszonkétezeren, és [csak] tizezeren maradának [ott.(HU)
Birák 7:4 És monda az Úr Gedeonnak: Még ez a nép is sok; vezesd õket le a vízhez, és ott megpróbálom õket néked, és a melyikrõl azt mondom néked: Ez menjen el veled, az menjen el veled; de bármelyikrõl azt mondom: Ez ne menjen el veled, az ne [is] menjen.(HU)
Birák 7:5 És levezette a népet a vízhez, és monda az Úr Gedeonnak: Mindazokat, a kik nyelvökkel nyalnak a vízbõl, mint a hogyan nyal az eb, állítsd külön, valamint azokat is, a kik térdeikre esnek, hogy igyanak.(HU)
Birák 7:6 És lõn azoknak száma, a kik kezökkel szájokhoz [véve] nyaldosák a [vizet,] háromszáz férfiú; a nép többi része pedig mind térdre esve ivott.(HU)
Birák 7:7 És monda az Úr Gedeonnak: E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, a kik nyaldosták vala [a vizet,] és adom Midiánt kezedbe; a többi nép pedig menjen el, kiki a maga helyére.(HU)
Birák 7:8 És õk kezökbe vevék a népnek útravalóját és kürtjeit. Az Izráel [többi] férfiait pedig mind elküldötte, mindeniket a maga hajlékába, és [csak] a háromszáz férfiút tartotta meg. A Midián tábora pedig alatta feküdt a völgyben.(HU)
Birák 7:9 És monda néki az Úr azon az éjszakán: Kelj fel, menj alá a táborba, mert kezedbe adtam õket.(HU)
Birák 7:10 Ha pedig félsz lemenni, menj le te és Púra, a te szolgád a táborba.(HU)
Birák 7:11 És hallgasd meg, mit beszélnek, hogy annakutána megerõsödjenek a te kezeid, és menj alá a táborba. És lement õ és Púra, az õ szolgája a fegyveresek szélsõ részéhez, a kik a táborban voltak.(HU)
Birák 7:12 És a Midiániták és az Amálekiták és a Napkeletiek minden fiai [úgy] feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tenger partján van.(HU)
Birák 7:13 Mikor pedig Gedeon [oda] ment, ímé az egyik férfiú [épen] álmát beszélte el a másiknak, és monda: Ímé álmot álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a Midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt, úgy hogy eldõlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledõlt.(HU)
Birák 7:14 A másik aztán felele és monda: Nem egyéb ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izráelbõl való férfiúnak fegyvere, az õ kezébe adta az Isten Midiánt és egész táborát.(HU)
Birák 7:15 És mikor hallotta Gedeon az álomnak elbeszélését és annak magyarázatát, meghajtá magát, és visszatére az Izráel táborába, és monda: Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr a Midián táborát.(HU)
Birák 7:16 És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat és fáklyákat e korsókba.(HU)
Birák 7:17 És monda nékik: Én reám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek. És ímé én bemegyek a tábornak szélibe, és akkor, a mint én cselekszem, [ti is] úgy cselekedjetek.(HU)
Birák 7:18 Ha én a kürtbe fúvok és mindazok, a kik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: az Úrért és Gedeonért!(HU)
Birák 7:19 És leméne Gedeon, és az a száz férfiú, a ki vele volt, a tábor széléhez a középsõ éjjeli õrség kezdetén, a mikor épen az õrség felváltatott, és kürtölének a kürtökkel és összetörék a korsókat, a melyek kezökben [valának.](HU)
Birák 7:20 És kürtölt [mind] a három csapat a kürtökkel, és összetörték a korsókat, és balkezükben tartották a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, hogy kürtöljenek, és kiáltának: Fegyverre! Az Úrért és Gedeonért!(HU)
Birák 7:21 És mindenik ott állott a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és kiáltozott, és menekült.(HU)
Birák 7:22 És mikor a háromszáz [ember] belefújt kürtjébe, fordítá az Úr kinek- kinek fegyverét az õ felebarátja ellen az egész táborban, és egész Béth- Sittáig futott a tábor, Czererah felé, Abelmehola határáig, Tabbathon túl.(HU)
Birák 7:23 És egybegyûjtettek az Izráel férfiai Nafthaliból, Áserbõl és az egész Manassébõl, és úgy ûzék a Midiánitákat.(HU)
Birák 7:24 És követeket külde Gedeon az egész Efraim hegységbe, [ezt ]izenvén: Jõjjetek alá a Midiániták ellen és foglaljátok el elõttök a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt. És egybegyûle Efraimnak minden férfia, és elzárák a vizeket Béthbaráig, és a Jordánt [is].(HU)
Birák 7:25 És elfogák Midiánnak két fejedelmét, Orebet és Zéebet, és megölék Orebet az Oreb kõszikláján, és Zéebet megölék a Zéeb pajtájában, és ûzték a Midiánitákat. Orebnek és Zéebnek fejét pedig elvivék Gedeonnak a Jordánon túl.(HU)
Birák 8:1 És mondának az Efraim férfiai néki: Miért cselekedted azt mi velünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál? És erõsen feddõzének vele.(HU)
Birák 8:2 Õ pedig monda nékik: Vajjon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-é Efraim szõlõmezgerlése, mint Abiézer [egész] szüretje?(HU)
Birák 8:3 Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet; hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?! Akkor lecsendesedék az õ felháborodott lelkök, mikor e beszédet mondotta vala.(HU)
Birák 8:4 Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ére, átkele azzal a háromszáz férfiúval, a kik vele valának, az üldözéstõl kifáradottan.(HU)
Birák 8:5 És monda a Sukkót férfiainak: Adjatok, kérlek, e népnek, mely engem követ, kenyeret, mert fáradtak, én pedig ûzöm Zébát és Sálmunáht, Midiánnak királyait.(HU)
Birák 8:6 És mondának Sukkót elõljárói: Zébának és Sálmunáhnak öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk a te seregednek?(HU)
Birák 8:7 Gedeon pedig monda: Ha kezembe adja az Úr Zébát és Sálmunáht, a pusztának tüskéivel és csalánjaival csépelem meg testeteket.(HU)
Birák 8:8 És felmenvén onnan Pénuelbe, hasonlóképen szóla azoknak is, és Pénuel férfiai [épen] úgy feleltek néki, a mint feleltek volt a Sukkót férfiai.(HU)
Birák 8:9 És szóla a Pénuel férfiainak is, mondván: Mikor békességben visszatérek, lerontom ezt a tornyot.(HU)
Birák 8:10 Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az õ seregök velök, mintegy tizenötezeren, mind a kik megmaradtak a Napkeletieknek egész táborából. Az elesettek [száma] százhúszezer fegyverfogható férfiú [volt.](HU)
Birák 8:11 És felméne Gedeon a sátorban lakók útján keletre Nobahtól és Jogbehától, és szétverte a tábort, pedig a tábor biztonságban [érezte magát].(HU)
Birák 8:12 És Zéba és Sálmunáh elfutottak; de õ utánok ment, és elfogta a Midián két királyát: Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész tábort.(HU)
Birák 8:13 Mikor pedig Gedeon, a Joás fia, visszatért a harczból a Heresz hágójától:(HU)
Birák 8:14 Megfogott egy gyermeket a sukkótbeliek közül, és tudakozódott tõle. Ez pedig felírta néki Sukkótnak elõljáróit és véneit, hetvenhét férfiút.(HU)
Birák 8:15 Mikor aztán a Sukkót férfiaihoz ment vala, monda: Ímhol Zéba és Sálmunáh, a kik miatt gúnyolódtatok velem, mondván: Vajjon Zéba és Sálmunáh öklét már kezedben tartod-é, hogy kenyeret adjunk kifáradott embereidnek?(HU)
Birák 8:16 És elõfogá a város véneit, és a pusztának töviseit és csalánjait [vévén], megtanítá azokkal Sukkótnak férfiait.(HU)
Birák 8:17 Azután Pénuel tornyát rontá le, és a város férfiait ölte meg.(HU)
Birák 8:18 És monda Zébának és Sálmunáhnak: Milyenek voltak azok a férfiak, a kiket a Thábor [hegyén] megöltetek? Õk pedig mondának: Mint a milyen te vagy, olyanok voltak õk is, és mindenik olyan arczú, mint egy-egy királyfi.(HU)
Birák 8:19 És monda: Az én atyámfiai, az én anyámnak fiai voltak azok. Él az Úr! ha életben hagytátok volna õket, én sem ölnélek meg titeket!(HU)
Birák 8:20 És monda Jéthernek, az õ elsõszülöttjének: Kelj fel, öld meg õket. De a fiú nem húzta ki kardját, mert fél vala, mivelhogy még gyermek vala.(HU)
Birák 8:21 És monda Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te és [te] ölj meg minket, mert a milyen a férfiú, olyan az õ ereje. És felkele Gedeon, és megölé Zébát és Sálmunáht, és elvevé az õ tevéiknek nyakán levõ ékességeket.(HU)
Birák 8:22 És mondának az Izráel férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a te fiad és a te fiadnak fia, mert megszabadítottál bennünket a Midiániták kezébõl.(HU)
Birák 8:23 És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek!(HU)
Birák 8:24 Azután monda nékik Gedeon: Egyet kívánok [csak] tõletek, hogy adja nékem mindenikõtök a zsákmányul ejtett fülön függõket; mert arany fülön függõik voltak azoknak, mivelhogy Izmaeliták valának.(HU)
Birák 8:25 És mondának: Örömest néked adjuk. És leterítettek egy ruhát, és mindenki arra dobá a fülön függõket, melyeket prédául ejtett.(HU)
Birák 8:26 Az arany fülön függõknek pedig, a melyeket elkért, súlya ezerhétszáz arany [siklus] volt, amaz ékességeken, függõkön és bíborruhákon kívül, a melyek a Midián királyain voltak, és az aranylánczok nélkül, a melyek tevéik nyakán valának.(HU)
Birák 8:27 És készíte abból Gedeon efódot, és helyhezteté azt a maga városában, Ofrában, és ott paráználkodott azután az egész Izráel, és lõn [ez] Gedeonnak és házanépének tõrbeejtésére.(HU)
Birák 8:28 Így aláztattak meg a Midiániták az Izráel fiai elõtt, és nem is emelték fel azután már fejüket, és megnyugovék a föld negyven esztendeig Gedeon idejében.(HU)
Birák 8:29 És [haza]tért Jerubbaál, a Joás fia, és megtelepedett otthon.(HU)
Birák 8:30 És Gedeonnak volt hetven fia, kik az õ ágyékából származtak, mert sok felesége volt néki.(HU)
Birák 8:31 És az õ ágyasa is, a ki Sikemben volt, szült néki egy fiat, és nevezé azt Abiméleknek.(HU)
Birák 8:32 És meghala Gedeon, a Joás fia, késõ vénségében, és eltemetteték atyjának, Joásnak sírjába, Ofrában, Abiezer [városában.(HU)
Birák 8:33 Lõn pedig, hogy mikor meghalt Gedeon, elfordulának az Izráel fiai [az Úrtól], és a Baálokkal paráználkodának, és a Baál-Beritet tevék istenökké.(HU)
Birák 8:34 És nem emlékezének meg az Izráel fiai az Úrról, az õ Istenökrõl, a ki õket megszabadította minden ellenségeik kezébõl köröskörül.(HU)
Birák 8:35 És nem cselekedének irgalmasságot a Jerubbaál Gedeon házával mind ama jók szerint, a melyeket õ tett vala az Izráellel.(HU)
Birák 9:1 És elméne Abimélek, a Jerubbaál fia Sikembe, az õ anyjának atyjafiaihoz, és beszélt velök, valamint az õ anyja atyjának egész nemzetségével, mondván:(HU)
Birák 9:2 Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden férfiának hallatára, melyik jobb néktek, hogy hetven férfiú uralkodjék-é rajtatok, Jerubbaálnak minden fia, [vagy] pedig [csak] egy ember uralkodjék felettetek? És emlékezzetek meg [arról], hogy én a ti csontotok és a ti testetek vagyok.(HU)
Birák 9:3 És elmondották anyjának testvérei róla mind e beszédeket Sikem minden férfiainak füle hallatára, és Abimélek felé hajlott az õ szívök, mert azt mondák: Atyánkfia õ!(HU)
Birák 9:4 És adának néki hetven ezüst [pénzt] a Baál-Beritnek házából, és ezzel [holmi] henyélõ és hiábavaló embereket fogadott magának Abimélek, a kik õt követék.(HU)
Birák 9:5 És elméne atyjának házához Ofrába, és megölé testvéreit, Jerubbaál fiait, a hetven férfiút egy kövön, és csak Jóthám maradt meg, Jerubbaálnak legkisebb fia, mert ez elrejtõzött.(HU)
Birák 9:6 És összegyülekezék Sikemnek egész polgársága, és Millónak egész háza, és elmenének és királylyá választák Abiméleket az alatt a magas tölgy alatt, a mely Sikemben [áll.](HU)
Birák 9:7 Mikor pedig [ezt] elbeszélték vala Jóthámnak, elment és megállott a Garizim hegy tetején, és nagy felszóval kiálta, [és így] szóla hozzájuk: Hallgassatok rám, Sikem férfiai, hogy reátok is hallgasson az Isten!(HU)
Birák 9:8 [Egyszer] elmenvén elmentek a fák, hogy királyt válaszszanak magoknak, és mondának az olajfának: Uralkodjál felettünk!(HU)
Birák 9:9 De az olajfa [így] felelt nékik: Elhagyjam az én kövérségemet, a melylyel tisztelnek Istent és embereket, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?(HU)
Birák 9:10 Akkor a fügefának szólottak a fák: Jer el te, [és] uralkodjál rajtunk!(HU)
Birák 9:11 De a fügefa [is] azt mondta nékik: Elhagyjam-é édességemet és jó gyümölcseimet, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?(HU)
Birák 9:12 Azután a szõlõtõnek mondák a fák: Jer el te, uralkodjál rajtunk.(HU)
Birák 9:13 Azonban a szõlõtõ [is] azt mondta nékik: Elhagyjam-é mustomat, a mely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?(HU)
Birák 9:14 Mondának végre a fák mindnyájan a galagonyabokornak: Jer el te, uralkodjál mi rajtunk.(HU)
Birák 9:15 És monda a galagonyabokor a fáknak: Ha igazán királylyá kentek engem magatok felett, jõjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban: [de] hogyha nem, jõjjön tûz ki a galagonyabokorból, és égesse meg a Libanonnak czédrusait.(HU)
Birák 9:16 Hát ti is most igazán és becsületesen cselekedtetek-é, hogy Abiméleket tettétek királylyá, és jól cselekedtetek-é Jerubbaállal és házanépével, és úgy bántatok-é vele, a mint megérdemelte?(HU)
Birák 9:17 Mert érettetek harczolt atyám, és még életével [is] semmit nem gondolván, mentett meg titeket a Midiánnak kezébõl.(HU)
Birák 9:18 Ti pedig most felkeltetek az én atyámnak háza ellen, és megöltétek gyermekeit, hetven férfiút egy kövön, és királylyá választottátok Sikem férfiai felett Abiméleket, az õ szolgálójának fiát, mert atyátokfia!(HU)
Birák 9:19 Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaállal és az õ házával a mai napon, örüljetek Abiméleknek, és örüljön õ is néktek;(HU)
Birák 9:20 De hogyha nem, jõjjön tûz ki Abimélekbõl, és emészsze meg Sikem férfiait és Milló házát, és származzék tûz Sikem férfiaiból és Milló házából, és emészsze meg Abiméleket!(HU)
Birák 9:21 És elfutott Jóthám, és elmenekült, és elment Beérbe az õ atyjafia, Abimélek elõl, és ott telepedett meg.(HU)
Birák 9:22 Mikor pedig uralkodék Abimélek Izráel felett három esztendeig:(HU)
Birák 9:23 Egy gonosz lelket bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé, és pártot ütöttek Sikem férfiai Abimélek ellen,(HU)
Birák 9:24 Hogy eljõjjön a Jerubbaál hetven fián elkövetett kegyetlenség [büntetése,] és szálljon az õ vérök Abimélekre, testvérökre, a ki megölte õket, és Sikem férfiaira, a kik az õ kezeit megerõsítették, hogy megölje az õ atyjafiait.(HU)
Birák 9:25 És lest vetének néki a Sikem férfiai a hegyeknek tetején, és kiraboltak mindenkit, a ki elment mellettök az úton, mely dolgot megmondák Abiméleknek.(HU)
Birák 9:26 És eljött Gaál, Ebed fia és az õ atyjafiai, és bementek Sikembe, és bízának õ hozzá Sikem férfiai.(HU)
Birák 9:27 Annyira, hogy kimenvén a mezõre, leszüretelték szõlõiket, [mindjárt] ki is taposták, és örömünnepet ültek, és bementek az õ istenöknek házába, és ettek és ittak, és szidalmazták Abiméleket.(HU)
Birák 9:28 És monda Gaál, Ebed fia: Kicsoda Abimélek és kicsoda Sekem, hogy szolgáljunk néki? Nem Jerubbaál fia-é õ, és [nem] Zebul-é az õ kormányzója? Ti szolgáljátok Hámornak, Sekem atyjának férfiait; de miért szolgálnánk mi?(HU)
Birák 9:29 Csak volna az én kezemben e nép, [majd] elûzném Abiméleket. És monda Abiméleknek: Öregbítsd meg seregedet, és jõjj ki!(HU)
Birák 9:30 Mikor pedig meghallotta Zebul, a városnak kormányzója, Gaálnak, az Ebed fiának beszédit, nagy haragra gyulladt,(HU)
Birák 9:31 És követeket küldött Abimélekhez Thormába, [ezt] izenvén: Ímé Gaál, az Ebed fia és az õ testvérei Sikembe jöttek, és fellázítják a várost te ellened.(HU)
Birák 9:32 Most azért készülj fel éjszaka, te és a te néped, mely veled van, és állj lesbe a mezõn.(HU)
Birák 9:33 És reggel, napfelköltekor korán kelj fel, és törj a városra, és mikor õ és az õ népe kivonul ellened: cselekedjél vele a szerint, a mint akarod.(HU)
Birák 9:34 És felkelt Abimélek és az egész nép, a mely vele volt, éjszaka, és lesbe állottak Sikem ellen négy csapatban.(HU)
Birák 9:35 És kijött Gaál, az Ebed fia és megállott a város kapujának nyílásában. És felkelt Abimélek is, meg a nép is, mely vele volt, a lesbõl.(HU)
Birák 9:36 És a mint meglátta Gaál a csapatot, monda Zebulnak: Ímé nép jõ alá a hegyeknek tetejérõl. Zebul pedig monda néki: A hegyek árnyékát nézed férfiaknak.(HU)
Birák 9:37 De Gaál [csak] folytatta beszédét, és monda: Ímé [egy másik] csapat meg az ország közepébõl jõ alá; a [harmadik] csapat pedig a jós-tölgyfa útján jõ.(HU)
Birák 9:38 Ekkor monda néki Zebul: Hol van most szád, melylyel mondád: Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljunk néki? Nem ez a nép-é az, a melyet kisebbítettél? No, most vonulj ki ellene, és harczolj vele.(HU)
Birák 9:39 És kivonult Gaál Sikem polgárainak élén, és megütközött Abimélekkel.(HU)
Birák 9:40 De Abimélek megfutamította, úgy hogy elmenekült elõle, és sok sebesült elesett a kapu bejáratáig.(HU)
Birák 9:41 Abimélek pedig Arumában maradt, és Zebul elûzte Gaált és atyjafiait, hogy ne lakjanak Sikemben.(HU)
Birák 9:42 És lõn, hogy másnap kiméne a nép a mezõre, és megmondák Abiméleknek.(HU)
Birák 9:43 És az vette az õ népét, és három csapatra osztotta el, és lesbe állott a mezõn; és látta, hogy ímé a nép jõ ki a városból. Rájok támadt, és megverte õket.(HU)
Birák 9:44 És Abimélek és az a csapat, a mely vele volt, megtámadta és megszállotta a város kapuját; [a másik] két csapat pedig megtámadta mind a mezõn levõket, és megverte õket.(HU)
Birák 9:45 És Abimélek egész nap vívta a várost, mígnem bevette a várost, és a népet, mely benne volt, leölte: a várost pedig lerombolta, és behinté azt sóval.(HU)
Birák 9:46 Mikor pedig [ezt] meghallották Sikem tornyának minden férfiai, az El- Berith [isten] házának várába mentek.(HU)
Birák 9:47 És mikor Abiméleknek elmondották, hogy Sikem tornyának minden férfiai [ott] gyûltek össze:(HU)
Birák 9:48 Felment Abimélek a Sálmon hegyére, õ és az egész nép, mely vele volt, és fejszét vett kezébe, és faágakat vágott le, és azokat felszedte, és vállára rakta, és monda a népnek, a mely vele volt: A mit láttatok, hogy cselekedtem, ti is azt tegyétek gyorsan, mint én.(HU)
Birák 9:49 Erre az egész népbõl kiki vágott magának ágakat, és követték Abiméleket, és lerakták [a fát] a vár körül, és tûzzel rájuk gyujtották a várat, úgy hogy meghaltak a Sikem tornyának minden férfiai, közel ezer férfi és asszony.(HU)
Birák 9:50 Abimélek pedig elment Thébesbe, és táborba szállott Thébes ellen, és bevette azt.(HU)
Birák 9:51 De egy erõs torony volt a város közepén, és oda menekült minden férfi és asszony, és a városnak minden lakosa; [ezt] magukra zárták, és a toronynak padlására mentek fel.(HU)
Birák 9:52 És Abimélek oda ment a toronyig, és ostrom alá vette azt, és egészen a torony ajtajáig közeledett, hogy azt tûzzel égesse fel.(HU)
Birák 9:53 Akkor egy asszony egy malomkõdarabot gördített le Abimélek fejére, és bezúzta koponyáját.(HU)
Birák 9:54 Ki mindjárt oda hívta fegyverhordozó apródját, és monda néki: Vond ki kardodat, és ölj meg engem, hogy ne mondják felõlem: Asszony ölte meg õt! És keresztülszúrta õt az apród, és meghalt.(HU)
Birák 9:55 Mikor pedig az Izráel férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, kiki visszatért a maga helyére.(HU)
Birák 9:56 Így fizetett meg Isten Abiméleknek azért a gonoszságért, melyet atyja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.(HU)
Birák 9:57 És a Sikem férfiainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és reájuk szállott Jóthámnak, a Jerubbaál fiának átka.(HU)
Birák 10:1 Támada pedig Abimélek után az Izráel megszabadítására Thóla, Puának, a Dodó fiának fia, Issakhár nemzetségébõl való, a ki Sámirban lakott, az Efraim hegységben.(HU)
Birák 10:2 És bíráskodék Izráelben huszonhárom esztendeig, és meghala, és eltemetteték Sámirban.(HU)
Birák 10:3 Õ utána következett Jáir, a gileádbeli, és ítélé Izráelt huszonkét esztendeig.(HU)
Birák 10:4 Ennek harmincz fia volt, kik harmincz szamárcsikón nyargaltak, és volt nékik harmincz városuk, melyeket mind e mai napig Jáir faluinak neveznek, melyek Gileád földén vannak.(HU)
Birák 10:5 És meghalt Jáir, és eltemetteték Kámonban.(HU)
Birák 10:6 De az Izráel fiai újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei elõtt, mert szolgáltak a Baáloknak és Astarótnak, és Sziria isteneinek, és Sidon isteneinek, és Moáb isteneinek, és az Ammon fiai isteneinek, és a Filiszteusok isteneinek, és elhagyták az Urat, és nem szolgáltak néki.(HU)
Birák 10:7 Felgerjedett azért az Úrnak haragja Izráel ellen, és adá õket a Filiszteusoknak és az Ammon fiainak kezökbe.(HU)
Birák 10:8 És [ezek] szorongatták és nyomorgatták az Izráel fiait attól az évtõl [fogva] tizennyolcz esztendõn keresztül, Izráelnek minden fiait a kik a Jordánon túl valának az Emoreusoknak földén, mely Gileádban van.(HU)
Birák 10:9 És átkeltek az Ammon fiai a Jordánon, hogy hadakozzanak Júda és Benjámin ellen és az Efraim háza ellen, és felette igen szorongattaték az Izráel.(HU)
Birák 10:10 Akkor az Úrhoz kiáltottak az Izráel fiai, mondván: Vétkeztünk te ellened, mert elhagytuk a mi Istenünket, és szolgáltunk a Baáloknak.(HU)
Birák 10:11 Az Úr pedig monda az Izráel fiainak: Nemde én szabadítottalak-é meg benneteket az Égyiptombeliektõl, az Emoreusoktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól,(HU)
Birák 10:12 És a Sidonbeliektõl, az Amálekitáktól és a Maonitáktól, mikor titeket szorongattak, és ti én hozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket az õ kezökbõl?(HU)
Birák 10:13 És ti [mégis] elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok; annakokáért többé nem szabadítlak meg titeket ezután.(HU)
Birák 10:14 Menjetek és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, a kiket választottatok, szabadítsanak meg azok benneteket a ti nyomorúságtoknak idején.(HU)
Birák 10:15 Felelének pedig az Izráel fiai az Úrnak: Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, a mint jónak látszik a te szemeid elõtt, csak most az egyszer szabadíts [még] meg, kérünk!(HU)
Birák 10:16 És elvetették maguktól az idegen isteneket, és szolgáltak az Úrnak. És megesett az õ szíve az Izráel nyomorúságán.(HU)
Birák 10:17 És összegyülekeztek az Ammon fiai, és táborba szállottak Gileádban, és összegyûltek az Izráel fiai [is], és Mispában táboroztak.(HU)
Birák 10:18 És Gileád népe és fejedelmei egyik a másikától kérdezgették: Ki az a férfiú, a ki megkezdi a harczot az Ammon fiai ellen? Legyen az feje Gileád összes lakóinak!(HU)
Birák 11:1 A Gileádból való Jefte pedig nagy hõs volt, és [egy] parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.(HU)
Birák 11:2 De [mikor] Gileádnak a felesége [is] szült néki fiakat, és megnõttek az õ feleségének fiai: akkor elûzték Jeftét és azt mondták néki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia.(HU)
Birák 11:3 És elfutott Jefte az õ atyjafiai elõl, és Tób földén telepedett meg, és henyélõ emberek gyûltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.(HU)
Birák 11:4 És történt napok mulva, hogy az Ammon fiai harczba keveredtek Izráellel.(HU)
Birák 11:5 És lõn, hogy a mint harczolni [kezdtek] az Ammon fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földérõl.(HU)
Birák 11:6 És mondának Jeftének: Jer el, és légy nékünk fejedelmünk, és harczoljunk az Ammon fiai ellen.(HU)
Birák 11:7 Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-é, a kik engem meggyûlöltetek, és kiûztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?(HU)
Birák 11:8 És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jõjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy mi nékünk fejünk, és Gileád minden lakosinak.(HU)
Birák 11:9 És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja õket az Úr: [igazán] fejetekké leszek?(HU)
Birák 11:10 Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekeszünk!(HU)
Birák 11:11 És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette õt. És megmondá Jefte minden beszédit az Úr elõtt Mispában.(HU)
Birák 11:12 És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, [ezt] izenvén: Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen?(HU)
Birák 11:13 És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel az én földemet, mikor Égyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel.(HU)
Birák 11:14 Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;(HU)
Birák 11:15 És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét, sem az Ammon fiainak földét;(HU)
Birák 11:16 Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,(HU)
Birák 11:17 Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és [így] Izráel ott maradt Kádesben.(HU)
Birák 11:18 És mikor [tovább] vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felõl érkezett a Moáb földéhez, és [ott] táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.(HU)
Birák 11:19 Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.(HU)
Birák 11:20 De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az õ határán, hanem összegyûjtötte Szihon az õ egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harczolt az Izráel ellen.(HU)
Birák 11:21 Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték õket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát.(HU)
Birák 11:22 És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.(HU)
Birák 11:23 És mikor az Úr, az Izráel Istene [maga] ûzte ki az Emoreusokat az õ népe, az Izráel elõl, most te akarnád ezt elfoglalni?(HU)
Birák 11:24 Hát nem úgy van-é, hogy a mit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, a kiket az Úr, a mi Istenünk ûzött ki mi elõlünk.(HU)
Birák 11:25 És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál, Czippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é [ez] az Izráellel, és hadakozott-é valaha ellenük?(HU)
Birák 11:26 Míg Izráel Hesbonban és annak mezõvárosaiban, Aroerben és ennek mezõvárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz esztendõn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az idõben?(HU)
Birák 11:27 Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harczolsz ellenem. Az Úr, a biró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az Ammon fiai között.(HU)
Birák 11:28 De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, a melyeket izent néki.(HU)
Birák 11:29 Jeftén pedig lõn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispébõl felvonult az Ammon fiai ellen.(HU)
Birák 11:30 És fogadást tõn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestõl kezembe adod az Ammon fiait:(HU)
Birák 11:31 Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján elõmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égõáldozatul.(HU)
Birák 11:32 És kivonult Jefte az Ammon fiai ellen, hogy hadakozzék velök, és kezébe adá néki azokat az Úr.(HU)
Birák 11:33 És veré õket Aroertõl fogva mindaddig, míg mennél Minnithbe, húsz városon át, és egész Abel-Keraminig nagy vérontással, és az Ammon fiai megaláztattak az Izráel fiai elõtt.(HU)
Birák 11:34 Mikor pedig méne Jefte Mispába az õ házához: ímé az õ leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ez volt az õ egyetlenegyje, mert nem volt néki [kivülötte] sem fia, sem leánya.(HU)
Birák 11:35 És mikor meglátta õt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.(HU)
Birák 11:36 Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút.(HU)
Birák 11:37 És monda az õ atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; ereszsz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szûzességemen leánybarátaimmal.(HU)
Birák 11:38 És õ monda: Menj el. És elbocsátá õt két hónapra. Az pedig elment és az õ leánybarátai, és siratta az õ szûzességét a hegyeken.(HU)
Birák 11:39 És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az õ felõle való fogadást, a melyet tett, és õ [soha] nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,(HU)
Birák 11:40 Hogy esztendõnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsõítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendõnként négy napon át.(HU)
Birák 12:1 Összegyûlének pedig az Efraim férfiai, és általmenének északra, és mondának Jeftének: Miért szállottál harczba az Ammon fiaival, és [miért] nem hívtál minket is, hogy menjünk veled? [Most azért] a te házadat megégetjük te veled együtt tûzzel.(HU)
Birák 12:2 És monda Jefte nékik: Nagy háborúságunk volt, nékem és az én népemnek, az Ammon fiaival: és hívtalak titeket; de ti nem szabadítottatok meg engem az õ kezökbõl.(HU)
Birák 12:3 És a mikor láttam, hogy ti nem [akartok] segíteni, koczkára vetém saját életemet, és általmenék az Ammon fiai ellen, az Úr pedig kezembe adta õket. És most miért jöttetek fel hozzám, hogy hadakozzatok én ellenem?(HU)
Birák 12:4 És [ekkor] egybegyûjté Jefte Gileádnak minden férfiait, és megtámadta Efraimot, és megverték Gileád férfiai Efraimot, mert azt mondották: Efraim szökevényei vagytok ti, kik Gileádban, Efraim és Manassé között [laktok.](HU)
Birák 12:5 És elfoglalák a Gileádbeliek Efraim elõtt a Jordán réveit, és lõn, hogy mikor az Efraim közül való menekülõk azt mondják vala: Hadd menjek által: azt kérdezték tõlük a gileádbeli férfiak Efraimbeli vagy-é? És [ha az azt] mondotta: nem!(HU)
Birák 12:6 Akkor azt mondák néki: Mondd: Sibboleth! És ha Szibbolethet mondott, mert nem tudta úgy kimondani, akkor megfogták õt és megölték a Jordán réveinél, és elesett ott abban az idõben az Efraimbeliek közül negyvenkétezer.(HU)
Birák 12:7 Ítélé pedig Jefte Izráelt hat esztendeig, és meghalt Jefte, a Gileádbeli, és eltemetteték Gileád egyik városában.(HU)
Birák 12:8 És ítélé õ utána az Izráelt Ibsán, ki Bethlehembõl való volt.(HU)
Birák 12:9 Ennek harmincz fia volt és harmincz leányt házasított ki, és harmincz leányt hozott be kivül az õ fiainak, és itélé Izráelt hét esztendeig.(HU)
Birák 12:10 És meghala Ibsán, és eltemetteték Bethlehemben.(HU)
Birák 12:11 És bíráskodék õ utána Élon Izráelben, ki a Zebulon nemzetségébõl való volt, és ítélé Izráelt tíz esztendeig.(HU)
Birák 12:12 És meghalt Élon, a Zebulonbeli, és eltemetteték Ajalonban, Zebulon földén.(HU)
Birák 12:13 Õ utána pedig Abdon bíráskodott Izráelben, a Pireathonita Hillel fia.(HU)
Birák 12:14 Ennek negyven fia és harmincz unokája volt, kik hetven szamárcsikón nyargaltak, és ítélte Izráelt nyolcz esztendeig.(HU)
Birák 12:15 És meghalt Abdon, a Pireathonita Hillel fia, és eltemetteték Pireathonban, Efraim földén, az Amálekiták hegységén.(HU)
Birák 13:1 Az Izráel fiai pedig újra gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei elõtt, azért az Úr õket a Filiszteusoknak kezébe adá negyven esztendeig.(HU)
Birák 13:2 És élt [ebben az idõben] egy férfiú Czórából, a Dán nemzetségébõl való, névszerint Manoah, kinek felesége magtalan volt, és nem szült.(HU)
Birák 13:3 És megjelent az Úrnak angyala az asszonynak, és monda néki: Ímé most magtalan vagy, és nem szültél; de terhes leszesz, és fiat szülsz.(HU)
Birák 13:4 Azért most megójjad magad, és ne igyál se bort, se [más] részegítõ italt, és ne egyél semmi tisztátalant.(HU)
Birák 13:5 Mert íme terhes leszesz, és fiat szülsz, és beretva ne érintse annak fejét, mert Istennek szenteltetett lesz [az] a gyermek anyjának méhétõl fogva, és õ kezdi [majd] megszabadítani Izráelt a Filiszteusok kezébõl.(HU)
Birák 13:6 És elment az asszony, és elbeszélte [ezt] férjének, mondván: Istennek egy embere jöve hozzám, kinek tekintete olyan volt, mint az Isten angyalának tekintete, igen rettenetes, úgy hogy meg [sem mertem] kérdezni, hogy honnan való, és õ sem mondotta meg nékem a nevét.(HU)
Birák 13:7 És monda nékem: Íme terhes leszesz, és fiat fogsz szülni; azért most se bort, se [más] részegítõ italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél, mert Istennek szentelt lesz [az] a gyermek, anyja méhétõl fogva halála napjáig.(HU)
Birák 13:8 Manoah pedig az Úrhoz könyörgött, és monda: Kérlek, Uram! az Istennek amaz embere, a kit küldöttél volt, hadd jõjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendõ gyermekkel.(HU)
Birák 13:9 És meghallgatá az Isten Manoah kérését, mert az Istennek angyala megint eljött az asszonyhoz, mikor az a mezõn ült, és az õ férje Manoah nem volt vele.(HU)
Birák 13:10 Akkor az asszony elsietett, és elfutott, és elbeszélé férjének, és monda néki: Ímé megjelent nékem az a férfiú, a ki a multkor hozzám jött.(HU)
Birák 13:11 És felkelt, és elment Manoah az õ felesége után, és mikor odaért [ahhoz] a férfiúhoz, monda néki: Te vagy-é az a férfiú, a ki ez asszonynyal beszéltél? És monda: Én vagyok.(HU)
Birák 13:12 És monda Manoah: Ha beteljesedik ígéreted, miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék õ?(HU)
Birák 13:13 Az Úrnak angyala pedig monda Manoáhnak: Mindentõl, a mit [csak] mondottam az asszonynak, õrizkedjék.(HU)
Birák 13:14 Mindabból, a mi csak a bor[termõ] szõlõbõl származik, ne egyék, és bort és [más] részegítõ italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne egyék. Mindazt, a mit parancsoltam néki, tartsa meg.(HU)
Birák 13:15 És monda Manoah az Úr angyalának: Kérlek, hadd tartóztassunk meg téged, hogy készítsünk néked egy kecskegödölyét.(HU)
Birák 13:16 De az Úrnak angyala így szólt Manoáhhoz: Ha megmarasztasz [is, ]nem eszem kenyeredbõl, és ha áldozatot készítesz, az Úrnak áldozd azt. Mert Manoah nem tudta, hogy az Úrnak angyala vala.(HU)
Birák 13:17 És monda Manoah az Úr angyalának: Kicsoda a te neved, hogy ha [majd] beteljesedik a te beszéded, tisztességgel illethessünk téged.(HU)
Birák 13:18 És monda néki az Úrnak angyala: Miért kérdezõsködöl nevem után, a mely olyan csodálatos?(HU)
Birák 13:19 Mikor aztán Manoah a kecskegödölyét és ételáldozatot vette, és megáldozá azt egy sziklán az Úrnak: csodadolgot cselekedék Manoahnak és feleségének szeme láttára:(HU)
Birák 13:20 Tudniillik, mikor a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában felszállott az Úrnak angyala. Mikor pedig ezt meglátták Manoah és az õ felesége, arczczal a földre borultak.(HU)
Birák 13:21 És többé nem jelent meg az Úrnak angyala Manoáhnak és feleségének. Ekkor tudta meg Manoah, hogy az Úrnak angyala volt az.(HU)
Birák 13:22 És monda Manoah az õ feleségének: Meghalván meghalunk, mert az Istent láttuk.(HU)
Birák 13:23 Akkor monda néki az õ felesége: Ha meg akart volna ölni az Úr minket, nem fogadta volna el kezünkbõl az egészen égõáldozatot és az ételáldozatot, és nem mutatta volna nékünk mindezeket, sem pedig nem hallatott volna velünk ilyeneket.(HU)
Birák 13:24 És szült az asszony fiat, és nevezé annak nevét Sámsonnak, és felnevekedék a gyermek, és megáldá õt az Úr.(HU)
Birák 13:25 És kezdé az Úrnak lelke õt indítani a Dán táborában, Czóra és Estháol között.(HU)
Birák 14:1 És lement Sámson Timnátba, és meglátott egy nõt Timnátban a Filiszteusok lányai közül.(HU)
Birák 14:2 És mikor [haza]ment, elbeszélte [ezt] atyjának és anyjának, és monda: Egy nõt láttam Timnátban a Filiszteusok leányai között, most azért vegyétek õt nékem feleségül.(HU)
Birák 14:3 És monda néki az õ atyja és anyja: Hát nincsen a te atyádfiainak és az én egész népemnek leányai között nõ, hogy te elmégy, hogy feleséget végy a körülmetéletlen Filiszteusok közül? És monda Sámson az õ atyjának: Õt vegyed nékem, mert [csak] õ kedves az én szemeim elõtt.(HU)
Birák 14:4 Az õ atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy õ alkalmatosságot keres a Filiszteusok ellen, mert abban az idõben a Filiszteusok uralkodtak Izráel felett.(HU)
Birák 14:5 És lement Sámson az õ atyjával és anyjával Timnátba, és mikor Timnátnak szõlõhegyéhez értek, íme [egy] oroszlánkölyök [jött] ordítva elébe.(HU)
Birák 14:6 És felindítá õt az Úrnak lelke, és [úgy] kettészakasztá azt, mint a hogyan kettészakasztatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, a mit cselekedett.(HU)
Birák 14:7 És mikor leérkezett, beszélt a nõvel, a ki kedves volt Sámson szemei elõtt.(HU)
Birák 14:8 Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy õt hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét: hát íme egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében, és méz.(HU)
Birák 14:9 És kiszedte azt markaiba, és a mint ment-mendegélt, eszegetett belõle, és mikor hazaért atyjához és anyjához, adott abból nékik is, és azok is ettek; de nem mondta meg nékik, hogy az oroszlán holttetemébõl vette ki a mézet.(HU)
Birák 14:10 És azután lement az õ atyja [ahhoz] a nõhöz, és Sámson lakodalmat tartott ott, mert úgy szoktak cselekedni az ifjak.(HU)
Birák 14:11 Mikor pedig meglátták õt a [Filiszteusok,] harmincz társat adtak mellé, hogy legyenek õ vele.(HU)
Birák 14:12 És monda nékik Sámson: Hadd vessek elõtökbe egy találós mesét, ha azt megfejtitek nékem a lakodalom hét napja alatt és kitaláljátok; adok néktek harmincz inget és harmincz öltözõ ruhát;(HU)
Birák 14:13 De ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nékem harmincz inget és harmincz öltözõ ruhát. Azok pedig mondának néki: Add elõ találós mesédet, hadd halljuk.(HU)
Birák 14:14 Õ pedig monda nékik:(HU)
Birák 14:15 Lõn annakokáért heted napon, mondának Sámson feleségének: Vedd reá férjedet, hogy fejtse meg nékünk a találós mesét, hogy valamiképen meg ne égessünk téged és a te atyádnak házát tûzzel; [vagy] azért hívtatok [ide] minket, hogy koldussá tegyetek bennünket, vagy nem?(HU)
Birák 14:16 És sírt a Sámson felesége õ elõtte, és monda: Bizony te gyûlölsz engem, és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nékem sem fejtetted meg. Õ pedig monda néki: Íme még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát néked mondanám meg?(HU)
Birák 14:17 Az pedig hét napon át sírdogált elõtte, a meddig a lakodalom tartott. [Végre] a hetedik napon megmondá néki, mert [folyvást] zaklatta õt. Õ pedig [aztán] megfejté a találós mesét népe fiainak.(HU)
Birák 14:18 És mondának néki a város férfiai a hetedik napon, mielõtt még a nap lement volna: Mi édesebb, mint a méz,(HU)
Birák 14:19 Ekkor felindítá õt az Úrnak lelke, és elment Askelonba, és megölt közülök harmincz férfiút, és elvette ruhájukat és azoknak adta ez öltözõ ruhákat, a kik a találós mesét megoldották. És felgerjedett haragjában elment az õ atyjának házához.(HU)
Birák 14:20 A Sámson felesége pedig férjhez ment az õ egyik társához, a kit társaságába vett vala.(HU)
Birák 15:1 Lõn pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson az õ feleségét, egy kecskegödölyét [vivén] néki, és monda: Bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá õt bemenni az õ atyja.(HU)
Birák 15:2 És monda annak atyja: Azt gondoltam, hogy gyûlölve gyûlölöd õt, azért odaadtam õt a te társadnak; de hát vajjon húga nem szebb-é nálánál? Legyen õ helyette most az a tied.(HU)
Birák 15:3 És monda néki Sámson: Teljesen igazam lesz most a Filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nékik.(HU)
Birák 15:4 És elment Sámson, és összefogdosott háromszáz rókát, és csóvákat vévén, a [rókák] farkait egymáshoz kötözé, és egy-egy csóvát tett [minden] két [rókának] farka közé.(HU)
Birák 15:5 És meggyújtá tûzzel a csóvákat, és beeresztette azokat a Filiszteusok gabonájába, és felgyújtá a gabonakalangyákat, az álló vetéseket, a szõlõket és az olajfaerdõket.(HU)
Birák 15:6 Akkor mondának a Filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondák: Sámson, Thimneus veje, mert elvette [tõle] az õ feleségét, és adta azt az õ társának. Felmenének annakokáért a Filiszteusok, és megégeték az asszonyt és annak atyját tûzzel.(HU)
Birák 15:7 Sámson pedig monda nékik: Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.(HU)
Birák 15:8 És megverte õket keményen válluktól tomporukig, és lement és lakott Ethamban, a sziklabarlangban.(HU)
Birák 15:9 A Filiszteusok pedig felmentek, és megszállották Júdát, és Lehiben telepedtek le.(HU)
Birák 15:10 Akkor mondának a Júda férfiai: Miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint õ cselekedett mi velünk.(HU)
Birák 15:11 Ekkor háromezer ember ment le Júdából Ethamba, a sziklabarlanghoz, és monda Sámsonnak: Nem tudod-é, hogy a Filiszteusok uralkodnak mi rajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Õ pedig monda nékik: A miképen cselekedtek õk velem, én is úgy cselekedtem velök.(HU)
Birák 15:12 És mondának néki: [Azért] jöttünk le, hogy megkötözzünk, és hogy a Filiszteusok kezébe adjunk téged. Sámson pedig monda nékik: Esküdjetek meg nékem, hogy ti nem rohantok reám.(HU)
Birák 15:13 És azok felelének néki, mondván: Nem! csak megkötözvén megkötözünk, és kezökbe adunk; de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték õt két új kötéllel, és felvezették õt a kõszikláról.(HU)
Birák 15:14 És mikor Lehi felé közeledett, és a Filiszteusok [már] ujjongtak elébe: felindítá õt az Úrnak lelke, és olyanok lettek a karján levõ kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tûz és lemállottak a kötések kezeirõl.(HU)
Birák 15:15 És egy nyers szamárállcsontot talála, és kinyújtván kezét, felvevé azt, és agyonvert vele ezer embert.(HU)
Birák 15:16 És monda Sámson:(HU)
Birák 15:17 És mikor ezt elmondotta, elvetette kezébõl az állcsontot, és elnevezé azt a helyet Ramath-Lehinek.(HU)
Birák 15:18 Azután megszomjúhozék felette igen és felkiáltott az Úrhoz, és monda: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy gyõzelmet, és most szomjan [kell] meghalnom, és a körülmetéletlenek kezébe jutnom.(HU)
Birák 15:19 Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt, és víz fakadt ki abból. Õ pedig ivott, ereje megtért, és megéledett. Azért neveztetik a "segítségül hívás forrásának" [e hely] Lehiben mind e mai napig,(HU)
Birák 15:20 És ítélé [Sámson] Izráelt a Filiszteusok idejében húsz esztendeig.(HU)
Birák 16:1 És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá.(HU)
Birák 16:2 A gázabelieknek pedig [mikor] [megmondották,] mondván: Ide jött Sámson! körülvevék õt, és leselkedének õ utána egész éjszakán át a város kapujában, és hallgatóztak egész éjjel, [és azt] mondták: Reggel, ha világos lesz, megöljük õt.(HU)
Birák 16:3 És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt, és megfogván a város kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat, és vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal szemben fekszik.(HU)
Birák 16:4 És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, a kinek neve Delila volt.(HU)
Birák 16:5 És felmenének õ hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és mondának néki: Kérdezd ki õt és tudd meg, miben áll az õ nagy ereje, és miképen vehetünk rajta erõt, hogy megkötözzük és megkínozzuk õt, és mi mindenikünk adunk néked ezerszáz ezüst [siklust.(HU)
Birák 16:6 És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, miben van a te nagy erõd és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged.(HU)
Birák 16:7 És felele néki Sámson: Ha megkötöznek hét nyers gúzszsal, melyek még meg nem száradtak, akkor elgyengülök és [olyan] leszek, mint más ember.(HU)
Birák 16:8 Akkor hoztak néki a Filiszteusok fejedelmei hét nyers gúzst, a mely még nem volt száraz, és megkötözé õt azzal.(HU)
Birák 16:9 A lesben állók pedig ott vártak annál a hálókamarában. És monda néki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképen elszakad a csepûfonal, ha tûz éri, - és ki nem tudódék, miben volt az õ ereje.(HU)
Birák 16:10 És monda Delila Sámsonnak: Ímé rászedtél, és hazugságot szóltál nékem, most mondd meg [igazán], hogy mivel lehet téged megkötözni?(HU)
Birák 16:11 Õ pedig monda néki: Ha erõsen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még semmi dolgot nem végeztek, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más ember.(HU)
Birák 16:12 És vett Delila új köteleket, és megkötözte õt velük, és monda néki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! (mert ott leselkedtek utána a hálókamarában). De õ letépte azokat karjairól, mint a fonalat.(HU)
Birák 16:13 És monda Delila Sámsonnak: Meddig fogsz még rászedni engem és hazudni nékem? Mondd meg [egyszer már], mivel kötöztethetel meg? - Õ pedig monda néki: Ha összeszövöd az én fejemnek hét fonatékját a nyüstfonállal.(HU)
Birák 16:14 És szeggel megerõsítvén a [zugolyt,] monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugolyszeget és a nyüstfonalat.(HU)
Birák 16:15 Ekkor monda néki [Delila:] Miképen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erõd?(HU)
Birák 16:16 Mikor aztán õt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte õt: halálosan belefáradt a lelke,(HU)
Birák 16:17 És kitárta elõtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétõl fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tõlem az én erõm, és megerõtlenedem, és [olyan] leszek, mint akármely ember.(HU)
Birák 16:18 És mikor látta Delila, hogy kitárta volna elõtte egész szívét, elküldött, és elhívatá a Filiszteusok fejedelmeit, és ezt izené: Jõjjetek fel ez egyszer, mert õ kitárta nékem egész szívét. És felmentek õ hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és a pénzt [is] felvitték kezökben.(HU)
Birák 16:19 És elaltatta õt az õ térdein, és elõhívott egy férfiút, és lenyíratta az õ fejének hét fonatékát, és kezdé õt kínozni. És eltávozott tõle az õ ereje.(HU)
Birák 16:20 És monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az õ álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom [a kötelékeket]; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott õ tõle.(HU)
Birák 16:21 De a Filiszteusok megfogták õt, és kiszúrták szemeit, és levezették õt Gázába, és ott megkötözték két vaslánczczal, és õrölnie kellett a fogházban.(HU)
Birák 16:22 De az õ fejének haja újra kezdett nõni, miután megnyíretett.(HU)
Birák 16:23 És mikor a Filiszteusok fejedelmei összegyûltek, hogy az õ istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.(HU)
Birák 16:24 És [mikor] látta õt a nép, dícsérték az õ istenöket, mert - mondának - kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és a ki sokakat megölt mi közülünk.(HU)
Birák 16:25 Lõn pedig, hogy mikor megvídámult az õ szívök, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játszék elõttünk. És elõhívák Sámsont a fogházból, és játszék õ elõttük, és az oszlopok közé állították õt.(HU)
Birák 16:26 Sámson pedig monda a fiúnak, a ki õt kézenfogva vezette: Ereszsz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, a melyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk.(HU)
Birák 16:27 A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a Filiszteusok összes fejedelmei, és a tetõzeten közel háromezeren, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézõi.(HU)
Birák 16:28 Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erõsíts meg engemet, csak [még] ez egyszer, óh Isten! hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem világáért!(HU)
Birák 16:29 És átfogta Sámson a két középsõ oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájok támaszkodott.(HU)
Birák 16:30 És monda Sámson: Hadd veszszek el én is a Filiszteusokkal! És nagy erõvel megrándította [az oszlopokat,] és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint a mennyit megölt életében.(HU)
Birák 16:31 És lementek az õ testvérei és atyjának egész háza, és elvivék õt, és hazatérvén, eltemették Czóra és Estháol között, atyjának, Manoahnak sírjába, minekutána húsz esztendeig ítélte az Izráelt.(HU)
Birák 17:1 Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyérõl való, kinek neve Míka vala;(HU)
Birák 17:2 És monda az õ anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tõled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az õ anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!(HU)
Birák 17:3 És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az õ anyjának. És monda az õ anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimbõl fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.(HU)
Birák 17:4 De õ [megint] visszaadá a pénzt anyjának, és võn az õ anyja kétszáz ezüst[pénzt], és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból [egy] faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.(HU)
Birák 17:5 És a férfiúnak, Míkának volt [egy] temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az õ fiai közül egyet, és ez lõn néki papja.(HU)
Birák 17:6 Ebben az idõben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.(HU)
Birák 17:7 Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethlehemébõl, a Júda nemzetségébõl való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.(HU)
Birák 17:8 És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.(HU)
Birák 17:9 És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethlehemébõl, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet.](HU)
Birák 17:10 És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendõnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltözõ ruhát és eledelt. És a Lévita beszegõdött.(HU)
Birák 17:11 És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lõn néki az az ifjú, mint egyik az õ fiai közül.(HU)
Birák 17:12 És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.(HU)
Birák 17:13 És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.(HU)
Birák 18:1 Ebben az idõben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, a hol lakjék, mert nem jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész.(HU)
Birák 18:2 És elküldöttek a Dán fiai az õ házoknépe közül öt férfiút, vitéz férfiakat a magok határaikból, Czórából és Estháolból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a földet, és mondának nékik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. És elérkeztek az Efraim hegyéhez, a Míka házához, és ott megháltak.(HU)
Birák 18:3 Mikor a Míka házánál voltak, megismerték az ifjú Lévitának hangját, és hozzá mentek, és mondának néki: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy?(HU)
Birák 18:4 Õ pedig monda nékik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míka, és megfogadott engem, és papjává lettem.(HU)
Birák 18:5 És mondának néki: Kérdezd meg Istentõl, hogy hadd tudjuk meg, ha szerencsés lesz-é a mi útunk, a melyen járunk?(HU)
Birák 18:6 És monda nékik a pap: Menjetek el békességgel; a ti útatok, a melyen jártok, az Úr elõtt van.(HU)
Birák 18:7 És elment az öt férfiú, és Laisba jutott, és látták a népet, a mely benne volt, hogy minden félelem nélkül lakik, a Sidonbeliek szokása szerint [él] csendesen és bátorságosan, és nincs senki, a ki õket bántaná az országban, vagy úr volna felettök, és távol vannak a sidoniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.(HU)
Birák 18:8 És mikor visszatértek atyjokfiaihoz Czórába és Estháolba, és kérdezték tõlök az õ atyjokfiai: Mi jóval jártatok?(HU)
Birák 18:9 Mondának: Keljetek fel, és menjünk fel ellenök, mert láttuk a földet, hogy ímé igen jó, és ti veszteg ültök? ne legyetek restek a menetelre, hogy elmenjetek elfoglalni azt a földet.(HU)
Birák 18:10 Ha elmentek, biztonságban élõ néphez mentek, és a tartomány tágas; mert Isten kezetekbe adta azt a helyet, a hol semmiben sincs hiány, a mi csak a földön van.(HU)
Birák 18:11 És elment onnét a Dán nemzetségébõl, Czórából és Estháolból, hatszáz férfiú hadiszerszámokkal felkészülten.(HU)
Birák 18:12 És felvonultak, és táborba szállottak Kirjáth-Jeárimban, Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. És ez Kirjáth-Jeárim mögött fekszik.(HU)
Birák 18:13 És onnan felvonultak az Efraim hegyére, és Míka házába mentek.(HU)
Birák 18:14 És szólott az az öt férfiú, a ki elment kikémlelni Lais földét és monda atyjafiainak: Tudjátok-é, hogy ebben a házban efód és teráf, faragott és öntött bálvány van? Hát elgondolhatjátok, hogy mit cselekedjetek.(HU)
Birák 18:15 És betértek oda, és az ifjú Lévitához mentek a Míka házába, és köszöntötték õt: Békességgel!(HU)
Birák 18:16 A hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiú pedig, kik a Dán fiai közül valók voltak, a kapu elõtt állott.(HU)
Birák 18:17 És az az öt férfiú, a ki a föld kikémlelésére ment volt el, mikor felment és megérkezett oda, elvette a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt; a pap pedig ott állott a kapu elõtt a hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiúval.(HU)
Birák 18:18 Mikor pedig ezek a Míka házához bementek és elvették a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt, monda nékik a pap: Mit míveltek?(HU)
Birák 18:19 Azok pedig mondának néki: Hallgass, tedd kezed ajakadra, és jõjj el velünk, és légy nékünk atyánk és papunk. Melyik jobb, hogy egy ember házának légy papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek légy papja?(HU)
Birák 18:20 És örvendett ezen a papnak szíve, és elvitte az efódot és a teráfot és a faragott képet, és velök a nép közé ment.(HU)
Birák 18:21 És megfordulván elvonultak, magok elõtt küldve a gyermekeket, a barmokat és drágaságaikat.(HU)
Birák 18:22 Mikor pedig már messze jártak a Míka házától, a férfiak, a kik a Míka házának szomszédságában laktak, összegyûltek, és utána mentek a Dán fiainak.(HU)
Birák 18:23 És utánok kiáltoztak a Dán fiainak. Azok pedig visszafordulván mondának Míkának: Mi bajod van, hogy [így] felsereglettél?(HU)
Birák 18:24 És monda: Isteneimet vettétek el, a melyeket készíttettem, és papomat, és elmentetek, hát mim van még egyebem? és [mégis] azt mondjátok nékem: mi bajom van?(HU)
Birák 18:25 És mondának néki a Dán fiai: Ne hallasd többé hangodat, hogy rátok ne rontsanak e felbõszített emberek, és te a magad életét és házadnépe életét el ne veszítsd!(HU)
Birák 18:26 És elmentek a Dán fiai a magok útján, és mikor Míka látta, hogy azok erõsebbek nála, megfordult, és visszatért házához.(HU)
Birák 18:27 Õk pedig elvitték, a mit Míka készíttetett, és a papot, a ki nála volt, és Lais ellen mentek, a nyugodtan és biztonságban élõ nép ellen, és leölték õket fegyvernek élivel, és a várost megégették tûzzel.(HU)
Birák 18:28 És nem volt senki, a ki õket megszabadította volna, mert messze volt Sidontól, és semmi dolguk nem volt senkivel. [Lais] pedig a Béth-Rehob völgyében feküdt és itt építették meg a várost, és telepedtek meg benne.(HU)
Birák 18:29 És elnevezték a város nevét Dánnak, atyjoknak Dánnak nevérõl, a ki Izráelnek született volt. Bár elõször Lais volt a város neve.(HU)
Birák 18:30 És felállították magoknak a Dán fiai a faragott képet, és Jonathán, a Manasse fiának Gersomnak fia és az õ fiai voltak papok a Dán nemzetségében egészen a föld fogságának idejéig.(HU)
Birák 18:31 És felállítva tarták a Míka faragott képét, a melyet az készíttetett, mindaddig, míg az Istenháza Silóban volt.(HU)
Birák 19:1 Ugyanebben az idõben, a mikor nem volt király Izráelben, mint jövevény tartózkodott az Efraim hegység oldalán egy Lévita, a ki ágyas nõt szerzett magának Júda Bethlehemébõl.(HU)
Birák 19:2 Paráználkodék pedig nála az õ ágyasa és elméne tõle atyjának házához, Júdának Bethlehemébe, és ott maradt négy hónapig.(HU)
Birák 19:3 Ekkor felkelvén az õ férje, utána ment, hogy lelkére beszéljen, [és] hogy visszavigye õt. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette õt az õ atyjának házába, és mikor meglátta õt a leánynak atyja, örvendve eléje ment.(HU)
Birák 19:4 És ott tartóztatá õt ipa, a leánynak atyja, és õ ott maradt nála három napig, és ettek, ittak, és ott [is] háltak.(HU)
Birák 19:5 És mikor a negyedik napon reggel korán felkeltek, és õ felkészült, hogy elmenjen, monda a leánynak atyja az õ vejének: Erõsítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, azután menjetek el.(HU)
Birák 19:6 És leültek, és mindketten együtt ettek és ittak, és monda a leány atyja a férfiúnak: Gondold meg és hálj itt az éjjel és gyönyörködjék a te szíved.(HU)
Birák 19:7 Mikor pedig felkelt az a férfiú, hogy elmenjen, addig marasztá õt az ipa, hogy ott maradt [megint] éjszakára.(HU)
Birák 19:8 És felkelt azután az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, és monda a leánynak atyja: Erõsítsd meg, kérlek, a te szívedet. És mulatozának, míg elhanyatlék a nap, és [együtt] evének mindketten.(HU)
Birák 19:9 Ekkor felkele az a férfiú, hogy elmenjen ágyasával és szolgájával; de ipa, a leánynak atyja, így szólt hozzá: Ímé a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért háljatok meg itt; ímé nyugalomra hajlik a nap, hálj itt, és gyönyörködjék a te szíved; holnap aztán készüljetek fel jókor reggel a ti útatokra, és menj el sátorodba.(HU)
Birák 19:10 De a férfiú nem akart [ott] meghálni, és felkelt és elment, és egész Jebusig jutott, - ez Jeruzsálem. Egy pár megterhelt szamár és ágyasa volt vele.(HU)
Birák 19:11 Mikor pedig Jebus mellett voltak, a nap már igen alászállott, és monda a szolga az õ urának: Jerünk és térjünk be a Jebuzeusok e városába, és háljunk ott.(HU)
Birák 19:12 És monda néki az õ ura: Ne térjünk be az idegenek városába, a hol senki sincs az Izráel fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig.(HU)
Birák 19:13 És monda az õ szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, és háljunk vagy Gibeában, vagy Rámában.(HU)
Birák 19:14 És tovább vonultak, és elmenének, és a nap Gibea mellett ment le felettök, a mely Benjáminé.(HU)
Birák 19:15 És oda tértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leült a város piaczán, mert nem volt senki, a ki õket házába behívná éjszakára.(HU)
Birák 19:16 És ímé egy öreg ember jöve a munkából a mezõrõl [késõ] estve. Ez a férfiú az Efraim hegységérõl való volt, és [csak] jövevény Gibeában, míg a helynek lakói Benjáminiták voltak.(HU)
Birák 19:17 És mikor felemelte szemeit, és meglátta azt az utas embert a város piaczán, monda az öreg ember néki: Hová mégy és honnan jösz?(HU)
Birák 19:18 Ez pedig monda néki: Megyünk Júda Bethlehemébõl az Efraim hegység oldaláig, a honnan való vagyok. Júda Bethlehemében voltam és most az Úr házához megyek, és nincsen senki, a ki házába fogadna engem.(HU)
Birák 19:19 Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód és emez ifjú számára, ki szolgáddal van, [úgy] hogy semmiben sem szûkölködünk.(HU)
Birák 19:20 Ekkor monda a vén ember: Békesség néked! Mindarra, a mi nélkül csak szûkölködöl, nékem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utczán?!(HU)
Birák 19:21 És elvezette õt az õ házához és abrakot adott az õ szamarainak. Azután megmosták lábaikat, és ettek és ittak.(HU)
Birák 19:22 És mikor vígan laknának, ímé a város férfiai, a Béliál fiainak emberei, körülvették a házat, és az ajtót döngetve, mondának az öreg embernek, a ház urának, mondván: Hozd ki azt a férfiút, a ki házadhoz jött, hogy ismerjük meg õtet.(HU)
Birák 19:23 És kiment hozzájuk az a férfiú, a háznak ura és monda nékik: Ne, atyámfiai, ne cselekedjetek ilyen gonoszt, minekutána az a férfiú az én házamhoz jött, ne tegyétek [vele] azt az alávaló dolgot.(HU)
Birák 19:24 Ímé itt van hajadon leányom és az õ ágyasa, ezeket hozom ki néktek, és ezeket nyomorgassátok, és tegyétek velök azt, a mit csak tetszik, csak e férfiúval ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot.(HU)
Birák 19:25 A férfiak azonban nem akartak reá se hallgatni. Ekkor [kézen] fogta az a férfiú az õ ágyasát, és kivitte nékik az utczára. Ezek pedig megszeplõsíték õt, és gonoszul élének vele egész éjszaka reggelig, és csak mikor feltetszett a hajnal, akkor bocsátották el.(HU)
Birák 19:26 És elment az asszony virradat elõtt és reggel ott rogyott össze annak a férfiúnak háza ajtajánál, a melyben az õ ura volt reggelig.(HU)
Birák 19:27 Mikor pedig felkelt az õ ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, ímé az asszony, az õ ágyasa, ott feküdt elterülve a ház ajtaja elõtt, és kezei a küszöbön.(HU)
Birák 19:28 És monda néki: Kelj fel és menjünk el. De az nem felelt néki. Ekkor feltette õt a szamárra, és felkelt a férfiú, és elment hazájába.(HU)
Birák 19:29 És mikor hazaért, kést vett elõ, és megfogta ágyasát, és tagról-tagra szétvagdalta õt tizenkét darabba, és szétküldözte Izráel minden határába.(HU)
Birák 19:30 Lõn pedig, hogy mindenki, a ki ezt látta, azt mondotta: Nem történt és nem láttatott ehhez hasonló dolog, mióta csak feljöttek az Izráel fiai Égyiptomnak földébõl mind e mai napig. Gondolkodjatok e dolog felõl, tartsatok tanácsot és beszéljétek meg.(HU)
Birák 20:1 Erre kivonultak az Izráel minden fiai és összegyülekezett a nép, mint egy ember, Dántól fogva Bersebáig és a Gileád földéig, az Úrhoz Mispába.(HU)
Birák 20:2 És megjelentek az egész népnek fõfõ emberei, az Izráelnek minden nemzetségei az Isten népének gyülekezetében, négyszázezer gyalogos, fegyverfogható férfiú.(HU)
Birák 20:3 De meghallották a Benjámin fiai [is,] hogy felmentek az Izráel fiai Mispába. Az Izráel fiai pedig mondának: Mondjátok meg, hogy mint történt ez a gonoszság?(HU)
Birák 20:4 És felele a Lévita, a megöletett asszonynak férje, és monda: Gibeába, mely Benjáminé, mentem én és az én ágyasom, hogy ott megháljak.(HU)
Birák 20:5 És ellenem támadtak Gibeának férfiai, és körülvették miattam a házat éjjel, engem akartak megölni, de az én ágyasomat nyomorgatták meg annyira, hogy meghalt.(HU)
Birák 20:6 Ekkor fogtam ágyasomat, és szétvagdaltam õt, és szétküldöztem az Izráel örökségének minden tartományaiba, mert útálatosságot és aljasságot követtek el Izráelben.(HU)
Birák 20:7 Ímé mindnyájan, kik itt vagytok Izráel fiai, szóljatok errõl és tanácskozzatok [felõle].(HU)
Birák 20:8 Ekkor felállott az egész nép, mint egy ember, mondván: Senki közülünk sátorába ne menjen, és senki házához ne térjen,(HU)
Birák 20:9 Mert most Gibea ellen ezt cselekedéndjük: sorsot vetünk rá.(HU)
Birák 20:10 És választunk tíz férfiút száz közül, és százat ezer közül, és ezeret tízezer közül, Izráelnek minden nemzetségébõl, hogy hordjanak élelmet a népnek, hogy ez elmenvén, cselekedjék Benjámin Gibeájával annak minden gonoszsága szerint, melyet elkövetett Izráelben.(HU)
Birák 20:11 És összegyülekezett Izráel minden férfia a város ellen, mint egy ember, egyesülten.(HU)
Birák 20:12 És követeket küldöttek az Izráel nemzetségei Benjámin minden törzseihez, mondván: Micsoda aljasság az, a mi ti közöttetek történt?(HU)
Birák 20:13 Most adjátok ki azokat a férfiakat, a Béliál fiait, a kik Gibeában vannak, hogy megöljük õket, és kitisztítsuk a gonoszt Izráelbõl. De a Benjámin fiai nem akartak hallgatni testvéreiknek, az Izráel fiainak szavára,(HU)
Birák 20:14 Hanem egybegyûltek a Benjámin fiai a városokból Gibeába, hogy kimenjenek harczolni az Izráel fiaival.(HU)
Birák 20:15 És azon a napon a Benjámin fiai, a kik a városokból [jöttek fel,] huszonhatezer fegyverfogható férfiút számlálának, Gibea lakóin kivül, kik szám szerint hétszázan voltak, [mind] válogatott férfiú.(HU)
Birák 20:16 Ebbõl az egész népbõl volt hétszáz válogatott férfiú, a kik suták voltak. Ezek mindnyájan a parittyával hajszálnyira [biztosan] találtak és nem hibázták el.(HU)
Birák 20:17 Az Izráel fiai pedig szám szerint, a Benjámin fiain kivül, négyszázezeren voltak, fegyverfogható emberek, és mind hadakozó férfiak.(HU)
Birák 20:18 Ekkor felkeltek, és felmentek Béthelbe, és megkérdék az Istent, és mondának az Izráel fiai: Ki menjen fel elõször közülünk a Benjámin fiai ellen hadakozni? És monda az Úr: Júda elõször.(HU)
Birák 20:19 Felkeltek azért az Izráel fiai reggel, és táborba szállottak Gibea elõtt.(HU)
Birák 20:20 És kimentek Izráel emberei harczolni Benjámin ellen, és csatarendbe állottak fel ellenök az Izráel emberei Gibeánál.(HU)
Birák 20:21 És kivonultak a Benjámin fiai [is] Gibeából, és levertek az Izráel fiai közül az nap huszonkétezeret a földre.(HU)
Birák 20:22 De a nép, Izráel férfiai, megbátoríták magukat, és újra csatarendbe állottak ugyanazon a helyen, a melyen elõtte való nap sorakoztak.(HU)
Birák 20:23 És felmenének az Izráel fiai, és [ott] sírtak, az Úr elõtt egész estig, és megkérdezték az Urat, mondván: Vajjon elmenjek-é még harczolni az én atyámfiának, Benjáminnak fiai ellen? Az Úr pedig monda: Menjetek fel ellene!(HU)
Birák 20:24 És mikor az Izráel fiai másnap a Benjámin fiai ellen felvonultak,(HU)
Birák 20:25 Kijött elébük Benjámin Gibeából másnap, és levert az Izráel fiai közül [még] tizennyolczezer embert a földre, kik mindannyian fegyverfoghatók valának.(HU)
Birák 20:26 Ekkor felment Izráel minden fia és az egész nép, és elmenvén Béthelbe, sírtak, és ott maradtak az Úr elõtt és bõjtöltek aznap egész estvéig, és égõáldozattal és hálaadó áldozattal áldoztak az Úr elõtt.(HU)
Birák 20:27 És megkérdezék az Izráel fiai az Urat, - mert ott volt abban az idõben az Isten frigyládája.(HU)
Birák 20:28 És Fineás, az Áron fiának Eleázárnak fia szolgált körülötte abban az idõben - mondván: Vajjon még [egyszer] felmenjek-é harczolni az én atyámfiának Benjáminnak fiaival, vagy pedig abbanhagyjam? És monda az Úr: Menj, mert holnap kezedbe adom õket.(HU)
Birák 20:29 És leseket vetett Izráel Gibea ellen köröskörül.(HU)
Birák 20:30 És felvonultak az Izráel fiai a Benjámin fiai ellen harmadnapon, és felállottak Gibea ellen úgy, mint annakelõtte.(HU)
Birák 20:31 Ekkor kijöttek a Benjámin fiai a nép ellen, elszakasztatának a várostól, és elkezdették a népet verni, és ölni, mint annakelõtte, a mezõn, a két úton, melynek egyike Béthelbe, másika Gibea felé vezet, [és már megöltek] mintegy harmincz férfiút Izráelbõl.(HU)
Birák 20:32 És mondának a Benjámin fiai: Megverettetnek ezek elõttünk [megint,] mint elõször. Az Izráel fiai pedig mondának: Fussunk el és szakaszszuk el õket a várostól, [ki] az országútra.(HU)
Birák 20:33 És az Izráel minden fia elhagyta helyét és Baál-Thámárnál állott fel. Izráel lesei pedig elõtörtek [rejtek]helyeikbõl Maareh-Gabából.(HU)
Birák 20:34 Ekkor az egész Izráelbõl tízezer válogatott férfiú tört Gibea ellen, és néki búsulának a harcznak, és amazok észre sem vették, hogy veszedelemben forognak.(HU)
Birák 20:35 Így verte le az Úr Izráel elõtt Benjámint, és elpusztítottak az Izráel fiai azon a napon a Benjámin fiai közül huszonötezerszáz férfiút, kik mind fegyverfoghatók voltak.(HU)
Birák 20:36 Benjámin fiai tehát látták, hogy megveretnek, mivel Izráel férfiai [csak] azért adtak helyet Benjáminnak, mert õk a lesekben bíztak, a melyeket Gibeánál helyeztek el.(HU)
Birák 20:37 És a les elõsietett és elõtört Gibea ellen, és a les bevonult, és leölte az egész várost fegyvernek élivel.(HU)
Birák 20:38 És abban egyeztek meg Izráel férfiai a les-csapatokkal, hogy erõs füstfelleget bocsátanak fel a városból.(HU)
Birák 20:39 Mikor aztán az Izráel férfiai visszafordultak a harcz közben, és Benjámin megkezdte az öldöklést és [leölt] mintegy harmincz férfiút Izráelbõl, és azt gondolta magában: Bizony megverettetnek elõttünk, mint az elsõ ütközetben:(HU)
Birák 20:40 Épen akkor kezdett a felhõ felemelkedni a városból, mint egy füstoszlop. És mikor [aztán] Benjámin hátratekintett, látta, hogy íme a város lángja [már] feléri az eget.(HU)
Birák 20:41 És az Izráel fiai megfordultak, és megijedének a Benjámin fiai, a kik most látták csak, hogy rajtok a veszedelem.(HU)
Birák 20:42 És elfutottak az Izráel férfiai elõl a pusztába [vivõ] útra; de a harcz ott is utólérte õket, és az út közepén ölték le a városból jövõket.(HU)
Birák 20:43 Körülvették Benjámint, üldözték õt, letiporták a pihenõ helyen, egészen a Gibea elõtt keletre [esõ vidékig.](HU)
Birák 20:44 És elesett Benjámin közül tizennyolcezer ember, mindnyájan vitéz férfiak.(HU)
Birák 20:45 Ekkor megfordultak, és a pusztába menekültek, a Rimmon sziklájához; de az útakon még megöltek közülök ötezer embert, és azután egész Gideomig mentek utánok, és megöltek közülök kétezer embert.(HU)
Birák 20:46 Azok tehát, akik elestek Benjámin közül, összesen huszonötezeren voltak, kik mindannyian fegyvert fogtak azon a napon, és mindnyájan vitéz férfiak voltak.(HU)
Birák 20:47 De hatszáz férfiú megfordult, és elmenekült a pusztába a Rimmon kõsziklájára, és ott [is] maradt a Rimmon szikláján négy hónapig.(HU)
Birák 20:48 Az Izráel férfiai pedig visszatértek a Benjámin fiaira, és megölték õket fegyvernek élével a városokban az emberektõl a barmokig, és a mi csak található volt; az összes városokat pedig, miket találtak, tûzzel égették meg.(HU)
Birák 21:1 És az Izráel fiai megesküdtek Mispában, mondván: Senki mi közülünk nem adja leányát Benjáminnak feleségül.(HU)
Birák 21:2 És a nép elment Béthelbe, és ott volt egész estvéig az Isten elõtt, és felemelve szavát, nagy sírással sírt.(HU)
Birák 21:3 És mondának: Oh Uram! Izráelnek Istene! Miért történt ez Izráelben, hogy ma Izráelbõl egy nemzetség hiányzik?(HU)
Birák 21:4 És lõn másnap reggel, felkele a nép és ott oltárt épített, és egészen égõáldozatot és hálaadó áldozatot áldozott.(HU)
Birák 21:5 És mondának az Izráel fiai: Kicsoda az, a ki nem jött fel a gyülekezetbe az Izráelnek minden nemzetségei közül az Úrhoz? Mert nagy esküt tettek volt [egyszer] a felõl, a ki fel nem jött az Úrhoz Mispába, mondván: Meghalván meghaljon [az!](HU)
Birák 21:6 És megszánák az Izráel fiai Benjámint, az õ atyjokfiát, és mondának: Kivágattatott ma egy nemzetség Izráelbõl.(HU)
Birák 21:7 Mit cselekedjünk azokkal, a kik megmaradtak, hogy feleséget [kaphassanak? ]Mert mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nékik feleségül a mi leányainkat.(HU)
Birák 21:8 És mondának: Van-é valaki az Izráel nemzetségei közül, a ki nem jött fel az Úrhoz Mispába? És íme Jábes-Gileádból nem jött fel senki a gyülekezet táborába.(HU)
Birák 21:9 Mert megszámlálá magát a nép, és ímé nem vala ott senki a Jábes-Gileád lakosai közül.(HU)
Birák 21:10 Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harczban edzett férfiút, és megparancsolták nékik, mondván: Menjetek el, és vágjátok le Jábes- Gileád lakóit fegyvernek élivel, [még] az asszonyokat és a gyermekeket [is.](HU)
Birák 21:11 És ezt [kell] cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt, a ki már férfiúval hált, öljetek meg.(HU)
Birák 21:12 Találának pedig a Jábes-Gileád lakói között négyszáz szûz leányt, a kik [még] nem ismertek férfiút férfival való hálással, és elvitték õket a táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.(HU)
Birák 21:13 És elküldött az egész gyülekezet, és izent a Benjámin fiainak, kik a Rimmon szikláján voltak, és békességet ígérének nékik.(HU)
Birák 21:14 Így tért vissza abban az idõben Benjámin, és nékik adták azokat feleségül, a kiket meghagytak Jábes-Gileád asszony népei közül; de így sem lõn elég nékik.(HU)
Birák 21:15 És bánkódék a nép Benjámin miatt, hogy az Úr [ilyen] rést csinált az Izráel törzsein.(HU)
Birák 21:16 Mondának azért a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget [kapjanak,] mert Benjáminból kipusztíttattak az asszonyok?(HU)
Birák 21:17 És mondának: A Benjáminiták birtoka örökség szerint ezeké, a kik megmaradtak, mert nem szabad Izráelben [egy] nemzetségnek sem eltöröltetni.(HU)
Birák 21:18 De mi nem adhatunk nékik feleségeket leányaink közül, mert megesküdtek az Izráel fiai, mondván: Átkozott, a ki feleséget ad Benjáminnak!(HU)
Birák 21:19 És mondának: Ímé az Úrnak esztendõnként [való] ünnepnapja lesz most Silóban, a mely északra fekszik Bétheltõl, napkelet felé az országút mellett, a mely Bétheltõl Sikem felé visz, és délre Lebonától.(HU)
Birák 21:20 [Ezt] parancsolák azért a Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szõlõkben.(HU)
Birák 21:21 És ha látjátok, hogy jõnek Siló leányai a körtánczban tánczolni, akkor jõjjetek elõ a szõlõkbõl, és vegyetek magatoknak kiki feleséget a Siló leányai közül, és menjetek el a Benjámin földére.(HU)
Birák 21:22 Ha aztán atyjaik vagy testvéreik hozzánk jõnek perlõdni, akkor azt mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtuk mi érettünk, mert nem hozhattunk mindeniknek feleséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nékik, most [nem] vagytok vétkesek.(HU)
Birák 21:23 És ekképen cselekedtek a Benjámin fiai, és võnek feleségeket az õ számuk szerint a tánczolók közül, a kiket elraboltak. És elmentek, és hazatértek örökségükbe, és felépítették a városokat, és azokban laktak.(HU)
Birák 21:24 Az Izráel fiai pedig eltávoztak onnét abban az idõben, mindegyik a maga nemzetségéhez és háznépéhez, és elmentek onnét kiki a maga örökségébe.(HU)
Birák 21:25 Ebben az idõben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az õ szemei elõtt.(HU)
Ruth 1:1 És lõn azon napokban, a mikor a bírák bíráskodának, éhség lõn a földön. És elméne egy férfi a Júda Bethlehemébõl, hogy Moáb mezején tartózkodjék; õ meg a felesége, és a két fia.(HU)
Ruth 1:2 A férfi neve Elimélek és felesége neve Naómi; két fiok neve pedig Mahlon és Kiljon; efrataiak, a Júda Bethlehemébõl valók. És eljutának Moáb mezejére, és ott valának.(HU)
Ruth 1:3 Meghala pedig Elimélek a Naómi férje, és marada õ és az õ két fia.(HU)
Ruth 1:4 A kik Moábita leányokat võnek feleségül; az egyiknek neve Orpa, és a másiknak neve Ruth. És ott lakozának közel tíz esztendeig.(HU)
Ruth 1:5 Meghalának õk is mind a ketten, Mahlon is, Kiljon is, és marada az asszony az õ két fia és férje nélkül.(HU)
Ruth 1:6 Felkele azért õ és az õ menyei, és õ visszatére Moáb mezejérõl; mert hallotta vala Moáb mezején, hogy meglátogatta az Úr az õ népét, hogy adjon nékik kenyeret.(HU)
Ruth 1:7 És kiméne arról a helyrõl, a hol volt, és vele a két menye. És menének az úton, hogy visszatérjenek Júda földére,(HU)
Ruth 1:8 És monda Naómi az õ két menyének: Menjetek, térjetek vissza, kiki az õ anyjának házához. Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen ti cselekedtetek a megholtakkal és én velem!(HU)
Ruth 1:9 Adja az Úr tinéktek, hogy találjatok nyugodalmat, kiki az õ férje házában. És megcsókolá õket; és õk nagy felszóval sírának.(HU)
Ruth 1:10 És mondák néki: Bizony mi veled együtt térünk a te népedhez!(HU)
Ruth 1:11 Naómi pedig mondá: Térjetek vissza leányaim! Miért jönnétek én velem? Hát ugyan vannak-é még fiak az én méhemben, a kik férjeitek lehetnének?(HU)
Ruth 1:12 Térjetek vissza leányaim! menjetek, mert én már vénebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem; még ha ez éjjel férjhez mennék is és szülnék is fiakat:(HU)
Ruth 1:13 Ugyan megvárhatnátok-é õket, a míg felnõnek? Ugyan megtartóztatnátok-é magatokat miattok, hogy férjhez ne menjetek? Ne, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserüségem, mint a tietek, mert engem talált az Úrnak keze.(HU)
Ruth 1:14 Azok pedig nagy felszóval tovább sírának. És Orpa megcsókolá az õ napát; Ruth azonban ragaszkodék hozzá.(HU)
Ruth 1:15 Õ pedig monda: Ímé a te sógorasszonyod visszatért az õ népéhez, és az õ isteneihez, térj vissza te is a te sógorasszonyod után.(HU)
Ruth 1:16 Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tõled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem.(HU)
Ruth 1:17 A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tõled.(HU)
Ruth 1:18 Mikor pedig látá, hogy erõsködik vele menni, nem szóla néki többet.(HU)
Ruth 1:19 És menének mind a ketten, míglen Bethlehembe érkezének. És lõn, hogy mikor Bethlehembe érkezének, megmozdult az egész város miattok, és mondák: Nemde nem Naómi ez?(HU)
Ruth 1:20 És õ monda nékik: Ne hívjatok engem Naóminak, hívjatok inkább Márának, mert nagy keserûséggel illetett engem a Mindenható.(HU)
Ruth 1:21 Többed magammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engemet az Úr; miért hívnátok hát engem Naóminak, holott az Úr ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engemet?(HU)
Ruth 1:22 Így tért vissza Naómi, és vele a Moábita Ruth, az õ menye, a ki hazatért Moáb mezejérõl. Megérkezének pedig Bethlehembe az árpaaratás kezdetén.(HU)
Ruth 2:1 Vala pedig Naóminak egy rokona az õ férje után, elõkelõ derék ember Elimélek nemzetségébõl; neve Boáz.(HU)
Ruth 2:2 És monda a Moábita Ruth Naóminak: Hadd menjek, kérlek, a mezõre, hogy kalászokat szedegessek az után, a kinek szemei elõtt kedvességet találok. És az monda: Menj édes leányom.(HU)
Ruth 2:3 Elméne azért és odaérkezék, szedegete a mezõn az aratók után, és történetesen oda talált a Boáz szántóföldjére, a ki Elimélek nemzetségébõl való volt.(HU)
Ruth 2:4 És ímé Boáz kijöve Bethlehembõl, és monda az aratóknak: Az Úr legyen veletek! És õk mondának néki: Áldjon meg téged az Úr!(HU)
Ruth 2:5 És monda Boáz az õ szolgájának, a ki az aratók felügyelõje volt: Kié ez a leányzó?(HU)
Ruth 2:6 És felele a szolga, az aratók felügyelõje, és monda: Az a Moábita leányzó ez, a ki Naómival jött a Moáb mezejérõl.(HU)
Ruth 2:7 A ki mondá: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd tarlózgassak a kévék közt az aratók után. És ide jöve, és itt marada reggeltõl fogva mind mostanig: és csak épen most pihent egy keveset a házban.(HU)
Ruth 2:8 És mondá Boáz Ruthnak: Ugyan hallod-é édes leányom! Ne menj szedegetni más mezõre és el ne menj innen; hanem menj [mindenütt] szolgálóim után.(HU)
Ruth 2:9 Szemeid legyenek a mezõn, a melyet aratnak, és járj utánok. Ímé meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjúhozol, menj az edényekhez és igyál abból, a mit a szolgák merítenek.(HU)
Ruth 2:10 Akkor ez arczra borula és meghajtá magát a földig, és monda néki: Hogy- hogy találtam [ilyen] kedvességet a te szemeid elõtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?(HU)
Ruth 2:11 Boáz pedig felele, és monda néki: Bizony elmondtak nékem mindent, amit cselekedtél a te napaddal, férjed halála után, hogy elhagytad a te atyádat és a te anyádat és a te születésednek földét, és jöttél ahhoz a néphez, a melyet nem ismertél azelõtt.(HU)
Ruth 2:12 Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izráelnek Istenétõl, a kinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél.(HU)
Ruth 2:13 Ez pedig monda: Találjak kedvességet a te szemeid elõtt uram, mert megvigasztaltál engem, és mert a te szolgálódnak szívéhez szóltál, holott én nem vagyok a te szolgálóleányaid közül.(HU)
Ruth 2:14 És az evésnek idejekor szóla néki Boáz: Jer ide, és egyél a kenyérbõl, és mártsd be a te falatodat az eczetes [lébe]. És õ leüle az aratók mellé. És pergelt gabonát nyújtott néki, és evett, s jóllakott, sõt még hagyott is.(HU)
Ruth 2:15 Azután felállott, hogy szedegessen és Boáz megparancsolta az õ szolgáinak, mondván: A kévék között is hadd szedegessen, és meg ne pirongassátok õt.(HU)
Ruth 2:16 Sõt húzogassatok ki néki a kévékbõl is, és hagyogassatok el, hogy szedje fel, és meg ne dorgáljátok õt.(HU)
Ruth 2:17 És õ szedegete a mezõn mind estiglen, és kicsépelé, a mit szedegetett, és lett abból szinte egy efa árpa.(HU)
Ruth 2:18 És felvevé és beméne a városba, és napaasszonya látá, a mit õ szedegetett. Aztán elõvevé és odaadá néki, a mit meghagyott, minekutána jóllakott vala.(HU)
Ruth 2:19 És monda néki az õ napaasszonya: Hol szedegettél ma, és hol munkálkodtál? Áldott legyen, a ki rád tekintett. És elbeszélte az õ napaasszonyának, hogy kinél munkálkodott, és monda: Annak a férfiúnak a neve, a kinél ma munkálkodtam: Boáz.(HU)
Ruth 2:20 És monda Naómi az õ menyének: Áldott legyen õ az Úrtól, a ki nem vonta meg irgalmasságát az élõktõl és a megholtaktól! És Naómi monda néki: Közel valónk nékünk az a férfiú; legközelebbi rokonaink közül való õ.(HU)
Ruth 2:21 És szóla a Moábita Ruth: Még azt is mondta õ nékem: Menj [mindenütt] az én munkásaim után, a míg csak el nem végzik az én egész aratásomat.(HU)
Ruth 2:22 És monda Naómi Ruthnak, az õ menyének: Jó, édes leányom, hogy az õ szolgálóival jársz, ne is találjanak téged más mezõn.(HU)
Ruth 2:23 Így járt õ [mindenütt] a Boáz szolgálói után, szedegetve, míg az árpaaratás és búzaaratás bevégzõdött; és az õ napaasszonyával lakott.(HU)
Ruth 3:1 És monda néki Naómi, az õ napaasszonya: Édes leányom! ne keressek-é néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod?(HU)
Ruth 3:2 Avagy nem rokonunk-é Boáz, a kinek szolgálóival voltál? Ímé õ az éjjel árpát szór a szérûn.(HU)
Ruth 3:3 Annakokáért fürödjél meg, és kend meg magadat, és vedd magadra ruháidat, és menj le a szérûre; észre ne vétesd magadat a férfiúval, a míg el nem végezi ételét és italát.(HU)
Ruth 3:4 És majd ha lefekszik, jegyezd meg a helyet, a hol fekszik, és menj oda, és hajtsd fel a leplet lábánál, és feküdjél oda. Õ majd megmondja néked, mit cselekedjél.(HU)
Ruth 3:5 És õ monda néki: Mindazt, a mit mondasz, megcselekszem.(HU)
Ruth 3:6 És lement a szérûre, és mindent úgy cselekedett, a mint napaasszonya parancsolta.(HU)
Ruth 3:7 És Boáz evett és ivott, és felvidámult az õ szíve. És elment, hogy lefeküdjék a garmada szélén; és az eljött titkon, és felhajtá lába felõl a leplet, és lefeküvék.(HU)
Ruth 3:8 Történt pedig éjfél tájon, hogy felrettent a férfiú, és odafordult. És ímé: asszony fekszik az õ lábainál.(HU)
Ruth 3:9 És monda: Kicsoda vagy te? És az monda: Én Ruth vagyok, a te szolgálód; terjeszszed ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.(HU)
Ruth 3:10 És õ monda: Az Úrnak áldotta vagy te, édes leányom! Utóbbi szereteteddel jobbat cselekedtél, mint az elsõvel: hogy nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.(HU)
Ruth 3:11 Most hát, édes leányom, ne félj! Mindent, a mit mondasz, megteszek néked; mert tudja az én népemnek egész kapuja, hogy derék asszony vagy.(HU)
Ruth 3:12 És most: bizony igaz, hogy közel rokon vagyok: de van nálamnál még közelebbi rokon is.(HU)
Ruth 3:13 Ez éjszakán hálj [itt]; s majd reggel, ha az megvált téged, jó: váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az Úr! Feküdj [itt] reggelig.(HU)
Ruth 3:14 És feküvék az õ lábainál reggelig, és felkele, mielõtt valaki az õ felebarátját megismerheté, mert mondá: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérûre jött.(HU)
Ruth 3:15 És monda: Add ide a nagy kendõdet, a mely rajtad van, és tartsd. És õ oda tartotta azt. Boáz pedig mért hat [mérték] árpát, és feladta néki, maga pedig bement a városba.(HU)
Ruth 3:16 És elméne az õ napaasszonyához, és az monda: Hogy vagy édes leányom? És õ elbeszélt néki mindent, a mit cselekedett vele az a férfi.(HU)
Ruth 3:17 És monda: Ezt a hat [mérték] árpát adá nékem, mert monda: Ne menj üresen a te napadhoz.(HU)
Ruth 3:18 És monda [Naómi:] Légy veszteg leányom, míg megtudod, hova dõl el a dolog; mert nem nyugszik az a férfiú, míg véghez nem viszi a dolgot még ma.(HU)
Ruth 4:1 Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, a kirõl Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.(HU)
Ruth 4:2 Ekkor õ maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül és monda: Üljetek ide! És azok leülének.(HU)
Ruth 4:3 És õ monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejérõl.(HU)
Ruth 4:4 Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülõk elõtt és az én népemnek vénei elõtt. Ha megváltod: váltsd meg; és ha nem váltod meg: jelentsd ki elõttem, hogy tudjam; mert rajtad kívül nincs, a ki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom.(HU)
Ruth 4:5 És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezébõl, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétõl veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak, az õ örökségében.(HU)
Ruth 4:6 A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.(HU)
Ruth 4:7 Ez vala pedig [a szokás] régen Izráelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerõsítésére: A férfi lehúzta az õ saruját és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izráelben.(HU)
Ruth 4:8 Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.(HU)
Ruth 4:9 És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezébõl;(HU)
Ruth 4:10 [Sõt] a Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak az õ örökségében, és ki ne veszszen a megholtnak neve az õ atyjafiai közül és az õ helységének kapujából. Tanuk vagytok ma.(HU)
Ruth 4:11 És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izráel házát, és gyûjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben.(HU)
Ruth 4:12 És a te házad legyen, miként a Pérecz háza - a kit Thámár szült Júdának - abból a magzatból, a melyet az Úr adánd néked ettõl az asszonytól.(HU)
Ruth 4:13 Elvevé annakokáért Boáz Ruthot, és lõn az néki felesége, és beméne hozzá, és megadá az Úr, hogy az fogana az õ méhében, és szült fiút.(HU)
Ruth 4:14 És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az õ nevét Izráelben!(HU)
Ruth 4:15 És legyen õ a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte õt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét fiúnál.(HU)
Ruth 4:16 Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lõn annak.(HU)
Ruth 4:17 A szomszédasszonyok pedig nevet adának néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az õ nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának.(HU)
Ruth 4:18 És a Pérecz nemzetségei ezek: Pérecz nemzé Hesront;(HU)
Ruth 4:19 Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé Amminádábot;(HU)
Ruth 4:20 Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé Sálmónt;(HU)
Ruth 4:21 Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet;(HU)
Ruth 4:22 És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.(HU)
1 Sámuel 1:1 Volt egy ember, Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységérõl való, és az õ neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala.(HU)
1 Sámuel 1:2 És két felesége volt néki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei.(HU)
1 Sámuel 1:3 És ez az ember felmegy vala esztendõnként az õ városából, hogy imádkozzék és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás valának az Úrnak papjai.(HU)
1 Sámuel 1:4 És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az õ feleségének, és minden fiának és leányának [áldozati] részt ád vala;(HU)
1 Sámuel 1:5 Annának pedig kétakkora részt ád vala, mivel Annát [igen] szerette; de az Úr bezárá az õ méhét.(HU)
1 Sámuel 1:6 Igen bosszantja vala pedig [Annát] vetélkedõ társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárá az õ méhét.(HU)
1 Sámuel 1:7 És így történt ez esztendõrõl esztendõre; valahányszor felment az Úrnak házába, ekképen bosszantá õt, õ pedig sír vala és semmit sem evék.(HU)
1 Sámuel 1:8 És monda néki Elkána, az õ férje: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-é én néked tíz fiúnál?(HU)
1 Sámuel 1:9 És felkele Anna, minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében),(HU)
1 Sámuel 1:10 És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala.(HU)
1 Sámuel 1:11 És fogadást tõn, mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én õt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az õ fejét soha!(HU)
1 Sámuel 1:12 Mivelhogy pedig hosszasan imádkozék az Úr elõtt: Éli figyel vala az õ szájára;(HU)
1 Sámuel 1:13 És mivel Anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható): Éli gondolá, hogy részeg.(HU)
1 Sámuel 1:14 Monda azért néki Éli: Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól.(HU)
1 Sámuel 1:15 Anna pedig felele, és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkû asszony vagyok én; sem bort, sem részegítõ italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr elõtt.(HU)
1 Sámuel 1:16 Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességébõl szólottam eddig.(HU)
1 Sámuel 1:17 És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tõle.(HU)
1 Sámuel 1:18 Õ pedig monda: Legyen kedves elõtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az õ útjára és evék, és arcza nem vala többé [szomorú.](HU)
1 Sámuel 1:19 És reggel felkelének, és minekutána imádkozának az Úr elõtt, visszatértek, és elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána az õ feleségét, Annát, és az Úr megemlékezék róla.(HU)
1 Sámuel 1:20 És történt idõ multával, hogy terhes lõn Anna, és szüle fiat és nevezé õt Sámuelnek, mert [úgymond] az Úrtól kértem õt.(HU)
1 Sámuel 1:21 És mikor felméne a férfi, Elkána és az õ egész háznépe, hogy bemutassa az Úrnak esztendõnként való áldozatát és fogadását:(HU)
1 Sámuel 1:22 Anna nem ment fel, hanem monda férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztándom, felviszem õt, hogy az Úr elõtt megjelenjen, és ott maradjon örökké.(HU)
1 Sámuel 1:23 És monda néki Elkána, az õ férje: Cselekedjél úgy, a mint néked tetszik, maradj [itthon], míg elválasztod; csakhogy az Úr teljesítse be az õ beszédét! [Otthon] marada azért az asszony és szoptatta gyermekét, a míg elválasztá.(HU)
1 Sámuel 1:24 És minekutána elválasztotta, felvivé magával; három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlõ borral, és bevivé õt az Úrnak házába, Silóban. A gyermek pedig [még igen] kicsiny vala.(HU)
1 Sámuel 1:25 És levágták a tulkot, és a gyermeket Élihez vitték.(HU)
1 Sámuel 1:26 Õ pedig monda: Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, a ki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak.(HU)
1 Sámuel 1:27 Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, a melyet tõle kértem.(HU)
1 Sámuel 1:28 Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az Úrhoz.(HU)
1 Sámuel 2:1 És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban,(HU)
1 Sámuel 2:2 Senki sincs olyan szent, mint az Úr,(HU)
1 Sámuel 2:3 Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen;(HU)
1 Sámuel 2:4 Az erõs kézíjjasokat megrontja,(HU)
1 Sámuel 2:5 A megelégedettek bérért szegõdnek el,(HU)
1 Sámuel 2:6 Az Úr öl és elevenít,(HU)
1 Sámuel 2:7 Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,(HU)
1 Sámuel 2:8 Felemeli a porból a szegényt,(HU)
1 Sámuel 2:9 Híveinek lábait megoltalmazza,(HU)
1 Sámuel 2:10 Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja,(HU)
1 Sámuel 2:11 Elméne ezután Elkána Rámába az õ házához; a gyermek pedig az Úrnak szolgája lett Éli pap elõtt.(HU)
1 Sámuel 2:12 Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat.(HU)
1 Sámuel 2:13 És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midõn a húst fõzték, és a háromágú villácska az õ kezében vala;(HU)
1 Sámuel 2:14 És beüti vala a serpenyõbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, a mit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekesznek egész Izráellel, kik oda mennek Silóba.(HU)
1 Sámuel 2:15 És minekelõtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tõled fõtt húst, hanem csak nyerset.(HU)
1 Sámuel 2:16 És ha az ember [azt] mondja néki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, a mint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: [Semmiképen] nem, hanem most adjad, mert ha nem, erõvel elveszem.(HU)
1 Sámuel 2:17 Igen nagy volt azért az ifjaknak bûne az Úr elõtt, mert az emberek megútálják vala az Úrnak áldozatát.(HU)
1 Sámuel 2:18 Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak, mint gyermek, gyolcs efóddal körül övezve.(HU)
1 Sámuel 2:19 És anyja kicsiny felsõ ruhát csinált vala néki, és felvivé néki esztendõnként, mikor férjével felment az esztendõnként való áldozat bemutatására.(HU)
1 Sámuel 2:20 És megáldá Éli Elkánát és az õ feleségét, és monda: Adjon az Úr néked magzatot ez asszonytól a helyett, a kiért könyörgött, és a kit az Úrnak kért. És haza menének.(HU)
1 Sámuel 2:21 És meglátogatá az Úr Annát, ki az õ méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék az Úrnál.(HU)
1 Sámuel 2:22 Éli pedig igen vén vala, és meghallá mindazt, a mit fiai cselekesznek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása elõtt szolgálnak.(HU)
1 Sámuel 2:23 Monda azért nékik: Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeteiteket mind az egész néptõl.(HU)
1 Sámuel 2:24 Ne [tegyétek] fiaim! mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az Úrnak népét.(HU)
1 Sámuel 2:25 Ha ember embertársa ellen vétkezik, megítéli az Isten; de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érette közbenjáró? De nem hallgatának atyjok szavára, mert az Úr meg akará õket ölni.(HU)
1 Sámuel 2:26 A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedék és kedves volt mind az Úr, mind az emberek elõtt.(HU)
1 Sámuel 2:27 És eljöve Istennek embere Élihez, és monda néki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-é ki magamat atyád házának, midõn Égyiptomban a Faraó házában valának?(HU)
1 Sámuel 2:28 És kiválasztám õt papnak Izráel minden nemzetségei közül magamnak, hogy áldozzon az én oltáromon; hogy füstölõ szert füstölögtessen, hogy az efódot elõttem viselje; és atyád házára bíztam Izráel fiainak minden tüzes áldozatait.(HU)
1 Sámuel 2:29 Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem [e] hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hízlaljátok az én népem Izráel minden áldozatának elejével.(HU)
1 Sámuel 2:30 Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én elõttem jár; de most, [azt] mondja az Úr, távol legyen tõlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megutálnak, megutáltatnak.(HU)
1 Sámuel 2:31 Ímé, napok jõnek, és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vén [ember] a te házadban.(HU)
1 Sámuel 2:32 És meglátod az [Isten] hajlékának szorongattatását, mind a helyett, a mi jót cselekedett volna Izráellel; és nem lészen vén [ember] a te házadban soha.(HU)
1 Sámuel 2:33 Mindazonáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellõl, te éretted, hogy szemeidet emészszem és lelkedet gyötörjem; de egész házadnépe férfikorban hal meg.(HU)
1 Sámuel 2:34 És az legyen elõtted a jel, a mi következik két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy egy napon halnak meg mind a ketten.(HU)
1 Sámuel 2:35 Támasztok azonban magamnak hûséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem elõtt fog járni mindenkor.(HU)
1 Sámuel 2:36 És lészen, hogy mind az, a ki megmarad a te házadból, eljön, hogy leboruljon elõtte [egy] ezüst pénzecskéért és [egy] darab kenyérért, [és ezt] mondja: ugyan helyezz el engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem [egy] falat kenyeret.(HU)
1 Sámuel 3:1 És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli elõtt. És abban az idõben [igen] ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.(HU)
1 Sámuel 3:2 És történt egyszer, mikor Éli az õ [szokott] helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),(HU)
1 Sámuel 3:3 És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:(HU)
1 Sámuel 3:4 Szólott az Úr Sámuelnek, õ pedig felele: Ímhol vagyok!(HU)
1 Sámuel 3:5 És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; õ pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék.(HU)
1 Sámuel 3:6 És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És õ felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.(HU)
1 Sámuel 3:7 Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, [mert] még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.(HU)
1 Sámuel 3:8 És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; õ pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.(HU)
1 Sámuel 3:9 Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, [ezt] mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az õ helyére.(HU)
1 Sámuel 3:10 Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak elõtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!(HU)
1 Sámuel 3:11 És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én [oly] dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.(HU)
1 Sámuel 3:12 Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem.(HU)
1 Sámuel 3:13 Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az õ házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet [jól] tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az õ fiai, és õ nem akadályozta meg õket.(HU)
1 Sámuel 3:14 Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.(HU)
1 Sámuel 3:15 Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és [akkor] kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.(HU)
1 Sámuel 3:16 Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Õ pedig felele: Ímhol vagyok.(HU)
1 Sámuel 3:17 És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked [az Úr?] El ne titkold elõttem! Úgy cselekedjék veled az Isten [most] és azután is, ha te valamit elhallgatsz elõttem mind abból, a mit mondott néked!(HU)
1 Sámuel 3:18 Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el elõtte. Õ pedig monda: Õ az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.(HU)
1 Sámuel 3:19 Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala õ vele, és semmit az õ ígéibõl a földre nem hagy vala esni.(HU)
1 Sámuel 3:20 És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.(HU)
1 Sámuel 3:21 És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.(HU)
1 Sámuel 4:1 És [ismeretessé] lett Sámuel beszéde egész Izráelben. És kiméne Izráel a Filiszteusok ellen harczolni, és tábort járának Ében-Ézernél, a Filiszteusok pedig tábort járának Áfekben.(HU)
1 Sámuel 4:2 És [csata]rendbe állának a Filiszteusok Izráel ellen, és megütközének, és megveretteték Izráel a Filiszteusok által, és levágának a harczmezõn mintegy négyezer embert.(HU)
1 Sámuel 4:3 És mikor a nép a táborba [visszatért,] mondának Izráel vénei: [Vajjon] miért vert meg minket ma az Úr a Filiszteusok elõtt?! Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jõjjön közénk [az Úr], és szabadítson meg ellenségeink kezébõl.(HU)
1 Sámuel 4:4 Elkülde azért a nép Silóba, és elhozák onnan a Seregek Urának frigyládáját, a ki ül a Khérubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás.(HU)
1 Sámuel 4:5 És mikor az Úr frigyládája a táborba érkezék, rivalgott az egész Izráel nagy rivalgással, hogy megrendüle a föld.(HU)
1 Sámuel 4:6 Mikor pedig meghallották a Filiszteusok a rivalgás hangját, mondának: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a zsidók táborában? És mikor megtudták, hogy az Úrnak ládája érkezett a táborba,(HU)
1 Sámuel 4:7 Megfélemlének a Filiszteusok, mert mondának: Isten a táborba jött! És mondának: Jaj nékünk! mert nem történt ilyen soha az elõtt.(HU)
1 Sámuel 4:8 Jaj nékünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek kezébõl? Ez az az Isten, a ki Égyiptomot mindenféle csapással sújtotta a pusztában.(HU)
1 Sámuel 4:9 Legyetek bátrak és legyetek férfiak, Filiszteusok! hogy ne kelljen szolgálnotok a zsidóknak, mint a hogy õk szolgáltak néktek. Azért legyetek férfiak, és harczoljatok!(HU)
1 Sámuel 4:10 Megütközének azért a Filiszteusok, és megveretett Izráel, és kiki az õ sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izráel közül harminczezer gyalog hullott el.(HU)
1 Sámuel 4:11 És az Isten ládája [is] elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás.(HU)
1 Sámuel 4:12 Akkor elszalada a harczból egy ember a Benjámin [nemzetségébõl,] és Silóba ment azon a napon, ruháit megszaggatván és port [hintvén] a fejére.(HU)
1 Sámuel 4:13 És ímé mikor oda ért, Éli az õ székében ült, az útfélen várakozván; mert szíve rettegésben volt az Isten ládája miatt. És [mihelyt] odaért az ember, hogy hírt mondjon a városban, jajveszékelt az egész város.(HU)
1 Sámuel 4:14 És meghallotta Éli a kiáltás hangját, és monda: Micsoda nagy zajongás ez? Az az ember pedig sietve eljöve, és megmondotta Élinek.(HU)
1 Sámuel 4:15 Éli pedig kilenczvennyolcz esztendõs volt, és szemei [annyira] meghomályosodtak, hogy már nem is látott.(HU)
1 Sámuel 4:16 És monda az ember Élinek: Én a harczból jövök, én a harczból menekültem ma. És monda: Mi dolog történt, fiam?(HU)
1 Sámuel 4:17 Felele a követ, és monda: Megfutamodék Izráel a Filiszteusok elõtt, és [igen] nagy veszteség lõn a népben, és a te két fiad is meghalt, Hofni és Fineás, és az Isten ládáját is elvették.(HU)
1 Sámuel 4:18 És lõn, hogy midõn az Isten ládáját említé, hátraesék a székrõl a kapufélhez, és nyakát szegte és meghala, mert [immár] vén és nehéz ember vala. És õ negyven esztendeig ítélt Izráel felett.(HU)
1 Sámuel 4:19 És az õ menye, Fineásnak felesége, várandós vala; és a mikor meghallá a hírt, hogy az Isten ládája elvétetett és az õ ipa és férje meghalának, térdre esék és szûle, mert a fájdalmak meglepték.(HU)
1 Sámuel 4:20 És mikor elalélt, mondának azok, akik mellette állanak vala: Ne félj, mert fiút szültél; de õ nem felelt és nem figyelt [arra.](HU)
1 Sámuel 4:21 És nevezé a gyermeket Ikábódnak, mondván: "Oda van Izráel dicsõsége", mert elvétetett az Isten ládája, és az õ ipa és az õ férje.(HU)
1 Sámuel 4:22 És monda [ismét]: Oda van Izráel dicsõsége, mert elvétetett az Isten ládája.(HU)
1 Sámuel 5:1 A Filiszteusok pedig vevék az Isten ládáját és elvitték Ében-Ézerbõl Asdódba.(HU)
1 Sámuel 5:2 És megfogták a Filiszteusok az Isten ládáját, és bevivén azt a Dágon templomába, Dágon mellé helyezték el.(HU)
1 Sámuel 5:3 És mikor az Asdódbeliek másnap korán felkelének, ímé Dágon leesett arczczal a földre az Úr ládája elõtt. És felvevék Dágont, és ismét helyreállíták.(HU)
1 Sámuel 5:4 Mikor pedig másnap korán reggel felkelének, ímé Dágon [ismét ]leesett arczczal a földre az Úr ládája elõtt; és Dágonnak feje és két kezefeje letörve a küszöbön valának, csak Dágon [dereka ]maradt meg.(HU)
1 Sámuel 5:5 Annakokáért a Dágon papjai és mind azok, akik a Dágon templomába járnak, nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig.(HU)
1 Sámuel 5:6 És az Úrnak keze az Asdódbeliekre nehezedék, és pusztítja vala õket; és megveré õket fekélyekkel, Asdódot és határait.(HU)
1 Sámuel 5:7 Mikor azért látták az Asdódbeliek, hogy így van a [dolog,] mondának: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének ládája, mert reánk nehezedett az õ keze, és Dágonra, a mi istenünkre.(HU)
1 Sámuel 5:8 Elküldének tehát, és összegyûjték a Filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Mit csináljunk Izráel Istenének ládájával? Azok pedig felelének: Vigyék Gáthba az Izráel Istenének ládáját. És elvivék Izráel Istenének ládáját.(HU)
1 Sámuel 5:9 És történt azután, hogy elvitték, az Úrnak keze igen nagy rémületére lõn a városnak; és megveré a városnak lakosait kicsinytõl fogva nagyig, és fekélyek támadának rajtok.(HU)
1 Sámuel 5:10 Elküldék azért az Istennek ládáját Ekronba. És lõn, hogy a mikor Ekronba jutott az Istennek ládája, felzúdulának az Ekronbeliek, mondván: Reám hozták Izráel Istenének ládáját, hogy megöljön engem és az én népemet.(HU)
1 Sámuel 5:11 Annakokáért elküldének, és összegyûjték a Filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Küldjétek el Izráel Istenének ládáját, hogy térjen vissza helyére, és ne öljön meg engem és az én népemet. Mert halálos rémület volt az egész városban; igen súlyos volt ott Istennek keze.(HU)
1 Sámuel 5:12 És azok az emberek, a kik nem haltak meg, fekélyekkel sújtattak [annyira], hogy a város jajkiáltása felhatott az égig.(HU)
1 Sámuel 6:1 És az Úrnak ládája hét hónapig volt a Filiszteusok földén.(HU)
1 Sámuel 6:2 Akkor szólíták a Filiszteusok a papokat és jövendõmondókat, mondván: Mit tegyünk az Úrnak ládájával? Mondjátok meg nékünk, mi módon küldjük haza?(HU)
1 Sámuel 6:3 Azok pedig felelének: Ha elkülditek Izráel Istenének ládáját, ne küldjétek azt üresen, hanem hozzatok néki vétekért való áldozatot; akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem távozik el az õ keze rólatok.(HU)
1 Sámuel 6:4 És mondának: Micsoda az a vétekért való áldozat, melyet hoznunk kell néki? Azok pedig felelének: A Filiszteusok fejedelmeinek száma szerint öt fekélyforma arany és öt arany egér, mert ugyanazon csapás van mindeneken, a ti fejedelmeiteken is.(HU)
1 Sámuel 6:5 Csináljátok meg azért fekélyeiteknek képmását és egereiteknek képmását, melyek pusztítják a földet, és [így] adjatok Izráel Istenének dicsõséget, talán megkönnyebbedik az õ keze rajtatok, és a ti isteneteken és földeteken.(HU)
1 Sámuel 6:6 Miért keményítenétek meg szíveiteket, mint megkeményítették szívöket Égyiptom és a Faraó? Avagy nem úgy volt-é, hogy a mint hatalmát megmutatta rajtok, elbocsátá õket, hogy elmenjenek?(HU)
1 Sámuel 6:7 Most azért vegyetek és készítsetek egy új szekeret és két borjas tehenet, melyeken még nem volt járom; és fogjátok be a szekérbe a teheneket, borjaikat pedig vigyétek el tõlök haza;(HU)
1 Sámuel 6:8 És vegyétek az Úrnak ládáját, és tegyétek a szekérre; az aranyszerszámokat pedig, melyeket vétekért való áldozatul hoztok néki, tegyétek egy táskába az oldalára, és bocsássátok el, hadd menjen el.(HU)
1 Sámuel 6:9 És nézzetek [utána], hogy ha az õ határának útján Béth-Semes felé tart, akkor õ szerezte nékünk ezt a nagy bajt; ha pedig nem, [akkor] megtudjuk, hogy nem az õ keze sújtott minket, hanem csak véletlen volt az, a mi velünk történt.(HU)
1 Sámuel 6:10 Úgy cselekedének azért az emberek; és vettek két borjas tehenet, és befogták a szekérbe, borjaikat pedig berekeszték otthon.(HU)
1 Sámuel 6:11 És feltették az Úrnak ládáját a szekérre és a táskát az arany egerekkel és fekélyeiknek képmásával.(HU)
1 Sámuel 6:12 A tehenek pedig egyenesen a Béth-Semes felé [vivõ] úton menének; egy úton mentek, folytonosan bõgve, és sem jobbra, sem balra nem térének le. És a Filiszteusok fejedelmei utánok menének Béth-Semes határáig.(HU)
1 Sámuel 6:13 A Béth-Semesbeliek pedig búzaaratással foglalkozának a völgyben, és felemelvén szemeiket, meglátták a ládát: és örvendezének, hogy látták.(HU)
1 Sámuel 6:14 A szekér pedig eljutott a Béth-Semesbõl való Józsua mezejére, és ott megállott. Vala pedig ott egy nagy kõ, és felvagdalták a szekér fáit és a teheneket megáldozták az Úrnak egészen égõáldozatul.(HU)
1 Sámuel 6:15 Akkor a Léviták levették az Úrnak ládáját és a táskát, mely mellette volt, melyben az aranyszerszámok valának, és a nagy kõre helyezték. A Béth-Semesbeli emberek pedig azon a napon egészen égõáldozatot és véres áldozatot áldoztak az Úrnak.(HU)
1 Sámuel 6:16 És mikor a Filiszteusok öt fejedelme [ezt] látta, visszatére azon napon Ekronba.(HU)
1 Sámuel 6:17 Az arany fekélyek pedig, melyeket a Filiszteusok vétekért való áldozatul hoztak az Úrnak, ezek: egyet Asdódért, egyet Gázáért, egyet Askelonért, egyet Gáthért, egyet Ekronért.(HU)
1 Sámuel 6:18 Az arany egerek pedig a Filiszteusok minden városainak száma szerint valának, melyek az öt fejedelem alá [tartoztak,] a kerített városoktól a kerítetlen helységekig. És bizonyság az a nagy kõ, a melyre az Úrnak ládáját helyezték, mind a mai napig, a Béth-Semesbõl való Józsua mezején.(HU)
1 Sámuel 6:19 És megvere [az Úr] a Béth-Semesbeliek közül némelyeket, mivel az Úrnak ládájába tekintének. Megvere pedig a nép közül ötvenezer és hetven embert. És a nép szomorkodott, hogy az Úr [ily] nagy csapással sújtotta vala a népet.(HU)
1 Sámuel 6:20 Mondának azért a Béth-Semesbeliek: Kicsoda állhat meg az Úr elõtt, e szent Isten elõtt? És kihez megy el mi tõlünk?(HU)
1 Sámuel 6:21 Követeket küldének akkor Kirjáth-Jeárim lakosaihoz, mondván: A Filiszteusok visszahozták az Úrnak ládáját, jõjjetek el, és vigyétek el azt magatokhoz.(HU)
1 Sámuel 7:1 És eljövének a Kirjáth-Jeárimbeliek, és felvitték az Úrnak ládáját, és bevivék Abinádáb házába, [mely] a dombon vala; és Eleázárt, az õ fiát az Úr ládájának õrizésére rendelék.(HU)
1 Sámuel 7:2 És lõn, hogy attól a naptól fogva, a [melyen] Kirjáth-Jeárimban hagyták a ládát, sok idõ eltelék, tudniillik húsz esztendõ. És Izráelnek egész háza síránkozék az Úr után.(HU)
1 Sámuel 7:3 Sámuel pedig szóla Izráel egész házához, mondván: Ha ti teljes szívetekbõl megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek az Úrnak, és csak néki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a Filiszteusok kezébõl.(HU)
1 Sámuel 7:4 Elhányák azért Izráel fiai a bálványokat és Astarótot, és csak az Úrnak szolgálának.(HU)
1 Sámuel 7:5 Akkor Sámuel mondá: Gyûjtsétek össze egész Izráelt Mispába, hogy imádkozzam értetek az Úrhoz.(HU)
1 Sámuel 7:6 Összegyûlének azért Mispában, és vizet merítvén, kiönték az Úr elõtt; és bõjtölének azon a napon, és [így] szólának ott: Vétkeztünk az Úr ellen. És ekképen ítélé Sámuel Izráel fiait Mispában.(HU)
1 Sámuel 7:7 Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy Izráel fiai összegyûlének Mispában, feljöttek a Filiszteusok fejedelmei Izráel ellen. És mikor [ezt] meghallották Izráel fiai, megrémülének a Filiszteusoktól.(HU)
1 Sámuel 7:8 És mondának Izráel fiai Sámuelnek: Ne szünjél meg érettünk könyörögni az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg minket a Filiszteusok kezébõl.(HU)
1 Sámuel 7:9 Vett azért Sámuel egy szopós bárányt, és megáldozá azt egészen égõáldozatul az Úrnak. És fohászkodék Sámuel Izráelért az Úrhoz, és az Úr meghallgatá õt.(HU)
1 Sámuel 7:10 És lõn, hogy a mikor Sámuel az égõáldozatot végezé, eljövének a Filiszteusok, hogy Izráel ellen harczoljanak. Az Úr pedig mennydörge nagy hangon azon a napon a Filiszteusok felett és [annyira] megzavarta õket, hogy megverettetének Izráel elõtt.(HU)
1 Sámuel 7:11 Akkor kijövének Izráel emberei Mispából, és üldözték a Filiszteusokat és verték õket egészen Bethkáron alól.(HU)
1 Sámuel 7:12 Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispa és Sén között, és Ében- Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr!(HU)
1 Sámuel 7:13 És megaláztatának a Filiszteusok, és nem menének többé Izráel határára. És az Úrnak keze a Filiszteusok ellen volt Sámuelnek teljes életében.(HU)
1 Sámuel 7:14 És visszavevé [Izráel] a városokat, a melyeket a Filiszteusok Izráeltõl elvettek vala, Ekrontól fogva Gáthig, és az õ határukat megszabadítá Izráel a Filiszteusok kezébõl. És békesség lõn Izráel és az Emoreusok között.(HU)
1 Sámuel 7:15 Sámuel pedig életének minden napjaiban ítéle Izráel felett.(HU)
1 Sámuel 7:16 És elmegy vala esztendõnként, és bejárá Béthelt, Gilgált és Mispát, és ítéletet hozott vala Izráel felett mind e helyeken.(HU)
1 Sámuel 7:17 Annakutána visszatére Rámába, mert ott vala az õ háza, és ott [is] ítéletet hoza Izráel felett; és oltárt építe ott az Úrnak.(HU)
1 Sámuel 8:1 És lõn, hogy a mikor Sámuel megvénhedett, az õ fiait tevé bírákká Izráel felett.(HU)
1 Sámuel 8:2 Elsõszülött fiának pedig Joel volt a neve és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak.(HU)
1 Sámuel 8:3 De fiai nem járának az õ útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet.(HU)
1 Sámuel 8:4 Összegyûlének azért Izráelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.(HU)
1 Sámuel 8:5 És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél [szokás].(HU)
1 Sámuel 8:6 Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz.(HU)
1 Sámuel 8:7 És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.(HU)
1 Sámuel 8:8 Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam õket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekesznek.(HU)
1 Sámuel 8:9 Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, a ki uralkodni fog felettök.(HU)
1 Sámuel 8:10 És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tõle királyt kért.(HU)
1 Sámuel 8:11 És monda: A királynak, a ki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetõivé és lovasaivá teszi õket, és szekere elõtt futnak.(HU)
1 Sámuel 8:12 Ezredesekké teendi õket, és hadnagyokká ötven ember felett; velök szántatja meg barázdáit, és velök végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harczi szekereihez az eszközöket.(HU)
1 Sámuel 8:13 Leányaitokat pedig elviszi kenõcskészítõknek, szakácsnéknak és sütõknek.(HU)
1 Sámuel 8:14 Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szõlõhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja.(HU)
1 Sámuel 8:15 Veteményeiteket és szõlõiteket megdézsmálja, és fõbb embereinek és szolgáinak adja.(HU)
1 Sámuel 8:16 Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal.(HU)
1 Sámuel 8:17 Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki.(HU)
1 Sámuel 8:18 És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket.(HU)
1 Sámuel 8:19 A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! hanem király legyen felettünk.(HU)
1 Sámuel 8:20 És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és elõttünk járjon, és vezesse a mi harczainkat.(HU)
1 Sámuel 8:21 És miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak.(HU)
1 Sámuel 8:22 És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavokra, és adj nékik királyt. És Sámuel monda Izráel férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az õ városába.(HU)
1 Sámuel 9:1 És volt egy ember a Benjámin [nemzetségébõl,] kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin [házából] való volt; igen tehetõs ember vala.(HU)
1 Sámuel 9:2 És volt néki egy Saul nevû fia, ifjú és szép; õ nála Izráel fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.(HU)
1 Sámuel 9:3 És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az õ fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat.(HU)
1 Sámuel 9:4 És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és bejárá Benjámin földét, de nem találták meg.(HU)
1 Sámuel 9:5 Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az õ szolgájának, a ki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék.(HU)
1 Sámuel 9:6 Az pedig monda néki: Ímé az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, a mit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nékünk is a mi útunkat, hogy merre menjünk.(HU)
1 Sámuel 9:7 És monda Saul az õ szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének; mi van nálunk?(HU)
1 Sámuel 9:8 A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Ímé van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nékünk a mi útunkat.(HU)
1 Sámuel 9:9 Régen Izráelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézõhöz; mert a kit most prófétának neveznek, régen nézõnek hívták.(HU)
1 Sámuel 9:10 És Saul monda az õ szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt.(HU)
1 Sámuel 9:11 A mint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkozának, a kik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nékik: Itt van-é a nézõ?(HU)
1 Sámuel 9:12 És azok felelének nékik, és mondának: Igen, amott van elõtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata ím e hegyen.(HU)
1 Sámuel 9:13 A mint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielõtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, míg õ el nem jön, mivel a véres áldozatot õ áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert épen most fogjátok õt megtalálni.(HU)
1 Sámuel 9:14 Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, ímé akkor jöve ki Sámuel velök szemben, hogy a hegyre felmenjen.(HU)
1 Sámuel 9:15 És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az elõtt, hogy Saul eljött, mondván:(HU)
1 Sámuel 9:16 Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földérõl, és kend fel õt fejedelmül az én népem, Izráel felett, hogy megszabadítsa az én népemet a Filiszteusok kezébõl; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az õ kiáltása hozzám.(HU)
1 Sámuel 9:17 Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az ember, a kirõl szólottam néked, õ uralkodjék az én népem felett.(HU)
1 Sámuel 9:18 Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék és monda: Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a nézõ háza?(HU)
1 Sámuel 9:19 Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a nézõ; menj fel elõttem a hegyre, és egyetek ma én velem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom néked mind azt, a mi szívedben van.(HU)
1 Sámuel 9:20 A szamarak miatt pedig, melyek tõled ezelõtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié leend mind az, a mi Izráelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?(HU)
1 Sámuel 9:21 És Saul felele, és monda: Avagy nem Benjáminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzsébõl való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?(HU)
1 Sámuel 9:22 Akkor Sámuel megfogta Sault és az õ szolgáját, és bevezette õket az étkezõ helyre; és nékik adta a fõhelyet a meghívottak között, kik mintegy harminczan valának.(HU)
1 Sámuel 9:23 És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elõ azt a darabot, melyet odaadtam néked, és a melyrõl azt mondám, hogy tartsd magadnál.(HU)
1 Sámuel 9:24 Akkor a szakács felhozta a czombot és a mi rajta volt, és Saul elé tevé. És õ monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az idõre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel.(HU)
1 Sámuel 9:25 És miután lejöttek a hegyrõl a városba, a felházban beszélgetett Saullal.(HU)
1 Sámuel 9:26 És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimenének ketten, õ és Sámuel az utczára.(HU)
1 Sámuel 9:27 Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen elõre elõttünk - és elõre ment -, te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét.(HU)
1 Sámuel 10:1 Akkor elõvevé Sámuel az olajos szelenczét, és az õ fejére tölté, és megcsókolá õt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az õ öröksége felett?(HU)
1 Sámuel 10:2 Mikor azért te most elmégy tõlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, a kik azt mondják néked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és ímé, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért?(HU)
1 Sámuel 10:3 És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlõ bort.(HU)
1 Sámuel 10:4 És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak néked; te pedig vedd el azokat kezökbõl.(HU)
1 Sámuel 10:5 Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a Filiszteusok elõõrsei vannak. Mikor pedig bemégy oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyrõl jõnek le, elõttök lant, dob, síp és hárfa lesz, és õk magok prófétálnak.(HU)
1 Sámuel 10:6 Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz.(HU)
1 Sámuel 10:7 Mikor pedig [mind] e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mind azt, a mi csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.(HU)
1 Sámuel 10:8 Most azért menj le én elõttem Gilgálba, és ímé én lemegyek te hozzád, hogy égõáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és [akkor] tudtodra adom, hogy mit cselekedjél.(HU)
1 Sámuel 10:9 És lõn, a mint hátra fordult, hogy Sámueltõl eltávozzék, elváltoztatá Isten az õ szívét, és azon a napon beteljesedének mind azok a jelek.(HU)
1 Sámuel 10:10 És mikor elmenének ama hegyre, ímé a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke õ reá szálla, és prófétála õ közöttök.(HU)
1 Sámuel 10:11 És lõn, hogy mind azok, kik ismerték õt annakelõtte, mikor látták, hogy ímé a prófétákkal együtt prófétál, monda a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van?(HU)
1 Sámuel 10:12 És felele egy közülök, és monda: Ugyan kicsoda az õ atyjuk? Azért lõn példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van?(HU)
1 Sámuel 10:13 És mikor elvégezé a prófétálást, felment a hegyre.(HU)
1 Sámuel 10:14 Saulnak nagybátyja pedig monda néki és a szolgájának: Hol jártatok? És õ monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk.(HU)
1 Sámuel 10:15 Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nékem, mit mondott néktek Sámuel?(HU)
1 Sámuel 10:16 És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nékünk, hogy a szamarakat megtalálták. De a mit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el néki.(HU)
1 Sámuel 10:17 És összehívta Sámuel a népet Mispába az Úrhoz.(HU)
1 Sámuel 10:18 És monda Izráel fiainak: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Én hoztam ki Izráelt Égyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az égyiptombeliek kezébõl és mind amaz országok kezébõl, melyek sanyargatának titeket.(HU)
1 Sámuel 10:19 Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, a ki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból; és azt mondottátok néki: Adj királyt nékünk. Most azért álljatok az Úr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint.(HU)
1 Sámuel 10:20 És mikor elõállatá Sámuel Izráelnek minden nemzetségét, kiválasztaték [sors] [által] a Benjámin nemzetsége.(HU)
1 Sámuel 10:21 Akkor elõállatá a Benjámin nemzetségét az õ házanépei szerint, és kiválasztaték a Mátri házanépe, [azután] kiválasztaték Saul, Kisnek fia; és keresék õt, de nem találták meg.(HU)
1 Sámuel 10:22 Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajjon eljön-é ide az az ember? És az Úr monda: Ímé õ a holmik közé rejtõzék el.(HU)
1 Sámuel 10:23 Akkor elfutának, és elõhozták õt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közül vállától kezdve felfelé;(HU)
1 Sámuel 10:24 És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-é, a kit választott az Úr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király!(HU)
1 Sámuel 10:25 Sámuel pedig elõadá a nép elõtt a királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és letevé az Úr elé. És elbocsátá Sámuel az egész népet, mindenkit a maga házához.(HU)
1 Sámuel 10:26 Azután Saul is elment haza Gibeába és vele ment a sokaság, a kiknek szívét Isten megindította vala.(HU)
1 Sámuel 10:27 [Némely] kaján emberek azonban [azt] mondák: Mit segíthet ez rajtunk? és megvetették õt és ajándékot nem vivének néki. Õ pedig olyan volt, mintha [semmit] [sem] hallott volna.(HU)
1 Sámuel 11:1 És feljöve az Ammonita Náhás, és tábort jára Jábes Gileád ellen. A Jábesbeliek pedig mondának mindnyájan Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk néked.(HU)
1 Sámuel 11:2 És monda nékik az Ammonita Náhás: Úgy szövetséget kötök veletek, ha kivágatom mindnyájatoknak jobb szemét, és tehetem ezt egész Izráelnek gyalázatára.(HU)
1 Sámuel 11:3 Jábes vénei pedig mondának néki: Engedj nékünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izráelnek minden határára; és ha senki sem segít meg minket, akkor kimegyünk hozzád.(HU)
1 Sámuel 11:4 Elmenének azért a követek Saulhoz Gibeába, és elmondták [e] beszédeket a nép füle hallatára. És felemelé az egész község az õ szavát, és sírának.(HU)
1 Sámuel 11:5 Saul pedig épen a mezõrõl jött vala a barmok után; és monda Saul: Mi történt a néppel, hogy sírnak? És elmondták néki a Jábesbeliek beszédeit.(HU)
1 Sámuel 11:6 És mikor hallotta e beszédeket, az Úrnak lelke Saulra szálla, és az õ haragja nagyon felgerjede.(HU)
1 Sámuel 11:7 És vett egy pár ökröt, és feldarabolá azokat, és a követektõl elküldé Izráelnek minden határára, mondván: A ki nem vonul Saul után és Sámuel után, annak ökreivel így cselekesznek. És az Úrnak félelme szálla a népre, és kivonulának mind egy szálig.(HU)
1 Sámuel 11:8 És megszámlálá õket Bézekben. És Izráel fiai háromszázezeren valának, a Júdabeliek pedig harminczezeren.(HU)
1 Sámuel 11:9 És mondának a követeknek, kik [oda] menének: Így szóljatok a Jábes- Gileádbelieknek: Holnap, mikor a nap felmelegszik, megszabadultok. És elmenének a követek, és megmondák a Jábesbelieknek, és õk örvendezének.(HU)
1 Sámuel 11:10 Mondának azért a Jábesbeliek: Holnap kimegyünk hozzátok, hogy egészen úgy cselekedjetek velünk, a mint néktek jónak tetszik.(HU)
1 Sámuel 11:11 Másodnapon pedig Saul a népet három seregre osztá, és kora hajnalban a táborra ütének, és verték Ammont mindaddig, míg a nap felmelegedék; a kik pedig megmaradtak, úgy szétszórattak, hogy kettõ sem maradt közülök együtt.(HU)
1 Sámuel 11:12 Akkor a nép monda Sámuelnek: Kicsoda volt az, a ki mondá: Saul fog-é rajtunk uralkodni? Adjátok elõ a férfiakat, hogy megöljük õket!(HU)
1 Sámuel 11:13 Saul azonban azt mondá: Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr Izráelnek.(HU)
1 Sámuel 11:14 Sámuel pedig monda a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot.(HU)
1 Sámuel 11:15 Elméne azért az egész nép Gilgálba, és ott az Úr elõtt Gilgálban királylyá tették Sault; és áldoztak ott hálaáldozatot az Úr elõtt, és felette örvendezének ott, Saul és Izráelnek minden férfiai.(HU)
1 Sámuel 12:1 És monda Sámuel az egész Izráelnek: Ímé meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nékem mondottatok, és királyt választottam néktek.(HU)
1 Sámuel 12:2 És most ímé a király elõttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megõszültem, és az én fiaim ímé ti köztetek vannak, és én is elõttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig.(HU)
1 Sámuel 12:3 Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr elõtt és az õ felkentje elõtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitõl fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak? és visszaadom néktek.(HU)
1 Sámuel 12:4 Õk pedig felelének: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitõl semmit el nem fogadtál.(HU)
1 Sámuel 12:5 És õ monda nékik: Legyen bizonyság az Úr ti ellenetek, és bizonyság az õ felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! Õk pedig mondának: Legyen bizonyságul.(HU)
1 Sámuel 12:6 És monda Sámuel a népnek: [Igen,] az Úr, a ki rendelte Mózest és Áront, és a ki kihozta atyáitokat Égyiptom földérõl!(HU)
1 Sámuel 12:7 Most azért álljatok elõ, hadd perlekedjem veletek az Úr elõtt az Úrnak minden jótéteményei felett, a melyeket cselekedett veletek és a ti atyáitokkal.(HU)
1 Sámuel 12:8 Miután Jákób Égyiptomba ment vala, atyáitok az Úrhoz kiáltának, és az Úr elküldé Mózest és Áront, a kik kihozták atyáitokat Égyiptomból, és letelepíték erre a helyre.(HU)
1 Sámuel 12:9 De õk elfeledték az Urat, az õ Istenöket, azért adá õket Siserának, a Hásor serege vezérének kezébe, és a Filiszteusok kezébe és Moáb királyának kezébe, és azok harczolának ellenök.(HU)
1 Sámuel 12:10 Akkor kiáltának az Úrhoz, és mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és szolgáltunk a Baáloknak és Astarótnak; most azért szabadíts meg minket ellenségeinknek kezébõl, hogy néked szolgáljunk.(HU)
1 Sámuel 12:11 És elküldé az Úr Jerubbaált és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadíta titeket mindenfelõl ellenségeitek kezébõl, és biztonságban laktatok.(HU)
1 Sámuel 12:12 Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, az Ammon fiainak királya ellenetek jöve, azt mondátok nékem: Semmiképen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.(HU)
1 Sámuel 12:13 Most azért, ímhol a király, a kit választottatok, a kit kértetek. Ímé, az Úr királyt adott néktek.(HU)
1 Sámuel 12:14 Hogyha az Urat félitek, és néki szolgáltok; szavára hallgattok és az Úr szája ellen engedetlenek nem lesztek; és mind ti, mind pedig a király, a ki felettetek uralkodik, az Urat, a ti Isteneteket követitek: [megtartattok.](HU)
1 Sámuel 12:15 Ha pedig az Úr szavára nem hallgattok, és az Úr szava ellen engedetlenek lesztek: az Úrnak keze ellenetek leend, miként a ti atyáitok ellen.(HU)
1 Sámuel 12:16 Most is azért álljatok meg, és lássátok meg azt a nagy dolgot, a melyet az Úr visz véghez szemeitek elõtt.(HU)
1 Sámuel 12:17 Avagy nem búzaaratás van-é most? Kiáltani fogok az Úrhoz, és õ mennydörgést és esõt ád, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságtok, melyet cselekedtetek az Úr szemei elõtt, mikor királyt kértetek magatoknak.(HU)
1 Sámuel 12:18 Kiálta azért Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esõt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettene az Úrtól és Sámueltõl.(HU)
1 Sámuel 12:19 És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bûneinket csak öregbítettük azzal a bûnnel, hogy királyt kértünk magunknak.(HU)
1 Sámuel 12:20 És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekbõl.(HU)
1 Sámuel 12:21 Ne térjetek el a hiábavalóságok után, a melyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok.(HU)
1 Sámuel 12:22 Mert nem hagyja el az Úr az õ népét, az õ nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válaszszon.(HU)
1 Sámuel 12:23 Sõt tõlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra.(HU)
1 Sámuel 12:24 Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki hûségesen, teljes szívetekbõl; mert látjátok; mily nagy dolgot cselekedett veletek.(HU)
1 Sámuel 12:25 Ha pedig folytonos rosszat cselekesztek: mind ti, mind királyotok elvesztek.(HU)
1 Sámuel 13:1 Saul [harmincz] éves volt, mikor királylyá lett és mikor uralkodék az Izráel felett két esztendeig,(HU)
1 Sámuel 13:2 Választa Saul magának az Izráel közül háromezer [embert,] és kétezer Saullal vala Mikmásban és Béthel hegységén, ezer pedig Jonathánnal volt Gibeában, a Benjámin [városában;] a népnek többi részét pedig elbocsátá, kit-kit a maga hajlékába.(HU)
1 Sámuel 13:3 És Jonathán megveré a Filiszteusoknak elõõrsét, mely Gébában vala, és meghallották ezt a Filiszteusok; Saul pedig megfúvatta a trombitát az egész országban, mondván: Hallják meg a zsidók!(HU)
1 Sámuel 13:4 És meghallotta egész Izráel, [hogy] [azt] mondák: Megverte Saul a Filiszteusok elõõrsét, és gyûlöletessé vált Izráel a Filiszteusok elõtt. A nép pedig egybegyûle Saul mellé Gilgálba.(HU)
1 Sámuel 13:5 Összegyûlének a Filiszteusok is, hogy harczoljanak Izráel ellen; harminczezer szekér és hatezer lovas volt, a nép pedig [oly] sok volt, mint a tenger partján lévõ föveny; és feljövének és tábort ütének Mikmásnál, Béth-Aventõl keletre.(HU)
1 Sámuel 13:6 Mikor pedig Izráel férfiai látták, hogy bajban vannak - mert a nép szorongattatott -: elrejtõzék a nép a barlangokba, a bokrok és kõsziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe.(HU)
1 Sámuel 13:7 És a zsidók közül [némelyek] általmenének a Jordánon, Gád és Gileád földére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép, mely mellette vala, rettegett.(HU)
1 Sámuel 13:8 És várakozék hét napig, a Sámuel által meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszélede mellõle.(HU)
1 Sámuel 13:9 Akkor monda Saul: Hozzátok ide az égõáldozatot és a hálaáldozatokat. És égõáldozatot tõn.(HU)
1 Sámuel 13:10 És mikor elvégezte az égõáldozatot; ímé megérkezék Sámuel, és Saul eleibe ment, hogy köszöntse õt.(HU)
1 Sámuel 13:11 És monda Sámuel: Mit cselekedtél?! Saul pedig felele: Mikor láttam, hogy a nép elszélede mellõlem, és te nem jöttél el a meghagyott idõre, a Filiszteusok pedig összegyûlének [már] Mikmásban,(HU)
1 Sámuel 13:12 Azt mondám: Mindjárt reám törnek a Filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe elõtt még nem imádkozám; bátorságot vevék azért magamnak és megáldozám az égõáldozatot.(HU)
1 Sámuel 13:13 Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerõsítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett.(HU)
1 Sámuel 13:14 Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, a kit az õ népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, a mit az Úr parancsolt néked.(HU)
1 Sámuel 13:15 Felkele ezután Sámuel, és elment Gilgálból Benjámin [városába,] Gibeába. És Saul megszámlálta a népet, mely körülötte található volt, mintegy hatszáz embert.(HU)
1 Sámuel 13:16 Saul pedig és az õ fia, Jonathán és a nép, mely körülöttök található vala, Benjámin [városában], Gébában tartózkodának, és a Filiszteusok Mikmásnál táborozának.(HU)
1 Sámuel 13:17 Akkor a Filiszteusok táborából egy dúló sereg vált ki három csapatban; az egyik csapat az Ofra felé [vivõ] útra fordult Suál földének;(HU)
1 Sámuel 13:18 A másik csapat a Bethoron felé [vivõ] útra fordula; a harmadik csapat pedig a határ felé [vivõ] útra fordult, mely a Sebóim völgyén át a pusztáig terjed.(HU)
1 Sámuel 13:19 És kovácsot egész Izráel földén nem lehetett találni, mert a Filiszteusok azt mondák: Ne csinálhassanak a zsidók szablyát vagy dárdát.(HU)
1 Sámuel 13:20 És egész Izráelnek a Filiszteusokhoz kellett lemenni, hogy megélesítse ki-ki a maga kapáját, szántóvasát, fejszéjét és sarlóját,(HU)
1 Sámuel 13:21 (Minthogy megtompulának a kapák, szántóvasak, a háromágú villa és a fejszék) és hogy az ösztökét kiegyenesítsék.(HU)
1 Sámuel 13:22 Azért az ütközet napján az egész népnél, mely Saullal és Jonathánnal vala, sem szablya, sem dárda nem találtaték, hanem csak Saulnál és az õ fiánál Jonathánnál volt található.(HU)
1 Sámuel 13:23 És a Filiszteusok elõõrse kijöve Mikmás szorosához.(HU)
1 Sámuel 14:1 És történt egy napon, hogy Jonathán, a Saul fia azt mondá szolgájának, a ki az õ fegyverét hordozza vala: Jer, menjünk át a Filiszteusok elõõrséhez, mely amott túl van; de atyjának nem mondá meg.(HU)
1 Sámuel 14:2 Saul pedig Gibea határában, a gránátfa alatt tartózkodék, mely Migron [nevû mezõn] van; és a nép, mely vele volt, mintegy hatszáz ember vala.(HU)
1 Sámuel 14:3 És Ahija [is,] ki Silóban az efódot viseli, fia Akhitobnak, az Ikábód testvérének, Fineás fiának, a ki az Úr papjának, Élinek fia vala. És a nép nem tudta, hogy Jonathán eltávozék.(HU)
1 Sámuel 14:4 A szorosok között pedig, melyeken keresztül akara menni Jonathán a Filiszteusok elõõrséhez, volt egy hegyes kõszikla innen, és volt egy hegyes kõszikla túlfelõl. Az egyiknek Boczécz, a másiknak pedig Sené volt a neve.(HU)
1 Sámuel 14:5 Az egyik sziklacsúcs északra volt, Mikmás átellenében, és a másik délre, Géba átellenében.(HU)
1 Sámuel 14:6 És monda Jonathán a szolgának, a ki az õ fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek elõõrséhez, talán tenni fog az Úr érettünk [valamit,] mert az Úr elõtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.(HU)
1 Sámuel 14:7 És fegyverhordozója felele néki: Tégy mindent a te szíved szerint; indulj néki, ímé én veled leszek kívánságod szerint.(HU)
1 Sámuel 14:8 Jonathán pedig monda: Nosza menjünk fel ez emberekhez, és mutassuk meg magunkat nékik.(HU)
1 Sámuel 14:9 Ha azt mondják nékünk: Várjatok meg, míg oda érkezünk ti hozzátok, akkor álljunk meg helyünkön, és ne menjünk fel hozzájok;(HU)
1 Sámuel 14:10 Ha pedig azt mondják: Jertek fel mihozzánk, akkor menjünk fel, mert az Úr kezünkbe adta õket. És ez legyen nékünk a jel.(HU)
1 Sámuel 14:11 Mikor pedig megmutatták magokat mind ketten a Filiszteusok elõõrsének, mondának a Filiszteusok: Ímé a zsidók kijõdögélnek a barlangokból, a hova rejtõzének.(HU)
1 Sámuel 14:12 És szólának némelyek az elõõrs emberei közül Jonathánnak és az õ fegyverhordozójának, és mondák: Jertek fel mi hozzánk, és valamit mondunk néktek. Akkor monda Jonathán az õ fegyverhordozójának: Jõjj fel utánam, mert az Úr Izráel kezébe adta õket.(HU)
1 Sámuel 14:13 És felmászott Jonathán négykézláb, és utána az õ fegyverhordozója. És hullanak vala Jonathán elõtt, és fegyverhordozója is öldököl utána.(HU)
1 Sámuel 14:14 És az elsõ ütközet, melyben Jonathán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölének meg, egy hold földön egy fél barázda hosszányin volt.(HU)
1 Sámuel 14:15 És félelem támada a táborban, a mezõn és az egész nép között; az elõõrs és a dúló sereg - azok is megrémülének - és a föld megrendüle; és Istentõl való rettegés lõn.(HU)
1 Sámuel 14:16 És megláták a Saul õrei Benjámin [városában,] Gibeában, hogy a sokaság elszéledett és ide-oda elszóratott.(HU)
1 Sámuel 14:17 Akkor monda Saul a népnek, mely vele volt: Nosza vegyétek számba [a népet], és vizsgáljátok meg, ki ment el mi közülünk; és a mikor számba vették, ímé Jonathán és az õ fegyverhordozója nem valának ott.(HU)
1 Sámuel 14:18 És monda Saul Ahijának: Hozd elõ az Isten ládáját; mert az Isten ládája akkor Izráel fiainál vala.(HU)
1 Sámuel 14:19 És történt, hogy a míg Saul a pappal beszéle, a Filiszteusok táborában mind nagyobb lõn a zsibongás. Monda azért Saul a papnak: Hagyd abba, a mit kezdettél.(HU)
1 Sámuel 14:20 És felkiálta Saul és a nép, mely vele volt, és elmenének az ütközetre. Ott pedig egyik a másik ellen harczola, [és] igen nagy zûrzavar lõn.(HU)
1 Sámuel 14:21 És azok a zsidók [is, kik,] mint azelõtt is, a Filiszteusokkal valának, s velök együtt feljövének a táborba és a körül valának, azok is Izráel népéhez [csatlakozának,] mely Saul és Jonathán mellett vala.(HU)
1 Sámuel 14:22 És Izráelnek mindazon férfiai, kik elrejtõzének Efraim hegységében, mikor meghallották, hogy a Filiszteusok menekültek, azok is üldözni kezdék õket a harczban.(HU)
1 Sámuel 14:23 És megsegíté az Úr azon a napon Izráelt. És a harcz Béth-Avenen túl terjede.(HU)
1 Sámuel 14:24 És Izráel népe igen elepedett vala azon a napon, mert Saul esküvel kényszeríté a népet, mondván: Átkozott az, a ki kenyeret eszik estvéig, míg bosszút állok ellenségeimen, azért az egész nép semmit sem evék.(HU)
1 Sámuel 14:25 És az egész föld népe eljuta az erdõbe, hol méz vala a föld szinén.(HU)
1 Sámuel 14:26 Mikor pedig a nép beméne az erdõbe, jóllehet folyt a méz, [mindazáltal] senki sem érteté kezét szájához, mert félt a nép az eskü miatt.(HU)
1 Sámuel 14:27 Jonathán azonban nem hallotta vala, hogy atyja megesketé a népet, és kinyújtá a vesszõ végét, mely kezében vala, és bemártá azt a lépesmézbe, és kezét szájához vivé; és felvidulának az õ szemei.(HU)
1 Sámuel 14:28 Szóla pedig valaki a nép közül, és mondá: Atyád ünnepélyesen megesketé a népet, mondván: Átkozott az, a ki csak kenyeret is eszik ma, és e miatt a nép kimerüle.(HU)
1 Sámuel 14:29 És monda Jonathán: Atyám bajba vitte az országot; lássátok [mennyire] felvidulának szemeim, hogy ízlelék egy keveset ebbõl a mézbõl.(HU)
1 Sámuel 14:30 Hátha még a nép jól evett volna ma ellenségeinek zsákmányából, melyet talált! Vajjon nem nagyobb lett volna-é akkor a Filiszteusok veresége?!(HU)
1 Sámuel 14:31 És megverék azon a napon a Filiszteusokat Mikmástól Ajálonig. És a nép nagyon kimerüle.(HU)
1 Sámuel 14:32 Akkor a nép a prédának esék, és fogának juhot, ökröt és borjúkat, és megölék a földön, és megevé a nép vérestõl.(HU)
1 Sámuel 14:33 Megjelenték azért Saulnak, és mondának: Ímé a nép vétkezik az Úr ellen, mert vérrel [elegy] eszik. Õ pedig monda: Hûtlenül cselekedtetek, gördítsetek azért most hozzám egy nagy követ.(HU)
1 Sámuel 14:34 Monda továbbá Saul: Menjetek el [mindenfelé] a nép között, és mondjátok meg nékik, hogy mindenki a maga ökrét és mindenki a maga juhát hozza én hozzám, és itt öljétek meg és egyétek meg, és nem fogtok vétkezni az Úr ellen, vérrel elegy evén. Akkor elhozta az egész nép, kézzel fogván ki- ki a maga ökrét azon éjjel, és ott megölék.(HU)
1 Sámuel 14:35 Saul pedig oltárt épített az Úrnak; azt az oltárt építé elõször az Úrnak.(HU)
1 Sámuel 14:36 És monda Saul: Menjünk le [ez] éjjel a Filiszteusok után, és foszszuk ki õket virradatig, és senkit se hagyjunk meg közülök. Azok pedig mondának: A [mint] néked tetszik, [úgy] cselekedjél mindent. De a pap [azt] mondá: Járuljunk ide az Istenhez.(HU)
1 Sámuel 14:37 És megkérdezé Saul az Istent: Lemenjek-é a Filiszteusok után? Izráelnek kezébe adod-é õket? De õ nem felelt néki azon a napon.(HU)
1 Sámuel 14:38 Monda azért Saul: Jertek ide mindnyájan, a népnek oszlopai, hogy megtudjátok és meglássátok, kiben volt ez a bûn ma?(HU)
1 Sámuel 14:39 Mert él az Úr, a ki Izráelt oltalmazza, hogy ha fiamban, Jonathánban volna is, meg kell halnia; és az egész nép közül senki sem felele néki.(HU)
1 Sámuel 14:40 És monda egész Izráelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig és az én fiam, Jonathán legyünk a másik oldalon. És válaszola a nép Saulnak: A mint néked tetszik, úgy cselekedjél.(HU)
1 Sámuel 14:41 Akkor szóla Saul az Úrnak, Izráel Istenének: Szolgáltass igazságot! És kiválasztaték Jonathán és Saul, a nép pedig megmeneküle.(HU)
1 Sámuel 14:42 És monda Saul: Vessetek sorsot közöttem és fiam, Jonathán között. És kiválasztaték Jonathán.(HU)
1 Sámuel 14:43 Akkor monda Saul Jonathánnak: Mondd meg nékem, mit cselekedtél? Jonathán pedig elbeszélte néki, és monda: A pálcza végével, mely kezembe vala, ízlelék egy keveset a mézbõl; itt vagyok, haljak meg!(HU)
1 Sámuel 14:44 És Saul monda: Úgy cselekedjék az Úr most és ezután is, hogy meg kell halnod Jonathán.(HU)
1 Sámuel 14:45 A nép azonban monda Saulnak: Jonathán haljon-é meg, a ki ezt a nagy szabadulást szerezte Izráelben? Távol legyen! Él az Úr, hogy egyetlen hajszála sem esik le fejérõl a földre, mert Istennek [segedelmével] cselekedte ezt ma. Megváltá azért a nép Jonathánt, és nem hala meg.(HU)
1 Sámuel 14:46 Akkor Saul megtére a Filiszteusok üldözésébõl; a Filiszteusok pedig az õ helyökre haza menének.(HU)
1 Sámuel 14:47 Miután tehát Saul átvette a királyságot Izráel felett, hadakozék minden ellenségivel mindenfelé: Moáb ellen és Ammon fiai ellen és Edom ellen és a Czobeusok királyai ellen és a Filiszteusok ellen; és mindenütt, a hol megfordula, keményen cselekedék.(HU)
1 Sámuel 14:48 És sereget gyûjtvén, megverte Amáleket, és megszabadítá Izráelt fosztogatóinak kezébõl.(HU)
1 Sámuel 14:49 Valának pedig Saul fiai: Jonathán, Jisvi és Málkisua; és két leányának neve: az idõsebbiknek Méráb, és a kisebbiknek neve Mikál.(HU)
1 Sámuel 14:50 És Saul feleségét Akhinóámnak hívták, a ki Akhimaás leánya volt. Seregének vezetõjét pedig Abnernek hívták, a ki Saul nagybátyjának, Nérnek volt a fia;(HU)
1 Sámuel 14:51 Mert Kis, a Saul atyja és Nér, az Abner atyja, Abiel fiai valának.(HU)
1 Sámuel 14:52 A Filiszteusok elleni háború pedig igen heves volt Saulnak egész életében; azért, a hol csak látott Saul egy-egy erõs vagy egy-egy bátor férfit, azt magához fogadta.(HU)
1 Sámuel 15:1 És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királylyá kenjelek fel téged az õ népe, az Izráel felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára.(HU)
1 Sámuel 15:2 Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.(HU)
1 Sámuel 15:3 Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemõt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.(HU)
1 Sámuel 15:4 És összehívá Saul a népet, és megszámlálá õket Thélaimban, kétszázezer gyalogost, és Júdából tízezer embert.(HU)
1 Sámuel 15:5 És elméne Saul Amálek városáig, és megütközék ott egy völgyben.(HU)
1 Sámuel 15:6 És monda Saul a Kéneusnak: Menjetek, távozzatok el, menjetek ki az Amálekiták közül, hogy velök együtt téged is el ne veszesselek, mert te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiaival, mikor Égyiptomból feljövének. És eltávozék Kéneus az Amálekiták közül.(HU)
1 Sámuel 15:7 Saul pedig megveré Amáleket Havilától fogva egészen addig, a merre Súrba mennek, mely Égyiptom átellenében van.(HU)
1 Sámuel 15:8 És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá.(HU)
1 Sámuel 15:9 Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, a mi jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem a mi megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták.(HU)
1 Sámuel 15:10 Akkor szóla az Úr Sámuelnek, mondván:(HU)
1 Sámuel 15:11 Megbántam, hogy Sault királylyá tettem, mert eltávozott tõlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka.(HU)
1 Sámuel 15:12 És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, [ezt] mondván: Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának; azután megfordula, és tovább ment és lement Gilgálba,(HU)
1 Sámuel 15:13 És a mint Sámuel Saulhoz érkezék, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját.(HU)
1 Sámuel 15:14 Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, [mely] füleimbe [hat] és az az ökörbõgés, melyet hallok?(HU)
1 Sámuel 15:15 És monda Saul: Az Amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk.(HU)
1 Sámuel 15:16 Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam néked, a mit az Úr mondott nékem ez éjjel. Õ pedig monda néki: Beszélj.(HU)
1 Sámuel 15:17 Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny valál te a magad szemei elõtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királylyá kent fel téged Izráel felett?!(HU)
1 Sámuel 15:18 És elkülde az Úr téged az úton, és azt mondá: Menj el, és pusztítsd el az Amálekitákat, kik vétkezének; és hadakozzál ellenök, míg megsemmisíted õket.(HU)
1 Sámuel 15:19 Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és [miért] estél néki a prédának, és cselekedted azt, a mi bûnös az Úr szemei elõtt?(HU)
1 Sámuel 15:20 És felele Saul Sámuelnek: Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, a melyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam.(HU)
1 Sámuel 15:21 A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre [rendelt] juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban.(HU)
1 Sámuel 15:22 Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr elõtt az égõ- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!(HU)
1 Sámuel 15:23 Mert, [mint] a varázslásnak bûne, [olyan] az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, õ is megvetett téged, hogy ne légy király.(HU)
1 Sámuel 15:24 Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; [de] mivel féltem a néptõl, azért hallgattam szavokra.(HU)
1 Sámuel 15:25 Most azért bocsásd meg az én vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak.(HU)
1 Sámuel 15:26 Sámuel pedig monda Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úrnak beszédét, és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett.(HU)
1 Sámuel 15:27 És mikor megfordula Sámuel, hogy elmenjen, megragadta felsõ ruhájának szárnyát, és leszakada.(HU)
1 Sámuel 15:28 Akkor monda néki Sámuel: Elszakítá tõled az Úr a mai napon Izráelnek királyságát, és adta azt felebarátodnak, a ki jobb náladnál.(HU)
1 Sámuel 15:29 Izráelnek erõssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember õ, hogy valamit megbánjon.(HU)
1 Sámuel 15:30 És õ monda: Vétkeztem, mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei elõtt és Izráel elõtt, és velem térj vissza, hogy könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek.(HU)
1 Sámuel 15:31 Visszatére azért Sámuel Saullal, és könyörgött Saul az Úrnak.(HU)
1 Sámuel 15:32 Sámuel pedig monda: Hozzátok ide elõmbe Agágot, Amálek királyát. És elméne Agág kényesen õ hozzá, és monda Agág: Bizonyára eltávozék a halál keserûsége.(HU)
1 Sámuel 15:33 És monda Sámuel: Miként a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy legyen gyermektelenné [minden] asszonyok felett a te anyád! És darabokra vagdalá Sámuel Agágot az Úr elõtt Gilgálban.(HU)
1 Sámuel 15:34 Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig felment az õ házához Gibeába, Saul [városába.](HU)
1 Sámuel 15:35 És Sámuel nem látogatá meg többé Sault egész halálának idejéig; de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királylyá tette Sault Izráel felett.(HU)
1 Sámuel 16:1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem õt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben [lakó] Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.(HU)
1 Sámuel 16:2 Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszõt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.(HU)
1 Sámuel 16:3 És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked.(HU)
1 Sámuel 16:4 És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, [és] eleibe [menvén,] mondának: Békességes-é a te jöveteled?(HU)
1 Sámuel 16:5 Õ pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az õ fiait pedig megszentelé, és elhívá õket az áldozatra.(HU)
1 Sámuel 16:6 Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr elõtt van az õ felkentje!(HU)
1 Sámuel 16:7 Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az õ külsõjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem õt. Mert az [Úr] nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme elõtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.(HU)
1 Sámuel 16:8 Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté õt Sámuel elõtt; õ pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa.(HU)
1 Sámuel 16:9 Elvezeté azután elõtte Isai Sammát; õ pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa.(HU)
1 Sámuel 16:10 És így elvezeté Isai Sámuel elõtt [mind] a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.(HU)
1 Sámuel 16:11 Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Õ pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé õ a juhokat õrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide õt, mert addig nem fogunk leülni, míg õ ide nem jön.(HU)
1 Sámuel 16:12 Elkülde azért, és elhozatá õt. (Õ pedig piros vala, szép szemû és kedves tekintetû.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert õ az.(HU)
1 Sámuel 16:13 Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené õt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.(HU)
1 Sámuel 16:14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni õt, [mely] az Úrtól [küldetett].(HU)
1 Sámuel 16:15 És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentõl [küldött] gonosz lélek gyötör téged!(HU)
1 Sámuel 16:16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek [olyan] embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentõl [küldött] gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.(HU)
1 Sámuel 16:17 És monda Saul az õ szolgáinak: Keressetek tehát számomra [olyan ]embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.(HU)
1 Sámuel 16:18 Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben [lakó] Isainak [egyik] fiát, a ki tud hárfázni, a ki erõs vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.(HU)
1 Sámuel 16:19 Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van.(HU)
1 Sámuel 16:20 Isai pedig võn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlõ bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az õ fiától, Dávidtól.(HU)
1 Sámuel 16:21 Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla elõtte, az igen megszerette õt, és fegyverhordozója lõn néki.(HU)
1 Sámuel 16:22 És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem õt.(HU)
1 Sámuel 16:23 És lõn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lõn, és a gonosz lélek eltávozék tõle.(HU)
1 Sámuel 17:1 És összegyûjték a Filiszteusok seregeiket a harczra, és összegyûlének Sokónál, mely Júdában van, és táborozának Sokó és Azéka között, Efes-Dammimnál.(HU)
1 Sámuel 17:2 Saul és az Izráeliták pedig összegyûlének, és tábort ütének az Elah völgyében; és csatarendbe állának a Filiszteusok ellen.(HU)
1 Sámuel 17:3 És a Filiszteusok a hegyen állottak innen, az Izráeliták pedig a hegyen állottak túlfelõl, úgy hogy a völgy közöttük vala.(HU)
1 Sámuel 17:4 És kijöve a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, a kit Góliáthnak hívtak, Gáth [városából való,] kinek magassága hat sing és egy arasz vala.(HU)
1 Sámuel 17:5 Fején rézsisak vala és pikkelyes pánczélba volt öltözve; a pánczél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala.(HU)
1 Sámuel 17:6 Lábán réz lábpánczél és vállain rézpaizs volt.(HU)
1 Sámuel 17:7 És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és elõtte megy vala, ki a paizst hordozza vala.(HU)
1 Sámuel 17:8 És megállván, kiálta Izráel csatarendjeinek, és monda nékik: Miért jöttetek ki, hogy harczra készüljetek? Avagy nem Filiszteus vagyok-é én és ti Saul szolgái? Válaszszatok azért magatok közül egy embert, és jõjjön le hozzám.(HU)
1 Sámuel 17:9 Ha azután meg bír velem vívni és engem legyõz: akkor mi a ti szolgáitok leszünk; ha pedig én gyõzöm le õt és megölöm: akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nékünk.(HU)
1 Sámuel 17:10 Monda továbbá a Filiszteus: Én gyalázattal illetém a mai napon Izráel seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással.(HU)
1 Sámuel 17:11 Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izráel a Filiszteusnak ezt a beszédét, megrettenének és igen félnek vala.(HU)
1 Sámuel 17:12 És Dávid, Júda [városából,] Bethlehembõl való amaz Efratita embernek volt a fia, a kit Isainak hívtak, a kinek nyolcz fia volt, és e férfiú a Saul idejében vén ember vala, emberek közt [korban] elõhaladt.(HU)
1 Sámuel 17:13 És Isainak három idõsebbik fia Saullal elment a háborúba. Az õ három fiának pedig, a kik a háborúba menének, [ezek] valának neveik: az idõsebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Samma.(HU)
1 Sámuel 17:14 És Dávid volt a legkisebbik. Mikor pedig a három idõsebb elment Saul után:(HU)
1 Sámuel 17:15 Dávid elméne és visszatére Saultól, hogy atyjának juhait õrizze Bethlehemben.(HU)
1 Sámuel 17:16 A Filiszteus pedig elõjön vala reggel és estve, és kiáll vala negyven napon át.(HU)
1 Sámuel 17:17 És monda Isai az õ fiának, Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez.(HU)
1 Sámuel 17:18 Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-é, és hozz tõlük jelt.(HU)
1 Sámuel 17:19 Saul pedig azokkal együtt és az egész Izráel az Elah völgyében valának, hogy harczolnának a Filiszteusok ellen.(HU)
1 Sámuel 17:20 Felkele azért Dávid korán reggel, és a nyájat egy pásztorra bízván, felvette a [terhet] és elment, a mint meghagyta néki Isai; és eljutott a tábor kerítéséhez; a sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadi zajt támasztott.(HU)
1 Sámuel 17:21 És csatarendbe állának Izráel és a Filiszteusok, csatarend csatarend ellen.(HU)
1 Sámuel 17:22 Akkor Dávid rábízta a holmit arra, a ki a hadi szerszámokat õrzi, és elfuta a harcztérre és odaérve, kérdezõsködék testvéreinek állapota felõl.(HU)
1 Sámuel 17:23 És míg õ beszélt velök, ímé a bajnok férfi, a Góliáth nevû Filiszteus, a ki Gáthból való volt, elõjöve a Filiszteusok csatarendei közül, és most is hasonlóképen beszél vala; és meghallá [ezt] Dávid.(HU)
1 Sámuel 17:24 Az Izráeliták pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutának elõle, és igen félnek vala.(HU)
1 Sámuel 17:25 És mondának az Izráeliták: Láttátok-é azt a férfit, a ki feljöve? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izráelt. Ha valaki megölné õt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben.(HU)
1 Sámuel 17:26 És szóla Dávid azoknak az embereknek, a kik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, a ki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelrõl? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élõ Istennek seregét?!(HU)
1 Sámuel 17:27 A nép pedig e beszéd szerint felele néki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, a ki megöli õt.(HU)
1 Sámuel 17:28 És meghallá Eliáb az õ nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle; és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, a mely a pusztában van? Ismerem vakmerõségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet!(HU)
1 Sámuel 17:29 Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? hiszen csak szóbeszéd volt ez.(HU)
1 Sámuel 17:30 És elfordula tõle egy másikhoz, és ugyan úgy szóla, [mint korábban,] és a nép is az elõbbi beszéd szerint válaszola néki.(HU)
1 Sámuel 17:31 És mikor meghallották azokat a szavakat, a melyeket Dávid szóla, megmondák Saulnak, ki magához hívatá õt.(HU)
1 Sámuel 17:32 És monda Dávid Saulnak: Senki se csüggedjen el e miatt; elmegy a te szolgád és megvív ezzel a Filiszteussal.(HU)
1 Sámuel 17:33 Saul pedig monda Dávidnak: Nem mehetsz te e Filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek vagy, õ pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi vala.(HU)
1 Sámuel 17:34 És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül:(HU)
1 Sámuel 17:35 Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem õt.(HU)
1 Sámuel 17:36 A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élõ Istennek seregét.(HU)
1 Sámuel 17:37 És monda Dávid: Az Úr, a ki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezébõl, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezébõl is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr legyen veled!(HU)
1 Sámuel 17:38 És felöltözteté Saul Dávidot a maga harczi ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté õt pánczélba.(HU)
1 Sámuel 17:39 Akkor Dávid felköté kardját harczi ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és leveté azokat Dávid magáról.(HU)
1 Sámuel 17:40 És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt síma kövecskét, eltevé azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledék a Filiszteushoz.(HU)
1 Sámuel 17:41 Akkor elindult a Filiszteus is, és Dávidhoz közeledék, az az ember pedig, a ki a paizsát hordozza, elõtte vala.(HU)
1 Sámuel 17:42 Mikor pedig oda tekinte a Filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette õt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetû.(HU)
1 Sámuel 17:43 És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazá a Filiszteus Dávidot Istenével [együtt.](HU)
1 Sámuel 17:44 Monda továbbá a Filiszteus Dávidnak: Jõjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam.(HU)
1 Sámuel 17:45 Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél.(HU)
1 Sámuel 17:46 A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene.(HU)
1 Sámuel 17:47 És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és õ titeket kezünkbe fog adni.(HU)
1 Sámuel 17:48 És mikor a Filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé.(HU)
1 Sámuel 17:49 És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a Filiszteust, úgy, hogy a kõ homlokába mélyede, és arczczal a földre esék.(HU)
1 Sámuel 17:50 Így Dávid erõsebb volt a Filiszteusnál, parittyával és kõvel. És levágta a Filiszteust és megölte õt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében.(HU)
1 Sámuel 17:51 És oda futott Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta hüvelyébõl, és megölé õt, és fejét azzal levágta. A Filiszteusok pedig a mint meglátták, hogy az õ hõsük meghalt, megfutamodának.(HU)
1 Sámuel 17:52 És felkelének Izráel és Júda férfiai és felkiáltának, és üldözék a Filiszteusokat egészen Gáthig és Ekron kapujáig. És hullának a Filiszteusok sebesültjei a Saraim felé [vezetõ] úton Gáthig és Ekronig.(HU)
1 Sámuel 17:53 Visszatérének azután Izráel fiai a Filiszteusok üldözésébõl, és feldúlták azoknak táborát.(HU)
1 Sámuel 17:54 Dávid pedig felvevé a Filiszteusnak fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátorába rakta le.(HU)
1 Sámuel 17:55 Saul pedig mikor látta, hogy Dávid kiment a Filiszteus elé, monda Abnernek, a sereg fõvezérének: Abner! ki fia e gyermek? És felele Abner: Él a te lelked oh király, hogy nem tudom!(HU)
1 Sámuel 17:56 És monda a király: Kérdezd meg tehát, hogy ki fia ez az ifjú?(HU)
1 Sámuel 17:57 És a mint visszajött Dávid, miután megölte a Filiszteust, megfogá õt Abner, és Saulhoz vitte; és a Filiszteusnak feje kezében vala.(HU)
1 Sámuel 17:58 És monda néki Saul: Ki fia vagy te, oh gyermek? Dávid pedig felele: A te szolgádnak, a Bethlehembõl való Isainak a fia vagyok.(HU)
1 Sámuel 18:1 Minekutána pedig elvégezte a Saullal való beszélgetést, a Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette õt, mint a saját lelkét.(HU)
1 Sámuel 18:2 És Saul magához vevé õt azon a napon, és nem engedé, hogy visszatérjen atyja házához.(HU)
1 Sámuel 18:3 És szövetséget kötének Jonathán és Dávid [egymással,] mivel úgy szerette õt, mint a saját lelkét.(HU)
1 Sámuel 18:4 És Jonathán leveté felsõ ruháját, a mely rajta volt, és Dávidnak adta, sõt hadi öltözetét is, saját kardját, kézívét és övét.(HU)
1 Sámuel 18:5 És elméne Dávid mindenüvé, a hová Saul küldé, és magát eszesen viseli vala. És Saul a harczosok fölé tevé õt, és kedves lõn az egész nép elõtt, és a Saul szolgái elõtt is.(HU)
1 Sámuel 18:6 És a mint [hazafelé] jövének, mikor Dávid visszatért, miután a Filiszteusokat leverte, kimentek az asszonyok Saul király elé Izráelnek minden városaiból, hogy énekeljenek és körben tánczoljanak, dobokkal, vígassággal és tomborákkal.(HU)
1 Sámuel 18:7 És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és mondának: Megverte Saul az õ ezerét és Dávid is az õ tízezerét.(HU)
1 Sámuel 18:8 Saul pedig igen megharaguvék, és gonosznak tetszék az õ szemei elõtt ez a beszéd, és monda: Dávidnak tízezeret tulajdonítanak és nékem tulajdonítják az ezeret, így hát már csak a királyság [hiányzik] néki.(HU)
1 Sámuel 18:9 Saul azért attól a naptól kezdve rossz szemmel néz vala Dávidra, sõt azután is.(HU)
1 Sámuel 18:10 Másnap pedig megszállta Sault az Istentõl [küldött] gonosz lélek, és prófétálni kezde a maga házában; Dávid pedig hárfázott kezével, mint naponként [szokta,] és a dárda Saul kezében vala.(HU)
1 Sámuel 18:11 És elhajítá Saul a dárdát, azt gondolván: Dávidot a falhoz szegezem; de Dávid két ízben is félrehajolt elõle.(HU)
1 Sámuel 18:12 És félni kezde Saul Dávidtól, mert az Úr vele volt, Saultól pedig eltávozék.(HU)
1 Sámuel 18:13 És Saul elbocsátá õt magától és ezredesévé tevé; és kimegy vala és bejõ vala a nép elõtt.(HU)
1 Sámuel 18:14 És Dávid minden útjában magát eszesen viseli vala, mert az Úr vele volt.(HU)
1 Sámuel 18:15 Mikor pedig látta Saul, hogy õ igen eszesen viseli magát, félni kezde tõle.(HU)
1 Sámuel 18:16 De az egész Izráel és Júda szereté Dávidot, mert õ elõttük méne ki és jöve be.(HU)
1 Sámuel 18:17 És monda Saul Dávidnak: Ímé idõsebbik leányomat, Mérábot néked adom feleségül, csak légy az én vitéz fiam, és harczold az Úrnak harczait; mert [azt] gondolá Saul: Ne az én kezem által vesszen el, hanem a Filiszteusok keze által.(HU)
1 Sámuel 18:18 Dávid pedig monda Saulnak: Kicsoda vagyok én, és micsoda az én életem, és atyámnak családja Izráelben, hogy a királynak veje legyek?(HU)
1 Sámuel 18:19 De történt abban az idõben, mikor Mérábot, a Saul leányát Dávidnak kellett volna adni, hogy a Meholáthból való Hadrielnek adták õt feleségül.(HU)
1 Sámuel 18:20 Mikál, a Saul leánya azonban megszereté Dávidot, és mikor ezt megmondák Saulnak, tetszék néki a dolog.(HU)
1 Sámuel 18:21 És monda Saul: Néki adom õt, hogy õ legyen veszedelmére és a Filiszteusok keze legyen ellene. Monda azért Saul Dávidnak másodízben: Légy [tehát] most az én võm.(HU)
1 Sámuel 18:22 És megparancsolá Saul az õ szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titokban, mondván: Ímé a király jóindulattal van irántad, és szolgái is mind szeretnek téged, légy azért veje a királynak.(HU)
1 Sámuel 18:23 És elmondák a szolgák Dávid elõtt e beszédeket. Dávid pedig monda: Olyan kicsiny dolog elõttetek, hogy a király vejévé legyen [valaki,] holott én szegény és megvetett ember vagyok?(HU)
1 Sámuel 18:24 És megmondák Saulnak az õ szolgái, mondván: Ezt meg ezt mondta Dávid.(HU)
1 Sámuel 18:25 Saul pedig monda: Mondjátok meg Dávidnak: Nem kiván a király [más] jegyajándékot, hanem csak száz Filiszteus elõbõrét, hogy bosszút állj a király ellenségein; mert Saul a Filiszteusok keze által akará Dávidot elpusztítani.(HU)
1 Sámuel 18:26 Megmondák azért az õ szolgái Dávidnak e beszédeket; és tetszék ez a dolog Dávidnak, hogy a király veje legyen. A [kitûzött] napok még el sem telének,(HU)
1 Sámuel 18:27 Mikor Dávid felkelt, és elment embereivel együtt, és levágott a Filiszteusok közül kétszáz férfit; és elhozá Dávid elõbõreiket, és mind beadta azokat a királynak, hogy a királynak veje lehessen. És néki adá Saul az õ leányát, Mikált, feleségül.(HU)
1 Sámuel 18:28 Mikor pedig Saul látta és megtudta, hogy az Úr Dáviddal van, és Mikál, a Saul leánya szereti õt:(HU)
1 Sámuel 18:29 Akkor Saul még inkább félni kezde Dávidtól. És Saul ellensége lõn Dávidnak teljes életében.(HU)
1 Sámuel 18:30 A Filiszteusok vezérei pedig [gyakran] betörnek vala, de valahányszor betörének, Dávid Saul minden szolgáinál eszesebben viselé magát; azért felette híressé lõn az õ neve.(HU)
1 Sámuel 19:1 És szóla Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonathán, a Saul fia nagyon szereté õt.(HU)
1 Sámuel 19:2 Megmondá azért Jonathán Dávidnak, mondván: Az én atyám, Saul azon van, hogy téged megöljön, azért vigyázz magadra reggel; titkos helyen tartózkodjál és rejtsd el magad.(HU)
1 Sámuel 19:3 Én pedig kimegyek, és atyám mellett megállok a mezõn, a hol te leszesz, és beszélni fogok atyámmal felõled, és meglátom, mint [lesz], és tudtodra adom néked.(HU)
1 Sámuel 19:4 És Jonathán kedvezõen nyilatkozék Dávid felõl az õ atyja, Saul elõtt, és monda néki: Ne vétkezzék a király Dávid ellen, az õ szolgája ellen, mert õ nem vétett néked, sõt szolgálata felette hasznos volt néked.(HU)
1 Sámuel 19:5 Mert õ koczkára tette életét és megverte a Filiszteust, és az Úr nagy szabadulást szerze az egész Izráelnek. Te láttad [azt] és örültél [rajta;] miért vétkeznél azért az ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül.(HU)
1 Sámuel 19:6 És hallgatott Saul Jonathán szavára, és megesküvék Saul: Él az Úr, hogy nem fog megöletni!(HU)
1 Sámuel 19:7 Akkor szólítá Jonathán Dávidot, és megmondá néki Jonathán mind e beszédeket; és Saulhoz vezeté Jonathán Dávidot, a ki ismét olyan lõn elõtte, mint annakelõtte.(HU)
1 Sámuel 19:8 A háború pedig ismét megkezdõdék, és Dávid kivonula, és harczola a Filiszteusok ellen, és nagy vereséget okozott nékik, és azok elfutának elõle.(HU)
1 Sámuel 19:9 Az Istentõl [küldött] gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült és dárdája kezében vala; Dávid pedig pengeté [a hárfát kezével.(HU)
1 Sámuel 19:10 Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz akará szegezni, de félrehajolt Saul elõl, és a dárda a falba verõdött. Dávid pedig elszalada, és elmenekült azon éjjel.(HU)
1 Sámuel 19:11 És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek és reggel megöljék õt. De tudtára adá Dávidnak Mikál, az õ felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek.(HU)
1 Sámuel 19:12 És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; õ pedig elment és elszalada, és megmenté magát.(HU)
1 Sámuel 19:13 És vevé Mikál a theráfot és az ágyba fekteté azt, és feje alá kecskeszõrbõl készült párnát tett, és betakará lepedõvel.(HU)
1 Sámuel 19:14 Mikor pedig Saul elküldé a követeket, hogy Dávidot megfogják, [azt] mondá: [Dávid] beteg.(HU)
1 Sámuel 19:15 És Saul elküldé [ismét] a követeket, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Ágyastól [is] hozzátok õt elõmbe, hogy megöljem õt.(HU)
1 Sámuel 19:16 És mikor a követek oda menének: ímé, a theráf volt az ágyban, és feje alatt a kecskeszõrbõl készült párna volt.(HU)
1 Sámuel 19:17 Akkor monda Saul Mikálnak: Mi dolog, hogy engem úgy megcsaltál? - elbocsátád az én ellenségemet, és õ elmenekült. És felele Mikál Saulnak: Õ mondá nékem, bocsáss el engem, vagy megöllek téged.(HU)
1 Sámuel 19:18 Dávid pedig elfutván, megszabadula; és elment Sámuelhez Rámába, és elbeszélte néki mindazt, a mit Saul vele cselekedett. Elméne ezután õ és Sámuel, és Nájóthban tartózkodának.(HU)
1 Sámuel 19:19 És tudtára adák Saulnak, mondván: Ímé Dávid Nájóthban van, Rámában.(HU)
1 Sámuel 19:20 Követeket külde azért Saul, hogy Dávidot fogják meg. A mint azonban meglátták a prófétáknak seregét, a kik prófétálának, és Sámuelt, a ki ott állott, mint az õ elõljárójuk; akkor az Istennek lelke Saul követeire szállott, és azok is prófétálának.(HU)
1 Sámuel 19:21 Mikor pedig megmondták Saulnak, más követeket külde, és azok is prófétálának. Akkor harmadízben is követeket külde Saul, de azok is prófétálának.(HU)
1 Sámuel 19:22 Elméne azért õ maga is Rámába. És a mint a nagy kúthoz érkezék, mely Székuban van, megkérdezé, mondván: Hol van Sámuel és Dávid? És felelének: Ímé Nájóthban, Rámában.(HU)
1 Sámuel 19:23 És elméne oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke szálla õ reá is, és folytonosan prófétála, míg eljutott Nájóthba, Rámában.(HU)
1 Sámuel 19:24 És leveté õ is ruháit, és prófétála, õ is Sámuel elõtt és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é?(HU)
1 Sámuel 20:1 Elfuta azért Dávid Nájóthból, mely Rámában van, és elméne és monda Jonathánnak: Mit cselekedtem? Mi vétkem van és mi bûnöm atyád elõtt, hogy életemre tör?(HU)
1 Sámuel 20:2 Õ pedig monda néki: Távol legyen! Te nem fogsz meghalni. Ímé az én atyám nem cselekszik sem nagy, sem kicsiny dolgot, hogy nékem meg ne mondaná. Miért titkolná el azért atyám elõlem ezt a dolgot? Nem úgy van!(HU)
1 Sámuel 20:3 Mindazáltal Dávid még megesküvék, és monda: Bizonyára tudja a te atyád, hogy te kedvelsz engem, azért [azt] gondolá: Ne tudja ezt Jonathán, hogy valamikép meg ne szomorodjék. De bizonyára él az Úr és él a te lelked, hogy alig egy lépés van köztem és a halál között.(HU)
1 Sámuel 20:4 És felele Jonathán Dávidnak: A mit lelked kiván, megteszem éretted.(HU)
1 Sámuel 20:5 És monda Dávid Jonathánnak: Ímé holnap újhold lesz, mikor a királylyal kellene leülnöm, hogy egyem, de te bocsáss el engem, hogy elrejtõzzem a mezõn a harmadik [nap] estvéjéig.(HU)
1 Sámuel 20:6 Ha kérdezõsködnék atyád utánam, [ezt] mondjad: Sürgõsen kéredzett Dávid tõlem, hogy elmehessen Bethlehembe, az õ városába, mert ott az egész nemzetségnek esztendõnként való áldozatja van [most.](HU)
1 Sámuel 20:7 Ha azt fogja mondani: Jól van, úgy békessége van a te szolgádnak; ha pedig nagyon megharagudnék, úgy tudd meg, hogy a gonosz tettre elhatározta magát.(HU)
1 Sámuel 20:8 Cselekedjél azért irgalmasságot a te szolgáddal, mert az Úr elõtt szövetséget kötöttél én velem, a te szolgáddal. Ha azonban gonoszság van bennem, ölj meg te; miért vinnél atyádhoz engemet?(HU)
1 Sámuel 20:9 Jonathán pedig felelé: Távol legyen az tõled! Ha bizonyosan megtudom, hogy atyám elhatározta magát [arra,] hogy a gonosz tettet rajtad végrehajtsa, avagy nem mondanám-é meg azt néked?(HU)
1 Sámuel 20:10 És monda Dávid Jonathánnak: Kicsoda adja nékem tudtomra, hogy a mit atyád felelni fog néked, szigorú-é?(HU)
1 Sámuel 20:11 És monda Jonathán Dávidnak: Jer, menjünk ki a mezõre; és kimenének mindketten a mezõre.(HU)
1 Sámuel 20:12 Akkor monda Jonathán Dávidnak: Az Úr az Izráelnek Istene; ha kipuhatolhatom atyámtól holnap ilyenkorig [vagy] holnapután, hogy ímé Dávid iránt jó [akarattal] van, tehát nem küldök-é ki akkor hozzád és jelentem-é meg néked?(HU)
1 Sámuel 20:13 Úgy cselekedjék az Úr Jonathánnal [most] és azután is, ha atyámnak az tetszenék, hogy gonoszszal illessen téged: hogy tudtodra adom néked, és elküldelek téged, hogy békében elmehess. És az Úr legyen veled, mint volt az én atyámmal!(HU)
1 Sámuel 20:14 És ne [csak] a míg én élek, és ne [csak] magammal cselekedjél az Úrnak irgalmassága szerint, hogy meg ne haljak;(HU)
1 Sámuel 20:15 Hanem meg ne vond irgalmasságodat az én házamtól soha, még akkor se, hogyha az Úr kiirtja Dávid ellenségeit, mindegyiket a földnek színérõl!(HU)
1 Sámuel 20:16 Így szerze szövetséget Jonathán a Dávid házával; [mondván:] vegyen számot az Úr a Dávid ellenségeitõl.(HU)
1 Sámuel 20:17 És Jonathán még egyszer megesketé Dávidot, iránta való szeretetébõl; mert úgy szerette õt, mint a saját lelkét.(HU)
1 Sámuel 20:18 Monda pedig néki Jonathán: Holnap újhold lesz, és kérdezõsködni fognak utánad, mert helyed üres leend.(HU)
1 Sámuel 20:19 A harmadik napon pedig jõjj alá gyorsan, és eredj arra a helyre, a hol elrejtõzél amaz esemény napján, és maradj ott az útmutató kõ mellett.(HU)
1 Sámuel 20:20 És én három nyilat lövök oldalához, mintha magamtól czélba lõnék.(HU)
1 Sámuel 20:21 És ímé [utánuk] küldöm a gyermeket: Eredj, keresd meg a nyilakat. Ha azt mondom a gyermeknek: Ímé mögötted vannak emerre: hozd el azokat és jõjj elõ, mert békességed van néked, és nincs baj, él az Úr!(HU)
1 Sámuel 20:22 Ha pedig azt mondom a gyermeknek: Ímé elõtted vannak a nyilak amarra: [akkor] menj el, mert elküldött téged az Úr.(HU)
1 Sámuel 20:23 És erre a dologra nézve, a melyet megbeszéltünk egymás közt, ímé az Úr [legyen bizonyság] közöttem és közötted mind örökké!(HU)
1 Sámuel 20:24 Elrejtõzék azért Dávid a mezõn. És mikor az újhold eljött, leült a király az ebédhez, hogy egyék.(HU)
1 Sámuel 20:25 És mikor leült a király a maga székébe, most is [úgy], mint máskor, a fal mellett levõ székbe: Jonathán felkele, és Abner ült Saul mellé; a Dávid helye pedig üres vala.(HU)
1 Sámuel 20:26 És Saul semmit sem szólott azon a napon, mert azt gondolá: Valami történt vele; nem tiszta, bizonyosan nem tiszta.(HU)
1 Sámuel 20:27 És lõn az újhold után következõ napon, a második [napon,] mikor [ismét] üres volt a Dávid helye, monda Saul az õ fiának, Jonathánnak: Isainak fia miért nem jött el az ebédre sem tegnap, sem ma?(HU)
1 Sámuel 20:28 Jonathán pedig felele Saulnak: Elkéredzék tõlem Dávid Bethlehembe;(HU)
1 Sámuel 20:29 És monda: Ugyan bocsáss el engem, mert nemzetségünknek áldozata van most a városban, és [ezt] parancsolta nékem bátyám; azért, ha kedvelsz engem, kérlek, hadd menjek el, hogy megnézzem testvéreimet. Ezért nem jött el a király asztalához.(HU)
1 Sámuel 20:30 Akkor felgerjede Saulnak haragja Jonathán ellen és monda néki: Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad az Isainak fiát a magad gyalázatára és anyád szemérmének gyalázatára!(HU)
1 Sámuel 20:31 Mert mindaddig, míg Isainak fia él a földön, nem állhatsz fenn sem te, sem a te királyságod; most azért küldj érette, és hozasd ide õt hozzám, mert õ a halál fia.(HU)
1 Sámuel 20:32 Jonathán pedig felele Saulnak, az õ atyjának, és monda néki: Miért kell meghalnia, mit vétett?(HU)
1 Sámuel 20:33 Akkor Saul utána dobta dárdáját, hogy általüsse õt. És megérté Jonathán, hogy atyja elvégezé, hogy megölje Dávidot.(HU)
1 Sámuel 20:34 És felkele Jonathán az asztaltól nagy haraggal, és semmit sem evék az újholdnak második napján, mert bánkódott Dávid miatt, mivel atyja gyalázattal illeté õt.(HU)
1 Sámuel 20:35 És reggel kiméne Jonathán a mezõre a Dáviddal együtt meghatározott idõben, és egy kis gyermek volt vele.(HU)
1 Sámuel 20:36 És monda a gyermeknek: Eredj, keresd meg a nyilakat, a melyeket ellövök. És mikor a gyermek elfutott, ellövé a nyilat, úgy hogy rajta túl méne.(HU)
1 Sámuel 20:37 És mikor a gyermek arra a helyre érkezék, a hol a nyíl vala, melyet Jonathán ellõtt, a gyermek után kiálta Jonathán, és monda: Avagy nem tovább van-é a nyíl elõtted?(HU)
1 Sámuel 20:38 És kiálta Jonathán a gyermek után: Gyorsan siess, meg ne állj! És a gyermek, ki Jonathánnal vala, felszedé a nyilat és urához ment.(HU)
1 Sámuel 20:39 A gyermek pedig semmit sem értett, hanem csak Jonathán és Dávid értették e dolgot.(HU)
1 Sámuel 20:40 Átadá azután Jonathán fegyverét a gyermeknek, a ki vele volt, és monda néki: Eredj el, vidd be a városba.(HU)
1 Sámuel 20:41 Mikor pedig elment a gyermek, felkele Dávid a [kõ] déli oldala mellõl és arczczal a földre borula, és háromszor meghajtotta magát; és megcsókolták egymást, és együtt sírtak, mígnem Dávid hangosan zokogott.(HU)
1 Sámuel 20:42 Akkor monda Jonathán Dávidnak: Eredj el békességgel! Mivelhogy megesküdtünk mind a ketten az Úrnak nevére, mondván: Az Úr legyen köztem és közted, az én magom között és a te magod között örökre. [ (I Samuel 20:43) Felkele [ezután] és elméne. Jonathán pedig bement a városba. ](HU)
1 Sámuel 21:1 És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled?(HU)
1 Sámuel 21:2 És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, a miért elküldélek téged, és a mit parancsoltam néked; azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre.(HU)
1 Sámuel 21:3 Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy [egyebet,] a mi van.(HU)
1 Sámuel 21:4 És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat, legalább az asszonytól.(HU)
1 Sámuel 21:5 Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tõlünk az asszony mind tegnap, mind azelõtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.(HU)
1 Sámuel 21:6 Adott azért a pap néki szentelt [kenyeret], mert nem volt ott [más] kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elõl, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az [elõbbit] elvevék.(HU)
1 Sámuel 21:7 Vala pedig ott azon a napon Saul szolgái közül egy ember, ott tartózkodva az Úr elõtt, a kit Doégnak hívtak, a [ki] Edomita volt, Saul pásztorainak számadója.(HU)
1 Sámuel 21:8 És monda Dávid Akhiméleknek: Nincsen-é kezednél egy dárda vagy valami fegyver? mert sem kardomat, sem fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a király dolga sürgõs vala.(HU)
1 Sámuel 21:9 És monda a pap: A Filiszteus Góliáthnak a kardja, a kit te megöltél az Elah völgyében, ímhol van posztóba betakarva az efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azonkivül más nincsen itt. És monda Dávid: Nincs ahhoz hasonló, add ide azt nékem.(HU)
1 Sámuel 21:10 És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul elõl, és elment Ákhishoz, Gáthnak királyához.(HU)
1 Sámuel 21:11 És mondának Ákhis szolgái néki: Vajjon nem ez-é Dávid, annak az országnak királya? Vajjon nem errõl énekelték-é a körtánczban, mondván: Saul megverte az õ ezerét, Dávid is az õ tízezerét?(HU)
1 Sámuel 21:12 És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak királyától.(HU)
1 Sámuel 21:13 És megváltoztatá magaviseletét õ elõttük, és õrjönge kezeik között, és irkál vala a kapuknak ajtain, nyálát pedig szakállán folyatja alá.(HU)
1 Sámuel 21:14 És monda Ákhis az õ szolgáinak: Ímé látjátok, hogy ez az ember megõrült, miért hoztátok õt hozzám?(HU)
1 Sámuel 21:15 Szûkölködöm-e õrültekben, hogy ide hoztátok ezt, hogy bolondoskodjék elõttem? Ez jõjjön-e be házamba?(HU)
1 Sámuel 22:1 Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza [népe], oda menének hozzá.(HU)
1 Sámuel 22:2 És hozzá gyûlének mindazok, a kik nyomorúságban valának, és mindazok, a kiknek hitelezõik voltak, és minden elkeseredett ember, õ pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának õ vele.(HU)
1 Sámuel 22:3 És elméne onnan Dávid Miczpába, Moáb [földére,] és monda Moáb királyának: Hadd jõjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.(HU)
1 Sámuel 22:4 És vivé õket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.(HU)
1 Sámuel 22:5 Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, [hanem] eredj és menj el Júda földére. Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.(HU)
1 Sámuel 22:6 És meghallotta Saul, hogy elõtûnt Dávid és azok az emberek, a kik vele valának; (Saul pedig Gibeában tartózkodék a hegyen a fa alatt és dárdája a kezében vala és szolgái mindnyájan mellette állának).(HU)
1 Sámuel 22:7 Monda azért Saul az õ szolgáinak, a kik mellette állottak: Halljátok meg Benjáminnak fiai! Isainak fia adni fog-é néktek mindnyájatoknak szántóföldeket és szõlõ[hegyeket,] és mindnyájatokat ezredesekké és századosokká fog-é tenni,(HU)
1 Sámuel 22:8 Hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem? És senki sincs, a ki tudósítana engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával? És senki sincs közöttetek, a ki szánakoznék felettem, és megmondaná nékem, hogy fiam fellázította szolgámat ellenem, hogy leselkedjék utánam, mint a hogy e mai napon megtetszik?(HU)
1 Sámuel 22:9 Akkor felele az Edomita Doég, a ki Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób fiához, Akhimélek paphoz.(HU)
1 Sámuel 22:10 A ki õ érette megkérdé az Urat, és eleséget adott néki, sõt a Filiszteus Góliáth kardját is néki adá.(HU)
1 Sámuel 22:11 Akkor elkülde a király, hogy elhívják Akhimélek papot, az Akhitób fiát és atyjának egész háza[népét], a papokat, a kik Nóbban valának; és eljövének mindnyájan a királyhoz.(HU)
1 Sámuel 22:12 És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Õ pedig monda: Ímhol vagyok uram.(HU)
1 Sámuel 22:13 És monda néki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy kenyeret és kardot adtál néki, és õ érette megkérdezéd az Istent, hogy fellázadjon ellenem, hogy leselkedjék, mint a hogy most történik?(HU)
1 Sámuel 22:14 És felele Akhimélek a királynak, és monda: Minden szolgáid között kicsoda hûségesebb Dávidnál, a ki a királynak veje, és a ki akaratod szerint jár, és tisztelt [ember] a te házadban?(HU)
1 Sámuel 22:15 Vajjon csak ma kezdém-e az Istent õ érette megkérdezni? Távol legyen tõlem! Ne tulajdonítson olyat a király szolgájának, sem atyám egész háza[népének,] mert errõl a dologról semmit sem tud a te szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot.(HU)
1 Sámuel 22:16 A király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te atyád egész háza[népének!(HU)
1 Sámuel 22:17 És monda a király a poroszlóknak, a kik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az õ kezök is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy õ menekül, és még sem mondták meg nékem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.(HU)
1 Sámuel 22:18 Akkor monda a király Doégnak: Fordulj [nékik] te, és rohanj a papokra. És ellenük fordula az Edomita Doég, és õ rohana a papokra. És azon a napon nyolczvanöt embert ölt meg, a kik gyolcs efódot viselének.(HU)
1 Sámuel 22:19 És Nóbot [is,] a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemõt; az ökröt és szamarat és bárányt, fegyvernek élével.(HU)
1 Sámuel 22:20 Akhitób fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, a kit Abjáthárnak hívtak, elmenekült, és Dávid után futott.(HU)
1 Sámuel 22:21 És megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úrnak papjait.(HU)
1 Sámuel 22:22 Dávid pedig monda Abjáthárnak: Tudtam én azt [már] aznap, mert ott volt az Edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot atyád egész háza[népének] halálára.(HU)
1 Sámuel 22:23 Maradj nálam, ne félj; mert a ki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem.(HU)
1 Sámuel 23:1 Értesíték pedig Dávidot, mondván: Ímé a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérûket.(HU)
1 Sámuel 23:2 Akkor megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-é ezeket a Filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le a Filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát.(HU)
1 Sámuel 23:3 A Dávid emberei azonban mondának néki: Ímé, mi itt Júdában [is] félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára.(HU)
1 Sámuel 23:4 Akkor Dávid ismét megkérdezé az Urat, az Úr pedig válaszola néki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a Filiszteusokat kezedbe adom.(HU)
1 Sámuel 23:5 Elméne azért Dávid és az õ emberei Kehillába, és harczola a Filiszteusok ellen, és elhajtá marhájokat, és felette igen megveré õket. És megszabadítá Dávid Kehilla lakosait.(HU)
1 Sámuel 23:6 Lõn pedig, hogy a mikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte.(HU)
1 Sámuel 23:7 Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta õt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne.(HU)
1 Sámuel 23:8 És összegyûjté Saul a harczra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az õ embereit.(HU)
1 Sámuel 23:9 Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul õ ellene gonoszt forral, mondá Abjáthár papnak: Hozd elõ az efódot.(HU)
1 Sámuel 23:10 És monda Dávid: Uram, Izráel Istene! bizonynyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jõni Kehillába, hogy elpusztítsa a várost miattam.(HU)
1 Sámuel 23:11 Vajjon kezébe adnak-é engem Kehilla lakosai? Vajjon lejön-é Saul, a mint hallotta a te szolgád? Óh Uram, Izráel Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az Úr: Lejön.(HU)
1 Sámuel 23:12 És monda Dávid: Vajjon Saul kezébe adnak-é Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: Kezébe adnak.(HU)
1 Sámuel 23:13 Felkele azért Dávid és az õ emberei, mintegy hatszázan, és kimenének Kehillából, és ide s tova járnak vala, a hol csak járhatának. Midõn pedig Saulnak megmondák, hogy elmenekült Dávid Kehillából, felhagyott az elmenetellel.(HU)
1 Sámuel 23:14 És Dávid a pusztában tartózkodék az erõs helyeken, és a Zif pusztájában levõ hegységen marada. És Saul mindennap keresé, de az Isten nem adá õt kezébe.(HU)
1 Sámuel 23:15 Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdõben vala:(HU)
1 Sámuel 23:16 Felkele Jonathán, a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdõbe, és megerõsíté az õ kezét az Istenben.(HU)
1 Sámuel 23:17 És monda néki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utólérni téged, és te király leszesz Izráel felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz.(HU)
1 Sámuel 23:18 És szövetséget kötének ketten az Úr elõtt. És Dávid az erdõben marada, Jonathán pedig haza ment.(HU)
1 Sámuel 23:19 És felmenének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk lappang-é Dávid az erõs helyeken az erdõben, Hakila halmán, mely a sivatagtól jobbkézre van?!(HU)
1 Sámuel 23:20 Most azért minthogy lelkednek fõkivánsága az, hogy lejõjj, óh király, jõjj le; és a mi [gondunk] lesz, hogy a királynak kezébe adjuk õt.(HU)
1 Sámuel 23:21 És monda Saul: Legyetek megáldva az Úrtól, hogy szánakoztok rajtam!(HU)
1 Sámuel 23:22 Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután is, hogy megtudjátok és meglássátok az õ tartózkodási helyét, és hogy ki látta õt ott, mert [azt] mondották nékem, [hogy] igen ravasz õ.(HU)
1 Sámuel 23:23 Annakokáért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, a hol õ lappang és minden bizonynyal térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha az országban van, kikutatom õt Júdának minden ezrei között.(HU)
1 Sámuel 23:24 Azok pedig felkelének, és elmenének Zifbe Saul elõtt. Dávid pedig és az õ emberei Máon pusztájában valának a mezõségen, a mely a sivatagtól jobbkézre van.(HU)
1 Sámuel 23:25 És elméne Saul az õ embereivel együtt, hogy megkeresse [õt.] Dávidnak azonban megizenték, és õ leszállott a kõszikláról, és Máon pusztájában tartózkodék. Mikor pedig meghallotta Saul, üldözé Dávidot Máon pusztájában.(HU)
1 Sámuel 23:26 És Saul a hegynek egyik oldalán méne, Dávid és az õ emberei pedig a hegynek másik oldalán. És [épen], mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekülhessen Saul elõl, és Saul és az õ emberei [már] körül is kerítették Dávidot és az õ embereit, hogy megfogják,(HU)
1 Sámuel 23:27 Akkor érkezék egy követ Saulhoz, mondván: Siess és jõjj! mert a Filiszteusok betörtek az országba.(HU)
1 Sámuel 23:28 Akkor megtére Saul Dávid üldözésébõl, és a Filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kõsziklájának.(HU)
1 Sámuel 23:29 (HU)
1 Sámuel 24:1 És Dávid elméne onnan, és Engedi erõsségei közt tartózkodék.(HU)
1 Sámuel 24:2 Lõn pedig, hogy a mikor visszatért Saul a Filiszteusok [üldözésébõl,] megizenték néki, mondván: Ímé Dávid az Engedi pusztájában van.(HU)
1 Sámuel 24:3 Maga mellé võn azért Saul az egész Izráel közül háromezer válogatott embert, és elment, hogy megkeresse Dávidot és az õ embereit a vadkecskék kõszikláin.(HU)
1 Sámuel 24:4 És eljutott a juhaklokhoz, a [melyek] az útfélen [vannak], hol egy barlang volt; és beméne Saul, hogy [ott] szükségét végezze; Dávid pedig és az õ emberei a barlang rejtekeiben valának.(HU)
1 Sámuel 24:5 Akkor mondák Dávidnak az õ emberei: Ímé ez az a nap, a melyrõl azt mondotta az Úr néked: Ímé kezedbe adom ellenségedet, hogy úgy cselekedjél vele, a mint néked tetszik. Felkele azért Dávid, és elmetszé orozva Saul ruhájának szárnyát.(HU)
1 Sámuel 24:6 Lõn pedig ezután, hogy megesett a Dávid szíve rajta, hogy elmetszé Saul ruhájának szárnyát;(HU)
1 Sámuel 24:7 És monda az õ embereinek: Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az Úrnak felkentje õ.(HU)
1 Sámuel 24:8 És megfeddé Dávid [kemény] szókkal embereit, és nem engedte meg nékik, hogy Saul ellen támadjanak. Mikor pedig Saul felkelt a barlangból, és elment az úton:(HU)
1 Sámuel 24:9 Dávid is felkelt ezután, és kiment a barlangból, és Saul után kiálta, mondván: Uram király! Mikor pedig Saul hátratekinte, Dávid arczczal a földre hajolt, és tisztességet tõn néki.(HU)
1 Sámuel 24:10 És monda Dávid Saulnak: Miért hallgatsz az olyan ember szavaira, a ki azt mondja: Ímé Dávid romlásodra tör?!(HU)
1 Sámuel 24:11 Ímé a mai napon látták a te szemeid, hogy az Úr téged kezembe adott ma a barlangban, és azt mondották, hogy öljelek meg téged, de én kedvezék néked, és azt mondám: Nem emelem fel kezemet az én uram ellen, mert az Úrnak felkentje õ.(HU)
1 Sámuel 24:12 Azért atyám! nézd, ugyan nézd felsõ ruhádnak szárnyát kezemben, mert mikor levágtam felsõ ruhádnak szárnyát, nem öltelek meg téged! Azért tudd meg és lássad, hogy nincsen az én kezemben hamisság és semmi gonoszság és nem vétkeztem ellened, de te mégis életem után leselkedel, hogy elveszessed azt.(HU)
1 Sámuel 24:13 Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted, és álljon bosszút az Úr érettem rajtad, de az én kezem nem lesz ellened.(HU)
1 Sámuel 24:14 A mint a régi példabeszéd mondja: A gonoszoktól származik a gonoszság; de az én kezem nem lesz ellened.(HU)
1 Sámuel 24:15 Ki ellen jött ki Izráelnek királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet, vagy egy bolhát?(HU)
1 Sámuel 24:16 Legyen azért az Úr ítélõbiró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg; õ forgassa az én ügyemet, és szabadítson meg engem kezedbõl.(HU)
1 Sámuel 24:17 És lõn, hogy a mikor elmondotta Dávid e szókat Saul elõtt, monda Saul: A te szavad-é ez, fiam, Dávid? És felkiálta Saul, és síra.(HU)
1 Sámuel 24:18 És monda Dávidnak: Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszal fizettem néked.(HU)
1 Sámuel 24:19 És te megmondottad nékem a mai napon, minémû jót cselekedtél velem, hogy az Úr kezedbe adott engem, és te még sem öltél meg engem.(HU)
1 Sámuel 24:20 Mert ha valaki megtalálja ellenségét, elbocsátja-é õt békében az úton? Annakokáért fizessen az Úr néked jóval azért, a mit velem ma cselekedtél.(HU)
1 Sámuel 24:21 Most pedig, mivel tudom, hogy te király leszesz, és Izráelnek királysága a te kezedben állandó lesz:(HU)
1 Sámuel 24:22 Esküdjél meg nékem most az Úrra, hogy én utánam nem fogod kiirtani maradékomat és nevemet nem fogod kitörölni atyám házából! [ (I Samuel 24:23) És Dávid megesküvék Saulnak. És Saul elméne haza, Dávid pedig és az õ emberei felmenének az õ erõsségökbe. ](HU)
1 Sámuel 25:1 Meghala pedig Sámuel, és egybegyûle az egész Izráel, és siratták õt, és eltemették az õ házában Rámában. Dávid pedig felkelt és elment Párán pusztájába.(HU)
1 Sámuel 25:2 És volt egy ember Máonban, a kinek jószága Kármelben vala, és ez igen tehetõs ember volt: háromezer juha és ezer kecskéje volt néki. És Kármelben épen juhait nyírta.(HU)
1 Sámuel 25:3 (Azt az embert pedig Nábálnak, és feleségét Abigailnak hívták, a ki igen eszes és szép termetû asszony volt; a férfi azonban durva és rossz erkölcsû vala, a Káleb nemzetségébõl való volt.)(HU)
1 Sámuel 25:4 És meghallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhait nyírja.(HU)
1 Sámuel 25:5 Elkülde azért Dávid tíz ifjút, és monda Dávid az ifjaknak: Menjetek fel Kármelbe, és mikor Nábálhoz érkeztek, köszöntsétek õt nevemben békességesen.(HU)
1 Sámuel 25:6 És így szóljatok: Légy békességben az életben, legyen békességben a te házad[népe] és legyen békességben mindened, a mid van!(HU)
1 Sámuel 25:7 Most hallottam, hogy juhaidat nyiratod. A te pásztoraid pedig velünk valának, nem bántottuk õket, és semmijök sem hibázott az alatt az egész idõ alatt, míg Kármelben valának.(HU)
1 Sámuel 25:8 Kérdezd meg szolgáidat, õk meg fogják mondani néked. Legyenek azért ez ifjak kedvesek elõtted, mert alkalmas idõben jöttünk. Adj kérlek abból, a mi kezed közt van, szolgáidnak, és a te fiadnak, Dávidnak.(HU)
1 Sámuel 25:9 Elmenének azért a Dávid szolgái, és szólának Nábálnak mind e beszédek szerint a Dávid nevében, és várakozának.(HU)
1 Sámuel 25:10 Nábál pedig felele a Dávid szolgáinak, és monda: Kicsoda Dávid és kicsoda Isainak fia? Mai napság sok [olyan] szolga van, a kik elszöknek uraiktól.(HU)
1 Sámuel 25:11 Vegyem azért kenyeremet és vizemet és az én levágott marhámat, a melyet nyíróimnak levágattam, hogy olyan embereknek adjam, a kikrõl azt sem tudom, hova valók?(HU)
1 Sámuel 25:12 Akkor megfordulának a Dávid szolgái az õ útjokra, és visszatérének; és mikor megérkezének, értesítették õt mind e beszédek felõl.(HU)
1 Sámuel 25:13 És monda Dávid az õ embereinek: Kösse fel mindenki kardját! És felköté mindenki a kardját, Dávid is felköté az õ kardját; és felment Dávid után mintegy négyszáz ember; kétszáz pedig ott maradt a podgyásznál.(HU)
1 Sámuel 25:14 Abigailt pedig, a Nábál feleségét értesíté a szolgák közül egy ifjú, mondván: Ímé Dávid követeket küldött a pusztából, hogy köszöntsék a mi urunkat, de õ elûzé õket.(HU)
1 Sámuel 25:15 Azok az emberek pedig igen jók voltak mi hozzánk; és nem volt bántódásunk, és semmink nem hibázott az alatt az egész idõ alatt, míg velök jártunk, mikor a mezõn voltunk.(HU)
1 Sámuel 25:16 Olyanok voltak reánk nézve, mint a kõfal, mind éjjel, mind nappal, az alatt az egész idõ alatt, míg velök valánk, mikor a juhokat õriztük.(HU)
1 Sámuel 25:17 Most azért értsd meg és lássad, hogy mit kelljen cselekedned, mert jelen van a veszedelem a mi urunk és az õ egész háza ellen, õ pedig oly kegyetlen ember, hogy senki sem szólhat néki.(HU)
1 Sámuel 25:18 Akkor Abigail sietve võn kétszáz kenyeret, két tömlõ bort, öt juhot elkészítve, öt mérték pergelt búzát, száz kötés aszúszõlõt és kétszáz kötés száraz fügét, és a szamarakra rakta.(HU)
1 Sámuel 25:19 És monda az õ szolgáinak: Menjetek el elõttem, ímé én utánatok megyek; de férjének, Nábálnak nem mondá meg.(HU)
1 Sámuel 25:20 És történt, hogy a mint a szamáron megy vala, és leereszkedék a hegynek [egyik] mellékösvényén: ímé Dávid és az õ emberei lejövének eleibe, és õ összetalálkozék velök.(HU)
1 Sámuel 25:21 Dávid pedig [azt] mondotta volt: Bizony hiába õriztem ennek mindenét, a mije van a pusztában, hogy semmi híjja nem lett mindannak, a mi az övé, mert õ a jó helyett roszszal fizet nékem.(HU)
1 Sámuel 25:22 Úgy cselekedjék az Isten Dávid ellenségeivel [most] és ezután is, hogy reggelig meg nem hagyok mindabból, a mi az övé, még egy ebet sem.(HU)
1 Sámuel 25:23 Mikor pedig meglátta Abigail Dávidot, sietve leszállott a szamárról, és arczczal leborula Dávid elõtt, és meghajtá magát a földig.(HU)
1 Sámuel 25:24 És az õ lábaihoz borula, és monda: Óh uram! én magam vagyok a bûnös, mindazáltal hadd beszéljen a te szolgálóleányod te elõtted, és hallgasd meg szolgálóleányodnak szavait.(HU)
1 Sámuel 25:25 Kérlek, ne törõdjék az én uram Nábállal, ezzel a kegyetlen emberrel, mert a milyen a neve, olyan õ maga is; bolond az õ neve és bolondság van benne. Én azonban, a te szolgálóleányod, nem láttam az én uramnak szolgáit, a kiket elküldöttél volt.(HU)
1 Sámuel 25:26 Most pedig, óh uram! él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne [saját] kezeddel szerezz magadnak elégtételt. Most azért olyanok legyenek ellenségeid, mint Nábál, és valakik az én uramnak megrontására törekesznek.(HU)
1 Sámuel 25:27 És most ezt az ajándékot, a melyet a te szolgálóleányod hozott az én uramnak, adják a vitézeknek, a kik az én uram körül forgolódnak.(HU)
1 Sámuel 25:28 Bocsásd meg azért a te szolgálóleányodnak vétkét; mert az én uramnak bizonyára maradandó házat épít az Úr, mert az Úrnak harczait harczolja az én uram, és gonoszság nem találtatik te benned a te életedben.(HU)
1 Sámuel 25:29 És ha valaki feltámadna ellened, hogy téged üldözzön és életed ellen törjön: az én uramnak lelke az élõknek csomójába leend bekötve az Úrnál a te Istenednél; ellenségeidnek lelkét pedig a parittyának öblébõl fogja elhajítani.(HU)
1 Sámuel 25:30 És mikor az Úr megadja a jót az én uramnak mind a szerint, a mint megmondotta felõled, és téged fejedelmül rendel Izráel fölé:(HU)
1 Sámuel 25:31 Akkor, óh uram, nem leend ez néked bántásodra és szívednek fájdalmára, hogy ok nélkül vért ontottál, és hogy az én uram saját maga szerzett magának elégtételt. Mikor azért jót tesz az Úr az én urammal: emlékezzél meg szolgálóleányodról.(HU)
1 Sámuel 25:32 És monda Dávid Abigailnak: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki téged ma elõmbe küldött!(HU)
1 Sámuel 25:33 És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem, és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt!(HU)
1 Sámuel 25:34 Bizonyára él az Úr, az Izráelnek Istene, a ki megakadályozott engem, hogy veled gonoszul ne cselekedjem, mert ha te nem siettél és nem jöttél volna elõmbe, úgy Nábálnak nem maradt volna meg reggelre [csak] egyetlen ebe sem.(HU)
1 Sámuel 25:35 És átvevé Dávid az õ kezébõl, a mit hozott néki, és monda néki: Eredj el békességben a te házadhoz; lásd, hallgattam szavadra, és megbecsültem személyedet.(HU)
1 Sámuel 25:36 Mikor pedig Abigail Nábálhoz visszaérkezék, ímé olyan lakoma volt az õ házában, mint a király lakomája, és Nábál szíve vigadozék azon, [mert] igen megrészegedett; azért õ semmit sem mondott meg néki, sem kicsinyt, sem nagyot egészen reggelig.(HU)
1 Sámuel 25:37 Reggel pedig, mikor Nábál kijózanodék, megmondá néki felesége ezeket a dolgokat; és elhala az õ szíve õ benne, és olyanná lõn, mint a kõ.(HU)
1 Sámuel 25:38 És mintegy tíz nap mulva megveré az Úr Nábált, és meghala.(HU)
1 Sámuel 25:39 És mikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, monda: Áldott legyen az Úr, ki bosszút állott Nábálon az én gyaláztatásomért, és szolgáját visszatartotta a gonosztól, a Nábál gonoszságát pedig visszafordítá az Úr az õ fejére! És elkülde Dávid, és izent Abigailnak, hogy elvenné õt feleségéül.(HU)
1 Sámuel 25:40 Elmenének azért Dávid szolgái Abigailhoz Kármelbe, és beszélének vele, mondván: Dávid küldött minket hozzád, hogy téged elvegyen feleségéül.(HU)
1 Sámuel 25:41 Õ pedig felálla, és meghajtotta magát arczczal a földre, és monda: Ímé a te szolgálóleányod szolgáló lesz, hogy mossa az én uram szolgáinak lábait.(HU)
1 Sámuel 25:42 És Abigail sietve felkele, és felült a szamárra és az õ öt szolgálóleánya, a kik körülötte valának, és elment Dávid követei után, és az õ felesége lõn.(HU)
1 Sámuel 25:43 Ahinoát is elvevé Dávid Jezréelbõl, és mind a kettõ felesége lõn néki.(HU)
1 Sámuel 25:44 Saul pedig az õ leányát, Mikált, a Dávid feleségét Páltinak, a Láis fiának adá, a ki Gallimból való volt.(HU)
1 Sámuel 26:1 És menének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Nemde nem a Hakila halmán lappang-é Dávid, a puszta átellenében?(HU)
1 Sámuel 26:2 Felkele azért Saul, és lement Zif pusztájába, és vele volt Izráel közül háromezer válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif pusztájában.(HU)
1 Sámuel 26:3 És tábort jára Saul a Hakila halmán, mely a puszta átellenében van, az úton; Dávid pedig a pusztában tartózkodék. És mikor észrevette, hogy Saul utána ment a pusztába:(HU)
1 Sámuel 26:4 Kémeket küldött ki Dávid, és megtudta biztosan, hogy Saul eljött.(HU)
1 Sámuel 26:5 És felkele Dávid, és elment arra a helyre, a hol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, a hol feküvék Saul és Abner, a Nér fia, seregének fõvezére. Saul pedig a kerített táborban feküvék, és a nép körülötte táborozott.(HU)
1 Sámuel 26:6 Akkor szóla Dávid, és monda a Hitteus [nemzetségébõl] való Akhiméleknek és Abisainak, a Seruja fiának, a ki Joábnak testvére vala, mondván: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? És mondá Abisai: Lemegyek én veled.(HU)
1 Sámuel 26:7 És elméne éjjel Dávid, és Abisai a nép közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a kerített táborban, és dárdája a földbe volt szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte feküvének.(HU)
1 Sámuel 26:8 Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz õt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át.(HU)
1 Sámuel 26:9 Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el õt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?!(HU)
1 Sámuel 26:10 És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri õt! Vagy eljön az õ napja és meghal, vagy pedig harczba megy és [ott] vész el!(HU)
1 Sámuel 26:11 Távoztassa el [azért] az Úr tõlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el.(HU)
1 Sámuel 26:12 Akkor elvevé Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje mellõl, és elmenének. És senki sem volt, a ki látta volna, sem a ki észrevette volna, sem a ki felserkent volna, hanem mindnyájan aluvának, mert az Úr mély álmot bocsátott reájok.(HU)
1 Sámuel 26:13 És mikor Dávid általment a túlsó oldalra, megállott a hegy tetején messzire, [úgy], hogy nagy távolság volt közöttük.(HU)
1 Sámuel 26:14 És kiálta Dávid a népnek és Abnernek, a Nér fiának, mondván: Nem felelsz-é Abner? És felele Abner, és monda: Kicsoda vagy te, hogy [így] kiáltasz a királynak?(HU)
1 Sámuel 26:15 Dávid pedig monda Abnernek: Avagy nem férfi vagy-é te, és kicsoda olyan, mint te Izráelben? És miért nem vigyáztál a te uradra, a királyra? Mert a nép közül oda ment egy ember, hogy elveszesse a te uradat, a királyt.(HU)
1 Sámuel 26:16 Nem jó dolog ez, a mit cselekedtél! Él az Úr, hogy halál fiai vagytok ti, a miért nem vigyáztatok a ti uratokra, az Úrnak felkentjére! Most azért nézd meg, hol van a király dárdája és a vizes korsó, a mely fejénél volt?(HU)
1 Sámuel 26:17 És megismeré Saul a Dávid hangját, és monda: A te hangod-é ez fiam, Dávid? Dávid pedig monda: Az én hangom, uram király!(HU)
1 Sámuel 26:18 És monda: Miért üldözi szolgáját az én uram? Ugyan mit cselekedtem, és micsoda gonoszság van én bennem?(HU)
1 Sámuel 26:19 Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az õ szolgájának szavát! Ha az Úr ingerelt fel téged ellenem: vajha jóillatú volna elõtte az áldozat; ha pedig emberek: átkozottak legyenek az Úr elõtt, mert kiûznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Úrnak örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek.(HU)
1 Sámuel 26:20 Azért ne omoljék az én vérem a földre távol az Úr színétõl; mert Izráelnek királya kijött, hogy egy bolhát keressen, úgy, mint egy fogoly madarat üldöznek a hegyeken.(HU)
1 Sámuel 26:21 Saul pedig monda: Vétkeztem! térj vissza fiam, Dávid, mert többé nem cselekszem veled gonoszul, mivel az én életem kedves volt elõtted a mai napon. Ímé, esztelenül cselekedtem, és igen nagyot vétettem.(HU)
1 Sámuel 26:22 És felele Dávid, és monda: Ímhol a király dárdája, jõjjön ide a szolgák közül egy, és vigye el azt.(HU)
1 Sámuel 26:23 Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az õ igazsága és hûsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam felemelni kezemet az Úrnak felkentje ellen.(HU)
1 Sámuel 26:24 És a mennyire drága volt a mai napon a te lelked én elõttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr elõtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból!(HU)
1 Sámuel 26:25 Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott légy te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és gyõzni is fogsz! És elment Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért az õ helyére.(HU)
1 Sámuel 27:1 És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a Filiszteusok tartományába, [így] Saul felhagy [azzal,] hogy engem tovább is üldözzön Izráel egész területén, és [így] megszabadulok az õ kezébõl.(HU)
1 Sámuel 27:2 Felkelvén azért Dávid, elméne õ és az a hatszáz ember, a kik vele valának, Ákhishoz, a Máok fiához, Gáth királyához.(HU)
1 Sámuel 27:3 És Dávid Ákhisnál tartózkodék Gáthban, õ és az õ emberei, mindegyik a maga háza[népé]vel együtt; Dávid és az õ két felesége, a Jezréelbõl való Ahinoám és a Kármelbõl való Abigail, a Nábál felesége.(HU)
1 Sámuel 27:4 Mikor pedig Saulnak megmondották, hogy Dávid Gáthba menekült, nem üldözé tovább õt.(HU)
1 Sámuel 27:5 És monda Dávid Ákhisnak: Ha kedvet találtam elõtted, adj helyet nékem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam: miért laknék a te szolgád veled a királyi városban?(HU)
1 Sámuel 27:6 És néki adá Ákhis azon a napon Siklágot; lõn azért Siklág a Júda királyaié mind e mai napig.(HU)
1 Sámuel 27:7 És lõn ama napoknak száma, míg Dávid a Filiszteusok földén lakozék, egy esztendõ és négy hónap.(HU)
1 Sámuel 27:8 És felméne Dávid embereivel együtt és megtámadták a Gessureusokat, a Girzeusokat és az Amálekitákat: mert ezek voltak annak a földnek lakosai eleitõl fogva, a melyen Súrba mégy egészen Égyiptom földéig.(HU)
1 Sámuel 27:9 És mikor Dávid megverte az országot, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot, ökröt, szamarakat, tevéket és ruhákat, és úgy tért vissza és ment Ákhishoz.(HU)
1 Sámuel 27:10 Mikor pedig Ákhis [azt] kérdé: Hova törtetek be most? Dávid ekként felele: Júda déli részére és Jerákhméelnek déli részére és Kéneusnak déli részére.(HU)
1 Sámuel 27:11 Dávid azonban sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, hogy Gáthba vigye, mondván: Valamikép ellenünk ne nyilatkozzanak és [azt] mondják: Így cselekedett Dávid. Ez volt az õ szokása amaz egész idõ alatt, míg a Filiszteusok földjén tartózkodék.(HU)
1 Sámuel 27:12 És Ákhis bízott Dávidban, mondván: Bizonyosan gyûlöletessé tette magát az õ népe, Izráel elõtt, azért örökké az én szolgám leend.(HU)
1 Sámuel 28:1 És történt abban az idõben, hogy a Filiszteusok összegyûjték seregeiket a hadra, hogy harczoljanak Izráel ellen. És monda Ákhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jõnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek.(HU)
1 Sámuel 28:2 Dávid pedig felele Ákhisnak: Meglátod bizonynyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád. És monda Ákhis Dávidnak: Ennélfogva fejem oltalmazójává teszlek mindenkorra.(HU)
1 Sámuel 28:3 Sámuel pedig meghalt vala, és siratá õt az egész Izráel, és eltemeték õt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendõmondókat kiirtá a földrõl.(HU)
1 Sámuel 28:4 És mikor a Filiszteusok egybegyûlvén, eljövének és tábort járának Sunemnél: egybegyûjté Saul is az egész Izráelt, és tábort járának Gilboánál.(HU)
1 Sámuel 28:5 A mint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megfélemlék és az õ szíve nagyon megrémüle.(HU)
1 Sámuel 28:6 És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.(HU)
1 Sámuel 28:7 Akkor monda Saul az õ szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidézõ asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem õt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidézõ asszony.(HU)
1 Sámuel 28:8 Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne õ és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendõt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, a kit mondok néked.(HU)
1 Sámuel 28:9 És monda az asszony néki: Ímé te [jól] tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtá a földrõl a varázslókat és jövendõmondókat; miért akarod azért tõrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?!(HU)
1 Sámuel 28:10 És megesküvék néki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen.(HU)
1 Sámuel 28:11 Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És õ monda: Sámuelt idézd fel nékem.(HU)
1 Sámuel 28:12 Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul!(HU)
1 Sámuel 28:13 És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljõni a földbõl.(HU)
1 Sámuel 28:14 És õ monda néki: Milyen ábrázata van? Õ pedig monda: Egy vén ember jõ fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arczczal a föld felé, és tisztességet tõn [néki.](HU)
1 Sámuel 28:15 Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tõlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem?(HU)
1 Sámuel 28:16 És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tõled és ellenségeddé lõn?!(HU)
1 Sámuel 28:17 És a szerint cselekedett az Úr, a mint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedbõl, és adta azt a te társadnak, Dávidnak.(HU)
1 Sámuel 28:18 Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az õ felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr.(HU)
1 Sámuel 28:19 És az Úr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr.(HU)
1 Sámuel 28:20 Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi erõ nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék.(HU)
1 Sámuel 28:21 Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor látta, hogy annyira megrémült, monda néki: Ímé a te szolgálóleányod hallgatott szavadra, és koczkára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, a melyeket mondottál nékem:(HU)
1 Sámuel 28:22 Most azért hallgass te is szolgálóleányod szavára, hadd tegyek egy falat kenyeret elõdbe, és egyél, hogy erõd legyen, mikor útra kelsz.(HU)
1 Sámuel 28:23 Õ azonban vonakodék, és mondá: Nem eszem; de szolgái és az asszony is kényszeríték õt, és õ engedett szavoknak, felkelt a földrõl, és felüle az ágyra.(HU)
1 Sámuel 28:24 Vala pedig az asszony házánál egy hízott borjú, és sietve levágta azt; [azután] lisztet vett, és meggyúrta, és sütött kovásztalan pogácsát.(HU)
1 Sámuel 28:25 És vivé Saul elé és az õ szolgái elé, és evének; azután felkeltek és elmenének azon az éjszakán.(HU)
1 Sámuel 29:1 Akkor a Filiszteusok összegyûjték minden seregeiket Afeknél; Izráel pedig tábort jár vala a forrásnál, [mely] Jezréel mellett van.(HU)
1 Sámuel 29:2 És a Filiszteusok vezérei kivonulának, ki százzal, ki ezerrel, Dávid pedig és az õ emberei hátul menének Ákhissal.(HU)
1 Sámuel 29:3 És mondának a Filiszteusok vezérei: Mit [akarnak] ezek a zsidók? És monda Ákhis a Filiszteusok vezéreinek: Avagy nem ez-é Dávid, Saulnak, az Izráel királyának szolgája, a ki már napok óta, sõt évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi [rosszat] attól a naptól fogva, hogy átjött, a mai napig.(HU)
1 Sámuel 29:4 De megharaguvának õ reá a Filiszteusok vezérei, és mondának néki a Filiszteusok vezérei: Küldd vissza ezt az embert, hogy térjen vissza a helyére oda, a melyet rendeltél néki, és ne jõjjön el mi velünk a harczba, hogy ellenünk ne forduljon a harczban; mert ugyan mivel tehetné magát kedvesebbé ura elõtt, hacsak nem ezeknek a vitézeknek fejeivel?(HU)
1 Sámuel 29:5 Avagy nem ez-é Dávid, a kirõl [így] énekelnek a körtánczban: Megverte Saul az õ ezerét, és Dávid is az õ tízezerét?(HU)
1 Sámuel 29:6 Szólítá azért Ákhis Dávidot, és monda néki: Él az Úr, hogy te becsületes vagy, és kedves elõttem mind kimenésed, mind bejövésed velem a táborba, mert semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, e mai napig; de a vezérek elõtt nem vagy kedves.(HU)
1 Sámuel 29:7 Most azért térj vissza, és menj el békességben, és [semmit] se cselekedjél, a mi a Filiszteusok vezérei elõtt helytelen.(HU)
1 Sámuel 29:8 És monda Dávid Ákhisnak: Vajjon mit cselekedtem, és mit találtál a te szolgádban attól a naptól fogva, hogy nálad voltam, a mai napig, hogy ne menjek el, és ne harczoljak a királynak, az én uramnak ellenségei ellen?(HU)
1 Sámuel 29:9 Ákhis pedig felele, és monda Dávidnak: Tudom; bizonyára kedves vagy elõttem, mint az Istennek angyala; de a Filiszteusok vezérei mondák: El ne jõjjön velünk a harczba.(HU)
1 Sámuel 29:10 Azért kelj fel korán reggel uradnak szolgáival együtt, a kik veled eljövének; keljetek fel korán reggel, mihelyt megvirrad, és menjetek el.(HU)
1 Sámuel 29:11 Felkele azért Dávid embereivel együtt, hogy korán reggel elmenjen és visszatérjen a Filiszteusok földére. A Filiszteusok pedig felmenének Jezréelbe.(HU)
1 Sámuel 30:1 És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék, [ímé] az Amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tûzzel.(HU)
1 Sámuel 30:2 És fogságba hurczolák az asszonyokat, a kik benne valának, kicsinytõl fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurczolták, és elmentek az õ útjokra.(HU)
1 Sámuel 30:3 Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék; ímé az tûzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurczoltattak.(HU)
1 Sámuel 30:4 Akkor Dávid és a nép, a mely õ vele volt, felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra.(HU)
1 Sámuel 30:5 Dávidnak két felesége is fogságba hurczoltatott, a Jezréelbõl való Ahinoám és a Kármelbõl való Abigail, a Nábál felesége.(HU)
1 Sámuel 30:6 És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép [arról] beszélt, hogy megkövezi õt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerõsíté magát az Úrban, az õ Istenében.(HU)
1 Sámuel 30:7 És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz.(HU)
1 Sámuel 30:8 És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é õket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz.(HU)
1 Sámuel 30:9 Elméne azért Dávid, õ és az a hatszáz ember, a kik vele valának. És mikor a Bésor patakához jutának, ott a [népnek] egy része megállott.(HU)
1 Sámuel 30:10 Dávid azonban négyszáz emberrel tovább üldözé [az ellenséget;] kétszáz ember pedig ott megállott, mivel fáradtabbak valának, mintsem hogy a Bésor patakán átkelhettek volna.(HU)
1 Sámuel 30:11 És találának a mezõn egy égyiptomi embert, a kit Dávidhoz vivének, és adának néki kenyeret, hogy egyék, és megitatták õt vízzel.(HU)
1 Sámuel 30:12 És adának néki egy csomó száraz fügét és két kötés aszuszõlõt; és miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott.(HU)
1 Sámuel 30:13 És monda néki Dávid: Ki [embere] vagy te, és honnan való vagy? Õ pedig monda: Égyiptomi ifjú vagyok, egy Amálekita embernek szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem [immár] ma harmadnapja.(HU)
1 Sámuel 30:14 Mi törtünk be a Kréteusok déli vidékére, és oda, a mely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tûzzel.(HU)
1 Sámuel 30:15 És Dávid monda néki: Elvezetsz-é minket ahhoz a sereghez? És õ monda: Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez.(HU)
1 Sámuel 30:16 Elvezeté azért õket; és ímé, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és tánczolának az igen nagy zsákmány felett, a melyet a Filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának.(HU)
1 Sámuel 30:17 És vágta õket Dávid alkonyattól fogva másnap estvéig, és senki sem menekült meg közülök, hanem csak négyszáz ifjú ember, a kik tevékre ülének és elfutának.(HU)
1 Sámuel 30:18 És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az õ két feleségét is megszabadítá Dávid.(HU)
1 Sámuel 30:19 És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, a mit elvittek tõlük; Dávid mindent visszahozott.(HU)
1 Sámuel 30:20 És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, [melyeket] tulajdon barmuk elõtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya!(HU)
1 Sámuel 30:21 Midõn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, a kik fáradtabbak valának, minthogy Dávidot követhették volna, és ott hagyta õket a Bésor patakjánál: kimenének Dávid elé és a nép elé, a mely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék, és köszönté õket békességgel.(HU)
1 Sámuel 30:22 Akkor mondának mind azok közül, a kik Dáviddal elmenének, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a zsákmányból, a melyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, [azokat] vigyék el, és menjenek el.(HU)
1 Sámuel 30:23 Dávid azonban így szóla: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, a mit az Úr adott nékünk; õ oltalmazott minket és adá kezünkbe a sereget, a mely ellenünk jött vala.(HU)
1 Sámuel 30:24 Vajjon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sõt inkább, a mekkora annak a része, a ki elment a harczba, akkora legyen annak is a része, a ki a holminál marada; egyenlõképen osztozzanak.(HU)
1 Sámuel 30:25 És úgy történt ez attól a naptól fogva azután is; törvénynyé és szokássá tette ezt Izráelben mind e mai napig.(HU)
1 Sámuel 30:26 Mikor pedig Dávid Siklágba érkezék, külde a zsákmányból Júda véneinek, az õ barátainak, mondván: Ímé az Úr ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra.(HU)
1 Sámuel 30:27 Azoknak [tudniillik,] a kik Béthelben, a kik dél felé Rámóthban, és a kik Jathirban [laknak;](HU)
1 Sámuel 30:28 A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában [laknak;(HU)
1 Sámuel 30:29 A kik Rákálban, a kik a Jerakhméeliták városaiban és a kik a Kéneusok városaiban [laknak;](HU)
1 Sámuel 30:30 A kik Hormában, a kik Kor-Asánban és a kik Athákban [laknak;(HU)
1 Sámuel 30:31 A kik Hebronban és mindazon helyeken, a hol Dávid embereivel megfordult vala.(HU)
1 Sámuel 31:1 És megütközének a Filiszteusok Izráellel, és elfutottak Izráel férfiai a Filiszteusok elõl, és elhullának a seb miatt a Gilboa hegységén.(HU)
1 Sámuel 31:2 A Filiszteusok pedig utólérték Sault és az õ fiait, és megölték a Filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Málkisuát, a Saul fiait.(HU)
1 Sámuel 31:3 És a küzdelem igen heves lõn Saul ellen, mikor megtalálták õt a kézíves emberek, és igen megrettene a kézívesektõl.(HU)
1 Sámuel 31:4 És mondá Saul az õ fegyverhordozójának: Húzd ki kardodat, és szúrj keresztül azzal engem, hogy valami módon reám ne jõjjenek e körülmetéletlenek, és keresztülszúrjanak engemet és gúnyt ûzzenek belõlem. De fegyverhordozója nem akará, mert nagyon félt. Akkor Saul vevé a kardot és belébocsátkozék.(HU)
1 Sámuel 31:5 És fegyverhordozója a mint meglátta, hogy Saul meghalt, õ is belébocsátkozék az õ kardjába, és vele együtt meghala.(HU)
1 Sámuel 31:6 És meghala Saul és az õ három fia és fegyverhordozója, sõt emberei is mindnyájan egyenlõképen azon a napon.(HU)
1 Sámuel 31:7 És mikor meglátták az Izráel férfiai, a kik a völgyön túl és a Jordánon túl [laktak] vala, hogy Izráel férfiai elfutottak, és hogy Saul és az õ fiai meghalának: elhagyták a városokat és elfutának. A Filiszteusok pedig eljövének és lakának azokban.(HU)
1 Sámuel 31:8 És történt másnap, mikor a Filiszteusok kimentek, hogy kirabolják az elesetteket, megtalálták Sault és az õ három fiát, a kik a Gilboa hegyén esének el.(HU)
1 Sámuel 31:9 És levágták fejét és fegyverzetét lehúzták, és elküldötték a Filiszteusok tartományába szerénszerte, hogy hírt mondanának bálványaiknak templomában és a nép között.(HU)
1 Sámuel 31:10 És fegyverzetét Astarot templomában helyezték el, testét pedig felfüggeszték Bethsán kerítésére.(HU)
1 Sámuel 31:11 Mikor pedig értesültek felõle Jábes-Gileád lakói, hogy mit cselekedtek a Filiszteusok Saullal:(HU)
1 Sámuel 31:12 Felkelének mindnyájan a vitéz férfiak, és menének egész éjjel, és [miután] levették Saul testét és az õ fiainak testeit Bethsán kerítésérõl, elmentek Jábesbe, és ott megégették õket;(HU)
1 Sámuel 31:13 Csontjaikat pedig felszedték, és eltemették a tamaris fa alatt Jábesben; és bõjtölének hét napig.(HU)
2 Sámuel 1:1 És lõn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyõzésébõl, és Dávid két napig Siklágban idõzött:(HU)
2 Sámuel 1:2 Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az õ ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.(HU)
2 Sámuel 1:3 Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.(HU)
2 Sámuel 1:4 Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lõn a dolog? Õ pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sõt Saul is és Jonathán az õ fia meghalának.(HU)
2 Sámuel 1:5 Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki [ezt] elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az õ fia?(HU)
2 Sámuel 1:6 Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetbõl felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul az õ dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék õtet.(HU)
2 Sámuel 1:7 Hátratekintvén pedig [Saul,] megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol [vagyok] én.(HU)
2 Sámuel 1:8 Monda pedig nékem: Ki [vagy] te? Felelék néki: Amálekita vagyok.(HU)
2 Sámuel 1:9 Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.(HU)
2 Sámuel 1:10 Annakokáért [én] mellé állván, megölém õtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az õ fején [vala,] és az aranypereczet, mely az õ karján [volt,] és azokat [ímé] ide hoztam az én uramnak.(HU)
2 Sámuel 1:11 Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik õ vele [valának.](HU)
2 Sámuel 1:12 És nagy zokogással sírának, és bõjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az õ fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.(HU)
2 Sámuel 1:13 És monda Dávid az ifjúnak, a ki [ezt] elbeszélé néki: Honnét [való] [vagy] te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.(HU)
2 Sámuel 1:14 Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?(HU)
2 Sámuel 1:15 És szólíta Dávid egyet az õ szolgái közül, kinek monda: Jõjj elõ és öld meg õt. Ki általüté azt, és meghala.(HU)
2 Sámuel 1:16 És monda néki Dávid: A te véred [legyen] a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.(HU)
2 Sámuel 1:17 És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az õ fián,(HU)
2 Sámuel 1:18 És monda ([íjdal ez,] hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):(HU)
2 Sámuel 1:19 Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hõsök!(HU)
2 Sámuel 1:20 Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.(HU)
2 Sámuel 1:21 Gilboa hegyei, se harmat, se esõ ti reátok ne [szálljon, ]és mezõtök [ne teremjen semmi] áldozatra valót; mert ott hányatott el az erõs [vitézek] paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.(HU)
2 Sámuel 1:22 A megöletteknek vérétõl és a hõsöknek kövérétõl Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.(HU)
2 Sámuel 1:23 Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyûknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erõsebbek valának.(HU)
2 Sámuel 1:24 Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörûen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.(HU)
2 Sámuel 1:25 Oh, hogy elhullottak a hõsök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!(HU)
2 Sámuel 1:26 Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.(HU)
2 Sámuel 1:27 Oh, hogy elhullottak a hõsök! És elvesztek a hadi szerszámok!(HU)
2 Sámuel 2:1 Ezek után lõn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.(HU)
2 Sámuel 2:2 Felméne azért oda Dávid és az õ két felesége is, Ahinoám, a Jezréelbõl való, és Abigail, a Karmelbõl való, Nábál felesége.(HU)
2 Sámuel 2:3 És embereit is, a kik vele valának, felvivé Dávid, kit- kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban.(HU)
2 Sámuel 2:4 És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault;(HU)
2 Sámuel 2:5 Követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt izené néki: Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek;(HU)
2 Sámuel 2:6 Annakokáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sõt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek;(HU)
2 Sámuel 2:7 Most azért a ti kezeitek erõsödjenek meg, és legyetek erõs férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán.(HU)
2 Sámuel 2:8 Abner pedig, a Nér fia, a ki Saulnak fõvezére [vala], felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és elvivé Mahanáimba.(HU)
2 Sámuel 2:9 És királylyá tette õt Gileádon, Asuron és Jezréel [város]án, és az Efraim és Benjámin [nemzetség]ein, és az egész Izráelen.(HU)
2 Sámuel 2:10 Negyven esztendõs [vala] Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot.(HU)
2 Sámuel 2:11 Lõn pedig az idõnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendõ és hat hónap.(HU)
2 Sámuel 2:12 És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból Gibeonba.(HU)
2 Sámuel 2:13 Joáb is Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl.(HU)
2 Sámuel 2:14 Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elõ néhányan az ifjak, és viaskodjanak elõttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elõ.(HU)
2 Sámuel 2:15 Felkelének azért és [egyenlõ] számban általmenének a Benjámin [nemzeté]bõl és a Saul fiának, Isbósetnek [seregé]bõl tizenketten, és a Dávid szolgái közül [is] tizenketten.(HU)
2 Sámuel 2:16 És kiki az õ társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába [üté;] és egyenlõképen mind elhullának; és nevezék azt a mezõt Helkáth- Hassurimnak, mely Gibeonban van.(HU)
2 Sámuel 2:17 És felette erõs harcz lõn azon a napon, és megvereték Abner és az Izráel népe a Dávid szolgái által.(HU)
2 Sámuel 2:18 Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyû lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezõn [lakik.](HU)
2 Sámuel 2:19 És Asáel üldözé Abnert; és se jobbfelé, se balfelé nem tére ki Abner után való futásában.(HU)
2 Sámuel 2:20 Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-é Asáel? Felele: Én [vagyok.](HU)
2 Sámuel 2:21 És monda néki Abner: Térj másfelé, vagy jobbkézre vagy balkézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki õt mindenébõl; de Asáel nem akarta õt elhagyni.(HU)
2 Sámuel 2:22 Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orczával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz?(HU)
2 Sámuel 2:23 Mikor azért semmiképen nem akart eltérni, általüté õt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lõn, hogy mindazok, a kik arra a helyre érkezének, a hol Asáel elesett és meghalt vala, megállának.(HU)
2 Sámuel 2:24 Joáb pedig és Abisai tovább üldözék Abnert; és midõn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton.(HU)
2 Sámuel 2:25 Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején.(HU)
2 Sámuel 2:26 És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajjon szûntelenül öldökölnie kell-é a fegyvernek? Nem tudod-é, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról?(HU)
2 Sámuel 2:27 És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az õ atyjafiait.(HU)
2 Sámuel 2:28 Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izráelt, és nem harczolának tovább.(HU)
2 Sámuel 2:29 Abner pedig és az õ vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezõségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba.(HU)
2 Sámuel 2:30 Joáb pedig megtérvén Abner üldözésébõl, összegyûjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilenczen és Asáel.(HU)
2 Sámuel 2:31 A Dávid szolgái pedig Benjámin [nemzeté]bõl, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, a kik meghalának.(HU)
2 Sámuel 2:32 És felvevén Asáelt, eltemeték õt atyjának sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az õ vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradának meg.(HU)
2 Sámuel 3:1 Sok ideig tartó hadakozás lõn a Saul háznépe között és a Dávid háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erõsbödik vala; a Saul háza pedig alább-alább száll és fogy vala.(HU)
2 Sámuel 3:2 Fiai születének Dávidnak Hebronban, kik között elsõszülött vala Ammon, a Jezréelbõl való Ahinoámtól;(HU)
2 Sámuel 3:3 A második pedig Kileáb, a Kármelbeli Nábál feleségétõl, Abigailtól való, és a harmadik Absolon, a Máákha fia, a ki a Gessurbeli Thalmai király leánya vala;(HU)
2 Sámuel 3:4 És a negyedik Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia,(HU)
2 Sámuel 3:5 A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétõl való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.(HU)
2 Sámuel 3:6 Míg a hadakozás tartott a Saul házanépe és a Dávid házanépe között, Abner igen ragaszkodék a Saul házanépéhez.(HU)
2 Sámuel 3:7 Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala Rizpa, Ajának leánya; és monda [Isbóset] Abnernek: Miért mentél be az én atyámnak ágyasához?(HU)
2 Sámuel 3:8 Felette igen megharaguvék azért Abner az Isbóset szaván, és monda: Ebfej vagyok-é én, ki Júdával tart? Én most nagy irgalmasságot cselekedtem a te atyádnak, Saulnak házával, az õ atyjafiaival és rokonságaival, és nem adtalak téged Dávidnak kezébe; és te [mégis] ez asszonynak vétkét reám fogod most.(HU)
2 Sámuel 3:9 Úgy cselekedjék Isten Abnerrel [most] és ezután is, hogy a mint megesküdött az Úr Dávidnak, én is a szerint cselekeszem vele:(HU)
2 Sámuel 3:10 Hogy elveszem a királyságot Saulnak házától, és megerõsítem Dávidnak székét az Izráel és a Júda felett, Dántól fogva mind Bersebáig.(HU)
2 Sámuel 3:11 És nem felelhete semmit erre Abnernek, mivelhogy igen fél vala tõle.(HU)
2 Sámuel 3:12 Követeket külde azért Abner Dávidhoz maga helyett ilyen izenettel: Vajjon kié az ország? Azt mondván: Tégy frigyet velem, és ímé az én erõm is te melletted lesz, hogy az egész Izráelt hozzád hajtsam.(HU)
2 Sámuel 3:13 Kinek felele [Dávid:] Jó, én frigyet kötök veled. De mindazáltal egyet kérek tõled, mondván: [Addig] ne lássad az én arczomat, míg el nem hozod nékem Mikált, a Saul leányát, mikor ide akarsz jõni, hogy arczomat lássad.(HU)
2 Sámuel 3:14 És követeket külde Dávid Isbósethez, a Saul fiához, kik ezt mondják: Add vissza az én feleségemet, Mikált, kit én száz Filiszteus elõbõrével jegyeztem el magamnak.(HU)
2 Sámuel 3:15 Elkülde azért Isbóset, és elvéteté õt az õ férjétõl Páltieltõl, Láis fiától.(HU)
2 Sámuel 3:16 És vele ment az õ férje [is,] sírva követvén õt Bahurimig; és [ott] mondá néki Abner: Eredj, menj vissza; és haza tére.(HU)
2 Sámuel 3:17 Annakutána Abner szóla az Izráel véneinek, mondván: Immár régtõl fogva kivántátok Dávidot, hogy királyotok legyen néktek:(HU)
2 Sámuel 3:18 Azért most vigyétek véghez; mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: Az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet Izráelt a Filiszteusok kezébõl, és minden ellenségeinek kezébõl.(HU)
2 Sámuel 3:19 Azután szóla Abner a Benjámin [nemzetség]ével is, és elméne Abner Dávidhoz is Hebronba, hogy megjelentse néki mindazt, a mi tetszenék Izráel népének és Benjámin egész nemzetségének.(HU)
2 Sámuel 3:20 Mikor pedig eljutott Abner Dávidhoz Hebronba és õ vele együtt húsz ember, megvendégelé Dávid Abnert és a vele volt embereket.(HU)
2 Sámuel 3:21 Ennekutána monda Abner Dávidnak: Felkelek és elmegyek, hogy az egész Izráelt ide gyûjtsem az én uram eleibe, a király eleibe, a kik frigyet kössenek te veled, és uralkodjál mindeneken úgy, a mint szívednek tetszik. És visszabocsátá Dávid Abnert, és elméne békével.(HU)
2 Sámuel 3:22 És ímé a Dávid szolgái és Joáb jõnek vala a táborból, és sok prédát hoznak magukkal, de Abner nem volt már Dávidnál Hebronban, mert elbocsátotta õt és békével elment vala.(HU)
2 Sámuel 3:23 Joáb pedig és az egész sereg, mely õ vele vala, a mint megérkezének, értesíték Joábot e dolog felõl, mondván: Ide jött Abner, Nérnek fia a királyhoz, és visszabocsátá õt, és békével hazatére.(HU)
2 Sámuel 3:24 Beméne azért Joáb a királyhoz és monda: Mit cselekedtél? Ímé Abner hozzád jött, miért bocsátád el õt, hogy elmenjen?(HU)
2 Sámuel 3:25 Ismered-é Abnert, a Nér fiát? Csak azért jött volt ide, hogy megcsalhasson, és kikémlelje a te kijövésedet és bemenésedet, és megtudjon mindent, a mit te cselekszel.(HU)
2 Sámuel 3:26 És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket külde Abner után, kik visszahozák õt a Sira kútjától; Dávid azonban nem tudja vala.(HU)
2 Sámuel 3:27 Visszajövén Abner Hebronba, félreszólítá õt Joáb a kapu között, mintha titokban akarna vele beszélni, és általüté ott õt az ötödik oldalbordájánál, és meghala Asáelnek, a [Joáb] atyjafiának véréért.(HU)
2 Sámuel 3:28 Mely dolgot minekutána megtudott Dávid, monda: Ártatlan vagyok én és az én országom mindörökké az Úr elõtt, Abnernek, a Nér fiának vérétõl.(HU)
2 Sámuel 3:29 Szálljon ez Joábnak fejére, és az õ atyjának egész háznépére; és el ne fogyjon a Joáb házából a folyásos, a bélpoklos, a mankón járó, és a ki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkül szûkölködõ.(HU)
2 Sámuel 3:30 Joáb pedig és Abisai, az õ atyjafia azért ölék meg Abnert, mivelhogy megölte vala az õ atyjokfiát, Asáelt Gibeonban a harczon.(HU)
2 Sámuel 3:31 Monda pedig Dávid Joábnak és mind az egész népnek, mely vele vala: Szaggassátok meg ruháitokat, és öltözzetek zsákba, és sírjatok Abner elõtt! Dávid király pedig megy vala a koporsó után;(HU)
2 Sámuel 3:32 És eltemeték Abnert Hebronban. Akkor felkiálta a király, és igen síra az Abner koporsója felett, és síra az egész nép is.(HU)
2 Sámuel 3:33 És a király gyászdalt szerezvén Abner felett, monda: Gaz halállal kelle kimulnia Abnernek?(HU)
2 Sámuel 3:34 A te kezeid nem voltak megkötve, sem lábaid békóba verve; de úgy vesztél el, mint álnok ember miatt szokott elveszni az ember! És siratá õt ismét az egész nép.(HU)
2 Sámuel 3:35 Elõjöve pedig mind az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még a nap fenn vala, de megesküvék Dávid, ezt mondván: Úgy cselekedjék én velem az Isten [most] és ezután is, hogy míg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem.(HU)
2 Sámuel 3:36 Mely dolgot mikor az egész község megértett, igen tetszék nékik; valamint a többi dolga is, a mit a király cselekeszik vala, igen tetszék nékik.(HU)
2 Sámuel 3:37 És megértette azon a napon az egész nép és az egész Izráel, hogy nem a királytól volt, hogy Abnert, a Nér fiát megölték.(HU)
2 Sámuel 3:38 Monda pedig a király az õ szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy nagy fejedelem esett ma el az Izráelben?(HU)
2 Sámuel 3:39 Én pedig ma erõtelen, noha felkent király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál. De fizessen meg az Úr annak, a ki gonoszt cselekeszik, az õ gonoszsága szerint.(HU)
2 Sámuel 4:1 Mikor pedig meghallotta Saul fia, hogy meghalt Abner Hebronban, igen megfogyatkozék az õ ereje. Sõt az egész Izráel megrémüle.(HU)
2 Sámuel 4:2 Két fõvezére volt a Saul fiának, egyiknek neve Bahana és a másiknak neve Rékáb, Rimmonnak fiai, ki Beerótból való vala, a Benjámin fiai közül; mert Beerót is a Benjámin [városai] közé számláltatik.(HU)
2 Sámuel 4:3 Elfutottak vala pedig a Beerótbeliek Gittáimba, és lõnek ott jövevények mind e mai napig.(HU)
2 Sámuel 4:4 Jonathánnak pedig, a Saul fiának volt egy sánta fia (öt esztendõs vala, mikor Jezréelbõl hír jött Saul és Jonathán felõl, és felvevé õt a dajkája, hogy elszaladjon [vele;] lõn pedig, hogy mikor a [dajka] gyorsan futott, elesett, és megsántula), ennek neve vala Méfibóset.(HU)
2 Sámuel 4:5 Elmenének azért a Beerótbeli Rimmonnak fiai, Rékáb és Bahana, és bemenének Isbósetnek házába, mikor a nap legmelegebb vala és õ déli álmát aluszsza vala.(HU)
2 Sámuel 4:6 Bemenvén azért ezek a ház belsejébe, gabonát vive, általüték õt az ötödik oldalborda alatt; s Rékáb és az õ atyjafia, Bahana, elszaladának.(HU)
2 Sámuel 4:7 Mikor azért ezek a házba bementek, és õ hálószobájában az ágyán feküvék, megsebesítvén megölték õt, s fejét levágva, felvették az õ fejét, és egész éjjel mennek vala a sík mezõn.(HU)
2 Sámuel 4:8 És elvivék Isbóset fejét Dávidhoz Hebronba, és mondának a királynak: Ímhol Isbósetnek, Saul fiának, a te ellenségednek feje; a ki üldözé a te lelkedet, és az Úr bosszút állott e mai napon az én uramért, a királyért, Saulon és az õ maradékán.(HU)
2 Sámuel 4:9 Felele pedig Dávid Rékábnak és Bahanának, az õ atyjafiának, a Beerótbeli Rimmon fiainak, és monda nékik: Él az Úr, ki az én életemet megszabadította minden nyomorúságból,(HU)
2 Sámuel 4:10 Hogy én azt, a ki nékem hírt hozott vala, ezt mondván: Ímé meghalt Saul (és azt hitte, hogy azzal nékem örömet szerez), megragadván megöletém õt Siklágban, holott jutalmat kellett volna adnom néki hírmondásáért:(HU)
2 Sámuel 4:11 Mennyivel inkább az istentelen embereket, kik ágyában, a maga házában ölték meg az igaz embert? Azért most vajjon ne kivánjam-é meg az õ vérét kezeitekbõl, hogy titeket eltöröljelek a földrõl?(HU)
2 Sámuel 4:12 Parancsola azért Dávid az õ szolgáinak, hogy megöljék õket; és elvagdalák kezeiket és lábaikat; és felakaszták õket Hebronban, a halastó mellett. Isbósetnek pedig fejét felvevén, eltemeték az Abner sírboltjába, Hebronban.(HU)
2 Sámuel 5:1 Eljövének pedig Dávidhoz Hebronba Izráelnek minden nemzetségei, és szólának ilyenképen: Ímé mi a te csontodból és testedbõl valók vagyunk,(HU)
2 Sámuel 5:2 [Mert] ennekelõtte is, mikor Saul uralkodott felettünk, te vezérelted ki s be Izráelt, és az Úr azt mondotta néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te fejedelem leszel Izráel felett.(HU)
2 Sámuel 5:3 Eljövének azért Izráelnek minden vénei a királyhoz Hebronba, és frigyet tõn velek Dávid király Hebronban az Úr elõtt, és királylyá kenék Dávidot Izráel felett.(HU)
2 Sámuel 5:4 Harmincz esztendõs vala Dávid, mikor uralkodni kezde, [és] negyven esztendeig uralkodék.(HU)
2 Sámuel 5:5 Hebronban uralkodék a Júda [nemzetség]én hét esztendeig és hat hónapig; és Jeruzsálemben uralkodék harminczhárom esztendeig az egész Izráel és Júda [nemzetség]ein.(HU)
2 Sámuel 5:6 Felméne pedig a király és az õ népe Jeruzsálembe a Jebuzeusok ellen, kik azt a földet lakják vala, õk azonban azt mondák Dávidnak: Nem jössz ide be, hanem a sánták és vakok elûznek téged! [melylyel] azt jelenték: Nem jõ ide be Dávid.(HU)
2 Sámuel 5:7 Bevevé mindazáltal Dávid a Sion várát, és az [immár] a Dávid városa.(HU)
2 Sámuel 5:8 Mert azt mondá Dávid ama napon: Mindenki, a ki vágja a Jebuzeusokat, menjen fel a csatornához [és vágja ott] a sántákat és a vakokat, a kiket gyûlöl a Dávid lelke. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba!(HU)
2 Sámuel 5:9 És lakozék Dávid abban a várban, és nevezé azt Dávid városának; és megépíté Dávid köröskörül, Millótól fogva befelé.(HU)
2 Sámuel 5:10 Dávid pedig folytonosan emelkedék és növekedék, [mert ]az Úr, a Seregeknek Istene vala õ vele.(HU)
2 Sámuel 5:11 Követeket külde pedig Hirám, Tírusnak királya Dávidhoz, és czédrusfákat is, ácsmestereket és kõmíveseket, és építének házat Dávidnak.(HU)
2 Sámuel 5:12 És belátta Dávid, hogy az Úr megerõsítette õt az Izráel felett való királyságában, és hogy felmagasztalta az õ királyságát az õ népéért, Izráelért.(HU)
2 Sámuel 5:13 Võn pedig még magának Dávid ágyasokat, és feleségeket Jeruzsálembõl, minekutána Hebronból oda ment; és lõnek még Dávidnak fiai és leányai.(HU)
2 Sámuel 5:14 És ezek a nevei azoknak, a kik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sóbáb, Nátán, Salamon,(HU)
2 Sámuel 5:15 Ibhár, Elisua, Néfeg, Jáfia,(HU)
2 Sámuel 5:16 Elisáma, Eljada és Elifélet.(HU)
2 Sámuel 5:17 Mikor pedig a Filiszteusok meghallották, hogy királylyá kenték Dávidot az Izráelen; felkelének mind a Filiszteusok, hogy Dávidot megkeressék; melyet megértvén Dávid, aláméne az erõsségbe.(HU)
2 Sámuel 5:18 A Filiszteusok pedig elérkezének és elszéledének a Réfaim völgyében.(HU)
2 Sámuel 5:19 Megkérdé azért Dávid az Urat ilyen szóval: Elmenjek-é a Filiszteusok ellen? Kezembe adod-é õket? Felele az Úr Dávidnak: Menj el, mert kétség nélkül kezedbe adom a Filiszteusokat.(HU)
2 Sámuel 5:20 Elérkezék azért Dávid Baál Perázimba, és megveré ott õket Dávid, és monda: Szétszórta az Úr ellenségimet elõttem, mint a víz szokott eloszlani; azért nevezé azt a helyet Baál Perázimnak.(HU)
2 Sámuel 5:21 És ott hagyák az õ bálványaikat, melyeket felszedének Dávid és az õ szolgái.(HU)
2 Sámuel 5:22 Azután ismét feljövének a Filiszteusok, és elszéledének a Réfaim völgyében.(HU)
2 Sámuel 5:23 Megkérdé azért Dávid az Urat, ki ezt felelé: Ne menj [most] reájok; [hanem] kerülj a hátuk mögé és a szederfák ellenében támadd meg õket.(HU)
2 Sámuel 5:24 És mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg, mert akkor kimegy te elõtted az Úr, hogy megverje a Filiszteusok táborát.(HU)
2 Sámuel 5:25 És úgy cselekedék Dávid, a mint megparancsolta vala néki az Úr: és vágta a Filiszteusokat Gibeától fogva, mind [addig,] míg Gézerbe mennél.(HU)
2 Sámuel 6:1 Összegyûjté ezek után Dávid az egész Izráelnek színét, harmincezer [embert.(HU)
2 Sámuel 6:2 És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának [városába], Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névrõl, a Seregek Urának nevérõl neveztetik, ki ül a Kérubok között.(HU)
2 Sámuel 6:3 És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.(HU)
2 Sámuel 6:4 Elvivék azért azt az Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda elõtt megyen.(HU)
2 Sámuel 6:5 Dávid pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr elõtt, jegenyefából való minden [szerszámokkal,] hegedûkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.(HU)
2 Sámuel 6:6 És mikor Nákonnak szérûjére jutának, kinyújtá Uzza [az õ kezét] az Isten ládájára, és megtartá [azt;] mert az ökrök félremozdították vala.(HU)
2 Sámuel 6:7 Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott õt az Isten vakmerõségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.(HU)
2 Sámuel 6:8 És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.(HU)
2 Sámuel 6:9 Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jõjjön az Úr ládája én hozzám?(HU)
2 Sámuel 6:10 És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed Edom házánál.(HU)
2 Sámuel 6:11 És lõn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.(HU)
2 Sámuel 6:12 És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal.(HU)
2 Sámuel 6:13 Mikor pedig [azok,] a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék [ott egy] ökröt és hízott borjút.(HU)
2 Sámuel 6:14 Dávid pedig teljes erejébõl tánczol vala az Úr elõtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.(HU)
2 Sámuel 6:15 Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.(HU)
2 Sámuel 6:16 Lõn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr elõtt, megútálá õt szívében.(HU)
2 Sámuel 6:17 Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az õ helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égõáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr elõtt.(HU)
2 Sámuel 6:18 Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égõáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá a népet a Seregek Urának nevében.(HU)
2 Sámuel 6:19 És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az õ házához.(HU)
2 Sámuel 6:20 Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az õ háznépét [is:] kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsõséges vala ma Izráel királya, ki az õ szolgáinak szolgálói elõtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!(HU)
2 Sámuel 6:21 És monda Dávid Mikálnak: Az Úr elõtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az õ egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr elõtt örvendezém.(HU)
2 Sámuel 6:22 Sõt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei elõtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók elõtt, a kikrõl te szólasz.(HU)
2 Sámuel 6:23 Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lõn soha gyermeke az õ halálának napjáig.(HU)
2 Sámuel 7:1 Lõn pedig, hogy mikor a király az õ palotájában üle, és az Úr mindenfelõl békességet adott néki minden ellenségeitõl,(HU)
2 Sámuel 7:2 Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én czédrus[fából] [csinált] palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.(HU)
2 Sámuel 7:3 És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.(HU)
2 Sámuel 7:4 Azonban lõn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:(HU)
2 Sámuel 7:5 Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam?(HU)
2 Sámuel 7:6 Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.(HU)
2 Sámuel 7:7 Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat?(HU)
2 Sámuel 7:8 Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;(HU)
2 Sámuel 7:9 És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet elõtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.(HU)
2 Sámuel 7:10 Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és [ott] elplántálám õt, és lakozék az õ helyében, és többé helyébõl ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni õt, mint annakelõtte,(HU)
2 Sámuel 7:11 Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtõl. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr.(HU)
2 Sámuel 7:12 Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerõsítem az õ királyságát:(HU)
2 Sámuel 7:13 Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerõsítem az õ királyságának trónját mindörökké.(HU)
2 Sámuel 7:14 Én leszek néki atyja, és õ lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem õt emberi veszszõvel és emberek fiainak büntetésével;(HU)
2 Sámuel 7:15 Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tõle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék elõtted.(HU)
2 Sámuel 7:16 És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, [és] a te trónod erõs lészen mindörökké.(HU)
2 Sámuel 7:17 Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.(HU)
2 Sámuel 7:18 Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr elõtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elõvittél?(HU)
2 Sámuel 7:19 És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felõl messze idõre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!(HU)
2 Sámuel 7:20 De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat?(HU)
2 Sámuel 7:21 A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak.(HU)
2 Sámuel 7:22 Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel.(HU)
2 Sámuel 7:23 Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped elõtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktõl.(HU)
2 Sámuel 7:24 Mert megerõsítetted magadnak a te népedet, az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök.(HU)
2 Sámuel 7:25 Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál a te szolgád felõl, és az õ háza felõl, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál;(HU)
2 Sámuel 7:26 Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te elõtted!(HU)
2 Sámuel 7:27 Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az õ szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.(HU)
2 Sámuel 7:28 Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felõl),(HU)
2 Sámuel 7:29 Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen elõtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.(HU)
2 Sámuel 8:1 Ezek után megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá õket: és elfoglalá Dávid a Filiszteusok kezébõl Méteg Ammát.(HU)
2 Sámuel 8:2 És megveré a Moábitákat [is, ]és kötéllel méré meg õket, lefektetvén õket a földre; két kötéllel méré azokat, a kik megölendõk, és egy teljes kötéllel azokat, a kik életben hagyandók valának; és a Moábiták Dávidnak adófizetõ szolgái lõnek.(HU)
2 Sámuel 8:3 Megveré Dávid Hadadézert is, Réhóbnak fiát, Czóbának királyát, mikor elméne, hogy hatalmát kiterjessze [az Eufrátes] folyó vizéig.(HU)
2 Sámuel 8:4 És foglyul ejtett Dávid közülök ezer és hétszáz lovagot, és húszezer gyalog embert; és inaikat elvagdaltatá Dávid minden szekeres [lovak]nak és [csak] száz szekérbe [valót] hagyott meg közülök.(HU)
2 Sámuel 8:5 Eljövének pedig a Siriabeliek Damaskusból, hogy megsegítsék Hadadézert, Czóbának királyát; és levága Dávid a Siriabeliek közül huszonkétezer férfit.(HU)
2 Sámuel 8:6 És helyeze Dávid állandó sereget a damaskusi Siriába; és a Siriabeliek Dávidnak adófizetõ szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot valahová megyen vala.(HU)
2 Sámuel 8:7 És elvevé Dávid az arany paizsokat is, melyek Hadadézer szolgáin valának, és bevivé azokat Jeruzsálembe.(HU)
2 Sámuel 8:8 Hoza annakfelette Dávid király a Hadadézer városaiból, Bétákhból és Berótaiból felette igen sok rezet.(HU)
2 Sámuel 8:9 Mikor pedig meghallá Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadézernek minden seregeit;(HU)
2 Sámuel 8:10 Küldé Tói Jórámot, az õ fiát Dávid királyhoz, hogy békességesen köszöntse õt, és áldja, hogy harczolt Hadadézer ellen és megverte õt (mert Hadadézer Tóival is hadakozik vala). És a [Tói fia] kezében aranyból, ezüstbõl és rézbõl való edények valának,(HU)
2 Sámuel 8:11 Melyeket Dávid király az Úrnak szentele, azzal az ezüsttel és aranynyal együtt, a melyet [az Úrnak] szentele mind ama népektõl, a kiket meghódoltatott;(HU)
2 Sámuel 8:12 A Siriabeliektõl, Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól, az Amálekitáktól és a Réhób fiától, Hadadézertõl, Czóbának királyától nyert prédából.(HU)
2 Sámuel 8:13 És hírnevet szerze Dávid, a mikor visszatért, miután a Siriabelieket leverte a sós völgyben, tizennyolczezeret.(HU)
2 Sámuel 8:14 Az Idumeusok közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala.(HU)
2 Sámuel 8:15 Uralkodék azért Dávid az egész Izráelen, és szolgáltat vala Dávid az egész nép között ítéletet és igazságot.(HU)
2 Sámuel 8:16 Fõvezére volt Joáb, Sérujának fia, Jósafát pedig, Ahiludnak fia, emlékíró vala.(HU)
2 Sámuel 8:17 Sádók pedig, Akhitóbnak fia, és Akhimélek, Abjátárnak fia papok valának, és Sérája íródeák.(HU)
2 Sámuel 8:18 Benája Jéhójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok [elõljárója,] a Dávid fiai pedig fõk valának.(HU)
2 Sámuel 9:1 Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem õ vele Jonathánért?(HU)
2 Sámuel 9:2 [Vala] pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: [Én vagyok] a te szolgád.(HU)
2 Sámuel 9:3 Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.(HU)
2 Sámuel 9:4 Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Ímé az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.(HU)
2 Sámuel 9:5 Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá õt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.(HU)
2 Sámuel 9:6 És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arczczal leborula, és tisztességet tõn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: Ímhol a te szolgád.(HU)
2 Sámuel 9:7 Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te [nagy]atyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.(HU)
2 Sámuel 9:8 Akkor fejet hajta [Méfibóset,] és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemû én vagyok?(HU)
2 Sámuel 9:9 Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.(HU)
2 Sámuel 9:10 A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.(HU)
2 Sámuel 9:11 Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol [nékem], szolgájának, a képen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.(HU)
2 Sámuel 9:12 Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái [valának.](HU)
2 Sámuel 9:13 Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és õ mind a két lábára sánta vala.(HU)
2 Sámuel 10:1 Lõn pedig azután, meghala az Ammon fiainak királya, és uralkodék helyette Hánon, az õ fia.(HU)
2 Sámuel 10:2 És monda Dávid: Irgalmasságot teszek Hánonnal, Náhás fiával, miképen az õ atyja is velem irgalmasságot tett; és hozzá külde Dávid, hogy vigasztalja õt szolgái által atyja [halála] felõl. Mikor Dávid szolgái Ammon fiainak földére érkezének:(HU)
2 Sámuel 10:3 Mondának az Ammon fiainak vezérei Hánonnak, az õ uroknak: Vajjon becsüli-é Dávid ezzel elõtted a te atyádat, hogy hozzád vigasztalókat küldött? Vajjon Dávid nem inkább azért küldötte-é hozzád szolgáit, hogy a várost megszemléljék és kikémleljék és teljesen elpusztítsák.(HU)
2 Sámuel 10:4 Elfogatá azért Hánon a Dávid szolgáit, és szakáloknak felét lenyiratá, és ruháikat félben elmetszeté az alfelekig, és elbocsátá õket.(HU)
2 Sámuel 10:5 A mint ezt Dávidnak hírül hozták, eleikbe külde, (mert ezek az emberek igen meggyaláztattak) és ezt izené a király: Maradjatok Jerikhóban mindaddig, míg megnevekedik szakálotok; és [úgy] jõjjetek haza.(HU)
2 Sámuel 10:6 Látván pedig az Ammon fiai, hogy gyûlöltekké lettek Dávid elõtt, követet küldének az Ammon fiai, és felfogadák Siriában a Béth-Réhóbbelieket és ugyancsak Siriában a Czóbeusokat, húszezer gyalogot, és Maakának királyát ezer emberrel, és a Tóbbelieket, tizenkétezer embert.(HU)
2 Sámuel 10:7 A mint ezt Dávid meghallá, elküldötte Joábot és a vitézeknek egész seregét.(HU)
2 Sámuel 10:8 Kivonulának az Ammon fiai is, és csatarendbe állottak a kapu bejárata elõtt. A Siriabeli Czóbeusok, Réhóbbeliek, Tóbbeliek és Maaka magukban valának a mezõn.(HU)
2 Sámuel 10:9 Látván pedig Joáb, hogy mind elõl, mind hátul ellenség van õ ellene, kiválogatá az Izráel népének színét, és a Siriabeliek ellenében állítá fel.(HU)
2 Sámuel 10:10 A népnek maradékát az õ öcscsének, Abisainak vezetésére bízta, hogy felállítsa azt Ammon fiainak ellenében.(HU)
2 Sámuel 10:11 És monda: Ha erõsebbek lesznek a Siriabeliek nálamnál, nékem segítségül légy. Ha pedig az Ammon fiai náladnál hatalmasabbak lesznek, elmegyek, hogy megsegítselek.(HU)
2 Sámuel 10:12 Légy erõs és legyünk bátrak a mi nemzetségünkért és a mi Istenünknek városaiért; és az Úr cselekedjék úgy, a mint néki tetszik.(HU)
2 Sámuel 10:13 Elérkezék azért Joáb és az õ vele való sereg a Siriabeliek ellen az ütközetre, és megfutamodának õ elõtte.(HU)
2 Sámuel 10:14 Látván pedig az Ammon fiai, hogy megfutamodtak a Siriabeliek, megfutamodának [õk is] Abisai elõtt, és beszaladának a városba; és megtére Joáb az Ammon fiaitól és méne Jeruzsálembe.(HU)
2 Sámuel 10:15 Mikor pedig látták a Siriabeliek, hogy megverettettek az Izráeliták által, ismét együvé gyülekezének.(HU)
2 Sámuel 10:16 És elkülde Hadadézer, és elhozatá a Siriabelieket, a kik a vizen túl [valának,] és jövének Helámba; és Sobák, Hadadézernek fõvezére volt élükön.(HU)
2 Sámuel 10:17 Megizenék pedig Dávidnak, a ki egybegyûjté egész Izráelt, és általméne a Jordánon, és juta Hélámhoz: és sereget rendelének a Siriabeliek Dávid ellen, és megütközének vele.(HU)
2 Sámuel 10:18 De a Siriabeliek megfutamodtak Izráel elõtt, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétszáz szekerest és negyvenezer lovagot, Sobákot is, a seregnek fõvezérét megölé; és ugyanott meghala.(HU)
2 Sámuel 10:19 Mikor pedig látták mindazok a királyok, a kik Hadadézernek szolgái valának, hogy az Izráel által megverettek, békét kötöttek Izráellel és nékik szolgálának; és nem merének többé a Siriabeliek kijõni az Ammon fiainak segítségére.(HU)
2 Sámuel 11:1 Lõn pedig az esztendõ fordulásakor, mikor a királyok [hadba] szoktak menni, elküldé Dávid Joábot és az õ szolgáit õ vele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba [városát;] Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.(HU)
2 Sámuel 11:2 És lõn estefelé, mikor felkelt Dávid az õ ágyából, és a királyi palota tetején sétála: láta a tetõrõl egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetû vala.(HU)
2 Sámuel 11:3 És elkülde Dávid, és tudakozódék az asszony felõl, és monda [egy ember:] Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége?(HU)
2 Sámuel 11:4 Akkor követeket külde Dávid, és elhozatá õt; ki beméne õ hozzá, és vele hála, mikor az õ tisztátalanságából megtisztult; és annakutána visszaméne az õ házához.(HU)
2 Sámuel 11:5 És fogada méhében az asszony, és elküldvén, megizené Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem!(HU)
2 Sámuel 11:6 Akkor Dávid izene Joábnak: Küldd [haza] hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz.(HU)
2 Sámuel 11:7 Mikor pedig eljutott Uriás õ hozzá, megkérdé õt Dávid Joábnak békessége felõl, a népnek békessége felõl és a harcz folyása felõl.(HU)
2 Sámuel 11:8 Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot külde utána.(HU)
2 Sámuel 11:9 Uriás azonban lefeküvék a királyi palota bejárata elõtt az õ urának minden szolgáival, és nem méne a maga házához.(HU)
2 Sámuel 11:10 És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az õ házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz?(HU)
2 Sámuel 11:11 Felele Uriás Dávidnak: Az [Isten] ládája, Izráel és Júda [nemzetsége] sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyilt mezõn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt!(HU)
2 Sámuel 11:12 Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott marada azért Uriás Jeruzsálemben az nap és más napra kelve is.(HU)
2 Sámuel 11:13 Ennekutána hivatá õt Dávid, és õ vele evék és ivék, és lerészegíté õt, és kiméne estve aludni az õ ágyára, az õ urának szolgáival együtt, de házához nem méne alá.(HU)
2 Sámuel 11:14 Megvirradván pedig, levelet íra Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el.(HU)
2 Sámuel 11:15 Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelõl, a hol a harcz leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.(HU)
2 Sámuel 11:16 Lõn azért, hogy mikor ostromlá Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, a hol tudja vala, hogy erõs vitézek vannak.(HU)
2 Sámuel 11:17 Kijövén azért a városbeli nép, megharczolának Joábbal, és elhullának [egyesek] a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghala.(HU)
2 Sámuel 11:18 [Követet] külde akkor Joáb, és megizené Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását.(HU)
2 Sámuel 11:19 És megparancsolá a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen elõadtad a királynak,(HU)
2 Sámuel 11:20 És ha a király haragra lobbanva azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harczolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kõfalról?(HU)
2 Sámuel 11:21 Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérubbóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kõfalról egy malomkõdarabbal és meghala Tébesben? [Azért] miért mentetek közel a kõfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt.(HU)
2 Sámuel 11:22 Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, a mivel megbízta volt õt Joáb.(HU)
2 Sámuel 11:23 És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erõt vettek felettünk, és a mezõre kijöttek ellenünk, de mi visszaûztük õket a kapu bejáratáig;(HU)
2 Sámuel 11:24 Azonban a kõfalról lövöldözének a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül [egyesek] meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt.(HU)
2 Sámuel 11:25 Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál a miatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd õt.(HU)
2 Sámuel 11:26 Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az õ férje, és siratá az õ férjét.(HU)
2 Sámuel 11:27 És mikor a gyászolás[nak ideje] eltelt, érette külde Dávid és házába viteté õt és lõn néki felesége, és szüle néki egy fiat. De ez a dolog, a melyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak.(HU)
2 Sámuel 12:1 Elküldé azért az Úr Dávidhoz Nátán [prófétát,] ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember vala egy városban, egyik gazdag, a másik szegény.(HU)
2 Sámuel 12:2 A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának;(HU)
2 Sámuel 12:3 A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nõstény báránykájánál, a melyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya.(HU)
2 Sámuel 12:4 Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az õ ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belõle, a ki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytõl az õ bárányát, és azt fõzeté meg a vendégnek, a ki hozzá ment.(HU)
2 Sámuel 12:5 Akkor felgerjede Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, a ki azt cselekedte.(HU)
2 Sámuel 12:6 A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett.(HU)
2 Sámuel 12:7 És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezébõl.(HU)
2 Sámuel 12:8 És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát; [és] ha még ez kevés [volt,] ezt s ezt adtam volna néked.(HU)
2 Sámuel 12:9 Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely útálatos õ elõtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az õ feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg.(HU)
2 Sámuel 12:10 Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megútáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen.(HU)
2 Sámuel 12:11 Ezt mondja az Úr: Ímé én épen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal.(HU)
2 Sámuel 12:12 Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel elõtt és napvilágnál cselekeszem azt.(HU)
2 Sámuel 12:13 Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bûnödet, nem fogsz meghalni.(HU)
2 Sámuel 12:14 Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, a ki lett néked, bizonynyal meghal.(HU)
2 Sámuel 12:15 Ezekután elméne Nátán az õ házához. És megveré az Úr a gyermeket, a kit az Uriás felesége szült vala Dávidnak; és megbetegedék.(HU)
2 Sámuel 12:16 És könyörge Dávid az Istennek a gyermekért, és bõjtöle is Dávid, és bemenvén, a földön feküvék éjjel.(HU)
2 Sámuel 12:17 Felkelének azért az õ házának vénei [és menének] õ hozzá, hogy felemeljék õt a földrõl: de nem akará, és nem is evék õ velek kenyeret.(HU)
2 Sámuel 12:18 Hetednapra azért meghala a gyermek, és nem merik vala a Dávid szolgái néki megmondani, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondják vala: Ímé, még mikor a gyermek élt, szólottunk néki és meg sem hallotta szónkat; hogyan mondanánk meg néki, hogy meghalt a gyermek, hogy [magának] bajt szerezzen?(HU)
2 Sámuel 12:19 Látván pedig Dávid, hogy az õ szolgái suttognak, eszébe vevé Dávid, hogy meghalt a gyermek, és monda Dávid az õ szolgáinak: Meghalt-é a gyermek? Azok mondának: Meghalt.(HU)
2 Sámuel 12:20 Felkelvén azért Dávid a földrõl, megmosdék és megkené magát és más ruhát võn magára, és bemenvén az Úr házába, imádkozék. Azután beméne a maga házába, és kérésére kenyeret vivének eleibe, és evék.(HU)
2 Sámuel 12:21 Akkor mondának az õ szolgái néki: Mi dolog ez, a mit míveltél? Míg a gyermek élt, bõjtöltél és sírtál; most pedig, hogy meghalt a gyermek, felkelél és kenyeret ettél.(HU)
2 Sámuel 12:22 Monda õ: Míg a gyermek élt, addig bõjtöltem és sírtam; mert ezt mondottam: Ki tudja, talán az Úr könyörül rajtam, és megél a gyermek.(HU)
2 Sámuel 12:23 De most, [hogy] meghalt, vajjon miért bõjtölnék? Vajjon visszahozhatom-é azzal? Én megyek õ hozzá, de õ nem jõ ide vissza én hozzám.(HU)
2 Sámuel 12:24 És megvigasztalá Dávid az õ feleségét, Bethsabét, és beméne hozzá, és vele hála. És õ szült fiat, és nevezé annak nevét Salamonnak, és az Úr szereté azt,(HU)
2 Sámuel 12:25 A mint megizente vala Nátán próféta által, ki nevezé az õ nevét Jedidjának, az Úrért.(HU)
2 Sámuel 12:26 Joáb pedig hadakozék az Ammon fiainak [városa,] Rabba ellen, és megvevé a királyi várost.(HU)
2 Sámuel 12:27 És követeket külde Dávidhoz Joáb ilyen követséggel: Hadakoztam Rabba ellen, és meg is vettem a város[nak egyik részét, a hol a víz van.](HU)
2 Sámuel 12:28 Most azért gyûjtsd egybe a népnek maradékát, és szállj táborba a város ellen, foglald el azt, nehogy valamiképen, ha én foglalnám el, róla neveztessék az én nevem.(HU)
2 Sámuel 12:29 Egybegyûjté azért Dávid mind az egész népet, és aláméne Rabba ellen, és harczola ellene, és elfoglalá azt.(HU)
2 Sámuel 12:30 És elvevé az õ királyuknak koronáját annak fejérõl, melynek súlya egy tálentum arany volt, és drága [kövekkel vala rakva,] és lõn a Dávid fején, és a városból felette sok zsákmányt hozott el.(HU)
2 Sámuel 12:31 A népet pedig, mely benne [vala,] kihozatá; és némelyét fûrész, némelyét vasborona alá, némelyét fejsze alá vetteté; némelyeket mészkemenczén vitt által, és így cselekedék az Ammon fiainak minden városával. Haza méne azután Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.(HU)
2 Sámuel 13:1 Lõn ennekutána, hogy Absolonnak, Dávid fiának igen szép huga vala, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia megszereté õt.(HU)
2 Sámuel 13:2 Igen nagy gyötrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteggé lett az õ hugáért, Támárért; mert szûz vala, és Amnon elõtt lehetetlennek tünt fel, hogy rajta valamit elkövessen.(HU)
2 Sámuel 13:3 [Vala] azonban Amnonnak egy barátja, kinek Jonadáb vala neve, Simeának, Dávid testvérének fia; Jonadáb pedig igen eszes ember vala.(HU)
2 Sámuel 13:4 Ki monda néki: Mi az oka, hogy te naponként soványodol, királynak fia? Nem mondhatnád-é meg nékem? És monda néki Amnon: Támárt, Absolon öcsémnek hugát igen szeretem.(HU)
2 Sámuel 13:5 És monda néki Jonadáb: Feküdj le ágyadba, és tedd betegnek magadat. És ha eljön atyád, hogy meglátogasson, mondd azt néki: Jõjjön ide, kérlek, Támár, az én hugom, hadd adjon ennem; és itt szemem elõtt készítse el az ételt, hogy én is lássam, és az õ kezébõl egyem.(HU)
2 Sámuel 13:6 Lefeküvék azért Amnon, és tetteté, mintha beteg volna; mikor azután eljött a király, hogy õt meglátogassa, monda Amnon a királynak: Kérlek, hadd jõjjön ide hozzám Támár hugom, hadd csináljon elõttem egy pár bélest, és hadd egyem az õ kezébõl.(HU)
2 Sámuel 13:7 Elkülde azért Dávid a Támár házához, ezt izenvén: Eredj el mindjárt az Amnon bátyád házához, és készíts valami ennivalót néki.(HU)
2 Sámuel 13:8 Beméne azért Támár az Amnon bátyja házába, õ pedig fekszik vala. És lisztet vévén, meggyúrá és bélest csinála õ elõtte, és megfõzé a bélest.(HU)
2 Sámuel 13:9 Elõhozá annakutána a serpenyõt, és kitölté eleibe; de õ nem akara enni. És monda Amnon: Küldjetek ki mellõlem mindenkit; és kimenének mindnyájan elõle.(HU)
2 Sámuel 13:10 Akkor monda Amnon Támárnak: Hozd be a kamarába az étket, hadd egyem kezedbõl; vevé azért Támár a bélest, melyet készített vala, és bevivé Amnon bátyjának az ágyasházba.(HU)
2 Sámuel 13:11 És eleibe vivé, hogy egyék, és megragadá õt, és monda néki: Jõjj, feküdj mellém, húgom.(HU)
2 Sámuel 13:12 Õ pedig monda néki: Ne, bátyám, engem meg ne ronts, mert nem szoktak így cselekedni Izráelben, ne kövess el ilyen gyalázatot.(HU)
2 Sámuel 13:13 És én, ugyan hová vigyem szégyenemet? Te pedig olyan leszel Izráelben, mint egy bolond. Azért kérlek, szólj a királynak, mert nem fog megtagadni engem tõled.(HU)
2 Sámuel 13:14 Õ azonban nem akart szavára hallgatni, hanem erõsebb levén nála, erõt vett rajta, és vele feküvék.(HU)
2 Sámuel 13:15 És meggyûlölé õt Amnon felette igen, mert nagyobb lõn gyûlölete, melylyel gyûlölte õt, a szeretetnél, melylyel õt megszerette vala. És monda néki Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra.(HU)
2 Sámuel 13:16 Ki felele néki: Ne kövess el nagyobb gonoszságot annál, a melyet rajtam véghezvittél, hogy elûzz engem. Õ azonban nem akart reá hallgatni,(HU)
2 Sámuel 13:17 Hanem beszólítá szolgáját, a ki néki szolgál vala, és monda: Ûzd ki õt gyorsan elõlem, és zárd be az ajtót utána.(HU)
2 Sámuel 13:18 Vala pedig õ rajta igen szép tarka szoknya, a milyenben a király leányai szoktak járni, míg szûzek valának. Kiûzé azért õt a szolga, és bezárá az ajtót utána.(HU)
2 Sámuel 13:19 Hamut hinte azért Támár az õ fejére, és a tarka szoknyát, mely rajta volt, meghasogatá, kezét pedig fejére tevén, jajgatva jár vala.(HU)
2 Sámuel 13:20 És monda néki a bátyja, Absolon: Talán Amnon bátyád volt veled? Azért hallgass most, hugom, [mert] atyádfia, ne bánkódjál azon felettébb. Lakozék azért Támár nagy árvaságban az õ bátyjának, Absolonnak házában.(HU)
2 Sámuel 13:21 Dávid király pedig hallván mindezeket, felette igen megharaguvék.(HU)
2 Sámuel 13:22 Nem szóla pedig semmit felõle Absolon Amnonnak, sem jót, sem gonoszt; mert igen gyûlöli vala Absolon Amnont, mivelhogy megszeplõsítette az õ hugát, Támárt.(HU)
2 Sámuel 13:23 És lõn két esztendõ mulva, mikor Absolonnak [juhait] nyírták Baál- Hásorban, mely Efraimban van, meghívá Absolon mind a király fiait.(HU)
2 Sámuel 13:24 Beméne Absolon a királyhoz is, és monda: Ímé most nyírják a te szolgádnak [juhait, azért] jõjjön el kérem a király és az õ szolgái a te szolgáddal.(HU)
2 Sámuel 13:25 Monda a király Absolonnak: Ne, fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy meg ne terheljünk téged. És ismét erõlteti vala õt, de nem akara elmenni, hanem megáldá õt.(HU)
2 Sámuel 13:26 Monda mégis Absolon: Ha nem, úgy jõjjön el velünk Amnon, az én testvérem. Felele néki a király: Miért menne el veled?(HU)
2 Sámuel 13:27 Mikor pedig erõltette õt Absolon, elbocsátá õ vele Amnont is és mind a király fiait.(HU)
2 Sámuel 13:28 Parancsola pedig Absolon az õ szolgáinak, ezt mondván: Kérlek, vigyázzatok, és mikor Amnon a bortól jókedvû lesz és mondom néktek: akkor üssétek le Amnont és öljétek meg õt, semmit ne féljetek, hiszen én parancsoltam néktek, legyetek bátrak, ne féljetek.(HU)
2 Sámuel 13:29 Úgy cselekedének azért az Absolon szolgái Amnonnal, a mint Absolon parancsolta vala. A király fiai pedig mindnyájan felkelének, és ki-ki öszvérére üle, és elszaladának.(HU)
2 Sámuel 13:30 Mikor pedig még az útban voltak, a hír eljutott Dávidhoz, mondván: Mind megölte Absolon a király fiait, egy sem maradt meg közülök.(HU)
2 Sámuel 13:31 Akkor felkele a király, megszaggatá ruháit, és a földre feküvék, és az õ szolgái mindnyájan megszaggatott ruhában állanak vala elõtte.(HU)
2 Sámuel 13:32 Szóla pedig Jonadáb, Simeának, a Dávid testvérének fia, és monda: Ne mondja azt az én uram, hogy a királynak minden fiait megölték, mert csak Amnon halt meg egyedül; mert attól a naptól fogva, hogy az õ hugát megszeplõsítette, Absolonnak mindig szájában volt [ez a dolog].(HU)
2 Sámuel 13:33 Ne vegye azért szívére az én uram, a király, azt gondolván, hogy a királynak minden fiai meghaltak, mert csak Amnon halt meg egyedül.(HU)
2 Sámuel 13:34 Absolon pedig elmenekült. És felemelvén az õrálló az õ szemeit, látá, hogy sok ember jõ az úton õ mögötte, a hegyoldalon.(HU)
2 Sámuel 13:35 És monda Jonadáb a királynak: Ímé jõnek a király fiai; a mint a te szolgád mondá, úgy történt.(HU)
2 Sámuel 13:36 És lõn, a mint megszünt beszélni, megérkezének a király fiai, és szavokat felemelvén, sírának; és maga a király is és az õ szolgái mindnyájan felette igen sírának.(HU)
2 Sámuel 13:37 Absolon pedig elfuta, és méne Talmaihoz, Ammihur fiához, Gessurnak királyához. És [Dávid] minden nap siratá az õ fiát.(HU)
2 Sámuel 13:38 Absolon pedig, minekutána elfutott és Gessurba ment, három esztendeig volt ott.(HU)
2 Sámuel 13:39 Dávid király pedig felhagyott [azzal,] hogy Absolon ellen menjen, mert megvigasztalódott Amnon felõl, hogy meghalt.(HU)
2 Sámuel 14:1 Észrevévén Joáb, Sérujának fia, hogy a királynak szíve vágyakozik Absolon után,(HU)
2 Sámuel 14:2 Elkülde Joáb Tékoa [városába], és hozata onnét egy asszonyt, ki igen eszes vala, és monda néki: Kérlek tetessed, mintha nagy keserûséged volna, és öltözzél fel gyászruhába, és olajjal se kend meg magadat; és légy olyan, mint aféle asszony, ki sokáig siratta halottját.(HU)
2 Sámuel 14:3 És menj be a királyhoz, s így és így szólj hozzá. És Joáb szájába adta, hogy mit kelljen szólani.(HU)
2 Sámuel 14:4 Szóla azért a Tékoabeli asszony a királynak, minekutána arczczal a földre leborult, és térdet-fejet hajtott, és monda: Segíts meg, óh király!(HU)
2 Sámuel 14:5 És monda néki a király: Mi bajod van? Felele az: Óh, én özvegyasszony vagyok, mert az én férjem meghalt.(HU)
2 Sámuel 14:6 És a te szolgálódnak két fia vala, kik összevesztek a mezõn, és mivel nem vala senki, a ki õket megvédte volna, az egyik megsérté a másikat és megölé.(HU)
2 Sámuel 14:7 És ímé az egész háznép ellene támadott a te szolgálóleányodnak, és ezt mondják: Add kezünkbe az õ testvérének gyilkosát, hadd öljük meg õt az õ testvérének lelkéért, a kit megölt, és veszessük el az örököst is. Így akarják eloltani a kicsiny szikrácskát, a mely [nékem] megmaradott, hogy az én férjemnek ne maradjon se neve, se maradéka a föld színén.(HU)
2 Sámuel 14:8 Monda azért a király az asszonynak: Menj el házadhoz, és parancsolok a te dolgod felõl.(HU)
2 Sámuel 14:9 Felele pedig a Tékoából való asszony a királynak: Uram király, én rajtam legyen a bûn súlya és az én atyámnak házán, de a király és az õ trónja ártatlan leszen.(HU)
2 Sámuel 14:10 Monda erre a király: A ki te ellened szól, hozd ide elõmbe, és többé nem fog illetni téged.(HU)
2 Sámuel 14:11 Akkor õ monda: Emlékezzék meg kérlek, a király az Úrról, a te Istenedrõl: hogy a vérbosszúló ne szaporítsa a pusztulást, és hogy az én fiamat ne veszessék el. Felele a király: Él az Úr, hogy a te fiadnak egy hajszála sem esik le a földre.(HU)
2 Sámuel 14:12 És monda az asszony: Kérlek, hadd szóljon a te szolgálód csak egy szót az én uramnak, a királynak; és õ monda: Szólj.(HU)
2 Sámuel 14:13 Akkor monda az asszony: Miért gondoltál ehhez hasonló dolgot az Isten népe ellen (mert mivel a király ezt a szót szólotta, mintegy maga is bûnös), hogy a király azt, a kit eltaszított magától, nem hívatja vissza?(HU)
2 Sámuel 14:14 Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhetõ, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve elõtte az eltaszított sem.(HU)
2 Sámuel 14:15 Most annakokáért azért jöttem ide, hogy én szólnék a királynak, az én uramnak, noha sokan rettentettek engem ettõl; mindazáltal azt mondotta a te szolgálód: Mégis beszélek a királylyal, hátha megteszi a király, a mit az õ szolgálóleánya mond.(HU)
2 Sámuel 14:16 Igen, meghallgatja a király, és megszabadítja az õ szolgálóleányát annak kezébõl, a ki engem el akar veszteni és velem együtt az én fiamat az Istennek örökségébõl.(HU)
2 Sámuel 14:17 Annakfelette ezt gondolta a te szolgálóleányod: Az én uramnak, a királynak beszéde szerezzen nyugodalmat, mert mint az Istennek angyala, olyan az én uram, a király, mivelhogy meghallgatja mind a jót, mind a gonoszt. És az Úr a te Istened legyen te veled.(HU)
2 Sámuel 14:18 És felelvén a király, monda az asszonynak: Kérlek, ne tagadd meg, a mit tõled kérek. És monda az asszony: Mondja el az én uram, a király, kérlek!(HU)
2 Sámuel 14:19 És monda a király: Vajjon mindezekben nem a Joáb keze [van-é] veled? Felele az asszony, és monda: Él a te lelked, óh uram, király, hogy sem jobbra, sem balra nem lehet térni attól, a mit az én uram, a király szól; mert a te szolgád Joáb hagyta [ezt] nékem, és mindezeket a szókat õ adta a te szolgálóleányodnak szájába.(HU)
2 Sámuel 14:20 Hogy a dolognak más fordulatot adjon, azért tette ezt Joáb, a te szolgád. De az én uram bölcs, az Isten angyalának bölcsesége szerint, hogy mindent észrevegyen, a mi a földön van.(HU)
2 Sámuel 14:21 Akkor monda a király Joábnak: Ímé megteszem ezt a dolgot. Eredj el, és hozd haza [az] [én] fiamat, Absolont.(HU)
2 Sámuel 14:22 És a földre arczczal leborula Joáb, és térdet-fejet hajtván, megköszöné a királynak, és monda Joáb: Ma ismerte meg, uram király, a te szolgád, hogy van valami becsületem elõtted; mert az õ szolgájának beszédét megcselekedte a király.(HU)
2 Sámuel 14:23 Felkele azért Joáb, és elméne Gessurba, és haza hozá Absolont Jeruzsálembe.(HU)
2 Sámuel 14:24 És monda a király: Menjen a maga házába, és az én színemet ne lássa. Tére azért Absolon az õ házába, és a királynak orczáját nem láthatá.(HU)
2 Sámuel 14:25 Nem vala pedig az egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon, ki dicséretre olyan méltó volna; tetõtõl fogva talpig õ benne semmi hiba nem vala.(HU)
2 Sámuel 14:26 És mikor a fejét megnyiratja (mert minden esztendõben megnyiratja vala, mivel igen nehéz volna, azért nyiratja le), az õ fejének haja nyom vala kétszáz siklust a királyi mérték szerint.(HU)
2 Sámuel 14:27 Lõn pedig Absolonnak három fia és egy leánya, kinek neve Támár vala; ez igen szép termetû asszony vala.(HU)
2 Sámuel 14:28 Két esztendõt töltött immár Absolon Jeruzsálemben, de a királynak színét még nem látta.(HU)
2 Sámuel 14:29 Elkülde azért Absolon Joábhoz, hogy õt a királyhoz küldje, ki nem akara hozzá menni; és elkülde másodszor is, de õ még sem akart elmenni.(HU)
2 Sámuel 14:30 Monda azért az õ szolgáinak: Nézzétek, a Joáb gazdasága az enyém mellett van, és ott van az õ árpája: menjetek el, és gyújtsátok fel tûzzel; és meggyújták az Absolon szolgái a gazdaságot tûzzel.(HU)
2 Sámuel 14:31 Felkele azért Joáb, és méne Absolonhoz az õ házába, és monda néki: Mi az oka, hogy a te szolgáid az én gazdaságomat felgyújtották tûzzel?(HU)
2 Sámuel 14:32 Felele Absolon Joábnak: Azért mert hozzád küldöttem ily szóval, hogy ide jõjj, hogy a királyhoz küldjelek, hogy ezt mondjad [néki]: Mi szükség volt hazajõnöm Gessurból? Jobb volna most is nékem ott [lennem]. Most azért szeretném a király arczát látni; ha van bennem álnokság, ölessen meg engem.(HU)
2 Sámuel 14:33 Elméne azért Joáb a királyhoz, és megmondá néki. És akkor hivatá a [király] Absolont, és elméne a királyhoz, és fejet hajtván a király elõtt, arczczal a földre borula. És megcsókolá a király Absolont.(HU)
2 Sámuel 15:1 Lõn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik elõtte szaladjanak.(HU)
2 Sámuel 15:2 És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségébõl való a te szolgád;(HU)
2 Sámuel 15:3 Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.(HU)
2 Sámuel 15:4 Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélõbíróvá e földön, és én hozzám jõne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.(HU)
2 Sámuel 15:5 Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala õt.(HU)
2 Sámuel 15:6 És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.(HU)
2 Sámuel 15:7 Lõn pedig negyven esztendõ mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak;(HU)
2 Sámuel 15:8 Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.(HU)
2 Sámuel 15:9 Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba.(HU)
2 Sámuel 15:10 Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban.(HU)
2 Sámuel 15:11 És Absolonnal együtt kétszáz férfi [is] elméne Jeruzsálembõl, kiket meghívott, kik jóhiszemûleg menének, semmit nem tudván a dologról.(HU)
2 Sámuel 15:12 És elküldvén Absolon, [hivatá] a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az õ városából Gilóból, míg õ az áldozatot végezte. És igen nagy lõn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.(HU)
2 Sámuel 15:13 És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik.(HU)
2 Sámuel 15:14 Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert [itt] nincsen számunkra menekülés Absolon elõl; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével.(HU)
2 Sámuel 15:15 Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden [úgy legyen], a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé [itt vannak] a te szolgáid.(HU)
2 Sámuel 15:16 Kiméne azért a király és egész háznépe õ utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, hogy õrizzék a házat.(HU)
2 Sámuel 15:17 És kimenvén a király és egész [ház]népe õ utána, megállapodának a legszélsõ háznál.(HU)
2 Sámuel 15:18 És minden szolgái õ mellé menének; és a Kereteusok, a Peleteusok mind, a Gitteusok is mind, [az a] hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király elõtt.(HU)
2 Sámuel 15:19 Monda pedig a király a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel [szülõ] helyedre.(HU)
2 Sámuel 15:20 Csak tegnap jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jõjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled.(HU)
2 Sámuel 15:21 És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is.(HU)
2 Sámuel 15:22 Monda azért Dávid Ittainak: Ám jõjj el és menj[ünk] el. És elméne a Gitteus Ittai és az õ emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának.(HU)
2 Sámuel 15:23 És az egész föld [népe] nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé.(HU)
2 Sámuel 15:24 És ímé vele vala Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék.(HU)
2 Sámuel 15:25 És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr elõtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az õ sátorát.(HU)
2 Sámuel 15:26 Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, a mint néki tetszik.(HU)
2 Sámuel 15:27 Monda annakfelette a király Sádók papnak: Nemde nem próféta vagy-é te? [Azért] menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt.(HU)
2 Sámuel 15:28 Lássátok, ímé én itt idõzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tõletek hír jõ, és nékem izentek.(HU)
2 Sámuel 15:29 Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon maradának.(HU)
2 Sámuel 15:30 Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának.(HU)
2 Sámuel 15:31 Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát.(HU)
2 Sámuel 15:32 És a mint feljuta Dávid a [hegy] tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére.(HU)
2 Sámuel 15:33 És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem;(HU)
2 Sámuel 15:34 De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelõtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát.(HU)
2 Sámuel 15:35 És ímé veled lesznek [ott] Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.(HU)
2 Sámuel 15:36 Ímé ott van velök az õ két fiok is, Akhimás, a Sádók [fia], és Jonathán, az Abjátár [fia], kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.(HU)
2 Sámuel 15:37 Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.(HU)
2 Sámuel 16:1 Mikor pedig Dávid egy kevéssé alább ment a [hegy] tetejérõl, eleibe jöve Siba, a Mefibóset szolgája, két megnyergelt szamárral, melyeken kétszáz kenyér és száz kötés aszúszõlõ és száz csomó füge és egy tömlõ bor vala.(HU)
2 Sámuel 16:2 És monda a király Sibának: Mit akarsz ezzel? Felele Siba: A szamarak a király háznépéé legyenek, hogy rajtok járjanak; a kenyér pedig és a füge, hogy a szolgák megegyék, és a bor, hogy igyék, a ki megfárad a pusztában.(HU)
2 Sámuel 16:3 És monda a király: Hol van most a te uradnak fia? Felele Siba a királynak: Ímé Jeruzsálemben marada, mert azt mondja: Visszaadja ma nékem Izráel háznépe az én atyámnak országát.(HU)
2 Sámuel 16:4 És monda a király Sibának: Ímé minden tied legyen, valamije volt Mefibósetnek. Monda akkor Siba: Meghajtom magamat; vajha kegyelmet találnék elõtted, óh uram király!(HU)
2 Sámuel 16:5 Elméne azután Dávid király Bahurimig, és ímé onnan egy férfi jöve ki a Saul nemzetségébõl való, kinek neve Sémei vala, Gérának fia, és kijövén szidalmazza vala [õket.(HU)
2 Sámuel 16:6 És kõvel hajigálá Dávidot és Dávid királynak minden szolgáit, jóllehet az egész nép és az erõs férfiak mindnyájan az õ jobb és balkeze felõl valának.(HU)
2 Sámuel 16:7 És így szóla Sémei szitkozódása közben: Eredj, eredj te vér[szopó] és istentelen ember!(HU)
2 Sámuel 16:8 Megfizet [most] az Úr néked Saul egész házanépének véréért, a ki helyett te uralkodol; és adta az Úr az országot a te fiadnak, Absolonnak: és ímé te nyomorúságban vagy, mert vérszopó ember vagy!(HU)
2 Sámuel 16:9 Monda pedig Abisai, Sérujának fia, a királynak: Hogyan szidalmazhatja ez a holt eb az én uramat, a királyt? Majd én elmegyek és fejét veszem.(HU)
2 Sámuel 16:10 Monda pedig a király: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai? Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki: Szidalmazzad Dávidot; és ki mondhatja néki: Miért míveled ezt?(HU)
2 Sámuel 16:11 És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Íme az én fiam, ki az én ágyékomból származott, kergeti az én életemet: hogyne [cselekedné] tehát e Benjáminita? Hagyjatok békét néki, hadd szidalmazzon; mert az Úr mondotta néki.(HU)
2 Sámuel 16:12 Netalán reá tekint az Úr az én nyomorúságomra, és jóval fizet még ma nékem az Úr az õ átka helyett.(HU)
2 Sámuel 16:13 És megy vala Dávid és az õ népe az úton, Sémei pedig a hegyoldalon átellenében menvén, mentében átkozódik és köveket hajigál vala õ ellenébe, és port hány vala.(HU)
2 Sámuel 16:14 Eljuta annakutána a király és az egész nép, mely vele vala, Ajefimbe, és ott megnyugovék.(HU)
2 Sámuel 16:15 Absolon pedig és az egész nép, Izráelnek férfiai, bemenének Jeruzsálembe, és Akhitófel is õ vele.(HU)
2 Sámuel 16:16 Mikor pedig az Arkeából való Khúsai, a Dávid barátja bement Absolonhoz, monda Khúsai Absolonnak: Éljen a király, éljen a király!(HU)
2 Sámuel 16:17 És monda Absolon Khúsainak: Ez-é a barátod iránti szereteted? Miért nem mentél el barátoddal?(HU)
2 Sámuel 16:18 Felele Khúsai Absolonnak: Nem, hanem a kit az Úr és ez a nép választ, és az Izráelnek minden fiai: azé leszek és azzal maradok.(HU)
2 Sámuel 16:19 Azután ugyan kinek szolgálnék [örömestebb,] mint az én [barátom] fiának? A mint szolgáltam a te atyádnak, szintén olyan leszek te hozzád [is].(HU)
2 Sámuel 16:20 Monda pedig Absolon Akhitófelnek: Adjatok tanácsot, mit cselekedjünk?(HU)
2 Sámuel 16:21 Felele Akhitófel Absolonnak: Menj be a te atyádnak ágyasaihoz, a kiket itthon hagyott, hogy õriznék a házat: és megérti az egész Izráel, hogy te atyád elõtt gyûlöltté tetted magadat, és annál inkább megerõsödnek mindazoknak kezeik, a kik melletted vannak.(HU)
2 Sámuel 16:22 Sátort vonának azért Absolonnak a tetõn, és beméne Absolon az õ atyjának ágyasaihoz, az egész Izráelnek szeme láttára.(HU)
2 Sámuel 16:23 És Akhitófel tanácsa, melyet adott, olyannak [tekintetett] abban az idõben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna; olyan volt Akhitófelnek minden tanácsa mind Dávid elõtt, mind Absolon elõtt.(HU)
2 Sámuel 17:1 Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel.(HU)
2 Sámuel 17:2 És megtámadom õt, míg fáradt és erõtlen kezû; megrettentem õt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát megölöm.(HU)
2 Sámuel 17:3 És visszavezetem te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, a kit te üldözöl; és akkor az egész nép békességben lesz.(HU)
2 Sámuel 17:4 Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek.(HU)
2 Sámuel 17:5 És monda Absolon: Hívják ide mégis az Arkeabeli Khúsait is, és hallgassuk meg, mit szól õ is.(HU)
2 Sámuel 17:6 És mikor megérkezék Khúsai Absolonhoz, monda néki Absolon ilyenképen: Akhitófel ilyen tanácsot ád, megfogadjuk-é az õ szavát, vagy ne? Szólj hozzá.(HU)
2 Sámuel 17:7 Monda akkor Khúsai Absolonnak: Nem jó tanács az, a melyet Akhitófel ez egyszer adott.(HU)
2 Sámuel 17:8 És monda Khúsai: Tudod magad, hogy a te atyád és az õ emberei igen erõs vitézek és igen elkeseredett szívûek, mint a kölykeitõl megfosztott medve a mezõn. Annakfelette a te atyád igen hadakozó ember, ki nem alszik a néppel együtt.(HU)
2 Sámuel 17:9 Ilyenkor õ valami barlangban lappang, vagy valami [más] helyen, és meglehet, hogy [mindjárt] kezdetben elesvén némelyek közülök, valaki meghallja, és azt kezdi mondani: Megveretett az Absolon népe.(HU)
2 Sámuel 17:10 És még az erõs vitéz is, kinek szíve olyan, mint az oroszlánnak szíve, igen megrémül; mert az egész Izráel tudja, hogy a te atyád igen erõs vitéz, és azok is, a kik vele vannak, erõs vitézek.(HU)
2 Sámuel 17:11 Én azért azt tanácsolom, hogy gyûjtsd magadhoz az egész Izráelt Dántól fogva mind Bersebáig, oly számban, mint a tenger partján való föveny; és magad is menj el a hadba.(HU)
2 Sámuel 17:12 Akkor aztán támadjuk meg õt azon a helyen, a hol található, és úgy lepjük meg õt, miként a harmat a földre esik, hogy se közüle, se azok közül, a kik vele vannak, egy se maradjon meg.(HU)
2 Sámuel 17:13 Ha pedig városba szaladna, mind az egész Izráel köteleket húzzon a város körül, és vonjuk azt a patakba, hogy még csak egy kövecskét se találjanak ott.(HU)
2 Sámuel 17:14 És monda Absolon és Izráelnek minden férfia: Jobb az Arkeabeli Khúsainak tanácsa az Akhitófel tanácsánál. Az Úr parancsolta vala pedig, hogy az Akhitófel tanácsa elvettessék, mely jó vala, hogy veszedelmet hozzon az Úr Absolonra.(HU)
2 Sámuel 17:15 Monda pedig Khúsai Sádók és Abjátár papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott Akhitófel Absolonnak és Izráel véneinek; én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam.(HU)
2 Sámuel 17:16 Azért sietve küldjetek el, és izenjétek meg Dávidnak ilyen szóval: Ne maradj ez éjjel a pusztának mezején, hanem inkább menj át, hogy valamiképen el ne nyelettessék a király és az egész nép, mely vele van.(HU)
2 Sámuel 17:17 Jonathán pedig és Akhimás a Rógel forrásánál állanak vala, a hová méne egy leányzó, ki megmondá [ezeket] nékik, és õk elmenvén, megmondák Dávid királynak, mert nem akarják vala magokat megmutatni, bemenvén a városba.(HU)
2 Sámuel 17:18 Meglátá mindazáltal õket egy szolga, és megmondá Absolonnak: Elmenének azért õk ketten sietséggel, és menének egy ember házába Bahurim [városában,] kinek tornáczában volt egy kút, és oda szállának alá.(HU)
2 Sámuel 17:19 Az asszony pedig egy terítõt võn és beteríté a kút száját, arra pedig darált árpát hintett; és nem vevék észre.(HU)
2 Sámuel 17:20 Menének pedig az Absolon szolgái az asszonyhoz a házba, és mondának: Hol van Akhimás és Jonathán? Felele nékik az asszony: Általgázolának a patakon. És keresék [õket], de mivel nem találták, visszatérének Jeruzsálembe.(HU)
2 Sámuel 17:21 Mikor pedig elmentek, kijövének a kútból, és elmenvén, megmondák [ezeket] Dávid királynak, és mondának Dávidnak: Keljetek fel és menjetek által gyorsan a vizen; mert ilyen tanácsot adott ti ellenetek Akhitófel.(HU)
2 Sámuel 17:22 Felkele azért Dávid és mind a vele való nép, és általkelének a Jordánon, míg megvirrada; egy sem hiányzék, a ki által nem ment volna a Jordánon.(HU)
2 Sámuel 17:23 Látván pedig Akhitófel, hogy az õ tanácsát nem hajtották végre: megnyergelé szamarát, és felkelvén elméne házához, az õ városába; és elrendezvén háznépé[nek dolgát], megfojtá magát, és meghala; és eltemetteték az õ atyjának sírjába.(HU)
2 Sámuel 17:24 És midõn Dávid Mahanáimba érkezett, átkele Absolon a Jordánon, õ és Izráelnek férfiai mindnyájan õ vele.(HU)
2 Sámuel 17:25 És Amasát tevé Absolon fõvezérré a sereg felett Joáb helyett. Amasa pedig egy férfi fia vala, a kinek a neve az Izráelita Jithra vala, a ki beméne Abigailhoz, a Náhás leányához, ki Sérujának, a Joáb anyjának nõvére vala.(HU)
2 Sámuel 17:26 És tábort jára Izráel és Absolon a Gileád földén.(HU)
2 Sámuel 17:27 Lõn pedig, hogy mikor Dávid Mahanáimba jutott, ímé Sóbi, az Ammoniták [városából], Rabbából való Náhásnak fia, és a Ló- Debár [városból] való Ammielnek fia, Mákir, és a Gileád [tartományában,] Rógelimban lakozó Barzillai.(HU)
2 Sámuel 17:28 Ágynemût, medenczéket és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pergelt búzát, babot, lencsét, pergelt [árpát,](HU)
2 Sámuel 17:29 Mézet, vajat, juhot, ünõsajtokat hozának Dávidnak és az õ vele való népnek eleségül. Mert azt gondolják vala magokban: A nép éhes, fáradt és eltikkadt a pusztában.(HU)
2 Sámuel 18:1 Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.(HU)
2 Sámuel 18:2 És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig [bízá] a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek.(HU)
2 Sámuel 18:3 De a nép monda: Ne jõjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te [teszesz] [anynyit], mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nékünk segítségül.(HU)
2 Sámuel 18:4 Monda azért nékik a király: A mi néktek jónak tetszik, én azt mívelem. Megálla azért a király a kapuban, és az egész sereg megy vala ki százanként és ezerenként.(HU)
2 Sámuel 18:5 Parancsola pedig a király Joábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok; hallá pedig ezt mind az egész had, mikor a király mindenik vezérnek parancsola Absolon felõl.(HU)
2 Sámuel 18:6 Kiméne azért a nép a mezõre, az Izráel ellenébe, és megütközének az Efraim erdejénél.(HU)
2 Sámuel 18:7 És megvereték ott az Izráel népe a Dávid szolgái által, és nagy veszteség volt ott azon a napon, [mintegy] húszezer emberé.(HU)
2 Sámuel 18:8 És kiterjedt a harcz az egész vidékre, és a nép közül sokkal többet emészte meg az erdõ, mint a fegyver azon a napon.(HU)
2 Sámuel 18:9 És találkozék Absolon Dávid szolgáival; Absolon pedig egy öszvéren ül vala. És beméne az öszvér a nagy cserfák sürû ágai alá, [hol] fennakadt fejénél fogva egy cserfán, függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla.(HU)
2 Sámuel 18:10 Kit mikor egy ember meglátott, hírül adá Joábnak, és monda: Ímé, láttam Absolont egy cserfán függeni.(HU)
2 Sámuel 18:11 Monda pedig Joáb az embernek, a ki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott õt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüst [siklus]sal és egy övvel.(HU)
2 Sámuel 18:12 Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki [legyen,] az ifjút, Absolont.(HU)
2 Sámuel 18:13 Vagy ha orozva törtem volna életére - mivel a király elõtt semmi sem marad titokban - magad is ellenem támadtál volna.(HU)
2 Sámuel 18:14 Monda azért Joáb: Nem akarok elõtted késedelmezni; és võn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.(HU)
2 Sámuel 18:15 Körülfogák akkor a Joáb fegyverhordozó szolgái tízen, és általverék Absolont, és megölék õt.(HU)
2 Sámuel 18:16 Megfúvatá azután a trombitát Joáb, és megtére a nép Izráelnek ûzésébõl, mert kimélni akará Joáb a népet.(HU)
2 Sámuel 18:17 Absolont pedig felvevék, és veték õt az erdõn egy nagy verembe, és igen nagy rakás követ hányának reá. És az egész Izráel elmeneküle, kiki az õ sátorába.(HU)
2 Sámuel 18:18 Absolon pedig vett és még életében emelt magának emlékoszlopot, a mely a király völgyében van. Mert ezt mondja vala: Nincsen nékem oly fiam, a kin az én nevemnek emlékezete maradhatna; azért az oszlopot a maga nevére nevezé; és az Absolon oszlopának hívattatik mind e mai napig.(HU)
2 Sámuel 18:19 Monda pedig Akhimás, Sádók fia: Majd elfutok, és megmondom a királynak, hogy megszabadította õt az Úr az õ ellenségeinek kezébõl.(HU)
2 Sámuel 18:20 És monda néki Joáb: Ne légy ma hírmondó, hanem holnap mondd meg a hírt, ma pedig ne mondd meg; mivelhogy a király fia meghalt.(HU)
2 Sámuel 18:21 Monda azonközben Joáb Kúsinak: Eredj el, mondd meg a királynak, a mit láttál; és meghajtá magát Kúsi Joáb elõtt, és elszaladt.(HU)
2 Sámuel 18:22 És szóla ismét Akhimás, Sádók fia, és monda Joábnak: Bármint legyen, hadd fussak el én is Kúsi után! Monda Joáb: Miért futnál fiam; nem néked való [ez] a hírmondás?!(HU)
2 Sámuel 18:23 Bármint legyen, hadd fussak el mégis! Õ pedig monda néki: Ám fuss el. Elfuta azért Akhimás a síkon való úton, és megelõzé Kúsit.(HU)
2 Sámuel 18:24 Dávid pedig ül vala a két kapu között, és az õrálló felméne a kapu tetejére, a kõfalra, és felemelvén szemeit, látá, hogy egy ember igen fut egyedül.(HU)
2 Sámuel 18:25 Kiálta azért az õrálló, és megmondá a királynak, és monda a király: Ha egyedül jõ, hír van az õ szájában. Amaz pedig mind közelebb jöve.(HU)
2 Sámuel 18:26 Látá pedig az õrálló, hogy másik ember is fut, és lekiálta az õrálló a kapunállónak, mondván: Ímé [más] ember [is] fut egyedül. Akkor monda a király: Az is hírmondó.(HU)
2 Sámuel 18:27 Monda ismét az õrálló: A mint látom, az elsõnek olyan a futása, mint Akhimásnak, a Sádók fiának; és monda a király: Jó ember az, és jó hírrel jõ.(HU)
2 Sámuel 18:28 Kiáltván azért Akhimás, monda a királynak: Békesség! És meghajtá magát arczczal a földre a király elõtt, és monda: Áldott az Úr a te Istened, ki kezedbe adta az embereket, kik felemelték kezeiket az én uram ellen, a király ellen.(HU)
2 Sámuel 18:29 Monda akkor a király: Hogy van Absolon fiam? Felele Akhimás: Látám a nagy sereglést, mikor elküldé Joáb a király szolgáját és a te szolgádat; de nem tudom, mi történt.(HU)
2 Sámuel 18:30 És monda a király: Eredj tova, és állj meg ott; félreméne azért, és megálla ott.(HU)
2 Sámuel 18:31 E közben Kúsi is megérkezett, és monda Kúsi: Ezt izenik a királynak, az én uramnak, hogy az Úr megszabadított ma téged mindeneknek kezébõl, a kik ellened támadtak volt.(HU)
2 Sámuel 18:32 Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: [Úgy] legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.(HU)
2 Sámuel 18:33 És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: [Szerelmes] fiam, Absolon! [édes] fiam, [édes] fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, [édes] fiam, [szerelmes] fiam!(HU)
2 Sámuel 19:1 És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.(HU)
2 Sámuel 19:2 És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az õ fián.(HU)
2 Sámuel 19:3 És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli magát, hogy a harczból elmenekült.(HU)
2 Sámuel 19:4 A király pedig eltakarván orczáját, fenszóval kiáltja vala a király: [Édes] fiam, Absolon! Absolon, [édes] fiam! [szerelmes] fiam!(HU)
2 Sámuel 19:5 Akkor méne Joáb a házba a királyhoz, és monda: Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orczáját, kik e mai napon a te lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasidnak lelkeit;(HU)
2 Sámuel 19:6 Szeretvén azokat, a kik téged gyûlölnek és gyûlölvén azokat, a kik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy elõtted a vezérek és szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék néked.(HU)
2 Sámuel 19:7 Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvök szerint a te szolgáidnak; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jössz, ez éjjel egy ember sem marad melletted, és ez gonoszabb lesz reád nézve mindama nyomorúságnál, mely veled történt ifjúságodtól fogva, mind e mai napig.(HU)
2 Sámuel 19:8 Felkele azért a király és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Ímé a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izráel pedig elmenekült, kiki az õ sátorába.(HU)
2 Sámuel 19:9 Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izráelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezébõl, a Filiszteusok kezébõl is õ szabadított meg; és most Absolon elõl elmenekült az országból.(HU)
2 Sámuel 19:10 Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt?(HU)
2 Sámuel 19:11 Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izráelnek szava eljutott a királynak házába.(HU)
2 Sámuel 19:12 Én atyámfiai vagytok, én csontom és én testem vagytok; miért lesztek tehát utolsók a királynak hazahozásában?(HU)
2 Sámuel 19:13 És Amasának azt mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy-é? Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha nem leszel a sereg fõvezére minden idõben én elõttem Joáb helyett.(HU)
2 Sámuel 19:14 És megnyeré Júda minden emberének szívét, mint egy emberét, kik elküldének a királyhoz: Jõjj haza mind te, mind a te szolgáid.(HU)
2 Sámuel 19:15 Hazatére azért a király; és a mint a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba menének, hogy a királynak eleibe jussanak, és általvigyék a királyt a Jordánon.(HU)
2 Sámuel 19:16 Siete pedig Sémei is, Gérának fia, a Bahurimból való Benjáminita, és õ is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid királynak.(HU)
2 Sámuel 19:17 És ezer ember vala õ vele Benjámin [nemzetség]ébõl, és Siba, a Saul házában való szolga, és tizenöt fia, és húsz szolgája is vele valának, és általmenének a Jordánon a király elõtt.(HU)
2 Sámuel 19:18 Kompot is vivének által, hogy a király háznépét általhozzák, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Sémei pedig Gérának fia, térdre esék a király elõtt, mikor a Jordánon általment.(HU)
2 Sámuel 19:19 És monda a királynak: Ne tulajdonítsa [vétkül] nékem az én uram [az én] álnokságomat; és ne emlékezzél meg arról, hogy gonoszul cselekedék veled a te szolgád azon a napon, a melyen az én uram, a király Jeruzsálembõl kiméne, hogy szívére venné a király;(HU)
2 Sámuel 19:20 Mert elismeri a te szolgád, hogy én vétkeztem, és ímé az egész József nemzetsége közül én jöttem ma elõször, hogy a királynak, az én uramnak eleibe menjek.(HU)
2 Sámuel 19:21 És felele Abisai, Sérujának fia és monda: Nem ölöd-é meg azért Sémeit, hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkentje ellen?(HU)
2 Sámuel 19:22 Monda pedig Dávid: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai, hogy ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-é embert ölni Izráelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem [újonnan] Izráel királya.(HU)
2 Sámuel 19:23 És monda a király Sémeinek: Nem halsz meg; és megesküvék néki a király.(HU)
2 Sámuel 19:24 Méfibóset is, Saulnak fia eleibe jöve a királynak, és sem lábait, sem szakálát meg nem tisztította, sem ruháját meg nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment vala, mindama napig, a melyen békességgel haza jöve.(HU)
2 Sámuel 19:25 És lõn, hogy mikor Jeruzsálembõl kijött eleibe a királynak, monda néki a király: Miért nem jöttél volt el velem Méfibóset?(HU)
2 Sámuel 19:26 És õ felele: Uram király, az én szolgám csalt meg engem; mert azt mondotta a te szolgád: Megnyergeltetem a szamarat, és felülök rá, és elmegyek a királylyal; mert sánta a te szolgád.(HU)
2 Sámuel 19:27 És rágalmazott [engem], a te szolgádat az én uram, a király elõtt; de az én uram, a király [olyan,] mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, a mint néked tetszik!(HU)
2 Sámuel 19:28 Mert jóllehet az én atyámnak egész háznépe csak halált érdemlett volna az én uramtól, a királytól, mégis a te szolgádat azok közé helyezéd, a kik asztalodnál esznek. Azért micsoda követelésem és micsoda kérésem volna még a király elõtt?(HU)
2 Sámuel 19:29 Monda néki akkor a király: Mi szükség többet szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba osztozzatok meg a jószágon.(HU)
2 Sámuel 19:30 És monda Méfibóset a királynak: Elveheti az egészet, csakhogy az én uram, a király békességben haza jöhete.(HU)
2 Sámuel 19:31 A Gileádból való Barzillai is eljöve Rógelimból, és általméne a királylyal a Jordánon, kisérvén õt a Jordánon.(HU)
2 Sámuel 19:32 Barzillai pedig igen vén [ember] vala, nyolczvan esztendõs, és õ táplálta vala a királyt, míg Mahanáimban lakott; mert igen gazdag ember vala.(HU)
2 Sámuel 19:33 Monda pedig a király Barzillainak: Jere velem és eltartlak téged magamnál Jeruzsálemben.(HU)
2 Sámuel 19:34 Barzillai pedig monda a királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a királylyal Jeruzsálembe?(HU)
2 Sámuel 19:35 Nyolczvan esztendõs vagyok ma, avagy képes vagyok-é még különbséget tenni a jó és rossz között, vagy érzem-é, a te szolgád, ízét annak, a mit eszem és iszom, vagy gyönyörködhetem-é az éneklõ férfiak és asszonyok hangjaiban? Miért lenne terhére a te szolgád az én uramnak, a királynak?(HU)
2 Sámuel 19:36 Egy kevés ideig [óhajtana] a Jordánon átmenni a királylyal a te szolgád; miért adna azért a király nékem ily nagy jutalmat?(HU)
2 Sámuel 19:37 Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd haljak meg az én városomban, az én atyámnak és anyámnak temetõhelyében. Hanem inkább ímhol a te szolgád, Kimhám, menjen el õ a királylyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, a mint néked jónak tetszik.(HU)
2 Sámuel 19:38 És monda a király: Jõjjön el velem Kimhám és azt cselekszem vele, a mi néked tetszik; és valamit tõlem kivánsz, megcselekeszem veled.(HU)
2 Sámuel 19:39 Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barzillait, megáldá õt, ki visszatére az õ helyére.(HU)
2 Sámuel 19:40 Általméne pedig a király Gilgálba, és Kimhám õ vele megy vala és Júdának egész népe, a kik a királyt átszállították, sõt Izráel népének is fele.(HU)
2 Sámuel 19:41 És ímé, Izráelnek minden férfiai eljövének a királyhoz és mondák a királynak: Miért loptak el téged a mi atyánkfiai, a Júda nemzetsége? És hozták által a királyt és az õ háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetemben?(HU)
2 Sámuel 19:42 Felelének pedig mindnyájan a Júda férfiai az Izráel férfiainak: [Azért,] mert a király közelebb áll hozzám; és miért neheztelsz ezért a dologért? Avagy megvendégelt-é azért a király? Avagy megajándékozott-é valami ajándékkal?(HU)
2 Sámuel 19:43 Felelvén pedig az Izráel férfiai a Júda férfiainak, mondának: Tízszeres részem van nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsõbbségem van feletted. Miért tartottál azért semminek engem? Avagy nem én tettem-é legelõször szóvá, hogy hozzuk haza a mi királyunkat? De mindazáltal erõsebb lõn a Júda férfiainak szava, az Izráel férfiainak szavánál.(HU)
2 Sámuel 20:1 Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin [nemzetségébõl] való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. [Azért] oh Izráel, [oszoljatok el,] kiki az õ sátorába.(HU)
2 Sámuel 20:2 Eltávozék azért mind az Izráel népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda [nemzetség]ébõl valók azonban mellette maradának az õ királyoknak, a Jordán [vizétõl] fogva mind Jeruzsálemig.(HU)
2 Sámuel 20:3 Bemenvén pedig Dávid az õ házába Jeruzsálemben, elõhozatá a király azt a tíz ágyasát, a kiket otthon hagyott vala a ház õrzésére; és õrizet alá rekeszté és tápláltatá azokat; de hozzájok be nem méne. És õrizet alatt lõnek haláloknak napjáig, özvegységben élvén.(HU)
2 Sámuel 20:4 Monda pedig a király Amasának: Gyûjtsd össze nékem a Júda nemzetségét három nap alatt, és magad is itt légy jelen.(HU)
2 Sámuel 20:5 Elméne azért Amasa, hogy összegyûjtse Júdát, de több ideig késék, mint a hogy a [király] meghagyta vala néki.(HU)
2 Sámuel 20:6 Monda akkor Dávid Abisainak: Ímé majd gonoszabbul cselekeszik velünk Séba, Bikrinek fia, Absolonnál: Vedd magad mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd meg õt, nehogy erõs városokat szerezzen magának, és elmeneküljön elõlünk.(HU)
2 Sámuel 20:7 Kimenének azért õ utána a Joáb emberei, és a Kereteusok és Peleteusok és az erõsek mindnyájan, és kimenének Jeruzsálembõl, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.(HU)
2 Sámuel 20:8 Mikor pedig ama nagy kõsziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jöve eleikbe; Joáb pedig ruhájába öltözvén, az õ ruháján felül derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala, mely mikor [Joáb ]ment, leesék.(HU)
2 Sámuel 20:9 És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-é atyámfia? És Joáb megfogá jobbkezével az Amasa szakálát, mintha meg akarná csókolni.(HU)
2 Sámuel 20:10 Amasa azonban nem õrizkedék a fegyvertõl, mely Joáb kezében vala, és általüté õt az ötödik oldalborda alatt, és kiontá a bélit a földre, és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb pedig és Abisai, az õ atyjafia, üldözék azután Sébát, a Bikri fiát.(HU)
2 Sámuel 20:11 Megálla pedig az [Amasa] [teste] felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart és Dávidnak [javát] kívánja, Joáb után [siessen.](HU)
2 Sámuel 20:12 Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepén; látván pedig egy [ember,] hogy ott mindenki megálla, kivoná Amasát az útról a mezõre, és ruhát vete õ reá; mivel látta, hogy valaki csak arra ment, mind megállott.(HU)
2 Sámuel 20:13 Minekutána pedig kivonták az útról, minden ember Joáb után siet vala, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.(HU)
2 Sámuel 20:14 És általméne [Séba] Izráelnek minden nemzetségein, Abelán és Béth- Maakán, és egész Béreán, kik egybegyûlvén, követik vala õt.(HU)
2 Sámuel 20:15 És eljövén, körülfogták õt Abelában Béth-Maaka [városában], és nagy töltést emelének a város ellen, mely a kõfallal egyenlõ volt; és az egész nép, mely Joábbal vala, rombolá, hogy ledöntse a kõfalat,(HU)
2 Sámuel 20:16 Akkor kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! Mondjátok meg, kérlek, Joábnak: Jõjj ide hozzám, valamit mondok néked!(HU)
2 Sámuel 20:17 Ki mikor hozzá ment, monda az asszony: Te vagy-é Joáb? Felele: Én vagyok. Ki monda néki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát. És felele: Meghallgatom.(HU)
2 Sámuel 20:18 Akkor monda az [asszony]: Korábban azt szokták mondani: Kérdezzék meg Abelát, és úgy végeztek.(HU)
2 Sámuel 20:19 Én Izráel békeszeretõ hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izráelben? Miért akarod elnyelni az Úrnak örökségét?(HU)
2 Sámuel 20:20 Akkor felele Joáb, és monda: Távol legyen, távol legyen az én tõlem, hogy elnyeljem és elveszessem!(HU)
2 Sámuel 20:21 Nem úgy van a dolog, hanem egy ember az Efraim hegységébõl való, a kinek neve Séba, a Bikri fia, felemelte kezét Dávid király ellen: adjátok kézbe azt egyedül, és elmegyek a város alól. És monda az asszony Joábnak: Ímé majd kivetjük a kõfalon a fejét néked.(HU)
2 Sámuel 20:22 Elméne azért az asszony nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték Joábnak. Akkor megfuvatá a trombitát, és hazaoszlának a város alól kiki az õ sátorába, Joáb pedig hazaméne Jeruzsálembe, a királyhoz.(HU)
2 Sámuel 20:23 Joáb pedig Izráel egész serege felett való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok vezére vala.(HU)
2 Sámuel 20:24 Adorám pedig adószedõ, és Jósafát, Ahiludnak fia, emlékíró vala.(HU)
2 Sámuel 20:25 Séja íródeák, Sádók pedig és Abjátár papok valának.(HU)
2 Sámuel 20:26 A Jairból való Ira is Dávidnak fõ embere vala.(HU)
2 Sámuel 21:1 Lõn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után, és megkeresé [e miatt] Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az õ vérszopó háznépéért van ez: mivelhogy megölte a Gibeonitákat.(HU)
2 Sámuel 21:2 Hivatá azért a király a Gibeonitákat és szóla nékik: (A Gibeoniták pedig nem az Izráel fiai közül valók valának, hanem az Emoreusok maradékából, a kiknek az Izráel fiai megesküdtek vala; Saul mindazáltal alkalmat keresett vala, hogy azokat levágassa az Izráel és Júda nemzetsége iránti buzgalmából).(HU)
2 Sámuel 21:3 És monda Dávid a Gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úrnak örökségét?(HU)
2 Sámuel 21:4 Felelének néki a Gibeoniták: Nincsen nékünk sem ezüstünk, sem aranyunk Saulnál és az õ házánál, és nem kell mi nékünk, hogy valaki megölettessék Izráelben. És monda: Valamit mondotok, megcselekszem veletek.(HU)
2 Sámuel 21:5 Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a [házából,] a ki megemésztett minket, és a ki ellenünk [gonoszt] gondola, hogy megsemmisíttessünk, és meg ne maradhassunk Izráel egész határában;(HU)
2 Sámuel 21:6 Adj nékünk hét embert az õ maradékai közül, a kiket felakaszszunk az Úr elõtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában. És monda a király: Én átadom.(HU)
2 Sámuel 21:7 És kedveze a király Méfibósetnek, Jonathán fiának, ki Saul fia vala, az Úr [nevére tett] esküvésért, mely közöttök tétetett, Dávid és Jonathán között, a Saul fia között.(HU)
2 Sámuel 21:8 De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát, kiket Saulnak szült vala, Armónit és Méfibósetet, és a Saul leányának, Mikálnak öt fiát, kiket szült Barzillai fiának, Adrielnek, a Méholátból valónak.(HU)
2 Sámuel 21:9 És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták õket a hegyen az Úr elõtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás elsõ napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg.(HU)
2 Sámuel 21:10 Võn pedig Rispa, Ajának leánya [egy] zsákruhát, és kiteríté azt magának a kõsziklán az aratás kezdetétõl fogva, míg esõ lõn reájok az égbõl: és nem engedé az égi madarakat azokra szállani nappal, sem pedig a mezei vadakat éjszaka.(HU)
2 Sámuel 21:11 És megmondák Dávidnak, a mit Rispa, Ajának leánya, Saulnak ágyasa cselekedett.(HU)
2 Sámuel 21:12 Akkor elméne Dávid, és elhozá a Saul és Jonathán tetemeit a Jábes-Gileádbeliektõl, kik ellopták vala azokat a Bethsánnak utczájáról, a hol õket a Filiszteusok felakasztották vala, mikor a Filiszteusok megverték Sault a Gilboa hegyén.(HU)
2 Sámuel 21:13 És elhozták onnét Saulnak és az õ fiának, Jonathánnak tetemeit, és összeszedték azoknak tetemeit is, a kik felakasztattak.(HU)
2 Sámuel 21:14 És eltemeték Saulnak és az õ fiának, Jonathánnak tetemeit a Benjámin földében, Sélában, az õ atyjának, Kisnek sírboltjában; és megtették mindazt, a mit a király parancsolt. És kiengesztelõdött ez által Isten az ország iránt.(HU)
2 Sámuel 21:15 Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az õ szolgáival együtt, és harczolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada.(HU)
2 Sámuel 21:16 Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot;(HU)
2 Sámuel 21:17 De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: [Soha] többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.(HU)
2 Sámuel 21:18 Lõn azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób [városánál,] és Sibbékai, Husát [város]ból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala.(HU)
2 Sámuel 21:19 Azután újra lõn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehembõl való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövõknek zugolyfája.(HU)
2 Sámuel 21:20 Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, [azaz] mindenestõl huszonnégy, és ez is óriástól származott vala.(HU)
2 Sámuel 21:21 És szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia.(HU)
2 Sámuel 21:22 Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az õ szolgáinak kezeik által estek el.(HU)
2 Sámuel 22:1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá õt minden ellenségeinek kezébõl, és a Saul kezébõl.(HU)
2 Sámuel 22:2 És monda: Az Úr az én kõsziklám és kõváram, és szabadítóm nékem.(HU)
2 Sámuel 22:3 Az Isten az én erõsségem, õ benne bízom én.(HU)
2 Sámuel 22:4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;(HU)
2 Sámuel 22:5 Mert halál hullámai vettek engem körül,(HU)
2 Sámuel 22:6 A pokol kötelei vettek körül,(HU)
2 Sámuel 22:7 Szükségemben az Urat hívtam,(HU)
2 Sámuel 22:8 Akkor rengett és remegett a föld,(HU)
2 Sámuel 22:9 Füst szállt fel orrából,(HU)
2 Sámuel 22:10 Lehajtá az eget és leszállt,(HU)
2 Sámuel 22:11 A Khérubon ment és röpült,(HU)
2 Sámuel 22:12 Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt,(HU)
2 Sámuel 22:13 Az elõtte levõ fényességbõl(HU)
2 Sámuel 22:14 És dörgött az égbõl az Úr,(HU)
2 Sámuel 22:15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat,(HU)
2 Sámuel 22:16 És meglátszottak a tenger örvényei,(HU)
2 Sámuel 22:17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem,(HU)
2 Sámuel 22:18 Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem;(HU)
2 Sámuel 22:19 Reámtörtek nyomorúságom napján,(HU)
2 Sámuel 22:20 Tágas helyre vitt ki engem,(HU)
2 Sámuel 22:21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint,(HU)
2 Sámuel 22:22 Mert megõriztem az Úrnak utait,(HU)
2 Sámuel 22:23 Mert ítéletei mind elõttem vannak,(HU)
2 Sámuel 22:24 Tökéletes voltam elõtte, s õrizkedtem rosszaságomtól.(HU)
2 Sámuel 22:25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,(HU)
2 Sámuel 22:26 Az irgalmashoz irgalmas vagy,(HU)
2 Sámuel 22:27 A tisztához tiszta vagy,(HU)
2 Sámuel 22:28 Segítesz a nyomorult népen,(HU)
2 Sámuel 22:29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram,(HU)
2 Sámuel 22:30 Mert veled harczi seregen is átfutok,(HU)
2 Sámuel 22:31 Az Istennek útja tökéletes;(HU)
2 Sámuel 22:32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül?(HU)
2 Sámuel 22:33 Isten az én erõs kõváram,(HU)
2 Sámuel 22:34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé,(HU)
2 Sámuel 22:35 Kezeimet harczra tanítja,(HU)
2 Sámuel 22:36 Idvességednek paizsát adtad nékem,(HU)
2 Sámuel 22:37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam.(HU)
2 Sámuel 22:38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom õket,(HU)
2 Sámuel 22:39 Megsemmisítem, eltiprom õket, hogy fel nem kelhetnek,(HU)
2 Sámuel 22:40 Mert te erõvel öveztél fel engem a harczra,(HU)
2 Sámuel 22:41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem,(HU)
2 Sámuel 22:42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa,(HU)
2 Sámuel 22:43 Szétmorzsolom õket, mint a föld porát,(HU)
2 Sámuel 22:44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól,(HU)
2 Sámuel 22:45 Idegen fiak hizelkednek nékem,(HU)
2 Sámuel 22:46 Idegen fiak elcsüggednek,(HU)
2 Sámuel 22:47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám.(HU)
2 Sámuel 22:48 Isten az, ki bosszút áll értem,(HU)
2 Sámuel 22:49 Ki megment engem ellenségeimtõl,(HU)
2 Sámuel 22:50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,(HU)
2 Sámuel 22:51 Nagy segítséget ad az õ királyának,(HU)
2 Sámuel 23:1 Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, [annak] a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze.(HU)
2 Sámuel 23:2 Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az õ beszéde az én nyelvem által.(HU)
2 Sámuel 23:3 Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kõsziklája mondá nékem: A ki igazságosan uralkodik az emberek felett, a ki Isten félelmével uralkodik:(HU)
2 Sámuel 23:4 Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljõ, mint a felhõtlen reggel; napsugártól, esõtõl [sarjadzik] a fû a földbõl.(HU)
2 Sámuel 23:5 Avagy nem ilyen-é az én házam Isten elõtt? Mert örökkévaló szövetséget kötött velem, mindennel ellátva és állandót. Mert az én teljes idvességemet és minden kivánságomat nem sarjadoztatja-é?(HU)
2 Sámuel 23:6 De az istentelenek mindnyájan olyanok, mint a kitépett tövis, melyhez kézzel nem nyúlnak;(HU)
2 Sámuel 23:7 Hanem a ki hozzá akar nyúlni is, fejszét és rudat vesz hozzá, hogy ugyanazon helyen tûzzel égettessék meg.(HU)
2 Sámuel 23:8 Ezek pedig a Dávid erõs [vitézeinek] nevei: Joseb-Bassebet, a Tahkemonita, a ki a testõrök vezére; õ dárdáját forgatván, egy ízben nyolczszázat sebesített meg.(HU)
2 Sámuel 23:9 Õ utána volt Eleázár, Dódónak fia, ki Ahóhi fia vala; õ egyike a három hõsnek, a kik Dáviddal valának, mikor a Filiszteusok által kigúnyoltatának, összegyülekezvén ott a harczra, és az Izráeliták megfutamodtak volt.(HU)
2 Sámuel 23:10 Õ megállván, vágta a Filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és a keze a fegyverhez ragadt. És nagy szabadulást szerze az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére õ utána, [de] csak a fosztogatásra.(HU)
2 Sámuel 23:11 Õ utána volt Samma, a Harárból való Agénak fia. És összegyûlének a Filiszteusok egy seregbe ott, a hol egy darab szántóföld volt tele lencsével, a nép pedig elfutott a Filiszteusok elõl:(HU)
2 Sámuel 23:12 Akkor õ megálla annak a darab [földnek] közepén, és megoltalmazá azt, és megveré a Filiszteusokat, és az Úr nagy szabadítást szerze.(HU)
2 Sámuel 23:13 A harmincz vezér közül is hárman lementek, és elérkezének aratáskor Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a Filiszteusok táborban valának a Réfaim völgyében.(HU)
2 Sámuel 23:14 Dávid akkor a sziklavárban volt, a Filiszteusok õrsége pedig Bethlehemnél.(HU)
2 Sámuel 23:15 [Vizet] kivánt vala pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nékem vizet innom a bethlehemi kútból, mely a kapu elõtt van?(HU)
2 Sámuel 23:16 Akkor a három vitéz keresztül tört a Filiszteusok táborán, és merítének vizet a bethlehemi kútból, mely a kapu elõtt van, és elhozván, vivék Dávidnak. Õ azonban nem akará meginni, hanem kiönté azt az Úrnak.(HU)
2 Sámuel 23:17 És monda: Távol legyen tõlem, Uram, hogy én ezt míveljem: avagy azoknak az embereknek vérét [igyam-é meg], kik életöket [halálra ]adva mentek el a [vízért?] És nem akará azt meginni. Ezt mívelte a három hõs.(HU)
2 Sámuel 23:18 Továbbá Abisai, Joábnak atyjafia, Sérujának fia, a ki e háromnak feje volt, a ki háromszáz ellen felemelvén dárdáját, megölé azokat; és néki nagy híre vala a három között.(HU)
2 Sámuel 23:19 A három között bizonyára híres volt és azoknak vezére vala, mindazáltal ama hárommal nem ért fel.(HU)
2 Sámuel 23:20 Benája is, Jójadának fia, vitéz ember, nagytehetségû, a ki Kabséelbõl való vala; ez ölé meg a Moábitáknak két fõvitézét. Ugyanõ elmenvén, az oroszlánt is megölé a veremben, télen.(HU)
2 Sámuel 23:21 Ugyanõ ölt meg egy Égyiptomból való tekintélyes embert. Az égyiptomi kezében dárda vala, és õ [csak egy] pálczával méne reá; és kivevé az égyiptomi kezébõl a dárdát, és megölé õt a maga dárdájával.(HU)
2 Sámuel 23:22 Ezeket cselekedé Benája, Jójadának fia, és néki is jó híre vala a három erõs vitéz között.(HU)
2 Sámuel 23:23 Híres volt õ a harmincz között, mindazáltal ama hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.(HU)
2 Sámuel 23:24 Asáel is, Joáb atyjafia, e harmincz közül való, [kik ezek:] Elkhanán, a bethlehemi Dódónak fia.(HU)
2 Sámuel 23:25 Haród [városbeli] Samma; [azon] Haródból [való] Elika.(HU)
2 Sámuel 23:26 Héles, Páltiból való; Híra, a Thékoából való Ikkes fia.(HU)
2 Sámuel 23:27 Abiézer, Anathóthból; Mébunnai, Húsáthból való.(HU)
2 Sámuel 23:28 Sálmon, Ahóhitból való; Maharai, Nétofátból.(HU)
2 Sámuel 23:29 Héleb, Bahanának fia, Nétofátból való; Ittai, Ribainak fia, Gibeából való, mely Benjámin fiaié.(HU)
2 Sámuel 23:30 Benája, Piráthonból való; Hiddai, a patak mellett való Gáhasbeli.(HU)
2 Sámuel 23:31 Abiálbon, Árbátból való; Azmávet, Bárhumból való.(HU)
2 Sámuel 23:32 Eljáhba, Sahalbomból való; Jásen fia, Jonathán.(HU)
2 Sámuel 23:33 Samma, Harárból való; Ahiám, Arárból való Sarárnak fia.(HU)
2 Sámuel 23:34 Elifélet, Ahásbainak fia, Maakátból való; Eliám, Gilóbeli Akhitófelnek fia.(HU)
2 Sámuel 23:35 Hesrai, Kármelbõl való; Paharai, Arbiból való.(HU)
2 Sámuel 23:36 Jigeál, Sobabeli Nátánnak fia; Báni, Gádból való.(HU)
2 Sámuel 23:37 Sélek, Ammonita; Naharai, Beerótból való, Joábnak, a Séruja fiának fegyverhordozója.(HU)
2 Sámuel 23:38 Ira, Jithribõl való; Gáreb, Jithribõl való.(HU)
2 Sámuel 23:39 Hitteus Uriás. Mindössze harminczheten.(HU)
2 Sámuel 24:1 Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot õ ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.(HU)
2 Sámuel 24:2 Monda azért Dávid Joábnak, az õ serege fõvezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.(HU)
2 Sámuel 24:3 És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a mennyi most van, és lássák [azt] az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király?(HU)
2 Sámuel 24:4 Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi fõemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elõl, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt.(HU)
2 Sámuel 24:5 És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város mellett jobbkéz felõl, Gád völgyében, és Jáser mellett.(HU)
2 Sámuel 24:6 Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére.(HU)
2 Sámuel 24:7 Ezután menének a Tírus erõs városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felõl való részére, Beersebába.(HU)
2 Sámuel 24:8 És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva.(HU)
2 Sámuel 24:9 És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erõs fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala.(HU)
2 Sámuel 24:10 Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az õ szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!(HU)
2 Sámuel 24:11 És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád prófétának, a ki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván:(HU)
2 Sámuel 24:12 Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elõdbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy a szerint cselekedjem veled.(HU)
2 Sámuel 24:13 Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: [Akarod- é,] hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid elõtt bujdossál és [ellenséged] kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, a ki engem elküldött.(HU)
2 Sámuel 24:14 És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az õ irgalmassága, és ne essem ember kezébe.(HU)
2 Sámuel 24:15 Bocsáta annakokáért az Úr döghalált Izráelre, reggeltõl fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak.(HU)
2 Sámuel 24:16 És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen [is], hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérûje mellett.(HU)
2 Sámuel 24:17 És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen.(HU)
2 Sámuel 24:18 Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, [és] rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérûjén.(HU)
2 Sámuel 24:19 És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala.(HU)
2 Sámuel 24:20 És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az õ szolgáival õ hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király elõtt, arczczal a föld felé.(HU)
2 Sámuel 24:21 És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az õ szolgájához jõ? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tõled e szérût, és oltárt építsek ezen az Úrnak, hogy megszünjék a csapás a nép között.(HU)
2 Sámuel 24:22 Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett;(HU)
2 Sámuel 24:23 Arauna mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.(HU)
2 Sámuel 24:24 Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tõled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérût és az ökröket ötven ezüst sikluson.(HU)
2 Sámuel 24:25 És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égõ és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.(HU)
1 Királyok 1:1 Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.(HU)
1 Királyok 1:2 És mondának néki az õ szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szûz leányt, a ki a király körül legyen, és õt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.(HU)
1 Királyok 1:3 Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz.(HU)
1 Királyok 1:4 És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré õt.(HU)
1 Királyok 1:5 Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven elõtte járó férfiakat.(HU)
1 Királyok 1:6 Kit az õ atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és õt [Haggit] szülte [volt Dávidnak] Absolon után.(HU)
1 Királyok 1:7 És tanácskozék Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak.(HU)
1 Királyok 1:8 De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erõs vitézei nem állottak Adónia mellé.(HU)
1 Királyok 1:9 Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökbõl és egyéb kövér barmokból a Zohélet kõsziklánál, a mely a Rógel forrása mellett volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit;(HU)
1 Királyok 1:10 De Nátán prófétát és Benáját és amaz erõs vitézeket és Salamont, az õ atyjafiát nem hívá el.(HU)
1 Királyok 1:11 Szóla akkor Nátán Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit?(HU)
1 Királyok 1:12 Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét.(HU)
1 Királyok 1:13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia?(HU)
1 Királyok 1:14 És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.(HU)
1 Királyok 1:15 És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnembõl való Abiság szolgál vala a királynak.(HU)
1 Királyok 1:16 És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz?(HU)
1 Királyok 1:17 Felele néki [Bethsabé: Édes] uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe.(HU)
1 Királyok 1:18 És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz errõl semmit.(HU)
1 Királyok 1:19 Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bõségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.(HU)
1 Királyok 1:20 Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, õ utána.(HU)
1 Királyok 1:21 De ha az én uram, a király, az õ atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bûnösök.(HU)
1 Királyok 1:22 És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta megérkezék.(HU)
1 Királyok 1:23 És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király elõtt, arczczal a földre leborulván.(HU)
1 Királyok 1:24 És monda Nátán: Uram király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és õ üljön az én királyi székembe?(HU)
1 Királyok 1:25 Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bõségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot: és ímé õk esznek és isznak õ elõtte, és [immár] azt kiáltották: Éljen Adónia király!(HU)
1 Királyok 1:26 Engem pedig, a ki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.(HU)
1 Királyok 1:27 Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben [az õ holta] után.(HU)
1 Királyok 1:28 És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, a ki beméne a király eleibe, és megálla a király elõtt.(HU)
1 Királyok 1:29 És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, a ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból,(HU)
1 Királyok 1:30 Hogy a miképen megesküdtem néked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és õ ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem.(HU)
1 Királyok 1:31 És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre [leborulván,] és magát meghajtván a király elõtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!(HU)
1 Királyok 1:32 Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók papot és Nátán prófétát és Benáját, Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe.(HU)
1 Királyok 1:33 És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá õt Gihonba;(HU)
1 Királyok 1:34 És kenje õt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!(HU)
1 Királyok 1:35 És jõjjetek fel [onnét] õ utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és õ uralkodjék én helyettem; mert [immár] meghagytam néki, hogy õ legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.(HU)
1 Királyok 1:36 Felele akkor Benája, a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene [is.](HU)
1 Királyok 1:37 A miképen vele volt az Úr az én urammal, a királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az õ királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél.(HU)
1 Királyok 1:38 Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék õt Gihonba.(HU)
1 Királyok 1:39 És vevé Sádók pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont; azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király!(HU)
1 Királyok 1:40 És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.(HU)
1 Királyok 1:41 És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, a kik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj [és] mozgás a városban?(HU)
1 Királyok 1:42 És a mikor õ még szólana, ímé megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jõjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz.(HU)
1 Királyok 1:43 Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királylyá.(HU)
1 Királyok 1:44 És elküldötte õ vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és õt a király öszvérére ülteték,(HU)
1 Királyok 1:45 És Sádók pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel õt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettõl zendült meg a város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok.(HU)
1 Királyok 1:46 És [immár] be is ült Salamon az országnak királyi székibe;(HU)
1 Királyok 1:47 És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az õ székit a te székednél. És meghajtá magát a király az õ ágyán.(HU)
1 Királyok 1:48 És ekképen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim láttára [helyettem] üljön az én királyi székemben.(HU)
1 Királyok 1:49 Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.(HU)
1 Királyok 1:50 De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak szarvait.(HU)
1 Királyok 1:51 Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az õ szolgáját fegyverrel.(HU)
1 Királyok 1:52 És monda Salamon: Ha jámbor lészen, [egy] hajszál fejérõl le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik õ benne, meg kell halnia.(HU)
1 Királyok 1:53 Elkülde azért Salamon király, és elhozák õt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király elõtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.(HU)
1 Királyok 2:1 Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az õ fiának, ezt mondván:(HU)
1 Királyok 2:2 Én elmegyek az egész földnek útján; erõsítsd meg magad és légy férfiú.(HU)
1 Királyok 2:3 És õrízd meg az Úrnak a te Istenednek õrizetit, hogy az õ útain járj, és megõrizzed az õ rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva a Mózes törvényében: hogy elõmented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz;(HU)
1 Királyok 2:4 Hogy megteljesítse az Úr az õ beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megõrizéndik a te fiaid az õ útjokat, járván én elõttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, [mondom]: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székibõl.(HU)
1 Királyok 2:5 Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fõvezérével, Abnerrel, a Nér fiával, és Amasával, a Jéter fiával, a kiket megölt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az õ derekának övére és az õ lábának saruira.(HU)
1 Királyok 2:6 Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megõszülvén, békességgel menjen a koporsóba.(HU)
1 Királyok 2:7 De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek õk is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elõl menekültem.(HU)
1 Királyok 2:8 És ímé veled van Sémei, Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, a ki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel;(HU)
1 Királyok 2:9 Te azonban ne hagyd õt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az õ vénségét vérrel bocsássad a koporsóba.(HU)
1 Királyok 2:10 Azután elaludt Dávid az õ atyáival, és eltemetteték a Dávid városában.(HU)
1 Királyok 2:11 Az idõ pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendõ. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.(HU)
1 Királyok 2:12 Azután Salamon ült Dávidnak, az õ atyjának királyi székibe, és megerõsödék az õ királyi birodalma felette igen.(HU)
1 Királyok 2:13 De Adónia, a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes.(HU)
1 Királyok 2:14 És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj.(HU)
1 Királyok 2:15 Akkor monda [Adónia:] Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tõlem, és lõn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki.(HU)
1 Királyok 2:16 Most egy kérést kérek tõled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj!(HU)
1 Királyok 2:17 És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert õ a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnembõl való Abiságot feleségül.(HU)
1 Királyok 2:18 Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak.(HU)
1 Királyok 2:19 És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát elõtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az õ jobbkeze felõl.(HU)
1 Királyok 2:20 És monda [Bethsabé]: Egy kis kérést kérek tõled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat.(HU)
1 Királyok 2:21 Monda õ: Adassék a Súnembõl való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségül.(HU)
1 Királyok 2:22 Akkor felele Salamon király, és monda az õ anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is; mert õ az én bátyám, és vele [egyetért] Abjátár pap, és Joáb, a Séruja fia.(HU)
1 Királyok 2:23 És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet!(HU)
1 Királyok 2:24 Most azért él az Úr, a ki megerõsített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és a ki házat szerzett nékem, a mint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia!(HU)
1 Királyok 2:25 Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, a ki levágá õt, és meghala.(HU)
1 Királyok 2:26 Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám elõtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál.(HU)
1 Királyok 2:27 És kiûzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, a melyet szólott vala az Éli háza felõl Silóban.(HU)
1 Királyok 2:28 És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelõtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.(HU)
1 Királyok 2:29 Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le õt.(HU)
1 Királyok 2:30 Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jõjj ki. Kinek felele [Joáb]: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem.(HU)
1 Királyok 2:31 És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le õt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról.(HU)
1 Királyok 2:32 És fordítsa az Úr az õ fejére az õ vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé õket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, [tudniillik] Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fõvezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fõvezérét.(HU)
1 Királyok 2:33 Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az õ magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az õ magvának és az õ házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké.(HU)
1 Királyok 2:34 És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván megölé õt; és eltemetteték az õ házában, a pusztában.(HU)
1 Királyok 2:35 Rendelé pedig a király a Jójada fiát õ helyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett.(HU)
1 Királyok 2:36 És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova.(HU)
1 Királyok 2:37 Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden.(HU)
1 Királyok 2:38 És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd; a miképen szólott az én uram, a király, a képen cselekeszik a te szolgád; és sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben.(HU)
1 Királyok 2:39 Lõn azonban három esztendõ mulva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Ákishoz, Maaka fiához, a Gáthbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban [vannak].(HU)
1 Királyok 2:40 Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresse az õ szolgáit. Oda érvén Sémei, meghozá szolgáit Gáthból.(HU)
1 Királyok 2:41 Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálembõl Gáthba, és haza jött.(HU)
1 Királyok 2:42 Akkor elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, s ide s tova menéndesz, bizonynyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem.(HU)
1 Királyok 2:43 Miért nem tartottad hát meg az Úr elõtt való esküvést, és a parancsolatot, a melyet néked parancsoltam?(HU)
1 Királyok 2:44 Monda annakfelette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, a melyrõl a te szíved bizonyság, és a melyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította.(HU)
1 Királyok 2:45 Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr elõtt mindörökké.(HU)
1 Királyok 2:46 És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, a ki elméne, és levágá [Sémeit], és meghala. És az ország megerõsödék Salamon kezében.(HU)
1 Királyok 3:1 Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az õ házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kõfalát köröskörül.(HU)
1 Királyok 3:2 De a nép áldozik vala a magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig.(HU)
1 Királyok 3:3 Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az õ atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.(HU)
1 Királyok 3:4 És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égõáldozatul ezer barmot:(HU)
1 Királyok 3:5 Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit [akarsz,] hogy adjak néked.(HU)
1 Királyok 3:6 És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen [õ is] járt elõtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az õ királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik.(HU)
1 Királyok 3:7 És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.(HU)
1 Királyok 3:8 És a te szolgád a te néped között van, a melyet te [magadnak] választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt.(HU)
1 Királyok 3:9 Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?(HU)
1 Királyok 3:10 És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.(HU)
1 Királyok 3:11 Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tõlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre:(HU)
1 Királyok 3:12 Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te elõtted, és utánad sem támad olyan, mint te.(HU)
1 Királyok 3:13 Sõt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsõséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idõdben.(HU)
1 Királyok 3:14 És ha az én útaimon járándasz, megõrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.(HU)
1 Királyok 3:15 És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égõáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.(HU)
1 Királyok 3:16 Abban az idõben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla õ elõtte.(HU)
1 Királyok 3:17 És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem õ nála abban a házban.(HU)
1 Királyok 3:18 És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.(HU)
1 Királyok 3:19 És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.(HU)
1 Királyok 3:20 És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellõlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az õ meghalt fiát én mellém fektette.(HU)
1 Királyok 3:21 Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem.(HU)
1 Királyok 3:22 Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király elõtt.(HU)
1 Királyok 3:23 Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.(HU)
1 Királyok 3:24 És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,(HU)
1 Királyok 3:25 Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.(HU)
1 Királyok 3:26 Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élõ gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élõ gyermeket, és ne öljétek meg õt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté.(HU)
1 Királyok 3:27 Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élõ gyermeket, és meg ne öljétek azt, [mert] az az õ anyja.(HU)
1 Királyok 3:28 És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az õ szívében az ítélettételre.(HU)
1 Királyok 4:1 És lõn Salamon király az egész Izráel felett királylyá.(HU)
1 Királyok 4:2 Ezek [valának] pedig az õ fõemberei: Azária, Sádók papnak fia.(HU)
1 Királyok 4:3 Elihóref és Ahija, Sisának fiai íródeákok, Jósafát, az Ahilud fia, emlékíró vala.(HU)
1 Királyok 4:4 És Benája, a Jójada fia, a sereg hadnagya; Sádók pedig és Abjátár papok.(HU)
1 Királyok 4:5 És Azáriás, a Nátán fia, a tiszttartók elõljárója; és Zábud, a Nátán fia, fõtanácsos és a király barátja.(HU)
1 Királyok 4:6 És Ahisár udvarbíró; Adónirám pedig, az Abda fia, kincstartó.(HU)
1 Királyok 4:7 Vala pedig Salamonnak tizenkét tiszttartója az egész Izráelen, a kik ellátták a királyt és az õ háznépét: esztendõnként mindeniknek egy hónapig kellett az ellátásról gondot viselnie.(HU)
1 Királyok 4:8 És ezek azoknak neveik: Húrnak fia az Efraim hegyén.(HU)
1 Királyok 4:9 Dékernek fia Mákásban, Sahálbimban, Béth-Semesben és Elonban és Béth- Hanánban.(HU)
1 Királyok 4:10 Hésednek fia Arúbotban, õ hozzá tartozott Szókó és Héfer egész földe.(HU)
1 Királyok 4:11 Abinádáb fiaié volt Dór egész határa. A Salamon leánya, Táfát, vala néki felesége.(HU)
1 Királyok 4:12 Bahana, az Ahilud fia, [bírja vala] Taanákot és Megiddót és egész Béth- Seánt, mely Sartána mellett vala Jezréel alatt, Béth-Seántól fogva mind Abela Méholáig és mind Jokméámon túl.(HU)
1 Királyok 4:13 Gébernek fia, Rámóth Gileádban: övé valának Jáirnak, a Manasse fiának falui, melyek Gileádban [valának;] az övé volt az Argób tartománya, mely Básánban vala, hatvan nagy város kõfallal és érczzárakkal [megerõsítve.(HU)
1 Királyok 4:14 Ahinádáb, Iddó fia Mahanáimban.(HU)
1 Királyok 4:15 Ahimaás Naftaliban; a Salamon leányát, Bosmátát vevé magának feleségül õ is.(HU)
1 Királyok 4:16 Bahana, Khúsai fia, Áserben és Alóthban.(HU)
1 Királyok 4:17 Jósafát, Paruákh fia, Issakhárban.(HU)
1 Királyok 4:18 Simei, Éla fia, Benjáminban.(HU)
1 Királyok 4:19 Géber, Uri fia, a Gileád földében, Sihonnak, az Emoreus királyának földében, és Ógnak, a Básánbeli királynak [földében;] és [ez] egy tiszttartó [bírja vala] azt a földet.(HU)
1 Királyok 4:20 És Júda és Izráel megsokasodott, olyan sok volt, mint a tenger mellett való föveny, és ettek, ittak és vigadtak.(HU)
1 Királyok 4:21 Salamon pedig uralkodék minden országokon a folyóvíztõl fogva egész a Filiszteusok földéig és Égyiptomnak határáig, és ajándékokat hoznak vala, és szolgálnak vala Salamonnak, életének minden idejében.(HU)
1 Királyok 4:22 És Salamon eledele naponként [ez] vala: harmincz véka zsemlyeliszt és hatvan véka közönséges liszt;(HU)
1 Királyok 4:23 Tíz hízlalt ökör, húsz füvön járt ökör és száz juh; a szarvasokon, õzeken, bivalokon és hízlalt madarakon kivül.(HU)
1 Királyok 4:24 Mert õ uralkodék minden helyeken a folyóvizen túl Thifsától fogva egész Gázáig; minden királyokon, a kik a folyóvizen túl valának; és békessége volt néki minden alattvalóitól köröskörül.(HU)
1 Királyok 4:25 És lakozék Júda és Izráel bátorsággal, kiki mind az õ szõlõtõje és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig; Salamonnak minden idejében.(HU)
1 Királyok 4:26 És Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az istállókban, és tizenkétezer lovagja.(HU)
1 Királyok 4:27 És ezek a tiszttartók ellátták Salamon királyt és mindazokat, a kik a Salamon király asztalánál valának, kiki az õ hónapján, minden fogyatkozás nélkül.(HU)
1 Királyok 4:28 Azután árpát és szalmát is hoztak a lovaknak és a paripáknak arra a helyre, a hol a [király] volt, kiki az õ rendelete szerint.(HU)
1 Királyok 4:29 És az Isten adott bölcseséget Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van.(HU)
1 Királyok 4:30 Úgy hogy a Salamon bölcsesége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsesége és Égyiptomnak egész bölcsesége.(HU)
1 Királyok 4:31 Sõt bölcsebb volt minden embereknél, [még] az Ezráhita Ethánnál is és Hémánnál, Kálkólnál és Dardánál, a Máhol fiainál; és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörül.(HU)
1 Királyok 4:32 És szerze háromezer példabeszédet, és az õ énekeinek [száma] ezer és öt volt.(HU)
1 Királyok 4:33 Szólott a fákról is, a Libánon czédrusfájától az izsópig, a mely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó- mászó állatokról és a halakról is.(HU)
1 Királyok 4:34 És jõnek vala minden népek közül, hogy hallgassák a Salamon bölcseségét; a földnek minden királyaitól, a kik hallották vala az õ bölcseségét.(HU)
1 Királyok 5:1 És Hírám, Tírus királya elküldé az õ szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy õt kenték királylyá az õ atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.(HU)
1 Királyok 5:2 És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:(HU)
1 Királyok 5:3 Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az õ Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel õt körülvették vala, mígnem az Úr az õ lábainak talpa alá vetette azokat;(HU)
1 Királyok 5:4 De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelõl, [úgy hogy] semmi ellenségem és senkitõl semmi bántásom nincs.(HU)
1 Királyok 5:5 Ímé azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, a miképen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, a kit helyetted ültetek a te királyi székedbe, õ építi meg azt a házat az én nevemnek.(HU)
1 Királyok 5:6 Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nékem czédrusfákat a Libánonon. Az én szolgáim is együtt lesznek a te szolgáiddal; a te szolgáidnak pedig jutalmát megadom néked mind a szerint, a mit mondándasz; mert tudod, hogy nincsen mi közöttünk olyan ember, a ki a favágáshoz úgy értene, mint a Sidonbeliek.(HU)
1 Királyok 5:7 Mikor azért meghallotta Hírám a Salamon izenetét, igen megörült, és monda: Áldott legyen e mai napon az Úr, a ki Dávidnak bölcs fiat adott e nagy népen.(HU)
1 Királyok 5:8 És elkülde Hírám Salamonhoz, ezt izenvén: Megértettem a mi felõl küldöttél hozzám; én megteszem minden kivánságodat mind a czédrusfákra, mind a fenyõfákra [nézve].(HU)
1 Királyok 5:9 Az én szolgáim a Libánonról aláviszik a tengerre [a fákat:] én pedig azokat tutajokra rakatván, a tengeren addig a helyig vitetem, a melyet te megizentetsz nékem, és azokat ott kihányatom, és te vitesd el. Te pedig abban teljesítsd kivánságomat, hogy adj eledelt az én háznépemnek.(HU)
1 Királyok 5:10 Ada azért Hírám Salamonnak czédrusfákat és fenyõfákat, minden kivánsága szerint.(HU)
1 Királyok 5:11 Salamon pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az õ háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajat. Ezt adja vala Salamon Hírámnak esztendõrõl-esztendõre.(HU)
1 Királyok 5:12 Az Úr azért bölcsességet ada Salamonnak, a mint megmondotta vala néki; és békesség lõn Hírám és Salamon között, és õk szövetséget tõnek egymással.(HU)
1 Királyok 5:13 Salamon király pedig robotosokat szedete az egész Izráelbõl; és harminczezer ember lõn robotossá.(HU)
1 Királyok 5:14 A kiket aztán elkülde a Libánonra, minden hónapra tíz-tízezer ember egymás után. Egy hónapig a Libánon [hegyén] valának, két hónapig az õ házoknál. Adónirám vala pedig a robotosok feje.(HU)
1 Királyok 5:15 Ezenkivül Salamonnak hetvenezer teherhordója, és nyolczvanezer kõvágója volt a hegyen.(HU)
1 Királyok 5:16 A pallérok fejedelmein kivül, a kikre Salamon a munkának igazgatását bízta volt, a kik háromezeren és háromszázan [valának], a kik a munkálkodó népet szorgalmaztatták.(HU)
1 Királyok 5:17 És megparancsolá a király, hogy nagy és drága köveket vágjanak ki, nevezetesen faragott köveket a ház fundamentomául;(HU)
1 Királyok 5:18 Melyeket kifaragának a Salamon kõmívesei és a Hírám ácsai és a Gibleusok; és elkészíték a fákat és a köveket a ház építéséhez.(HU)
1 Királyok 6:1 És megépítteték az Úrnak háza az Izráel fiainak Égyiptom földébõl való kijövetele után a négyszáznyolczvanadik esztendõben, Salamon Izráel felett való uralkodásának negyedik esztendejében, a Zif hónapban, mely a második hónap.(HU)
1 Királyok 6:2 És a ház, a melyet Salamon király az Úrnak építe, hatvan sing hosszú, húsz sing széles és harmincz sing magas volt.(HU)
1 Királyok 6:3 És egy tornácz vala a ház temploma elõtt, a melynek a hossza húsz sing volt, a háznak szélessége szerint; a szélessége pedig tíz sing volt a ház hosszában.(HU)
1 Királyok 6:4 És építe a házon ablakokat is lezárt rostélyzattal.(HU)
1 Királyok 6:5 És építe a ház falaira emeleteket köröskörül, a ház falai körül a szent helyen és a szentek szentjén, és készíte mellék helyiségeket körül.(HU)
1 Királyok 6:6 Az alsó emelet [belsõ] szélessége öt sing, a középsõ szélessége hat sing és a harmadik szélessége hét sing volt, és bemélyedéseket építe a ház körül kivülrõl, hogy az [emeletek gerendái] ne nyúljanak be a ház falaiba.(HU)
1 Királyok 6:7 Mikor pedig a ház építteték, a kõbányának egészen kifaragott köveibõl építtetett, úgy hogy sem kalapácsnak, sem fejszének, sem valami egyéb vasszerszámnak pengése nem hallattatott a háznak felépítésénél.(HU)
1 Királyok 6:8 [Az alsó emelet] középsõ mellékhelyiségéhez egy ajtó vezetett a ház jobb oldalán, és egy csiga-grádics vitt fel a [középsõ] emeletbe, és a középsõbõl a harmadikba.(HU)
1 Királyok 6:9 Megépíté ekként azt a házat és elvégezé, és befedé a házat gerendákkal és czédrusfadeszkákkal.(HU)
1 Királyok 6:10 És megépíté az emeleteket az egész ház körül, a melyeknek magasságok öt- [öt] sing volt, és a házhoz czédrusfagerendákkal ragasztattak.(HU)
1 Királyok 6:11 És lõn az Úrnak beszéde Salamonhoz, ezt mondván:(HU)
1 Királyok 6:12 Ez ama ház, a melyet te építesz: Ha az én rendelésimben jársz, és az én ítéletim szerint cselekszel, és megtartod minden én parancsolatimat, azokban járván: [Én is] bizonyára megerõsítem veled az én beszédemet, a melyet szólottam Dávidnak, a te atyádnak;(HU)
1 Királyok 6:13 És az Izráel fiai között lakozom, és nem hagyom el az én népemet, az Izráelt.(HU)
1 Királyok 6:14 Megépíté azért Salamon azt a házat, és elvégezé azt.(HU)
1 Királyok 6:15 És megbéllelé a ház falait belõl czédrusfával, a ház padlózatától egészen a padlásig beborítá belõl fával; a ház padlózatát pedig beborítá fenyõdeszkákkal.(HU)
1 Királyok 6:16 És építe a ház hátulján egy húsz sing hosszú czédrusfa falat a padlózattól egész a padlásig, és építé azt [a ház] hátulsó részének: szentek-szentjének.(HU)
1 Királyok 6:17 Az elõtte való szenthely hossza negyven sing volt.(HU)
1 Királyok 6:18 Belülrõl az egész ház merõ czédrus volt, kivésett sártökökkel és kinyilt virágbimbókkal, úgy hogy semmi kõ ki nem látszott.(HU)
1 Királyok 6:19 És a szentek-szentjét építé a ház belsõ részében, hogy abba helyheztesse az Úr szövetségének ládáját.(HU)
1 Királyok 6:20 A szentek-szentje belsõ részének a hossza vala húsz sing, a szélessége is húsz sing, a magassága is húsz sing, és beborítá azt finom aranynyal; az oltárt is beborítá czédrusdeszkákkal.(HU)
1 Királyok 6:21 És Salamon beborította a házat belõl finom aranynyal, és arany lánczot vont a belsõ rész elõtt, a melyet szintén bevont aranynyal.(HU)
1 Királyok 6:22 Úgy, hogy az egész ház be volt vonva merõ aranynyal, sõt az oltárt is, a mely a szentek-szentje elõtt volt, egészen beborítá aranynyal.(HU)
1 Királyok 6:23 És csinált a szentek-szentjébe két tíz sing magas Kérubot olajfából.(HU)
1 Királyok 6:24 És öt sing volt az egyik Kérub szárnya, és öt sing a másik Kérub szárnya is, úgy, hogy az egyik szárnya végétõl, a [másik] szárnya végéig tíz sing vala.(HU)
1 Királyok 6:25 A másik Kérub is tíz sing volt; és mind a két Kérubnak mind a mértéke, mind a faragása egy vala;(HU)
1 Királyok 6:26 Úgy, hogy az egyik Kérub magassága tíz sing, és ugyanannyi a másik Kérubé is.(HU)
1 Királyok 6:27 És helyezteté a Kérubokat a ház belsejébe, és a mint a Kérubok kiterjeszték szárnyukat, az egyiknek szárnya a [ház] egyik falát, a másik Kérub szárnya pedig a másik falát érte; de a ház közepén összeért egyik szárny a másikkal.(HU)
1 Királyok 6:28 És beborítá a Kérubokat aranynyal.(HU)
1 Királyok 6:29 És a ház összes falain köröskörül kivül és belõl Kérubokat, pálmafákat és kinyilt virágokat metszetett ki.(HU)
1 Királyok 6:30 És beborítá még a ház padlóját is aranynyal kivül és belõl.(HU)
1 Királyok 6:31 És a szentek-szentjének bemenetelén csinála ajtót olajfából, az ajtófélfák kiszögellése egy ötödrész volt;(HU)
1 Királyok 6:32 És két ajtószárnyat olajfából, és metszete reájok Kérubokat, pálmafákat és kinyilt virágokat, és beborítá azokat aranynyal; a Kérubokat is és a pálmafákat is megaranyoztatá.(HU)
1 Királyok 6:33 E képen csinált a templom szenthelyénél is négyszegletû ajtófélfákat olajfából.(HU)
1 Királyok 6:34 És csinált két ajtót cziprusfából, és az egyik ajtón is két forgó ajtószárny volt, a másik ajtón is két forgó ajtószárny.(HU)
1 Királyok 6:35 És metszete [azokra] Kérubokat és pálmafákat és kinyilt virágokat, és beborítá aranynyal, rá alkalmaztatva azt a metszésre.(HU)
1 Királyok 6:36 Azután felépíté a belsõ pitvart három rend faragott kõbõl és egy rend czédrusgerendából.(HU)
1 Királyok 6:37 Az õ uralkodásának negyedik esztendejében fundáltaték az Úrnak háza Zif hónapban.(HU)
1 Királyok 6:38 És a tizenegyedik esztendõben, Búl havában, (mely a nyolczadik hónap) végezteték el a ház, minden dolga és rendje szerint. És így építé azt hét esztendeig.(HU)
1 Királyok 7:1 Azután a maga házát építé Salamon tizenhárom esztendeig, a mely alatt elvégezé az õ házát egészen.(HU)
1 Királyok 7:2 Megépíté a Libánon erdõ házát is, melynek hossza száz sing [vala,] szélessége ötven sing, magassága harmincz sing; [építé azt] négy rend czédrusoszlopon és az oszlopokon czédrusgerendák valának.(HU)
1 Királyok 7:3 És bepadlá czédrusdeszkákkal felül a gerendák felett, melyek valának negyvenöt oszlopon, mindenik renden tizenöt.(HU)
1 Királyok 7:4 És három rend ablak rajta egymással átellenben, három-három ellenében.(HU)
1 Királyok 7:5 És mind az ajtók és azoknak oldalfái négyszögûek [valának] az ablakokkal együtt, és egyik ablak a másiknak átellenébe volt mind a három renden.(HU)
1 Királyok 7:6 És építé az oszlopcsarnokot, a melynek hossza ötven sing és szélessége harmincz sing volt; és egy tornáczot ez elé, és oszlopokat és vastag gerendákat ezek elé.(HU)
1 Királyok 7:7 És építé a trón-termet, a hol ítélt, a törvényházat, a melyet czédrusfával bélelt meg a padlózattól fogva fel a padlásig.(HU)
1 Királyok 7:8 Azután a saját házát [építé,] a melyben õ maga lakott, a másik udvarba befelé a teremtõl, hasonlóan a másikhoz, és építe egy házat a Faraó leányának is, a kit feleségül vett Salamon, hasonlót e teremhez.(HU)
1 Királyok 7:9 Mindezek drágakövekbõl voltak, mérték szerint kifaragva, fûrészszel metszve minden oldalról, a fundamentomtól a tetõzetig, kivül is mind a nagy pitvarig.(HU)
1 Királyok 7:10 Még a fundamentom is drága és nagy kövekbõl volt: tíz singnyi kövekbõl és nyolcz singnyi kövekbõl.(HU)
1 Királyok 7:11 És ezeken felül [voltak] a mérték szerint faragott drágakövek és czédrusfák.(HU)
1 Királyok 7:12 És a nagy pitvarban köröskörül három sor faragott kõ és egy sor faragott czédrusgerenda volt, épen mint az Úr házának belsõ pitvara és a ház tornácza.(HU)
1 Királyok 7:13 És elkülde Salamon király, és elhozatá Hírámot Tírusból.(HU)
1 Királyok 7:14 Ez egy özvegy asszonynak volt a fia a Nafthali nemzetségébõl; az õ atyja pedig Tírusbeli rézmíves ember vala; és ez teljes vala bölcseséggel, értelemmel és tudománynyal, hogy tudna csinálni mindenféle mívet rézbõl. Ki mikor Salamon királyhoz jött, minden mívet megcsinála néki.(HU)
1 Királyok 7:15 És formála két réz oszlopot, az egyik oszlop magassága tizennyolcz sing volt, és tizenkét sing zsinór éri vala át mind a két oszlopot.(HU)
1 Királyok 7:16 És készíte két gömböt érczbõl öntve, hogy azokat az oszlopok tetejére tegye, és öt sing magas volt az egyik gömb és öt sing magas volt a másik gömb.(HU)
1 Királyok 7:17 Reczés mívû hálók, lánczmívû zsinórok voltak a gömbökön, a melyek az oszlopok tetején valának; hét volt az egyik gömbön, és hét volt a másik gömbön is.(HU)
1 Királyok 7:18 És megkészíté az oszlopokat, és két sor [díszítést tett] köröskörül az egyik hálón, hogy befedje a gömböket, a melyek az oszlopfõkön voltak; és így csinálá a másik gömböt is.(HU)
1 Királyok 7:19 És a gömbök, a melyek a tornáczban levõ oszlopok tetején voltak, liliom formájúak voltak, négy singnyiek.(HU)
1 Királyok 7:20 Gömbök voltak a két oszlopon, felül, közel a kidomborodáshoz, a mely a háló mellett volt. És kétszáz gránátalma volt sorban köröskörül a második gömbön.(HU)
1 Királyok 7:21 És felállítá az oszlopokat a templom tornáczában; és felállítá a jobb oszlopot, és nevezé annak nevét Jákinnak, és felállítá a bal oszlopot, és nevezé annak nevét Boáznak.(HU)
1 Királyok 7:22 És az oszlopok tetején liliomok formáltattak vala. És ilyen módon végezteték el az oszlopok míve.(HU)
1 Királyok 7:23 És csinála egy öntött tengert, mely egyik szélétõl fogva a másik széléig tíz sing volt, köröskörül kerek, és öt sing magas, és a kerületit harmincz sing zsinór érte vala körül.(HU)
1 Királyok 7:24 Valának pedig a peremén alól köröskörül formáltatva apró sártökök; tíz- tíz mindenik singben az egész tenger körül, az ilyen sártököcskék két renddel valának öntve köröskörül a maga öntésében.(HU)
1 Királyok 7:25 És tizenkét ökrön állott, három északra fordulva, három nyugotra, három délre és három naptámadatra, és a tenger fölül rajtok, hátok pedig mind befelé.(HU)
1 Királyok 7:26 És a vastagsága egy tenyérnyi volt, és a pereme olyan, mint a pohár ajaka, [vagy] a liliom virága, és kétezer báth fért bele.(HU)
1 Királyok 7:27 És készíte tíz ércz-talpat, mindegyik talpat négy sing hosszúra, és négy sing szélesre, és három sing magasra.(HU)
1 Királyok 7:28 És e talpak így voltak csinálva: oldalaik voltak, és az oldalak a szélpártázatok között voltak.(HU)
1 Királyok 7:29 És az oldalakon, a melyek a pártázatok között voltak, oroszlánok, ökrök és Kérubok voltak, és a pártázatokon felül is ekként; az oroszlánok és ökrök alatt pedig czifrázatok voltak bevésett munkával.(HU)
1 Királyok 7:30 És mindenik talpnak négy-négy réz kereke és réz tengelye volt, és a négy szegleten támaszok voltak; a mosdómedenczén alul voltak e támaszok öntve, és mindegyiknek oldalán czifrázatok.(HU)
1 Királyok 7:31 És a szája az õ kerekded fészkének belsõ részétõl fogva oda felfelé egy singnyi volt, és a [fészeknek] szája kerekded vala, oszlopformára csinálva, másfél singnyi széles, és szájánál is szép metszések valának, és azoknak pártázatai négyszögûek valának, nem gömbölyûek.(HU)
1 Királyok 7:32 És négy kerék volt a pártázatok alatt, és a kerekek tengelyei a talphoz voltak erõsítve, és mindenik keréknek magassága másfél sing vala.(HU)
1 Királyok 7:33 És e kerekek hasonlóak valának a szekérnek kerekeihez, csakhogy a tengelyeik, kerékagyaik, küllõik, talpaik mind öntve valának.(HU)
1 Királyok 7:34 És négy vállacskát csinált mindenik talp négy szegletén; magából a talpból jöttek ki a vállacskák.(HU)
1 Királyok 7:35 És e talp tetején fél singnyi kerekded magasság volt köröskörül, és a talp tetején voltak annak tartókezei és pártázatai a maga [öntésébõl.](HU)
1 Királyok 7:36 Metsze pedig annak tábláira, tartókezeire, pártázataira Kérubokat, oroszlánokat és pálmafákat: mindeniknek az üres helye szerint, és koszorút köröskörül.(HU)
1 Királyok 7:37 Így készítette a tíz talpat egy öntésbõl, egy mérték és forma szerint.(HU)
1 Királyok 7:38 És csinála tíz mosdómedenczét is rézbõl, és mindenik mosdómedenczébe negyven báth fér vala; és mindenik mosdómedencze négy singnyi vala, és a tíz talp mindenikén egy-egy mosdómedencze vala.(HU)
1 Királyok 7:39 És helyhezteté a talpak ötét a ház jobbfelõl való részére, és ötét a ház balfelõl való részére; a tengert pedig helyhezteté a ház jobbrésze felõl naptámadatra dél ellenébe.(HU)
1 Királyok 7:40 És készített Hírám még üstöket, lapátokat és medenczéket, és elvégezé az egész munkát, a melyet Salamon királynak csinált az Úr házához;(HU)
1 Királyok 7:41 [Tudniillik] a két oszlopot és a kerek gömböket, a melyek a két oszlop tetejére tétettek, és a két hálót a két kerek gömb befedezésére, a melyek az oszlopok tetejére [tétettek.](HU)
1 Királyok 7:42 És a négyszáz gránátalmát a két hálóra; két rend gránátalmát minden hálóba, a két kerekded gömb befejezésére, a melyek valának az oszlopok tetején;(HU)
1 Királyok 7:43 A tíz talpat és a talpakra való tíz mosdómedenczét;(HU)
1 Királyok 7:44 Az egy tengert és a tizenkét ökröt a tenger alá;(HU)
1 Királyok 7:45 Fazekakat, lapátokat és medenczéket. És mindezek az edények, a melyeket Hírám Salamon királynak az Úr háza számára készített, csiszolt rézbõl voltak.(HU)
1 Királyok 7:46 A Jordán völgyében önteté ezeket a király az agyagos földben, Sukhót és Sártán között.(HU)
1 Királyok 7:47 És mindezeket az edényeket Salamon méretlen hagyá, a réznek felettébb való sokasága miatt.(HU)
1 Királyok 7:48 És megcsináltata Salamon minden egyéb felszerelést is, mely az Úr házához [szükséges volt]: az arany oltárt, az arany asztalt, melyen a szent kenyerek állottak.(HU)
1 Királyok 7:49 És a gyertyatartókat színaranyból, ötöt jobbfelõl és ötöt balfelõl a szentek-szentje elé, és arany virágokat, lámpákat, és hamvvevõket.(HU)
1 Királyok 7:50 Azután csészéket, késeket, medenczéket, tömjénezõket és serpenyõket színaranyból, sõt a belsõ ház, a szentek-szentje és a szenthely ajtainak sarkait is mind aranyból.(HU)
1 Királyok 7:51 És ilyenképen elvégezteték az egész mû, a melyet Salamon király csinála az Úrnak házához. És bevivé Salamon az õ atyjától, Dávidtól az [Istennek] szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat és az edényeket és azokat is az Úr házának kincsei közé tevé.(HU)
1 Királyok 8:1 Akkor összegyûjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion.(HU)
1 Királyok 8:2 És felgyûlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap.(HU)
1 Királyok 8:3 Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,(HU)
1 Királyok 8:4 És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták.(HU)
1 Királyok 8:5 És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely õ hozzá gyûlt, [megyen vala] õ vele a láda elõtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.(HU)
1 Királyok 8:6 És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az õ helyére a ház belsõ részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.(HU)
1 Királyok 8:7 Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülrõl.(HU)
1 Királyok 8:8 És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének elsõ része felõl; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.(HU)
1 Királyok 8:9 És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kõtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földébõl.(HU)
1 Királyok 8:10 Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelybõl: köd tölté be az Úrnak házát,(HU)
1 Királyok 8:11 Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az õ szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsõsége töltötte vala be az Úrnak házát.(HU)
1 Királyok 8:12 Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy õ lakoznék ködben.(HU)
1 Királyok 8:13 Építve építettem házat néked lakásul; helyet, a hol örökké lakjál.(HU)
1 Királyok 8:14 Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott.(HU)
1 Királyok 8:15 És monda: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki szólott az õ szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az õ hatalmasságával beteljesítette, mondván:(HU)
1 Királyok 8:16 Attól a naptól fogva, a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy õ legyen az én népem, Izráel felett.(HU)
1 Királyok 8:17 És ámbár az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy õ épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének;(HU)
1 Királyok 8:18 De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;(HU)
1 Királyok 8:19 Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.(HU)
1 Királyok 8:20 És beteljesíté az Úr az õ beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének.(HU)
1 Királyok 8:21 És helyet szerzettem ott a ládának, a melyben az Úrnak szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta õket Égyiptom földébõl.(HU)
1 Királyok 8:22 És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,(HU)
1 Királyok 8:23 És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te elõtted teljes szívvel járnak;(HU)
1 Királyok 8:24 A ki megtartottad azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon [megtetszik.(HU)
1 Királyok 8:25 Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te [magodból] [való] férfiú el nem fogy én elõttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid õrizzék meg az õ útjokat, hogy én elõttem járjanak, a mint te én elõttem jártál.(HU)
1 Királyok 8:26 Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.(HU)
1 Királyok 8:27 Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.(HU)
1 Királyok 8:28 De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög elõtted e mai napon;(HU)
1 Királyok 8:29 Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felõl azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen.(HU)
1 Királyok 8:30 És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedbõl, a mennyekbõl, és meghallgatván légy kegyelmes!(HU)
1 Királyok 8:31 Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és õ ide jõ, megesküszik az oltár elõtt ebben a házban:(HU)
1 Királyok 8:32 Te hallgasd meg a mennyekbõl, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék a mit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az õ igazsága szerint.(HU)
1 Királyok 8:33 Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az õ ellenségeitõl, mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedrõl, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban:(HU)
1 Királyok 8:34 Te hallgasd meg a mennyekbõl, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza õket arra a földre, a melyet adtál az õ atyáiknak.(HU)
1 Királyok 8:35 Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen esõ, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedrõl, és megtéréndenek az õ bûnökbõl, mert te szorongatod õket:(HU)
1 Királyok 8:36 Te hallgasd meg õket a mennyekbõl, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg õket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esõt a te földedre, a melyet örökségül adtál a te népednek.(HU)
1 Királyok 8:37 Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok:(HU)
1 Királyok 8:38 A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az õ szívére [mért] csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:(HU)
1 Királyok 8:39 Te hallgasd meg a mennyekbõl, a te lakhelyedbõl és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az õ útai szerint, a mint megismerted az õ szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét.(HU)
1 Királyok 8:40 Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak.(HU)
1 Királyok 8:41 Sõt még az idegen is, a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földrõl a te nevedért;(HU)
1 Királyok 8:42 (Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban:(HU)
1 Királyok 8:43 Te hallgasd meg a mennyekbõl, a te lakhelyedbõl, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedrõl neveztetik ez a ház, a melyet én építettem.(HU)
1 Királyok 8:44 Ha a te néped hadba megy ki az õ ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, [fordulván] az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek:(HU)
1 Királyok 8:45 Hallgasd meg a mennyekbõl az õ imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.(HU)
1 Királyok 8:46 Ha te ellened vétkezéndenek, - mert nincsen ember, a ki ne vétkeznék - és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik õket azok, a kiktõl megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;(HU)
1 Királyok 8:47 És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktõl fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!(HU)
1 Királyok 8:48 És megtéréndenek te hozzád teljes szívökbõl és lelkökbõl, az õ ellenségöknek földében, a kik õket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az õ földöknek útja felé [fordulva,] a melyet adtál az õ atyáiknak, [és] e város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:(HU)
1 Királyok 8:49 Hallgasd meg a mennyekbõl, a te lakhelyedbõl az õ imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;(HU)
1 Királyok 8:50 És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bûneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok elõtt, a kik õket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;(HU)
1 Királyok 8:51 Mert õk a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze közepébõl,(HU)
1 Királyok 8:52 Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván õket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak.(HU)
1 Királyok 8:53 Mert te különválasztottad õket magadnak örökségül a földnek minden népei közül; a miképen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!(HU)
1 Királyok 8:54 És mikor elvégezte Salamon az Úr elõtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elõl, és megszünék az õ térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétõl.(HU)
1 Királyok 8:55 És felállván megáldá az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván:(HU)
1 Királyok 8:56 Áldott legyen az Úr, a ki nyugodalmat adott az õ népének, az Izráelnek, minden õ beszéde szerint, csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden õ jó beszédei közül, a melyeket szólott Mózes, az õ szolgája által.(HU)
1 Királyok 8:57 Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tõlünk,(HU)
1 Királyok 8:58 Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden õ útaiban, és õrizzük meg az õ parancsolatit, rendeléseit és végzésit, a melyeket a mi atyáinknak parancsolt.(HU)
1 Királyok 8:59 És ezek a szavak, a melyekkel imádkoztam az Úr elõtt, legyenek jelen az Úr elõtt a mi Istenünk elõtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az õ szolgájának és az õ népének, az Izráelnek, minden idõben,(HU)
1 Királyok 8:60 Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy [csak] az Úr az Isten, és hogy õ kívülötte nincsen [más.(HU)
1 Királyok 8:61 És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az õ rendeléseiben, és õrizzétek meg az õ parancsolatit, miképen e mai napon.(HU)
1 Királyok 8:62 És a király és az egész Izráel õ vele, áldozatokat áldozának az Úr elõtt.(HU)
1 Királyok 8:63 És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai.(HU)
1 Királyok 8:64 Ugyanazon napon szentelé fel a király a középsõ pitvart, mely az Úrnak háza elõtt vala; mert ott szerze egészen égõáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr elõtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égõáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére.(HU)
1 Királyok 8:65 És Salamon ünnepet szerze ebben az idõben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyûlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt, hét napig és újra hét napig, [azaz] tizennégy napig.(HU)
1 Királyok 8:66 És a nyolczadik napon elbocsátá a népet. És áldák a királyt, és elmenének az õ hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az õ szolgájával, Dáviddal, és az Izráellel, az õ népével.(HU)
1 Királyok 9:1 És lõn, mikor elvégezte Salamon az Úr házának és a király házának építését, és mindent a mit kívánt és a mit akart építeni Salamon:(HU)
1 Királyok 9:2 Megjelenék az Úr Salamonnak másodszor is, a miként megjelent volt néki Gibeonban.(HU)
1 Királyok 9:3 És monda néki az Úr: Meghallgattam a te imádságodat és könyörgésedet, a melylyel könyörgöttél elõttem: Megszenteltem e házat, a melyet építettél, abba helyheztetvén az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor.(HU)
1 Királyok 9:4 És ha te elõttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, egyenes és tökéletes szívvel, úgy cselekedvén mindenekben, a mint néked megparancsoltam, az én rendelésimet és végzésimet megtartándod;(HU)
1 Királyok 9:5 Megerõsítem a te birodalmadnak trónját az Izráelen mindörökké, a mint megígértem volt Dávidnak a te atyádnak, mondván: Nem fogy el a te [nemzetségedbõl] [való ]férfiú az Izráel királyi székébõl.(HU)
1 Királyok 9:6 De hogyha elszakadtok ti és a ti fiaitok én tõlem, és meg nem õrizénditek az én parancsolatimat és végzéseimet, melyeket elõtökbe adtam; hanem elmentek, és idegen isteneknek szolgáltok, és meghajoltok azok elõtt:(HU)
1 Királyok 9:7 Kigyomlálom az Izráelt e föld színérõl, a melyet nékik adtam; e házat, melyet az én nevemnek szenteltem, elvetem szemeim elõl, és az Izráel példabeszédül és meséül lészen minden nép elõtt.(HU)
1 Királyok 9:8 És bár e ház felséges, mégis a kik elmennek mellette, elcsodálkoznak, felkiáltanak, és azt mondják: Miért cselekedett így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal?(HU)
1 Királyok 9:9 És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, az õ Istenöket, a ki az õ atyáikat kihozta volt Égyiptom földébõl, és idegen istenekhez ragaszkodtak, és azokat imádták, és azoknak szolgáltak: ezért bocsátá õ reájok az Úr mind ezt a nyomorúságot.(HU)
1 Királyok 9:10 És lõn a húsz esztendõ végén, a mialatt Salamon a két házat, az Úr házát és a király házát megépíté,(HU)
1 Királyok 9:11 A melyekhez Hírám, Tírus királya adott volt ajándékban Salamonnak czédrusfákat, fenyõfákat, aranyat egész kivánsága szerint: ada Salamon király Hírámnak húsz várost Galileának földén.(HU)
1 Királyok 9:12 És kiméne Hírám Tírusból, hogy megnézze azokat a városokat, a melyeket Salamon néki ada, de nem tetszettek azok néki.(HU)
1 Királyok 9:13 És monda: Miféle városok ezek, atyámfia, a melyeket nékem adtál? És Kábul földnek nevezé azokat mind e mai napig.(HU)
1 Királyok 9:14 Küldött vala pedig Hírám a királynak százhúsz tálentom aranyat.(HU)
1 Királyok 9:15 És ez az összege annak az adónak is, a melyet kivetett volt Salamon király, hogy megépíthesse az Úr házát, és a maga házát, és Millót, és Jeruzsálem kõfalait, és Kháczort, Megiddót és Gézert.(HU)
1 Királyok 9:16 Mert a Faraó, Égyiptom királya, feljött volt, és meghódítá Gézert, és felégette tûzzel, és a Kananeusokat, a kik a városban laktak, megölte, és adá azt ajándékban az õ leányának, a Salamon feleségének.(HU)
1 Királyok 9:17 És megépíté Salamon Gézert és az alsó Bethoront;(HU)
1 Királyok 9:18 Bahalátot és Thadmort a pusztában, azon a földön;(HU)
1 Királyok 9:19 És a tárházak minden városait, a melyek a Salamonéi valának, a szekerek városait, és a lovagok városait, és mindeneket, a melyeknek építéséhez Salamonnak kedve volt Jeruzsálemben és a Libánonon, és az õ birodalmának egész földén.(HU)
1 Királyok 9:20 És mindazt a népet, a mely megmaradott volt az Emoreusoktól, Hitteusoktól, Perizeusoktól, Hivveusoktól, Jebuzeusoktól, a kik nem valának az Izráel fiai közül.(HU)
1 Királyok 9:21 Azoknak fiait, a kik õ utánok azon a földön maradtak volt, a kiket az Izráeliták ki nem irthattak, Salamon jobbágyokká tette mind e mai napig.(HU)
1 Királyok 9:22 De az Izráel fiai közül senkit nem vetett Salamon szolgálat alá, hanem ezek hadakozó férfiak voltak és õ szolgái és fõemberei és hadnagyai és az õ szekereinek és lovagjainak fejei.(HU)
1 Királyok 9:23 És a hivatalnokoknak, a kik Salamon munkáinak élén állottak, száma ötszázötven volt, a kik igazgatták a népet, a mely dolgozott a munkán.(HU)
1 Királyok 9:24 És a Faraó leánya felméne a Dávid városából a maga házába, a melyet [Salamon] épített néki. Akkor építé meg Millót is.(HU)
1 Királyok 9:25 És áldozék Salamon minden esztendõben háromszor, égõ és hálaáldozatot azon az oltáron, a melyet épített vala az Úrnak, és áldozik vala jóillattal azon, a mely az Úr elõtt vala. És elvégezé a házat.(HU)
1 Királyok 9:26 És hajókat is csináltata Salamon király Esiongáberben, a mely Elót mellett van a Veres tenger partján, az Edom földén.(HU)
1 Királyok 9:27 És elküldé Hírám az õ szolgáit a hajókon, a kik jó hajósok és a tengeren jártasak [valának], a Salamon szolgáival.(HU)
1 Királyok 9:28 És egész Ofirig menének, és hozának onnét négyszázhúsz tálentom aranyat, és vivék azt Salamon királyhoz.(HU)
1 Királyok 10:1 A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamonnak hírét és az Úr nevét, eljöve, hogy megkisértgesse õt nehéz kérdésekkel.(HU)
1 Királyok 10:2 És bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fûszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz méne, és szóla vele mindenekrõl, a melyek szívén voltak.(HU)
1 Királyok 10:3 És Salamon megfelelt néki mindenre, semmi sem volt a király elõtt elrejtve, a mire ne tudott volna néki felelni.(HU)
1 Királyok 10:4 És a mikor látta Séba királynéasszonya Salamonnak minden bölcseségét, és a házat, a melyet épített vala;(HU)
1 Királyok 10:5 És az õ asztalának étkeit, és szolgáinak lakásait, és szolgái udvarlásának módját, és azok öltözeteit, és pohárszékeit, és az õ áldozatját, a melylyel az Úrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott;(HU)
1 Királyok 10:6 És monda a királynak: Mind igaz, a mit az én földemben hallottam volt a te dolgaid felõl és a te bölcseségedrõl,(HU)
1 Királyok 10:7 De én hinni sem akartam azokat a beszédeket, míg én magam el nem jöttem, és szemeimmel nem láttam. És ímé nékem a felét sem beszélték el: te meghaladtad bölcseséggel és jósággal a hírt, a melyet hallottam felõled.(HU)
1 Királyok 10:8 Boldogok a te embereid, boldogok ezek a te szolgáid, a kik udvarlanak néked mindenkor, és hallhatják a te bölcseségedet:(HU)
1 Királyok 10:9 Legyen az Úr, a te Istened áldott, a ki kedvelt téged, hogy az Izráel királyi székibe ültetett, mert szerette az Úr az Izráelt mindörökké, és királylyá tett téged, hogy ítéletet és igazságot szolgáltass.(HU)
1 Királyok 10:10 És ada a királynak száz és húsz tálentom aranyat, és igen sok fûszerszámot és drágakövet. Nem hoztak azután ilyen és ennyi sokaságú fûszerszámot, a mennyit Séba királynéasszonya ada Salamon királynak.(HU)
1 Királyok 10:11 És a Hírám hajója is, mely aranyat hozott Ofirból, ébenfát is hozott Ofirból nagy bõséggel és drágaköveket.(HU)
1 Királyok 10:12 És csinála a király az ébenfából oszlopokat az Úr házába és a király házába, és az éneklõknek hegedûket és lantokat; nem hoztak soha többé olyan ébenfákat, és nem is láttak olyanokat mind e mai napig.(HU)
1 Királyok 10:13 És Salamon király ada a Séba királynéasszonyának mindent, a mit csak kívánt és kért tõle, azokon kivül, a melyeket gazdagságához képest ada Salamon király néki. Annakutána megtére, és méne az õ földébe szolgáival egyetemben.(HU)
1 Királyok 10:14 Vala pedig mértéke az aranynak, a mely kezéhez jõ vala Salamonnak minden esztendõben, hatszáz és hatvanhat tálentom arany.(HU)
1 Királyok 10:15 Azonkivül, [a mi jõ vala] az árus emberektõl és a fûszerszámokkal kereskedõ kalmároktól, és mind az Arábiabeli királyoktól, és annak a földnek tiszttartóitól.(HU)
1 Királyok 10:16 És csináltata Salamon király kétszáz paizst tiszta vert aranyból; mindenik paizsra hatszáz aranyat adott.(HU)
1 Királyok 10:17 És háromszáz kerek paizst vert aranyból, három font aranyat ada mindenik paizsra: és azokat a király helyhezteté a Libánon erdõ házába.(HU)
1 Királyok 10:18 És készíte a király elefántcsontból egy nagy királyi széket és beborítá azt finom aranynyal.(HU)
1 Királyok 10:19 Hat grádicsa volt e királyi széknek és e szék teteje kerekded vala hátul, és karjai valának mindkétfelõl az ülés mellett, és két oroszlán álla ott a karoknál.(HU)
1 Királyok 10:20 És tizenkét oroszlán álla ott kétfelõl a grádics hat lépésén. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.(HU)
1 Királyok 10:21 És Salamon királynak összes ivóedényei is aranyból voltak, és a Libánon erdõ házának összes edényei tiszta aranyból; nem volt azok között semmi ezüst, mert [annak] semmi becse nem vala Salamon idejében.(HU)
1 Királyok 10:22 Mert a király Társis hajója, a mely a tengeren Hírám hajójával járt, minden három esztendõben egyszer fordult meg, s hozott a Társis hajó aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat.(HU)
1 Királyok 10:23 És feljebb magasztaltaték Salamon király gazdagsággal és bölcseséggel a földön való minden királyoknál.(HU)
1 Királyok 10:24 És mind az egész föld kivánja vala látni Salamont, hogy hallhatnák az õ bölcseségét, melyet Isten az õ szívébe adott volt.(HU)
1 Királyok 10:25 És azok néki ajándékot hoznak vala, ezüst és arany edényeket, öltözeteket, hadi szerszámokat, fûszerszámokat, lovakat, öszvéreket, esztendõnként.(HU)
1 Királyok 10:26 És gyûjte Salamon szekereket és lovagokat, úgy hogy ezer és négyszáz szekere, és tizenkétezer lovagja volt néki, a kiket helyheztete a szekerek városaiba, és a király mellé Jeruzsálemben.(HU)
1 Királyok 10:27 És felhalmozá a király Jeruzsálemben az ezüstöt mint a követ, és a czédrust, mint a vad fügefákat, a melyek nagy tömegben vannak a mezõn.(HU)
1 Királyok 10:28 És Salamonnak Égyiptomból hozának lovakat, és a király kereskedõi sereggel vették volt a [lovakat] megszabott áron.(HU)
1 Királyok 10:29 És egy-egy szekér hatszáz ezüst siklusért és egy-egy ló százötven siklusért ment fel és jött ki Égyiptomból, és ugyancsak õk szállították [ezeket] a Hitteusok királyainak és Siria királyainak.(HU)
1 Királyok 11:1 Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, még pedig a Faraó leányán kivül a Moábiták, Ammoniták, Edomiták, Sídonbeliek és Hitteusok leányait,(HU)
1 Királyok 11:2 Olyan népek közül, a kik felõl azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájok, és õket se engedjétek magatokhoz jõni, bizonyára az õ isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel.(HU)
1 Királyok 11:3 És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az õ feleségei elhajták az õ szívét.(HU)
1 Királyok 11:4 És mikor megvénült Salamon, az õ feleségei elhajták az õ szívét az idegen istenek után, úgy hogy nem volt már az õ szíve tökéletes az Úrhoz, az õ Istenéhez, a mint az õ atyjának, Dávidnak szíve.(HU)
1 Királyok 11:5 Mert Salamon követi vala Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Milkómot, az Ammoniták útálatos bálványát.(HU)
1 Királyok 11:6 És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei elõtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az õ atyja.(HU)
1 Királyok 11:7 Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a Moábiták útálatos bálványának a hegyen, a mely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai útálatos bálványának.(HU)
1 Királyok 11:8 És ekképen cselekedék [Salamon] mind az õ idegen feleségeivel, a kik az õ isteneiknek tömjéneztek és áldoztak.(HU)
1 Királyok 11:9 Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az õ szíve az Úrtól, Izráel Istenétõl, a ki megjelent volt néki kétszer is,(HU)
1 Királyok 11:10 És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem õrizte meg az Úr parancsolatját.(HU)
1 Királyok 11:11 Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem õrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, a melyeket parancsoltam néked: elszakasztván elszakasztom tõled az országot, és adom a te szolgádnak.(HU)
1 Királyok 11:12 Mindazáltal míg élsz, nem cselekeszem ezt Dávidért, a te atyádért; hanem a te fiadnak kezétõl szakasztom el azt.(HU)
1 Királyok 11:13 De nem szakasztom el az egész birodalmat; hanem egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én szolgámért és Jeruzsálemért, a melyet magamnak választottam.(HU)
1 Királyok 11:14 És ellenséget támaszta az Úr Salamonra, az Edombeli Hadádot, a ki az Edombeli királyi nembõl való vala.(HU)
1 Királyok 11:15 Mert mikor Dávid az Edomiták ellen ment volt, és Joáb, a sereg fõvezére elment volt a megöletteknek temetésére, és levágott minden férfiú nemet Edomban, -(HU)
1 Királyok 11:16 Mert hat hónapig volt ott Joáb az egész Izráellel, míg minden férfiúi nemet ki nem vesztett Edomban, -(HU)
1 Királyok 11:17 Akkor szaladott vala el Hadád és vele együtt valami Edomiták az õ atyjának szolgái közül õ vele, bemenvén Égyiptomba. Hadád pedig [akkor még] kis gyermek volt.(HU)
1 Királyok 11:18 Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjök vévén a Páránbeli férfiak közül, bemenének Égyiptomba a Faraóhoz, az Égyiptombeli királyhoz, a ki házat ada néki, és ételt, [italt] szolgáltata néki, és jószágot is ada néki.(HU)
1 Királyok 11:19 Igen kedvében lõn azért Hadád a Faraónak, úgyannyira, hogy feleségül adá néki az õ feleségének hugát, Táfnes királyasszonynak hugát.(HU)
1 Királyok 11:20 És a Táfnes huga szülé néki Génubátot, az õ fiát, és elválasztá azt Táfnes a Faraó házában, és Génubát ott volt a Faraó házában, a Faraó fiai között.(HU)
1 Királyok 11:21 Mikor pedig Hadád meghallotta Égyiptomban, hogy Dávid elaludt az õ atyáival, és hogy Joáb is, a seregnek fõvezére, meghalt, monda Hadád a Faraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én földembe.(HU)
1 Királyok 11:22 És felele néki a Faraó: Mi nélkül szûkölködöl én nálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkül [nem szûkölködöm,] de [kérlek] bocsáss el engem.(HU)
1 Királyok 11:23 És támaszta az Isten néki [más] ellenséget [is,] Rézont, az Eljada fiát, a ki elfutott vala Hadadézertõl, a Sóbabeli királytól, az õ urától.(HU)
1 Királyok 11:24 És [hadakozó] férfiakat gyûjtött maga mellé, és õ vala a sereg hadnagya, mikor megölé õket Dávid; azután Damaskusba menvén ott lakának, és uralkodának Damaskusban.(HU)
1 Királyok 11:25 És ellensége volt Izráelnek Salamonnak egész életében, a nyomorúságon kivül, a melyet Hadád szerze, és gyûlölte Izráelt, és uralkodott Siriában.(HU)
1 Királyok 11:26 Azután Jeroboám, a Nébát fia, Seredából való Efrateus, - a kinek anyja Sérua, egy özvegy asszony volt - a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen.(HU)
1 Királyok 11:27 Annak pedig, a miért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az õ atyjának, a Dávid városának romlását;(HU)
1 Királyok 11:28 Jeroboám erõs férfiú vala; és látván Salamon, hogy az õ szolgája az õ dolgában szorgalmatos, reá bízá a József háza gondviselésének egész terhét.(HU)
1 Királyok 11:29 És történt ebben az idõben, hogy mikor kiment [egysze]r Jeroboám Jeruzsálembõl, találkozék az úton Ahijával, a Silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezõn együtt.(HU)
1 Királyok 11:30 És megragadván Ahija az új ruhát, a mely azon volt, hasítá azt tizenkét részre.(HU)
1 Királyok 11:31 És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt; mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Ímé elszakasztom ez országot Salamon kezétõl, és néked adom a tíz nemzetséget;(HU)
1 Királyok 11:32 Egy nemzetséget hagyok pedig õ nála az én szolgámért, Dávidért, és Jeruzsálem városáért, a melyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közül,(HU)
1 Királyok 11:33 Még pedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a Sídonbeliek istenét, és Kámost, a Moábiták istenét, és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én utaimban, hogy azt cselekedték volna, a mi tetszett volna az én szemeimnek: az én rendelésimet és végzéseimet, a mint Dávid, az õ atyja.(HU)
1 Királyok 11:34 De nem veszem el az egész birodalmat az õ kezétõl, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében, Dávidért az én szolgámért, a kit választottam; mivelhogy megõrizte az én parancsolatimat és rendeléseimet;(HU)
1 Királyok 11:35 Hanem az õ fiának kezétõl [már] elveszem a királyságot, és néked adom azt, tudniillik a tíz nemzetséget.(HU)
1 Királyok 11:36 Az õ fiának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak, az én szolgámnak legyen elõttem szövétneke mindenkor Jeruzsálemben, a városban, a melyet magamnak választottam, hogy ott helyheztessem az én nevemet.(HU)
1 Királyok 11:37 Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindenekben a te lelkednek kívánsága szerint, és király lész az Izráelen.(HU)
1 Királyok 11:38 És ha te minden parancsolatimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, a mi tetszik nékem, megõrizvén az én rendelésimet és parancsolatimat, a mint Dávid, az én szolgám cselekedett: én veled leszek, és építek néked állandó házat, a mint Dávidnak építettem, és néked adom az Izráelt.(HU)
1 Királyok 11:39 És megsanyargatom ezért a Dávid magvát: de még sem örökre.(HU)
1 Királyok 11:40 Igyekezik vala pedig Salamon megölni Jeroboámot; ezért felkelvén Jeroboám, futa Égyiptomba, Sésákhoz, az Égyiptombeli királyhoz, és [ott] volt Égyiptomban, Salamon haláláig.(HU)
1 Királyok 11:41 Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, a melyeket cselekedett, és bölcsesége avagy nem írattattak-é meg a Salamon cselekedeteirõl írott könyvben?(HU)
1 Királyok 11:42 Az az idõ pedig, a melyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izráelen: negyven esztendõ.(HU)
1 Királyok 11:43 És elaluvék Salamon az õ atyáival, és eltemetteték az õ atyjának, Dávidnak városában. És Roboám, az õ fia uralkodék helyette.(HU)
1 Királyok 12:1 És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyûlt fel az egész Izráel, hogy királylyá tegyék õt.(HU)
1 Királyok 12:2 Mikor pedig meghallotta [ezt] Jeroboám, a Nébát fia, (a ki még Égyiptomban volt, a hová futott volt Salamon király elõl, és Égyiptomban tartózkodék Jeroboám,(HU)
1 Királyok 12:3 És hozzá küldvén, elhivaták õt); elmenének Jeroboám és az Izráel egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván:(HU)
1 Királyok 12:4 A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, a melyet mi reánk vetett, és szolgálunk néked.(HU)
1 Királyok 12:5 És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap mulva jõjjetek vissza hozzám. És a nép elméne.(HU)
1 Királyok 12:6 És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, a kik Salamon, az õ atyja elõtt állottak vala életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek?(HU)
1 Királyok 12:7 És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked.(HU)
1 Királyok 12:8 De õ megveté a vének tanácsát, a melyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik õ vele együtt nevekedtek volt fel, és a kik õ elõtte udvarlottak.(HU)
1 Királyok 12:9 És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, a mely nékem szólván, azt mondja: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet reánk vetett a te atyád?(HU)
1 Királyok 12:10 És mondának néki az ifjak, a kik együtt nevekedtek volt fel õ vele: Így szólj ennek a népnek, a mely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; e képen szólj nékik: Az én kis ujjam vastagabb az én atyám derekánál.(HU)
1 Királyok 12:11 Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.(HU)
1 Királyok 12:12 És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint meghagyta volt a király, ezt mondván: Jõjjetek hozzám harmadnapon.(HU)
1 Királyok 12:13 És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, a melyet adtak vala néki;(HU)
1 Királyok 12:14 És szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket.(HU)
1 Királyok 12:15 És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerõsítse az õ beszédét, a melyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.(HU)
1 Királyok 12:16 Mikor pedig látta az egész Izráel, hogy meg nem hallgatta õket a király, felele az [egész] nép a királynak ekképen: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: [menj el] a te hajlékidba, óh Izráel! Most viseld gondját immár a te házadnak, óh Dávid! Elméne azért az Izráel az õ hajlékiba;(HU)
1 Királyok 12:17 Úgy hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak.(HU)
1 Királyok 12:18 És a mikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedõt, megkövezé õt az egész Izráel, és meghala, és [maga] Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe.(HU)
1 Királyok 12:19 Így szakada el az Izráel népe Dávidnak házától mind e mai napig.(HU)
1 Királyok 12:20 És lõn, mikor meghallotta az egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hivaták õt a gyülekezetbe, és királylyá tevék õt az egész Izráelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége. (Vers 21-24: v. ö. 2 Krón. 11,1-4.)(HU)
1 Királyok 12:21 És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyûjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolczvanezer válogatott hadra való [férfiút,] hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának.(HU)
1 Királyok 12:22 De az Isten beszéde lõn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván:(HU)
1 Királyok 12:23 Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván:(HU)
1 Királyok 12:24 Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert én tõlem lett e dolog. És õk engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.(HU)
1 Királyok 12:25 Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt.(HU)
1 Királyok 12:26 És monda Jeroboám az õ szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához;(HU)
1 Királyok 12:27 Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az õ urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához.(HU)
1 Királyok 12:28 Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földébõl.(HU)
1 Királyok 12:29 És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba.(HU)
1 Királyok 12:30 És e dolog nagy bûnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig.(HU)
1 Királyok 12:31 Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül.(HU)
1 Királyok 12:32 És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala.(HU)
1 Királyok 12:33 És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az õ szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.(HU)
1 Királyok 13:1 És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.(HU)
1 Királyok 13:2 És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad,(HU)
1 Királyok 13:3 És ugyanazon napon csudát tõn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen [ezt]: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van.(HU)
1 Királyok 13:4 És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az õ kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg õt. És megszárada az õ keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni.(HU)
1 Királyok 13:5 És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által.(HU)
1 Királyok 13:6 És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lõn, mint azelõtt.(HU)
1 Királyok 13:7 És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni.(HU)
1 Királyok 13:8 És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen;(HU)
1 Királyok 13:9 Mert azt parancsolta az Úr nékem az õ beszéde által, mondván: Ne egyél [ott] kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz.(HU)
1 Királyok 13:10 És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.(HU)
1 Királyok 13:11 És lakozék Béthelben egy vén próféta, a kihez eljövén az õ fia, elbeszélé az õ atyjának mindazt a dolgot, a melyet aznap az Isten embere cselekedett volt Béthelben, és a beszédeket, a melyeket szólott vala a királynak; és elbeszélék azokat az õ atyjoknak.(HU)
1 Királyok 13:12 Akkor monda nékik az õ atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az õ fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött.(HU)
1 Királyok 13:13 És monda az õ fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá,(HU)
1 Királyok 13:14 És elméne az Isten embere után, és megtalálá õt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok.(HU)
1 Királyok 13:15 Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret.(HU)
1 Királyok 13:16 De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen;(HU)
1 Királyok 13:17 Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz.(HU)
1 Királyok 13:18 És felele az néki: Én is olyan próféta [vagyok,] mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza õt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki.(HU)
1 Királyok 13:19 Megtére azért vele, és kenyeret evék az õ házában, és vizet ivék.(HU)
1 Királyok 13:20 Mikor pedig az asztalnál ülének: lõn az Úr beszéde a prófétához, a ki õt visszahozta vala,(HU)
1 Királyok 13:21 És kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt;(HU)
1 Királyok 13:22 Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felõl azt mondotta vala néked: Ne egyél [ott] kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába.(HU)
1 Királyok 13:23 És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, a kit visszahozott vala.(HU)
1 Királyok 13:24 És mikor elment, egy oroszlán találá õt az úton, a mely megölé õt; és az õ teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala.(HU)
1 Királyok 13:25 És ímé az arra menõ emberek láták az úton heverõ testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, a melyben a vén próféta lakott.(HU)
1 Királyok 13:26 A mit mikor meghallott a próféta, a ki visszahozta vala õt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr õt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg õt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki.(HU)
1 Királyok 13:27 És szóla az õ fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.(HU)
1 Királyok 13:28 És õ elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét.(HU)
1 Királyok 13:29 És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy [ott] sirassa és eltemesse õt.(HU)
1 Királyok 13:30 És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták õt: Ah szerelmes atyámfia!(HU)
1 Királyok 13:31 És miután eltemette õt, szóla az õ fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az õ tetemei mellé;(HU)
1 Királyok 13:32 Mert beteljesedik az, a mit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, a melyek Samaria városaiban vannak.(HU)
1 Királyok 13:33 De még e történet után sem tért meg Jeroboám az õ gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és a ki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja.(HU)
1 Királyok 13:34 És ez a dolog lett az [oka] a Jeroboám háza vétkének, és a föld színérõl való kiirtatásának és megsemmisíttetésének.(HU)
1 Királyok 14:1 Ebben az idõben megbetegedék Abija, a Jeroboám fia.(HU)
1 Királyok 14:2 És monda Jeroboám az õ feleségének: Kelj fel most, és változtasd meg öltözetedet, hogy meg ne ismerjék, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: Ímé ott van Ahija próféta, a ki nékem megmondotta volt, hogy királylyá leszek e népen.(HU)
1 Királyok 14:3 És végy magadhoz tíz kenyeret és pogácsát, és egy edényben mézet, és menj el hozzá; õ majd megmondja néked, mi történik a gyermekkel.(HU)
1 Királyok 14:4 És e képen cselekedék a Jeroboám felesége; és felkészülvén, elméne Silóba, és beméne az Ahija házába. Ahija azonban már nem látott; mert meghomályosodtak az õ szemei a vénség miatt.(HU)
1 Királyok 14:5 És az Úr monda Ahijának: Ímé a Jeroboám felesége jött [hozzád,] hogy valamit kérdjen tõled az õ fia felõl, mert beteg; te azért így s így szólj néki. És mikor bement, másnak tetteté magát.(HU)
1 Királyok 14:6 De mikor meghallotta Ahija az õ lábainak zörejét, a mint az ajtóhoz közelgete, monda: Jõjj be Jeroboám felesége; miért tetteted magadat másnak? Én te hozzád kemény [követséggel] küldettem.(HU)
1 Királyok 14:7 Menj el, mondd meg Jeroboámnak: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Mivelhogy én téged e nép közül felmagasztaltalak, és téged fejedelemmé tettelek az én népemen, az Izráelen;(HU)
1 Királyok 14:8 És elszakasztottam az országot a Dávid házától, és azt néked adtam; te azonban nem voltál olyan, mint az én szolgám, Dávid, a ki megõrizte az én parancsolatimat, és a ki engem követett teljes szívébõl, csak azt cselekedvén, a mi kedves az én szemeim elõtt;(HU)
1 Királyok 14:9 Hanem gonoszabbul cselekedtél mindazoknál, a kik te elõtted voltak; mert elmentél és idegen isteneket csináltál magadnak, és öntött bálványokat, hogy engem haragra ingerelj, és engem hátad mögé vetettél:(HU)
1 Királyok 14:10 Azért ímé én veszedelmet hozok a Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is, és mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben, és kihányom a Jeroboám háza maradékait, miképen a ganéjt kihányják, mígnem vége lesz.(HU)
1 Királyok 14:11 A ki meghal a Jeroboám [maradékai] közül a városban, azt az ebek eszik meg; a ki pedig a mezõn hal meg, az égi madarak eszik meg; mert az Úr szólott.(HU)
1 Királyok 14:12 Te pedig kelj fel, és menj haza, mert a mint belépsz a városba, meghal a gyermek;(HU)
1 Királyok 14:13 És az egész Izráel siratja õt, és eltemeti õt, mert a Jeroboám magvából csak egyedül õ temettetik el sírba, mivel a Jeroboám háznépe közül az Úr iránt, Izráel Istene iránt csak õ benne találtatott valami jó.(HU)
1 Királyok 14:14 És támaszt az Úr magának királyt Izráelben, a ki kigyomlálja a Jeroboám házát egy napon. De mit [mondok?] Már [is támasztott!(HU)
1 Királyok 14:15 És megveri az Úr az Izráelt, mint a hogy a nád a vízben ide s tova hányattatik, és elszakasztja az Izráelt errõl a jó földrõl, a melyet adott az õ atyáiknak, és szétszórja õket a folyóvizen túl, mivelhogy Aserákat csináltak magoknak, hogy az Urat ingereljék.(HU)
1 Királyok 14:16 És kézbe adja az Izráelt a Jeroboám bûneiért, a ki [maga is] vétkezett és az Izráelt is bûnbe ejtette.(HU)
1 Királyok 14:17 És felkészült a Jeroboám felesége, elment és juta Thirsába. És mikor a ház küszöbén belépett, meghalt a gyermek.(HU)
1 Királyok 14:18 És eltemeték õt, és siratá õt az egész Izráel, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott az õ szolgája, Ahija próféta által.(HU)
1 Királyok 14:19 Jeroboámnak pedig egyéb cselekedetei, mimódon hadakozott és uralkodott, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.(HU)
1 Királyok 14:20 És az idõ, a melyben uralkodott Jeroboám, huszonkét esztendõ, és elaluvék az õ atyáival, és uralkodék Nádáb, az õ fia, õ helyette.(HU)
1 Királyok 14:21 Roboám pedig, a Salamon fia Júdában uralkodék: Negyvenegy esztendõs volt Roboám, mikor uralkodni kezdett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, a melyet az Úr választott volt [magának] az Izráelnek minden nemzetségei közül, hogy ott helyheztesse az õ nevét; és az õ anyjának Naama volt a neve, a ki az Ammon nemzetségébõl való volt.(HU)
1 Királyok 14:22 Júda is gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, és sokkal nagyobb haragra indíták õt az õ vétkeikkel, a melyekkel vétkeztek, mint atyáik azokkal, a melyeket õk cselekedtek volt.(HU)
1 Királyok 14:23 Mert õk is építének magoknak magaslatokat, és faragott képeket és Aserákat minden magas halmon, és minden zöldellõ fa alatt.(HU)
1 Királyok 14:24 És valának férfi paráznák is az országban, és cselekedének a pogányok minden útálatos vétkei szerint, a kiket az Úr kiûzött volt az Izráel fiai elõtt.(HU)
1 Királyok 14:25 És lõn Roboám király ötödik esztendejében, feljött Sisák, az Égyiptombeli király Jeruzsálem ellen.(HU)
1 Királyok 14:26 És elvivé az Úr házának kincseit, és a király házának kincseit, és mindent, a mi csak elvihetõ volt; elvitte mind az arany paizsokat is, a melyeket Salamon csináltatott,(HU)
1 Királyok 14:27 A melyek helyett Roboám király azután rézpaizsokat csináltatott, és adá azokat a testõrök fejedelmeinek kezébe, a kik a király házának kapunállói valának.(HU)
1 Királyok 14:28 És valahányszor a király bement az Úr házába, bevitték azokat a testõrök, és ismét visszahozták a testõrök házába.(HU)
1 Királyok 14:29 Roboámnak pedig több dolgai és minden cselekedetei, nemde nem meg vannak-é írva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
1 Királyok 14:30 És folyton hadakozás volt Roboám és Jeroboám között.(HU)
1 Királyok 14:31 És elaluvék Roboám az õ atyáival, és eltemetteték az õ atyáival a Dávid városában; és az õ anyjának Naama volt a neve, az Ammoniták nemzetségébõl való; és Abija, az õ fia, lett a király õ helyette.(HU)
1 Királyok 15:1 Jeroboám királynak, a Nébát fiának tizennyolczadik esztendejében Abija lett a király Júdában.(HU)
1 Királyok 15:2 És három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az õ anyjának neve Maaka, az Abisálom leánya.(HU)
1 Királyok 15:3 És járt az õ atyjának minden bûneiben, a melyeket õ elõtte cselekedett, és nem volt az õ szíve [olyan] tökéletes az õ Urához Istenéhez, mint Dávidnak, az õ atyjának szíve.(HU)
1 Királyok 15:4 De mindazáltal Dávidért adott néki az Úr az õ Istene szövétneket Jeruzsálemben: felmagasztalván az õ fiát õ utána és Jeruzsálemet megerõsítvén;(HU)
1 Királyok 15:5 Mert Dávid azt cselekedte, a mi kedves volt az Úr szemei elõtt, és el nem távozott azoktól, a melyeket parancsolt néki az õ életének minden idejében, kivéve a Hitteus Uriás dolgát.(HU)
1 Királyok 15:6 És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között mind éltig.(HU)
1 Királyok 15:7 Abija egyéb dolgai és minden cselekedetei pedig vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? És hadakozás volt Abija és Jeroboám között.(HU)
1 Királyok 15:8 És elaluvék Abija az õ atyáival, és eltemeték õt a Dávid városában; és uralkodék helyette Asa, az õ fia.(HU)
1 Királyok 15:9 Jeroboámnak az Izráel királyának a huszadik esztendejében Asa lett a király Júdában,(HU)
1 Királyok 15:10 És uralkodék negyvenegy esztendeig Jeruzsálemben; és az õ anyjának Maaka vala neve, az Abisálom leánya.(HU)
1 Királyok 15:11 És Asa azt cselekedé, a mi kedves volt az Úr szemei elõtt, mint Dávid, az õ atyja.(HU)
1 Királyok 15:12 Mert kiveszté a férfiú paráznákat az országból; és lerontá mind a bálványokat, a melyeket csináltak volt az õ atyái.(HU)
1 Királyok 15:13 És Maakát az õ anyját is megfosztá a királynéságtól, mivelhogy egy iszonyú bálványt csináltatott a berekben; és elrontá Asa az õ bálványát, és megégeté azt a Kidron pataknál.(HU)
1 Királyok 15:14 De ha a magaslatokat nem rontották is le, mégis Asának szíve tökéletes volt az Úrhoz életének minden napjaiban.(HU)
1 Királyok 15:15 És bevitte az Úrnak házába az ezüstöt és az aranyat, és az edényeket, a melyeket az õ atyja és õ maga arra szenteltek volt.(HU)
1 Királyok 15:16 És hadakozás volt Asa és Baása, az Izráel királya között mind éltig.(HU)
1 Királyok 15:17 Mert feljöve Baása, az Izráel királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy [senkit] ki és be ne bocsásson Asához a Júda királyához.(HU)
1 Királyok 15:18 És vévén Asa mind az ezüstöt és aranyat, a mely megmaradott volt mind az Úr, mind a király házának kincseibõl; adá azt az õ szolgáinak kezébe, és elküldé azt Asa király Benhadádnak, Tabrimmon fiának, a ki Héczion fia volt, Siria királyának, a ki Damaskusban lakott, ezt izenvén [néki:](HU)
1 Királyok 15:19 Szövetség van köztem és te közötted, az én atyám és a te atyád között. Ímé ajándékot küldök néked, ezüstöt és aranyat, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izráel királyával, hogy távozzék el tõlem.(HU)
1 Királyok 15:20 És Benhadád engedelmeskedett Asa királynak és elküldé az õ seregeinek vezéreit az Izráel városai ellen; és bevevé Hijont és Dánt, és Abel Beth-Maakát, és az egész Kinneróthot a Nafthali egész földével.(HU)
1 Királyok 15:21 Mikor pedig Baása ezt meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és lakék Thirsában.(HU)
1 Királyok 15:22 Akkor Asa király egybegyûjté az egész Júdát, senkit ki nem hagyván, és elhordák Rámának mind köveit, mind fáját, a melyekkel Baása épített volt, és építé azokból Asa király Gébát, a Benjámin nemzetségében és Mispát.(HU)
1 Királyok 15:23 Asának minden egyéb dolgai pedig és egész uralkodása és valamit cselekedett, és a városok, a melyeket épített, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? kivéve azt, hogy vénségében megbetegedett a lábaira.(HU)
1 Királyok 15:24 És elaluvék Asa az õ atyáival, és eltemetteték az õ atyáival Dávidnak, az õ atyjának városában. És Jósafát, az õ fia, uralkodék helyette.(HU)
1 Királyok 15:25 Izráelben pedig Nádáb, a Jeroboám fia lett a király, Asának, a Júdabeli királynak második esztendejében; és két esztendeig uralkodék Izráelen;(HU)
1 Királyok 15:26 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei elõtt és jára az õ atyjának útján és annak vétkében, a melylyel bûnbe ejtette volt az Izráelt.(HU)
1 Királyok 15:27 De Baása, az Ahija fia, az Issakhár nemzetségébõl, pártot ütött ellene, és megveré õt Baása Gibbethonnál a Filiszteusok [városá]nál; mert Nádáb és az egész Izráel Gibbethonnál táboroztak.(HU)
1 Királyok 15:28 És megölé õt Baása, Asának, a júdabeli királynak harmadik esztendejében, és uralkodék helyette.(HU)
1 Királyok 15:29 És lõn, mikor uralkodni kezdett, levágá Jeroboámnak egész háznépét; egy lelket sem hagyott Jeroboám háznépébõl, mígnem mind elveszté õket az Úrnak beszéde szerint, a melyet megmondott volt az õ szolgája, a Silóbeli Ahija által,(HU)
1 Királyok 15:30 A Jeroboám vétkeiért, a melyekkel vétkezék és az Izráelt is vétekbe ejté; és a bosszantásért, a melylyel felbosszantotta az Urat, Izráel Istenét.(HU)
1 Királyok 15:31 Nádáb egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?(HU)
1 Királyok 15:32 És hadakozás volt Asa és Baása, az Izráel királya között mind éltig.(HU)
1 Királyok 15:33 Asának, a Júdabeli királynak harmadik esztendejében lett Baása, az Ahija fia királylyá az egész Izráelen Thirsában, huszonnégy esztendeig.(HU)
1 Királyok 15:34 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei elõtt, és jára a Jeroboám útján, és az õ vétkében, a melylyel bûnbe ejtette az Izráelt.(HU)
1 Királyok 16:1 Lõn azonban az Úrnak beszéde Jéhuhoz, a Hanáni fiához, Baása ellen, mondván:(HU)
1 Királyok 16:2 Mivelhogy téged felemeltelek a porból, és fejedelemmé tettelek téged az én népemen, az Izráelen, te pedig a Jeroboám útján jársz, és bûnbe ejted az én népemet, az Izráelt, hogy engem haragra indítsanak az õ vétkeikkel:(HU)
1 Királyok 16:3 Íme én elvetem Baása maradékait, és az õ háza maradékait, és olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát.(HU)
1 Királyok 16:4 A ki Baása maradékai közül a városban hal meg, azt az ebek eszik meg; a ki pedig a mezõn halánd meg, azt az égi madarak eszik meg.(HU)
1 Királyok 16:5 Baása több dolgai pedig, és a mit cselekedett, és az õ uralkodása vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika- könyvében?(HU)
1 Királyok 16:6 És elaluvék Baása az õ atyáival, és eltemetteték Thirsában, és az õ fia, Ela uralkodék õ utána.(HU)
1 Királyok 16:7 És nemcsak azért lõn az Úrnak beszéde Jéhu próféta, a Hanáni fia által Baása és az õ háza ellen és minden õ gonoszsága ellen, a melyet cselekedett volt az Úr szemei elõtt, õt haragra indítván az õ kezeinek cselekedetei által, hogy olyan lesz mint a Jeroboám háza, hanem azért is, mert azt megölte.(HU)
1 Királyok 16:8 És Asának, a Júda királyának huszonhatodik esztendejében lett királylyá Ela, a Baása fia, az Izráelen Thirsában, két esztendeig.(HU)
1 Királyok 16:9 Azonban az õ szolgája Zimri, a szekerek fél részének feje, pártot ütött ellene. És Ela Thirsában volt, és az ital miatt igen megrészegedett az Arsa házában, a ki az õ házának Thirsában gondviselõje volt;(HU)
1 Királyok 16:10 És eljövén Zimri, megveré és megölé õt, Asának, a Júdabeli királynak huszonhetedik esztendejében, és õ uralkodék helyette.(HU)
1 Királyok 16:11 Mikor pedig királylyá lett és trónját elfoglalta, kiirtá Baása egész házát minden rokonságával és barátaival együtt és nem hagyott belõle még csak egy ebet sem.(HU)
1 Királyok 16:12 Így veszté ki Zimri a Baása egész házát, az Úrnak beszéde szerint, a melyet Baása ellen szólott Jéhu próféta által:(HU)
1 Királyok 16:13 Baása minden vétkeiért, és Elának, az õ fiának vétkeiért, a kik vétkeztek és vétekbe ejtették az Izráelt, haragra indítván az Urat, Izráelnek Istenét az õ bálványozásukkal.(HU)
1 Királyok 16:14 Elának egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?(HU)
1 Királyok 16:15 Asának, a Júdabeli királynak huszonhetedik esztendejében, uralkodék Zimri hét napig Thirsában; a nép pedig Gibbethon elõtt táborozott, a mely a Filiszteusoké.(HU)
1 Királyok 16:16 Mikor pedig hallotta a nép a táborban beszélni, hogy pártot ütött Zimri és a királyt meg is ölte: az egész Izráel azon a napon Omrit, az Izráel seregeinek fõvezérét választá királylyá a táborban.(HU)
1 Királyok 16:17 És felvonult Omri és az egész Izráel õ vele Gibbethonból, és megszállák Thirsát.(HU)
1 Királyok 16:18 De Zimri, a mikor látta, hogy a várost bevették, bemenvén a királyi ház palotájába, tûzzel magára gyújtá a királyi házat, és meghala.(HU)
1 Királyok 16:19 Az õ bûneiért, a melyekkel vétkezék, gonoszul cselekedvén az Úr szemei elõtt; járván a Jeroboám útjában és az õ bûnében, a melyet cselekedett volt, vétekbe ejtvén az Izráelt.(HU)
1 Királyok 16:20 Zimrinek egyéb dolgai pedig és az õ pártütése, a melyet cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva az Izráelbeli királyok krónika-könyvében?(HU)
1 Királyok 16:21 Akkor kétfelé hasonlék az Izráel népe: a nép egyik része Tibnit, a Ginát fiát követte és azt tette királylyá, a másik része pedig Omrihoz ragaszkodott.(HU)
1 Királyok 16:22 De a népnek az a része, a mely Omrihoz ragaszkodott, erõsebb volt, mint az a nép, a mely Tibnit, a Ginát fiát követte, és meghalván Tibni, uralkodék Omri.(HU)
1 Királyok 16:23 Asának, a Júdabeli királynak harminczegyedik esztendejében uralkodék Omri Izráelben tizenkét esztendeig; Thirsában uralkodék hat esztendeig.(HU)
1 Királyok 16:24 És megvevé áron a Samaria hegyét Sémertõl két tálentom ezüstön; és építe a hegyre, és nevezé a várost, a melyet építe, Sémernek, a hegy urának nevérõl, Samariának.(HU)
1 Királyok 16:25 És gonoszul cselekedék Omri az Úr szemei elõtt, és gonoszságával meghaladá mind az õ elõtte valókat.(HU)
1 Királyok 16:26 És jára Jeroboámnak, a Nébát fiának minden útján és az õ bûnében, a melylyel vétekbe ejté az Izráelt, haragra indítván az Urat, Izráel Istenét az õ bálványozásai által.(HU)
1 Királyok 16:27 Omrinak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az õ erõssége, a melylyel cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva az Izráelbeli királyok krónika-könyvében?(HU)
1 Királyok 16:28 És elaluvék Omri az õ atyáival, és eltemetteték Samariában, és uralkodék õ utána az õ fia, Akháb.(HU)
1 Királyok 16:29 Akháb pedig, az Omri fia uralkodni kezde Izráelen, Asának, a Júdabeli királynak harmincznyolczadik esztendejében; és uralkodék Akháb, az Omri fia, Izráelen Samariában huszonkét esztendeig.(HU)
1 Királyok 16:30 És gonoszabbul cselekedék Akháb, az Omri fia az Úr szemei elõtt mindazoknál, a kik õ elõtte voltak.(HU)
1 Királyok 16:31 Mert nem elégedék meg azzal, hogy Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneiben járjon, hanem elméne és feleségül vevé magának Jézabelt, Ethbaálnak, a Sídonbeli királynak leányát, és elmenvén, a Baálnak szolgála, és meghajtá magát annak.(HU)
1 Királyok 16:32 És oltárt emele a Baálnak a Baál házában, a melyet Samariában épített.(HU)
1 Királyok 16:33 És csinált Akháb Aserát is, és jobban haragra indítá Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, a kik õ elõtte voltak.(HU)
1 Királyok 16:34 Ennek idejében építé meg a Béthelbeli Hiel Jérikhót. Az õ elsõszülött fiának, Abirámnak [élete] árán veté meg annak fundamentomát, és az õ kisebbik fiának, Ségubnak [élete] árán állítá fel annak kapuit, az Úr beszéde szerint, a melyet szólott volt Józsué, a Nún fia által.(HU)
1 Királyok 17:1 És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki elõtt állok, hogy ez esztendõkben sem harmat, sem esõ nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.(HU)
1 Királyok 17:2 És lõn az Úrnak beszéde õ hozzá, mondván:(HU)
1 Királyok 17:3 Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé [folyik.](HU)
1 Királyok 17:4 És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.(HU)
1 Királyok 17:5 Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé [folyik.](HU)
1 Királyok 17:6 És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.(HU)
1 Királyok 17:7 És lõn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt esõ a földre.(HU)
1 Királyok 17:8 És lõn az Úrnak beszéde õ hozzá, mondván:(HU)
1 Királyok 17:9 Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.(HU)
1 Királyok 17:10 És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.(HU)
1 Királyok 17:11 De mikor az elment, hogy [vizet] hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.(HU)
1 Királyok 17:12 Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi [sült] kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.(HU)
1 Királyok 17:13 Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból elõször egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;(HU)
1 Királyok 17:14 Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esõt ád a földnek színére.(HU)
1 Királyok 17:15 És õ elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind õ, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.(HU)
1 Királyok 17:16 A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.(HU)
1 Királyok 17:17 És lõn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az õ betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.(HU)
1 Királyok 17:18 Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?(HU)
1 Királyok 17:19 És monda néki: Add ide a te fiadat. És õ elvevé azt az õ kebelérõl, és felvivé a felházba, a melyben õ lakik vala, és az õ ágyára fekteté.(HU)
1 Királyok 17:20 Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az õ fiát megölöd?(HU)
1 Királyok 17:21 És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét õ belé!(HU)
1 Királyok 17:22 És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.(HU)
1 Királyok 17:23 És felvévén Illés a gyermeket, alávivé õt a felházból a házba, és adá õt az õ anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!(HU)
1 Királyok 17:24 És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.(HU)
1 Királyok 18:1 És lõn sok idõ multán, a harmadik esztendõben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esõt adok a föld színére.(HU)
1 Királyok 18:2 És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában.(HU)
1 Királyok 18:3 És Akháb hivatá Abdiást, a ki az õ házának gondviselõje volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat;(HU)
1 Királyok 18:4 Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett [oltalmába,] és rejtette el ötvenenként [egy-egy] barlangba, és ott táplálta õket kenyérrel és vízzel).(HU)
1 Királyok 18:5 És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestõl elpusztulni.(HU)
1 Királyok 18:6 Eloszták azért magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás [is] egyedül ment a másik úton.(HU)
1 Királyok 18:7 És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés elõtalálá õt, és mikor felismerte õt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés?(HU)
1 Királyok 18:8 Felele néki: Én vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.(HU)
1 Királyok 18:9 Õ pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem?(HU)
1 Királyok 18:10 Él az Úr a te Istened: nincs sem nemzetség, sem ország, a hova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg.(HU)
1 Királyok 18:11 És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.(HU)
1 Királyok 18:12 Ha most elmegyek tõled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak Lelke, a melyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha õ téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétõl fogva.(HU)
1 Királyok 18:13 Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit? hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfiút ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam õket kenyérrel és vízzel.(HU)
1 Királyok 18:14 És te mégis azt mondod: Menj el és mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés; hogy megöljön engemet.(HU)
1 Királyok 18:15 És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki elõtt állok: e mai napon megmutatom magamat néki.(HU)
1 Királyok 18:16 Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek.(HU)
1 Királyok 18:17 És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója?(HU)
1 Királyok 18:18 Õ pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok.(HU)
1 Királyok 18:19 Most azért küldj el, gyûjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.(HU)
1 Királyok 18:20 És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyûjté a prófétákat a Kármel hegyre.(HU)
1 Királyok 18:21 És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek õt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.(HU)
1 Királyok 18:22 Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;(HU)
1 Királyok 18:23 Adjatok azért nékünk két tulkot, és [õk] válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.(HU)
1 Királyok 18:24 Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tûz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!(HU)
1 Királyok 18:25 És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti elõször; mert ti többen [vagytok,] és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.(HU)
1 Királyok 18:26 És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltõl fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek.(HU)
1 Királyok 18:27 Mikor pedig már dél lett, elkezdte õket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.(HU)
1 Királyok 18:28 És [elkezdtek] hangosan kiabálni és az õ szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.(HU)
1 Királyok 18:29 Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni [kezdtek] egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.(HU)
1 Királyok 18:30 Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jõjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.(HU)
1 Királyok 18:31 És võn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved;(HU)
1 Királyok 18:32 És oltárt építe a kövekbõl az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.(HU)
1 Királyok 18:33 És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;(HU)
1 Királyok 18:34 És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égõáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;(HU)
1 Királyok 18:35 Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.(HU)
1 Királyok 18:36 És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.(HU)
1 Királyok 18:37 Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az õ szívöket!(HU)
1 Királyok 18:38 Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égõáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.(HU)
1 Királyok 18:39 Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!(HU)
1 Királyok 18:40 És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák õket, és alávivé õket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott õket.(HU)
1 Királyok 18:41 Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esõnek zúgása [hallszik.](HU)
1 Királyok 18:42 És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az õ orczáját az õ két térde közé tevé;(HU)
1 Királyok 18:43 És monda az õ szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és [arrafelé] nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda [Illés:] Menj vissza hétszer.(HU)
1 Királyok 18:44 És lõn hetedúttal, monda [a szolga:] Ímé egy kis felhõcske, mint egy embernek a tenyere, jõ fel a tengerbõl. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az esõ.(HU)
1 Királyok 18:45 És lõn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektõl és a széltõl, és nagy esõ lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe.(HU)
1 Királyok 18:46 És lõn az Úr keze Illésen, és felövezvén az õ derekát, [még] Akháb elõtt futott el Jezréel felé.(HU)
1 Királyok 19:1 És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.(HU)
1 Királyok 19:2 És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy [te cselekedtél] azoknak életekkel mind egyig.(HU)
1 Királyok 19:3 A mit mikor megértett, felkelvén elméne, [vigyázván] az õ életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az õ szolgáját.(HU)
1 Királyok 19:4 Õ pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyõfa alá, és könyörgött, hogy [hadd] haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!(HU)
1 Királyok 19:5 És lefeküvék és elaluvék a fenyõfa alatt. És ímé angyal illeté õt, és monda néki: Kelj fel, egyél.(HU)
1 Királyok 19:6 És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között [sült] pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.(HU)
1 Királyok 19:7 És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté õt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erõd felett való utad van.(HU)
1 Királyok 19:8 És õ felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.(HU)
1 Királyok 19:9 És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lõn az Úrnak beszéde õ hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?(HU)
1 Királyok 19:10 Õ pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.(HU)
1 Királyok 19:11 És monda: Jõjj ki és állj meg [ezen] a hegyen, az Úr elõtt. És ímé ott az Úr volt elmenendõ. És az Úr elõtt megyen vala nagy erõs szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kõsziklákat az Úr elõtt; [de] az Úr nem [vala] abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem [volt] a földindulásban sem.(HU)
1 Királyok 19:12 És a földindulás után tûz jöve, de nem [volt] az Úr a tûzben sem. És a tûz után [egy] halk és szelíd hang [hallatszék.](HU)
1 Királyok 19:13 És mikor Illés ezt hallotta, befedé az õ arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat [lõn] õ hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés?(HU)
1 Királyok 19:14 És õ felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.(HU)
1 Királyok 19:15 És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában;(HU)
1 Királyok 19:16 És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.(HU)
1 Királyok 19:17 És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétõl, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétõl, azt Elizeus öli meg.(HU)
1 Királyok 19:18 De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.(HU)
1 Királyok 19:19 És õ elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és õ maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az õ palástját reá veté.(HU)
1 Királyok 19:20 És õ elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?(HU)
1 Királyok 19:21 És elmenvén õ tõle, võn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból [tüzet rakván,] megfõzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.(HU)
1 Királyok 20:1 És Benhadád, Siria királya összegyûjté egész seregét, és harminczkét király volt õ vele és [nagyon sok] ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni [kezdte] azt.(HU)
1 Királyok 20:2 És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba;(HU)
1 Királyok 20:3 És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.(HU)
1 Királyok 20:4 És felele az Izráel királya, és monda: A mint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, a melyeket bírok.(HU)
1 Királyok 20:5 Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem;(HU)
1 Királyok 20:6 Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, a mi csak kedves elõtted, és elhozzák.(HU)
1 Királyok 20:7 Akkor egybehívá az Izráel királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemû gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tõle.(HU)
1 Királyok 20:8 És mondának néki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az õ akaratját be ne teljesítsd.(HU)
1 Királyok 20:9 És õ monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, a melyek felõl elõször izentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ.(HU)
1 Királyok 20:10 Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!(HU)
1 Királyok 20:11 És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg [néki]: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!(HU)
1 Királyok 20:12 Meghallván pedig ezt a választ, mikor õ ivott a királyokkal a sátorokban, monda az õ szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt.(HU)
1 Királyok 20:13 És ímé egy próféta méne Akhábhoz, az Izráel királyához, a ki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-é mindezt a nagy sokaságot: ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr!(HU)
1 Királyok 20:14 Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda [Akháb:] Ki kezdje meg a harczot? És felele: Te!(HU)
1 Királyok 20:15 Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, a kik kétszázharminczketten voltak; ezekután megszámlálá mind az Izráel fiainak is minden népét, hétezer embert.(HU)
1 Királyok 20:16 És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett õ és a harminczkét király, a ki segítségére jött vele.(HU)
1 Királyok 20:17 És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelõször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából!(HU)
1 Királyok 20:18 És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg õket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el õket elevenen.(HU)
1 Királyok 20:19 De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, a mely õket követte:(HU)
1 Királyok 20:20 Mindenik vágni kezdte azt, a ki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette õket, és megfutott maga Benhadád, Siria királya [is] lovon a lovagokkal együtt.(HU)
1 Királyok 20:21 És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy csapással.(HU)
1 Királyok 20:22 És méne az Izráel királyához [egy] próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erõsítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendõ mulva [ismét] feljõ Siria királya ellened.(HU)
1 Királyok 20:23 A siriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az õ isteneik, azért gyõztek le bennünket; de vívjunk csak meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem gyõzzük-é õket?(HU)
1 Királyok 20:24 És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyérõl; és állíts hadnagyokat helyettök,(HU)
1 Királyok 20:25 És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, a melyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem gyõzzük-é õket? És engede az õ szavoknak, és akképen cselekedék.(HU)
1 Királyok 20:26 Mikor azért az esztendõ elmult, rendbeszedte Benhadád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen.(HU)
1 Királyok 20:27 De az Izráel fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok [voltak,] mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a Siriabeliek ellepték a földet.(HU)
1 Királyok 20:28 Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.(HU)
1 Királyok 20:29 És ott táboroztak egészen velök szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izráel fiai levágtak a Siriabeliek közül egy nap százezer gyalogost.(HU)
1 Királyok 20:30 És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára.(HU)
1 Királyok 20:31 És mondának néki az õ szolgái: Ímé hallottuk, hogy az Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel királyához, talán életben hagyja a te lelkedet.(HU)
1 Királyok 20:32 És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakokba, és elmenének az Izráel királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia õ!(HU)
1 Királyok 20:33 És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád [él]. És monda: Menjetek, és hozzátok ide õt. Kijöve azért õ hozzá Benhadád, és felülteté õt az õ szekerébe,(HU)
1 Királyok 20:34 És monda néki: A városokat, a melyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utczákat Damaskusban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá õt.(HU)
1 Királyok 20:35 Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az õ felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará õt megverni.(HU)
1 Királyok 20:36 Akkor monda néki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: ímé mihelyt én tõlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És a mikor elment õ tõle, találá õt egy oroszlán, és megölé.(HU)
1 Királyok 20:37 Talála azután más férfiat, a kinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette.(HU)
1 Királyok 20:38 És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén.(HU)
1 Királyok 20:39 Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és ímé egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: Õrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz.(HU)
1 Királyok 20:40 És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az [az ember] már nem volt. És monda néki az Izráel királya: Az a te ítéleted; magad akartad.(HU)
1 Királyok 20:41 És mindjárt elvevé a kötést az õ szemérõl, és megismeré õt az Izráel királya, hogy a próféták közül való.(HU)
1 Királyok 20:42 És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedbõl a férfiút, a kit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.(HU)
1 Királyok 20:43 És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.(HU)
1 Királyok 21:1 És történt ezek után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szõlõje volt Jezréelben, Akhábnak, Samaria királyának a háza mellett.(HU)
1 Királyok 21:2 És szóla Akháb Nábótnak, mondván: Add nékem a te szõlõdet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én házamhoz, és néked érette jobb szõlõt adok annál, vagy ha néked tetszik, pénzül adom meg az árát.(HU)
1 Királyok 21:3 És felele Nábót Akhábnak: Isten õrizzen, hogy néked adjam az én atyáimtól maradt örökséget.(HU)
1 Királyok 21:4 Akkor haza méne Akháb nagy bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet szólott néki a Jezréelbeli Nábót, mondván: Nem adom néked az én atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az õ ágyára, és arczát [a fal felé] fordítá, és nem evék kenyeret.(HU)
1 Királyok 21:5 Hozzá menvén az õ felesége Jézabel, monda néki: Miért háborodott meg a te szíved, és kenyeret nem eszel?(HU)
1 Királyok 21:6 És õ monda néki: Mert ama Jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt mondám néki: Add nékem a te szõlõdet pénzért, vagy ha inkább tetszik, más szõlõt adok néked érette, õ [pedig] azt mondta: Nem adom néked az én szõlõmet.(HU)
1 Királyok 21:7 Akkor monda néki Jézabel, az õ felesége: Te bírod-é most az Izráel királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te szíved örvendezzen, én majd néked adom a Jezréelbeli Nábót szõlõjét.(HU)
1 Királyok 21:8 És levelet írt Akháb nevével, a melyet megpecsételt az õ gyûrûjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a fõembereknek, a kik Nábóttal egy városban laktak;(HU)
1 Királyok 21:9 És a levélben ezt írta, mondván: Hirdessetek bõjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére;(HU)
1 Királyok 21:10 És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik tanúbizonyságot tegyenek õ ellene, mondván: Megszidalmaztad az Istent és a királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg õt, hogy meghaljon.(HU)
1 Királyok 21:11 És ekképen cselekedének a vének és a fõemberek, a kik az õ városában laktak, a mint Jézabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben megírta, a melyet nékik küldött;(HU)
1 Királyok 21:12 Bõjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére.(HU)
1 Királyok 21:13 Elõjöve azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép elõtt, mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a királyt. Kivivék azért õt a városból, és megkövezék, és meghala.(HU)
1 Királyok 21:14 Azután megizenék Jézabelnek, mondván: Megköveztetett Nábót, és meghalt.(HU)
1 Királyok 21:15 Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szõlõjét, a melyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.(HU)
1 Királyok 21:16 És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szõlõjébe, és azt elfoglalja.(HU)
1 Királyok 21:17 Akkor szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:(HU)
1 Királyok 21:18 Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, a ki Samariában lakik, ímé ott van a Nábót szõlõjében, a melybe lement, hogy azt elfoglalja;(HU)
1 Királyok 21:19 És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is!(HU)
1 Királyok 21:20 És monda Akháb Illésnek: [Megint] rám találtál ellenségem? És õ monda: Rád találtam; mert te magadat mindenestõl arra adtad, hogy gonoszságot cselekedjél az Úr szemei elõtt.(HU)
1 Királyok 21:21 Ímé, [azt mondja az Úr:] Veszedelmet hozok reád, és elvesztem a te maradékaidat, és kigyomlálom Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben;(HU)
1 Királyok 21:22 És olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baásának, az Ahija fiának házát azért, a miért haragra ingerlettél engem, és a miért bûnbe ejtetted az Izráelt.(HU)
1 Királyok 21:23 És Jézabel felõl is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kõfala elõtt;(HU)
1 Királyok 21:24 Azt, a ki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, a ki a mezõben hal meg, az égi madarak eszik meg.(HU)
1 Királyok 21:25 [Mert] bizonyára nem volt Akhábnak mássa, a ki magát arra adta volna, hogy csak gonoszságot cselekedjék az Úr szemei elõtt, a melyre az õ felesége, Jézabel ösztökélé õt.(HU)
1 Királyok 21:26 Mert igen útálatos dolgot cselekedék, követvén a bálványokat mind a szerint, a mint cselekedének az Emoreusok, a kiket az Úr kiûzött volt az Izráel fiai elõtt.(HU)
1 Királyok 21:27 Lõn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatá az õ ruháit, és zsákba öltözék és bõjtöle, és a zsákban hála, és nagy alázatossággal jár vala.(HU)
1 Királyok 21:28 És szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván:(HU)
1 Királyok 21:29 Nem láttad-é, hogy Akháb hogyan megalázta magát elõttem? Mivelhogy pedig megalázta magát elõttem, nem hozom reá a veszedelmet az õ életében, [hanem] [csak] az õ fia idejében hozom el a veszedelmet az õ házára.(HU)
1 Királyok 22:1 És három esztendõ lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a Siriabeliek és az Izráel között.(HU)
1 Királyok 22:2 De a harmadik esztendõben aláméne Josafát, Júda királya az Izráel királyához,(HU)
1 Királyok 22:3 Akkor monda az Izráel királya az õ szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy Rámoth Gileád a miénk? És mi hallgatunk és nem veszszük vissza azt Siria királyától?(HU)
1 Királyok 22:4 És monda Josafátnak: Feljössz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izráel királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid.(HU)
1 Királyok 22:5 És monda Josafát az Izráel királyának: Kérdezõsködjél még ma az Úr beszéde után.(HU)
1 Királyok 22:6 És összegyûjté az Izráel királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjek-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel; mert az Úr kezébe adja azt a királynak.(HU)
1 Királyok 22:7 És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk?(HU)
1 Királyok 22:8 És monda az Izráel királya Josafátnak: Még van egy férfiú, a ki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de én gyûlölöm õt, mert [soha] nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszéljen így a király!(HU)
1 Királyok 22:9 És elõszólíta az Izráel királya egy udvariszolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát.(HU)
1 Királyok 22:10 És ott ült az Izráel királya és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Samaria kapuja elõtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek elõttük.(HU)
1 Királyok 22:11 És Sédékiás, a Kénaána fia, vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, míg meg nem emészted õket.(HU)
1 Királyok 22:12 És a próféták is mindnyájan ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert azt az Úr a király kezébe adja.(HU)
1 Királyok 22:13 A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlõ akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.(HU)
1 Királyok 22:14 Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, a mit az Úr mondánd nékem.(HU)
1 Királyok 22:15 És mikor a királyhoz ment, monda néki a király: Mikeás! elmenjünk-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Õ pedig monda néki: Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja [azt] a királynak.(HU)
1 Királyok 22:16 És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?(HU)
1 Királyok 22:17 És monda: Látám az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, a melyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek urok? Térjen vissza kiki az õ házához békességben.(HU)
1 Királyok 22:18 És monda az Izráel királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-é néked, hogy [soha] jót nékem nem jövendöl, hanem [csak ]rosszat.(HU)
1 Királyok 22:19 És monda [Mikeás:] Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az õ székiben ülni, és az egész mennyei sereget az õ jobb- és balkeze felõl mellette állani.(HU)
1 Királyok 22:20 És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá.(HU)
1 Királyok 22:21 Akkor elõjõve egy lélek, a ki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni õt. Az Úr pedig monda néki: Miképen?(HU)
1 Királyok 22:22 És felele: Kimegyek és hazug lélek leszek minden õ prófétáinak szájában. Akkor monda [az Úr:] Csald meg és gyõzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.(HU)
1 Királyok 22:23 Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.(HU)
1 Királyok 22:24 Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arczul csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna én tõlem az Úrnak lelke, hogy csak néked szólana?(HU)
1 Királyok 22:25 És monda Mikeás: Ímé meglátod azon a napon, a mikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, hogy elrejtõzhess.(HU)
1 Királyok 22:26 Az Izráel királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza õt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához;(HU)
1 Királyok 22:27 És mondjad: Ezt mondja a király: Vessétek ezt a tömlöczbe, és tápláljátok õt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.(HU)
1 Királyok 22:28 Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólott én általam. Azután monda: Halljátok ezt meg minden népek!(HU)
1 Királyok 22:29 És felvonult az Izráel királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád [ellen.(HU)
1 Királyok 22:30 És monda az Izráel királya Josafátnak: Megváltoztatom ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izráel királya, és úgy méne a viadalra.(HU)
1 Királyok 22:31 Siria királya pedig megparancsolá az õ szekerei harminczkét fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinynyel, se nagygyal, hanem egyedül csak az Izráel királya ellen vívjatok.(HU)
1 Királyok 22:32 És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izráel királya; és reá rohanván vívának ellene. De Josafát [elkezdett] kiáltani.(HU)
1 Királyok 22:33 Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.(HU)
1 Királyok 22:34 Egy ember pedig [csak úgy] találomra kilövé az õ kézívét, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És õ monda a kocsisának: Fordulj meg és vigy ki engem a táborból, mert megsebesültem!(HU)
1 Királyok 22:35 És az ütközet mind erõsebb lett azon a napon, és a király az õ szekerében állott a Siriabeliek ellen, és meghalt este [felé,] és a vér a sebbõl a szekérbe csorgott.(HU)
1 Királyok 22:36 És kikiálták napnyugotkor a táborban, mondván: Minden ember [menjen haza] a maga városába és földjébe!(HU)
1 Királyok 22:37 És meghalt a király és visszavitetvén Samariába, eltemeték a királyt Samariában.(HU)
1 Királyok 22:38 És mikor mosták az õ szekerét a Samaria mellett lévõ tóban: az ebek nyalták az õ vérét, és paráznák fürödtek ott, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt.(HU)
1 Királyok 22:39 Akhábnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, az elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, a melyeket épített, vajjon nincsenek- é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?(HU)
1 Királyok 22:40 És elaluvék Akháb az õ atyáival; és uralkodék õ utána fia, Akházia.(HU)
1 Királyok 22:41 És Josafát, az Asa fia lett királylyá Júdában, Akhábnak, az Izráel királyának negyedik esztendejében.(HU)
1 Királyok 22:42 És Josafát harminczöt esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az õ anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya.(HU)
1 Királyok 22:43 És jára Asának, az õ atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, a mi az Úr szemei elõtt kedves.(HU)
1 Királyok 22:44 Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon.(HU)
1 Királyok 22:45 És békességben élt Josafát az Izráel királyával.(HU)
1 Királyok 22:46 Josafátnak egyéb dolgai pedig és az õ ereje, a melylyel cselekedett, és a melylyel hadakozott, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
1 Királyok 22:47 A férfi paráznákat is, a kik még megmaradtak volt az õ atyjának, Asának idejébõl, kiûzte az országból.(HU)
1 Királyok 22:48 Akkor nem volt király Edomban, hanem csak helyettes király.(HU)
1 Királyok 22:49 És Josafát Társis hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el; mert a hajók összetörtek Esiongáberben.(HU)
1 Királyok 22:50 Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon; de Josafát nem akará.(HU)
1 Királyok 22:51 És elaluvék Josafát az õ atyáival; és eltemetteték az õ atyáival az õ atyjának, Dávidnak városában; és az õ fia, Jórám, uralkodék helyette.(HU)
1 Királyok 22:52 Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izráelben két esztendeig.(HU)
1 Királyok 22:53 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei elõtt, járván az õ atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, a ki bûnbe ejté az Izráelt; [ (I Kings 22:54) És szolgála a Baálnak, és azt imádá és haragra indítá az Urat, Izráel Istenét, mint a hogy az õ atyja cselekedett. ](HU)
2 Királyok 1:1 És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltõl.(HU)
2 Királyok 1:2 És mikor Akházia kibukott az õ felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétõl, hogy meggyógyulok-é e betegségbõl?(HU)
2 Királyok 1:3 Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?(HU)
2 Királyok 1:4 Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.(HU)
2 Királyok 1:5 És mikor a követek visszajöttek õ hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza?(HU)
2 Királyok 1:6 És felelének néki: Egy férfiú jöve elõnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.(HU)
2 Királyok 1:7 És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, a ki elõtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek?(HU)
2 Királyok 1:8 És felelének néki: Egy szõr-[ruhás] ember, derekán bõr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.(HU)
2 Királyok 1:9 És hozzá külde egy ötven ember elõtt járó fõembert, az alatta való ötven emberrel. És mikor ez hozzá felment, ott ült fenn a hegy tetején, és monda néki: Isten embere, a király azt parancsolja: Jõjj le!(HU)
2 Királyok 1:10 Felelvén Illés, monda az ötven ember elõtt járó fõembernek: Ha én Isten embere vagyok, szálljon tûz alá az égbõl, és emészszen meg téged és az alattad való ötven embert. És tûz szálla alá az égbõl, és megemészté õt és az [õ] ötven emberét.(HU)
2 Királyok 1:11 És ismét külde õ hozzá [a király] más ötven ember elõtt való fõembert, mind az ötven férfival egybe, a ki szóla és monda néki: Isten embere, a király azt parancsolja, hogy hamar jõjj alá!(HU)
2 Királyok 1:12 És felele Illés, és monda nékik: Ha Isten embere vagyok, szálljon tûz az égbõl alá, és emészszen meg téged és a te ötven emberedet. És Istennek tüze szálla alá az égbõl, és megemészté õt és az õ ötven emberét.(HU)
2 Királyok 1:13 És újra elküldött egy harmadik ötven ember elõtt járó fõembert is, az õ ötven emberével együtt, és felmenvén ez az ötven ember elõtt járó fõember, elméne és térdre borult Illés elõtt, és könyörögvén néki, monda: Óh Isten embere, kérlek, legyen becsülete a te szemeid elõtt az én lelkemnek, és ezeknek a te szolgáidnak, ez ötven ember lelkének!(HU)
2 Királyok 1:14 Ímé tûz szállott le az égbõl és megemészté az ötven ember elõtt való elébbi két fõembert, az õ ötven emberével egybe: Most azért legyen becsülete az én lelkemnek a te szemeid elõtt!(HU)
2 Királyok 1:15 Ekkor szóla az Úr angyala Illésnek: Menj alá vele, ne félj semmit tõle. És õ felkelvén aláméne vele a királyhoz.(HU)
2 Királyok 1:16 És szóla néki: Ezt mondja az Úr: A miért követeket küldöttél tanácsot kérdeni Baálzebubhoz, Ekron istenéhez, mintha nem volna Izráelben Isten, a kinek a beszédébõl tanácsot kérdhetnél: azért fel nem kelsz ez ágyból, a melyben fekszel, hanem kétség nélkül meghalsz.(HU)
2 Királyok 1:17 És meghalt az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés, és uralkodék Jórám õ helyette, Jórámnak, a Josafát fiának, a Júdabeli királynak második esztendejében; mert [Akháziának] nem volt fia.(HU)
2 Királyok 1:18 Akháziának egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, vajjon nincsenek- é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 2:1 És lõn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.(HU)
2 Királyok 2:2 És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:(HU)
2 Királyok 2:3 Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tõled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.(HU)
2 Királyok 2:4 És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Õ azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:(HU)
2 Királyok 2:5 A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tõled? És õ monda: Én is tudom, hallgassatok.(HU)
2 Királyok 2:6 Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De õ felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.(HU)
2 Királyok 2:7 Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül [utánok] menvén, velök szemben messze megállának, mikor õk ketten a Jordán mellett megállottak.(HU)
2 Királyok 2:8 És fogá Illés az õ palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.(HU)
2 Királyok 2:9 És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tõlem, mit cselekedjem veled, mielõtt tõled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettõs mértéke én rajtam.(HU)
2 Királyok 2:10 És õ monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tõled elragadtatom, meglesz, a mit [kérsz:] ha pedig [meg] nem [látándasz,] nem lesz meg.(HU)
2 Királyok 2:11 És lõn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá õket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.(HU)
2 Királyok 2:12 Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: [Édes] atyám, [édes] atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá õt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,(HU)
2 Királyok 2:13 És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.(HU)
2 Királyok 2:14 És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és [azzal] megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor õ is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.(HU)
2 Királyok 2:15 És mikor látták õt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat õ elõtte a földig;(HU)
2 Királyok 2:16 És mondának néki: Ímé a te szolgáid között van ötven ember, erõs férfiak, küldd el õket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak lelke ragadta el õt, és letette õt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De õ monda: Ne küldjetek.(HU)
2 Királyok 2:17 De azok kényszerítették õt egész a megszégyenülésig, és monda: [Hát] küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találák meg õt.(HU)
2 Királyok 2:18 És mikor visszajöttek õ hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el?(HU)
2 Királyok 2:19 És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli.(HU)
2 Királyok 2:20 És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki.(HU)
2 Királyok 2:21 Õ pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés.(HU)
2 Királyok 2:22 És egészségesekké lõnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.(HU)
2 Királyok 2:23 Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik õt csúfolják vala, ezt mondván: Jõjj fel, kopasz, jõjj fel, kopasz!(HU)
2 Királyok 2:24 És hátratekintvén és meglátván õket, megátkozá õket az Úr nevében, és az erdõbõl két nõstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket.(HU)
2 Királyok 2:25 Onnét azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.(HU)
2 Királyok 3:1 Jórám pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában Josafátnak, a Júda királyának tizennyolczadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig.(HU)
2 Királyok 3:2 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei elõtt, de nem annyira, mint az õ atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, a melyet az õ atyja készíttetett volt.(HU)
2 Királyok 3:3 De mindazáltal követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneit, a ki vétekbe ejtette volt az Izráelt, és el nem távozék azoktól.(HU)
2 Királyok 3:4 És Mésának, a Moáb királyának nagyon sok juha volt, és az Izráel királyának adóban százezer bárány és százezer kos gyapját fizette.(HU)
2 Királyok 3:5 De mikor meghalt Akháb, a Moáb királya elszakadt az Izráel királyától.(HU)
2 Királyok 3:6 Kiméne azért Jórám király azon a napon Samariából, és megszámlálá az egész Izráelt;(HU)
2 Királyok 3:7 És elméne, és külde [követeket] Josafáthoz, Júda királyához, ezt izenvén néki: A Moáb királya elszakadt tõlem; eljösz-é velem a Moáb ellen a hadba? Felele: Felmegyek, úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovam, mint a te lovaid.(HU)
2 Királyok 3:8 És monda: Mely úton menjünk fel? Felele: Az Edom pusztájának útján.(HU)
2 Királyok 3:9 És elméne az Izráel királya és Júda királya és az Edom királya; és mikor hét napig bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velök volt barmoknak.(HU)
2 Királyok 3:10 Akkor monda az Izráel királya: Jaj, jaj; az Úr [azért] hívta egybe e három királyt, hogy a Moáb kezébe adja õket!(HU)
2 Királyok 3:11 És monda Josafát: Nincs itt az Úr prófétái közül egy sem, hogy általa tanácsot kérhetnénk az Úrtól? És felele egy az Izráel királyának szolgái közül, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, a ki Illésnek kezeire vizet tölt vala.(HU)
2 Királyok 3:12 És monda Josafát: Nála van az Úrnak beszéde. És alámenének hozzá az Izráel királya és Josafát és az Edom királya.(HU)
2 Királyok 3:13 És monda Elizeus az Izráel királyának: Mi közöm van hozzád? Menj a te atyádnak és anyádnak prófétáihoz! És monda néki az Izráel királya: Ne [utasíts el;] mert az Úr gyûjtötte össze ezt a három királyt, hogy a Moáb kezébe adja õket.(HU)
2 Királyok 3:14 És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki elõtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, [bizony] téged nem néznélek, és rád sem tekintenék;(HU)
2 Királyok 3:15 Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt elõtte az éneklõ, az Úrnak keze lõn õ rajta.(HU)
2 Királyok 3:16 És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat;(HU)
2 Királyok 3:17 Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esõt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok.(HU)
2 Királyok 3:18 Kevés pedig [még] ez az Úr szemei elõtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja.(HU)
2 Királyok 3:19 És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermõ fát kivagdaltok, és minden kútfõt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel.(HU)
2 Királyok 3:20 És lõn reggel, a mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek jõnek vala Edom útjáról, és megtelék a föld vízzel.(HU)
2 Királyok 3:21 Mikor pedig meghallotta az egész Moáb, hogy feljöttek a királyok õ ellenök harczolni, egybegyûlének mindnyájan, a kik fegyvert foghattak, és megállottak az õ [tartományuk] határán.(HU)
2 Királyok 3:22 És mikor felkeltek reggel, és a nap feljött a vizekre, úgy láták a Moábiták, mintha õ ellenökbe az a víz vereslenék, mint a vér.(HU)
2 Királyok 3:23 És mondának: Vér ez! Megvívtak a királyok egymással, és megölte egyik a másikát. Prédára most, Moáb!(HU)
2 Királyok 3:24 De mikor az Izráel táborához jutottak, felkeltek az Izráeliták, és megverték a Moábitákat, és azok megfutamodtak elõttök; betörtek hozzájok és leverték Moábot.(HU)
2 Királyok 3:25 És városaikat lerontották, és a jó szántóföldekre kiki követ hányt, és elborították azt [kövekkel,] és minden kútfõt behánytak, és minden jótermõ fát kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kõfalait hagyták fenn; de körülvevék azt is a parittyások, és lerontották.(HU)
2 Királyok 3:26 Látván pedig a Moáb királya, hogy legyõzettetik a viadalban, maga mellé vett hétszáz fegyverfogó férfiút, hogy keresztül törjenek az Edom királyához; de nem bírtak.(HU)
2 Királyok 3:27 Akkor vevé az õ elsõszülött fiát, a ki õ helyette uralkodandó volt, és égõáldozatul megáldozá a kõfalon. Mely dolog felett az Izráel népe igen felháborodék, és elmenének onnét, és megtérének az õ földjökbe.(HU)
2 Királyok 4:1 És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelezõ, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.(HU)
2 Királyok 4:2 Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.(HU)
2 Királyok 4:3 Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;(HU)
2 Királyok 4:4 És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts [az olajból] mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.(HU)
2 Királyok 4:5 És elment õ tõle, és bezárkózott az õ fiaival, azok hordták néki [az edényeket], õ maga pedig csak töltögetett.(HU)
2 Királyok 4:6 És mikor megtöltötte az edényeket, monda az õ fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.(HU)
2 Királyok 4:7 És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hitelezõdet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.(HU)
2 Királyok 4:8 És történt ebben az idõben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá õt, hogy [nála] egyék kenyeret. És lõn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.(HU)
2 Királyok 4:9 És monda [az asszony] a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;(HU)
2 Királyok 4:10 Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.(HU)
2 Királyok 4:11 És történt egy napon, hogy oda ment [Elizeus,] és megszállott a felházban, és megpihent ott.(HU)
2 Királyok 4:12 És monda Géházinak, az õ szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Elõhívá azért azt, és eleibe álla.(HU)
2 Királyok 4:13 Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, [mit kivánsz], hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király elõtt, vagy a sereg fõvezére elõtt? És monda az: Én az én nemzetségem között [békességgel] lakom.(HU)
2 Királyok 4:14 Monda [Elizeus:] Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.(HU)
2 Királyok 4:15 És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.(HU)
2 Királyok 4:16 És monda [Elizeus:] Esztendõ ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!(HU)
2 Királyok 4:17 És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az idõben, a melyet megmondott volt Elizeus.(HU)
2 Királyok 4:18 De mikor megnõtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az õ atyjához, az aratókhoz,(HU)
2 Királyok 4:19 És monda az õ atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda [az õ atyja] a szolgának: Vidd el õt az anyjához.(HU)
2 Királyok 4:20 Ki mikor felvette õt, vivé az õ anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt.(HU)
2 Királyok 4:21 És felméne az [asszony], és az Isten emberének ágyára tevé õt, és az [ajtót] bezárván kijöve [onnét.](HU)
2 Királyok 4:22 És elõhívatá az õ férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök.(HU)
2 Királyok 4:23 És az monda: Miért mégy õ hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám!(HU)
2 Királyok 4:24 És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked.(HU)
2 Királyok 4:25 És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátá õt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az õ szolgájának: Ímé a Súnemita ez!(HU)
2 Királyok 4:26 Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tõle, ha békességben van-é mind õ, mind az õ férje, mind az õ gyermeke? Monda az: Békességben!(HU)
2 Királyok 4:27 Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az õ lábait; de Géházi oda ment, hogy elûzze õt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az õ szíve, és az Úr eltitkolta tõlem, és nem jelentette meg nékem.(HU)
2 Királyok 4:28 És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?(HU)
2 Királyok 4:29 És monda [Elizeus] Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára.(HU)
2 Királyok 4:30 De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé õt.(HU)
2 Királyok 4:31 Géházi pedig már elõttök elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá [a gyermek.] Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.(HU)
2 Királyok 4:32 És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az õ ágyán.(HU)
2 Királyok 4:33 És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.(HU)
2 Királyok 4:34 És az [ágyra] felhágván, a gyermekre feküdt, és az õ száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.(HU)
2 Királyok 4:35 Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.(HU)
2 Királyok 4:36 Õ pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.(HU)
2 Királyok 4:37 Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az õ fiát fogván, kiméne.(HU)
2 Királyok 4:38 Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai õ vele laknak vala. És monda az õ szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és fõzz valami fõzeléket a próféták fiainak.(HU)
2 Királyok 4:39 Kiméne azért egy a mezõre, hogy paréjt szedjen. És [holmi] vad indákra találván, tele szedé az õ ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba fõzeléknek; de nem tudta, hogy mi az?(HU)
2 Királyok 4:40 Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és õk enni kezdének a fõzelékbõl, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.(HU)
2 Királyok 4:41 Õ pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt [már] semmi rossz a fazékban.(HU)
2 Királyok 4:42 Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének elsõ zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az õ ruhájában; de õ monda: Add a népnek, hadd egyenek.(HU)
2 Királyok 4:43 Felele az õ szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Õ pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is.(HU)
2 Királyok 4:44 És õ eleikbe adá, és evének, és még maradt is belõle, az Úrnak beszéde szerint.(HU)
2 Királyok 5:1 És Naámán, a siriai király seregének fõvezére, az õ ura elõtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Siriát; és az a férfi vitéz hõs, [de] bélpoklos volt.(HU)
2 Királyok 5:2 [Egyszer] portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált.(HU)
2 Királyok 5:3 És monda ez az õ asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában [van,] kétség nélkül meggyógyítaná õt az õ bélpoklosságából.(HU)
2 Királyok 5:4 És [Naámán] beméne, és elbeszélé az õ urának, mondván: Így s így szólott az Izráel országából való leány!(HU)
2 Királyok 5:5 Akkor monda Siria királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel királyának. Elméne azért és võn magával tíz tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltözõ ruhát.(HU)
2 Királyok 5:6 És elvivé a levelet az Izráel királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, ímé az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy õt gyógyítsd meg bélpoklosságából.(HU)
2 Királyok 5:7 De a mikor elolvasta az Izráel királya a levelet, megszaggatá az õ ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez én hozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az õ bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem.(HU)
2 Királyok 5:8 Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jõjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben.(HU)
2 Királyok 5:9 És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja elõtt.(HU)
2 Királyok 5:10 És külde Elizeus követet õ hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz.(HU)
2 Királyok 5:11 Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Íme én azt gondoltam, hogy kijõ hozzám, és elõállván, segítségül hívja az Úrnak, az õ Istenének nevét, és kezével megilleti a [beteg] helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.(HU)
2 Királyok 5:12 Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment.(HU)
2 Királyok 5:13 De hozzá menének az õ szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor [csak] azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?(HU)
2 Királyok 5:14 Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az õ teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.(HU)
2 Királyok 5:15 Azután visszatért egész kiséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla elõtte, és monda: Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, [ez] ajándékot a te szolgádtól.(HU)
2 Királyok 5:16 Õ pedig monda: Él az Úr, a ki elõtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig õt, hogy elvegye; de õ nem akará.(HU)
2 Királyok 5:17 És monda Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földbõl annyit, a mennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égõáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.(HU)
2 Királyok 5:18 Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és õ az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában: azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban.(HU)
2 Királyok 5:19 És monda néki [Elizeus:] Eredj el békességgel. És mikor elment õ tõle úgy egy mértföldnyire,(HU)
2 Királyok 5:20 Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt gondolta: Ímé az én uram megkimélé ezt a Siriabeli Naámánt, és nem akará tõle elvenni, a mit hozott volt; él az Úr, hogy utána futok, és valamit kérek tõle.(HU)
2 Királyok 5:21 És utána futott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán õt, hogy utána fut, leugrott a szekérbõl és eleibe méne és monda: Rendben van minden?(HU)
2 Királyok 5:22 És monda: Rendben. Az én uram küldött engem, ezt mondván: Ímé most csak ez órában jött hozzám két ifjú az Efraim hegyérõl a próféták fiai közül: adj kérlek azoknak egy tálentom ezüstöt és két öltözõ ruhát.(HU)
2 Királyok 5:23 És monda Naámán: Kérlek végy két tálentomot. És kényszeríté õt és egybeköte két tálentom ezüstöt két zsákba, és két öltözõ ruhát, és azokat két szolgájának adá, a kik elõtte vitték azokat.(HU)
2 Királyok 5:24 De mikor a dombhoz ért, elvette tõlök azokat, és elrejté egy házban, és elbocsátá a férfiakat, és elmenének.(HU)
2 Királyok 5:25 Õ pedig bemenvén, megálla az õ ura elõtt, és monda néki Elizeus: Honnét, Géházi? Felele: Nem ment a te szolgád sehová.(HU)
2 Királyok 5:26 Õ pedig monda néki: Nem ment-é el az én szívem [veled,] mikor az a férfiú leszállott szekerébõl elõdbe? Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szõlõket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálóleányokat?!(HU)
2 Királyok 5:27 Azért rád és a te magodra ragad a Naámán bélpoklossága mindörökké. És kiment õ elõle megpoklosodva, mint a hó.(HU)
2 Királyok 6:1 És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;(HU)
2 Királyok 6:2 Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!(HU)
2 Királyok 6:3 És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jõjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.(HU)
2 Királyok 6:4 És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.(HU)
2 Királyok 6:5 És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, [édes] uram! pedig ezt is kölcsön kértem!(HU)
2 Királyok 6:6 És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a [víz színére.](HU)
2 Királyok 6:7 És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.(HU)
2 Királyok 6:8 Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az õ szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom.(HU)
2 Királyok 6:9 És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni.(HU)
2 Királyok 6:10 És elkülde az Izráel királya arra a helyre, a melyrõl néki az Isten embere szólott, és õt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer.(HU)
2 Királyok 6:11 És felháborodott ezen a siriai király szíve, és összegyûjtvén az õ szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?!(HU)
2 Királyok 6:12 Akkor monda egy az õ szolgái közül: Nem úgy, uram király, hanem Elizeus próféta, a ki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, a melyeket te a te titkos házadban beszélsz.(HU)
2 Királyok 6:13 És monda: Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam õt. És megjelenték néki, mondván: Ímé Dótánban van.(HU)
2 Királyok 6:14 Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, a kik elmenének éjjel, és körülvevék a várost.(HU)
2 Királyok 6:15 Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az õ szolgája: Jaj, jaj, [édes] uram! mit cselekedjünk?(HU)
2 Királyok 6:16 Felele õ: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik õ velök.(HU)
2 Királyok 6:17 És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az õ szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.(HU)
2 Királyok 6:18 És mikor [azok] hozzá lementek, könyörgött Elizeus az Úrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré õket vaksággal az Elizeus kivánsága szerint.(HU)
2 Királyok 6:19 És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város; jertek el én utánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, a kit kerestek. És elvezeté õket Samariába.(HU)
2 Királyok 6:20 És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: Óh Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak. És megnyitá az Úr az õ szemeiket és látának, és ímé Samaria közepében voltak.(HU)
2 Királyok 6:21 Az Izráel királya pedig mikor látta õket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-é õket, atyám?(HU)
2 Királyok 6:22 És monda: Ne vágasd. Le szoktad-é vágatni azokat, a kiket karddal vagy kézívvel fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az õ urokhoz.(HU)
2 Királyok 6:23 És nagy lakomát szerzett nékik; és miután ettek és ittak, elbocsátá õket. Õk pedig elmenének az õ urokhoz; és ettõl fogva többé nem jöttek a siriai portyázó csapatok az Izráel földjére.(HU)
2 Királyok 6:24 És lõn ezek után, hogy Benhadád, Siria királya összegyûjté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát.(HU)
2 Királyok 6:25 És igen nagy inség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolczvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett.(HU)
2 Királyok 6:26 És mikor az Izráel királya a kõfalon széjjeljára, egy asszony kiálta õ hozzá, mondván: Légy segítséggel, uram király!(HU)
2 Királyok 6:27 A [király] monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérûrõl vagy a sajtóról?(HU)
2 Királyok 6:28 És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg õt ma, az én fiamat pedig holnap eszszük meg.(HU)
2 Királyok 6:29 És megfõztük az én fiamat, és megettük õt. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, õ elrejté az õ fiát.(HU)
2 Királyok 6:30 Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az õ ruháit, a mint a kõfalon járt, és meglátta a nép, hogy ímé alól zsákruha van az õ testén.(HU)
2 Királyok 6:31 És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad!(HU)
2 Királyok 6:32 Elizeus pedig ott ült az õ házában, és együtt ültek vele a vének. És elküldött [a király] egy férfiat maga elõtt. Mielõtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda [Elizeus] a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ide ér a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok meg õt az ajtóban: Ímé az õ ura lábainak dobogása követi õt.(HU)
2 Királyok 6:33 És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá [és nyomában a király], és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?(HU)
2 Királyok 7:1 És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.(HU)
2 Királyok 7:2 És felelvén egy fõember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda [Elizeus:] Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belõle.(HU)
2 Királyok 7:3 A kapu elõtt pedig volt négy bélpoklos férfi, a kik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk [éhen]?(HU)
2 Királyok 7:4 Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.(HU)
2 Királyok 7:5 És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki.(HU)
2 Királyok 7:6 Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jõjjenek.(HU)
2 Királyok 7:7 És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, a mint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.(HU)
2 Királyok 7:8 Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és [abból] [is] hozának és elmenvén, elrejték.(HU)
2 Királyok 7:9 És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának.(HU)
2 Királyok 7:10 És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nékik, mondván: Odamentünk volt a Siriabeliek táborába, és ímé már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, a mint voltak.(HU)
2 Királyok 7:11 Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában.(HU)
2 Királyok 7:12 És felkele éjszaka a király, és monda az õ szolgáinak: Megmondom néktek, mit csinálnak velünk a Siriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és [csak] azért mentek ki a táborból, hogy elrejtõzzenek a mezõn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk õket elevenen, és bemegyünk a városba.(HU)
2 Királyok 7:13 Akkor felele egy az õ szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, a melyek a városban megmaradtak, ötöt, - ímé épen olyanok ezek, mint Izráelnek egész sokasága, a mely megmaradt; ímé épen olyanok ezek, mint Izráel egész sokasága, a mely elpusztult, - és küldjük ki, hadd lássuk meg.(HU)
2 Királyok 7:14 És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a siriaiak táborába, mondván: Menjetek el és nézzétek meg.(HU)
2 Királyok 7:15 És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, ímé az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, a melyeket a siriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak:(HU)
2 Királyok 7:16 Kiment a nép, és kirabolta a Siriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.(HU)
2 Királyok 7:17 A király pedig azt a fõembert, a kinek kezére [szokott ]támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá õt a kapuban, és meghala, a mint az Isten embere megmondotta, a ki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.(HU)
2 Királyok 7:18 Úgy történt, a mint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.(HU)
2 Királyok 7:19 És ezt felelte volt a fõember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? és õ azt mondotta rá: Ímé te szemeiddel meg fogod látni; de nem eszel belõle.(HU)
2 Királyok 7:20 És teljesen így történt vele, mert eltapodá õt a nép a kapuban és meghalt.(HU)
2 Királyok 8:1 És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, a kinek a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elõ, és el is jött a földre hét esztendeig.(HU)
2 Királyok 8:2 És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment õ és az õ háznépe, és lakék a Filiszteusok földében hét esztendeig.(HU)
2 Királyok 8:3 Mikor pedig elmult a hét esztendõ, visszatért az asszony a Filiszteusok földébõl, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az õ házáért és szántóföldeiért.(HU)
2 Királyok 8:4 A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett.(HU)
2 Királyok 8:5 És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, a kinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az õ házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az õ fia, a kit feltámasztott Elizeus.(HU)
2 Királyok 8:6 És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé néki; és ada a király õ mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza néki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az idõtõl fogva, a mióta elhagyta a földet egész mostanig.(HU)
2 Királyok 8:7 És Elizeus elment Damaskusba, Benhadád pedig, Siria királya beteg volt, és hírül adák néki, mondván: Az Isten embere ide jött.(HU)
2 Királyok 8:8 És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól õ általa, mondván: Meggyógyulok-é ebbõl a betegségbõl?(HU)
2 Királyok 8:9 És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét; és elment, és megállott elõtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Siria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajjon meggyógyulok-é ebbõl a betegségbõl?(HU)
2 Királyok 8:10 Felele néki Elizeus: Menj el, mondd meg néki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nékem az Úr, hogy halált hal.(HU)
2 Királyok 8:11 És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere.(HU)
2 Királyok 8:12 És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, a melyet az Izráel fiaira hozol; az õ erõs városait megégeted, az õ ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod.(HU)
2 Királyok 8:13 És monda Hazáel: Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette nékem az Úr, hogy te leszel Siria királya.(HU)
2 Királyok 8:14 És elméne Elizeustól, és beméne az õ urához, és az monda néki: Mit mondott Elizeus? és monda: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.(HU)
2 Királyok 8:15 Másnap azonban elõvett egy takarót és bemártván azt vízbe, ráteríté az õ arczára, és meghalt: és uralkodék Hazáel õ helyette.(HU)
2 Királyok 8:16 És Jórámnak, az Akháb fiának, az Izráel királyának ötödik esztendejében, mikor még Josafát vala Júda királya, uralkodni kezdett Jórám, a Josafát fia, Júda királya.(HU)
2 Királyok 8:17 Harminczkét esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolcz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.(HU)
2 Királyok 8:18 És járt az Izráel királyainak útján, a miképen cselekedtek volt az Akháb házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt.(HU)
2 Királyok 8:19 De az Úr még sem akarta elveszteni Júdát Dávidért, az õ szolgájáért; a mint megigérte volt néki, hogy szövétneket ad néki és az õ fiainak mindörökké.(HU)
2 Királyok 8:20 Az õ idejében szakadt el Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának.(HU)
2 Királyok 8:21 És átment Jórám Seirbe és minden harczi szekere õ vele, s mikor éjjel felkelt és megtámadta az Edomitákat, a kik körülzárták õt, és a szekerek fejedelmeit, megfutott a nép, kiki az õ hajlékába.(HU)
2 Királyok 8:22 És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az idõben szakadt el Libna is.(HU)
2 Királyok 8:23 Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 8:24 És elaluvék Jórám az õ atyáival, és eltemetteték az õ atyáival a Dávid városában, és uralkodék Akházia, az õ fia, õ helyette.(HU)
2 Királyok 8:25 Jórámnak az Akháb, az Izráel királya fiának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a Júdabeli királynak fia.(HU)
2 Királyok 8:26 Huszonkét esztendõs volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Athália volt, Omrinak, az Izráel királyának leánya.(HU)
2 Királyok 8:27 És járt az Akháb házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, mint az Akháb háza; mert az Akháb házának veje vala.(HU)
2 Királyok 8:28 És hadba ment Jórámmal, az Akháb fiával, Siria királya, Hazáel ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek megverték Jórámot.(HU)
2 Királyok 8:29 Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekbõl, a melyeket rajta a Siriabeliek Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. Akházia pedig, a Jórám fia, Júda királya aláméne, hogy meglátogassa Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, a hol az betegen feküdt.(HU)
2 Királyok 9:1 Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közül, és monda néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajat, és menj el Rámóth Gileádba.(HU)
2 Királyok 9:2 És menj be oda, és nézd meg, hol van Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia. Mikor pedig oda érsz, költsd fel õt az õ atyjafiai közül, és vidd be a belsõ kamarába,(HU)
2 Királyok 9:3 És vedd elõ e korsócska olajat, és töltsd az õ fejére, ezt mondván: Azt mondja az Úr: Téged kentelek királylyá Izráelen! És az ajtót kinyitván, fuss el, és semmit ott ne idõzz.(HU)
2 Királyok 9:4 És elment az ifjú, a próféta tanítványa, Rámóth Gileádba.(HU)
2 Királyok 9:5 És mikor bement, ímé a seregek fejedelmei ott ültek együtt, és õ monda: Beszédem volna veled, fejedelem! És monda Jéhu: Kivel [volna beszéded] ennyiõnk közül? És monda: Te veled, fejedelem!(HU)
2 Királyok 9:6 Felkele azért, és bement a házba, és fejére tölté az olajat, és monda néki: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Királylyá kentelek téged az Úrnak népén, az Izráelen,(HU)
2 Királyok 9:7 Hogy elveszítsed Akhábnak, a te uradnak háznépét; mert bosszút állok az én szolgáimnak, a prófétáknak véréért, és mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen.(HU)
2 Királyok 9:8 És kivész egészen az Akháb háza, és kigyomlálom mind az Akhábhoz tartozókat, még az ebet is, mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben;(HU)
2 Királyok 9:9 És olyanná teszem az Akháb házát, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahija fiának házát.(HU)
2 Királyok 9:10 Jézabelt pedig az ebek eszik meg Jezréel mezején, és nem lesz, a ki eltemesse õt. És kinyitván az ajtót, elfutott.(HU)
2 Királyok 9:11 És mikor Jéhu kiment az õ urának szolgáihoz, mondának néki: Békességes-é a dolog? Miért jött e bolond hozzád? És felele nékik: Hiszen ismeritek ez embert és az õ beszédét!(HU)
2 Királyok 9:12 És mondának: Hazugság! Mondd meg [az igazat.] És monda: Így s így szóla nékem, mondván: Azt mondja az Úr: Királylyá kentelek téged Izráelen.(HU)
2 Királyok 9:13 Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az õ ruháját, és alája terítették a grádics felsõ részére és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik!(HU)
2 Királyok 9:14 Így ütött pártot Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia, Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott volt Rámóth Gileád alatt az egész Izráellel, Hazáel, Siria királya ellen.(HU)
2 Királyok 9:15 De visszatért volt Jórám király, hogy magát Jezréelben gyógyíttassa a sebekbõl, a melyeket a Siriabeliek ütöttek rajta, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. És monda Jéhu: Ha néktek [is úgy] tetszik, ne engedjetek senkit kimenni a városból, a ki elmenjen és hírül vigye ezt Jezréelbe.(HU)
2 Királyok 9:16 És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, a hol Jórám feküdt, és a hova Akházia is, a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot.(HU)
2 Királyok 9:17 Mikor pedig az õrálló, a ki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jõ, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válaszsz egy lovast és küldj eléjök, és mondja ezt: Békességes-é a dolog?(HU)
2 Királyok 9:18 És oda lovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé. Megjelenté pedig ezt az õrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan a követ; de nem tért vissza.(HU)
2 Királyok 9:19 Akkor elküldött egy másik lovast, a ki hozzájok ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé.(HU)
2 Királyok 9:20 Hírül adá [ezt] [is] az õrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan; de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása; mert mint egy õrült, úgy hajt.(HU)
2 Királyok 9:21 Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az õ szekerét, kiméne Jórám, az Izráel királya, és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén, Jéhu eleibe, és a Jezréelbeli Nábót mezején találkoztak vele.(HU)
2 Királyok 9:22 És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele õ: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!(HU)
2 Királyok 9:23 Akkor megfordítá Jórám az õ kezét és futni kezde, és monda Akháziának: Árulás ez, Akházia?(HU)
2 Királyok 9:24 Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapoczkák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben.(HU)
2 Királyok 9:25 És monda Bidkárnak, az õ hadnagyának: Fogd meg és vesd a Jezréelbeli Nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az õ atyja, Akháb után lovagoltunk, és az Úr õ felõle ezt a fenyegetést mondotta:(HU)
2 Királyok 9:26 Bizonyára [megkeresem] a Nábót vérét és az õ fiainak vérét, a melyet tegnap láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek néked ezen a szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad õt, és vesd a szántóföldre, az Úr beszéde szerint.(HU)
2 Királyok 9:27 Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján; de Jéhu utána menvén, monda: Ezt is vágjátok le a szekérben [és megsebesíték õt] a Gúr hágójánál, a mely Jibleám mellett van; és õ Megiddóba menekülvén, ott meghalt.(HU)
2 Királyok 9:28 És az õ szolgái elvitték õt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az õ sirboltjába az õ atyáival a Dávid városában.(HU)
2 Királyok 9:29 Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében.(HU)
2 Királyok 9:30 És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon.(HU)
2 Királyok 9:31 És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa?(HU)
2 Királyok 9:32 Õ pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két [vagy] három fõember.(HU)
2 Királyok 9:33 És monda azoknak: Vessétek alá õt. És aláveték, és az õ vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá õt.(HU)
2 Királyok 9:34 Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen [mégis] [csak] király leánya.(HU)
2 Királyok 9:35 De mikor kimentek, hogy eltemetnék õt, már semmit sem találtak belõle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.(HU)
2 Királyok 9:36 És visszamenvén, megmondák néki, és õ monda: Ez az Úr beszéde, a melyet szólott az õ szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén,(HU)
2 Királyok 9:37 És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezõn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!(HU)
2 Királyok 10:1 Akhábnak pedig hetven fia volt Samariában. És levelet írt Jéhu, és elküldé azt Samariába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez, és az Akháb [fiainak] tútoraihoz, ilyen parancsolattal:(HU)
2 Királyok 10:2 Mihelyt e levél hozzátok jut, a kiknél vannak a ti uratok fiai a szekerekkel, lovakkal, az erõs városokkal és fegyverekkel együtt,(HU)
2 Királyok 10:3 Nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb a ti uratok fiai közül, azt ültessétek az õ atyjának királyi székébe, és harczoljatok a ti uratok házáért.(HU)
2 Királyok 10:4 És megrettenének felette igen, és mondának: Ímé már két király nem maradhatott meg õ elõtte, mimódon maradhatnánk hát mi meg?(HU)
2 Királyok 10:5 És elküldének mind a [király] házának, mind a városnak fejedelmei, és a vének és a tútorok Jéhuhoz, mondván: A te szolgáid vagyunk mi, valamit parancsolsz nékünk, azt cselekeszszük; mi senkit királylyá nem teszünk, a mi néked tetszik, azt cselekedjed!(HU)
2 Királyok 10:6 És írt nékik levelet másodszor is, mondván: Ha velem tartotok és az én beszédemre hallgattok, vegyétek fejöket a férfiaknak, a ti uratok fiainak, és jõjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. És a király fiai: hetven férfiú, és a város nagyjaival tartottak, a kik nevelték õket.(HU)
2 Királyok 10:7 És mikor a levél hozzájok jutott, vevék a király fiait, és megölték a hetven férfiút, és fejeiket kosarakba rakták, és õ hozzá küldték Jezréelbe.(HU)
2 Királyok 10:8 És mikor odaérkezett a követ, és bejelenté néki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit, monda: Rakjátok két rakásba azokat a kapu elõtt reggelig.(HU)
2 Királyok 10:9 És mikor reggel kiment, megállott, és monda az egész népnek: Ti igazak vagytok. Ímé az én uram ellen én ütöttem pártot és én öltem meg õt; de ki ölte meg mind ezeket?(HU)
2 Királyok 10:10 Azért vegyétek eszetekbe ebbõl, hogy az Úrnak beszédébõl egyetlen egy sem esik a földre, a mit az Úr az Akháb háza ellen szólott, és az Úr véghezvitte, a mit az õ szolgája, Illés által mondott.(HU)
2 Királyok 10:11 Azután levágá Jéhu mindazokat, a kik megmaradtak volt az Akháb házából Jezréelben, és minden fõemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is.(HU)
2 Királyok 10:12 És felkelvén, elindult és elment Samariába. De útközben volt a pásztorok juhnyíró háza.(HU)
2 Királyok 10:13 És itt Akháziának, a Júda királyának atyjafiaira talált Jéhu, és monda: Kik vagytok? És felelének azok: Akházia atyjafiai vagyunk, és alájöttünk, hogy köszöntsük a király gyermekeit és a királyné fiait.(HU)
2 Királyok 10:14 Õ pedig monda: Fogjátok meg õket elevenen. És megfogták õket elevenen, és megölték õket a juhnyíróház kútja mellett, negyvenkét férfiút; és egyetlen egyet sem hagyott meg közülük.(HU)
2 Királyok 10:15 És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, a ki elébe jött, és köszönté õt, és monda néki: Vajjon olyan igaz-é a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan. Ha így van, nyújts kezet. És õ kezet nyújta, és felülteté õt maga mellé a szekérbe.(HU)
2 Királyok 10:16 És monda: Jer velem és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért. És [vele együtt] vitték õt az õ szekerén.(HU)
2 Királyok 10:17 És megérkezett Samariába, és levágta mindazokat, a kik az Akháb [nemzetségébõl] megmaradtak volt Samariában, míg ki nem veszté azt az Úr beszéde szerint, a melyet szólott Illésnek.(HU)
2 Királyok 10:18 És Jéhu összegyûjté az egész népet, és monda néki: Akháb kevéssé szolgálta Baált; Jéhu sokkal jobban akarja szolgálni.(HU)
2 Királyok 10:19 Most azért hívjátok hozzám a Baál minden prófétáit, minden papját és minden szolgáját; senki el ne maradjon; mert nagy áldozatot akarok tenni a Baálnak; valaki elmarad, meg kell halni annak. Jéhu pedig ezt álnokságból cselekedte, hogy elveszítse a Baál tisztelõit.(HU)
2 Királyok 10:20 És monda Jéhu: Szenteljetek ünnepet Baálnak. És kikiálták.(HU)
2 Királyok 10:21 És szétküldött Jéhu egész Izráelbe, és eljövének mind a Baál tisztelõi, és senki el nem maradt a ki el nem jött volna, és bemenének a Baál templomába, és megtelék a Baál temploma minden zugában.(HU)
2 Királyok 10:22 Akkor monda a ruhatárnoknak: Hozz ruhákat ki a Baál minden tisztelõinek. És hozott nékik ruhákat.(HU)
2 Királyok 10:23 És bement Jéhu és Jonadáb, a Rekháb fia a Baál templomába, és monda a Baál tisztelõinek: Tudakozzátok meg és lássátok meg, hogy valamiképen ne legyen itt veletek az Úr szolgái közül valaki, hanem csak a Baál tisztelõi.(HU)
2 Királyok 10:24 És mikor bementek, hogy ajándékokkal és égõáldozatokkal áldozzanak, Jéhu oda állított kivül nyolczvan embert, a kiknek azt mondta: A ki egyet elszalaszt azok közül, a kiket én kezetekbe adok, annak meg kell érette halni.(HU)
2 Királyok 10:25 Mikor pedig elvégezték az égõáldozatot, monda Jéhu a vitézeknek és hadnagyoknak: Menjetek be, vágjátok le õket, csak egy is közülök meg ne meneküljön! És levágták õket fegyver élével, és elhányták [az õ holttestöket] a vitézek és a hadnagyok. Azután elmentek a Baál templomának városába,(HU)
2 Királyok 10:26 És kihordván a Baál templomának bálványait, megégeték azokat.(HU)
2 Királyok 10:27 És lerontották a Baál képét is templomostól együtt, és azt árnyékszékké tették mind e mai napig.(HU)
2 Királyok 10:28 Így veszté ki Jéhu a Baált Izráelbõl.(HU)
2 Királyok 10:29 De Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneitõl, a ki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany borjúktól, melyek Béthelben és Dánban valának.(HU)
2 Királyok 10:30 És monda az Úr Jéhunak: A miért szorgalmatosan megcselekedted azt, a mi nékem tetszett, és az én szívem kívánsága szerint cselekedtél az Akháb házával: azért a te fiaid negyedízig ülnek az Izráel királyi székiben.(HU)
2 Királyok 10:31 De Jéhu még sem igyekezett azon, hogy az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon teljes szívébõl, [mert] nem szakadt el a Jeroboám bûneitõl, a ki bûnbe ejtette az Izráelt.(HU)
2 Királyok 10:32 Abban az idõben kezdett az Úr pusztítani Izráelben, és megveré õket Hazáel, Izráel minden határában.(HU)
2 Királyok 10:33 A Jordántól egész napkeletig, a Gileádbelieknek, a Gád nemzetségének, a Rúben nemzetségének, Manasse nemzetségének egész földjét. Aroertõl fogva; mely az Arnon patak mellett van, mind Gileádot, mind Básánt.(HU)
2 Királyok 10:34 Jéhunak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, és minden erõssége, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 10:35 És elaluvék Jéhu az õ atyáival, és eltemeték õt Samariában. És uralkodék Joákház, az õ fia, helyette.(HU)
2 Királyok 10:36 A napok pedig, a melyekben uralkodott Jéhu Izráelen Samariában, huszonnyolcz esztendõ.(HU)
2 Királyok 11:1 És Athália, Akházia anyja, mikor látta, hogy fia meghalt, felkelt és az egész királyi magot megölette.(HU)
2 Királyok 11:2 De Jóseba, Jórám király leánya, Akházia huga, fogá Joást, Akházia fiát, és ellopván õt a király fiai közül, a kik megölettettek vala, [elrejté] az õ dajkájával együtt az ágyasházban; és elrejték õt Athália elõl úgy, hogy ez nem öletteték meg.(HU)
2 Királyok 11:3 És elrejtve vala [Joás] õ vele együtt az Úr házában hat esztendeig, és Athália uralkodott az országban.(HU)
2 Királyok 11:4 A hetedik esztendõben azonban elküldött Jójada, és magához hivatta a Káriánusok és a testõrök csapatainak vezéreit, és bevitte õket magával az Úr házába, és szövetséget kötött velök, és megesküdteté õket az Úr házában, és megmutatta nékik a király fiát.(HU)
2 Királyok 11:5 És megparancsolta nékik, mondván: Ezt kell cselekednetek: közületek a harmadrész, a kik szombaton jõnek [õrségre,] tartsa a király házának õrizetét;(HU)
2 Királyok 11:6 A harmadrésze legyen a Súr kapuban, és a harmadrésze a testõrök háta mögött való kapuban, és nagy szorgalmatossággal õrizzétek e házat, hogy senki reánk ne üthessen.(HU)
2 Királyok 11:7 Az a két rész pedig közületek, az egész, a mely szombaton az [õrszolgálatból] kilép, vigyázzon az Úr házának megõrzésére a királyhoz [vezetõ részen.](HU)
2 Királyok 11:8 És vegyétek körül a királyt, mindenki kezében fegyverével, és a ki a sorokba benyomul, ölettessék meg, és a király körül legyetek kijövetelekor és bemenetelekor.(HU)
2 Királyok 11:9 És a csapatok vezérei úgy cselekedtek, a mint meghagyta volt nékik Jójada pap; és mindenik maga mellé vette az õ embereit, azokat, a kik bementek szombaton az [õrségre,] azokkal együtt, a kiket felváltottak szombaton, és Jójada paphoz mentek.(HU)
2 Királyok 11:10 És a pap a csapatok vezéreinek azokat a kopjákat és paizsokat adta oda, a melyek Dávid királyéi voltak és az Úr házában voltak.(HU)
2 Királyok 11:11 És a testõrök ott állottak a király körül, mindenik fegyverrel kezében, a ház jobb szárnyától a bal szárnyáig, az oltár és a szenthely felé.(HU)
2 Királyok 11:12 És kivezeté [Jójada] a király fiát, és fejébe tevé a koronát, és [kezébe] [adá] a bizonyságtételt, és királylyá tevék õt és felkenék; és kezeikkel tapsolván, kiáltának: Éljen a király!(HU)
2 Királyok 11:13 Mikor pedig Athália meghallotta a testõröknek és a községnek kiáltását, bement a néphez az Úr házába.(HU)
2 Királyok 11:14 És mikor szétnézett, ímé a király ott állott az emelvényen, a mint szokás, és a király elõtt állottak a fejedelmek és a trombitások, és az egész föld népe ujjongott, és trombitáltak. Akkor megszaggatá Athália az õ ruháit, és kiáltván, monda: Összeesküvés! Összeesküvés!(HU)
2 Királyok 11:15 De parancsola Jójada pap a csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak, és monda nékik: Vezessétek ki õt a sorok között, és ha valaki õt követné, öljétek meg fegyverrel. Mert azt mondta a pap: Ne ölettessék meg az Úr házában.(HU)
2 Királyok 11:16 És útat nyitottak néki, és õ arra az útra ment, a merre a lovakat vezetik be a király házába, és ott megölték.(HU)
2 Királyok 11:17 És kötést tõn Jójada az Úr, a király és a nép között, hogy õk az Úrnak népe lesznek; és [külön] a király és a nép között.(HU)
2 Királyok 11:18 És elment az egész föld népe a Baál templomába, és azt lerombolta, [és] oltárait és bálványait teljesen összetörte, és Matthánt, a Baál papját az oltárok elõtt ölték meg. És a pap gondviselõket rendele az Úr házában.(HU)
2 Királyok 11:19 És maga mellé vévén a csapatok vezéreit, a Káriánusokat és a testõröket és az egész föld népét, elvivék a királyt az Úrnak házából, és menének a testõrök kapujának útján a király házához. És [Joás ]üle [a király]ok székébe.(HU)
2 Királyok 11:20 És örvendezett mind az egész föld népe, és megnyugovék a város, miután megölték Atháliát fegyverrel a király háza mellett.(HU)
2 Királyok 11:21 Joás hét esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett.(HU)
2 Királyok 12:1 Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királylyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának pedig Sibja vala neve, a ki Beersebából való volt.(HU)
2 Királyok 12:2 És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei elõtt mindaddig, a míg Jójada pap oktatá õt;(HU)
2 Királyok 12:3 Azonban a magaslatok [oltárai] nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok [oltárain.](HU)
2 Királyok 12:4 És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, a mely Istennek szenteltetik és az Úr házába bevitetik, mind a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig, a melyet kiki szabad akaratja szerint az Úr házához bevisz.(HU)
2 Királyok 12:5 Vegyék magokhoz a papok, mindenik a maga ismerõsétõl, és építsék meg az [Úr] házának romlásait mindenütt, a hol romlást látnak rajta.(HU)
2 Királyok 12:6 De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az [Úr] házának romlásait,(HU)
2 Királyok 12:7 Elõhivatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az [Úr] házának romlásait? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerõseitektõl, hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt.(HU)
2 Királyok 12:8 És a papok beleegyeztek, hogy [többé] semmi pénzt nem vesznek el a néptõl, és nem javítják ki a ház romlásait.(HU)
2 Királyok 12:9 És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyhezteté azt az oltár mellé jobbfelõl, a mely felõl az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a [templom] küszöbinek õrizõi minden pénzt, a melyet az Úr házába hoznak.(HU)
2 Királyok 12:10 És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a fõpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, a mely az Úr házában találtatott.(HU)
2 Királyok 12:11 És a megmért pénzt a munka vezetõinek kezeibe adták, a kik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építõknek, a kik a házon dolgoztak,(HU)
2 Királyok 12:12 És a kõmíveseknek és a kõfaragóknak, fa és faragott kõ vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, a mi a ház javítására szükséges volt.(HU)
2 Királyok 12:13 De abból a pénzbõl, a melyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüst poharakat, sem késeket, sem medenczéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt.(HU)
2 Királyok 12:14 Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból.(HU)
2 Királyok 12:15 Számot sem vettek azoktól az emberektõl, a kiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el.(HU)
2 Királyok 12:16 De a vétekért és a bûnért való pénzt nem vitték az Úr házába; az a papoké lett.(HU)
2 Királyok 12:17 Ebben az idõben jött fel Hazáel, Siria királya, és megszállotta Gáthot, és be is vette azt; azután megfordult Hazáel, hogy Jeruzsálem ellen menjen.(HU)
2 Királyok 12:18 De Joás, Júda királya, vevé mind a megszentelt ajándékokat, a melyeket az õ atyái, Josafát, Jórám és Akházia, Júda királyai az [Úrnak] szenteltek volt, és a melyeket õ maga szentelt néki, és minden aranyat, a mely találtaték mind az Úr házának, mind pedig a király házának kincsei között, és elküldé Hazáelnek, Siria királyának, és az elment Jeruzsálem alól.(HU)
2 Királyok 12:19 Joásnak egyéb dolgai és minden cselekedetei pedig, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 12:20 Fellázadván pedig az õ szolgái, pártot ütének ellene, és megölték Joást Beth-Millóban, a merre Sillába megy az ember.(HU)
2 Királyok 12:21 Jozakhár, a Simeáth fia, és Jozadáb, a Sómer fia, az õ szolgái ölték meg õt, és meghalt és eltemették õt az õ atyáival, a Dávid városában. És Amásia, az õ fia lett a király õ helyette.(HU)
2 Királyok 13:1 Joásnak, az Akházia fiának, Júda királyának huszonharmadik esztendejében lett király Joákház, a Jéhu fia Izráelen Samariában tizenhét esztendeig.(HU)
2 Királyok 13:2 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneit, a ki bûnbe ejté az Izráelt, és nem szakadt el azoktól.(HU)
2 Királyok 13:3 És felgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és adá õket Hazáelnek, a Siria királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébe, [az õ életének] minden idejében.(HU)
2 Királyok 13:4 De könyörgött Joákház az Úrnak, és meghallgatá õt az Úr; mert megtekintette az Izráel nyomorúságát, hogy mikép nyomorgatja õket Siria királya.(HU)
2 Királyok 13:5 És az Isten szabadítót küldött Izráelnek, a ki megmentette õket a Siriabeliek hatalmától, hogy az Izráel fiai lakhassanak az õ sátoraikban, mint azelõtt.(HU)
2 Királyok 13:6 De még sem távoztak el a Jeroboám házának bûneitõl, a ki bûnbe ejté az Izráelt, hanem azokban jártak; sõt az Asera is helyén maradt Samariában;(HU)
2 Királyok 13:7 Pedig nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, tíz szekér és tízezer gyalogos; a többit mind megölte Siria királya, és olyanná tette, mint a cséplõ pora.(HU)
2 Királyok 13:8 Joákház egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az õ ereje, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 13:9 És elaluvék Joákház az õ atyáival, és eltemették õt Samariában; és az õ fia, Joás, uralkodék õ helyette.(HU)
2 Királyok 13:10 Joásnak, a Júda királyának harminczhetedik esztendejében lett a király Joás, a Joákház fia, Izráelen Samariában, tizenhat esztendeig.(HU)
2 Királyok 13:11 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, és nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bûnétõl, a ki az Izráelt bûnbe ejté, hanem azokban járt.(HU)
2 Királyok 13:12 Joásnak egyéb dolgai pedig és valamit cselekedett és az õ erõssége, a melylyel Amásia, a Júda királya ellen harczolt, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 13:13 És elaluvék Joás az õ atyáival, és Jeroboám ült az õ királyi székibe; és eltemetteték Joás Samariában, az Izráel királyai mellé.(HU)
2 Királyok 13:14 És megbetegedett Elizeus olyan betegséggel, a melybe bele is halt, és lement hozzá Joás, az Izráel királya, és arczára [borulván] sírt és monda: [Édes] atyám, [édes] atyám! Izráel szekerei és lovagjai!(HU)
2 Királyok 13:15 És monda néki Elizeus: Végy kézívet és nyilakat. És õ kézívet és nyilakat vett kezébe.(HU)
2 Királyok 13:16 Akkor monda az Izráel királyának: Fogd meg kezeddel a kézívet. És õ megfogván azt kezével, Elizeus is rátette kezeit a király kezeire;(HU)
2 Királyok 13:17 És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felõl. És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lõjj! És lõtt. Akkor monda: Az Úrnak gyõzedelmes nyíla ez, gyõzedelmes nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig.(HU)
2 Királyok 13:18 Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Õ pedig monda az Izráel királyának: Lõjj a földbe, és bele lõtt a földbe háromszor; azután abbahagyta.(HU)
2 Királyok 13:19 Akkor megharaguvék reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lõnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket.(HU)
2 Királyok 13:20 Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A moábita portyázó csapatok pedig az országba törtek a következõ esztendõben.(HU)
2 Királyok 13:21 És történt, hogy egy embert temettek, és mikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus sírjába; de a mint odajutott és hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és lábaira állott.(HU)
2 Királyok 13:22 Hazáel pedig, Siria királya nyomorgatá az Izráelt Joákház minden napjaiban.(HU)
2 Királyok 13:23 De megkegyelmezett az Úr nékik, és megkönyörült rajtok, és hozzájok tért az õ szövetségéért, a melyet kötött volt Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta õket elveszíteni, sem el nem vetette õket az õ orczája elõl mind ez ideig.(HU)
2 Királyok 13:24 És meghalt Hazáel, Siria királya, és az õ fia, Benhadád lett helyette a király.(HU)
2 Királyok 13:25 És visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel fiának kezébõl a városokat, a melyeket erõvel elvett volt Joákháznak, az õ atyjának kezébõl. Háromszor veré meg õt Joás, és visszaszerezte Izráel városait.(HU)
2 Királyok 14:1 Joásnak, a Joákház fiának, Izráel királyának második esztendejében kezdett uralkodni Amásia, Joásnak, a Júda királyának fia.(HU)
2 Királyok 14:2 Huszonöt esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az õ anyjának pedig Joáddán volt a neve, Jeruzsálembõl való.(HU)
2 Királyok 14:3 És kedves dolgot cselekedett az Úr szemei elõtt, de még sem annyira, mint Dávid, az õ atyja, hanem csak úgy tett mindent, mint az õ atyja, Joás.(HU)
2 Királyok 14:4 Mert a magaslatokat nem rontották le, hanem a nép [még mindig] ott áldozott és ott tömjénezett a magaslatokon.(HU)
2 Királyok 14:5 Mikor azután a birodalom kezében megerõsödött, megölte az õ szolgáit, a kik a királyt, az õ atyját megölték volt.(HU)
2 Királyok 14:6 De a gyilkosok fiait nem ölte meg, a mint meg van írva a Mózes törvénykönyvében, a melyben az Úr megparancsolta és megmondotta: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az õ bûnéért haljon meg.(HU)
2 Királyok 14:7 Ugyanõ megvert az Edomiták közül tízezeret a sós völgyben; és bevette Sélát ostrommal, és ezt nevezé Jokteélnek mind e mai napig.(HU)
2 Királyok 14:8 Akkor követeket küldött Amásia Joáshoz, a Joákház fiához, a ki Jéhunak, az Izráel királyának volt a fia, ezt izenvén: Jere, nézzünk egymás szemébe!(HU)
2 Királyok 14:9 És elkülde Joás, Izráel királya Amásiához, Júda királyához, ezt válaszolván: A bogácskóró, mely a Libánonon [van], elküldött a Libánon czédrusfájához, ezt izenvén: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; de a mezõ vadja, a mely a Libánonon van, átszaladt a bogácskórón, és eltapodta azt.(HU)
2 Királyok 14:10 Megverted az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel szívedben. Elégedjél meg a dicsõséggel és maradj otthon; miért akarsz a szerencsétlenséggel harczra kelni, hogy elessél magad is és Júda is veled együtt?(HU)
2 Királyok 14:11 De Amásia nem hallgatott reá, és felvonult Joás, Izráel királya, és szembe-szállottak egymással, õ és Amásia, Júda királya Bethsemesnél, amely Júdában van.(HU)
2 Királyok 14:12 De megveretett Júda Izráeltõl, és kiki elfutott az õ sátorába.(HU)
2 Királyok 14:13 És Amásiát, Júda királyát, Joásnak, az Akházia fiának fiát [is] elfogta Joás, Izráel királya Bethsemesnél; és Jeruzsálem ellen ment, és lerontotta Jeruzsálem kerítését, az Efraim kapujától egész a szegletkapuig, négyszáz singre.(HU)
2 Királyok 14:14 És elvitt minden aranyat, minden ezüstöt és minden edényt, a mely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között, és kezeseket [is vévén], visszatért Samariába.(HU)
2 Királyok 14:15 Joás egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, és az õ erõssége, és miképen hadakozott Amásia, a Júda királya ellen, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 14:16 És elaluvék Joás az õ atyáival, és eltemetteték Samariában az Izráel királyaival együtt; és az õ fia, Jeroboám uralkodék õ helyette.(HU)
2 Királyok 14:17 Amásia pedig, Joásnak, a Júda királyának fia, Joásnak, a Joákház fiának, az Izráel királyának halála után még tizenöt esztendeig élt.(HU)
2 Királyok 14:18 És Amásiának egyéb dolgai vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 14:19 És pártot ütöttek õ ellene Jeruzsálemben, és õ Lákisba menekült; de utána küldtek Lákisba, és megölték ott.(HU)
2 Királyok 14:20 És visszahozták õt lovakon, és eltemetteték Jeruzsálemben, a Dávid városában az õ atyáival.(HU)
2 Királyok 14:21 És az egész Júda népe vevé Azáriát, a ki tizenhat esztendõs volt, és õt tette királylyá, az õ atyja, Amásia helyett.(HU)
2 Királyok 14:22 Õ építé meg Elátot, a melyet visszavett Júdának azután, hogy a király elaludt az õ atyáival.(HU)
2 Királyok 14:23 Amásiának, Joásnak, a Júda királya fiának tizenötödik esztendejétõl fogva uralkodott Jeroboám, Joásnak, az Izráel királyának fia Samariában, negyvenegy esztendeig.(HU)
2 Királyok 14:24 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, mert Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bûnétõl el nem távozott, a ki bûnbe ejtette az Izráelt.(HU)
2 Királyok 14:25 Õ szerezte vissza az Izráel határát Emáthtól fogva a pusztasági tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének beszéde szerint, a melyet szólott volt az õ szolgája, Jónás próféta, az Amittai fia által, a ki Gáth-Kéferbõl való volt.(HU)
2 Királyok 14:26 Mert megtekintette az Úr az Izráel igen nagy nyomorúságát, hogy a berekesztetett és az elhagyatott is semmi és nincs senki, a ki az Izráelt megszabadítaná.(HU)
2 Királyok 14:27 És nem mondta azt az Úr, hogy az Izráel nevét eltörli az ég alól; annakokáért megszabadította õket Jeroboám, a Joás fia által.(HU)
2 Királyok 14:28 Jeroboám egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az õ erõssége, hogy miképen hadakozott, és mi módon nyerte vissza Damaskust és a Júdához tartozó Hámátot az Izráelnek, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 14:29 És elaluvék Jeroboám az õ atyáival, Izráel királyaival, és uralkodék az õ fia, Zakariás, õ helyette.(HU)
2 Királyok 15:1 Jeroboámnak, az Izráel királyának huszonhetedik esztendejében kezdett uralkodni Azária, Amásiának, a Júda királyának fia.(HU)
2 Királyok 15:2 Tizenhat esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, és az õ anyjának neve Jekólia, Jeruzsálembõl való.(HU)
2 Királyok 15:3 És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt mind a szerint, a mint az õ atyja, Amásia cselekedett;(HU)
2 Királyok 15:4 Csakhogy a magaslatok nem rontattak le, a nép még ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon.(HU)
2 Királyok 15:5 És megverte az Úr a királyt, mert bélpoklos lett egész halála napjáig, és külön házban lakott, és Jótám, a király fia kormányozta a házat, és õ szolgáltatott törvényt a föld népének.(HU)
2 Királyok 15:6 Azáriának egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 15:7 És elaluvék Azária az õ atyáival, és eltemeték õt az õ atyáival a Dávid városában, és az õ fia, Jótám, uralkodék õ helyette.(HU)
2 Királyok 15:8 Azáriának, a Júda királyának harmincznyolczadik esztendejében kezdett uralkodni Zakariás, a Jeroboám fia Izráelen, Samariában hat hónapig.(HU)
2 Királyok 15:9 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, miképen az õ atyái cselekedtek volt. Nem hagyta el Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneit, a ki vétekbe ejtette az Izráelt.(HU)
2 Királyok 15:10 És összeesküdött ellene Sallum, a Jábes fia, és megölte õt a nép szeme láttára, és megölvén õt, õ uralkodott helyette.(HU)
2 Királyok 15:11 Zakariásnak egyéb dolgai pedig, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.(HU)
2 Királyok 15:12 Ez az Úr beszéde, a mit Jéhu felõl szólott, mondván: A te fiaid negyedízig ülnek Izráel trónján. És így történt.(HU)
2 Királyok 15:13 Sallum, a Jábes fia lett a király Uzziának, Júda királyának harminczkilenczedik esztendejében, de csak egy hónapig uralkodott Samariában;(HU)
2 Királyok 15:14 Mert Menáhem, a Thirsabeli Gádi fia feljött, és Samariába ment, és megölte Sallumot, a Jábes fiát Samariában, és megölvén õt, õ uralkodott helyette.(HU)
2 Királyok 15:15 Sallumnak egyéb dolgai pedig és összeesküvése, a melyet csinált, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.(HU)
2 Királyok 15:16 Akkor verte le Menáhem Tifsáhot és mindazokat, a kik benne voltak, és egész határát Thirsától fogva, mert nem bocsátották be, azért veré le, [és még] a terhes asszonyokat [is] mind felhasogatá benne.(HU)
2 Királyok 15:17 Azáriának, Júda királyának harminczkilenczedik esztendejétõl fogva uralkodott Menáhem, a Gádi fia Izráelen tíz esztendeig Samariában.(HU)
2 Királyok 15:18 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt; nem hagyta el Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneit teljes életében, a ki vétekbe ejtette az Izráelt.(HU)
2 Királyok 15:19 [És] rátört Púl, Assiria királya az országra, és Menáhem Púlnak ezer tálentom ezüstöt adott azért, hogy legyen néki segítséggel az õ birodalmának megerõsítésében.(HU)
2 Királyok 15:20 És Menáhem adót vetett Izráelben a gazdagokra, ötven ezüst siklust minden egyes emberre, hogy azt Assiria királyának adja, és visszatért Assiria királya, és nem maradt ott az országban.(HU)
2 Királyok 15:21 Menáhemnek egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 15:22 És elaluvék Menáhem az õ atyáival, és uralkodék az õ fia, Pekája õ helyette.(HU)
2 Királyok 15:23 [És] Azáriának, Júda királyának ötvenedik esztendejében kezdett uralkodni Pekája, a Menáhem fia, Izráelen Samariában két esztendeig.(HU)
2 Királyok 15:24 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneitõl, a ki vétekbe ejtette az Izráelt.(HU)
2 Királyok 15:25 És pártot ütött ellene Péka, a Remália fia, az õ hadnagya, és megölte õt Samariában, a király házának palotájában, Argóbbal és Arjéval és ötven emberrel a Gileádbeliek fiai közül, és megölte õt, és õ lett helyébe a király.(HU)
2 Királyok 15:26 Pekájának egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.(HU)
2 Királyok 15:27 Azáriának, Júda királyának ötvenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Péka, a Remália fia, Izráelen Samariában húsz esztendeig.(HU)
2 Királyok 15:28 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt; nem távozék el Jeroboámnak, a Nébát fiának bûneitõl, a ki vétekbe ejtette az Izráelt.(HU)
2 Királyok 15:29 Pékának, az Izráel királyának idejében jött el Tiglát-Piléser, Assiria királya, és foglalta el Hijont, Abélt, Beth-Maakát, Jánoát, Kédest, Hásort, Gileádot, Galileát és a Nafthali egész földét, és hurczolta el õket, Assiriába.(HU)
2 Királyok 15:30 De Hósea, az Ela fia, pártot ütött Péka, a Remália fia ellen, és levágta és megölte õt, és õ lett helyébe a király Jótámnak, az Uzzia fiának huszadik esztendejében.(HU)
2 Királyok 15:31 Pékának egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.(HU)
2 Királyok 15:32 Pékának, a Remália fiának, az Izráel királyának második esztendejében kezdett uralkodni Jótám, Uzziának, a Júda királyának fia.(HU)
2 Királyok 15:33 Huszonöt esztendõs volt, a mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az õ anyjának Jérusa volt a neve, a Sádók leánya.(HU)
2 Királyok 15:34 És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt, mind a szerint, a mint az õ atyja, Uzzia cselekedék;(HU)
2 Királyok 15:35 Csak a magaslatokat nem rontották le; még ott áldozott és tömjénezett a nép a magaslatokon. Õ építette meg az Úr házának felsõ kapuját.(HU)
2 Királyok 15:36 Jótámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 15:37 Ebben az idõben kezdte az Úr ráküldeni Júdára Réczint, Siria királyát, és Pékát, a Remália fiát.(HU)
2 Királyok 15:38 És elaluvék Jótám az õ atyáival, és eltemetteték az õ atyáival, Dávidnak, az õ atyjának városában, és Akház, az õ fia, uralkodék õ helyette.(HU)
2 Királyok 16:1 Pékának, a Remália fiának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Akház, Jótámnak, a Júda királyának fia.(HU)
2 Királyok 16:2 Húsz esztendõs volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; de nem azt cselekedé, a mi az Úrnak, az õ Istenének tetszett volna, a mint Dávid, az õ atyja,(HU)
2 Királyok 16:3 Hanem az Izráel királyainak útjokon járt, még az õ fiát is átvitte a tûzön, a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elõtt kiûzött volt.(HU)
2 Királyok 16:4 És ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon és a halmokon és minden zöld fa alatt.(HU)
2 Királyok 16:5 Abban az idõben jött fel Réczin, Siria királya, és Péka, a Remália fia, az Izráel királya, Jeruzsálemet vívatni, és körülzárták Akházt, de nem tudták legyõzni.(HU)
2 Királyok 16:6 Akkor nyerte vissza Réczin, Siria királya Elátot a Siriabelieknek, és irtotta ki a zsidókat Elátból; és Siriabeliek jövének Elátba, és ott laknak mind e mai napig.(HU)
2 Királyok 16:7 És követeket küldött Akház Tiglát-Piléserhez, Assiria királyához, ezt izenvén: Te szolgád és a te fiad vagyok; jõjj fel és szabadíts meg engem Siria királyának kezébõl és az Izráel királyának kezébõl, a kik reám támadtak.(HU)
2 Királyok 16:8 És vevé Akház az ezüstöt és aranyat, és a mely találtaték az Úr házában és a király házának kincsei között, és ajándékba küldé Assiria királyának.(HU)
2 Királyok 16:9 És engedett néki Assiria királya, és feljövén Assiria királya Damaskus ellen, bevette azt, és a benne levõket Kirbe hurczolta; Réczint pedig megölte.(HU)
2 Királyok 16:10 És eleibe ment Akház Tiglát-Pilésernek, Assiria királyának Damaskusba, és mikor meglátta Akház király azt az oltárt, a mely Damaskusban volt, elküldte Akház király annak az oltárnak hasonlatosságát és képét minden felszerelésével Uriás paphoz.(HU)
2 Királyok 16:11 És megépítette Uriás pap az oltárt arra a formára, a melyet Akház király Damaskusból küldött, és elkészíté azt Uriás pap, mire Akház király visszajött Damaskusból.(HU)
2 Királyok 16:12 És mikor megjött a király Damaskusból és meglátta a király az oltárt: az oltárhoz ment a király és áldozott rajta,(HU)
2 Királyok 16:13 És meggyújtotta az õ égõáldozatját és ételáldozatját, és áldozott italáldozattal is, és az õ hálaáldozatainak vérét elhintette az oltár körül.(HU)
2 Királyok 16:14 És a rézoltárt, a mely az Úr elõtt állott, elviteté a ház elõl, hogy ne álljon az õ oltára és az Úr háza között, és helyhezteté azt az oltár szegletéhez észak felõl.(HU)
2 Királyok 16:15 És megparancsolta Akház király Uriás papnak, mondván: E nagy oltáron gyújtsd meg a reggeli égõáldozatot és az esteli ételáldozatot, a király égõáldozatját is az õ ételáldozatával együtt, az egész föld népének is mind égõáldozatát, mind ételáldozatját, mind italáldozatját, és az égõáldozat minden vérét és egyéb áldozatnak minden vérét a körül hintsed el; a rézoltár felõl pedig még [majd] gondolkozom.(HU)
2 Királyok 16:16 És Uriás pap mind a szerint cselekedék, a mint Akház király megparancsolta.(HU)
2 Királyok 16:17 És letörte Akház király a talpak oldalait, és lehányta azokról a mosdómedenczéket; a tengert is ledobta a rézökrökrõl, a melyeken állott, és kõtalapzatra tette.(HU)
2 Királyok 16:18 És áthelyezte a szombati hajlékot, a melyet a házban építettek, és a király külsõ bejáró helyét az Úr házában, Assiria királya miatt.(HU)
2 Királyok 16:19 Akháznak egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 16:20 És elaluvék Akház az õ atyáival, és eltemetteték az õ atyáival a Dávid városában, és uralkodék õ helyette az õ fia, Ezékiás.(HU)
2 Királyok 17:1 Akháznak, a Júda királyának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Hóseás, az Ela fia, Samariában Izráelen, kilencz esztendeig.(HU)
2 Királyok 17:2 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt; de nem annyira, mint Izráel ama királyai, a kik elõtte éltek.(HU)
2 Királyok 17:3 Ez ellen jött fel Salmanassár, Assiria királya, és szolgájává lett Hóseás, és adót fizetett néki.(HU)
2 Királyok 17:4 De mikor Assiria királya megtudta, hogy Hóseás pártot ütött ellene és követeket küldött Suához, Égyiptom királyához, az évenkénti adót pedig nem küldötte meg Assiria királyának: elfogatta õt Assiria királya és börtönbe vetette.(HU)
2 Királyok 17:5 És felméne az assiriai király az egész ország ellen, és feljövén Samaria ellen, azt három esztendeig ostromolta.(HU)
2 Királyok 17:6 És Hóseásnak kilenczedik esztendejében bevette Assiria királya Samariát, és elhurczolta az Izráelt Assiriába; és Halában és Háborban a Gózán folyó mellett, és a Médek városaiban telepítette le õket.(HU)
2 Királyok 17:7 Ez pedig azért történt, mert az Izráel fiai vétkeztek az Úr ellen, az õ Istenök ellen, a ki õket kihozta Égyiptom földébõl, a Faraónak, az égyiptomi királynak kezébõl, és idegen isteneket tiszteltek.(HU)
2 Királyok 17:8 És jártak a pogányok szerzésekben, a kiket az Úr kiûzött volt az Izráel fiai elõl, és úgy cselekedtek, mint az Izráel királyai.(HU)
2 Királyok 17:9 És alattomban oly dolgokat cselekedtek az Izráel fiai, a melyek ellenére voltak az Úrnak, az õ Istenöknek, és építettek magoknak magaslatokat minden városaikban, az õrtornyoktól a kerített városokig.(HU)
2 Királyok 17:10 És emeltek magoknak faragott képeket és Aserákat minden magas halmokon és minden zöld fa alatt.(HU)
2 Királyok 17:11 És ott tömjéneztek minden magaslaton, mint a pogányok, a kiket az Úr kiûzött volt elõlök, és gonosz dolgokat cselekedtek, a melyekkel az Urat haragra indították.(HU)
2 Királyok 17:12 És a bálványoknak szolgáltak, a kik felõl az Úr azt parancsolta volt nékik: Ezt ne cselekedjétek.(HU)
2 Királyok 17:13 És mikor bizonyságot tett az Úr Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka által, ezt mondván: Térjetek meg a ti gonosz útaitokról, és õrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, a melyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és a melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által:(HU)
2 Királyok 17:14 Akkor nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették az õ nyakokat atyáik makacssága szerint, a kik nem hittek az Úrban, az õ Istenökben.(HU)
2 Királyok 17:15 Sõt megvetették az õ rendeléseit és szövetségét, a melyet atyáikkal kötött, és az õ bizonyságtételeit, a melyekkel megintette õket, és hiábavalóságot követvén, magok is hiábavalókká lettek, és a körültök való pogányok után [indultak, ]a kik felõl pedig azt parancsolta nékik az Úr, hogy azokat ne utánozzák.(HU)
2 Királyok 17:16 És elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek minden parancsolatját, és öntött képeket csináltak magoknak, két borjút és készítettek Aserát, és meghajlottak az ég minden seregei elõtt, és a Baált tisztelték.(HU)
2 Királyok 17:17 És átvitték fiaikat és leányaikat a tûzön, jövendõket mondtak és varázslást ûztek, és magokat teljesen eladták a bûnnek az Úr bosszantására.(HU)
2 Királyok 17:18 Azért igen megharaguvék az Úr Izráelre, és elveté õt színe elõl; és semmi nem maradt meg, hanem csak a Júda nemzetsége egyedül.(HU)
2 Királyok 17:19 Sõt még a Júda sem õrizte meg az Úrnak, az õ Istenének parancsolatait, hanem az Izráel szerzésiben jártak, úgy cselekedvén, mint azok.(HU)
2 Királyok 17:20 Elidegenült azért az Úr az egész Izráel magvától, és megsanyargatta õket, és a kóborlók kezébe adta õket, mígnem mind elvetette az õ szemei elõl;(HU)
2 Királyok 17:21 Mert elszakasztotta Izráelt a Dávid házától, és királylyá tevék Jeroboámot, a Nébát fiát. És Jeroboám elcsalta az Izráelt az Úrtól, és igen nagy vétekbe ejtette õket.(HU)
2 Királyok 17:22 És az Izráel fiai követték Jeroboám minden bûnét, a melyeket elkövetett, és nem távoztak el azoktól;(HU)
2 Királyok 17:23 Míglen elveté az Úr az õ színe elõl az Izráelt, a mint megmondotta minden õ szolgái, a próféták által. Így hurczoltatott el fogságra az Izráel az õ földébõl Assiriába mind e mai napig.(HU)
2 Királyok 17:24 És [más] [népet] telepített be Assiria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállítá õket Samaria városaiba az Izráel fiai helyett, a kik birtokba vették Samariát, és annak városaiban laktak.(HU)
2 Királyok 17:25 És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott reájok, a melyek [többet] megöltek közülök.(HU)
2 Királyok 17:26 Mondának azért Assiria királyának: A pogányok, a kiket [ide] hoztál és Samaria városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájok, a melyek megölik õket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját.(HU)
2 Királyok 17:27 Parancsola azért Assiria királya, mondván: Vigyetek oda egyet a papok közül, a kiket onnét elhoztatok, a ki menjen el és lakjék ott, és tanítsa meg õket ama föld Istene tiszteletének módjára.(HU)
2 Királyok 17:28 És elméne egy a papok közül, a kiket Samariából elvittek volt, és lakék Béthelben, és megtanította õket, hogy mikép tiszteljék az Urat.(HU)
2 Királyok 17:29 De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának, és behelyezték azokat a magaslatok házaiba, a melyeket a Samaritánusok építettek, mindenik nemzetség a maga városában, a melyben lakott.(HU)
2 Királyok 17:30 A Babilonból való férfiak csinálták a Sukkót-Benótot, a Kutból való férfiak csinálták a Nérgelt, és a Hámátból való férfiak az Asimát csinálták;(HU)
2 Királyok 17:31 A Háveusok pedig a Nibeházt és a Tartákot csinálták, míg a Sefárvaimbeliek tûzzel égették meg az õ magzatjaikat az Adraméleknek és Anaméleknek, a Sefárvaimbeliek isteneinek.(HU)
2 Királyok 17:32 De miután az Urat is tisztelték, a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegébõl, a kik õ érettök áldoztak a magaslatok házaiban.(HU)
2 Királyok 17:33 Így tisztelték az Urat és szolgálták az õ isteneiket is, ama népek szokása szerint, a kik közül elhozták volt õket.(HU)
2 Királyok 17:34 És mind e mai napig az õ régi szokásuk szerint cselekesznek; nem tisztelik [igazán] az Urat, és nem cselekesznek az õ rendeléseik és szokásuk szerint, sem pedig ama törvény és parancsolat szerint, a melyet az Úr parancsolt a Jákób fiainak, a kiknek az Izráel nevet adta.(HU)
2 Királyok 17:35 És a kikkel az Úr szövetséget kötött, és megparancsolta nékik, mondván: Ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne imádjátok õket, és ne szolgáljatok és ne áldozzatok nékik;(HU)
2 Királyok 17:36 Hanem csak az Urat tiszteljétek, õt imádjátok és néki áldozzatok, a ki titeket kihozott az Égyiptom földébõl nagy erõvel és kinyújtott karral.(HU)
2 Királyok 17:37 És õrizzétek meg az õ rendeléseit, ítéleteit, törvényét és parancsolatját, a melyeket megírt néktek, azokat cselekedvén minden idõben, és idegen isteneket ne tiszteljetek;(HU)
2 Királyok 17:38 És el ne felejtkezzetek a kötésrõl, a melyet veletek tettem, és ne tiszteljetek idegen isteneket;(HU)
2 Királyok 17:39 Hanem az Urat tiszteljétek, a ti Isteneteket, és õ megszabadít titeket minden ellenségetek kezébõl.(HU)
2 Királyok 17:40 De ezek nem engedelmeskedtek, hanem elõbbi szokásaik szerint cselekedtek.(HU)
2 Királyok 17:41 Így tisztelték ezek a pogányok az Urat és szolgálták az õ bálványaikat, és így cselekedtek az õ fiaik és unokáik is, a mint az õ eleik cselekedtek, mind e mai napig.(HU)
2 Királyok 18:1 És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia.(HU)
2 Királyok 18:2 Huszonöt esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Abi, a Zakariás leánya.(HU)
2 Királyok 18:3 És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt, a mint az õ atyja, Dávid cselekedett volt.(HU)
2 Királyok 18:4 Õ rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érczkígyót is, a melyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak.(HU)
2 Királyok 18:5 [Egyedül] az Úrban, Izráel Istenében bízott, és õ utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, a kik õ elõtte [voltak.](HU)
2 Királyok 18:6 Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott õ tõle, és megõrizte az õ parancsolatait, a melyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala.(HU)
2 Királyok 18:7 És vele volt az Úr mindenütt és a hova csak ment, elõmenetele volt. És elszakadt Assiria királyától, és nem szolgált néki.(HU)
2 Királyok 18:8 Megverte a Filiszteusokat is egész Gázáig és határukat, az õrtornyoktól a kerített városokig.(HU)
2 Királyok 18:9 Ezékiás királynak negyedik esztendejében - a mely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának hetedik esztendeje - feljött Salmanassár, Assiria királya Samaria ellen, és megszállotta azt;(HU)
2 Királyok 18:10 És elfoglalta három esztendõ mulva, Ezékiás hatodik esztendejében - ez Hóseásnak, az Izráel királyának kilenczedik esztendeje - ekkor vették be Samariát.(HU)
2 Királyok 18:11 És elhurczolta Assiria királya az Izráelt Assiriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé, és a Médeusok városaiba;(HU)
2 Királyok 18:12 Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az õ Istenöknek szavára, hanem megszegték az õ szövetségét, mindazokat, a melyeket Mózes, az Úr szolgája parancsolt vala; sem nem hallgattak rájok, sem nem cselekedték azokat.(HU)
2 Királyok 18:13 Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat.(HU)
2 Királyok 18:14 Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Assiria királyához Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, térj el én rólam; a mit rám vetsz, elviselem! És Assiria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz tálentom ezüstöt és harmincz tálentom aranyat vetett ki.(HU)
2 Királyok 18:15 És Ezékiás oda adott minden ezüstöt, a mely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között.(HU)
2 Királyok 18:16 Ugyanebben az idõben fosztotta meg Ezékiás az Úr templomának ajtajait és az ajtók félfáit, a melyeket Ezékiás, Júda királya maga boríttatott be, és oda adta azokat Assiria királyának.(HU)
2 Királyok 18:17 És Assiria királya [mégis] oda küldte Thartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe, és felmenének és jutának Jeruzsálembe, és feljövén és oda érvén, megállának a felsõ halastó zsilipjénél, a mely a ruhafestõ útja mellett van.(HU)
2 Királyok 18:18 És kihívaták a királyt. És kiméne hozzájok Eliákim, a Hilkia fia, ki a [király] házának gondviselõje volt, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró.(HU)
2 Királyok 18:19 És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt mondja a király, Assiria nagy királya: Micsoda bizodalom ez, a melyben te bizakodtál?(HU)
2 Királyok 18:20 Azt mondád: csak szóbeszéd; tanács és erõ [kell] a hadakozáshoz; vajjon kihez bíztál, hogy fellázadtál ellenem?(HU)
2 Királyok 18:21 Ímé, ebben a törött nádszálban bizakodol, Égyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az õ kezébe és általlikasztja? Ilyen a Faraó, Égyiptom királya mindenekhez, a kik õ hozzá bíznak!(HU)
2 Királyok 18:22 Vagy azt akarjátok nékem mondani: Mi az Úrban, a mi Istenünkben bízunk; hát nem ez-é az, a kinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jeruzsálemnek megparancsolta: Ez oltár elõtt imádkozzatok Jeruzsálemben?(HU)
2 Királyok 18:23 Nosza, fogadj hát az én urammal, Assiria királyával: Én néked kétezer lovat adok, ha tudsz reájok adni annyi lovast.(HU)
2 Királyok 18:24 Hogy verhetnél hát vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatol Égyiptomhoz a szekerek és a lovagok miatt?(HU)
2 Királyok 18:25 Vajjon az Úr [tudta] nélkül jöttem-é fel e hely ellen, hogy azt elveszessem? Az Úr mondotta nékem: Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt!(HU)
2 Királyok 18:26 És monda Eliákim, a Hilkia fia, és Sebna és Joákh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal siriai nyelven, mert jól értjük; és ne beszélj velünk zsidóul e nép füle hallatára, a mely a kõfalon van.(HU)
2 Királyok 18:27 És felele nékik Rabsaké: Vajjon a te uradhoz, vagy te hozzád küldött-é engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, avagy nem [inkább] e férfiakhoz-é, a kik a kõfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjokat, és igyák meg a saját vizeletöket?(HU)
2 Királyok 18:28 És oda állott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Assiria nagy királyának beszédit!(HU)
2 Királyok 18:29 Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás; mert nem szabadíthat meg titeket az õ kezébõl.(HU)
2 Királyok 18:30 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, és nem adatik e város az assiria király kezébe.(HU)
2 Királyok 18:31 Ne hallgassatok Ezékiásra; mert így szól Assiria királya: Békéljetek meg velem, és jõjjetek ki hozzám, és kiki egyék az õ szõlõjébõl és fügefájáról, és igyék az õ kútjának vizébõl;(HU)
2 Királyok 18:32 Míg eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szõlõs földre, olajfás, és mézes földre, hogy élhessetek és meg ne haljatok. Ne higyjetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, mikor azt mondja: Az Úr megszabadít minket!(HU)
2 Királyok 18:33 Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei, mindenik a maga földjét Assiria királyának kezébõl?(HU)
2 Királyok 18:34 Hol vannak Hámátnak és Arphádnak istenei? Hol Sefárvaimnak, Hénának és Hivvának istenei? És Samariát is megszabadították-é az én kezembõl?(HU)
2 Királyok 18:35 Kicsoda a földön való minden istenek közül, a ki megszabadíthatta volna az õ földjét az én kezembõl, hogy az Úr is kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezembõl?(HU)
2 Királyok 18:36 De a nép csak hallgatott, és nem felelt néki csak egy igét sem; mert a király megparancsolta volt, mondván: Ne feleljetek néki.(HU)
2 Királyok 18:37 És elment Eliákim, a Hilkia fia, a [király] házának gondviselõje, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró, Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondák néki Rabsaké beszédit.(HU)
2 Királyok 19:1 Mikor pedig ezeket hallotta Ezékiás király, megszaggatta az õ ruháit, és zsákba öltözék, és bement az Úr házába.(HU)
2 Királyok 19:2 És elküldte Eliákimot, a [király] házának gondviselõjét, és Sebnát, az íródeákot, és a papoknak véneit, a kik zsákba öltöztek, Ésaiás prófétához, az Ámós fiához;(HU)
2 Királyok 19:3 És mondának néki: Ezt mondja Ezékiás: E nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak napja; mert a fiak a szülésre jutottak, de nincs erõ szüléshez.(HU)
2 Királyok 19:4 Netalán az Úr, a te Istened meghallotta Rabsakénak minden beszédit, a kit elküldött az õ ura, Assiria királya, hogy szidalommal illesse az élõ Istent és káromló beszédekkel, a melyeket az Úr, a te Istened meghallott: könyörögj azért azokért, a kik még megmaradtak.(HU)
2 Királyok 19:5 És elmenének az Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.(HU)
2 Királyok 19:6 És monda nékik Ésaiás: Ezt mondjátok a ti uratoknak: Ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektõl, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem Assiria királyának szolgái.(HU)
2 Királyok 19:7 Ímé én oly lelket adok belé, hogy hírt hallván, visszatér az õ földjére és fegyverrel vágatom le õt az õ földjében.(HU)
2 Királyok 19:8 És mikor visszatért Rabsaké, Assiria királyát Libna ellen harczolva találta, mert meghallotta volt, hogy Lákisból elment.(HU)
2 Királyok 19:9 És hallván Tirháka felõl, a szerecsen király felõl, ezt mondván: Ímé kijött, hogy hadakozzék te ellened; visszafordult és követeket küldött Ezékiáshoz, ezt izenvén:(HU)
2 Királyok 19:10 Így szóljatok Ezékiásnak, a Júda királyának, mondván: Meg ne csaljon téged a te Istened, a kiben bízol, ezt mondván: Nem adatik Assiria királyának kezébe Jeruzsálem.(HU)
2 Királyok 19:11 Ímé hallottad, mit cselekedtek Assiria királyai minden országokkal, elvesztvén azokat; és te megszabadulhatsz-é?(HU)
2 Királyok 19:12 Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei azokat, a kiket elvesztettek az én atyáim: Gózánt, Aránt, Résefet és az Eden fiait, a kik Thelasárban [voltak?](HU)
2 Királyok 19:13 Hol van Hámát királya, Arphád királya és Sefárvaim város királya? Héna és Hivva?(HU)
2 Királyok 19:14 És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezébõl, és elolvasá azt, és felment az Úr házába, és kiterjeszté azt Ezékiás az Úr elõtt;(HU)
2 Királyok 19:15 És imádkozék Ezékiás az Úr elõtt, és monda: Uram, Izráel Istene! a ki a Kérubok között lakol, te vagy egyedül e föld minden országainak Istene, te teremtetted a mennyet és a földet;(HU)
2 Királyok 19:16 Hajtsd hozzám, Uram, a te füledet és halld meg; nyisd fel Uram, a te szemeidet és lásd meg: és halld meg a Sénakhérib beszédét, a ki ide küldött, hogy szidalommal illesse az élõ Istent.(HU)
2 Királyok 19:17 Igaz, Uram, Assiria királyai elpusztították a pogányokat és azok országait.(HU)
2 Királyok 19:18 És az õ isteneiket a tûzbe hányták; de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kõ, azért vesztették el õket.(HU)
2 Királyok 19:19 Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek, minket az õ kezébõl, hogy megismerje e föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten!(HU)
2 Királyok 19:20 Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mondván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: A te könyörgésedet, Assiria királya, Sénakhérib felõl, meghallgattam.(HU)
2 Királyok 19:21 Ez az, a mit az Úr õ felõle mondott: Megutál téged és megcsúfol téged Sionnak szûz leánya, utánad fejét hajtogatja Jeruzsálem leánya.(HU)
2 Királyok 19:22 Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted fel a te szódat, vagy [ki ellen] emelted fel a te szemeidet a magasságba? Az Izráel szentje ellen!(HU)
2 Királyok 19:23 Követeid által gúnyoltad az Urat, és mondád: Szekereim sokaságával meghágom a hegyek magasságait, a Libánon oldalait, és levágom magas czédrusait, legfelségesebb cziprusfáit, és bemegyek csúcsának lakóhelyébe, kertes erdejébe.(HU)
2 Királyok 19:24 Ástam és ittam idegen vizeket, és kiszárítom lábaim talpával Égyiptom minden folyóvizét.(HU)
2 Királyok 19:25 Avagy nem hallottad? Régen megcsináltam, õs idõktõl elvégeztem ezt! Most [csak] véghezvittem, hogy puszta kõhalmokká döntsd össze az erõs városokat;(HU)
2 Királyok 19:26 És hogy a benne lakók erejökben megfogyatkozzanak, megrontassanak és megszégyenüljenek, és olyanok legyenek mint a mezõ füve, fiatal paréj, a háztetõ füve és mint a kalászhajtás elõtt elszáradt gabona.(HU)
2 Királyok 19:27 És ismerem a te ülésedet, és járásodat kelésedet, és ellenem való tombolásodat;(HU)
2 Királyok 19:28 A te ellenem való tombolásodért és a te elbizakodásodért, a mely felhatott füleimbe, az én karikámat orrodba vetem, és zabolámat szádba, és visszaviszlek azon az úton, a melyen eljöttél.(HU)
2 Királyok 19:29 Te néked pedig, [Ezékiás], legyen ez jeled: Ez esztendõben táplál a hulladék termése, a második esztendõben, a mi magától terem; de a harmadik esztendõben [már] vettek és arattok, szõlõket plántáltok és azok gyümölcsét eszitek.(HU)
2 Királyok 19:30 És a Júda házából a kiszabadult és a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül.(HU)
2 Királyok 19:31 Mert Jeruzsálembõl fog származni a maradék, és a megszabadult a Sion hegyérõl; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!(HU)
2 Királyok 19:32 Azért azt mondja az Úr Assiria királya felõl: Be nem jõ e városba, és nyilat sem lõ bele, sem paizs nem ostromolja azt, sem sánczot nem ás mellette.(HU)
2 Királyok 19:33 Azon az úton, a melyen jött, tér vissza, de e városba be nem jõ, azt mondja az Úr.(HU)
2 Királyok 19:34 És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt, én érettem és Dávidért, az én szolgámért.(HU)
2 Királyok 19:35 És azon az éjszakán kijött az Úr angyala, és levágott az Assiriabeli táborban száznyolczvanötezeret, és mikor jó reggel felkeltek, ímé mindenütt holttestek [hevertek.](HU)
2 Királyok 19:36 És elindult, és elment, és visszafordult Sénakhérib, Assiria királya, és Ninivében maradt.(HU)
2 Királyok 19:37 És lõn, mikor õ a Nisróknak, az õ Istenének templomában imádkozék, Adramélek és Sarézer, az õ fiai, levágták õt fegyverrel: magok pedig elszaladtak az Ararát földébe, és az õ fia, Esárhaddon uralkodék helyette.(HU)
2 Királyok 20:1 Ebben az idõben halálosan megbetegedett Ezékiás, és hozzá menvén Ésaiás próféta, az Ámós fia, monda néki: Azt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz és nem élsz.(HU)
2 Királyok 20:2 Akkor arczczal a falhoz fordult, és könyörgött az Úrnak, mondván:(HU)
2 Királyok 20:3 Óh Uram, emlékezzél meg róla, hogy te elõtted hûséggel és tökéletes szívvel jártam, és hogy azt cselekedtem, a mi jó volt a te szemeid elõtt. És sírt Ezékiás nagy sírással.(HU)
2 Királyok 20:4 Azonban Ésaiás még alig ért a város közepére, mikor az Úr beszéde lõn õ hozzá, mondván:(HU)
2 Királyok 20:5 Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába;(HU)
2 Királyok 20:6 És a te idõdet tizenöt esztendõvel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Assiria királyának kezébõl, és megoltalmazom e várost én érettem és Dávidért, az én szolgámért,(HU)
2 Királyok 20:7 És monda Ésaiás: Hozzatok egy kötés száraz fügét ide. És hozának, és azt a kelevényre kötötték, és meggyógyult.(HU)
2 Királyok 20:8 És mikor azt kérdezé Ezékiás Ésaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít engem az Úr, és hogy harmadnapra felmehetek az Úr házába?(HU)
2 Királyok 20:9 Felele Ésaiás: Ez legyen jeled az Úrtól, hogy õ megcselekeszi ezt a dolgot, a melyrõl szólott [néked]: Elõremenjen-é az árnyék tíz grádicscsal, vagy visszatérjen-é tíz grádicscsal?(HU)
2 Királyok 20:10 És felele Ezékiás: Könnyû az árnyéknak tíz grádicscsal alábbszállani. Ne úgy, hanem menjen hátra az árnyék tíz grádicscsal.(HU)
2 Királyok 20:11 És könyörgött Ésaiás próféta az Úrhoz, és visszatéríté az árnyékot Akház napóráján, azokon a grádicsokon, a melyeken már aláment volt, tíz grádicscsal.(HU)
2 Királyok 20:12 Ebben az idõben küldött Berodákh Baladán, Baladánnak, a babilóniai királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt.(HU)
2 Királyok 20:13 És meghallgatá õket Ezékiás, és megmutatta nékik az õ egész kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, a fûszerszámokat, a drága kenetet és az õ fegyveres házát és mindent, a mi csak találtatott az õ kincstáraiban, és nem volt semmi az õ házában és egész birodalmában, a mit meg nem mutatott volna Ezékiás.(HU)
2 Királyok 20:14 Ekkor jött Ésaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földrõl jöttek, Babilóniából.(HU)
2 Királyok 20:15 És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak van az én házamban, és nem volt semmi az én tárházamban, a mit nékik meg ne mutattam volna.(HU)
2 Királyok 20:16 Akkor monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét:(HU)
2 Királyok 20:17 Ímé eljõ az idõ, a mikor mindaz, a mi a te házadban van, és a mit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr.(HU)
2 Királyok 20:18 És a te fiaid közül is, a kik tõled származnak és születnek, elhurczoltatnak és udvariszolgák lesznek a babilóniai király udvarában.(HU)
2 Királyok 20:19 Ezékiás pedig monda Ésaiásnak: Jó az Úr beszéde, a melyet szólál: És monda: Nem [merõ jóság-é], ha békesség és hûség lesz az én napjaimban?(HU)
2 Királyok 20:20 Ezékiásnak egyéb dolgai pedig és minden erõssége, és hogy miképen csinálta a tavat és a vízcsöveket, a melyekkel a vizet a városba vezette, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika- könyvében?(HU)
2 Királyok 20:21 És elaluvék Ezékiás az õ atyáival, és az õ fia, Manasse uralkodék helyette.(HU)
2 Királyok 21:1 Manasse tizenkét esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, és az õ anyjának Hefsiba volt a neve.(HU)
2 Királyok 21:2 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, a pogányok útálatossága szerint, a kiket az Úr kiûzött volt az Izráel fiai elõl:(HU)
2 Királyok 21:3 Mert újra megépítette a magaslatokat, a melyeket Ezékiás, az õ atyja lerontott, és oltárokat emelt a Baálnak, és állított Aserát, mint a hogy Akháb, az Izráel királya cselekedett volt, és imádta az összes mennyei seregeket és azoknak szolgált.(HU)
2 Királyok 21:4 És oltárokat is épített az Úr házában, a mely felõl azt mondotta volt az Úr: Jeruzsálemben helyheztetem az én nevemet!(HU)
2 Királyok 21:5 Oltárokat épített az egész mennyei seregnek, az Úr házának mind a két pitvarában.(HU)
2 Királyok 21:6 És átvivé a fiát a tûzön, és igézést és jegymagyarázást ûzött és ördöngösöket és titokfejtõket tartott; sok gonosz dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt, hogy õt haragra ingerelje.(HU)
2 Királyok 21:7 És az Asera-bálványt, a melyet készített, bevitte abba a házba, a mely felõl azt mondotta volt az Úr Dávidnak és az õ fiának, Salamonnak: Ebben a házban és Jeruzsálemben, a melyet magamnak választottam Izráelnek minden nemzetségei közül, helyheztetem az én nevemet mindörökké;(HU)
2 Királyok 21:8 És ki nem mozdítom többé Izráel lábát errõl a földrõl, a melyet adtam az õ eleiknek, ha szorgalmatosan az én parancsolatim szerint cselekesznek, és az egész törvény szerint, a melyet nékik Mózes, az én szolgám parancsolt.(HU)
2 Királyok 21:9 Õk azonban nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe ejté õket Manasse, hogy még gonoszabbul viseljék magokat azoknál a pogányoknál, a kiket az Úr kivesztett az Izráel fiai elõl.(HU)
2 Királyok 21:10 Akkor szóla az Úr az õ szolgái, a próféták által, mondván:(HU)
2 Királyok 21:11 Mivelhogy Manasse, Júda királya ezeket az útálatosságokat cselekedte, gonoszabb dolgokat cselekedvén mindazoknál, a melyeket az õ elõtte való Emoreusok cselekedtek vala, és Júdát is vétekbe ejtette az õ bálványai által:(HU)
2 Királyok 21:12 Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Íme, én oly veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy mindenkinek, a ki azt hallja, megcsendül bele mind a két füle.(HU)
2 Királyok 21:13 És kiterjesztem Jeruzsálemre a Samaria mérõ-zsinórját és az Akháb házának mértékét; és kitörlöm Jeruzsálemet, mint kitörlik a tálat, és kitörölve leborítják azt,(HU)
2 Királyok 21:14 És elhagyom az én örökségem maradékát, és adom õt ellenségei kezébe, és zsákmánya és ragadománya lesz minden ellenségeinek;(HU)
2 Királyok 21:15 Azért, mert gonoszul cselekedtek én elõttem, és engem haragra ingerlettek az õ atyáiknak Égyiptomból való kijövetelök napjától fogva, mind e mai napig.(HU)
2 Királyok 21:16 És Manasse nagyon sok ártatlan vért is ontott ki, úgy hogy Jeruzsálem minden felõl megtelt vele, azon a vétkén kivül, a melylyel vétekbe ejtette Júdát, gonoszul cselekedvén az Úr szemei elõtt.(HU)
2 Királyok 21:17 Manassénak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az õ vétke, a melyet cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 21:18 És elaluvék Manasse az õ atyáival, és eltemetteték az õ háza mellett lévõ kertben, az Uzza kertjében, és az õ fia, Amon uralkodék helyette.(HU)
2 Királyok 21:19 Amon huszonkét esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Mésullémet volt, a Jótbabeli Hárus leánya.(HU)
2 Királyok 21:20 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, a mint cselekedett Manasse, az õ atyja.(HU)
2 Királyok 21:21 És tökéletesen azon az úton járt, a melyen járt volt az õ atyja, és szolgált a bálványoknak, a kiknek szolgált volt atyja, és azokat imádta.(HU)
2 Királyok 21:22 És elhagyta az Urat, atyái Istenét, és nem járt az Úrnak útában.(HU)
2 Királyok 21:23 És pártot ütöttek Amon ellen a maga szolgái, és megölték a királyt az õ házában.(HU)
2 Királyok 21:24 De a föld népe levágta mindazokat, a kik pártot ütöttek volt Amon király ellen, és a föld népe királylyá tevé az õ fiát, Jósiást, helyette.(HU)
2 Királyok 21:25 Amonnak egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 21:26 És eltemeték õt az õ sírjába, Uzza kertjében, és fia, Jósiás lett a király õ helyette.(HU)
2 Királyok 22:1 Nyolcz esztendõs volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harminczegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.(HU)
2 Királyok 22:2 És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt, és járt az õ atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.(HU)
2 Királyok 22:3 És történt Jósiás király tizennyolczadik esztendejében, elküldte a király Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házához, mondván:(HU)
2 Királyok 22:4 Menj fel Hilkiához, a fõpaphoz, és számlálják meg az Úr házába begyült pénzt, a melyet gyûjtöttek az ajtóõrizõk a néptõl.(HU)
2 Királyok 22:5 És adják azt az Úr házában való mívesek pallérainak kezébe, hogy adják a munkásoknak, a kik az Úrnak házán dolgoznak, hogy a háznak romlásait kijavítsák;(HU)
2 Királyok 22:6 Az ácsoknak, az építõknek és a kõmíveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására.(HU)
2 Királyok 22:7 De számadást nem kell tõlök venni a pénzrõl, a mely kezökbe adatik, mert õk azt becsülettel végzik.(HU)
2 Királyok 22:8 És monda Hilkia, a fõpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.(HU)
2 Királyok 22:9 És elméne Sáfán, az íródeák, a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, a mely a házban találtatott, és oda adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe.(HU)
2 Királyok 22:10 És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király elõtt.(HU)
2 Királyok 22:11 Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az õ ruháit.(HU)
2 Királyok 22:12 És megparancsolta a király Hilkia papnak és Ahikámnak, a Sáfán fiának, és Akbórnak, a Mikája fiának, és Sáfánnak, az íródeáknak, és Asájának, a király szolgájának, mondván:(HU)
2 Királyok 22:13 Menjetek el, kérdezzétek meg az Urat én érettem és a népért és az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felõl, a mely megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely felgerjedett ellenünk, mivel a mi atyáink nem engedelmeskedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mindent úgy, a mint megíratott nékünk.(HU)
2 Királyok 22:14 És elméne Hilkia pap és Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda próféta asszonyhoz, Sallumnak, a Tikva fiának - a ki Harhásnak, a ruhák õrizõjének fia volt - feleségéhez, a ki Jeruzsálem más részében lakott, és beszéltek vele.(HU)
2 Királyok 22:15 És monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, a ki titeket hozzám küldött;(HU)
2 Királyok 22:16 Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra, a könyv minden beszédei szerint, a melyet olvasott a Júda királya;(HU)
2 Királyok 22:17 Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak jóillattal, hogy engem haragra indítsanak az õ kezöknek minden csinálmányával: azért felgerjed az én haragom e hely ellen, és meg sem oltatik.(HU)
2 Királyok 22:18 A Júda királyának pedig, a ki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mivelhogy e beszédekre, a melyeket hallottál,(HU)
2 Királyok 22:19 Meglágyult a te szíved, és magadat megaláztad az Úr elõtt, hallván azokat, a miket e hely és az ezen helyen lakók ellen szólottam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad a te ruháidat, és sírtál elõttem; azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr.(HU)
2 Királyok 22:20 Azért ímé én téged a te atyáidhoz gyûjtelek, és a te sírodba békességgel visznek téged, és meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, a melyet én e helyre hozok. És megvitték a királynak a választ.(HU)
2 Királyok 23:1 És elküldött a király, és hozzá gyûltek Júdának és Jeruzsálemnek minden vénei.(HU)
2 Királyok 23:2 És felment a király az Úr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a próféták és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig. És minden beszédét elolvasá elõttök a szövetség könyvének, a mely megtaláltatott az Úr házában.(HU)
2 Királyok 23:3 És oda állott a király az emelvényre, és kötést tõn az Úr elõtt, hogy õk az Urat akarják követni, és az õ parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívbõl és lélekbõl megõrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, a melyek meg vannak írva abban a könyvben; és ráállott az egész nép a kötésre.(HU)
2 Királyok 23:4 És megparancsolá a király Hilkiának, a fõpapnak és a másod rendbeli papoknak és az ajtóõrizõknek, hogy az Úr templomából hordjanak ki minden edényt, a melyet a Baálnak, az Aserának és az egész mennyei seregnek csináltak, és megégeté azokat Jeruzsálemen kivül a Kidron völgyében, és azok hamvait Béthelbe vivé.(HU)
2 Királyok 23:5 És kiirtá a [bálvány] papokat is, a kiket Júda királyai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat is, a kik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei seregnek tömjéneztek.(HU)
2 Királyok 23:6 Kivivé az Úr házából az Aserát is Jeruzsálemen kivül a Kidron patakja mellé, és megégeté azt a Kidron völgyében, és porrá zúzta, és annak porát a község temetõhelyére hinté.(HU)
2 Királyok 23:7 És lerontá a férfi paráznák házait, a melyek az Úr háza mellett voltak, és a melyekben az asszonyok kárpitokat szõttek az Aserának.(HU)
2 Királyok 23:8 És behozatta az összes papokat Júda városaiból, és megfertéztette a magaslatokat, a melyeken a papok tömjéneztek, Gebától egész Beersebáig, és lerontotta a kapuk mellett levõ magaslatokat is, a melyek Józsuénak, a város fejedelmének kapuja elõtt voltak balkéz felõl, a város kapujában.(HU)
2 Királyok 23:9 De a magaslatok papjai soha sem áldoztak az Úr oltárán Jeruzsálemben, hanem a kovásztalan kenyeret az õ atyjokfiai között ették.(HU)
2 Királyok 23:10 Megfertõztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az õ fiát, vagy leányát át ne vihesse a tûzön Moloknak.(HU)
2 Királyok 23:11 És eltávolította a lovakat, a melyeket Júda királyai a napnak szenteltek az Úr házának bemenetelénél, a Nátán-Mélek udvari szolga háza mellett, a mely a Pharvarimban volt, és a nap szekereit tûzzel elégette.(HU)
2 Királyok 23:12 És az oltárokat, a melyek az Akház palotájának tetején voltak, a melyeket a Júda királyai csináltak, és azokat az oltárokat is, a melyeket Manasse csinált volt az Úr házának mindkét pitvarában, lerontotta a király, és lehányván, porukat a Kidron patakjába szóratta.(HU)
2 Királyok 23:13 Azokat a magaslatokat is megfertõztette a király, a melyek Jeruzsálem elõtt voltak az Olajfák hegyének jobbfelõl levõ oldalán, a melyeket [még] Salamon, az Izráel királya épített volt Astóretnek, a Sídonbeliek útálatosságának, és Kámósnak, a Moábiták útálatosságának, és Milkómnak, az Ammon fiai útálatosságának.(HU)
2 Királyok 23:14 És összetörte az oszlopokat és kivágatta az Aserákat, és azok helyeit embercsontokkal töltötte meg.(HU)
2 Királyok 23:15 Még azt az oltárt is, a mely Béthelben volt, a magaslatot, a melyet Jeroboám, a Nébát fia csinált, a ki vétekbe ejté az Izráelt, - azt az oltárt is és azt a magaslatot is letörte, és a magaslatot felégette, porrá tette, és az Aserát megégette.(HU)
2 Királyok 23:16 És körültekintett Jósiás, és meglátta a sírokat, a melyek ott a hegyen voltak, és elküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és megégette az oltáron, és megfertõztette azt az Úr beszéde szerint, a melyet mondott volt az Isten embere, a ki e dolgot megjövendölte volt.(HU)
2 Királyok 23:17 És monda: Miféle síremlék ez, a melyet látok? És felelének néki a város férfiai: Az Isten emberének sírja ez, a ki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a Béthelbeli oltár felõl, a miket [most] cselekedtél.(HU)
2 Királyok 23:18 És monda: Hagyjatok békét néki, és senki meg ne mozdítsa az õ tetemeit. És megmentették az õ tetemeit annak a prófétának a tetemeivel együtt, a ki Samariából jött volt.(HU)
2 Királyok 23:19 És lerontotta Jósiás a magaslatok minden házát is, a melyek Samária városaiban voltak, a melyeket az Izráel királyai csináltak volt, hogy [az Urat] haragra ingereljék, és épen úgy cselekedett azokkal mindenekben, a mint Béthelben cselekedett.(HU)
2 Királyok 23:20 És megáldozta a magaslatok összes papjait, a kik ott voltak, az oltárokon, és emberi csontokat égetett meg azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.(HU)
2 Királyok 23:21 És parancsolt a király az egész népnek, és monda: Ünnepeljetek páskhát az Úrnak, a ti Istenteknek, a mint meg van írva e szövetség könyvében;(HU)
2 Királyok 23:22 Mert nem szereztetett olyan páskha a birák idejétõl fogva, a kik az Izráelt ítélték, sem pedig az Izráel és a Júda királyainak minden idejében,(HU)
2 Királyok 23:23 Hanem csak Jósiás király tizennyolczadik esztendejében szereztetett ilyen páskha az Úrnak Jeruzsálemben.(HU)
2 Királyok 23:24 És kivesztette Jósiás király az ördöngösöket és a titokfejtõket, a teráfokat és a bálványokat, és mindazokat az útálatosságokat, a melyek láttattak Júda földjén és Jeruzsálemben, hogy helyreállítsa a törvény beszédit, a melyek meg valának írva a könyvben, a melyet Hilkia pap talált meg az Úr házában.(HU)
2 Királyok 23:25 Nem is volt õ hozzá hasonló király õ elõtte, a ki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívébõl és teljes lelkébõl és teljes erejébõl, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló.(HU)
2 Királyok 23:26 De az Úr még sem szünt meg az õ megbúsult nagy haragjától, a melylyel megharagudott volt Júdára mindazokért a bosszantásokért, a melyekkel bosszantotta õt Manasse.(HU)
2 Királyok 23:27 Mert azt mondá az Úr: Júdát is elvetem szemem elõl, mint a hogy az Izráelt elvetettem, és megútálom ezt a várost, a melyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat is, a melyrõl azt mondottam volt: Ott legyen az én nevem!(HU)
2 Királyok 23:28 Jósiásnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 23:29 Az õ idejében jött fel Faraó-Nékó, az égyiptomi király Assiria királya ellen az Eufrátes folyóvize mellé. És Jósiás király eleibe ment, de az megölte õt Megiddóban, a mint meglátta õt.(HU)
2 Királyok 23:30 És az õ szolgái szekérre tévén õt, halva vitték el Megiddóból és Jeruzsálembe hozván, eltemeték õt az õ sírboltjába. A föld népe pedig vevé Joákházt, a Jósiás fiát, és felkenvén õt, királylyá tevé az õ atyja helyett.(HU)
2 Királyok 23:31 Huszonhárom esztendõs volt Joákház, mikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben, és az õ anyjának neve Hamutál, a Libnabeli Jeremiás leánya.(HU)
2 Királyok 23:32 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt mind a szerint, a mint az õ atyái cselekedtek volt.(HU)
2 Királyok 23:33 De Faraó-Nékó bilincsekbe verte õt Riblában, Hámát földjén, a mikor Jeruzsálemben királylyá lett; és az országra adót vetett, száz tálentom ezüstöt és egy tálentom aranyat.(HU)
2 Királyok 23:34 És Faraó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királylyá, az õ atyja, Jósiás helyett, és nevét Joákimra változtatta; Joákházt pedig magával vivé, és az Égyiptomba megérkezvén, ott hala meg.(HU)
2 Királyok 23:35 Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Joákim a Faraónak, de az országot sarczoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt a Faraó parancsolata szerint; a föld népe közül mindenkitõl az õ értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Faraó-Nékónak adja.(HU)
2 Királyok 23:36 Joákim huszonöt esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Zébuda, a Rúmabeli Pedája leánya.(HU)
2 Királyok 23:37 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt mind a szerint, a mint az õ atyái cselekedtek.(HU)
2 Királyok 24:1 Joákim idejében jött fel Nabukodonozor, Babilónia királya, és Joákim szolgája lett három esztendeig; de [azután] elfordult és elpártolt tõle.(HU)
2 Királyok 24:2 És ráküldé az Úr a Káldeusok seregeit, a Siriabeliek seregeit, a Moábiták seregeit és az Ammon fiainak seregeit, és ráküldte õket Júdára, hogy elveszessék õt az Úr beszéde szerint, a melyet szólott szolgái, a próféták által.(HU)
2 Királyok 24:3 Csak az Úr beszéde szerint történt ez Júdán, hogy elvesse õt a maga orczája elõl Manasse bûneiért, mind a szerint, a mint cselekedett vala;(HU)
2 Királyok 24:4 És az ártatlan vérért is, a melyet kiontott, és hogy betöltötte volt Jeruzsálemet ártatlan vérrel; ezért nem akart az Úr megbocsátani néki.(HU)
2 Királyok 24:5 Joákimnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?(HU)
2 Királyok 24:6 És elaluvék Joákim az õ atyáival, és az õ fia, Joákin uralkodék helyette,(HU)
2 Királyok 24:7 És Égyiptom királya többé nem jött ki az õ földébõl; mert Babilónia királya mindent elvett, a mi csak az égyiptomi királyé volt, Égyiptom folyóvizétõl az Eufrátes folyóvizéig.(HU)
2 Királyok 24:8 Tizennyolcz esztendõs volt Joákin, mikor királylyá lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Az õ anyjának neve Nékhusta, a Jeruzsálembeli Elnatán leánya.(HU)
2 Királyok 24:9 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt mind a szerint, a mint az õ atyja cselekedett volt.(HU)
2 Királyok 24:10 Ebben az idõben jöttek fel Nabukodonozornak, Babilónia királyának szolgái Jeruzsálem ellen, és szállották meg a várost.(HU)
2 Királyok 24:11 [Maga] Nabukodonozor, Babilónia királya is feljött a város ellen, a melyet már az õ szolgái megszállottak volt.(HU)
2 Királyok 24:12 És kiment Joákin, a Júda királya Babilónia királyához az õ anyjával, szolgáival, hadnagyaival és udvariszolgáival együtt, de fogságra vetette õt Babilónia királya az õ uralkodásának nyolczadik esztendejében.(HU)
2 Királyok 24:13 És elvitte onnét az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét, és összevagdalt minden arany edényt, a melyet Salamon, az Izráel királya csináltatott volt az Úr templomában, a mint az Úr megmondotta volt.(HU)
2 Királyok 24:14 És elhurczolta az egész Jeruzsálemet, összes fejedelmeit és minden vitézeit, tízezer foglyot, az összes mesterembereket és lakatosokat, [úgy hogy] a föld szegény népén kivül senki sem maradt ott.(HU)
2 Királyok 24:15 És elhurczolta Joákint is Babilóniába, és a király anyját, és a király feleségeit és udvariszolgáit, és az ország erõs vitézeit fogságba hurczolta Jeruzsálembõl Babilóniába;(HU)
2 Királyok 24:16 És az összes elõkelõ férfiakat, hétezeret, és a mesterembereket és a lakatosokat, ezeret, és az összes erõs, harczra termett férfiakat fogva vitte Babilóniába Babilónia királya.(HU)
2 Királyok 24:17 És Babilónia királya Mattaniát, nagybátyját, tette õ helyette királylyá, és nevét Sédékiásra változtatta.(HU)
2 Királyok 24:18 Huszonegy esztendõs volt Sédékiás, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Hamutál, a Libnából való Jeremiás leánya.(HU)
2 Királyok 24:19 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt mind a szerint, a mint Joákim cselekedett volt;(HU)
2 Királyok 24:20 Mert az Úr haragja miatt történt ez így Jeruzsálemmel és Júdával, míg csak el nem vetette õket az õ orczája elõl. Sédékiás azonban elpártolt Babilónia királyától.(HU)
2 Királyok 25:1 És történt az õ uralkodásának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, és annak tizedik napján, hogy feljött Nabukodonozor, Babilónia királya minden õ seregével Jeruzsálem ellen, és táborba szállott ellene, és köröskörül ostromtornyokat építettek ellene.(HU)
2 Királyok 25:2 És megszállva tartatott a város Sédékiás király tizenegyedik esztendejéig;(HU)
2 Királyok 25:3 De a [negyedik] hónap kilenczedik napján akkora inség lett a városban, hogy nem volt mit enni a föld népének.(HU)
2 Királyok 25:4 És betöretett a város, és a harczosok mind [futni kezdtek] éjjel a kettõs kõfal között levõ kapu útján, a mely a király kertje mellett van; a Káldeusok pedig ott [táboroztak] a város körül. És a [király] is elfutott a puszta útján.(HU)
2 Királyok 25:5 De a Káldeusok hada ûzõbe vette a királyt, és utólérték õt Jerikhó mezején, és egész serege szétszóródott mellõle.(HU)
2 Királyok 25:6 És elfogták a királyt, és elvitték õt Babilónia királyához Riblába, a hol ítéletet tartottak fölötte.(HU)
2 Királyok 25:7 És Sédékiás fiait saját szeme láttára vágták le; Sédékiás szemeit pedig megvakították, és lánczokba verve vitték el õt Babilóniába.(HU)
2 Királyok 25:8 És az ötödik hónap hetedik napján - ez a Nabukodonozor, babilóniai király uralkodásának tizenkilenczedik esztendeje - feljött Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, Babilónia királyának szolgája Jeruzsálembe;(HU)
2 Királyok 25:9 És felgyújtotta az Úr házát és a király házát, és Jeruzsálem összes házait és mind a nagy palotákat felégette tûzzel.(HU)
2 Királyok 25:10 És Jeruzsálem kõfalait köröskörül lerombolta a Káldeusok serege, a mely a vitézek hadnagyával volt.(HU)
2 Királyok 25:11 A többi népet pedig, a mely a városban még megmaradt volt, és azokat, a kik Babilónia királyához hajlottak, és a többi népet mind elhurczolta Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya.(HU)
2 Királyok 25:12 A föld népének csak a szegényébõl hagyott ott a vitézek hadnagya szõlõmíveseket és szántó-vetõ embereket.(HU)
2 Királyok 25:13 És a rézoszlopokat, a melyek az Úr házában voltak, és [a mosdómedenczék] talpait és a réztengert, a mely az Úr házában [volt,] összetörték a Káldeusok, és azok rezét Babilóniába vitték.(HU)
2 Királyok 25:14 Elvitték a fazekakat is, a lapátokat, a késeket, temjénezõket, és minden, szolgálatra rendelt, egyéb rézedényeket.(HU)
2 Királyok 25:15 És elvitte a vitézek hadnagya a serpenyõket, a medenczéket, a melyek közül némelyek aranyból, némelyek pedig ezüstbõl voltak,(HU)
2 Királyok 25:16 A két [réz]oszlopot, a [réz]tengert és a [mosdómedenczék] talpait, a melyeket Salamon csinált volt az Úr házában; megmérhetetlen volt mindezeknek az edényeknek a reze.(HU)
2 Királyok 25:17 Az egyik oszlop magassága tizennyolcz sing volt, és egy rézgömb volt rajta és a gömb három sing magas volt, a gömbön köröskörül hálózat és gránátalmák mind érczbõl, és ugyanilyen volt a másik oszlop is a hálózattal együtt.(HU)
2 Királyok 25:18 És elhurczolta a vitézek hadnagya Serája papot is, az elsõ rendbõl és Sofóniás papot, a második rendbõl és a három ajtónállót,(HU)
2 Királyok 25:19 És a városból elvitt egy fõembert, ki a hadakozó férfiak elõljáró hadnagya volt, és öt férfiút, a kik a király körül forgolódtak volt, a kik találtattak a városban, és a sereg hadnagyának íródeákját, a ki sereget gyûjt vala a föld népe közül, és hatvan férfiakat a föld népe közül, a kik ott találtattak a városban.(HU)
2 Királyok 25:20 És vevé õket Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, és elvitte Babilónia királyához Riblába,(HU)
2 Királyok 25:21 És levágta õket Babilónia királya, és megölte Riblában a Hámát földjén. És [így] viteték el Júda az õ földjérõl.(HU)
2 Királyok 25:22 A Júda földjén megmaradt népnek pedig, a melyet meghagyott Nabukodonozor, Babilónia királya, Gedáliát, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiát, rendelte tiszttartóul.(HU)
2 Királyok 25:23 Mikor pedig meghallották a seregek hadnagyai mind, és az õ embereik, hogy Babilónia királya Gedáliát tette tiszttartóvá, elmentek Gedáliához Mispába, Izmáel, a Nétánia fia, és Johanán, a Kareáh fia, és Serája, a nétofáti Tánhumet fia, és Jahazánia, Maakáti fia, õk és az õ embereik;(HU)
2 Királyok 25:24 És megesküdött nékik Gedália és az õ embereiknek, és monda nékik: Ne féljetek a Káldeusoknak való szolgálattól. Maradjatok az országban, és szolgáljatok Babilónia királyának, és jó dolgotok lesz.(HU)
2 Királyok 25:25 A hetedik hónapban azonban elment Izmáel, Nétániának, az Elisáma fiának fia, a ki királyi magból volt, és vele tíz férfiú, és megölték Gedáliát és meghalt; és a Zsidókat és a Káldeusokat, a kik õ vele voltak Mispában.(HU)
2 Királyok 25:26 És felkelt az egész nép kicsinytõl nagyig és a seregek hadnagyai, és elmentek Égyiptomba; mert féltek a Káldeusoktól.(HU)
2 Királyok 25:27 És lõn a harminczhetedik esztendõben, Joákinnak, a Júda királyának fogságba hurczoltatása után, a tizenkettedik hónap huszonhetedik napján, kivette Evil-Merodák, Babilónia királya, az õ uralkodásának elsõ esztendejében Joákint, Júda királyát a fogházból;(HU)
2 Királyok 25:28 És kegyesen beszélt vele, és feljebb tette az õ székét a többi királyok székeinél, a kik nála voltak Babilóniában;(HU)
2 Királyok 25:29 És kicserélte fogsága ruháit, és mindenkor nála volt étele életének minden idejében.(HU)
2 Királyok 25:30 És mindenkor kijárt az õ része, a melyet a király adott néki napról- napra életének minden idejében.(HU)
1 Krónika 1:1 Ádám, Séth, Énós.(HU)
1 Krónika 1:2 Kénán, Mahalálél, Járed.(HU)
1 Krónika 1:3 Énókh, Methuséláh, Lámekh.(HU)
1 Krónika 1:4 Noé, Sém, Khám és Jáfet.(HU)
1 Krónika 1:5 Jáfetnek fiai: Gómer, Mágog, Madai, Jáván, Thubál, Mésekh és Thirász.(HU)
1 Krónika 1:6 A Gómer fiai pedig: Askhenáz, Rifáth és Tógármah.(HU)
1 Krónika 1:7 Jávánnak pedig fiai: Elisah, Thársis, Kitthim és Dodánim.(HU)
1 Krónika 1:8 Khámnak fiai: Khús, Miczráim, Pút és Kanaán.(HU)
1 Krónika 1:9 Khúsnak fiai: Széba, Hávilah, Szábthah, Rahmáh és Szabthékah; Rahmáhnak pedig fiai: Séba és Dédán.(HU)
1 Krónika 1:10 Khús nemzé Nimródot is; ez kezde hatalmassá lenni a földön.(HU)
1 Krónika 1:11 Miczráim pedig nemzé Lúdimot, Anámimot, Lehábimot és Naftukhimot.(HU)
1 Krónika 1:12 Pathruszimot és Kaszlukhimot, a kiktõl a Filiszteusok származtak, és Kafthorimot.(HU)
1 Krónika 1:13 Kanaán pedig nemzé Czídont, az õ elsõszülöttét és Khétet,(HU)
1 Krónika 1:14 És Jebuzeust, Emorreust és Girgazeust.(HU)
1 Krónika 1:15 Khivveust, Harkeust és Szineust.(HU)
1 Krónika 1:16 Arvadeust, Czemareust és Hamatheust.(HU)
1 Krónika 1:17 Sémnek fiai: Élám és Assur, Arpaksád, Lúd, Arám, Úcz, Húl, Gether és Mesek.(HU)
1 Krónika 1:18 Arpaksád pedig nemzé Séláht és Séláh nemzé Hébert.(HU)
1 Krónika 1:19 Hébernek is lett két fia, az egyiknek neve Péleg, mivelhogy az õ idejében osztatott el a föld; testvérének neve pedig Joktán.(HU)
1 Krónika 1:20 Joktán pedig nemzé Almodádot és Sélefet, Haczarmávethet és Jerákhot,(HU)
1 Krónika 1:21 Hadórámot, Úzált és Diklát,(HU)
1 Krónika 1:22 És Ebált, Abimáelt és Sébát,(HU)
1 Krónika 1:23 Ofirt, Havilát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai.(HU)
1 Krónika 1:24 Sém, Arpaksád, Séláh.(HU)
1 Krónika 1:25 Héber, Péleg, Réu.(HU)
1 Krónika 1:26 Sérug, Nákhor, Tháré.(HU)
1 Krónika 1:27 Abrám, ez az Ábrahám.(HU)
1 Krónika 1:28 Ábrahám fiai: Izsák és Ismáel.(HU)
1 Krónika 1:29 Ezeknek nemzetségei pedig ezek: Ismáel elsõszülötte Nebájót és Kédar, Adbeél és Mibszám.(HU)
1 Krónika 1:30 Misma és Dúmah, Massza, Hadad és Théma.(HU)
1 Krónika 1:31 Jétur, Náfis és Kedmah; ezek az Ismáel fiai.(HU)
1 Krónika 1:32 Keturának pedig, az Ábrahám ágyasának fiai, kiket szüle, ezek: Zimrán, Joksán, Médán, Midián, Isbák és Suakh. És a Joksán fiai: Séba és Dédán.(HU)
1 Krónika 1:33 És a Midián fiai: Éfah, Héfer, Hánok, Abida és Eldáh. Mindezek a Keturáh fiai.(HU)
1 Krónika 1:34 Ábrahám pedig nemzé Izsákot; Izsák fiai pedig ezek: Ézsau és Izráel.(HU)
1 Krónika 1:35 Ézsaunak fiai: Elifáz, Réhuél, Jéhus, Jahlám és Korakh.(HU)
1 Krónika 1:36 Elifáz fiai: Thémán, Omár, Czefi, Gahtám, Kenáz és Timna és Amálek.(HU)
1 Krónika 1:37 Réhuél fiai: Nakhath, Zérakh, Samma és Mizza.(HU)
1 Krónika 1:38 Széir fiai: Lótán és Sóbál, Czibhón, Haná, Disón, Eczer és Disán.(HU)
1 Krónika 1:39 Lótán fiai pedig: Hóri és Hómám: Lótánnak huga pedig Timna.(HU)
1 Krónika 1:40 Sóbál fiai: Alján és Mánakháth, Hébál, Sefi és Onám; Czibhón fiai pedig: Aja és Haná.(HU)
1 Krónika 1:41 Haná fia: Disón, Disón fiai pedig: Hamrán és Esbán, Ithrán és Kherán.(HU)
1 Krónika 1:42 Eczer fiai: Bilhán és Zahaván, Jakán. Disán fiai: Húcz és Arán.(HU)
1 Krónika 1:43 Ezek pedig a királyok, a kik uralkodának Edom földén, mielõtt az Izráel fiai között király uralkodott volna: Bela, Behor fia, az õ városának neve Dinhába vala.(HU)
1 Krónika 1:44 [Bela] meghalván, uralkodék helyette Jóbáb, a Boczrából való Zerakh fia.(HU)
1 Krónika 1:45 És hogy Jóbáb meghala, uralkodék helyette a Témán földébõl való Khusám.(HU)
1 Krónika 1:46 Meghala Khusám is, és uralkodék helyette Hadád, a Bédád fia, ki megveré a Midiánitákat a Moáb mezején; és az õ városának neve Hávit vala.(HU)
1 Krónika 1:47 Hadád is, hogy meghala, uralkodék helyette a Masrekából való Szamlá.(HU)
1 Krónika 1:48 Szamlá holta után uralkodék helyette Saul, a folyóvíz mellett való Rékhobóthból.(HU)
1 Krónika 1:49 Saul is meghala, és uralkodék helyette Báhál-Khanán, az Akhbór fia.(HU)
1 Krónika 1:50 Báhál-Khanán holta után uralkodék helyette Hadád; és az õ városának neve Páhi, feleségének pedig neve Mehetábéel, ki Mézaháb leányának Matrédnak volt a leánya.(HU)
1 Krónika 1:51 Hadád halála után Edom fejedelmei valának: Timná fejedelem, Halvá fejedelem, Jetéth fejedelem,(HU)
1 Krónika 1:52 Ohólibámá fejedelem, Éla fejedelem és Pinon fejedelem,(HU)
1 Krónika 1:53 Kenáz fejedelem, Témán fejedelem és Mibczár fejedelem,(HU)
1 Krónika 1:54 Magdiél fejedelem és Hirám fejedelem. Ezek voltak Edom fejedelmei.(HU)
1 Krónika 2:1 Ezek az Izráel fiai: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakhár és Zebulon;(HU)
1 Krónika 2:2 Dán, József, Benjámin, Nafthali, Gád és Áser.(HU)
1 Krónika 2:3 Júdának fiai: Hér, Ónán és Séla; e három születék néki a Kanaánita Súahnak leányától. De Hér, Júdának elsõszülött [fia] gonosz vala az Úr szemei elõtt, és megölé õt az [Úr].(HU)
1 Krónika 2:4 Thámár pedig, az õ menye szülé néki Péreczet és Zerákhot. Júdának fiai mindnyájan öten [valának.](HU)
1 Krónika 2:5 Pérecz fiai: Kheczrón és Khámul.(HU)
1 Krónika 2:6 Zerákh fiai pedig: Zimri és Ethán, Hémán, Kálkól és Dára; mindenestõl öten.(HU)
1 Krónika 2:7 Kármi fiai: Ákán, Izráelnek megrontója, mivel lopott a zsákmányból.(HU)
1 Krónika 2:8 Ethán fia: Azária.(HU)
1 Krónika 2:9 Kheczrón fiai, kik születtenek néki: Jérakhméel, Rám és Kélubai.(HU)
1 Krónika 2:10 Rám nemzé Amminádábot, Amminádáb pedig nemzé Nakhsont, a Júda fiainak fejedelmét.(HU)
1 Krónika 2:11 Nakhson nemzé Szálmát, Szálma pedig nemzé Boázt;(HU)
1 Krónika 2:12 Boáz nemzé Obedet; Obed nemzé Isait;(HU)
1 Krónika 2:13 Isai pedig nemzé Eliábot, az õ elsõszülöttét, és Abinádábot, másodikat, Simeát, harmadikat.(HU)
1 Krónika 2:14 Netanéelt, negyediket, és Raddait, ötödiket.(HU)
1 Krónika 2:15 Osemet, hatodikat és Dávidot, a hetedik fiát;(HU)
1 Krónika 2:16 És nõvéreiket, Séruját és Abigáilt. Sérujának pedig fiai voltak: Absai, Joáb és Asáel, e három.(HU)
1 Krónika 2:17 Abigáil szülé Amasát; Amasának atyja pedig az Ismáel nemzetségébõl való Jéter vala.(HU)
1 Krónika 2:18 Káleb pedig, a Kheczrón fia nemzett vala az õ Azuba nevû feleségétõl és Jérióttól; és ezek az õ fiai: Jéser, Sobáb és Ardon.(HU)
1 Krónika 2:19 Azuba meghala, és Káleb vevé magának feleségül Efratát, és ez szülé néki Húrt.(HU)
1 Krónika 2:20 Húr nemzé Urit, Uri pedig nemzé Bésaléelt.(HU)
1 Krónika 2:21 Azután beméne Kheczrón Mákirnak, Gileád atyjának leányához; mert õ ezt elvette vala hatvan esztendõs korában, és szülé néki Ségubot.(HU)
1 Krónika 2:22 Ségub pedig nemzé Jáirt, kinek huszonhárom városa vala a Gileád földén.(HU)
1 Krónika 2:23 De Gesur és Árám elvették tõlük Jáir falvait, Kenáthot és mezõvárosait, hatvan várost. Mindezek Mákirnak, a Gileád atyjának fiaié.(HU)
1 Krónika 2:24 Minekutána pedig meghala Kheczrón Káleb-Efratában, akkor szülé néki Abija, a Kheczrón felesége, Ashúrt, Tékoa atyját.(HU)
1 Krónika 2:25 Jérakhméelnek, a Kheczrón elsõszülöttének fiai voltak: Rám, az elsõszülött, Búna, Orem, Osem és Akhija.(HU)
1 Krónika 2:26 Volt más felesége is Jérakhméelnek, Atára nevû; ez az Onám anyja.(HU)
1 Krónika 2:27 Rámnak, Jérakhméel elsõszülöttének pedig fiai voltak: Maás, Jámin és Héker.(HU)
1 Krónika 2:28 Onám fiai voltak: Sammai és Jáda; és Sammai fiai: Nádáb és Abisúr.(HU)
1 Krónika 2:29 Abisúr feleségének neve Abihail, a ki szülé néki Akhbánt és Mólidot.(HU)
1 Krónika 2:30 Nádáb fiai: Széled és Appaim: Széled magtalanul halt meg.(HU)
1 Krónika 2:31 Appaim fia: Isi; Isi fia: Sésán; Sésán fia: Ahálai.(HU)
1 Krónika 2:32 Jáda fiai, a ki Sammai testvére volt: Jéter és Jonathán; Jéter magtalanul halt meg.(HU)
1 Krónika 2:33 Jonathán fiai: Pélet és Záza. Ezek voltak a Jérakhméel fiai.(HU)
1 Krónika 2:34 Sésánnak nem voltak fiai, hanem csak leányai; de volt Sésánnak egy Égyiptombeli szolgája, Járha nevû.(HU)
1 Krónika 2:35 És adá Sésán e Járha nevû szolgájának az õ leányát feleségül, a ki szülé néki Athait.(HU)
1 Krónika 2:36 Athai pedig nemzé Nátánt; Nátán nemzé Zabádot;(HU)
1 Krónika 2:37 Zabád nemzé Eflált; Eflál nemzé Obedet;(HU)
1 Krónika 2:38 Obed nemzé Jéhut; Jéhu nemzé Azáriát.(HU)
1 Krónika 2:39 Azária nemzé Hélest; Héles nemzé Elását;(HU)
1 Krónika 2:40 Elása nemzé Sisémait; Sisémai nemzé Sallumot;(HU)
1 Krónika 2:41 Sallum nemzé Jékámiát; Jékámia pedig nemzé Elisámát.(HU)
1 Krónika 2:42 A Káleb fiai pedig, a ki Jérakhméel testvére vala: elsõszülötte Mésa; ez volt Zifnek és Marésa fiainak atyjok, Hebronnak atyja.(HU)
1 Krónika 2:43 Hebron fiai: Kórah, Tappuah, Rékem és Séma.(HU)
1 Krónika 2:44 Séma pedig nemzé Rahámot, a Jorkeám atyját; és Rékem nemzé Sammait,(HU)
1 Krónika 2:45 A Sammai fia pedig: Máon; ez a Máon [volt] a Bethsúr atyja.(HU)
1 Krónika 2:46 Efa pedig, a Káleb ágyastársa, szülé Háránt és Mósát és Gázezt; és Hárán nemzé Gázezt.(HU)
1 Krónika 2:47 Jaddai fiai pedig: Régem, Jotám, Gésán, Pelet, Héfa és Saáf.(HU)
1 Krónika 2:48 A Káleb ágyasa Maaka szülé Sébert és Tirhánát.(HU)
1 Krónika 2:49 És szülé Saáfot, Madmanna atyját, Sevát, a Makbéna atyját és Gibea atyját; és Aksza a Káleb leánya vala.(HU)
1 Krónika 2:50 Ezek voltak Káleb fiai, a ki Húrnak, az Efrata elsõszülöttének fia volt: Sobál, Kirját-Jeárim atyja.(HU)
1 Krónika 2:51 Szálma, Bethlehem atyja; Háref, Bethgáder atyja.(HU)
1 Krónika 2:52 Voltak pedig Sobálnak is, a Kirját-Jeárim atyjának fiai: Haroé, a fél Menuhót [ura].(HU)
1 Krónika 2:53 A Kirját-Jeárim háznépei: Jitreusok, Puteusok, Sumateusok, Misraiteusok; ezektõl származának a Sorateusok és az Estaoliteusok.(HU)
1 Krónika 2:54 Szálma fiai, Bethlehem és a Netofátbeliek, Atróth, Beth-Joáb, a Czórabeli Manahateusok fele.(HU)
1 Krónika 2:55 És a Jábesben lakozó tudós emberek háznépei: a Tirateusok, Simateusok, Sukateusok. Ezek a Kineusok, a kik Hámáttól, a Rékáb házának atyjától származtak.(HU)
1 Krónika 3:1 Ezek a Dávid fiai, a kik Hebronban születének néki: elsõszülötte vala Amnon, a Jezréelbõl való Ahinoámtól; második vala Dániel, a Kármelbõl való Abigailtól.(HU)
1 Krónika 3:2 Harmadik Absolon, a ki Maakának, a Gessurbeli Talmai király leányának volt a fia; negyedik Adónia, Haggittól való.(HU)
1 Krónika 3:3 Ötödik Sefátia, Abitáltól való; hatodik Jitreám, az õ feleségétõl, Eglától való.(HU)
1 Krónika 3:4 [E] hat [fia] születék néki Hebronban, a hol hét esztendeig és hat hónapig uralkodott; Jeruzsálemben pedig harminczhárom esztendeig uralkodék.(HU)
1 Krónika 3:5 Jeruzsálemben pedig ezek születének néki: Simea, Sóbáb, Nátán és Salamon, négyen, Bathsuától, az Ammiel leányától.(HU)
1 Krónika 3:6 És Ibhár, Elisáma és Elifélet.(HU)
1 Krónika 3:7 Nógah, Néfeg és Jáfia.(HU)
1 Krónika 3:8 És Elisáma, Eljada és Elifélet, kilenczen.(HU)
1 Krónika 3:9 Mindezek a Dávid fiai, az õ ágyastársainak fiain kivül; és ezeknek a huga, Támár.(HU)
1 Krónika 3:10 Salamonnak pedig fia volt Roboám; ennek fia Abija, ennek fia Asa, ennek fia Josafát.(HU)
1 Krónika 3:11 Ennek fia Jórám, ennek fia Akházia, ennek fia Joás.(HU)
1 Krónika 3:12 Ennek fia Amásia, ennek fia Azária; ennek fia Jótám.(HU)
1 Krónika 3:13 Ennek fia Akház, ennek fia Ezékiás, ennek fia Manasse.(HU)
1 Krónika 3:14 Ennek fia Amon, ennek fia Jósiás.(HU)
1 Krónika 3:15 Jósiásnak pedig fiai: elsõszülötte Johanán, második Jójákim, harmadik Sédékiás, Sallum negyedik.(HU)
1 Krónika 3:16 Jójákim fiai: az õ fia Jékoniás, ennek fia Sédékiás.(HU)
1 Krónika 3:17 Jékóniásnak fiai: Assir, ennek fia Saálthiel.(HU)
1 Krónika 3:18 És Málkirám, Pedája, Sénasár, Jékámia, Hosáma és Nédábia.(HU)
1 Krónika 3:19 Pedája fiai: Zerubábel és Simei. Zerubábel fiai: Mesullám, Hanánia; és az õ hugok vala Selómit.(HU)
1 Krónika 3:20 És Hásuba, Ohel, Berekia, Hasádia és Jusáb-Hésed, [ezek] öten.(HU)
1 Krónika 3:21 Hanánia fiai: Pelátia és Jésaia; [és] Refája fiai [és] Arnám fiai, Obádia fiai, Sekánia fiai.(HU)
1 Krónika 3:22 És Sekánia fiai: Semája. Semája fiai: Hattus, Jigeál, Báriah, Neárja és Sáfát, ezek hatan.(HU)
1 Krónika 3:23 Neárja fiai: Eljohénai, Ezékiás és Azrikám, ezek hárman.(HU)
1 Krónika 3:24 Eljohénai fiai: Hódajéva, Eliásib, Pelája, Akkub, Johanán, Delája és Anáni; [ezek] heten.(HU)
1 Krónika 4:1 Júda fiai [ezek:] Pérecz, Kheczrón, Kármi, Húr és Sobál.(HU)
1 Krónika 4:2 Reája pedig, a Sobál fia nemzé Jáhátot; Jáhát nemzé Ahumáit és Lahádot; ezek a Sorateusok háznépei.(HU)
1 Krónika 4:3 Ezek Etám atyjától valók: Jezréel, Jisma, Jidbás; és az õ hugoknak neve Haslelponi.(HU)
1 Krónika 4:4 Pénuel pedig Gedor atyja, és Ezer Húsa atyja. Ezek Efrata elsõszülöttének, Húrnak fiai, a ki Bethlehem atyja vala.(HU)
1 Krónika 4:5 Ashúrnak pedig, a Tékoa atyjának volt két felesége, Heléa és Naára.(HU)
1 Krónika 4:6 És Naára szülé néki Ahuzámot, Héfert, Teménit és Ahastárit. Ezek a Naára fiai.(HU)
1 Krónika 4:7 Heléa fiai: Séret, Jésohár, Etnán [és Kócz.](HU)
1 Krónika 4:8 Kócz pedig nemzé Hánubot, Hásobébát és Ahárhel háznépét, a ki Hárumnak fia vala.(HU)
1 Krónika 4:9 Jábes pedig testvéreinél tiszteletreméltóbb vala, és azért nevezé õt az õ anyja Jábesnek, mondván: Mivelhogy fájdalommal szülém õt.(HU)
1 Krónika 4:10 És Jábes az Izráel Istenét hívá segítségül, mondván: Ha engem megáldanál és az én határomat megszélesítenéd, és a te kezed én velem lenne, és engem minden veszedelemtõl megoltalmaznál, hogy bút ne lássak! És megadá Isten néki, a mit kért vala.(HU)
1 Krónika 4:11 Kélub pedig, a Súkha testvére, nemzé Méhirt; ez az Eston atyja.(HU)
1 Krónika 4:12 Eston nemzé Béth-Rafát, Paseákhot, Tehinnát, Ir-Náhás atyját. Ezek a Rékától való férfiak.(HU)
1 Krónika 4:13 Kénáz fiai: Othniel és Serája; Othniel fia: Hatát.(HU)
1 Krónika 4:14 Meonótai nemzé Ofrát; Serája pedig nemzé Joábot, a Gé- Harasimbeliek atyját, mert mesteremberek valának.(HU)
1 Krónika 4:15 Káleb fiai, ki Jefunné fia vala: Iru, Ela és Naám; és Ela fiai; és Kénáz.(HU)
1 Krónika 4:16 Jéhalélel fiai: Zif, Zifa, Tirja és Asárel.(HU)
1 Krónika 4:17 Ezra fiai: Jéter, Méred, Efer és Jálon; és szülé Mirjámot, Sammait és Isbát, Estemóa atyját.(HU)
1 Krónika 4:18 Ennek felesége pedig, Jehudéja szülé Jéredet, a Gedor atyját és Hébert, a Szókó atyját, Jékuthielt, a Zánoah atyját; ezek Bithiának, a Faraó leányának fiai, a kit Méred elvett vala.(HU)
1 Krónika 4:19 Hódia nevû feleségének pedig fiai, ki Nahamnak, Keila atyjának nõvére vala: Hagármi és a Maakátbeli Estemóa.(HU)
1 Krónika 4:20 Simon fiai: Amnon, Rinna, Benhanán és Thilon. Isi fiai: Zohét és Benzohét.(HU)
1 Krónika 4:21 Júda fiának, Sélának fiai: Er, Léka atyja, és Laáda, Marésa atyja, és a gyapotszövõk háznépe Béth-Asbeában;(HU)
1 Krónika 4:22 És Jókim és Kozeba lakosai, és Joás és Saráf, a kik Moáb urai voltak, és Jásubi, Léhem. De [ezek már] régi dolgok.(HU)
1 Krónika 4:23 Ezek voltak a fazekasok, és Netaimban és Gederában laktak. A királylyal laktak ott, az õ dolgáért.(HU)
1 Krónika 4:24 Simeon fiai: Némuel, Jámin, Járib, Zérah, Saul;(HU)
1 Krónika 4:25 Kinek fia Sallum, kinek fia Mibsám, kinek fia Misma.(HU)
1 Krónika 4:26 Misma fiai: Hammúel az õ fia, Zakkur az õ fia, Simi az õ fia;(HU)
1 Krónika 4:27 Siminek tizenhat fia és hat leánya volt; de testvéreinek nem volt sok fia, s általában háznépök nem volt oly népes, mint Júda fiaié.(HU)
1 Krónika 4:28 Lakoznak vala pedig Beersebában és Móladában és Haczar- Suálban.(HU)
1 Krónika 4:29 Bilhában, Eczemben és Toládban,(HU)
1 Krónika 4:30 Bétuelben, Hormában és Cziklágban,(HU)
1 Krónika 4:31 Beth-Markabótban, Haczar-Szuszimban, Beth-Biriben és Saáraimban; ezek valának az õ városaik mindaddig, míg Dávid királylyá lett.(HU)
1 Krónika 4:32 Faluik pedig [ezek:] Etám, Ain, Rimmon, Tóken és Asán, öt város;(HU)
1 Krónika 4:33 És mindazok a falvaik, a melyek e városok körül voltak Bálig; ezek valának lakóhelyeik és nemzetségeik:(HU)
1 Krónika 4:34 Mesobáb, Jámlek és Jósa, Amásia fia.(HU)
1 Krónika 4:35 És Jóel és Jéhu, a Jósibia fia, ki Serája fia, ki Asiel fia [vala;](HU)
1 Krónika 4:36 És Eljoénai, Jaákoba, Jésohája, Asája, Adiel, Jesiméel és Benája.(HU)
1 Krónika 4:37 Ziza, a Sifi fia, ki Alon fia, ki Jedája fia, ki Simri fia, ki Semája fia.(HU)
1 Krónika 4:38 Ezek a névszerint felsoroltak voltak a fõemberek nemzetségökben, a kik igen elszaporodtak volt atyjok házában,(HU)
1 Krónika 4:39 Azért elindulának Gedor felé, hogy a völgy keleti részére [menjenek] és ott barmaiknak legelõt keressenek.(HU)
1 Krónika 4:40 Találának is zsíros és jó legeltetõ helyet (az a föld pedig tágas, nyugodalmas és békességes), mert Khámból valók laktak ott azelõtt.(HU)
1 Krónika 4:41 Elmenvén pedig e névszerint megnevezettek Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, lerombolták sátoraikat, és a Maonitákat, a kiket ott találtak, kiirtották mind e mai napig, s helyökbe letelepedének, mivel ott barmaik számára legelõhelyeket [találtak.](HU)
1 Krónika 4:42 És közülök, a Simeon fiai közül, [némelyek] elmenének a Seir hegyére, úgymint ötszázan, a kiknek elõljáróik az Isi fiai, Pelátja, Nehárja, Refája és Uzriel voltak.(HU)
1 Krónika 4:43 És valakik az Amálek nemzetségébõl megmaradtak vala, mind levágák azokat, és ott letelepedének mind e mai napig.(HU)
1 Krónika 5:1 Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai (mert õ volt az elsõszülött; mikor pedig megfertõztette az õ atyjának ágyasházát, az õ elsõszülöttségi joga a József fiainak adaték, a ki Izráel fia vala, mindazáltal nem úgy hogy õk neveztessenek származás szerint elsõszülötteknek,(HU)
1 Krónika 5:2 Mert Júda tekintélyesebb vala az õ testvérei között, és õ belõle való volt a fejedelem, hanem az elsõszülöttségnek [haszna] lõn Józsefé):(HU)
1 Krónika 5:3 [Ezek] Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai: Khánokh, Pallu, Kheczrón és Kármi.(HU)
1 Krónika 5:4 Jóel fiai: Semája ennek fia, Góg ennek fia, Simei ennek fia.(HU)
1 Krónika 5:5 Mika ennek fia, Reája ennek fia, Baál ennek fia.(HU)
1 Krónika 5:6 Beéra ennek fia, a kit fogságba vitt Tiglát-Piléser, az Assiriabeli király; õ a Rúbeniták fejedelme vala.(HU)
1 Krónika 5:7 Testvérei pedig, családjaik, nemzetségük megszámlálása szerint [ezek] valának: a fõ Jéhiel és Zakariás,(HU)
1 Krónika 5:8 Bela, Azáz fia, ki Séma fia, ki Jóel fia vala, ki Aróerben lakott Nébóig és Baál-Meonig.(HU)
1 Krónika 5:9 Napkelet felé is lakik vala a pusztában való bemenetelig, az Eufrátes folyóvíztõl fogva; mert az õ barmai Gileád földén igen elszaporodtak.(HU)
1 Krónika 5:10 Saul királynak idejében pedig támasztának hadat a Hágárénusok ellen, és elhullának [azok] az õ kezeik által, és lakának azoknak sátoraikban, Gileádnak napkelet felé való egész részében.(HU)
1 Krónika 5:11 A Gád fiai pedig velök szemben a Básán földén laktak Szalkáig.(HU)
1 Krónika 5:12 Jóel vala elõljárójok, Sáfám második az után; Johánai és Sáfát Básánban.(HU)
1 Krónika 5:13 És testvéreik, családjaik szerint [ezek]: Mikáel, Mésullám, Séba, Jórai, Jaékán, Zia és Éber, heten.(HU)
1 Krónika 5:14 Ezek az Abihail fiai, ki Húri fia, ki Jároáh fia, ki Gileád fia, ki Mikáel fia, ki Jésisai fia, ki Jahadó fia, ki Búz fia.(HU)
1 Krónika 5:15 [És] Ahi, a Gúni fiának, Abdielnek a fia volt a család feje.(HU)
1 Krónika 5:16 [Ezek] Gileádban, Básánban és az ezekhez tartozó mezõvárosokban laktak, és Sáronnak minden legelõjén, határaikig.(HU)
1 Krónika 5:17 Kik mindnyájan megszámláltatának Jótámnak, a Júda királyának idejében, és Jeroboámnak, az Izráel királyának idejében.(HU)
1 Krónika 5:18 A Rúben fiai közül és a Gáditák közül és a Manasse félnemzetsége közül erõs paizs- és fegyverhordozó férfiak, kézívesek és a hadakozásban jártasok, negyvennégyezerhétszázhatvanan harczra kész férfiak;(HU)
1 Krónika 5:19 Hadakozának a Hágárénusok ellen, Jétúr, Náfis és Nódáb ellen.(HU)
1 Krónika 5:20 És gyõzedelmesek levének azokon, és kezekbe adatának a Hágárénusok és mindazok, a kik ezekkel valának; mert az Istenhez kiáltának harcz közben, és õ meghallgatá õket, mert õ benne bíztak.(HU)
1 Krónika 5:21 És elvivék az õ barmaikat, ötvenezer tevét, kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat és százezer embert.(HU)
1 Krónika 5:22 A seb miatt pedig sokan elhullának; mert Istentõl vala az a harcz; és azok helyén lakának a fogságig.(HU)
1 Krónika 5:23 A Manasse nemzetsége felének fiai pedig [azon] a földön laktak, [a mely] Básántól Baál-Hermonig, Szenirig és Hermon hegyéig [terjedt,] [mert] igen megsokasodtak vala.(HU)
1 Krónika 5:24 És ezek voltak az õ atyjok háznépének fejedelmei: Efer, Isi, Eliel, Azriel, Irméja, Hodávia és Jahdiel, igen erõs férfiak, híres férfiak, a kik az õ atyjok háznépe között fõk voltak.(HU)
1 Krónika 5:25 Vétkezének pedig az õ atyjoknak Istene ellen; mert a föld lakóinak bálványisteneivel paráználkodának, a kiket az Isten szemök elõl elpusztított.(HU)
1 Krónika 5:26 Felindítá azért az Izráel Istene Pulnak, az Assiriabeli királynak szívét és Tiglát-Pilésernek, az assiriai királynak szívét, és fogva elvivé õket, a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manasse félnemzetségét is; és elvivé õket Haláhba és Háborba, Hárába és a Gózán folyóvizéhez mind e mai napig.(HU)
1 Krónika 6:1 Lévi fiai: Gerson, Kéhát és Mérári.(HU)
1 Krónika 6:2 Kéhát fiai pedig: Amrám, Ishár, Hebron és Uzziel.(HU)
1 Krónika 6:3 Amrám gyermekei: Áron, Mózes és Miriám; Áron fiai pedig: Nádáb, Abihu, Eleázár és Ithamár.(HU)
1 Krónika 6:4 Eleázár nemzé Fineást, Fineás nemzé Abisuát;(HU)
1 Krónika 6:5 Abisua pedig nemzé Bukkit, Bukki nemzé Uzzit;(HU)
1 Krónika 6:6 Uzzi nemzé Zeráhiát, Zeráhia nemzé Mérajótot;(HU)
1 Krónika 6:7 Mérajót nemzé Amáriát, Amária nemzé Ahitúbot;(HU)
1 Krónika 6:8 Ahitúb nemzé Sádókot; Sádók nemzé Ahimáhást;(HU)
1 Krónika 6:9 Ahimáhás nemzé Azáriát, Azária nemzé Jóhanánt;(HU)
1 Krónika 6:10 Jóhanán nemzé Azáriát, ez volt a pap abban a házban, a melyet Salamon Jeruzsálemben épített vala.(HU)
1 Krónika 6:11 Azária nemzé Amáriát; Amária nemzé Ahitúbot;(HU)
1 Krónika 6:12 Ahitúb nemzé Sádókot, Sádók nemzé Sallumot;(HU)
1 Krónika 6:13 Sallum nemzé Hilkiát; Hilkia nemzé Azáriát;(HU)
1 Krónika 6:14 Azária nemzé Séráját, Sérája nemzé Jéhozadákot;(HU)
1 Krónika 6:15 Jéhozadák pedig [fogságba] méne, mikor az Úr Júdát és Jeruzsálemet fogságba viteté Nabukodonozor által.(HU)
1 Krónika 6:16 Lévi fiai: Gerson, Kéhát és Mérári.(HU)
1 Krónika 6:17 Ezek a Gerson fiainak nevei: Libni és Simhi.(HU)
1 Krónika 6:18 Kéhát fiai: Amrám, Jiczhár, Khebron és Huzziel.(HU)
1 Krónika 6:19 Mérári fiai: Makhli és Musi. Ezek a Lévi háznépei az õ nemzetségeik szerint.(HU)
1 Krónika 6:20 Gersonnak [fiai]: Ligni az õ fia, Jáhát ennek fia, Zima ennek fia.(HU)
1 Krónika 6:21 Jóah ennek fia, Iddó ennek fia, Zérah ennek fia és Jéathérai ennek fia.(HU)
1 Krónika 6:22 Kéhát fiai: Amminádáb az õ fia, Kórákh ennek fia és Asszir ennek fia;(HU)
1 Krónika 6:23 Elkána ennek fia, Ebiásáf ennek fia és Asszir ennek fia.(HU)
1 Krónika 6:24 Tákhát ennek fia, Uriel ennek fia, Uzzia ennek fia és Saul ennek fia.(HU)
1 Krónika 6:25 Elkána fiai: Amásai és Ahimót,(HU)
1 Krónika 6:26 Elkána. Elkána fia: Sófai az õ fia és Náhát ennek fia.(HU)
1 Krónika 6:27 Eliáb ennek fia, Jérohám ennek fia, Elkána ennek fia.(HU)
1 Krónika 6:28 Sámuel fiai pedig: az elsõszülött Vásni, a [második] Abija.(HU)
1 Krónika 6:29 Mérári fiai: Mahli, Libni ennek fia; Simhi ennek fia és Uzza ennek fia.(HU)
1 Krónika 6:30 Simea ennek fia, Haggija ennek fia és Asája ennek fia.(HU)
1 Krónika 6:31 Ezek azok, a kiket Dávid állított be az Úr házában az énekléshez, mikor az [Isten] ládája elhelyeztetett.(HU)
1 Krónika 6:32 És a míg Salamon felépíté az Úr házát Jeruzsálemben, addig a gyülekezet sátora elõtt szolgáltak énekléssel és állottak szolgálatban, kiki az õ rendje szerint.(HU)
1 Krónika 6:33 Ezek pedig a kik szolgáltak, és az õ fiaik: a Kéhátiták fiai közül Hémán fõéneklõ, Jóel fia, ki Sámuel fia.(HU)
1 Krónika 6:34 Ki Elkána fia, ki Jérohám fia, ki Eliél fia, ki Thóa fia.(HU)
1 Krónika 6:35 Ki Czúf fia, ki Elkána fia, ki Mahát fia, ki Amásai fia.(HU)
1 Krónika 6:36 Ki Elkána fia, ki Jóél fia, ki Azárja fia, ki Séfánia fia.(HU)
1 Krónika 6:37 Ki Tákhát fia, ki Asszir fia, ki Ebiásáf fia, ki Kórákh fia.(HU)
1 Krónika 6:38 Ki Jiczhár fia, ki Kéhát fia, ki Lévi fia, ki Izráel fia.(HU)
1 Krónika 6:39 És ennek testvére, Asáf, a ki jobbkeze felõl áll vala; Asáf, a Berekiás fia, ki Simea fia [vala.](HU)
1 Krónika 6:40 Ki Mikáel fia, ki Bahásia fia, ki Melkija fia.(HU)
1 Krónika 6:41 Ki Ethni fia, ki Zérah fia, ki Adája fia.(HU)
1 Krónika 6:42 Ki Etán fia, ki Zimma fia, ki Simhi fia.(HU)
1 Krónika 6:43 Ki Jáhát fia, ki Gerson fia, ki Lévi fia.(HU)
1 Krónika 6:44 Továbbá a Mérári fiai, a kik azokkal atyafiak valának, balkéz felõl [állnak vala;] Etán, Kisi fia, ki Abdi fia, ki Malluk fia.(HU)
1 Krónika 6:45 Ki Kasábja fia, ki Amásia fia, ki Hilkia fia.(HU)
1 Krónika 6:46 Ki Amsi fia, ki Báni fia, ki Sémer fia.(HU)
1 Krónika 6:47 Ki Makhli fia, ki Musi fia, ki Mérári fia, ki Lévi fia.(HU)
1 Krónika 6:48 És testvéreik, a Léviták rendeltetnek vala az Isten háza hajlékának egyéb szolgálatjára.(HU)
1 Krónika 6:49 Áron pedig és az õ fiai az egészen megégetendõ áldozatnak oltára mellé, és a füstölõ oltár mellé, a szentek-szentjének szolgálatja mellé, és az Izráel megszentelésére [rendeltetének] mind a szerint, a mint Mózes, az Isten szolgája megparancsolta volt.(HU)
1 Krónika 6:50 Áron fiai pedig ezek: Eleázár, az õ fia, ennek fia Fineás, ennek fia Abisua.(HU)
1 Krónika 6:51 Ennek fia Bukki, ennek fia Uzzi, ennek fia Zerája.(HU)
1 Krónika 6:52 Ennek fia Merájót, ennek fia Amárja, ennek fia Akhitúb.(HU)
1 Krónika 6:53 Ennek fia Sádók, ennek fia Akhimás.(HU)
1 Krónika 6:54 És az Áron fiainak, a Kéhátiták nemzetségébõl, ezek a lakhelyeik, letelepedésük szerint az õ vidékükön, mert ez jutott volt nékik sors által.(HU)
1 Krónika 6:55 Õk kapták Hebront, a Júda földében és a körülte való legelõket.(HU)
1 Krónika 6:56 De e város földjeit és annak faluit Kálebnek, a Jefunné fiának adák.(HU)
1 Krónika 6:57 Az Áron fiainak azért a Júda városai közül adák a menedékvárosokat, Hebront, Libnát és legelõit, Jatthirt és Esthemoát és ezeknek legelõit,(HU)
1 Krónika 6:58 És Hilent és annak legelõit, és Débirt és annak legelõit,(HU)
1 Krónika 6:59 Asánt és annak legelõit, és Béth-Semest és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:60 A Benjámin nemzetségébõl: Gébát és annak legelõit, Allémetet és annak legelõit, Anatót [várost] [is] és annak legelõit. Ezeknek az õ nemzetségek szerint tizenhárom városuk volt.(HU)
1 Krónika 6:61 A Kéhát többi fiainak pedig az egy nemzetségnek családjaitól, és a félnemzetségbõl, a Manasse nemzetségének felétõl, sors által tíz várost adtak.(HU)
1 Krónika 6:62 Míg a Gerson fiainak meg az õ nemzetségök szerint az Izsakhár nemzetségébõl, az Áser nemzetségébõl, a Nafthali nemzetségébõl és a Manasse nemzetségébõl Básánban [adtak] tizenhárom várost.(HU)
1 Krónika 6:63 A Mérári fiainak az õ nemzetségök szerint a Rúben nemzetségébõl, a Gád nemzetségébõl és a Zebulon nemzetségébõl sors által tizenkét várost.(HU)
1 Krónika 6:64 Adának tehát az Izráel fiai a Lévitáknak városokat, azoknak legelõivel együtt.(HU)
1 Krónika 6:65 Sors által adták a Júda nemzetségébõl, a Simeon nemzetségébõl és a Benjámin nemzetségébõl ezeket a névszerint megnevezett városokat.(HU)
1 Krónika 6:66 Azoknak, a kik a Kéhát fiainak családjaiból valók voltak, és a határukban [levõ] városok az Efraim nemzetségébõl valának:(HU)
1 Krónika 6:67 Azoknak adák a menedékvárosokat, Sikemet és annak legelõit az Efraim hegyén, Gézert és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:68 És Jokmeámot és annak legelõit, Bethoront és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:69 Ajalont és annak legelõit; Gáthrimmont is és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:70 A Manasse nemzetségének felébõl Anert és annak legelõit, Bileámot és annak legelõit, a Kéhát többi fiainak családjai részére.(HU)
1 Krónika 6:71 A Gerson fiainak [pedig] a Manasse félnemzetségébõl Gólánt Básánban és annak legelõit, és Astarótot és annak legelõit:(HU)
1 Krónika 6:72 Az Izsakhár nemzetségébõl [adák] Kédest és annak legelõit; Dobrátot és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:73 Rámótot és annak legelõit, Anémet és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:74 Az Áser nemzetségébõl Másált és annak legelõit, és Abdont és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:75 Hukókot és annak legelõit; Réhobot és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:76 A Nafthali nemzetségébõl Kédest Galileában és annak legelõit; Hammont és annak legelõit; és Kirjáthaimot és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:77 A Mérári többi fiainak a Zebulon nemzetségébõl Rimmont és annak legelõit, és Thábort és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:78 A Jordánon túl Jérikhó ellenében a Jordánnak napkelet felõl való részében a Rúben nemzetségébõl Bésert a pusztában és annak legelõit; Jahását és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:79 Kedemótot és annak legelõit; Mefaátot és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:80 A Gád nemzetségébõl Rámótot Gileádban és annak legelõit; Mahanaimot és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 6:81 Hesbont és annak legelõit; Jaázert és annak legelõit.(HU)
1 Krónika 7:1 Izsakhár fiai: Thóla, Pua, Jásub és Simron, négyen.(HU)
1 Krónika 7:2 Thóla fiai pedig: Uzzi, Réfája, Jériel, Jakhmai, Jibsám és Sámuel, kik fejedelmek valának az õ atyjaiknak családjaiban. A Thóla [fiai] erõs hadakozók voltak nemzetségökben, kiknek száma Dávid király idejében huszonkétezerhatszáz vala.(HU)
1 Krónika 7:3 Uzzi fiai: Izráhja; és az Izráhja fiai: Mikáel, Obádia, Joel, Issia, öten, a kik mind fõemberek valának.(HU)
1 Krónika 7:4 És közöttük nemzetségeik és családjaik szerint harminczhatezer hadakozó férfi volt, mert sok feleségök volt és [sok] fiuk [is].(HU)
1 Krónika 7:5 Ezeknek testvéreik is, Izsakhárnak egész nemzetsége szerint erõs hadakozó férfiak valának, nyolczvanhétezeren szám szerint mindenestõl.(HU)
1 Krónika 7:6 Benjámin [fiai:] Bela, Béker és Jediáel, hárman.(HU)
1 Krónika 7:7 Bela fiai: Esbon, Uzzi, Uzziel, Jérimót és Hiri, öt fõember az õ nemzetségökben, erõs hadakozó férfiak, a kik megszámláltatván, huszonkétezerharmincznégyen valának.(HU)
1 Krónika 7:8 Béker fiai: Zémira, Joás, Eliézer, Eljoénai, Omri, Jeremót, Abija, Anatót és Alémet; ezek mindnyájan Béker fiai.(HU)
1 Krónika 7:9 Azok megszámláltatván nemzetségeik szerint, családjuk fejei és az erõs hadakozó férfiak húszezerkétszázan valának.(HU)
1 Krónika 7:10 Továbbá Jédiáel fia: Bilhán; Bilhán fiai: Jéus, Benjámin, Éhud, Kénaána, Zetán, Társis és Ahisahár.(HU)
1 Krónika 7:11 Ezek mind Jédiáel fiai, családfõk, erõs hadakozó férfiak, a kik tizenhétezerkétszázan mehetnek vala ki a viadalra.(HU)
1 Krónika 7:12 Ir fiai: Suppim és Khuppim; Húsim Ahernek fia.(HU)
1 Krónika 7:13 Nafthali fiai: Jakhcziel, Gúni, Jéczer, Sallum, a Bilha fiai.(HU)
1 Krónika 7:14 Manasse fiai: Aszriel, kit szüle [az õ felesége.] Az õ ágyastársa pedig, a Siriabeli asszony szülé Mákirt, a Gileád atyját.(HU)
1 Krónika 7:15 Mákir pedig vevé feleségül Khuppimnak és Suppimnak hugát, kinek neve Maáka. A másiknak neve Czélofhád. Czélofhádnak leányai voltak.(HU)
1 Krónika 7:16 Maáka, a Mákir felesége szüle fiat, a kit neveze Péresnek; annak pedig öcscsét Séresnek. Ennek fiai: Ulám és Rékem.(HU)
1 Krónika 7:17 Ulám fia: Bédán. Ezek a Gileád fiai, ki Mákir fia volt, ki Manasse fia volt.(HU)
1 Krónika 7:18 Az õ huga, Moléket pedig szülé Ishodot, Abiézert és Makhlát.(HU)
1 Krónika 7:19 Semidának fiai voltak: Ahián, Sekem, Likhi és Aniám.(HU)
1 Krónika 7:20 Efraim fiai pedig: Sútelákh, kinek fia Béred, ennek fia Táhát, ennek fia Elhada, ennek fia Táhát.(HU)
1 Krónika 7:21 Ennek fia Zábád, ennek fia Sútelákh, Ezer és Elhád. És megölék ezeket a Gáthbeliek, a földnek lakosai; mert alámentek vala, hogy barmaikat elhajtsák.(HU)
1 Krónika 7:22 Efraim azért, az õ atyjok sokáig siratá õket, a kihez elmennek vala az õ atyjafiai, és õt vigasztalják vala.(HU)
1 Krónika 7:23 Beméne azért az õ feleségéhez, ki fogada méhében, és szüle fiat, és nevezé Bériának, mivelhogy szerencsétlenség történt az õ házában.(HU)
1 Krónika 7:24 Leánya pedig Seéra vala, a ki alsó és felsõ Bethoront és Uzen-Seérát építé.(HU)
1 Krónika 7:25 Réfah is az õ fia és Resef; ennek fia Théla, ennek fia Táhán.(HU)
1 Krónika 7:26 Ennek fia Laadán, ennek fia Ammihud, ennek fia Elisáma.(HU)
1 Krónika 7:27 Ennek fia Nún, ennek fia Józsué.(HU)
1 Krónika 7:28 Ezeknek birtokuk és lakóhelyük vala: Béthel és annak mezõvárosai; napkeletre Naarán, napenyészetre Gézer és ennek mezõvárosai, Sikem és ennek mezõvárosai, szinte Gázáig és az ehhez tartozó mezõvárosokig;(HU)
1 Krónika 7:29 És a Manasse fiai mellett: Béth-Seán és ennek mezõvárosai, Thaanák és ennek mezõvárosai, Megiddó és ennek mezõvárosai, Dór és ennek mezõvárosai. Ezekben laktak az Izráel fiának, Józsefnek fiai.(HU)
1 Krónika 7:30 Áser fiai: Jimnah, Jisvah, Jisvi, Beriha és Szerakh, az õ hugok.(HU)
1 Krónika 7:31 Beriha fiai: Khéber és Malkhiel, a ki Birzávit atyja volt.(HU)
1 Krónika 7:32 Khéber pedig nemzé Jaflétet, Sómert, Hótámot és Suát, az õ hugokat.(HU)
1 Krónika 7:33 Jaflét fiai: Pásák, Bimhál, Asvát; ezek Jaflét fiai.(HU)
1 Krónika 7:34 Sómer fiai: Ahi és Róhega, Jehubba és Arám.(HU)
1 Krónika 7:35 Testvérének, Hélemnek fia vala: Sófákh, Jimna, Séles és Amál.(HU)
1 Krónika 7:36 Sófákh fiai: Suákh, Harnéfer, Suál, Béri és Imra.(HU)
1 Krónika 7:37 Béser, Hód, Samma, Silsa, Itrán és Beéra.(HU)
1 Krónika 7:38 Jéter fiai: Jéfunné, Pispa és Ara.(HU)
1 Krónika 7:39 Ulla fiai: Ara, Hanniel és Risja.(HU)
1 Krónika 7:40 Ezek mind Áser fiai, családfõk, válogatott harczosok, a fejedelmek fejei; és megszámláltatván az õ nemzetségök rendje szerint, huszonhatezer harczra képes férfi volt.(HU)
1 Krónika 8:1 Benjámin pedig nemzé Belát, az õ elsõszülöttét, másodikat Asbélt, harmadikat Akhráhot,(HU)
1 Krónika 8:2 Negyediket Nóhát, és Ráját ötödiket.(HU)
1 Krónika 8:3 (Belának fiai voltak: Adár, Géra és Abihúd,(HU)
1 Krónika 8:4 Abisua, Naamán, Ahóah.)(HU)
1 Krónika 8:5 Gérát, Sefufánt és Hurámot.(HU)
1 Krónika 8:6 Ezek az Ehud fiai: (Ezek voltak fõemberek a Géba [város]ában lakó nemzetség között, kiket fogságba vittek Manahátba.(HU)
1 Krónika 8:7 Nevezetesen Naamánt és Ahiját és Gérát vitték fogságba): nemzé pedig Uzzát és Akhihúdot.(HU)
1 Krónika 8:8 Saharáim pedig nemzé a Moáb mezején, minekutána eltaszítá feleségeit, Husimot és Baarát;(HU)
1 Krónika 8:9 Nemzé [Hódes] nevû feleségétõl Jobábot és Sibját, Mésát és Malkámot,(HU)
1 Krónika 8:10 Jéust is, Sokját és Mirmát. Ezek az õ fiai; fõemberek az õ nemzetségökben.(HU)
1 Krónika 8:11 Husimtól nemzé Abitúbot és Elpaált.(HU)
1 Krónika 8:12 Elpaál fiai: Eber, Miseám és Sémer; ez építé Onót és Lódot és ennek mezõvárosait.(HU)
1 Krónika 8:13 Béria, Séma, (ezek voltak fõk az Ajalonban lakozó nemzetségek közt, és ezek ûzték vala el Gáthnak lakóit),(HU)
1 Krónika 8:14 Ahio, Sasák, Jeremót,(HU)
1 Krónika 8:15 Zebádia, Arád, Ader.(HU)
1 Krónika 8:16 Mikáel, Ispa, Jóha, Béria fiai.(HU)
1 Krónika 8:17 Zebádia, Mésullám, Hizki, Héber.(HU)
1 Krónika 8:18 Ismérai, Izlia és Jobáb; Elpaál fiai.(HU)
1 Krónika 8:19 Jákim, Zikri, Zabdi,(HU)
1 Krónika 8:20 Eliénai, Silletai, Eliel,(HU)
1 Krónika 8:21 Adája, Berája és Simrát, Simhi fiai.(HU)
1 Krónika 8:22 Jispán, Eber, Eliel,(HU)
1 Krónika 8:23 Abdon, Zikri, Hanán,(HU)
1 Krónika 8:24 Hanánja, Elám, Anatótija,(HU)
1 Krónika 8:25 Ifdéja, Pénuel, Sasák fiai,(HU)
1 Krónika 8:26 Samsérai, Sehárja, Atália.(HU)
1 Krónika 8:27 Jaarésia, Elia, és Zikri, Jérohám fiai.(HU)
1 Krónika 8:28 Ezek voltak a családfõk az õ nemzetségök szerint, fõemberek és ezek laktak Jeruzsálemben.(HU)
1 Krónika 8:29 Gibeonban pedig laktak Gibeonnak atyja; az õ feleségének neve Maaka [vala.](HU)
1 Krónika 8:30 És az õ elsõszülötte Abdon, azután Súr, Kis, Baál, Nádáb;(HU)
1 Krónika 8:31 Gedor, Ahio és Zéker,(HU)
1 Krónika 8:32 És Miklót, [a ki] nemzé Simámot. Ezek is testvéreiknek átellenében, Jeruzsálemben laktak testvéreikkel.(HU)
1 Krónika 8:33 Nér pedig nemzé Kist; Kis nemzé Sault, Saul nemzé Jonathánt, Malkisuát, Abinádábot és Esbaált.(HU)
1 Krónika 8:34 Jonathán fia: Méribbaál; Méribbaál nemzé Mikát.(HU)
1 Krónika 8:35 Mika fiai: Pitón, Mélek, Tárea és Akház.(HU)
1 Krónika 8:36 Akház nemzé Jehoádát. Jehoáda pedig nemzé Alémetet és Azmávetet és Zimrit; Zimri nemzé Mósát;(HU)
1 Krónika 8:37 Mósa pedig Binát; ennek fia Ráfa, ennek fia Elása, ennek fia Asel.(HU)
1 Krónika 8:38 Továbbá Aselnek hat fia volt, kiknek ezek neveik: Azrikám, Bókru, Ismáel, Seárja, Obádia és Hanán; ezek mind Asel fiai.(HU)
1 Krónika 8:39 Az õ testvérének Eseknek fiai ezek: Ulám az õ elsõszülötte, Jéus második és Elifélet harmadik.(HU)
1 Krónika 8:40 És az Ulám fiai erõs hadakozó férfiak, kézívesek voltak, s gyermekeik és unokáik százötvenre szaporodtak. Mindezek a Benjámin fiai közül valók [voltak.](HU)
1 Krónika 9:1 Az egész Izráel megszámláltatván nemzetségeik szerint, beirattak az Izráel és Júda királyainak könyvébe, a kik gonoszságukért Babilóniába vitetének.(HU)
1 Krónika 9:2 A legelsõ lakosok az õ jószágaikon s városaikban, ezek: Izráeliták, papok, Léviták és Nétineusok.(HU)
1 Krónika 9:3 Mert Jeruzsálemben laktak a Júda fiai közül s Benjámin fiai közül, Efraim és Manasse fiai közül valók:(HU)
1 Krónika 9:4 Utái, Ammihud fia, ki Omri fia, ki Imri fia, ki Báni fia, a Pérecz fiai közül való, ki Júda fia vala.(HU)
1 Krónika 9:5 A Silóniták közül, Asája, ki elsõszülött vala s ennek fiai.(HU)
1 Krónika 9:6 A Zérah fiai közül: Jéuel és az õ atyjafiai, hatszázkilenczvenen.(HU)
1 Krónika 9:7 A Benjámin fiai közül: Sallu, Mésullám fia, ki Hodávia fia, ki Hasénua fia.(HU)
1 Krónika 9:8 Ibnéja, Jérohám fia, és Ela, Uzzi fia, ki Mikri fia, és Mésullám, Séfátja fia, ki Reuel fia, ki Ibnija fia [vala.](HU)
1 Krónika 9:9 Testvéreik, nemzetségeik szerint, kilenczszázötvenhatan valának; ezek mind családfõk voltak az õ atyjok háznépe szerint.(HU)
1 Krónika 9:10 A papok közül is: Jedája, Jéhojárib és Jákin.(HU)
1 Krónika 9:11 Azária, Hilkia fia, ki Mésullám fia, ki Sádók fia, ki Mérajót fia, ki Ahitubnak, az Isten háza fõgondviselõjének fia vala.(HU)
1 Krónika 9:12 És Adája Jérohám fia, ki Pashúr fia, ki Málkija fia; Maasai, Adiel fia, ki Jahzéra fia, ki Mésullám fia, ki Mésillémit fia, ki Immer fia.(HU)
1 Krónika 9:13 Ezeknek atyjokfiai az õ családjaiknak fejei, ezerhétszázhatvanan [valának,] buzgók az Isten háza dolgának munkájában.(HU)
1 Krónika 9:14 A Léviták közül Semája, Hásub fia, ki Azrikám fia, ki Hasábia fia, a Mérári fiai közül.(HU)
1 Krónika 9:15 Bakbakkár, Héres és Galál, és Mattánia, a Mika fia, ki Zikri fia, ki Asáf fia vala.(HU)
1 Krónika 9:16 Obádia, a Semája fia, Galál fia, ki Jédutun fia, és Bérékia, Asa fia, ki Elkána fia, a ki Nétofáti faluiban lakik vala.(HU)
1 Krónika 9:17 És az ajtónállók: Sallum, Akkúb, Talmon, Ahimán és ezek testvérei; Sallum pedig fõ [vala.](HU)
1 Krónika 9:18 (És [ennek] mindez ideig a királykapun [van helye] napkelet felõl.) Ezek az ajtónállók a Léviták rendje szerint.(HU)
1 Krónika 9:19 Sallum pedig a Kóré fia, ki Ebiásáf fia, ki Kórákh fia, és ennek rokonságai a Kórakhiták családjából a szolgálat munkájában a hajlék ajtajának õrizõi valának, mint az õ atyáik az Úr seregében õrizték vala a bejáratot,(HU)
1 Krónika 9:20 Mikor Fineás, az Eleázár fia volt egykor az õ elõljárójok, kivel az Úr vala.(HU)
1 Krónika 9:21 Zakariás, a Meselémia fia, a gyülekezet sátorába való bejárat õrizõje.(HU)
1 Krónika 9:22 Ezek mind választott ajtónállók voltak, kétszáztizenketten; kik az õ faluikban, nemzetségök szerint, megszámláltattak volt; kiket Dávid rendelt és Sámuel próféta az õ tisztökbe.(HU)
1 Krónika 9:23 Õk és fiaik õrizik vala renddel az Úr házának, a sátornak kapuit.(HU)
1 Krónika 9:24 Négyfelé valának az õrizõk: napkeletre, napnyugotra, északra és délre.(HU)
1 Krónika 9:25 És ezeknek atyjokfiai az õ faluikban [valának,] de minden hetednap amazokhoz felmenének Jeruzsálembe bizonyos ideig.(HU)
1 Krónika 9:26 De a kapunállók négy fõemberének állandó megbizatásuk volt. Ezek a Léviták õrizik vala a kamarákat és az Isten házának kincseit.(HU)
1 Krónika 9:27 És az Úrnak háza körül hálnak vala, mivelhogy az õrzés az õ tisztök volt, és minden reggel õk nyitják vala meg az ajtókat.(HU)
1 Krónika 9:28 És õ közülök [némelyek] a szolgálati edényekre [viselnek vala gondot;] mert mind a kivitelnél, mind a visszavitelnél számon veszik vala azokat.(HU)
1 Krónika 9:29 Ugyanazok közül választattak vala [némelyek másféle] edénynek, a szenthely minden eszközeinek, a lisztnek, bornak, olajnak, tömjénnek és fûszereknek [gondviselésére.](HU)
1 Krónika 9:30 A papok fiai közül valók csinálják vala fûszerekbõl a drágakenetet is.(HU)
1 Krónika 9:31 Továbbá Mattitja, a Léviták közül való (ki elsõszülötte a Kórakhiták közül való Sallumnak), a serpenyõkre visel vala gondot.(HU)
1 Krónika 9:32 A Kéhátiták fiai és azok atyjokfiai közül [rendeltettek volt ]a szent kenyérnek gondviselésére, hogy minden szombaton megkészítsék [azt].(HU)
1 Krónika 9:33 Ezek közül valók valának az éneklõk is, a Léviták közül a családfõk, a kik szabadosok valának [egyéb tiszttõl] az õ kamarájokban; mert éjjel és nappal szolgálattal tartoznak vala.(HU)
1 Krónika 9:34 Ezek a Léviták között családfõk nemzetségök szerint, [fõemberek, és] ezek Jeruzsálemben laktak.(HU)
1 Krónika 9:35 Gibeonban pedig laktak a Gibeon atyja, Jéhiel, és az õ feleségének neve Maaka.(HU)
1 Krónika 9:36 Az õ elsõszülött fia Abdon, azután Súr, Kis, Baál, Nér és Nádáb.(HU)
1 Krónika 9:37 Gedor, Ahió, Zékária és Miklót.(HU)
1 Krónika 9:38 Miklót pedig nemzé Simámot. Ezek is az õ atyjokfiai átellenében laktak Jeruzsálemben az õ testvéreikkel.(HU)
1 Krónika 9:39 Nér nemzé Kist, Kis nemzé Sault, Saul pedig nemzé Jonathánt, Málkisuát, Abinádábot és Esbaált.(HU)
1 Krónika 9:40 Jonathán fia Méribbaál; és Méribbaál nemzé Mikát.(HU)
1 Krónika 9:41 Mika fiai: Piton, Mélek és Táréa.(HU)
1 Krónika 9:42 Akház pedig nemzé Jahrát, Jahra nemzé Alémetet, Azmávetet, Zimrit, Zimri pedig nemzé Mósát.(HU)
1 Krónika 9:43 Mósa nemzé Bineát, ennek fia Réfája, ennek fia Elása, ennek fia Ásel.(HU)
1 Krónika 9:44 Áselnek hat fia volt, kiknek neveik: Azrikám, Bókru, Ismáel, Seárja, Obádia és Hanán; ezek Ásel fiai.(HU)
1 Krónika 10:1 A Filiszteusok pedig hadakoznak vala az Izráellel, és megfutamodék Izráel népe a Filiszteusok elõtt, és [néhányan] a sebek miatt el is hullának a Gilboa hegyén.(HU)
1 Krónika 10:2 Elérék pedig a Filiszteusok Sault és az õ fiait, és megölék a Filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Malkisuát, a Saul fiait.(HU)
1 Krónika 10:3 És a viadal igen heves volt Saul körül, és rátalálván a kézívesek, nyilakkal megsebesíték õt.(HU)
1 Krónika 10:4 És monda Saul az õ fegyverhordozójának: Vond ki fegyveredet, és verj által engem vele, mert netalán eljõnek e körülmetéletlenek, és meggyaláznak engemet. De fegyverhordozója nem akará, mert igen fél vala. Ragadá azért Saul a fegyvert, és belé bocsátkozék.(HU)
1 Krónika 10:5 Látván pedig az õ fegyverhordozója, hogy Saul immár meghalt, õ is a fegyverbe bocsátkozék, és meghala.(HU)
1 Krónika 10:6 Meghala azért Saul és az õ három fia, és egész háznépe is egyetemben meghala.(HU)
1 Krónika 10:7 Mikor pedig meglátták Izráelnek minden férfiai, a kik a völgyben valának, hogy õk megfutamodtak, és hogy Saul és az õ fiai megholtak: pusztán hagyák városaikat és elfutának. Akkor eljövének a Filiszteusok, és azokba beszállának.(HU)
1 Krónika 10:8 Lõn pedig másodnap, eljövének a Filiszteusok, hogy a holtakat kifoszszák, és megtalálák Sault és az õ fiait, halva feküdvén a Gilboa hegyén.(HU)
1 Krónika 10:9 És kifoszták õt, és elvevék fejét és az õ fegyvereit, és elküldék a Filiszteusok minden tartományába köröskörül, hogy hírül adják bálványaiknak és a népnek.(HU)
1 Krónika 10:10 Az õ fegyvereit isteneik házába helyezék el, fejét pedig Dágon templomában akasztották fel.(HU)
1 Krónika 10:11 Mikor pedig meghallotta az egész Jábesgileád, hogy mit cselekedtek a Filiszteusok Saullal:(HU)
1 Krónika 10:12 Feltámadának mindnyájan az erõs férfiak, és elvivék Saulnak és az õ fiainak testét; és Jábesbe vivén, eltemeték azoknak csontjaikat a tölgyfa alatt Jábesben, és bõjtölének hetednapig.(HU)
1 Krónika 10:13 Meghala azért Saul az õ gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak igéje ellen, melyet nem õrzött meg, sõt az ördöngöst is megkereste, hogy megkérdezze;(HU)
1 Krónika 10:14 És nem az Urat kérdé. Ezért elveszté õt, és adá az õ országát Dávidnak, az Isai fiának.(HU)
1 Krónika 11:1 És gyûlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;(HU)
1 Krónika 11:2 Ezelõtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, a ki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.(HU)
1 Krónika 11:3 Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tõn Dávid velök Hebronban az Úr elõtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.(HU)
1 Krónika 11:4 Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).(HU)
1 Krónika 11:5 És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;(HU)
1 Krónika 11:6 Mert ezt mondotta vala Dávid: A ki legelõször egy Jebuzeust levág, elõljáró és vezér legyen. Felméne azért legelõször Joáb, a Séruja fia; és lõn elõljáróvá.(HU)
1 Krónika 11:7 Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.(HU)
1 Krónika 11:8 És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.(HU)
1 Krónika 11:9 És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala õ vele.(HU)
1 Krónika 11:10 Ezek pedig a hõsök elõljárói, a kik Dávid mellett valának, a kik erõsen forgolódának vele az õ királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válaszszák õt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.(HU)
1 Krónika 11:11 Ezek számszerint a hõsök, a kik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia, a harmincznak elõljárója; ez emelte vala fel az õ kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte.(HU)
1 Krónika 11:12 Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; a ki a három hõs közül [egy] vala.(HU)
1 Krónika 11:13 Õ vala Dáviddal Pasdamimban, a hová összegyûlének a Filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a Filiszteusok elõl.(HU)
1 Krónika 11:14 De õk megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá õket nagy szabadítással.(HU)
1 Krónika 11:15 Továbbá, mikor alámentek hárman a harmincz fõember közül Dávidhoz, a kõsziklához, az Adullám barlangjába; a Filiszteusok pedig tábort járának a Réfaim völgyben.(HU)
1 Krónika 11:16 (Dávid az erõsségben vala akkor, a Filiszteusok hada pedig Bethlehemnél.)(HU)
1 Krónika 11:17 Kivána Dávid [vizet,] és monda: Óh, ki adhatna nékem innom a Bethlehem kapuja elõtt való forrásnak vizébõl!(HU)
1 Krónika 11:18 Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vizet merítének a Bethlehem forrásából, mely a kapu elõtt vala, és felvivék, és menének Dávidhoz; de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak.(HU)
1 Krónika 11:19 És monda: Távoztassa el tõlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, a kik életöket halálra vetették? Mert õk ezt életök veszedelmével hozták. És [semmiképen] nem akara inni. Ezt cselekedé a három hõs.(HU)
1 Krónika 11:20 És Abisai, a Joáb testvére vala e háromnak elõljárója; õ ragadott vala dárdát háromszáz ellen, [a kiket] megsebesíte; és õ volt a leghíresebb a három között.(HU)
1 Krónika 11:21 A három közül a kettõnél híresebb vala, azért volt azok elõljárója; de azért [egymaga] még sem ért föl a hárommal.(HU)
1 Krónika 11:22 Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelbõl, a ki nagy dolgokat cselekedék; õ ölte meg Moáb két oroszlánját, és õ méne alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idõ volt.(HU)
1 Krónika 11:23 Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövõ zugoly. Szembeszálla vele egy pálczával, s kiragadá az Égyiptombeli ember kezébõl a dárdát, és saját dárdájával általveré.(HU)
1 Krónika 11:24 Ezeket cselekedte Benája, a Jojada fia, a ki híres vala a három hõs között.(HU)
1 Krónika 11:25 Híres vala õ a harmincz között, de azzal a hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.(HU)
1 Krónika 11:26 A seregnek pedig [ezek] vitézei: Asael, a Joáb testvére; Elhanán, Dódónak fia, ki Bethlehembeli vala.(HU)
1 Krónika 11:27 Haróritból való Sammót, Pélomból való Héles,(HU)
1 Krónika 11:28 Tékoabeli Hira, Ikkés fia, Anatótbeli Abiézer,(HU)
1 Krónika 11:29 Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai.(HU)
1 Krónika 11:30 Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;(HU)
1 Krónika 11:31 Ittai, Ribai fia, a Benjámin fiainak Gibea városából való; Pirátonbeli Benája;(HU)
1 Krónika 11:32 Húrai, a Gaás völgyébõl való; Arbátbeli Abiel;(HU)
1 Krónika 11:33 Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;(HU)
1 Krónika 11:34 Gisonbeli Hásem fiai: Jonathán, Hararitbeli Ságé fia.(HU)
1 Krónika 11:35 Hararitbeli Ahiám, Sákár fia; Elifál, Úr fia,(HU)
1 Krónika 11:36 Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,(HU)
1 Krónika 11:37 Kármelbõl való Hésró, Naárai, Ezbái fia,(HU)
1 Krónika 11:38 Jóel, Nátán testvére; Mibhár, Géri fia;(HU)
1 Krónika 11:39 Sélek, Ammon nemzetségébõl való; Berótbeli Naárai, Joábnak, a ki Séruja fia vala, fegyverhordozója;(HU)
1 Krónika 11:40 Itrébeli Hira, Itrébeli Gáreb,(HU)
1 Krónika 11:41 Hitteus Uriás, Zabád, Ahlai fia;(HU)
1 Krónika 11:42 Hadina, a Rúben nemzetségébõl való Siza fia, ki a Rúbeniták elõljárója vala, és vele harminczan valának.(HU)
1 Krónika 11:43 Hanán, Maaka fia, és Mitnibeli Jósafát,(HU)
1 Krónika 11:44 Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.(HU)
1 Krónika 11:45 Jidiháel, Simri fia, és az õ testvére, Joha, Tisibeli.(HU)
1 Krónika 11:46 Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségébõl való.(HU)
1 Krónika 11:47 Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.(HU)
1 Krónika 12:1 Ezek azok, a kik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még számkivetésben vala, a kik a hõsöknek a harczban segítõi voltak.(HU)
1 Krónika 12:2 Ívesek, a kik mind jobb-, mind balkézre kõvel [hajítanak ]és nyíllal lõnek vala, a kik Saul atyjafiai közül valók valának, Benjámin nemzetségébõl.(HU)
1 Krónika 12:3 Elõljáró vala Ahiézer és Joás, a Gibeabeli Semáa fiai és Jéziel és Pélet, Azmávet fiai, Beráka és Jéhu, Anatótból,(HU)
1 Krónika 12:4 És a Gibeonbeli Ismája, a harmincz közül való hõs, a kiknek elõljárójok is vala; Irméja, Jaháziel, Johanán és Gederátbeli Józabád,(HU)
1 Krónika 12:5 Elúzai, Jérimót, Behália, Semária és Hárufbeli Sefátja,(HU)
1 Krónika 12:6 Elkána, Isija, Azaréel, Jóézer és a Kóré nemzetébõl való Jásobéám.(HU)
1 Krónika 12:7 Joéla és Zebádja, a Gedorból való Jérohám fiai.(HU)
1 Krónika 12:8 A Gáditák közül is menének Dávidhoz, mikor a pusztában vala az erõsségben, erõs és hadakozó férfiak, paizsosok, dárdások, a [kiknek] orczájok, mint az oroszlánnak orczája és gyorsaságra hasonlók a hegyen lakozó vadkecskékhez.(HU)
1 Krónika 12:9 Ézer az elsõ, Obádia második, Eliáb harmadik,(HU)
1 Krónika 12:10 Mismanna negyedik, Jirméja ötödik,(HU)
1 Krónika 12:11 Attai hatodik, Eliel hetedik,(HU)
1 Krónika 12:12 Nyolczadik Johanán, kilenczedik Elzabád,(HU)
1 Krónika 12:13 Tizedik Jirméja, tizenegyedik Makbánnai.(HU)
1 Krónika 12:14 Ezek voltak fõemberek a seregben a Gád fiai közül; a legkisebbek egyike száz ellen, a legnagyobbak egyike ezer ellen!(HU)
1 Krónika 12:15 Ezek azok, a kik a Jordánon átmentek volt az elsõ hónapban, noha az [árvíz] a partot felülmúlta, és elûzték mindazokat, a kik a völgyben [valának] napkelet felõl és napnyugot felõl.(HU)
1 Krónika 12:16 Jövének Dávidhoz a Benjámin és a Júda fiai közül is az erõsségbe.(HU)
1 Krónika 12:17 És kiméne Dávid elejökbe, és felelvén, monda nékik: Hogyha békesség okáért jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, az én szívem egy lesz ti veletek; ha pedig meg akartok csalni, [hogy eláruljatok] az én ellenségeimnek, holott semmi gonoszságot nem követtem el: lássa meg a mi atyáink Istene és büntessen meg.(HU)
1 Krónika 12:18 A lélek pedig felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, [s monda:] Óh Dávid, tied [vagyunk] és te veled [leszünk,] Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te segítõidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához fogadá azért õket Dávid, és fõemberekké tevé a seregben.(HU)
1 Krónika 12:19 Ennekfelette Manasséból is hajlának Dávidhoz, mikor a Filiszteusokkal együtt Saul ellen ment volna harczolni; de nem segéllék õket; mert tanácsot [tartván,] haza küldék a Filiszteusok fejedelmei, mondván: A mi fejünk veszésével fog visszamenni az õ urához, Saulhoz.(HU)
1 Krónika 12:20 Mikor visszatére Siklágba, hajlának õ hozzá a Manassé fiai közül Adna, Józabád, Jediháel, Mikáel, Józabád, Elihu és Sillétai, a kik a Manasse [nemzetségé]bõl való ezerek elõljárói [voltak.](HU)
1 Krónika 12:21 És ezek Dávidnak segítségül voltak az [ellenség] seregei ellen; mert fejenként mind erõs vitézek valának, és vezérek a seregben.(HU)
1 Krónika 12:22 Annakfelette minden nap mennek vala Dávidhoz, hogy segítségére legyenek néki, míg [serege] nagygyá lõn, mint az Istennek tábora.(HU)
1 Krónika 12:23 Ezek pedig számszerint a viadalhoz készült elõljárók, a kik Dávidhoz mentek vala Hebronban, hogy õt Saul helyett az országban királylyá válaszszák, az Isten ígérete szerint.(HU)
1 Krónika 12:24 A Júda fiai közül, a kik paizst és kopját viselének hatezernyolczszáz vala harczra készen.(HU)
1 Krónika 12:25 A Simeon fiai közül [vitéz] férfiak a viadalra, hétezerszáz.(HU)
1 Krónika 12:26 A Lévi fiai közül négyezerhatszáz [vala.](HU)
1 Krónika 12:27 Jojada is, ki az Áron fiai között elõljáró vala, és õ vele háromezerhétszáz.(HU)
1 Krónika 12:28 És az ifjú Sádók, a ki igen erõs vala, és az õ atyja házából huszonkét fõember.(HU)
1 Krónika 12:29 A Benjámin fiai közül, a kik Saul atyjafiai valának, háromezer; mert még azok közül sokan hûségesen õrizik vala a Saul házát.(HU)
1 Krónika 12:30 Az Efraim fiai közül húszezernyolczszáz, igen vitézek, a kik az õ nemzetségökben híres férfiak valának;(HU)
1 Krónika 12:31 Manassénak félnemzetségébõl pedig tizennyolczezer, kik névszerint kijelöltetének, hogy elmenjenek és Dávidot királylyá válaszszák.(HU)
1 Krónika 12:32 Az Izsakhár fiai közül, a kik felismerék az idõ alkalmatos voltát, hogy tudnák, mit kellene Izráelnek cselekednie, kétszáz fõember és az õ rokonaik mind [hallgatnak vala] beszédjökre.(HU)
1 Krónika 12:33 A Zebulon [fiai] közül a harczra kimenõk, minden hadiszerszámokkal felkészülve, ötvenezeren valának, [készek] a viadalra állhatatos szívvel.(HU)
1 Krónika 12:34 A Nafthali [nemzetségé]bõl ezer fõember vala; és õ velek paizszsal s kopjával harminczhétezer vala.(HU)
1 Krónika 12:35 A Dániták közül, a kik a viadalhoz készek valának, huszonnyolczezerhatszázan voltak.(HU)
1 Krónika 12:36 És az Áser [fiai] közül a hadakozók és az ütközethez készek negyvenezeren valának.(HU)
1 Krónika 12:37 A Jordánon túl lakozók közül, [azaz] a Rúbeniták, Gáditák és a Manasse nemzetségének fele közül, minden viadalhoz való szerszámokkal egyetemben, [jöttek] százhúszezeren.(HU)
1 Krónika 12:38 Mindezek hadakozó férfiak, a viadalra elkészülve, egy értelemmel mentek vala Hebronba, hogy Dávidot az egész Izráel felett királylyá válaszszák, sõt ezeken kivül is az egész Izráel egy szívvel [azon] volt, hogy Dávidot királylyá válaszszák.(HU)
1 Krónika 12:39 És ott maradának Dáviddal harmadnapig, s esznek és isznak vala; mert az õ atyjokfiai készítettek vala nékik;(HU)
1 Krónika 12:40 És úgy a szomszédságukban levõk, mint [mások] Izsakhárig, Zebulonig és Nafthaliig hoznak vala kenyereket szamarakon, tevéken, öszvéreken és ökrökön, eleséget, lisztet, fügét, aszuszõlõt, bort, olajat, [vágó]barmokat, juhokat számtalan sokat; mert nagy öröm vala Izráelben.(HU)
1 Krónika 13:1 Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden elõljárókkal.(HU)
1 Krónika 13:2 És monda Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktõl [van:] küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, a kik [otthon] maradtak Izráel minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az õ városaik és vidékeik szerint, hogy [õk is] gyûljenek hozzánk.(HU)
1 Krónika 13:3 Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törõdtünk vele.(HU)
1 Krónika 13:4 És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak [láttaték] e dolog az egész nép elõtt.(HU)
1 Krónika 13:5 Összegyûjté azért Dávid mind az Izráel népét Égyiptomnak Nilus folyóvizétõl fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek ládáját elhozzák Kirjáth-Jeárimból.(HU)
1 Krónika 13:6 Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába [vagy] Kirjáth-Jeárimba, a mely Júdában van, hogy onnan elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az õ nevérõl neveztetik, a ki a Khérubok közt ül.(HU)
1 Krónika 13:7 És helyhezteték az Isten ládáját az Abinádáb házából [egy] új szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret.(HU)
1 Krónika 13:8 Dávid pedig és az egész Izráel tánczolnak vala az Isten elõtt teljes erõvel, énekekkel, cziterákkal, hegedûkkel, dobokkal, czimbalmokkal és kürtökkel.(HU)
1 Krónika 13:9 Mikor pedig jutottak a Kidon szérûjéhez, Uzza reá tevé kezét a ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala.(HU)
1 Krónika 13:10 És az Úrnak haragja felgerjede Uzza ellen, és õt megveré, hogy reá tevé kezét a ládára, s meghala ugyanott az Isten elõtt.(HU)
1 Krónika 13:11 Akkor Dávid igen megdöbbene, hogy az Úr [ily] csapással sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik.(HU)
1 Krónika 13:12 És félni kezde Dávid azon a napon Istentõl, mondván: Miképen merjem magamhoz bevinni az Isten ládáját?!(HU)
1 Krónika 13:13 És nem vivé be Dávid magához a ládát a Dávid városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus Obed-Edom házában.(HU)
1 Krónika 13:14 És az Isten ládája Obed-Edom házában volt három hónapig; és megáldá az Úr Obed-Edom házát és mindenét, valamije volt.(HU)
1 Krónika 14:1 Külde pedig Hírám, Tírus királya Dávidhoz követeket: czédrusfákat, kõmíveseket és ácsmestereket, hogy néki házat csináljanak.(HU)
1 Krónika 14:2 És megismeré Dávid, hogy az Úr õt megerõsítette a királyságban Izráel felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott vala az õ országa az õ népéért, az Izráelért.(HU)
1 Krónika 14:3 Võn pedig Dávid még [több] feleséget Jeruzsálemben, és nemze Dávid még [több] fiakat és leányokat.(HU)
1 Krónika 14:4 És ezek neveik azoknak, a kik születtek néki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, Nátán és Salamon,(HU)
1 Krónika 14:5 Ibhár, Elisua és Elpélet,(HU)
1 Krónika 14:6 Nógah, Néfeg és Jáfia,(HU)
1 Krónika 14:7 Elisáma, Beheljada és Elifélet.(HU)
1 Krónika 14:8 Megértvén pedig a Filiszteusok, hogy Dávid királylyá kenetett fel az egész Izráel felett, feljövének mind a Filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Mely dolgot mikor Dávid meghallott, azonnal ellenök ment.(HU)
1 Krónika 14:9 A Filiszteusok pedig eljövén, elszéledének a Réfaim völgyében.(HU)
1 Krónika 14:10 Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é õket? És monda néki az Úr: Menj fel, és kezedbe adom õket.(HU)
1 Krónika 14:11 Felmenének azért Baál-perásimba, és ott Dávid õket megveré, és monda Dávid: Az Isten eloszlatá az én ellenségeimet az én kezem által, mint a vizeknek oszlását; azért nevezék azt a helyet Baál- perásimnak.(HU)
1 Krónika 14:12 És ott hagyák az õ [bálvány] isteneiket, és Dávid megparancsolá, hogy megégessék azokat.(HU)
1 Krónika 14:13 Ismét [feltámadának] a Filiszteusok és a völgyben szétterjeszkedtek.(HU)
1 Krónika 14:14 Azért Dávid ismét megkérdé az Istent, és monda az Isten néki: Ne menj fel utánok, hanem fordulj el tõlök, és menj reájok a szederfák irányában;(HU)
1 Krónika 14:15 És mikor hallándod a járás dobogását a szederfák tetején, akkor menj ki a viadalra; mert az Isten te elõtted megyen, hogy megverje a Filiszteusok táborát.(HU)
1 Krónika 14:16 Dávid azért úgy cselekedék, a mint néki Isten meghagyta volt, és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig.(HU)
1 Krónika 14:17 És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tõle való félelmet minden pogányokra.(HU)
1 Krónika 15:1 Csináltata pedig Dávid magának házakat az õ városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel.(HU)
1 Krónika 15:2 Akkor monda Dávid: Nem [szabad] másnak hordozni az Isten ládáját, hanem csak a Lévitáknak, mert az Úr õket választotta, hogy hordozzák az Isten ládáját, és néki szolgáljanak mindörökké.(HU)
1 Krónika 15:3 Összegyûjté azért Dávid Jeruzsálembe az egész Izráel népét, hogy az Úr ládáját az õ helyére vitesse, melyet számára csináltatott vala.(HU)
1 Krónika 15:4 Összegyûjté Dávid az Áron fiait is és a Lévitákat.(HU)
1 Krónika 15:5 A Kéhát fiai között fõ vala Uriel, és az õ atyjafiai százhúszan [valának.](HU)
1 Krónika 15:6 A Mérári fiai között Asája volt a fõ, és az õ atyjafiai kétszázhúszan [valának.](HU)
1 Krónika 15:7 A Gerson fiai között Jóel volt a fõ, és az õ atyjafiai százharminczan [valának.](HU)
1 Krónika 15:8 Az Elisáfán fiai között Semája volt a fõ, és az õ atyjafiai kétszázan [valának.](HU)
1 Krónika 15:9 A Hebron fiai között Eliel volt a fõ, és az õ atyjafiai nyolczvanan [valának.](HU)
1 Krónika 15:10 Az Uzziel fiai között fõ vala Amminádáb, és az õ atyjafiai száztizenketten.(HU)
1 Krónika 15:11 Hivatá akkor Dávid Sádók és Abjátár papokat, a Léviták közül pedig Urielt, Asáját, Jóelt, Sémáját, Elielt és Amminádábot.(HU)
1 Krónika 15:12 És monda nékik: Ti vagytok a Léviták családfõi. Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját [arra a helyre, a melyet] készítettem számára.(HU)
1 Krónika 15:13 Minthogy kezdettõl fogva nem [mívelték ezt,] az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük õt a rendtartás szerint.(HU)
1 Krónika 15:14 Megszentelék azért magokat a papok és a Léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izráel Istenének ládáját.(HU)
1 Krónika 15:15 És felvevék a Léviták fiai az Isten ládáját, úgy, a mint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal vállaikra.(HU)
1 Krónika 15:16 És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az õ atyjokfiai közül éneklõket, éneklõszerszámokkal, lantokkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel.(HU)
1 Krónika 15:17 Választák azért a Léviták Hémánt a Jóel fiát, és az õ atyjafiai közül Asáfot, a Berekiás fiát, és a Mérári fiai közül, a kik azoknak atyjokfiai valának, Etánt, a Kúsája fiát.(HU)
1 Krónika 15:18 És õ velök együtt az õ atyjokfiait másod renden, Zakariást, Bént, Jeázielt, Semirámótot, Jéhielt, Unnit, Eliábot, Benáját, Maaséját, Mattithját, Elifélet, Miknéját, Obed-Edomot és Jehielt, a kik ajtónállók valának.(HU)
1 Krónika 15:19 Éneklõk: Hémán, Asáf és Etán, réz czimbalmokkal, hogy zengedezzenek;(HU)
1 Krónika 15:20 Zakariás, Aziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Maaséja és Benája lantokkal a szûzek módjára;(HU)
1 Krónika 15:21 Mattithja, Eliféle, Miknéja, Obed-Edom, Jéhiel és Azaziás, hogy énekeljenek cziterákkal a nyolczhúrú szerint.(HU)
1 Krónika 15:22 És Kénániás volt a Léviták vezére az éneklésben, õ igazgatá az éneklést, mivel tudós vala.(HU)
1 Krónika 15:23 Berekiás és Elkána a láda elõtt való ajtónállók valának:(HU)
1 Krónika 15:24 Sébániás pedig és Jósafát, Nétanéel, Amásai, Zakariás, Benája és Eliézer papok kürtölnek vala az Isten ládája elõtt; Obed-Edom és Jéhija, a kik kapunállók valának, a láda után [mennek vala.](HU)
1 Krónika 15:25 Dávid pedig s az Izráel vénei és az ezredek vezérei, a kik elmenének, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját az Obed- Edom házából, nagy örömben valának.(HU)
1 Krónika 15:26 Lõn pedig, mikor az Isten megsegíté a Lévitákat, akik az Úr szövetségének ládáját viszik vala, áldozának hét tulokkal és hét kossal.(HU)
1 Krónika 15:27 Dávid pedig bíborból csinált ruhába öltözvén, valamint a Léviták mind, a kik a ládát viszik vala, az éneklõk is és Kénániás, a ki az éneklés vezére vala, énekelének (Dávidon pedig gyolcsból csinált efód vala).(HU)
1 Krónika 15:28 És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének ládáját nagy örömmel, kürtökkel, trombitákkal, czimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és cziterákkal.(HU)
1 Krónika 15:29 Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál a Saul leánya kitekinte az ablakon, s látván, hogy Dávid király tánczol és vígad, szívében megutálá õt.(HU)
1 Krónika 16:1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.(HU)
1 Krónika 16:2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.(HU)
1 Krónika 16:3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.(HU)
1 Krónika 16:4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.(HU)
1 Krónika 16:5 Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;(HU)
1 Krónika 16:6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.(HU)
1 Krónika 16:7 Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.(HU)
1 Krónika 16:8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.(HU)
1 Krónika 16:9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.(HU)
1 Krónika 16:10 Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.(HU)
1 Krónika 16:11 Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.(HU)
1 Krónika 16:12 Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.(HU)
1 Krónika 16:13 Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!(HU)
1 Krónika 16:14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!(HU)
1 Krónika 16:15 Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;(HU)
1 Krónika 16:16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.(HU)
1 Krónika 16:17 Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,(HU)
1 Krónika 16:18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.(HU)
1 Krónika 16:19 Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;(HU)
1 Krónika 16:20 Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:(HU)
1 Krónika 16:21 Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.(HU)
1 Krónika 16:22 [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.(HU)
1 Krónika 16:23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.(HU)
1 Krónika 16:24 Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;(HU)
1 Krónika 16:25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;(HU)
1 Krónika 16:26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.(HU)
1 Krónika 16:27 Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.(HU)
1 Krónika 16:28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!(HU)
1 Krónika 16:29 Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.(HU)
1 Krónika 16:30 Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.(HU)
1 Krónika 16:31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!(HU)
1 Krónika 16:32 Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.(HU)
1 Krónika 16:33 Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.(HU)
1 Krónika 16:34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.(HU)
1 Krónika 16:35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!(HU)
1 Krónika 16:36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.(HU)
1 Krónika 16:37 Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,(HU)
1 Krónika 16:38 Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.(HU)
1 Krónika 16:39 Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;(HU)
1 Krónika 16:40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,(HU)
1 Krónika 16:41 Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.(HU)
1 Krónika 16:42 És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].(HU)
1 Krónika 16:43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.(HU)
1 Krónika 17:1 Lõn pedig, mikor Dávid az õ házában ülne, monda Nátán prófétának: Ímé én czédrusfából csinált házban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig kárpitok alatt.(HU)
1 Krónika 17:2 Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami a te szívedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled leend.(HU)
1 Krónika 17:3 Azon éjjel pedig lõn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:(HU)
1 Krónika 17:4 Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nékem házat lakásul;(HU)
1 Krónika 17:5 Mert nem laktam én attól fogva házban, mióta az Izráel fiait kihoztam, mind e mai napig, hanem egy hajlékból más hajlékba [mentem] és sátorból [sátorba.](HU)
1 Krónika 17:6 A mely helyeken jártam az Izráel egész népével, szólottam-é vagy egyszer valakinek az Izráel birái közül (a kiknek parancsoltam vala, hogy az én népemet legeltessék), mondván: Miért nem csináltatok nékem czédrusfából házat?(HU)
1 Krónika 17:7 Most azért ezt mondjad az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én választottalak téged a juhok mellõl a pásztorkunyhóból, hogy légy vezére az én népemnek, az Izráelnek,(HU)
1 Krónika 17:8 És veled voltam mindenütt, valahová mentél, minden ellenségeidet is a te orczád elõl elvesztettem, ennekfelette [oly] hírt szerzettem néked, a minemû hírök van a hatalmasoknak, a kik a földön vannak;(HU)
1 Krónika 17:9 Lakóhelyet is adtam az én népemnek, az Izráelnek és elplántálám õt; és lakik az õ helyén, és ki nem mozdul többé, s nem fogják az álnokságnak fiai sanyargatni, mint azelõtt.(HU)
1 Krónika 17:10 És attól az idõtõl fogva, hogy megparancsoltam volt, hogy birák legyenek az én népem, az Izráel felett, minden te ellenségeidet megalázám, és azt is jelentém néked, hogy az Úr házat épít néked.(HU)
1 Krónika 17:11 És lészen, mikor betelnek a te életed napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj, a te magodat feltámasztom te utánad, mely a te fiaid közül való lesz, és az õ országát megerõsítem.(HU)
1 Krónika 17:12 Õ épít nékem házat, és megerõsítem az õ királyi székét mindörökké.(HU)
1 Krónika 17:13 Én leszek néki atyja, õ pedig fiam lészen, és az én irgalmasságomat õ tõle el nem veszem, mint a hogy a te elõtted valótól elvettem;(HU)
1 Krónika 17:14 Hanem megerõsítem õt az én házamban és az én országomban mindörökké, és az õ királyiszéke erõs lesz mindörökké.(HU)
1 Krónika 17:15 Mind e beszédek szerint és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.(HU)
1 Krónika 17:16 Beméne azért Dávid király, és leüle az Úr elõtt, és monda: Ki [vagyok] én, óh Uram Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet eddig juttattál?(HU)
1 Krónika 17:17 Sõt még ez is kevés volt elõtted, óh Isten! hanem ennekfelette szólál jövendõt is a te szolgád háza felõl, és mint magas rangú embert, úgy tekintettél engemet, Úr Isten!(HU)
1 Krónika 17:18 És mit [kérhetne] Dávid többet te tõled, a te szolgádnak tisztességére, holott te [jól] ismered a te szolgádat?(HU)
1 Krónika 17:19 Óh Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint cselekedéd mind e nagy dolgokat, hogy kijelentéd mindezeket a csudálatos dolgokat,(HU)
1 Krónika 17:20 (Óh Uram, nincsen senki hasonló hozzád, és nincsen Isten náladnál több), mind a szerint, a mint füleinkkel hallottuk.(HU)
1 Krónika 17:21 És kicsoda olyan, mint a te néped, az Izráel, egy nemzetség a földön, a melyért elment volna az Isten, hogy megváltaná magának népül; hogy magadnak nagy és rettenetes nevet szerezz, kiûzvén a pogányokat a te néped elõl, a melyet Égyiptomból megszabadítál!(HU)
1 Krónika 17:22 És az Izráel népét a te népeddé tevéd mindörökké, és te Uram, nékik Istenök lettél.(HU)
1 Krónika 17:23 Most azért Uram, a szó, a melyet szólál a te szolgád felõl és az õ háza felõl, erõsíttessék meg mindörökké, és úgy cselekedjél, a mint szóltál.(HU)
1 Krónika 17:24 Maradjon meg és magasztaltassék fel a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A Seregek Ura az Izráel Istene, Istene Izráelnek; és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó elõtted.(HU)
1 Krónika 17:25 Minthogy te, én Istenem, a te szolgádnak füle hallására megjelentetted, hogy néki házat csinálsz: ezokáért indula meg a te szolgád, hogy könyörgene elõtted.(HU)
1 Krónika 17:26 Most azért én Uram, te vagy az Isten, és te szólád e [jó] dolgot a te szolgád felõl.(HU)
1 Krónika 17:27 Most azért tessék néked megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen [állandó] mindörökké elõtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad, [legyen] azért áldott mindörökké.(HU)
1 Krónika 18:1 Ezek után pedig megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá õket, és Gáth városát faluival együtt elvevé a Filiszteusok kezébõl.(HU)
1 Krónika 18:2 A Moábitákat is megveré; és a Moábiták Dávidnak adófizetõ szolgái lettek.(HU)
1 Krónika 18:3 Továbbá megveré Dávid Hámátban Hadadézert is, Sóbának királyát, mikor elindult vala, hogy az Eufrátes folyóvízig vesse birodalmának határát.(HU)
1 Krónika 18:4 Dávid pedig nyere õ tõle ezer szekeret és hétezer lovast és húszezer gyalogost; és minden szekeres lovaknak inait elvagdaltatá Dávid, és csak száz szekérbe valót tarta meg azokból.(HU)
1 Krónika 18:5 És mikor eljövének Damaskusból a Siriabeliek, hogy megsegéllenék Hadadézert, a Sóba királyát: levága Dávid a Siriabeliek közül huszonkétezer férfit.(HU)
1 Krónika 18:6 És rendele Dávid [tiszttartókat] Siriában, a hol Damaskus van; és lettek a Siriabeliek Dávidnak adófizetõ szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, a merre csak ment.(HU)
1 Krónika 18:7 És vevé Dávid az arany paizsokat, a melyeket a Hadadézer szolgái viselének, és vivé Jeruzsálembe.(HU)
1 Krónika 18:8 És hoza Dávid Tibhátból és Kúnból, a Hadadézer városaiból igen sok rezet. Abból csinálá Salamon a réztengert, az oszlopokat és a rézedényeket.(HU)
1 Krónika 18:9 Mikor meghallotta volna pedig Tóhu, a Hamáthbeli király, hogy Dávid megverte Hadadézernek, a Sóba királyának egész hadát:(HU)
1 Krónika 18:10 Küldé Dávid királyhoz az õ fiát, Hadorámot, hogy köszöntené õt és megáldaná, mivelhogy megharczolt vala Hadadézerrel és megverte vala õt; mert Tóhu is hadakozik Hadadézer ellen. És [külde Dávidnak ]sok arany, ezüst és rézedényt,(HU)
1 Krónika 18:11 És Dávid király ezeket is az Úrnak szentelé, az ezüsttel és az aranynyal együtt, a melyet nyert vala minden pogányoktól, az Edomitáktól, a Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól és Amálekitáktól.(HU)
1 Krónika 18:12 Abisai pedig, a Séruja fia, az Edomiták közül a Sónak völgyében megvere tizennyolczezeret.(HU)
1 Krónika 18:13 És rendele Edomban [Dávid] tiszttartókat, és lettek az Edombeliek mind Dávidnak szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, a merre csak ment.(HU)
1 Krónika 18:14 Így uralkodék Dávid az egész Izráel felett, és ítéletet és igazságot szolgáltat vala egész népének.(HU)
1 Krónika 18:15 Joáb pedig, Séruja fia, a sereg elõljárója volt, Jósafát, az Ahilud fia pedig emlékíró.(HU)
1 Krónika 18:16 Sádók, az Akhitub fia és Abimélek, az Abjátár fia, voltak a papok; Sausa az íródeák.(HU)
1 Krónika 18:17 És Benája, a Jójada fia, a Kereteusok és Peleteusok elõljárója volt; a Dávid fiai pedig elsõk a király mellett.(HU)
1 Krónika 19:1 Történt ezután, hogy meghalt Náhás, az Ammon fiainak királya, és uralkodék az õ fia helyette.(HU)
1 Krónika 19:2 És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz; mert az õ atyja is jól tett volt velem. Ezért Dávid követeket külde õ hozzá, a kik vigasztalnák õt az õ atyjának [halála] miatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földére Hánunhoz, hogy õt vigasztalnák.(HU)
1 Krónika 19:3 Akkor mondának az Ammon fiainak fõemberei Hánunnak: Azt hiszed-é, hogy Dávid atyád iránti tiszteletbõl küldött hozzád vigasztalókat? Avagy nem azért jöttek-é az õ szolgái hozzád, hogy a földet megvizsgálják, elpusztítsák és kikémleljék?(HU)
1 Krónika 19:4 Megfogatá azért Hánun a Dávid szolgáit és azokat megnyiratá, és ruhájokat félig elmetszeté az õ derekukig, és úgy bocsátá el õket.(HU)
1 Krónika 19:5 Elmenének pedig és értesíték Dávidot, hogy mi történt a férfiakkal. És külde eléjök (mert azok a férfiak felette nagy gyalázattal illettettek vala) és ezt izené a király: Maradjatok Jérikhóban, míg szakállatok megnövénd, akkor jõjjetek hozzám.(HU)
1 Krónika 19:6 Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer tálentom ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mésopotámiából, siriai Maakából és Sóbából.(HU)
1 Krónika 19:7 Fogadának azért magoknak harminczkétezer szekeret, Maakának királyát is az õ népével együtt, a kik eljövének és tábort járának Medeba elõtt. Az Ammon fiai is összegyûlének az õ városaikból és jövének az ütközetre.(HU)
1 Krónika 19:8 A mit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot és a vitézek egész seregét.(HU)
1 Krónika 19:9 És az Ammon fiai kimenvén, csatarendbe állának a város kapuja elõtt; a mely királyok pedig [segítségre] jöttek vala, külön valának a mezõn.(HU)
1 Krónika 19:10 Látván pedig Joáb, hogy mind elõl, mind hátul ellenség állana, kiválaszta az egész Izráel harczosai közül [egynéhányat], és a Siriabeliek ellen rendelé.(HU)
1 Krónika 19:11 A nép többi részét pedig testvérére, Abisaira bízá, és [ezek] az Ammon fiaival állának szembe.(HU)
1 Krónika 19:12 És monda: Ha a Siriabeliek rajtam erõt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erõt, én is megsegéllek.(HU)
1 Krónika 19:13 Légy erõs, sõt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, a mi néki tetszik.(HU)
1 Krónika 19:14 Harczra indula azért Joáb és az õ hada a Siriabeliek ellen, a kik õ elõtte megfutamodának.(HU)
1 Krónika 19:15 Az Ammon fiai pedig mikor látták, hogy megfutamodának a Siriabeliek: õk is megfutamodának Abisai elõl az õ testvére elõl, és a városba menekülének; Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe.(HU)
1 Krónika 19:16 Látván pedig a Siriabeliek, hogy az Izráel elõtt megverettetének, követeket küldének és kihozatták a Siriabelieket, a kik a folyóvizen túl laknak vala, és Sófák, a Hadadézer seregeinek vezére volt az elõljárójuk.(HU)
1 Krónika 19:17 Mikor pedig hírül adák Dávidnak, összegyûjté az egész Izráelt, és a Jordán vizén átmenvén, hozzájok érkezék és csatarendbe állott ellenök. És mikor csatarendbe állott Dávid a Siriabeliek ellen, õk is megütközének õ vele.(HU)
1 Krónika 19:18 De a Siriabeliek megfutamodának Izráel elõl, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annakfelette Sófákot, a sereg vezérét is megölé.(HU)
1 Krónika 19:19 Mikor pedig látták a Hadadézer szolgái, hogy Izráel elõtt legyõzetének: békét kötöttek Dáviddal és szolgálának néki, és nem akarák többször a Siriabeliek megsegélleni az Ammon fiait.(HU)
1 Krónika 20:1 És lõn az esztendõnek fordulásával, mikor a királyok [harczba] menni [szoktak,] elindítá Joáb a hadat, és elpusztítá az Ammon fiainak földjét. És elmenvén megszállá Rabbát, (Dávid pedig Jeruzsálemben marada) és elfoglalá Joáb Rabbát és elrontá azt.(HU)
1 Krónika 20:2 És elvevé Dávid az õ királyuknak fejérõl a koronát, mely egy tálentom arany súlyú vala, s melyben drágakövek valának. És Dávid fejére tette azt, s a városból is temérdek zsákmányt vitt el.(HU)
1 Krónika 20:3 A [város] népét pedig kihozatá és fûrészszel vágatá, és vasboronákkal és fejszékkel. Így cselekedék Dávid az Ammon fiainak minden városával; azután megtére Dávid az egész néppel Jeruzsálembe.(HU)
1 Krónika 20:4 Ezután ismét had támada Gézerben a Filiszteusok ellen; és akkor ölé meg a Husátites Sibbékai az óriások nemzetségébõl való Sippait; és ilyen módon megaláztatának.(HU)
1 Krónika 20:5 Ismét lõn had a Filiszteusok ellen, a melyben megölé Elhanán, a Jáir fia a Gáthbeli Lákhmit, a Góliát atyjafiát; és az õ dárdájának nyele hasonló [vala] a szövõk zúgolyfájához.(HU)
1 Krónika 20:6 Ezek után ismét versengés támadt Gáthban, hol egy magas ember vala, a kinek hat-hat, [vagyis] huszonnégy ujja volt; ez is óriás fia vala.(HU)
1 Krónika 20:7 És szidalommal illeté Izráelt, és megölé õt Jonathán, Dávid testvérének, Simeának fia.(HU)
1 Krónika 20:8 Ezek ugyanazon egy óriásnak fiai voltak Gáthban, a kik elveszének Dávidnak és az õ szolgáinak keze által.(HU)
1 Krónika 21:1 Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.(HU)
1 Krónika 21:2 Monda azért Dávid Joábnak és a nép elõljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.(HU)
1 Krónika 21:3 Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel szaporítsa meg az õ népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek büntetésére.(HU)
1 Krónika 21:4 De a király szava erõsebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe.(HU)
1 Krónika 21:5 És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel [népének száma] ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai [közül] pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi.(HU)
1 Krónika 21:6 A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.(HU)
1 Krónika 21:7 Sõt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.(HU)
1 Krónika 21:8 Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt mûvelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem!(HU)
1 Krónika 21:9 Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván:(HU)
1 Krónika 21:10 Eredj el, szólj Dávidnak ekképen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elõdbe, válaszsz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled.(HU)
1 Krónika 21:11 Elméne azért Gád [próféta] Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: válaszsz magadnak!(HU)
1 Krónika 21:12 Vagy három esztendeig való éhséget, vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig [kegyetlenkedjék] földedben és az Úr angyala pusztítson Izráel minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, a ki engem hozzád küldött.(HU)
1 Krónika 21:13 És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az õ irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!(HU)
1 Krónika 21:14 Bocsáta azért az Úr döghalált Izráelre; és meghalának Izráel közül hetvenezeren.(HU)
1 Krónika 21:15 Bocsáta annakfelette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná [a népet], meglátá az Úr és könyörüle az [õ] veszedelm[ökö]n; és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az Úrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus Ornánnak szérûjénél.(HU)
1 Krónika 21:16 Akkor Dávid felemelé az õ szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az õ orczájokra.(HU)
1 Krónika 21:17 És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, a ki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás.(HU)
1 Krónika 21:18 Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a Jebuzeus Ornán szérûjén.(HU)
1 Krónika 21:19 Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében szólott vala.(HU)
1 Krónika 21:20 Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, õ és az õ négy fia, a kik vele valának, elrejtõzének (Ornán pedig búzát csépel vala).(HU)
1 Krónika 21:21 És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérûrõl, meghajtá magát Dávid elõtt, arczczal a földre.(HU)
1 Krónika 21:22 És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérûhelyet, hogy építsek oltárt rajta az Úrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e csapás a népen.(HU)
1 Krónika 21:23 Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sõt az ökröket is oda adom égõáldozatul, és fa helyett a cséplõszerszámokat, a gabonát pedig ételáldozatul; mindezeket [ajándékul] adom.(HU)
1 Krónika 21:24 És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tõled; mert a mi a tied, nem veszem el [tõled] az Úrnak és nem akarok égõáldozattal áldozni néki a máséból.(HU)
1 Krónika 21:25 Ada azért Dávid Ornánnak a szérûért hatszáz arany siklust.(HU)
1 Krónika 21:26 És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égõ- és hálaáldozatokkal és segítségül hívá az Urat, a ki meghallgatá õt, mennybõl tüzet [bocsátván] az égõáldozat oltárára.(HU)
1 Krónika 21:27 És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az õ kardját hüvelyébe.(HU)
1 Krónika 21:28 Abban az idõben, mikor látta Dávid, hogy az Úr õt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérûjén, áldozék ott.(HU)
1 Krónika 21:29 (Az Úr sátora pedig, a melyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égõáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala.(HU)
1 Krónika 21:30 És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.)(HU)
1 Krónika 22:1 Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égõáldozatnak oltára Izráel számára.(HU)
1 Krónika 22:2 Megparancsolá azért Dávid, hogy gyûjtsék össze az Izráel földén való jövevényeket, a kiket kõvágókká tõn, hogy faragni való köveket vágnának, hogy az Isten házát megcsinálnák.(HU)
1 Krónika 22:3 Továbbá sok vasat szerze Dávid szegeknek, az ajtókhoz és a foglalásokra; rezet is bõségesen minden mérték nélkül.(HU)
1 Krónika 22:4 Számtalan czédrusfát is; mert a Sídon és Tírus [város]beliek czédrusfákat bõségesen szállítának Dávidnak.(HU)
1 Krónika 22:5 Mert monda Dávid: Az én fiam, Salamon, gyermek és igen gyenge, az Úrnak pedig nagy házat kell építeni, mely híres legyen és ékesség az egész világon; elkészítek [azért mindeneket] néki. Dávid azért [mindeneket] nagy bõségesen megszerze, minekelõtte meghalna.(HU)
1 Krónika 22:6 Hivatá azért Dávid az õ fiát, Salamont, és meghagyá néki, hogy az Úrnak, Izráel Istenének házat csináltasson.(HU)
1 Krónika 22:7 És monda Dávid Salamonnak: [Édes] fiam, én elgondoltam vala szívemben, hogy az Úrnak, az én Istenemnek nevének házat építsek;(HU)
1 Krónika 22:8 De az Úr ekképen szóla nékem, mondván: Sok vért ontottál, és sokat hadakoztál; ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre én elõttem.(HU)
1 Krónika 22:9 Ímé fiad lészen néked, a kinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitõl; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izráelnek az õ idejében.(HU)
1 Krónika 22:10 Õ csinál az én nevemnek házat; õ lészen nékem fiam és én néki atyja leszek, és megerõsítem az õ királyságának trónját Izráel felett mindörökké.(HU)
1 Krónika 22:11 Most [édes] fiam legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképen szólott te felõled;(HU)
1 Krónika 22:12 De adjon az Úr néked értelmet és bölcseséget, mikor téged Izráel fölé helyez, hogy az Úrnak a te Istenednek törvényét megõrízzed.(HU)
1 Krónika 22:13 Akkor jól lesz dolgod, ha a rendeléseket és a végzéseket megtartod és teljesíted azokat, a melyeket az Úr Mózes által parancsolt volt Izráelnek. Légy bátor, légy erõs, ne félj, és ne rettegj!(HU)
1 Krónika 22:14 Ímé én is az én szegénységemben szereztem az Úr házának [építésére] százezer tálentom aranyat és ezerszer ezer tálentom ezüstöt, és rezet, s vasat mérték nélkül, mert igen bõven van; fákat is, köveket is szerzettem; te is szerezz ezekhez.(HU)
1 Krónika 22:15 Van néked sok mívesed, kõvágód, kõ- és fafaragód és mindenféle dologban bölcs mesterembered.(HU)
1 Krónika 22:16 Az aranynak, ezüstnek, vasnak és réznek száma nincsen: [azért] kelj fel, láss hozzá, és az Úr legyen veled!(HU)
1 Krónika 22:17 Megparancsolá pedig Dávid Izráel összes fõembereinek, hogy [õk] is legyenek segítségül az õ fiának, Salamonnak, [ezt mondván]:(HU)
1 Krónika 22:18 Avagy nincsen-é az Úr a ti Istentek ti veletek, a ki néktek békességet adott köröskörül? Mert az én hatalmam alá adá e földnek lakosait, és meghódolt e föld az Úr elõtt és az õ népe elõtt.(HU)
1 Krónika 22:19 No azért keressétek az Urat a ti Istenteket teljes szívetek és lelketek szerint, és felkelvén, az Úr Isten szentséges helyét csináljátok meg, hogy vigyétek az Úr szövetségének ládáját és az Istennek szentelt edényeket a házba, a mely építtetik az Úr nevének.(HU)
1 Krónika 23:1 Megvénhedék pedig Dávid és mikor igen koros volna: királylyá tevé az õ fiát, Salamont Izráel felett.(HU)
1 Krónika 23:2 És összegyûjté Izráel összes fejedelmeit, a papokat és a Lévitákat is.(HU)
1 Krónika 23:3 És megszámláltatának a Léviták, harmincz esztendõstõl fogva, és a kik annál idõsebbek valának; és azok száma fejenként, férfianként harmincznyolczezer volt.(HU)
1 Krónika 23:4 Ezek közül huszonnégyezeren az Úr háza teendõinek gondviselõi [valának,] és hatezeren tiszttartók és birák.(HU)
1 Krónika 23:5 Négyezeren ajtónállók; négyezeren pedig dícsérik vala az Urat [minden zengõ] szerszámokkal, melyeket [Dávid] készíttetett a dícséretre.(HU)
1 Krónika 23:6 És Dávid õket csoportokba osztá a Lévi fiai szerint: Gersonitákra, Kéhátitákra és Méráritákra.(HU)
1 Krónika 23:7 A Gersoniták közül valók valának Lahdán és Simhi.(HU)
1 Krónika 23:8 Lahdán fiai: Jéhiel a fõ, Zétám és Joel hárman.(HU)
1 Krónika 23:9 És a Simhi fiai: Selómit, Hásiel és Hárán, hárman; ezek voltak a Lahdán családjának fejei.(HU)
1 Krónika 23:10 Simhi fiai: Jahát, Zina, Jéus és Béria; ezek négyen voltak Simhi fiai.(HU)
1 Krónika 23:11 Jahát volt a fõ, Zina második: de Jéus és Béria, mivel nem sok fiakat nemzének, az õ családjukban csak egy ágnak vétettek.(HU)
1 Krónika 23:12 Kéhát fiai: Amrám, Ishár, Hebron és Uzziel, négyen.(HU)
1 Krónika 23:13 Amrám fiai: Áron és Mózes, Áron kiválasztatott, hogy felszenteltetnék a szentek szentje számára, õ és az õ fiai mindörökké, hogy jóillatot tennének az Úr elõtt, és szolgálnának néki, s az õ nevében [a népet] megáldanák mindörökké.(HU)
1 Krónika 23:14 Mózesnek, az Isten emberének fiai pedig számláltatának a Lévi nemzetségei közé.(HU)
1 Krónika 23:15 Mózes fiai: Gerson és Eliézer.(HU)
1 Krónika 23:16 Gerson fiai: Sébuel a fõ.(HU)
1 Krónika 23:17 Eliézer fiai voltak: Rehábia a fõ. Eliézernek nem volt több fia; de a Rehábia fiai igen megsokasodtak vala.(HU)
1 Krónika 23:18 Ishár fiai: Selómit, a ki fõ vala.(HU)
1 Krónika 23:19 Hebron fiai: Jéria a fõ, Amárja második, Jaháziel harmadik és Jékámám negyedik.(HU)
1 Krónika 23:20 Uzziel fiai: Mika a fõ, és Isija második.(HU)
1 Krónika 23:21 Mérári fiai: Mákhli és Músi; Mákhli fiai: Eleázár és Kis.(HU)
1 Krónika 23:22 Meghala pedig Eleázár és nem voltak néki fiai, hanem leányai, a kiket a saját atyjokfiai, a Kis fiai vettek el.(HU)
1 Krónika 23:23 Músi fiai: Mákhli, Eder és Jeremót, hárman.(HU)
1 Krónika 23:24 Ezek Lévi fiai családjaik szerint, a családfõk, az õ megszámláltatásuk szerint, neveik száma szerint fejenként, a kik az Úr házában szolgáltak, húsz éves korban és azon felül.(HU)
1 Krónika 23:25 Mert ezt mondotta vala Dávid: Az Úr, az Izráel Istene nyugodalmat adott az õ népének, és Jeruzsálemben lakozik mindörökké;(HU)
1 Krónika 23:26 Azért a Lévitáknak sem kell többé hordozni az [Isten] hajlékát, s mindazokat az eszközöket, [a melyek] az õ szolgálatához valók.(HU)
1 Krónika 23:27 Annakokáért Dávidnak utolsó rendelése szerint megszámláltattak a Lévi fiai, húsz éves korban és azon felül.(HU)
1 Krónika 23:28 Mert az õ helyök az Áron fiai mellett van, hogy szolgáljanak az Úr házában és annak pitvaraiban, kamaráiban, és mindenféle szent [edények] tisztítása és az Isten házának szolgálatja által.(HU)
1 Krónika 23:29 És hogy [gondot viseljenek] a szent kenyerekre, az ételáldozathoz való lisztlángra, a kovász nélkül való lepényekre, a serpenyõben fõttre és pirítottra, minden mértékre és mérõre.(HU)
1 Krónika 23:30 És hogy álljanak az Úrnak tiszteletére és dícséretére, úgy reggel, mint este;(HU)
1 Krónika 23:31 És hogy áldozzanak az Úrnak minden égõáldozattal, minden szombaton, a hónapok elsõ napjain és a szokott ünnepeken [bizonyos] szám szerint, a mint szükség vala, szüntelen az Úr elõtt;(HU)
1 Krónika 23:32 És hogy szorgalmasan õrizzék a gyülekezet sátorát, õrizzék a szenthelyet, és hogy vigyázzanak az õ atyjokfiainak, az Áron fiainak szolgálatjánál az Úr házában.(HU)
1 Krónika 24:1 Az Áron fiainak is voltak rendjeik. Áron fiai: Nádáb, Abihú, Eleázár és Itamár.(HU)
1 Krónika 24:2 Nádáb és Abihú még atyjuk elõtt meghaltak és fiaik nem valának, azért Eleázár és Itamár viselék a papságot.(HU)
1 Krónika 24:3 És elosztá õket Dávid és Sádók, ki az Eleázár fiai közül vala, és Ahimélek, ki az Itamár fiai közül vala, az õ tisztök szerint a szolgálatra.(HU)
1 Krónika 24:4 Eleázár fiai között pedig több fõember találtaték, mint az Itamár fiai között, mikor eloszták õket. Az Eleázár fiai között családjaik szerint tizenhat fõember volt; az Itamár fiai közül, családjaik szerint, nyolcz.(HU)
1 Krónika 24:5 Eloszták pedig õket sors által válogatás nélkül, mert a szenthelynek fejedelmei és Istennek fejedelmei valának úgy az Eleázár, mint az Itamár fiai közül valók.(HU)
1 Krónika 24:6 És beírá õket Semája, a Nétanéel fia, a Lévi [nemzetségébõl] való íródeák, a király elõtt és a fejedelmek elõtt, Sádók pap elõtt; Ahimélek elõtt, ki Abjátár fia vala, és a papoknak és Lévitáknak családfõi elõtt. Egy család sorsoltatott az Eleázár és egy az Itamár [nemzetségébõl.](HU)
1 Krónika 24:7 Esék pedig az elsõ sors Jojáribra; a második Jedájára;(HU)
1 Krónika 24:8 Hárimra a harmadik; Seórimra a negyedik;(HU)
1 Krónika 24:9 Málkijára az ötödik; Mijáminra a hatodik;(HU)
1 Krónika 24:10 Hakkósra a hetedik; Abijára a nyolczadik;(HU)
1 Krónika 24:11 Jésuára a kilenczedik; Sekániára a tizedik;(HU)
1 Krónika 24:12 Eliásibra a tizenegyedik; Jákimra a tizenkettedik;(HU)
1 Krónika 24:13 Huppára a tizenharmadik; Jésebeábra a tizennegyedik;(HU)
1 Krónika 24:14 Bilgára a tizenötödik; Immérre a tizenhatodik;(HU)
1 Krónika 24:15 Hézirre a tizenhetedik; Hápisesre a tizennyolczadik;(HU)
1 Krónika 24:16 Petáhiára a tizenkilenczedik; Jéhezkelre a huszadik;(HU)
1 Krónika 24:17 Jákinra a huszonegyedik; Gámulra a huszonkettedik;(HU)
1 Krónika 24:18 Delájára a huszonharmadik; Maáziára a huszonnegyedik.(HU)
1 Krónika 24:19 Ez az õ hivatalos rendjök szolgálatukban, hogy bejárnának az Úr házába sorban, az õ atyjoknak Áronnak rendelése szerint, a mint megparancsolta volt néki az Úr, Izráel Istene.(HU)
1 Krónika 24:20 A mi Lévi többi fiait illeti: az Amrám fiai közül [vala] Subáel; a Subáel fiai közül Jehdéja.(HU)
1 Krónika 24:21 A [mi illeti] Rehábiát: a Rehábia fiai közül Issija vala fõ.(HU)
1 Krónika 24:22 Az Ishár fiai közül Selómót; és a Selómót fiai közül Jahát.(HU)
1 Krónika 24:23 A [Hebron] fiai közül [elsõ] vala []Jérija, Amárja második, Jaháziel harmadik, Jekámhám negyedik.(HU)
1 Krónika 24:24 Uzziel fiai: Mika; a Mika fiai közül Sámir.(HU)
1 Krónika 24:25 Mika atyjafia Issija; Issija fiai közül Zekáriás.(HU)
1 Krónika 24:26 Mérári fiai: Mákhli és Músi; Jaázija fia, Bénó.(HU)
1 Krónika 24:27 Mérárinak Jaázijától, az õ fiától való fiai: Sohám, Zakkúr és Hibri.(HU)
1 Krónika 24:28 Mákhlitól [vala] Eleázár, és ennek nem valának fiai.(HU)
1 Krónika 24:29 Kistõl: a Kis fiai közül való volt Jérakhméel.(HU)
1 Krónika 24:30 Músi fiai: Mákhli, Eder és Jérimót. Ezek a Léviták fiai az õ családjaik szerint.(HU)
1 Krónika 24:31 Ezek is sorsot vetének az õ atyjokfiaival az Áron fiaival együtt Dávid király elõtt, Sádók és Ahimélek elõtt, és a papok és Léviták családfõi elõtt, a fõ a kisebbekkel egyformán.(HU)
1 Krónika 25:1 Dávid és a sereg fõvezérei a szolgálatra kijelölék az Asáf, Hémán és Jédutun fiait, hogy prófétáljanak cziterákkal, lantokkal és czimbalmokkal. Azok száma, a kik e szolgálatra [rendeltettek,] az õ szolgálatuk szerint:(HU)
1 Krónika 25:2 Az Asáf fiai közül: Zakkúr, József, Nétánia és Asaréla, az Asáf fiai Asáf mellett, a ki a király mellett prófétál vala.(HU)
1 Krónika 25:3 A Jédutun [fiai] közül: A Jédutun fiai Gedália, Séri, Jésája, Hasábia, Mattithia [és] [Simei,] hatan cziterával az õ atyjok Jédutun mellett, a ki az Úr tiszteletére és dícséretére prófétál vala.(HU)
1 Krónika 25:4 A Hémán [fiai] közül: Hémán fiai: Bukkija, Mattánia, Uzziel, Sébuel, Jérimót, Hanánia, Hanáni, Eliáta, Giddálti, Romámti-Ezer, Josbekása, Mallóti, Hótir, Maháziót.(HU)
1 Krónika 25:5 Ezek mind Hémán fiai, a ki az Isten beszédeiben a király látnoka a [hatalom] szarvának emelésére. Az Isten Hémánnak tizennégy fiút és három leányt ada.(HU)
1 Krónika 25:6 Ezek mindnyájan az õ atyjuk mellett valának, a kik az Úr házában énekelnek vala czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal az Isten házának szolgálatában, a királynak, Asáfnak, Jédutunnak és Hémánnak parancsolata szerint.(HU)
1 Krónika 25:7 Ezeknek száma testvéreikkel együtt, a kik jártasok valának az Úr énekében, mindnyájan tudósok, kétszáznyolczvannyolcz vala.(HU)
1 Krónika 25:8 És sorsot vetének a szolgálat sorrendjére nézve, kicsiny és nagy, tanító és tanítvány egyaránt.(HU)
1 Krónika 25:9 És esék az elsõ sors az Asáf [fiára,] Józsefre; Gedáliára a második. Õ és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:10 A harmadik Zakkúrra, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:11 Negyedik Jisrire [esék], kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:12 Ötödik Nétániára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:13 Hatodik Bukkijára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:14 Hetedik Jésarelára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:15 Nyolczadik Jésájára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:16 Kilenczedik Mattániára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:17 Tizedik Simeire, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:18 Tizenegyedik Azárelre, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:19 Tizenkettedik Hasábiára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:20 Tizenharmadik Subáelre, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:21 Tizennegyedik Mattithiára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:22 Tizenötödik Jérimótra, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:23 Tizenhatodik Hanániára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:24 Tizenhetedik Josbekására, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:25 Tizennyolczadik Hanánira, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:26 Tizenkilenczedik Mallótira, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:27 Huszadik Eliátára, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:28 Huszonegyedik Hótirra, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:29 Huszonkettedik Giddáltire, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:30 Huszonharmadik Maháziótra, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 25:31 Huszonnegyedik Romámti-Ezerre, kinek fiai és testvérei tizenketten valának.(HU)
1 Krónika 26:1 Az ajtónállók rendje ez: A Kóriták közül Meselémiás, a Kóré fia, a ki az Asáf fiai közül való volt.(HU)
1 Krónika 26:2 A Meselémiás fiai közül elsõszülött Zekária, Jédiáel második, Zebádia harmadik és Játniel negyedik,(HU)
1 Krónika 26:3 Elám ötödik, Jóhanán hatodik, Eljehoénai hetedik.(HU)
1 Krónika 26:4 Obed-Edom fiai közül: Semája elsõszülött, Józabád második, Jóah harmadik, Sákár negyedik, Nétanéel ötödik,(HU)
1 Krónika 26:5 Ammiel hatodik, Issakhár hetedik, Pehullétai nyolczadik, mert az Isten megáldotta vala õt.(HU)
1 Krónika 26:6 Az õ fiának, Semájának is születtek fiai, a kik családjukban uralkodtak, mert erõs vitézek valának.(HU)
1 Krónika 26:7 Semája fiai: Othni, Refáel, Obed, Elzabád, kinek testvérei igen erõs férfiak valának, Elihu és Sémákiás.(HU)
1 Krónika 26:8 Ezek mindnyájan Obed-Edom fiai közül valók; mind õ magok, mind fiaik és testvéreik derék férfiak valának, erõsek a szolgálatra; hatvanketten Obed-Edomtól valók.(HU)
1 Krónika 26:9 Meselémiásnak is fiai és testvérei tizennyolczan erõs férfiak valának.(HU)
1 Krónika 26:10 Hósának is, a Mérári fiai közül, valának fiai, kik között Simri volt a fõ, nem mintha elsõszülött volna, hanem mivel az õ atyja õt akará választani fõnek;(HU)
1 Krónika 26:11 Hilkiás a második, Tebáliás a harmadik, Zekária negyedik; mindnyájan a Hósa fiai és testvérei, tizenhárman.(HU)
1 Krónika 26:12 Ezek között osztaték el az ajtónállás tiszte a fõemberek által, hogy az õ atyjokfiaival együtt vigyáznának és szolgálnának az Úr házában.(HU)
1 Krónika 26:13 És sorsot vetének kicsiny és nagy egyaránt az õ családjaik szerint mindenik kapura.(HU)
1 Krónika 26:14 És esék a napkelet felé való [kapunak õrizete] sors szerint Selémiásra; Zekáriára pedig, az õ fiára, a ki bölcs tanácsadó vala, mikor sorsot vetének, esék az északi [kapu] sors szerint.(HU)
1 Krónika 26:15 Obed-Edomnak a déli [kapu;] az õ fiainak pedig a kincstartó ház.(HU)
1 Krónika 26:16 Suppimnak és Hósának a napnyugotra való [kapu,] a Salléketh kapuval együtt a felmenõ töltésen, egyik õrizõhely szemben a másikkal.(HU)
1 Krónika 26:17 Napkelet felé vala hat Lévita; észak felé minden napra négy; délre is minden napra négy; a kincstartó háznál kettõ-kettõ.(HU)
1 Krónika 26:18 A külsõ részen napnyugat felé: négy a felmenõ töltésen, kettõ a külsõ rész felé.(HU)
1 Krónika 26:19 Ezek az ajtónállók csoportjai a Kóriták és Méráriták közül.(HU)
1 Krónika 26:20 A Léviták közül: Ahija volt az Isten háza kincsének, és az [Istennek] szentelt kincsnek [fõgondviselõje.](HU)
1 Krónika 26:21 A Lahdán fiai, Gersoniták fiai Lahdántól; a Lahdán családfõi, Gersonita Jéhiéli.(HU)
1 Krónika 26:22 Jéhiéli fiai: Zétám és Joel az õ testvére, a kik az Úr háza kincseinek valának [gondviselõi.](HU)
1 Krónika 26:23 Az Amrám, Ishár, Hebron és Aziel nemzetségébõl valók is.(HU)
1 Krónika 26:24 Sébuel pedig Gersonnak, a Mózes fiának fia a kincs fõgondviselõje volt.(HU)
1 Krónika 26:25 Az õ atyjafiai pedig, Eliézertõl valók, [ezek:] Rehábiás az õ fia, kinek fia Jésáia, kinek fia Jórám, kinek fia Zikri, kinek fia Selómit.(HU)
1 Krónika 26:26 Ez a Selómit és az õ testvérei valának [gondviselõi] minden megszentelt kincsnek, a melyet Dávid király, a nemzetségek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a hadakozó nép fejedelmei szenteltek vala [Istennek,](HU)
1 Krónika 26:27 A melyet a hadban való zsákmányból szenteltek vala az Úr házának építésére,(HU)
1 Krónika 26:28 És a mit csak szentelt Sámuel próféta, és Saul, a Kis fia, és Abner, a Nér fia, és Joáb, a Séruja fia; és bárki szentelt is [valamit Istennek: mind] Selómitnak és az õ testvéreinek [gondviselése alatt volt.](HU)
1 Krónika 26:29 Az Isháriták közül Kenániás és az õ fiai Izráel külsõ dolgaival [bízattak meg,] mint tiszttartók és birák.(HU)
1 Krónika 26:30 A Hebroniták közül Hasábiás és testvérei igen erõs férfiak, ezeren és hétszázan valának, a kik Izráel népe között, a Jordán vizén túl napenyészetre, gondviselõk voltak az Úr minden dolgában és a király szolgálatjában.(HU)
1 Krónika 26:31 A Hebroniták között Jerija vala a fõ (a Hebroniták nemzetségeik és családjaik szerint megkerestetének a Dávid királyságának negyvenedik esztendejében és találtak bátor férfiakat Gileád-Jaézerben).(HU)
1 Krónika 26:32 És az õ atyjafiai, erõs férfiak, kétezerhétszázan valának, családfõk; a kiket Dávid király gondviselõkké tett a Rubenitákon és Gáditákon és Manasse félnemzetségén, mind az Istennek, mind a királynak minden dolgaiban.(HU)
1 Krónika 27:1 Ezek az Izráel fiai szám szerint, családfõk, ezredesek, századosok és elõljáróik azoknak, a kik a király szolgálatában állottak a seregek minden dolgaiban, a kik be- és kimennek hónapról-hónapra az egész esztendõn át; a seregek egyenként huszonnégyezer ember[bõl állának.](HU)
1 Krónika 27:2 Az elsõ csapatnak [vezére] az elsõ hónapban Jasobeám, a Zabdiel fia vala, mely csapat huszonnégyezerbõl állott;(HU)
1 Krónika 27:3 Õ a Péres fiai közül való volt és vezére az elsõ hónapra [rendelt] sereg minden elõljárójának.(HU)
1 Krónika 27:4 A [második] csapatnak [vezére] a második hónapban Dódai Ahohites vala és az õ csapatja; és Miklót az elõljáró. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.(HU)
1 Krónika 27:5 A harmadik seregnek a harmadik hónapban Benája volt a [vezére, ]a ki Jójada fõpapnak volt a fia; az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.(HU)
1 Krónika 27:6 Ez a Benája hõs volt a harmincz között, sõt a harmincz felett való volt. Csapatjának [elõljárója] az õ fia, Ammizabád vala.(HU)
1 Krónika 27:7 A negyediknek [vezére] a negyedik hónapban Asáel vala, a Joáb testvére és utána az õ fia, Zebádia. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.(HU)
1 Krónika 27:8 Az ötödiknek vezére az ötödik hónapban Jizráhites Samhut vala. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.(HU)
1 Krónika 27:9 A hatodiknak [vezére] a hatodik hónapban a Tékoabeli Ira volt, az Ikkés fia. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.(HU)
1 Krónika 27:10 A hetediknek [vezére] a hetedik hónapban a Pélonbeli Héles vala, az Efraim fiai közül. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.(HU)
1 Krónika 27:11 A nyolczadiknak [vezére] a nyolczadik hónapban a Husátbeli Sibbékai vala, a Zárhiták közül. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.(HU)
1 Krónika 27:12 A kilenczediknek [vezére] a kilenczedik hónapban az Anatótbeli Abiézer vala, a Benjáminiták közül. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.(HU)
1 Krónika 27:13 A tizediknek [vezére] a tizedik hónapban a Nétófátbeli Maharai vala, a Zárhiták közül. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.(HU)
1 Krónika 27:14 A tizenegyediknek [vezére] a tizenegyedik hónapban a Pirathonbeli Benája vala, az Efraimiták közül. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.(HU)
1 Krónika 27:15 A tizenkettediknek [vezére] a tizenkettedik hónapban a Nétófátbeli Héldai vala, Othniel [nemzetségébõl] való. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.(HU)
1 Krónika 27:16 Izráel nemzetségei között, a Rubeniták elõljárója Eliézer, a Zikri fia; a Simeonitáké Sefátiás, a Maaka fia.(HU)
1 Krónika 27:17 Lévinek Hasábia, a Kémuel fia; Áronnak Sádók;(HU)
1 Krónika 27:18 Júdának Elihu, a Dávid atyjafiai közül; Izsakhárnak Omri, a Mikáel fia;(HU)
1 Krónika 27:19 Zebulonnak Ismája, az Obádiás fia; Nafthalinak Jérimót, Azriel fia;(HU)
1 Krónika 27:20 Efraim fiainak Hósea, az Azáziás fia; a Manasse félnemzetségének Jóel, a Pedája fia;(HU)
1 Krónika 27:21 Manasse Gileád földén való félnemzetségének Iddó, a Zekáriás fia; Benjáminnak Jaasiel, az Abner fia;(HU)
1 Krónika 27:22 Dánnak Azaréel, a Jérohám fia. Ezek valának az Izráel nemzetségeinek fejedelmei.(HU)
1 Krónika 27:23 Nem számláltatá meg pedig Dávid azokat, a kik húsz esztendõn alól valának; mert az Úr megigérte, hogy megsokasítja Izráelt, mint az égnek csillagait.(HU)
1 Krónika 27:24 Joáb, a Séruja fia megkezdé a számlálást, de véghez nem vivé, mivelhogy e miatt [Istennek] haragja támadt Izráel ellen. Ez okból a szám nem vétetett fel a Dávid király krónikájának száma közé.(HU)
1 Krónika 27:25 A király kincsének [gondviselõje] vala Azmávet, az Adiel fia; a mezõkön, a városokban, a falvakban, a várakban való kincseknek pedig Jónatán, az Uzziás fia volt a [gondviselõje;](HU)
1 Krónika 27:26 A föld mûvelésére rendelt mezei munkások felett volt Ezri, a Kélub fia.(HU)
1 Krónika 27:27 A szõlõmívesek felett volt a Rámátbeli Simei, és a szõlõkben levõ boros tárházak felett a Sifmitbeli Zabdi;(HU)
1 Krónika 27:28 Az olajfák és a mezõn való fügefák [mívesei] felett a Gideritbeli Baálhanán; az olajos tárházak felett Joás;(HU)
1 Krónika 27:29 A Sáron [mezején] legelõ barmok felett a Sáronbeli Sitrai; a völgyekben [legelõ] barmok felett pedig Sáfát, az Adlai fia.(HU)
1 Krónika 27:30 A tevék felett az Ismáel nemzetébõl való Obil; a szamarak felett a Méronótbeli Jehdéja;(HU)
1 Krónika 27:31 A juhok felett a Hágárénus Jaziz. Mindnyájan ezek valának a Dávid király jószágainak gondviselõi.(HU)
1 Krónika 27:32 Jónatán, a Dávid nagybátyja fõtanácsos vala, a ki értelmes és írástudó ember volt. Jéhiel, a Hakhmóni fia pedig a király fiaival vala.(HU)
1 Krónika 27:33 Akhitófel is a királynak tanácsosa volt. Arkites Khúsai pedig a király barátja.(HU)
1 Krónika 27:34 Akhitófel után volt Jójada, a Benája fia, és Abjátár; a király hadának fõvezére pedig Joáb.(HU)
1 Krónika 28:1 Egybehívatá pedig Dávid Jeruzsálembe az Izráel összes fejedelmeit, a nemzetségek fejedelmeit, a király szolgálatában levõ csapatok elõljáróit, az ezredeseket, a századosokat, a király minden jószágának és marhájának gondviselõit, a maga fiait is, udvariszolgáival, a harczosokat minden erõs vitézivel egyetemben.(HU)
1 Krónika 28:2 És felálla Dávid király az õ lábaira, és monda: Halljátok meg [szómat] atyámfiai és én népem! Elvégezém szívem szerint, hogy az Úr szövetsége ládájának nyugodalmas házat csináltatnék és a mi Istenünk lábainak zsámolyt; hozzá is készítettem [mindent] az építéshez.(HU)
1 Krónika 28:3 De az Isten monda nékem: Ne [te] csinálj házat az én nevemnek; mert hadakozó ember vagy, [sok] vért is ontottál [immár.](HU)
1 Krónika 28:4 Engem választa az Úr, Izráel Istene az én atyámnak egész házából, hogy lennék királya az Izráel népének mindörökké; mert Júdát választotta elõljárónak és a Júda törzsében az én atyámnak háznépét; az én atyámnak fiai közül pedig engem méltóztatott királylyá tenni egész Izráel felett.(HU)
1 Krónika 28:5 És minden fiaim közül (mert az Úr sok fiakat adott nékem) választotta Salamont az én fiamat, hogy ülne az Úr királyságának székében Izráel felett.(HU)
1 Krónika 28:6 És monda nékem: Salamon a te fiad építi meg az én házamat és az én pitvarimat; mert én õt magamnak fiamul választottam, és én is néki atyja leszek;(HU)
1 Krónika 28:7 Megerõsítem az õ királyságát mindörökké; ha az én parancsolatimat és ítéletimet szorgalmatosan megtartándja, a mint e mai napon.(HU)
1 Krónika 28:8 Most azért az egész Izráelnek, az Úr gyülekezetének szeme elõtt és a mi Istenünk hallására: õrizzétek s keressétek az Úrnak a ti Istenteknek minden parancsolatit, hogy bírhassátok e jó földet, és hogy örökségül hagyhassátok fiaitokra is magatok után mindörökké.(HU)
1 Krónika 28:9 Te azért, fiam, Salamon, ismerd meg a te atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes szívvel és jó kedvvel; mert az Úr minden szívbe belát és minden [emberi] gondolatot jól ért. Hogyha õt keresénded, megtalálod; ha ellenben õt elhagyándod, õ is elhagy téged mindörökké.(HU)
1 Krónika 28:10 Most azért, mivelhogy az Úr választott téged, hogy néki szent házat építs: légy erõs és készítsd meg azt.(HU)
1 Krónika 28:11 Akkor átadá Dávid az õ fiának, Salamonnak a tornácznak, annak házacskáinak, kincstartó helyeinek, felházainak és belsõ kamaráinak, a kegyelem táblája helyének is formáját,(HU)
1 Krónika 28:12 És mindennek formáját, a melyeket szívében elgondolt vala, az Úr házának pitvarai felõl, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levõ minden kamarák felõl.(HU)
1 Krónika 28:13 A papok és Léviták csapatjainak [háza], az Úr háza szolgálatának minden munkája és az Úr háza szolgálatára való minden eszköz felõl.(HU)
1 Krónika 28:14 Azután aranyat mérték szerint, a különbözõ szolgálatok eszközei számára; mértékkel minden ezüst eszközök és a különbözõ szolgálatok eszközei számára.(HU)
1 Krónika 28:15 [Vagyis] aranyat mértékkel az arany gyertyatartókra és azok arany szövétnekére, mértékkel mindenik gyertyatartóra és annak szövétnekire, s az ezüst gyertyatartókra mértékkel, a gyertyatartóra és annak szövétnekire, mindegyik gyertyatartó rendeltetése szerint.(HU)
1 Krónika 28:16 És aranyat mértékkel, a szent kenyerek asztalai, minden asztal számára, azonképen ezüstöt az ezüst asztalok számára.(HU)
1 Krónika 28:17 A villákra, medenczékre és kancsókra tiszta aranyat; az arany poharakra is [bizonyos] mérték szerint ada aranyat, minden pohárra; és az ezüst poharakra ezüstöt [bizonyos] mértékkel, minden pohárra.(HU)
1 Krónika 28:18 A füstölõ oltár számára megtisztított aranyat mérték szerint; aranyat a szekérnek [azaz] a Kéruboknak mintázására, a kik kiterjesztett [szárnyakkal] az Úr szövetségének ládáját befedezik.(HU)
1 Krónika 28:19 Mindezek az Úr kezétõl írattattak meg, a ki engem megtanított az egész alkotmány formájára.(HU)
1 Krónika 28:20 Monda ezek után Dávid Salamonnak, az õ fiának: Légy bátor és erõs, és kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tõled el sem távozik, míglen elvégzed az Úr háza szolgálatának minden mûvét.(HU)
1 Krónika 28:21 Ímé, itt vannak a papok és Léviták csapatjai az Isten házának minden szolgálatára, veled lesznek minden munkában készségesen bölcseséggel, a fejedelmek is és az egész nép minden dolgaidra nézve.(HU)
1 Krónika 29:1 Azután monda Dávid király az egész gyülekezetnek: [Ím látjátok, ]hogy egyedül az én fiamat Salamont választotta Isten, a ki még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a ház, hanem az Úr Istené.(HU)
1 Krónika 29:2 Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára [bõségesen] szereztem aranyat az arany [szerszámok]ra, []ezüstöt az ezüst [szerszámok]ra, rezet a rézre, vasat a vasra, fákat a fákra, ónyxköveket, foglalni való köveket, veres köveket, különb-különbszínû köveket; mindenféle drágaköveket; márványköveket is bõséggel.(HU)
1 Krónika 29:3 Ezenfölül, mivel nagy kedvem van az én Istenem házához, a mi kincsem, aranyam és ezüstöm van, oda adom az én Istenem házának szükségére, azok mellett, a melyeket szereztem a szentház számára.(HU)
1 Krónika 29:4 Háromezer tálentom aranyat Ofir aranyából és hétezer tálentom tiszta ezüstöt, a házak falainak beborítására.(HU)
1 Krónika 29:5 Aranyat az arany [szerszámok]ra, ezüstöt az ezüstre és minden szükségre, a mesteremberek kezéhez. És ha valaki [még] adni akar, szabad akaratja szerint, töltse meg az õ kezét ma és [adjon, a mit akar] az Úrnak.(HU)
1 Krónika 29:6 Azért szabad akaratjok szerint adának [ajándékokat] az atyák fejedelmei, az Izráel nemzetségeinek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a király dolgainak fejedelmei.(HU)
1 Krónika 29:7 És adának az Isten házának szükségére ötezer tálentom aranyat és tízezer dárikot; tízezer tálentom ezüstöt és tizennyolczezer tálentom rezet és százezer tálentom vasat.(HU)
1 Krónika 29:8 És valakinél [drága]kövek találtatának, adák az Úr házának kincséhez, a Gersoniták közül való Jéhiel kezébe.(HU)
1 Krónika 29:9 És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratjokból adának; mert tiszta szívökbõl adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett.(HU)
1 Krónika 29:10 Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet elõtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izráelnek, a mi atyánknak Istene, öröktõl fogva mind örökké!(HU)
1 Krónika 29:11 Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsõség, örökkévalóság és méltóság, sõt minden, valami a mennyben és a földön van, [tied]! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!(HU)
1 Krónika 29:12 A gazdagság és a dicsõség mind te tõled [vannak,] és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erõsség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerõsíttetése.(HU)
1 Krónika 29:13 Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk elõtted, és dícsérjük a te dicsõséges nevedet;(HU)
1 Krónika 29:14 Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erõnk lehetne a szabad akarat szerint való [ajándék] adására, a mint tettünk? Mert tõled van minden, és a miket a te kezedbõl [vettünk, ]azokat adtuk most néked.(HU)
1 Krónika 29:15 Mert mi csak jövevények vagyunk te elõtted és zsellérek, a mint a mi atyáink is egyenként; a mi [életünk] napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.(HU)
1 Krónika 29:16 Oh mi Urunk Istenünk! mind ez a gazdagság, a mit gyûjtöttünk, hogy néked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedbõl való és mindazok tiéid!(HU)
1 Krónika 29:17 Jól tudom, oh én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívembõl, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, a mely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akaratja szerint adta ezeket néked.(HU)
1 Krónika 29:18 Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében, és irányítsd az õ szívöket te feléd!(HU)
1 Krónika 29:19 Salamonnak pedig, az én fiamnak adj tökéletes szívet, hogy a te parancsolatidat, bizonyságtételeidet és rendelésidet megõrizhesse, s hogy mindazokat megcselekedhesse, s felépíthesse azt a házat, a melyet én megindítottam.(HU)
1 Krónika 29:20 És szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat, az õ atyáik Istenét; s leborulván, tisztelék az Urat és a királyt.(HU)
1 Krónika 29:21 És áldozának az Úrnak áldozatokkal, és áldozának egészen égõáldozatokkal az Úrnak másnapon, ezer tulkot, ezer kost, ezer bárányt italáldozataikkal, és sokféle áldozatokkal az egész Izráelért.(HU)
1 Krónika 29:22 S evének és ivának az Úr elõtt azon a napon nagy vígasságban. Azután Salamont, a Dávid fiát másodszor is királylyá tevék és felkenék õt az Úrnak, hogy lenne fejedelem; Sádókot is fölkenék a fõpapságra.(HU)
1 Krónika 29:23 És üle Salamon az Úr székébe, mint király az õ atyjának, Dávidnak helyében, és [mindenben] szerencsés vala, mert engedelmeskedék néki az egész Izráel.(HU)
1 Krónika 29:24 A fejedelmek és a hatalmasok, sõt a Dávid király fiai is mindnyájan kezet adának, hogy Salamon királynak engedelmeskedni fognak.(HU)
1 Krónika 29:25 És igen felmagasztalá az Úr Salamont mind az egész Izráel népe elõtt, és oly királyi méltóságot szerzett néki, a melyhez hasonló egy királynak sem volt õ elõtte Izráelben.(HU)
1 Krónika 29:26 Így uralkodott Dávid, az Isai fia az egész Izráel felett.(HU)
1 Krónika 29:27 Az idõ pedig, a melyben uralkodék Izráel felett, negyven esztendõ. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harminczháromig uralkodék.(HU)
1 Krónika 29:28 És meghala jó vénségben, életével, gazdagságával és minden dicsõségével megelégedve. És uralkodék az õ fia, Salamon helyette.(HU)
1 Krónika 29:29 Dávid királynak pedig úgy elsõ, mint utolsó dolgai, ímé megirattak a Sámuel próféta könyvében és a Nátán próféta könyvében és a Gád próféta könyvében;(HU)
1 Krónika 29:30 Az õ egész országlásával, hatalmasságával és mind azzal, a mi az õ idejében történt vele, Izráellel és a föld minden országaival.(HU)
2 Krónika 1:1 Megerõsödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az õ Istene vele volt, és õt igen felmagasztalá.(HU)
2 Krónika 1:2 És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden elõljáróinak [és] a családfõknek,(HU)
2 Krónika 1:3 Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet õ vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában;(HU)
2 Krónika 1:4 De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a [helyre,] melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 1:5 A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora elõtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet.(HU)
2 Krónika 1:6 És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr elõtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égõáldozatot.(HU)
2 Krónika 1:7 Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked.(HU)
2 Krónika 1:8 És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és õ helyette engemet királylyá tettél.(HU)
2 Krónika 1:9 Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, [melyet szólottál volt] az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely [oly] sok, mint a földnek pora.(HU)
2 Krónika 1:10 Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped elõtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?(HU)
2 Krónika 1:11 Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tõlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyûlölõknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged:(HU)
2 Krónika 1:12 A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sõt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez hasonló nem volt sem az elõtted, sem az utánad való királyoknak.(HU)
2 Krónika 1:13 És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyérõl, a gyülekezet sátora elõl és uralkodék az Izráelen.(HU)
2 Krónika 1:14 Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé.(HU)
2 Krónika 1:15 És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak.(HU)
2 Krónika 1:16 És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedõi sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron.(HU)
2 Krónika 1:17 És mikor feljõnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst [siklusért,] egy-egy lovat százötven ezüst [siklusért;] és ugyan csak õk szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak.(HU)
2 Krónika 2:1 Elvégezé Salamon magában, hogy az Úr nevének házat építene, és magának királyi palotát.(HU)
2 Krónika 2:2 És rendele Salamon hetvenezer férfit teherhordásra, nyolczvanezer férfit favágásra a hegyen; háromezerhatszáz felügyelõt azokhoz.(HU)
2 Krónika 2:3 És külde Salamon a tírusbeli Hirám királyhoz, mondván: A mint az én atyámmal, Dáviddal cselekedtél, a kinek küldöttél czédrusfákat, hogy építene magának házat, melyben laknék;(HU)
2 Krónika 2:4 Úgy én az én Uram Istenem nevének akarok házat építeni, hogy néki szenteljem, és abban füstölõ szerekkel jó illatot gerjeszszek, hogy folytonosan szent kenyerek [álljanak elõtte,] s minden reggel és este égõáldozatot [áldozzak ]szombatnapokon, az új holdnak napjain, és az Úrnak a mi Istenünknek szentelt ünnepeken, melyeket örökké kell cselekedniök az Izráelitáknak.(HU)
2 Krónika 2:5 A ház pedig, a melyet építeni szándékozom, igen nagy lesz, mert a mi Istenünk nagyobb minden isteneknél.(HU)
2 Krónika 2:6 De kinek volna annyi ereje, hogy néki házat csinálhatna? Az ég és az egeknek egei õt be nem foghatják, s ki vagyok én is, hogy néki házat csinálhassak? hanem hogy csak jóillatot tegyenek abban õ elõtte.(HU)
2 Krónika 2:7 Most azért küldj hozzám tudós mesterembert, a ki tudjon készíteni aranyból, ezüstbõl, rézbõl, vasból, bíborból, karmazsinból és kék bíborból; a ki tudjon metszéseket metszeni az én mesterembereimmel együtt, a kik Júdában és Jeruzsálemben vannak, a kiket az én atyám, Dávid szerzett.(HU)
2 Krónika 2:8 Annakfelette küldj czédrusfákat, fenyõfákat és ébenfákat a Libánusról, mert tudom, hogy a te szolgáid tudják vágni a Libánusnak fáit; és ímé az én szolgáim is a te szolgáiddal [lesznek.](HU)
2 Krónika 2:9 Hogy készítsenek nékem sok fát, mert a ház, a melyet építek, nagy és csudálatos lészen.(HU)
2 Krónika 2:10 És ímé a munkásoknak, a favágóknak, a te szolgáidnak adok húszezer véka cséplett búzát és húszezer véka árpát, húszezer báth bort és húszezer báth olajat.(HU)
2 Krónika 2:11 Felele pedig Hírám, a Tírus királya levélben, melyet külde Salamonnak: Mivelhogy az Úr szerette az õ népét, azért adott téged nékik királyul.(HU)
2 Krónika 2:12 Ismét monda Hírám: Áldott az Úr, az Izráel Istene, a ki mind a mennyet, mind a földet teremtette; a ki ilyen bölcs, tudós, okos és értelmes fiat adott volt Dávid királynak, a ki mind az Úrnak házat, mind magának királyi palotát akar építeni.(HU)
2 Krónika 2:13 Ímé küldöttem azért bölcs, tudós és értelmes férfit, [a ki] [az] én atyámé, Húrámé [volt;](HU)
2 Krónika 2:14 A Dán [nemzetségének] leányai közül való asszony fiát (és az õ atyja Tírus városából való), a ki tud készíteni aranyból, ezüstbõl, rézbõl, vasból, kövekbõl, fákból, bíborból, kék bíborból, lenbõl és karmazsinból és mindenféle metszést metszeni és minden remekmûvet elkészíteni, a melyekkel megbízatik, a te tudós mesterembereiddel és az én uramnak, Dávid királynak, a te atyádnak tudós mestereivel egyben.(HU)
2 Krónika 2:15 Azért most, a mely búzát, árpát, olajat és bort igért az én uram, küldje el az õ szolgáinak;(HU)
2 Krónika 2:16 Mi pedig a Libánuson vágunk fát, a mennyire néked szükséged lesz, és elviszszük azokat szálakon a tengeren Joppéhoz, és te onnét vitessed Jeruzsálembe.(HU)
2 Krónika 2:17 Megszámláltata azért Salamon minden idegen férfit az Izráel földén, az õ atyjának, Dávidnak megszámláltatása után és találtatának százötvenháromezerhatszázan.(HU)
2 Krónika 2:18 És választa azok közül hetvenezer teherhordót, favágásra pedig a hegyen nyolczvanezeret; pallérokul, a kik a népet szorgalmaztatnák, [rendele] háromezerhatszázat.(HU)
2 Krónika 3:1 Elkezdé építtetni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az õ atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérûjén.(HU)
2 Krónika 3:2 Elkezdé pedig az építést a második hónap második [nap]ján, királyságának negyedik esztendejében.(HU)
2 Krónika 3:3 És ilyen alapot vetett Salamon az Isten házának építésénél: hosszúsága a régi mérték szerint vala hatvan sing, szélessége húsz sing.(HU)
2 Krónika 3:4 És a tornácz a [templom] hosszában, a ház szélessége szerint, húsz sing volt, a magassága pedig százhúsz sing; és beborítá azt belõl tiszta aranynyal.(HU)
2 Krónika 3:5 A derék házat pedig megbélelteté fenyõfákkal és finom aranynyal borítá be, melyen pálmafákat és lánczokat metszete.(HU)
2 Krónika 3:6 És beborította a házat drágakövekkel ékességül, és az arany Párvaimból való arany volt.(HU)
2 Krónika 3:7 És beboríttatá a háznak gerendáit, ajtómellékit, falait és annak ajtait is aranynyal; és metszete a háznak falaira Kérubokat.(HU)
2 Krónika 3:8 Megcsináltatá a szentek-szentjét is, melynek hosszasága a derék háznak szélességével arányban húsz sing, szélessége is húsz sing volt, és beboríttatá azt hatszáz tálentom finom aranynyal.(HU)
2 Krónika 3:9 A szegeknek súlya ötven arany siklus volt. A felsõ helyiségeket is beboríttatá aranynyal.(HU)
2 Krónika 3:10 És csináltatott a szentek-szentjébe két Kérubot is, szobormûveket, és beboríták azokat aranynyal.(HU)
2 Krónika 3:11 A Kérubok szárnyainak hosszúsága húsz sing vala; egyik szárnya öt sing, és a háznak falát érinté; a másik szárnya is öt sing és a másik Kérub szárnyát érinté.(HU)
2 Krónika 3:12 A másik Kérubnak szárnya is, a mely öt sing volt, a háznak falát érinté; a másik szárnya pedig, a mely ismét öt sing volt, a másik Kérub szárnyát érinté.(HU)
2 Krónika 3:13 Úgy, hogy a Kérubok szárnyai húsz singnyire valának kiterjesztve; lábaikon állának, és arczuk befelé.(HU)
2 Krónika 3:14 Annakfelette függönyt is csináltata, kék és piros bíborból és karmazsinból és lenbõl, melyre Kérubokat csináltatott.(HU)
2 Krónika 3:15 Két oszlopot is csináltata a ház elõtt, a melyeknek hossza harminczöt sing vala, és gömböt felül mindenikre, a mely öt sing vala.(HU)
2 Krónika 3:16 És csináltatott lánczokat is, [mint] a belsõ részben, s az oszlopok tetejére helyhezteté; és száz gránátalmát is csináltatott, s a lánczokba helyhezteté.(HU)
2 Krónika 3:17 És felállítá ez oszlopokat a templom elõtt: egyiket jobbfelõl, a másikat balfelõl. És nevezé a jobbfelõl valót Jákinnak, a balfelõl valót pedig Boáznak.(HU)
2 Krónika 4:1 Csináltatott rézoltárt is, melynek hosszúsága húsz sing, szélessége is húsz sing, magassága pedig tíz sing vala.(HU)
2 Krónika 4:2 Csináltatott öntött tengert is, mely egyik szélétõl fogva a másik széléig tíz sing vala, köröskörül kerek, és öt sing magas, és harmincz sing zsinór érte be a kerületit.(HU)
2 Krónika 4:3 Az alatt ökör alakok valának köröskörül, tíz lévén egy singnyire, a melyek kört alkotának a tenger körül; az ökör alakok két renddel valának öntve ugyanazon öntésbõl.(HU)
2 Krónika 4:4 Tizenkét ökrön állott; három északra fordulva, három nyugotra, három délre és három napkeletre, és a tenger felül [vala] rajtok, hátuk pedig mind befelé.(HU)
2 Krónika 4:5 Vastagsága egy tenyérnyi volt, és karimája olyan, mint a pohár ajaka, [vagy] a liliom virága; és háromezer báth fért belé.(HU)
2 Krónika 4:6 Csináltatott annakfelette tíz mosdómedenczét, és ötöt helyheztete jobbkéz felõl, ötöt pedig balkéz felõl, hogy azokban mossanak, mossák azt, a mi áldozatra való; a tenger pedig [a végre vala,] hogy abban mosakodjanak a papok.(HU)
2 Krónika 4:7 Csináltatott tíz arany gyertyatartót is, az utasítás szerint, és helyhezteté a templomban, ötöt jobbkéz felõl, ötöt balkéz felõl.(HU)
2 Krónika 4:8 Csináltatott tíz asztalt is, a melyeket helyheztete a templomban, ötöt jobbkéz felõl, ötöt balkéz felõl; csináltatott száz arany medenczét is.(HU)
2 Krónika 4:9 Megcsináltatá a papok pitvarát is és a nagy tornáczot; és ajtókat a tornáczra, s azok ajtait rézzel borítá be.(HU)
2 Krónika 4:10 A tengert pedig helyhezteté jobbkéz felõl napkeletre, délnek ellenébe.(HU)
2 Krónika 4:11 Húrám fazekakat, lapátokat és medenczéket is csinált. És elvégezé Húrám a mívet, a melyet csinálnia kellett Salamon királynak, az Isten házában;(HU)
2 Krónika 4:12 [Tudniillik] a két oszlopot és a két kerek gömböt a két oszlop tetejére, és a két hálót a két kerek gömb befedezésére, a melyek az oszlopok tetején valának.(HU)
2 Krónika 4:13 És négyszáz gránátalmát a két hálóra; két rend gránátalmát minden hálóba a két kerek gömb befedezésére, a melyek az oszlopok tetején valának.(HU)
2 Krónika 4:14 Csinála talpakat is, és azokra mosdómedenczéket.(HU)
2 Krónika 4:15 Egy tengert és tizenkét ökröt az alá.(HU)
2 Krónika 4:16 Fazekakat, lapátokat és villákat. Mindezen eszközöket Húrám az õ atyja tiszta rézbõl csinálta Salamon királynak az Úr háza számára.(HU)
2 Krónika 4:17 A Jordán mezején önteté azokat a király az agyagos földben, Sukkót és Seredáta között.(HU)
2 Krónika 4:18 Mindezen eszközöket Salamon nagy mennyiségben csináltatá, mert nem tekinték a réznek súlyát.(HU)
2 Krónika 4:19 És megcsináltata Salamon minden egyéb felszerelést is, mely az Úr házához [szükséges volt:] az arany oltárt és az asztalokat, a melyeken a szent kenyerek [voltak.](HU)
2 Krónika 4:20 A gyertyatartókat és azoknak szövétnekeit is, hogy égjenek azok rendeltetésök szerint a szentek-szentje elõtt, finom aranyból.(HU)
2 Krónika 4:21 Azok virágait, szövétnekeit és hamvvevõit is aranyból, és pedig tiszta aranyból.(HU)
2 Krónika 4:22 És az ollókat, medenczéket, tálakat és tömjénezõket finom aranyból, és a ház kapuját, a szentek-szentjéhez [való bejárat] belsõ ajtóit és a templom házának belsõ ajtóit aranyból.(HU)
2 Krónika 5:1 És elvégezteték az egész mû, a melyet Salamon király csinála az Úr házához. És bevivé Salamon Dávidtól, az õ atyjától, [Istennek] szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat és az összes edényeket, és helyhezteté azokat az Isten házának kincsei közé.(HU)
2 Krónika 5:2 Akkor Salamon összegyûjté az Izráel véneit és a nemzetségek összes fejedelmeit és az Izráel háznépének fejedelmeit Jeruzsálembe, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját a Dávid városából, a mely a Sion.(HU)
2 Krónika 5:3 És felgyûlének Izráelnek minden férfiai a királyhoz, a hetedik hónak ünnepén.(HU)
2 Krónika 5:4 Mikor pedig eljöttek volna mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a Léviták a ládát.(HU)
2 Krónika 5:5 És felvivék a ládát, a gyülekezet sátorát és minden szent edényeket, a melyek a sátorban valának; felvivék azokat a papok [és] Léviták.(HU)
2 Krónika 5:6 Salamon király pedig és az Izráel egész gyülekezete, a mely õ hozzá gyûlt, [megy vala] a láda elõtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, a melyek meg sem számláltathatnának, sem meg nem irattathatnának sokaságuk miatt.(HU)
2 Krónika 5:7 És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az õ helyére, az [Isten] házának belsõ részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.(HU)
2 Krónika 5:8 A Kérubok pedig szárnyaikat kiterjesztik vala a láda felett, és befedezik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülrõl.(HU)
2 Krónika 5:9 Azután kijebb vonták annak rúdjait, úgy hogy a rudaknak végei láthatók valának a ládán kivül, a legbelsõ rész felõl, de kivülrõl nem voltak láthatók. És ott volt mind e mai napig.(HU)
2 Krónika 5:10 Nem volt egyéb a ládában, hanem csak Mózes két táblája, melyeket õ a Hóreb [hegyén] tett vala [abba,] a mikor az Úr szövetséget kötött Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptomból.(HU)
2 Krónika 5:11 Lõn pedig, mikor a papok kijöttek a szent helybõl, (mert a papok mindnyájan, a kik ott valának, magokat megszentelték vala és akkor nem kellett megtartaniok az õ sorrendjöket,(HU)
2 Krónika 5:12 Annakokáért az énekes Léviták mind, a mennyien valának, Asáf, Hémán, Jedutun, az õ fiaik és testvéreik fehér ruhákban, czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal állanak vala napkelet felõl az oltárnál és õ velök százhúsz kürtölõ pap;(HU)
2 Krónika 5:13 Mert a kürtölõknek és éneklõknek tisztök vala egyenlõképen zengeni az Úrnak dícséretére és tiszteletére.) És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, czimbalmokkal és [mindenféle] zengõ szerszámokkal, dícsérvén az Urat, hogy õ igen jó és örökkévaló az õ irgalmassága: akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel,(HU)
2 Krónika 5:14 Annyira, hogy meg sem állhattak a papok az õ szolgálatjukban a köd miatt, mert az Úr dicsõsége töltötte vala be az Istennek házát.(HU)
2 Krónika 6:1 Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy õ lakoznék ködben.(HU)
2 Krónika 6:2 Én pedig lakóházat építettem néked, helyet, a hol örökké lakjál.(HU)
2 Krónika 6:3 Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott.(HU)
2 Krónika 6:4 És monda: Áldott az Úr, Izráel Istene, ki szólott volt az õ szája által az én atyámnak, Dávidnak, és [hatalmas] kezeivel beteljesítette, mondván:(HU)
2 Krónika 6:5 Attól a naptól fogva, a melyen kihozám az én népemet Égyiptom földébõl, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy házat építenének, a melyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek Izráelnek vezére lenne.(HU)
2 Krónika 6:6 Hanem Jeruzsálemet választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy [vezére] lenne az én népemnek, Izráelnek.(HU)
2 Krónika 6:7 Ámbár az én atyám, Dávid elvégezé magában, hogy házat építene az Úrnak, Izráel Istenének,(HU)
2 Krónika 6:8 De az Úr azt mondotta Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól tetted, hogy szívedben ezt elvégezted;(HU)
2 Krónika 6:9 Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, õ épít az én nevemnek házat.(HU)
2 Krónika 6:10 És beteljesíté most az Úr az õ beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székébe, a mint az Úr megmondotta volt; és megépítém a házat az Úrnak, Izráel Istene nevének.(HU)
2 Krónika 6:11 És abba helyeztem a ládát, a melyben az Úrnak szövetsége van, melyet szerzett volt az Izráel fiaival.(HU)
2 Krónika 6:12 És oda állott [Salamon] az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette.(HU)
2 Krónika 6:13 Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézbõl, a melyet a tornácznak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izráel gyülekezete elõtt, kezeit az ég felé kiterjeszté,(HU)
2 Krónika 6:14 És monda: Oh Uram, Izráelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, a ki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, a kik te elõtted teljes szívvel járnak!(HU)
2 Krónika 6:15 Ki megtartottad a te szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, a mit szólottál néki; mert te magad szólottál, és kezeiddel beteljesítéd, a mint e mai napon megtetszik.(HU)
2 Krónika 6:16 Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, mondván: Nem fogy el elõttem a te magodból való férfiú, a ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; csakhogy a te fiaid õrizzék meg az õ útjokat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te én elõttem jártál.(HU)
2 Krónika 6:17 Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak!(HU)
2 Krónika 6:18 (Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.)(HU)
2 Krónika 6:19 És tekints a te szolgád könyörgésére és imádságára, oh én Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, a melylyel könyörög a te szolgád elõtted!(HU)
2 Krónika 6:20 Hogy a te szemeid éjjel és nappal figyelmezzenek e házra, e helyre, a melyrõl azt mondottad, hogy nevedet abba helyezénded, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, a mikor e helyen könyörögne.(HU)
2 Krónika 6:21 Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek Izráelnek könyörgését, a mikor könyörögni fognak e helyen; hallgasd meg a te mennyei lakhelyedbõl, és meghallgatván õket, légy kegyelmes!(HU)
2 Krónika 6:22 Mikor valaki vétkezéndik felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék, és õ ide jõ, megesküszik oltárod elõtt ebben a házban,(HU)
2 Krónika 6:23 Te hallgasd meg a mennybõl és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén, fejére fordítván az õ útját; és az igazat megigazítván, megfizetvén néki az õ igazsága szerint.(HU)
2 Krónika 6:24 Mikor pedig megverettetik a te néped, az Izráel az õ ellenségeitõl, mivel te ellened vétkeztek; és [hozzád] visszatérve vallást tesznek a te nevedrõl, könyörögnek és imádkoznak te elõtted e házban:(HU)
2 Krónika 6:25 Te hallgasd meg a mennybõl, és bocsásd meg a te népednek, az Izráelnek bûnét, és hozd vissza õket arra a földre, a melyet adtál nékik és az õ atyáiknak.(HU)
2 Krónika 6:26 Mikor az ég berekesztetik és nem lészen esõ, mivel vétkeztek te ellened; és imádkozni fognak e helyen és vallást tesznek a te nevedrõl és megtérnek bûneikbõl, mert te sanyargatod õket:(HU)
2 Krónika 6:27 Te hallgasd meg a mennybõl, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek, az Izráelnek; minekutána õket megtanítándod az igaz útra, a melyen járjanak; és adj esõt a te földedre, a melyet adtál a te népednek örökségül.(HU)
2 Krónika 6:28 Éhség ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha az õ ellensége szorongatja az õ birodalmának földében; ha bármiféle csapás és nyomorúság [jövend] reájok:(HU)
2 Krónika 6:29 A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te néped, az Izráel, ha elismeri kiki az õ csapását és fájdalmát, és kezeit e házban kiterjeszténdi:(HU)
2 Krónika 6:30 Te hallgasd meg a mennybõl, a te lakhelyedbõl és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az õ útai szerint, a mint megismerted az õ szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét;(HU)
2 Krónika 6:31 Hogy féljenek téged, járván a te útaidon, míg élnek e föld színén, a melyet adtál volt a mi atyáinknak.(HU)
2 Krónika 6:32 Sõt még az idegent is, a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövend messze földrõl a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván, könyörögnek e házban:(HU)
2 Krónika 6:33 Te hallgasd meg a mennybõl, a te lakóhelyedbõl, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped, az Izráel, és ismerjék meg, hogy a te nevedrõl neveztetik e ház, a melyet én építettem.(HU)
2 Krónika 6:34 Ha a te néped hadba megy ki az õ ellensége ellen azon az úton, a melyen elbocsátod õket; ha könyörögnek, hozzád [fordulván] e város felé, a melyet választottál magadnak, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:(HU)
2 Krónika 6:35 Te hallgasd meg az égbõl az õ könyörgésöket és imádságukat, és szerezz nékik igazságot.(HU)
2 Krónika 6:36 Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, a ki nem vétkeznék) és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod és õket fogságba viendik azok, a kiktõl megfogattak, messze földre vagy közelre,(HU)
2 Krónika 6:37 És ha az [idegen] földön, a hol fogva tartatnak, magokba szállnak, és megtérvén, az õ fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondandják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;(HU)
2 Krónika 6:38 És megtérendenek te hozzád teljes szívökbõl és teljes lelkökbõl az õ fogságuk földében, a hol õket fogva tartják, és könyörögnek [hozzád,] az õ földjüknek útja felé [fordulva,] a melyet adtál volt az õ atyáiknak, és e város felé, a melyet választottál [magadnak,] és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:(HU)
2 Krónika 6:39 Hallgasd meg akkor az õ könyörgésöket és imádságukat a mennybõl, a te lakhelyedrõl, és szerezz nékik igazságot, és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett.(HU)
2 Krónika 6:40 Most azért, oh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen.(HU)
2 Krónika 6:41 És most kelj fel, oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban.(HU)
2 Krónika 6:42 Oh Úr Isten, ne utáld meg a te felkenetett [király]od orczáját; emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való [nagy] irgalmasságaidról!(HU)
2 Krónika 7:1 És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tûz szálla le az égbõl, és megemészté az egészen égõáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsõsége betölté a házat,(HU)
2 Krónika 7:2 Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsõsége betölté az Úr házát.(HU)
2 Krónika 7:3 És az Izráel fiai mindnyájan látták, a mikor alászálla a tûz és az Úr dicsõsége a házra, és arczczal leborulának a föld felé a padlózatra, s imádák és tisztelék az Urat, hogy jó és az õ kegyelme mindörökké való!(HU)
2 Krónika 7:4 A király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr elõtt.(HU)
2 Krónika 7:5 Áldozék Salamon király áldozatot huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval; és [ekképen] szentelék fel az Úr házát a király és az egész nép.(HU)
2 Krónika 7:6 A papok pedig foglalatosok valának az õ tisztökben; a Léviták is az Úrnak [minden] zengõ szerszámaival, a melyeket Dávid király készíttetett, hogy az Urat dícsérnék (mert örökkévaló az õ irgalmassága) a Dávid dicséretivel [mely] kezökbe [adatott;] a papok pedig trombitálának velök szemben, míg az egész Izráel ott álla.(HU)
2 Krónika 7:7 És felszentelé Salamon a középsõ pitvart, a mely az Úrnak háza elõtt vala; mert ott szerze égõáldozatokat és hálaadóáldozatok kövéreit; mert a rézoltárra, a melyet Salamon készíttete, nem fér vala az égõáldozat, az ételáldozat és a [hálaadóáldozat] kövére.(HU)
2 Krónika 7:8 És Salamon ünnepet szerze ebben az idõben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, nagy gyülekezet, mely összegyülekezék Hámáttól fogva az Égyiptom patakáig.(HU)
2 Krónika 7:9 A nyolczadik napon pedig gyülekezést tartának, mert az oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.(HU)
2 Krónika 7:10 A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az õ népével Izráellel.(HU)
2 Krónika 7:11 És Salamon bevégezé az Úr házát és a királyi palotát, s mindazt, a mit magában elhatározott Salamon, hogy megcsinál az Úr házában és a maga házában; szerencsésen bevégezé.(HU)
2 Krónika 7:12 Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam.(HU)
2 Krónika 7:13 Ímé, a mikor az eget bezárandom, hogy ne legyen esõ; és a mikor parancsolok a sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor döghalált bocsátandok az én népemre:(HU)
2 Krónika 7:14 És megalázza magát az én népem, a mely nevemrõl neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az õ bûnös életmódjával: én is meghallgatom õket a mennybõl, megbocsátom bûneiket, és megszabadítom földjüket.(HU)
2 Krónika 7:15 Most már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.(HU)
2 Krónika 7:16 Most választottam és megszenteltem e házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én szívem mindenkor.(HU)
2 Krónika 7:17 És ha te elõttem járándasz, a mint járt Dávid, a te atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet megtartándod:(HU)
2 Krónika 7:18 Megerõsítem a te birodalmad trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te atyádnak, mondván: Nem vétetik el a [te nemzetségedbõl való] férfiú az Izráel királyiszékibõl.(HU)
2 Krónika 7:19 De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, a melyeket elõtökbe adtam, elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek szolgálandotok és azok elõtt meghajoltok:(HU)
2 Krónika 7:20 Kiszaggatom õket az én földembõl, a melyet adtam volt nékik: és ezt a házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, orczám elõl elvetem; tanulságul és példabeszédül adom õket minden nemzetségnek.(HU)
2 Krónika 7:21 És ezen a házon, a mely felséges vala, minden elmenõ álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az országgal és ezzel a házzal?(HU)
2 Krónika 7:22 És azt felelik: Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, a ki õket kihozta volt Égyiptom földébõl, és idegen istenekhez hajlottak, azokat imádták és azoknak szolgáltak; azért hozta reájok mind e veszedelmet.(HU)
2 Krónika 8:1 Lõn pedig húsz esztendõ mulva, a mi alatt Salamon megépíté az Úr házát és a maga palotáját:(HU)
2 Krónika 8:2 Azokat a városokat, a melyeket Hirám adott Salamonnak, megépíté Salamon, és Izráel fiait telepíté oda.(HU)
2 Krónika 8:3 Azután elméne Salamon Hámát-Sobába és azt hatalmába keríté.(HU)
2 Krónika 8:4 És megépíté Tádmort a pusztában, és minden kincstartó városokat, a melyeket Hámátban épített.(HU)
2 Krónika 8:5 Annakfelette mind a felsõ, mind az alsó Bethoront megépíté s megerõsített városokká [tette] kõfalakkal, kapukkal és zárokkal.(HU)
2 Krónika 8:6 És Baalátot, s a tárházak minden városait, a melyek Salamonéi valának, a szekereknek és a lovagoknak minden városait; és mindent, a mihez Salamonnak kedve volt, megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az õ egész birodalmának földén.(HU)
2 Krónika 8:7 Mindazt a népet, a mely megmaradt a Hitteusok közül, az Emoreusok, Perizeusok, Hivveusok és a Jebuzeusok közül, a kik nem az Izráel közül valók;(HU)
2 Krónika 8:8 Hanem azoknak fiai közül, a kik azon a földön õ utánok maradtak volt, a kiket az Izráel fiai ki nem irthattak, azokat Salamon adófizetõkké tevé mind e mai napig.(HU)
2 Krónika 8:9 De az Izráel fiai közül Salamon senkit nem tett szolgává az õ külsõ dolgaiban; mert ezek hadakozó férfiak voltak, és az õ hadnagyinak vezérei, s szekereinek és lovagjainak vezérei.(HU)
2 Krónika 8:10 Azok, a Salamon király seregeinek vezérei, kétszázötvenen valának, a kik uralkodnak vala a népen.(HU)
2 Krónika 8:11 És felviteté Salamon a Faraó leányát a Dávid városából a házba, a melyet néki épített vala; mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izráel királyának, Dávidnak házában; mert szentséges [hely] az, mivel az Úr ládája abba vitetett.(HU)
2 Krónika 8:12 Akkor égõáldozatokat áldozék Salamon az Úrnak az Úr oltárán, a melyet rakatott vala a tornácz elõtt;(HU)
2 Krónika 8:13 Naponként áldozának azon, Mózes parancsolatja szerint, szombatnapokon, a hónapok elsõ napjain, és évenként a fõünnepeken háromszor; [tudniillik] a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén.(HU)
2 Krónika 8:14 És elrendelé az õ atyjának, Dávidnak rendelése szerint a papok tisztét az õ szolgálatjokban, a Lévitákat is az õ tisztök szerint, hogy dícsérnék [az Istent] és szolgálnának a papok mellett naponként; az ajtónállókat is, az õ csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert így volt az Isten emberének, Dávidnak parancsolatja.(HU)
2 Krónika 8:15 És nem tértek el a király parancsolatjától, [a melyet parancsolt vala] a papoknak és Lévitáknak minden dolog és a kincsek felõl.(HU)
2 Krónika 8:16 [Ilyen módon] bevégzõdött Salamonnak minden munkája azon naptól, a mikor az Úr házának alapját letették, annak befejezéséig, a mikor immár az Úr háza elkészült.(HU)
2 Krónika 8:17 Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, a mely a tenger partján, Edom földén volt.(HU)
2 Krónika 8:18 És külde Hirám az õ szolgái által néki hajókat és szolgákat, a kik a tengeren jártasok valának, a kik menének a Salamon szolgáival együtt Ofirba, honnan négyszázötven tálentom aranyat hozának és vivék Salamon királynak.(HU)
2 Krónika 9:1 A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamon hírét, eljöve, hogy megkisértse Salamont nehéz kérdésekkel, Jeruzsálembe, igen nagy sereggel és tevékkel, a melyek hoznak vala fûszereket, igen sok aranyat és drágaköveket; és Salamonhoz méne, és beszélt vele mindenekrõl, a melyek szívén voltak.(HU)
2 Krónika 9:2 És Salamon megfelelt minden beszédeire, mert semmi sem volt Salamon elõl elrejtve, a melyet meg nem mondhatott volna néki.(HU)
2 Krónika 9:3 És mikor látta Séba királynéasszonya Salamon bölcseségét és a házat, a melyet épített vala;(HU)
2 Krónika 9:4 És az õ asztalának étkeit, szolgáinak lakását és hivatalnokainak állását és öltözékeiket, pohárnokait s azoknak öltözékeit, és az õ áldozatát, a melylyel az Úrnak házában áldozott: a lélekzete is elállott.(HU)
2 Krónika 9:5 És monda a királynak: Mind igaz volt, a mit hallottam volt az én lakóföldemben a te dolgaidról és bölcseségedrõl;(HU)
2 Krónika 9:6 De hinni sem akartam azoknak beszédeit, míg én magam el nem jöttem és szemeimmel nem láttam. És ímé nékem a felét sem beszélték el a te bölcseséged nagyságának; felülmúltad a hírt, a melyet hallottam.(HU)
2 Krónika 9:7 Boldogok a te embereid és boldogok ezek a te szolgáid, a kik szüntelen udvarlanak néked, hogy hallhatják a te bölcseségedet!(HU)
2 Krónika 9:8 Legyen az Úr, a te Istened áldott, a ki téged annyira szeretett, hogy az õ székébe helyezett, hogy lennél az Úrnak, a te Istenednek királya; mivel a te Istened szerette Izráelt, hogy megerõsítse õt mindörökké, azért tett téged királylyá felettök, hogy szolgáltass ítéletet és igazságot.(HU)
2 Krónika 9:9 És ada a királynak százhúsz tálentom aranyat és felette sok fûszerszámot és drágaköveket. Nem is volt [több] olyan fûszerszám, mint a milyet Séba királynéasszonya ada Salamon királynak.(HU)
2 Krónika 9:10 És Hirám szolgái is és Salamon szolgái is, a kik hoztak vala aranyat Ofirból; hoztak ébenfát és drágaköveket is.(HU)
2 Krónika 9:11 És csinála a király az ébenfából lépcsõket az Úr házába és a király házába, s cziterákat és lantokat az éneklõknek. Ezekhez hasonlókat nem láttak azelõtt Júda országában.(HU)
2 Krónika 9:12 Salamon király pedig ada a Séba királynéasszonyának mindent, a mit csak kivánt és kért tõle, azonkivül, a mit õ a királynak hozott. Azután megtére és méne az õ földébe mind õ, mind az õ szolgái.(HU)
2 Krónika 9:13 Vala pedig mértéke az aranynak, a mely esztendõnként bejõ vala Salamonnak, hatszázhatvanhat tálentom arany,(HU)
2 Krónika 9:14 Azonkivül, [a mit] hoznak vala a kalmárok és kereskedõk; de még Arábia minden királyai és annak a földnek fejedelmei és hoznak vala aranyat és ezüstöt Salamonnak.(HU)
2 Krónika 9:15 És csináltata Salamon király kétszáz paizst vert aranyból, mindenik paizsra hatszáz vert arany siklus ment fel.(HU)
2 Krónika 9:16 Háromszáz kerek paizst is vert aranyból; mindenik paizsra háromszáz arany siklus megy vala, a melyeket a király helyeztete a Libánon erdejének házába.(HU)
2 Krónika 9:17 És csináltatott a király egy nagy királyiszéket elefántcsontból, és beboríttatá azt finom aranynyal.(HU)
2 Krónika 9:18 Hat lépcsõje volt a széknek, és arany zsámolya a székhez erõsítve, és támaszai valának mindkét felõl az ülés mellett, és két oroszlán állott a karok mellett.(HU)
2 Krónika 9:19 És tizenkét oroszlán áll vala ott a hat lépcsõn mindkét felõl. Senki soha olyant nem csinált egyetlen országban sem.(HU)
2 Krónika 9:20 És Salamon királynak összes ivóedényei aranyból valának; a Libánon erdõ házának is összes edényei tiszta aranyból valának; nem vala az ezüstnek semmi becse a Salamon idejében;(HU)
2 Krónika 9:21 Mert hajói voltak a királynak, a melyek Társisba jártak a Hirám szolgáival együtt. Minden három esztendõben egyszer menének a hajók Társisba, honnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoznak vala.(HU)
2 Krónika 9:22 És felülmúlta Salamon király e földnek minden királyait gazdagságban és bölcseségben.(HU)
2 Krónika 9:23 És e földnek minden királyai kivánnak vala szembe lenni Salamonnal, hogy hallhatnák az õ bölcseségét, a melyet Isten adott vala az õ szívébe.(HU)
2 Krónika 9:24 És azok mindnyájan ajándékot visznek vala néki, arany és ezüst edényeket, ruhákat, fegyvert, fûszerszámokat, lovakat és öszvéreket esztendõnként.(HU)
2 Krónika 9:25 És Salamonnak négyezer lóistállói, szekerei és tizenkétezer lovagjai valának, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és a király mellé Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 9:26 És uralkodó vala minden király felett az [Eufrátes] folyóvíztõl a Filiszteusok földéig és az Égyiptom határáig.(HU)
2 Krónika 9:27 És a király Jeruzsálemben olyanná tevé az ezüstöt, mint a köveket, és a czédrusfákat úgy elszaporítá, mint a vad fügefákat, a melyek nevekednek a mezõségen bõséggel.(HU)
2 Krónika 9:28 Hordnak vala pedig Salamonnak lovakat Égyiptomból és minden országból.(HU)
2 Krónika 9:29 Salamonnak egyéb dolgai, úgy az elsõk, mint az utolsók, avagy nem írattak-é meg a Nátán próféta könyvében, és a Silóbeli Ahija prófécziájában, és Jehdó prófétának Jeroboám ellen, a Nébát fia ellen [írt] látásaiban?(HU)
2 Krónika 9:30 És uralkodék Salamon Jeruzsálemben az egész Izráel felett negyven esztendeig.(HU)
2 Krónika 9:31 És elaluvék Salamon az õ atyáival egyetemben, és eltemeték õt az õ atyjának, Dávidnak városában, és uralkodék helyette az õ fia, Roboám.(HU)
2 Krónika 10:1 Elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyûlt vala az egész Izráel, hogy õt királylyá választanák.(HU)
2 Krónika 10:2 Lõn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, a ki [akkor ]Égyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon király elõl, visszatére Jeroboám Égyiptomból.(HU)
2 Krónika 10:3 És hozzáküldvén, elhivaták õt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izráel, és szólának Roboámnak, mondván:(HU)
2 Krónika 10:4 A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az õ nehéz igáját, a melyet reánk vetett, és szolgálunk néked.(HU)
2 Krónika 10:5 És monda nékik: Harmadnapig [gondolkodom róla,] azután jõjjetek hozzám. Elméne azért a nép.(HU)
2 Krónika 10:6 És tanácskozék Roboám király a vén [ember]ekkel, a kik Salamon elõtt az õ atyja elõtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?(HU)
2 Krónika 10:7 És azok ekképen szólának: Ha javára leendesz ennek a népnek, s kedvezel nékik és jó szóval beszélsz hozzájok; akkor te szolgáid lesznek mindenkor.(HU)
2 Krónika 10:8 De õ megvetette a vének tanácsát, a melyet néki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, a kik õ vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.(HU)
2 Krónika 10:9 És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, a kik nékem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, a melyet a te atyád reánk vetett.(HU)
2 Krónika 10:10 Akkor felelének az ifjak, a kik õ vele együtt nevekedtek vala, mondván: Így szólj a népnek, a mely szólván néked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; így szólj nékik: Az én legkisebb ujjam erõsebb atyám derekánál;(HU)
2 Krónika 10:11 Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.(HU)
2 Krónika 10:12 És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, a mint a király meghagyta, ezt mondván: Jõjjetek hozzám harmadnapon.(HU)
2 Krónika 10:13 És a király kemény választ adott nékik, megvetve Roboám király a vének tanácsát.(HU)
2 Krónika 10:14 És az ifjak tanácsa szerint szóla nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.(HU)
2 Krónika 10:15 És a király nem hallgatá meg a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerõsítené az Úr az õ beszédét, a melyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.(HU)
2 Krónika 10:16 Mikor pedig az egész Izráel [látta,] hogy nem hallgatá meg õket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában! [Menj el] a te hajlékidba, oh Izráel! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izráel;(HU)
2 Krónika 10:17 Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, a kik Júda városaiban laktak.(HU)
2 Krónika 10:18 És mikor elküldé Roboám Adorámot, az adószedõt, megkövezék õt Izráel fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.(HU)
2 Krónika 10:19 Így szakada el az Izráel népe a Dávid házától, mind e mai napig.(HU)
2 Krónika 11:1 Méne azért Roboám Jeruzsálembe, és összegyûjté a Júda és Benjámin házát, száznyolczvanezer válogatott hadviselõket[,] hogy hadakoznának Izráel ellen, és visszanyernék az országot Roboámnak.(HU)
2 Krónika 11:2 Szóla pedig az Úr Semájának, az Isten emberének, mondván:(HU)
2 Krónika 11:3 Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Izráelnek Júdában és Benjáminban, így szólván:(HU)
2 Krónika 11:4 Ezt mondja az Úr: Ne menjetek fel és ne hadakozzatok atyátokfiai ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tõlem lett e dolog. És engedének az Úr szavának, és megtérének a helyett, hogy Jeroboám ellen mennének.(HU)
2 Krónika 11:5 Lakozék azért Roboám Jeruzsálemben, és megerõsíté a városokat Júdában.(HU)
2 Krónika 11:6 Így megépíté Bethlehemet, Etámot és Tékoát,(HU)
2 Krónika 11:7 Bethsúrt, Sókót és Adullámot,(HU)
2 Krónika 11:8 Gátot, Marésát és Zifet,(HU)
2 Krónika 11:9 Adoráimot, Lákist és Azekát,(HU)
2 Krónika 11:10 Sorát, Ajalont és Hebront, melyek erõs városok valának Júdában és Benjáminban.(HU)
2 Krónika 11:11 És mikor megerõsítette [ez] erõsségeket, helyezett azokba elõljárókat és [szerze] tárházakat eleségnek és bornak és olajnak.(HU)
2 Krónika 11:12 És mindenik városban [szerze] paizsokat és kopjákat, és rendkivül megerõsíté azokat. És az övé lõn Júda és Benjámin.(HU)
2 Krónika 11:13 Továbbá a papok és a Léviták, a kik az egész Izráelben valának, õ hozzá csatlakozának minden õ határukból;(HU)
2 Krónika 11:14 Mert a Léviták elhagyták az õ faluikat és jószágukat, és Júdába és Jeruzsálembe menének, mert kiûzte vala õket Jeroboám és az õ fiai, hogy az Úrnak ne szolgálnának.(HU)
2 Krónika 11:15 És rendele magának papokat a magaslatokhoz, a bakokhoz és a borjúkhoz, a melyeket csináltatott vala.(HU)
2 Krónika 11:16 És utánuk Izráel minden nemzetségei közül azok, a kik szívök szerint keresték az Urat, Izráelnek Istenét, menének Jeruzsálembe, hogy áldoznának az Úrnak, az õ atyáik Istenének.(HU)
2 Krónika 11:17 És megerõsíték Júda országát, és megerõsíték Roboámot, a Salamon fiát három esztendeig; mert három esztendeig járának Dávidnak és Salamonnak útján.(HU)
2 Krónika 11:18 És feleségül vevé Roboám Mahalátát, Jérimótnak, a Dávid fiának leányát [és] Abihailt, Eliábnak, az Isai fiának leányát,(HU)
2 Krónika 11:19 A ki szüle néki fiakat: Jeust, Semáriát és Zahámot,(HU)
2 Krónika 11:20 És õ utána vevé Maakát, az Absolon leányát, a ki szülé néki Abiját, Attait, Zizát és Selómitot.(HU)
2 Krónika 11:21 Legjobban szereté pedig Roboám Maakát, az Absolon leányát minden feleségei és ágyasai között; mert tizennyolcz felesége és hatvan ágyasa volt. És nemze huszonnyolcz fiút és hatvan leányt.(HU)
2 Krónika 11:22 És Roboám Abiját, a Maaka fiát tette testvérei között vezérré és elõljáróvá, mert õt akará királylyá tenni.(HU)
2 Krónika 11:23 És okosan gondolkodván, szétosztá fiait mind Júda és Benjámin földén a megerõsített városokba, a kiknek bõségesen adott eleséget és sok feleséget szerzett számukra.(HU)
2 Krónika 12:1 Lõn pedig, mikor Roboám az õ királyságát megszilárdította és abban megerõsödött: elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt az egész Izráel.(HU)
2 Krónika 12:2 Azért a Roboám királyságának ötödik esztendejében feljöve Sésák, az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, (mert az Úr ellen vétkezének).(HU)
2 Krónika 12:3 Ezerkétszáz [fegyveres] szekérrel és hatvanezer lovaggal, és megszámlálhatlan vala a nép, a mely vele Égyiptomból feljött, a Libiabeliekkel, Sukkeusokkal és Szerecsenekkel;(HU)
2 Krónika 12:4 És elfoglalá Júdának erõs városait, azután méne Jeruzsálem alá.(HU)
2 Krónika 12:5 Akkor Semája próféta méne Roboámhoz és a Júda fejedelmeihez, a kik Jeruzsálembe gyûltek össze Sésáktól való féltökben, és monda nékik: Ezt mondja az Úr: Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket.(HU)
2 Krónika 12:6 Akkor megalázák magokat az Izráel fejedelmei és a király, s mondának: Az Úr igaz!(HU)
2 Krónika 12:7 És mikor az Úr látta, hogy megalázták magokat, ekképen szóla az Úr Semája prófétának: Megalázták magokat, nem vesztem el õket, hanem némi szabadulást szerzek nékik, és nem ontom ki az én haragomat Jeruzsálem ellen Sésák által;(HU)
2 Krónika 12:8 Mindazáltal szolgái lesznek néki, hogy megtudják [a különbséget] az én szolgálatom és más országok királyságainak szolgálatai között.(HU)
2 Krónika 12:9 Feljöve azért Sésák, az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, és elvivé az Úr házának kincsét, s a király házának kincsét; mindazokat elvivé; az arany paizsokat is elvivé, a melyeket Salamon csináltatott vala.(HU)
2 Krónika 12:10 Ezek helyett Roboám király rézpaizsokat csináltata, és bízá azokat a gyalogosok fejedelminek kezére, a kik õrzik a király házának ajtaját.(HU)
2 Krónika 12:11 És mikor a király felmegy az Úr házába, mennek a gyalogosok is, és felviszik azokat, s azután visszahozzák a gyalogosok szobájába.(HU)
2 Krónika 12:12 Mikor azért megalázta magát [Roboám], eltávozék az Úr haragja õ róla, hogy meg ne semmisülne mindenestõl, mert Júdában is volt még jó dolog.(HU)
2 Krónika 12:13 Megerõsödék azért Roboám király Jeruzsálemben és uralkodék; mert negyvenegy esztendõs vala Roboám, mikor uralkodni kezdett volt, és tizenhét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, a városban, a melyet az Úr választott vala az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott helyheztesse az õ nevét; és az õ anyjának neve vala Naáma, a ki Ammonita volt.(HU)
2 Krónika 12:14 Cselekedék pedig gonoszt, mert az Urat szíve szerint keresni nem akará.(HU)
2 Krónika 12:15 Roboámnak pedig elsõ és utolsó dolgai avagy nincsenek-é megírva a Semája próféta könyvében, és Iddónak, a látnoknak [könyvében,] a nemzetségi lajstromban? És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között egész éltökben.(HU)
2 Krónika 12:16 És elaluvék Roboám az õ atyáival, és eltemetteték a Dávid városában; és uralkodék az õ fia, Abija, helyette.(HU)
2 Krónika 13:1 Jeroboám királynak tizennyolczadik esztendejében kezde uralkodni Abija Júdában.(HU)
2 Krónika 13:2 Három esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Az õ anyjának neve Mikája vala, a ki a Gibeából való Uriel leánya. És Abija és Jeroboám között háború vala.(HU)
2 Krónika 13:3 Azért felkészüle Abija a háborúra négyszázezer válogatott harczosból álló sereggel; és Jeroboám vele szembeszállott nyolczszázezer válogatott harczosból álló sereggel.(HU)
2 Krónika 13:4 Akkor felálla Abija a Semáraim hegyének tetején, a mely az Efraim hegységében vala, és monda: Hallgassátok meg szómat, Jeroboám és az egész Izráel!(HU)
2 Krónika 13:5 Avagy nem kellene-é néktek meggondolnotok, hogy az Úr, az Izráel Istene Dávidnak adta volt a királyságot Izráel felett örökre; néki és fiainak, sónak szövetsége által?(HU)
2 Krónika 13:6 Mindazáltal felkele Jeroboám, a Nébát fia, Salamonnak, a Dávid fiának szolgája, és támada az õ ura ellen;(HU)
2 Krónika 13:7 Azután gyûlének õ hozzá a haszontalan emberek, Beliál fiai, a kik ellene szegültek Roboámnak, a Salamon fiának, mikor Roboám gyermek és félénk szívû volt, és azok ellen magát nem oltalmazhatta.(HU)
2 Krónika 13:8 És most azt gondoljátok, hogy ti ellene állhattok az Úr királyságának, a mely a Dávid fiainak kezében [van], mivel sokan vagytok, s veletek vannak az aranyborjúk is, a melyeket Jeroboám öntetett néktek istenek gyanánt.(HU)
2 Krónika 13:9 Avagy nem ti ûztétek-é el az Úrnak papjait, az Áron fiait és a Lévitákat? És nem ti szerzettetek-é magatoknak papokat, mint egyéb országoknak nemzetségei, akárkit, a ki az õ szolgálatjának felszentelésére egy gyermekded tulokkal és hét kossal eljött, és lett a [bálványok] papja, a melyek nem istenek.(HU)
2 Krónika 13:10 Mi mellettünk van pedig az Úr, a mi Istenünk, a kit mi el nem hagytunk; a papok pedig, a kik az Úrnak szolgálnak, az Áron fiai, és vannak Léviták, a kik [forgolódnak] az õ tisztökben.(HU)
2 Krónika 13:11 És áldoznak az Úrnak égõáldozattal minden reggel és minden estve, és füstölõáldozattal, [és] a kenyérnek a tiszta asztalra való tételére és az arany gyertyatartóra, szövétnekeivel egybe [gondot viselnek,] meggyújtván azokat minden estve; mert mi megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek rendelését; ti pedig elhagytátok õt.(HU)
2 Krónika 13:12 Azért ímé mi velünk van az Isten vezér gyanánt, és az õ papjai a riadó kürtökkel, hogy ti ellenetek kürtöljenek. Izráel fiai! Ne harczoljatok az Úr ellen, a ti atyáitok Istene ellen, mert nem lesztek szerencsések!(HU)
2 Krónika 13:13 Jeroboám pedig lest vetett ellenök, hogy hátuk mögé kerüljön, s ilyen módon Júda elõtt is õk legyenek, hátuk mögött is a les.(HU)
2 Krónika 13:14 Látván pedig Júda, hogy ímé mind elõl, mind hátul megtámadtatának: kiáltának az Úrhoz, a papok pedig trombitálnak vala a trombitákkal.(HU)
2 Krónika 13:15 És kiáltának Júda férfiai; és mikor kiáltának a Júda férfiai, az Isten megveré Jeroboámot és az egész Izráelt, Abija és Júda elõtt.(HU)
2 Krónika 13:16 És az Izráel fiai menekülének Júda elõl, de az Isten kezökbe adá õket;(HU)
2 Krónika 13:17 Mert megveré õket Abija és az õ népe nagy csapással, úgyannyira, hogy az Izráeliták közül seb miatt ötszázezer válogatott férfi esett el.(HU)
2 Krónika 13:18 És ilyen módon aláztatának meg az Izráel fiai abban az idõben; Júda fiai pedig megerõsödének, mert õk az Úrra, az õ atyáik Istenére támaszkodtak volt.(HU)
2 Krónika 13:19 És üldözé Abija Jeroboámot, és elfoglala õ tõle egynéhány várost, Béthelt és annak faluit, Jésanát és annak faluit, s Efrávint és annak faluit.(HU)
2 Krónika 13:20 És nem jutott többé erõhöz Jeroboám Abija idejében, hanem megveré õt az Úr, és meghala.(HU)
2 Krónika 13:21 Abija pedig hatalmassá lõn, és vett vala magának tizennégy feleséget, a kiktõl nemze huszonkét fiút és tizenhat leányt.(HU)
2 Krónika 13:22 Abijának pedig több dolgai, útai és beszédei megírattak az Iddó próféta könyvében.(HU)
2 Krónika 14:1 Elaluvék pedig Abija az õ atyáival, és eltemeték õt a Dávid városában, s uralkodék helyette az õ fia, Asa, a kinek idejében tíz esztendeig volt békesség a földön.(HU)
2 Krónika 14:2 És Asa mindazt cselekedé, a mi jó és igaz vala az Úr elõtt, az õ Istene elõtt;(HU)
2 Krónika 14:3 Elrontá az idegen [istenek] oltárait és a magaslatokat; a bálványokat eltöreté, és az Aserákat kivágatá;(HU)
2 Krónika 14:4 És megparancsolá Júdának, hogy az Urat, az õ atyáik Istenét keressék, és cselekedjék [az Isten] törvényét és parancsolatját.(HU)
2 Krónika 14:5 Kipusztítá Júda minden városaiból a magaslatokat és a nap-oszlopokat, és az ország csendes lõn alatta.(HU)
2 Krónika 14:6 És építtetett megerõsített városokat Júdában, mivelhogy nyugodalomban volt a föld, és senki sem folytatott ellene háborút azokban az esztendõkben, mert az Úr nyugodalmat adott vala néki.(HU)
2 Krónika 14:7 Mert ezt mondja vala Júdának: Építsük meg a városokat és vegyük körül kerítéssel, tornyokkal, kapukkal, zárokkal, míg a föld birodalmunkban van; mert megkerestük az Urat, a mi Istenünket, megkerestük és nyugodalmat adott nékünk minden felõl. Azért építének és lõn jó elõmenetelök.(HU)
2 Krónika 14:8 Vala pedig az Asa serege, a mely paizst és kopját visel vala, Júdából háromszázezer; és Benjáminból paizst viselõk és kézívesek kétszáznyolczvanezeren valának; mindezek erõs vitézek.(HU)
2 Krónika 14:9 És kijöve õ ellenök a szerecsen Zérah, ezerszer ezer emberrel és háromszáz szekérrel, és méne Marésáig.(HU)
2 Krónika 14:10 Kiméne Asa is õ ellene, és viadalhoz készülének a Sefáta völgyben, Marésa mellett.(HU)
2 Krónika 14:11 Akkor kiálta Asa az Úrhoz, az õ Istenéhez, és monda: Oh Uram, nincs különbség elõtted a sok között és az erõ nélkül való között, hogy megsegítsed! Segélj meg minket, oh mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! oh Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember te rajtad erõt.(HU)
2 Krónika 14:12 Megveré azért az Úr a szerecseneket Asa és Júda elõtt, és elfutának a szerecsenek.(HU)
2 Krónika 14:13 És üldözé õket Asa az õ seregével Gerárig, és elhullának a szerecsenek közül sokan, hogy közülök senki sem marada életben, mert leverettek az Úr elõtt és az õ serege elõtt; és hozának nagy zsákmányt.(HU)
2 Krónika 14:14 És Gérár környékén elpusztítának minden várost, mert az Úrtól való rettegés szállotta meg õket. És a városokat mind feldúlták, mivelhogy sok ragadomány vala azokban.(HU)
2 Krónika 14:15 A barmok tanyáit is lerombolták, és sok juhot és tevét elhajtának, s úgy tértek vissza Jeruzsálembe.(HU)
2 Krónika 15:1 És Azáriást, az Obed fiát felindítá az Isten lelke:(HU)
2 Krónika 15:2 A ki Asa elé lépett, és monda: Hallgassatok meg engem, Asa s egész Júda és Benjámin! Az Úr van veletek, ha ti is õ vele lesztek; ha õt keresénditek, megtaláljátok; de ha õt elhagyándjátok, õ is elhágy titeket.(HU)
2 Krónika 15:3 Sok ideje, hogy Izráel az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül, és törvény nélkül van.(HU)
2 Krónika 15:4 Ha megtért volna az õ nyomorúságában az Úrhoz, Izráel Istenéhez: megtalálták volna azok, a kik õt keresik.(HU)
2 Krónika 15:5 De ezekben az idõkben nincs békessége sem a kimenõnek, sem a hazajövõnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak, a kik [e] földön laknak;(HU)
2 Krónika 15:6 Annyira, hogy egy nemzetség a másik nemzetséget és egyik város a másik várost elpusztítja; mert az Isten gyötri õket minden sanyarúsággal.(HU)
2 Krónika 15:7 Ti azért bátorságosok legyetek, kezeiteket le ne ereszszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van.(HU)
2 Krónika 15:8 Mikor pedig Asa meghallotta e beszédeket és az Obed prófétának prófécziáját, megbátorodék, és elpusztítá a Júda és Benjámin földérõl mindenestõl a bálványokat, a városokból is, a melyeket elfoglalt az Efraim hegységén, és megújítá az Úr oltárát is, a mely az Úr tornácza elõtt volt.(HU)
2 Krónika 15:9 És összegyûjté az egész Júda és Benjámin nemzetségét és azokat, a kik jövevények valának köztök az Efraim, Manasse és Simeon nemzetségébõl; mert az Izráel nemzetségébõl sokan csatlakozának õ hozzá, látván, hogy az Úr, az õ Istene, õ vele volt.(HU)
2 Krónika 15:10 Összegyûlének azért Jeruzsálembe a harmadik hónapban, Asa királyságának tizenötödik esztendejében.(HU)
2 Krónika 15:11 És áldozának az Úrnak azon a napon a nyert zsákmányból hétszáz ökörrel és hétezer juhval;(HU)
2 Krónika 15:12 És fogadást tettek, hogy ezután az Urat, az õ atyáik Istenét teljes szívvel és teljes lélekkel fogják keresni.(HU)
2 Krónika 15:13 És ha valaki nem keresné az Urat, az Izráel Istenét, megölettessék kicsinytõl fogva nagyig, úgy a férfi, mint az asszony.(HU)
2 Krónika 15:14 És megesküvének az Úrnak felszóval, kiáltással, trombita- és kürtszókkal.(HU)
2 Krónika 15:15 És örvendezett az egész Júda az eskû felett; mert teljes szívökbõl esküdtek, és egyenlõ akarattal keresték [az Urat]; és megtaláltaték általok, és az Úr nyugodalmat szerze nékik minden felõl.(HU)
2 Krónika 15:16 De még Maakát, Asa király anyját is megfosztá a királynéságtól, mivel egy iszonyú bálványt emelt vala Aserának, és Asa elrontá és összetörte annak iszonyú bálványát, és a Kedron patakjánál megégeté.(HU)
2 Krónika 15:17 Jóllehet Izráelbõl a magaslatokat nem irtották ki, mindazáltal Asának tiszta szíve vala egész életében.(HU)
2 Krónika 15:18 És bevivé az Isten házába, a mit atyja és õ megszentelének, ezüstöt, aranyat és edényeket.(HU)
2 Krónika 15:19 És nem volt háború Asa királyságának harminczötödik esztendejéig.(HU)
2 Krónika 16:1 Asa király uralkodásának harminczhatodik esztendejében feljöve Baása, az Izráel királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.(HU)
2 Krónika 16:2 De Asa az Úrnak és a királynak tárházából hoza ki ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak, a Siriabeli királynak, a ki lakik vala Damaskusban, mondván:(HU)
2 Krónika 16:3 Szövetség van köztem és te közötted, a mint az én atyám és a te atyád között is volt [azelõtt]. Ímé küldök néked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izráel királyával, hogy távozzék el tõlem.(HU)
2 Krónika 16:4 És engedvén Benhadád Asa királynak, elküldé az õ seregének vezéreit Izráel városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthali minden kincses városait.(HU)
2 Krónika 16:5 A mit mikor meghallott Baása, abbanhagyta Ráma építését és megszünteté munkáját.(HU)
2 Krónika 16:6 Akkor Asa király felvevé az egész Júda népét, és Rámából a köveket és a fákat mind elhordák, a melyekkel Baása a várost építi vala, és azokból Gébát és Mispát építé.(HU)
2 Krónika 16:7 Az idõben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda néki: Mivel a Siriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a Siriabeli király hada a te kezedbõl.(HU)
2 Krónika 16:8 Avagy nem vala-é a Szerecseneknek és a Libiabelieknek nagy seregök, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat;(HU)
2 Krónika 16:9 Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik õ hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened.(HU)
2 Krónika 16:10 Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté õt a tömlöczházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is [sokat] megnyomoríta.(HU)
2 Krónika 16:11 De ímé Asának mind elsõ, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.(HU)
2 Krónika 16:12 És megbetegedék Asa, királyságának harminczkilenczedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az õ betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat.(HU)
2 Krónika 16:13 És elaluvék Asa az õ atyáival, és meghala az õ királyságának negyvenegyedik esztendejében.(HU)
2 Krónika 16:14 És eltemeték õt az õ sírjába, a melyet magának vágatott vala a Dávid városában; és helyezék õt az ágyba, a melyet megtöltének drága fûszerekkel, s kenõcscsé feldolgozott jó illatokkal, és érette felette nagy égést rendezének.(HU)
2 Krónika 17:1 Uralkodék pedig õ helyette az õ fia, Jósafát, és megerõsíté magát Izráel ellen.(HU)
2 Krónika 17:2 És sereget helyezett Júda minden erõs városaiba, és õrségeket helyezett Júda országába és Efraim városaiba, a melyeket az õ atyja, Asa meghódított vala.(HU)
2 Krónika 17:3 És az Úr Jósafáttal vala, mivel az õ atyjának Dávidnak elõbbi útain jára, és nem kére segítséget a bálványoktól,(HU)
2 Krónika 17:4 Hanem az õ atyjának Istenét kereste, és az õ parancsolatiban járt vala, és nem Izráelnek cselekedetei szerint.(HU)
2 Krónika 17:5 Azért az Úr megerõsíté a királyságot az õ kezében, és az egész Júda ada Jósafátnak ajándékot, s gazdagsága és dicsõsége igen nagy volt.(HU)
2 Krónika 17:6 És az õ szíve felemelkedett az Úr útjain, és még jobban kiirtá Júdából a magaslatokat és az Aserákat.(HU)
2 Krónika 17:7 Királyságának harmadik esztendejében elküldé az õ vezérei közül Benhailát, Obádiást, Zakariást, Nétanéelt és Mikáját, hogy tanítsanak a Júda városaiban,(HU)
2 Krónika 17:8 És velök Lévitákat: Semája, Nétánia, Zebádia, Asáel, Semirámót, Jónatán, Adónia, Tóbiás és Tóbadónia Lévitákat, és velök Elisáma és Jórám papokat.(HU)
2 Krónika 17:9 Tanítának azért Júdában, és az Úr törvényének könyve velök vala, mikor jártak vala Júda városaiban, tanítván a népet.(HU)
2 Krónika 17:10 Ezért az Úr igen megrettenté a földnek minden országait, a melyek Júda körül valának, annyira, hogy nem merének Jósafát ellen hadakozni.(HU)
2 Krónika 17:11 A Filiszteusoktól is hoznak vala Jósafátnak ajándékot és adópénzt; az Arábiabeliek is hoznak néki nyájakat, hétezerhétszáz kost és hétezerhétszáz bakot.(HU)
2 Krónika 17:12 És Jósafát mindig nagyobb és hatalmasabb lõn, és építe Júdában kastélyokat és tárházakat.(HU)
2 Krónika 17:13 És sok munkája vala néki Júda városaiban, és erõs hadakozó férfiakból álló serege volt Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 17:14 Ez pedig azoknak száma nemzetségeik szerint: Júdában az ezredesek: Adna, a fõvezér, és vele háromszázezer harczos.(HU)
2 Krónika 17:15 Mellette Johanán volt a vezér, és vele kétszáznyolczvanezer ember.(HU)
2 Krónika 17:16 Mellette Amásia, a Zikri fia, a ki magát szabadakaratjából az Úrnak kötelezte vala; és õ vele kétszázezer harczos.(HU)
2 Krónika 17:17 A Benjámin nemzetségébõl vitéz harczos vala Eljada, és vele a kézívesek és paizsosok kétszázezeren.(HU)
2 Krónika 17:18 Mellette Józabád, és vele száznyolczvanezeren harczra felszerelve.(HU)
2 Krónika 17:19 Ezek szolgálnak vala a királynak azokon kivül, a kiket a király egész Júdában a megerõsített városokba helyezett.(HU)
2 Krónika 18:1 Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsõsége vala. Õ sógorságot szerze Akhábbal.(HU)
2 Krónika 18:2 [Néhány] esztendõ mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az õ és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette õt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba.(HU)
2 Krónika 18:3 Mert ezt mondá Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban.(HU)
2 Krónika 18:4 Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezõsködjél még ma az Úr beszéde után.(HU)
2 Krónika 18:5 És összegyûjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.(HU)
2 Krónika 18:6 És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az Úrnak, hogy attól [is] tudakozódhatnánk?(HU)
2 Krónika 18:7 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, a ki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyûlölöm õt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király!(HU)
2 Krónika 18:8 Szólíta azért az Izráel királya egyet [az õ] szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát.(HU)
2 Krónika 18:9 És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, kiki az õ királyiszékében, [királyi] ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja elõtt, a térségen; és a próféták mind prófétálnak vala õ elõttök.(HU)
2 Krónika 18:10 Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mígnem megemészted õket!(HU)
2 Krónika 18:11 A többi próféták is mind ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja.(HU)
2 Krónika 18:12 A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlõ akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.(HU)
2 Krónika 18:13 Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy [csak] azt fogom mondani, a mit az én Istenem nékem mondánd!(HU)
2 Krónika 18:14 Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok.(HU)
2 Krónika 18:15 És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?(HU)
2 Krónika 18:16 Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az õ házához békességben.(HU)
2 Krónika 18:17 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat?(HU)
2 Krónika 18:18 Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az õ királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felõl mellette állani.(HU)
2 Krónika 18:19 És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elveszszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla.(HU)
2 Krónika 18:20 Akkor eljöve egy lélek, a ki megállván az Úr elõtt, monda: Én akarom megcsalni õt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon?(HU)
2 Krónika 18:21 És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az õ összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és gyõzd meg, menj ki és cselekedjél úgy.(HU)
2 Krónika 18:22 Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.(HU)
2 Krónika 18:23 Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arczul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tõlem, hogy csak néked szólana?(HU)
2 Krónika 18:24 Felele Mikeás: Ímé meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtõzhessél.(HU)
2 Krónika 18:25 Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához.(HU)
2 Krónika 18:26 És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek õt a tömlöczbe, s tápláljátok õt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök.(HU)
2 Krónika 18:27 És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!(HU)
2 Krónika 18:28 És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen.(HU)
2 Krónika 18:29 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izráel királya az õ ruháját, és menének viadalra.(HU)
2 Krónika 18:30 Siria királya pedig meghagyta vala az õ szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen.(HU)
2 Krónika 18:31 És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták õt, hogy legyõzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr megsegéllé õt, és az Isten azokat elfordítá tõle;(HU)
2 Krónika 18:32 Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.(HU)
2 Krónika 18:33 Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És õ monda az õ kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem.(HU)
2 Krónika 18:34 És az ütközet mind erõsebb lett azon a napon, és az Izráel királya az õ szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.(HU)
2 Krónika 19:1 Megtére pedig Jósafát, a Júda királya az õ házához Jeruzsálembe békével.(HU)
2 Krónika 19:2 És eleibe méne Jéhu próféta, a Hanáni fia, és monda Jósafát királynak: Avagy az istentelennek kellett-é segítségül lenned, és az Úrnak gyûlölõit szeretned? Ezért nagy az Úrnak haragja ellened.(HU)
2 Krónika 19:3 Mindazáltal némi jó dolog találtatott benned, hogy e földrõl kivágattad az Aserákat és az Istennek keresésére adtad magadat.(HU)
2 Krónika 19:4 És Jósafát [egy ideig] Jeruzsálemben tartózkodék, azután pedig kiméne a nép közé, Beersebától fogva mind az Efraim hegységéig, és megtéríté õket az Úrhoz, az õ atyáiknak Istenéhez;(HU)
2 Krónika 19:5 És rendele bírákat azon a földön, Júdának minden erõs városaiba, városonként.(HU)
2 Krónika 19:6 És monda a bíráknak: Jól meglássátok, a mit cselekesztek; mert nem ember [nevében] ítéltek, hanem az Úrnak [nevében,] a ki az ítéletben veletek [lesz.](HU)
2 Krónika 19:7 Azért az Úr félelme legyen rajtatok, vigyázzatok [arra,] a mit tesztek; mert az Úrnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem ajándékvétel.(HU)
2 Krónika 19:8 Sõt Jeruzsálemben is beállíta némelyeket Jósafát a Léviták, papok és az Izráel nemzetségeibõl való fejedelmek közül az Úr ítéletére és a perlekedésekre. És õk Jeruzsálembe visszatérének.(HU)
2 Krónika 19:9 És meghagyá nékik, mondván: Így cselekedjetek az Úrnak félelmében hûséggel és tökéletes szívvel.(HU)
2 Krónika 19:10 Ha valamely pert elõtökbe hoznak a ti atyátokfiai, a kik lakoznak az õ városaikban, emberhalál, törvény és parancsolat, a rendtartások és ítéletek miatt: intsétek õket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen, és ne szálljon reátok és a ti atyátokfiaira [az Úr] haragja. Így cselekedjetek és ne vétkezzetek.(HU)
2 Krónika 19:11 És ímé Amária pap lesz a fõ ti köztetek az Úrnak minden dolgaiban; és Zebádia, az Ismáel fia lesz a Júda házának vezére a király minden dolgában; a Léviták is elõljáróitok lesznek. Legyetek azért erõsek a ti tisztetekben és az Úr mellette lesz az igaznak.(HU)
2 Krónika 20:1 És lõn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak [vele.](HU)
2 Krónika 20:2 Eljövének pedig [a hírmondók], és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részérõl nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi.(HU)
2 Krónika 20:3 Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bõjtöt.(HU)
2 Krónika 20:4 Azért felgyûlének a Júdabeliek, hogy az Úr [segedelmét] keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék.(HU)
2 Krónika 20:5 És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar elõtt;(HU)
2 Krónika 20:6 És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben [van] az erõ és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna.(HU)
2 Krónika 20:7 Oh mi Istenünk! nem te ûzéd-é ki e földnek lakóit a te néped az Izráel elõtt, és nem te adád-é azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké?(HU)
2 Krónika 20:8 És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván:(HU)
2 Krónika 20:9 A mikor veszedelem jövend mi reánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban elõtted (mert a te neved e házban van) és a mikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg [minket].(HU)
2 Krónika 20:10 És most ímé az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén [lakozók,] a kiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Égyiptom földébõl kijöttek, hanem mellettök menének el és nem pusztíták el õket;(HU)
2 Krónika 20:11 Ímé ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiûzzenek a te örökségedbõl, melyet örökségül adtál nékünk.(HU)
2 Krónika 20:12 Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg õket? Mert nincsen mi bennünk erõ e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád [néznek] a mi szemeink.(HU)
2 Krónika 20:13 És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr elõtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.(HU)
2 Krónika 20:14 Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf fia közül való Lévita vala) az Úrnak lelke szálla, a gyülekezet közepette,(HU)
2 Krónika 20:15 És monda: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten.(HU)
2 Krónika 20:16 Holnap szálljatok szembe velök! Ímé õk a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.(HU)
2 Krónika 20:17 Nem kell néktek harczolnotok, [hanem csak] álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenök, mert az Úr veletek lesz.(HU)
2 Krónika 20:18 Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr elõtt és imádák az Urat.(HU)
2 Krónika 20:19 A Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dícsérjék.(HU)
2 Krónika 20:20 És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának [onnan,] megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerõsíttettek; bízzatok az õ prófétáiban, és szerencsések lesztek!(HU)
2 Krónika 20:21 Tanácsot tartván pedig a néppel, elõállítá az Úr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg elõtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az õ irgalmassága;(HU)
2 Krónika 20:22 És a mint elkezdették az éneklést és a dícséretet: az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén [lakozók] ellen, a kik Júdára jövének, és megverettetének.(HU)
2 Krónika 20:23 Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy õket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elõ.(HU)
2 Krónika 20:24 A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának: ímé csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg.(HU)
2 Krónika 20:25 Akkor elméne Jósafát és az õ népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának nálok temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának [rólok,] oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala.(HU)
2 Krónika 20:26 Negyednapra pedig gyûlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig.(HU)
2 Krónika 20:27 Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az õ fejedelmökkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az Úr megvigasztalta vala õket az õ ellenségeik felett.(HU)
2 Krónika 20:28 És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal, cziterákkal és trombitákkal, az Úr házához.(HU)
2 Krónika 20:29 És lõn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen.(HU)
2 Krónika 20:30 Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az õ Istene minden felõl.(HU)
2 Krónika 20:31 És uralkodék Jósafát Júda felett. Harminczöt esztendõs vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig; és az õ anyjának neve Azuba vala, a Silhi leánya.(HU)
2 Krónika 20:32 És jára Asának, az õ atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme elõtt kedves dolog vala.(HU)
2 Krónika 20:33 Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az õ szívét az õ atyái Istenéhez.(HU)
2 Krónika 20:34 Jósafátnak pedig elsõ és utolsó dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, a ki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe.(HU)
2 Krónika 20:35 Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék Akháziával, az Izráel királyával, a ki gonoszul cselekedett vala;(HU)
2 Krónika 20:36 Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat készítenének, melyeken Társisba mennének; és a hajókat Esiongáberben készíték.(HU)
2 Krónika 20:37 Jövendöle azért Eliézer, a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba.(HU)
2 Krónika 21:1 És meghala Jósafát az õ atyáival egyetemben, és eltemetteték az õ atyáival a Dávid városában; és uralkodék helyette az õ fia, Jórám.(HU)
2 Krónika 21:2 És az õ testvérei, a Jósafát fiai [ezek valának:] Azária, Jéhiel, Zakariás, Azáriás, Mikáel és Sefátja. Ezek mind Jósafátnak, az Izráel királyának fiai voltak.(HU)
2 Krónika 21:3 És adott nékik az õ atyjok sok ajándékot ezüstben, aranyban és drágaságokban, Júdabeli megerõsített városokkal; de a királyságot Jórámnak adá, mivel õ vala elsõszülötte.(HU)
2 Krónika 21:4 Kezde azért Jórám az õ atyjának királyságában uralkodni, és mikor immár abban megerõsödött, az õ testvéreit mind megölé fegyverrel; sõt Izráel fejedelmei közül is [némelyeket.](HU)
2 Krónika 21:5 Harminczkét esztendõs korában kezdett vala uralkodni Jórám, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 21:6 És jára az Izráel királyainak útján, a mint cselekszik vala az Akháb háznépe; mert az Akháb leányát vette vala magának feleségül; és az Úr szemei elõtt gonosz dolgot cselekedék.(HU)
2 Krónika 21:7 Nem akará mindazáltal az Úr a Dávid házát elveszteni a szövetségért, a melyet Dáviddal kötött, és mivel igéretet tett vala, hogy szövétneket ad néki és az õ fiainak minden idõben.(HU)
2 Krónika 21:8 Az õ idejében szakada el Edom Júda keze alól, és királyt választának magoknak.(HU)
2 Krónika 21:9 Elméne ugyan Jórám az õ vezéreivel és a szekerek mind õ vele, és felkelvén éjjel, megveré az Edomitákat, a kik õt körülvették vala, és szekereiknek fejedelmeit;(HU)
2 Krónika 21:10 Mindazáltal Edom elszakada Júdának keze alól mind e mai napig. Ugyanakkor elszakada Libna is az õ keze alól, mivel elhagyta az Urat, atyái Istenét.(HU)
2 Krónika 21:11 Õ is csináltatott magaslatokat Júda hegyein, és azt mûvelé, hogy a Jeruzsálembeliek paráználkodának, sõt Júdát is felbiztatá [erre.](HU)
2 Krónika 21:12 Juta pedig azonközben az Illés próféta írása hozzá, mondván: Ezt mondja az Úr, a te atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem járál a te atyádnak, Jósafátnak útján, sem a Júda királyának, Asának útján;(HU)
2 Krónika 21:13 Hanem járál az Izráel királyainak útján, és azt mûveléd, hogy Júda és Jeruzsálem lakói paráználkodjanak, a mint az Akháb háza is paráználkodik; annakfelette testvéreidet, atyádnak házát megöléd, a kik jobbak voltak nálad:(HU)
2 Krónika 21:14 Ímé az Úr nagy csapást bocsát a te népedre, fiaidra, feleségeidre és minden jószágodra.(HU)
2 Krónika 21:15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba [esel], mindaddig, míg a te béled naponként kimegy a betegség miatt.(HU)
2 Krónika 21:16 Felindítá azért az Úr Jórám ellen a Filiszteusok és az Arábiabeliek elméjét, a kik a szerecsenekkel határosok valának.(HU)
2 Krónika 21:17 És feljövének Júda ellen és megtámadván õt, zsákmányul vivék mindazt a vagyont, a mi a király házában található volt, sõt fiait és feleségeit is, és nem maradt néki más fia, csak Joákház, a legkisebbik.(HU)
2 Krónika 21:18 És mindezek után megveré õt az Úr felette nagy bélbajjal, mely gyógyíthatatlan vala.(HU)
2 Krónika 21:19 És [ez] így volt napról-napra, egészen a második év végéig, midõn belei kifolytak a betegség miatt, és meghala nagy kínokban: és népe nem égete néki [drága illatú fûszereket,] mint az õ atyáinak égettek vala.(HU)
2 Krónika 21:20 Harminczkét [esztendõs] vala, mikor uralkodni kezde, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. És mikor minden részvét nélkül kimula, eltemeték õt a Dávid városában; de nem a királyok sírjába.(HU)
2 Krónika 22:1 És királylyá tevék Jeruzsálem lakosai helyette az õ legkisebb fiát Akháziát; mert az idõsebbeket mind megölték azok, a kik az Arábiabeliekkel jöttek vala a táborba. Uralkodék azért Akházia, Jórámnak a Júda királyának fia.(HU)
2 Krónika 22:2 Akházia negyvenkét esztendõs volt, mikor királylyá lett, és egy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Anyjának neve Athália volt, a ki az Omri leánya vala.(HU)
2 Krónika 22:3 Õ is az Akháb házának útjain jára; mert az õ anyja vala néki tanácsadója az istentelen cselekedetre.(HU)
2 Krónika 22:4 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, miképen az Akháb háznépe, mert azok voltak tanácsadói atyja halála után, az õ veszedelmére.(HU)
2 Krónika 22:5 Sõt azoknak tanácsa után indulva, hadba méne Jórámmal az Akháb fiával az Izráel királyával Hazáel ellen a Siriabeli király ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek Jórámot megverék.(HU)
2 Krónika 22:6 Visszatért azért [Jórám,] hogy meggyógyíttassa magát Jezréel városában; mert sebek [valának rajta,] melyekkel megsebesíttetett Rámában, mikor Hazáel ellen, Siria királya ellen harczolt. Akházia pedig, Jórámnak a Júda királyának fia, aláméne, hogy meglátogatná Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, mert beteg vala.(HU)
2 Krónika 22:7 Hogy Akházia Jórámhoz méne, Isten [akaratából,] az õ romlása vala, mert odaérkezvén, elméne Jórámmal Jéhu ellen, a ki a Nimsi fia volt, a kit az Úr felkenetett, hogy kiírtaná az Akháb háznépét.(HU)
2 Krónika 22:8 Lõn azért, mikor Jéhu az Akháb házán bosszút álla, rátalált a Júda fejedelmeire és az Akházia testvéreinek fiaira, a kik Akháziának szolgálnak vala, és megölé õket.(HU)
2 Krónika 22:9 Akháziát is keresé és megfogák õt, (ki Samariában rejtõzött vala el) és vivék õt Jéhuhoz, a ki megöleté õt. De eltemették, mert ezt mondják róla: [Mégis] a Jósafát fia volt, a ki teljes szívvel keresé az Urat. És nem vala immár senki az Akházia háznépe közül a ki képes lett volna a királyságra.(HU)
2 Krónika 22:10 És Athália az Akházia anyja, látván, hogy az õ fia meghalt: felkele és megölé a Júda háznépének minden királyi sarját.(HU)
2 Krónika 22:11 De Jósabát a király leánya vevé Joást az Akházia fiát, és kivivé õt titkon a király fiai közül, a kik megölettek, és elrejté õt és az õ dajkáját az ágyasházban. És elrejté õt Jósabát, a Jórám király leánya, a ki a Jójada pap felesége volt, (mert Akháziának huga vala) Athália elõl, hogy õt meg ne ölhesse.(HU)
2 Krónika 22:12 És náluk vala az Úr házában elrejtve hat esztendeig. Athália pedig uralkodék az ország felett.(HU)
2 Krónika 23:1 A hetedik esztendõben pedig felbátorodván Jójada, szövetséget kötött a századosokkal, Azáriával a Jérohám fiával, Ismáellel a Jóhanán fiával, Azáriával az Obed fiával, Maaséjával az Adája fiával, és Elisafáttal a Zikri fiával;(HU)
2 Krónika 23:2 A kik Júda országát körüljárván, összegyûjték Júdának minden városaiból a Lévitákat és az Izráel családfõit, és jövének Jeruzsálembe.(HU)
2 Krónika 23:3 Szövetséget tõn pedig mind az egész gyülekezet a királylyal az Isten házában, minekutána [Jójada] ekképen szólott nékik: Ímé a király fia fog uralkodni, a mint az Úr szólott volt a Dávid fiairól;(HU)
2 Krónika 23:4 Azért ez az a dolog, amit cselekednetek kell: Harmadrész közületek, a kik a szombatra szoktatok feljönni a papok és a Léviták közül, ajtónálló legyen;(HU)
2 Krónika 23:5 Harmadrész a király házánál, és harmadrész a fõkapunál álljon; az egész nép pedig legyen az Úr házának pitvariban;(HU)
2 Krónika 23:6 Senki ne menjen be az Úr házába, hanem csak a papok és a kik szolgálnak a Léviták közül, csak õk menjenek be, mert szent dologra rendeltettek; az egész nép tartsa magát az Úr parancsolatjához.(HU)
2 Krónika 23:7 És a Léviták vegyék körül a királyt, fegyvere mindenkinek kezében legyen, és ha valaki bemenne a házba, ott megölettessék; és a király mellett legyetek, mikor bemegy és mikor kijön.(HU)
2 Krónika 23:8 És mind a szerint cselekedének a Léviták és az egész Júda, a mint Jójada pap megparancsolá, és kiki maga mellé vevé az õ embereit, mindazokat, a kik felmennek vala a szombatra, mind a kik kijõnek vala szombaton; mert Jójada pap nem ereszté el a csapatokat.(HU)
2 Krónika 23:9 És Jójada pap a századosoknak azokat a dárdákat, paizsokat és pánczélokat adá, a melyek Dávid királyéi [voltak,] a melyek az Isten házában [valának.](HU)
2 Krónika 23:10 És állítá az egész népet, mindenkinek fegyvere kezében lévén, a ház jobb oldalától fogva a ház bal oldaláig, az oltár mellett és a ház mellett a király körül.(HU)
2 Krónika 23:11 Akkor kihozák a király fiát, és reá tevék a koronát és a bizonyságtételt, és királylyá tevék õt, és megkenék õt Jójada és az õ fiai, mondván: Éljen a király!(HU)
2 Krónika 23:12 Mikor pedig meghallotta Athália a futkosó nép szavát, a kik a királyt dícsérik vala; akkor [õ is] felméne a nép közé az Úr házába.(HU)
2 Krónika 23:13 És mikor látta, hogy a király az õ oszlopánál áll a bejáratnál, s a fejedelmek és a trombitások a király mellett vannak, és hogy az egész föld népe örül, trombitál, s az énekesek a zengõ szerszámokkal énekelnek, a kik tudósok valának az [isteni] dícséretben: megszaggatá Athália az õ ruháit, és monda: Árulás, árulás!(HU)
2 Krónika 23:14 És kiküldé Jójada pap a századosokat, a sereg elõljáróit, mondván nékik: Vezessétek ki a rendek között; és ha valaki utána menne, fegyverrel ölettessék meg. Mert ezt mondja vala a pap: Ne öljétek meg õt az Úr házában.(HU)
2 Krónika 23:15 Helyet adának azért néki, [hogy kimehessen,] és mikor jutott volna a király háza felé a lovak kapujáig, ott megölték õt.(HU)
2 Krónika 23:16 Szövetséget tõn pedig Jójada õ maga között, az egész nép között és a király között, hogy õk az Úr népei legyenek.(HU)
2 Krónika 23:17 És beméne az egész sokaság a Baál házába, és azt elrontá, és annak mind oltárait, mind bálványait összetöré; Mattánt pedig, a Baál papját az oltárok elõtt ölék meg.(HU)
2 Krónika 23:18 És gondviselõket állíta Jójada az Úr házába, a lévitai papok által, a kiket Dávid csoportokba osztott az Úr házában, hogy áldoznának égõáldozatokkal az Úrnak, a mint a Mózes törvényében megíratott, nagy vígassággal és énekszóval, a Dávid rendelése szerint.(HU)
2 Krónika 23:19 És állítá az ajtónállókat az Úr házának kapuihoz, hogy be ne mehessen, a ki tisztátalan bármely dolog által.(HU)
2 Krónika 23:20 Azután maga mellé vevé a századosokat és a fõembereket és a kik a nép felett uralkodnak, s az egész ország népét, és kivezetvén a királyt az Úr házából, bemenének a király házának felsõ kapuján, és ülteték a királyt a királyiszékbe.(HU)
2 Krónika 23:21 És örvendezett a föld minden népe, és a város is megnyugovék; minekutána Atháliát megölék fegyverrel.(HU)
2 Krónika 24:1 Hét esztendõs vala Joás, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben negyven esztendeig; az õ anyjának neve Sibia vala, Beersebából.(HU)
2 Krónika 24:2 És cselekedék Joás az Úr elõtt kedves dolgot, Jójada papnak teljes életében.(HU)
2 Krónika 24:3 Vett pedig néki Jójada két feleséget, és nemze fiakat és leányokat.(HU)
2 Krónika 24:4 Ezek után elvégezé magában Joás, hogy megújítja az Úrnak házát.(HU)
2 Krónika 24:5 És összehivatá a papokat és a Lévitákat, és monda nékik: Menjetek el a Júda városaiba, és szedjetek az Izráel népétõl fejenként pénzt, hogy a ti Istentek háza esztendõnként kijavíttassék. Ti pedig siessetek e dologgal; de a Léviták nem sietének.(HU)
2 Krónika 24:6 Akkor hivatá a király Jójadát a papifejedelmet, és monda néki: Miért nem gondoltál a Lévitákra, hogy behozzák Júdából és Jeruzsálembõl az ajándékot, a melyet [rendelt] Mózes az Úr szolgája és az Izráel gyülekezete, a gyülekezet sátorához?(HU)
2 Krónika 24:7 Mert az istentelen Athália [és] az õ fiai elpusztították az Isten házát, és mindazt, a mi az Úr házának vala szentelve, a bálványokra költötték.(HU)
2 Krónika 24:8 És mikor parancsolt a király, csinálának egy ládát, melyet az Úr házának kapuja elõtt helyezének el, kivül.(HU)
2 Krónika 24:9 És kihirdeték Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak az ajándékot, a melyet az Isten szolgája Mózes [parancsolt] a pusztában Izráelnek.(HU)
2 Krónika 24:10 Akkor a vezérek mindnyájan és az egész nép örömmel vivék [az õ ajándékaikat] és veték a ládába, míg megtelék.(HU)
2 Krónika 24:11 És idõnként a Léviták által elviteték a ládát a király gondviselõjéhez, és mikor látták, hogy sok pénz van benne, eljövén a király íródeákja és a fõpap választott embere, kiüríték a ládát, s azután ismét visszavitték helyére. Ezt mûvelék idõnként, és nagy összeg pénzt gyûjtének.(HU)
2 Krónika 24:12 És adá azt a király és Jójada az Úr háza körül való munka felügyelõjének; és fogadának favágókat és ácsokat az Úr házának újítására, vas- és rézmûveseket is az Úr házának megerõsítésére.(HU)
2 Krónika 24:13 Munkálkodának azért a mûvesek, és az õ kezök által a kijavítás elõrehaladt, s az Úrnak házát [elõbbi] állapotába helyezék, és megerõsíték azt.(HU)
2 Krónika 24:14 Mikor pedig elvégezték, a megmaradt pénzt vivék a királynak és Jójadának, melybõl csinálának az Úr háza számára edényeket, az [isteni ]tisztelet és áldozat számára kanalakat, s arany és ezüst edényeket. És áldozának vala égõáldozatokkal szüntelen az Úrnak házában, Jójadának, teljes életében.(HU)
2 Krónika 24:15 Megvénhedék pedig Jójada, és megelégedvén életével, meghala. Százharmincz esztendõs korában hala meg.(HU)
2 Krónika 24:16 És eltemeték õt a Dávid városában a királyok között, mivel kedves dolgot cselekedett vala Izráelben mind Istennel s mind az õ házával.(HU)
2 Krónika 24:17 Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király elõtt; a király pedig hallgatott reájok.(HU)
2 Krónika 24:18 És elhagyák az Úrnak, atyáik Istenének házát, és szolgálának az Aseráknak és bálványoknak; mely vétkök miatt lõn [az Úrnak] haragja Júda és Jeruzsálem ellen.(HU)
2 Krónika 24:19 És külde hozzájuk prófétákat, hogy visszatérítenék õket az Úrhoz, a kik bizonyságot tevének ellenök, de nem hallgattak reájok.(HU)
2 Krónika 24:20 Az Isten lelke pedig felindítá Zakariást, a Jójada pap fiát, a ki felálla a nép között, és monda nékik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? - mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, õ is elhagy titeket.(HU)
2 Krónika 24:21 Amazok pedig reá támadván, ott az Úr háza pitvarában megkövezék õt a király parancsolatjából.(HU)
2 Krónika 24:22 És nem emlékezék meg Joás király a jótéteményrõl, a melylyel annak atyja, Jójada vala õ hozzá éltében, hanem megöleté a fiát. Mikor pedig meghalna, ezt mondá: Látja az Úr és bosszút áll!(HU)
2 Krónika 24:23 És már az esztendõ elmúltával feljöve ellene Siria [királyának] serege, és méne Júdára és Jeruzsálemre, és kiirtották a népnek minden vezéreit a nép közül, és minden zsákmányukat küldék Damaskusba a királynak;(HU)
2 Krónika 24:24 Mert noha kevés emberrel jött vala rájok a Siriabeli had, mindazáltal az Úr kezökbe adá [Júdának] nagy seregét, mivel az Urat, atyáiknak Istenét elhagyták; és Joáson is bosszút állának.(HU)
2 Krónika 24:25 És mikor tõle elmentek (súlyos betegségben hagyták hátra): pártot ütének ellene az õ szolgái, a Jójada pap fiának haláláért, és megölék õt ágyában, és meghala. És eltemeték õt a Dávid városában, de nem temeték õt a királyok sírjába.(HU)
2 Krónika 24:26 Ezek ütöttek ellene pártot: Zabád, az Ammonbeli Simeát asszony fia, és Józabád, a Moábbeli Simrith fia.(HU)
2 Krónika 24:27 Az õ fiai, és alatta az adónak megszaporodása, s az Isten házának kijavítása, ímé meg vannak írva a királyok könyvének magyarázatában. Uralkodék helyette az õ fia, Amásia.(HU)
2 Krónika 25:1 Huszonöt esztendõs korában kezdett Amásia uralkodni, és huszonkilencz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Jéhoaddán vala, Jeruzsálembõl való.(HU)
2 Krónika 25:2 És kedves dolgot cselekedék az Úr elõtt; de nem tiszta szívbõl.(HU)
2 Krónika 25:3 Lõn pedig azután, hogy országában megerõsödék, megölé az õ szolgáit, a kik a királyt, az õ atyját megölték vala.(HU)
2 Krónika 25:4 De azoknak fiait nem öleté meg, hanem a szerint cselekedék, a mint a törvényben, a Mózes könyvében megiratott, a melyben az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az õ saját bûnéért ölettessék meg.(HU)
2 Krónika 25:5 Összegyûjté annak felette Amásia a Júda népét, és választa közülök a nemzetségek szerint egész Júdában és Benjáminban ezredeseket és századosokat; és megszámlálá õket a húsz esztendõsöktõl fogva és a kik feljebb valának, és talála azok közül válogatott fegyverfoghatókat, kopjásokat és paizsosokat, háromszázezeret.(HU)
2 Krónika 25:6 Annakfelette az Izráeliták közül százezer erõs vitézt fogadott fel, száz talentom ezüstön.(HU)
2 Krónika 25:7 Eljöve pedig az Isten embere õ hozzá, mondván: Oh király! ne menjen el te veled Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival.(HU)
2 Krónika 25:8 Ha nem [hiszed,] ám menj el, készülj a viadalhoz; de megver az Isten téged az ellenség elõtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, mind a megveretés.(HU)
2 Krónika 25:9 Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentom ezüsttel, a melyet Izráel seregének adtam? És felele az Isten embere: Az Úr néked annál sokkal többet adhat.(HU)
2 Krónika 25:10 Kiválasztá azért Amásia azt a sereget, a mely Efraimból jött vala õ hozzá, hogy mennének helyökre; mely dologért igen megharagvának a Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek vissza helyeikre.(HU)
2 Krónika 25:11 Amásia pedig felbátorodván, elindítá népét, és méne a sós völgybe; és megvere a Seir fiai közül tízezeret.(HU)
2 Krónika 25:12 És Júda fiai tízezeret élve fogtak el, a kiket egy magas kõszikla tetejére vivének, és letaszították õket a magas kõszikláról, és mindnyájan összeroncsoltattak.(HU)
2 Krónika 25:13 Annak a seregnek fiai pedig, a kiket visszakülde Amásia, hogy ne menjenek õ vele hadba: Júdának városaira ütének Samariától fogva mind Bethóronig; és levágván háromezeret azok közül, nagy zsákmányt vivének el.(HU)
2 Krónika 25:14 Lõn azután, hogy Amásia megtére az Edomiták megverésébõl, a Seir fiainak isteneit elhozá és Isten gyanánt tisztelé azokat, a kik elõtt magát meghajtja vala, és nékik jóillatot gerjeszte.(HU)
2 Krónika 25:15 Ezért megharaguvék az Úr Amásiára, és prófétát külde hozzá, a ki monda néki: Miért imádod annak a népnek isteneit, a kik nem szabadíthatták meg az õ népöket a te kezedbõl?(HU)
2 Krónika 25:16 Lõn pedig, mikor ekképen szólott volna néki, monda néki a [király:] Vajjon te tanácsosa vagy-é a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz. Megszünék azért a próféta, minekutána ezt mondotta volna: Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt mûveléd, és tanácsomat nem fogadád meg.(HU)
2 Krónika 25:17 Amásia pedig, a Júda királya, tanácsot tartván, követet külde Joáshoz, a Joákház fiához, a ki Jéhunak fia vala, az Izráel királyához, mondván: Nosza, szálljunk szembe egymással!(HU)
2 Krónika 25:18 Akkor Joás, az Izráel királya ilyen választ ada Amásiának, a Júda királyának: A Libánus hegyén való tövis külde a Libánuson való czédrusfához, mondván: Add a te leányodat az én fiamnak feleségül; eközben azonban arra menvén egy fenevad, a mely a Libánuson lakik vala, eltapodá azt a tövist.(HU)
2 Krónika 25:19 Te magadban így gondolkodtál: Megveréd az Edomitákat, azért fuvalkodtál fel magadban, hogy dicsekedjél. Kérlek, maradj otthon, miért szereznél magadnak veszedelmet, hogy te és Júda elveszszen [általam.](HU)
2 Krónika 25:20 De Amásia nem nyugodhatott, mert Isten elvégezte vala, hogy [az ellenség] kezébe adja õket, mivel az Edomiták isteneit keresték.(HU)
2 Krónika 25:21 Felindula azért Joás, az Izráel királya, és szembeszállának egymással õ és Amásia, a Júda királya Béth-Semesnél, a mely Júdában van.(HU)
2 Krónika 25:22 És Júda megveretteték Izráel által, és elmenekülének mindnyájan sátoraikba.(HU)
2 Krónika 25:23 Amásiát pedig, a Júda királyát, a Joás fiát, a ki Joákház fia volt, Joás, az Izráel királya elfogá Béth-Semesben, és vivé õt Jeruzsálembe, és Jeruzsálem kõfalát lerontá az Efraim kaputól fogva mind a szeglet kapujáig négyszáz singnyire.(HU)
2 Krónika 25:24 És az aranyat, az ezüstöt és mindenféle edényeket, a melyek az Isten házában, az Obed-Edom birtokában találtatának, és a király házának kincseit, s a kezesek fiait mind Samariába vivé.(HU)
2 Krónika 25:25 Amásia, a Joás fia, a Júda királya, minekutána meghala Joás, a Joákház fia, az Izráel királya, még tizenöt esztendeig éle.(HU)
2 Krónika 25:26 Amásiának pedig többi dolgai, az elsõk és utolsók, avagy nincsenek-é megírva a Júda és az Izráel királyainak könyvében?(HU)
2 Krónika 25:27 Azon idõtõl fogva pedig, hogy Amásia az Úrtól elszakada, összeesküvést szõttek ellene Jeruzsálemben; és elmeneküle Lákisba, de utána küldöttek Lákisba, és megölték ott õt.(HU)
2 Krónika 25:28 És elhozák onnét lovakon, és eltemeték õt az õ atyáival, Júdának városában.(HU)
2 Krónika 26:1 Akkor elõhozván az egész Júda nemzetsége Uzziást (ki tizenhat esztendõs vala), királylyá tevék õt az õ atyja Amásia helyett.(HU)
2 Krónika 26:2 Õ építé meg Elótot, és csatolta ismét Júdához, minekutána [Amásia] király meghalt az õ atyáival egybe.(HU)
2 Krónika 26:3 Tizenhat esztendõs korában kezdett vala uralkodni Uzziás, és ötvenkét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Jékólia vala, Jeruzsálembõl való.(HU)
2 Krónika 26:4 És az Úr elõtt kedves dolgot cselekedék, a mint az õ atyja, Amásia is cselekedett vala.(HU)
2 Krónika 26:5 És keresi vala az Istent Zakariás [próféta] idejében, a ki az isteni látásokban értelmes vala; és mindaddig, míg az Urat keresé, jó elõmenetelt adott néki Isten;(HU)
2 Krónika 26:6 Mert kimenvén, hadakozék a Filiszteusok ellen; és a Gáth kerítését, a Jabné kerítését és az Asdód kerítését letöré, és építe városokat Asdódban és a Filiszteusok tartományában.(HU)
2 Krónika 26:7 És megsegéllé õt az Isten a Filiszteusok ellen és az Arábiabeliek ellen, a kik lakoznak vala Gúr-Baálban, és Meunimban.(HU)
2 Krónika 26:8 És adának az Ammoniták Uzziásnak ajándékot, és elterjede az õ híre Égyiptomig; mert felette igen megnevekedett az õ hatalma;(HU)
2 Krónika 26:9 És építe Uzziás tornyokat Jeruzsálemben a szeglet kapuja felett, a völgy kapuja felett és a szegletek felett, és igen megerõsítteté azokat.(HU)
2 Krónika 26:10 A pusztában is tornyokat épített, és sok kutat ásatott; mert sok nyája vala mind a völgyekben, mind a lapályon, és szántóvetõ szolgái, vinczellérei a hegyeken és Kármelben, mert a földmûvelést kedvelte.(HU)
2 Krónika 26:11 Uzziásnak hadakozó serege is vala, a mely harczba mehetett csapatonként, a mint megszámláltatott Jéhiel íródeák és Maaséja elõljáró által Hanániás vezetése alatt, a ki a király vezérei közül való.(HU)
2 Krónika 26:12 A családfõk egész száma a hadakozó vitézek között kétezerhatszáz vala.(HU)
2 Krónika 26:13 És az õ kezök alatt levõ hadakozó sereg háromszázhétezerötszáz harczosból állott, a kik képesek valának megsegíteni a királyt ellenségei ellen.(HU)
2 Krónika 26:14 És készíttete Uzziás nékik, az egész sereg számára paizsokat, kopjákat, sisakokat, pánczélokat, íveket és parittyába való köveket.(HU)
2 Krónika 26:15 Készíttete annakfelette Jeruzsálemben értelmes mesteremberek által gépezeteket a tornyok tetején és a kõfal szegletein, nyilaknak és nagy köveknek kihajigálására. És az õ híre messzire elterjede; mert csudálatosan megsegítteték, míglen megerõsödék.(HU)
2 Krónika 26:16 Mikor pedig ilyen módon megerõsödött volna, felfuvalkodék, hogy megfertõztetné magát és vétkezék az Úr ellen, az õ Istene ellen. Beméne az Úr templomába, hogy a füstölõ oltáron füstölne.(HU)
2 Krónika 26:17 És beméne õ utána Azáriás pap, és vele az Úr papjai nyolczvanan, igen erõsek.(HU)
2 Krónika 26:18 És ellene állának Uzziás királynak, és mondának néki: Uzziás! nem a te dolgod az Úrnak füstölni, hanem az Áron pap fiaié, a kik felszenteltetének, hogy füstöljenek. Menj ki e szent helybõl; mert igen vétkeztél és dicsõségedre nem leend az Úr Istentõl.(HU)
2 Krónika 26:19 És megharaguvék Uzziás, a kinek kezében vala a füstölõ szerszám, hogy füstölne; és mikor haragudnék a papokra, bélpoklosság támada a homlokán ott a papok elõtt, az Úr házában, a füstölõ oltár elõtt.(HU)
2 Krónika 26:20 És mikor tekintett volna õ reá Azáriás fõpap, és vele mind a többi papok, láták a bélpoklosságot az õ homlokán; és elûzék õt onnét, sõt maga is sietett kimenni, mert az Úr megverte vala õt.(HU)
2 Krónika 26:21 És lõn Uzziás király halála napjáig bélpoklos; és lakik vala egy elkülönített házban bélpoklosan, mert az Úr házából kivettetett vala. És Jótám, az õ fia vala a király házában, a ki ítélkezék az ország népe felett.(HU)
2 Krónika 26:22 Uzziásnak pedig elsõ és utolsó dolgait megírta Ésaiás próféta, az Ámós fia.(HU)
2 Krónika 26:23 És meghala Uzziás az õ atyáival egybe, és eltemeték õt az õ atyáival a temetõbe, a mely a királyoké vala, mert ezt mondják felõle: bélpoklos volt. És uralkodék helyette Jótám, az õ fia.(HU)
2 Krónika 27:1 Huszonöt esztendõs vala Jótám, mikor uralkodni kezde, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Jérusa vala, a Sádók leánya.(HU)
2 Krónika 27:2 És kedves dolgot cselekedék az Úr elõtt, mint az õ atyja, Uzziás is cselekedett vala, csakhogy nem méne az Úr templomába; a nép azonban tovább is vétkezék.(HU)
2 Krónika 27:3 Õ építé meg az Úr házának felsõ kapuját; a vár kõfalán is sokat építe.(HU)
2 Krónika 27:4 Annakfelette a Júda hegyes földén városokat építe, és a ligetekben palotákat és tornyokat építe.(HU)
2 Krónika 27:5 Õ is hadakozott az Ammon fiainak királyai ellen, a kiket megvere; és adának néki az Ammon fiai azon esztendõben száz tálentom ezüstöt s tízezer véka búzát és tízezer véka árpát. Ezt fizették néki az Ammon fiai a második és harmadik esztendõben is.(HU)
2 Krónika 27:6 És hatalmassá lõn Jótám, mert útjában az Úr elõtt, az õ Istene elõtt járt.(HU)
2 Krónika 27:7 Jótámnak pedig több dolgait, minden hadakozásait és útjait, ímé megírták az Izráel és a Júda királyainak könyvében.(HU)
2 Krónika 27:8 Huszonöt esztendõs korában kezdett uralkodni, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 27:9 És elaluvék Jótám az õ atyjával, és eltemeték õt a Dávid városában; és uralkodék Akház, az õ fia helyette.(HU)
2 Krónika 28:1 Húsz esztendõs volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és nem cselekedék kedves dolgot az Úr elõtt, mint Dávid, az õ atyja;(HU)
2 Krónika 28:2 Hanem az Izráel királyainak útján járt, és öntött [bálványokat ]is csináltatott a Baál tiszteletére.(HU)
2 Krónika 28:3 Annakfelette tömjéneze a Hinnom fiának völgyében; fiait is megégeté tûzben, a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elõl kiûzött volt.(HU)
2 Krónika 28:4 Áldozék és tömjéneze a magaslatokon is, a halmokon is és minden zöld fa alatt.(HU)
2 Krónika 28:5 Ezért az Úr az õ Istene adá õt a Siriabeli király kezébe, és õt [igen] megverék, és sok foglyot hurczolának el õ tõle, a kiket Damaskusba vivének. Sõt még az Izráel királya kezébe is adaték, és az is igen megveré õt.(HU)
2 Krónika 28:6 Mert Pékah, a Rémália fia, Júdában egy nap levága százhúszezer embert, mind vitézeket; mivel elhagyták az Urat, atyáik Istenét.(HU)
2 Krónika 28:7 Annakfelette az Efraimbeli vitéz Zikri megölé Maásiát, a király fiát, Azrikámot, az õ házának gondviselõjét, és Elkánát, a ki a király után második vala.(HU)
2 Krónika 28:8 És elvivének az Izráel fiai az õ atyjokfiai közül kétszázezer asszonyt, fiút, leányt, és nagy vagyont rablának el tõlök, és azzal a zsákmánynyal mennek vala Samariába.(HU)
2 Krónika 28:9 Vala pedig ott az Úrnak egy prófétája, a kinek neve Odéd, a ki eleibe menvén a hadnak, a mely Samariába megy vala, monda nékik: Ímé, mivel az Úrnak, atyáitok Istenének haragja Júda ellen felgerjedett, õket kezetekbe adta, és ti [sokat] megölétek közülök haragotokban, a mely szintén az égig felhatott;(HU)
2 Krónika 28:10 És immár arra gondoltok, hogy Júdának és Jeruzsálemnek fiait megalázzátok, hogy néktek szolgáitok és szolgálóleányitok legyenek: avagy ezáltal nem teszitek-é magatokat bûnösökké az Úrnál, a ti Isteneteknél?(HU)
2 Krónika 28:11 Azért halljátok meg szómat: Vigyétek vissza a ti atyátokfiai közül való foglyokat, a kiket ide hoztatok; különben az Úrnak nagy haragja [lészen] rajtatok.(HU)
2 Krónika 28:12 Akkor felkelének némelyek az Efraimból való vezérek közül: Azáriás, a Jóhanán fia; Berékiás, a Mesillemót fia; Ezékiás, a Sallum fia, és Amása a Hadlai fia, azok ellen, a kik a viadalból jõnek vala.(HU)
2 Krónika 28:13 És mondának nékik: Ne hozzátok ide be a foglyokat, mert felette igen nagy bûn lesz az, a mit akartok mûvelni, és ezzel a mi bûneinket és vétkeinket megsokasítjátok; mert [e nélkül] is sok bûnünk van, és felgerjedt a harag Izráel ellen.(HU)
2 Krónika 28:14 Ott hagyá azért a sereg a foglyokat és a zsákmányt a vezérek és az egész gyülekezet elõtt.(HU)
2 Krónika 28:15 És felállának a névszerint megnevezett férfiak, s felvevék a foglyokat, és a kik mezítelenek valának közülök, felöltözteték a zsákmányból; felöltözteték azokat, sarukat is adának lábaikra; ételt és italt is adának nékik; sõt meg is kenék õket, és a gyengélkedõket szamarakra helyezék, és vivék õket a pálmafák városába, Jérikhóba, az õ atyjokfiaihoz; azután megtérének Samariába.(HU)
2 Krónika 28:16 Az idõben külde Akház király az Assiriabeli királyhoz, hogy megsegítené õt.(HU)
2 Krónika 28:17 Mert még az Edomiták is eljöttek vala, és a Júdabeliek közül [sokat] levágának, vagy rabságba hurczolának.(HU)
2 Krónika 28:18 A Filiszteusok is mind ellepék a lapályon való városokat és Júdának dél felõl való részét, és elfoglalák Béth-Semest, Ajalont, Gederótot, Sókot és annak faluit; Timnát és annak faluit; Gimzót és annak faluit, és ott laknak vala;(HU)
2 Krónika 28:19 Mert az Úr megalázta Júdát Akházért, az Izráel királyáért; mert arra indítá Júdát, hogy vétkezzék az Úr ellen.(HU)
2 Krónika 28:20 Eljöve azért õ ellene Tiglát-Piléser, Assiria királya, a ki sanyargatá õt, és nem segítette meg.(HU)
2 Krónika 28:21 Mert Akház kifosztá az Úr házát, a királyét, a fejedelmekét, és az Assiriabeli királynak adá, de azért nem lõn néki segítségére.(HU)
2 Krónika 28:22 Sõt még a szorongattatás idejében is tovább vétkezék az Úr ellen; ilyen vala Akház király.(HU)
2 Krónika 28:23 Mert áldozék Damaskus isteneinek, a kik õt megverték vala, ezt mondván: Mivel Siria királyainak istenei megsegítik õket, azért én is azoknak áldozom, hogy segéljenek engem is, holott mind néki, mind az egész Izráelnek azok okozták romlását.(HU)
2 Krónika 28:24 És összehordá Akház az Isten házának edényeit, és összetöré az Isten házának edényeit, és az Úr házának ajtait bezárá, és csinála a maga számára oltárokat Jeruzsálemnek minden szegletén;(HU)
2 Krónika 28:25 Júdának minden városaiban is magaslatokat építe, hogy az idegen isteneknek tömjénezzen, és haragra ingerlé az Urat, atyái Istenét.(HU)
2 Krónika 28:26 Az õ több dolgai pedig és útjai, úgy az elsõk, mint utolsók, ímé meg vannak írva a Júda és az Izráel királyainak könyvében.(HU)
2 Krónika 28:27 Meghala pedig Akház az õ atyáival, és eltemeték õt Jeruzsálem városában; mert nem vivék õt az Izráel királyainak sírjába. És uralkodék az õ fia, Ezékiás, õ helyette.(HU)
2 Krónika 29:1 Ezékiás huszonöt esztendõs korában kezdett uralkodni, és uralkodék huszonkilencz esztendeig Jeruzsálemben; az õ anyjának neve vala Abija, a Zakariás leánya.(HU)
2 Krónika 29:2 És kedves dolgot cselekedék az Úr elõtt, mind a szerint, a mint Dávid, az õ atyja is cselekedett vala.(HU)
2 Krónika 29:3 És az õ királyságának elsõ esztendejében, az elsõ hónapban kinyitá az Úr házának ajtait, és azokat megújíttatá.(HU)
2 Krónika 29:4 És egybehivatá a papokat és a Lévitákat, és összegyûjté õket a napkelet felõl való utczában;(HU)
2 Krónika 29:5 És monda nékik: Hallgassatok meg engem Léviták! Most szenteljétek meg magatokat, az Úrnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg, és hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyrõl;(HU)
2 Krónika 29:6 Mert vétkeztek a mi atyáink, és az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt gonoszul cselekedének, és elhagyták õt, az Úr sátorától elfordították arczukat, hátat fordítván annak.(HU)
2 Krónika 29:7 A tornácz ajtait is bezárták, a szövétnekeket eloltották, és füstölõszert nem füstölögtettek és égõáldozatot nem áldoztak az Izráel Istenének a szent helyen.(HU)
2 Krónika 29:8 És ezért volt az Úrnak haragja Júdán és Jeruzsálemen, és adta volt õket rabságra és pusztulásra és kigunyoltatásra, a mint ti magatok is látjátok.(HU)
2 Krónika 29:9 És ímé a mi atyáink fegyver által hullottak el, fiaink, leányaink és feleségeink fogságba vitettek e dolog miatt.(HU)
2 Krónika 29:10 Most [azért] elvégeztem magamban, hogy az Úrral, Izráel Istenével szövetséget szerzek, hogy haragját tõlünk elfordítsa.(HU)
2 Krónika 29:11 Fiaim, most ne tévelyegjetek; mert az Úr választott titeket, hogy õ elõtte állván, néki szolgáljatok; hogy szolgái legyetek néki és jóillatot szerezzetek.(HU)
2 Krónika 29:12 Felkelének azért a Léviták: Máhát az Amásai fia, Jóel az Azárja fia, a kik Kéhátiták valának; a Mérári fiai közül pedig Kis az Abdi fia, és Azária a Jéhalélel fia, és a Gersoniták közül Joah a Zimma fia, és Éden a Joah fia;(HU)
2 Krónika 29:13 Az Elisáfán fiai közül Simri és Jéhiel; az Asáf fiai közül Zakariás és Mattánia;(HU)
2 Krónika 29:14 A Hemán fiai közül Jéhiel és Simei; a Jédutun fiai közül Semája és Uzziel.(HU)
2 Krónika 29:15 Összegyûjték az õ atyjokfiait, és megszentelék magokat, és bemenének a király parancsolatjából az Úrnak beszédei szerint, az Úr házának megtisztítására.(HU)
2 Krónika 29:16 És bemenének a papok az Úr házának belsõ részébe, hogy azt megtisztítsák; kihordának [belõle] minden tisztátalanságot, a melyet az Úr templomában találának, az Úr házának pitvarába; és a Léviták felszedék, hogy onnan kihordják a Kidron patakába.(HU)
2 Krónika 29:17 Elkezdék pedig a megszentelést az elsõ hónap elsõ napján, és a hónap nyolczadik napján bemenének az Úr házának tornáczába, és megszentelék az Úr házát nyolcz napon át, úgy hogy az elsõ hónap tizenhatodik napján végezték be.(HU)
2 Krónika 29:18 És akkor bemenének Ezékiás királyhoz, és mondának: Megtisztítottuk mindenestõl az Úr házát, az égõáldozat oltárát is, minden hozzá tartozó edényekkel egybe, a szent asztalt is, minden szerszámaival;(HU)
2 Krónika 29:19 Minden egyéb eszközöket is, a melyeket Akház király az õ királysága alatt megszentségtelenített, mikor [Isten ellen] vétkezett vala, helyreállítottunk és megszenteltünk, és ímé mind az Úr oltára elõtt vannak.(HU)
2 Krónika 29:20 Reggel azért felkele Ezékiás király, és összegyûjté a város fejedelmeit, és felméne az Úr házába.(HU)
2 Krónika 29:21 És vivének fel hét tulkot és hét kost, hét bárányt és hét bakot bûnért való áldozatra az országért, a szent hajlékért és Júdáért, és megparancsolá az Áron fiainak, a papoknak, hogy megáldozzák az Úr oltárán.(HU)
2 Krónika 29:22 Megölék azért a tulkokat, és a papok azoknak véröket vévén, elhinték az oltárra; hasonlatosképen megölvén a kosokat, elhinték azoknak véröket az oltárra; a bárányokat is megölvén, azoknak vérét az oltárra hinték.(HU)
2 Krónika 29:23 Azután elõhozák a bûnért való bakokat a király és a gyülekezet elé, és kezöket rájok tevék.(HU)
2 Krónika 29:24 Minekutána a papok azokat megölték, bûnért való áldozást végeztek a vérökkel az oltáron, az egész Izráel megtisztulására; mert az egész Izráelért parancsolta vala a király az égõáldozatot és a bûnért való áldozatot.(HU)
2 Krónika 29:25 És beállítá a Lévitákat az Úr házába czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az õ prófétái által.(HU)
2 Krónika 29:26 Elõállának azért a Léviták a Dávid [zengõ ]szerszámaival; a papok is a trombitákkal.(HU)
2 Krónika 29:27 És megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égõáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdõdött az áldozás ugyanakkor megkezdõdött az Úrnak éneke is és a trombiták [harsonája] Dávidnak az Izráel királyának szerszámaival.(HU)
2 Krónika 29:28 És az egész gyülekezet leborula, az énekesek énekelének, és a trombitások trombitálának mindaddig, míg az egészen égõáldozatnak vége lõn.(HU)
2 Krónika 29:29 És a mikor elvégezték az áldozatokat, a király és mindnyájan a vele valók leborulván [arczczal,] imádkozának.(HU)
2 Krónika 29:30 És megparancsolá Ezékiás király és a fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dícsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel; a kik, mikor nagy örömmel dícsérték [az Urat], meghajoltak és leborulának.(HU)
2 Krónika 29:31 Azután szóla és monda Ezékiás: Most már felavattátok magatokat az Úrnak, azért jõjjetek, és hozzatok áldozatokat és dícsérõ áldozatokat az Úr házában. És az egész gyülekezet hoza áldozatokat és dícsérõ áldozatokat, és mindaz a kit a szíve indított, egészen égõáldozatot.(HU)
2 Krónika 29:32 És az égõáldozatra való barmok száma, a melyeket a gyülekezet hozott vala, [ez volt:] hetven tulok, száz kos, kétszáz bárány. Mindezek egészen égõáldozatul valának az Úrnak.(HU)
2 Krónika 29:33 Azonkivül szenteltek az [Úrnak] hatszáz tulkot és háromezer juhot.(HU)
2 Krónika 29:34 De mivel a papok kevesen valának, és nem gyõzték az áldozatokat mind megnyúzni, ezért az õ atyjokfiai, a Léviták segítségökre valának nékik mindaddig, míg azt a munkát elvégezék, és míg a többi papok magokat megszentelék; mert a Léviták igazabb szívûek valának a magok megszentelésében, mint a papok.(HU)
2 Krónika 29:35 Az egészen égõáldozat is igen sok volt a hálaáldozatok kövérivel és az egészen égõáldozatokhoz való italáldozatokkal; és ekképen helyreállíttatott az Úr házának szolgálata.(HU)
2 Krónika 29:36 Örvendeze azért Ezékiás és [õ vele] az egész gyülekezet, hogy az Isten erre hajlandóvá tette a népet; mert hirtelen történt ez a dolog.(HU)
2 Krónika 30:1 És külde Ezékiás az egész Izráelhez és Júdához, sõt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát az Úrnak, Izráel Istenének.(HU)
2 Krónika 30:2 És tanácsot tarta a király és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskhát.(HU)
2 Krónika 30:3 Mert azt akkor nem tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magokat kellõ számban, s a nép sem gyûlt vala össze Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 30:4 És e dolog igen tetszék mind a királynak, mind az egész gyülekezetnek.(HU)
2 Krónika 30:5 Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jõjjenek Jeruzsálembe páskhát szentelni az Úrnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg úgy, a mint megiratott.(HU)
2 Krónika 30:6 Elmenének azért a híradók a király levelével és a fejedelmekével az egész Izráelhez és Júdához, és a király parancsolatjából ezt mondják vala: Izráel fiai! térjetek meg az Úrhoz, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istenéhez s õ is megtér a maradékhoz, mely megmaradt még köztetek az Assiriabeli királyok kezétõl.(HU)
2 Krónika 30:7 És ne legyetek olyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, a kik vétkeztek volt az Úr ellen, atyáik Istene ellen és elpusztította õket, a mint ti magatok látjátok.(HU)
2 Krónika 30:8 Most azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az Úrnak, és bemenvén az õ szent helyébe, a melyet megszentelt örökké, szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és elfordul rólatok haragja.(HU)
2 Krónika 30:9 Mert hogy ha ti megtéréndetek az Úrhoz, a ti atyátokfiai és fiaitok kegyelmet találnak azoknál a kik õket fogságba vitték, és megtérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az Úr, a ti Istentek, és nem fordítja el orczáját tõletek, ha õ hozzá megtéréndetek.(HU)
2 Krónika 30:10 Mikor pedig a híradók városról-városra menének az Efraim és a Manasse földén, mind Zebulonig, nevetik és csúfolják vala õket;(HU)
2 Krónika 30:11 Mindazáltal némelyek az Áser, Manasse és a Zebulon nemzetségébõl megalázák magokat, és eljövének Jeruzsálembe.(HU)
2 Krónika 30:12 Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, adván beléjök egy akaratot, hogy engednének a király parancsolatjának és a fejedelmekének az Úr beszéde szerint.(HU)
2 Krónika 30:13 Sok nép gyûle azért Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban; igen nagy gyülekezet vala.(HU)
2 Krónika 30:14 És felkelének, és elronták az oltárokat, a melyek Jeruzsálemben valának, és a füstölõ oltárokat is mind elronták, és a Kidron patakába hányták.(HU)
2 Krónika 30:15 És megölék a páskha[bárányt] a második hónap tizennegyedik napján; s a papok és Léviták megszégyenlék és megszentelék magokat, és égõáldozatokat vittek az Úr házába;(HU)
2 Krónika 30:16 És kiki álla az õ helyére az õ szokások szerint és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintik vala a vért a Léviták kezébõl.(HU)
2 Krónika 30:17 Minthogy pedig igen sokan valának a gyülekezetben, a kik magokat meg nem szentelték vala, ezért a Léviták a páskha[bárány] megölésével foglalkozának azokért, a kik tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az Úrnak;(HU)
2 Krónika 30:18 Mert a népnek nagy része, sokan az Efraim, Manasse, Izsakhár és Zebulon [nemzetségébõl,] nem szentelték meg magokat, mindazáltal megevék a páskha[bárányt,] nem úgy, a mint megiratott; de könyörge Ezékiás érettök, mondván: A kegyes Úr tisztítsa meg azt;(HU)
2 Krónika 30:19 Mindenkit, a ki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az õ atyái Istenét, ha nem a szentségnek tisztasága szerint is.(HU)
2 Krónika 30:20 És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.(HU)
2 Krónika 30:21 Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az Úr erejét éneklõ szerszámokkal.(HU)
2 Krónika 30:22 És kegyesen beszéle Ezékiás minden Lévitával, a kik értelmesek és jóindulattal valának az Úr iránt. És ünnepi lakomát tartottak hét napon át, áldozván hálaadó-áldozatokkal, és dícsérvén az Urat, atyáik Istenét.(HU)
2 Krónika 30:23 Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el vígasságban;(HU)
2 Krónika 30:24 Mert Ezékiás, a Júda királya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is adának a gyülekezetnek ezer tulkot és tízezer juhot; és megszentelék magokat a papok elegen.(HU)
2 Krónika 30:25 Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a Léviták és azoknak egész gyülekezete, a kik Izráelbõl oda mentek vala; mind az idegenek, a kik az Izráel földjérõl jöttek vala, mind a Júdában lakozók.(HU)
2 Krónika 30:26 És volt nagy vígasság Jeruzsálemben; mert Salamonnak, az Izráel királyának, Dávid fiának idejétõl fogva nem volt ehez hasonló [ünnep] Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 30:27 Ezek után felállának a papok [és] a Léviták, és megáldák a gyülekezetet; és meghallgatásra talált az õ szavok, és felhata az õ könyörgésök mennybe az [Isten] szentséges lakhelyébe.(HU)
2 Krónika 31:1 A mint mindezeknek vége lõn: kiméne az egész Izráel, a kik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasseban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izráel fiai mind, kiki az õ örökségébe [és] városaiba.(HU)
2 Krónika 31:2 És helyreállítá Ezékiás a papok és Léviták osztályait csoportjaik szerint, kit-kit az õ szolgálata szerint, a papokat és a Lévitákat az égõáldozatokra és a hálaadó- áldozatokra, a szolgálatra, hálaadásra és dícséretre az Úr táborinak kapuiban.(HU)
2 Krónika 31:3 És [rendelé] a király az õ jövedelmének egy részét az égõáldozatok számára, a reggeli és estvéli égõáldozatok, a szombatnapok, az újhold és az ünnepek égõáldozatai számára, a mint megiratott az Úr törvényében.(HU)
2 Krónika 31:4 Meghagyá a népnek is, Jeruzsálem lakosinak, hogy megadják a papok és a Léviták járandóságát, hogy az Úr törvényéhez [annál inkább] ragaszkodjanak.(HU)
2 Krónika 31:5 A mint ez intézkedés [híre] elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bõséggel megadák; és mindenbõl a tizedet bõséggel meghozák.(HU)
2 Krónika 31:6 És az Izráel és Júda fiai, a kik lakoznak vala a Júda városaiban, õk is elhozák a barmokból és juhokból a tizedet, és annak tizedét, a mi az Úrnak, az õ Istenöknek szenteltetett, és rakásonként felhalmozák.(HU)
2 Krónika 31:7 A harmadik hónapban kezdék a rakásokat rakni, és a hetedik hónapban végezék el.(HU)
2 Krónika 31:8 Oda menvén pedig Ezékiás és a fejedelmek, és látván a rakásokat: áldák az Urat és az õ népét, Izráelt.(HU)
2 Krónika 31:9 Megkérdé pedig Ezékiás a papokat és a Lévitákat a rakások felõl.(HU)
2 Krónika 31:10 Kinek felelvén Azáriás, a fõpap, a Sádók nemzetségébõl való, monda: Mióta az Úr házába kezdék az ajándékokat hozni: eleget ettünk és sok meg is maradt belõle, mert az Úr megáldotta az õ népét; és ez a rakás, a mi megmaradt.(HU)
2 Krónika 31:11 És monda Ezékiás, hogy az Úr házában csináljanak tárházakat, és megcsinálák.(HU)
2 Krónika 31:12 Behordák azért az ajándékokat, a tizedeket, és a mi megszenteltetett, nagy hûséggel, és ezeknek fõgondviselõje Konánia Lévita vala, a második pedig ennek atyjafia, Simei.(HU)
2 Krónika 31:13 Jéhiel pedig és Azáriás, Náhát, Asáel, Jérimot, Józabád, Eliel, Ismákia, Máhát és Benája, gondviselõk valának, Konániának és atyjafiának Simeinek keze alatt, Ezékiás királynak és Azáriásnak az Isten háza elõljárójának parancsolatából.(HU)
2 Krónika 31:14 Kóré Lévita pedig, a Jemna fia, a ki ajtónálló vala napkelet felõl, az Isten számára tett önkéntes adományok gondviselõje volt, hogy kiadja az Úrnak és a szentek szentjének áldozatát.(HU)
2 Krónika 31:15 Keze alatt valának: Eden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária és Sekánia a papok városaiban, hogy hûségesen osztogassák a csapatok szerint az õ atyjokfiainak, úgy a nagynak, mint a kicsinynek,(HU)
2 Krónika 31:16 (Az õ nemzetségök férfiain kivül, a három esztendõs fiútól fogva feljebb) mindenkinek, a kinek bejárása vala az Úr házába a maga napján, a naponként való szolgálatra, rendtartásuk és csapatjaik szerint;(HU)
2 Krónika 31:17 A papok nemzetségének családjaik szerint; a Lévitáknak is, a kik húsz esztendõsök és feljebb valók volnának, az õ rendtartások és csapatjaik szerint.(HU)
2 Krónika 31:18 És azok családjának minden kisdeddel, feleségeikkel, fiaikkal, leányaikkal, s az egész gyülekezetnek; mert az õ hitök szerint szentelték vala magokat a szentségre;(HU)
2 Krónika 31:19 Az Áron fiainak is, a papoknak, az õ városaikhoz tartozó vidék környékén, minden városban [valának] névszerint megnevezett emberek, hogy kiadják a részét minden férfinak a papok közül, és minden nemzetségnek a Léviták között.(HU)
2 Krónika 31:20 És így cselekedék Ezékiás egész Júdában. A mi jó, igaz és helyes vala az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, azt mûvelé.(HU)
2 Krónika 31:21 És minden munkában, a melyet elkezdett az Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolatban, keresvén az õ Istenét, teljes szívvel jár vala el, és ezért szerencsés vala.(HU)
2 Krónika 32:1 Ezen dolgok és igazságos [cselekedetek] után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerõsített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.(HU)
2 Krónika 32:2 Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani:(HU)
2 Krónika 32:3 Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kivül való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lõnek néki;(HU)
2 Krónika 32:4 Mert összegyûlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az assiriai királyok elegendõ vizet, ha eljõnek?!(HU)
2 Krónika 32:5 És felbátorodván, megépíté a város leromlott kerítését, felemelvén a tornyokig, és kivül másik kõfalat is [emelt], s Millót a Dávid városában megerõsíté; ennekfelette szerze sok fegyvert és paizst.(HU)
2 Krónika 32:6 És a nép fölé seregvezéreket tett, és maga köré gyûjtvén õket a város kapujának utczájára, szóla az õ szívök szerint ekképen:(HU)
2 Krónika 32:7 Erõsek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az assiriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem õ vele.(HU)
2 Krónika 32:8 Õ vele testi erõ van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától.(HU)
2 Krónika 32:9 Ezek után elküldé szolgáit Sénakhérib, az assiriai király Jeruzsálembe (õ pedig Lákis mellett volt egész seregével) Ezékiáshoz a Júda királyához, és az egész Júdához, mely Jeruzsálemben vala, mondván:(HU)
2 Krónika 32:10 Ezt mondja Sénakhérib, az assiriai király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok a megszállás idején?(HU)
2 Krónika 32:11 Avagy nem Ezékiás áltatott-é el titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal ölne meg titeket, mondván: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli király kezébõl!(HU)
2 Krónika 32:12 Avagy nem Ezékiás pusztította-é el az õ magaslatait és oltárait, mikor így szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván: [Csak] egy oltár elõtt imádkozzatok, és [csak] azon tömjénezzetek?!(HU)
2 Krónika 32:13 Avagy nem tudjátok-é, mit mûveltem én és az én atyáim e föld minden népeivel? Vajjon e föld nemzetségeinek istenei megszabadíthatták-é az én kezembõl az õ földöket?(HU)
2 Krónika 32:14 És kicsoda e nemzetségek istenei közül az, a melyeket az én atyáim elvesztettek, a ki az én kezembõl az õ népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is az én kezembõl titeket megszabadíthatna?(HU)
2 Krónika 32:15 Most azért Ezékiás titeket el ne ámítson és meg ne csaljon ily módon; ne higyjetek néki, mert ha egy népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg az õ népét kezembõl és az én atyáim kezébõl: mennyivel kevésbbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezembõl!(HU)
2 Krónika 32:16 Sõt ezenkivül az õ szolgái még sokat szólának az Úr Isten ellen, és az õ szolgája Ezékiás ellen.(HU)
2 Krónika 32:17 Levelet is íra, az Urat, Izráel Istenét káromlással illetvén, és szólván ellene ilyen módon: A mint e földön lakozó népek istenei meg nem szabadíthatták az õ népöket az én kezembõl: ekképen az Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az õ népét kezembõl.(HU)
2 Krónika 32:18 És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ellen, mely a kerítésen vala, hogy õket megrettentenék és megháborítanák, [abban a reményben], hogy így a várost elfoglalhatják.(HU)
2 Krónika 32:19 És [úgy] szólának a Jeruzsálem Istenérõl, mint a föld népeinek istenei felõl, melyek emberi kézzel csináltattak.(HU)
2 Krónika 32:20 Akkor Ezékiás király könyörge, és [õ vele] Ésaiás próféta az Ámós fia e [káromlásért,] és felkiáltának az égre.(HU)
2 Krónika 32:21 És elbocsátá az Úr az õ angyalát, a ki megöle minden erõs vitézt, elõljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az õ földébe. Bemenvén pedig az õ istenének házába, ott az õ saját fiai fegyverrel ölék meg õt.(HU)
2 Krónika 32:22 Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtõl az assiriai királytól, és minden másoktól, és védelmezé õket mindenfelõl.(HU)
2 Krónika 32:23 És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is a Júda királyának drágaságokat, és õ felmagasztaltatott minden pogányok szemei elõtt azután.(HU)
2 Krónika 32:24 Az idõben Ezékiás halálos betegségbe esék; de könyörgött az Úrhoz, a ki szóla hozzá és csudajelt adott néki.(HU)
2 Krónika 32:25 De nem cselekedék Ezékiás az õ hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért [Istennek] haragja lõn rajta, Júdán és Jeruzsálemen.(HU)
2 Krónika 32:26 Azonban megalázta magát Ezékiás az õ felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szálla [többé] reájok az Úrnak haragja Ezékiás életében.(HU)
2 Krónika 32:27 És igen nagy gazdagsága és dicsõsége vala Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat az ezüst, arany, drágakövek és drága fûszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára;(HU)
2 Krónika 32:28 És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat.(HU)
2 Krónika 32:29 Városokat is építe magának, és szerze igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki.(HU)
2 Krónika 32:30 És Ezékiás volt az, a ki betömé a Gihon vizeinek felsõ forrását, és Dávid városának napnyugat felõl való részén vezeté lefelé. És minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás;(HU)
2 Krónika 32:31 De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel [megbarátkozék,] a kik õ hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lõn; elhagyá õt az Isten, hogy megkisértené õt és meglátná, mi volna az õ szívében.(HU)
2 Krónika 32:32 Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei ímé meg vannak írva az Ésaiás prófétának, az Ámós fiának látásában, [és] a Júda és Izráel királyainak könyvében.(HU)
2 Krónika 32:33 Meghala pedig Ezékiás az õ atyáival, és eltemeték õt a Dávid fiainak sírjaihoz vivõ feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az õ halálának idején. És uralkodék Manasse, az õ fia helyette.(HU)
2 Krónika 33:1 Tizenkét esztendõs vala Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 33:2 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elõl kiûzött vala.(HU)
2 Krónika 33:3 Mert a magaslatokat ismét megépíté, a melyeket Ezékiás az õ atyja [azelõtt] elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak.(HU)
2 Krónika 33:4 Sõt az Úr házában is építe oltárokat, a melyrõl az Úr azt mondotta volt: Jeruzsálemben lészen az én nevem örökké.(HU)
2 Krónika 33:5 És építe oltárokat az ég minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban.(HU)
2 Krónika 33:6 És fiait átvitte a tûzön a Hinnom fiának völgyében; és az idõnek forgására ügyelt, jövendõmondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket ûzött, ördöngösöket és jövendõmondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szemei elõtt, hogy õt haragra indítaná.(HU)
2 Krónika 33:7 A faragott bálványt, a melyet csináltatott vala, az Úr házában állítá fel, a melyrõl azt mondá az Isten Dávidnak, és az õ fiának, Salamonnak: E házban és Jeruzsálemben, a melyet választottam az Izráel minden nemzetségei közül, helyheztetem az én nevemet mindörökké;(HU)
2 Krónika 33:8 És nem ûzöm ki az Izráelt e földrõl, melyet adtam volt a ti atyáitoknak; de csak úgy, ha õk is mind megtartándják, a melyeket nékik Mózes által parancsoltam, minden törvényt, rendeléseket és ítéleteket;(HU)
2 Krónika 33:9 De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, a kiket az Úr kigyomlált volt az Izráel fiai elõl.(HU)
2 Krónika 33:10 És noha megszólította az Úr Manassét és az õ népét; de nem figyelmezének reá.(HU)
2 Krónika 33:11 Reájok hozá azért az Úr az Assiriabeli király seregének vezéreit, a kik Manassét megfogták és vasba vervén megkötözék õt két lánczczal, és Babilóniába vivék.(HU)
2 Krónika 33:12 Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az õ Istenéhez, és teljesen megalázta magát az õ atyáinak Istene elõtt.(HU)
2 Krónika 33:13 És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá õt Jeruzsálembe, az õ országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az [igaz] Isten.(HU)
2 Krónika 33:14 Ezek után a Dávid városának külsõ kõfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a halkapu bemeneteléig; Ofelt is körülvéteté magas [kerítéssel,] és Júdának minden megerõsített városaiba seregvezéreket helyeze.(HU)
2 Krónika 33:15 És eltávolítá az idegen isteneket és a bálványt az Úr házából, és minden oltárt, a melyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben emeltetett, kihányatá azokat a városon kivül.(HU)
2 Krónika 33:16 És megépíté az Úr oltárát, és áldozék rajta hálaadó és dicsõítõ áldozatokkal, és megparancsolá Júdának, hogy szolgáljanak az Úrnak, Izráel Istenének.(HU)
2 Krónika 33:17 Mindazáltal még akkor a nép áldozik vala a magaslatokon; de csak az Úrnak, az õ Istenének.(HU)
2 Krónika 33:18 Manassénak pedig többi dolgai, Istenéhez való könyörgése, a próféták intése, a kik az Úrnak, Izráel Istenének nevében szólának néki, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak dolgai között.(HU)
2 Krónika 33:19 Az õ könyörgése pedig, és hogy [az Isten] mint kegyelmezett volt meg néki, s az õ minden bûne és vétke; és a helyek, a melyeken magaslatokat épített volt, s Aserákat és bálványokat állított fel, minekelõtte megalázta volna magát: ímé meg vannak írva a Hózai beszédei között.(HU)
2 Krónika 33:20 És meghala Manasse az õ atyáival, és eltemeték õt az õ házában; és uralkodék Amon, az õ fia helyette.(HU)
2 Krónika 33:21 Huszonkét esztendõs vala Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 33:22 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, miként az õ atyja Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama bálványoknak, a melyeket az õ atyja Manasse csináltatott, és azoknak szolgál vala.(HU)
2 Krónika 33:23 Meg sem alázá magát az Úr elõtt, mint az õ atyja Manasse megalázta magát; hanem még sokasítá Amon a bûnt.(HU)
2 Krónika 33:24 Pártot ütének pedig az õ szolgái õ ellene, és õt saját házában megölék.(HU)
2 Krónika 33:25 A föld népe pedig levágá mindazokat, a kik Amon király ellen pártot ütének, és királylyá tevé a föld népe Jósiást az õ fiát helyette.(HU)
2 Krónika 34:1 Nyolcz esztendõs vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 34:2 És jó dolgot cselekedék az Úr elõtt, és jára az õ atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;(HU)
2 Krónika 34:3 Mert az õ királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az õ atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektõl.(HU)
2 Krónika 34:4 Leronták õ elõtte a Baálok oltárait és az azokon levõ szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetõhelyén, a kik azoknak áldoztak vala.(HU)
2 Krónika 34:5 A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.(HU)
2 Krónika 34:6 [Így cselekedék] Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.(HU)
2 Krónika 34:7 Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.(HU)
2 Krónika 34:8 Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város elõljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az õ Istenének házát.(HU)
2 Krónika 34:9 És menének Hilkiás fõpaphoz, és átadták [néki] az Isten házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az ajtónállók gyûjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.(HU)
2 Krónika 34:10 És adák a munkavezetõknek, a kik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, a kik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.(HU)
2 Krónika 34:11 És adának [pénzt] az ácsoknak és a kõmûveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda királyai.(HU)
2 Krónika 34:12 És az emberek hûségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, a kik szorgalmazzák vala õket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklõszerszámokban.(HU)
2 Krónika 34:13 A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelõk a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.(HU)
2 Krónika 34:14 Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyûlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által [adott] volt.(HU)
2 Krónika 34:15 Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.(HU)
2 Krónika 34:16 És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;(HU)
2 Krónika 34:17 Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelõknek és munkásoknak kezébe.(HU)
2 Krónika 34:18 Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király elõtt.(HU)
2 Krónika 34:19 Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.(HU)
2 Krónika 34:20 És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:(HU)
2 Krónika 34:21 Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felõl, a mely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott.(HU)
2 Krónika 34:22 Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselõjének fia vala (õ pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki.(HU)
2 Krónika 34:23 Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött;(HU)
2 Krónika 34:24 Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya elõtt;(HU)
2 Krónika 34:25 Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az õ kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.(HU)
2 Krónika 34:26 A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál:(HU)
2 Krónika 34:27 Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten elõtt, mikor hallád az õ beszédeit e hely ellen és az õ lakosai ellen; mivel magadat megaláztad elõttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál elõttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.(HU)
2 Krónika 34:28 Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.(HU)
2 Krónika 34:29 Akkor a király elkülde, és összegyûjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.(HU)
2 Krónika 34:30 És felméne a király az Úr házába, és õ vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az Úr házában.(HU)
2 Krónika 34:31 Azután felállván a király az õ helyén, fogadást tõn az Úr elõtt, hogy õ az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívébõl és teljes lelkébõl megõrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben.(HU)
2 Krónika 34:32 És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálembõl és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az õ atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.(HU)
2 Krónika 34:33 Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjérõl, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az õ Istenöknek; [és] az õ egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétõl.(HU)
2 Krónika 35:1 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskha[bárányt] az elsõ hónap tizennegyedik napján.(HU)
2 Krónika 35:2 És állítá a papokat az õrállásukra, és buzdítá õket az Úr házának szolgálatára.(HU)
2 Krónika 35:3 És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izráelt oktatják, és magokat az Úrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba, a melyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és az õ népének az Izráelnek.(HU)
2 Krónika 35:4 És készítsétek el [magatokat] a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, a mint Dávid az Izráel királya elrendelte volt, és megírta az õ fia Salamon.(HU)
2 Krónika 35:5 És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a Léviták családjának [egy]-[egy] csoportja szerint.(HU)
2 Krónika 35:6 Azután öljétek meg a páskha[bárányt,] és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.(HU)
2 Krónika 35:7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.(HU)
2 Krónika 35:8 Az õ fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz [juhot] és háromszáz tulkot.(HU)
2 Krónika 35:9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az õ atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer [juhot] és ötszáz tulkot.(HU)
2 Krónika 35:10 Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, a mint a király parancsolta.(HU)
2 Krónika 35:11 Megölék azért a páskha[bárányt,] és a papok hintik vala kezökbõl a [vért], a Léviták pedig a [bárányok] bõrét húzzák le.(HU)
2 Krónika 35:12 És külön választák az egészen égõáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, a mint a Mózes könyvében megiratott; azonképen a tulkokból is [elválaszták.](HU)
2 Krónika 35:13 És megsüték a páskha[bárányt] szokás szerint a tûznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfõzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.(HU)
2 Krónika 35:14 Ezek után magoknak és a papoknak is elkészíték [a páskhabárányt], mert a papok, az Áron fiai az égõáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva [késõ] éjszakáig, azért a Léviták készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.(HU)
2 Krónika 35:15 Az éneklõk is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolatja szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az õ atyjokfiai, a Léviták készíték vala el nékik.(HU)
2 Krónika 35:16 És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égõáldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolatja szerint.(HU)
2 Krónika 35:17 Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik jelen lehetének, a páskhát abban az idõben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.(HU)
2 Krónika 35:18 Ehez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétõl fogva; Izráel királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, a milyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és a kik Izráelbõl jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.(HU)
2 Krónika 35:19 Jósiás királyságának tizennyolczadik évében tartatott ez a páskha.(HU)
2 Krónika 35:20 Mindezek után, hogy az [Isten] házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.(HU)
2 Krónika 35:21 És noha követeket külde õ hozzá [Nékó], ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened [megyek], hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged;(HU)
2 Krónika 35:22 Mindazáltal Jósiás nem tére ki õ elõle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a [melyek] az Isten szájából [származtak vala.] Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.(HU)
2 Krónika 35:23 Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az õ szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.(HU)
2 Krónika 35:24 Levévén azért õt az õ szolgái a szekérbõl, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az õ atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.(HU)
2 Krónika 35:25 Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala õt az éneklõ férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a [Jerémiás] siralmaiban.(HU)
2 Krónika 35:26 Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint való jó tettei, a mint az Úrnak törvényében meg van írva;(HU)
2 Krónika 35:27 És az õ elsõ és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében.(HU)
2 Krónika 36:1 És elõhozá a föld népe Joákházt a Jósiás fiát, és királylyá tette õt atyja helyett Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 36:2 Huszonhárom esztendõs vala Joákház, mikor uralkodni kezde, és három hónapig uralkodék Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 36:3 És letevé õt Égyiptom királya Jeruzsálemben, és a földre adót vetett, száz talentom ezüstöt és egy talentom aranyat.(HU)
2 Krónika 36:4 És Égyiptom királya Eliákimot, az õ testvérét tette királylyá Júda és Jeruzsálem felett, megváltoztatván nevét Joákimra; Joákházt pedig az õ testvérét fogá és elvivé Nékó Égyiptomba.(HU)
2 Krónika 36:5 Huszonöt esztendõs vala Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt.(HU)
2 Krónika 36:6 És feljöve ellene Nabukodonozor a babilóniai király, és kettõs békót vete lábaira, hogy Babilóniába vinné õt.(HU)
2 Krónika 36:7 Az Úr házában való edények egy részét is elvivé Nabukodonozor Babilóniába, és helyezteté azokat az õ templomába, Babilóniában.(HU)
2 Krónika 36:8 Joákimnak pedig többi dolgai és az õ útálatosságai, a melyeket cselekedett, s a melyek találtattak õ benne, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében; és uralkodék helyette Joákin, az õ fia.(HU)
2 Krónika 36:9 Nyolcz esztendõs korában kezdett uralkodni Joákin, és három hónapig és tíz napig uralkodék Jeruzsálemben; de õ is gonoszul cselekedék az Úr elõtt.(HU)
2 Krónika 36:10 Az esztendõ fordultával pedig elkülde Nabukodonozor király, és elviteté õt Babilóniába, az Úr házának drága edényeivel együtt, és királylyá tevé az õ testvérét Sédékiást Júda és Jeruzsálem felett.(HU)
2 Krónika 36:11 Huszonegy esztendõs korában kezdett uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 36:12 És gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta elõtt, a ki az Úr képében [szól vala] néki.(HU)
2 Krónika 36:13 Sõt még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, a ki õt az Isten [nevére] megesküdtette vala, s makacscsá és önfejûvé lett, a helyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izráel Istenéhez.(HU)
2 Krónika 36:14 Sõt még a papok fejedelmei és a nép is, mindnyájan szaporították a bûnt a pogányok minden undokságai szerint, és megfertõztették az Úr házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben.(HU)
2 Krónika 36:15 És az Úr, az õ atyáiknak Istene elküldé hozzájok követeit jó idején, mert kedvez vala az õ népének és az õ lakhelyének.(HU)
2 Krónika 36:16 De õk az Isten követeit kigúnyolták, az õ beszédeit megvetették, és prófétáival gúnyt ûztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede az õ népe ellen, s többé nem vala segítség.(HU)
2 Krónika 36:17 És reájok hozá a Káldeusok királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az õ szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szûzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, mindnyájokat kezébe adá.(HU)
2 Krónika 36:18 És az Isten házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr házának kincseit, s a királynak és az õ vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniába viteté.(HU)
2 Krónika 36:19 Az Isten házát meggyújták, Jeruzsálem kõfalait lerontották, palotáit mind elégeték tûzzel, és minden drágaságait elpusztították.(HU)
2 Krónika 36:20 És a kik a fegyver elõl megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak szolgáivá lettek mindaddig, míg a persiai birodalom fel nem támadott;(HU)
2 Krónika 36:21 Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, míg lerójja a föld az õ szombatjait, mert az elpusztulás egész ideje alatt nyugovék, hogy betelnének a hetven esztendõk.(HU)
2 Krónika 36:22 És Czírus persa király elsõ esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, az Úr felindítá Czírus persa király lelkét, és õ kihirdetteté az õ egész birodalmában, [élõszóval] és írásban is, mondván:(HU)
2 Krónika 36:23 Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Õ parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, a mely Júdában van; valaki azért ti köztetek az õ népe közül való, legyen vele az Úr, az õ Istene, és menjen fel.(HU)
Ezsdrás 1:1 Czírus persa király elsõ esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, felindítá az Úr Czírus persa király lelkét, és õ kihirdetteté az õ egész birodalmában, [élõszóval] és írásban is, mondván:(HU)
Ezsdrás 1:2 Így szól Czírus, a persa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Õ parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van;(HU)
Ezsdrás 1:3 Valaki azért ti köztetek az õ népe közül való, legyen vele az õ Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát, õ az Isten, ki Jeruzsálemben [lakozik.](HU)
Ezsdrás 1:4 És mindenkit, a ki még megmaradt, minden helyrõl, a hol lakik, segítsék azon helynek férfiai ezüsttel, aranynyal, jószággal és barommal, azzal együtt, a mit önkénytesen adnak az Isten házának, mely Jeruzsálemben van.(HU)
Ezsdrás 1:5 Fölkelének azért Júda és Benjámin családfõi és a papok és a Léviták, és mindnyájan, a kiknek felindítá az Isten lelköket, hogy felmenjenek az Úr házának építésére, mely Jeruzsálemben van.(HU)
Ezsdrás 1:6 És minden körültök lakók segíték õket ezüst edényekkel, aranynyal, jószággal, barommal, drágaságokkal, mindazon kivül, a mit önkénytesen adának.(HU)
Ezsdrás 1:7 Czírus király pedig elõhozatá az Úr házának edényeit, melyeket Nabukodonozor hozatott vala el Jeruzsálembõl, s az õ isteneinek házába helyezett vala;(HU)
Ezsdrás 1:8 Elõhozatá ezeket Czírus, a persák királya, Mithredáthes kincstartó kezeihez, a ki is átszámolá azokat Sesbassárnak, Júda fejedelmének.(HU)
Ezsdrás 1:9 És számok ez vala: harmincz arany medencze, ezer ezüst medencze, huszonkilencz kés,(HU)
Ezsdrás 1:10 Harmincz arany pohár, négyszáztíz másrendbeli ezüst pohár, és ezer más edény.(HU)
Ezsdrás 1:11 Minden arany és ezüst edényeknek száma ötezernégyszáz. Mindezt magával vivé Sesbassár, mikor a foglyok kijövének Babilóniából Jeruzsálembe.(HU)
Ezsdrás 2:1 Ezek pedig a tartománynak fiai, kik feljöttek vala a rabság foglyai közül, a kiket Nabukodonozor, Babilónia királya, fogva vitetett Babilóniába, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az õ városába.(HU)
Ezsdrás 2:2 Kik jövének Zorobábellel, Jésuával, Nehémiással, Serájával, Rélájával, Mordokhaival, Bilsánnal, Miszpárral, Bigvaival, Rehummal, Baanával. Izráel népe férfiainak száma [ez:](HU)
Ezsdrás 2:3 Paros fiai kétezerszázhetvenkettõ;(HU)
Ezsdrás 2:4 Sefátja fiai háromszázhetvenkettõ;(HU)
Ezsdrás 2:5 Árah fiai hétszázhetvenöt;(HU)
Ezsdrás 2:6 Pahath-Moáb fiai, Jésua [és] Joáb fiaitól, kétezernyolczszáztizenkettõ;(HU)
Ezsdrás 2:7 Élám fiai ezerkétszázötvennégy;(HU)
Ezsdrás 2:8 Zattu fiai kilenczszáznegyvenöt;(HU)
Ezsdrás 2:9 Zakkai fiai hétszázhatvan;(HU)
Ezsdrás 2:10 Báni fiai hatszáznegyvenkettõ;(HU)
Ezsdrás 2:11 Bébai fiai hatszázhuszonhárom;(HU)
Ezsdrás 2:12 Azgád fiai ezerkétszázhuszonkettõ;(HU)
Ezsdrás 2:13 Adónikám fiai hatszázhatvanhat;(HU)
Ezsdrás 2:14 Bigvai fiai kétezerötvenhat;(HU)
Ezsdrás 2:15 Ádin fiai négyszázötvennégy;(HU)
Ezsdrás 2:16 Áter fiai, Ezékiástól, kilenczvennyolcz;(HU)
Ezsdrás 2:17 Bésai fiai háromszázhuszonhárom;(HU)
Ezsdrás 2:18 Jórá fiai száztizenkettõ;(HU)
Ezsdrás 2:19 Hásum fiai kétszázhuszonhárom;(HU)
Ezsdrás 2:20 Gibbár fiai kilenczvenöt;(HU)
Ezsdrás 2:21 Bethlehem fiai százhuszonhárom;(HU)
Ezsdrás 2:22 Netófah férfiai ötvenhat;(HU)
Ezsdrás 2:23 Anathóth férfiai százhuszonnyolcz;(HU)
Ezsdrás 2:24 Azmáveth fiai negyvenkettõ;(HU)
Ezsdrás 2:25 Kirjáth-Árim, Kefira és Beéróth fiai hétszáznegyvenhárom;(HU)
Ezsdrás 2:26 Ráma és Géba fiai hatszázhuszonegy;(HU)
Ezsdrás 2:27 Mikmás férfiai százhuszonkettõ;(HU)
Ezsdrás 2:28 Béthel és Ái férfiai kétszázhuszonhárom;(HU)
Ezsdrás 2:29 Nebó fiai ötvenkettõ;(HU)
Ezsdrás 2:30 Magbis fiai százötvenhat;(HU)
Ezsdrás 2:31 A másik Élám fiai ezerkétszázötvennégy;(HU)
Ezsdrás 2:32 Hárim fiai háromszázhúsz;(HU)
Ezsdrás 2:33 Lód, Hádid és Ónó fiai hétszázhuszonöt;(HU)
Ezsdrás 2:34 Jérikó fiai háromszáznegyvenöt;(HU)
Ezsdrás 2:35 Szenáa fiai háromezerhatszázharmincz;(HU)
Ezsdrás 2:36 A papok: Jedája fiai, Jésua családjából, kilenczszázhetvenhárom;(HU)
Ezsdrás 2:37 Immér fiai ezerötvenkettõ;(HU)
Ezsdrás 2:38 Pashur fiai ezerkétszáznegyvenhét;(HU)
Ezsdrás 2:39 Hárim fiai ezertizenhét;(HU)
Ezsdrás 2:40 A Léviták: Jésuának és Kadmiélnek fiai, Hodávia fiaitól, hetvennégy.(HU)
Ezsdrás 2:41 Az énekesek: Asáf fiai százhuszonnyolcz;(HU)
Ezsdrás 2:42 A kapunállók fiai: Sallum fiai, Ater fiai, Talmón fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sóbai fiai, összesen százharminczkilencz.(HU)
Ezsdrás 2:43 A Léviták szolgái: Siha fiai, Hasufa fiai, Tabbaóth fiai;(HU)
Ezsdrás 2:44 Kérósz fiai, Sziaha fiai, Pádón fiai,(HU)
Ezsdrás 2:45 Lebána fiai, Hagába fiai, Akkub fiai,(HU)
Ezsdrás 2:46 Hágáb fiai, Salmai fiai, Hanán fiai,(HU)
Ezsdrás 2:47 Giddél fiai, Gahar fiai, Reája fiai,(HU)
Ezsdrás 2:48 Resin fiai, Nekóda fiai, Gazzám fiai,(HU)
Ezsdrás 2:49 Uzza fiai, Pászéah fiai, Bészai fiai,(HU)
Ezsdrás 2:50 Aszna fiai, Meunim fiai, Nefiszim fiai.(HU)
Ezsdrás 2:51 Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai,(HU)
Ezsdrás 2:52 Basluth fiai, Mehida fiai, Harsa fiai,(HU)
Ezsdrás 2:53 Barkósz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai,(HU)
Ezsdrás 2:54 Nesiah fiai, Hatifa fiai;(HU)
Ezsdrás 2:55 Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Haszszófereth fiai, Peruda fiai,(HU)
Ezsdrás 2:56 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,(HU)
Ezsdrás 2:57 Sefátia fiai, Hattil fiai, Pókhereth-Hássebaim fiai, Ámi fiai.(HU)
Ezsdrás 2:58 Összesen a Léviták szolgái és a Salamon szolgáinak fiai háromszázkilenczvenkettõ.(HU)
Ezsdrás 2:59 És ezek, a kik feljövének Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerub-Addán- Immérbõl, de nem mondhatták meg családjukat és eredetüket, hogy Izráel közül valók-é:(HU)
Ezsdrás 2:60 Delája fiai, Tóbiás fiai, Nekóda fiai hatszázötvenkettõ.(HU)
Ezsdrás 2:61 És a papok fiai közül: Habája fiai, Hakkós fiai, Barzillai fiai, ki a Gileádbeli Barzillai leányai közül vett magának feleséget, és ezek nevérõl nevezteték;(HU)
Ezsdrás 2:62 Ezek keresték írásukat, tudniillik a nemzetségök könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból;(HU)
Ezsdrás 2:63 És megmondá nékik a király helytartója, hogy ne egyenek a szentséges áldozatból, mígnem pap ítél az Urimmal és Tummimmal.(HU)
Ezsdrás 2:64 Mind az egész gyülekezet együtt negyvenkétezerháromszázhatvan.(HU)
Ezsdrás 2:65 Szolgáikon és szolgálóikon kivül - ezek száma hétezerháromszázharminczhét - valának nékik énekes férfiaik és asszonyaik kétszázan.(HU)
Ezsdrás 2:66 Lovaik hétszázharminczhat, öszvéreik kétszáznegyvenöt;(HU)
Ezsdrás 2:67 Tevéik négyszázharminczöt, hatezerhétszázhúsz szamárral.(HU)
Ezsdrás 2:68 A családfõk közül pedig, mikor megérkezének az Úr házához, mely Jeruzsálemben van, némelyek önkénytesen adakozának az Isten házára, hogy fölépítenék azt az õ helyén;(HU)
Ezsdrás 2:69 Tehetségök szerint adának az építés költségére aranyban hatvanegyezer dárikot, s ezüstben ötezer mánét, és száz papi ruhát.(HU)
Ezsdrás 2:70 És lakozának mind a papok, mind a Léviták, mind a nép fiai, mind az énekesek, mind a kapunállók, mind a Léviták szolgái városaikban, s így az egész Izráel a maga városaiban vala.(HU)
Ezsdrás 3:1 Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az õ városaikban [lakozának,] felgyûle a nép egyenlõképen Jeruzsálembe.(HU)
Ezsdrás 3:2 És fölkele Jésua, Jósádák fia, s az õ atyjafiai, a papok, és Zorobábel, Sealtiél fia s az õ atyjafiai, és megépíték Izráel Istenének oltárát, hogy áldozzanak rajta égõáldozatokat, a mint írva van Mózesnek, az Isten emberének törvényében.(HU)
Ezsdrás 3:3 És [erõs] fundamentomra állíták fel az oltárt, mert félnek vala a földnek népétõl, és áldozának rajta égõáldozatokat az Úrnak, reggeli és estveli égõáldozatokat.(HU)
Ezsdrás 3:4 És megülék a sátoros ünnepet, a mint írva van, s [áldozának] égõáldozatot napról-napra szám és szokás szerint minden napit az õ napján.(HU)
Ezsdrás 3:5 És azután [áldozák] az állandó [napi], továbbá a hónapok elsõ napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendõ égõáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.(HU)
Ezsdrás 3:6 Tehát a hetedik hónap elsõ napjától fogva kezdének égõáldozatot áldozni az Úrnak, a mikor az Úr templomának alapköve még nem tétetett le.(HU)
Ezsdrás 3:7 És adának pénzt a [kõ- és] favágóknak s a mesterembereknek, és ételt és italt és olajat a Sidonbelieknek és Tírusbelieknek, hogy hozzanak czédrusfákat a Libánonról a joppéi tenger felé, Czírus, persa király nékik adott engedelme szerint.(HU)
Ezsdrás 3:8 Második esztendõben azután, hogy fölmenének az Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban megkezdték az építést Zorobábel, a Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia és a többi atyjafiaik, a papok és Léviták és mindnyájan, a kik a fogságból visszajöttek vala Jeruzsálembe, és rendelék a Lévitákat, a kik húsz esztendõsök vagy azon felül valának, az Úr háza építésének vezetésére.(HU)
Ezsdrás 3:9 És elõlálla Jésua, az õ fiai és atyjafiai, Kadmiél és fiai, a Júda fiai, egyenlõképen, hogy vezérei legyenek az Isten házát építõ munkásoknak, továbbá Hénádád fiai, fiaik és testvéreik, - [mind] Léviták.(HU)
Ezsdrás 3:10 S midõn az építõk letették az Úr templomának alapkövét, [Jésua és Zorobábel] oda állaták a papokat öltözetükben kürtökkel, s a Lévitákat, Ásáf fiait czimbalmokkal, hogy dícsérjék az Urat, Izráel királyának, Dávidnak rendelete szerint.(HU)
Ezsdrás 3:11 És énekelének, dícsérvén az Urat és hálát adván néki, mert jó, mert mindörökké van az õ irgalmassága Izráelen! És mind az egész nép nagy felszóval kiált vala, dícsérvén az Urat, hogy az Úr házának alapköve immáron letétetett!(HU)
Ezsdrás 3:12 Nagy sokan pedig a papok és a Léviták és a családfõk közül, a vének, a kik látták vala az elsõ házat, mikor alapot vetnek vala most e háznak az õ szemök elõtt, nagy felszóval sírnak vala, sokan pedig örömükben nagy felszóval kiáltanak vala;(HU)
Ezsdrás 3:13 Úgy hogy a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától, mert a nép kiált vala nagy felszóval, és ez a szó messze földre meghallatott.(HU)
Ezsdrás 4:1 Mikor pedig meghallák Júda és Benjámin ellenségei, hogy a kik a fogságból visszatértek, templomot építenek az Úrnak, Izráel Istenének:(HU)
Ezsdrás 4:2 Menének Zorobábelhez és a családfõkhöz, s mondának nékik: Hadd építsünk együtt veletek, mert miképen ti, úgy mi is a ti Isteneteket keressük s néki áldozunk Esárhaddon, Assiria királyának idejétõl fogva, a ki ide hozott fel minket!(HU)
Ezsdrás 4:3 És monda nékik Zorobábel és Jésua és Izráel családainak többi fõi: Nem veletek együtt kell nékünk házat építeni a mi Istenünknek, hanem mi magunk fogunk építeni az Úrnak, Izráel Istenének, a miképen megparancsolta nékünk a király, Czírus, Persia királya.(HU)
Ezsdrás 4:4 És igyekezék e tartomány népe megkötni Júda népének kezeit és elrémíteni azt az építéstõl.(HU)
Ezsdrás 4:5 És felbérelni ellene tanácsosokat, hogy semmivé tegyék szándékát Czírusnak, Persia királyának egész idejében, Dárius persa király uralkodásáig.(HU)
Ezsdrás 4:6 És Ahasvérus uralkodásakor, uralkodásának kezdetén, vádolást írának Júda és Jeruzsálem lakói ellen.(HU)
Ezsdrás 4:7 Artaxerxes napjaiban pedig Bislám, Mithredathes és Tábeél s ennek többi társai írtak vala Artaxerxeshez a persiai királyhoz, s e levelet arám betûkkel írták, mely azután arám nyelvre fordíttatott át.(HU)
Ezsdrás 4:8 Rehum, a helytartó és Simsai, a kanczellár, írának egy levelet Jeruzsálem ellen Artaxerxes királyhoz ekképen.(HU)
Ezsdrás 4:9 [Írának pedig] ekkor Rehum, a helytartó és Simsai, a kanczellár és ezeknek többi társaik: a Dineusok, Afársatakeusok, Tarpeleusok, Afárseusok, Arkeveusok, Babilóniabeliek, Susánkeusok, Dehaveusok és a Hélameusok.(HU)
Ezsdrás 4:10 És a többi népek, a kiket a nagy és dicsõséges Asznapár vitt el és tett lakosokká Samária városában és a többi városokban, melyek a folyóvizen túl vannak és a többi.(HU)
Ezsdrás 4:11 Ez mássa a levélnek, melyet hozzá, Artaxerxes királyhoz küldének: "A te szolgáid, a folyóvizen túl lévõ férfiak, és a többi.(HU)
Ezsdrás 4:12 Tudtára légyen a királynak, hogy a zsidók, a kik feljöttek tõled, megérkezének hozzánk Jeruzsálembe; a visszavonó és gonosz várost építik, a kõfalakat készítik s a fundamentomokat javítgatják.(HU)
Ezsdrás 4:13 Mostan tudtára légyen a királynak, hogy ha ez a város megépíttetik s a kõfalak elkészülnek, adót, rovást és úti vámot nem fognak fizetni, s a királyok jövedelmét megkárosítják.(HU)
Ezsdrás 4:14 Mostan, mivel a palota savával sózunk s épen ezért a király kárát nem illik elnéznünk, ez okért küldjük e levelet és tudatjuk a királylyal,(HU)
Ezsdrás 4:15 Hogy nézzen utána valaki atyáid történeteinek könyvében, és meg fogod találni a történetek könyvében, és megtudod, hogy e város visszavonó és királyokat és tartományokat megkárosító város volt, s hogy eleitõl fogva lázadások történtek abban, ezért pusztíttatott is el e város.(HU)
Ezsdrás 4:16 Tudatjuk mi a királylyal, hogy ha ez a város megépülend és a kõfalak elkészülnek: ennek miatta birtokod a folyóvizen túl nem lészen."(HU)
Ezsdrás 4:17 A király választ küldött Rehumnak, a helytartónak és Simsainak, a kanczellárnak és többi társaiknak, a kik Samariában laknak vala, és minden folyóvizen túl lakozóknak: "Békesség és a többi.(HU)
Ezsdrás 4:18 A levél, melyet hozzánk küldtetek, világosan felolvastatott elõttem;(HU)
Ezsdrás 4:19 És megparancsolám, hogy nézzenek utána, és úgy találák, hogy ez a város eleitõl fogva királyok ellen támadó volt, és hogy pártütés és lázadás történt vala benne;(HU)
Ezsdrás 4:20 És hogy hatalmas királyok voltak Jeruzsálemben és uralkodtak minden a folyóvizen túl lakókon, és adó, rovás és úti vám fizettetett nékik.(HU)
Ezsdrás 4:21 Mostan azért parancsoljátok meg, hogy akadályozzák meg a férfiakat, s e város ne építtessék addig, míg tõlem parancsolat nem jövend;(HU)
Ezsdrás 4:22 És meglássátok, hogy ebben valami mulasztást el ne kövessetek, hogy ne nevekedjék a veszedelem a királyok megkárosítására!"(HU)
Ezsdrás 4:23 Mihelyt Artaxerxes király levelének mássa felolvastaték Rehum és Simsai, a kanczellár és társaik elõtt, menének nagy hamarsággal Jeruzsálembe a zsidókhoz, és megakadályozák õket erõvel és hatalommal.(HU)
Ezsdrás 4:24 Akkor megszünék az Úr házának építése, mely Jeruzsálemben van, és szünetelt Dárius, Persia királya uralkodásának második esztendejéig.(HU)
Ezsdrás 5:1 És prófétálának a próféták, Aggeus, a próféta és Zakariás az Iddó fia a zsidóknak, a kik valának Júdában és Jeruzsálemben, [szólván] nékik az Izráel Istenének nevében.(HU)
Ezsdrás 5:2 Akkor fölkelének Zorobábel, Sealtiél fia és Jésua, a Jósádák fia, és hozzá kezdének Isten háza építéséhez, mely Jeruzsálemben van, s velök valának Isten prófétái, támogatván õket.(HU)
Ezsdrás 5:3 Abban az idõben jöve hozzájok Tattenai folyóvizen túli helytartó, és Sethar-bóznai és társaik, és így szólának nékik: Ki adott néktek szabadságot, hogy e házat építsétek s e kõfalat készítsétek?(HU)
Ezsdrás 5:4 Ekkor megmondánk nékik ily módon, hogy kik ama férfiak névszerint, kik ez épületet építik.(HU)
Ezsdrás 5:5 És az õ Istenök szeme vala a zsidók vénein, hogy nem akadályozzák meg õket az építésben, míg az ügy Dárius elébe jutand, a mikor is levélben fognak felelni e dologra nézve.(HU)
Ezsdrás 5:6 Mássa a levélnek, melyet küldött Tattenai folyóvizen túli helytartó, és Sethar-bóznai és az õ társai, az Afarsakeusok, a kik a folyóvizen túl lakának, Dárius királyhoz.(HU)
Ezsdrás 5:7 Tudósítást küldének ugyanis hozzá, ekként levén az írva: "Dárius királynak minden békesség!(HU)
Ezsdrás 5:8 Tudtára legyen a királynak, hogy elmentünk Júda tartományába, a nagy Istennek házához, és az építtetik nagy kövekbõl, és fa rakatik a falakra, és e munka szorgalmatosan folyik, és jó szerencsés lészen az õ kezök által.(HU)
Ezsdrás 5:9 Ekkor megkérdénk azokat a véneket, ily módon szólván hozzájok: Ki adott néktek szabadságot, hogy e házat építsétek, s hogy e kõfalat készítsétek?(HU)
Ezsdrás 5:10 Sõt még neveiket is megkérdeztük tõlük, hogy tudassuk veled, hogy megírhassuk azon férfiak nevét, kik fejeik.(HU)
Ezsdrás 5:11 És ekképen felelének nékünk, mondván: Mi az Õ, a menny és föld Istenének szolgái vagyunk, és építjük e házat, mely ennekelõtte sok esztendõkön át meg vala építve, és Izráelnek egy nagy királya építé és végezé be azt.(HU)
Ezsdrás 5:12 De minekutána haragra ingerelték volt atyáink a mennynek Istenét, adá õket a Babilóniabeli Káldeus királynak, Nabukodonozornak kezébe, a ki e házat lerontotta, és a népet Babilóniába rabságra vitte.(HU)
Ezsdrás 5:13 Azonban Czírusnak, Babilónia királyának elsõ esztendejében Czírus király szabadságot adott, hogy Istennek ezt a házát megépítenék.(HU)
Ezsdrás 5:14 Sõt az Isten házához való arany és ezüst edényeket is, a melyeket Nabukodonozor hozott vala el a jeruzsálemi templomból s bevitte volt azokat a babilóniai templomba, kihozatá Czírus király a babilóniai templomból s adatá azokat annak a Sesbassár nevûnek, a kit helytartóul rendelt;(HU)
Ezsdrás 5:15 És monda néki: Vedd ez edényeket, menj és helyezd el azokat a jeruzsálemi templomba, és az Isten háza építtessék meg [elõbbi] helyén.(HU)
Ezsdrás 5:16 Ekkor ez a Sesbassár eljött, letevé az Isten házának alapkövét, mely Jeruzsálemben van, és attól fogva mindeddig építtetik, és még sem végzõdött be.(HU)
Ezsdrás 5:17 Mostan azért, ha tetszik a királynak, nézzen utána valaki a király kincstartó házában, ott Babilóniában, ha úgy van-é, hogy Czírus király szabadságot adott az Isten házának megépítésére, mely Jeruzsálemben van, s a király akaratját erre nézve küldje hozzánk."(HU)
Ezsdrás 6:1 Ekkor Dárius király megparancsolá, hogy nézzenek utána a könyvek tárházában, hol a kincseket tartják vala Babiloniában.(HU)
Ezsdrás 6:2 És találtaték Akhméta várában, a mely Média tartományában van, egy tekercs, melyre emlékezetül ez vala írva:(HU)
Ezsdrás 6:3 "Czírus király elsõ esztendejében, Czírus király parancsolatot adott Isten házára nézve, mely Jeruzsálemben van, hogy e ház építtessék meg, oly helyül, hol áldozatokat áldoznak; s alapzati felemeltetvén, magassága hatvan sing, szélessége is hatvan sing legyen.(HU)
Ezsdrás 6:4 A nagy kövek rétege három s a fa rétege legyen egy, a költség pedig a király házából adassék.(HU)
Ezsdrás 6:5 Sõt az Isten házának arany és ezüst edényeit is, a melyeket Nabukodonozor hozott vala el a jeruzsálemi templomból s vitt vala Babilóniába, adják vissza, hogy jussanak el azok a jeruzsálemi templomba, helyökre, s te helyezd el azokat az Isten házába."(HU)
Ezsdrás 6:6 Mostan azért Tattenai folyóvizen túli helytartó, Sethar- bóznai és társaik, és az Afarsakeusok, a kik a folyóvizen túl [laknak,] távol legyetek onnan!(HU)
Ezsdrás 6:7 Hagyjátok, hadd épüljön meg Istennek ama háza! A zsidók helytartója és a zsidók vénei építsék meg Isten ama templomát a maga helyén!(HU)
Ezsdrás 6:8 És megparancsolom azt is, hogy mit cselekedjetek a zsidók ama véneivel, hogy megépítsék Isten ama házát; tudniillik a király folyóvizen túl való adójának kincseibõl pontosan költség adassék ama férfiaknak, és pedig félbeszakítás nélkül,(HU)
Ezsdrás 6:9 És a mik szükségesek, tulkok, kosok, bárányok, égõáldozatra a menny Istenének, búza, só, bor, és olaj, a jeruzsálemi papok szava szerint adassanak nékik naponként és pedig mulasztás nélkül,(HU)
Ezsdrás 6:10 Hogy vihessenek jó illatú áldozatot a menny Istenének, és könyörögjenek a királynak és fiainak életéért.(HU)
Ezsdrás 6:11 És megparancsolom azt is, hogy valaki e rendelést megszegi, annak házából szakíttassék ki egy gerenda s felállíttatván szegeztessék reá, háza pedig szemétdombbá tétessék e miatt.(HU)
Ezsdrás 6:12 Az Isten pedig, a ki nevének ott szerze lakást, megrontson minden királyt és népet, a ki felemelendi kezét, hogy megszegje [e rendelést], hogy elpusztítsa Istennek ama házát, mely Jeruzsálemben van. Én, Dárius parancsoltam, pontosan megtörténjék.(HU)
Ezsdrás 6:13 Akkor Tattenai folyóvizen túli helytartó, Sethar-bóznai és társaik, miután Dárius [ily rendelést] küldött, ahhoz képest cselekedének pontosan.(HU)
Ezsdrás 6:14 És a zsidók vénei építének és jó szerencsések valának Aggeus próféta és Zakariás, Iddó fia prófétálása folytán, és megépítették és elvégezték Izráel Istenének akaratjából, és Czírus, Dárius és Artaxerxes, persiai királyok parancsolatjából.(HU)
Ezsdrás 6:15 Bevégezteték pedig e ház az Adár hó harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében vala.(HU)
Ezsdrás 6:16 És megtarták Izráel fiai, a papok, a Léviták és a fogságból visszajött többiek Isten házának felszentelését örömmel.(HU)
Ezsdrás 6:17 Vivének pedig Isten házának felszentelésénél áldozatul száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt és tizenkét kecskebakot bûnért való áldozatra egész Izráelért, Izráel nemzetségeinek száma szerint.(HU)
Ezsdrás 6:18 És rendelék a papokat az õ osztályaik és a Lévitákat az õ rendjeik szerint Istennek szolgálatára Jeruzsálemben, Mózes könyvének rendelése szerint,(HU)
Ezsdrás 6:19 És megtarták a rabságból visszajöttek a páskhát az elsõ hó tizennegyedik napján;(HU)
Ezsdrás 6:20 Mert megtisztultak vala a papok és Léviták: egyetemben mindnyájan tiszták valának, és megölék a húsvéti bárányt mindazokért, a kik a rabságból megjöttek, és atyjokfiaiért a papokért és önmagokért;(HU)
Ezsdrás 6:21 És megevék azt Izráel fiai, a kik a rabságból visszajöttek vala, és mindazok, a kik elkülönítették vala magokat a föld népeinek tisztátalanságától s hozzájok [állottak vala], hogy keressék az Urat, Izráel Istenét.(HU)
Ezsdrás 6:22 És azután megtarták a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon örömmel, mert megvidámította vala õket az Úr, hozzájok hajtván az Assiriabeli király szívét, hogy erõsítse kezöket az Istennek, Izráel Istenének háza építésében.(HU)
Ezsdrás 7:1 És ezek után Artaxerxes persa király uralkodásakor Ezsdrás, a Serája fia, ki Azariás fia, ki Hilkiás fia,(HU)
Ezsdrás 7:2 Ki Sallum fia, ki Sádók fia, ki Ahitub fia,(HU)
Ezsdrás 7:3 Ki Amária fia, ki Azariás fia, ki Mérájóth fia,(HU)
Ezsdrás 7:4 Ki Zerahja fia, ki Uzzi fia, ki Bukki fia,(HU)
Ezsdrás 7:5 Ki Abisua fia, ki Fineás fia, ki Eleázár fia, ki pedig Áronnak, a fõpapnak fia volt.(HU)
Ezsdrás 7:6 Ez az Ezsdrás feljöve Babilóniából, (õ, a ki bölcs írástudó vala a Mózes törvényében, melyet az Úr, Izráel Istene adott vala) és megadá néki a király az Úrnak, az õ Istenének rajta nyugovó kegyelme szerint minden kérését.(HU)
Ezsdrás 7:7 Feljövének pedig az Izráel fiai, a papok, a Léviták, az énekesek, a kapunállók és a Léviták szolgái közül [többen] Jeruzsálembe Artaxerxes király hetedik esztendejében.(HU)
Ezsdrás 7:8 És [Ezsdrás] megérkezék [velök] Jeruzsálembe az ötödik hónapban, a király hetedik esztendejében.(HU)
Ezsdrás 7:9 Ugyanis az elsõ hónak elsõ napján határozá el a Babilóniából való feljövetelt, és az ötödik hó elsõ napján érkezett Jeruzsálembe, az õ Istenének rajta nyugvó jó kegyelme szerint;(HU)
Ezsdrás 7:10 Mert Ezsdrás erõs szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítani Izráelben a rendeléseket és ítéleteket.(HU)
Ezsdrás 7:11 És ez mássa a levélnek, melyet adott vala Artaxerxes király Ezsdrásnak, az írástudó papnak, a ki írástudó vala az Úr parancsolatainak beszédiben, Izráelnek adott rendeléseiben:(HU)
Ezsdrás 7:12 "Artaxerxes, a királyok királya Ezsdrás papnak, ki a menny Istenének törvényében bölcs írástudó és a többi.(HU)
Ezsdrás 7:13 Szabadságot adok, hogy valaki országomban Izráel népe, papjai és a Léviták közül Jeruzsálembe akar menni, veled elmehet.(HU)
Ezsdrás 7:14 Minthogy te elbocsáttatol a királytól és hét tanácsosától, hogy utána nézz Júdának és Jeruzsálemnek, a te Istened törvénye szerint, mely kezedben van,(HU)
Ezsdrás 7:15 És hogy elvigyed az ezüstöt és aranyat, melyet a király és tanácsosai önkénytesen ajándékoznak Izráel Istenének, kinek hajléka Jeruzsálemben van,(HU)
Ezsdrás 7:16 És mindazt az ezüstöt és aranyat, melyet kapni fogsz Babilónia egész tartományában, együtt a nép és a papok önkénytes ajándékával, mit [ezek] önkénytesen ajándékoznak az õ Istenök házának, mely Jeruzsálemben van.(HU)
Ezsdrás 7:17 Annálfogva gondosan végy e pénzen bikákat, kosokat és bárányokat s hozzájok való étel- és italáldozatokat, s áldozd meg azokat Istenetek házának oltárán, mely Jeruzsálemben van:(HU)
Ezsdrás 7:18 A megmaradott ezüsttel és arannyal pedig, a mit jónak láttok cselekedni te és atyádfiai, Istenetek akaratja szerint, azt cselekedjétek.(HU)
Ezsdrás 7:19 És az edényekkel, melyek néked adattak át a te Istened házának szolgálatára, számolj be Isten elõtt Jeruzsálemben.(HU)
Ezsdrás 7:20 Egyéb szükségét pedig Istened házának, mit csak teljesítened kell, teljesítsd a király kincstartó házából.(HU)
Ezsdrás 7:21 És én, Artaxerxes, a király, parancsolom minden a folyóvizen túl lakó kincstartóimnak, hogy minden, a mit csak kérend tõletek Ezsdrás pap, ki a menny Istenének törvényében írástudó, pontosan teljesíttessék,(HU)
Ezsdrás 7:22 [És pedig] száz tálentom ezüstig, száz kór búzáig, száz báth borig, száz báth olajig és sóban, a mennyi elég.(HU)
Ezsdrás 7:23 Minden, mi a menny Istenének akaratja szerint való, pontosan teljesíttessék a menny Istenének házáért, hogy meg ne haragudjék a királynak és fiainak országára.(HU)
Ezsdrás 7:24 Veletek pedig tudatjuk, hogy sem a papokra, sem a Lévitákra, sem az énekesekre, sem a kapunállókra, sem a Léviták szolgáira, sem Isten e háza szolgáira, adót, rovást és úti vámot [senkinek] vetni nem szabad.(HU)
Ezsdrás 7:25 És te Ezsdrás, a te Istened bölcs [törvénye] szerint, a mely kezedben van, rendelj ítélõket és birákat, a kik törvényt tegyenek minden a folyóvizen túl lakó nép között, mindazok között, a kik tudják Istenednek törvényeit, és a kik nem tudják, azokat tanítsátok!(HU)
Ezsdrás 7:26 Valaki pedig nem fogja cselekedni a te Istenednek törvényét és a király törvényét, ítélet hozassék felette pontosan, vagy halálra, vagy számkivetésre, vagy jószágvesztésre, vagy fogságra."(HU)
Ezsdrás 7:27 Áldott az Úr, atyáink Istene, a ki erre indítá a király szívét, hogy megékesítse az Úr házát, mely Jeruzsálemben van.(HU)
Ezsdrás 7:28 És [a ki] hozzám fordítá irgalmasságát a király elõtt és tanácsosai elõtt és a király minden hatalmas fejedelmei elõtt! És én megerõsödvén az Úrnak az én Istenemnek rajtam nyugovó kegyelme által, családfõket gyûjték össze Izráelbõl, [hogy feljönnének] velem.(HU)
Ezsdrás 8:1 Ezek pedig családfõik és nemzetségi eredetök azoknak, a kik feljövének velem Artaxerxes uralkodásakor Babilóniából:(HU)
Ezsdrás 8:2 Fineás fiai közül: Gersóm; Ithamár fiai közül: Dániel; Dávid fiai közül: Hattus;(HU)
Ezsdrás 8:3 A Sekánia fiai közül, Parós fiai közül: Zakariás s vele egy nemzetségben másfélszáz férfi;(HU)
Ezsdrás 8:4 Pahath-Moáb fiai közül: Eljóénai, Zerahia fia s vele kétszáz férfi;(HU)
Ezsdrás 8:5 Sekánia fiai közül a Jaháziel fia s õ vele háromszáz férfi;(HU)
Ezsdrás 8:6 Ádin fiai közül: Ebed, Jónathán fia és vele ötven férfi;(HU)
Ezsdrás 8:7 Élám fiai közül: Ésaiás, Athália fia és vele hetven férfi;(HU)
Ezsdrás 8:8 Sefátia fiai közül: Zebádia, Mikháel fia és õ vele nyolczvan férfi;(HU)
Ezsdrás 8:9 Joáb fiai közül: Obádia, Jéhiel fia és vele kétszáztizennyolcz férfi;(HU)
Ezsdrás 8:10 Selómith fiai közül a Jószifia fia és vele százhatvan férfi;(HU)
Ezsdrás 8:11 Bébai fiai közül: Zakariás, Bébai fia és vele huszonnyolcz férfi;(HU)
Ezsdrás 8:12 Azgád fiai közül: Jóhanán, Hakkátán fia és vele száztíz férfi;(HU)
Ezsdrás 8:13 Adónikám fiai közül az utódok s neveik: Elifélet, Jeiél és Semája és velök hatvan férfi;(HU)
Ezsdrás 8:14 És Bigvai fiai közül: Uthai és Zabbud és velök hetven férfi.(HU)
Ezsdrás 8:15 Mikor pedig összegyûjtém õket az Aháva felé folyó folyóvízhez, hol három napig valánk, megnéztem jól a népet és a papokat, s a Lévi fiai közül nem találtam közöttük senkit.(HU)
Ezsdrás 8:16 Elküldém annakokáért Eliézert, Arielt, Semáját, Elnáthánt, Járibot, Elnáthánt, Náthánt, Zakariást, Mesullámot, mint [család]fõket, és Jójáribot és Elnáthánt, mint eszes embereket.(HU)
Ezsdrás 8:17 És rendelém õket Iddóhoz, a ki fõ vala a Kászifia [nevû] helyen, és betanítám õket, hogy mit szóljanak Iddónak és az õ atyjafiainak, a Léviták szolgáinak a Kászifia [nevû] helyen, - hogy hozzanak szolgákat a mi Istenünk házához.(HU)
Ezsdrás 8:18 És elhozák nékünk, Istenünknek rajtunk nyugvó jó kegyelme szerint, Is- szekhelt, a Mahli fiai közül, a ki Lévi fia, a ki meg Izráel fia vala, és Serébiát, fiaival és tizennyolcz testvérével együtt.(HU)
Ezsdrás 8:19 És Hasábiát s vele Ésaiást, a Mérári fiai közül, testvéreivel és húsz fiával együtt;(HU)
Ezsdrás 8:20 És a Léviták szolgái közül, a kiket Dávid és a fejedelmek adának a Léviták szolgálatába, kétszázhuszat; mindnyájok nevei feljegyeztettek.(HU)
Ezsdrás 8:21 Ekkor bõjtöt hirdeték ott az Aháva folyóvíz mellett, hogy megaláznók magunkat a mi Istenünk elõtt, hogy kérnénk tõle szerencsés utat magunknak, családainknak és minden marháinknak.(HU)
Ezsdrás 8:22 Mert szégyeltem vala a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen ez útban, mert ezt mondtuk volt a királynak, mondván: A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, a kik õt keresik, az õ javukra, és az õ hatalma és haragja mindazokon, a kik elhagyják õt.(HU)
Ezsdrás 8:23 És bõjtölénk és a mi Istenünkhöz könyörgénk annakokáért, és meghallgatott minket.(HU)
Ezsdrás 8:24 Ekkor különválaszték a papi fejedelmek közül tizenkettõt Serébiához [és] Hasábiához és hozzájok atyjokfiai közül tízet.(HU)
Ezsdrás 8:25 És átmérém nékik az ezüstöt és aranyat és az edényeket, a mi Istenünk házának ajándékait, a melyeket a király és tanácsosai és fejedelmei és minden [Babilóniában] élõ Izráeliták ajándékozának.(HU)
Ezsdrás 8:26 Kezökhöz mérék pedig hatszázötven tálentom ezüstöt, száz tálentomot érõ ezüst edényeket és száz tálentom aranyat.(HU)
Ezsdrás 8:27 Húsz arany poharat, melyek ezer dárikot érnek vala, és két szép ragyogású rézedényt, melyek oly becsesek, mint az arany.(HU)
Ezsdrás 8:28 És mondék nékik: Ti az Úrnak szentei vagytok, ez edények is szentek, és ez az ezüst és arany az Úrnak, atyáitok Istenének önkénytesen adott ajándék:(HU)
Ezsdrás 8:29 Vigyázzatok azért [reá] és megõrizzétek, míg átméritek a papi fejedelmek, a Léviták és Izráel családainak fejedelmei elõtt Jeruzsálemben az Úr házának kamaráiban!(HU)
Ezsdrás 8:30 És átvevék a papok és a Léviták az ezüstöt, aranyat és az edényeket súly szerint, hogy vigyék Jeruzsálembe Istenünk házához.(HU)
Ezsdrás 8:31 Elindulánk pedig az Aháva folyóvíz mellõl az elsõ hó tizenkettedik napján, hogy Jeruzsálembe menjünk; s a mi Istenünk kegyelme nyugodott rajtunk, megszabadítván minket a ránk leselkedõ ellenségnek kezébõl ez úton.(HU)
Ezsdrás 8:32 És megérkezénk Jeruzsálembe, és pihenénk ott három napig.(HU)
Ezsdrás 8:33 Negyednap pedig átméretett az ezüst, az arany és az edények a mi Istenünk házában, Merémóth papnak Uriás fiának kezéhez, vele lévén Eleázár, a Fineás fia, és velök Józadáb, a Jésua fia és Nóadia, a Binnui fia, Léviták,(HU)
Ezsdrás 8:34 Minden szám és súly szerint, s feljegyeztetett az egész súly abban az idõben.(HU)
Ezsdrás 8:35 A kik pedig megérkeztek a fogságból, a rabságnak fiai, égõáldozatokat vivének Izráel Istenének: tizenkét tulkot egész Izráelért, kilenczvenhat kost, hetvenhét bárányt, tizenkét bakot bûnért való áldozatra, mindezt egészen égõáldozatul az Úrnak.(HU)
Ezsdrás 8:36 És átadák a király parancsolatait a király helytartóinak, s a vizen túl lévõ helytartóknak, és [ezek ]segíték a népet és az Isten házát.(HU)
Ezsdrás 9:1 Minekutána ezek elvégezõdének, jövének hozzám a fõemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitõl, a miképen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos [vétke] szerint [el kellett volna,](HU)
Ezsdrás 9:2 Mert [ezek] leányai közül vettek vala [feleséget] magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és fõemberek valának elsõk e bûnben.(HU)
Ezsdrás 9:3 Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felsõ ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem.(HU)
Ezsdrás 9:4 És hozzám gyûlének mindnyájan, a kik reszketve [gondoltak] Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, a kik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig.(HU)
Ezsdrás 9:5 Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felsõ ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez.(HU)
Ezsdrás 9:6 És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orczámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek!(HU)
Ezsdrás 9:7 A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orczapirulásra, a mint [ez ]a mai nap [is van.](HU)
Ezsdrás 9:8 És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az õ szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban.(HU)
Ezsdrás 9:9 Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai elõtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben.(HU)
Ezsdrás 9:10 És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, [mindezek] után? [Azt, ]hogy mi [mégis] elhagytuk parancsolataidat,(HU)
Ezsdrás 9:11 A melyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétõl a másikig tisztátalanságukban;(HU)
Ezsdrás 9:12 Annakokáért leányaitokat ne adjátok az õ fiaiknak és az õ leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javokat soha, hogy megerõsödjetek és éljetek e föld javaival, és örökségképen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké.(HU)
Ezsdrás 9:13 Mindazok után pedig, a mik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bûneink miatt érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot,(HU)
Ezsdrás 9:14 Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen?(HU)
Ezsdrás 9:15 Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket, maradék gyanánt, mint e mai nap [bizonyítja.] Ímé elõtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg elõtted e miatt!(HU)
Ezsdrás 10:1 És mikor imádkozék Ezsdrás és vallást tõn, sírva és földre borulva az Isten háza elõtt, sereglének õ hozzá Izráelbõl igen nagy gyülekezetben férfiak és asszonyok és gyermekek, mert síra a nép is sokat és keservesen.(HU)
Ezsdrás 10:2 És szóla Sekhánia, Jéhielnek fia, az Élám fiai közül, és monda Ezsdrásnak: Mi vétkeztünk a mi Istenünk ellen, hogy idegen feleségeket vettünk magunknak e föld népei közül: mindazáltal van reménysége Izráelnek, mind e mellett is!(HU)
Ezsdrás 10:3 Vessünk ugyanis frigyet a mi Istenünkkel, hogy elbocsátjuk mindazon asszonyokat és a tõlük szülötteket az én Uramnak és azoknak akaratja szerint, a kik reszketve [gondolnak] a mi Istenünk parancsolatára, és a törvény szerint cselekedjünk!(HU)
Ezsdrás 10:4 Kelj fel! mert reád néz e dolog, s mi veled leszünk: légy erõs és láss hozzá!(HU)
Ezsdrás 10:5 Fölkele annakokáért Ezsdrás, és megesketé a papoknak, a Lévitáknak és az egész Izráelnek fejedelmeit, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni; és megesküvének.(HU)
Ezsdrás 10:6 És fölkele Ezsdrás az Isten háza elõl, és elméne Jóhanánnak, Eliásib fiának szobájához s bemenvén abba, kenyeret nem evék, sem vizet nem ivék, mert gyászol vala a rabságból hazajöttek vétke miatt.(HU)
Ezsdrás 10:7 És meghirdeték Júdában és Jeruzsálemben mindazoknak, a kik a rabságból hazajöttek, hogy Jeruzsálembe gyûljenek;(HU)
Ezsdrás 10:8 Valaki pedig el nem jön harmadnapra, a fejedelmek és vének tanácsa szerint, adassék minden vagyona a templomnak, és õ maga vettessék ki a rabságból hazajötteknek gyülekezetébõl.(HU)
Ezsdrás 10:9 Összegyûlének azért Júdának és Benjáminnak minden férfiai harmadnapra Jeruzsálembe a kilenczedik hóban, e hó huszadik napján, és leüle az egész nép az Isten házának piaczán, aggódván e dolog és az esõzések miatt.(HU)
Ezsdrás 10:10 Ekkor fölkele Ezsdrás, a pap, és monda nékik: Ti vétkeztetek, hogy idegen feleségeket vettetek magatoknak, hogy ezzel is többítenétek Izráel vétkét;(HU)
Ezsdrás 10:11 Annakokáért tegyetek vallást az Úr elõtt, atyáitoknak Istene elõtt, és cselekedjetek az õ akaratja szerint, elkülönítvén magatokat e föld népeitõl és az idegen feleségektõl.(HU)
Ezsdrás 10:12 És felele az egész gyülekezet, és monda felszóval: Ekképen, a te beszéded szerint kell minékünk cselekednünk!(HU)
Ezsdrás 10:13 De e nép igen sok és az esõs idõ miatt kivül nem állhatunk; annak felette ez nem egy, sem nem két napi munka, mert sokan vagyunk, a kik vétkeztünk e dologban;(HU)
Ezsdrás 10:14 Hadd álljanak hát elõ fejedelmeink, az egész gyülekezeté, és mindenki, a ki idegen feleséget vett magának, városonként jõjjön elõ bizonyos idõben s velök a városoknak vénei és birái, hogy elfordítsuk magunkról a mi Istenünknek e dolog miatt való búsulásának haragját!(HU)
Ezsdrás 10:15 Csak Jónathán, az Asáhel fia és Jahzéja, a Tikva fia állának fel ez ellen és Mésullám és Sabbethai, a Léviták támogaták õket.(HU)
Ezsdrás 10:16 És cselekedének ekképen azok, a kik a rabságból hazajöttek; és választa magának Ezsdrás, a pap férfiakat, a családfõket, családjuk szerint, s mindnyájok nevei feljegyeztettek. És összeülének a tizedik hó elsõ napján, hogy nyomozzák e dolgot;(HU)
Ezsdrás 10:17 És bevégezék azt mindazon férfiakra nézve, a kik idegen feleséget vettek vala magoknak, az elsõ hónak elsõ napjáig.(HU)
Ezsdrás 10:18 Találtatának pedig a papok fiai közül, a kik idegen feleségeket vettek vala magoknak, Jésuának, a Jósádák fiának és az õ testvéreinek fiai közül: Maaséja, Eliézer, Járib és Gedálja;(HU)
Ezsdrás 10:19 És kezöket adák, hogy elbocsátják feleségeiket és egy kos áldozására ítéltetének vétkükért;(HU)
Ezsdrás 10:20 Immér fiai közül pedig: Hanáni és Zebádja.(HU)
Ezsdrás 10:21 Hárim fiai közül: Maaszéja, Elija, Semája, Jéhiel és Uzzia,(HU)
Ezsdrás 10:22 Pashur fiai közül: Eljoénaj, Maaszéja, Ismáel, Nethanéel, Józabád és Elásza;(HU)
Ezsdrás 10:23 Továbbá a Léviták közül: Józabád, Simei és Kélája. (az a Kelita), Pethahja, Júda és Eliézer;(HU)
Ezsdrás 10:24 Az énekesek közül pedig: Eliásib, s a kapunállók közül: Sallum, Telem és Uri;(HU)
Ezsdrás 10:25 Továbbá Izráel [népé]bõl: Parós fiai közül: Ramia, Jezija, Malkija, Mijámin, Eleázár, Malkija és Benája;(HU)
Ezsdrás 10:26 Elám fiai közül: Mattánia, Zakariás, Jéhiel, Abdi, Jerémóth és Élija;(HU)
Ezsdrás 10:27 Zattu fiai közül: Eljóénai, Eljásib, Mattánia, Jerémóth, Zabád és Aziza;(HU)
Ezsdrás 10:28 Bébai fiai közül: Jóhanán, Hanánia, Zabbai és Athlai;(HU)
Ezsdrás 10:29 Báni fiai közül: Mesullám, Mallukh, Adája, Jásub, Seál és Rámóth;(HU)
Ezsdrás 10:30 Pahath-Moáb fiai közül: Adna, Kelál, Benája, Maaszéja, Mattánia, Besaléel, Binnui és Manasse;(HU)
Ezsdrás 10:31 A Hárim fiai pedig: Eliézer, Jissija, Malkija, Semája, Simeon;(HU)
Ezsdrás 10:32 Benjámin, Mallukh, Semarja;(HU)
Ezsdrás 10:33 Hásum fiai közül: Mattenai, Mattattá, Zabád, Elifélet, Jerémai, Manasse, Simei,(HU)
Ezsdrás 10:34 Báni fiai közül: Maádai, Amrám és Uél;(HU)
Ezsdrás 10:35 Benája, Bédéja, Keluhu;(HU)
Ezsdrás 10:36 Vanja, Merémóth, Eliásib;(HU)
Ezsdrás 10:37 Mattánia, Mattenai és Jaaszái;(HU)
Ezsdrás 10:38 Báni, Binnui, Simei;(HU)
Ezsdrás 10:39 Selemia, Náthán és Adája;(HU)
Ezsdrás 10:40 Makhnadbai, Sásai, Sárai;(HU)
Ezsdrás 10:41 Azareél, Selemia és Semária;(HU)
Ezsdrás 10:42 Sallum, Amaria, József:(HU)
Ezsdrás 10:43 A Nebó fiai közül: Jéiel, Mattithja, Zabád, Zebina, Jaddai, Jóel, Benája.(HU)
Ezsdrás 10:44 Mindezek idegen feleségeket vettek vala magoknak. És valának e feleségek között olyanok is, a kik már fiakat szültek.(HU)
Nehemiás 1:1 Nehémiásnak, a Hakália fiának beszédei.(HU)
Nehemiás 1:2 És jöve hozzám Hanáni, egy az én atyámfiai közül, és vele együtt férfiak Júdából, és tudakozódtam tõlök a fogságból megszabadult maradék zsidók felõl és Jeruzsálem felõl.(HU)
Nehemiás 1:3 És mondának nékem: A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kõfala lerontatott, s kapui tûzben égtek meg!(HU)
Nehemiás 1:4 Hogy pedig meghallám e beszédeket, leültem és sírtam és keseregtem napokon át, s bõjtölék és imádkozám a mennynek Istene elõtt;(HU)
Nehemiás 1:5 És mondék: Kérlek Uram, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten! Ki megtartja a szövetséget és irgalmasságot az õt szeretõknek és az õ parancsolatait megtartóknak;(HU)
Nehemiás 1:6 Oh, legyen figyelmetes a te füled, és szemeid legyenek nyitva, hogy meghallgassad a te szolgádnak könyörgését, melylyel én könyörgök most elõtted nappal és éjjel Izráel fiaiért, szolgáidért, és vallást tészek az Izráel fiainak bûneirõl, melyekkel vétkeztünk te ellened, én is s az én atyámnak háza vétkeztünk!(HU)
Nehemiás 1:7 Felette igen vétkeztünk ellened, és nem tartottuk meg a parancsolatokat, és a rendeléseket és a törvényeket, melyeket parancsoltál volt Mózesnek a te szolgádnak.(HU)
Nehemiás 1:8 Oh, emlékezzél meg arról a beszédrõl, melyet parancsoltál Mózesnek, a te szolgádnak, mondván: [Ha] ti vétkeztek, én [meg] elszélesztelek titeket a népek között;(HU)
Nehemiás 1:9 Ha pedig megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekeszitek azokat: még ha az égnek utolsó szélén volnának is szétszórt [gyermekeitek,] onnan is összegyûjtöm õket és beviszem arra a helyre, melyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem!(HU)
Nehemiás 1:10 És õk a te szolgáid és a te néped, a kiket megszabadítottál a te nagy erõd által és a te erõs kezed által!(HU)
Nehemiás 1:11 Kérlek oh Uram, legyen figyelmetes a te füled a te szolgádnak könyörgésére és szolgáidnak könyörgésökre, a kik kívánják félni a te nevedet, és adj, kérlek, jó szerencsét most a te szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfiú elõtt. Én ugyanis a királynak pohárnoka voltam.(HU)
Nehemiás 2:1 És lõn a Niszán [nevû] hóban, Artaxerxes királynak huszadik esztendejében, bor vala õ elõtte és én fölvevém a bort, adám a királynak; [azelõtt] pedig nem voltam szomorú õ elõtte.(HU)
Nehemiás 2:2 És monda nékem a király: Miért szomorú a te orczád, holott te beteg nem vagy? Nem egyéb ez, hanem szívednek szomorúsága! És felette igen megfélemlém.(HU)
Nehemiás 2:3 Akkor mondék a királynak: Örökké éljen a király! Miért nem volna szomorú az én orczám, hiszen a város, az én atyáim sírjainak helye, pusztán hever és kapui megemésztettek tûzben?!(HU)
Nehemiás 2:4 És monda nékem a király: Mi az, a mit kívánsz? És könyörgék a menny Istenéhez.(HU)
Nehemiás 2:5 És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak és ha kedves elõtted a te szolgád, [azt kérem], hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak városába, hogy megépítsem azt!(HU)
Nehemiás 2:6 És monda nékem a király (felesége pedig mellette ül vala): Meddig lészen utazásod és mikorra jösz vissza? És tetszék a királynak engem elbocsátani, miután én tudattam vele az idõt.(HU)
Nehemiás 2:7 És mondék a királynak: Ha tetszik a királynak, adasson nékem leveleket a folyóvizen túl lakó tiszttartókhoz, hogy hagyjanak engem utazni, míg Júdába érek;(HU)
Nehemiás 2:8 És [adasson] egy levelet Ászáfhoz, a király erdeje õréhez, hogy adjon nékem fákat gerendákul a templom várának kapuihoz, és a város kõfalához, és a házhoz, melybe költözni fogok. És megadá nékem a király, az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelme szerint.(HU)
Nehemiás 2:9 És megérkezém a folyóvizen túl való tiszttartókhoz és átadám nékik a király leveleit. Bocsátott vala pedig velem a király fõembereket a seregbõl és lovagokat.(HU)
Nehemiás 2:10 Mikor pedig a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, meghallották ezt, nagy bosszúságot okozott nékik, hogy jött valaki, a ki Izráel fiainak javokat keresi.(HU)
Nehemiás 2:11 Azután elmenék Jeruzsálembe, és ott pihenék három napig.(HU)
Nehemiás 2:12 És fölkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet, hogy azt Jeruzsálemért megcselekedjem, és barom sem vala velem, csak az, melyen ülök vala,(HU)
Nehemiás 2:13 És kimenék a völgynek kapuján éjjel, és pedig a sárkányok forrása felé, majd a szemét-kapuhoz, és vizsgálgatám Jeruzsálem kõfalait, melyek elrontattak vala, és kapuit, melyek tûz által megemésztetének.(HU)
Nehemiás 2:14 Azután átmenék a forrás kapujához és a király tavához, holott nem vala hely a baromnak, hogy velem átmenjen.(HU)
Nehemiás 2:15 Azért [gyalog] menék fel a völgyben éjjel és vizsgálgatám a kõfalat, azután megfordultam és bementem a völgy kapuján, és hazatértem.(HU)
Nehemiás 2:16 A fõemberek pedig nem tudták vala, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni, és sem a zsidóknak, sem a papoknak, sem az elõljáróknak, sem a fõembereknek, sem a többi munkásoknak ez ideig nem jelentettem meg.(HU)
Nehemiás 2:17 Ekkor mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, a melyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tûzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kõfalát, és ne legyünk többé gyalázatul!(HU)
Nehemiás 2:18 És megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédit is, a melyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerõsíték kezeiket a jóra.(HU)
Nehemiás 2:19 Mikor meghallák ezt a Horonból való Szanballat és az Ammonita Tóbiás, a szolga, és az arab Gesem, gúnyoltak és lenéztek minket, mondván: Micsoda ez, a mit míveltek? Talán bizony a király ellen akartok pártot ütni?(HU)
Nehemiás 2:20 Kiknek felelék, és mondék: A mennynek Istene, õ ad jó szerencsét nékünk, és mi mint az õ szolgái kelünk föl és építünk, néktek pedig részetek és jogotok és emlékezetetek nincsen Jeruzsálemben!(HU)
Nehemiás 3:1 És fölkele Eliásib, a fõpap és atyjafiai, a papok és építék a juhok kapuját; õk szentelék meg azt és állíták fel annak ajtait; [építék] pedig a kõfalat a Meáh toronyig, a melyet megszentelének, s azután Hanánel tornyáig;(HU)
Nehemiás 3:2 És õ mellette építének a Jerikóbeliek, ezek mellett pedig épített Zakkur az Imri fia;(HU)
Nehemiás 3:3 A halaknak kapuját pedig építék a Hasszenáa fiai, õk gerendázák be azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait;(HU)
Nehemiás 3:4 Mellettök javítgatá a kõfalat Merémóth, Uriásnak, a Hakkós fiának fia, mellette pedig javítgatott Mesullám, Berekiásnak, a Mesézabéel fiának a fia, és õ mellette javítgatott Sádók, Baána fia.(HU)
Nehemiás 3:5 Ezek mellett pedig javítgatának a Tékoabeliek, a kiknek elõkelõi azonban nem hajták nyakukat az õ Urok munkájának [jármába.](HU)
Nehemiás 3:6 Az ó-[város] kapuját pedig javítgaták Jójada, a Pászéah fia és Mesullám, a Beszódia fia; õk gerendázák be azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait;(HU)
Nehemiás 3:7 És mellettök javítgatott a Gibeonból való Melátia és a Meronothból való Jádón, Gibeonnak és Mispának lakosai, a folyóvizen túl való helytartónak hivatala helyéig;(HU)
Nehemiás 3:8 Mellettök javítgatott Uzziel, Harhajának fia az ötvösök[kel,] és õ mellette javítgatott Hanánia, a kenet-készítõk egyike, és megerõsíték Jeruzsálemet mind a széles kõfalig;(HU)
Nehemiás 3:9 Mellettök javítgatott Refája, Húr fia, a ki a Jeruzsálemhez tartozó tartomány felének fejedelme vala;(HU)
Nehemiás 3:10 Mellette javítgatott Jedája, Harumáf fia, és pedig a maga háza ellenébe, és mellette javítgatott Hattus, Hasabneja fia.(HU)
Nehemiás 3:11 A kõfal másik darabját javítgatá Malkija, Hárim fia és Hassub, a Pahath-Moáb fia, és a kemenczéknek tornyát.(HU)
Nehemiás 3:12 És mellettök javítgatott Sallum, Hallóhés fia, a ki fejedelme vala a Jeruzsálemhez tartozó tartomány [másik] felének, õ és az õ leányai.(HU)
Nehemiás 3:13 A völgy kapuját javítgaták Hánun és Zánoah lakói, õk építék meg azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait; és a kõfalból ezer singet a szemét-kapuig.(HU)
Nehemiás 3:14 A szemét-kaput pedig javítgatá Malkija, Rékáb fia, Beth-Hakkerem tartományának fejedelme, õ építé meg azt és állítá fel ajtait, kapcsait és závárait.(HU)
Nehemiás 3:15 És a forrásnak kapuját javítgatá Sallum, a Kól-Hóze fia, Mispa tartományának fejedelme, õ építé meg és héjazá be azt és állítá fel ajtait, kapcsait és závárait; és a Selah tó kõfalát a király kertje felé, mind a garádicsokig, melyeken a Dávid városából alájõnek.(HU)
Nehemiás 3:16 Õ utána javítgata Nehémiás, Azbuk fia, Béth-Sur tartománya felének fejedelme, a Dávid sírjai ellenébe való helyig, és az [újonnan] készült tóig, és a vitézek házáig.(HU)
Nehemiás 3:17 Õ utána javítgatának a Léviták: Rehum, Báni fia, a ki mellett javítgata Hasábia, Kéila tartománya felének fejedelme, tartománya [lakosai]val;(HU)
Nehemiás 3:18 Õ utána javítgatának atyjokfiai: Bavvai, a Hénadád fia, Kéila tartománya [másik] felének fejedelme;(HU)
Nehemiás 3:19 Javítgatá pedig õ mellette Ézer, Jésuának fia, Mispa fejedelme, a kõfal egy másik darabját, a szegleten levõ fegyveresház felmenetelének ellenébe;(HU)
Nehemiás 3:20 Õ utána Bárukh, Zakkai fia javítgatá buzgósággal a kõfal egy másik darabját, a szeglettõl fogva Eliásib fõpap házának ajtajáig:(HU)
Nehemiás 3:21 Õ utána javítgata Merémóth Uriásnak fia, a ki Hakkós fia vala, egy másik darabot, Eliásib házának ajtajától Eliásib házának végéig;(HU)
Nehemiás 3:22 Õ utána javítgatának a papok, a környék férfiai;(HU)
Nehemiás 3:23 Ezek után javítgata Benjámin és Hassub, az õ házok ellenébe, utánok pedig javítgata Azariás, Maaséja fia - a ki Ananiás fia vala - az õ háza mellett;(HU)
Nehemiás 3:24 Õ utánok javítgata Binnui, a Hénadád fia egy másik darabot, Azáriás házától mind a zugig és szegletig;(HU)
Nehemiás 3:25 [Továbbá] Palál, az Uzai fia, a szegletnek és a felsõ toronynak ellenébe, mely a király házából a tömlöcz udvaránál emelkedik ki; utána pedig Pedája, a Parós fia;(HU)
Nehemiás 3:26 (A Léviták szolgái pedig laknak vala az Ófelben, a vizek kapujának ellenéig napkelet felé és a kiemelkedõ torony ellenéig;)(HU)
Nehemiás 3:27 Õ utána javítgatának a Tékoabeliek egy másik darabot a kiemelkedõ nagy toronynak ellenétõl fogva az Ófel kõfaláig;(HU)
Nehemiás 3:28 A lovak kapuján felül javítgatának a papok, kiki az õ házának ellenébe;(HU)
Nehemiás 3:29 Utánok javítgata Sádók, Immér fia az õ háza ellenébe; és õ utána javítgata Semája, Sekaniás fia, a napkeleti kapu õrizõje;(HU)
Nehemiás 3:30 Õ utána javítgata Hananiás, Selemiás fia és Hánun, Sáláfnak hatodik fia egy másik darabot; utánok javítgata Mesullám, Berekiás fia, az õ szobája ellenébe;(HU)
Nehemiás 3:31 Utána javítgata Malkija, az ötvösök egyike, a Léviták szolgáinak és a kereskedõknek házáig, a törvénytevõ ház kapujának ellenébe, a szegletnek hágójáig;(HU)
Nehemiás 3:32 A szeglet hágója és a juhok kapuja között pedig javítgatának az ötvösök és a kereskedõk.(HU)
Nehemiás 4:1 Lõn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi építjük a kõfalat, haragra gerjede és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat;(HU)
Nehemiás 4:2 És szóla az õ atyjafiai és a samáriai sereg elõtt, és ezt mondá: Mit mûvelnek e nyomorult zsidók? Vajjon megengedik-é ezt nékik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?!(HU)
Nehemiás 4:3 Az Ammonita Tóbiás pedig mellette [állván], mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát.(HU)
Nehemiás 4:4 Halld meg, oh mi istenünk! hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az õ fejökre, és add õket prédára a rabságnak földében;(HU)
Nehemiás 4:5 Ne fedezd el az õ hamisságokat és az õ bûnök a te orczád elõl el ne töröltessék, mert [téged] bosszantának az építõk elõtt!(HU)
Nehemiás 4:6 És építõk a falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.(HU)
Nehemiás 4:7 Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az Arábiabeliek, az Ammoniták és az Asdódeusok, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kõfalai, és hogy a törések betömése megkezdõdött, felette nagy haragra gerjedének;(HU)
Nehemiás 4:8 És összeesküvének mindnyájan egyenlõ akarattal, hogy eljõnek Jeruzsálemet megostromolni és [népét] megrémíteni.(HU)
Nehemiás 4:9 De mi imádkozánk a mi Istenünkhöz, és állítánk ellenök õrséget nappal és éjjel, mivelhogy féltünk tõlök.(HU)
Nehemiás 4:10 És mondák a zsidók: Fogytán van ereje a tereh-hordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kõfalat.(HU)
Nehemiás 4:11 A mi ellenségeink pedig ezt mondották: Ingyen se tudják meg, se ne lássák, míg közikbe bemegyünk és õket leöljük, és megszüntetjük a munkát.(HU)
Nehemiás 4:12 És lõn, hogy eljöttek hozzánk mindenfelõl a zsidók, a kik õ mellettök laknak vala és nékünk tízszer is mondották: Térjetek haza!(HU)
Nehemiás 4:13 Azért állítám a hely alsó és nyilt részeire a kõfal mögé, odaállítám a népet nemzetségek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel.(HU)
Nehemiás 4:14 És körültekintvén, fölkeltem és így szóltam az elõljárókhoz, a fõemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tõlök! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harczoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért!(HU)
Nehemiás 4:15 És lõn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk [az õ szándékukat], és hogy Isten semmivé tette az õ tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kõfalhoz, kiki az õ munkájához;(HU)
Nehemiás 4:16 De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, paizsokat, kézíveket és pánczélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött.(HU)
Nehemiás 4:17 A kõfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, a mely a munkát végezé, rakodának, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala,(HU)
Nehemiás 4:18 A kik pedig építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így építének; a trombitás pedig mellettem állt.(HU)
Nehemiás 4:19 És így szóltam az elõljárókhoz, a fõemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messzeterjedõ és mi elszéledvén a kõfalon, egymástól messze esünk;(HU)
Nehemiás 4:20 Azért oda gyûljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk!(HU)
Nehemiás 4:21 Ekképen munkálkodunk vala; és [legényeimnek] fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak feltámadásáig.(HU)
Nehemiás 4:22 Ugyanekkor megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben háljon, hogy éjszaka õrködjenek felettünk és nappal dolgozzanak.(HU)
Nehemiás 4:23 És sem én, sem az én atyámfiai, sem legényeim, sem az õrizõk, a kik én utánam valának, nem vetjük vala le ruháinkat; kiki csak mosódáskor teszi vala le fegyverét.(HU)
Nehemiás 5:1 Lõn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az õ atyjokfiai, a zsidók ellen.(HU)
Nehemiás 5:2 Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.(HU)
Nehemiás 5:3 És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szõlõinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.(HU)
Nehemiás 5:4 Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szõlõinkre;(HU)
Nehemiás 5:5 És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az õ fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sõt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erõnk arra, [hogy õket megválthatnók,] hisz mezeink és szõlõink másokéi már!(HU)
Nehemiás 5:6 Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;(HU)
Nehemiás 5:7 És magamba [szállva,] gondolkodtam errõl, és megfeddém az elõljárókat és fõembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék õ ellenök nagy gyûlést;(HU)
Nehemiás 5:8 És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s õk nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit.(HU)
Nehemiás 5:9 És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy [valahára] ne gyalázzanak [már] minket a pogányok, a mi ellenségeink?(HU)
Nehemiás 5:10 Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást!(HU)
Nehemiás 5:11 Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az õ mezeiket, szõlõiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát [engedjétek el.](HU)
Nehemiás 5:12 És felelének: Visszaadjuk és tõlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém õket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.(HU)
Nehemiás 5:13 Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az õ házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.(HU)
Nehemiás 5:14 Sõt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétõl fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk.(HU)
Nehemiás 5:15 Holott az elõbbi helytartók, a kik én elõttem valának, terhelék a népet és vevének tõlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sõt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.(HU)
Nehemiás 5:16 Sõt még e kõfalon is dolgoztam; mezõt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyûltenek ott a munkára.(HU)
Nehemiás 5:17 Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz fõember és a kik jõnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál [esznek] [vala.](HU)
Nehemiás 5:18 A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bõségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.(HU)
Nehemiás 5:19 Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!(HU)
Nehemiás 6:1 És lõn, hogy mikor meghallá Szanballat, Tóbiás, az Arábiabeli Gesem és a mi többi ellenségeink, hogy megépítettem a kõfalat, s hogy nem maradt azon semmi romlás, jóllehet még az ideig ajtókat nem állíttattam a kapukra:(HU)
Nehemiás 6:2 Külde Szanballat és Gesem hozzám ilyen izenettel: Jer és találkozzunk a faluk [egyikében,] az Onó-völgyében; holott õk gonoszt gondoltak ellenem.(HU)
Nehemiás 6:3 Küldék azért követeket hozzájok ilyen izenettel: Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszünnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék.(HU)
Nehemiás 6:4 És küldének hozzám ilyen módon négy ízben, és én ilyen módon felelék nékik.(HU)
Nehemiás 6:5 Küldé továbbá hozzám Szanballat ilyen módon ötödször az õ legényét, a kinek kezében egy felnyitott levél vala,(HU)
Nehemiás 6:6 Melyben ez vala írva: A szomszéd népek közt ez a hír és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annakokáért építed te a kõfalat; és hogy te leszel az õ királyok, e beszédek szerint.(HU)
Nehemiás 6:7 Sõt még prófétákat is rendelél, a kik hirdetnék te felõled Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van Júdában! És most e dolgoknak híre a királyhoz is elérkezik, annakokáért jer és tanácskozzunk együtt!(HU)
Nehemiás 6:8 Én pedig küldék õ hozzá ilyen izenettel: Nem történt semmi olyan, a minõt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad mindazt a te szívedben.(HU)
Nehemiás 6:9 Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván: Leveszik kezöket a munkáról és az félben marad! Azért hát, [oh] [Uram!] erõsítsd meg az én kezeimet.(HU)
Nehemiás 6:10 És én elmentem Semájának, a Delája fiának házába, a ki Mehétabeél fia vala, és õt bezárkózva [találtam,] és monda: Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe és zárjuk be a templomnak ajtait, mert eljõnek, hogy megöljenek téged, és pedig éjjel jõnek el, hogy megöljenek.(HU)
Nehemiás 6:11 Én pedig mondék: Avagy ily férfiúnak, mint én vagyok, [illik]-é futni? Hát ilyen lévén mint én, beléphet-é valaki a templomba, élvén? Nem megyek!(HU)
Nehemiás 6:12 És megismerém, hogy nem az Isten küldötte õt, hanem azt a prófécziát azért mondá nékem, mert Tóbiás és Szanballat felbérelték õt.(HU)
Nehemiás 6:13 Azért vala pedig felbérelve, hogy én megrettenjek és akképen cselekedvén, vétkezzem, hogy így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak.(HU)
Nehemiás 6:14 Emlékezzél meg én Istenem Tóbiásról és Szanballatról ezen cselekedeteik szerint, és a jövendõmondó Noádja asszonyról és a többi jövendõmondókról is, a kik rémítgetének engem.(HU)
Nehemiás 6:15 Elvégezteték pedig a kõfal Elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt.(HU)
Nehemiás 6:16 És lõn, hogy midõn meghallák minden mi ellenségeink, megfélemlének minden pogányok, a kik körültünk valának, és igen összeestek a saját szemeikben, és megismerék, hogy a mi Istenünktõl vitetett végbe e munka.(HU)
Nehemiás 6:17 E napokban is sok levelet küldének némely zsidó elõljárók Tóbiásnak, és viszont Tóbiástól sok jöve hozzájok.(HU)
Nehemiás 6:18 Mert sokan Júdában õ hozzá esküdtek, mivelhogy õ veje vala Sekániának, az Arah fiának, és Jóhanán, az õ fia, Mesullámnak, a Berékia fiának leányát vette volt el.(HU)
Nehemiás 6:19 Sõt még jó szándékait is emlegetik vala elõttem, és az én beszédeimet megvivék néki. Leveleket pedig Tóbiás [folyton] küldött, hogy engem elrettentene.(HU)
Nehemiás 7:1 És lõn, hogy midõn megépítteték a kõfal, felállítám az ajtókat és kirendeltetének a kapunállók, az énekesek és a Léviták [õrizetre;](HU)
Nehemiás 7:2 És [hadnagyokká] tevém Jeruzsálem fölött Hanánit, testvéremet és Hanániást, a vár fejedelmét, mivel hogy õ hûségesebb és istenfélõbb vala sokaknál.(HU)
Nehemiás 7:3 És mondék nékik: Meg ne nyittassanak Jeruzsálem kapui mindaddig, míg a nap melegen nem süt, és míg [az õrök] ott állanak, addig tegyék be az ajtókat és zárjátok be azokat; azután állítsatok õrizõket Jeruzsálem lakosai közül, némelyeket az õ vigyázó helyökre, s másokat az õ házok ellenébe.(HU)
Nehemiás 7:4 A város pedig felette igen széles vala és nagy, s a nép kevés lévén benne, házak nem épültek.(HU)
Nehemiás 7:5 Felindítá azért az én Istenem szívemet, hogy egybegyûjtsem az elõljárókat, a fõembereket és a népet, hogy felírattassanak; és megtalálám azok nemzetségének könyvét, a kik elõször jöttek vala fel Babilóniából, melyben ily írást találék:(HU)
Nehemiás 7:6 Ezek a tartománynak fiai, a kik feljöttek vala a rabság foglyai közül, a kiket fogva vitetett Nabukodonozor, Babilónia királya, s most visszajövének Jeruzsálembe és Júdába, kiki az õ városába.(HU)
Nehemiás 7:7 Kik jövének Zorobábellel: Jésua, Nehémiás, Azariás, Raámia, Nahamáni, Mordokhai, Bilsán, Miszpereth, Bigvai, Nehum, Baána. Izráel népe férfiainak számok [ez:](HU)
Nehemiás 7:8 Parós fiai: kétezerszázhetvenkettõ;(HU)
Nehemiás 7:9 Sefátja fiai: háromszázhetvenkettõ;(HU)
Nehemiás 7:10 Arah fiai: hatszázötvenkettõ;(HU)
Nehemiás 7:11 Pahath-Moáb fiai, Jésua és Joáb fiaitól: kétezernyolczszáztizennyolcz;(HU)
Nehemiás 7:12 Elám fiai: ezerkétszázötvennégy;(HU)
Nehemiás 7:13 Zattu fiai: nyolczszáznegyvenöt;(HU)
Nehemiás 7:14 Zakkai fiai: hétszázhatvan;(HU)
Nehemiás 7:15 Binnui fiai: hatszáznegyvennyolcz;(HU)
Nehemiás 7:16 Bébai fiai: hatszázhuszonnyolcz;(HU)
Nehemiás 7:17 Azgád fiai: kétezerháromszázhuszonkettõ;(HU)
Nehemiás 7:18 Adónikám fiai: hatszázhatvanhét;(HU)
Nehemiás 7:19 Bigvai fiai: kétezerhatvanhét;(HU)
Nehemiás 7:20 Adin fiai: hatszázötvenöt;(HU)
Nehemiás 7:21 Áter fiai, Ezékiástól: kilenczvennyolcz;(HU)
Nehemiás 7:22 Hásum fiai: háromszázhuszonnyolcz;(HU)
Nehemiás 7:23 Bésai fiai: háromszázhuszonnégy;(HU)
Nehemiás 7:24 Hárif fiai: száztizenkettõ;(HU)
Nehemiás 7:25 Gibeon fiai: kilenczvenöt;(HU)
Nehemiás 7:26 Bethlehem és Netófa férfiai: száznyolczvannyolcz;(HU)
Nehemiás 7:27 Anathóth férfiai: százhuszonnyolcz;(HU)
Nehemiás 7:28 Beth-Azmáveth férfiai: negyvenkettõ;(HU)
Nehemiás 7:29 Kirjáth-Jeárim, Kefira és Beéróth férfiai: hétszáznegyvenhárom;(HU)
Nehemiás 7:30 Ráma és Géba férfiai: hatszázhuszonegy;(HU)
Nehemiás 7:31 Mikmás férfiai: százhuszonkettõ;(HU)
Nehemiás 7:32 Béthel és Ai férfiai: százhuszonhárom;(HU)
Nehemiás 7:33 A másik Nébó férfiai: ötvenkettõ;(HU)
Nehemiás 7:34 A másik Elám fiai: ezerkétszázötvennégy;(HU)
Nehemiás 7:35 Hárim fiai: háromszázhúsz;(HU)
Nehemiás 7:36 Jerikó fiai: háromszáznegyvenöt;(HU)
Nehemiás 7:37 Lód, Hádid és Ónó fiai: hétszázhuszonegy;(HU)
Nehemiás 7:38 Szenáa fiai: háromezerkilenczszázharmincz;(HU)
Nehemiás 7:39 A papok: Jedája fiai Jésua családjából: kilenczszázhetvenhárom;(HU)
Nehemiás 7:40 Immér fiai: ezerötvenkettõ;(HU)
Nehemiás 7:41 Pashur fiai: ezerkétszáznegyvenhét;(HU)
Nehemiás 7:42 Hárim fiai: ezertizenhét;(HU)
Nehemiás 7:43 A Léviták: Jésua [és] Kadmiel fiai, Hódávia fiaitól: hetvennégy;(HU)
Nehemiás 7:44 Az énekesek: Asáf fiai: száznegyvennyolcz;(HU)
Nehemiás 7:45 A kapunállók: Sallum fiai, Áter fiai, Talmón fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sóbai fiai: százharmincznyolcz;(HU)
Nehemiás 7:46 A Léviták szolgái: Siha fiai, Hasufa fiai, Tabbaóth fiai,(HU)
Nehemiás 7:47 Kérósz fiai, Szia fiai, Pádón fiai,(HU)
Nehemiás 7:48 Lebána fiai, Hagába fiai, Salmai fiai,(HU)
Nehemiás 7:49 Hanán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai,(HU)
Nehemiás 7:50 Reája fiai, Resin fiai, Nekóda fiai,(HU)
Nehemiás 7:51 Gazzám fiai, Uzza fiai, Pászéah fiai,(HU)
Nehemiás 7:52 Bészai fiai, Meunim fiai, Nefiszim fiai,(HU)
Nehemiás 7:53 Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai,(HU)
Nehemiás 7:54 Basluth fiai, Mehida fiai, Harsa fiai,(HU)
Nehemiás 7:55 Barkósz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai,(HU)
Nehemiás 7:56 Nesiah fiai, Hatifa fiai;(HU)
Nehemiás 7:57 A Salamon szolgáinak fiai: Szótai fiai, Szófereth fiai, Perida fiai,(HU)
Nehemiás 7:58 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,(HU)
Nehemiás 7:59 Sefátia fiai, Hattil fiai, Pókhereth-Hassebaim fiai, Ámon fiai;(HU)
Nehemiás 7:60 Összesen a Léviták szolgái és a Salamon szolgáinak fiai, háromszázkilenczvenkettõ.(HU)
Nehemiás 7:61 És ezek, a kik feljövének Tel-Melahból, Tel-Harsából, Kerub-Addán- Immérbõl, de nem mondhatták meg családjukat és eredetüket, hogy Izráelbõl valók-é?(HU)
Nehemiás 7:62 Delája fiai, Tóbiás fiai, Nekóda fiai, hatszáznegyvenkettõ;(HU)
Nehemiás 7:63 És a papok közül: Habája fiai, Hakkós fiai, Barzillai fiai, a ki a Gileádbeli Barzillai leányai közül vett magának feleséget és ezek nevérõl nevezteték;(HU)
Nehemiás 7:64 Ezek keresték írásukat, tudniillik nemzetségök könyvét, de nem találák, miért is kirekesztetének a papságból;(HU)
Nehemiás 7:65 És megmondá nékik a király helytartója, hogy ne egyenek a szentséges áldozatból, mígnem a pap ítél az Urimmal és Tummimmal;(HU)
Nehemiás 7:66 Mind az egész gyülekezet együtt negyvenkétezerháromszázhatvan.(HU)
Nehemiás 7:67 Szolgáikon és szolgálóikon kivül - ezek valának hétezerháromszázharminczheten - valának nékik énekes férfiaik és asszonyaik kétszáznegyvenöten;(HU)
Nehemiás 7:68 Lovaik hétszázharminczhat, öszvéreik kétszáznegyvenöt;(HU)
Nehemiás 7:69 Tevéik négyszázharminczöt, szamaraik hatezerhétszázhúsz.(HU)
Nehemiás 7:70 Némelyek pedig a családfõk közül adakozának az építésre: a király helytartója ada a kincsekhez aranyban ezer dárikot, ötven medenczét, ötszázharmincz papi ruhát;(HU)
Nehemiás 7:71 A többi családfõk pedig adának az építés költségére aranyban húszezer dárikot, és ezüstben kétezerkétszáz mánét;(HU)
Nehemiás 7:72 És a mit a többi nép ada, az aranyban húszezer dárik, és ezüstben kétezer máne, és hatvanhét papiruha vala.(HU)
Nehemiás 7:73 És lakozának mind a papok, mind a Léviták, mind a kapunállók, mind az énekesek, mind a nép fiai, mind a Léviták szolgái, szóval az egész Izráel a magok városaikban.(HU)
Nehemiás 8:1 Mikor pedig eljöve a hetedik hónap, és Izráel fiai az õ városaikban lakozának; felgyûle az egész nép egyenlõképen a piaczra, mely a vizek kapuja elõtt vala, és mondák az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elõ a Mózes törvényének könyvét, melyet parancsolt vala az Úr Izráelnek.(HU)
Nehemiás 8:2 Elõhozá azért Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet eleibe, [melyben együtt valának] férfiak és asszonyok és mindazok, a kik azt értelemmel hallgathaták, a hetedik hónap elsõ napján.(HU)
Nehemiás 8:3 És olvasa abból a piaczon, mely a vizek kapuja elõtt vala, kora reggeltõl fogva mind délig, a férfiak és az asszonyok elõtt és mindazok elõtt, a kik azt érthetik vala, mivel az egész nép nagy figyelemmel hallgatá a törvényt.(HU)
Nehemiás 8:4 Áll vala pedig az írástudó Ezsdrás egy ezen czélra csinált faemelvényen, és mellette álla jobb keze felõl Mattithia, Sema, Anája, Uriás, Hilkiás, Maaszéja, balkeze felõl pedig: Pedája, Misáel, Malkija, Hásum, Hasbaddána, Zakariás, Mesullám.(HU)
Nehemiás 8:5 És felnyitá Ezsdrás a könyvet az egész nép szemei elõtt, mert fölötte vala az egész népnek; és mikor fölnyitá, felálla az egész nép.(HU)
Nehemiás 8:6 És áldá Ezsdrás az Urat, a nagy Istent, és felele rá az egész nép felemelt kezekkel: Ámen! Ámen! És meghajtván magukat, leborulának az Úr elõtt arczczal a földre.(HU)
Nehemiás 8:7 Jésua, Báni, Serébia, Jámin, Akkub, Sabbethai, Hódija, Maaszéja, Kelita, Azáriás, Józabád, Hanán, Pelája Léviták pedig magyarázzák vala a népnek a törvényt, s a nép a maga helyén áll vala.(HU)
Nehemiás 8:8 Olvasának pedig a könyvbõl, Isten törvényébõl világosan, s azután magyarázának, és a nép megérté az olvasottakat.(HU)
Nehemiás 8:9 Ekkor Nehémiás, a király helytartója és Ezsdrás, a pap, az írástudó és a Léviták, a kik magyaráznak vala a népnek, így szólának az egész néphez: E nap szent az Úrnak, a ti Isteneteknek, ne keseregjetek és ne sírjatok, mert sír vala az egész nép, mikor a törvény beszédeit hallá.(HU)
Nehemiás 8:10 És õ mondá nékik: Menjetek, egyetek kövért és igyatok édest és küldjetek belõle részt annak, a kinek semmi nem készíttetett, mert szent e nap a mi Urunknak, és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erõsségtek.(HU)
Nehemiás 8:11 A Léviták is csendesíték vala az egész népet, mondván: Hallgassatok, mert e nap szent és ne bánkódjatok!(HU)
Nehemiás 8:12 Elméne azért mind az egész nép enni és inni és részt küldeni és szerezni nagy vígasságot, mert megértették a beszédeket, a melyekre õket tanították vala.(HU)
Nehemiás 8:13 Másod napon pedig összegyûlének az egész népnek, a papoknak és Lévitáknak családfõi Ezsdráshoz, az írástudóhoz, hogy megértenék a törvénynek beszédit.(HU)
Nehemiás 8:14 Találák pedig írva a törvényben, melyet parancsolt vala az Úr Mózes által, hogy Izráel fiainak leveles színekben kell lakozniok az ünnepen, a hetedik hónapban,(HU)
Nehemiás 8:15 És hogy nékik tudatniok kell és ki kell hirdettetniök minden városaikban és Jeruzsálemben ezt: Menjetek ki a hegyre, és hozzatok lombokat a nemes és vad olajfáról, mirtus és pálmalombokat, [szóval akármely] sûrû levelû fáról lombokat, hogy csináljatok leveles színeket, a mint meg van írva.(HU)
Nehemiás 8:16 Kiméne azért a nép, és hozának [lombokat,] és csinálának magoknak leveles színeket, kiki a maga háza tetején és pitvaraikban, továbbá az Isten háza pitvariban, a vizek kapujának piaczán és Efraim kapujának piaczán.(HU)
Nehemiás 8:17 Csinála pedig az egész gyülekezet, mely hazatért a fogságból, leveles színeket, és lakának a leveles színekben; mert nem cselekedtek vala így Józsuénak, a Nún fiának idejétõl fogva Izráel fiai mind az napiglan, és lõn felette igen nagy öröm[ük.](HU)
Nehemiás 8:18 És olvasának az Isten törvényének könyvébõl minden napon, az elsõ naptól fogva mind az utolsó napig, és ünneplének hét napon át; a nyolczadik napon pedig egybegyülekezés tartatott a törvény szerint.(HU)
Nehemiás 9:1 Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyûlének Izráel fiai és bõjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejökre.(HU)
Nehemiás 9:2 És elválának az Izráel magvából valók minden idegenektõl, és elõállván, vallást tõnek az õ bûneikrõl és atyáik hamisságairól.(HU)
Nehemiás 9:3 És megállának helyökön, és olvasának az Úrnak, az õ Istenöknek törvénye könyvébõl a nap negyedrésze alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tõnek és leborulának az Úr elõtt, az õ Istenök elõtt.(HU)
Nehemiás 9:4 És felálla a Léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni és kiáltának nagy felszóval az Úrhoz, az õ Istenökhöz.(HU)
Nehemiás 9:5 És mondának a Léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktõl fogva mindörökké; és áldják a te dicsõséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dícséretnél!(HU)
Nehemiás 9:6 Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregöket, a földet és mindent, a mi rajta van, a tengereket minden bennök valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájoknak, és az égnek serege elõtted borul le.(HU)
Nehemiás 9:7 Te vagy az Úr, az Isten, a ki választottad Ábrámot és kihozád õt a Káldeusoknak Úr [nevû városából], és nevezéd õt Ábrahámnak.(HU)
Nehemiás 9:8 És találád az õ szívét hûnek te elõtted és szerzél vele szövetséget, hogy adod a Kananeusok, Hitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Jebuzeusok, Girgázeusok földét, hogy adod az õ magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te!(HU)
Nehemiás 9:9 Megtekintéd annakfelette a mi atyáinknak Égyiptomban való nyomorúságát, és az õ kiáltásukat meghallád a Veres tengernél,(HU)
Nehemiás 9:10 És tevél jeleket és csodákat a Faraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen; és szerzél magadnak nevet, mint e mai napság [is] van.(HU)
Nehemiás 9:11 És a tengert kétfelé választád õ elõttök és szárazon menének át a tenger közepén; üldözõiket pedig mélységbe borítád, mint követ nagy vizekbe.(HU)
Nehemiás 9:12 És felhõnek oszlopában vezetéd õket nappal s tûznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nékik az utat, melyen menjenek.(HU)
Nehemiás 9:13 És a Sinai hegyre leszállál, s szólál velök az égbõl, s adál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat.(HU)
Nehemiás 9:14 A te szent szombatodat is megjelentéd nékik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nékik szolgád, Mózes által.(HU)
Nehemiás 9:15 És kenyeret az égbõl adál nékik éhségökben, és vizet a kõsziklából hozál ki nékik szomjúságokban; és mondád nékik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nékik adod.(HU)
Nehemiás 9:16 Õk pedig, a mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat és nem hallgaták parancsolataidat;(HU)
Nehemiás 9:17 És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csudatételeidrõl, a melyeket velök cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és [arra ]adák fej[ök]et, hogy visszatérnek rabságukba az õ makacskodásukban; de te bûnbocsánatnak Istene vagy, könyörülõ és irgalmas, hosszútûrõ és nagy kegyelmességû, és el nem hagytad õket.(HU)
Nehemiás 9:18 Sõt még borjúképet is csinálának magoknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, a ki kihozott téged Égyiptomból, és nagy bosszúsággal illettek téged;(HU)
Nehemiás 9:19 És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el õket a pusztában; a felhõnek oszlopa nem távozék el felõlök nappal, hogy vezérlené õket az úton, és a tûznek oszlopa éjjel, hogy világítana nékik az úton, melyen menének.(HU)
Nehemiás 9:20 És a te jó lelkedet adád nékik, hogy õket oktatná; és mannádat nem vonád meg szájoktól, s vizet adál nékik szomjúságokban.(HU)
Nehemiás 9:21 És negyven esztendeig tápláltad õket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyûttenek és lábaik meg nem dagadának.(HU)
Nehemiás 9:22 Adál annakfelette nékik országokat és népeket, és elosztád ezeket határok szerint és õk elfoglalák Sihón földét, és Hesbon királyának földét, és Ógnak, Básán királyának földét.(HU)
Nehemiás 9:23 Fiaikat pedig megsokasítád, mint az ég csillagait, és bevivéd õket a földre, mely felõl megmondád atyáiknak, hogy bemennek arra, hogy bírják azt.(HU)
Nehemiás 9:24 És bemenének a fiak és elfoglalák a földet, és megalázád elõttök a földnek lakóit, a Kananeusokat, s kezökbe adád õket, mind királyaikat, mind a föld népeit, hogy cselekedjenek velök kedvök szerint.(HU)
Nehemiás 9:25 És megvevének erõs városokat és kövér földet, s elfoglalának minden jóval teljes házakat, kõbõl vágott kutakat, szõlõs és olajfás kerteket és sok gyümölcsfát, s evének és megelégedének és meghízának, s gyönyörködének a te nagy jóvoltodban.(HU)
Nehemiás 9:26 Makacskodának pedig és pártot ütének ellened, és veték törvényedet hátuk mögé; prófétáidat is meggyilkolák, a kik bizonyságot tõnek ellenök, hogy õket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged.(HU)
Nehemiás 9:27 Annakokáért adád õket nyomorgatóik kezébe és megnyomorgaták õket; de nyomorúságok idején hozzád kiáltának, és te az égbõl meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint adál nékik szabadítókat, és megszabadíták õket nyomorgatóik kezébõl.(HU)
Nehemiás 9:28 És mikor megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének elõtted, és te átadád õket ellenségeik kezébe, a kik uralkodának rajtok; s midõn ismét hozzád kiáltának, te az égbõl meghallgatád és megszabadítád õket irgalmasságod szerint sokszor.(HU)
Nehemiás 9:29 És bizonyságot tevél ellenök, hogy visszatérítsd õket törvényedhez; de õk felfuvalkodának s nem hallgaták parancsolatidat, és végzéseid ellen vétkezének, melyeket ha valaki megtart, él azok által; és makacskodva hátat fordítának, s nyakukat megkeményíték és nem engedelmeskedének.(HU)
Nehemiás 9:30 És mégis meghosszabbítád felettök [kegyelmedet] sok esztendõkön át, s bizonyságot tevél ellenök lelkeddel, prófétáid által, de nem figyelmezének; annakokáért adád õket a föld népeinek kezébe.(HU)
Nehemiás 9:31 De nagy irgalmasságod szerint meg nem emésztéd õket, sem el nem hagyád õket, mert te könyörülõ és irgalmas Isten vagy.(HU)
Nehemiás 9:32 Most annakokáért, oh mi Istenünk, nagy, erõs és rettenetes Isten, a ki megõrized a szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny elõtted mindaz a nyomorúság, a mely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet, Assiria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig.(HU)
Nehemiás 9:33 Hiszen te igaz vagy mindenekben, valamelyek reánk jövének; mert te igazságot mûveltél, mi pedig hamisságot cselekvénk!(HU)
Nehemiás 9:34 Hiszen a mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által bizonyságot tettél õ ellenök;(HU)
Nehemiás 9:35 És õk az õ országokban s a te nagy jóvoltodban, melylyel megáldád õket, s a széles és kövér földön, melyet nékik adál, nem akartak szolgáid lenni; és nem tértek meg gonosz cselekedeteikbõl.(HU)
Nehemiás 9:36 És ímé mi most szolgák vagyunk azon a földön, melyet a mi atyáinknak adál, hogy ennék annak gyümölcsét és javát, ímé mi szolgák vagyunk azon;(HU)
Nehemiás 9:37 És termését bõven hozza a királyoknak, a kiket fölibünk helyezél a mi bûneinkért, s testeinken uralkodnak és barmainkon az õ kedvök szerint; és mi nagy nyomorúságban vagyunk!(HU)
Nehemiás 9:38 És mindemellett mi erõs kötést szerzénk és azt aláírtuk, melyet megpecsételének a mi fejedelmeink, Lévitáink és papjaink.(HU)
Nehemiás 10:1 A megpecsételt [kötése]ken pedig ott valának: Nehémiás, a király helytartója, a Hakhalia fia és Sédékiás;(HU)
Nehemiás 10:2 Serája, Azariás, Jeremiás,(HU)
Nehemiás 10:3 Pashur, Amaria, Malakiás,(HU)
Nehemiás 10:4 Hattus, Sebánia, Malluk,(HU)
Nehemiás 10:5 Hárim, Merémóth, Abdiás,(HU)
Nehemiás 10:6 Dániel, Ginnethón, Bárukh,(HU)
Nehemiás 10:7 Mesullám, Abija, Mijámin,(HU)
Nehemiás 10:8 Maazia, Bilgai, Semája; ezek papok voltak.(HU)
Nehemiás 10:9 A Léviták pedig [ezek:] Jésua, Azania fia, Binnui, a Hénadád fiai közül, Kadmiel,(HU)
Nehemiás 10:10 És atyjafiaik: Sebánia, Hódija, Kelita, Pelája, Hanán,(HU)
Nehemiás 10:11 Mika, Rehób, Hasábia,(HU)
Nehemiás 10:12 Zakkur, Serébia, Sebánia,(HU)
Nehemiás 10:13 Hódija, Báni, Beninu.(HU)
Nehemiás 10:14 A nép fejei [pedig ezek:] Parós Pahath-Moáb, Elám, Zattu, Báni,(HU)
Nehemiás 10:15 Bunni, Azgád, Bébai,(HU)
Nehemiás 10:16 Adonija, Bigvai, Adin,(HU)
Nehemiás 10:17 Áter, Ezékiás, Azzur,(HU)
Nehemiás 10:18 Hódija, Hásum, Bésai,(HU)
Nehemiás 10:19 Hárif, Anathóth, Nébai,(HU)
Nehemiás 10:20 Magpiás, Mesullám, Hézir,(HU)
Nehemiás 10:21 Mesézabel, Sádók, Jaddua,(HU)
Nehemiás 10:22 Pelátia, Hanán, Anája,(HU)
Nehemiás 10:23 Hóseás, Hanánia, Hásub,(HU)
Nehemiás 10:24 Hallóhes, Pilha, Sóbek,(HU)
Nehemiás 10:25 Rehum, Hasabná, Maaszéja,(HU)
Nehemiás 10:26 És Ahija, Hanán, Anán,(HU)
Nehemiás 10:27 Mallukh, Hárim, Baána.(HU)
Nehemiás 10:28 És a nép többi része, a papok, a Léviták, a kapunállók, az énekesek, a Léviták szolgái és mindenki, a ki elkülöníté magát a tartományok népeitõl, az Isten törvényéhez [állván,] feleségeik, fiaik, leányaik, mindenki, a kinek értelme és okossága vala,(HU)
Nehemiás 10:29 Csatlakozának atyjokfiaihoz, elõljáróikhoz, és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, a mely Mózes által az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megõrzik és cselekeszik az Úrnak, a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit;(HU)
Nehemiás 10:30 És hogy nem fogjuk adni leányainkat feleségül a föld népeinek, sem az õ leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak,(HU)
Nehemiás 10:31 És hogy a föld népeitõl, akik árúkat és mindenféle gabonát hoznak szombatnapon eladni, nem fogunk venni tõlök szombaton és [egyéb] szent napon, és hogy nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendõben, és elengedünk minden tartozást.(HU)
Nehemiás 10:32 És megállapítánk magunkra nézve parancsolatokat: hogy vetünk magunkra harmadrész siklust esztendõnként a mi Istenünk házának szolgálatára,(HU)
Nehemiás 10:33 A szent kenyerekre, a szüntelen való ételáldozatra és a szüntelen való égõáldozatra, a szombatokon, újholdak napján [viendõ áldozatokra,] az ünnepnapokra, a szent dolgokra, a bûnért való áldozatokra, hogy [mindezek] megtisztítsák Izráelt; és a mi Istenünk házának minden munkájára;(HU)
Nehemiás 10:34 Sorsot veténk továbbá a fa hozása felõl a papok, Léviták és a nép között, hogy hordjuk azt a mi Istenünk házába családaink szerint bizonyos idõkben esztendõnként, hogy égjen az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán, a mint meg van írva a törvényben,(HU)
Nehemiás 10:35 És hogy felviszszük földünknek elsõ zsengéjét és minden fa gyümölcsének elsõ zsengéjét esztendõnként az Úr házába;(HU)
Nehemiás 10:36 Annakfelette fiainknak, barmainknak elsõ fiait, a mint meg van írva a törvényben; továbbá, hogy elviszszük szarvasmarháinknak és juhainknak elsõ fajzásait a mi Istenünk házába a papoknak, a kik szolgálnak a mi Istenünk házában.(HU)
Nehemiás 10:37 És a mi lisztjeinknek, felemelt áldozatainknak, minden fa gyümölcsének, mustnak és olajnak zsengéjét felviszszük a papoknak, a mi Istenünk házának kamaráiba, földünknek tizedét pedig a Lévitákhoz; mert õk, a Léviták szedik be a tizedet minden földmûveléssel foglalatoskodó városainkban.(HU)
Nehemiás 10:38 És legyen a pap, Áron fia a Lévitákkal, midõn a Léviták a tizedet beszedik; és a Léviták vigyék fel a tizednek tizedét a mi Istenünk házába, a tárháznak kamaráiba;(HU)
Nehemiás 10:39 Mert a kamarákba kell hozniok Izráel fiainak és Lévi fiainak a gabonának, a mustnak és az olajnak ajándékát, holott vannak a szent edények és az [Istennek] szolgáló papok, a kapunállók és az énekesek; és mi nem hagyjuk el a mi Istenünknek házát.(HU)
Nehemiás 11:1 És lakozának a nép fejedelmei Jeruzsálemben, a többi nép pedig sorsot vete, hogy minden tíz emberbõl vinnének egyet Jeruzsálembe, a szent városba lakóul, a többi kilencz pedig [marad a maga] városában.(HU)
Nehemiás 11:2 És áldá a nép mindazon férfiakat, a kik önkéntesen vállalkozának arra, hogy Jeruzsálemben lakoznak.(HU)
Nehemiás 11:3 Ezek pedig a tartomány fejei, a kik Jeruzsálemben megtelepedének; de Júda városaiban lakozék kiki az õ örökségében, városaikban: az Izráel, a papok, a Léviták, a Léviták szolgái és Salamon szolgáinak fiai.(HU)
Nehemiás 11:4 Jeruzsálemben azért megtelepedének a Júda fiai közül és Benjámin fiai közül: Júda fiai közül: Athája, Uzzija fia, ki Zakariás fia, ki Amaria fia, ki Sefátia fia, ki Mahalalél fia vala, a Pérecz fiai közül,(HU)
Nehemiás 11:5 És Maaszéja, Báruk fia, ki Kolhóze fia, ki Hazája fia, ki Adája fia, ki Jójárib fia, ki Zakariás fia, ki Hasilóni fia vala.(HU)
Nehemiás 11:6 Pérecz fiai összesen, a kik Jeruzsálemben laknak vala, négyszázhatvannyolcz erõs férfi;(HU)
Nehemiás 11:7 Benjámin fiai pedig ezek: Szallu, Mesullám fia, ki Jóed fia, ki Pedája fia, ki Kólája fia, ki Maaszéja fia, ki Ithiel fia, ki Ézsaiás fia vala,(HU)
Nehemiás 11:8 És õ utána Gabbai, Szallai, kilenczszázhuszonnyolczan;(HU)
Nehemiás 11:9 És Jóel, a Zikri fia elõljárójok volt ezeknek, Júda pedig, a Hasszenua fia, a város másodrendû elõljárója.(HU)
Nehemiás 11:10 A papok közül: Jedája, Jójárib fia, Jákhin,(HU)
Nehemiás 11:11 Serája pedig, a Hilkiás fia, ki Mesullám fia, ki Sádók fia, ki Merájóth fia, ki Akhitúb fia volt, az Isten házának fejedelme vala,(HU)
Nehemiás 11:12 És atyjokfiai, a kik a ház munkáját teljesítik vala, nyolczszázhuszonketten; és Adája, a Jeróhám fia, ki Pelália fia, ki Amsi fia, ki Zakariás fia, ki Pashur fia, ki Malkija fia vala,(HU)
Nehemiás 11:13 És az õ atyjafiai, a családfõk kétszáznegyvenketten, és Amasszai, Azarél fia, ki Ahzai fia, ki Mesillémóth fia, ki Immér fia vala,(HU)
Nehemiás 11:14 És az õ atyjokfiai, vitéz férfiak, százhuszonnyolczan, elõljárójok volt pedig Zabdiel, a Haggedólim fia.(HU)
Nehemiás 11:15 A Léviták közül pedig: Semája, Hassub fia, ki Azrikám fia, ki Hasábia fia, ki Bunni fia vala.(HU)
Nehemiás 11:16 És Sabbethai és Józabád, az Isten házának külsõ munkája felett felügyelõk valának a Léviták fejei közül,(HU)
Nehemiás 11:17 És Mattánia, - a Mika fia, ki Zabdi fia, ki Asáf fia vala, - a ki vezetõje volt a hálaadó éneklésnek, s elkezdé azt az imádság után, és Bakbukia, a ki másodrendû vala atyjafiai között, és Abda, Sammua fia, ki Gálál fia, ki Jeduthun fia vala;(HU)
Nehemiás 11:18 A Léviták összesen a szent városban: kétszáznyolczvannégyen.(HU)
Nehemiás 11:19 A kapunállók pedig: Akkub, Talmón és atyjokfiai, a kapukat õrizõk százhetvenketten.(HU)
Nehemiás 11:20 A többi Izráeliták pedig, a papok, a Léviták [lakozának] Júdának minden városaiban, kiki az õ örökségében.(HU)
Nehemiás 11:21 A Léviták szolgái pedig lakozának az Ófelben, és Siha és Gipsa valának elõljáróik a Léviták szolgáinak.(HU)
Nehemiás 11:22 A Léviták elõljárója vala Jeruzsálemben, az Isten háza szolgálatjánál, Uzzi, a Báni fia, - ki Hasábia fia, ki Mattánia fia, ki Mika fia volt, - Asáf fiai, az énekesek közül;(HU)
Nehemiás 11:23 Mert õk, [a Léviták], a király parancsolata szerint, az énekesek pedig kötés szerint [végezék] naponként való teendõjüket;(HU)
Nehemiás 11:24 Petáhja pedig, a Mesézabel fia, Júda fiának, Zerahnak fiai közül, a király oldala mellett vala a nép minden dolgában.(HU)
Nehemiás 11:25 A falukban, ezek határaiban pedig Júda fiai közül lakozának Kirjáth- Arbában és mezõvárosaiban, Dibonban és mezõvárosaiban, Jekabseélben és faluiban.(HU)
Nehemiás 11:26 Jésuában, Móladában és Beth-Péletben.(HU)
Nehemiás 11:27 Hasár-Suálban, Beér-Sebában és mezõvárosaiban,(HU)
Nehemiás 11:28 Siklágban, Mekónában és mezõvárosaiban,(HU)
Nehemiás 11:29 En-Rimmonban, Sorában, Jarmuthban,(HU)
Nehemiás 11:30 Zánoáhban, Adullámban és faluiban, Lákisban és határaiban, Azékában és mezõvárosaiban, - ekként laknak vala Beér-Sebától mind a Hinnóm völgyéig.(HU)
Nehemiás 11:31 Benjámin fiai pedig laknak vala Gebától fogva Mikmásban, Ajában, Béthelben és mezõvárosaiban.(HU)
Nehemiás 11:32 Anatótban, Nóbban, Anániában,(HU)
Nehemiás 11:33 Hásórban, Rámában, Gittajimban,(HU)
Nehemiás 11:34 Hádidban, Sebóimban, Neballátban,(HU)
Nehemiás 11:35 Lódban, Onóban, s a mesteremberek völgyében.(HU)
Nehemiás 11:36 A Léviták közül pedig némely júdai osztályok Benjáminhoz [csatlakozának].(HU)
Nehemiás 12:1 Ezek pedig a papok és Léviták, a kik feljövének Zorobábellel, Sealtiél fiával és Jésuával: Serája, Jeremiás, Ezsdrás.(HU)
Nehemiás 12:2 Amária, Mallukh, Hattus,(HU)
Nehemiás 12:3 Sekánia, Rehum, Meremóth,(HU)
Nehemiás 12:4 Iddó, Ginnethói, Abija,(HU)
Nehemiás 12:5 Mijámin, Maádia, Bilga,(HU)
Nehemiás 12:6 Semája, Jójárib, Jedája,(HU)
Nehemiás 12:7 Szallu, Ámók, Hilkija, Jedája, - ezek valának fejei a papoknak és atyjokfiainak Jésua napjaiban.(HU)
Nehemiás 12:8 A Léviták pedig ezek: Jésua, Binnui, Kadmiel, Serébia, Jehuda, Mattánia, - ki vezetõje vala hálaadó éneklésnek, atyjafiaival.(HU)
Nehemiás 12:9 És Bakbukia, s Unni, az õ atyjokfiai velök szemben, tisztök szerint.(HU)
Nehemiás 12:10 És Jésua nemzé Jojákimot, s Jojákim nemzé Eliásibot, s Eliásib nemzé Jójadát,(HU)
Nehemiás 12:11 És Jójada nemzé Jónathánt, s Jónathán nemzé Jadduát.(HU)
Nehemiás 12:12 Jójákim napjaiban pedig papok, családfõk valának: Serája családjában Merája, Jerémiáséban Hanánia,(HU)
Nehemiás 12:13 Ezsdráséban Mesullám, Amáriáéban Jóhanán,(HU)
Nehemiás 12:14 Melikuéban Jónathán, Sebaniáéban József,(HU)
Nehemiás 12:15 Háriméban Adna, Merajóthéban Helkai,(HU)
Nehemiás 12:16 Iddóéban Zakhariás, Ginnethónéban Mesullám,(HU)
Nehemiás 12:17 Abijáéban Zikri, Minjáminéban és Móadiáéban Piltai,(HU)
Nehemiás 12:18 Bilgáéban Sammua, Semájáéban Jónathán,(HU)
Nehemiás 12:19 Jójáribéban Mattenai, Jedajáéban Uzzi,(HU)
Nehemiás 12:20 Szallaiéban Kallai, Amókéban Éber,(HU)
Nehemiás 12:21 Hilkijáéban Hasábia, Jedajáéban Nethanéel.(HU)
Nehemiás 12:22 A Léviták közül Eliásib, Jójada, Jóhanán és Jaddua napjaiban felírattak a családfõk, a papok pedig mind a persiai Dárius országlásáig.(HU)
Nehemiás 12:23 A Léviták családfõi felírattattak a krónikák könyvében Jóhanánnak, Eliásib fiának napjaiig;(HU)
Nehemiás 12:24 A Léviták családfõi [valának:] Hasábia, Serébia, Jésua a Kadmiel fia, és az õ atyjokfiai velök szemben a dícsérõ és hálaadó éneklésre, Dávidnak, az Isten emberének parancsolata szerint, mint egy éneklõ sereg együtt a másikkal.(HU)
Nehemiás 12:25 Mattánia, Bakbukia, Obádia, Mesullám, Talmón, Akkub pedig kapunállók, õrt állván a kapuk kincses házainál.(HU)
Nehemiás 12:26 Ezek valának Jojákim napjaiban, ki Jésua fia, ki Jósadák fia volt, és Nehémiásnak, a helytartónak és Ezsdrásnak, a törvénytudó papnak napjaiban.(HU)
Nehemiás 12:27 Jeruzsálem kõfalának felszentelésekor pedig fölkeresék a Lévitákat minden õ helyeiken, hogy behozzák õket Jeruzsálembe, hogy véghezvigyék a felszentelést örömmel és hálaadással és énekléssel, czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal.(HU)
Nehemiás 12:28 És összegyûlének az énekesek fiai mind Jeruzsálem környékérõl, mind pedig a Netófátiak faluiból.(HU)
Nehemiás 12:29 Mind Beth-Gilgálból, mind Geba és Azmáveth határaiból, mert falukat építének magoknak az énekesek Jeruzsálem körül.(HU)
Nehemiás 12:30 És minekutána megtisztíták magokat a papok és a Léviták, megtisztíták a népet is, s a kapukat és a kõfalat.(HU)
Nehemiás 12:31 Azután felvivém Júda fejedelmeit a kõfalhoz és rendelék két nagy hálaadást éneklõ sereget és csapatokat; [az egyik] jobbkéz felé [méne] a kõfal mellett a szemétkapu felé,(HU)
Nehemiás 12:32 És utánok méne Hósaája és Júda fejedelmeinek fele,(HU)
Nehemiás 12:33 És Azária, Ezsdrás és Mesullám,(HU)
Nehemiás 12:34 Júda és Benjámin, Semája és Jeremiás,(HU)
Nehemiás 12:35 A papok fiai közül kürtökkel; és Zakariás, a Jónathán fia, ki Semája fia, ki Mattánia fia, ki Mikája fia, ki Zakkur fia, ki Asáf fia vala,(HU)
Nehemiás 12:36 És az õ atyjafiai: Semája, Azarél, Milalai, Gilalai, Máaj, Nethanéel, Júda és Hanáni, Dávidnak, az Isten emberének éneklõszerszámaival; Ezsdrás pedig, az írástudó elõttök megy vala;(HU)
Nehemiás 12:37 [Méne pedig e sereg] a forrás kapuja felé, s egyenesen fölmenének Dávid városának lépcsõin a kõfalhoz vezetõ lépcsõre, s menének Dávid háza mellett s a vizek kapujáig napkelet felé.(HU)
Nehemiás 12:38 A hálaadást éneklõ második sereg pedig, mely átellenben megy vala - én pedig és a népnek fele utánok - [méne] a kõfal mellett, a kemenczék tornya mellett, mind a széles kõfalig.(HU)
Nehemiás 12:39 És az Efraim kapuja mellett és az ó város kapuja mellett és a halaknak kapuja mellett és a Hananél tornya és a Meáh torony mellett mind a juhok kapujáig, s megállának a tömlöcz kapujában.(HU)
Nehemiás 12:40 És megálla a hálaadást éneklõ mindkét sereg az Isten házánál, és én s a fejedelmeknek fele velem,(HU)
Nehemiás 12:41 És a papok: Eljákim, Maaséja, Minjámin, Mikája, Eljoénai, Zakariás, Hanánia kürtökkel,(HU)
Nehemiás 12:42 És Maaséja, Semája, Eleázár, Uzzi, Jóhanán, Malkija, Elám és Ezer; és zengedeznek vala az énekesek, és Jizrahia az elõljáró.(HU)
Nehemiás 12:43 És áldozának azon napon nagy áldozatokkal, és vigadának, mert az Isten megvidámítá õket nagy örömmel, sõt az asszonyok és gyermekek is vigadának; és Jeruzsálemnek öröme nagy messze hallatott.(HU)
Nehemiás 12:44 És rendeltetének ama napon férfiak a kincseknek, felemelt áldozatoknak, elsõ zsengéknek és a tizedeknek tárházai fölé, hogy összegyûjtsék azokba a városok határaiból a törvény szerint való részöket a papoknak és a Lévitáknak, mert örvendeze Júda a papokon és a Lévitákon, a kik ott állának [tisztökben,](HU)
Nehemiás 12:45 Mint a kik megõrzik Istenök rendtartását s a tisztaság rendtartását, és az énekesek és a kapunállók [is ott állának tisztökben], Dávidnak és az õ fiának, Salamonnak parancsolatja szerint;(HU)
Nehemiás 12:46 Mert Dávidnak napjaiban Asáf vala régtõl fogva az énekesek és az Istennek hálát adó és õt dícsérõ éneklésnek vezetõje.(HU)
Nehemiás 12:47 És a Zorobábel és Nehémiás napjaiban megadja vala az egész Izráel az énekeseknek és kapunállóknak az õ részöket naponként, nevezetesen oda szentelik vala azt a Lévitáknak, a Léviták pedig az Áron fiainak.(HU)
Nehemiás 13:1 Azon a napon olvasának a Mózes könyvébõl a népnek hallatára és írva találák benne, hogy Ammón és Moáb soha be ne menjen az Isten gyülekezetébe,(HU)
Nehemiás 13:2 Mivelhogy nem mentek vala eleikbe Izráel fiainak kenyérrel és vízzel, sõt bérbe fogadták ellenök Bálámot, hogy õket megátkozná, de a mi Istenünk az átkot áldásra fordítá.(HU)
Nehemiás 13:3 És lõn, hogy mikor hallották e törvényt, kirekesztének Izráel közül minden elegy-belegy népet.(HU)
Nehemiás 13:4 Ennekelõtte pedig Eliásib, a pap, ki Istenünk házának kamarái fölé rendelteték, rokonságba jutott Tóbiással;(HU)
Nehemiás 13:5 És átengedett néki egy nagy kamarát, holott abban annakelõtte az ételáldozatot, a tömjént, az edényeket és az olajnak, mustnak és gabonának tizedét, mint a kapunállóknak, énekeseknek és Lévitáknak törvény szerint való részét és a papoknak ajándékát helyeztetik vala el.(HU)
Nehemiás 13:6 Mind ennek történtekor én nem valék Jeruzsálemben, mert Artaxerxes babilóniai királynak harminczkettedik esztendejében visszamentem vala a királyhoz, s napok múltán [újra szabadságot] kértem a királytól.(HU)
Nehemiás 13:7 És visszatérék Jeruzsálembe, és megértém e gonoszt, melyet Eliásib cselekedett vala Tóbiásért, hogy átengedett néki egy kamarát az Isten házának pitvaraiban.(HU)
Nehemiás 13:8 Igen gonosznak tetszék pedig ez nékem s kivettetém Tóbiás házának minden edényeit abból a kamarából;(HU)
Nehemiás 13:9 És parancsolatomra megtisztíták a kamarákat, és visszahordatám azokba Isten házának edényeit, az ételáldozatot és a tömjént.(HU)
Nehemiás 13:10 Megtudtam azt is, hogy a Léviták részeit nem adták meg; ennek miatta kiki az õ mezejére szélede el az Isten házában szolgáló Léviták és énekesek közül.(HU)
Nehemiás 13:11 És megfeddém a fejedelmeket, és mondék: Miért hagyatott el az Isten háza? És egybegyûjtvén a [Lévitákat,] helyökre állítám õket;(HU)
Nehemiás 13:12 Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba.(HU)
Nehemiás 13:13 És felügyelõkké rendelém a tárházak fölé Selemiát, a papot, Sádókot, az írástudót és Pedáját a Léviták közül, és melléjök Hanánt, ki Zakkur fia, ki Mattánia fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt és az õ tisztök vala kiosztani atyjokfiainak [részét.](HU)
Nehemiás 13:14 Emlékezzél meg én rólam én Istenem ezért, és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásaival!(HU)
Nehemiás 13:15 Azon napokban láttam Júdában, hogy sajtót taposnak szombaton és gabonát hoznak be, szamarakra rakván, sõt bort, szõlõt és olajat is és mindenféle terhet behoznak Jeruzsálembe szombat napon, és bizonyságot tevék [ellenök,] a mely napon eleséget árulnak vala.(HU)
Nehemiás 13:16 Tírusiak is lakozának [a város]ban, a kik hoznak vala halat és mindenféle árút, melyeket eladnak vala szombat napon Júda fiainak Jeruzsálemben.(HU)
Nehemiás 13:17 Annakokáért megfeddém Júda elõljáróit, és mondám nékik: Micsoda gonosz dolog ez, a mit ti cselekesztek, hogy megfertõztetitek a szombatnak napját?(HU)
Nehemiás 13:18 Avagy nem így cselekedtek-é a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt és e városra?! És ti mégis növelitek [Isten ]haragját Izráel fölött, megfertõztetvén a szombatot!(HU)
Nehemiás 13:19 Lõn annakokáért, hogy midõn megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat elõtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annakfelette legényeim közül a kapukhoz rendelék, [mondván:] Nem fog bejõni teher a szombatnak napján!(HU)
Nehemiás 13:20 Annakokáért a kereskedõk és minden árúk árúsai kivül hálának Jeruzsálemen egyszer vagy kétszer;(HU)
Nehemiás 13:21 És bizonyságot tevék ellenök, és mondám nékik: Miért háltok ti e kõfal elõtt? Ha ezt ismételitek, kezet vetek reátok! Az idõtõl fogva nem jöttenek szombaton.(HU)
Nehemiás 13:22 És megparancsolám a Lévitáknak, hogy magokat megtisztítsák, s hogy menjenek el és õrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam én Istenem és kedvezz nékem, kegyelmességednek nagy volta szerint!(HU)
Nehemiás 13:23 Ugyanazon napokban meglátogatám azokat a zsidókat, kik asdódi, Ammonita és Moábita asszonyokat vettek feleségül.(HU)
Nehemiás 13:24 És fiaik felerésze asdódi nyelven beszél vala, és nem tudnak vala beszélni zsidóul, hanem egyik vagy másik nép nyelvén.(HU)
Nehemiás 13:25 Annakokáért feddõdém velök, és megátkozám õket, és megverék közülök néhányat, és megtépém õket, és megesketém õket Istenre: Bizony ne adjátok leányaitokat az õ fiaiknak, és ne vegyetek leányaik közül feleséget fiaitoknak és magatoknak.(HU)
Nehemiás 13:26 Avagy nem ebben vétkezett-é Salamon Izráel királya? Noha nem volt sok nép között hozzá hasonlatos király, a kit szeret vala az õ Istene és királylyá tette vala õt Isten egész Izráel fölött; õt is bûnre vivék az idegen asszonyok:(HU)
Nehemiás 13:27 És néktek engedjünk-é, hogy cselekedjétek mindezen nagy gonoszságot, vétkezzetek Istenünk ellen, idegen asszonyokat vévén feleségül?(HU)
Nehemiás 13:28 Jójadának (ki Eliásib fõpapnak fia vala) fiai közül is egy veje vala a Horonitbeli Szanballatnak, elûzém azért õt tõlem.(HU)
Nehemiás 13:29 Emlékezzél meg õ rólok én Istenem, a papságnak és a papság szövetségének és a Lévitáknak ilyen megfertõztetéséért!(HU)
Nehemiás 13:30 És megtisztítám õket minden idegenektõl és rendtartást szabék a papoknak és a Lévitáknak, kinek-kinek az õ dolgában,(HU)
Nehemiás 13:31 A fa hozására is bizonyos idõkben és az elsõ zsengékre. Emlékezzél meg én Istenem az én javamra!(HU)
Eszter 1:1 Ahasvérus idejében történt (ez az Ahasvérus az, a ki uralkodott Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományon),(HU)
Eszter 1:2 Azokban a napokban, a mikor Ahasvérus király üle királyi székében, a mely Susán várában volt,(HU)
Eszter 1:3 Uralkodása harmadik évében lakomát szerze minden fejedelmének és szolgáinak: Persia és Média hatalmasai, fõemberei és a tartományok fejedelmei elõtte valának,(HU)
Eszter 1:4 Midõn mutogatá országa dicsõségének gazdagságát és az õ méltóságának fényes díszét sok napon át, száznyolczvan napig.(HU)
Eszter 1:5 És mikor elmultak ezek a napok, tõn a király az egész népnek, mely Susán várában találtaték, kicsinytõl nagyig, hét napig tartó lakomát, a király palotája kertjének udvarán.(HU)
Eszter 1:6 Fehér gyapjú és kék bíbor szõnyegek valának megerõsítve a fehér gyapjúból és bíborból való köteleken, ezüst karikákon és fehér márványból való oszlopokon. Aranyból és ezüstbõl való kerevetek voltak az alabástromból, fehér márványból, gyöngykõbõl és vörös márványból való padozaton.(HU)
Eszter 1:7 Ittak pedig arany poharakból és különb-különbféle poharakból, és királyi bor bõven vala, királyi módon.(HU)
Eszter 1:8 És az ivás, rendelet folytán, kényszer nélkül [történt;] mert így hagyta meg a király háza minden gondviselõjének, hogy kinek-kinek akarata szerint cselekedjenek.(HU)
Eszter 1:9 Vásti királyné is lakomát szerze a nõknek, a királyi házban, mely Ahasvérus királyé vala.(HU)
Eszter 1:10 Hetedik napon, mikor megvídámult a király szíve a bortól, mondá Méhumánnak, Biztának, Hárbonának, Bigtának és Abagtának, Zetárnak és Karkásnak, a hét udvarmesternek, a kik szolgálának Ahasvérus király elõtt,(HU)
Eszter 1:11 Hogy hozzák el Vástit, a királynét a király elé, királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az õ szépségét; mert szép arczú vala.(HU)
Eszter 1:12 De Vásti királyné nem akara menni a király szavára, mely vala az udvarmesterek által. Erre igen megharagudott a király, és az õ haragja felgerjede benne.(HU)
Eszter 1:13 És monda a király az idõket mérõ bölcseknek, (mert a királynak összes dolgai a jog- és törvénytudók elé [tartoznak.](HU)
Eszter 1:14 Legközelebb valának pedig hozzá: Karséna, Sétár, Admata, Társis, Méres, Marséna, Mémukán, Persiának és Médiának hét fejedelme, a kik láták a király arczát, [és] elõl ülének az országban):(HU)
Eszter 1:15 Törvény szerint mit kellene cselekedni Vásti királynéval, mivelhogy nem teljesíté Ahasvérus királynak az udvarmesterek által üzent beszédét?(HU)
Eszter 1:16 Akkor monda Mémukán a király és a fejedelmek elõtt: Nemcsak a király ellen vétkezett Vásti királyné; de valamennyi fejedelem és minden nép ellen, Ahasvérus király minden tartományában;(HU)
Eszter 1:17 Mert a királyné cselekedetének híre fut minden asszonyhoz, úgy, hogy megvetik férjeiket szemeik elõtt, és azt mondják: Ahasvérus király megparancsolá, hogy Vásti királyné hozzá menjen, és nem ment.(HU)
Eszter 1:18 És e napon [ugyanazt] fogják mondani Persia és Média fejedelemasszonyai, a kik meghallják a királyné cselekedetét, a király minden fejedelmének, és lesz elég megvetés és harag.(HU)
Eszter 1:19 Ha azért a királynak tetszik, bocsásson ki királyi parancsot a maga részérõl és irattassék a Persa-Méd törvények közé, visszavonhatatlanul, hogy ne jõjjön többé Vásti Ahasvérus király színe elé, és hogy az õ királyságát adja a király másnak, a ki jobb õ nálánál.(HU)
Eszter 1:20 És hallják meg a király rendeletét, a melyet teend, egész országában, mert igen nagy az, hogy minden asszony adja meg a tiszteletet az õ férjének, a legnagyobbtól a legkisebbig.(HU)
Eszter 1:21 És tetszett a szó a királynak és a fejedelmeknek, és a király Mémukán beszéde szerint cselekedék.(HU)
Eszter 1:22 És leveleket külde a királynak minden tartományába, tartományról tartományra, annak saját írása szerint, és néprõl-népre, annak nyelve szerint, hogy legyen minden férfi úr az õ házában és beszéljen az õ népének nyelvén.(HU)
Eszter 2:1 Ezek után, a mint megszünt Ahasvérus király haragja, megemlékezék Vástiról, és arról a mit cselekedett, és arról a mit végeztek felõle.(HU)
Eszter 2:2 És mondának a király apródai, a kik néki szolgálának: Keressenek a királynak szép ábrázatú szûz leányokat.(HU)
Eszter 2:3 És rendeljen a király tiszteket országának minden tartományába, a kik gyûjtsenek össze minden szép ábrázatú szûz leányt Susán várába, az asszonyok házába, Hégainak, a király kamarásának, az asszonyok õrzõjének keze alá, és adjanak nékik szépítõ szereket.(HU)
Eszter 2:4 És az a leány, a ki tetszik a király szemeinek, uralkodjék Vásti helyett. És tetszett a dolog a királynak, és úgy cselekedék.(HU)
Eszter 2:5 Vala egy zsidó férfiú Susán várában, a kinek neve Márdokeus, Jáirnak fia, a ki Simei fia, a ki Kis fia, Benjámin nemzetségébõl,(HU)
Eszter 2:6 A ki Jeruzsálembõl fogva vitetett el a számûzött néppel, a mely elvitetett Jekóniással, Júda királyával együtt, a kit rabságba vitt el Nabukodonozor, babilóniai király.(HU)
Eszter 2:7 És ez gondviselõje volt Hadassának, azaz Eszternek az õ nagybátyja leányának; mert sem atyja, sem anyja nem volt, és a leány szép alakú és szép ábrázatú vala, s mikor meghalt az õ atyja és anyja, Márdokeus leánya gyanánt magához fogadá.(HU)
Eszter 2:8 Lõn pedig, mikor a király parancsa és rendelete kihirdettetett és sok leány gyûjtetett Susán várába, Hégai keze alá, akkor felvétetett Eszter is a király házába, Hégainak, az asszonyok õrének keze alá.(HU)
Eszter 2:9 És tetszett a leány az õ szemeinek és kegyébe fogadá, és siete néki szépítõ szereket adni, és kiadni az õ részét és hét leányzót, a kit néki a király házából kelle kiszemelni, és vivé õt és az õ szolgálóleányait az asszonyok legjobb házába.(HU)
Eszter 2:10 Meg nem mondá Eszter az õ nemzetségét és származását; mert Márdokeus meghagyta néki, hogy meg ne mondja.(HU)
Eszter 2:11 Márdokeus pedig minden nap járt az asszonyok házának pitvara elõtt, hogy tudakozódjék Eszter hogyléte felõl, és hogy mi történik vele.(HU)
Eszter 2:12 Mikor pedig eljött az ideje minden leánynak, hogy bemenne Ahasvérus királyhoz, miután asszonyok törvénye szerint tizenkét hónapig bántak vele (mert ennyi idõbe telik az õ szépítésök, hat hónapig mirtusolajjal és hat hónapig illatos szerekkel és asszonyi szépítõ szerekkel):(HU)
Eszter 2:13 Akkor így ment a leány a királyhoz: Mindent, a mit kivánt, megadtak néki, hogy menjen azzal az asszonyok házából a király házáig;(HU)
Eszter 2:14 Este bement és reggel visszatért az asszonyok második házába, Sahásgáznak, a király udvarmesterének, a hálótársak õrzõjének kezei alá; nem jött többé a királyhoz, csak ha kivánta õt a király, és nevén hívták.(HU)
Eszter 2:15 Mikor azért eljött az ideje Eszternek, a Márdokeus nagybátyja, Abihail leányának, a kit leánya gyanánt fogadott, hogy bemenne a királyhoz, nem kivánt mást, mint a mit Hégai, a király udvarmestere, az asszonyok õrzõje mondott néki, és kedves vala Eszter mindenki szemei elõtt, a ki õt látá.(HU)
Eszter 2:16 És felviteték Eszter Ahasvérus királyhoz, az õ királyi házába, a tizedik hónapban, ez a Tébet hónapja, országlásának hetedik évében.(HU)
Eszter 2:17 És a király Esztert minden asszonynál inkább szereté, és minden leánynál nagyobb kedvet és kegyelmet nyert õ elõtte, és tette a királyi koronát az õ fejére, és királynévá tette Vásti helyett.(HU)
Eszter 2:18 És nagy lakomát adott a király minden õ fejedelmének és szolgáinak, az Eszter lakomáját, és a tartományoknak nyugalmat adott, és ajándékokat osztogata király módjára.(HU)
Eszter 2:19 És mikor összegyûjték a szûzeket másodszor, Márdokeus üle a király kapujában.(HU)
Eszter 2:20 És Eszter nem mondá meg sem származását, sem nemzetségét, miképen megparancsolá néki Márdokeus; mert Márdokeus szavát Eszter úgy fogadá, mint mikor gyámja volt.(HU)
Eszter 2:21 Azokban a napokban pedig, mikor Márdokeus üle a király kapujában, megharagudott Bigtán és Téres, a király két udvarmestere, a kapu õrei, és azon voltak, hogy rávetik kezeiket Ahasvérus királyra.(HU)
Eszter 2:22 Tudtára esett e dolog Márdokeusnak, és megmondá Eszter királynénak, és Eszter elmondá a királynak Márdokeus nevében.(HU)
Eszter 2:23 És megvizsgálták a dolgot és úgy találták, és mind a kettõt fára akasztották. És megírattaték a krónikák könyvébe a király elõtt.(HU)
Eszter 3:1 Ezek után nagy méltóságra emelé Ahasvérus király Hámánt, a Hammedáta fiát, az Agágibelit, és felmagasztalá õt, és feljebb helyezteté székét minden fejedelménél, a kik vele valának.(HU)
Eszter 3:2 És a király minden szolgái, a kik a király kapujában valának, térdet hajtottak és leborultak Hámán elõtt; mert úgy parancsolta meg nékik a király; de Márdokeus nem hajtott térdet és nem borult le.(HU)
Eszter 3:3 Mondának azért a király szolgái, a kik a király kapujában valának, Márdokeusnak: Miért szeged meg a király parancsát?(HU)
Eszter 3:4 Lõn pedig, mikor így szólnának néki minden nap és nem hallgata rájok, feljelenték Hámánnak, hogy lássák, megállnak-é Márdokeus dolgai, mert azt jelenté nékik, hogy õ zsidó.(HU)
Eszter 3:5 És látván Hámán, hogy Márdokeus térdet nem hajt és nem borul le elõtte, megtelék Hámán haraggal.(HU)
Eszter 3:6 De kevés volt elõtte, hogy csakis Márdokeusra magára vesse rá kezét, (mert megmondták néki Márdokeus nemzetségét) azért igyekezett Hámán elveszteni minden zsidót, a ki Ahasvérus egész országában vala, a Márdokeus nemzetét.(HU)
Eszter 3:7 Az elsõ hónapban, ez Nisán hónapja, Ahasvérus királyságának tizenkettedik évében, Púrt, azaz sorsot vetének Hámán elõtt napról-napra és hónapról-hónapra a tizenkettedikig, s ez Adár hónapja.(HU)
Eszter 3:8 És monda Hámán Ahasvérus királynak: Van egy nép, elszórva és elkülönítve a népek között, országod minden tartományában, és az õ törvényei különböznek minden nemzetségtõl, és a király törvényeit nem teljesíti; a királynak bizony nem illik úgy hagyni õket.(HU)
Eszter 3:9 Ha a királynak tetszik, írja meg, hogy õk elvesztessenek, és én tízezer tálentom ezüstöt mérek a hivatalnokok kezeibe, hogy a király kincstárába vigyék.(HU)
Eszter 3:10 Akkor lehúzá a király az õ gyûrûjét a maga kezérõl, és adá azt az Agágibeli Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének.(HU)
Eszter 3:11 És monda a király Hámánnak: Az ezüst tied legyen s a nép is, hogy azt cselekedjed vele, a mi néked tetszik.(HU)
Eszter 3:12 Elõhivatának azért a király irnokai az elsõ hónap tizenharmadik napján, és megiraték minden úgy, a miként Hámán parancsolá, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, a kik az egyes tartományokban valának, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az õ nyelve szerint, Ahasvérus király nevében iratott és megpecsételtetett a király gyûrûjével.(HU)
Eszter 3:13 És elküldettek a levelek futárok által a király minden tartományába, hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék mind a zsidókat, ifjútól a vénig, gyermekeket és asszonyokat egy napon, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónapnak, (ez Adár hónapja) és hogy javaikat elragadják.(HU)
Eszter 3:14 Az írásnak mássa, hogy tétessék törvény minden egyes tartományban, meghirdettetett minden népnek, hogy legyenek készen azon a napon.(HU)
Eszter 3:15 A futárok kimenének gyorsan a király parancsával. És a törvény Susán várában is kiadatott; a király pedig és Hámán leültek, hogy igyanak; de Susán városa felháborodott.(HU)
Eszter 4:1 Márdokeus pedig megtudta mindazt, a mi történt; és Márdokeus megszaggatá ruháit, zsákba és hamuba öltözék, és a város közepére méne [és ]kiálta nagy és keserves kiáltással.(HU)
Eszter 4:2 És eljött a királynak kapuja elé; mert nem volt szabad bemenni a király kapuján zsákruhában.(HU)
Eszter 4:3 És minden egyes tartományban, azon helyen, a hová a király parancsa és törvénye eljutott, nagy gyásza volt a zsidóknak, bõjt és siralom és jajgatás; zsák és hamu vala terítve sokak alá.(HU)
Eszter 4:4 Eljöttek azért Eszternek leányai és udvarmesterei és megmondák néki, és megszomorodék a királyasszony nagyon, és külde ruhákat, hogy felöltöztetnék Márdokeust, és hogy vesse le a zsákot magáról; de nem fogadá el.(HU)
Eszter 4:5 Akkor elõhivatá Eszter Hatákot, a király udvarmesterei közül a ki az õ szolgálatára volt rendelve, és kiküldé õt Márdokeushoz, hogy megtudja, mi az és miért van az?(HU)
Eszter 4:6 Kiméne tehát Haták Márdokeushoz a város utczájára, mely a király kapuja elõtt vala.(HU)
Eszter 4:7 És elmondá néki Márdokeus mindazt, a mi érte õt, és az ezüst összegét, a melyet Hámán mondott, hogy juttat a király kincséhez a zsidókért, hogy elvesztessenek.(HU)
Eszter 4:8 És az írott rendeletnek mássát is, a melyet Susánban adtak ki eltöröltetésökre, átadá néki, hogy mutassa meg Eszternek, és jelentse és hagyja meg néki, hogy menjen a királyhoz, könyörögni néki és esedezni elõtte az õ nemzetségéért.(HU)
Eszter 4:9 Elméne azért Haták, és elmondá Eszternek Márdokeus szavait.(HU)
Eszter 4:10 És monda Eszter Hatáknak, és meghagyá néki, hogy [tudassa ]Márdokeussal:(HU)
Eszter 4:11 A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és asszonynak, a ki bemegy a királyhoz a belsõ udvarba hivatlanul, egy a törvénye, hogy megölettessék, kivévén, a kire a király aranypálczáját kinyujtja, az él; én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek, már harmincz napja.(HU)
Eszter 4:12 És megmondák Márdokeusnak Eszter szavait.(HU)
Eszter 4:13 És monda Márdokeus visszaüzenve Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül.(HU)
Eszter 4:14 Mert ha e mostani idõben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani idõért jutottál királyságra?(HU)
Eszter 4:15 És monda Eszter visszaüzenve Márdokeusnak:(HU)
Eszter 4:16 Menj el és gyûjts egybe minden zsidót, a ki Susánban találtatik, és bõjtöljetek érettem és ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel se nappal, én is és leányaim így bõjtölünk és ekképen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére; ha azután elveszek, hát elveszek.(HU)
Eszter 4:17 Elméne azért Márdokeus, és úgy cselekedett mindent, a mint néki Eszter parancsolá.(HU)
Eszter 5:1 Történt pedig harmadnapon, hogy Eszter felöltözött királyiasan, és megállt a király házának belsõ udvarában, a király háza ellenében, és a király üle királyiszékében, a királyi házban, a ház ajtajának átellenében.(HU)
Eszter 5:2 És lõn, a mint meglátá a király Eszter királynét, hogy áll az udvarban, kegyet talála szemei elõtt, és kinyujtá a király Eszterre az arany pálczát, a mely kezében vala, akkor oda méne Eszter, és megilleté az arany pálcza végét.(HU)
Eszter 5:3 És monda néki a király: Mi [kell] néked Eszter királyné? És mi a kérésed? Ha az ország fele is, megadatik néked.(HU)
Eszter 5:4 És felele Eszter: Ha a királynak tetszik, jõjjön a király és Hámán ma a lakomára, melyet néki készítettem.(HU)
Eszter 5:5 És monda a király: Gyorsan elõ Hámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát. És elment a király és Hámán a lakomára, a melyet Eszter készített vala.(HU)
Eszter 5:6 Monda pedig a király Eszternek borivás közben: Mi a te kivánságod? Megadatik néked. És mi a te kérésed? Ha az ország fele is, meglészen!(HU)
Eszter 5:7 És felele Eszter, és monda: Az én kivánságom és kérésem ez:(HU)
Eszter 5:8 Ha kegyet találtam a király szemei elõtt, és ha a királynak tetszik megadni kivánságomat és teljesíteni kérésemet: jõjjön el a király és Hámán a lakomára, a melyet készítek nékik, és holnap a király beszéde szerint cselekszem.(HU)
Eszter 5:9 És kiment Hámán azon a napon vígan és jó kedvvel. De a mint meglátá Hámán Márdokeust a király kapujában, és ez fel nem kelt és nem mozdult meg elõtte, megtelék Hámán haraggal Márdokeus ellen.(HU)
Eszter 5:10 De megtartóztatá magát Hámán, és haza ment, és elküldvén, magához hivatá barátait és Zérest, az õ feleségét.(HU)
Eszter 5:11 És elbeszélé nékik Hámán gazdagságának dicsõségét, fiainak sokaságát és mindazt, a mivel felmagasztalta õt a király, és hogy feljebb emelte õt a fejedelmeknél és a király szolgáinál;(HU)
Eszter 5:12 És monda Hámán: Nem is hívott Eszter királyné mást a királylyal a lakomára, a melyet készített, hanem csak engem, és még holnapra is meghivattattam hozzá a királylyal.(HU)
Eszter 5:13 De mindez semmit sem ér nékem, valamíg látom a zsidó Márdokeust ülni a király kapujában.(HU)
Eszter 5:14 És monda néki Zéres, az õ felesége és minden barátja: Csináljanak ötven könyöknyi magas fát, és reggel mondd meg a királynak, hogy Márdokeust akaszszák reá, és akkor menj a királylyal a lakomára vígan. És tetszett a dolog Hámánnak, és megcsináltatta a fát.(HU)
Eszter 6:1 Azon éjjel kerülte az álom a királyt, és megparancsolá, hogy hozzák elõ a történetek emlékkönyvét, és ezek olvastattak a király elõtt.(HU)
Eszter 6:2 És írva találák, a mint Márdokeus feljelenté Bigtánát és Térest, a király két udvarmesterét, a küszöb õrzõit, a kik azon voltak, hogy rávetik kezöket Ahasvérus királyra.(HU)
Eszter 6:3 És monda a király: Micsoda tisztességet és méltóságot adtak azért Márdokeusnak? És felelének a király apródjai, az õ szolgái: Semmit sem juttattak néki [azért.](HU)
Eszter 6:4 Akkor monda a király: Ki van az udvarban? (Mert Hámán jöve a királyi ház külsõ udvarába, hogy megmondja a királynak, hogy akasztassa fel Márdokeust a fára, a melyet készittetett néki.)(HU)
Eszter 6:5 És felelének néki a király apródjai: Ímé Hámán áll az udvarban. És mondja a király: Jõjjön be!(HU)
Eszter 6:6 És beméne Hámán, és monda néki a király: Mit kell cselekedni azzal a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván? (Hámán pedig gondolá az õ szívében: Kinek akarna a király nagyobb tisztességet tenni, mint én nékem?)(HU)
Eszter 6:7 És monda Hámán a királynak: A férfiúnak, a kinek a király tisztességet kiván,(HU)
Eszter 6:8 Hozzanak királyi ruhát, a melyben a király jár, és lovat, a melyen a király szokott ülni és a melynek fejére királyi koronát szoktak tenni.(HU)
Eszter 6:9 És adják azt a ruhát és lovat a király egyik legelsõ fejedelmének a kezébe, és öltöztessék fel azt a férfiút, a kinek a király tisztességet kiván, és hordozzák õt a lovon a város utczáin, és kiáltsák elõtte: Így cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván.(HU)
Eszter 6:10 Akkor monda a király Hámánnak: Siess, hozd elõ azt a ruhát és azt a lovat, a mint mondád, és cselekedjél úgy a zsidó Márdokeussal, a ki a király kapujában ül, és semmit el ne hagyj mindabból, a mit szóltál.(HU)
Eszter 6:11 Elõhozá azért Hámán a ruhát és a lovat, és felöltözteté Márdokeust, és lovon hordozá õt a város utczáján, és kiáltá elõtte: Így cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván.(HU)
Eszter 6:12 És Márdokeus megtére a király kapujához. Hámán pedig siete házába, búsulva és fejét betakarva.(HU)
Eszter 6:13 És elbeszélé Hámán Zéresnek, az õ feleségének és minden barátjának mindazt, a mi vele történt. És mondának néki az õ bölcsei és Zéres, az õ felesége: Ha Márdokeus, a ki elõtt kezdtél hanyatlani, a zsidók magvából való: nem bírsz vele, hanem bizony elesel elõtte.(HU)
Eszter 6:14 És a míg így beszélének vele, eljövének a király udvarmesterei, és siettek Hámánt a lakomára vinni, a melyet készített vala Eszter.(HU)
Eszter 7:1 És elméne a király és Hámán a lakomára, Eszter királynéhoz.(HU)
Eszter 7:2 És monda a király Eszternek másodnapon is, borivás közben: Mi a te kivánságod Eszter királyné? Megadatik. És micsoda a te kérésed? Ha az országnak fele is, meglészen.(HU)
Eszter 7:3 És felele Eszter királyné, és monda: Ha kegyet találtam szemeid elõtt, oh király! és ha a királynak tetszik, add meg nékem életemet kivánságomra, és nemzetségemet kérésemre.(HU)
Eszter 7:4 Mert eladattunk, én és az én nemzetségem, hogy kipusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek minket; ha csak szolgákul, vagy szolgálókul adattunk volna el, akkor hallgatnék, jóllehet az ellenség nem adna kárpótlást a király veszteségéért.(HU)
Eszter 7:5 És szóla Ahasvérus király, és monda Eszternek, a királynénak: Ki az és hol van az, a kit az õ szíve erre vitt, hogy azt cselekedné?(HU)
Eszter 7:6 És monda Eszter: Az ellenség és gyûlölõ, ez a gonosz Hámán! Akkor Hámán megrettene a király és királyné elõtt.(HU)
Eszter 7:7 A király pedig felkele haragjában a borivástól [és méne] a palotakertbe; Hámán pedig ott maradt, hogy életéért könyörögjön Eszter királynénál; mert látta, hogy a király részérõl elvégeztetett az õ veszte.(HU)
Eszter 7:8 És mikor a király visszatért a palota kertjébõl a borivás házába, Hámán a kerevetre esék, a melyen Eszter vala. Akkor monda a király: Erõszakot is akar elkövetni a királynén én nálam a házban?! A mint e szó kijött a király szájából, Hámán arczát befedék.(HU)
Eszter 7:9 És monda Harbona, az udvarmesterek egyike a király elõtt: Ímé a fa is, a melyet készített Hámán Márdokeusnak, a ki a király javára szólott vala, ott áll Hámán házában, ötven könyöknyi magas. És monda a király: Akasszátok õt magát reá!(HU)
Eszter 7:10 Felakaszták azért Hámánt a fára, a melyet készített Márdokeusnak, és megszünék a király haragja.(HU)
Eszter 8:1 Azon a napon adá Ahasvérus király Eszter királynénak Hámánnak, a zsidók ellenségének házát, és Márdokeus beméne a király elébe, mert elmondotta Eszter, micsodája õ néki.(HU)
Eszter 8:2 Lehúzá azért a király az õ gyûrûjét, a melyet Hámántól elvett, és adá azt Márdokeusnak. Eszter pedig Márdokeust tette Hámán házának fejévé.(HU)
Eszter 8:3 És tovább szóla Eszter a király elõtt, és leborult annak lábaihoz és sírt és könyörgött, hogy semmisítse meg az agági Hámán gonoszságát és tervét, a melyet kigondolt a zsidók ellen.(HU)
Eszter 8:4 És a király kinyujtá Eszterre az arany pálczát, és Eszter felkelt és megálla a király elõtt,(HU)
Eszter 8:5 És monda: Ha a királynak tetszik, és ha kegyet találtam õ elõtte, és ha helyes a dolog a király elõtt, és én kedves vagyok szemei elõtt: írassék meg, hogy vonassanak vissza az agági Hámánnak, Hammedáta fiának tervérõl szóló levelek, a melyeket írt, hogy elveszessék a zsidókat, a kik a király minden tartományában vannak.(HU)
Eszter 8:6 Mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét?(HU)
Eszter 8:7 Monda pedig Ahasvérus király Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: Ímé Hámán házát Eszternek adtam, és õt felakasztották a fára azért, mert a zsidókra bocsátotta kezét.(HU)
Eszter 8:8 Ti pedig írjatok a zsidóknak, a mint tetszik néktek a király nevében és pecsételjétek meg a király gyûrûjével; mert az írás, a mely a király nevében van írva és a királynak gyûrûjével van megpecsételve, vissza nem vonható.(HU)
Eszter 8:9 Hivattatának azért a király irnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és megírák úgy, a miként Márdokeus parancsolá a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az õ nyelvén, és a zsidóknak az õ írások és az õ nyelvök szerint.(HU)
Eszter 8:10 És megírá Ahasvérus király nevében, és megpecsételé a király gyûrûjével. És külde leveleket lovas futárok által, a kik lovagolnak a királyi ménes gyors paripáin,(HU)
Eszter 8:11 Hogy megengedte a király a zsidóknak, a kik bármely városban vannak, hogy egybegyûljenek és keljenek fel életökért, és hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék minden népnek és tartománynak seregét, a mely õket nyomorgatja, kicsinyeket és nõket, és hogy javaikat elragadják.(HU)
Eszter 8:12 Egy napon, Ahasvérus királynak minden tartományában, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónapnak (ez Adár hónapja).(HU)
Eszter 8:13 Az írásnak mássa, hogy adassék törvény minden egyes tartományban, meghirdettetett minden népnek, hogy a zsidók készen legyenek azon a napon, hogy megbosszulják magokat ellenségeiken.(HU)
Eszter 8:14 A futárok a királyi gyors paripákon kimenének sietve és sürgõsen a király parancsolata szerint; és kiadatott a törvény Susán várában is.(HU)
Eszter 8:15 Márdokeus pedig kiméne a király elõl kék bíbor és fehér királyi ruhában, és nagy arany koronával, és bíborbársony palástban, és Susán városa vígada és örvendeze.(HU)
Eszter 8:16 A zsidóknak világosság támada, öröm, vigasság és tisztesség.(HU)
Eszter 8:17 És minden tartományban és minden városban, a hová a király szava és rendelete eljuta, öröme és vigalma lõn a zsidóknak, lakoma és ünnep, és sokan a föld népei közül zsidókká lettek; mert a zsidóktól való félelem szállta meg õket.(HU)
Eszter 9:1 A tizenkettedik hónapban azért (ez az Adár hónap), annak tizenharmadik napján, a mikor eljött [az ideje] a király szavának és végzésének, hogy akkor teljesíttessék, azon a napon, a melyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmat vesznek rajtok, ellenkezõleg fordult; mert magok a zsidók võnek hatalmat azokon, a kik õket gyûlölék.(HU)
Eszter 9:2 Egybegyûlének a zsidók városaikban, Ahasvérus király minden tartományában, hogy rávessék kezöket azokra, a kik vesztöket keresték, és senki sem állhatott meg elõttük; mert miattok való félelem szállott minden népre.(HU)
Eszter 9:3 És a tartományok minden feje, fejedelmek, kormányzók és a király hivatalnokai magasztalták a zsidókat; mert a Márdokeustól való félelem szállott rájok.(HU)
Eszter 9:4 Mert nagy volt Márdokeus a király házában, és híre elment minden tartományba; mert ez a férfiú, Márdokeus, emelkedett és nagyobbodott.(HU)
Eszter 9:5 És leverték a zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, megölvén és megsemmisítvén azokat, és akaratok szerint cselekedének gyûlölõikkel.(HU)
Eszter 9:6 És Susán várában megölének és megsemmisítének a zsidók ötszáz férfiút.(HU)
Eszter 9:7 Parsandátát, Dalpont és Aspatát.(HU)
Eszter 9:8 Porátát, Adáliát és Aridátát.(HU)
Eszter 9:9 Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát.(HU)
Eszter 9:10 Tíz fiát Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének megölték; de zsákmányra nem tették rá kezöket.(HU)
Eszter 9:11 Azon a napon megtudá a király a Susán várában megöletteknek számát.(HU)
Eszter 9:12 És monda a király Eszter királynénak: Susán várában megöltek a zsidók és megsemmisítettek ötszáz férfiút és Hámán tíz fiát; a király többi tartományaiban mit cselekesznek? Mi a kivánságod? és megadatik néked. És mi még a te kérésed? és meglészen.(HU)
Eszter 9:13 És monda Eszter: Ha a királynak tetszik, engedje meg holnap is a zsidóknak, a kik Susánban laknak, hogy cselekedjenek a mai parancsolat szerint, és Hámán tíz fiát akaszszák fel a fára.(HU)
Eszter 9:14 És szóla a király, hogy úgy tegyenek. És kiadaték a parancs Susánban, és Hámán tíz fiát felakasztották.(HU)
Eszter 9:15 És összegyûltek a zsidók, a kik Susánban valának, Adár havának tizennegyedik napján is, és megölének Susánban háromszáz férfiút; de zsákmányra nem tették rá kezöket.(HU)
Eszter 9:16 És a többi zsidók is, a kik a király tartományaiban voltak, összegyûlének és feltámadtak életökért, és békében maradtak ellenségeiktõl; megölének pedig gyûlölõikbõl hetvenötezeret; de zsákmányra nem tették rá kezöket.(HU)
Eszter 9:17 [Történt ez] az Adár hónapjának tizenharmadik napján, és megnyugovának a tizennegyedik napon, és tették azt vigalom és öröm napjává.(HU)
Eszter 9:18 De a zsidók, a kik Susánban valának, egybegyûlének azon [hónap] tizenharmadik és tizennegyedik napján, és megnyugovának azon [hónap] tizenötödik napján, és azt tették vigalom és öröm napjává.(HU)
Eszter 9:19 Azért a vidéki zsidók, a kik kerítetlen falvakban laktak, Adár hónapjának tizennegyedik napját tették öröm és vigalom [napjá]vá és ünneppé, a melyen ajándékokat küldözgetnek egymásnak.(HU)
Eszter 9:20 És megírá Márdokeus e dolgokat, és leveleket külde minden zsidónak, a ki Ahasvérus király minden tartományában, közel és távol, vala.(HU)
Eszter 9:21 Meghagyva nékik, hogy tartsák meg az Adár hónapnak tizennegyedik napját és annak tizenötödik napját évrõl-évre,(HU)
Eszter 9:22 Mint olyan napokat, a melyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktõl, és mint olyan hónapot, a melyben keserûségök örömre és siralmuk ünnepre fordult; hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek adjándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek.(HU)
Eszter 9:23 És felfogadák a zsidók, hogy megcselekszik, a mit kezdettek és a mit Márdokeus íra nékik.(HU)
Eszter 9:24 Mert az agági Hámán, Hammedátának fia, minden zsidónak ellensége, szándékozott a zsidókat elveszteni, és Púrt, azaz sorsot vetett, hogy õket megrontsa és megsemmisítse;(HU)
Eszter 9:25 De mikor a király tudomására jutott, megparancsolá levélben, hogy gonosz szándéka, a melyet gondolt a zsidók ellen, forduljon az õ fejére, és felakaszták õt és fiait a fára.(HU)
Eszter 9:26 Annakokáért elnevezék e napokat Púrimnak a Púr nevétõl. És azért ezen levél minden szava szerint, és a mit láttak erre nézve, és a mi érte õket:(HU)
Eszter 9:27 Elhatározák és elfogadák a zsidók mind magokra, mind ivadékokra és mindazokra, a kik hozzájok csatlakoznak, örök idõkre, hogy megtartják e két napot, írásuk és határozatuk szerint, minden esztendõben.(HU)
Eszter 9:28 És ezen napok emlékezetben lesznek és megülik azokat nemzedékrõl- nemzedékre, családról-családra, tartományról-tartományra és városról- városra. És ezek a Púrim napjai el nem múlnak a zsidók között, és emlékök ki nem vész ivadékaik közül.(HU)
Eszter 9:29 Ira pedig Eszter királyné, Abihail leánya és a zsidó Márdokeus egész hatalommal, hogy megerõsítsék e második levelet a Púrimról.(HU)
Eszter 9:30 És külde leveleket minden zsidónak Ahasvérus országának százhuszonhét tartományába, békességes és igazságos szavakkal;(HU)
Eszter 9:31 Hogy megerõsíttessenek ezek a Púrim napjai, meghatározott idejökben, a miképen meghagyta nékik a zsidó Márdokeus és Eszter királyné, és a mint elrendelték magokra és ivadékaikra a bõjtölés és jajkiáltás dolgát.(HU)
Eszter 9:32 És Eszter beszéde megerõsíté ezt a Púrim történetét, és könyvbe iraték.(HU)
Eszter 10:1 És Ahasvérus király adót vettete a földre és a tenger szigeteire.(HU)
Eszter 10:2 Az õ erejének és hatalmának minden cselekedete pedig és Márdokeus nagy méltóságának története, a mellyel felmagasztalá õt a király, avagy nincsenek-é megírva Média és Persia királyainak évkönyveiben,(HU)
Eszter 10:3 Mert a zsidó Márdokeus második volt Ahasvérus király után, nagy a zsidók között, és kedves az õ atyjafiai sokasága elõtt, a ki javát keresé népének, és békességet szerze minden ivadékának.(HU)
Jób 1:1 Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélõ vala és bûn-gyûlölõ.(HU)
Jób 1:2 Születék pedig néki hét fia és három leánya.(HU)
Jób 1:3 És vala az õ marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.(HU)
Jób 1:4 Eljártak vala pedig az õ fiai [egymáshoz] és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az õ három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.(HU)
Jób 1:5 Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé õket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égõáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az õ szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.(HU)
Jób 1:6 Lõn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr elõtt; és eljöve a Sátán is közöttök.(HU)
Jób 1:7 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.(HU)
Jób 1:8 És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélõ, és bûngyûlölõ.(HU)
Jób 1:9 Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?(HU)
Jób 1:10 Nem te vetted-é körül õt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.(HU)
Jób 1:11 De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?!(HU)
Jób 1:12 Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak õ magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elõl.(HU)
Jób 1:13 Lõn pedig egy napon, hogy az õ fiai és leányai esznek és bort isznak vala az õ elsõszülött bátyjoknak házában.(HU)
Jób 1:14 És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.(HU)
Jób 1:15 De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.(HU)
Jób 1:16 Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égbõl, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté õket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.(HU)
Jób 1:17 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.(HU)
Jób 1:18 Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az õ elsõszülött bátyjoknak házában;(HU)
Jób 1:19 És ímé nagy szél támada a puszta felõl, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.(HU)
Jób 1:20 Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.(HU)
Jób 1:21 És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhébõl, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!(HU)
Jób 1:22 Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.(HU)
Jób 2:1 Lõn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr elõtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr elõtt.(HU)
Jób 2:2 És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Körülkerültem és át meg átjártam a földet.(HU)
Jób 2:3 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint õ; feddhetetlen, igaz, istenfélõ, bûngyûlölõ. Még erõsen áll a õ feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg õt.(HU)
Jób 2:4 És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bõrt bõrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért.(HU)
Jób 2:5 Azért bocsásd ki csak a te kezedet, és verd meg õt csontjában és testében: avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?(HU)
Jób 2:6 Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedbe van õ, csak életét kiméld.(HU)
Jób 2:7 És kiméne a Sátán az Úr elõl, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.(HU)
Jób 2:8 És võn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.(HU)
Jób 2:9 Monda pedig õ néki az õ felesége: Erõsen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!(HU)
Jób 2:10 Õ pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentõl, a rosszat nem vennõk-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az õ ajkaival.(HU)
Jób 2:11 Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az õ lakó helyébõl: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják õt.(HU)
Jób 2:12 És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg õt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.(HU)
Jób 2:13 És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az õ fájdalma.(HU)
Jób 3:1 Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.(HU)
Jób 3:2 És szóla Jób, és monda:(HU)
Jób 3:3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.(HU)
Jób 3:4 Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.(HU)
Jób 3:5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.(HU)
Jób 3:6 Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.(HU)
Jób 3:7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.(HU)
Jób 3:8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.(HU)
Jób 3:9 Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!(HU)
Jób 3:10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.(HU)
Jób 3:11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?(HU)
Jób 3:12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!(HU)
Jób 3:13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -(HU)
Jób 3:14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.(HU)
Jób 3:15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.(HU)
Jób 3:16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?(HU)
Jób 3:17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.(HU)
Jób 3:18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.(HU)
Jób 3:19 Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.(HU)
Jób 3:20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?(HU)
Jób 3:21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.(HU)
Jób 3:22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.(HU)
Jób 3:23 A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.(HU)
Jób 3:24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.(HU)
Jób 3:25 Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.(HU)
Jób 3:26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.(HU)
Jób 4:1 És felele a témáni Elifáz, és monda:(HU)
Jób 4:2 Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?(HU)
Jób 4:3 Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;(HU)
Jób 4:4 A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;(HU)
Jób 4:5 Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!(HU)
Jób 4:6 Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?(HU)
Jób 4:7 Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?(HU)
Jób 4:8 A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.(HU)
Jób 4:9 Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.(HU)
Jób 4:10 Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.(HU)
Jób 4:11 Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.(HU)
Jób 4:12 Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.(HU)
Jób 4:13 Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.(HU)
Jób 4:14 Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.(HU)
Jób 4:15 Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.(HU)
Jób 4:16 Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:(HU)
Jób 4:17 Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?(HU)
Jób 4:18 Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:(HU)
Jób 4:19 Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!(HU)
Jób 4:20 Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.(HU)
Jób 4:21 Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?(HU)
Jób 5:1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?(HU)
Jób 5:2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.(HU)
Jób 5:3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.(HU)
Jób 5:4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.(HU)
Jób 5:5 A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.(HU)
Jób 5:6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!(HU)
Jób 5:7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.(HU)
Jób 5:8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.(HU)
Jób 5:9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.(HU)
Jób 5:10 A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.(HU)
Jób 5:11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.(HU)
Jób 5:12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.(HU)
Jób 5:13 A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.(HU)
Jób 5:14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.(HU)
Jób 5:15 A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;(HU)
Jób 5:16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.(HU)
Jób 5:17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!(HU)
Jób 5:18 Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.(HU)
Jób 5:19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.(HU)
Jób 5:20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.(HU)
Jób 5:21 A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.(HU)
Jób 5:22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.(HU)
Jób 5:23 Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.(HU)
Jób 5:24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.(HU)
Jób 5:25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.(HU)
Jób 5:26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.(HU)
Jób 5:27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.(HU)
Jób 6:1 Jób pedig felele, és monda:(HU)
Jób 6:2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!(HU)
Jób 6:3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.(HU)
Jób 6:4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.(HU)
Jób 6:5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?(HU)
Jób 6:6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?(HU)
Jób 6:7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!(HU)
Jób 6:8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;(HU)
Jób 6:9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!(HU)
Jób 6:10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.(HU)
Jób 6:11 Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!(HU)
Jób 6:12 Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?(HU)
Jób 6:13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!(HU)
Jób 6:14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.(HU)
Jób 6:15 Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.(HU)
Jób 6:16 A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;(HU)
Jób 6:17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.(HU)
Jób 6:18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.(HU)
Jób 6:19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.(HU)
Jób 6:20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.(HU)
Jób 6:21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.(HU)
Jób 6:22 Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?(HU)
Jób 6:23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?(HU)
Jób 6:24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.(HU)
Jób 6:25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?(HU)
Jób 6:26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!(HU)
Jób 6:27 Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!(HU)
Jób 6:28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?(HU)
Jób 6:29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.(HU)
Jób 6:30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?(HU)
Jób 7:1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az õ napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?(HU)
Jób 7:2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az õ bérét:(HU)
Jób 7:3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.(HU)
Jób 7:4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.(HU)
Jób 7:5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bõröm összehúzódik és meggennyed.(HU)
Jób 7:6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél, és most reménység nélkül tünnek el.(HU)
Jób 7:7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.(HU)
Jób 7:8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!(HU)
Jób 7:9 A felhõ eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jõ fel [többé].(HU)
Jób 7:10 Nem tér vissza többé az õ hajlékába, és az õ helye nem ismeri õt többé.(HU)
Jób 7:11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserûségében.(HU)
Jób 7:12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy õrt állítasz ellenem?(HU)
Jób 7:13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:(HU)
Jób 7:14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;(HU)
Jób 7:15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.(HU)
Jób 7:16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem.(HU)
Jób 7:17 Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?(HU)
Jób 7:18 Meglátogatod õt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod õt.(HU)
Jób 7:19 Míglen nem fordítod el tõlem szemedet, nem távozol csak addig is tõlem, a míg nyálamat lenyelem?(HU)
Jób 7:20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek õrizõje? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.(HU)
Jób 7:21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bûnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.(HU)
Jób 8:1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:(HU)
Jób 8:2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?(HU)
Jób 8:3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?(HU)
Jób 8:4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.(HU)
Jób 8:5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;(HU)
Jób 8:6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.(HU)
Jób 8:7 És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.(HU)
Jób 8:8 Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!(HU)
Jób 8:9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.(HU)
Jób 8:10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!(HU)
Jób 8:11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?(HU)
Jób 8:12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.(HU)
Jób 8:13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.(HU)
Jób 8:14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.(HU)
Jób 8:15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.(HU)
Jób 8:16 Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.(HU)
Jób 8:17 Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.(HU)
Jób 8:18 Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!(HU)
Jób 8:19 Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.(HU)
Jób 8:20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.(HU)
Jób 8:21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.(HU)
Jób 8:22 Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.(HU)
Jób 9:1 Felele pedig Jób, és monda:(HU)
Jób 9:2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?(HU)
Jób 9:3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.(HU)
Jób 9:4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?(HU)
Jób 9:5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.(HU)
Jób 9:6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.(HU)
Jób 9:7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.(HU)
Jób 9:8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.(HU)
Jób 9:9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.(HU)
Jób 9:10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.(HU)
Jób 9:11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.(HU)
Jób 9:12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?(HU)
Jób 9:13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.(HU)
Jób 9:14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?(HU)
Jób 9:15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.(HU)
Jób 9:16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;(HU)
Jób 9:17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.(HU)
Jób 9:18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.(HU)
Jób 9:19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?(HU)
Jób 9:20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.(HU)
Jób 9:21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.(HU)
Jób 9:22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!(HU)
Jób 9:23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.(HU)
Jób 9:24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?(HU)
Jób 9:25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.(HU)
Jób 9:26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.(HU)
Jób 9:27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:(HU)
Jób 9:28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.(HU)
Jób 9:29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?(HU)
Jób 9:30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:(HU)
Jób 9:31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.(HU)
Jób 9:32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.(HU)
Jób 9:33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!(HU)
Jób 9:34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:(HU)
Jób 9:35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!(HU)
Jób 10:1 Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.(HU)
Jób 10:2 Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!(HU)
Jób 10:3 Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?(HU)
Jób 10:4 Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?(HU)
Jób 10:5 Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?(HU)
Jób 10:6 Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.(HU)
Jób 10:7 Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!(HU)
Jób 10:8 Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!(HU)
Jób 10:9 Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?(HU)
Jób 10:10 Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?(HU)
Jób 10:11 Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.(HU)
Jób 10:12 Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.(HU)
Jób 10:13 De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:(HU)
Jób 10:14 Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.(HU)
Jób 10:15 Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!(HU)
Jób 10:16 Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.(HU)
Jób 10:17 Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.(HU)
Jób 10:18 Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!(HU)
Jób 10:19 Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!(HU)
Jób 10:20 Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,(HU)
Jób 10:21 Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;(HU)
Jób 10:22 Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.(HU)
Jób 11:1 Felele a Naamából való Czófár, és monda:(HU)
Jób 11:2 A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?(HU)
Jób 11:3 Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!(HU)
Jób 11:4 Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.(HU)
Jób 11:5 De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!(HU)
Jób 11:6 És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.(HU)
Jób 11:7 Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?(HU)
Jób 11:8 Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?(HU)
Jób 11:9 Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.(HU)
Jób 11:10 Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?(HU)
Jób 11:11 Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!(HU)
Jób 11:12 És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.(HU)
Jób 11:13 Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;(HU)
Jób 11:14 Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;(HU)
Jób 11:15 Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;(HU)
Jób 11:16 Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.(HU)
Jób 11:17 Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.(HU)
Jób 11:18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.(HU)
Jób 11:19 Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.(HU)
Jób 11:20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!(HU)
Jób 12:1 Felele erre Jób, és monda:(HU)
Jób 12:2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!(HU)
Jób 12:3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?(HU)
Jób 12:4 Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!(HU)
Jób 12:5 A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.(HU)
Jób 12:6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.(HU)
Jób 12:7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.(HU)
Jób 12:8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.(HU)
Jób 12:9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?(HU)
Jób 12:10 A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.(HU)
Jób 12:11 Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?(HU)
Jób 12:12 A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?(HU)
Jób 12:13 Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.(HU)
Jób 12:14 Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.(HU)
Jób 12:15 Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.(HU)
Jób 12:16 Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.(HU)
Jób 12:17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.(HU)
Jób 12:18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.(HU)
Jób 12:19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.(HU)
Jób 12:20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.(HU)
Jób 12:21 Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.(HU)
Jób 12:22 Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.(HU)
Jób 12:23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.(HU)
Jób 12:24 Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.(HU)
Jób 12:25 És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.(HU)
Jób 13:1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.(HU)
Jób 13:2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.(HU)
Jób 13:3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.(HU)
Jób 13:4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.(HU)
Jób 13:5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.(HU)
Jób 13:6 Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.(HU)
Jób 13:7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?(HU)
Jób 13:8 Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?(HU)
Jób 13:9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?(HU)
Jób 13:10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.(HU)
Jób 13:11 Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?(HU)
Jób 13:12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.(HU)
Jób 13:13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.(HU)
Jób 13:14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?(HU)
Jób 13:15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!(HU)
Jób 13:16 Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.(HU)
Jób 13:17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.(HU)
Jób 13:18 Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.(HU)
Jób 13:19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.(HU)
Jób 13:20 Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.(HU)
Jób 13:21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.(HU)
Jób 13:22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.(HU)
Jób 13:23 Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!(HU)
Jób 13:24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?(HU)
Jób 13:25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?(HU)
Jób 13:26 Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!(HU)
Jób 13:27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?(HU)
Jób 13:28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.(HU)
Jób 14:1 Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.(HU)
Jób 14:2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.(HU)
Jób 14:3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?(HU)
Jób 14:4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.(HU)
Jób 14:5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.(HU)
Jób 14:6 Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.(HU)
Jób 14:7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el nem fogynak.(HU)
Jób 14:8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:(HU)
Jób 14:9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.(HU)
Jób 14:10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?(HU)
Jób 14:11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:(HU)
Jób 14:12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból.(HU)
Jób 14:13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!(HU)
Jób 14:14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.(HU)
Jób 14:15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.(HU)
Jób 14:16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!(HU)
Jób 14:17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez.(HU)
Jób 14:18 Még a hegy is szétomlik, ha eldõl; a szikla is elmozdul helyérõl;(HU)
Jób 14:19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.(HU)
Jób 14:20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és õ elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el õt.(HU)
Jób 14:21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törõdik velök.(HU)
Jób 14:22 Csak õmagáért fáj még a teste, és a lelke is õmagáért kesereg.(HU)
Jób 15:1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:(HU)
Jób 15:2 Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?(HU)
Jób 15:3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.(HU)
Jób 15:4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!(HU)
Jób 15:5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.(HU)
Jób 15:6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.(HU)
Jób 15:7 Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?(HU)
Jób 15:8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?(HU)
Jób 15:9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?(HU)
Jób 15:10 Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.(HU)
Jób 15:11 Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?(HU)
Jób 15:12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?(HU)
Jób 15:13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?(HU)
Jób 15:14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?(HU)
Jób 15:15 Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:(HU)
Jób 15:16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!(HU)
Jób 15:17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;(HU)
Jób 15:18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;(HU)
Jób 15:19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.(HU)
Jób 15:20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.(HU)
Jób 15:21 A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!(HU)
Jób 15:22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.(HU)
Jób 15:23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.(HU)
Jób 15:24 Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.(HU)
Jób 15:25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;(HU)
Jób 15:26 [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.(HU)
Jób 15:27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;(HU)
Jób 15:28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:(HU)
Jób 15:29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.(HU)
Jób 15:30 Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.(HU)
Jób 15:31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.(HU)
Jób 15:32 Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.(HU)
Jób 15:33 Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.(HU)
Jób 15:34 Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.(HU)
Jób 15:35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.(HU)
Jób 16:1 Felele pedig Jób, és monda:(HU)
Jób 16:2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!(HU)
Jób 16:3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?(HU)
Jób 16:4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;(HU)
Jób 16:5 Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.](HU)
Jób 16:6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?(HU)
Jób 16:7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.(HU)
Jób 16:8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.(HU)
Jób 16:9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.(HU)
Jób 16:10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.(HU)
Jób 16:11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.(HU)
Jób 16:12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.(HU)
Jób 16:13 Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.(HU)
Jób 16:14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.(HU)
Jób 16:15 Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.(HU)
Jób 16:16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;](HU)
Jób 16:17 Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.(HU)
Jób 16:18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!(HU)
Jób 16:19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!(HU)
Jób 16:20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,(HU)
Jób 16:21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.(HU)
Jób 16:22 Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. [ (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. ](HU)
Jób 17:1 Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.(HU)
Jób 17:2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?(HU)
Jób 17:3 Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.(HU)
Jób 17:4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.(HU)
Jób 17:5 Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.(HU)
Jób 17:6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.(HU)
Jób 17:7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.(HU)
Jób 17:8 Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.(HU)
Jób 17:9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.(HU)
Jób 17:10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.(HU)
Jób 17:11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.(HU)
Jób 17:12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.(HU)
Jób 17:13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.(HU)
Jób 17:14 Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?(HU)
Jób 17:15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.(HU)
Jób 17:16 (HU)
Jób 18:1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:(HU)
Jób 18:2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.(HU)
Jób 18:3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?(HU)
Jób 18:4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?(HU)
Jób 18:5 Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.(HU)
Jób 18:6 A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.(HU)
Jób 18:7 Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.(HU)
Jób 18:8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.(HU)
Jób 18:9 A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.(HU)
Jób 18:10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.(HU)
Jób 18:11 Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.(HU)
Jób 18:12 Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.(HU)
Jób 18:13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.(HU)
Jób 18:14 Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.(HU)
Jób 18:15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.(HU)
Jób 18:16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.(HU)
Jób 18:17 Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.(HU)
Jób 18:18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.(HU)
Jób 18:19 Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.(HU)
Jób 18:20 Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.(HU)
Jób 18:21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.(HU)
Jób 19:1 Felele pedig Jób, és monda:(HU)
Jób 19:2 Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?(HU)
Jób 19:3 Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?(HU)
Jób 19:4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.(HU)
Jób 19:5 Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?(HU)
Jób 19:6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.(HU)
Jób 19:7 Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.(HU)
Jób 19:8 Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.(HU)
Jób 19:9 Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.(HU)
Jób 19:10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.(HU)
Jób 19:11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.(HU)
Jób 19:12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.(HU)
Jób 19:13 Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.(HU)
Jób 19:14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.(HU)
Jób 19:15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.(HU)
Jób 19:16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.(HU)
Jób 19:17 Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.(HU)
Jób 19:18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.(HU)
Jób 19:19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.(HU)
Jób 19:20 Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.(HU)
Jób 19:21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!(HU)
Jób 19:22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?(HU)
Jób 19:23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!(HU)
Jób 19:24 Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!(HU)
Jób 19:25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.(HU)
Jób 19:26 És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.(HU)
Jób 19:27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;(HU)
Jób 19:28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.(HU)
Jób 19:29 Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!(HU)
Jób 20:1 Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:(HU)
Jób 20:2 Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.(HU)
Jób 20:3 Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.(HU)
Jób 20:4 Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,(HU)
Jób 20:5 Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?(HU)
Jób 20:6 Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:(HU)
Jób 20:7 Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?(HU)
Jób 20:8 Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.(HU)
Jób 20:9 A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.(HU)
Jób 20:10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.(HU)
Jób 20:11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.(HU)
Jób 20:12 Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;(HU)
Jób 20:13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:(HU)
Jób 20:14 Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.(HU)
Jób 20:15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.(HU)
Jób 20:16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,(HU)
Jób 20:17 [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.(HU)
Jób 20:18 A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.(HU)
Jób 20:19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.(HU)
Jób 20:20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.(HU)
Jób 20:21 Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.(HU)
Jób 20:22 Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.(HU)
Jób 20:23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.(HU)
Jób 20:24 Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.(HU)
Jób 20:25 Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.(HU)
Jób 20:26 Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.(HU)
Jób 20:27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.(HU)
Jób 20:28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.(HU)
Jób 20:29 Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.(HU)
Jób 21:1 Felele pedig Jób, és monda:(HU)
Jób 21:2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.](HU)
Jób 21:3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.(HU)
Jób 21:4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?(HU)
Jób 21:5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.(HU)
Jób 21:6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.(HU)
Jób 21:7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?(HU)
Jób 21:8 Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.(HU)
Jób 21:9 Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.(HU)
Jób 21:10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.(HU)
Jób 21:11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.(HU)
Jób 21:12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.(HU)
Jób 21:13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;(HU)
Jób 21:14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!(HU)
Jób 21:15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?(HU)
Jób 21:16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!(HU)
Jób 21:17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.(HU)
Jób 21:18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.(HU)
Jób 21:19 Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.(HU)
Jób 21:20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.(HU)
Jób 21:21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!(HU)
Jób 21:22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!(HU)
Jób 21:23 Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;(HU)
Jób 21:24 Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.(HU)
Jób 21:25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.(HU)
Jób 21:26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.(HU)
Jób 21:27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;(HU)
Jób 21:28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?(HU)
Jób 21:29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?(HU)
Jób 21:30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.(HU)
Jób 21:31 Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?(HU)
Jób 21:32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.(HU)
Jób 21:33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.(HU)
Jób 21:34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.(HU)
Jób 22:1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:(HU)
Jób 22:2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!(HU)
Jób 22:3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?(HU)
Jób 22:4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?(HU)
Jób 22:5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?(HU)
Jób 22:6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.(HU)
Jób 22:7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.(HU)
Jób 22:8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.(HU)
Jób 22:9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.(HU)
Jób 22:10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;(HU)
Jób 22:11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!(HU)
Jób 22:12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!(HU)
Jób 22:13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?(HU)
Jób 22:14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.(HU)
Jób 22:15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;(HU)
Jób 22:16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!(HU)
Jób 22:17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?(HU)
Jób 22:18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.(HU)
Jób 22:19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:(HU)
Jób 22:20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!(HU)
Jób 22:21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.(HU)
Jób 22:22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!(HU)
Jób 22:23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.(HU)
Jób 22:24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:(HU)
Jób 22:25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.(HU)
Jób 22:26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.(HU)
Jób 22:27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.(HU)
Jób 22:28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.(HU)
Jób 22:29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.(HU)
Jób 22:30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.(HU)
Jób 23:1 Felele pedig Jób, és monda:(HU)
Jób 23:2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.(HU)
Jób 23:3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.(HU)
Jób 23:4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.(HU)
Jób 23:5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.(HU)
Jób 23:6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!(HU)
Jób 23:7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!(HU)
Jób 23:8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.(HU)
Jób 23:9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.(HU)
Jób 23:10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.(HU)
Jób 23:11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.(HU)
Jób 23:12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.(HU)
Jób 23:13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.(HU)
Jób 23:14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.(HU)
Jób 23:15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.(HU)
Jób 23:16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.(HU)
Jób 23:17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!(HU)
Jób 24:1 Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!(HU)
Jób 24:2 A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.(HU)
Jób 24:3 Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.(HU)
Jób 24:4 Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.(HU)
Jób 24:5 Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.(HU)
Jób 24:6 A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.(HU)
Jób 24:7 Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.(HU)
Jób 24:8 A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.(HU)
Jób 24:9 Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.(HU)
Jób 24:10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.(HU)
Jób 24:11 Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.(HU)
Jób 24:12 A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.(HU)
Jób 24:13 Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.(HU)
Jób 24:14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.(HU)
Jób 24:15 A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.(HU)
Jób 24:16 Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.(HU)
Jób 24:17 Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.(HU)
Jób 24:18 Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.(HU)
Jób 24:19 Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.(HU)
Jób 24:20 Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,(HU)
Jób 24:21 A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.(HU)
Jób 24:22 De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.(HU)
Jób 24:23 Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.(HU)
Jób 24:24 Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.(HU)
Jób 24:25 Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?(HU)
Jób 25:1 Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:(HU)
Jób 25:2 Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az õ magasságaiban.(HU)
Jób 25:3 Van-é száma az õ sereginek, és kire nem kél fel az õ világossága?(HU)
Jób 25:4 Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten elõtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született?(HU)
Jób 25:5 Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az õ szemei elõtt.(HU)
Jób 25:6 Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó.(HU)
Jób 26:1 Jób pedig felele, és monda:(HU)
Jób 26:2 Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!(HU)
Jób 26:3 Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!(HU)
Jób 26:4 Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?(HU)
Jób 26:5 A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.(HU)
Jób 26:6 Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.(HU)
Jób 26:7 Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.(HU)
Jób 26:8 Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.(HU)
Jób 26:9 Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.(HU)
Jób 26:10 Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.(HU)
Jób 26:11 Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.(HU)
Jób 26:12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.(HU)
Jób 26:13 Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.(HU)
Jób 26:14 Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?(HU)
Jób 27:1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:(HU)
Jób 27:2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,(HU)
Jób 27:3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;(HU)
Jób 27:4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!(HU)
Jób 27:5 Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.(HU)
Jób 27:6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.(HU)
Jób 27:7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.(HU)
Jób 27:8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?(HU)
Jób 27:9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?(HU)
Jób 27:10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?(HU)
Jób 27:11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.(HU)
Jób 27:12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!(HU)
Jób 27:13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:(HU)
Jób 27:14 Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.(HU)
Jób 27:15 Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.(HU)
Jób 27:16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:(HU)
Jób 27:17 Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.(HU)
Jób 27:18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.(HU)
Jób 27:19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.(HU)
Jób 27:20 Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.(HU)
Jób 27:21 Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.(HU)
Jób 27:22 [Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.(HU)
Jób 27:23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.(HU)
Jób 28:1 Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.(HU)
Jób 28:2 A vasat a földbõl hozzák elõ, a követ pedig érczczé olvasztják.(HU)
Jób 28:3 Határt vet [az ember] a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.(HU)
Jób 28:4 Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektõl messze.(HU)
Jób 28:5 Van föld, a melybõl kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tûz által;(HU)
Jób 28:6 Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.(HU)
Jób 28:7 Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.(HU)
Jób 28:8 Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.(HU)
Jób 28:9 Ráveti kezét [az ember] a kovakõre, a hegyeket tövükbõl kiforgatja.(HU)
Jób 28:10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.(HU)
Jób 28:11 Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.(HU)
Jób 28:12 De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?(HU)
Jób 28:13 Halandó a hozzá vivõ utat nem ismeri, az élõk földén az nem található.(HU)
Jób 28:14 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.(HU)
Jób 28:15 Színaranyért meg nem szerezhetõ, ára ezüsttel meg nem fizethetõ.(HU)
Jób 28:16 Nem mérhetõ össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.(HU)
Jób 28:17 Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhetõ.(HU)
Jób 28:18 Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.(HU)
Jób 28:19 Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhetõ össze.(HU)
Jób 28:20 A bölcseség honnan jõ tehát, és hol van helye az értelemnek?(HU)
Jób 28:21 Rejtve van az minden élõ szemei elõtt, az ég madarai elõl is fedve van.(HU)
Jób 28:22 A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!(HU)
Jób 28:23 Isten tudja annak útját, õ ismeri annak helyét.(HU)
Jób 28:24 Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt.(HU)
Jób 28:25 Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;(HU)
Jób 28:26 Mikor az esõnek határt szabott, és mennydörgõ villámoknak útat:(HU)
Jób 28:27 Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.(HU)
Jób 28:28 Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.(HU)
Jób 29:1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:(HU)
Jób 29:2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!(HU)
Jób 29:3 Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;(HU)
Jób 29:4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!(HU)
Jób 29:5 Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;(HU)
Jób 29:6 Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;(HU)
Jób 29:7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:(HU)
Jób 29:8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.(HU)
Jób 29:9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.(HU)
Jób 29:10 A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.(HU)
Jób 29:11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.(HU)
Jób 29:12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.(HU)
Jób 29:13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.(HU)
Jób 29:14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.(HU)
Jób 29:15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.(HU)
Jób 29:16 A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.(HU)
Jób 29:17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.(HU)
Jób 29:18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.(HU)
Jób 29:19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.(HU)
Jób 29:20 Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.(HU)
Jób 29:21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.(HU)
Jób 29:22 Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.(HU)
Jób 29:23 Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.(HU)
Jób 29:24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.(HU)
Jób 29:25 [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.(HU)
Jób 30:1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.(HU)
Jób 30:2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!(HU)
Jób 30:3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.(HU)
Jób 30:4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.(HU)
Jób 30:5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.(HU)
Jób 30:6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.(HU)
Jób 30:7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.(HU)
Jób 30:8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.(HU)
Jób 30:9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!(HU)
Jób 30:10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.(HU)
Jób 30:11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.(HU)
Jób 30:12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.(HU)
Jób 30:13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.(HU)
Jób 30:14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].(HU)
Jób 30:15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.(HU)
Jób 30:16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.(HU)
Jób 30:17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.(HU)
Jób 30:18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.(HU)
Jób 30:19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.(HU)
Jób 30:20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!(HU)
Jób 30:21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.(HU)
Jób 30:22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.(HU)
Jób 30:23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;(HU)
Jób 30:24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?(HU)
Jób 30:25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?(HU)
Jób 30:26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.(HU)
Jób 30:27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.(HU)
Jób 30:28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.(HU)
Jób 30:29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.(HU)
Jób 30:30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.(HU)
Jób 30:31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.(HU)
Jób 31:1 Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.(HU)
Jób 31:2 És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?(HU)
Jób 31:3 Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?(HU)
Jób 31:4 Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?(HU)
Jób 31:5 Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:(HU)
Jób 31:6 Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!(HU)
Jób 31:7 Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:(HU)
Jób 31:8 Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!(HU)
Jób 31:9 Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:(HU)
Jób 31:10 Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.(HU)
Jób 31:11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.(HU)
Jób 31:12 Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.(HU)
Jób 31:13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:(HU)
Jób 31:14 Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?(HU)
Jób 31:15 Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?(HU)
Jób 31:16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;(HU)
Jób 31:17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;(HU)
Jób 31:18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!(HU)
Jób 31:19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;(HU)
Jób 31:20 Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;(HU)
Jób 31:21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;(HU)
Jób 31:22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!(HU)
Jób 31:23 Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!(HU)
Jób 31:24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!(HU)
Jób 31:25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;(HU)
Jób 31:26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,(HU)
Jób 31:27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:(HU)
Jób 31:28 Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!(HU)
Jób 31:29 Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;(HU)
Jób 31:30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)(HU)
Jób 31:31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?(HU)
Jób 31:32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)(HU)
Jób 31:33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:(HU)
Jób 31:34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!(HU)
Jób 31:35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.(HU)
Jób 31:36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!(HU)
Jób 31:37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!(HU)
Jób 31:38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;(HU)
Jób 31:39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:(HU)
Jób 31:40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.(HU)
Jób 32:1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:(HU)
Jób 32:2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.(HU)
Jób 32:3 De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.(HU)
Jób 32:4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.(HU)
Jób 32:5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.(HU)
Jób 32:6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.(HU)
Jób 32:7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!(HU)
Jób 32:8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!(HU)
Jób 32:9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.(HU)
Jób 32:10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!(HU)
Jób 32:11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.(HU)
Jób 32:12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.(HU)
Jób 32:13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!(HU)
Jób 32:14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.(HU)
Jób 32:15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.(HU)
Jób 32:16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.(HU)
Jób 32:17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!(HU)
Jób 32:18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.(HU)
Jób 32:19 Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.(HU)
Jób 32:20 Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.(HU)
Jób 32:21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;(HU)
Jób 32:22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!(HU)
Jób 33:1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!(HU)
Jób 33:2 Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.(HU)
Jób 33:3 Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.(HU)
Jób 33:4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.(HU)
Jób 33:5 Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!(HU)
Jób 33:6 Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.(HU)
Jób 33:7 Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.(HU)
Jób 33:8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:(HU)
Jób 33:9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.(HU)
Jób 33:10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!(HU)
Jób 33:11 Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.(HU)
Jób 33:12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!(HU)
Jób 33:13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?(HU)
Jób 33:14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!(HU)
Jób 33:15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;(HU)
Jób 33:16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.(HU)
Jób 33:17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.(HU)
Jób 33:18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.(HU)
Jób 33:19 Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.(HU)
Jób 33:20 Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.(HU)
Jób 33:21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.(HU)
Jób 33:22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.(HU)
Jób 33:23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;(HU)
Jób 33:24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!(HU)
Jób 33:25 Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.(HU)
Jób 33:26 Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.(HU)
Jób 33:27 Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;(HU)
Jób 33:28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.(HU)
Jób 33:29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,(HU)
Jób 33:30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.(HU)
Jób 33:31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!(HU)
Jób 33:32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.(HU)
Jób 33:33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!(HU)
Jób 34:1 És szóla Elihu, és monda:(HU)
Jób 34:2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!(HU)
Jób 34:3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.(HU)
Jób 34:4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?(HU)
Jób 34:5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.(HU)
Jób 34:6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!(HU)
Jób 34:7 Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.(HU)
Jób 34:8 És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!(HU)
Jób 34:9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.(HU)
Jób 34:10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!(HU)
Jób 34:11 Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.(HU)
Jób 34:12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!(HU)
Jób 34:13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?(HU)
Jób 34:14 Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:(HU)
Jób 34:15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.(HU)
Jób 34:16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!(HU)
Jób 34:17 Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?(HU)
Jób 34:18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!(HU)
Jób 34:19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.(HU)
Jób 34:20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!(HU)
Jób 34:21 Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.(HU)
Jób 34:22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;(HU)
Jób 34:23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!(HU)
Jób 34:24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.(HU)
Jób 34:25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.(HU)
Jób 34:26 Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.(HU)
Jób 34:27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,(HU)
Jób 34:28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.(HU)
Jób 34:29 Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;(HU)
Jób 34:30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.(HU)
Jób 34:31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;(HU)
Jób 34:32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!(HU)
Jób 34:33 Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!(HU)
Jób 34:34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:(HU)
Jób 34:35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.(HU)
Jób 34:36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!(HU)
Jób 34:37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.(HU)
Jób 35:1 Tovább is felele Elihu, és monda:(HU)
Jób 35:2 Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?(HU)
Jób 35:3 Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?(HU)
Jób 35:4 Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.(HU)
Jób 35:5 Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!(HU)
Jób 35:6 Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?(HU)
Jób 35:7 Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?(HU)
Jób 35:8 Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.](HU)
Jób 35:9 A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;(HU)
Jób 35:10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;(HU)
Jób 35:11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?(HU)
Jób 35:12 Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;(HU)
Jób 35:13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.(HU)
Jób 35:14 Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!(HU)
Jób 35:15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:(HU)
Jób 35:16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.(HU)
Jób 36:1 És folytatá Elihu, és monda:(HU)
Jób 36:2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.(HU)
Jób 36:3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.(HU)
Jób 36:4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.(HU)
Jób 36:5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.(HU)
Jób 36:6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.(HU)
Jób 36:7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.(HU)
Jób 36:8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:(HU)
Jób 36:9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].(HU)
Jób 36:10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:(HU)
Jób 36:11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.(HU)
Jób 36:12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.(HU)
Jób 36:13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.(HU)
Jób 36:14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.(HU)
Jób 36:15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.(HU)
Jób 36:16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;(HU)
Jób 36:17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.(HU)
Jób 36:18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.(HU)
Jób 36:19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!(HU)
Jób 36:20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.(HU)
Jób 36:21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.(HU)
Jób 36:22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?(HU)
Jób 36:23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?(HU)
Jób 36:24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!(HU)
Jób 36:25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.(HU)
Jób 36:26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.(HU)
Jób 36:27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,(HU)
Jób 36:28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.(HU)
Jób 36:29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?(HU)
Jób 36:30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.(HU)
Jób 36:31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.(HU)
Jób 36:32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.(HU)
Jób 36:33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ](HU)
Jób 37:1 Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!(HU)
Jób 37:2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.(HU)
Jób 37:3 Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.(HU)
Jób 37:4 Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.(HU)
Jób 37:5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].(HU)
Jób 37:6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.(HU)
Jób 37:7 Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.(HU)
Jób 37:8 Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.(HU)
Jób 37:9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.(HU)
Jób 37:10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.(HU)
Jób 37:11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.(HU)
Jób 37:12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.(HU)
Jób 37:13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.(HU)
Jób 37:14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?(HU)
Jób 37:15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?](HU)
Jób 37:16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?(HU)
Jób 37:17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?(HU)
Jób 37:18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.(HU)
Jób 37:19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!(HU)
Jób 37:20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.(HU)
Jób 37:21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.(HU)
Jób 37:22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.(HU)
Jób 37:23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.(HU)
Jób 37:24 (HU)
Jób 38:1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélbõl és monda:(HU)
Jób 38:2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?(HU)
Jób 38:3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!(HU)
Jób 38:4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!(HU)
Jób 38:5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt?(HU)
Jób 38:6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;(HU)
Jób 38:7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?(HU)
Jób 38:8 És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;(HU)
Jób 38:9 Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt?(HU)
Jób 38:10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:(HU)
Jób 38:11 És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!(HU)
Jób 38:12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?(HU)
Jób 38:13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.(HU)
Jób 38:14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és elõálljon, mint egy ruhában.(HU)
Jób 38:15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?(HU)
Jób 38:16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?(HU)
Jób 38:17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?(HU)
Jób 38:18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?(HU)
Jób 38:19 Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?(HU)
Jób 38:20 Hogy visszavinnéd azt az õ határába, és hogy megismernéd lakása útjait.(HU)
Jób 38:21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!(HU)
Jób 38:22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesõnek tárházát láttad-é?(HU)
Jób 38:23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?(HU)
Jób 38:24 Melyik út [visz oda], a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?(HU)
Jób 38:25 Ki hasított nyílást a záporesõnek, és a mennydörgõ villámnak útat?(HU)
Jób 38:26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;(HU)
Jób 38:27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?(HU)
Jób 38:28 Van-é atyja az esõnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?(HU)
Jób 38:29 Kinek méhébõl jött elõ a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?(HU)
Jób 38:30 [Miként] rejtõznek el a vizek mintegy kõ [alá,] és [mint] zárul be a mély vizek színe?(HU)
Jób 38:31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?(HU)
Jób 38:32 A hajnalcsillagot elõhozhatod-é az õ idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?(HU)
Jób 38:33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?(HU)
Jób 38:34 Felemelheted-é szavadat a felhõig, hogy a vizeknek bõsége beborítson téged?(HU)
Jób 38:35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?(HU)
Jób 38:36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhõkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?(HU)
Jób 38:37 Ki számlálta meg a bárányfelhõket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlõit;(HU)
Jób 38:38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?(HU)
Jób 38:39 (HU)
Jób 38:40 (HU)
Jób 38:41 (HU)
Jób 39:1 Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;(HU)
Jób 39:2 Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?(HU)
Jób 39:3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?(HU)
Jób 39:4 Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?(HU)
Jób 39:5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?(HU)
Jób 39:6 [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.(HU)
Jób 39:7 Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.(HU)
Jób 39:8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,(HU)
Jób 39:9 A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?(HU)
Jób 39:10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.(HU)
Jób 39:11 A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.(HU)
Jób 39:12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?(HU)
Jób 39:13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?(HU)
Jób 39:14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?(HU)
Jób 39:15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?(HU)
Jób 39:16 Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?(HU)
Jób 39:17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!(HU)
Jób 39:18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.(HU)
Jób 39:19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;(HU)
Jób 39:20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.(HU)
Jób 39:21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.(HU)
Jób 39:22 Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?(HU)
Jób 39:23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!(HU)
Jób 39:24 [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.(HU)
Jób 39:25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;(HU)
Jób 39:26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:(HU)
Jób 39:27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.(HU)
Jób 39:28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.(HU)
Jób 39:29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?(HU)
Jób 39:30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] ] [ (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ] [ (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki! ] [ (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: ] [ (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ] [ (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ](HU)
Jób 40:1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda:(HU)
Jób 40:2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!(HU)
Jób 40:3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?(HU)
Jób 40:4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz- é, mint õ?(HU)
Jób 40:5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel!(HU)
Jób 40:6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket!(HU)
Jób 40:7 Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!(HU)
Jób 40:8 Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:(HU)
Jób 40:9 Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!(HU)
Jób 40:10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!(HU)
Jób 40:11 Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban!(HU)
Jób 40:12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.(HU)
Jób 40:13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.(HU)
Jób 40:14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.(HU)
Jób 40:15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik.(HU)
Jób 40:16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.(HU)
Jób 40:17 Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák.(HU)
Jób 40:18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.(HU)
Jób 40:19 Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?!(HU)
Jób 40:20 (HU)
Jób 40:21 (HU)
Jób 40:22 (HU)
Jób 40:23 (HU)
Jób 40:24 (HU)
Jób 41:1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?(HU)
Jób 41:2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?(HU)
Jób 41:3 Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?(HU)
Jób 41:4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?(HU)
Jób 41:5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?(HU)
Jób 41:6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?(HU)
Jób 41:7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?(HU)
Jób 41:8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.(HU)
Jób 41:9 Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!(HU)
Jób 41:10 Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?(HU)
Jób 41:11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!(HU)
Jób 41:12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.(HU)
Jób 41:13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?(HU)
Jób 41:14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!](HU)
Jób 41:15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.(HU)
Jób 41:16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.(HU)
Jób 41:17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.(HU)
Jób 41:18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.(HU)
Jób 41:19 A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.(HU)
Jób 41:20 Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.(HU)
Jób 41:21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.(HU)
Jób 41:22 Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.(HU)
Jób 41:23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.(HU)
Jób 41:24 Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.(HU)
Jób 41:25 Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.(HU)
Jób 41:26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.(HU)
Jób 41:27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.(HU)
Jób 41:28 A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.(HU)
Jób 41:29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.(HU)
Jób 41:30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.(HU)
Jób 41:31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.(HU)
Jób 41:32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.(HU)
Jób 41:33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.(HU)
Jób 41:34 Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.(HU)
Jób 42:1 Jób pedig felele az Úrnak, és monda:(HU)
Jób 42:2 Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.(HU)
Jób 42:3 Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.(HU)
Jób 42:4 Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!(HU)
Jób 42:5 Az én fülemnek hallásával hallottam felõled, most pedig szemeimmel látlak téged.(HU)
Jób 42:6 Ezért hibáztatom [magam] és bánkódom a porban és hamuban!(HU)
Jób 42:7 Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felõlem igazán, mint az én szolgám, Jób.(HU)
Jób 42:8 Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égõáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az õ személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felõlem igazán, mint az én szolgám Jób.(HU)
Jób 42:9 Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.(HU)
Jób 42:10 Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az õ barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt.(HU)
Jób 42:11 És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden elõbbi ismerõse, és evének õ vele együtt kenyeret az õ házában; sajnálkozának felette és vigasztalák õt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggõt.(HU)
Jób 42:12 Az Úr pedig jobban megáldá a Jób [életének] végét, mint kezdetét, mert lõn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.(HU)
Jób 42:13 És lõn néki hét fia és három leánya.(HU)
Jób 42:14 És az elsõnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren- Happuk.(HU)
Jób 42:15 És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az õ atyjok örökséget is ada nékik az õ fiútestvéreik között.(HU)
Jób 42:16 Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az õ fiait és unokáit negyedízig.(HU)
Jób 42:17 És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.(HU)
Zsoltárok 1:1 Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;(HU)
Zsoltárok 1:2 Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.(HU)
Zsoltárok 1:3 És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.(HU)
Zsoltárok 1:4 Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.(HU)
Zsoltárok 1:5 Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.(HU)
Zsoltárok 1:6 Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.(HU)
Zsoltárok 2:1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?(HU)
Zsoltárok 2:2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:(HU)
Zsoltárok 2:3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!(HU)
Zsoltárok 2:4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.(HU)
Zsoltárok 2:5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:(HU)
Zsoltárok 2:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!(HU)
Zsoltárok 2:7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.(HU)
Zsoltárok 2:8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.(HU)
Zsoltárok 2:9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.(HU)
Zsoltárok 2:10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!(HU)
Zsoltárok 2:11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.(HU)
Zsoltárok 2:12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!(HU)
Zsoltárok 3:1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.(HU)
Zsoltárok 3:2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!(HU)
Zsoltárok 3:3 Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.(HU)
Zsoltárok 3:4 De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.(HU)
Zsoltárok 3:5 Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.(HU)
Zsoltárok 3:6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.(HU)
Zsoltárok 3:7 Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.(HU)
Zsoltárok 3:8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ](HU)
Zsoltárok 4:1 Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 4:2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!(HU)
Zsoltárok 4:3 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.(HU)
Zsoltárok 4:4 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!(HU)
Zsoltárok 4:5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.(HU)
Zsoltárok 4:6 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.(HU)
Zsoltárok 4:7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!(HU)
Zsoltárok 4:8 Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. ](HU)
Zsoltárok 5:1 Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 5:2 Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!(HU)
Zsoltárok 5:3 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!(HU)
Zsoltárok 5:4 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.(HU)
Zsoltárok 5:5 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.(HU)
Zsoltárok 5:6 Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.(HU)
Zsoltárok 5:7 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.(HU)
Zsoltárok 5:8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.(HU)
Zsoltárok 5:9 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat!(HU)
Zsoltárok 5:10 Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.(HU)
Zsoltárok 5:11 Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.(HU)
Zsoltárok 5:12 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. [ (Psalms 5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. ](HU)
Zsoltárok 6:1 Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 6:2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.(HU)
Zsoltárok 6:3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!(HU)
Zsoltárok 6:4 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?(HU)
Zsoltárok 6:5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;(HU)
Zsoltárok 6:6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?(HU)
Zsoltárok 6:7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.(HU)
Zsoltárok 6:8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.(HU)
Zsoltárok 6:9 Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.(HU)
Zsoltárok 6:10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ](HU)
Zsoltárok 7:1 Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.(HU)
Zsoltárok 7:2 Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,(HU)
Zsoltárok 7:3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.(HU)
Zsoltárok 7:4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.(HU)
Zsoltárok 7:5 Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:(HU)
Zsoltárok 7:6 [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.(HU)
Zsoltárok 7:7 Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!(HU)
Zsoltárok 7:8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.(HU)
Zsoltárok 7:9 Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!(HU)
Zsoltárok 7:10 Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.(HU)
Zsoltárok 7:11 Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.(HU)
Zsoltárok 7:12 Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.(HU)
Zsoltárok 7:13 Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.(HU)
Zsoltárok 7:14 Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.(HU)
Zsoltárok 7:15 Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.(HU)
Zsoltárok 7:16 Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.(HU)
Zsoltárok 7:17 Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága. [ (Psalms 7:18) Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének. ](HU)
Zsoltárok 8:1 Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 8:2 Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsõségedet.(HU)
Zsoltárok 8:3 A csecsemõk és csecsszopók szájával erõsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködõt és bosszúállót elnémítsd.(HU)
Zsoltárok 8:4 Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:(HU)
Zsoltárok 8:5 Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?(HU)
Zsoltárok 8:6 Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt!(HU)
Zsoltárok 8:7 Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;(HU)
Zsoltárok 8:8 Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is;(HU)
Zsoltárok 8:9 Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár. [ (Psalms 8:10) Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön! ](HU)
Zsoltárok 9:1 Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 9:2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.(HU)
Zsoltárok 9:3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;(HU)
Zsoltárok 9:4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;(HU)
Zsoltárok 9:5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.(HU)
Zsoltárok 9:6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.(HU)
Zsoltárok 9:7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.(HU)
Zsoltárok 9:8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.(HU)
Zsoltárok 9:9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.(HU)
Zsoltárok 9:10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.(HU)
Zsoltárok 9:11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.(HU)
Zsoltárok 9:12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.(HU)
Zsoltárok 9:13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.(HU)
Zsoltárok 9:14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;(HU)
Zsoltárok 9:15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.(HU)
Zsoltárok 9:16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.(HU)
Zsoltárok 9:17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.(HU)
Zsoltárok 9:18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.(HU)
Zsoltárok 9:19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.(HU)
Zsoltárok 9:20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted! [ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela. ](HU)
Zsoltárok 10:1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?(HU)
Zsoltárok 10:2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.(HU)
Zsoltárok 10:3 Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.(HU)
Zsoltárok 10:4 A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.(HU)
Zsoltárok 10:5 Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.(HU)
Zsoltárok 10:6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.(HU)
Zsoltárok 10:7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.(HU)
Zsoltárok 10:8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.(HU)
Zsoltárok 10:9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.(HU)
Zsoltárok 10:10 Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.(HU)
Zsoltárok 10:11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!(HU)
Zsoltárok 10:12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!(HU)
Zsoltárok 10:13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.](HU)
Zsoltárok 10:14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.(HU)
Zsoltárok 10:15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.(HU)
Zsoltárok 10:16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.(HU)
Zsoltárok 10:17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,(HU)
Zsoltárok 10:18 Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.(HU)
Zsoltárok 11:1 Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!(HU)
Zsoltárok 11:2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.(HU)
Zsoltárok 11:3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?(HU)
Zsoltárok 11:4 Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.(HU)
Zsoltárok 11:5 Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.(HU)
Zsoltárok 11:6 Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!(HU)
Zsoltárok 11:7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.(HU)
Zsoltárok 12:1 Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 12:2 Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.(HU)
Zsoltárok 12:3 Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.(HU)
Zsoltárok 12:4 Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.(HU)
Zsoltárok 12:5 A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?(HU)
Zsoltárok 12:6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.(HU)
Zsoltárok 12:7 Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.(HU)
Zsoltárok 12:8 Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ](HU)
Zsoltárok 13:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 13:2 Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem?(HU)
Zsoltárok 13:3 Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?(HU)
Zsoltárok 13:4 Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;(HU)
Zsoltárok 13:5 Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.(HU)
Zsoltárok 13:6 Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!(HU)
Zsoltárok 14:1 Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.(HU)
Zsoltárok 14:2 Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?(HU)
Zsoltárok 14:3 Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.(HU)
Zsoltárok 14:4 Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?(HU)
Zsoltárok 14:5 Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!(HU)
Zsoltárok 14:6 A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.(HU)
Zsoltárok 14:7 Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.(HU)
Zsoltárok 15:1 Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 15:2 A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében.(HU)
Zsoltárok 15:3 Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.(HU)
Zsoltárok 15:4 A megbélyegzett útálatos az õ szemeiben, de az Urat félõket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.(HU)
Zsoltárok 15:5 Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.(HU)
Zsoltárok 16:1 Dávid miktámja.(HU)
Zsoltárok 16:2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.(HU)
Zsoltárok 16:3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.(HU)
Zsoltárok 16:4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.(HU)
Zsoltárok 16:5 Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.(HU)
Zsoltárok 16:6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.(HU)
Zsoltárok 16:7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.(HU)
Zsoltárok 16:8 Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.(HU)
Zsoltárok 16:9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.(HU)
Zsoltárok 16:10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.(HU)
Zsoltárok 16:11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.(HU)
Zsoltárok 17:1 Dávid imádsága.(HU)
Zsoltárok 17:2 A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.(HU)
Zsoltárok 17:3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.(HU)
Zsoltárok 17:4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.(HU)
Zsoltárok 17:5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.(HU)
Zsoltárok 17:6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.(HU)
Zsoltárok 17:7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.(HU)
Zsoltárok 17:8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.(HU)
Zsoltárok 17:9 A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.(HU)
Zsoltárok 17:10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.(HU)
Zsoltárok 17:11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.(HU)
Zsoltárok 17:12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.(HU)
Zsoltárok 17:13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;(HU)
Zsoltárok 17:14 Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.(HU)
Zsoltárok 17:15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.(HU)
Zsoltárok 18:1 Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.(HU)
Zsoltárok 18:2 És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!(HU)
Zsoltárok 18:3 Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.(HU)
Zsoltárok 18:4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.(HU)
Zsoltárok 18:5 Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.(HU)
Zsoltárok 18:6 A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.(HU)
Zsoltárok 18:7 Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.(HU)
Zsoltárok 18:8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.(HU)
Zsoltárok 18:9 Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.(HU)
Zsoltárok 18:10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.(HU)
Zsoltárok 18:11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.(HU)
Zsoltárok 18:12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.(HU)
Zsoltárok 18:13 Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.(HU)
Zsoltárok 18:14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.(HU)
Zsoltárok 18:15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.(HU)
Zsoltárok 18:16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.(HU)
Zsoltárok 18:17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.(HU)
Zsoltárok 18:18 Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.(HU)
Zsoltárok 18:19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.(HU)
Zsoltárok 18:20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.(HU)
Zsoltárok 18:21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;(HU)
Zsoltárok 18:22 Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.(HU)
Zsoltárok 18:23 Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.(HU)
Zsoltárok 18:24 És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.(HU)
Zsoltárok 18:25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.(HU)
Zsoltárok 18:26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.(HU)
Zsoltárok 18:27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.(HU)
Zsoltárok 18:28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;(HU)
Zsoltárok 18:29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.(HU)
Zsoltárok 18:30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.(HU)
Zsoltárok 18:31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.(HU)
Zsoltárok 18:32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?(HU)
Zsoltárok 18:33 Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:(HU)
Zsoltárok 18:34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.(HU)
Zsoltárok 18:35 Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.(HU)
Zsoltárok 18:36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.(HU)
Zsoltárok 18:37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.(HU)
Zsoltárok 18:38 Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.(HU)
Zsoltárok 18:39 Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.(HU)
Zsoltárok 18:40 Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.(HU)
Zsoltárok 18:41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.(HU)
Zsoltárok 18:42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.(HU)
Zsoltárok 18:43 És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.(HU)
Zsoltárok 18:44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.(HU)
Zsoltárok 18:45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.(HU)
Zsoltárok 18:46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.(HU)
Zsoltárok 18:47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!(HU)
Zsoltárok 18:48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;(HU)
Zsoltárok 18:49 A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.(HU)
Zsoltárok 18:50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ](HU)
Zsoltárok 19:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 19:2 Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.(HU)
Zsoltárok 19:3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.(HU)
Zsoltárok 19:4 Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:(HU)
Zsoltárok 19:5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.(HU)
Zsoltárok 19:6 Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát.(HU)
Zsoltárok 19:7 Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.(HU)
Zsoltárok 19:8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.(HU)
Zsoltárok 19:9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.(HU)
Zsoltárok 19:10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.(HU)
Zsoltárok 19:11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.(HU)
Zsoltárok 19:12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.(HU)
Zsoltárok 19:13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet.(HU)
Zsoltárok 19:14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl. [ (Psalms 19:15) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm. ](HU)
Zsoltárok 20:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 20:2 Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.(HU)
Zsoltárok 20:3 Küldjön néked segítséget a szent helyrõl; és a Sionból támogasson téged.(HU)
Zsoltárok 20:4 Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égõáldozataidat találja kövéreknek. Szela.(HU)
Zsoltárok 20:5 Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.(HU)
Zsoltárok 20:6 Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót [lobogtassunk:] teljesítse az Úr minden kérésedet!(HU)
Zsoltárok 20:7 Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja õt szent egeibõl jobbjának segítõ erejével.(HU)
Zsoltárok 20:8 Ezek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevérõl emlékezünk meg.(HU)
Zsoltárok 20:9 Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. [ (Psalms 20:10) Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá. ](HU)
Zsoltárok 21:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 21:2 Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.(HU)
Zsoltárok 21:3 Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.(HU)
Zsoltárok 21:4 Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.(HU)
Zsoltárok 21:5 Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent.(HU)
Zsoltárok 21:6 Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.(HU)
Zsoltárok 21:7 Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével.(HU)
Zsoltárok 21:8 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.(HU)
Zsoltárok 21:9 Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet.(HU)
Zsoltárok 21:10 Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket.(HU)
Zsoltárok 21:11 Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül.(HU)
Zsoltárok 21:12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;(HU)
Zsoltárok 21:13 Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted. [ (Psalms 21:14) Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat! ](HU)
Zsoltárok 22:1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 22:2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.(HU)
Zsoltárok 22:3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.(HU)
Zsoltárok 22:4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.(HU)
Zsoltárok 22:5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.(HU)
Zsoltárok 22:6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.(HU)
Zsoltárok 22:7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.(HU)
Zsoltárok 22:8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:(HU)
Zsoltárok 22:9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!(HU)
Zsoltárok 22:10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.(HU)
Zsoltárok 22:11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.(HU)
Zsoltárok 22:12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.(HU)
Zsoltárok 22:13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.(HU)
Zsoltárok 22:14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.(HU)
Zsoltárok 22:15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.(HU)
Zsoltárok 22:16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.(HU)
Zsoltárok 22:17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.(HU)
Zsoltárok 22:18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.(HU)
Zsoltárok 22:19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.(HU)
Zsoltárok 22:20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.(HU)
Zsoltárok 22:21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.(HU)
Zsoltárok 22:22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.(HU)
Zsoltárok 22:23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.(HU)
Zsoltárok 22:24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!(HU)
Zsoltárok 22:25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.(HU)
Zsoltárok 22:26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.(HU)
Zsoltárok 22:27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!(HU)
Zsoltárok 22:28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.(HU)
Zsoltárok 22:29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.(HU)
Zsoltárok 22:30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.(HU)
Zsoltárok 22:31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ](HU)
Zsoltárok 23:1 Dávid zsoltára.  nem szûkölködöm.(HU)
Zsoltárok 23:2 Fûves legelõkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.(HU)
Zsoltárok 23:3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért.(HU)
Zsoltárok 23:4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.(HU)
Zsoltárok 23:5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.(HU)
Zsoltárok 23:6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.(HU)
Zsoltárok 24:1 Dávid zsoltára.  a föld kereksége s annak lakosai.(HU)
Zsoltárok 24:2 Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.(HU)
Zsoltárok 24:3 Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az õ szent helyén?(HU)
Zsoltárok 24:4 Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.(HU)
Zsoltárok 24:5 Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétõl.(HU)
Zsoltárok 24:6 Ilyen az õt keresõk nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.(HU)
Zsoltárok 24:7 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya.(HU)
Zsoltárok 24:8 Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.(HU)
Zsoltárok 24:9 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya!(HU)
Zsoltárok 24:10 Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.(HU)
Zsoltárok 25:1 Dávidé.(HU)
Zsoltárok 25:2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.(HU)
Zsoltárok 25:3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.(HU)
Zsoltárok 25:4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.(HU)
Zsoltárok 25:5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.(HU)
Zsoltárok 25:6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak.(HU)
Zsoltárok 25:7 Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!(HU)
Zsoltárok 25:8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.(HU)
Zsoltárok 25:9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.(HU)
Zsoltárok 25:10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.(HU)
Zsoltárok 25:11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.(HU)
Zsoltárok 25:12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.(HU)
Zsoltárok 25:13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.(HU)
Zsoltárok 25:14 Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.(HU)
Zsoltárok 25:15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.(HU)
Zsoltárok 25:16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.(HU)
Zsoltárok 25:17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.(HU)
Zsoltárok 25:18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.(HU)
Zsoltárok 25:19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.(HU)
Zsoltárok 25:20 Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.(HU)
Zsoltárok 25:21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.(HU)
Zsoltárok 25:22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.(HU)
Zsoltárok 26:1 Dávidé.(HU)
Zsoltárok 26:2 Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.(HU)
Zsoltárok 26:3 Mert kegyelmed szemem elõtt van, és hûségedben járok-kelek.(HU)
Zsoltárok 26:4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.(HU)
Zsoltárok 26:5 Gyûlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.(HU)
Zsoltárok 26:6 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!(HU)
Zsoltárok 26:7 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.(HU)
Zsoltárok 26:8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsõséged hajlékának helyét.(HU)
Zsoltárok 26:9 Ne sorozd a bûnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,(HU)
Zsoltárok 26:10 A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.(HU)
Zsoltárok 26:11 Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.(HU)
Zsoltárok 26:12 Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.(HU)
Zsoltárok 27:1 Dávidé.(HU)
Zsoltárok 27:2 Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el.(HU)
Zsoltárok 27:3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [õ benne] bízom én.(HU)
Zsoltárok 27:4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.(HU)
Zsoltárok 27:5 Bizony elrejt engem az õ hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.(HU)
Zsoltárok 27:6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.(HU)
Zsoltárok 27:7 Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!(HU)
Zsoltárok 27:8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!(HU)
Zsoltárok 27:9 Ne rejtsd el orczádat elõlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítõm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!(HU)
Zsoltárok 27:10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.(HU)
Zsoltárok 27:11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.(HU)
Zsoltárok 27:12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek.(HU)
Zsoltárok 27:13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén!(HU)
Zsoltárok 27:14 Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.(HU)
Zsoltárok 28:1 Dávidé.  ne fordulj el szótlanul tõlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.(HU)
Zsoltárok 28:2 Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.(HU)
Zsoltárok 28:3 Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevõk közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.(HU)
Zsoltárok 28:4 Fizess meg nékik az õ cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!(HU)
Zsoltárok 28:5 Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja õket és föl nem építi õket.(HU)
Zsoltárok 28:6 Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.(HU)
Zsoltárok 28:7 Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt.(HU)
Zsoltárok 28:8 Az Úr az õ népének ereje, és az õ fölkentjének megtartó erõssége.(HU)
Zsoltárok 28:9 Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel õket mindörökké!(HU)
Zsoltárok 29:1 Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 29:2 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.(HU)
Zsoltárok 29:3 Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.(HU)
Zsoltárok 29:4 Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.(HU)
Zsoltárok 29:5 Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.(HU)
Zsoltárok 29:6 És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.(HU)
Zsoltárok 29:7 Az Úr szava tûzlángokat szór.(HU)
Zsoltárok 29:8 Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.(HU)
Zsoltárok 29:9 Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ!(HU)
Zsoltárok 29:10 Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.(HU)
Zsoltárok 29:11 Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.(HU)
Zsoltárok 30:1 Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.(HU)
Zsoltárok 30:2 Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.(HU)
Zsoltárok 30:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!(HU)
Zsoltárok 30:4 Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.(HU)
Zsoltárok 30:5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.(HU)
Zsoltárok 30:6 Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.(HU)
Zsoltárok 30:7 Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.(HU)
Zsoltárok 30:8 Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.(HU)
Zsoltárok 30:9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!(HU)
Zsoltárok 30:10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?(HU)
Zsoltárok 30:11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!(HU)
Zsoltárok 30:12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ](HU)
Zsoltárok 31:1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 31:2 Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.(HU)
Zsoltárok 31:3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.(HU)
Zsoltárok 31:4 Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.(HU)
Zsoltárok 31:5 Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.(HU)
Zsoltárok 31:6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.(HU)
Zsoltárok 31:7 Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.(HU)
Zsoltárok 31:8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;(HU)
Zsoltárok 31:9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.(HU)
Zsoltárok 31:10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.(HU)
Zsoltárok 31:11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.(HU)
Zsoltárok 31:12 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.(HU)
Zsoltárok 31:13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.(HU)
Zsoltárok 31:14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.(HU)
Zsoltárok 31:15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.(HU)
Zsoltárok 31:16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.(HU)
Zsoltárok 31:17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.(HU)
Zsoltárok 31:18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.(HU)
Zsoltárok 31:19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.(HU)
Zsoltárok 31:20 Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.(HU)
Zsoltárok 31:21 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.(HU)
Zsoltárok 31:22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!(HU)
Zsoltárok 31:23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.(HU)
Zsoltárok 31:24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ](HU)
Zsoltárok 32:1 Dávid tanítása.(HU)
Zsoltárok 32:2 Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.(HU)
Zsoltárok 32:3 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.(HU)
Zsoltárok 32:4 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.(HU)
Zsoltárok 32:5 Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.(HU)
Zsoltárok 32:6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá.(HU)
Zsoltárok 32:7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.(HU)
Zsoltárok 32:8 Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.(HU)
Zsoltárok 32:9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.(HU)
Zsoltárok 32:10 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.(HU)
Zsoltárok 32:11 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!(HU)
Zsoltárok 33:1 Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.(HU)
Zsoltárok 33:2 Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.(HU)
Zsoltárok 33:3 Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.(HU)
Zsoltárok 33:4 Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hûséges.(HU)
Zsoltárok 33:5 Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.(HU)
Zsoltárok 33:6 Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.(HU)
Zsoltárok 33:7 Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat.(HU)
Zsoltárok 33:8 Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tõle minden földi lakó.(HU)
Zsoltárok 33:9 Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott.(HU)
Zsoltárok 33:10 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.(HU)
Zsoltárok 33:11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékrõl-nemzedékre.(HU)
Zsoltárok 33:12 Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.(HU)
Zsoltárok 33:13 Az égbõl letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.(HU)
Zsoltárok 33:14 Székhelyérõl lenéz a föld minden lakosára.(HU)
Zsoltárok 33:15 Õ alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket.(HU)
Zsoltárok 33:16 Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hõs sem menekül meg nagy erejével;(HU)
Zsoltárok 33:17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.(HU)
Zsoltárok 33:18 Ámde az Úr szemmel tartja az õt félõket, az õ kegyelmében bízókat,(HU)
Zsoltárok 33:19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa õket.(HU)
Zsoltárok 33:20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk õ.(HU)
Zsoltárok 33:21 Csak õ benne vigad a mi szívünk, csak az õ szent nevében bízunk!(HU)
Zsoltárok 33:22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.(HU)
Zsoltárok 34:1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.(HU)
Zsoltárok 34:2 Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!(HU)
Zsoltárok 34:3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.(HU)
Zsoltárok 34:4 Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!(HU)
Zsoltárok 34:5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.(HU)
Zsoltárok 34:6 A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.(HU)
Zsoltárok 34:7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.(HU)
Zsoltárok 34:8 Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.(HU)
Zsoltárok 34:9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.(HU)
Zsoltárok 34:10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.(HU)
Zsoltárok 34:11 Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.(HU)
Zsoltárok 34:12 Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!(HU)
Zsoltárok 34:13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?(HU)
Zsoltárok 34:14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.(HU)
Zsoltárok 34:15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.(HU)
Zsoltárok 34:16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;(HU)
Zsoltárok 34:17 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.(HU)
Zsoltárok 34:18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.(HU)
Zsoltárok 34:19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.(HU)
Zsoltárok 34:20 Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.(HU)
Zsoltárok 34:21 Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.(HU)
Zsoltárok 34:22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat. [ (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik. ](HU)
Zsoltárok 35:1 Dávidé.  harczolj a velem harczolókkal.(HU)
Zsoltárok 35:2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.(HU)
Zsoltárok 35:3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.(HU)
Zsoltárok 35:4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.(HU)
Zsoltárok 35:5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].(HU)
Zsoltárok 35:6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.(HU)
Zsoltárok 35:7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.(HU)
Zsoltárok 35:8 Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.(HU)
Zsoltárok 35:9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.(HU)
Zsoltárok 35:10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.(HU)
Zsoltárok 35:11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.(HU)
Zsoltárok 35:12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.(HU)
Zsoltárok 35:13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.(HU)
Zsoltárok 35:14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:(HU)
Zsoltárok 35:15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,(HU)
Zsoltárok 35:16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.(HU)
Zsoltárok 35:17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.(HU)
Zsoltárok 35:18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.(HU)
Zsoltárok 35:19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.(HU)
Zsoltárok 35:20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.(HU)
Zsoltárok 35:21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.(HU)
Zsoltárok 35:22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!(HU)
Zsoltárok 35:23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.(HU)
Zsoltárok 35:24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!(HU)
Zsoltárok 35:25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!(HU)
Zsoltárok 35:26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.(HU)
Zsoltárok 35:27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.(HU)
Zsoltárok 35:28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.(HU)
Zsoltárok 36:1 Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.(HU)
Zsoltárok 36:2 A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;(HU)
Zsoltárok 36:3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.(HU)
Zsoltárok 36:4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.(HU)
Zsoltárok 36:5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.(HU)
Zsoltárok 36:6 Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!(HU)
Zsoltárok 36:7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!(HU)
Zsoltárok 36:8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.(HU)
Zsoltárok 36:9 Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.(HU)
Zsoltárok 36:10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.(HU)
Zsoltárok 36:11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.(HU)
Zsoltárok 36:12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ](HU)
Zsoltárok 37:1 Dávidé.(HU)
Zsoltárok 37:2 Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.(HU)
Zsoltárok 37:3 Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.(HU)
Zsoltárok 37:4 Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.(HU)
Zsoltárok 37:5 Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.(HU)
Zsoltárok 37:6 Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.(HU)
Zsoltárok 37:7 Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.(HU)
Zsoltárok 37:8 Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!(HU)
Zsoltárok 37:9 Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.(HU)
Zsoltárok 37:10 Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.(HU)
Zsoltárok 37:11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.(HU)
Zsoltárok 37:12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:(HU)
Zsoltárok 37:13 Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.(HU)
Zsoltárok 37:14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;(HU)
Zsoltárok 37:15 [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.(HU)
Zsoltárok 37:16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.(HU)
Zsoltárok 37:17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.(HU)
Zsoltárok 37:18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.(HU)
Zsoltárok 37:19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.(HU)
Zsoltárok 37:20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.(HU)
Zsoltárok 37:21 Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.(HU)
Zsoltárok 37:22 Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.(HU)
Zsoltárok 37:23 Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.(HU)
Zsoltárok 37:24 Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.(HU)
Zsoltárok 37:25 Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.(HU)
Zsoltárok 37:26 Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.(HU)
Zsoltárok 37:27 Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.(HU)
Zsoltárok 37:28 Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.(HU)
Zsoltárok 37:29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.(HU)
Zsoltárok 37:30 Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.(HU)
Zsoltárok 37:31 Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.(HU)
Zsoltárok 37:32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;(HU)
Zsoltárok 37:33 De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.(HU)
Zsoltárok 37:34 Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.(HU)
Zsoltárok 37:35 Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;(HU)
Zsoltárok 37:36 De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.(HU)
Zsoltárok 37:37 Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.(HU)
Zsoltárok 37:38 De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.(HU)
Zsoltárok 37:39 Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.(HU)
Zsoltárok 37:40 Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.(HU)
Zsoltárok 38:1 Dávid zsoltára emlékeztetõül.(HU)
Zsoltárok 38:2 Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!(HU)
Zsoltárok 38:3 Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.(HU)
Zsoltárok 38:4 Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.(HU)
Zsoltárok 38:5 Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.(HU)
Zsoltárok 38:6 Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.(HU)
Zsoltárok 38:7 Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.(HU)
Zsoltárok 38:8 Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.(HU)
Zsoltárok 38:9 Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.(HU)
Zsoltárok 38:10 Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!(HU)
Zsoltárok 38:11 Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.(HU)
Zsoltárok 38:12 Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.(HU)
Zsoltárok 38:13 De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.(HU)
Zsoltárok 38:14 De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.(HU)
Zsoltárok 38:15 És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.(HU)
Zsoltárok 38:16 Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!(HU)
Zsoltárok 38:17 Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!(HU)
Zsoltárok 38:18 És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.(HU)
Zsoltárok 38:19 Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.(HU)
Zsoltárok 38:20 De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,(HU)
Zsoltárok 38:21 És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.(HU)
Zsoltárok 38:22 Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ](HU)
Zsoltárok 39:1 Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 39:2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.(HU)
Zsoltárok 39:3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.(HU)
Zsoltárok 39:4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:(HU)
Zsoltárok 39:5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.(HU)
Zsoltárok 39:6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.(HU)
Zsoltárok 39:7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!(HU)
Zsoltárok 39:8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.(HU)
Zsoltárok 39:9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!(HU)
Zsoltárok 39:10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.(HU)
Zsoltárok 39:11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.(HU)
Zsoltárok 39:12 Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.(HU)
Zsoltárok 39:13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm. [ (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé! ](HU)
Zsoltárok 40:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 40:2 Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.(HU)
Zsoltárok 40:3 És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.(HU)
Zsoltárok 40:4 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.(HU)
Zsoltárok 40:5 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!(HU)
Zsoltárok 40:6 Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám.(HU)
Zsoltárok 40:7 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égõáldozatot és bûnért való áldozatot sem kívántál.(HU)
Zsoltárok 40:8 Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,(HU)
Zsoltárok 40:9 Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.(HU)
Zsoltárok 40:10 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!(HU)
Zsoltárok 40:11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.(HU)
Zsoltárok 40:12 Te, Uram, ne tartsd vissza tõlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.(HU)
Zsoltárok 40:13 Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem [is] elhagyott engem.(HU)
Zsoltárok 40:14 Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!(HU)
Zsoltárok 40:15 Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.(HU)
Zsoltárok 40:16 Pusztuljanak el az õ gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!(HU)
Zsoltárok 40:17 Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. [ (Psalms 40:18) Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél! ](HU)
Zsoltárok 41:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 41:2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.(HU)
Zsoltárok 41:3 Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.(HU)
Zsoltárok 41:4 Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.(HU)
Zsoltárok 41:5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!(HU)
Zsoltárok 41:6 Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?(HU)
Zsoltárok 41:7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.(HU)
Zsoltárok 41:8 Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:(HU)
Zsoltárok 41:9 Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!(HU)
Zsoltárok 41:10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.(HU)
Zsoltárok 41:11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!(HU)
Zsoltárok 41:12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;(HU)
Zsoltárok 41:13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ](HU)
Zsoltárok 42:1 Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása.(HU)
Zsoltárok 42:2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!(HU)
Zsoltárok 42:3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?(HU)
Zsoltárok 42:4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"(HU)
Zsoltárok 42:5 Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.(HU)
Zsoltárok 42:6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az õ orczájának szabadításáért.(HU)
Zsoltárok 42:7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.(HU)
Zsoltárok 42:8 Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!(HU)
Zsoltárok 42:9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.(HU)
Zsoltárok 42:10 Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?(HU)
Zsoltárok 42:11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? [ (Psalms 42:12) Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. ](HU)
Zsoltárok 43:1 Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertõl szabadíts meg engem.(HU)
Zsoltárok 43:2 Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?(HU)
Zsoltárok 43:3 Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.(HU)
Zsoltárok 43:4 Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!(HU)
Zsoltárok 43:5 Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.(HU)
Zsoltárok 44:1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.(HU)
Zsoltárok 44:2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.(HU)
Zsoltárok 44:3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.(HU)
Zsoltárok 44:4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.(HU)
Zsoltárok 44:5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!(HU)
Zsoltárok 44:6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.(HU)
Zsoltárok 44:7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;(HU)
Zsoltárok 44:8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.(HU)
Zsoltárok 44:9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.(HU)
Zsoltárok 44:10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.(HU)
Zsoltárok 44:11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.(HU)
Zsoltárok 44:12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.(HU)
Zsoltárok 44:13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.(HU)
Zsoltárok 44:14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.(HU)
Zsoltárok 44:15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.(HU)
Zsoltárok 44:16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.(HU)
Zsoltárok 44:17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.(HU)
Zsoltárok 44:18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.(HU)
Zsoltárok 44:19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:(HU)
Zsoltárok 44:20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.(HU)
Zsoltárok 44:21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:(HU)
Zsoltárok 44:22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.(HU)
Zsoltárok 44:23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.(HU)
Zsoltárok 44:24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!(HU)
Zsoltárok 44:25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?(HU)
Zsoltárok 44:26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ](HU)
Zsoltárok 45:1 Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl.(HU)
Zsoltárok 45:2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.(HU)
Zsoltárok 45:3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.(HU)
Zsoltárok 45:4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.(HU)
Zsoltárok 45:5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.(HU)
Zsoltárok 45:6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.(HU)
Zsoltárok 45:7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.(HU)
Zsoltárok 45:8 Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.(HU)
Zsoltárok 45:9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.(HU)
Zsoltárok 45:10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.(HU)
Zsoltárok 45:11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.(HU)
Zsoltárok 45:12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!(HU)
Zsoltárok 45:13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.(HU)
Zsoltárok 45:14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.(HU)
Zsoltárok 45:15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.(HU)
Zsoltárok 45:16 Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.(HU)
Zsoltárok 45:17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön. [ (Psalms 45:18) Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! ](HU)
Zsoltárok 46:1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.(HU)
Zsoltárok 46:2 Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.(HU)
Zsoltárok 46:3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:(HU)
Zsoltárok 46:4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.(HU)
Zsoltárok 46:5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.(HU)
Zsoltárok 46:6 Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.(HU)
Zsoltárok 46:7 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.(HU)
Zsoltárok 46:8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.(HU)
Zsoltárok 46:9 Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;(HU)
Zsoltárok 46:10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.(HU)
Zsoltárok 46:11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. [ (Psalms 46:12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. ](HU)
Zsoltárok 47:1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.(HU)
Zsoltárok 47:2 Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.(HU)
Zsoltárok 47:3 Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.(HU)
Zsoltárok 47:4 Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.(HU)
Zsoltárok 47:5 Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela.(HU)
Zsoltárok 47:6 Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.(HU)
Zsoltárok 47:7 Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!(HU)
Zsoltárok 47:8 Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.(HU)
Zsoltárok 47:9 Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján. [ (Psalms 47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen! ](HU)
Zsoltárok 48:1 A Kóráh fiainak zsoltáréneke.(HU)
Zsoltárok 48:2 Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.(HU)
Zsoltárok 48:3 Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa.(HU)
Zsoltárok 48:4 Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.(HU)
Zsoltárok 48:5 Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.(HU)
Zsoltárok 48:6 Meglátták õk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.(HU)
Zsoltárok 48:7 Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé;(HU)
Zsoltárok 48:8 A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.(HU)
Zsoltárok 48:9 A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerõsítette azt az Isten! Szela.(HU)
Zsoltárok 48:10 A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.(HU)
Zsoltárok 48:11 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.(HU)
Zsoltárok 48:12 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.(HU)
Zsoltárok 48:13 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.(HU)
Zsoltárok 48:14 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek: [ (Psalms 48:15) Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig! ](HU)
Zsoltárok 49:1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.(HU)
Zsoltárok 49:2 Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!(HU)
Zsoltárok 49:3 Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.(HU)
Zsoltárok 49:4 Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.(HU)
Zsoltárok 49:5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.(HU)
Zsoltárok 49:6 Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,(HU)
Zsoltárok 49:7 A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?(HU)
Zsoltárok 49:8 Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.(HU)
Zsoltárok 49:9 Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;(HU)
Zsoltárok 49:10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.(HU)
Zsoltárok 49:11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.(HU)
Zsoltárok 49:12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.(HU)
Zsoltárok 49:13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.(HU)
Zsoltárok 49:14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.(HU)
Zsoltárok 49:15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.(HU)
Zsoltárok 49:16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.(HU)
Zsoltárok 49:17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;(HU)
Zsoltárok 49:18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.(HU)
Zsoltárok 49:19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:(HU)
Zsoltárok 49:20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ](HU)
Zsoltárok 50:1 Asáf zsoltára.(HU)
Zsoltárok 50:2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.(HU)
Zsoltárok 50:3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.(HU)
Zsoltárok 50:4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:(HU)
Zsoltárok 50:5 Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!(HU)
Zsoltárok 50:6 És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.(HU)
Zsoltárok 50:7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.(HU)
Zsoltárok 50:8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.(HU)
Zsoltárok 50:9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;(HU)
Zsoltárok 50:10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.(HU)
Zsoltárok 50:11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.(HU)
Zsoltárok 50:12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.(HU)
Zsoltárok 50:13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?(HU)
Zsoltárok 50:14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!(HU)
Zsoltárok 50:15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.(HU)
Zsoltárok 50:16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?(HU)
Zsoltárok 50:17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!(HU)
Zsoltárok 50:18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.(HU)
Zsoltárok 50:19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.(HU)
Zsoltárok 50:20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.(HU)
Zsoltárok 50:21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.](HU)
Zsoltárok 50:22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:(HU)
Zsoltárok 50:23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.(HU)
Zsoltárok 51:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára;(HU)
Zsoltárok 51:2 Mikor õ hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.(HU)
Zsoltárok 51:3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet!(HU)
Zsoltárok 51:4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet;(HU)
Zsoltárok 51:5 Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.](HU)
Zsoltárok 51:6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elõtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.(HU)
Zsoltárok 51:7 Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.(HU)
Zsoltárok 51:8 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem.(HU)
Zsoltárok 51:9 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.(HU)
Zsoltárok 51:10 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.(HU)
Zsoltárok 51:11 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtõl, és töröld el minden álnokságomat.(HU)
Zsoltárok 51:12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erõs lelket újítsd meg bennem.(HU)
Zsoltárok 51:13 Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem.(HU)
Zsoltárok 51:14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.(HU)
Zsoltárok 51:15 Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezõk megtérjenek hozzád.(HU)
Zsoltárok 51:16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.(HU)
Zsoltárok 51:17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.(HU)
Zsoltárok 51:18 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.(HU)
Zsoltárok 51:19 Isten elõtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! [ (Psalms 51:20) Tégy jól a te kegyelmedbõl a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kõfalait. ] [ (Psalms 51:21) Akkor kedvesek lesznek elõtted az igazságnak áldozatai; az égõ és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal. ](HU)
Zsoltárok 52:1 Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;(HU)
Zsoltárok 52:2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.(HU)
Zsoltárok 52:3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!(HU)
Zsoltárok 52:4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!(HU)
Zsoltárok 52:5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.(HU)
Zsoltárok 52:6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.(HU)
Zsoltárok 52:7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.(HU)
Zsoltárok 52:8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:(HU)
Zsoltárok 52:9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt. ](HU)
Zsoltárok 53:1 Az éneklõmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.(HU)
Zsoltárok 53:2 Ezt mondta a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.(HU)
Zsoltárok 53:3 Isten letekint a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?(HU)
Zsoltárok 53:4 Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.(HU)
Zsoltárok 53:5 Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvõiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?(HU)
Zsoltárok 53:6 Ott félnek [nagy] félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti õket. [ (Psalms 53:7) Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az õ népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel! ](HU)
Zsoltárok 54:1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;(HU)
Zsoltárok 54:2 Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?(HU)
Zsoltárok 54:3 Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!(HU)
Zsoltárok 54:4 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.(HU)
Zsoltárok 54:5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.(HU)
Zsoltárok 54:6 Ímé, Isten segítõm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.(HU)
Zsoltárok 54:7 Bosszút áll az utánam leselkedõkön; a te igazságod által rontsd meg õket. [ (Psalms 54:8) Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó. ] [ (Psalms 54:9) Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen. ](HU)
Zsoltárok 55:1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.(HU)
Zsoltárok 55:2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;(HU)
Zsoltárok 55:3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!(HU)
Zsoltárok 55:4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.(HU)
Zsoltárok 55:5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.(HU)
Zsoltárok 55:6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.(HU)
Zsoltárok 55:7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.(HU)
Zsoltárok 55:8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.(HU)
Zsoltárok 55:9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.(HU)
Zsoltárok 55:10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.(HU)
Zsoltárok 55:11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.(HU)
Zsoltárok 55:12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.(HU)
Zsoltárok 55:13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:(HU)
Zsoltárok 55:14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,(HU)
Zsoltárok 55:15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.(HU)
Zsoltárok 55:16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.(HU)
Zsoltárok 55:17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.(HU)
Zsoltárok 55:18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.(HU)
Zsoltárok 55:19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.(HU)
Zsoltárok 55:20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.(HU)
Zsoltárok 55:21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.(HU)
Zsoltárok 55:22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.(HU)
Zsoltárok 55:23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ](HU)
Zsoltárok 56:1 Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.(HU)
Zsoltárok 56:2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!(HU)
Zsoltárok 56:3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!](HU)
Zsoltárok 56:4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.(HU)
Zsoltárok 56:5 Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?(HU)
Zsoltárok 56:6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.(HU)
Zsoltárok 56:7 Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.(HU)
Zsoltárok 56:8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!(HU)
Zsoltárok 56:9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?(HU)
Zsoltárok 56:10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.(HU)
Zsoltárok 56:11 Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.(HU)
Zsoltárok 56:12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?(HU)
Zsoltárok 56:13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ](HU)
Zsoltárok 57:1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.(HU)
Zsoltárok 57:2 Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.(HU)
Zsoltárok 57:3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.(HU)
Zsoltárok 57:4 Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.(HU)
Zsoltárok 57:5 Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.(HU)
Zsoltárok 57:6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!(HU)
Zsoltárok 57:7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.(HU)
Zsoltárok 57:8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!(HU)
Zsoltárok 57:9 Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!(HU)
Zsoltárok 57:10 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.(HU)
Zsoltárok 57:11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged. [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! ](HU)
Zsoltárok 58:1 Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.(HU)
Zsoltárok 58:2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?(HU)
Zsoltárok 58:3 Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.(HU)
Zsoltárok 58:4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.(HU)
Zsoltárok 58:5 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.(HU)
Zsoltárok 58:6 A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.(HU)
Zsoltárok 58:7 Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!(HU)
Zsoltárok 58:8 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.(HU)
Zsoltárok 58:9 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.(HU)
Zsoltárok 58:10 Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.(HU)
Zsoltárok 58:11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. [ (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön! ](HU)
Zsoltárok 59:1 Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.(HU)
Zsoltárok 59:2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!(HU)
Zsoltárok 59:3 Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;(HU)
Zsoltárok 59:4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!(HU)
Zsoltárok 59:5 Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!](HU)
Zsoltárok 59:6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.(HU)
Zsoltárok 59:7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.(HU)
Zsoltárok 59:8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?(HU)
Zsoltárok 59:9 Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.(HU)
Zsoltárok 59:10 Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.(HU)
Zsoltárok 59:11 Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.](HU)
Zsoltárok 59:12 Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk!(HU)
Zsoltárok 59:13 Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.(HU)
Zsoltárok 59:14 Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.(HU)
Zsoltárok 59:15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.(HU)
Zsoltárok 59:16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.(HU)
Zsoltárok 59:17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ (Psalms 59:18) Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem! ](HU)
Zsoltárok 60:1 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;(HU)
Zsoltárok 60:2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.(HU)
Zsoltárok 60:3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!(HU)
Zsoltárok 60:4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.(HU)
Zsoltárok 60:5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.(HU)
Zsoltárok 60:6 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.(HU)
Zsoltárok 60:7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!(HU)
Zsoltárok 60:8 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:(HU)
Zsoltárok 60:9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.(HU)
Zsoltárok 60:10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!(HU)
Zsoltárok 60:11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?(HU)
Zsoltárok 60:12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? [ (Psalms 60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. ] [ (Psalms 60:14) Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket. ](HU)
Zsoltárok 61:1 Az éneklõmesternek hangszerre: Dávidé.(HU)
Zsoltárok 61:2 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.(HU)
Zsoltárok 61:3 E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.(HU)
Zsoltárok 61:4 Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.(HU)
Zsoltárok 61:5 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.(HU)
Zsoltárok 61:6 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.(HU)
Zsoltárok 61:7 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.](HU)
Zsoltárok 61:8 Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt. [ (Psalms 61:9) Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon. ](HU)
Zsoltárok 62:1 Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 62:2 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.(HU)
Zsoltárok 62:3 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.(HU)
Zsoltárok 62:4 Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?(HU)
Zsoltárok 62:5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.(HU)
Zsoltárok 62:6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.(HU)
Zsoltárok 62:7 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.(HU)
Zsoltárok 62:8 Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.(HU)
Zsoltárok 62:9 Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.(HU)
Zsoltárok 62:10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.(HU)
Zsoltárok 62:11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok;(HU)
Zsoltárok 62:12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. [ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint! ](HU)
Zsoltárok 63:1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.(HU)
Zsoltárok 63:2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;(HU)
Zsoltárok 63:3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.(HU)
Zsoltárok 63:4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.(HU)
Zsoltárok 63:5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.(HU)
Zsoltárok 63:6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!(HU)
Zsoltárok 63:7 Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;(HU)
Zsoltárok 63:8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.(HU)
Zsoltárok 63:9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.(HU)
Zsoltárok 63:10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.(HU)
Zsoltárok 63:11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ](HU)
Zsoltárok 64:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 64:2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.(HU)
Zsoltárok 64:3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.(HU)
Zsoltárok 64:4 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.(HU)
Zsoltárok 64:5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.(HU)
Zsoltárok 64:6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?(HU)
Zsoltárok 64:7 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.(HU)
Zsoltárok 64:8 De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.(HU)
Zsoltárok 64:9 És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.(HU)
Zsoltárok 64:10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ](HU)
Zsoltárok 65:1 Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.(HU)
Zsoltárok 65:2 Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.(HU)
Zsoltárok 65:3 Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.(HU)
Zsoltárok 65:4 Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.(HU)
Zsoltárok 65:5 Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!(HU)
Zsoltárok 65:6 Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;(HU)
Zsoltárok 65:7 A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;(HU)
Zsoltárok 65:8 A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.(HU)
Zsoltárok 65:9 Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.(HU)
Zsoltárok 65:10 Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.(HU)
Zsoltárok 65:11 Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.(HU)
Zsoltárok 65:12 Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;(HU)
Zsoltárok 65:13 Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi. [ (Psalms 65:14) A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek. ](HU)
Zsoltárok 66:1 Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.(HU)
Zsoltárok 66:2 Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!(HU)
Zsoltárok 66:3 Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.(HU)
Zsoltárok 66:4 Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.(HU)
Zsoltárok 66:5 Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.(HU)
Zsoltárok 66:6 A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.(HU)
Zsoltárok 66:7 A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.(HU)
Zsoltárok 66:8 Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.(HU)
Zsoltárok 66:9 A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.(HU)
Zsoltárok 66:10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.(HU)
Zsoltárok 66:11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.(HU)
Zsoltárok 66:12 Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.(HU)
Zsoltárok 66:13 Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,(HU)
Zsoltárok 66:14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.(HU)
Zsoltárok 66:15 Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.(HU)
Zsoltárok 66:16 Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!(HU)
Zsoltárok 66:17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.(HU)
Zsoltárok 66:18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.(HU)
Zsoltárok 66:19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.(HU)
Zsoltárok 66:20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.(HU)
Zsoltárok 67:1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.(HU)
Zsoltárok 67:2 Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az õ orczáját rajtunk. Szela.(HU)
Zsoltárok 67:3 Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.(HU)
Zsoltárok 67:4 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.(HU)
Zsoltárok 67:5 Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.(HU)
Zsoltárok 67:6 Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.(HU)
Zsoltárok 67:7 A föld megadta az õ gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; [ (Psalms 67:8) Megáld minket az Isten, és féli õt a földnek minden határa! ](HU)
Zsoltárok 68:1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.(HU)
Zsoltárok 68:2 Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.(HU)
Zsoltárok 68:3 A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;(HU)
Zsoltárok 68:4 Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.(HU)
Zsoltárok 68:5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.(HU)
Zsoltárok 68:6 Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.(HU)
Zsoltárok 68:7 Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.(HU)
Zsoltárok 68:8 Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.(HU)
Zsoltárok 68:9 A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.(HU)
Zsoltárok 68:10 Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.(HU)
Zsoltárok 68:11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!(HU)
Zsoltárok 68:12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.(HU)
Zsoltárok 68:13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.(HU)
Zsoltárok 68:14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.(HU)
Zsoltárok 68:15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.(HU)
Zsoltárok 68:16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;(HU)
Zsoltárok 68:17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!(HU)
Zsoltárok 68:18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.(HU)
Zsoltárok 68:19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!(HU)
Zsoltárok 68:20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.(HU)
Zsoltárok 68:21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.(HU)
Zsoltárok 68:22 Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.(HU)
Zsoltárok 68:23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,(HU)
Zsoltárok 68:24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.(HU)
Zsoltárok 68:25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.(HU)
Zsoltárok 68:26 Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.(HU)
Zsoltárok 68:27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!(HU)
Zsoltárok 68:28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.(HU)
Zsoltárok 68:29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!(HU)
Zsoltárok 68:30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.(HU)
Zsoltárok 68:31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.(HU)
Zsoltárok 68:32 Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.(HU)
Zsoltárok 68:33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.(HU)
Zsoltárok 68:34 A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.(HU)
Zsoltárok 68:35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ](HU)
Zsoltárok 69:1 Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.(HU)
Zsoltárok 69:2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.(HU)
Zsoltárok 69:3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.(HU)
Zsoltárok 69:4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.(HU)
Zsoltárok 69:5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!(HU)
Zsoltárok 69:6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:(HU)
Zsoltárok 69:7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!(HU)
Zsoltárok 69:8 Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.(HU)
Zsoltárok 69:9 Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.(HU)
Zsoltárok 69:10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.(HU)
Zsoltárok 69:11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.(HU)
Zsoltárok 69:12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.(HU)
Zsoltárok 69:13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.(HU)
Zsoltárok 69:14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.(HU)
Zsoltárok 69:15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;(HU)
Zsoltárok 69:16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!(HU)
Zsoltárok 69:17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;(HU)
Zsoltárok 69:18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!(HU)
Zsoltárok 69:19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.(HU)
Zsoltárok 69:20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.(HU)
Zsoltárok 69:21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.(HU)
Zsoltárok 69:22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.(HU)
Zsoltárok 69:23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.(HU)
Zsoltárok 69:24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.(HU)
Zsoltárok 69:25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.(HU)
Zsoltárok 69:26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;(HU)
Zsoltárok 69:27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.(HU)
Zsoltárok 69:28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.(HU)
Zsoltárok 69:29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.(HU)
Zsoltárok 69:30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!(HU)
Zsoltárok 69:31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.(HU)
Zsoltárok 69:32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.(HU)
Zsoltárok 69:33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!(HU)
Zsoltárok 69:34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.(HU)
Zsoltárok 69:35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!(HU)
Zsoltárok 69:36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ](HU)
Zsoltárok 70:1 Az éneklõmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.(HU)
Zsoltárok 70:2 Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!(HU)
Zsoltárok 70:3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kivánják.(HU)
Zsoltárok 70:4 Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!(HU)
Zsoltárok 70:5 Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten! [ (Psalms 70:6) Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél! ](HU)
Zsoltárok 71:1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.(HU)
Zsoltárok 71:2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.(HU)
Zsoltárok 71:3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.(HU)
Zsoltárok 71:4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!(HU)
Zsoltárok 71:5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!(HU)
Zsoltárok 71:6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.(HU)
Zsoltárok 71:7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.(HU)
Zsoltárok 71:8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.(HU)
Zsoltárok 71:9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!(HU)
Zsoltárok 71:10 Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,(HU)
Zsoltárok 71:11 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.(HU)
Zsoltárok 71:12 Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!(HU)
Zsoltárok 71:13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!(HU)
Zsoltárok 71:14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.(HU)
Zsoltárok 71:15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.(HU)
Zsoltárok 71:16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!(HU)
Zsoltárok 71:17 Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.(HU)
Zsoltárok 71:18 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.(HU)
Zsoltárok 71:19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!(HU)
Zsoltárok 71:20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.(HU)
Zsoltárok 71:21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.(HU)
Zsoltárok 71:22 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!(HU)
Zsoltárok 71:23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.(HU)
Zsoltárok 71:24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.(HU)
Zsoltárok 72:1 Salamoné.(HU)
Zsoltárok 72:2 Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.(HU)
Zsoltárok 72:3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.(HU)
Zsoltárok 72:4 Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót.(HU)
Zsoltárok 72:5 Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre.(HU)
Zsoltárok 72:6 Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.(HU)
Zsoltárok 72:7 Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.(HU)
Zsoltárok 72:8 És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.(HU)
Zsoltárok 72:9 Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.(HU)
Zsoltárok 72:10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.(HU)
Zsoltárok 72:11 Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.(HU)
Zsoltárok 72:12 Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.(HU)
Zsoltárok 72:13 Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja;(HU)
Zsoltárok 72:14 Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében.(HU)
Zsoltárok 72:15 És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon.(HU)
Zsoltárok 72:16 Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.(HU)
Zsoltárok 72:17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt.(HU)
Zsoltárok 72:18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!(HU)
Zsoltárok 72:19 Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen!(HU)
Zsoltárok 72:20 Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.(HU)
Zsoltárok 73:1 Aszáf zsoltára.(HU)
Zsoltárok 73:2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.(HU)
Zsoltárok 73:3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.(HU)
Zsoltárok 73:4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.(HU)
Zsoltárok 73:5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.(HU)
Zsoltárok 73:6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.(HU)
Zsoltárok 73:7 A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.(HU)
Zsoltárok 73:8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.(HU)
Zsoltárok 73:9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.(HU)
Zsoltárok 73:10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;(HU)
Zsoltárok 73:11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?(HU)
Zsoltárok 73:12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!(HU)
Zsoltárok 73:13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;(HU)
Zsoltárok 73:14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!(HU)
Zsoltárok 73:15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.(HU)
Zsoltárok 73:16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.(HU)
Zsoltárok 73:17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.(HU)
Zsoltárok 73:18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.(HU)
Zsoltárok 73:19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.(HU)
Zsoltárok 73:20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.(HU)
Zsoltárok 73:21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:(HU)
Zsoltárok 73:22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.(HU)
Zsoltárok 73:23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.(HU)
Zsoltárok 73:24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.(HU)
Zsoltárok 73:25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!(HU)
Zsoltárok 73:26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!(HU)
Zsoltárok 73:27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.(HU)
Zsoltárok 73:28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.(HU)
Zsoltárok 74:1 Aszáf tanítása.(HU)
Zsoltárok 74:2 Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!(HU)
Zsoltárok 74:3 Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!(HU)
Zsoltárok 74:4 Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.(HU)
Zsoltárok 74:5 Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.(HU)
Zsoltárok 74:6 Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.(HU)
Zsoltárok 74:7 Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.(HU)
Zsoltárok 74:8 Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.(HU)
Zsoltárok 74:9 Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?](HU)
Zsoltárok 74:10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?(HU)
Zsoltárok 74:11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!(HU)
Zsoltárok 74:12 Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.(HU)
Zsoltárok 74:13 Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.(HU)
Zsoltárok 74:14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.(HU)
Zsoltárok 74:15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.(HU)
Zsoltárok 74:16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.(HU)
Zsoltárok 74:17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.(HU)
Zsoltárok 74:18 Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.(HU)
Zsoltárok 74:19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!(HU)
Zsoltárok 74:20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.(HU)
Zsoltárok 74:21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.(HU)
Zsoltárok 74:22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!(HU)
Zsoltárok 74:23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!(HU)
Zsoltárok 75:1 Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.(HU)
Zsoltárok 75:2 Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.(HU)
Zsoltárok 75:3 Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.(HU)
Zsoltárok 75:4 A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.(HU)
Zsoltárok 75:5 A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!(HU)
Zsoltárok 75:6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;(HU)
Zsoltárok 75:7 Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;(HU)
Zsoltárok 75:8 Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!(HU)
Zsoltárok 75:9 Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.(HU)
Zsoltárok 75:10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. [ (Psalms 75:11) És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. ](HU)
Zsoltárok 76:1 Az éneklõmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének.(HU)
Zsoltárok 76:2 Ismeretes az Isten Júdában, nagy az õ neve Izráelben.(HU)
Zsoltárok 76:3 Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.(HU)
Zsoltárok 76:4 Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.(HU)
Zsoltárok 76:5 Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.(HU)
Zsoltárok 76:6 Kifosztattak a bátor szívûek, álmukat aluszszák, és minden hõs kezének ereje veszett.(HU)
Zsoltárok 76:7 A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.(HU)
Zsoltárok 76:8 Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád elõtt, mikor haragszol?(HU)
Zsoltárok 76:9 Az egekbõl jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett,(HU)
Zsoltárok 76:10 Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela.(HU)
Zsoltárok 76:11 Mert az emberek haragja megdicsõít téged, miután felövezed végsõ haragodat.(HU)
Zsoltárok 76:12 Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik õ körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek. [ (Psalms 76:13) Mert a fejedelmek gõgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz. ](HU)
Zsoltárok 77:1 Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.(HU)
Zsoltárok 77:2 Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.(HU)
Zsoltárok 77:3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.(HU)
Zsoltárok 77:4 Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.(HU)
Zsoltárok 77:5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.(HU)
Zsoltárok 77:6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.(HU)
Zsoltárok 77:7 Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:(HU)
Zsoltárok 77:8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?(HU)
Zsoltárok 77:9 Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?(HU)
Zsoltárok 77:10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.(HU)
Zsoltárok 77:11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.(HU)
Zsoltárok 77:12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;(HU)
Zsoltárok 77:13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.(HU)
Zsoltárok 77:14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?(HU)
Zsoltárok 77:15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.(HU)
Zsoltárok 77:16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.(HU)
Zsoltárok 77:17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.(HU)
Zsoltárok 77:18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.(HU)
Zsoltárok 77:19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.(HU)
Zsoltárok 77:20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ](HU)
Zsoltárok 78:1 Aszáf tanítása.  hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.(HU)
Zsoltárok 78:2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.(HU)
Zsoltárok 78:3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,(HU)
Zsoltárok 78:4 Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.(HU)
Zsoltárok 78:5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;(HU)
Zsoltárok 78:6 Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;(HU)
Zsoltárok 78:7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.(HU)
Zsoltárok 78:8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.(HU)
Zsoltárok 78:9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;(HU)
Zsoltárok 78:10 Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;(HU)
Zsoltárok 78:11 Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.(HU)
Zsoltárok 78:12 Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.(HU)
Zsoltárok 78:13 Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.(HU)
Zsoltárok 78:14 Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.(HU)
Zsoltárok 78:15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.(HU)
Zsoltárok 78:16 Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:(HU)
Zsoltárok 78:17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;(HU)
Zsoltárok 78:18 És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.(HU)
Zsoltárok 78:19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?(HU)
Zsoltárok 78:20 Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?(HU)
Zsoltárok 78:21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;(HU)
Zsoltárok 78:22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,(HU)
Zsoltárok 78:23 És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.(HU)
Zsoltárok 78:24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.(HU)
Zsoltárok 78:25 Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,(HU)
Zsoltárok 78:26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;(HU)
Zsoltárok 78:27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.(HU)
Zsoltárok 78:28 És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.(HU)
Zsoltárok 78:29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.(HU)
Zsoltárok 78:30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:(HU)
Zsoltárok 78:31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;(HU)
Zsoltárok 78:32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.(HU)
Zsoltárok 78:33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.(HU)
Zsoltárok 78:34 Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.(HU)
Zsoltárok 78:35 És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;(HU)
Zsoltárok 78:36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.(HU)
Zsoltárok 78:37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;(HU)
Zsoltárok 78:38 Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.(HU)
Zsoltárok 78:39 Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.(HU)
Zsoltárok 78:40 Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!(HU)
Zsoltárok 78:41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.(HU)
Zsoltárok 78:42 Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;(HU)
Zsoltárok 78:43 Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.(HU)
Zsoltárok 78:44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.(HU)
Zsoltárok 78:45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.(HU)
Zsoltárok 78:46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.(HU)
Zsoltárok 78:47 Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.(HU)
Zsoltárok 78:48 Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.(HU)
Zsoltárok 78:49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.(HU)
Zsoltárok 78:50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.(HU)
Zsoltárok 78:51 És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.(HU)
Zsoltárok 78:52 Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.(HU)
Zsoltárok 78:53 És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.(HU)
Zsoltárok 78:54 És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.(HU)
Zsoltárok 78:55 És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.(HU)
Zsoltárok 78:56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;(HU)
Zsoltárok 78:57 Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.(HU)
Zsoltárok 78:58 Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.(HU)
Zsoltárok 78:59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.(HU)
Zsoltárok 78:60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;(HU)
Zsoltárok 78:61 Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.(HU)
Zsoltárok 78:62 És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.(HU)
Zsoltárok 78:63 Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.(HU)
Zsoltárok 78:64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.(HU)
Zsoltárok 78:65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;(HU)
Zsoltárok 78:66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.(HU)
Zsoltárok 78:67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;(HU)
Zsoltárok 78:68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.(HU)
Zsoltárok 78:69 És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.(HU)
Zsoltárok 78:70 És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.(HU)
Zsoltárok 78:71 A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.(HU)
Zsoltárok 78:72 És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.(HU)
Zsoltárok 79:1 Aszáf zsoltára.(HU)
Zsoltárok 79:2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.(HU)
Zsoltárok 79:3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket.(HU)
Zsoltárok 79:4 Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.(HU)
Zsoltárok 79:5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz?(HU)
Zsoltárok 79:6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;(HU)
Zsoltárok 79:7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.(HU)
Zsoltárok 79:8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.(HU)
Zsoltárok 79:9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.(HU)
Zsoltárok 79:10 Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.(HU)
Zsoltárok 79:11 Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;(HU)
Zsoltárok 79:12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!(HU)
Zsoltárok 79:13 Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!(HU)
Zsoltárok 80:1 Az éneklõmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára.(HU)
Zsoltárok 80:2 Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel!(HU)
Zsoltárok 80:3 Efraim, Benjámin és Manasse elõtt támaszd fel a te hatalmadat, és jõjj el, hogy szabadíts meg minket!(HU)
Zsoltárok 80:4 Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk.(HU)
Zsoltárok 80:5 Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére?(HU)
Zsoltárok 80:6 Könyhullatásnak kenyerével éteted õket, s könyhullatások árjával itatod meg õket.(HU)
Zsoltárok 80:7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.(HU)
Zsoltárok 80:8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!(HU)
Zsoltárok 80:9 Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd.(HU)
Zsoltárok 80:10 Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.(HU)
Zsoltárok 80:11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái.(HU)
Zsoltárok 80:12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.(HU)
Zsoltárok 80:13 Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ?(HU)
Zsoltárok 80:14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.(HU)
Zsoltárok 80:15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt!(HU)
Zsoltárok 80:16 És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél!(HU)
Zsoltárok 80:17 Elégett a tûzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek.(HU)
Zsoltárok 80:18 Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, a kit megerõsítettél magadnak,(HU)
Zsoltárok 80:19 Hogy el ne térjünk tõled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. [ (Psalms 80:20) Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! ](HU)
Zsoltárok 81:1 Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.(HU)
Zsoltárok 81:2 Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!(HU)
Zsoltárok 81:3 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt.(HU)
Zsoltárok 81:4 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;(HU)
Zsoltárok 81:5 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.(HU)
Zsoltárok 81:6 Bizonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.(HU)
Zsoltárok 81:7 Megszabadítottam a tehertõl az õ vállát, kezei megmenekültek a kosártól.(HU)
Zsoltárok 81:8 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.(HU)
Zsoltárok 81:9 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!(HU)
Zsoltárok 81:10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!(HU)
Zsoltárok 81:11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.(HU)
Zsoltárok 81:12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.(HU)
Zsoltárok 81:13 Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.(HU)
Zsoltárok 81:14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!(HU)
Zsoltárok 81:15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.(HU)
Zsoltárok 81:16 Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök. [ (Psalms 81:17) És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged! ](HU)
Zsoltárok 82:1 Aszáf zsoltára.(HU)
Zsoltárok 82:2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.(HU)
Zsoltárok 82:3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!(HU)
Zsoltárok 82:4 Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki.(HU)
Zsoltárok 82:5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.(HU)
Zsoltárok 82:6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:(HU)
Zsoltárok 82:7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember.(HU)
Zsoltárok 82:8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.(HU)
Zsoltárok 83:1 Ének; Aszáf zsoltára.(HU)
Zsoltárok 83:2 Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!(HU)
Zsoltárok 83:3 Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.(HU)
Zsoltárok 83:4 Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.(HU)
Zsoltárok 83:5 Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!(HU)
Zsoltárok 83:6 Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:(HU)
Zsoltárok 83:7 Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;(HU)
Zsoltárok 83:8 A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.(HU)
Zsoltárok 83:9 Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.(HU)
Zsoltárok 83:10 Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!(HU)
Zsoltárok 83:11 A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.(HU)
Zsoltárok 83:12 Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,(HU)
Zsoltárok 83:13 A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!(HU)
Zsoltárok 83:14 Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;(HU)
Zsoltárok 83:15 Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.(HU)
Zsoltárok 83:16 Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!(HU)
Zsoltárok 83:17 Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!(HU)
Zsoltárok 83:18 Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, [ (Psalms 83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. ](HU)
Zsoltárok 84:1 Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.(HU)
Zsoltárok 84:2 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!(HU)
Zsoltárok 84:3 Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé.(HU)
Zsoltárok 84:4 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!(HU)
Zsoltárok 84:5 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.(HU)
Zsoltárok 84:6 Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.(HU)
Zsoltárok 84:7 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ.(HU)
Zsoltárok 84:8 Erõrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon.(HU)
Zsoltárok 84:9 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.(HU)
Zsoltárok 84:10 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!(HU)
Zsoltárok 84:11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!(HU)
Zsoltárok 84:12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. [ (Psalms 84:13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. ](HU)
Zsoltárok 85:1 Az éneklõmesternek, Kóráh fiainak zsoltára.(HU)
Zsoltárok 85:2 Jóakarattal voltál Uram a te földedhez. Visszahoztad a Jákób [nemzetségébõl ] való foglyokat.(HU)
Zsoltárok 85:3 Elengedted népednek álnokságát, elfedezted minden bûnüket. Szela.(HU)
Zsoltárok 85:4 Elhárítottad [róluk] minden búsulásod, elfordítottad haragod gerjedezését.(HU)
Zsoltárok 85:5 Hozz vissza bennünket szabadításunk Istene, és szüntesd meg ellenünk való bosszankodásodat!(HU)
Zsoltárok 85:6 Avagy mindörökké haragszol-é ránk? Nemzedékrõl nemzedékre tartod-é haragod?(HU)
Zsoltárok 85:7 Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét, hogy néped örvendezzen benned?(HU)
Zsoltárok 85:8 Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!(HU)
Zsoltárok 85:9 Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétségnélkül békességet szól az õ népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra.(HU)
Zsoltárok 85:10 Bizonyára közel van az õ szabadítása az õt félõkhöz, hogy dicsõség lakozzék a mi földünkön.(HU)
Zsoltárok 85:11 Irgalmasság és hûség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást.(HU)
Zsoltárok 85:12 Hûség sarjad a földbõl, és igazság tekint alá az égbõl.(HU)
Zsoltárok 85:13 Az Úr is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét. [ (Psalms 85:14) Igazság jár elõtte és követi õt az õ lépéseinek útján. ](HU)
Zsoltárok 86:1 Dávid imádsága.(HU)
Zsoltárok 86:2 Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.(HU)
Zsoltárok 86:3 Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!(HU)
Zsoltárok 86:4 Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.(HU)
Zsoltárok 86:5 Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.(HU)
Zsoltárok 86:6 Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!(HU)
Zsoltárok 86:7 Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.(HU)
Zsoltárok 86:8 Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!(HU)
Zsoltárok 86:9 Eljõnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak elõtted Uram, és dicsõítik a te nevedet.(HU)
Zsoltárok 86:10 Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!(HU)
Zsoltárok 86:11 Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, [és] teljes szívvel féljem nevedet.(HU)
Zsoltárok 86:12 Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívembõl, és dicsõítem a te nevedet örökké!(HU)
Zsoltárok 86:13 Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.(HU)
Zsoltárok 86:14 Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, [a kik] meg sem gondolnak téged.(HU)
Zsoltárok 86:15 De te Uram, könyörülõ és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmû és igazságú!(HU)
Zsoltárok 86:16 Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erõdet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!(HU)
Zsoltárok 86:17 Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyûlölõim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.(HU)
Zsoltárok 87:1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára.(HU)
Zsoltárok 87:2 Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.(HU)
Zsoltárok 87:3 Dicsõséges dolgokat beszélnek felõled, te Istennek városa! Szela.(HU)
Zsoltárok 87:4 Elõszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerõimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.(HU)
Zsoltárok 87:5 És ezt mondják a Sion felõl: Mind ez, mind amaz ott született, és õ, a Felséges, erõsíti azt.(HU)
Zsoltárok 87:6 Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.(HU)
Zsoltárok 87:7 És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak.(HU)
Zsoltárok 88:1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.(HU)
Zsoltárok 88:2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:(HU)
Zsoltárok 88:3 Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!(HU)
Zsoltárok 88:4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.(HU)
Zsoltárok 88:5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.(HU)
Zsoltárok 88:6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.(HU)
Zsoltárok 88:7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.(HU)
Zsoltárok 88:8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.(HU)
Zsoltárok 88:9 Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.(HU)
Zsoltárok 88:10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.(HU)
Zsoltárok 88:11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.(HU)
Zsoltárok 88:12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?(HU)
Zsoltárok 88:13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?(HU)
Zsoltárok 88:14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:(HU)
Zsoltárok 88:15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?(HU)
Zsoltárok 88:16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.(HU)
Zsoltárok 88:17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.(HU)
Zsoltárok 88:18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem. [ (Psalms 88:19) Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség. ](HU)
Zsoltárok 89:1 Az Ezrahita Ethán tanítása.(HU)
Zsoltárok 89:2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!(HU)
Zsoltárok 89:3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:](HU)
Zsoltárok 89:4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:(HU)
Zsoltárok 89:5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.(HU)
Zsoltárok 89:6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.(HU)
Zsoltárok 89:7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?(HU)
Zsoltárok 89:8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.(HU)
Zsoltárok 89:9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.(HU)
Zsoltárok 89:10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.(HU)
Zsoltárok 89:11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.(HU)
Zsoltárok 89:12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.(HU)
Zsoltárok 89:13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.(HU)
Zsoltárok 89:14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.(HU)
Zsoltárok 89:15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.(HU)
Zsoltárok 89:16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!(HU)
Zsoltárok 89:17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.(HU)
Zsoltárok 89:18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.(HU)
Zsoltárok 89:19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.(HU)
Zsoltárok 89:20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;(HU)
Zsoltárok 89:21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,(HU)
Zsoltárok 89:22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.(HU)
Zsoltárok 89:23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;(HU)
Zsoltárok 89:24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.(HU)
Zsoltárok 89:25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.(HU)
Zsoltárok 89:26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.(HU)
Zsoltárok 89:27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!(HU)
Zsoltárok 89:28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.(HU)
Zsoltárok 89:29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.(HU)
Zsoltárok 89:30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.(HU)
Zsoltárok 89:31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;(HU)
Zsoltárok 89:32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:(HU)
Zsoltárok 89:33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;(HU)
Zsoltárok 89:34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.(HU)
Zsoltárok 89:35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.(HU)
Zsoltárok 89:36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?(HU)
Zsoltárok 89:37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.(HU)
Zsoltárok 89:38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.(HU)
Zsoltárok 89:39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.(HU)
Zsoltárok 89:40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.(HU)
Zsoltárok 89:41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.(HU)
Zsoltárok 89:42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.(HU)
Zsoltárok 89:43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.(HU)
Zsoltárok 89:44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.(HU)
Zsoltárok 89:45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.(HU)
Zsoltárok 89:46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.(HU)
Zsoltárok 89:47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?(HU)
Zsoltárok 89:48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!(HU)
Zsoltárok 89:49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.(HU)
Zsoltárok 89:50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!(HU)
Zsoltárok 89:51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,(HU)
Zsoltárok 89:52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ](HU)
Zsoltárok 90:1 Mózesnek, az Isten emberének imádsága.(HU)
Zsoltárok 90:2 Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.(HU)
Zsoltárok 90:3 Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!(HU)
Zsoltárok 90:4 Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.(HU)
Zsoltárok 90:5 Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;(HU)
Zsoltárok 90:6 Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.(HU)
Zsoltárok 90:7 Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!(HU)
Zsoltárok 90:8 Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.(HU)
Zsoltárok 90:9 Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.(HU)
Zsoltárok 90:10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.(HU)
Zsoltárok 90:11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?(HU)
Zsoltárok 90:12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.(HU)
Zsoltárok 90:13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.(HU)
Zsoltárok 90:14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.(HU)
Zsoltárok 90:15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.(HU)
Zsoltárok 90:16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.(HU)
Zsoltárok 90:17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!(HU)
Zsoltárok 91:1 Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.(HU)
Zsoltárok 91:2 Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!(HU)
Zsoltárok 91:3 Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.(HU)
Zsoltárok 91:4 Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége.(HU)
Zsoltárok 91:5 Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstõl, a repülõ nyíltól nappal;(HU)
Zsoltárok 91:6 A dögvésztõl, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.(HU)
Zsoltárok 91:7 Elesnek mellõled ezeren, és jobb kezed felõl tízezeren; és hozzád nem is közelít.(HU)
Zsoltárok 91:8 Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!(HU)
Zsoltárok 91:9 Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:(HU)
Zsoltárok 91:10 Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;(HU)
Zsoltárok 91:11 Mert az õ angyalainak parancsolt felõled, hogy õrizzenek téged minden útadban.(HU)
Zsoltárok 91:12 Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kõbe.(HU)
Zsoltárok 91:13 Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.(HU)
Zsoltárok 91:14 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom õt, felmagasztalom õt, mert ismeri az én nevemet!(HU)
Zsoltárok 91:15 Segítségül hív engem, ezért meghallgatom õt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsõítem õt.(HU)
Zsoltárok 91:16 Hosszú élettel elégítem meg õt, és megmutatom néki az én szabadításomat.(HU)
Zsoltárok 92:1 Zsoltár, ének szombat napra.(HU)
Zsoltárok 92:2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!(HU)
Zsoltárok 92:3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.(HU)
Zsoltárok 92:4 Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.(HU)
Zsoltárok 92:5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.(HU)
Zsoltárok 92:6 Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!(HU)
Zsoltárok 92:7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:(HU)
Zsoltárok 92:8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;(HU)
Zsoltárok 92:9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!(HU)
Zsoltárok 92:10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!(HU)
Zsoltárok 92:11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.(HU)
Zsoltárok 92:12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.(HU)
Zsoltárok 92:13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.(HU)
Zsoltárok 92:14 Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.(HU)
Zsoltárok 92:15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ](HU)
Zsoltárok 93:1 Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerõsítette a földet is, hogy meg ne induljon.(HU)
Zsoltárok 93:2 Állandó a te királyi széked eleitõl kezdve; öröktõl fogva vagy te!(HU)
Zsoltárok 93:3 A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak;(HU)
Zsoltárok 93:4 A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.(HU)
Zsoltárok 93:5 A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!(HU)
Zsoltárok 94:1 Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!(HU)
Zsoltárok 94:2 Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!(HU)
Zsoltárok 94:3 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?(HU)
Zsoltárok 94:4 Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.(HU)
Zsoltárok 94:5 A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.(HU)
Zsoltárok 94:6 Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.(HU)
Zsoltárok 94:7 És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!(HU)
Zsoltárok 94:8 Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?(HU)
Zsoltárok 94:9 A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?(HU)
Zsoltárok 94:10 A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:(HU)
Zsoltárok 94:11 Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.(HU)
Zsoltárok 94:12 Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;(HU)
Zsoltárok 94:13 Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!(HU)
Zsoltárok 94:14 Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!(HU)
Zsoltárok 94:15 Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.(HU)
Zsoltárok 94:16 Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?(HU)
Zsoltárok 94:17 Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.(HU)
Zsoltárok 94:18 Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.(HU)
Zsoltárok 94:19 Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.(HU)
Zsoltárok 94:20 Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?(HU)
Zsoltárok 94:21 Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.(HU)
Zsoltárok 94:22 De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;(HU)
Zsoltárok 94:23 És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.(HU)
Zsoltárok 95:1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!(HU)
Zsoltárok 95:2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.(HU)
Zsoltárok 95:3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.(HU)
Zsoltárok 95:4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.(HU)
Zsoltárok 95:5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.(HU)
Zsoltárok 95:6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!(HU)
Zsoltárok 95:7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.(HU)
Zsoltárok 95:8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:(HU)
Zsoltárok 95:9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.(HU)
Zsoltárok 95:10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!(HU)
Zsoltárok 95:11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.](HU)
Zsoltárok 96:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!(HU)
Zsoltárok 96:2 Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását.(HU)
Zsoltárok 96:3 Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait;(HU)
Zsoltárok 96:4 Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.(HU)
Zsoltárok 96:5 Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.(HU)
Zsoltárok 96:6 Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén.(HU)
Zsoltárok 96:7 Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet!(HU)
Zsoltárok 96:8 Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba!(HU)
Zsoltárok 96:9 Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld!(HU)
Zsoltárok 96:10 Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal.(HU)
Zsoltárok 96:11 Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!(HU)
Zsoltárok 96:12 Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is,(HU)
Zsoltárok 96:13 Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.(HU)
Zsoltárok 97:1 Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.(HU)
Zsoltárok 97:2 Felhõ és homályosság van körülte; igazság és jogosság az õ székének erõssége.(HU)
Zsoltárok 97:3 Tûz jár elõtte, és köröskörül elégeti az õ szorongatóit.(HU)
Zsoltárok 97:4 Megvilágosítják az õ villámai a világot; látja és megretteg a föld.(HU)
Zsoltárok 97:5 A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr elõtt, az egész földnek Ura elõtt.(HU)
Zsoltárok 97:6 Az egek hirdetik az õ igazságát, és minden nép látja az õ dicsõségét.(HU)
Zsoltárok 97:7 Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak elõtte mind az istenek.(HU)
Zsoltárok 97:8 Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram!(HU)
Zsoltárok 97:9 Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!(HU)
Zsoltárok 97:10 A kik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszt! Megõrzi õ az õ kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezébõl megszabadítja õket.(HU)
Zsoltárok 97:11 Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívûekre öröm.(HU)
Zsoltárok 97:12 Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az õ szentséges emlékezetét!(HU)
Zsoltárok 98:1 Zsoltár.  megsegítette õt az õ jobbkeze és az õ szentséges karja.(HU)
Zsoltárok 98:2 Tudtul adta az Úr az õ szabadítását; a népek elõtt megjelentette az õ igazságát.(HU)
Zsoltárok 98:3 Megemlékezett az õ kegyelmérõl és Izráel házához való hûségérõl; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.(HU)
Zsoltárok 98:4 Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!(HU)
Zsoltárok 98:5 Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;(HU)
Zsoltárok 98:6 Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr elõtt!(HU)
Zsoltárok 98:7 Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.(HU)
Zsoltárok 98:8 A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek(HU)
Zsoltárok 98:9 Az Úr elõtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.(HU)
Zsoltárok 99:1 Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!(HU)
Zsoltárok 99:2 Nagy az Úr a Sionon, és magasságos õ minden nép felett.(HU)
Zsoltárok 99:3 Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az!(HU)
Zsoltárok 99:4 És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerõsítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.(HU)
Zsoltárok 99:5 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ lábainak zsámolya elé; szent õ!(HU)
Zsoltárok 99:6 Mózes és Áron az õ papjaival, és Sámuel az õ nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá õket.(HU)
Zsoltárok 99:7 Felhõ-oszlopban szólt vala hozzájok; megõrizték az õ bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik.(HU)
Zsoltárok 99:8 Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad õket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az õ hiábavalóságaik miatt.(HU)
Zsoltárok 99:9 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!(HU)
Zsoltárok 100:1 Hálaadó zsoltár.(HU)
Zsoltárok 100:2 Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.(HU)
Zsoltárok 100:3 Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; õ alkotott minket és nem magunk; az õ népe és az õ legelõinek juhai vagyunk.(HU)
Zsoltárok 100:4 Menjetek be az õ kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az õ nevét!(HU)
Zsoltárok 100:5 Mert jó az Úr, örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékrõl nemzedékre való az õ hûsége!(HU)
Zsoltárok 101:1 Dávid zsoltára.  te néked zengek éneket, Uram!(HU)
Zsoltárok 101:2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.(HU)
Zsoltárok 101:3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyûlölöm: nincs köze hozzám.(HU)
Zsoltárok 101:4 A csalárd szív távol van én tõlem, gonoszt nem ismerek.(HU)
Zsoltárok 101:5 A ki titkon rágalmazza az õ felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívût, azt el nem szenvedem.(HU)
Zsoltárok 101:6 Szemmel tartom a föld hûségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.(HU)
Zsoltárok 101:7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim elõtt.(HU)
Zsoltárok 101:8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevõt.(HU)
Zsoltárok 102:1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.(HU)
Zsoltárok 102:2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!(HU)
Zsoltárok 102:3 Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!(HU)
Zsoltárok 102:4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.(HU)
Zsoltárok 102:5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.(HU)
Zsoltárok 102:6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.(HU)
Zsoltárok 102:7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.(HU)
Zsoltárok 102:8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.(HU)
Zsoltárok 102:9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.(HU)
Zsoltárok 102:10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,(HU)
Zsoltárok 102:11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.(HU)
Zsoltárok 102:12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.(HU)
Zsoltárok 102:13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.](HU)
Zsoltárok 102:14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.(HU)
Zsoltárok 102:15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.(HU)
Zsoltárok 102:16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;(HU)
Zsoltárok 102:17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.(HU)
Zsoltárok 102:18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.(HU)
Zsoltárok 102:19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.(HU)
Zsoltárok 102:20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.(HU)
Zsoltárok 102:21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.(HU)
Zsoltárok 102:22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.(HU)
Zsoltárok 102:23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.(HU)
Zsoltárok 102:24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.(HU)
Zsoltárok 102:25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.](HU)
Zsoltárok 102:26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.(HU)
Zsoltárok 102:27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.(HU)
Zsoltárok 102:28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ](HU)
Zsoltárok 103:1 A Dávidé.(HU)
Zsoltárok 103:2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.(HU)
Zsoltárok 103:3 A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.(HU)
Zsoltárok 103:4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.(HU)
Zsoltárok 103:5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.(HU)
Zsoltárok 103:6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.(HU)
Zsoltárok 103:7 Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.(HU)
Zsoltárok 103:8 Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.(HU)
Zsoltárok 103:9 Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.(HU)
Zsoltárok 103:10 Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.(HU)
Zsoltárok 103:11 Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.(HU)
Zsoltárok 103:12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.(HU)
Zsoltárok 103:13 A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.(HU)
Zsoltárok 103:14 Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.(HU)
Zsoltárok 103:15 Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.(HU)
Zsoltárok 103:16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.(HU)
Zsoltárok 103:17 De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;(HU)
Zsoltárok 103:18 Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.(HU)
Zsoltárok 103:19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.(HU)
Zsoltárok 103:20 Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.(HU)
Zsoltárok 103:21 Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!(HU)
Zsoltárok 103:22 Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!(HU)
Zsoltárok 104:1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!(HU)
Zsoltárok 104:2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;(HU)
Zsoltárok 104:3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;(HU)
Zsoltárok 104:4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.(HU)
Zsoltárok 104:5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.(HU)
Zsoltárok 104:6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.(HU)
Zsoltárok 104:7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.(HU)
Zsoltárok 104:8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.(HU)
Zsoltárok 104:9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.(HU)
Zsoltárok 104:10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;(HU)
Zsoltárok 104:11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.(HU)
Zsoltárok 104:12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.(HU)
Zsoltárok 104:13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.(HU)
Zsoltárok 104:14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,(HU)
Zsoltárok 104:15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.(HU)
Zsoltárok 104:16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;(HU)
Zsoltárok 104:17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.(HU)
Zsoltárok 104:18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.(HU)
Zsoltárok 104:19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.(HU)
Zsoltárok 104:20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;(HU)
Zsoltárok 104:21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.(HU)
Zsoltárok 104:22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;(HU)
Zsoltárok 104:23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.(HU)
Zsoltárok 104:24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.(HU)
Zsoltárok 104:25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.(HU)
Zsoltárok 104:26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.(HU)
Zsoltárok 104:27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.(HU)
Zsoltárok 104:28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.(HU)
Zsoltárok 104:29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.(HU)
Zsoltárok 104:30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.(HU)
Zsoltárok 104:31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;(HU)
Zsoltárok 104:32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.(HU)
Zsoltárok 104:33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!(HU)
Zsoltárok 104:34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;(HU)
Zsoltárok 104:35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 105:1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!(HU)
Zsoltárok 105:2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.(HU)
Zsoltárok 105:3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.(HU)
Zsoltárok 105:4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.(HU)
Zsoltárok 105:5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.(HU)
Zsoltárok 105:6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!(HU)
Zsoltárok 105:7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.(HU)
Zsoltárok 105:8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;(HU)
Zsoltárok 105:9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.(HU)
Zsoltárok 105:10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,(HU)
Zsoltárok 105:11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.(HU)
Zsoltárok 105:12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,(HU)
Zsoltárok 105:13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:(HU)
Zsoltárok 105:14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:](HU)
Zsoltárok 105:15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!(HU)
Zsoltárok 105:16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,(HU)
Zsoltárok 105:17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;(HU)
Zsoltárok 105:18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,(HU)
Zsoltárok 105:19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.(HU)
Zsoltárok 105:20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;(HU)
Zsoltárok 105:21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;(HU)
Zsoltárok 105:22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.(HU)
Zsoltárok 105:23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.(HU)
Zsoltárok 105:24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.(HU)
Zsoltárok 105:25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.(HU)
Zsoltárok 105:26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.(HU)
Zsoltárok 105:27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.(HU)
Zsoltárok 105:28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.(HU)
Zsoltárok 105:29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.(HU)
Zsoltárok 105:30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.](HU)
Zsoltárok 105:31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.(HU)
Zsoltárok 105:32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.(HU)
Zsoltárok 105:33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.(HU)
Zsoltárok 105:34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.(HU)
Zsoltárok 105:35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.(HU)
Zsoltárok 105:36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.(HU)
Zsoltárok 105:37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.(HU)
Zsoltárok 105:38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.(HU)
Zsoltárok 105:39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.(HU)
Zsoltárok 105:40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.(HU)
Zsoltárok 105:41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.(HU)
Zsoltárok 105:42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.(HU)
Zsoltárok 105:43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.(HU)
Zsoltárok 105:44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.(HU)
Zsoltárok 105:45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 106:1 Dicsérjétek az Urat.  mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 106:2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?(HU)
Zsoltárok 106:3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.(HU)
Zsoltárok 106:4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,(HU)
Zsoltárok 106:5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!(HU)
Zsoltárok 106:6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.(HU)
Zsoltárok 106:7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.(HU)
Zsoltárok 106:8 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.(HU)
Zsoltárok 106:9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.(HU)
Zsoltárok 106:10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.(HU)
Zsoltárok 106:11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.(HU)
Zsoltárok 106:12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.(HU)
Zsoltárok 106:13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!(HU)
Zsoltárok 106:14 Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.(HU)
Zsoltárok 106:15 És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.(HU)
Zsoltárok 106:16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.(HU)
Zsoltárok 106:17 Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.(HU)
Zsoltárok 106:18 És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.(HU)
Zsoltárok 106:19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.(HU)
Zsoltárok 106:20 Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.(HU)
Zsoltárok 106:21 Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,(HU)
Zsoltárok 106:22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.(HU)
Zsoltárok 106:23 Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.](HU)
Zsoltárok 106:24 És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.(HU)
Zsoltárok 106:25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.(HU)
Zsoltárok 106:26 De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;(HU)
Zsoltárok 106:27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.(HU)
Zsoltárok 106:28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.(HU)
Zsoltárok 106:29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.(HU)
Zsoltárok 106:30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.(HU)
Zsoltárok 106:31 És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.(HU)
Zsoltárok 106:32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,(HU)
Zsoltárok 106:33 Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.(HU)
Zsoltárok 106:34 Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.(HU)
Zsoltárok 106:35 Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.(HU)
Zsoltárok 106:36 És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.(HU)
Zsoltárok 106:37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,(HU)
Zsoltárok 106:38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.(HU)
Zsoltárok 106:39 És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.(HU)
Zsoltárok 106:40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.(HU)
Zsoltárok 106:41 És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.(HU)
Zsoltárok 106:42 És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!(HU)
Zsoltárok 106:43 Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.(HU)
Zsoltárok 106:44 De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;(HU)
Zsoltárok 106:45 És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.(HU)
Zsoltárok 106:46 És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.(HU)
Zsoltárok 106:47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.(HU)
Zsoltárok 106:48 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.(HU)
Zsoltárok 107:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 107:2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;(HU)
Zsoltárok 107:3 És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.(HU)
Zsoltárok 107:4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.(HU)
Zsoltárok 107:5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.(HU)
Zsoltárok 107:6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.(HU)
Zsoltárok 107:7 És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.(HU)
Zsoltárok 107:8 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,(HU)
Zsoltárok 107:9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!(HU)
Zsoltárok 107:10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;(HU)
Zsoltárok 107:11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;(HU)
Zsoltárok 107:12 Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.(HU)
Zsoltárok 107:13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.(HU)
Zsoltárok 107:14 Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.(HU)
Zsoltárok 107:15 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,(HU)
Zsoltárok 107:16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!(HU)
Zsoltárok 107:17 A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.(HU)
Zsoltárok 107:18 Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.(HU)
Zsoltárok 107:19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.(HU)
Zsoltárok 107:20 Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.(HU)
Zsoltárok 107:21 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,(HU)
Zsoltárok 107:22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!(HU)
Zsoltárok 107:23 A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,(HU)
Zsoltárok 107:24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.(HU)
Zsoltárok 107:25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.(HU)
Zsoltárok 107:26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.(HU)
Zsoltárok 107:27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.(HU)
Zsoltárok 107:28 De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.(HU)
Zsoltárok 107:29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.(HU)
Zsoltárok 107:30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.(HU)
Zsoltárok 107:31 Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!(HU)
Zsoltárok 107:32 És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!(HU)
Zsoltárok 107:33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;(HU)
Zsoltárok 107:34 Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.(HU)
Zsoltárok 107:35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.(HU)
Zsoltárok 107:36 És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.(HU)
Zsoltárok 107:37 És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.(HU)
Zsoltárok 107:38 És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.(HU)
Zsoltárok 107:39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.(HU)
Zsoltárok 107:40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.(HU)
Zsoltárok 107:41 De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.(HU)
Zsoltárok 107:42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.(HU)
Zsoltárok 107:43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!(HU)
Zsoltárok 108:1 Ének. Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 108:2 Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.](HU)
Zsoltárok 108:3 Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!(HU)
Zsoltárok 108:4 Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!(HU)
Zsoltárok 108:5 Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod!(HU)
Zsoltárok 108:6 Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön!(HU)
Zsoltárok 108:7 Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!(HU)
Zsoltárok 108:8 Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.(HU)
Zsoltárok 108:9 Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm.(HU)
Zsoltárok 108:10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.(HU)
Zsoltárok 108:11 Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?(HU)
Zsoltárok 108:12 Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?(HU)
Zsoltárok 108:13 Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ](HU)
Zsoltárok 109:1 Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár.(HU)
Zsoltárok 109:2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.(HU)
Zsoltárok 109:3 És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.(HU)
Zsoltárok 109:4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.(HU)
Zsoltárok 109:5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.(HU)
Zsoltárok 109:6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.(HU)
Zsoltárok 109:7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.(HU)
Zsoltárok 109:8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.(HU)
Zsoltárok 109:9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.(HU)
Zsoltárok 109:10 És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.](HU)
Zsoltárok 109:11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.(HU)
Zsoltárok 109:12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!(HU)
Zsoltárok 109:13 Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!(HU)
Zsoltárok 109:14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!(HU)
Zsoltárok 109:15 Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,(HU)
Zsoltárok 109:16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.(HU)
Zsoltárok 109:17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.(HU)
Zsoltárok 109:18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.(HU)
Zsoltárok 109:19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.(HU)
Zsoltárok 109:20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.(HU)
Zsoltárok 109:21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!(HU)
Zsoltárok 109:22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.(HU)
Zsoltárok 109:23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.(HU)
Zsoltárok 109:24 Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.(HU)
Zsoltárok 109:25 Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.(HU)
Zsoltárok 109:26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!(HU)
Zsoltárok 109:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!(HU)
Zsoltárok 109:28 Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.(HU)
Zsoltárok 109:29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!(HU)
Zsoltárok 109:30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!(HU)
Zsoltárok 109:31 Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.(HU)
Zsoltárok 110:1 Dávidé; zsoltár.(HU)
Zsoltárok 110:2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!(HU)
Zsoltárok 110:3 A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.(HU)
Zsoltárok 110:4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.(HU)
Zsoltárok 110:5 Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;(HU)
Zsoltárok 110:6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt.(HU)
Zsoltárok 110:7 Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.(HU)
Zsoltárok 111:1 Dícsérjétek az Urat.(HU)
Zsoltárok 111:2 Nagyok az Úrnak cselekedetei; kivánatosak mindazoknak, a kik gyönyörködnek azokban.(HU)
Zsoltárok 111:3 Dicsõség és méltóság az õ cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig.(HU)
Zsoltárok 111:4 Emlékezetet szerzett az õ csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.(HU)
Zsoltárok 111:5 Eledelt ad az õt félõknek; megemlékezik az õ szövetségérõl örökké.(HU)
Zsoltárok 111:6 Cselekedeteinek erejét tudtul adta az õ népének, nékik adván a pogányok örökségét.(HU)
Zsoltárok 111:7 Kezeinek cselekedetei hûség és igazság; minden õ végzése tökéletes.(HU)
Zsoltárok 111:8 Megingathatlanok örökké és mindvégig; hívségbõl és egyenességbõl származottak.(HU)
Zsoltárok 111:9 Váltságot küldött az õ népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az õ neve.(HU)
Zsoltárok 111:10 A bölcseség kezdete az Úrnak félelme; jó belátása van mindenkinek, a ki ezt gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig.(HU)
Zsoltárok 112:1 Dicsérjétek az Urat.(HU)
Zsoltárok 112:2 Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.(HU)
Zsoltárok 112:3 Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.(HU)
Zsoltárok 112:4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.(HU)
Zsoltárok 112:5 Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.(HU)
Zsoltárok 112:6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.(HU)
Zsoltárok 112:7 Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.(HU)
Zsoltárok 112:8 Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.(HU)
Zsoltárok 112:9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.(HU)
Zsoltárok 112:10 Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.(HU)
Zsoltárok 113:1 Dicsérjétek az Urat.(HU)
Zsoltárok 113:2 Áldott legyen az Úr neve mostantól fogva és örökké!(HU)
Zsoltárok 113:3 Napkelettõl fogva napnyugotig dicsértessék az Úr neve!(HU)
Zsoltárok 113:4 Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsõsége túl van az egeken.(HU)
Zsoltárok 113:5 Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban lakozik?(HU)
Zsoltárok 113:6 A ki magát megalázva, tekint szét mennyen és földön;(HU)
Zsoltárok 113:7 A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból,(HU)
Zsoltárok 113:8 Hogy odaültesse õket a fõemberek közé, az õ népének fõemberei közé;(HU)
Zsoltárok 113:9 A ki beülteti a meddõt a házba, mint magzatoknak anyját, nagy örömre. Dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 114:1 Mikor Izráel népe kijöve Égyiptomból, Jákóbnak házanépe az idegen nép közül:(HU)
Zsoltárok 114:2 Júda lõn az õ szentséges [népe] és Izráel az õ királysága.(HU)
Zsoltárok 114:3 A tenger látá õt és elfutamodék; a Jordán hátrafordula.(HU)
Zsoltárok 114:4 A hegyek szöknek vala, mint a kosok, s a halmok, mint a juhoknak bárányai.(HU)
Zsoltárok 114:5 Mi a bajod, te tenger, hogy megfutamodál, és te Jordán, hogy hátrafordulál?(HU)
Zsoltárok 114:6 Hegyek, hogy szöktök vala, mint a kosok? Ti halmok, mint a juhoknak bárányai?(HU)
Zsoltárok 114:7 Indulj meg te föld az Úr orczája elõtt, a Jákób Istene elõtt,(HU)
Zsoltárok 114:8 A ki átváltoztatja a kõsziklát álló tóvá, és a szirtet vizek forrásává.(HU)
Zsoltárok 115:1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsõséget, a te kegyelmedért és hívségedért!(HU)
Zsoltárok 115:2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az õ Istenök?(HU)
Zsoltárok 115:3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.(HU)
Zsoltárok 115:4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.(HU)
Zsoltárok 115:5 Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;(HU)
Zsoltárok 115:6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;(HU)
Zsoltárok 115:7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az õ torkukkal.(HU)
Zsoltárok 115:8 Hasonlók legyenek azokhoz készítõik, [és] mindazok, a kik bíznak bennök!(HU)
Zsoltárok 115:9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.(HU)
Zsoltárok 115:10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa õ.(HU)
Zsoltárok 115:11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa õ.(HU)
Zsoltárok 115:12 Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.(HU)
Zsoltárok 115:13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.(HU)
Zsoltárok 115:14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.(HU)
Zsoltárok 115:15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.(HU)
Zsoltárok 115:16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.(HU)
Zsoltárok 115:17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.(HU)
Zsoltárok 115:18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 116:1 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.(HU)
Zsoltárok 116:2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.(HU)
Zsoltárok 116:3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.(HU)
Zsoltárok 116:4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!(HU)
Zsoltárok 116:5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.(HU)
Zsoltárok 116:6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.(HU)
Zsoltárok 116:7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.(HU)
Zsoltárok 116:8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:(HU)
Zsoltárok 116:9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.(HU)
Zsoltárok 116:10 Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.(HU)
Zsoltárok 116:11 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.(HU)
Zsoltárok 116:12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?(HU)
Zsoltárok 116:13 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.(HU)
Zsoltárok 116:14 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.(HU)
Zsoltárok 116:15 Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.(HU)
Zsoltárok 116:16 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.(HU)
Zsoltárok 116:17 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.(HU)
Zsoltárok 116:18 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,(HU)
Zsoltárok 116:19 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 117:1 Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják õt mind a népek!(HU)
Zsoltárok 117:2 Mert nagy az õ kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 118:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme!(HU)
Zsoltárok 118:2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az õ kegyelme!(HU)
Zsoltárok 118:3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az õ kegyelme!(HU)
Zsoltárok 118:4 Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az õ kegyelme!(HU)
Zsoltárok 118:5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott [és] tágas térre [tett] engem az Úr.(HU)
Zsoltárok 118:6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?(HU)
Zsoltárok 118:7 Velem van az Úr az én segítõim közt, és nézni fogok az én gyûlölõimre.(HU)
Zsoltárok 118:8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.(HU)
Zsoltárok 118:9 Jobb az Úrban bízni, mint fõemberekben reménykedni.(HU)
Zsoltárok 118:10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém õket.(HU)
Zsoltárok 118:11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém õket.(HU)
Zsoltárok 118:12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tûz, mert az Úr nevében elvesztém õket.(HU)
Zsoltárok 118:13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.(HU)
Zsoltárok 118:14 Erõsségem és énekem az Úr, és õ lõn nékem szabadulásul.(HU)
Zsoltárok 118:15 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!(HU)
Zsoltárok 118:16 Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!(HU)
Zsoltárok 118:17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!(HU)
Zsoltárok 118:18 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.(HU)
Zsoltárok 118:19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat!(HU)
Zsoltárok 118:20 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.(HU)
Zsoltárok 118:21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!(HU)
Zsoltárok 118:22 A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett!(HU)
Zsoltárok 118:23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt!(HU)
Zsoltárok 118:24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!(HU)
Zsoltárok 118:25 Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó elõmenetelt!(HU)
Zsoltárok 118:26 Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!(HU)
Zsoltárok 118:27 Isten az Úr és õ világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.(HU)
Zsoltárok 118:28 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.(HU)
Zsoltárok 118:29 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme!(HU)
Zsoltárok 119:1 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.(HU)
Zsoltárok 119:2 Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, [és] teljes szívbõl keresik õt.(HU)
Zsoltárok 119:3 És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.(HU)
Zsoltárok 119:4 Te parancsoltad [Uram,] hogy határozataidat jól megõrizzük.(HU)
Zsoltárok 119:5 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!(HU)
Zsoltárok 119:6 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!(HU)
Zsoltárok 119:7 Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.(HU)
Zsoltárok 119:8 A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!(HU)
Zsoltárok 119:9 Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?(HU)
Zsoltárok 119:10 Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!(HU)
Zsoltárok 119:11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.(HU)
Zsoltárok 119:12 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.(HU)
Zsoltárok 119:13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.(HU)
Zsoltárok 119:14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.(HU)
Zsoltárok 119:15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.(HU)
Zsoltárok 119:16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.(HU)
Zsoltárok 119:17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.(HU)
Zsoltárok 119:18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.(HU)
Zsoltárok 119:19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.(HU)
Zsoltárok 119:20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.(HU)
Zsoltárok 119:21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.(HU)
Zsoltárok 119:22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!(HU)
Zsoltárok 119:23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.(HU)
Zsoltárok 119:24 A te bizonyságaid én gyönyörûségem, [és] én tanácsadóim.(HU)
Zsoltárok 119:25 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.(HU)
Zsoltárok 119:26 Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!(HU)
Zsoltárok 119:27 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!(HU)
Zsoltárok 119:28 Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!(HU)
Zsoltárok 119:29 A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!(HU)
Zsoltárok 119:30 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.(HU)
Zsoltárok 119:31 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!(HU)
Zsoltárok 119:32 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!(HU)
Zsoltárok 119:33 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.(HU)
Zsoltárok 119:34 Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.(HU)
Zsoltárok 119:35 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.(HU)
Zsoltárok 119:36 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.(HU)
Zsoltárok 119:37 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.(HU)
Zsoltárok 119:38 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.(HU)
Zsoltárok 119:39 Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.(HU)
Zsoltárok 119:40 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.(HU)
Zsoltárok 119:41 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,(HU)
Zsoltárok 119:42 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!(HU)
Zsoltárok 119:43 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!(HU)
Zsoltárok 119:44 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.(HU)
Zsoltárok 119:45 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.(HU)
Zsoltárok 119:46 És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.(HU)
Zsoltárok 119:47 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.(HU)
Zsoltárok 119:48 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.(HU)
Zsoltárok 119:49 Emlékezzél meg a te szolgádnak [adott] igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!(HU)
Zsoltárok 119:50 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.(HU)
Zsoltárok 119:51 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.(HU)
Zsoltárok 119:52 Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.(HU)
Zsoltárok 119:53 Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.(HU)
Zsoltárok 119:54 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.(HU)
Zsoltárok 119:55 Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.(HU)
Zsoltárok 119:56 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.(HU)
Zsoltárok 119:57 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.(HU)
Zsoltárok 119:58 Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!(HU)
Zsoltárok 119:59 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.(HU)
Zsoltárok 119:60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.(HU)
Zsoltárok 119:61 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; [de] a te törvényedrõl el nem feledkezem.(HU)
Zsoltárok 119:62 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.(HU)
Zsoltárok 119:63 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.(HU)
Zsoltárok 119:64 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!(HU)
Zsoltárok 119:65 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.(HU)
Zsoltárok 119:66 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.(HU)
Zsoltárok 119:67 Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.(HU)
Zsoltárok 119:68 Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.(HU)
Zsoltárok 119:69 A kevélyek hazugságot költöttek reám, [de] én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.(HU)
Zsoltárok 119:70 Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.(HU)
Zsoltárok 119:71 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.(HU)
Zsoltárok 119:72 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.(HU)
Zsoltárok 119:73 A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.(HU)
Zsoltárok 119:74 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.(HU)
Zsoltárok 119:75 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.(HU)
Zsoltárok 119:76 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.(HU)
Zsoltárok 119:77 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.(HU)
Zsoltárok 119:78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, [holott] én a te határozataidról gondolkodom.(HU)
Zsoltárok 119:79 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!(HU)
Zsoltárok 119:80 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.(HU)
Zsoltárok 119:81 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod [kivánása] miatt; a te igédben van az én reménységem.(HU)
Zsoltárok 119:82 A te beszéded [kivánása] miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?(HU)
Zsoltárok 119:83 Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.(HU)
Zsoltárok 119:84 Mennyi a te szolgádnak napja, [és] mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?(HU)
Zsoltárok 119:85 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint [élnek.](HU)
Zsoltárok 119:86 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!(HU)
Zsoltárok 119:87 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.(HU)
Zsoltárok 119:88 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.(HU)
Zsoltárok 119:89 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.(HU)
Zsoltárok 119:90 Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.(HU)
Zsoltárok 119:91 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.(HU)
Zsoltárok 119:92 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.(HU)
Zsoltárok 119:93 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.(HU)
Zsoltárok 119:94 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.(HU)
Zsoltárok 119:95 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, [de] én a te bizonyságaidra figyelek.(HU)
Zsoltárok 119:96 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.(HU)
Zsoltárok 119:97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!(HU)
Zsoltárok 119:98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.(HU)
Zsoltárok 119:99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.(HU)
Zsoltárok 119:100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.(HU)
Zsoltárok 119:101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.(HU)
Zsoltárok 119:102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.(HU)
Zsoltárok 119:103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!(HU)
Zsoltárok 119:104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.(HU)
Zsoltárok 119:105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.(HU)
Zsoltárok 119:106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.(HU)
Zsoltárok 119:107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.(HU)
Zsoltárok 119:108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.(HU)
Zsoltárok 119:109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.(HU)
Zsoltárok 119:110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.(HU)
Zsoltárok 119:111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.(HU)
Zsoltárok 119:112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.(HU)
Zsoltárok 119:113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.(HU)
Zsoltárok 119:114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.(HU)
Zsoltárok 119:115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.(HU)
Zsoltárok 119:116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.(HU)
Zsoltárok 119:117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.(HU)
Zsoltárok 119:118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.(HU)
Zsoltárok 119:119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.(HU)
Zsoltárok 119:120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.(HU)
Zsoltárok 119:121 Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!(HU)
Zsoltárok 119:122 Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.(HU)
Zsoltárok 119:123 Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.(HU)
Zsoltárok 119:124 Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!(HU)
Zsoltárok 119:125 Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!(HU)
Zsoltárok 119:126 Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.(HU)
Zsoltárok 119:127 Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.(HU)
Zsoltárok 119:128 Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.(HU)
Zsoltárok 119:129 Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.(HU)
Zsoltárok 119:130 A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, [és] oktatja az együgyûeket.(HU)
Zsoltárok 119:131 Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.(HU)
Zsoltárok 119:132 Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.(HU)
Zsoltárok 119:133 Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!(HU)
Zsoltárok 119:134 Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!(HU)
Zsoltárok 119:135 A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!(HU)
Zsoltárok 119:136 Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.(HU)
Zsoltárok 119:137 Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.(HU)
Zsoltárok 119:138 A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.(HU)
Zsoltárok 119:139 Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.(HU)
Zsoltárok 119:140 Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.(HU)
Zsoltárok 119:141 Kicsiny vagyok én és megvetett, [de] a te határozataidról el nem feledkezem.(HU)
Zsoltárok 119:142 A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.(HU)
Zsoltárok 119:143 Nyomorúság és keserûség ért engem, [de] a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.(HU)
Zsoltárok 119:144 A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!(HU)
Zsoltárok 119:145 Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.(HU)
Zsoltárok 119:146 Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.(HU)
Zsoltárok 119:147 Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.(HU)
Zsoltárok 119:148 Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.(HU)
Zsoltárok 119:149 Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!(HU)
Zsoltárok 119:150 Közelgetnek [hozzám] az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.(HU)
Zsoltárok 119:151 Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.(HU)
Zsoltárok 119:152 Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.(HU)
Zsoltárok 119:153 Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!(HU)
Zsoltárok 119:154 Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!(HU)
Zsoltárok 119:155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.(HU)
Zsoltárok 119:156 Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.(HU)
Zsoltárok 119:157 Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, [de] nem térek el a te bizonyságaidtól.(HU)
Zsoltárok 119:158 Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.(HU)
Zsoltárok 119:159 Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!(HU)
Zsoltárok 119:160 A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.(HU)
Zsoltárok 119:161 A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; [de] a te igédtõl félt az én szívem.(HU)
Zsoltárok 119:162 Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.(HU)
Zsoltárok 119:163 A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.(HU)
Zsoltárok 119:164 Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.(HU)
Zsoltárok 119:165 A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.(HU)
Zsoltárok 119:166 Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.(HU)
Zsoltárok 119:167 Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.(HU)
Zsoltárok 119:168 Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.(HU)
Zsoltárok 119:169 Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.(HU)
Zsoltárok 119:170 Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!(HU)
Zsoltárok 119:171 Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.(HU)
Zsoltárok 119:172 Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.(HU)
Zsoltárok 119:173 Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!(HU)
Zsoltárok 119:174 Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.(HU)
Zsoltárok 119:175 Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!(HU)
Zsoltárok 119:176 Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!(HU)
Zsoltárok 120:1 Grádicsok éneke.(HU)
Zsoltárok 120:2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és ]a csalárd nyelvtõl!(HU)
Zsoltárok 120:3 Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!(HU)
Zsoltárok 120:4 Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.(HU)
Zsoltárok 120:5 Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!(HU)
Zsoltárok 120:6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!(HU)
Zsoltárok 120:7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra [készek.](HU)
Zsoltárok 121:1 Grádicsok éneke.(HU)
Zsoltárok 121:2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.(HU)
Zsoltárok 121:3 Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd.(HU)
Zsoltárok 121:4 Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje!(HU)
Zsoltárok 121:5 Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.(HU)
Zsoltárok 121:6 Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.(HU)
Zsoltárok 121:7 Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.(HU)
Zsoltárok 121:8 Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!(HU)
Zsoltárok 122:1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!(HU)
Zsoltárok 122:2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!(HU)
Zsoltárok 122:3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!(HU)
Zsoltárok 122:4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.(HU)
Zsoltárok 122:5 Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.(HU)
Zsoltárok 122:6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!(HU)
Zsoltárok 122:7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.(HU)
Zsoltárok 122:8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!(HU)
Zsoltárok 122:9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!(HU)
Zsoltárok 123:1 Grádicsok éneke.(HU)
Zsoltárok 123:2 Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy [néznek] szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!(HU)
Zsoltárok 123:3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal.(HU)
Zsoltárok 123:4 Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával.(HU)
Zsoltárok 124:1 Grádicsok éneke, Dávidtól.(HU)
Zsoltárok 124:2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:(HU)
Zsoltárok 124:3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;(HU)
Zsoltárok 124:4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;(HU)
Zsoltárok 124:5 Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.(HU)
Zsoltárok 124:6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!(HU)
Zsoltárok 124:7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.(HU)
Zsoltárok 124:8 A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.(HU)
Zsoltárok 125:1 Grádicsok éneke.(HU)
Zsoltárok 125:2 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az õ népét mostantól fogva mindörökké.(HU)
Zsoltárok 125:3 Mert nem pihen meg a gonoszság pálczája az igazak részén, hogy rosszra ne nyújtsák ki kezeiket az igazak.(HU)
Zsoltárok 125:4 Tégy jól, Uram, a jókkal, és a szívök szerint igazakkal!(HU)
Zsoltárok 125:5 A görbe utakra tévedezõket pedig ragadtassa el az Úr, együtt a gonosztevõkkel; békesség legyen Izráelen!(HU)
Zsoltárok 126:1 Grádicsok éneke.(HU)
Zsoltárok 126:2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!(HU)
Zsoltárok 126:3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.(HU)
Zsoltárok 126:4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!(HU)
Zsoltárok 126:5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.(HU)
Zsoltárok 126:6 A ki vetõmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jõ elõ, kévéit emelve.(HU)
Zsoltárok 127:1 Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.(HU)
Zsoltárok 127:2 Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.(HU)
Zsoltárok 127:3 Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.(HU)
Zsoltárok 127:4 Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak.(HU)
Zsoltárok 127:5 Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.(HU)
Zsoltárok 128:1 Grádicsok éneke.  a ki az õ útaiban jár!(HU)
Zsoltárok 128:2 Bizony, kezed munkáját eszed! Boldog vagy és jól van dolgod.(HU)
Zsoltárok 128:3 Feleséged, mint a termõ szõlõ házad belsejében; fiaid, mint az olajfacsemeték asztalod körül.(HU)
Zsoltárok 128:4 Ímé, így áldatik meg a férfiú, a ki féli az Urat!(HU)
Zsoltárok 128:5 Megáld téged az Úr a Sionról, hogy boldognak lássad Jeruzsálemet életednek minden idejében;(HU)
Zsoltárok 128:6 És meglássad fiaidnak fiait; békesség legyen Izráelen!(HU)
Zsoltárok 129:1 Grádicsok éneke.(HU)
Zsoltárok 129:2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.(HU)
Zsoltárok 129:3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.(HU)
Zsoltárok 129:4 Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.(HU)
Zsoltárok 129:5 Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.(HU)
Zsoltárok 129:6 Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.(HU)
Zsoltárok 129:7 A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.(HU)
Zsoltárok 129:8 Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!(HU)
Zsoltárok 130:1 Grádicsok éneke.(HU)
Zsoltárok 130:2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!(HU)
Zsoltárok 130:3 Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!(HU)
Zsoltárok 130:4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!(HU)
Zsoltárok 130:5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.(HU)
Zsoltárok 130:6 [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.(HU)
Zsoltárok 130:7 Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!(HU)
Zsoltárok 130:8 Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.(HU)
Zsoltárok 131:1 Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;(HU)
Zsoltárok 131:2 Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.(HU)
Zsoltárok 131:3 Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!(HU)
Zsoltárok 132:1 Grádicsok éneke.(HU)
Zsoltárok 132:2 A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:(HU)
Zsoltárok 132:3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;(HU)
Zsoltárok 132:4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;(HU)
Zsoltárok 132:5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!(HU)
Zsoltárok 132:6 Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:(HU)
Zsoltárok 132:7 Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!(HU)
Zsoltárok 132:8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!(HU)
Zsoltárok 132:9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!(HU)
Zsoltárok 132:10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!(HU)
Zsoltárok 132:11 Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;(HU)
Zsoltárok 132:12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.(HU)
Zsoltárok 132:13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:(HU)
Zsoltárok 132:14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;(HU)
Zsoltárok 132:15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;(HU)
Zsoltárok 132:16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.(HU)
Zsoltárok 132:17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.(HU)
Zsoltárok 132:18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.(HU)
Zsoltárok 133:1 Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!(HU)
Zsoltárok 133:2 Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;(HU)
Zsoltárok 133:3 Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!(HU)
Zsoltárok 134:1 Grádicsok éneke.(HU)
Zsoltárok 134:2 Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat!(HU)
Zsoltárok 134:3 Áldjon meg téged az Úr a Sionról, a ki teremtette az eget és a földet!(HU)
Zsoltárok 135:1 Dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 135:2 A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.(HU)
Zsoltárok 135:3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörûséges!(HU)
Zsoltárok 135:4 Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.(HU)
Zsoltárok 135:5 Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.(HU)
Zsoltárok 135:6 Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.(HU)
Zsoltárok 135:7 Felemeli a felhõket a földnek szélérõl; villámlást készít, hogy esõ legyen, s szelet hoz elõ tárházaiból.(HU)
Zsoltárok 135:8 A ki megverte Égyiptom elsõszülötteit, az emberétõl a baroméig.(HU)
Zsoltárok 135:9 Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.(HU)
Zsoltárok 135:10 A ki megvert sok népet, és megölt erõs királyokat:(HU)
Zsoltárok 135:11 Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.(HU)
Zsoltárok 135:12 És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.(HU)
Zsoltárok 135:13 Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékrõl nemzedékre emlegetnek téged.(HU)
Zsoltárok 135:14 Mert birája az Úr az õ népének, és könyörületes az õ szolgái iránt.(HU)
Zsoltárok 135:15 A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.(HU)
Zsoltárok 135:16 Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;(HU)
Zsoltárok 135:17 Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!(HU)
Zsoltárok 135:18 Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, a kik bíznak bennök.(HU)
Zsoltárok 135:19 Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!(HU)
Zsoltárok 135:20 Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!(HU)
Zsoltárok 135:21 Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 136:1 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:2 Magasztaljátok az istenek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:3 Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:4 A ki nagy csodákat mûvel egyedül; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:5 A ki teremtette az egeket bölcseséggel; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:6 A ki kiterjesztette a földet a vizek fölé; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:7 A ki teremtette a nagy világító testeket; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:8 A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:9 A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:10 A ki megverte az égyiptomiakat elsõszülötteikben; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:11 A ki kihozta Izráelt azok közül; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:12 Hatalmas kézzel és kifeszített karral; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:13 A ki kétfelé választotta a veres tengert; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:14 És átvitte Izráelt annak közepén; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:15 Faraót pedig és seregét a veres tengerbe meríté; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:16 A ki vezérlette népét a pusztában; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:17 A ki nagy királyokat vert le; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:18 És megvert hatalmas királyokat; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:19 Szíhont, az Emoreusok királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:20 Meg Ógot, a Básán királyát; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:21 És örökségül adta az õ földjüket; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:22 Örökségül szolgájának, az Izráelnek; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:23 A ki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:24 És megszabadított minket elleneinktõl; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:25 A ki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az õ kegyelme.(HU)
Zsoltárok 136:26 Magasztaljátok az egek Istenét; mert örökkévaló az õ kegyelme!(HU)
Zsoltárok 137:1 Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.(HU)
Zsoltárok 137:2 A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,(HU)
Zsoltárok 137:3 Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!(HU)
Zsoltárok 137:4 Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!(HU)
Zsoltárok 137:5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!(HU)
Zsoltárok 137:6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!(HU)
Zsoltárok 137:7 Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!(HU)
Zsoltárok 137:8 Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!(HU)
Zsoltárok 137:9 Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!(HU)
Zsoltárok 138:1 Dávidé.  énekkel áldlak az istenek elõtt.(HU)
Zsoltárok 138:2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.(HU)
Zsoltárok 138:3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.](HU)
Zsoltárok 138:4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,(HU)
Zsoltárok 138:5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!(HU)
Zsoltárok 138:6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.(HU)
Zsoltárok 138:7 Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.(HU)
Zsoltárok 138:8 Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!(HU)
Zsoltárok 139:1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 139:2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.(HU)
Zsoltárok 139:3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.(HU)
Zsoltárok 139:4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!(HU)
Zsoltárok 139:5 Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.(HU)
Zsoltárok 139:6 Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.(HU)
Zsoltárok 139:7 Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?(HU)
Zsoltárok 139:8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.(HU)
Zsoltárok 139:9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:(HU)
Zsoltárok 139:10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.(HU)
Zsoltárok 139:11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,(HU)
Zsoltárok 139:12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.(HU)
Zsoltárok 139:13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.(HU)
Zsoltárok 139:14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.(HU)
Zsoltárok 139:15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.(HU)
Zsoltárok 139:16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.(HU)
Zsoltárok 139:17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!(HU)
Zsoltárok 139:18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.(HU)
Zsoltárok 139:19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!(HU)
Zsoltárok 139:20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.(HU)
Zsoltárok 139:21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?(HU)
Zsoltárok 139:22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!(HU)
Zsoltárok 139:23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!(HU)
Zsoltárok 139:24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!(HU)
Zsoltárok 140:1 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.(HU)
Zsoltárok 140:2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!(HU)
Zsoltárok 140:3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.(HU)
Zsoltárok 140:4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.(HU)
Zsoltárok 140:5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.(HU)
Zsoltárok 140:6 Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.(HU)
Zsoltárok 140:7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!(HU)
Zsoltárok 140:8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!(HU)
Zsoltárok 140:9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.(HU)
Zsoltárok 140:10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.(HU)
Zsoltárok 140:11 Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!(HU)
Zsoltárok 140:12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.(HU)
Zsoltárok 140:13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak. ](HU)
Zsoltárok 141:1 Dávid zsoltára.  figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.(HU)
Zsoltárok 141:2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.](HU)
Zsoltárok 141:3 Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!(HU)
Zsoltárok 141:4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!(HU)
Zsoltárok 141:5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.(HU)
Zsoltárok 141:6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.(HU)
Zsoltárok 141:7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.(HU)
Zsoltárok 141:8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!(HU)
Zsoltárok 141:9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!(HU)
Zsoltárok 141:10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!(HU)
Zsoltárok 142:1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.(HU)
Zsoltárok 142:2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.(HU)
Zsoltárok 142:3 Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,(HU)
Zsoltárok 142:4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.(HU)
Zsoltárok 142:5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.(HU)
Zsoltárok 142:6 Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;(HU)
Zsoltárok 142:7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál! [ (Psalms 142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. ](HU)
Zsoltárok 143:1 Dávid zsoltára.  hûséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.(HU)
Zsoltárok 143:2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!(HU)
Zsoltárok 143:3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!(HU)
Zsoltárok 143:4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!(HU)
Zsoltárok 143:5 Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.(HU)
Zsoltárok 143:6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.(HU)
Zsoltárok 143:7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.(HU)
Zsoltárok 143:8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!(HU)
Zsoltárok 143:9 Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök!(HU)
Zsoltárok 143:10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.(HU)
Zsoltárok 143:11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!(HU)
Zsoltárok 143:12 És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.(HU)
Zsoltárok 144:1 Dávidé.(HU)
Zsoltárok 144:2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.(HU)
Zsoltárok 144:3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?(HU)
Zsoltárok 144:4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.(HU)
Zsoltárok 144:5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!(HU)
Zsoltárok 144:6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.(HU)
Zsoltárok 144:7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;(HU)
Zsoltárok 144:8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.(HU)
Zsoltárok 144:9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;(HU)
Zsoltárok 144:10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.(HU)
Zsoltárok 144:11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.(HU)
Zsoltárok 144:12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.(HU)
Zsoltárok 144:13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.(HU)
Zsoltárok 144:14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.(HU)
Zsoltárok 144:15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.(HU)
Zsoltárok 145:1 Dávid dicsérõ éneke.(HU)
Zsoltárok 145:2 Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!(HU)
Zsoltárok 145:3 Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.(HU)
Zsoltárok 145:4 Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.(HU)
Zsoltárok 145:5 A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.(HU)
Zsoltárok 145:6 Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.(HU)
Zsoltárok 145:7 A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.(HU)
Zsoltárok 145:8 Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.(HU)
Zsoltárok 145:9 Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.(HU)
Zsoltárok 145:10 Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.(HU)
Zsoltárok 145:11 Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik.(HU)
Zsoltárok 145:12 Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét.(HU)
Zsoltárok 145:13 A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.(HU)
Zsoltárok 145:14 Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.(HU)
Zsoltárok 145:15 Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.(HU)
Zsoltárok 145:16 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.(HU)
Zsoltárok 145:17 Igaz az Úr minden õ útában, és minden dolgában kegyelmes.(HU)
Zsoltárok 145:18 Közel van az Úr minden õt hívóhoz; mindenkihez, a ki hûséggel hívja õt.(HU)
Zsoltárok 145:19 Beteljesíti az õt félõknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti õket.(HU)
Zsoltárok 145:20 Megõrzi az Úr mindazokat, a kik õt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.(HU)
Zsoltárok 145:21 Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké!(HU)
Zsoltárok 146:1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!(HU)
Zsoltárok 146:2 Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.(HU)
Zsoltárok 146:3 Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!(HU)
Zsoltárok 146:4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, [és] aznapon elvesznek az õ tervei.(HU)
Zsoltárok 146:5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az õ Istenében;(HU)
Zsoltárok 146:6 A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hûségét örökké;(HU)
Zsoltárok 146:7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezõknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.(HU)
Zsoltárok 146:8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.(HU)
Zsoltárok 146:9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.(HU)
Zsoltárok 146:10 Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékrõl nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 147:1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!(HU)
Zsoltárok 147:2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;(HU)
Zsoltárok 147:3 Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.(HU)
Zsoltárok 147:4 Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.(HU)
Zsoltárok 147:5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.(HU)
Zsoltárok 147:6 Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.(HU)
Zsoltárok 147:7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!(HU)
Zsoltárok 147:8 A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;(HU)
Zsoltárok 147:9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.(HU)
Zsoltárok 147:10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;(HU)
Zsoltárok 147:11 Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.(HU)
Zsoltárok 147:12 Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!(HU)
Zsoltárok 147:13 Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.(HU)
Zsoltárok 147:14 Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.(HU)
Zsoltárok 147:15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!(HU)
Zsoltárok 147:16 Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.(HU)
Zsoltárok 147:17 Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?(HU)
Zsoltárok 147:18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.(HU)
Zsoltárok 147:19 Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.(HU)
Zsoltárok 147:20 Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 148:1 Dicsérjétek az Urat!  dicsérjétek õt a magas helyeken!(HU)
Zsoltárok 148:2 Dicsérjétek õt angyalai mind; dicsérjétek õt minden õ serege!(HU)
Zsoltárok 148:3 Dicsérjétek õt: nap és hold; dicsérjétek õt mind: fényes csillagai!(HU)
Zsoltárok 148:4 Dicsérjétek õt egeknek egei, és ti vizek, a melyek az ég felett vagytok!(HU)
Zsoltárok 148:5 Dicsérjék õk az Úrnak nevét, mert parancsolt és elõállottak õk.(HU)
Zsoltárok 148:6 Örök idõre állította fel õket; törvényt szabott és nem tér el attól.(HU)
Zsoltárok 148:7 Dicsérjétek az Urat a földrõl: viziszörnyek és mély vizek [ti ]mind!(HU)
Zsoltárok 148:8 Tûz és jégesõ, hó és köd, szélvihar, a melyek az õ rendelését cselekszik;(HU)
Zsoltárok 148:9 Ti hegyek és halmok mindnyájan, minden gyümölcsfa s mind [ti ]czédrusok;(HU)
Zsoltárok 148:10 Vadak és minden barmok, férgek és szárnyas állatok;(HU)
Zsoltárok 148:11 Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és mind [ti] földi bírák!(HU)
Zsoltárok 148:12 Ifjak és szûzek, vének gyermekekkel:(HU)
Zsoltárok 148:13 Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az õ neve dicsõ egyedül; az õ dicsõsége égre-földre [kihat!](HU)
Zsoltárok 148:14 És felemelte az õ népének szarvát. Dicsõítse minden õ kegyeltje: Izráel fiai, a hozzá közel való nép. Dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 149:1 Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje õt a kegyesek gyülekezete!(HU)
Zsoltárok 149:2 Örvendezzen Izráel az õ teremtõjében: Sionnak fiai örüljenek az õ királyukban!(HU)
Zsoltárok 149:3 Dicsérjék az õ nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.(HU)
Zsoltárok 149:4 Mert kedveli az Úr az õ népét, a szenvedõket szabadulással dicsõíti meg.(HU)
Zsoltárok 149:5 Vígadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyökön.(HU)
Zsoltárok 149:6 Isten-dicsõítés legyen torkukban, kétélû fegyver kezeikben;(HU)
Zsoltárok 149:7 Hogy bosszút álljanak a pogányokon, [és] megfenyítsék a nemzeteket!(HU)
Zsoltárok 149:8 Hogy lánczra fûzzék királyaikat, fõembereiket pedig vas-bilincsekbe.(HU)
Zsoltárok 149:9 Hogy végrehajtsák rajtok a megírott ítéletet. Dicsõség ez az õ minden kegyeltjére! Dicsérjétek az Urat!(HU)
Zsoltárok 150:1 Dicsérjétek az Urat!  dicsérjétek õt az õ hatalmának boltozatán!(HU)
Zsoltárok 150:2 Dicsérjétek õt hõsi tetteiért, dicsérjétek õt nagyságának gazdagsága szerint!(HU)
Zsoltárok 150:3 Dicsérjétek õt kürt-zengéssel; dicsérjétek õt hárfán és cziterán;(HU)
Zsoltárok 150:4 Dicsérjétek õt dobbal és tánczczal, dicsérjétek õt hegedûkkel és fuvolával;(HU)
Zsoltárok 150:5 Dicsérjétek õt hangos czimbalommal, dicsérjétek õt harsogó czimbalommal.(HU)
Zsoltárok 150:6 Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!(HU)
Példabeszédek 1:1 Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei,(HU)
Példabeszédek 1:2 Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;(HU)
Példabeszédek 1:3 Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;(HU)
Példabeszédek 1:4 Együgyûeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.(HU)
Példabeszédek 1:5 Hallja a bölcs és öregbítse az õ tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.(HU)
Példabeszédek 1:6 Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.(HU)
Példabeszédek 1:7 Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.(HU)
Példabeszédek 1:8 Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd.(HU)
Példabeszédek 1:9 Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.(HU)
Példabeszédek 1:10 Fiam, ha a bûnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket.(HU)
Példabeszédek 1:11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;(HU)
Példabeszédek 1:12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;(HU)
Példabeszédek 1:13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;(HU)
Példabeszédek 1:14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:(HU)
Példabeszédek 1:15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktõl;(HU)
Példabeszédek 1:16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására.(HU)
Példabeszédek 1:17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei elõtt:(HU)
Példabeszédek 1:18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;(HU)
Példabeszédek 1:19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.(HU)
Példabeszédek 1:20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az õ szavát.(HU)
Példabeszédek 1:21 Lármás utczafõkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az õ beszédit.(HU)
Példabeszédek 1:22 Míglen szeretitek, oh ti együgyûek az együgyûséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyûlölik a balgatagok a tudományt?!(HU)
Példabeszédek 1:23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.(HU)
Példabeszédek 1:24 Mivelhogy hívtalak [titeket,] és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;(HU)
Példabeszédek 1:25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:(HU)
Példabeszédek 1:26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljõ az, a mitõl féltek.(HU)
Példabeszédek 1:27 Mikor eljõ, mint a vihar, az, a mitõl féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljõ ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.(HU)
Példabeszédek 1:28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.(HU)
Példabeszédek 1:29 Azért hogy gyûlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.(HU)
Példabeszédek 1:30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.(HU)
Példabeszédek 1:31 Esznek azért az õ útjoknak gyümölcsébõl, és az õ tanácsokból megelégednek.(HU)
Példabeszédek 1:32 Mert az együgyûeknek pártossága megöli õket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti õket.(HU)
Példabeszédek 1:33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétõl.(HU)
Példabeszédek 2:1 Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,(HU)
Példabeszédek 2:2 Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,(HU)
Példabeszédek 2:3 Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,(HU)
Példabeszédek 2:4 Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:(HU)
Példabeszédek 2:5 Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.(HU)
Példabeszédek 2:6 Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.](HU)
Példabeszédek 2:7 Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,(HU)
Példabeszédek 2:8 Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.(HU)
Példabeszédek 2:9 Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.(HU)
Példabeszédek 2:10 Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.(HU)
Példabeszédek 2:11 Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,(HU)
Példabeszédek 2:12 Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;(HU)
Példabeszédek 2:13 A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.(HU)
Példabeszédek 2:14 A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.(HU)
Példabeszédek 2:15 A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.(HU)
Példabeszédek 2:16 Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,(HU)
Példabeszédek 2:17 A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;(HU)
Példabeszédek 2:18 Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.(HU)
Példabeszédek 2:19 Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.(HU)
Példabeszédek 2:20 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.(HU)
Példabeszédek 2:21 Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.(HU)
Példabeszédek 2:22 A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.(HU)
Példabeszédek 3:1 Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megõrizze a te elméd;(HU)
Példabeszédek 3:2 Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendõs életet, és békességet hoznak néked bõven.(HU)
Példabeszédek 3:3 Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;(HU)
Példabeszédek 3:4 Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei elõtt.(HU)
Példabeszédek 3:5 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédbõl; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.(HU)
Példabeszédek 3:6 Minden te útaidban megismered õt; akkor õ igazgatja a te útaidat.(HU)
Példabeszédek 3:7 Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.(HU)
Példabeszédek 3:8 Egészség lesz [ez] a te testednek, és megújulás a te csontaidnak.(HU)
Példabeszédek 3:9 Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjébõl.(HU)
Példabeszédek 3:10 Eképen megtelnek a te csûreid elégséggel, és musttal áradnak el sajtód válúi.(HU)
Példabeszédek 3:11 Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.(HU)
Példabeszédek 3:12 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, és pedig mint az atya az õ fiát, a kit kedvel.(HU)
Példabeszédek 3:13 Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.(HU)
Példabeszédek 3:14 Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.(HU)
Példabeszédek 3:15 Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörûségeid nem hasonlíthatók hozzá.(HU)
Példabeszédek 3:16 Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség.(HU)
Példabeszédek 3:17 Az õ útai gyönyörûséges útak, és minden ösvényei: békesség.(HU)
Példabeszédek 3:18 Életnek fája ez azoknak, a kik megragadják, és a kik megtartják boldogok!(HU)
Példabeszédek 3:19 Az Úr bölcseséggel fundálta a földet, erõsítette az eget értelemmel.(HU)
Példabeszédek 3:20 Az õ tudománya által fakadtak ki a mélységbõl [a vizek,] és a felhõk csepegnek harmatot,(HU)
Példabeszédek 3:21 Fiam, ne távozzanak el a te szemeidtõl, õrizd meg az igaz [bölcseséget,] és a meggondolást!(HU)
Példabeszédek 3:22 És lesznek [ezek] élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak.(HU)
Példabeszédek 3:23 Akkor bátorsággal járod a te útadat, és a te lábadat meg nem ütöd.(HU)
Példabeszédek 3:24 Mikor lefekszel, nem rettegsz; hanem lefekszel és gyönyörûséges lesz a te álmod.(HU)
Példabeszédek 3:25 Ne félj a hirtelen való félelemtõl, és a gonoszok pusztításától, ha eljõ;(HU)
Példabeszédek 3:26 Mert az Úr lesz a te bizodalmad és megõrzi a te lábadat a fogságtól.(HU)
Példabeszédek 3:27 Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése.(HU)
Példabeszédek 3:28 Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, [a mit kér.](HU)
Példabeszédek 3:29 Ne forralj a te felebarátod ellen gonoszt, holott õ együtt ül bátorságosan te veled.(HU)
Példabeszédek 3:30 Ne háborogj egy emberrel is ok nélkül, ha nem illetett gonoszszal téged.(HU)
Példabeszédek 3:31 Ne irígykedjél az erõszakos emberre, és néki semmi útát ne válaszd.(HU)
Példabeszédek 3:32 Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.(HU)
Példabeszédek 3:33 Az Úrnak átka van a gonosznak házán; de az igazaknak lakhelyét megáldja.(HU)
Példabeszédek 3:34 Ha kik csúfolók, õ megcsúfolja [azokat;] a szelídeknek pedig ád kedvességet.(HU)
Példabeszédek 3:35 A bölcsek tisztességet örökölnek; a bolondok pedig gyalázatot aratnak.(HU)
Példabeszédek 4:1 Halljátok meg, fiaim, atyátok erkölcsi tanítását, és figyelmezzetek az értelemnek megtudására.(HU)
Példabeszédek 4:2 Mert jó tanulságot adok néktek; az én tudományomat el ne hagyjátok.(HU)
Példabeszédek 4:3 Mert én atyámnak fia voltam, gyenge és egyetlenegy az én anyám elõtt.(HU)
Példabeszédek 4:4 Tehát tanított engem, és mondá nékem: tartsa meg az én beszédemet a te elméd, hogy megtartván az én parancsolatimat, élj;(HU)
Példabeszédek 4:5 Szerezz bölcseséget, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditõl.(HU)
Példabeszédek 4:6 Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megõriz téged.(HU)
Példabeszédek 4:7 A bölcseség kezdete [ez:] szerezz bölcseséget, és minden keresményedbõl szerezz értelmet.(HU)
Példabeszédek 4:8 Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz téged, ha hozzád öleled azt.(HU)
Példabeszédek 4:9 Ád a te fejednek kedvességnek koszorúját; igen szép ékes koronát ád néked.(HU)
Példabeszédek 4:10 Hallgasd, fiam, és vedd be az én beszédimet; így sokasulnak meg néked a te életednek esztendei.(HU)
Példabeszédek 4:11 Bölcseségnek útára tanítottalak téged, vezettelek téged az igazságnak ösvényin.(HU)
Példabeszédek 4:12 Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg.(HU)
Példabeszédek 4:13 Ragaszkodjál az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; õrizd meg azt, mert az a te életed.(HU)
Példabeszédek 4:14 A hitetleneknek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén.(HU)
Példabeszédek 4:15 Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tõle, és menj tovább.(HU)
Példabeszédek 4:16 Mert nem alhatnak azok, ha gonoszt nem cselekesznek: és kimegy szemükbõl az álom, ha [mást] romlásra nem juttatnak.(HU)
Példabeszédek 4:17 Mert az istentelenségnek étkét eszik, és az erõszaktételnek borát iszszák.(HU)
Példabeszédek 4:18 Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely [minél tovább] halad, [annál] világosabb lesz, a teljes délig.(HU)
Példabeszédek 4:19 Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg.(HU)
Példabeszédek 4:20 Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédimre hajtsad füledet.(HU)
Példabeszédek 4:21 Ne távozzanak el a te szemeidtõl, tartsd meg ezeket a te elmédben.(HU)
Példabeszédek 4:22 Mert életök ezek azoknak, a kik megnyerik, és egész testöknek egészség.(HU)
Példabeszédek 4:23 Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet, mert abból indul ki [minden] élet.(HU)
Példabeszédek 4:24 Vesd el tõled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól.(HU)
Példabeszédek 4:25 A te szemeid elõre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak.(HU)
Példabeszédek 4:26 Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek.(HU)
Példabeszédek 4:27 Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.(HU)
Példabeszédek 5:1 Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,(HU)
Példabeszédek 5:2 Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.(HU)
Példabeszédek 5:3 Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.(HU)
Példabeszédek 5:4 De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.(HU)
Példabeszédek 5:5 Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.(HU)
Példabeszédek 5:6 Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.(HU)
Példabeszédek 5:7 Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!(HU)
Példabeszédek 5:8 Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,(HU)
Példabeszédek 5:9 Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;(HU)
Példabeszédek 5:10 Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.](HU)
Példabeszédek 5:11 Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,(HU)
Példabeszédek 5:12 És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,(HU)
Példabeszédek 5:13 És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!(HU)
Példabeszédek 5:14 Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!(HU)
Példabeszédek 5:15 Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.(HU)
Példabeszédek 5:16 Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?(HU)
Példabeszédek 5:17 Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.(HU)
Példabeszédek 5:18 Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.(HU)
Példabeszédek 5:19 A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.(HU)
Példabeszédek 5:20 És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?(HU)
Példabeszédek 5:21 Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.(HU)
Példabeszédek 5:22 A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.(HU)
Példabeszédek 5:23 Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.(HU)
Példabeszédek 6:1 Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:(HU)
Példabeszédek 6:2 Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.(HU)
Példabeszédek 6:3 Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.(HU)
Példabeszédek 6:4 Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,(HU)
Példabeszédek 6:5 Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.(HU)
Példabeszédek 6:6 Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!(HU)
Példabeszédek 6:7 A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,(HU)
Példabeszédek 6:8 Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.(HU)
Példabeszédek 6:9 Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?(HU)
Példabeszédek 6:10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;(HU)
Példabeszédek 6:11 Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!(HU)
Példabeszédek 6:12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,(HU)
Példabeszédek 6:13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.(HU)
Példabeszédek 6:14 Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.(HU)
Példabeszédek 6:15 Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.(HU)
Példabeszédek 6:16 E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:(HU)
Példabeszédek 6:17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,(HU)
Példabeszédek 6:18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,(HU)
Példabeszédek 6:19 A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!(HU)
Példabeszédek 6:20 Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.(HU)
Példabeszédek 6:21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.(HU)
Példabeszédek 6:22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.(HU)
Példabeszédek 6:23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.(HU)
Példabeszédek 6:24 Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.(HU)
Példabeszédek 6:25 Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;(HU)
Példabeszédek 6:26 Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!(HU)
Példabeszédek 6:27 Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?(HU)
Példabeszédek 6:28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?(HU)
Példabeszédek 6:29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!(HU)
Példabeszédek 6:30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;(HU)
Példabeszédek 6:31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;(HU)
Példabeszédek 6:32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!(HU)
Példabeszédek 6:33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.(HU)
Példabeszédek 6:34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.(HU)
Példabeszédek 6:35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.(HU)
Példabeszédek 7:1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.(HU)
Példabeszédek 7:2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.(HU)
Példabeszédek 7:3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.(HU)
Példabeszédek 7:4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,(HU)
Példabeszédek 7:5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.(HU)
Példabeszédek 7:6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,(HU)
Példabeszédek 7:7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,(HU)
Példabeszédek 7:8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,(HU)
Példabeszédek 7:9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.(HU)
Példabeszédek 7:10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.(HU)
Példabeszédek 7:11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.(HU)
Példabeszédek 7:12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.(HU)
Példabeszédek 7:13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:(HU)
Példabeszédek 7:14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.(HU)
Példabeszédek 7:15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!(HU)
Példabeszédek 7:16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.(HU)
Példabeszédek 7:17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.(HU)
Példabeszédek 7:18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.(HU)
Példabeszédek 7:19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.(HU)
Példabeszédek 7:20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.(HU)
Példabeszédek 7:21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.(HU)
Példabeszédek 7:22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;(HU)
Példabeszédek 7:23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.(HU)
Példabeszédek 7:24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.(HU)
Példabeszédek 7:25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.(HU)
Példabeszédek 7:26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.(HU)
Példabeszédek 7:27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.(HU)
Példabeszédek 8:1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?(HU)
Példabeszédek 8:2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.(HU)
Példabeszédek 8:3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.(HU)
Példabeszédek 8:4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!](HU)
Példabeszédek 8:5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.(HU)
Példabeszédek 8:6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.(HU)
Példabeszédek 8:7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.(HU)
Példabeszédek 8:8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.(HU)
Példabeszédek 8:9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.(HU)
Példabeszédek 8:10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.(HU)
Példabeszédek 8:11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.(HU)
Példabeszédek 8:12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.(HU)
Példabeszédek 8:13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.(HU)
Példabeszédek 8:14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.(HU)
Példabeszédek 8:15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.(HU)
Példabeszédek 8:16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.(HU)
Példabeszédek 8:17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.(HU)
Példabeszédek 8:18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.(HU)
Példabeszédek 8:19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.(HU)
Példabeszédek 8:20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.(HU)
Példabeszédek 8:21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.(HU)
Példabeszédek 8:22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.(HU)
Példabeszédek 8:23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.(HU)
Példabeszédek 8:24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.(HU)
Példabeszédek 8:25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.(HU)
Példabeszédek 8:26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.(HU)
Példabeszédek 8:27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;(HU)
Példabeszédek 8:28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;(HU)
Példabeszédek 8:29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:(HU)
Példabeszédek 8:30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.(HU)
Példabeszédek 8:31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.(HU)
Példabeszédek 8:32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.(HU)
Példabeszédek 8:33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!(HU)
Példabeszédek 8:34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.(HU)
Példabeszédek 8:35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.(HU)
Példabeszédek 8:36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!(HU)
Példabeszédek 9:1 Bölcseség megépítette az õ házát, annak hét oszlopát kivágván.(HU)
Példabeszédek 9:2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.(HU)
Példabeszédek 9:3 Elbocsátá az õ leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.(HU)
Példabeszédek 9:4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:(HU)
Példabeszédek 9:5 Jõjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.(HU)
Példabeszédek 9:6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.(HU)
Példabeszédek 9:7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.(HU)
Példabeszédek 9:8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyûlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.(HU)
Példabeszédek 9:9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.(HU)
Példabeszédek 9:10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.(HU)
Példabeszédek 9:11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.(HU)
Példabeszédek 9:12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.(HU)
Példabeszédek 9:13 Balgaság asszony fecsegõ, bolond és semmit nem tud.(HU)
Példabeszédek 9:14 És leült az õ házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,(HU)
Példabeszédek 9:15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.(HU)
Példabeszédek 9:16 Ki együgyû? térjen ide, és valaki esztelen, annak [ezt] mondja:(HU)
Példabeszédek 9:17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörûséges!(HU)
Példabeszédek 9:18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az õ hivatalosai!(HU)
Példabeszédek 10:1 Salamon bölcs mondásai.  a bolond fiú pedig szomorúsága az õ anyjának.(HU)
Példabeszédek 10:2 Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.(HU)
Példabeszédek 10:3 Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.(HU)
Példabeszédek 10:4 Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.(HU)
Példabeszédek 10:5 Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.(HU)
Példabeszédek 10:6 Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.(HU)
Példabeszédek 10:7 Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.(HU)
Példabeszédek 10:8 A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.(HU)
Példabeszédek 10:9 A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.(HU)
Példabeszédek 10:10 A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.(HU)
Példabeszédek 10:11 Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.(HU)
Példabeszédek 10:12 A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.(HU)
Példabeszédek 10:13 Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának [való.](HU)
Példabeszédek 10:14 A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.(HU)
Példabeszédek 10:15 A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.(HU)
Példabeszédek 10:16 Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.(HU)
Példabeszédek 10:17 A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.(HU)
Példabeszédek 10:18 A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.(HU)
Példabeszédek 10:19 A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.(HU)
Példabeszédek 10:20 Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érõ.(HU)
Példabeszédek 10:21 Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.(HU)
Példabeszédek 10:22 Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.(HU)
Példabeszédek 10:23 Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen [cselekedni.](HU)
Példabeszédek 10:24 A mitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.(HU)
Példabeszédek 10:25 A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.(HU)
Példabeszédek 10:26 Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.(HU)
Példabeszédek 10:27 Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.(HU)
Példabeszédek 10:28 Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.(HU)
Példabeszédek 10:29 Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.(HU)
Példabeszédek 10:30 Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.(HU)
Példabeszédek 10:31 Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.(HU)
Példabeszédek 10:32 Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.(HU)
Példabeszédek 11:1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.(HU)
Példabeszédek 11:2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.(HU)
Példabeszédek 11:3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.(HU)
Példabeszédek 11:4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.(HU)
Példabeszédek 11:5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.(HU)
Példabeszédek 11:6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.(HU)
Példabeszédek 11:7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.(HU)
Példabeszédek 11:8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.(HU)
Példabeszédek 11:9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.(HU)
Példabeszédek 11:10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.(HU)
Példabeszédek 11:11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.(HU)
Példabeszédek 11:12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.(HU)
Példabeszédek 11:13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.(HU)
Példabeszédek 11:14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.(HU)
Példabeszédek 11:15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.(HU)
Példabeszédek 11:16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.(HU)
Példabeszédek 11:17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.(HU)
Példabeszédek 11:18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.(HU)
Példabeszédek 11:19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].(HU)
Példabeszédek 11:20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.(HU)
Példabeszédek 11:21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.(HU)
Példabeszédek 11:22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.(HU)
Példabeszédek 11:23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.(HU)
Példabeszédek 11:24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.(HU)
Példabeszédek 11:25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.(HU)
Példabeszédek 11:26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].(HU)
Példabeszédek 11:27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.(HU)
Példabeszédek 11:28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.(HU)
Példabeszédek 11:29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.(HU)
Példabeszédek 11:30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.(HU)
Példabeszédek 11:31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ](HU)
Példabeszédek 12:1 A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.(HU)
Példabeszédek 12:2 Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.(HU)
Példabeszédek 12:3 A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.(HU)
Példabeszédek 12:4 Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.(HU)
Példabeszédek 12:5 Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.(HU)
Példabeszédek 12:6 Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.(HU)
Példabeszédek 12:7 Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.(HU)
Példabeszédek 12:8 Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.(HU)
Példabeszédek 12:9 Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.(HU)
Példabeszédek 12:10 A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.(HU)
Példabeszédek 12:11 Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.](HU)
Példabeszédek 12:12 Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.(HU)
Példabeszédek 12:13 Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.(HU)
Példabeszédek 12:14 A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.(HU)
Példabeszédek 12:15 A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.(HU)
Példabeszédek 12:16 A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.(HU)
Példabeszédek 12:17 Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.(HU)
Példabeszédek 12:18 Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.(HU)
Példabeszédek 12:19 Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.(HU)
Példabeszédek 12:20 Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.(HU)
Példabeszédek 12:21 Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.(HU)
Példabeszédek 12:22 Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.(HU)
Példabeszédek 12:23 A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.(HU)
Példabeszédek 12:24 A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.(HU)
Példabeszédek 12:25 Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.(HU)
Példabeszédek 12:26 Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.(HU)
Példabeszédek 12:27 Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.(HU)
Példabeszédek 12:28 (HU)
Példabeszédek 13:1 A bölcs fiú [enged] atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.(HU)
Példabeszédek 13:2 A férfi az õ szájának gyümölcsébõl él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.(HU)
Példabeszédek 13:3 A ki megõrzi az õ száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.(HU)
Példabeszédek 13:4 Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.(HU)
Példabeszédek 13:5 A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít.(HU)
Példabeszédek 13:6 Az igazság megõrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bûnöst.(HU)
Példabeszédek 13:7 Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.(HU)
Példabeszédek 13:8 Az ember életének váltsága lehet az õ gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.(HU)
Példabeszédek 13:9 Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.(HU)
Példabeszédek 13:10 Csak háborúság lesz a kevélységbõl: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.(HU)
Példabeszédek 13:11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyûjt, megõregbíti [azt.](HU)
Példabeszédek 13:12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.(HU)
Példabeszédek 13:13 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.(HU)
Példabeszédek 13:14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.(HU)
Példabeszédek 13:15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.(HU)
Példabeszédek 13:16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az õ bolondságát.(HU)
Példabeszédek 13:17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.(HU)
Példabeszédek 13:18 Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktõl magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.(HU)
Példabeszédek 13:19 A megnyert kivánság gyönyörûséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.(HU)
Példabeszédek 13:20 A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.(HU)
Példabeszédek 13:21 A bûnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet [Isten.](HU)
Példabeszédek 13:22 A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.(HU)
Példabeszédek 13:23 Bõ étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.(HU)
Példabeszédek 13:24 A ki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi õt fenyítékkel.(HU)
Példabeszédek 13:25 Az igaz eszik az õ kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.(HU)
Példabeszédek 14:1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.(HU)
Példabeszédek 14:2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.(HU)
Példabeszédek 14:3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.(HU)
Példabeszédek 14:4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.(HU)
Példabeszédek 14:5 A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.(HU)
Példabeszédek 14:6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.(HU)
Példabeszédek 14:7 Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.(HU)
Példabeszédek 14:8 Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.(HU)
Példabeszédek 14:9 A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.(HU)
Példabeszédek 14:10 A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.(HU)
Példabeszédek 14:11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.(HU)
Példabeszédek 14:12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.(HU)
Példabeszédek 14:13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.(HU)
Példabeszédek 14:14 Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig a jó férfiú.(HU)
Példabeszédek 14:15 Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.(HU)
Példabeszédek 14:16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.(HU)
Példabeszédek 14:17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.(HU)
Példabeszédek 14:18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.(HU)
Példabeszédek 14:19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.(HU)
Példabeszédek 14:20 Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.(HU)
Példabeszédek 14:21 A ki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!(HU)
Példabeszédek 14:22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.(HU)
Példabeszédek 14:23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.(HU)
Példabeszédek 14:24 A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.(HU)
Példabeszédek 14:25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.(HU)
Példabeszédek 14:26 Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.(HU)
Példabeszédek 14:27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.(HU)
Példabeszédek 14:28 A nép sokasága a király dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.(HU)
Példabeszédek 14:29 A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.(HU)
Példabeszédek 14:30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.(HU)
Példabeszédek 14:31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szûkölködõn.(HU)
Példabeszédek 14:32 Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.(HU)
Példabeszédek 14:33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban [van,] magát [hamar] megismerheti.(HU)
Példabeszédek 14:34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.(HU)
Példabeszédek 14:35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.(HU)
Példabeszédek 15:1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.(HU)
Példabeszédek 15:2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.(HU)
Példabeszédek 15:3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.(HU)
Példabeszédek 15:4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.(HU)
Példabeszédek 15:5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.(HU)
Példabeszédek 15:6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.(HU)
Példabeszédek 15:7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.(HU)
Példabeszédek 15:8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.(HU)
Példabeszédek 15:9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.(HU)
Példabeszédek 15:10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.(HU)
Példabeszédek 15:11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.(HU)
Példabeszédek 15:12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.(HU)
Példabeszédek 15:13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.(HU)
Példabeszédek 15:14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.(HU)
Példabeszédek 15:15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.](HU)
Példabeszédek 15:16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.(HU)
Példabeszédek 15:17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.(HU)
Példabeszédek 15:18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.(HU)
Példabeszédek 15:19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.(HU)
Példabeszédek 15:20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.(HU)
Példabeszédek 15:21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.(HU)
Példabeszédek 15:22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.(HU)
Példabeszédek 15:23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!(HU)
Példabeszédek 15:24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.(HU)
Példabeszédek 15:25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.(HU)
Példabeszédek 15:26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.(HU)
Példabeszédek 15:27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.(HU)
Példabeszédek 15:28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.(HU)
Példabeszédek 15:29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.(HU)
Példabeszédek 15:30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.(HU)
Példabeszédek 15:31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.(HU)
Példabeszédek 15:32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.(HU)
Példabeszédek 15:33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.(HU)
Példabeszédek 16:1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.(HU)
Példabeszédek 16:2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!(HU)
Példabeszédek 16:3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.(HU)
Példabeszédek 16:4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.(HU)
Példabeszédek 16:5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.(HU)
Példabeszédek 16:6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.(HU)
Példabeszédek 16:7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.(HU)
Példabeszédek 16:8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.(HU)
Példabeszédek 16:9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.(HU)
Példabeszédek 16:10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.(HU)
Példabeszédek 16:11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.(HU)
Példabeszédek 16:12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.(HU)
Példabeszédek 16:13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.](HU)
Példabeszédek 16:14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.(HU)
Példabeszédek 16:15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.(HU)
Példabeszédek 16:16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!(HU)
Példabeszédek 16:17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.(HU)
Példabeszédek 16:18 A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.(HU)
Példabeszédek 16:19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.(HU)
Példabeszédek 16:20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!(HU)
Példabeszédek 16:21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.(HU)
Példabeszédek 16:22 Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.(HU)
Példabeszédek 16:23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.(HU)
Példabeszédek 16:24 Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.(HU)
Példabeszédek 16:25 Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.(HU)
Példabeszédek 16:26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.(HU)
Példabeszédek 16:27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;(HU)
Példabeszédek 16:28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.(HU)
Példabeszédek 16:29 Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.(HU)
Példabeszédek 16:30 A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.(HU)
Példabeszédek 16:31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.(HU)
Példabeszédek 16:32 Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.(HU)
Példabeszédek 16:33 Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.(HU)
Példabeszédek 17:1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.(HU)
Példabeszédek 17:2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.(HU)
Példabeszédek 17:3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.(HU)
Példabeszédek 17:4 A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.(HU)
Példabeszédek 17:5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!(HU)
Példabeszédek 17:6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.(HU)
Példabeszédek 17:7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.(HU)
Példabeszédek 17:8 Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.(HU)
Példabeszédek 17:9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.(HU)
Példabeszédek 17:10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.(HU)
Példabeszédek 17:11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.(HU)
Példabeszédek 17:12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.(HU)
Példabeszédek 17:13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.(HU)
Példabeszédek 17:14 [Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.(HU)
Példabeszédek 17:15 A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.(HU)
Példabeszédek 17:16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?(HU)
Példabeszédek 17:17 Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.(HU)
Példabeszédek 17:18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.(HU)
Példabeszédek 17:19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.(HU)
Példabeszédek 17:20 Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.(HU)
Példabeszédek 17:21 A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.(HU)
Példabeszédek 17:22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.(HU)
Példabeszédek 17:23 A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.(HU)
Példabeszédek 17:24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.(HU)
Példabeszédek 17:25 Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.(HU)
Példabeszédek 17:26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.(HU)
Példabeszédek 17:27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.(HU)
Példabeszédek 17:28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.(HU)
Példabeszédek 18:1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.(HU)
Példabeszédek 18:2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.(HU)
Példabeszédek 18:3 Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.(HU)
Példabeszédek 18:4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.(HU)
Példabeszédek 18:5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.(HU)
Példabeszédek 18:6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.(HU)
Példabeszédek 18:7 A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.(HU)
Példabeszédek 18:8 A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.(HU)
Példabeszédek 18:9 A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.(HU)
Példabeszédek 18:10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.(HU)
Példabeszédek 18:11 A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.(HU)
Példabeszédek 18:12 A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.(HU)
Példabeszédek 18:13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.(HU)
Példabeszédek 18:14 A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?(HU)
Példabeszédek 18:15 Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres.(HU)
Példabeszédek 18:16 Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt.(HU)
Példabeszédek 18:17 Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt.(HU)
Példabeszédek 18:18 A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja.(HU)
Példabeszédek 18:19 A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja.(HU)
Példabeszédek 18:20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.(HU)
Példabeszédek 18:21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.(HU)
Példabeszédek 18:22 Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól!(HU)
Példabeszédek 18:23 Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel.(HU)
Példabeszédek 18:24 Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél.(HU)
Példabeszédek 19:1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.(HU)
Példabeszédek 19:2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.(HU)
Példabeszédek 19:3 Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.(HU)
Példabeszédek 19:4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.(HU)
Példabeszédek 19:5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.(HU)
Példabeszédek 19:6 Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.(HU)
Példabeszédek 19:7 A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.(HU)
Példabeszédek 19:8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.(HU)
Példabeszédek 19:9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.(HU)
Példabeszédek 19:10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.(HU)
Példabeszédek 19:11 Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.(HU)
Példabeszédek 19:12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.(HU)
Példabeszédek 19:13 Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.(HU)
Példabeszédek 19:14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.(HU)
Példabeszédek 19:15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.(HU)
Példabeszédek 19:16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.(HU)
Példabeszédek 19:17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.(HU)
Példabeszédek 19:18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.(HU)
Példabeszédek 19:19 A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.](HU)
Példabeszédek 19:20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.(HU)
Példabeszédek 19:21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.(HU)
Példabeszédek 19:22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.(HU)
Példabeszédek 19:23 Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.(HU)
Példabeszédek 19:24 Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.(HU)
Példabeszédek 19:25 Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.(HU)
Példabeszédek 19:26 A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.(HU)
Példabeszédek 19:27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.(HU)
Példabeszédek 19:28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.(HU)
Példabeszédek 19:29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.(HU)
Példabeszédek 20:1 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!(HU)
Példabeszédek 20:2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.(HU)
Példabeszédek 20:3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.(HU)
Példabeszédek 20:4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.(HU)
Példabeszédek 20:5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.(HU)
Példabeszédek 20:6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?(HU)
Példabeszédek 20:7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!(HU)
Példabeszédek 20:8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.(HU)
Példabeszédek 20:9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?(HU)
Példabeszédek 20:10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.(HU)
Példabeszédek 20:11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.(HU)
Példabeszédek 20:12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.(HU)
Példabeszédek 20:13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.(HU)
Példabeszédek 20:14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.(HU)
Példabeszédek 20:15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.(HU)
Példabeszédek 20:16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.(HU)
Példabeszédek 20:17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.(HU)
Példabeszédek 20:18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.(HU)
Példabeszédek 20:19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.(HU)
Példabeszédek 20:20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.(HU)
Példabeszédek 20:21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.(HU)
Példabeszédek 20:22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!(HU)
Példabeszédek 20:23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.(HU)
Példabeszédek 20:24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?(HU)
Példabeszédek 20:25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.(HU)
Példabeszédek 20:26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.(HU)
Példabeszédek 20:27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.(HU)
Példabeszédek 20:28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.(HU)
Példabeszédek 20:29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.(HU)
Példabeszédek 20:30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.(HU)
Példabeszédek 21:1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!(HU)
Példabeszédek 21:2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.(HU)
Példabeszédek 21:3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.(HU)
Példabeszédek 21:4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.(HU)
Példabeszédek 21:5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.](HU)
Példabeszédek 21:6 A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.(HU)
Példabeszédek 21:7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.(HU)
Példabeszédek 21:8 Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.(HU)
Példabeszédek 21:9 Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.(HU)
Példabeszédek 21:10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.(HU)
Példabeszédek 21:11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.(HU)
Példabeszédek 21:12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.(HU)
Példabeszédek 21:13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.(HU)
Példabeszédek 21:14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.(HU)
Példabeszédek 21:15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.(HU)
Példabeszédek 21:16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.(HU)
Példabeszédek 21:17 Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!(HU)
Példabeszédek 21:18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.](HU)
Példabeszédek 21:19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.(HU)
Példabeszédek 21:20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.(HU)
Példabeszédek 21:21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.(HU)
Példabeszédek 21:22 A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.(HU)
Példabeszédek 21:23 A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.(HU)
Példabeszédek 21:24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.(HU)
Példabeszédek 21:25 A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.(HU)
Példabeszédek 21:26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.](HU)
Példabeszédek 21:27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.(HU)
Példabeszédek 21:28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.(HU)
Példabeszédek 21:29 Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.(HU)
Példabeszédek 21:30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.(HU)
Példabeszédek 21:31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!(HU)
Példabeszédek 22:1 Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.(HU)
Példabeszédek 22:2 A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.(HU)
Példabeszédek 22:3 Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.(HU)
Példabeszédek 22:4 Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.(HU)
Példabeszédek 22:5 Tövisek [és] tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.(HU)
Példabeszédek 22:6 Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.(HU)
Példabeszédek 22:7 A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.(HU)
Példabeszédek 22:8 A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.(HU)
Példabeszédek 22:9 Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.(HU)
Példabeszédek 22:10 Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.(HU)
Példabeszédek 22:11 A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.(HU)
Példabeszédek 22:12 Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.(HU)
Példabeszédek 22:13 A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.(HU)
Példabeszédek 22:14 Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.(HU)
Példabeszédek 22:15 A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; [de] a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.(HU)
Példabeszédek 22:16 A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ [marháját]; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre [jut.](HU)
Példabeszédek 22:17 Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.(HU)
Példabeszédek 22:18 Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!(HU)
Példabeszédek 22:19 Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.(HU)
Példabeszédek 22:20 Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?(HU)
Példabeszédek 22:21 Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.(HU)
Példabeszédek 22:22 Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;(HU)
Példabeszédek 22:23 Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.(HU)
Példabeszédek 22:24 Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;(HU)
Példabeszédek 22:25 Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.(HU)
Példabeszédek 22:26 Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.(HU)
Példabeszédek 22:27 Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?(HU)
Példabeszédek 22:28 Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.(HU)
Példabeszédek 22:29 Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.(HU)
Példabeszédek 23:1 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.(HU)
Példabeszédek 23:2 És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.(HU)
Példabeszédek 23:3 Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.(HU)
Példabeszédek 23:4 Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; [ez ilyen testi] eszességedtõl szünjél meg.(HU)
Példabeszédek 23:5 Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan szárnyakat szerez magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepül!(HU)
Példabeszédek 23:6 Ne egyél az irígy szemûnek étkébõl, és ne kivánd az õ csemegéit;(HU)
Példabeszédek 23:7 Mert mint a ki számítgatja [a falatot] magában, olyan õ: egyél és igyál, azt mondja te néked; de azért nem jó akarattal van tehozzád.(HU)
Példabeszédek 23:8 A te falatodat, a melyet megettél, kihányod; és a te ékes beszédidet csak hiába vesztegeted.(HU)
Példabeszédek 23:9 A bolondnak hallására ne szólj; mert megútálja a te beszédidnek bölcseségét.(HU)
Példabeszédek 23:10 Ne mozdítsd meg a régi határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;(HU)
Példabeszédek 23:11 Mert az õ megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!(HU)
Példabeszédek 23:12 Add a te elmédet az erkölcsi tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.(HU)
Példabeszédek 23:13 Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.(HU)
Példabeszédek 23:14 Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.(HU)
Példabeszédek 23:15 Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.(HU)
Példabeszédek 23:16 És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.(HU)
Példabeszédek 23:17 Ne irígykedjék a te szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében [légy] egész napon;(HU)
Példabeszédek 23:18 Mert [ennek] bizonyos vége van; a te várakozásod meg nem csalatkozik.(HU)
Példabeszédek 23:19 Hallgass te, fiam, [engem,] hogy légy bölcs, és jártasd ez úton szívedet.(HU)
Példabeszédek 23:20 Ne légy azok közül való, a kik borral dõzsölnek; azok közül, a kik hússal dobzódnak.(HU)
Példabeszédek 23:21 Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.(HU)
Példabeszédek 23:22 Hallgasd a te atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te anyádat, mikor megvénhedik.(HU)
Példabeszédek 23:23 Szerezz igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.(HU)
Példabeszédek 23:24 Igen örül az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak vígadoz.(HU)
Példabeszédek 23:25 Vígadjon a te atyád és a te anyád, és örvendezzen a te szülõd.(HU)
Példabeszédek 23:26 Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.(HU)
Példabeszédek 23:27 Mert mély verem a tisztátalan asszony, és szoros kút az idegen asszony.(HU)
Példabeszédek 23:28 És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket szaporítja.(HU)
Példabeszédek 23:29 Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek veressége?(HU)
Példabeszédek 23:30 A bornál mulatóknak, a kik mennek a jó bor kutatására.(HU)
Példabeszédek 23:31 Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az õ csillogását; könnyen alá csuszamlik,(HU)
Példabeszédek 23:32 Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.(HU)
Példabeszédek 23:33 A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol gonoszságot.(HU)
Példabeszédek 23:34 És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árbóczfának tetején.(HU)
Példabeszédek 23:35 Ütöttek engem, nékem nem fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.(HU)
Példabeszédek 24:1 Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.(HU)
Példabeszédek 24:2 Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.(HU)
Példabeszédek 24:3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.(HU)
Példabeszédek 24:4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.(HU)
Példabeszédek 24:5 A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.(HU)
Példabeszédek 24:6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.(HU)
Példabeszédek 24:7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.(HU)
Példabeszédek 24:8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.(HU)
Példabeszédek 24:9 A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.(HU)
Példabeszédek 24:10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.(HU)
Példabeszédek 24:11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!(HU)
Példabeszédek 24:12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.(HU)
Példabeszédek 24:13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.(HU)
Példabeszédek 24:14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!(HU)
Példabeszédek 24:15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!(HU)
Példabeszédek 24:16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.(HU)
Példabeszédek 24:17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,(HU)
Példabeszédek 24:18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.](HU)
Példabeszédek 24:19 Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;(HU)
Példabeszédek 24:20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.(HU)
Példabeszédek 24:21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.(HU)
Példabeszédek 24:22 Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?(HU)
Példabeszédek 24:23 Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.(HU)
Példabeszédek 24:24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.(HU)
Példabeszédek 24:25 A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!(HU)
Példabeszédek 24:26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.(HU)
Példabeszédek 24:27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.(HU)
Példabeszédek 24:28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?(HU)
Példabeszédek 24:29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.(HU)
Példabeszédek 24:30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.(HU)
Példabeszédek 24:31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.(HU)
Példabeszédek 24:32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:(HU)
Példabeszédek 24:33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,(HU)
Példabeszédek 24:34 És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.(HU)
Példabeszédek 25:1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.(HU)
Példabeszédek 25:2 Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.(HU)
Példabeszédek 25:3 Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.(HU)
Példabeszédek 25:4 Távolítsd el az ezüstbõl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:(HU)
Példabeszédek 25:5 Távolítsd el a bûnöst a király elõl, és megerõsíttetik igazsággal az õ széke.(HU)
Példabeszédek 25:6 Ne dicsekedjél a király elõtt, és a nagyok helyére ne állj;(HU)
Példabeszédek 25:7 Mert jobb, ha [azt] mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elõtt, a kit láttak a te szemeid.(HU)
Példabeszédek 25:8 Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy [azt] ne [kelljen kérdened,] mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.(HU)
Példabeszédek 25:9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;(HU)
Példabeszédek 25:10 Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.(HU)
Példabeszédek 25:11 [Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige!(HU)
Példabeszédek 25:12 [Mint az] arany függõ és színarany ékesség: [olyan] a []bölcs intõ a szófogadó fülnél.(HU)
Példabeszédek 25:13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik õt elbocsátják; mert az õ urainak lelkét megvidámítja.(HU)
Példabeszédek 25:14 [Mint a] felhõ és szél, melyekben nincs esõ: [olyan] a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.(HU)
Példabeszédek 25:15 Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.(HU)
Példabeszédek 25:16 Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.(HU)
Példabeszédek 25:17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged.(HU)
Példabeszédek 25:18 Põröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.(HU)
Példabeszédek 25:19 [Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.(HU)
Példabeszédek 25:20 [Mint a] ki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elõtt.(HU)
Példabeszédek 25:21 Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;(HU)
Példabeszédek 25:22 Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.(HU)
Példabeszédek 25:23 Az északi szél esõt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.(HU)
Példabeszédek 25:24 Jobb lakni a tetõnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.(HU)
Példabeszédek 25:25 [Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan ]a messze földrõl való jó hírhallás.(HU)
Példabeszédek 25:26 [Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfõ, [olyan ]az igaz, a ki a gonosz elõtt ingadozik.(HU)
Példabeszédek 25:27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsõségét keresni dicsõség?(HU)
Példabeszédek 25:28 [Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan ]a férfi, a kinek nincsen birodalma az õ lelkén!(HU)
Példabeszédek 26:1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.(HU)
Példabeszédek 26:2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.(HU)
Példabeszédek 26:3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.(HU)
Példabeszédek 26:4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;(HU)
Példabeszédek 26:5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.(HU)
Példabeszédek 26:6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.(HU)
Példabeszédek 26:7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.(HU)
Példabeszédek 26:8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.(HU)
Példabeszédek 26:9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.(HU)
Példabeszédek 26:10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.(HU)
Példabeszédek 26:11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.(HU)
Példabeszédek 26:12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!(HU)
Példabeszédek 26:13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!(HU)
Példabeszédek 26:14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.(HU)
Példabeszédek 26:15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.(HU)
Példabeszédek 26:16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.(HU)
Példabeszédek 26:17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.(HU)
Példabeszédek 26:18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,(HU)
Példabeszédek 26:19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!(HU)
Példabeszédek 26:20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.(HU)
Példabeszédek 26:21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.(HU)
Példabeszédek 26:22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.(HU)
Példabeszédek 26:23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.(HU)
Példabeszédek 26:24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.(HU)
Példabeszédek 26:25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.(HU)
Példabeszédek 26:26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.(HU)
Példabeszédek 26:27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.(HU)
Példabeszédek 26:28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.(HU)
Példabeszédek 27:1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.](HU)
Példabeszédek 27:2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.(HU)
Példabeszédek 27:3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.(HU)
Példabeszédek 27:4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?(HU)
Példabeszédek 27:5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.(HU)
Példabeszédek 27:6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.(HU)
Példabeszédek 27:7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.(HU)
Példabeszédek 27:8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.(HU)
Példabeszédek 27:9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.](HU)
Példabeszédek 27:10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.(HU)
Példabeszédek 27:11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.(HU)
Példabeszédek 27:12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.(HU)
Példabeszédek 27:13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.(HU)
Példabeszédek 27:14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.(HU)
Példabeszédek 27:15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.(HU)
Példabeszédek 27:16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.(HU)
Példabeszédek 27:17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.(HU)
Példabeszédek 27:18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.(HU)
Példabeszédek 27:19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.(HU)
Példabeszédek 27:20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.(HU)
Példabeszédek 27:21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.(HU)
Példabeszédek 27:22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.(HU)
Példabeszédek 27:23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.(HU)
Példabeszédek 27:24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?(HU)
Példabeszédek 27:25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:(HU)
Példabeszédek 27:26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,(HU)
Példabeszédek 27:27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.(HU)
Példabeszédek 28:1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.(HU)
Példabeszédek 28:2 Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.(HU)
Példabeszédek 28:3 A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.(HU)
Példabeszédek 28:4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.(HU)
Példabeszédek 28:5 A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.(HU)
Példabeszédek 28:6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.(HU)
Példabeszédek 28:7 A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.(HU)
Példabeszédek 28:8 A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.(HU)
Példabeszédek 28:9 Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.(HU)
Példabeszédek 28:10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.(HU)
Példabeszédek 28:11 Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.(HU)
Példabeszédek 28:12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.(HU)
Példabeszédek 28:13 A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.(HU)
Példabeszédek 28:14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.(HU)
Példabeszédek 28:15 Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.(HU)
Példabeszédek 28:16 Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.(HU)
Példabeszédek 28:17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.(HU)
Példabeszédek 28:18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.(HU)
Példabeszédek 28:19 A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.(HU)
Példabeszédek 28:20 A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.(HU)
Példabeszédek 28:21 Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.(HU)
Példabeszédek 28:22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.(HU)
Példabeszédek 28:23 A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.(HU)
Példabeszédek 28:24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.(HU)
Példabeszédek 28:25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.(HU)
Példabeszédek 28:26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.(HU)
Példabeszédek 28:27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.(HU)
Példabeszédek 28:28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.(HU)
Példabeszédek 29:1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.(HU)
Példabeszédek 29:2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.(HU)
Példabeszédek 29:3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.(HU)
Példabeszédek 29:4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.(HU)
Példabeszédek 29:5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.(HU)
Példabeszédek 29:6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.(HU)
Példabeszédek 29:7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.(HU)
Példabeszédek 29:8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.(HU)
Példabeszédek 29:9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.(HU)
Példabeszédek 29:10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.(HU)
Példabeszédek 29:11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.(HU)
Példabeszédek 29:12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.(HU)
Példabeszédek 29:13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.(HU)
Példabeszédek 29:14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.(HU)
Példabeszédek 29:15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.(HU)
Példabeszédek 29:16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.(HU)
Példabeszédek 29:17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.(HU)
Példabeszédek 29:18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!(HU)
Példabeszédek 29:19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.(HU)
Példabeszédek 29:20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!(HU)
Példabeszédek 29:21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.(HU)
Példabeszédek 29:22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.(HU)
Példabeszédek 29:23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.(HU)
Példabeszédek 29:24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.(HU)
Példabeszédek 29:25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.(HU)
Példabeszédek 29:26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.(HU)
Példabeszédek 29:27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.(HU)
Példabeszédek 30:1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.(HU)
Példabeszédek 30:2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.(HU)
Példabeszédek 30:3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.(HU)
Példabeszédek 30:4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?(HU)
Példabeszédek 30:5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.(HU)
Példabeszédek 30:6 Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.(HU)
Példabeszédek 30:7 Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.(HU)
Példabeszédek 30:8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.(HU)
Példabeszédek 30:9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!(HU)
Példabeszédek 30:10 Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.(HU)
Példabeszédek 30:11 [Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.(HU)
Példabeszédek 30:12 [Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.(HU)
Példabeszédek 30:13 [Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!(HU)
Példabeszédek 30:14 [Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.(HU)
Példabeszédek 30:15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;(HU)
Példabeszédek 30:16 A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!(HU)
Példabeszédek 30:17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.(HU)
Példabeszédek 30:18 E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:(HU)
Példabeszédek 30:19 A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.(HU)
Példabeszédek 30:20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.(HU)
Példabeszédek 30:21 Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.(HU)
Példabeszédek 30:22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,(HU)
Példabeszédek 30:23 A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.(HU)
Példabeszédek 30:24 E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:(HU)
Példabeszédek 30:25 A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;(HU)
Példabeszédek 30:26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;(HU)
Példabeszédek 30:27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;(HU)
Példabeszédek 30:28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.(HU)
Példabeszédek 30:29 Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.(HU)
Példabeszédek 30:30 Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;(HU)
Példabeszédek 30:31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.(HU)
Példabeszédek 30:32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.(HU)
Példabeszédek 30:33 Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.(HU)
Példabeszédek 31:1 Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.(HU)
Példabeszédek 31:2 Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?(HU)
Példabeszédek 31:3 Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.(HU)
Példabeszédek 31:4 Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.(HU)
Példabeszédek 31:5 Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.(HU)
Példabeszédek 31:6 Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.(HU)
Példabeszédek 31:7 Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.(HU)
Példabeszédek 31:8 Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.(HU)
Példabeszédek 31:9 Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!(HU)
Példabeszédek 31:10 Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.(HU)
Példabeszédek 31:11 Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.(HU)
Példabeszédek 31:12 Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.(HU)
Példabeszédek 31:13 Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.(HU)
Példabeszédek 31:14 Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.(HU)
Példabeszédek 31:15 Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.(HU)
Példabeszédek 31:16 Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.(HU)
Példabeszédek 31:17 Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.(HU)
Példabeszédek 31:18 Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.(HU)
Példabeszédek 31:19 Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.(HU)
Példabeszédek 31:20 Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.(HU)
Példabeszédek 31:21 Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.(HU)
Példabeszédek 31:22 Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.(HU)
Példabeszédek 31:23 Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.(HU)
Példabeszédek 31:24 Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.(HU)
Példabeszédek 31:25 Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.(HU)
Példabeszédek 31:26 Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.(HU)
Példabeszédek 31:27 Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.(HU)
Példabeszédek 31:28 Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:(HU)
Példabeszédek 31:29 Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!(HU)
Példabeszédek 31:30 Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!(HU)
Példabeszédek 31:31 Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!(HU)
Prédikátor 1:1 A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.(HU)
Prédikátor 1:2 Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!(HU)
Prédikátor 1:3 Micsoda haszna van az embernek minden õ munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?(HU)
Prédikátor 1:4 Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljõ; a föld pedig mindörökké megmarad.(HU)
Prédikátor 1:5 És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az õ helyére siet, a hol õ [ismét] feltámad.(HU)
Prédikátor 1:6 Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.(HU)
Prédikátor 1:7 Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.(HU)
Prédikátor 1:8 Minden dolgok [mint] fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.(HU)
Prédikátor 1:9 A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.(HU)
Prédikátor 1:10 Van valami, a mirõl mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendõkön át, melyek mi elõttünk voltak.(HU)
Prédikátor 1:11 Nincs emlékezet az elõbbiekrõl; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendõk, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.(HU)
Prédikátor 1:12 Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.(HU)
Prédikátor 1:13 És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrõdjenek vele.(HU)
Prédikátor 1:14 Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!(HU)
Prédikátor 1:15 Az egyenetlen meg nem egyenesíthetõ, és a fogyatkozás meg nem számlálható.(HU)
Prédikátor 1:16 Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyûjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fõk voltak én elõttem Jeruzsálemben, és az én elmém bõven látott bölcseséget és tudományt!(HU)
Prédikátor 1:17 Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.(HU)
Prédikátor 1:18 (HU)
Prédikátor 2:1 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.(HU)
Prédikátor 2:2 Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság!(HU)
Prédikátor 2:3 A nevetésrõl azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az?(HU)
Prédikátor 2:4 Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és elõveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint.(HU)
Prédikátor 2:5 Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szõlõket.(HU)
Prédikátor 2:6 Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermõ fákat.(HU)
Prédikátor 2:7 Csinálék magamnak víz[tartó] tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét.(HU)
Prédikátor 2:8 Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én elõttem Jeruzsálemben.(HU)
Prédikátor 2:9 Gyûjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklõ férfiakat és éneklõ asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörûségit, asszonyt és asszonyokat.(HU)
Prédikátor 2:10 És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik elõttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén volt.(HU)
Prédikátor 2:11 Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkám[mal gyûjtött jók]ban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból.(HU)
Prédikátor 2:12 És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!(HU)
Prédikátor 2:13 Azért fordulék én, hogy lássak bölcseséget és bolondságot és esztelenséget, az az hogy mit [cselekesz]nek az emberek, a kik a király után következnek: azt, a mit régen cselekedtek.(HU)
Prédikátor 2:14 És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél.(HU)
Prédikátor 2:15 A bölcsnek szemei [vannak] a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végök lesz mindezeknek.(HU)
Prédikátor 2:16 Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság!(HU)
Prédikátor 2:17 Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendõ idõkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is.(HU)
Prédikátor 2:18 Azért gyûlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!(HU)
Prédikátor 2:19 Gyûlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz.(HU)
Prédikátor 2:20 És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és [mégis] uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!(HU)
Prédikátor 2:21 Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtõl az én szívemet minden munkám felõl, melylyel munkálódtam a nap alatt.(HU)
Prédikátor 2:22 Mert van oly ember, a kinek munkája [elvégeztetett] bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz!(HU)
Prédikátor 2:23 Mert micsoda marad meg az embernek minden õ munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel õ munkálódott a nap alatt?(HU)
Prédikátor 2:24 Holott minden napja bánat, és búsulás az õ foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az õ elméje. Ez is hiábavalóság!(HU)
Prédikátor 2:25 Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az õ szíve lakozzék gyönyörûséggel az õ munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van.(HU)
Prédikátor 2:26 Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörûségére rajtam kivül? [ (Ecclesiastes 2:27) Mert az embernek, a ki jó az õ szemei elõtt, adott [Isten] bölcseséget és tudományt és örömöt; a bûnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyûjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten elõtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme! ](HU)
Prédikátor 3:1 Mindennek rendelt ideje [van], és ideje [van] az ég alatt minden akaratnak.(HU)
Prédikátor 3:2 Ideje [van] a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.(HU)
Prédikátor 3:3 Ideje [van] a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.(HU)
Prédikátor 3:4 Ideje [van] a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.(HU)
Prédikátor 3:5 Ideje [van] a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyûjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstõl való eltávozásnak.(HU)
Prédikátor 3:6 Ideje [van] a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megõrzésnek és ideje az eldobásnak.(HU)
Prédikátor 3:7 Ideje [van] a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.(HU)
Prédikátor 3:8 Ideje [van] a szeretésnek és ideje a gyûlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.(HU)
Prédikátor 3:9 Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben õ munkálkodik?(HU)
Prédikátor 3:10 Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.(HU)
Prédikátor 3:11 Mindent szépen csinált az õ idejében, e világot is adta az [emberek ]elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja [mindazt] a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettõl fogva mindvégig.(HU)
Prédikátor 3:12 Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen [kiki,] és hogy [a maga] javát cselekedje az õ életében.(HU)
Prédikátor 3:13 De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az õ egész munkájából, az Istennek ajándéka.(HU)
Prédikátor 3:14 Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az õ orczáját rettegjék.(HU)
Prédikátor 3:15 A mi [most] történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.(HU)
Prédikátor 3:16 Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van.(HU)
Prédikátor 3:17 És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden [ember] akaratjának ideje van, és minden dolognak õ nála.(HU)
Prédikátor 3:18 Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt [van ez így], hogy kiválogassa õket az Isten, és hogy meglássák, hogy õk magokban véve az oktalan állatok[hoz hasonlók].(HU)
Prédikátor 3:19 Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlõ végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.(HU)
Prédikátor 3:20 Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.(HU)
Prédikátor 3:21 Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?(HU)
Prédikátor 3:22 Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az õ dolgaiban, mivelhogy ez az õ része [e világban:] mert ki hozhatja õt [vissza,] hogy lássa, mi lesz õ utána?(HU)
Prédikátor 4:1 Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, [nyilván van] azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az õket nyomorgatóknak kezekbõl erõszaktételt [szenvednek], és vígasztalójuk nincs nékik.(HU)
Prédikátor 4:2 És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élõk felett, a kik még élnek;(HU)
Prédikátor 4:3 De mind a kettõnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik.(HU)
Prédikátor 4:4 És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az õ felebarátja iránt való irígységbõl [rendeli;] annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!(HU)
Prédikátor 4:5 A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét.(HU)
Prédikátor 4:6 Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.(HU)
Prédikátor 4:7 Viszont láték a nap alatt [más] hiábavalóságot.(HU)
Prédikátor 4:8 Van [oly ember], a ki egymaga van és nincs [vele] másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden õ fáradságának, és az õ szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, [hogy azt mondaná:] vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet [minden] jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!(HU)
Prédikátor 4:9 Sokkal jobban van dolga a kettõnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az õ munkájokból.(HU)
Prédikátor 4:10 Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki õt felemelje.(HU)
Prédikátor 4:11 Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?(HU)
Prédikátor 4:12 Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.(HU)
Prédikátor 4:13 Jobb a szûkölködõ, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, a ki nem szenvedi el az intést többé.(HU)
Prédikátor 4:14 Mert [az] a fogságból [is] uralkodásra megy, holott [ennek] országában szegénységben született.(HU)
Prédikátor 4:15 Láttam a nap alatt járó minden élõket a második gyermek mellett; a ki amannak helyére lépendõ vala.(HU)
Prédikátor 4:16 [És hogy] az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, a kiknek õ élén volt; mindazáltal az utánok valók már semmit nem örvendeztek õ benne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem!(HU)
Prédikátor 5:1 Õrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, mert hallgatás végett közeledned jobb, hogynem a bolondok módja szerint áldozatot adni; mert ezek nem tudják, hogy gonoszt cselekesznek.(HU)
Prédikátor 5:2 Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten elõtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen;(HU)
Prédikátor 5:3 Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédbõl bolond beszéd.(HU)
Prédikátor 5:4 Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd!(HU)
Prédikátor 5:5 Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be.(HU)
Prédikátor 5:6 Ne engedd a te szádnak, hogy bûnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal elõtt, hogy tévedésbõl [esett] ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját.(HU)
Prédikátor 5:7 Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed.(HU)
Prédikátor 5:8 Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert [egyik] felsõrendû vigyáz a [másik] felsõrendûre, és ezek felett [még] felsõbbrendûek [vannak.](HU)
Prédikátor 5:9 Az ország haszna pedig mindenekfelett a földmívelést [kedvelõ ]király.(HU)
Prédikátor 5:10 A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot [nem telik be] jövedelemmel. Ez is hiábavalóság.(HU)
Prédikátor 5:11 Mikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztõi is; mi haszna van azért benne urának, hanem hogy csak reá néz szemeivel?(HU)
Prédikátor 5:12 Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bõvölködése nem hagyja õt aludni.(HU)
Prédikátor 5:13 Van gonosz nyavalya, a melyet láttam a nap alatt: az õ urának veszedelmére tartott gazdagság;(HU)
Prédikátor 5:14 Ugyanis az a gazdagság elvész valami szerencsétlen eset miatt, és ha fia született néki, annak kezében nem lesz semmi.(HU)
Prédikátor 5:15 A mint kijött az õ anyjának méhébõl, mezítelen megy ismét el, a mint jött vala: és semmit nem vesz el munkájáért, a mit kezében elvinne.(HU)
Prédikátor 5:16 Annakokáért ez is gonosz nyavalya, hogy a mint jött, a képen megy el. Mi haszna van néki abban, hogy a szélnek munkálkodott?(HU)
Prédikátor 5:17 És hogy az õ teljes életében a setétben evett, sokszori haraggal, keserûséggel és búsulással?(HU)
Prédikátor 5:18 Ez azért a jó, a melyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden õ munkájából, a melylyel fárasztotta magát a nap alatt, az õ élete napjainak száma szerint, a melyeket adott néki az Isten; mert ez az õ része.(HU)
Prédikátor 5:19 És a mely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és a kinek megengedte, hogy egyék abból és az õ részét elvegye, és örvendezzen az õ munkájának: ez az Istennek ajándéka!(HU)
Prédikátor 5:20 Mert nem sokat emlékezik meg [az ilyen] az õ élete napjainak [számáról,] mivelhogy az õ szívének örömét az Isten kedveli.(HU)
Prédikátor 6:1 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy [baj] az az emberen;(HU)
Prédikátor 6:2 Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szûkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!(HU)
Prédikátor 6:3 Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az õ esztendeinek napja sok, de az õ lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek,(HU)
Prédikátor 6:4 Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,(HU)
Prédikátor 6:5 A napot sem látta és nem ismerte; tûrhetõbb ennek állapotja, hogynem amannak.(HU)
Prédikátor 6:6 Hogyha kétezer esztendõt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden?(HU)
Prédikátor 6:7 Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az õ kívánsága be nem telik.(HU)
Prédikátor 6:8 Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élõk elõtt járni tud?(HU)
Prédikátor 6:9 Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!(HU)
Prédikátor 6:10 Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.(HU)
Prédikátor 6:11 Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek [abban?](HU)
Prédikátor 6:12 Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az õ hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik õ utána a nap alatt?(HU)
Prédikátor 7:1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.(HU)
Prédikátor 7:2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.(HU)
Prédikátor 7:3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.(HU)
Prédikátor 7:4 A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.(HU)
Prédikátor 7:5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.(HU)
Prédikátor 7:6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!(HU)
Prédikátor 7:7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.(HU)
Prédikátor 7:8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.(HU)
Prédikátor 7:9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.(HU)
Prédikátor 7:10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.(HU)
Prédikátor 7:11 Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az [embereknek], a kik a napot látják.(HU)
Prédikátor 7:12 Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember!] de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.(HU)
Prédikátor 7:13 Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?(HU)
Prédikátor 7:14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit [abból] eszébe ne vegyen, [a mi] reá következik.(HU)
Prédikátor 7:15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki [az õ életének napjait] meghosszabbítja az õ gonoszságában.(HU)
Prédikátor 7:16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?(HU)
Prédikátor 7:17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?(HU)
Prédikátor 7:18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!(HU)
Prédikátor 7:19 A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.(HU)
Prédikátor 7:20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.(HU)
Prédikátor 7:21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.(HU)
Prédikátor 7:22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.(HU)
Prédikátor 7:23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tõlem a [bölcseség] távol vala.(HU)
Prédikátor 7:24 Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?(HU)
Prédikátor 7:25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.(HU)
Prédikátor 7:26 És találtam [egy dolgot,] mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól.(HU)
Prédikátor 7:27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,(HU)
Prédikátor 7:28 A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.(HU)
Prédikátor 7:29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.(HU)
Prédikátor 8:1 Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsesége megvilágosítja az õ orczáját; és az õ ábrázatjának erõssége megváltozik.(HU)
Prédikátor 8:2 Én [mondom,] hogy a királynak parancsolatját meg kell õrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt.(HU)
Prédikátor 8:3 Ne siess elmenni az õ orczája elõl, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi.(HU)
Prédikátor 8:4 Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz?(HU)
Prédikátor 8:5 A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind idõt, mind ítéletet;(HU)
Prédikátor 8:6 Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok õ rajta;(HU)
Prédikátor 8:7 Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?(HU)
Prédikátor 8:8 Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.(HU)
Prédikátor 8:9 Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly idõben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára.(HU)
Prédikátor 8:10 És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és [nyugalomra ]mentek; viszont a szent helyrõl kimentek, és elfelejttettek a városban [olyanok,] a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság!(HU)
Prédikátor 8:11 Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedõjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve õ bennök, hogy gonoszt cselekedjenek.(HU)
Prédikátor 8:12 Bár meghosszabbítja [életét] a bûnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélõknek lészen jól dolgok, a kik az õ orczáját félik;(HU)
Prédikátor 8:13 A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az õ életét, [olyan lesz], mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját.(HU)
Prédikátor 8:14 Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.(HU)
Prédikátor 8:15 Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje õt munkájában az õ életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.(HU)
Prédikátor 8:16 (HU)
Prédikátor 8:17 (HU)
Prédikátor 9:1 Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak [minden] fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal [az emberek] szeme álmot nem lát):(HU)
Prédikátor 9:2 Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sõt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.(HU)
Prédikátor 9:3 Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyûlölet is, nem tudják az emberek, mind ez elõttük van.(HU)
Prédikátor 9:4 Minden olyan, hogy mindenkit [érhet], egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, a ki áldozik, mind a ki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bûnösnek, az esküvõnek úgy, mint a ki féli az esküvést.(HU)
Prédikátor 9:5 Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlõ szerencséjök van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjökben minden bolondság van, a míg élnek, azután pedig a halottak közé [mennek.](HU)
Prédikátor 9:6 Mert akárkinek, valaki minden élõk közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élõ eb, hogynem a megholt oroszlán.(HU)
Prédikátor 9:7 Mert az élõk tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett.(HU)
Prédikátor 9:8 Mind szeretetök, mind gyûlöletök, mind gerjedezésök immár elveszett; és többé semmi részök nincs semmi dologban, a mely a nap alatt történik.(HU)
Prédikátor 9:9 No azért egyed vígassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedetid!(HU)
Prédikátor 9:10 A te ruháid mindenkor legyenek fejérek, és az olaj a te fejedrõl el ne fogyatkozzék.(HU)
Prédikátor 9:11 Éld életedet a te feleségeddel, a kit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, a melyeket [Isten] adott néked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, melylyel munkálódol a nap alatt.(HU)
Prédikátor 9:12 Valamit hatalmadban van cselekedni erõd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendõ vagy.(HU)
Prédikátor 9:13 Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erõseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idõ szerint és történetbõl lesznek mindezek.(HU)
Prédikátor 9:14 Mert nem is tudja az ember az õ idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tõrben, miképen ezek, azonképen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljõ reájok hirtelenséggel.(HU)
Prédikátor 9:15 Ezt is bölcseségnek láttam a nap alatt, és ez én elõttem nagy volt.(HU)
Prédikátor 9:16 [Tudniillik, hogy egy] kicsiny város [volt,] és abban kevés ember [volt,] és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erõsségeket épített.(HU)
Prédikátor 9:17 És találtatott abban [egy] szegény ember, a ki bölcs volt, és az õ bölcseségével a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a szegény emberrõl.(HU)
Prédikátor 9:18 Akkor én azt mondám: jobb a bölcseség az erõsségnél; de a szegénynek bölcsesége útálatos, és az õ beszédit nem hallgatják meg. [ (Ecclesiastes 9:19) A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását. ] [ (Ecclesiastes 9:20) Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál; és egy bûnös sok jót veszt el. ] [ (Ecclesiastes 9:21) A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; [azonképen] hathatósabb a bölcseségnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság. ] [ (Ecclesiastes 9:22) A bölcs embernek szíve az õ jobbkezénél [van;] a bolondnak pedig szíve balkezénél. ] [ (Ecclesiastes 9:23) A bolond, mikor az úton jár is, az õ elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy õ bolond. ](HU)
Prédikátor 10:1 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bûnöket lecsendesít.(HU)
Prédikátor 10:2 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtõl származik.(HU)
Prédikátor 10:3 [Hogy] a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony [sors]ban ülnek.(HU)
Prédikátor 10:4 Láttam, hogy a szolgák lovakon [ültek;] a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.(HU)
Prédikátor 10:5 A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepût elhányja, megmarja azt a kígyó.(HU)
Prédikátor 10:6 A ki a köveket helyökbõl kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.(HU)
Prédikátor 10:7 Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig [minden dolognak] eligazítására nagy elõmenetel.(HU)
Prédikátor 10:8 Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.(HU)
Prédikátor 10:9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik õt.(HU)
Prédikátor 10:10 Az õ szája beszédinek kezdete bolondság, és az õ szája [beszédinek] vége gonosz balgatagság.(HU)
Prédikátor 10:11 És a bolond szaporítja a szót, [pedig] nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?(HU)
Prédikátor 10:12 A bolondnak munkája elfárasztja õt, mert a városba sem tud menni.(HU)
Prédikátor 10:13 Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.(HU)
Prédikátor 10:14 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a [testnek] erejéért és nem az italért.(HU)
Prédikátor 10:15 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.(HU)
Prédikátor 10:16 Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élõket: és a pénz szerzi meg mindezeket.(HU)
Prédikátor 10:17 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.(HU)
Prédikátor 10:18 (HU)
Prédikátor 10:19 (HU)
Prédikátor 10:20 (HU)
Prédikátor 11:1 Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt.(HU)
Prédikátor 11:2 Adj részt hétnek vagy nyolcznak is; mert nem tudod, micsoda veszedelem következik a földre.(HU)
Prédikátor 11:3 Mikor a sûrû fellegek megtelnek, esõt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, a mely helyre leesik a fa, ott marad.(HU)
Prédikátor 11:4 A ki a szelet nézi, nem vet az; és a ki sûrû fellegre néz, nem arat.(HU)
Prédikátor 11:5 Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek dolgát, a ki mindeneket cselekszik.(HU)
Prédikátor 11:6 Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettõ jó lesz egyszersmind.(HU)
Prédikátor 11:7 Valóban, édes a világosság és jó a mi szemeinkkel néznünk a napot.(HU)
Prédikátor 11:8 Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendõ, mind hiábavalóság.(HU)
Prédikátor 11:9 (HU)
Prédikátor 11:10 (HU)
Prédikátor 12:1 Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!(HU)
Prédikátor 12:2 Vesd el a haragot a te szívedbõl, és vesd el a gonoszt a te testedbõl; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.(HU)
Prédikátor 12:3 És emlékezzél meg a te Teremtõdrõl a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jõnek, és míg el nem jõnek az esztendõk, melyekrõl azt mondod: nem szeretem ezeket!(HU)
Prédikátor 12:4 A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sûrû felhõk ismét visszatérnek az esõ után.(HU)
Prédikátor 12:5 Az idõben, mikor megremegnek a háznak õrizõi, és megrogynak az erõs férfiak, és megállanak az õrlõ leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézõk.(HU)
Prédikátor 12:6 És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklõ leányok.(HU)
Prédikátor 12:7 Minden halmocskától is félnek, és [mindenféle] ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska [nehezen ]vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az õ örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók.(HU)
Prédikátor 12:8 Minekelõtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba,(HU)
Prédikátor 12:9 És a por földdé lenne, mint azelõtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.(HU)
Prédikátor 12:10 Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok!(HU)
Prédikátor 12:11 És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást.(HU)
Prédikátor 12:12 És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.(HU)
Prédikátor 12:13 A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erõsen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak [szavai;] melyek egy pásztortól adattak.(HU)
Prédikátor 12:14 Mindezekbõl, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. [ (Ecclesiastes 12:15) A dolognak summája, mindezeket hallván, [ez:] az Istent féljed, és az õ parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fõdolga! ] [ (Ecclesiastes 12:16) Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre elõhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz [legyen az.] ](HU)
Énekek Éneke 1:1 Énekek éneke, mely Salamoné.(HU)
Énekek Éneke 1:2 Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival;(HU)
Énekek Éneke 1:3 A te drága kenetid jók illatozásra;(HU)
Énekek Éneke 1:4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!(HU)
Énekek Éneke 1:5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;(HU)
Énekek Éneke 1:6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;(HU)
Énekek Éneke 1:7 Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret,(HU)
Énekek Éneke 1:8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!(HU)
Énekek Éneke 1:9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.(HU)
Énekek Éneke 1:10 Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban,(HU)
Énekek Éneke 1:11 Arany lánczokat csinálunk néked,(HU)
Énekek Éneke 1:12 Mikor a király az õ asztalánál ül,(HU)
Énekek Éneke 1:13 [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,(HU)
Énekek Éneke 1:14 [Mint] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt,(HU)
Énekek Éneke 1:15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,(HU)
Énekek Éneke 1:16 Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges,(HU)
Énekek Éneke 1:17 A mi házainknak gerendái czédrusfák,(HU)
Énekek Éneke 2:1 Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.(HU)
Énekek Éneke 2:2 Mint a liliom a tövisek közt,(HU)
Énekek Éneke 2:3 Mint az almafa az erdõnek fái közt,(HU)
Énekek Éneke 2:4 Bevisz engem a borozó házba,(HU)
Énekek Éneke 2:5 Erõsítsetek engem szõlõvel,(HU)
Énekek Éneke 2:6 Az õ balkeze az én fejem alatt van,(HU)
Énekek Éneke 2:7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,(HU)
Énekek Éneke 2:8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ,(HU)
Énekek Éneke 2:9 Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.(HU)
Énekek Éneke 2:10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:(HU)
Énekek Éneke 2:11 Mert ímé a tél elmult,(HU)
Énekek Éneke 2:12 Virágok láttatnak a földön,(HU)
Énekek Éneke 2:13 A fügefa érleli elsõ gyümölcsét,(HU)
Énekek Éneke 2:14 Én galambom, a kõsziklának hasadékiban,(HU)
Énekek Éneke 2:15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,(HU)
Énekek Éneke 2:16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,(HU)
Énekek Éneke 2:17 Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak:(HU)
Énekek Éneke 3:1 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem,(HU)
Énekek Éneke 3:2 Immár felkelek és eljárom a várost,(HU)
Énekek Éneke 3:3 Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik. [Mondék nékik:](HU)
Énekek Éneke 3:4 Alig mentem vala el azoktól,(HU)
Énekek Éneke 3:5 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,(HU)
Énekek Éneke 3:6 Kicsoda az, a ki feljõ a pusztából,(HU)
Énekek Éneke 3:7 Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja,(HU)
Énekek Éneke 3:8 Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek,(HU)
Énekek Éneke 3:9 Hálóágyat csinált magának Salamon király(HU)
Énekek Éneke 3:10 Oszlopait ezüstbõl csinálta,(HU)
Énekek Éneke 3:11 Jõjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai,(HU)
Énekek Éneke 4:1 Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,(HU)
Énekek Éneke 4:2 A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához,(HU)
Énekek Éneke 4:3 Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,(HU)
Énekek Éneke 4:4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,(HU)
Énekek Éneke 4:5 A te két emlõd [olyan,] mint két vadkecske,(HU)
Énekek Éneke 4:6 Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok,(HU)
Énekek Éneke 4:7 Mindenestõl szép vagy, én mátkám,(HU)
Énekek Éneke 4:8 Én velem a Libánusról, én jegyesem,(HU)
Énekek Éneke 4:9 Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,(HU)
Énekek Éneke 4:10 Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!(HU)
Énekek Éneke 4:11 Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,(HU)
Énekek Éneke 4:12 [Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem!(HU)
Énekek Éneke 4:13 A te csemetéid gránátalmás kert,(HU)
Énekek Éneke 4:14 Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,(HU)
Énekek Éneke 4:15 Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje,(HU)
Énekek Éneke 4:16 Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél,(HU)
Énekek Éneke 5:1 Bementem az én kertembe, én húgom, jegyesem,(HU)
Énekek Éneke 5:2 Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala,(HU)
Énekek Éneke 5:3 [Felelék én:] Levetettem ruhámat,(HU)
Énekek Éneke 5:4 Az én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán,(HU)
Énekek Éneke 5:5 Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam,(HU)
Énekek Éneke 5:6 Megnyitám az én szerelmesemnek;(HU)
Énekek Éneke 5:7 Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik,(HU)
Énekek Éneke 5:8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,(HU)
Énekek Éneke 5:9 Micsoda a te szerelmesed [egyéb] szerelmesek felett,(HU)
Énekek Éneke 5:10 Az én szerelmesem fejér és piros,(HU)
Énekek Éneke 5:11 Az õ feje, [mint a] választott drága megtisztított arany;(HU)
Énekek Éneke 5:12 Az õ szemei mint a vízfolyás mellett való galambok,(HU)
Énekek Éneke 5:13 Az õ orczája hasonlatos a drága füveknek táblájához,(HU)
Énekek Éneke 5:14 Az õ kezei aranyhengerek;(HU)
Énekek Éneke 5:15 Az õ szárai márványoszlopok;(HU)
Énekek Éneke 5:16 Az õ ínye édességek,(HU)
Énekek Éneke 6:1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa,](HU)
Énekek Éneke 6:2 Fordítsd el a te szemeidet én tõlem,(HU)
Énekek Éneke 6:3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,(HU)
Énekek Éneke 6:4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,(HU)
Énekek Éneke 6:5 Hatvanan vannak a királynék,(HU)
Énekek Éneke 6:6 És az én galambom, az én tökéletesem,(HU)
Énekek Éneke 6:7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,(HU)
Énekek Éneke 6:8 A diófás kertekbe mentem vala alá,(HU)
Énekek Éneke 6:9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem(HU)
Énekek Éneke 6:10 Térj meg, oh Sulamit!(HU)
Énekek Éneke 6:11 (HU)
Énekek Éneke 6:12 (HU)
Énekek Éneke 6:13 (HU)
Énekek Éneke 7:1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,(HU)
Énekek Éneke 7:2 A te köldököd, mint a kerekded csésze,(HU)
Énekek Éneke 7:3 A te két emlõd, [mint] két õzike,(HU)
Énekek Éneke 7:4 A te nyakad, mint az elefánttetembõl csinált torony;(HU)
Énekek Éneke 7:5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,(HU)
Énekek Éneke 7:6 Mely igen szép vagy és mely kedves,(HU)
Énekek Éneke 7:7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához,(HU)
Énekek Éneke 7:8 Azt mondám: felhágok a pálmafára,(HU)
Énekek Éneke 7:9 És a te ínyed, mint a legjobb bor,(HU)
Énekek Éneke 7:10 Én az én szerelmesemé vagyok,(HU)
Énekek Éneke 7:11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezõre,(HU)
Énekek Éneke 7:12 Felkelvén menjünk a szõlõkbe,(HU)
Énekek Éneke 7:13 A mandragórák illatoznak,(HU)
Énekek Éneke 8:1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlõjét szopta,(HU)
Énekek Éneke 8:2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,(HU)
Énekek Éneke 8:3 Az õ balkeze az én fejem alatt,(HU)
Énekek Éneke 8:4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,(HU)
Énekek Éneke 8:5 Kicsoda ez a ki feljõ a pusztából,(HU)
Énekek Éneke 8:6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,(HU)
Énekek Éneke 8:7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:(HU)
Énekek Éneke 8:8 Kicsiny húgunk van nékünk,(HU)
Énekek Éneke 8:9 Ha õ kõfal,(HU)
Énekek Éneke 8:10 [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kõfal,(HU)
Énekek Éneke 8:11 Szõlõje volt Salamonnak Baálhamonban,(HU)
Énekek Éneke 8:12 Az én szõlõmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:(HU)
Énekek Éneke 8:13 Oh te, a ki lakol a kertekben!(HU)
Énekek Éneke 8:14 Fuss én szerelmesem,(HU)
Ézsaiás 1:1 Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felõl, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.(HU)
Ézsaiás 1:2 Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és õk elpártolának tõlem.(HU)
Ézsaiás 1:3 Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az õ urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!(HU)
Ézsaiás 1:4 Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, [és] elfordultak tõle.(HU)
Ézsaiás 1:5 Miért ostorozzalak tovább, holott a bûnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erõtelen.(HU)
Ézsaiás 1:6 Tetõtõl talpig nincs e [test]ben épség, [csupa] seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.(HU)
Ézsaiás 1:7 Országtok pusztaság, városaitokat tûz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;(HU)
Ézsaiás 1:8 És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szõlõben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.(HU)
Ézsaiás 1:9 Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.(HU)
Ézsaiás 1:10 Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!(HU)
Ézsaiás 1:11 Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égõáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;(HU)
Ézsaiás 1:12 Ha eljöttök, hogy színem elõtt megjelenjetek, ki kivánja azt tõletek, hogy pitvarimat tapossátok?(HU)
Ézsaiás 1:13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat elõttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bûnt és ünneplést el nem szenvedhetek.(HU)
Ézsaiás 1:14 Újholdaitokat és ünnepeiteket gyûlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.(HU)
Ézsaiás 1:15 És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet elõletek; sõt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.(HU)
Ézsaiás 1:16 Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elõl cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;(HU)
Ézsaiás 1:17 Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erõszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.(HU)
Ézsaiás 1:18 No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bûneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínûek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.(HU)
Ézsaiás 1:19 Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;(HU)
Ézsaiás 1:20 És ha vonakodtok, sõt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!(HU)
Ézsaiás 1:21 Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!(HU)
Ézsaiás 1:22 Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:(HU)
Ézsaiás 1:23 Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.(HU)
Ézsaiás 1:24 Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erõs [Istene]: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!(HU)
Ézsaiás 1:25 És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;(HU)
Ézsaiás 1:26 És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.(HU)
Ézsaiás 1:27 Sion jogosság által váltatik meg, és megtérõi igazság által;(HU)
Ézsaiás 1:28 De elvesznek a bûnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.(HU)
Ézsaiás 1:29 Mert szégyen éri õket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;(HU)
Ézsaiás 1:30 És hasonlatosok lesztek az elhullott levelû terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:(HU)
Ézsaiás 1:31 És csepüvé lesz az erõs, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.(HU)
Ézsaiás 2:1 Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felõl.(HU)
Ézsaiás 2:2 Lészen az utolsó idõkben, hogy erõsen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok;(HU)
Ézsaiás 2:3 És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Õ útaira, és mi járjunk az Õ ösvényein, mert tanítás Sionból jõ, és Jeruzsálembõl az Úrnak beszéde;(HU)
Ézsaiás 2:4 Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikbõl kapákat, és dárdáikból metszõkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.(HU)
Ézsaiás 2:5 Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!(HU)
Ézsaiás 2:6 Mert elhagytad, [Uram,] a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztõk, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;(HU)
Ézsaiás 2:7 És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek;(HU)
Ézsaiás 2:8 És betelt földje bálványokkal, [és ]kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak.(HU)
Ézsaiás 2:9 Ezért [porba] hajtatik a közember, és megaláztatik a fõember, és meg nem bocsátsz nékik.(HU)
Ézsaiás 2:10 Menj be a kõsziklába, és rejtõzzél el a porba az Úr félelme elõl, és az Õ nagyságának dicsõsége elõtt.(HU)
Ézsaiás 2:11 A kevély szemû közember megaláztatik, és a fõemberek magassága [porba] hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.(HU)
Ézsaiás 2:12 Mert a seregek Urának napja [eljõ] minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik.(HU)
Ézsaiás 2:13 És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden tölgyfái ellen;(HU)
Ézsaiás 2:14 Minden magas hegyek ellen, és minden felemelkedett halmok ellen;(HU)
Ézsaiás 2:15 Minden magas torony ellen, és minden erõs kõfal ellen;(HU)
Ézsaiás 2:16 És Társisnak minden hajói ellen, és minden gyönyörûséges drágaságok ellen.(HU)
Ézsaiás 2:17 És [porba] hajtatik a közember kevélysége, és megaláztatik a fõemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon.(HU)
Ézsaiás 2:18 És a bálványokat teljességgel elveszti.(HU)
Ézsaiás 2:19 És bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elõl és nagyságának dicsõsége elõtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.(HU)
Ézsaiás 2:20 Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok elõtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,(HU)
Ézsaiás 2:21 Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elõl és az Õ nagyságának dicsõsége elõtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.(HU)
Ézsaiás 2:22 (HU)
Ézsaiás 3:1 Oh szünjetek meg hát az emberben [bízni], a kinek [egy] lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhetõ õ?(HU)
Ézsaiás 3:2 Mert ímé az Úr, a seregeknek Ura elveszi Jeruzsálembõl és Júdából a támaszt és a táplálót, a kenyérnek minden erejét és a víznek minden erejét;(HU)
Ézsaiás 3:3 Az erõst és hadakozót, birót és prófétát, jóst és öreget;(HU)
Ézsaiás 3:4 Az ötvenedes hadnagyot, a tisztes embert, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értõt;(HU)
Ézsaiás 3:5 És adok nékik gyerkõczöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtok.(HU)
Ézsaiás 3:6 És nyomorba jut a nép; egyik a másik ellen, ki-ki az õ társa ellen támad, a gyermek az öreg ellen, becstelen a tisztes ellen;(HU)
Ézsaiás 3:7 És ha valaki megragadja atyja nemzetségébõl való rokonát, [mondván:] Néked ruhád van, légy fejedelmünk és e romlás kezed alatt legyen:(HU)
Ézsaiás 3:8 Ez ama napon így fog felkiáltani: Nem leszek sebkötözõ, házamban is nincsen kenyér és nincs ruha; ne tegyetek engem e nép fejedelmévé!(HU)
Ézsaiás 3:9 Mert megromlott Jeruzsálem, és Júda elesett, mert nyelvök és cselekedeteik az Úr ellen vannak, hogy az Õ dicsõséges szemeit ingereljék.(HU)
Ézsaiás 3:10 Arczuk tekintete tesz ellenök bizonyságot, bûneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák; jaj lelköknek! mert magok szereztek magoknak gonoszt.(HU)
Ézsaiás 3:11 Mondjátok az igaznak, hogy jól lészen [dolga], mert cselekedeteik gyümölcsével élnek.(HU)
Ézsaiás 3:12 Jaj a gonosznak, gonoszul lesz [dolga,] mert kezeinek cselekedete szerint fizetnek néki.(HU)
Ézsaiás 3:13 Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetõk, és ösvényidnek útját elrejtik elõled.(HU)
Ézsaiás 3:14 Elõálla perelni az Úr, és itt áll ítélni népeket.(HU)
Ézsaiás 3:15 Az Úr törvénybe megy népe véneivel és fejedelmivel: Hiszen ti lelegeltétek a szõlõt, szegénytõl rablott marha van házaitokban:(HU)
Ézsaiás 3:16 Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orczáját összetöritek? ezt mondja az Úr, a seregeknek Ura.(HU)
Ézsaiás 3:17 És szól az Úr: Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést bongást szereznek:(HU)
Ézsaiás 3:18 Megkopaszítja az Úr Sion leányainak fejtetõjét, és az õ szemérmöket megmezteleníti.(HU)
Ézsaiás 3:19 Ama napon eltávolítja az Úr az õ lábaik zengõ ékességét, a napocskákat és holdacskákat,(HU)
Ézsaiás 3:20 A fülönfüggõket, a karpereczeket és a fátyolokat,(HU)
Ézsaiás 3:21 A pártákat, a láblánczokat, az öveket, a jóillattartókat és az ereklyéket,(HU)
Ézsaiás 3:22 A gyûrûket és az orrpereczeket,(HU)
Ézsaiás 3:23 Az ünneplõ ruhákat, a palástokat, a nagy kendõket és az erszényeket,(HU)
Ézsaiás 3:24 A tükröket, a gyolcsingeket, a fõkötõket és a keczeléket:(HU)
Ézsaiás 3:25 És lesz a balzsamillat helyén büdösség, az öv helyén kötél, és a felfodrozott haj helyén kopaszság, a szép köpenynek helyén zsákruha, és a szépség helyén homlokra sütött bélyeg.(HU)
Ézsaiás 3:26 Férfiaid fegyver által hullnak el, és vitézeid harczban: [ (Isaiah 3:27) És sírnak és gyászolnak kapui, és õ elpusztíttatván, a földön ül; ] [ (Isaiah 3:28) És megragad hét asszony egy férfit ama napon, mondván: A magunk kenyerét eszszük és a mi ruhánkba öltözködünk, csak hadd neveztessünk a te nevedrõl, és vedd le rólunk gyalázatunkat! ](HU)
Ézsaiás 4:1 És ama napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsõséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes Izráel maradékának.(HU)
Ézsaiás 4:2 És lészen, hogy a ki Sionban meghagyatik, és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élõk közé beiratott.(HU)
Ézsaiás 4:3 Ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belõle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével:(HU)
Ézsaiás 4:4 Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhõt és ködöt, s lángoló tûznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsõségen oltalma lészen;(HU)
Ézsaiás 4:5 És sátor lészen árnyékul nappal a hõség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és esõ elõl.(HU)
Ézsaiás 4:6 (HU)
Ézsaiás 5:1 Hadd énekelek kedvesemrõl, szerelmesemnek énekét az Õ szõlõjérõl! Kedvesemnek szõlõje van nagyon kövér hegyen;(HU)
Ézsaiás 5:2 Felásta és megtisztítá kövektõl, nemes vesszõt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sõt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szõlõt terem, és az vadszõlõt termett!(HU)
Ézsaiás 5:3 Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szõlõm között!(HU)
Ézsaiás 5:4 Mit kellett volna még tennem szõlõmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szõlõt terem, holott vadat termett?!(HU)
Ézsaiás 5:5 Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szõlõmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kõfalát, hogy eltapodtassék;(HU)
Ézsaiás 5:6 És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esõt ne adjanak!(HU)
Ézsaiás 5:7 A seregek Urának szõlõje pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Õ gyönyörûséges ültetése; és várt jogõrzésre, s ím lõn jogorzás; és irgalomra, s ím lõn siralom!(HU)
Ézsaiás 5:8 Jaj azoknak, a kik a házhoz házat ragasztanak, és mezõt foglalnak a mezõkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!(HU)
Ézsaiás 5:9 Hallásomra [megesküdt] a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül,(HU)
Ézsaiás 5:10 Mert tíz hold szõlõ egy báth [bort] ereszt, és egy hómer mag egy efát terem.(HU)
Ézsaiás 5:11 Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítõ ital után futkosnak, [és] mulatnak estig, [és] bor hevíti õket:(HU)
Ézsaiás 5:12 És czitera, lant, dob, síp és bor van lakodalmokban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg, és nem látják kezeinek cselekedetét.(HU)
Ézsaiás 5:13 Ezért fogságba megy népem, mivelhogy tudomány nélkül való, és fõemberei éhen halnak, és sokasága szomjú miatt eped meg;(HU)
Ézsaiás 5:14 Azért a sír kiszélesíti torkát és feltátja száját szertelen, és leszállnak abba [népem] fõemberei, és zajongó sokasága, és minden örvendezõi;(HU)
Ézsaiás 5:15 És [porba] hajtatik a közember, és megaláztatik a fõember, és a nagyok szemei megaláztatnak.(HU)
Ézsaiás 5:16 És felmagasztaltatik a seregeknek Ura az ítéletben, s a szent Isten megszenteli magát igazságban.(HU)
Ézsaiás 5:17 És bárányok legelnek ott, mint legelõjükön, s a gazdagoknak romjain idegenek élnek!(HU)
Ézsaiás 5:18 Jaj azoknak, a kik a vétket hazugságnak kötelein vonszák, és a bûnt mint szekeret köteleken;(HU)
Ézsaiás 5:19 A kik ezt mondják: siessen és tegye hamar munkáját, hogy lássuk, s közelítsen és jõjjön el Izráel Szentjének tanácsa, hogy tudjuk meg.(HU)
Ézsaiás 5:20 Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserût édessé, s az édest keserûvé!(HU)
Ézsaiás 5:21 Jaj azoknak, a kik magoknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön magok elõtt!(HU)
Ézsaiás 5:22 Jaj azoknak, a kik hõsök borivásban és híresek részegítõ ital vegyítésében;(HU)
Ézsaiás 5:23 A kik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tõlük:(HU)
Ézsaiás 5:24 Ezért, mint a polyvát megemészti a tûznek nyelve, és az égõ széna összeomlik: gyökerök megrothad, virágjok mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izráel szentjének beszédét megútálták.(HU)
Ézsaiás 5:25 Ezért gerjedt fel az Úrnak haragja népe ellen, és felemelé rá kezét, és megveri, hogy a hegyek megrendülnek, és holttestök szemétként fekszik az utczán. Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még felemelve van.(HU)
Ézsaiás 5:26 És zászlót emel a távoli népeknek, és süvölt a föld határán [lako]zóknak, és ímé hamarsággal könnyen eljõnek.(HU)
Ézsaiás 5:27 Nem lesz köztük egy is elfáradott, sem tántorgó; nem szunnyad, és nem aluszik; derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem;(HU)
Ézsaiás 5:28 Nyilai élesek, és minden õ kézívei felvonvák, lovai körme, miként a kova, és kerekei mint a forgószél;(HU)
Ézsaiás 5:29 Ordítása, mint az oroszláné, és ordít, mint az oroszlán-kölykök, és morog s prédát ragad s elviszi, és nincs, a ki elvegye tõle;(HU)
Ézsaiás 5:30 És rámordul ama napon, mint tenger mormolása; és õ a földre néz, de ímé ott sûrû sötétség; és a nap meghomályosodik a ráborult homályban!(HU)
Ézsaiás 6:1 A mely esztendõben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;(HU)
Ézsaiás 6:2 Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettõvel orczáját fedé be, kettõvel lábait fedé be, és kettõvel lebegett;(HU)
Ézsaiás 6:3 És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a [széles] föld az õ dicsõségével!(HU)
Ézsaiás 6:4 És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.(HU)
Ézsaiás 6:5 Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!(HU)
Ézsaiás 6:6 És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;(HU)
Ézsaiás 6:7 És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bûnöd elfedeztetett.(HU)
Ézsaiás 6:8 És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!(HU)
Ézsaiás 6:9 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;(HU)
Ézsaiás 6:10 Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.(HU)
Ézsaiás 6:11 És én mondék: Meddig [lészen ez] Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;(HU)
Ézsaiás 6:12 És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;(HU)
Ézsaiás 6:13 És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; [de] mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az õ törzsük szent mag lészen!(HU)
Ézsaiás 7:1 És lõn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt.(HU)
Ézsaiás 7:2 És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdõ fái a szél miatt.(HU)
Ézsaiás 7:3 És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felsõ tó csatornájának végéhez, a ruhafestõk mezejének útján;(HU)
Ézsaiás 7:4 És mondd néki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgõ üszögdarab miatt, Reczinnek és Sziriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt!(HU)
Ézsaiás 7:5 Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván:(HU)
Ézsaiás 7:6 Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királylyá benne Tábeal fiát,(HU)
Ézsaiás 7:7 Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez!(HU)
Ézsaiás 7:8 Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendõ, s megromol Efraim és nép nem lészen.(HU)
Ézsaiás 7:9 Efraim feje pedig Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!(HU)
Ézsaiás 7:10 És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván:(HU)
Ézsaiás 7:11 Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtõl, kérj a mélységben vagy fent a magasban!(HU)
Ézsaiás 7:12 És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat!(HU)
Ézsaiás 7:13 Akkor monda [a próféta:] Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?(HU)
Ézsaiás 7:14 Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,(HU)
Ézsaiás 7:15 Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;(HU)
Ézsaiás 7:16 Mert mielõtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.(HU)
Ézsaiás 7:17 És hozni fog az Úr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát.(HU)
Ézsaiás 7:18 És lesz ama napon: süvölt az Úr az Égyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek,(HU)
Ézsaiás 7:19 S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelõkön.(HU)
Ézsaiás 7:20 Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a fõt s a lábak szõrét, a mely a szakált is leveszi;(HU)
Ézsaiás 7:21 És lesz ama napon, hogy kiki egy fejõstehenet tart és két juhot,(HU)
Ézsaiás 7:22 És lészen, hogy a tej bõsége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön.(HU)
Ézsaiás 7:23 S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szõlõtõ ezer siklust érõ vala, tövis és gaz ver fel.(HU)
Ézsaiás 7:24 Nyilakkal és kézívvel mehet oda [az ember,] mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet;(HU)
Ézsaiás 7:25 Sõt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistõl és gaztól; hanem barmok legelõjévé lesznek és juhok járásává.(HU)
Ézsaiás 8:1 És monda nékem az Úr: Végy magadnak egy nagy táblát, és írd fel reá közönséges betûkkel: siess zsákmányra [és ]gyorsan prédára;(HU)
Ézsaiás 8:2 És én hív tanúkul választom magamnak Úriást, a papot és Zakariást, Jeberekiás fiát.(HU)
Ézsaiás 8:3 És bementem a prófétaasszonyhoz, a ki fogant, és szült fiat; és mondá az Úr nékem: Nevezd nevét: siess zsákmányra [és] gyorsan prédára.(HU)
Ézsaiás 8:4 Mert mielõtt e gyermek ezt ki tudja mondani: apám és anyám, Damaskus gazdagságát és Samaria prédáját Assiria királyának szolgája elviszi.(HU)
Ézsaiás 8:5 Ismét szólott az Úr hozzám, mondván:(HU)
Ézsaiás 8:6 Mivel megútálta e nép Siloahnak lassan folyó vizét, és Reczinben és Remalja fiában gyönyörködik:(HU)
Ézsaiás 8:7 Azért ímé rájok hozza az Úr a folyónak erõs és sok vizét, Assiria királyát és minden õ hatalmát, és feljõ minden medre fölé, és foly minden partjai felett,(HU)
Ézsaiás 8:8 És becsap Júdába, és megáradván átmegy rajta, s torkig ér, és elterjesztett szárnyai ellepik földednek szélességét, oh Immánuel!(HU)
Ézsaiás 8:9 Fenekedjetek csak népek és romoljatok meg; figyeljetek, valakik messze laktok; készüljetek és megrontattok; készüljetek és megrontattok.(HU)
Ézsaiás 8:10 Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk!(HU)
Ézsaiás 8:11 Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erõs keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:(HU)
Ézsaiás 8:12 Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;(HU)
Ézsaiás 8:13 A seregek Urát: Õt szenteljétek meg, Õt féljétek, és Õt rettegjétek!(HU)
Ézsaiás 8:14 És Õ néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tõr és háló Jeruzsálem lakosainak.(HU)
Ézsaiás 8:15 És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tõrbe esnek és megfogatnak!(HU)
Ézsaiás 8:16 Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!(HU)
Ézsaiás 8:17 Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.(HU)
Ézsaiás 8:18 Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától [vagyunk mi!](HU)
Ézsaiás 8:19 És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézõktõl és a jövendõmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétõl tudakozik-é a nép? az élõkért a holtaktól [kell-é tudakozni]?(HU)
Ézsaiás 8:20 A tanításra és bizonyságtételre [hallgassatok!] Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:(HU)
Ézsaiás 8:21 Úgy bolyongani fognak [a földön], szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,(HU)
Ézsaiás 8:22 És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, õ pedig a sûrû sötétben elhagyatva!(HU)
Ézsaiás 9:1 De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; elõször megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsõíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját [és ]a pogányok határát.(HU)
Ézsaiás 9:2 A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!(HU)
Ézsaiás 9:3 Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek elõtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.(HU)
Ézsaiás 9:4 Mert terhes igáját és háta vesszejét, az õt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;(HU)
Ézsaiás 9:5 Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertõztetett öltözet megég, és tûznek eledele lészen;(HU)
Ézsaiás 9:6 Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!(HU)
Ézsaiás 9:7 Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerõsítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!(HU)
Ézsaiás 9:8 Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,(HU)
Ézsaiás 9:9 Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, a kik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:(HU)
Ézsaiás 9:10 Téglák omlottak le, és mi faragott kõbõl építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!(HU)
Ézsaiás 9:11 De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;(HU)
Ézsaiás 9:12 A Sziriabeliek elõl, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.(HU)
Ézsaiás 9:13 Hiszen e nép nem tért meg az õt verõ [Isten]hez, és a seregeknek Urát nem keresték;(HU)
Ézsaiás 9:14 Ezért kivágja az Úr Izráelbõl a fõt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.(HU)
Ézsaiás 9:15 A fõ: a vén és a fõember, a fark pedig a próféta, a ki hazugságot szól.(HU)
Ézsaiás 9:16 Mert e nép vezérei hitetõkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek.(HU)
Ézsaiás 9:17 Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevõk, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.(HU)
Ézsaiás 9:18 Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tûz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sûrû erdõt, és felgomolyg az füst oszlopában.(HU)
Ézsaiás 9:19 A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tûznek eledele lõn: Senki atyjafián nem könyörül,(HU)
Ézsaiás 9:20 Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,(HU)
Ézsaiás 9:21 Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen [kelnek]. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.(HU)
Ézsaiás 10:1 Jaj a hamis határozatok határozóinak, és a jegyzõknek, a kik gonoszt jegyeznek,(HU)
Ézsaiás 10:2 Hogy elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstõl, s elrabolják népem szegényeinek igazságát, hogy legyenek az özvegyek az õ prédájok, és az árvákban zsákmányt vessenek.(HU)
Ézsaiás 10:3 S vajjon mit míveltek a meglátogatásnak és a messzünnen rátok jövõ pusztulásnak napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsõségeteket?(HU)
Ézsaiás 10:4 Bizony csak: a foglyok alá hanyatlanak és a megölettek alá hullanak; mind ezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.(HU)
Ézsaiás 10:5 Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálcza az õ kezében az én búsulásom!(HU)
Ézsaiás 10:6 Istentelen nemzetség ellen küldtem õt, és haragom népe ellen rendelém, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utczák sarát.(HU)
Ézsaiás 10:7 De õ nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert õ pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.(HU)
Ézsaiás 10:8 Mert így szól: Vajjon vezéreim nem mind királyok-é?(HU)
Ézsaiás 10:9 Nem úgy [megvettem-é] Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Arphádot? És Samariát, mint Damaskust?(HU)
Ézsaiás 10:10 Miképen megtalálta volt kezem a bálványok országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának,(HU)
Ézsaiás 10:11 Avagy a mint cselekedtem Samariával és az õ bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és bálványképeivel?(HU)
Ézsaiás 10:12 Ezért ha majd elvégezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az Assiriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét és nagyralátó szeme kevélységét.(HU)
Ézsaiás 10:13 Mert ezt mondá: Kezem erejével míveltem [ezt] és bölcseségemmel, mivel okos vagyok; elvetettem [sok] népeknek határit, és kincseikben zsákmányt vetettem, és leszállítám, mint erõs, a [magasan] ülõket;(HU)
Ézsaiás 10:14 És kezem úgy találta mintegy fészket a népek gazdagságát; és a mily [könnyen] elszedik az elhagyott tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki szárnyát mozdította, vagy száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!(HU)
Ézsaiás 10:15 Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fûrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki õt felemelé, és a pálcza felemelné [azt, a mi] nem fa!(HU)
Ézsaiás 10:16 Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget bocsát, és az õ dicsõsége alatt égés ég, miként a tûz égése;(HU)
Ézsaiás 10:17 És lészen Izráel világossága tûz gyanánt, és annak Szentje láng gyanánt, és ég és megemészti gazzát és tövisét egy napon;(HU)
Ézsaiás 10:18 Az õ erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétõl mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a sorvadozó;(HU)
Ézsaiás 10:19 Erdõje fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is felírhatja!(HU)
Ézsaiás 10:20 És lészen ama napon, hogy többé nem támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób házából, az õt nyomorgatóhoz, hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hûségesen;(HU)
Ézsaiás 10:21 A maradék megtér, a Jákób maradéka az erõs Istenhez.(HU)
Ézsaiás 10:22 Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, [csak] maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal!(HU)
Ézsaiás 10:23 Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön.(HU)
Ézsaiás 10:24 Azért így szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli királytól! [bár] botjával megver tégedet és pálczáját felemeli rád, miként Égyiptom egykoron;(HU)
Ézsaiás 10:25 Mert még csak egy kevés idõ van: és elfogy búsulásom, és haragom az õ megemésztésökre lészen!(HU)
Ézsaiás 10:26 És a seregeknek Ura ostort emel õ ellenök, miként a Midián levágatása idején az Oreb kõszikláján, és pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.(HU)
Ézsaiás 10:27 És lesz ama napon: eltávozik az õ terhe válladról és igája nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta.(HU)
Ézsaiás 10:28 Ajjáthba jõ, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le hadakozó szerszámait;(HU)
Ézsaiás 10:29 Átmennek a szoroson, Gébában lesz hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak [városa] elfut.(HU)
Ézsaiás 10:30 Kiálts Gallim leánya, és vedd füleidbe Laisa, [és] szegény Anathóth!(HU)
Ézsaiás 10:31 Madména megindul, Gébim lakosai mentik [övéiket;](HU)
Ézsaiás 10:32 Még Nóbba [megyen] ma, hogy ott megálljon, és emeli már kezét Sion leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen!(HU)
Ézsaiás 10:33 De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat rémítõ [hatalom]mal, és a magas termetûek kivágattatnak, és a magasságosak megaláztatnak;(HU)
Ézsaiás 10:34 Az erdõ sûrû ágait levágja vassal, és megdõl a Libánon egy hatalmas által.(HU)
Ézsaiás 11:1 És származik egy vesszõszál Isai törzsökébõl, s gyökereibõl egy virágszál nevekedik.(HU)
Ézsaiás 11:2 A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.(HU)
Ézsaiás 11:3 És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik:(HU)
Ézsaiás 11:4 Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.(HU)
Ézsaiás 11:5 Derekának övedzõje az igazság lészen, és veséinek övedzõje a hûség.(HU)
Ézsaiás 11:6 És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek õrzi azokat;(HU)
Ézsaiás 11:7 A tehén és medve legelnek, [és] együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;(HU)
Ézsaiás 11:8 És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstõl elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:(HU)
Ézsaiás 11:9 Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.(HU)
Ézsaiás 11:10 És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljõnek a pogányok, és az õ nyugodalma dicsõség lészen.(HU)
Ézsaiás 11:11 És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitõl.(HU)
Ézsaiás 11:12 És zászlót emel a pogányok elõtt, és összegyûjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyûjti a földnek négy szárnyairól.(HU)
Ézsaiás 11:13 Megszünik Efraimnak irígysége, és Júdából a gyûlölködõk kivágattatnak; Efraim nem irígykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra.(HU)
Ézsaiás 11:14 És repülnek a Filiszteusoknak hátára napnyugot felé, és kelet fiaiban együtt vetnek zsákmányt, [és] kezet vetnek Edomra és Moábra, és az Ammoniták engednek nékik.(HU)
Ézsaiás 11:15 És az Úr megátkozza Égyiptom tengerének nyelvét, és kezét felemeli az Eufráth fölé erõs száraztó szélben, és hét patakra csapja azt, és [népét] sarus lábbal vezeti át,(HU)
Ézsaiás 11:16 És [csinált] út lészen népe maradékának, a mely megmaradt Assiriától, a mint volt Izráelnek, mikor kijött Égyiptomnak földébõl.(HU)
Ézsaiás 12:1 És így szólsz ama napon: Hálákat adok néked, oh Uram! mert jóllehet haragudtál reám, [de] elfordult haragod, és megvígasztaltál engemet!(HU)
Ézsaiás 12:2 Ímé, az Isten az én szabadítóm! bízom és nem félek; mert erõsségem és énekem az Úr, az Úr, és lõn nékem szabadítóm!(HU)
Ézsaiás 12:3 S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejébõl,(HU)
Ézsaiás 12:4 És így szólotok ama napon: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az Õ nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az Õ neve.(HU)
Ézsaiás 12:5 Mondjatok éneket az Úrnak, mert nagy dolgot cselekedett; adjátok tudtára ezt az egész földnek!(HU)
Ézsaiás 12:6 Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izráelnek Szentje!(HU)
Ézsaiás 13:1 Jövendölés Babilonia ellen, a melyet látott Ésaiás, Ámós fia.(HU)
Ézsaiás 13:2 Emeljetek zászlót kopasz hegyen, kiáltsatok nékik, kézzel intsetek, hogy bevonuljanak a fejedelmek kapuin!(HU)
Ézsaiás 13:3 Én parancsoltam felszentelt [vitéz]eimnek, és elhívtam erõsimet haragomnak [véghezvitelére,] a kik én bennem büszkén örvendenek.(HU)
Ézsaiás 13:4 Hah! zsibongás a hegyeken, mint nagy néptömegé; hah! összegyûlt népek országainak zúgása; a seregek Ura harczi sereget számlál.(HU)
Ézsaiás 13:5 Jõnek messze földrõl, az égnek végérõl, az Úr, és haragjának eszközei, elpusztítani mind az egész földet.(HU)
Ézsaiás 13:6 Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jõ a Mindenhatótól.(HU)
Ézsaiás 13:7 Ezért megerõtlenülnek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve;(HU)
Ézsaiás 13:8 És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el õket, és szenvednek, mint a szülõasszony; egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borul.(HU)
Ézsaiás 13:9 Ímé az Úrnak napja jõ kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bûnöseit elveszesse arról.(HU)
Ézsaiás 13:10 Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.(HU)
Ézsaiás 13:11 És meglátogatom a földön a bûnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erõszakoskodóknak gõgjét megalázom.(HU)
Ézsaiás 13:12 Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.(HU)
Ézsaiás 13:13 Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyérõl a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedett haragjának napján,(HU)
Ézsaiás 13:14 És mint az ûzött zerge, és mint a pásztor nélkül való nyáj, kiki népéhez tér meg, és kiki az õ földére fut;(HU)
Ézsaiás 13:15 Valaki [ott] találtatik, átveretik, és valaki megfogatik, fegyver miatt hull el,(HU)
Ézsaiás 13:16 Kisdedeiket szemök elõtt zúzzák szét, házaikat elzsákmányolják, és feleségeiket megszeplõsítik.(HU)
Ézsaiás 13:17 Ímé, én feltámasztom ellenök a Médiabelieket, a kik ezüsttel nem gondolnak, és aranyban nem gyönyörködnek;(HU)
Ézsaiás 13:18 Kézíveik szétzúznak ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz szemök:(HU)
Ézsaiás 13:19 És [olyan] lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint a hogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát;(HU)
Ézsaiás 13:20 Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségrõl nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott;(HU)
Ézsaiás 13:21 Hanem vadak tanyáznak ott, és baglyok töltik be házaikat, és struczok laknak ott, és bakok szökdelnek ott;(HU)
Ézsaiás 13:22 És vad ebek üvöltenek palotáikban, és mulató házaikban sakálok; és ideje nem sokára eljõ, és napjai nem késnek.(HU)
Ézsaiás 14:1 Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja õket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;(HU)
Ézsaiás 14:2 És felveszik õket a népek, és elviszik õket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja õket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivõik, és uralkodnak nyomorgatóikon.(HU)
Ézsaiás 14:3 És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,(HU)
Ézsaiás 14:4 E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lõn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lõn!(HU)
Ézsaiás 14:5 Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.(HU)
Ézsaiás 14:6 A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.(HU)
Ézsaiás 14:7 Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.(HU)
Ézsaiás 14:8 Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai [ezt mondják:] Mióta te megdõltél, nem jõ favágó ellenünk.(HU)
Ézsaiás 14:9 Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikrõl a népek minden királyait;(HU)
Ézsaiás 14:10 Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erõtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!(HU)
Ézsaiás 14:11 Kevélységed [és] lantjaid zengése a sírba szállt; fekvõ ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!(HU)
Ézsaiás 14:12 Miként estél alá az égrõl fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!(HU)
Ézsaiás 14:13 Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülõszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.(HU)
Ézsaiás 14:14 Felibök hágok a magas felhõknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.(HU)
Ézsaiás 14:15 Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!(HU)
Ézsaiás 14:16 A kik látnak, rád tekintenek, [és] elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?(HU)
Ézsaiás 14:17 A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, [és ]foglyait nem bocsátá haza!(HU)
Ézsaiás 14:18 A népeknek minden királyai dicsõségben nyugosznak, kiki az õ sírjában,(HU)
Ézsaiás 14:19 Te pedig [messze] vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!(HU)
Ézsaiás 14:20 Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva [sem!](HU)
Ézsaiás 14:21 Készítsetek öldöklést az õ fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!(HU)
Ézsaiás 14:22 És felkelnek õ ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;(HU)
Ézsaiás 14:23 És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprõjével, szól a seregeknek Ura.(HU)
Ézsaiás 14:24 Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:(HU)
Ézsaiás 14:25 Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik.(HU)
Ézsaiás 14:26 Ez az elvégezett tanács az egész föld felõl, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött.(HU)
Ézsaiás 14:27 Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erõtelenné? Az õ keze fel van emelve; ki fordítja el azt?(HU)
Ézsaiás 14:28 A mely esztendõben meghalt Akház király, akkor lõn e jövendölés.(HU)
Ézsaiás 14:29 Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verõnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jõ ki, a melytõl szárnyas sárkány származik.(HU)
Ézsaiás 14:30 És legelnek a szegényeknek elsõszülöttei, és a szûkölködõk bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.(HU)
Ézsaiás 14:31 Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jõ észak felõl; és nem marad el seregeibõl egy sem!(HU)
Ézsaiás 14:32 És mit felelnek a népek követei? [Azt,] hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.(HU)
Ézsaiás 15:1 Jövendölés Moáb ellen.  igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb!(HU)
Ézsaiás 15:2 Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság, minden szakál lenyírva!(HU)
Ézsaiás 15:3 Utczáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piaczain jajgat minden, [és] könyekben olvad el!(HU)
Ézsaiás 15:4 És kiált Hesbon és Eleálé, szavok Jáháczig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, [és] lelke reszket.(HU)
Ézsaiás 15:5 Szívem kiált Moábért, a melynek végvárai Zoárig, a három éves üszõig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják.(HU)
Ézsaiás 15:6 Mert Nimrim vizei pusztasággá lesznek, mert elszáradt a pázsit, elfogyott a fû, és semmi zöld nem lészen.(HU)
Ézsaiás 15:7 Ezért a mit megmenthettek és jószágukat a fûzfáknak patakja mellé hordják.(HU)
Ézsaiás 15:8 Mert kiáltás zengé körül Moáb határát, jajgatása Eglaimig, és Beér- Élimig [hallatik] jajgatása!(HU)
Ézsaiás 15:9 Mert Dimon vizei megteltek vérrel, mert új romlást hozok Dimonra: Moáb menekültjeire oroszlánt, és a földnek maradékira.(HU)
Ézsaiás 16:1 Küldjétek a föld Urának bárányát Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére.(HU)
Ézsaiás 16:2 Mert mint a bujdosó madár szétszórt fészek körül, olyanok lõnek Moáb leányai az Arnon gázlóin:(HU)
Ézsaiás 16:3 Adj tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiûzötteket, [és] a bujdosót ne add ki!(HU)
Ézsaiás 16:4 Lakozzanak benned menekültjeim, [és] Moábnak te légy oltalom a pusztító ellen! Mert vége a nyomorgatónak, megszünt a pusztítás, és elfogytak a földrõl a tapodók.(HU)
Ézsaiás 16:5 És [Isten] kegyelme megerõsített egy ülõszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresõje, igazság ismerõje.(HU)
Ézsaiás 16:6 Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gõgjét, kevélységét, dühét, [és] üres kérkedését.(HU)
Ézsaiás 16:7 Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir- Háresethnek romjain egészen megtörve.(HU)
Ézsaiás 16:8 Mert Hesbon földei elhervadának, és Sibma szõlõjének drága vesszõit a népek fejedelmei levágták. Jáézerig értek azok, a pusztát bejárták, kacsai szétterjedtek, [és] a tengeren túlnyúltak.(HU)
Ézsaiás 16:9 Ezért siratom Jáézer siralmával Sibma szõlõjét, megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedrõl és aratásodról a víg éneklés elmaradt.(HU)
Ézsaiás 16:10 Elvétetett a vígság és öröm a kertbõl, és a szõlõkben nem vígadnak [és] nem kiáltanak, bort sajtókban nem nyom a bornyomó, véget vetettem a víg éneklésnek.(HU)
Ézsaiás 16:11 Ezért bensõm Moábért, mint a czitera sír, és szívem Kir-Heresért!(HU)
Ézsaiás 16:12 És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton elfáradt, és hogy templomába megy imádkozni, de nem mehet!(HU)
Ézsaiás 16:13 Ez a beszéd, a melyet szólott az Úr Moáb felõl már régen.(HU)
Ézsaiás 16:14 És most szól az Úr, mondván: Három esztendõ alatt, melyek, mint napszámos esztendõi, megaláztatik Moáb dicsõsége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erõtelen lészen.(HU)
Ézsaiás 17:1 Jövendölés Damaskus ellen. Ímé Damaskus városa elpusztíttatik, és romok halmává lesz;(HU)
Ézsaiás 17:2 Aróer városai elhagyatnak, [és] barmokéi lesznek, a melyek ott fognak nyugodni háborítatlanul.(HU)
Ézsaiás 17:3 És vége lesz Efraim erõsségének, és Damaskus királyságának; Siria maradéka úgy jár, mint az Izráeliták dicsõsége, ezt mondja a seregeknek Ura.(HU)
Ézsaiás 17:4 És lesz ama napon: megvékonyul a Jákób dicsõsége, és húsa kövérsége megösztövéredik.(HU)
Ézsaiás 17:5 És lészen, mint mikor az arató összefogja a gabonát és a kalászokat kezével learatja, és lészen, mint mikor valaki kalászokat szed össze a Refáim völgyében;(HU)
Ézsaiás 17:6 És csak mezgérlés marad belõlök, mint az olajfa megrázásakor két-három bogyó az ágak hegyén, négy-öt a gyümölcsfának lombjai közt, így szól az Úr, Izráel Istene.(HU)
Ézsaiás 17:7 Ama napon Teremtõjére tekint az ember, és szemei Izráel Szentjére néznek;(HU)
Ézsaiás 17:8 És nem tekint az oltárokra, kezeinek alkotmányára, és a miket ujjai csináltak, nem nézi azokat, a berkeket és a nap-oszlopokat.(HU)
Ézsaiás 17:9 Erõs városai olyanok lesznek ama napon, mint elhagyott erdõ és hegytetõ, a melyeket elhagytak volt Izráel fiai elõtt, és pusztasággá lesznek.(HU)
Ézsaiás 17:10 Mert elfelejtkeztél megszabadító Istenedrõl, és nem emlékeztél meg erõs kõszáladról, ez okért ültetél gyönyörûséges ültetéseket, és idegen vesszõt plántáltál beléjök;(HU)
Ézsaiás 17:11 A mely napon elültetted, körül sövényezéd és reggelre magodat felvirágoztatád: [de] nem lészen aratás sebeidnek és nagy fájdalmadnak napján!(HU)
Ézsaiás 17:12 Jaj a sok nép zúgásának, a kik úgy zúgnak, mint a tenger zúgása, és a népségek háborgásának, a kik háborognak, mint erõs vizek!(HU)
Ézsaiás 17:13 A népségek, mint sok vizek háborgása, úgy háborognak, de megdorgálja azt és elfut messzire, és elragadtatik, mint a hegyek polyvája szél elõtt és mint pozdorja a forgószél elõtt;(HU)
Ézsaiás 17:14 Estvének idején rémülés száll reájok [és] minekelõtte megvirrad, nem lesznek: ez jutalmok pusztítóinknak és sorsok rablóinknak!(HU)
Ézsaiás 18:1 Jaj a szárnysuhogás országának, a mely Szerecsenország folyóin túl van;(HU)
Ézsaiás 18:2 A mely követeket küld a tengeren gyékénybõl [csinált] tutajokon, vizek színén. Menjetek el gyors hírnökök, a magas és derék néphez, a néphez, a mely rettenetes mióta van és ezután is; a hatalmas és hódító néphez, a melynek földét folyók hasítják át.(HU)
Ézsaiás 18:3 Föld kerekségének minden lakói és földnek lakosai meglássátok, mikor a hegyeken zászló emelkedik, és hallgassatok, ha kürt szól!(HU)
Ézsaiás 18:4 Mert ezt mondá az Úr nékem: Nyugodtan nézem sátoromból verõfényes melegnél, harmatozó felhõnél aratás hévségében.(HU)
Ézsaiás 18:5 Mert aratás elõtt, ha a virágzás véget ér, és a virág érõ fürtté lészen, levágja a vesszõket metszõkésekkel, és a kacsokat eltávolítja és lemetszi.(HU)
Ézsaiás 18:6 Mind ott hagyatnak a hegyek madarainak és a föld állatainak, és a madarak rajtok nyaralnak, és a föld minden állatai rajtok telelnek.(HU)
Ézsaiás 18:7 Abban az idõben ajándékot viszen a seregek Urának a magas és derék nép; a nép, a mely rettenetes, mióta van és ezután is, a hatalmas és hódító nép, a melynek földét folyók hasítják át; a seregek Ura nevének helyére, Sion hegyére.(HU)
Ézsaiás 19:1 Jövendölés Égyiptom ellen.(HU)
Ézsaiás 19:2 És összeveszítem az égyiptomiakat az égyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen, város város ellen, és ország ország ellen.(HU)
Ézsaiás 19:3 És elfogyatkozik az égyiptomiak lelke õ bennök, és az õ tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztõktõl, halottidézõktõl és jövendõmondóktól.(HU)
Ézsaiás 19:4 És adom az égyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura.(HU)
Ézsaiás 19:5 És elfogyatkoznak a tenger vizei, és a folyam kiszárad és elapad.(HU)
Ézsaiás 19:6 És büdösséget árasztanak a folyamok, elfogynak és kiszáradnak Égyiptomnak patakjai; nád és sás ellankadnak.(HU)
Ézsaiás 19:7 A pázsit a folyó mellett, a folyónak partján, és a folyónak minden veteménye megszárad, elporlik és nem lészen.(HU)
Ézsaiás 19:8 És keseregnek a halászok, és gyászolnak mind, a kik a folyóba horgot vetni szoktak, és a kik a vizek színén hálót vetnek ki, búsulnak.(HU)
Ézsaiás 19:9 És megszégyenülnek a fésült len készítõi és a gyolcs szövõi.(HU)
Ézsaiás 19:10 Hatalmasaik megtöretnek, és minden napszámosaik bánkódnak lelkökben.(HU)
Ézsaiás 19:11 Bizony bolondok Zoán fejedelmei, a Faraó bölcs tanácsosai egy eszét veszített tanács; mimódon mondjátok a Faraónak: bölcsek fia vagyok, régi királyoknak fia?(HU)
Ézsaiás 19:12 Ugyan hol vannak bölcseid? hogy megjelentsék néked és tudják, hogy mit végzett a seregeknek Ura Égyiptom felõl?(HU)
Ézsaiás 19:13 Megbolondultak Zoán fejedelmei, és csalódtak Nóf fejedelmei, és elámíták az Égyiptomiakat törzseik szegletkövei.(HU)
Ézsaiás 19:14 Az Úr beléje önté a szédelgés lelkét, hogy Égyiptomot elhitessék minden dolgaiban; miként a részeg tántorog az õ okádása felett.(HU)
Ézsaiás 19:15 És nem lesz Égyiptomnak semmi munkája, a melyet cselekednék a fõ és fark, a pálmaág és a káka.(HU)
Ézsaiás 19:16 Ama napon olyan lesz Égyiptom, mint az asszonyok, retteg és fél a seregek Ura kezének felemelésétõl, a melyet fölemel ellene.(HU)
Ézsaiás 19:17 És Júda földe félelmére lesz Égyiptomnak, valaki csak említi azt elõtte, már fél, a seregek Urának tanácsáért, a melyet Õ végzett felõle.(HU)
Ézsaiás 19:18 Ama napon lesz öt város Égyiptomnak földén, a melyek Kanaán nyelvén szólanak, és esküsznek a seregeknek Urára; az egyik "pusztulás városának" neveztetik.(HU)
Ézsaiás 19:19 Ama napon oltára lesz az Úrnak Égyiptom földének közepette és határán egy oszlop az Úrnak;(HU)
Ézsaiás 19:20 És lesz jegyül és bizonyságul a seregek Urának Égyiptom földén, hogy ha kiáltanak az Úrhoz a nyomorgatók elõtt, hogy küldjön nékik megtartót és fejedelmet, és õket megszabadítsa.(HU)
Ézsaiás 19:21 És megismerteti magát az Úr Égyiptommal, és megismeri Égyiptom az Urat ama napon, és szolgálják véres áldozattal és ételáldozattal, és fogadnak fogadást az Úrnak, és teljesítik.(HU)
Ézsaiás 19:22 De ha megveri az Úr Égyiptomot, megvervén, meggyógyítja, és megtérnek az Úrhoz, és Õ meghallgatja és meggyógyítja õket.(HU)
Ézsaiás 19:23 Ama napon út lesz Égyiptomból Assiriába, és Assiria megy Égyiptomba, Égyiptom meg Assiriába, és Égyiptom Assiriával [az Urat] tiszteli.(HU)
Ézsaiás 19:24 Ama napon Izráel harmadik lesz Égyiptom és Assiria mellett; áldás a földnek közepette;(HU)
Ézsaiás 19:25 Melyet megáld a seregeknek Ura, mondván: Áldott népem, Égyiptom! és kezem munkája, Assiria! és örökségem Izráel!(HU)
Ézsaiás 20:1 Amely esztendõben Asdódba ment a Tartán, Szargon Assiria királya küldvén õt, és vívá Asdódot és azt elfoglalá:(HU)
Ézsaiás 20:2 Ez idõben szólott az Úr Ésaiás, Ámos fia által, mondván: Menj és oldd le a gyászruhát derekadról, és sarudat vond le lábadról! És úgy cselekedett, járván ruha és saru nélkül.(HU)
Ézsaiás 20:3 És mondá az Úr: A mint szolgám Ésaiás ruha és saru nélkül jár három esztendeig jegyül és jelenségül Égyiptomra és Szerecsenországra nézve:(HU)
Ézsaiás 20:4 Úgy viszi el Assiria királya Égyiptom foglyait és Szerecsenország rabjait, ifjakat és véneket, ruha és saru nélkül és mezítelen alfellel, Égyiptomnak gyalázatára;(HU)
Ézsaiás 20:5 S megrettennek és megszégyenülnek Szerecsenország miatt, a melyben reménykedtek, és Égyiptom miatt, a melyben dicsekedtek.(HU)
Ézsaiás 20:6 És szól e partvidék lakosa ama napon: Ímé így járt reménységünk, hova segítségért futottunk, hogy Assiria királyától megszabaduljunk; hát mi miként menekülhetnénk meg?(HU)
Ézsaiás 21:1 Jövendölés a tenger pusztasága ellen.(HU)
Ézsaiás 21:2 Kemény látás jelentetett meg nékem: a csalárd csal, a pusztító pusztít. Jõjj fel Élám, szálld meg Madai, minden õ fohászkodásának véget vetek.(HU)
Ézsaiás 21:3 Ezért ágyékim telvék fájdalommal, és kínok fogtak el, mint a szûlõ asszony kínjai; gyötrõdöm hallása miatt, és megrémültem látása miatt.(HU)
Ézsaiás 21:4 Reszket szívem, iszonyúság rettent, a kedves éjszakát remegéssé tevé nékem.(HU)
Ézsaiás 21:5 Teríts asztalt, vigyázzon a vigyázó, egyetek, igyatok; föl fejedelmek, kenjétek a paizst!(HU)
Ézsaiás 21:6 Mert így szólott hozzám az Úr: Menj és állass õrállót, a mit lát, mondja meg.(HU)
Ézsaiás 21:7 És látott lovas csapatot, páros lovagokat, szamaras csapatot, tevés csapatot, és nagy figyelmesen hallgatott.(HU)
Ézsaiás 21:8 És kiálta, mint oroszlán: Uram, az õrtoronyban állok szüntelen napestig, és õrhelyemen állok egész éjszakákon.(HU)
Ézsaiás 21:9 És ímé, lovas csapat jött, páros lovagok, és szólott és mondá: Elesett, elesett Babilon, s isteneinek minden faragott képeit a földre zúzták le.(HU)
Ézsaiás 21:10 Oh én cséplésem és szérûmnek fia, a mit hallottam a seregek Urától, Izráel Istenétõl, azt jelentém meg néktek!(HU)
Ézsaiás 21:11 Jövendölés Dúma ellen: Seirbõl így kiáltnak hozzám: Vigyázó! meddig még az éjszaka, meddig még ez éj?(HU)
Ézsaiás 21:12 Szólt a vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el!(HU)
Ézsaiás 21:13 Jövendölés Arábia ellen: Az erdõben háltok Arábiában, Dédán utazó seregei.(HU)
Ézsaiás 21:14 A szomjazó elé hozzatok vizet! Témá földének lakosi kenyerökkel jönnek a bujdosó elébe.(HU)
Ézsaiás 21:15 Mert az [ellenség] fegyvere elõtt bujdosnak, a kivont fegyver elõtt és a felvont kézívek elõtt és a nehéz harcz elõtt.(HU)
Ézsaiás 21:16 Mert így szólott hozzám az Úr: Még egy esztendõ, mely mint a béresnek esztendeje, és elvész Kédárnak minden dicsõsége;(HU)
Ézsaiás 21:17 És Kédár vitéz fiainak kézíve számának maradéka megkevesedik; mert az Úr, Izráel Istene mondá.(HU)
Ézsaiás 22:1 Jövendölés a látás völgye ellen.(HU)
Ézsaiás 22:2 Te lármával teljes, zajos város, örvendezõ város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!(HU)
Ézsaiás 22:3 Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív elõtt, [de] megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, [midõn] futni akartak messzire.(HU)
Ézsaiás 22:4 Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.(HU)
Ézsaiás 22:5 Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja [jõ] Istentõl, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kõfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.(HU)
Ézsaiás 22:6 És Élám fölvette a tegezt, és [jõ] szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.(HU)
Ézsaiás 22:7 És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.(HU)
Ézsaiás 22:8 És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdõ házának fegyverzetére,(HU)
Ézsaiás 22:9 És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyûjtitek az alsó tó vizét.(HU)
Ézsaiás 22:10 És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kõfalat megerõsíthessétek;(HU)
Ézsaiás 22:11 És árkot csináltok a két kõfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Õt nem látjátok!(HU)
Ézsaiás 22:12 És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,(HU)
Ézsaiás 22:13 És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!(HU)
Ézsaiás 22:14 És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bûn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.(HU)
Ézsaiás 22:15 Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház fõemberéhez, [és mondd meg néki:](HU)
Ézsaiás 22:16 Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!(HU)
Ézsaiás 22:17 Ímé az Úr elhajít téged erõs hajítással, és megragadván megragad,(HU)
Ézsaiás 22:18 Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda [mennek] dicsõséged szekerei, te, urad házának gyalázata!(HU)
Ézsaiás 22:19 És kivetlek állásodból és lerántlak helyedrõl.(HU)
Ézsaiás 22:20 És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,(HU)
Ézsaiás 22:21 S felöltöztetem õt öltözetedbe, és öveddel megerõsítem, és uralmadat kezébe adom, és õ lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;(HU)
Ézsaiás 22:22 S az õ vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;(HU)
Ézsaiás 22:23 S beverem õt, mint szeget erõs helyre, és lészen dicsõséges székül az õ atyja házának;(HU)
Ézsaiás 22:24 S reá függesztik atyja házának minden dicsõségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektõl a tömlõknek minden edényeiig.(HU)
Ézsaiás 22:25 Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erõs helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.(HU)
Ézsaiás 23:1 Jövendölés Tírus ellen.(HU)
Ézsaiás 23:2 Némuljatok meg lakosi e partvidéknek, a melyet Sidon kalmárai, a kik tengeren járnak, töltöttek be [egykor.](HU)
Ézsaiás 23:3 Melynek sok vizeken át a Sihór veteménye és a Nilus aratása vala jövedelme, úgy hogy népek vására volt!(HU)
Ézsaiás 23:4 Pirulj Sidon, mert szól a tenger [és] a tenger erõssége, mondván: Nem vajudtam, nem is szültem, és nem tápláltam ifjakat, [és ]nem neveltem szûzeket.(HU)
Ézsaiás 23:5 Mihelyt e hír Égyiptomba [eljut,] Tírus e híre miatt szenvednek [ott is].(HU)
Ézsaiás 23:6 Menjetek át Tarsisba, és jajgassatok ti partvidék lakói!(HU)
Ézsaiás 23:7 Ez-é a ti örvendezõ [város]tok? melynek eredete õsidõkbõl való; és most lábai viszik õt, bujdosni messzire!(HU)
Ézsaiás 23:8 Ki végezé ezt a koronás Tírus felõl? melynek kereskedõi fejedelmek, és kalmárai a földnek tiszteletesei.(HU)
Ézsaiás 23:9 A seregeknek Ura végezé ezt, hogy meggyalázza minden dicsõségnek kevélységét, és hogy megalázza a föld minden tiszteleteseit.(HU)
Ézsaiás 23:10 Terülj el földeden, mint a folyóvíz, Tarsis leánya, nincs többé megszorító öv!(HU)
Ézsaiás 23:11 Kezét kinyujtá a tenger fölé, országokat rettentett meg, az Úr parancsolt Kanaán felõl, hogy elpusztítsák erõsségeit;(HU)
Ézsaiás 23:12 És szólt: Nem fogsz többé örvendezni, te megszeplõsített szûz, Sidon leánya; kelj és menj át Kittimbe, de ott sem lészen nyugodalmad!(HU)
Ézsaiás 23:13 Ímé, a Káldeusok földe; a nép, mely eddig nem vala; Assiria adá azt a puszta lakosainak; felállítá õrtornyait, lerombolá [Tírus] palotáit, rommá tevé azt.(HU)
Ézsaiás 23:14 Jajgassatok Tarsis hajói, mert erõsségtek elpusztíttatott!(HU)
Ézsaiás 23:15 És lesz ama napon, hogy Tírus elfelejtetik hetven esztendeig egy király napjai szerint; hetven esztendõ multán Tírus [sorsa] a parázna nõ éneke szerint lészen:(HU)
Ézsaiás 23:16 Végy cziterát, járd be a várost, elfeledett parázna nõ; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jõjj!(HU)
Ézsaiás 23:17 És lesz hetven esztendõ multán, meglátogatja az Úr Tírust, és az ismét megkapja a maga keresetét, és paráználkodik a föld minden országaival a földnek színén!(HU)
Ézsaiás 23:18 S lészen az õ nyeresége és keresete szent az Úrnak, mely nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik, mert az Úr elõtt lakozóké lészen az õ nyeresége, hogy egyenek eleget, és szép ruházatuk legyen.(HU)
Ézsaiás 24:1 Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!(HU)
Ézsaiás 24:2 S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez;(HU)
Ézsaiás 24:3 Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.(HU)
Ézsaiás 24:4 Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.(HU)
Ézsaiás 24:5 A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.(HU)
Ézsaiás 24:6 Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.(HU)
Ézsaiás 24:7 Gyászol a must, elhervad a szõlõ, és sóhajtnak minden vidám szívûek.(HU)
Ézsaiás 24:8 Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendõk zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.(HU)
Ézsaiás 24:9 Énekléssel nem isznak bort; keserû a részegítõ ital az ívónak;(HU)
Ézsaiás 24:10 Rommá lõn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!(HU)
Ézsaiás 24:11 Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.(HU)
Ézsaiás 24:12 A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.(HU)
Ézsaiás 24:13 Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midõn a szüret elmult.(HU)
Ézsaiás 24:14 Õk felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felõl.(HU)
Ézsaiás 24:15 Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.(HU)
Ézsaiás 24:16 A föld szélérõl énekeket hallánk: dicsõség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.(HU)
Ézsaiás 24:17 Rettegés, verem és tõr [vár] rád földnek lakója!(HU)
Ézsaiás 24:18 És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, megfogatik a tõrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.(HU)
Ézsaiás 24:19 Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;(HU)
Ézsaiás 24:20 Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bûne és elesik; és nem kél fel többé!(HU)
Ézsaiás 24:21 És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:(HU)
Ézsaiás 24:22 És összegyûjtve összegyûjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.(HU)
Ézsaiás 24:23 És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei elõtt dicsõség lészen.(HU)
Ézsaiás 25:1 Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hûség és igazság.(HU)
Ézsaiás 25:2 Mert a városból kõrakást csináltál, az erõs városból romot, az idegenek palotáját [olyanná tetted, hogy] nincs [többé] város; soha örökké meg nem épül.(HU)
Ézsaiás 25:3 Ezért dicsõítnek téged erõs népek, erõszakos pogányok városai félnek téged!(HU)
Ézsaiás 25:4 Mert erõssége voltál a gyöngének, erõssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erõszakosok haragja olyan volt, mint kõfalrontó szélvész.(HU)
Ézsaiás 25:5 Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sûrû felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.(HU)
Ézsaiás 25:6 És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekbõl, lakodalmat erõs borból; velõs, kövér eledelekbõl, megtisztult erõs borból;(HU)
Ézsaiás 25:7 S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;(HU)
Ézsaiás 25:8 Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földrõl; mert az Úr szólott.(HU)
Ézsaiás 25:9 És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!(HU)
Ézsaiás 25:10 Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az õ földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.(HU)
Ézsaiás 25:11 És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;(HU)
Ézsaiás 25:12 És magas falaid erõsségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.(HU)
Ézsaiás 26:1 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erõs városunk van nékünk, szabadítását adta kõfal és bástya gyanánt!(HU)
Ézsaiás 26:2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megõrzõje.(HU)
Ézsaiás 26:3 [Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megõrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik;(HU)
Ézsaiás 26:4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.(HU)
Ézsaiás 26:5 Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;(HU)
Ézsaiás 26:6 Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!(HU)
Ézsaiás 26:7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.(HU)
Ézsaiás 26:8 Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!(HU)
Ézsaiás 26:9 Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid [megjelennek] a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.(HU)
Ézsaiás 26:10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.(HU)
Ézsaiás 26:11 Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.(HU)
Ézsaiás 26:12 Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.(HU)
Ézsaiás 26:13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsõítjük neved!(HU)
Ézsaiás 26:14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el õket, és eltörléd emlékezetöket.(HU)
Ézsaiás 26:15 Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsõítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.(HU)
Ézsaiás 26:16 Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.(HU)
Ézsaiás 26:17 Miként a terhes asszony, a ki közel a szûléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, elõtted olyanok voltunk, Uram!(HU)
Ézsaiás 26:18 Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk: szabadulása nem lõn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói.(HU)
Ézsaiás 26:19 Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!(HU)
Ézsaiás 26:20 Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag!(HU)
Ézsaiás 26:21 Mert ímé az Úr kijõ helyérõl, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!(HU)
Ézsaiás 27:1 Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erõs kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringõ kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van.(HU)
Ézsaiás 27:2 Ama napon a színború szõlõrõl énekeljetek:(HU)
Ézsaiás 27:3 Én, az Úr, õrízem azt, minden szempillantásban öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel-nappal megõrzöm azt;(HU)
Ézsaiás 27:4 Nincsen haragom, de ha tövis és gaz jõ elém, csatára megyek ellene, és meggyújtom azt mind együtt;(HU)
Ézsaiás 27:5 Avagy fogja meg erõsségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!(HU)
Ézsaiás 27:6 Jövendõben Jákób meggyökerezik, virágzik és virul Izráel, és betöltik a földnek színét gyümölcscsel.(HU)
Ézsaiás 27:7 Avagy az õt verõnek verése szerint verte õt? vagy ellenségei megöletteinek megölése szerint öletett-é meg?(HU)
Ézsaiás 27:8 Mérték szerint ítélted õt, midõn elvetetted! Reájok fútt kemény lehelletével a keleti szél napján.(HU)
Ézsaiás 27:9 Ezért így tisztíttatik el a Jákób hamissága, és épen ez a gyümölcse bûne elvételének, hogy olyanná teszi az oltárnak minden kövét, minõk a széttört mészkövek: nem kelnek fel többé a berkek és naposzlopok!(HU)
Ézsaiás 27:10 Mert az erõs város magánosan álland, üres és elhagyott hely, miként a puszta, ott legel a borjú és ott hever, és megemészti annak ágait.(HU)
Ézsaiás 27:11 És ha megszáradnak gallyai, összetöretnek, az asszonyok elõjövén, megégetik azokat; mert értelem nélkül való e nép, ezért nem könyörül meg rajta Teremtõje, és nem kegyelmez néki alkotója.(HU)
Ézsaiás 27:12 És lesz ama napon: cséplést tart az Úr az Eufrátes folyóvizétõl Égyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai.(HU)
Ézsaiás 27:13 És lesz ama napon: megfújják a nagy kürtöt, és eljõnek, a kik elvesztek Assiria földében és a kik kiûzettek Égyiptom földébe, és leborulnak az Úr elõtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.(HU)
Ézsaiás 28:1 Jaj Efraim részegei kevély koronájának és dicsõséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól megverettek kövér völgye fején van.(HU)
Ézsaiás 28:2 Ímé, egy erõs és hatalmas [jõ] az Úrtól, mint jégfergeteg, veszedelmes szélvész, mint özönlõ erõs vizeknek áradása: földhöz veri kezével azt!(HU)
Ézsaiás 28:3 Lábbal tapodtatik meg Efraim részegeinek kevély koronája,(HU)
Ézsaiás 28:4 És úgy jár dicsõséges ékességének hervadó virága, a mely a kövér völgynek fején van, mint a korai füge a gyümölcsszedés elõtt, a melyet mihelyt valaki meglát, alig veszi kezébe, lenyeli.(HU)
Ézsaiás 28:5 Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsõséges koszorúja népe maradékának;(HU)
Ézsaiás 28:6 És ítéletnek lelke annak, a ki az ítélõszékben ül, és erõsség azoknak, a kik visszanyomják a kapuig az ellenséget.(HU)
Ézsaiás 28:7 De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítõ italtól: pap és próféta tántorog részegítõ ital miatt, a bor elnyelte õket, szédülnek a részegítõ ital miatt, tántorognak a jövendõlátásban, és inognak az ítéletmondásban;(HU)
Ézsaiás 28:8 Mert minden asztal telve undok okádással, úgy hogy hely sincs a nélkül.(HU)
Ézsaiás 28:9 Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtõl elszakasztottakkal-é és a csecstõl elválasztottakkal-é?(HU)
Ézsaiás 28:10 Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.(HU)
Ézsaiás 28:11 Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez,(HU)
Ézsaiás 28:12 Õ, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!(HU)
Ézsaiás 28:13 És lõn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tõrbe jussanak és megfogassanak!(HU)
Ézsaiás 28:14 Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik.(HU)
Ézsaiás 28:15 Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jõ, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!(HU)
Ézsaiás 28:16 Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erõs alappal, a ki [benne] hisz, az nem fut!(HU)
Ézsaiás 28:17 És a jogosságot mérõkötéllé tevém, és az igazságot színlelõvé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.(HU)
Ézsaiás 28:18 És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljõ, eltapod titeket,(HU)
Ézsaiás 28:19 S a hányszor eljõ, elragad titeket; mert minden reggel eljõ, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást;(HU)
Ézsaiás 28:20 Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szûk lesz az elrejtõzéskor.(HU)
Ézsaiás 28:21 Mert mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, a mely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát a mely hallatlan lesz.(HU)
Ézsaiás 28:22 És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.(HU)
Ézsaiás 28:23 Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam', figyeljetek és hallgassátok beszédem'!(HU)
Ézsaiás 28:24 Hát mindig szánt-é a szántó, hogy vessen, és barázdálja és boronálja-é földét?(HU)
Ézsaiás 28:25 Nemde, mikor elegyengette színét, hint fekete köményt, és szór illatos köményt, s vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, és tönkölyt a szélére?(HU)
Ézsaiás 28:26 Így szoktatá õt rendre és tanítá Istene.(HU)
Ézsaiás 28:27 Mert nem cséplõ szánkával csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapodják az illatos köményt; a fekete köményt bottal verik ki, és az illatost pálczával;(HU)
Ézsaiás 28:28 A búzát csépelik; de nem örökre csépli azt, és bár hajtja rajta szekere kerekét és lovait, de szét nem töreti.(HU)
Ézsaiás 28:29 Ez is a seregek Urától származott: Õ ád csodás tanácsot és nagyságos bölcseséget!(HU)
Ézsaiás 29:1 Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, a hol Dávid lakott! Esztendõt esztendõhöz adjatok, és forogjanak az ünnepek!(HU)
Ézsaiás 29:2 És én megszorítom Árielt, és lesz fájdalom és siralom, és lesz nékem, mint Áriel.(HU)
Ézsaiás 29:3 Körülveszlek táborral, és bezárlak tornyokkal, és erõsségeket állatok ellened.(HU)
Ézsaiás 29:4 És megaláztatván, a földbõl szólsz és porból morog beszéded, szavad olyan lesz, mint halottidézõé, a földbõl, és porból sipog beszéded.(HU)
Ézsaiás 29:5 Ellenségidnek sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülõ polyva az erõszakosok sokasága, és lesz hamar és hirtelen.(HU)
Ézsaiás 29:6 A seregek Urától látogattatik meg, mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, forgószéllel, viharral és emésztõ tûzi lánggal;(HU)
Ézsaiás 29:7 Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Áriel ellen, s a kik hadakoznak ellene és vára ellen, és õt megszorítják.(HU)
Ézsaiás 29:8 És lesz, mint mikor álmodik az éhezõ, és ímé eszik, és midõn fölserken, üres a hasa, és mint mikor álmodik a szomjazó, és ímé iszik, és midõn fölserken, ímé szomjas és lelke eped: így lesz minden pogányoknak sokasága, a kik hadakoznak Sion hegye ellen.(HU)
Ézsaiás 29:9 Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat és megvakultok! részegek, de nem bortól, tántorognak, de nem részegítõ italtól.(HU)
Ézsaiás 29:10 Mert rátok önté az Úr a mély álomnak lelkét, és bezárta szemeiteket, a prófétákat, és fejeiteket, a nézõket befedezte;(HU)
Ézsaiás 29:11 És lesz mind e látás néktek, mintegy bepecsételtetett írás beszédei, a melyet oda adnak egy írástudónak, mondván: Olvasd, kérlek, és õ szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.(HU)
Ézsaiás 29:12 És ha e levelet annak adják, a ki nem tud írást, mondván: Olvasd el, kérlek! õ így szól: Nem tudok írást.(HU)
Ézsaiás 29:13 És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget [hozzám,] és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tõlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lõn:(HU)
Ézsaiás 29:14 Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsesége elvész, és értelmeseinek értelme eltûnik.(HU)
Ézsaiás 29:15 Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?(HU)
Ézsaiás 29:16 Mily együgyûek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!(HU)
Ézsaiás 29:17 Nemde kevés idõ multán a Libánon termõfölddé lesz, és a termõföld erdõnek tartatik?(HU)
Ézsaiás 29:18 És meghallják ama napon a siketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétbõl a vakoknak szemei látni fognak.(HU)
Ézsaiás 29:19 És nagy örömük lesz a szenvedõknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izráel Szentjében.(HU)
Ézsaiás 29:20 Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden õrei,(HU)
Ézsaiás 29:21 Kik az embert elítélik egy szóért, és tõrt vetnek annak, a ki õket a kapuban megfeddi, és elejtik csalárdul az igazat.(HU)
Ézsaiás 29:22 Ezért így szól az Úr Jákób házáról, Õ, a ki megváltá Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sáppad meg többé az õ orczája.(HU)
Ézsaiás 29:23 Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.(HU)
Ézsaiás 29:24 És megismerik a tévelygõ lelkûek az értelmet, és a kik zúgolódnak, tanulságot tanulnak.(HU)
Ézsaiás 30:1 Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, a kik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bûnre bûnt halmozzanak!(HU)
Ézsaiás 30:2 A kik Égyiptomba szállanak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a Faraónak oltalmába, és Égyiptom árnyékába rejtõzködjenek.(HU)
Ézsaiás 30:3 És lesz néktek a Faraó oltalma szégyentekre, és az elrejtõzködés Égyiptom árnyékában gyalázatotokra.(HU)
Ézsaiás 30:4 Mert már Zoánban voltak fejedelmei, és követei Hánesig érkezének.(HU)
Ézsaiás 30:5 Megszégyenülnek mind a nép miatt, a mely nem használ nékik, a mely nem segít és nem használ, sõt szégyenökre és gyalázatukra lesz!(HU)
Ézsaiás 30:6 Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nõstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok [jõnek ki;] viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsöket a népnek, a mely pedig nem használ.(HU)
Ézsaiás 30:7 Hitvány és üres Égyiptom segítsége, ezért nevezem õt nagyszájúnak, a ki veszteg ül,(HU)
Ézsaiás 30:8 Most menj, írd ezt táblára nálok, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre.(HU)
Ézsaiás 30:9 Mert pártütõ nép ez, [apát] megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;(HU)
Ézsaiás 30:10 Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!(HU)
Ézsaiás 30:11 Hagyjátok el az útat, térjetek le [már] ez ösvényrõl, vigyétek el elõlünk Izráelnek Szentjét!(HU)
Ézsaiás 30:12 Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megútáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok:(HU)
Ézsaiás 30:13 Azért e bûn olyan lesz tinéktek, mint a leesendõ falhasadék, a mely már kiáll a magas kõfalon, a melynek aztán nagy hirtelen jõ el romlása;(HU)
Ézsaiás 30:14 És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, a mely kimélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, a melyen tûzhelyrõl tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából.(HU)
Ézsaiás 30:15 Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erõsségtek lett volna; de ti nem akarátok;(HU)
Ézsaiás 30:16 Hanem ezt mondátok: Nem, sõt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözõitek.(HU)
Ézsaiás 30:17 Ezer [fut] egynek riasztására, ötnek riasztására [mind] elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyõ a hegytetõn, mint egy zászló a halmon.(HU)
Ézsaiás 30:18 S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges õ, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Õt szolgálják.(HU)
Ézsaiás 30:19 Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Õ kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;(HU)
Ézsaiás 30:20 És ad néktek az Úr kenyeret a keserûségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtõzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!(HU)
Ézsaiás 30:21 És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.(HU)
Ézsaiás 30:22 És megútáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod õket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nékik.(HU)
Ézsaiás 30:23 És ad esõt a magra, a melylyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bõ és tápláló lesz, és széles mezõn legelnek nyájaid ama napon.(HU)
Ézsaiás 30:24 A barmok és a szamarak, a melyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, a melyet megszórtak lapáttal és villával.(HU)
Ézsaiás 30:25 És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.(HU)
Ézsaiás 30:26 És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, a melyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!(HU)
Ézsaiás 30:27 Ímé, az Úr neve jõ messzirõl, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztõ tûz!(HU)
Ézsaiás 30:28 Lehellete, mint megáradott patak, a mely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját [vesse] a népségek szájába.(HU)
Ézsaiás 30:29 És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, a ki sípolva megy az Úr hegyére, Izráel kõszálához.(HU)
Ézsaiás 30:30 És megzendíti az Úr dicsõséges szavát, karjának lesujtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztõ tûz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégesõ kövével.(HU)
Ézsaiás 30:31 Mert az Úrnak szavától megretten Assiria, veri azt akkor vesszõvel;(HU)
Ézsaiás 30:32 És a büntetõ vesszõ minden sujtását, a melyet az Úr mérend reá, dobokkal és cziterákkal [fogjátok kisérni, és] Õ [kezét fel-]felemelvén, harczol ellene.(HU)
Ézsaiás 30:33 Mert készen van a szörnyû tûzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tûz és fa bõven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.(HU)
Ézsaiás 31:1 Jaj nékik, a kik Égyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak, és a szekerek sokaságában bíznak, és a nagyon erõs lovagokban; és nem néznek Izráelnek Szentjére, és az Urat nem keresik.(HU)
Ézsaiás 31:2 De Õ is bölcs, és hoz veszedelmet, és beszédeit nem változtatja meg; hanem fölkel a gonoszoknak háza ellen és a bûnt cselekvõk segítsége ellen.(HU)
Ézsaiás 31:3 Hiszen Égyiptom ember és nem Isten, és lovai hús és nem lélek, és ha az Úr kinyújtja kezét, megtántorodik a segítõ, és elesik a megsegített, és együtt mind elvesznek.(HU)
Ézsaiás 31:4 Mert így szólott az Úr hozzám: A mint mormol az oroszlán és az oroszlánkölyök zsákmánya mellett, a mely ellen összehívatnak a pásztorok sereggel, és szavoktól õ meg nem retten, és meg nem ijed sokaságuktól: így száll alá a seregek Ura, hogy hadakozzék a Sion hegyén és halmán!(HU)
Ézsaiás 31:5 Mint repesõ madarak, úgy oltalmazza a seregek Ura Jeruzsálemet, oltalmazván megszabadítja, kimélvén megmenti.(HU)
Ézsaiás 31:6 Térjetek vissza [hát] hozzá, a kitõl oly nagyon elpártolátok, Izráelnek fiai!(HU)
Ézsaiás 31:7 Mivel ama napon megveti mindenki ezüst bálványait és arany bálványait, a melyeket kezeitek csináltak néktek bûnre.(HU)
Ézsaiás 31:8 És elesik Assiria, nem férfiú kardjától, és nem ember kardja emészti meg azt; és fut egy kard elõtt, és ifjai adófizetõk lesznek;(HU)
Ézsaiás 31:9 És kõszála félelem miatt menekül, és a zászlótól fejedelmei elfutnak, szól az Úr, a kinek tüze Sionban van, és kemenczéje Jeruzsálemben.(HU)
Ézsaiás 32:1 Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben;(HU)
Ézsaiás 32:2 Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön.(HU)
Ézsaiás 32:3 És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;(HU)
Ézsaiás 32:4 A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.(HU)
Ézsaiás 32:5 Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.(HU)
Ézsaiás 32:6 Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.(HU)
Ézsaiás 32:7 A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.(HU)
Ézsaiás 32:8 De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.(HU)
Ézsaiás 32:9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!(HU)
Ézsaiás 32:10 Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.(HU)
Ézsaiás 32:11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.(HU)
Ézsaiás 32:12 Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket.(HU)
Ézsaiás 32:13 Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait;(HU)
Ézsaiás 32:14 A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.(HU)
Ézsaiás 32:15 Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik;(HU)
Ézsaiás 32:16 És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön;(HU)
Ézsaiás 32:17 És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.(HU)
Ézsaiás 32:18 Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.(HU)
Ézsaiás 32:19 De jégesõ hull és megdõl az erdõ, és a város elsülyedve elsülyed!(HU)
Ézsaiás 32:20 Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!(HU)
Ézsaiás 33:1 Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.(HU)
Ézsaiás 33:2 Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején!(HU)
Ézsaiás 33:3 Egy zendülõ szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek.(HU)
Ézsaiás 33:4 És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá.(HU)
Ézsaiás 33:5 Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal.(HU)
Ézsaiás 33:6 És békés lesz a te idõd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse.(HU)
Ézsaiás 33:7 Ímé, erõseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak.(HU)
Ézsaiás 33:8 Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!(HU)
Ézsaiás 33:9 Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel.(HU)
Ézsaiás 33:10 Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem!(HU)
Ézsaiás 33:11 Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tûz, megemészt titeket.(HU)
Ézsaiás 33:12 A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tûzben hamvadnak el.(HU)
Ézsaiás 33:13 Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat!(HU)
Ézsaiás 33:14 Megrettentek a bûnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztõ tûzzel, ki lakhatik közülünk örök hõséggel?(HU)
Ézsaiás 33:15 A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson:(HU)
Ézsaiás 33:16 Az magasságban lakozik, kõszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy.(HU)
Ézsaiás 33:17 A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot.(HU)
Ézsaiás 33:18 Szíved elgondolja a [mult] félelmét: hol az író, hol a mérlegelõ, hol a tornyok összeírója?(HU)
Ézsaiás 33:19 A gõgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthetõ.(HU)
Ézsaiás 33:20 Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak;(HU)
Ézsaiás 33:21 Sõt az Úr, a dicsõséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jõ evezõs hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy.(HU)
Ézsaiás 33:22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Õ tart meg minket!(HU)
Ézsaiás 33:23 Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erõsen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, [még] a sánták [is] zsákmányt vetnek.(HU)
Ézsaiás 33:24 És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bûnbocsánatot nyer.(HU)
Ézsaiás 34:1 Jõjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.(HU)
Ézsaiás 34:2 Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden õ seregökre; megátkozá, halálra adta õket.(HU)
Ézsaiás 34:3 Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bûze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt.(HU)
Ézsaiás 34:4 Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szõlõ levele és a fügefáról a hervadó lomb.(HU)
Ézsaiás 34:5 Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.(HU)
Ézsaiás 34:6 Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.(HU)
Ézsaiás 34:7 Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértõl, és poruk borítva lesz kövérrel.(HU)
Ézsaiás 34:8 Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért.(HU)
Ézsaiás 34:9 És változnak patakjai szurokká, és pora kénkõvé, és lészen földe égõ szurokká.(HU)
Ézsaiás 34:10 Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségrõl nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;(HU)
Ézsaiás 34:11 És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérõkötelét és a semmiségnek köveit.(HU)
Ézsaiás 34:12 Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.(HU)
Ézsaiás 34:13 És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara.(HU)
Ézsaiás 34:14 És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és [ott] lel nyughelyet magának.(HU)
Ézsaiás 34:15 Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyûlnek együvé a sasok!(HU)
Ézsaiás 34:16 Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Õ szája parancsolta, és az Õ lelke gyûjté össze õket!(HU)
Ézsaiás 34:17 Õ vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérõkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségrõl nemzetségre lakoznak abban.(HU)
Ézsaiás 35:1 Örvend a puszta és a kietlen [hely,] örül a pusztaság és virul mint õszike.(HU)
Ézsaiás 35:2 Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsõsége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják õk az Úrnak dicsõségét, Istenünk ékességét.(HU)
Ézsaiás 35:3 Erõsítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.(HU)
Ézsaiás 35:4 Mondjátok a remegõ szívûeknek: legyetek erõsek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jõ, az Isten, a ki megfizet, Õ jõ, és megszabadít titeket!(HU)
Ézsaiás 35:5 Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,(HU)
Ézsaiás 35:6 Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.(HU)
Ézsaiás 35:7 És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fû, nád és káka [terem.](HU)
Ézsaiás 35:8 És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;(HU)
Ézsaiás 35:9 Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jõ fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!(HU)
Ézsaiás 35:10 Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltûnik fájdalom és sóhaj.(HU)
Ézsaiás 36:1 És lõn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir király Júdának minden erõs városai ellen, és azokat megvevé.(HU)
Ézsaiás 36:2 És elküldé Assiria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a felsõ tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján.(HU)
Ézsaiás 36:3 És kijöve hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az emlékíró.(HU)
Ézsaiás 36:4 És mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így szól a nagy király, Assiria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol?(HU)
Ézsaiás 36:5 Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erõ van [nálatok] a háborúhoz; no hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál?(HU)
Ézsaiás 36:6 Ímé te e megtört nádszálban bízol, Égyiptomban, melyre a ki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak királya, minden benne bízóknak.(HU)
Ézsaiás 36:7 És ha azt mondod nékem: az Úrban, a mi Istenünkben bízunk: vajjon nem Õ- é az, a kinek magaslatait és oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez elõtt az oltár elõtt hajoljatok meg.(HU)
Ézsaiás 36:8 Most azért harczolj meg, kérlek, az én urammal, az assir királylyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájok.(HU)
Ézsaiás 36:9 Miképen állasz ellene egyetlen helytartónak is, a ki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.(HU)
Ézsaiás 36:10 És most [talán] az Úr nélkül jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az Úr mondá nékem: Menj a földre, és pusztítsd el azt!(HU)
Ézsaiás 36:11 És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kõfalon levõ nép füle hallatára.(HU)
Ézsaiás 36:12 És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-é, a kik ülnek a kõfalon, hogy egyék ganéjokat és igyák vizeletöket veletek együtt?!(HU)
Ézsaiás 36:13 És odaálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Assiria királyának beszédit!(HU)
Ézsaiás 36:14 Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.(HU)
Ézsaiás 36:15 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az Úr minket, nem adatik e város az assiriai király kezébe!(HU)
Ézsaiás 36:16 Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Assiria királya: Tegyetek velem szövetséget és jõjjetek ki hozzám, és akkor kiki ehetik szõlõjébõl és az õ olajfájáról, és ihatja kútjának vizét.(HU)
Ézsaiás 36:17 Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minõ a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szõlõ földére.(HU)
Ézsaiás 36:18 Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Avagy megszabadították-é a népek istenei, kiki az õ földét Assiria királyának kezébõl?(HU)
Ézsaiás 36:19 Hol vannak Hamáth és Arphádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? talán bizony megmentették Samariát kezembõl?(HU)
Ézsaiás 36:20 Kicsoda e földek minden istenei között, a ki megszabadította volna földét kezembõl, hogy az Úr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezembõl?(HU)
Ézsaiás 36:21 Õk pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek néki!(HU)
Ézsaiás 36:22 Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák néki a Rabsaké beszédeit.(HU)
Ézsaiás 37:1 És lõn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába.(HU)
Ézsaiás 37:2 És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához.(HU)
Ézsaiás 37:3 Kik mondának néki: Így szól Ezékiás: nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erõ nincs a szüléshez!(HU)
Ézsaiás 37:4 Talán meghallja az Úr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, a kit elküldött az õ ura, az assiriai király, hogy káromolja az élõ Istent, és szidalmazza azon beszédekkel, a melyeket hallott az Úr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, a mely megvan!(HU)
Ézsaiás 37:5 Így menének el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.(HU)
Ézsaiás 37:6 És monda nékik Ésaiás: Így szóljatok uratoknak: ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektõl, a melyeket hallottál, a melyekkel szidalmaztak engem az assiriai király szolgái.(HU)
Ézsaiás 37:7 Ímé, én oly lelket adok beléje, hogy hírt hallván, térjen vissza földére, és elejtem õt fegyver által az õ földében!(HU)
Ézsaiás 37:8 Rabsaké pedig visszatérvén, találá az assiriai királyt Libna ellen harczolni, mivel hallotta volt, hogy Lákistól elindult.(HU)
Ézsaiás 37:9 És meghallván Tirháka, Kús királya felõl e hírt: eljött, hogy ellened harczoljon; ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván:(HU)
Ézsaiás 37:10 Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Meg ne csaljon Istened, a kiben bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem az assiriai király kezébe!(HU)
Ézsaiás 37:11 Hiszen te hallottad, mit mûveltek Assiria királyai minden országokkal, eltörölvén azokat, és te megszabadulnál?(HU)
Ézsaiás 37:12 Hát megszabadíták-é azokat a népek istenei, a melyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait?(HU)
Ézsaiás 37:13 Hol van Hamáth királya és Arphádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva?(HU)
Ézsaiás 37:14 És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezébõl, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr elõtt.(HU)
Ézsaiás 37:15 És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván:(HU)
Ézsaiás 37:16 Seregeknek Ura, Izráel Istene, ki a Kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.(HU)
Ézsaiás 37:17 Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédit, a melyeket izent az élõ Isten káromlására!(HU)
Ézsaiás 37:18 Bizony, Uram, Assiria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét,(HU)
Ézsaiás 37:19 És isteneiket tûzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kõ; így veszthették el azokat.(HU)
Ézsaiás 37:20 És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az õ kezébõl, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.(HU)
Ézsaiás 37:21 És külde Ésaiás, Ámós fia Ezékiáshoz, mondván: Így szól az Úr, Izráel Istene: mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Assiria királya miatt:(HU)
Ézsaiás 37:22 Ez a beszéd, a melyet az Úr felõle szól: Megútál téged, gúnyt ûz belõled Sionnak szûz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya;(HU)
Ézsaiás 37:23 Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izráel Szentje ellen!(HU)
Ézsaiás 37:24 Szolgáid által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem e hegyek magaslatára, a Libánon csúcsára, és kivágom magas czédrusait, válogatott cziprusait, és behatolok végsõ magaslatába [és] kertjének erdejébe!(HU)
Ézsaiás 37:25 Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Égyiptom minden folyóit.(HU)
Ézsaiás 37:26 Hát nem hallottad-é, hogy régtõl fogva én tevém ezt, az õskor napjaiban elvégzém ezt, és most elõhozám, hogy puszta kõrakássá tégy erõs városokat?!(HU)
Ézsaiás 37:27 És lakóik elájultak és megrendültek és megszégyenültek, [és ]lõnek [mint] a mezõ füve és gyönge zöldség, és mint a virág a háztetõn, mint szárba nem indult vetés!(HU)
Ézsaiás 37:28 Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat.(HU)
Ézsaiás 37:29 Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jövél!(HU)
Ézsaiás 37:30 S ez legyen jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szõlõt ültessetek, és egyétek gyümölcsét.(HU)
Ézsaiás 37:31 Júda házának maradványa pedig, a mely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.(HU)
Ézsaiás 37:32 Mert Jeruzsálembõl megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyérõl; a seregek Urának buzgó szerelme mûvelendi ezt!(HU)
Ézsaiás 37:33 Azért így szól az Úr Assiria királyáról: Nem jõ be e városba, nyilat sem lõ reá, és nem szállja meg paizszsal azt, és töltést sem készít ellene.(HU)
Ézsaiás 37:34 Az úton, a melyen jött, visszatér, de e városba be nem jõ, azt mondja az Úr.(HU)
Ézsaiás 37:35 És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért!(HU)
Ézsaiás 37:36 Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az assir táborban száznyolczvanötezeret, és midõn reggel [az emberek] felköltek, ímé [azok] mindnyájan holt hullák valának!(HU)
Ézsaiás 37:37 Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az assiriai király, és lakozék Ninivében.(HU)
Ézsaiás 37:38 És lõn, hogy mikor imádkozék, Nisróknak, az õ istenének templomában, fiai: Adramélek és Saréser levágák õt karddal; és ezek Ararát földére menekülvén, fia, Esárhaddon uralkodék helyette.(HU)
Ézsaiás 38:1 Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!(HU)
Ézsaiás 38:2 És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,(HU)
Ézsaiás 38:3 És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én elõtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó elõtted, azt mûveltem! és sírt Ezékiás keservesen.(HU)
Ézsaiás 38:4 És lõn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:(HU)
Ézsaiás 38:5 Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendõt adok.(HU)
Ézsaiás 38:6 És az assiriai király kezébõl megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!(HU)
Ézsaiás 38:7 Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:(HU)
Ézsaiás 38:8 Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.(HU)
Ézsaiás 38:9 Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségébõl fölgyógyult.(HU)
Ézsaiás 38:10 Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtõl!(HU)
Ézsaiás 38:11 Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élõk földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.(HU)
Ézsaiás 38:12 [Por]sátorom lerontatik, és elmegy tõlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltõl estig végzesz velem!(HU)
Ézsaiás 38:13 Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltõl estig végzesz velem!(HU)
Ézsaiás 38:14 Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erõszak rajtam, szabadíts meg!(HU)
Ézsaiás 38:15 Mit mondjak? hogy szólott nékem és Õ azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserûsége után!(HU)
Ézsaiás 38:16 Oh Uram! ezek által él [minden!] és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!(HU)
Ézsaiás 38:17 Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserûség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak vermébõl, mert hátad mögé vetetted minden bûneimet!(HU)
Ézsaiás 38:18 Mert nem a sír dicsõít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hûségedre nem a sírverembe szállók várnak!(HU)
Ézsaiás 38:19 Ki él, ki él, csak az dicsõít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hûségedet!(HU)
Ézsaiás 38:20 Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!(HU)
Ézsaiás 38:21 Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.(HU)
Ézsaiás 38:22 És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?(HU)
Ézsaiás 39:1 Abban az idõben levelet és ajándékot küldött a babilóniai király, Meródák Baladán, Baladán fia, Ezékiás királyhoz, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult.(HU)
Ézsaiás 39:2 És örvende rajtok Ezékiás, és megmutatá nékik tárházát, az ezüstöt, az aranyat, a fûszereket, a drága kenetet, s egész fegyvertárát, és mindent, a mi kincsei közt található volt. Semmi nem volt, a mit meg nem mutatott volna nékik Ezékiás házában és egész birodalmában.(HU)
Ézsaiás 39:3 És eljött Ésaiás, a próféta, Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit szólának ez emberek, és honnan jöttek te hozzád? És monda Ezékiás: Messze földrõl jöttek hozzám, Bábelbõl.(HU)
Ézsaiás 39:4 És monda: Mit látának házadban? És monda Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak házamban van, semmi nincs, a mit meg nem mutattam volna nékik kincseim közül.(HU)
Ézsaiás 39:5 És monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld a seregek Urának beszédét:(HU)
Ézsaiás 39:6 Ímé napok jõnek, és elvitetik, valami házadban van, és a mit csak e mai napig gyûjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az Úr!(HU)
Ézsaiás 39:7 És fiaid közül, a kik tõled származnak, a kiket te nemzesz, el fognak hurczolni, és lesznek komornyikok Bábel királyának palotájában.(HU)
Ézsaiás 39:8 Akkor monda Ezékiás Ésaiásnak: Jóságos az Úrnak beszéde, a melyet te szóltál! és monda: Csak napjaimban legyen béke és állandóság!(HU)
Ézsaiás 40:1 Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!(HU)
Ézsaiás 40:2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta õt az Úr keze minden bûneiért.(HU)
Ézsaiás 40:3 Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!(HU)
Ézsaiás 40:4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.(HU)
Ézsaiás 40:5 És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.(HU)
Ézsaiás 40:6 Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága!(HU)
Ézsaiás 40:7 Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép.(HU)
Ézsaiás 40:8 Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!(HU)
Ézsaiás 40:9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!(HU)
Ézsaiás 40:10 Ímé, az Úr Isten jõ hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése Õ elõtte.(HU)
Ézsaiás 40:11 Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.(HU)
Ézsaiás 40:12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyõbe?(HU)
Ézsaiás 40:13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Õt, mint tanácsosa?(HU)
Ézsaiás 40:14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Õt, és tanítsa Õt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Õt az értelem útára?(HU)
Ézsaiás 40:15 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyõben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!(HU)
Ézsaiás 40:16 És a Libánon nem elég a tûzre, és vada sem elég az áldozatra.(HU)
Ézsaiás 40:17 Minden népek semmik Õ elõtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.(HU)
Ézsaiás 40:18 És kihez hasonlítjátok az Istent, és minõ képet készítetek Õ róla?(HU)
Ézsaiás 40:19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot [reá];(HU)
Ézsaiás 40:20 A ki szegény [ily] áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.(HU)
Ézsaiás 40:21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?(HU)
Ézsaiás 40:22 Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák [elõtte,] ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;(HU)
Ézsaiás 40:23 Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;(HU)
Ézsaiás 40:24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Õ csak rájok fuvall, és kiszáradnak és õket, mint polyvát, forgószél ragadja el:(HU)
Ézsaiás 40:25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.(HU)
Ézsaiás 40:26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Õ, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erõssége miatt egyetlen híjok sincsen.(HU)
Ézsaiás 40:27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!(HU)
Ézsaiás 40:28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!(HU)
Ézsaiás 40:29 Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja.(HU)
Ézsaiás 40:30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;(HU)
Ézsaiás 40:31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!(HU)
Ézsaiás 41:1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erõt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!(HU)
Ézsaiás 41:2 Ki támasztá fel [azt] keletrõl, a kit igazságban hív az õ lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülõ polyvát kézíve által!(HU)
Ézsaiás 41:3 Kergeti õket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt.(HU)
Ézsaiás 41:4 Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitõl fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az elsõ és utolsókkal is az vagyok én!(HU)
Ézsaiás 41:5 Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyûltek.(HU)
Ézsaiás 41:6 Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erõs!(HU)
Ézsaiás 41:7 És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülõt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerõsíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.(HU)
Ézsaiás 41:8 De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;(HU)
Ézsaiás 41:9 Te, a kit én a föld utolsó részérõl hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:(HU)
Ézsaiás 41:10 Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerõsítelek, sõt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.(HU)
Ézsaiás 41:11 Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.(HU)
Ézsaiás 41:12 Keresed õket és meg nem találod a veled versengõket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.(HU)
Ézsaiás 41:13 Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!(HU)
Ézsaiás 41:14 Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!(HU)
Ézsaiás 41:15 Ímé, én teszlek éles, új cséplõhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.(HU)
Ézsaiás 41:16 Te szórd, és a szél vigye el õket, és elszéleszsze õket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.(HU)
Ézsaiás 41:17 A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom õket, én, Izráel Istene, nem hagyom el õket.(HU)
Ézsaiás 41:18 Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.(HU)
Ézsaiás 41:19 A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt,(HU)
Ézsaiás 41:20 Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!(HU)
Ézsaiás 41:21 Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elõ erõsségeiteket, így szól Jákób királya.(HU)
Ézsaiás 41:22 Adják elõ és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik elõször lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendõket tudassátok velünk!(HU)
Ézsaiás 41:23 Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkõzzünk és majd lássuk együtt!(HU)
Ézsaiás 41:24 Ímé, ti semmibõl valók vagytok, és dolgotok is semmibõl való; útálat az, a ki titeket szeret.(HU)
Ézsaiás 41:25 Feltámasztám északról, és eljött napkelet felõl; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa.(HU)
Ézsaiás 41:26 Ki jelenté meg ezt eleitõl fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!(HU)
Ézsaiás 41:27 Sionnak elõször [én hirdetém,] ímé itt vannak [a tanúk,] és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.(HU)
Ézsaiás 41:28 És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem õket és feleljenek nékem.(HU)
Ézsaiás 41:29 Ímé, mindnyájan semmik õk, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.(HU)
Ézsaiás 42:1 Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam õ belé, törvényt beszél a népeknek.(HU)
Ézsaiás 42:2 Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.(HU)
Ézsaiás 42:3 Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.(HU)
Ézsaiás 42:4 Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.(HU)
Ézsaiás 42:5 Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:(HU)
Ézsaiás 42:6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megõrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.(HU)
Ézsaiás 42:7 Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczbõl kihozzad, és a fogházból a sötétben ülõket.(HU)
Ézsaiás 42:8 Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsõségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.(HU)
Ézsaiás 42:9 A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielõtt meglennének, tudatom veletek.(HU)
Ézsaiás 42:10 Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.(HU)
Ézsaiás 42:11 Emeljék fel [szavokat] a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kõsziklák lakói, a hegyeknek tetejérõl kiáltsanak.(HU)
Ézsaiás 42:12 Adják az Úrnak a dicsõséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.(HU)
Ézsaiás 42:13 Az Úr, mint egy hõs kijõ, [és] mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sõt rivalg és ellenségein erõt vesz.(HU)
Ézsaiás 42:14 Régtõl fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: [most] mint a szülõ nõ nyögök, lihegek és fúvok!(HU)
Ézsaiás 42:15 Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fûvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.(HU)
Ézsaiás 42:16 A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom õket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; elõttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és õket el nem hagyom.(HU)
Ézsaiás 42:17 Meghátrálnak [és] mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!(HU)
Ézsaiás 42:18 Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!(HU)
Ézsaiás 42:19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?(HU)
Ézsaiás 42:20 Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.(HU)
Ézsaiás 42:21 Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsõségessé.(HU)
Ézsaiás 42:22 De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!(HU)
Ézsaiás 42:23 Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!(HU)
Ézsaiás 42:24 Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr- é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Õ törvényére?(HU)
Ézsaiás 42:25 Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de õ nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!(HU)
Ézsaiás 43:1 És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtõd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!(HU)
Ézsaiás 43:2 Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tûzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.(HU)
Ézsaiás 43:3 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.(HU)
Ézsaiás 43:4 Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:(HU)
Ézsaiás 43:5 Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletrõl meghozom magodat, és napnyugotról egybegyûjtelek.(HU)
Ézsaiás 43:6 Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végérõl,(HU)
Ézsaiás 43:7 Mindent, a ki csak az én nevemrõl neveztetik, a kit dicsõségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!(HU)
Ézsaiás 43:8 Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!(HU)
Ézsaiás 43:9 Minden népek gyûljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elõ tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.(HU)
Ézsaiás 43:10 Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, elõttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!(HU)
Ézsaiás 43:11 Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!(HU)
Ézsaiás 43:12 Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen [isten] köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.(HU)
Ézsaiás 43:13 Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezembõl kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?(HU)
Ézsaiás 43:14 Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülõket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.(HU)
Ézsaiás 43:15 Én az Úr vagyok, szent [Istene]tek, Izráelnek teremtõje, királyotok.(HU)
Ézsaiás 43:16 Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,(HU)
Ézsaiás 43:17 A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!(HU)
Ézsaiás 43:18 Ne emlékezzetek a régiekrõl, és az elõbbiekrõl ne gondolkodjatok!(HU)
Ézsaiás 43:19 Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.(HU)
Ézsaiás 43:20 Dicsõítni fog engem a mezõ vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.(HU)
Ézsaiás 43:21 A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!(HU)
Ézsaiás 43:22 És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!(HU)
Ézsaiás 43:23 Nem adtad nékem égõáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsõítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.(HU)
Ézsaiás 43:24 Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bûneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.(HU)
Ézsaiás 43:25 Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bûneidrõl nem emlékezem meg!(HU)
Ézsaiás 43:26 Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!(HU)
Ézsaiás 43:27 Az elsõ atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tõlem!(HU)
Ézsaiás 43:28 Ezért én is megfertõztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!(HU)
Ézsaiás 44:1 És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam.(HU)
Ézsaiás 44:2 Így szól az Úr, teremtõd és alkotód anyád méhétõl fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam!(HU)
Ézsaiás 44:3 Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.(HU)
Ézsaiás 44:4 És nevekednek mint fû között, és mint a fûzfák vizek folyásinál.(HU)
Ézsaiás 44:5 Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.(HU)
Ézsaiás 44:6 Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az elsõ, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten.(HU)
Ézsaiás 44:7 És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövõt.(HU)
Ézsaiás 44:8 Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém elõre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kõszál, nem tudok!(HU)
Ézsaiás 44:9 A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.(HU)
Ézsaiás 44:10 Ki alkotott istent, és bálványt [ki] öntött? a mely semmit sem használ!(HU)
Ézsaiás 44:11 Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyûljenek össze mind és álljanak elõ; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!(HU)
Ézsaiás 44:12 A kovács fejszét [készít,] és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt põrölylyel, és munkálja azt erõs karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.(HU)
Ézsaiás 44:13 Az ács mérõzsinórt von, és lefesti azt íróvesszõvel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.(HU)
Ézsaiás 44:14 Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdõ fáiban, fenyõt plántál, a melyet az esõ fölnevel.(HU)
Ézsaiás 44:15 Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belõlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sõt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és elõtte leborul;(HU)
Ézsaiás 44:16 Felét tûzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tûznél valék!(HU)
Ézsaiás 44:17 Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!(HU)
Ézsaiás 44:18 Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél.(HU)
Ézsaiás 44:19 És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tûzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa- galy elõtt?(HU)
Ézsaiás 44:20 Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?(HU)
Ézsaiás 44:21 Oh emlékezzél meg Jákób ezekrõl és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el.(HU)
Ézsaiás 44:22 Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhõt bûneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.(HU)
Ézsaiás 44:23 Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdõ és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsõíti magát.(HU)
Ézsaiás 44:24 Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétõl fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;(HU)
Ézsaiás 44:25 Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.(HU)
Ézsaiás 44:26 A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!(HU)
Ézsaiás 44:27 Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!(HU)
Ézsaiás 44:28 Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!(HU)
Ézsaiás 45:1 Így szól az Úr felkentjéhez, Czírushoz, kinek jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak elõtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, õ elõtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak;(HU)
Ézsaiás 45:2 Én menéndek elõtted, és az egyenetleneket megegyenesítem, az érczajtókat összetöröm, és leütöm a vaszárakat.(HU)
Ézsaiás 45:3 Néked adom a sötétségnek kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr, a ki téged neveden hívtalak, Izráel Istene.(HU)
Ézsaiás 45:4 Az én szolgámért, Jákóbért, és elválasztott Izráelemért neveden hívtalak el, szeretettel szólítálak, noha nem ismerél.(HU)
Ézsaiás 45:5 Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten! felöveztelek téged, bár nem ismerél.(HU)
Ézsaiás 45:6 Hogy megtudják napkelettõl és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok az Úr és több nincsen!(HU)
Ézsaiás 45:7 Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!(HU)
Ézsaiás 45:8 Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhõk folyjanak igazsággal, nyiljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt!(HU)
Ézsaiás 45:9 Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?(HU)
Ézsaiás 45:10 Jaj annak, a ki atyjának mondja: Miért nemzesz? és az asszonynak: Miért szülsz?(HU)
Ézsaiás 45:11 Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtõje: Kérdezzétek meg a jövendõt tõlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!(HU)
Ézsaiás 45:12 Én alkotám a földet, és az embert rajta én teremtém, én terjesztém ki kezeimmel az egeket, és minden seregöket én állatám elõ.(HU)
Ézsaiás 45:13 Én támasztottam õt fel igazságban, és minden útait egyengetem, õ építi meg városomat, és foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért, szóla a seregek Ura!(HU)
Ézsaiás 45:14 Így szól az Úr: Égyiptom gyûjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetû Szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, elõtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több Isten!(HU)
Ézsaiás 45:15 Bizony Te elrejtõzködõ Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!(HU)
Ézsaiás 45:16 Szégyent vallanak és gyalázatot mind, egyetemben gyalázatban járnak a bálványok faragói;(HU)
Ézsaiás 45:17 És Izráel megszabadul az Úr által örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké;(HU)
Ézsaiás 45:18 Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Õ az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerõsíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!(HU)
Ézsaiás 45:19 Nem titkon szóltam, a sötétség földének helyén; nem mondtam Jákób magvának: hiába keressetek engem! én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak.(HU)
Ézsaiás 45:20 Gyûljetek egybe és jõjjetek elõ, közelegjetek mind, a kik a népek közül megszabadultatok; nem tudnak semmit, a kik bálványuk fáját hordják, és könyörögnek oly istenhez, a ki meg nem tart!(HU)
Ézsaiás 45:21 Jelentsétek meg és hozzátok elõ, sõt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtõl fogva és jelenté meg elõre? Vajjon nem én, az Úr? És nincs több Isten nálam, igaz Isten és megtartó nincs kívülem.(HU)
Ézsaiás 45:22 Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!(HU)
Ézsaiás 45:23 Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv!(HU)
Ézsaiás 45:24 Csak az Úrban van, így szólnak felõlem, minden igazság és erõ, Õ hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, a kik reá haragusznak.(HU)
Ézsaiás 45:25 Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész magva!(HU)
Ézsaiás 46:1 Ledõl Bél, elesik Nebó, oktalan barmokra kerülnek szobraik, és miket ti hordoztatok, felrakatnak, terhéül a megfáradott [állat]nak;(HU)
Ézsaiás 46:2 Elesnek, összerogynak együtt, nem menthetik meg a terhet; és õk magok fogságba mennek.(HU)
Ézsaiás 46:3 Hallgassatok rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, a kiket [magamra] raktam anyátok méhétõl fogva, és hordoztalak születésetek óta;(HU)
Ézsaiás 46:4 Vénségtekig én vagyok az, és megõszüléstekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.(HU)
Ézsaiás 46:5 Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlõvé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?(HU)
Ézsaiás 46:6 Kitöltik az aranyat az erszénybõl, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak elõtte.(HU)
Ézsaiás 46:7 Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyérõl meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.(HU)
Ézsaiás 46:8 Emlékezzetek meg errõl, és legyetek erõsek, vegyétek eszetekbe, pártütõk!(HU)
Ézsaiás 46:9 Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.(HU)
Ézsaiás 46:10 Ki megjelentem kezdettõl fogva a véget, és elõre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;(HU)
Ézsaiás 46:11 Ki elhívom napkeletrõl a sast, meszsze földrõl tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!(HU)
Ézsaiás 46:12 Hallgassatok reám, kemény szívûek, a kik távol vagytok az igazságtól.(HU)
Ézsaiás 46:13 Elhoztam igazságomat, nincs messze, és az én szabadításom nem késik, Sionban lesz szabadításom, és Izráelen dicsõségem.(HU)
Ézsaiás 47:1 Szállj le és ülj a porba, Babilon szûz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!(HU)
Ézsaiás 47:2 Vedd a malmot és õrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon.(HU)
Ézsaiás 47:3 Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!(HU)
Ézsaiás 47:4 [Így szól] a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Õ neve, Izráel Szentje!(HU)
Ézsaiás 47:5 Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnõjének!(HU)
Ézsaiás 47:6 Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertõztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!(HU)
Ézsaiás 47:7 És ezt mondád: Örökre úrnõ leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végérõl.(HU)
Ézsaiás 47:8 És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem!(HU)
Ézsaiás 47:9 És mind e kettõ eljõ reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jõnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igézõ szózatod.(HU)
Ézsaiás 47:10 Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több.(HU)
Ézsaiás 47:11 Azért jõ te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jõ pusztulás reád, nem is tudod!(HU)
Ézsaiás 47:12 No állj elõ hát igézõ szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva veszõdtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod [a veszedelmet.](HU)
Ézsaiás 47:13 Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elõ és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.(HU)
Ézsaiás 47:14 Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tûz emészté meg õket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belõlök melegülésre, sem körülülhetõ parázs!(HU)
Ézsaiás 47:15 Így járnak azok, a kikkel veszõdtél; és a kik kereskedõ társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!(HU)
Ézsaiás 48:1 Halljátok ezt Jákób háza, a kik Izráel nevérõl neveztettek, és Júda forrásából származának, a kik az Úr nevére esküsznek, és Izráel Istenét emlegetik; [de ]nem híven és nem igazán.(HU)
Ézsaiás 48:2 Mert a szent várostól nevezik magokat, és Izráel Istenéhez támaszkodnak, a kinek neve seregeknek Ura!(HU)
Ézsaiás 48:3 Mik eddig történtek, elõre megjelentém, szám hirdeté és tudatá azokat, gyorsan véghez vivém, és bekövetkezének,(HU)
Ézsaiás 48:4 Mert tudtam, hogy te kemény vagy, és vasinakból van nyakad és homlokod ércz:(HU)
Ézsaiás 48:5 Tehát elõre megjelentém néked, mielõtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ezt ne mondd: Faragott képem mívelé ezeket, bálványom és öntött képem parancsolá ezeket.(HU)
Ézsaiás 48:6 Hallottad volt, [és most] lásd mindezt; avagy ti nem tesztek-é errõl bizonyságot? Mostantól fogva újakat tudatok veled: titkoltakat, a melyeket nem tudtál;(HU)
Ézsaiás 48:7 Mostan rendeltettek el és nem régen, és ezelõtt nem hallottál felõlök, hogy ezt ne mondd: Ímé, tudtam én azokat.(HU)
Ézsaiás 48:8 Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem vala nyitva régen, mivel tudtam, hogy nagyon hûtelen vagy, és pártütõnek hívatál anyád méhétõl fogva.(HU)
Ézsaiás 48:9 Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.(HU)
Ézsaiás 48:10 Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.(HU)
Ézsaiás 48:11 Enmagamért, enmagamért cselekszem; mert hogyan szentségteleníttetnék meg [nevem?!] És dicsõségemet másnak nem adom.(HU)
Ézsaiás 48:12 Hallgass rám Jákób és Izráel, én elhívottam, én vagyok az elsõ és én az utolsó.(HU)
Ézsaiás 48:13 Hiszen kezem veté e föld alapját, és jobbom terjeszté ki az egeket, ha én szólítom õket, mind itt állnak.(HU)
Ézsaiás 48:14 Gyûljetek egybe mind, és halljátok meg: ki jelenté meg közülök ezeket? az, kit az Úr szeret, elvégzi akaratját Bábelen, és karja lészen a Káldeusokon.(HU)
Ézsaiás 48:15 Én, én szóltam, és õt el is hívtam, elhoztam õt, és szerencsés lesz útja.(HU)
Ézsaiás 48:16 Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitõl fogva titkon! mióta ez történik, ott vagyok! És most az Úr Isten engem küldött, és az õ lelkét.(HU)
Ézsaiás 48:17 Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítlak hasznosra, és vezetlek oly úton, a melyen járnod kell.(HU)
Ézsaiás 48:18 Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger habjai;(HU)
Ézsaiás 48:19 És olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi; nem vágatnék ki és nem pusztulna el neve orczám elõl.(HU)
Ézsaiás 48:20 Menjetek ki Bábelbõl, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával! jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végsõ határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot.(HU)
Ézsaiás 48:21 Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is õket: kõsziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belõle.(HU)
Ézsaiás 48:22 Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!(HU)
Ézsaiás 49:1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétõl hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemrõl.(HU)
Ézsaiás 49:2 Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem.(HU)
Ézsaiás 49:3 És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsõülök.(HU)
Ézsaiás 49:4 És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erõmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.(HU)
Ézsaiás 49:5 És most így szól az Úr, a ki engem anyám méhétõl szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Õ hozzá megtérítsem és hogy Izráel hozzá gyûjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erõsségem az én Istenem!(HU)
Ézsaiás 49:6 Így szól: Kevés az, hoggy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sõt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!(HU)
Ézsaiás 49:7 Így szól az Úr, Izráel megváltója, Szentje, a megvetett lelkûhöz, a nép undorához, a zsarnokok szolgájához: Látjátok királyok! és majd fölkelnek, fejedelmek, és leborulnak az Úrért, a ki hû, Izráel Szentjéért, a ki téged elválasztott.(HU)
Ézsaiás 49:8 Így szól az Úr: Jókedvem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek; megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket;(HU)
Ézsaiás 49:9 Így szólván a foglyoknak: Jõjjetek ki! és azoknak, a kik sötétben ülnek: Lépjetek elõ! Az utakon legelnek, és minden halmokon legelõjük lesz:(HU)
Ézsaiás 49:10 Nem éheznek, nem szomjúhoznak, nem bántja õket délibáb és a nap; mert a ki rajtok könyörült, vezeti õket, és õket vizek forrásaihoz viszi.(HU)
Ézsaiás 49:11 És teszem minden hegyemet úttá, és ösvényeim magasak lesznek.(HU)
Ézsaiás 49:12 Ímé, ezek messzirõl jönnek ímé, amazok észak és a tenger felõl, és amazok Sinnek földérõl!(HU)
Ézsaiás 49:13 Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!(HU)
Ézsaiás 49:14 És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!(HU)
Ézsaiás 49:15 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.(HU)
Ézsaiás 49:16 Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kõfalaid elõttem vannak szüntelen.(HU)
Ézsaiás 49:17 Elõsietnek fiaid, rombolóid és pusztítóid eltávoznak belõled.(HU)
Ézsaiás 49:18 Emeld fel köröskörül szemeidet, és lássad, mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek. Élek én, így szól az Úr, hogy fölrakod mindnyájokat, mint ékszert, és felkötöd, mint menyasszony.(HU)
Ézsaiás 49:19 Mert romjaid és pusztaságaid és elpusztult földed, mindez szûk lesz most a lakosságnak, és messze távoznak elpusztítóid.(HU)
Ézsaiás 49:20 Gyermektelenségednek fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szoros e hely nékem, menj el, hogy itt lakhassam!(HU)
Ézsaiás 49:21 És te így szólsz szívedben: Ki szûlte nékem ezeket? hisz én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett; és ezeket ki nevelte föl? Ímé, én egyedül maradtam meg; ezek hol voltak?(HU)
Ézsaiás 49:22 Így szól az Úr Isten: Ímé, fölemelem kezemet a népekhez, és elõttök zászlómat felállatom, és elhozzák fiaidat ölükben, és leányaid vállukon hordoztatnak.(HU)
Ézsaiás 49:23 És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arczczal a földre borulnak elõtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit a kik várnak, meg nem szégyenülnek.(HU)
Ézsaiás 49:24 Elvétethetik-é a préda az erõstõl, és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai?(HU)
Ézsaiás 49:25 Igen, így szól az Úr, az erõstõl elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.(HU)
Ézsaiás 49:26 És etetem nyomorgatóiddal az önnön húsokat, és mint a musttól, véröktõl megrészegednek, és megtudja minden test, hogy én vagyok az Úr; megtartód és megváltód, Jákóbnak erõs [Istene!](HU)
Ézsaiás 50:1 Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel õt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bûneitekért bocsáttatott el anyátok!(HU)
Ézsaiás 50:2 Miért jöttem, holott nem volt [ott] senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erõ? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbûzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak.(HU)
Ézsaiás 50:3 Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat.(HU)
Ézsaiás 50:4 Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erõsítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.(HU)
Ézsaiás 50:5 Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.(HU)
Ézsaiás 50:6 Hátamat odaadám a verõknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés elõtt.(HU)
Ézsaiás 50:7 És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.(HU)
Ézsaiás 50:8 Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elõ! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám!(HU)
Ézsaiás 50:9 Ímé, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg õket!(HU)
Ézsaiás 50:10 Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az õ szolgája szavára? õ, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!(HU)
Ézsaiás 50:11 Ímé, ti mind, a kik tüzet gyujtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, a melyeket meggyújtottatok! Kezembõl jõ ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni!(HU)
Ézsaiás 51:1 Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kõszálra, a melybõl kivágattattatok, és a kútfõ nyílására, a melybõl kiásattatok!(HU)
Ézsaiás 51:2 Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szûlt, hogy egymagát hívtam el õt, és megáldám és megszaporítám õt.(HU)
Ézsaiás 51:3 Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!(HU)
Ézsaiás 51:4 Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tõlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.(HU)
Ézsaiás 51:5 Közel igazságom, kijõ szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.(HU)
Ézsaiás 51:6 Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.(HU)
Ézsaiás 51:7 Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!(HU)
Ézsaiás 51:8 Mert mint a ruhát, moly emészti meg õket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg õket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségrõl nemzetségre!(HU)
Ézsaiás 51:9 Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erõt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi idõben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?(HU)
Ézsaiás 51:10 Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!(HU)
Ézsaiás 51:11 Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jõnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!(HU)
Ézsaiás 51:12 Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertõl? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fû?!(HU)
Ézsaiás 51:13 Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtõdrõl, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?(HU)
Ézsaiás 51:14 Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:(HU)
Ézsaiás 51:15 Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?(HU)
Ézsaiás 51:16 És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!(HU)
Ézsaiás 51:17 Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezébõl haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!(HU)
Ézsaiás 51:18 Nem vala vezetõje minden fiai közül, a kiket szûlt, nem fogta senki õt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.(HU)
Ézsaiás 51:19 E kettõ esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?(HU)
Ézsaiás 51:20 Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétõl.(HU)
Ézsaiás 51:21 Ezért halld meg ezt, szenvedõ, ki részeg vagy, de nem bortól!(HU)
Ézsaiás 51:22 Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedbõl a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!(HU)
Ézsaiás 51:23 És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minõ az utcza a járóknak!(HU)
Ézsaiás 52:1 Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erõsségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!(HU)
Ézsaiás 52:2 Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseibõl, Sion fogoly leánya!(HU)
Ézsaiás 52:3 Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg!(HU)
Ézsaiás 52:4 Mert így szól az Úr Isten: Égyiptomba ment alá népem elõször, hogy ott bujdossék, és azután Assiria nyomorgatá õt ok nélkül.(HU)
Ézsaiás 52:5 És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik.(HU)
Ézsaiás 52:6 Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom: Ímé, itt vagyok!(HU)
Ézsaiás 52:7 Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!(HU)
Ézsaiás 52:8 Halld õrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtõl-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr!(HU)
Ézsaiás 52:9 Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.(HU)
Ézsaiás 52:10 Feltûrte az Úr szent karját minden népeknek szemei elõtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!(HU)
Ézsaiás 52:11 Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok.(HU)
Ézsaiás 52:12 Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert elõttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene!(HU)
Ézsaiás 52:13 Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicsõ lesz nagyon.(HU)
Ézsaiás 52:14 Miképen eliszonyodtak tõled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:(HU)
Ézsaiás 52:15 Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.(HU)
Ézsaiás 53:1 Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?(HU)
Ézsaiás 53:2 Felnõtt, mint egy vesszõszál Õ elõtte, és mint gyökér a száraz földbõl, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!(HU)
Ézsaiás 53:3 Útált és az emberektõl elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerõje! mint a ki elõl orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.(HU)
Ézsaiás 53:4 Pedig betegséginket õ viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentõl!(HU)
Ézsaiás 53:5 És õ megsebesíttetett bûneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az õ sebeivel gyógyulánk meg.(HU)
Ézsaiás 53:6 Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az õ útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét õ reá veté.(HU)
Ézsaiás 53:7 Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az õt nyírõk elõtt; és száját nem nyitotta meg!(HU)
Ézsaiás 53:8 A fogságból és ítéletbõl ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élõk földébõl, hogy népem bûnéért lõn rajta vereség?!(HU)
Ézsaiás 53:9 És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé [jutott] kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.(HU)
Ézsaiás 53:10 És az Úr akarta õt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az õ keze által jó szerencsés lesz.(HU)
Ézsaiás 53:11 Mert lelke szenvedése folytán látni fog, [és] megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket õ viseli.(HU)
Ézsaiás 53:12 Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bûnösök közé számláltatott; pedig õ sokak bûnét hordozá, és a bûnösökért imádkozott!(HU)
Ézsaiás 54:1 Ujjongj te meddõ, ki nem szûltél, ujjongva énekelj és kiálts, ki nem vajudtál, mert többek az elhagyottnak fiai a férjnél való fiainál, azt mondja az Úr.(HU)
Ézsaiás 54:2 Szélesítsd ki a sátorod helyét, és hajlékidnak kárpitjait terjeszszék ki; ne tiltsd meg; nyújtsd meg köteleidet, és erõsítsd meg szegeidet.(HU)
Ézsaiás 54:3 Mert mind jobb-, mind balkézre kiterjedsz, és magod népeket vesz örökségbe, és puszta városokat megnépesítnek.(HU)
Ézsaiás 54:4 Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenérõl elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel.(HU)
Ézsaiás 54:5 Mert férjed a te Teremtõd, seregeknek Ura az Õ neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.(HU)
Ézsaiás 54:6 Mert mint elhagyott és fájó lelkû asszonyt hív téged az Úr, és mint megvetett ifjú asszonyt; ezt mondja Istened:(HU)
Ézsaiás 54:7 Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyûjtlek;(HU)
Ézsaiás 54:8 Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig elõled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad.(HU)
Ézsaiás 54:9 Mert [úgy lesz] ez nékem, [mint] a Noé özönvize; miként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek.(HU)
Ézsaiás 54:10 Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tõled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülõ Urad.(HU)
Ézsaiás 54:11 Oh te szegény, szélvésztõl hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.(HU)
Ézsaiás 54:12 Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekbõl, és egész határodat drágakövekbõl;(HU)
Ézsaiás 54:13 És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.(HU)
Ézsaiás 54:14 Igazság által leszel erõs, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.(HU)
Ézsaiás 54:15 És ha összegyûlvén összegyûlnek, ez nem én tõlem lesz! A ki ellened összegyûl, elesik általad.(HU)
Ézsaiás 54:16 Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre!(HU)
Ézsaiás 54:17 Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az õ igazságuk, mely tõlem van, így szól az Úr.(HU)
Ézsaiás 55:1 Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.(HU)
Ézsaiás 55:2 Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyûjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.(HU)
Ézsaiás 55:3 Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.(HU)
Ézsaiás 55:4 Ímé, bizonyságul adtam õt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.(HU)
Ézsaiás 55:5 Ímé, nem ismert népet hívsz elõ, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsõített.(HU)
Ézsaiás 55:6 Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok õt segítségül, a míg közel van.(HU)
Ézsaiás 55:7 Hagyja el a gonosz az õ útát, és a bûnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bõvelkedik a megbocsátásban.(HU)
Ézsaiás 55:8 Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!(HU)
Ézsaiás 55:9 Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!(HU)
Ézsaiás 55:10 Mert mint leszáll az esõ és a hó az égbõl, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termõvé, gyümölcsözõvé teszi azt, és magot ád a magvetõnek és kenyeret az éhezõnek:(HU)
Ézsaiás 55:11 Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.(HU)
Ézsaiás 55:12 Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti elõttetek, és a mezõ minden fái tapsolnak.(HU)
Ézsaiás 55:13 A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsõségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.(HU)
Ézsaiás 56:1 Így szól az Úr: Õrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljõjjön, és igazságom, hogy megjelenjék:(HU)
Ézsaiás 56:2 Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik! a ki megõrzi a szombatot, hogy meg ne fertõztesse azt, és megõrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.(HU)
Ézsaiás 56:3 És ne mondja ezt az idegen, a ki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Õ népétõl! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok!(HU)
Ézsaiás 56:4 Mert így szól az Úr a herélteknek: A kik megõrzik szombatimat és szeretik azt, a miben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez:(HU)
Ézsaiás 56:5 Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban [élõ név;] örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész;(HU)
Ézsaiás 56:6 És az idegeneket, a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Õ néki szolgái legyenek; mindenkit, a ki megõrzi a szombatot, hogy meg ne fertõztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:(HU)
Ézsaiás 56:7 Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom õket imádságom házában; egészen égõ és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!(HU)
Ézsaiás 56:8 Így szól az Úr Isten, a ki összegyûjti Izráel elszéledt fiait: Még gyûjtök õ hozzá, az õ egybegyûjtötteihez!(HU)
Ézsaiás 56:9 Mezõnek minden vadai! jertek el enni, erdõnek minden vadai!(HU)
Ézsaiás 56:10 Õrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverõk, szunnyadni szeretõk!(HU)
Ézsaiás 56:11 És ez ebek telhetetlenek, nem tudnak megelégedni, pásztorok õk, a kik nem tudnak vigyázni; mindnyájan a magok útára tértek, kiki nyeresége után, mind együtt!(HU)
Ézsaiás 56:12 Jertek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítõ italt! és legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy [és] dicsõ felettébb!(HU)
Ézsaiás 57:1 Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevõk elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elõl ragadtatik el az igaz;(HU)
Ézsaiás 57:2 Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, a kik egyenes útaikon járának.(HU)
Ézsaiás 57:3 És ti közelgjetek ide, szemfényvesztõ fiai, paráznának magva, a ki paráználkodol.(HU)
Ézsaiás 57:4 Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? nem ti vagytok-é a bûn gyermekei, a hazugságnak magva?(HU)
Ézsaiás 57:5 A kik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt.(HU)
Ézsaiás 57:6 A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vivél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket?(HU)
Ézsaiás 57:7 Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is menél oda áldozni áldozatot.(HU)
Ézsaiás 57:8 Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tõlem [eltávozván,] fölfedted ágyadat, fölmentél [rá], és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velök, szeretted ágyukat, a merre csak láttad.(HU)
Ézsaiás 57:9 És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig.(HU)
Ézsaiás 57:10 Nagy útadon megfáradál, [és még] sem mondád: mind hasztalan! erõd megújulását érezéd, így nem levél beteg!(HU)
Ézsaiás 57:11 Kitõl féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtõl fogva?(HU)
Ézsaiás 57:12 Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.(HU)
Ézsaiás 57:13 Ha kiáltasz: szabadítson meg téged [bálvány]id raja; mindnyájokat szél viszi el, lehelet kapja fel, és a ki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet.(HU)
Ézsaiás 57:14 És szól [egy szó:] Töltsétek, töltsétek, készítsétek az útat, vegyetek el [minden] botránkozást népem útáról.(HU)
Ézsaiás 57:15 Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívûvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.(HU)
Ézsaiás 57:16 Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek elõttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.(HU)
Ézsaiás 57:17 Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem õt, elrejtém [magamat] és megharagudtam; és õ elfordulva, szíve útjában járt.(HU)
Ézsaiás 57:18 Útait láttam, és meggyógyítom õt; vezetem õt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,(HU)
Ézsaiás 57:19 Megteremtem ajkaikon a [hálának] gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom õt!(HU)
Ézsaiás 57:20 És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.(HU)
Ézsaiás 57:21 Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!(HU)
Ézsaiás 58:1 Kiálts [teljes] torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bûneiket, és Jákób házának vétkeit.(HU)
Ézsaiás 58:2 Holott õk engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tõlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.(HU)
Ézsaiás 58:3 Mért bõjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bõjtöléstek napján kedvtelésteket ûzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.(HU)
Ézsaiás 58:4 Ímé perrel és versengéssel bõjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bõjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.(HU)
Ézsaiás 58:5 Hát ilyen a bõjt, a melyet én kedvelek, [és olyan] a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bõjtnek és az Úr elõtt kedves napnak?(HU)
Ézsaiás 58:6 Hát nem ez-é a bõjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?(HU)
Ézsaiás 58:7 Nem az-é, hogy az éhezõnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested elõtt el ne rejtsd magadat?(HU)
Ézsaiás 58:8 Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod elõtted jár; az Úr dicsõsége követ.(HU)
Ézsaiás 58:9 Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és õ azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és [megszünsz] ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;(HU)
Ézsaiás 58:10 Ha odaadod utolsó falatodat az éhezõnek, és az elepedt lelkût megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.(HU)
Ézsaiás 58:11 És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerõsíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.(HU)
Ézsaiás 58:12 És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltõk alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építõjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.(HU)
Ézsaiás 58:13 Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem ûzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörûségnek hívod, az Úr szent és dicsõséges [napjá]nak, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, [hamis] beszédet sem szólván:(HU)
Ézsaiás 58:14 Akkor gyönyörûséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!(HU)
Ézsaiás 59:1 Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az õ füle, hogy meg nem hallgathatna;(HU)
Ézsaiás 59:2 Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektõl, és bûneitek fedezték el orczáját ti elõttetek, hogy meg nem hallgatott.(HU)
Ézsaiás 59:3 Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog.(HU)
Ézsaiás 59:4 Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szûlnek.(HU)
Ézsaiás 59:5 Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szõnek; a ki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki.(HU)
Ézsaiás 59:6 Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányok nem felvehetõ; cselekedeteik hamisságnak cselekedetei, és erõszak tette van kezeikben.(HU)
Ézsaiás 59:7 Lábaik a gonoszra futnak; és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik hamisságnak gondolatai, pusztítás és romlás ösvényeiken.(HU)
Ézsaiás 59:8 A békesség útját nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, ösvényeiket elgörbítik, a ki azon jár, nem ismeri a békességet.(HU)
Ézsaiás 59:9 Ezért van távol tõlünk az ítélet, és nem ér el minket az igazság, várunk világosságra, és ímé, sötétség, és fényességre, és ímé, homályban járunk!(HU)
Ézsaiás 59:10 Tapogatjuk, mint vakok a falat, és tapogatunk, mint a kiknek szemök nincs, megütközünk délben, mint alkonyatkor, és olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt.(HU)
Ézsaiás 59:11 Morgunk, mint a medvék mindnyájan, és nyögvén nyögünk, mint a galambok, várjuk az ítéletet és nem jõ, a szabadulást [és] távol van tõlünk.(HU)
Ézsaiás 59:12 Mert sokak elõtted gonoszságaink, és bûneink bizonyságot tesznek mi ellenünk, mert gonoszságaink velünk vannak, és vétkeinket ismerjük:(HU)
Ézsaiás 59:13 Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktõl, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkbõl hazug beszédeket.(HU)
Ézsaiás 59:14 És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hûség az utczán, és az egyenesség nem juthat be.(HU)
Ézsaiás 59:15 És a hûség hiányzik, és a ki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen.(HU)
Ézsaiás 59:16 És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja õt.(HU)
Ézsaiás 59:17 És felölté az igazságot, mint pánczélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal.(HU)
Ézsaiás 59:18 A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel fizet a szigeteknek.(HU)
Ézsaiás 59:19 És félik napnyugottól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az õ dicsõségét, mikor eljõ, mint egy sebes folyóvíz, a melyet az Úr szele hajt.(HU)
Ézsaiás 59:20 És eljõ Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr.(HU)
Ézsaiás 59:21 És én õ velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr: lelkem, a mely rajtad nyugoszik, és beszédeim, a melyeket szádba adtam, el nem távoznak szádból, és magodnak szájából, és magod magvának szájából, így szól az Úr, mostantól mind örökké!(HU)
Ézsaiás 60:1 Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsõsége rajtad feltámadt.(HU)
Ézsaiás 60:2 Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsõsége rajtad megláttatik.(HU)
Ézsaiás 60:3 És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.(HU)
Ézsaiás 60:4 Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyûlnek, hozzád jönnek, fiaid messzirõl jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.(HU)
Ézsaiás 60:5 Akkor meglátod és ragyogsz [örömtõl,] és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, [és] hozzád jõ a népeknek gazdagsága.(HU)
Ézsaiás 60:6 A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.(HU)
Ézsaiás 60:7 Kédár minden juhai hozzád gyûlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsõségem házát megdicsõítem.(HU)
Ézsaiás 60:8 Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?(HU)
Ézsaiás 60:9 Igen, engem várnak a szigetek; és elõl [jönnek] Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messzirõl, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsõített.(HU)
Ézsaiás 60:10 Az idegenek megépítik kõfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.(HU)
Ézsaiás 60:11 És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.(HU)
Ézsaiás 60:12 Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestõl elpusztulnak.(HU)
Ézsaiás 60:13 A Libánon ékessége hozzád jõ, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsõítsem.(HU)
Ézsaiás 60:14 És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.(HU)
Ézsaiás 60:15 A helyett, hogy elhagyott és gyûlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörûséggé nemzetségrõl nemzetségre.(HU)
Ézsaiás 60:16 És szopod a népek tejét, és a királyok emlõjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erõs [Istene.](HU)
Ézsaiás 60:17 Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és elõljáróiddá az igazságot.(HU)
Ézsaiás 60:18 Nem hallatik többé erõszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kõfalaidnak, és kapuidnak a dicsõséget.(HU)
Ézsaiás 60:19 Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,(HU)
Ézsaiás 60:20 Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.(HU)
Ézsaiás 60:21 És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszõszála õk, kezeim munkája dicsõségemre.(HU)
Ézsaiás 60:22 A legkisebb ezerre nõ, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.(HU)
Ézsaiás 61:1 Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívûeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;(HU)
Ézsaiás 61:2 Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;(HU)
Ézsaiás 61:3 Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsõségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Õ dicsõségére!(HU)
Ézsaiás 61:4 És megépítik a régi romokat, az õsi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait.(HU)
Ézsaiás 61:5 És ott állnak az idegenek, és legeltetik juhaitokat, és a jövevények szántóitok és vinczelléreitek lesznek.(HU)
Ézsaiás 61:6 Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek, és azok dicsõségével dicsekedtek.(HU)
Ézsaiás 61:7 Gyalázatotokért kettõs [jutalmat vesztek], és a szidalom helyett örvendenek örökségükben; ekként két részt öröklenek földükben, örökös örömük lesz.(HU)
Ézsaiás 61:8 Mert én, az Úr, a jogosságot szeretem, gyûlölöm a gazsággal szerzett ragadományt; és megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velök.(HU)
Ézsaiás 61:9 És ismeretes lesz magvok a népek közt, és ivadékaik a népségek között, valakik látják õket, megismerik õket, hogy õk az Úrtól megáldott magok.(HU)
Ézsaiás 61:10 Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint võlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit.(HU)
Ézsaiás 61:11 Mert mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsõséget minden nép elõtt.(HU)
Ézsaiás 62:1 Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Õ igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.(HU)
Ézsaiás 62:2 És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsõségedet, és új nevet adnak néked, a melyet az Úr szája határoz meg.(HU)
Ézsaiás 62:3 És leszel dicsõség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.(HU)
Ézsaiás 62:4 Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörûségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.(HU)
Ézsaiás 62:5 Mert mint elveszi a legény a szûzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és a mint örül a võlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.(HU)
Ézsaiás 62:6 Kõfalaidra, Jeruzsálem, õrizõket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!(HU)
Ézsaiás 62:7 És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsõségessé teszi Jeruzsálemet e földön.(HU)
Ézsaiás 62:8 Megesküdt az Úr jobbjára s erõssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem iszszák mustodat, a melyért munkálódtál,(HU)
Ézsaiás 62:9 Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszûrõk igyák meg azt szentségem pitvaraiban.(HU)
Ézsaiás 62:10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.(HU)
Ézsaiás 62:11 Ímé, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése õ elõtte!(HU)
Ézsaiás 62:12 És hívják õket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.(HU)
Ézsaiás 63:1 Ki ez, ki jõ Edomból, veres ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, a ki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra.(HU)
Ézsaiás 63:2 Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái?(HU)
Ézsaiás 63:3 A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam õket búsulásomban, és széttapostam õket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.(HU)
Ézsaiás 63:4 Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.(HU)
Ézsaiás 63:5 Körültekinték és nem vala segítõ, s álmélkodám és nem vala gyámolító, és segített nékem karom, és haragom gyámolított engem!(HU)
Ézsaiás 63:6 És megtapodtam népeket búsulásomban, és megrészegítem õket haragomban, és ontám a földre véröket!(HU)
Ézsaiás 63:7 Az Úrnak kegyelmességeirõl emlékezem, az Úr dicséreteirõl mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel házához való sok jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének sokasága szerint.(HU)
Ézsaiás 63:8 És õ mondá: Bizony az én népem õk, fiak, a kik nem hazudnak; és lõn nékik megtartójok.(HU)
Ézsaiás 63:9 Minden szenvedésöket Õ is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá õket, szerelmében és kegyelmében váltotta Õ meg õket, fölvette és hordozá õket a régi idõk minden napjaiban.(HU)
Ézsaiás 63:10 Õk pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és õ ellenségükké lõn, hadakozott ellenök.(HU)
Ézsaiás 63:11 S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki õket kihozá a tengerbõl nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az õ szentséges lelkét?(HU)
Ézsaiás 63:12 Ki Mózes jobbján járatá dicsõségének karját, a ki a vizeket ketté választá elõttök, hogy magának örök nevet szerezzen?(HU)
Ézsaiás 63:13 Ki járatá õket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak!(HU)
Ézsaiás 63:14 Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte õket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicsõ nevet szerezz!(HU)
Ézsaiás 63:15 Tekints alá az égbõl, és nézz le szentséged és dicsõséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tõlem!(HU)
Ézsaiás 63:16 Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktõl fogva.(HU)
Ézsaiás 63:17 Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért keményítéd meg szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!(HU)
Ézsaiás 63:18 Kevés [ideig] bírta szentségednek népe [földét,] ellenségink megtapodták szent helyedet.(HU)
Ézsaiás 63:19 Olyanok lettünk, mint a kiken eleitõl fogva nem uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.(HU)
Ézsaiás 64:1 Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, elõtted a hegyek elolvadnának; mint a tûz meggyújtja a rõzsét, a vizet a tûz felforralja; hogy nevedet ellenségidnek megjelentsd, hogy elõtted reszkessenek a népek;(HU)
Ézsaiás 64:2 Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, a miket nem vártunk; leszállnál és elõtted a hegyek elolvadnának.(HU)
Ézsaiás 64:3 Hiszen öröktõl fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Õt várja.(HU)
Ézsaiás 64:4 Elébe mégy annak, a ki örvend és igazságot cselekszik, a kik útaidban rólad emlékeznek! Ímé, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-é?(HU)
Ézsaiás 64:5 És mi mindnyájan [olyanok] voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertéztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!(HU)
Ézsaiás 64:6 S nem volt, a ki segítségül hívta volna nevedet, a ki felserkenne és beléd fogóznék, mert orczádat elrejtéd tõlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.(HU)
Ézsaiás 64:7 Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.(HU)
Ézsaiás 64:8 Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.(HU)
Ézsaiás 64:9 Szentségednek városai pusztává lettenek, Sion pusztává lõn, Jeruzsálem kietlenné.(HU)
Ézsaiás 64:10 Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tûz perzselé föl, és minden a miben gyönyörködénk, elpusztult.(HU)
Ézsaiás 64:11 Hát megtartóztatod-é magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-é és gyötörsz minket felettébb?(HU)
Ézsaiás 64:12 (HU)
Ézsaiás 65:1 Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemrõl neveztetett.(HU)
Ézsaiás 65:2 Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán;(HU)
Ézsaiás 65:3 A nép után, mely ingerel engem szemtõl szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot,(HU)
Ézsaiás 65:4 Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,(HU)
Ézsaiás 65:5 Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jõjj hozzám, mert szent vagyok néked; e [nép] füst az orromban és szüntelen égõ tûz.(HU)
Ézsaiás 65:6 Ímé, feliratott elõttem: nem hallgatok, csak ha elõbb megfizetek, megfizetek keblökben:(HU)
Ézsaiás 65:7 Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, a kik hegyeken tettek jóillatot és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem elõször jutalmokat keblökre.(HU)
Ézsaiás 65:8 Így szól az Úr: Mint a mikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek mindent el!(HU)
Ézsaiás 65:9 És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, a ki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott!(HU)
Ézsaiás 65:10 És lesz Sáron nyájak legelõjévé, és Ákhor völgye barmok fekvõhelyévé népem számára, a mely engem keresett.(HU)
Ézsaiás 65:11 Ti pedig, a kik az Urat elhagyátok, a kik szent hegyemrõl elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök,(HU)
Ézsaiás 65:12 Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim elõtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok.(HU)
Ézsaiás 65:13 Azért így szól az Úr Isten: Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök!(HU)
Ézsaiás 65:14 Ímé, szolgáim vígadnak szívök boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;(HU)
Ézsaiás 65:15 És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más névvel nevezi,(HU)
Ézsaiás 65:16 Hogy a ki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és a ki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elõl.(HU)
Ézsaiás 65:17 Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak;(HU)
Ézsaiás 65:18 Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az õ népét örömmé.(HU)
Ézsaiás 65:19 És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!(HU)
Ézsaiás 65:20 Nem lesz ott többé [csupán néhány] napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendõs korában hal meg és a bûnös száz esztendõs korában átkoztatik meg.(HU)
Ézsaiás 65:21 Házakat építnek és bennök lakoznak, és szõlõket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.(HU)
Ézsaiás 65:22 Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly [hosszú] lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.(HU)
Ézsaiás 65:23 Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva õk, és ivadékaik velök [megmaradnak.](HU)
Ézsaiás 65:24 És mielõtt kiáltanának, én felelek, õk még beszélnek, és én már meghallgattam.(HU)
Ézsaiás 65:25 A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az õ kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.(HU)
Ézsaiás 66:1 Így szól az Úr: Az egek nékem ülõszékem, és a föld lábaimnak zsámolya: minõ ház az, a melyet nékem építeni akartok, és minõ az én nyugalmamnak helye?(HU)
Ézsaiás 66:2 Hiszen mindezeket kezem csinálta, így álltak elõ mindezek; így szól az Úr. Hanem erre tekintek én, a ki szegény és megtörött lelkû, és a ki beszédemet rettegi.(HU)
Ézsaiás 66:3 A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jõ, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként õk így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött:(HU)
Ézsaiás 66:4 Akképen választom én is az õ megcsúfolásukat, és rájok hozom, a mitõl félnek; mivel hívtam és senki nem felelt, szóltam és nem hallották, és a gonoszt cselekedték szemeim elõtt, s a mit nem szerettem, azt választák.(HU)
Ézsaiás 66:5 Halljátok az Úrnak beszédét, a kik rettegtek az õ beszédére: így szólnak testvéreitek, a kik titeket gyûlölnek, nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsõsége, hogy lássuk örömötöket; de õk megszégyenülnek.(HU)
Ézsaiás 66:6 Halld! zúgás a város felõl, hah! a templom felõl, hah! az Úr, a ki megfizet ellenségeinek.(HU)
Ézsaiás 66:7 Mielõtt vajudott volna, szült, mielõtt fájdalom jött rá, fiút hozott világra.(HU)
Ézsaiás 66:8 Ki hallott olyat, mint ez, ki látott hasonló dolgokat? Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szûlé Sion az õ fiait!(HU)
Ézsaiás 66:9 Hát én csak megindítsam és ne vigyem véghez a szûlést? szól az Úr, vagy én, a ki szûletek, bezárjam-é [a méhet?] így szól Istened.(HU)
Ézsaiás 66:10 Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, a kik õt szeretitek; vígadjatok vele örvendezéssel mindnyájan, a kik gyászoltatok miatta!(HU)
Ézsaiás 66:11 Hogy szopjatok és megelégedjetek megvígasztaltatásának emlõjén, hogy igyatok és örvendjetek dicsõségének bõségén.(HU)
Ézsaiás 66:12 Mivel így szól az Úr: Ímé kiterjesztem rá a békességet, mint egy folyóvizet, és mint kiáradott patakot a népek dicsõségét, hogy szopjátok; ölben fognak hordozni, és térdeiken czirógatnak titeket.(HU)
Ézsaiás 66:13 Mint férfit, a kit anyja vígasztal, akként vígasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vígasztalást!(HU)
Ézsaiás 66:14 Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fû, virágoznak, és megösmerik az Úr kezét az Õ szolgáin, és haragját ellenségei fölött.(HU)
Ézsaiás 66:15 Mert ímé, az Úr eljõ tûzben, s mint forgószél az õ szekerei, hogy megfizesse búsulásában az Õ haragját, és megfeddését sebesen égõ lánggal.(HU)
Ézsaiás 66:16 Mert az Úr tûzzel ítél és kardjával minden testet, és sokan lesznek az Úrtól megöltek.(HU)
Ézsaiás 66:17 A kik magokat megszentelik és mossák a [bálvány] kertekért, egy [pap] megett, a középen; a kik disznóhúst esznek és férget és egeret, együtt pusztulnak el mind, mondja az Úr.(HU)
Ézsaiás 66:18 És én cselekedeteiteket és gondolataitokat [megbüntetem!] Eljõ [az idõ], hogy minden népeket és nyelveket egybegyûjtsek, hogy eljövén, meglássák az én dicsõségemet.(HU)
Ézsaiás 66:19 És teszek köztök jelt, és küldök közülök megszabadultakat a népekhez, Tarsisba, Pulba és Ludba, az íjjászokhoz, Tubálhoz és Jávánhoz; a messze szigetekbe, a melyek rólam nem hallottak, és nem látták dicsõségemet, és hirdetik dicsõségemet a népek között.(HU)
Ézsaiás 66:20 És elhozzák minden testvéreiteket minden népek közül ajándékul az Úrnak, lovakon, szekereken, hintókban, öszvéreken és tevéken szentségemnek hegyére Jeruzsálembe, így szól az Úr, a mint hozzák Izráelnek fiai az ajándékot tiszta edényben az Úrnak házába.(HU)
Ézsaiás 66:21 És ezek közül is választok a papok közé, a Léviták közé, így szól az Úr.(HU)
Ézsaiás 66:22 Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én elõttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek;(HU)
Ézsaiás 66:23 És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljõ minden test engem imádni, szól az Úr.(HU)
Ézsaiás 66:24 És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, a kik ellenem vétkeztek, mert az õ férgök meg nem hal és tüzök el nem aluszik, és minden test elõtt borzadásul lesznek.(HU)
Jeremiás 1:1 Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén [lakó] papok közül vala;(HU)
Jeremiás 1:2 A kihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az õ uralkodásának tizenharmadik esztendejében;(HU)
Jeremiás 1:3 Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, [a mi] az ötödik hónapban [vala;](HU)
Jeremiás 1:4 Szóla pedig az Úr nékem, mondván:(HU)
Jeremiás 1:5 Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielõtt az anyaméhbõl kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.(HU)
Jeremiás 1:6 És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!(HU)
Jeremiás 1:7 Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd [ezt:] Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.(HU)
Jeremiás 1:8 Ne félj tõlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.(HU)
Jeremiás 1:9 És kinyújtá az Úr az õ kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!(HU)
Jeremiás 1:10 Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!(HU)
Jeremiás 1:11 Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszõt látok én.(HU)
Jeremiás 1:12 És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.(HU)
Jeremiás 1:13 És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felõl van.(HU)
Jeremiás 1:14 És monda nékem az Úr: Észak felõl támad a veszedelem e földnek minden lakosára.(HU)
Jeremiás 1:15 Mert ímé, elõhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljõnek, és kiki felállítja az õ királyi székét Jeruzsálem kapui elõtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.(HU)
Jeremiás 1:16 És kimondom ítéleteimet felettök az õ mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tõlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.(HU)
Jeremiás 1:17 Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tõlök, különben én riasztalak el téged elõlök!(HU)
Jeremiás 1:18 Mert ímé én erõsített várossá, vasoszloppá és érczbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.(HU)
Jeremiás 1:19 Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem gyõznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged.(HU)
Jeremiás 2:1 Majd szóla az Úr nékem, mondván:(HU)
Jeremiás 2:2 Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a [még] be nem vetett földön.(HU)
Jeremiás 2:3 Szent volt Izráel az Úrnak, az õ termésének zsengéje; a kik emésztik vala õt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 2:4 Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.(HU)
Jeremiás 2:5 Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tõlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?(HU)
Jeremiás 2:6 Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket Égyiptom földérõl, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?(HU)
Jeremiás 2:7 És bevittelek titeket a bõség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertõztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.(HU)
Jeremiás 2:8 A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hûtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.(HU)
Jeremiás 2:9 Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival [is!](HU)
Jeremiás 2:10 Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é [ott] ehhez hasonló?(HU)
Jeremiás 2:11 Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az õ dicsõségét tehetetlenséggel!(HU)
Jeremiás 2:12 Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 2:13 Mert kettõs gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élõ vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; [és] repedezett kútakat [ástak,] a melyek nem tartják a vizet.(HU)
Jeremiás 2:14 Szolga-é Izráel, a vagy otthon szülött-é õ? Miért lett prédává?(HU)
Jeremiás 2:15 Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.(HU)
Jeremiás 2:16 Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.(HU)
Jeremiás 2:17 Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!(HU)
Jeremiás 2:18 Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?(HU)
Jeremiás 2:19 A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.(HU)
Jeremiás 2:20 Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.(HU)
Jeremiás 2:21 Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szõlõvesszõt, mindenestõl hûséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szõlõtõnek fattyú hajtásává?(HU)
Jeremiás 2:22 Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod elõttem, mondja az Úr Isten.(HU)
Jeremiás 2:23 Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain.(HU)
Jeremiás 2:24 Pusztához szokott nõstény vadszamár, a mely érzékiségének kívánságában levegõ után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.(HU)
Jeremiás 2:25 Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtõl, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem [lehet]! mert idegeneket szeretek, és utánok járok.(HU)
Jeremiás 2:26 A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: õ maga, az õ királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,(HU)
Jeremiás 2:27 A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kõnek pedig: Te szûltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!(HU)
Jeremiás 2:28 De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!(HU)
Jeremiás 2:29 Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hûtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 2:30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.(HU)
Jeremiás 2:31 Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!(HU)
Jeremiás 2:32 Vajjon elfelejtkezik-é a lány az õ ékszereirõl; a menyasszony az õ nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!(HU)
Jeremiás 2:33 Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!(HU)
Jeremiás 2:34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem [azért, hogy] betörésen kaptad õket, hanem mindamazokért!(HU)
Jeremiás 2:35 És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tõlem az õ haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!(HU)
Jeremiás 2:36 Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt.(HU)
Jeremiás 2:37 Még ettõl is elszakadsz s kezeidet fejedre [kulcsolod,] mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.(HU)
Jeremiás 3:1 Nos hát! Ha elbocsátja valaki az õ feleségét, és ez eltávozik tõle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még [a férfi] õ hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertõztetve? Te pedig sok szeretõvel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 3:2 Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplõsítettek meg téged? Az útakon vártál reájok, mint az arab a pusztában, és megfertõztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal.(HU)
Jeremiás 3:3 Noha megvonattak a korai záporok, és késõi esõ sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál.(HU)
Jeremiás 3:4 Nemde mostantól így kiáltasz nékem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére.(HU)
Jeremiás 3:5 Mindörökké haragszik-é, mindvégig bosszankodik-é? Ímé, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, a mint tõled telik.(HU)
Jeremiás 3:6 És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment õ minden magas hegyre és minden zöldelõ fa alá, és ott paráználkodott.(HU)
Jeremiás 3:7 És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az õ hitszegõ húga, a Júda.(HU)
Jeremiás 3:8 És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegõ Júda, az õ húga, hanem elment, és õ is paráználkodott.(HU)
Jeremiás 3:9 És lõn, hogy az õ paráznaságának hírével megfertõztette a földet; mert kõvel és fával paráználkodott.(HU)
Jeremiás 3:10 És mindez után sem tért vissza hozzám az õ hitszegõ húga, a Júda, az õ szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 3:11 És monda nékem az Úr: Igazabb lelkû az elpártolt Izráel, mint a hitszegõ Júda.(HU)
Jeremiás 3:12 Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az Úr, [és] nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké.(HU)
Jeremiás 3:13 Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hûtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál útaidon az idegenekhez mindenféle zöldelõ fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 3:14 Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettõt egy nemzetségbõl, és beviszlek titeket Sionba.(HU)
Jeremiás 3:15 És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománynyal és értelemmel.(HU)
Jeremiás 3:16 És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra.(HU)
Jeremiás 3:17 Abban az idõben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyiszékének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívöknek makacsságát.(HU)
Jeremiás 3:18 Azokban a napokban a Júda háza Izráel házával fog járni, és együtt mennek be az északi földrõl abba a földbe, a melyet örökségül adtam a ti atyáitoknak.(HU)
Jeremiás 3:19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tõlem!(HU)
Jeremiás 3:20 Mindamellett a mint hitszegõvé lesz az asszony az õ társa iránt: úgy lettetek hitszegõkké irántam, Izráel háza, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 3:21 Szó hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklõ sírása, mert elfordították útjokat, elfelejtkeztek az Úrról, az õ Istenökrõl.(HU)
Jeremiás 3:22 Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, [és] meggyógyítom a ti elpártolástokat! Ímé, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!(HU)
Jeremiás 3:23 Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekrõl való zajongás; bizony az Úrban, a mi Istenünkben van Izráel megmaradása!(HU)
Jeremiás 3:24 És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat!(HU)
Jeremiás 3:25 Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.(HU)
Jeremiás 4:1 Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat elõlem és nem ingadozol;(HU)
Jeremiás 4:2 És [így] esküszöl: Él az Úr! hûségben, egyenességben és igazságban: akkor õ benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.(HU)
Jeremiás 4:3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!(HU)
Jeremiás 4:4 Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek elõbõreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tûz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.(HU)
Jeremiás 4:5 Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erõvel, és mondjátok: Gyûljetek össze és menjünk be az erõsített városokba!(HU)
Jeremiás 4:6 Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felõl és nagy romlást!(HU)
Jeremiás 4:7 Felkelt az oroszlán az õ tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyébõl, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek.(HU)
Jeremiás 4:8 Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk!(HU)
Jeremiás 4:9 Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a fõemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak.(HU)
Jeremiás 4:10 Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott.(HU)
Jeremiás 4:11 Abban az idõben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél [jõ] a magas helyekrõl a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való!(HU)
Jeremiás 4:12 Erõs szél jõ onnan reám [is;] azért hát ítéletet mondok ellenök.(HU)
Jeremiás 4:13 Ímé! úgy jõ fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyûknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk!(HU)
Jeremiás 4:14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bûnös gondolataid?(HU)
Jeremiás 4:15 Mert hírmondó szava hangzik Dán felõl, és Efraim hegyérõl vészhirdetõ.(HU)
Jeremiás 4:16 Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Õrizõk jönnek messze földrõl, és kiáltoznak Júda városai ellen.(HU)
Jeremiás 4:17 Mint a mezõnek õrizõi, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 4:18 A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserû, bizony egész a szívedig hatott!(HU)
Jeremiás 4:19 Oh én belsõm, oh én belsõm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!(HU)
Jeremiás 4:20 Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt!(HU)
Jeremiás 4:21 Meddig látok még [hadi] zászlót, [és] hallom a kürt szavát?(HU)
Jeremiás 4:22 Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak õk, és nem értelmesek! Bölcsek õk a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!(HU)
Jeremiás 4:23 Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága!(HU)
Jeremiás 4:24 Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak!(HU)
Jeremiás 4:25 Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.(HU)
Jeremiás 4:26 Nézek, és ímé a bõ termõ föld pusztává lõn; és minden városa összeomlott az Úr elõtt, az õ haragjának tüze elõtt!(HU)
Jeremiás 4:27 Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét!(HU)
Jeremiás 4:28 Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól.(HU)
Jeremiás 4:29 A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elõl elfut minden város, elrejtõznek a sûrûségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban.(HU)
Jeremiás 4:30 És te, elpusztult, mit cselekszel [akkor?] Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyûkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretõid, életedre törnek.(HU)
Jeremiás 4:31 Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az elõször szûlõnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok elõtt.(HU)
Jeremiás 5:1 Járjátok el Jeruzsálem utczáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piaczain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, a ki igazán cselekszik, hûségre törekszik, és én megbocsátok néki!(HU)
Jeremiás 5:2 Még ha azt mondják is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek!(HU)
Jeremiás 5:3 Uram! a te szemeid avagy nem a hûségre [néznek]-é? Megverted õket, de nem bánkódtak; tönkre tetted õket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orczáik keményebbekké lettek a kõsziklánál; nem akartak megtérni.(HU)
Jeremiás 5:4 Én pedig ezt mondom vala: Bizony szerencsétlenek ezek; bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét!(HU)
Jeremiás 5:5 Elmegyek azért a fõemberekhez, és beszélek velök; hiszen õk ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét! Ámde õk törték össze egyetemlegesen az igát, és tépték le a köteleket!(HU)
Jeremiás 5:6 Azért széttépi õket az oroszlán az erdõbõl, elpusztítja õket a puszták farkasa, párducz ólálkodik az õ városaik körül; a ki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az õ bûneik, és elhatalmasodtak az õ hitszegéseik.(HU)
Jeremiás 5:7 Oh, miért bocsátanék meg néked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, a kik nem istenek; noha jól tartottam õket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába.(HU)
Jeremiás 5:8 [Mint a] hizlalt lovak, viczkándozókká lettek; kiki az õ felebarátjának feleségére nyerít.(HU)
Jeremiás 5:9 Avagy ne büntessem-é meg az ilyeneket, mondja az Úr, és az e féle népen, mint ez, ne álljon-é bosszút az én lelkem?(HU)
Jeremiás 5:10 Menjetek fel az õ kerítéseire és rontsátok, de ne tegyétek semmivé egészen! Távolítsátok el az ágait, mert nem az Úréi azok!(HU)
Jeremiás 5:11 Mert igen hûtelenné lett hozzám az Izráel háza és a Júda háza, azt mondja az Úr!(HU)
Jeremiás 5:12 Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen õ, és nem jöhet reánk veszedelem: sem fegyvert, sem éhséget nem látunk!(HU)
Jeremiás 5:13 A próféták is széllé lesznek, és nem lesz, a ki beszéljen bennök: így esik az õ dolguk!(HU)
Jeremiás 5:14 Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok: ímé tûzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megemészsze õket!(HU)
Jeremiás 5:15 Ímé, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izráel háza! ezt mondja az Úr. Kemény nemzet ez, õs idõbõl való nemzet ez; nemzet, a melynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél!(HU)
Jeremiás 5:16 Tegze olyan, mint a nyitott sír; mindnyájan vitézek.(HU)
Jeremiás 5:17 És megemészti aratásodat és kenyeredet; megemészti fiaidat és leányaidat; megemészti juhaidat és ökreidet; megemészti szõlõdet és fügédet; erõsített városaidat, a melyekben te bizakodol, fegyverrel rontja le.(HU)
Jeremiás 5:18 De még ezekben a napokban sem teszlek benneteket egészen semmivé, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 5:19 Ha pedig az lenne, hogy kérdeznétek: Miért cselekedte mindezt velünk az Úr, a mi Istenünk? akkor azt mondjad nékik: A miképen elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok a ti földeteken: azonképen idegeneknek fogtok szolgálni olyan földön, a mely nem a tiétek.(HU)
Jeremiás 5:20 Hirdessétek ezt a Jákób házában, és hallassátok Júdában, mondván:(HU)
Jeremiás 5:21 Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, a kiknek szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak!(HU)
Jeremiás 5:22 Nem féltek-é engem? ezt mondja az Úr. Az én orczám elõtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a fövenyet a tenger határának örök korlátul, a melyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta.(HU)
Jeremiás 5:23 De ennek a népnek szilaj és daczos szíve van; elhajlottak és elmentek;(HU)
Jeremiás 5:24 És még szívökben sem mondják: Oh, csak félnõk az Urat, a mi Istenünket, a ki esõt, korai és késõi záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megõrzi számunkra!(HU)
Jeremiás 5:25 A ti bûneitek fordították el ezeket tõletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól!(HU)
Jeremiás 5:26 Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tõrt hánynak, embereket fogdosnak.(HU)
Jeremiás 5:27 Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az õ házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká!(HU)
Jeremiás 5:28 Meghíztak, megfényesedtek; eláradtak a gonosz beszédben; az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak; sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot.(HU)
Jeremiás 5:29 Hát ezeket ne büntessem-é meg, ezt mondja az Úr; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-é bosszút az én lelkem?(HU)
Jeremiás 5:30 Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön:(HU)
Jeremiás 5:31 A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésök szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!(HU)
Jeremiás 6:1 Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálembõl, és fújjatok kürtöt Thekoában, és tûzzetek ki zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem fenyeget észak felõl és nagy romlás!(HU)
Jeremiás 6:2 A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát.(HU)
Jeremiás 6:3 Pásztorok jõnek el hozzá nyájaikkal együtt; felvonják mellette a sátrakat köröskörül; kiki legelteti, a mi keze ügyébe esik.(HU)
Jeremiás 6:4 Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!(HU)
Jeremiás 6:5 Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az õ palotáit!(HU)
Jeremiás 6:6 Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa nyomorgatás van benne!(HU)
Jeremiás 6:7 Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az õ gonoszságát: erõszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van elõttem szüntelen.(HU)
Jeremiás 6:8 Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tõled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!(HU)
Jeremiás 6:9 Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a szõlõt. Fordítsd kezedet [reájok,] mint a szõlõszedõ a kosarakra!(HU)
Jeremiás 6:10 Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az õ fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett elõttök; nem gyönyörködnek abban:(HU)
Jeremiás 6:11 Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam [azt] visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sõt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;(HU)
Jeremiás 6:12 És házaik idegenekre szálljanak, mezõik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 6:13 Mert kicsinyeiktõl fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot ûznek.(HU)
Jeremiás 6:14 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!(HU)
Jeremiás 6:15 Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendõkkel; az õ megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 6:16 Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezõsködjetek a régi ösvények felõl, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!(HU)
Jeremiás 6:17 Õrállókat is rendeltem föléjök, [mondván:] Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!(HU)
Jeremiás 6:18 Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi [következik] reájok.(HU)
Jeremiás 6:19 Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az õ gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.(HU)
Jeremiás 6:20 Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földrõl való jóillatú fahéj? A ti égõáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem.(HU)
Jeremiás 6:21 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az õ barátja elvesznek.(HU)
Jeremiás 6:22 Így szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi földrõl, és nagy nemzet serken fel a földnek végérõl!(HU)
Jeremiás 6:23 Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya!(HU)
Jeremiás 6:24 Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erõt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.(HU)
Jeremiás 6:25 Ki ne menjetek a mezõre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület [fenyeget] köröskörül.(HU)
Jeremiás 6:26 Népem leánya! Ölts gyászt, és heverj a porban, sírj, mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar!(HU)
Jeremiás 6:27 Próbálóvá tettelek téged az én népem között; õrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az õ útjokat.(HU)
Jeremiás 6:28 Mindnyájan igen vakmerõk, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek õk.(HU)
Jeremiás 6:29 Megégett a fúvó a tûztõl, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem tisztíthatók.(HU)
Jeremiás 6:30 Megvetett ezüstnek hívjátok õket, mert az Úr megvetette õket!(HU)
Jeremiás 7:1 Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:(HU)
Jeremiás 7:2 Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!(HU)
Jeremiás 7:3 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!(HU)
Jeremiás 7:4 Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!(HU)
Jeremiás 7:5 Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;(HU)
Jeremiás 7:6 [Ha] jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:(HU)
Jeremiás 7:7 Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktõl fogva mindörökké.(HU)
Jeremiás 7:8 Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!(HU)
Jeremiás 7:9 Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:(HU)
Jeremiás 7:10 És eljõtök, és megállotok elõttem e házban, a mely az én nevemrõl neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!(HU)
Jeremiás 7:11 Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti elõttetek, a mely az én nevemrõl neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 7:12 Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol elõször lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!(HU)
Jeremiás 7:13 Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek:(HU)
Jeremiás 7:14 Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemrõl neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem.(HU)
Jeremiás 7:15 És elvetlek titeket színem elõl, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.(HU)
Jeremiás 7:16 És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!(HU)
Jeremiás 7:17 Nem látod-é te: mit cselekesznek õk Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?(HU)
Jeremiás 7:18 A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynõjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.(HU)
Jeremiás 7:19 Avagy engem ingerelnek-é õk, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat [borítsa] arczukat?(HU)
Jeremiás 7:20 Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezõnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.(HU)
Jeremiás 7:21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égõáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!(HU)
Jeremiás 7:22 Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam õket Égyiptom földérõl, az égõáldozat és véres áldozat felõl;(HU)
Jeremiás 7:23 Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam õket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind [csak] azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!(HU)
Jeremiás 7:24 De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották [felém, ]hanem az õ gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának [felém,] és nem arczczal.(HU)
Jeremiás 7:25 Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földébõl e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;(HU)
Jeremiás 7:26 De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották [felém;] hanem megkeményítették nyakukat, [és] gonoszabbul cselekedtek, mint az õ atyáik!(HU)
Jeremiás 7:27 Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:(HU)
Jeremiás 7:28 Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az õ Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hûség; kiszaggattatott az õ szájokból.(HU)
Jeremiás 7:29 Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja az Úr és elhagyja a nemzetséget, a melyre haragszik.(HU)
Jeremiás 7:30 Mert gonoszt mûveltek elõttem Júdának fiai, azt mondja az Úr; útálatosságaikat bevitték abba a házba, a mely az én nevemrõl neveztetik, hogy megfertõztessék azt.(HU)
Jeremiás 7:31 És felépítették a Tófet magaslatait, a mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tûzben, a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt.(HU)
Jeremiás 7:32 Azért ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, a mikor nem beszélnek többé a Tófetrõl, sem a Ben-Hinnom völgyérõl, hanem az öldöklés völgyérõl; [és] temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég.(HU)
Jeremiás 7:33 És e nép holtteste az ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelökké, és nem lesz, a ki elriassza [azokat!](HU)
Jeremiás 7:34 És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin az örömnek szavát és a vígasságnak szavát, a võlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld!(HU)
Jeremiás 8:1 Abban az idõben, azt mondja az Úr, kihányják majd Júda királyainak csontjait és az õ fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait az õ sírjaikból;(HU)
Jeremiás 8:2 És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és a melyeknek szolgáltak, és a melyek után jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek elõtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén!(HU)
Jeremiás 8:3 És inkább választja a halált, mint az életet az egész maradék, [mindazok,] a kik megmaradtak a gonosz nemzetségbõl, mindazokon a helyeken; [a hol] megmaradtak, a hová kiûztem õket; azt mondja a Seregek Ura!(HU)
Jeremiás 8:4 Ezt is mondjad nékik: Így szól az Úr: Úgy esnek-é el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-é vissza?(HU)
Jeremiás 8:5 Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem [népe,] örök elfordulással? A csalárdságnak adták magokat, visszafordulni nem akarnak.(HU)
Jeremiás 8:6 Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, a ki megbánja az õ gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az õ futó-pályájokra térnek, mint a harczra rohanó ló.(HU)
Jeremiás 8:7 Még az eszterág is tudja a maga [rendelt] idejét az égben, és a gerlicze, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét!(HU)
Jeremiás 8:8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!(HU)
Jeremiás 8:9 Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességök van tehát nékik?(HU)
Jeremiás 8:10 Azért az õ feleségeiket idegeneknek adom, mezõiket hódítóknak; mert kicsinytõl fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot ûznek.(HU)
Jeremiás 8:11 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!(HU)
Jeremiás 8:12 Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek; de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak: ezért elesnek majd az elesendõkkel; az õ megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 8:13 Végképen véget vetek nékik, azt mondja az Úr! Nincs gerezd a szõlõtõkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék õket.(HU)
Jeremiás 8:14 Miért ülünk [még?] Gyûljetek össze, és menjünk be az erõsített városokba, és hallgassunk ott; mert az Úr, a mi Istenünk hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk; mert vétkeztünk az Úr ellen!(HU)
Jeremiás 8:15 [Miért] békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító idõre, holott ímé [itt] van az ijedelem.(HU)
Jeremiás 8:16 Dántól fogva hallatszik az õ lovainak tüsszögése; méneinek nyerítõ hangjától reng az egész föld; és eljõnek és megemésztik e földet és mindenét, a mije van, a várost és annak lakóit.(HU)
Jeremiás 8:17 Mert ímé, én vipera-kígyókat bocsátok reátok, a melyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az Úr!(HU)
Jeremiás 8:18 Megnyugodhatom-é a nyomorúság felett? Szívem eleped én bennem!(HU)
Jeremiás 8:19 Ímé, az én népem leányának kiáltó szava a messze földrõl: Nincsen-é ott az Úr a Sionon? Nincsen-é azon az õ királya? Miért ingereltek fel engem az õ faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel?(HU)
Jeremiás 8:20 Elmult az aratás, elvégzõdött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!(HU)
Jeremiás 8:21 Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem!(HU)
Jeremiás 8:22 Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?(HU)
Jeremiás 9:1 Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit!(HU)
Jeremiás 9:2 Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tõlök; mert mindnyájan paráznák, hitszegõk gyülekezete!(HU)
Jeremiás 9:3 Felvonták nyelvöket, [mint] kézívöket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 9:4 Mindenki õrizkedjék a barátjától, és egyetlen atyátokfiának se higyjetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden barát rágalmazva jár.(HU)
Jeremiás 9:5 Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvöket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben.(HU)
Jeremiás 9:6 A te lakásod az álnokság közepében van; az álnokság miatt nem akarnak tudni felõlem, ezt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 9:7 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én megolvasztom õket, és megpróbálom õket, mert mit cselekedjem [egyebet] az én népem leánya miatt?(HU)
Jeremiás 9:8 Sebzõ nyíl a nyelvök, álnokságot beszél; szájával békességesen szól barátjához, a szívében pedig lest hány.(HU)
Jeremiás 9:9 Avagy ne fenyítsem-é meg [õket] ezekért? azt mondja az Úr; vajjon az efféle nemzetségen ne álljon-é bosszút a lelkem?(HU)
Jeremiás 9:10 A hegyeken sírást és zokogást támasztok, és a pusztai ligetekben gyászéneket; mert kiégnek úgy, hogy senki se megy keresztül rajtok, és nem hallják a nyájak bégetését; az ég madaraitól fogva a barmokig minden elköltözik és elmenekül.(HU)
Jeremiás 9:11 Jeruzsálemet pedig kõhalommá teszem, sakálok tanyájává, és Júda városait sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen.(HU)
Jeremiás 9:12 Kicsoda olyan bölcs férfiú, hogy értse ezeket, [és] a kihez az Úr szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, a melyen senki se menjen keresztül?(HU)
Jeremiás 9:13 Monda továbbá az Úr: Mivelhogy elhagyták az én törvényemet, a melyet eléjök adtam, és nem hallgattak az én szómra, és nem jártak a szerint;(HU)
Jeremiás 9:14 Hanem jártak az õ kevély szívök után és a Baálok után, a mikre atyáik tanították õket:(HU)
Jeremiás 9:15 Azért, ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én megétetem õket, ezt a népet, ürömmel, és megitatom õket mérges vízzel.(HU)
Jeremiás 9:16 És szétszórom õket a nemzetek között, a melyeket nem ismertek sem õk, sem atyáik, és utánok küldöm a fegyvert, a míg megsemmisítem õket.(HU)
Jeremiás 9:17 Ezt mondja a Seregek Ura: Figyelmezzetek reá, és hívjátok a sirató asszonyokat, hogy jõjjenek el, és a bölcs asszonyokhoz is küldjetek, hogy jõjjenek el,(HU)
Jeremiás 9:18 És siessenek és fogjanak síráshoz miattunk, és a mi szemeink [is] hullassanak könyeket, és szempilláink vizet ömleszszenek!(HU)
Jeremiás 9:19 Mert a Sionról siralomnak szava hallatszik: Oh, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk, mert elhagyjuk [e] földet, mert széthányták lakhelyeinket!(HU)
Jeremiás 9:20 Bizony halljátok meg, ti asszonyok, az Úrnak szavát, és vegye be a ti fületek az õ szájának beszédét, és tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat a jajgatásra;(HU)
Jeremiás 9:21 Mert feljött a halál a mi ablakainkra, bejött a mi palotáinkba, hogy kipusztítsa a gyermekeket az útakról, az ifjakat az utczákról.(HU)
Jeremiás 9:22 Szólj! ezt mondja az Úr, és az emberek holtteste hever, mint a ganéj a mezõn, és mint a kéve az arató után, és nincs, a ki összegyûjtse.(HU)
Jeremiás 9:23 Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az õ bölcseségével, az erõs se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával;(HU)
Jeremiás 9:24 Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 9:25 Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és megfenyítek minden körülmetélkedettet a körülmetéletlenekkel együtt:(HU)
Jeremiás 9:26 Égyiptomot és Júdát, Edomot és az Ammon fiait, Moábot és mindazokat, a kik nyírott üstökûek [és] a pusztában laknak; mert mindez a nemzet körülmetéletlen, és Izráelnek egész háza [is] körülmetéletlen szívû.(HU)
Jeremiás 10:1 Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!(HU)
Jeremiás 10:2 Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektõl ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!(HU)
Jeremiás 10:3 Mert a népek bálványai [csupa] hiábavalóság, hiszen az erdõ fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.(HU)
Jeremiás 10:4 Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és põrölyökkel megerõsítik, hogy le ne essék.(HU)
Jeremiás 10:5 Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják õket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tõlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!(HU)
Jeremiás 10:6 Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a [te] hatalmadért!(HU)
Jeremiás 10:7 Ki ne félne tõled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!(HU)
Jeremiás 10:8 Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.(HU)
Jeremiás 10:9 Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány.(HU)
Jeremiás 10:10 De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és örökkévaló király; az õ haragja elõtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az õ felindulását.(HU)
Jeremiás 10:11 (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földrõl és az ég alól!)(HU)
Jeremiás 10:12 Õ teremtette a földet az õ erejével, õ alkotta a világot az õ bölcseségével, és õ terjesztette ki az egeket az õ értelmével.(HU)
Jeremiás 10:13 Szavára víz-zúgás [támad] az égben, és felhõk emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esõnek, és kihozza a szelet az õ rejtekhelyébõl.(HU)
Jeremiás 10:14 Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az õ öntött képével, mert hazugság az õ öntése, és nincsen azokban lélek.(HU)
Jeremiás 10:15 Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az õ megfenyíttetésök idején!(HU)
Jeremiás 10:16 Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója õ, és Izráel az õ örökségének pálczája; Seregek Ura az õ neve!(HU)
Jeremiás 10:17 Gyûjtsd össze a földrõl a te árúidat, a ki erõsített városban lakozol!(HU)
Jeremiás 10:18 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom õket, hogy megtaláljanak.(HU)
Jeremiás 10:19 Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom [mégis:] Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!(HU)
Jeremiás 10:20 Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tõlem és oda vannak õk; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!(HU)
Jeremiás 10:21 Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.(HU)
Jeremiás 10:22 A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás [kél] észak földe felõl, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává.(HU)
Jeremiás 10:23 Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az õ útja, és egyetlen járókelõ sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!(HU)
Jeremiás 10:24 Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!(HU)
Jeremiás 10:25 Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették õt, és elemésztették õt, és lakóhelyét elpusztították!(HU)
Jeremiás 11:1 Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:(HU)
Jeremiás 11:2 Halljátok meg e szövetség igéit, és beszéljétek el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak!(HU)
Jeremiás 11:3 Ezt mondjad azért nékik: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott mindenki, a ki meg nem hallja e szövetségnek igéit,(HU)
Jeremiás 11:4 A melyet akkor parancsoltam a ti atyáitoknak, a mikor kihoztam õket Égyiptom földérõl, a vaskemenczébõl, mondván: Halljátok meg az én szómat, és cselekedjétek mindazokat, a miket én parancsolok néktek, és népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek;(HU)
Jeremiás 11:5 Hogy beteljesítsem az esküvést, a melylyel megesküdtem a ti atyáitoknak, hogy nékik adom a téjjel és mézzel folyó földet, a mint most van ez! És felelék, és mondám: Ámen, Uram!(HU)
Jeremiás 11:6 És monda az Úr nékem: Kiáltsd mindez igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin, mondván: Halljátok e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat!(HU)
Jeremiás 11:7 Mert kérve kértem a ti atyáitokat, a mikor felhoztam õket Égyiptom földérõl, mind e napig, szünetlenül kérvén és mondván: Halljátok meg az én szómat!(HU)
Jeremiás 11:8 De nem hallották, még fülöket sem hajtották [arra,] hanem ment kiki az õ gonosz szívének hamissága után, és rájok szabtam e szövetségnek minden igéjét, a melyeket azért parancsoltam, hogy megcselekedjék, de nem cselekedték.(HU)
Jeremiás 11:9 És monda az Úr nékem: Pártütés van a Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között.(HU)
Jeremiás 11:10 Visszatértek az õ atyáiknak elébbi bûneire, a kik nem akarták hallani az én igéimet, és õk magok [is] idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izráel háza és Júda háza megszegte az én szövetségemet, a melyet az õ atyáikkal kötöttem.(HU)
Jeremiás 11:11 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet hozok reájok, a melybõl ki nem menekülhetnek, és kiáltanak majd én hozzám, de nem hallgatom meg õket.(HU)
Jeremiás 11:12 És elmennek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiáltanak az istenekhez, a kiknek õk áldozni szoktak, de [azok] nem oltalmazzák meg õket az õ nyomorúságuk idején.(HU)
Jeremiás 11:13 Mert városaidnak száma szerint voltak néked isteneid, oh Júda, és Jeruzsálem utczáinak száma szerint készítettétek a gyalázatnak oltárait, az oltárokat, hogy áldozzatok a Baálnak!(HU)
Jeremiás 11:14 Te azért ne esdekelj e népért, és egy kiáltó és esdeklõ szót se ejts érettök, mert én meg nem hallgatom õket, mikor kiáltanak majd hozzám az õ nyomorúságuk miatt.(HU)
Jeremiás 11:15 Mi köze az én kedveltemnek az én házamhoz? Temérdek istentelenséget cselekedtél; a szent húst abbahagytad; mikor gonoszságban vagy, akkor örvendezel.(HU)
Jeremiás 11:16 Lombos, szép formás gyümölcsû olajfa nevet adott néked az Úr. Nagy vihar morajánál tüzet gyújta rajta, és leromlottak az ágai.(HU)
Jeremiás 11:17 A Seregek Ura, a ki plántált téged, rosszat végzett felõled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, a mit elkövettek magokban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak.(HU)
Jeremiás 11:18 Az Úr tudtul adta nékem, és én tudtam; te láttattad meg velem az õ cselekedeteiket is!(HU)
Jeremiás 11:19 Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurczolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szõttek ellenem, [mondván:] Pusztítsuk el [e] fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élõk földébõl, hogy még a nevét se emlegessék többé!(HU)
Jeremiás 11:20 És oh Seregek Ura, igaz biró, veséknek és szívnek vizsgálója: hadd lássam a te bosszúállásodat rajtok, mert néked jelentettem meg az én ügyemet!(HU)
Jeremiás 11:21 Azért ezt mondja az Úr az Anatóthbeli embereknek, a kik életedre törnek és ezt mondják: Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a mi kezünk által!(HU)
Jeremiás 11:22 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én megfenyítem õket; az ifjak fegyver által halnak meg, fiaik és leányaik [pedig] meghalnak éhen.(HU)
Jeremiás 11:23 És senki sem marad meg közülök, hogyha veszedelmet hozok az Anatóthbeli emberekre, az õ büntetésök esztendejét.(HU)
Jeremiás 12:1 Igaz vagy Uram, hogyha perlek [is] veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekrõl! Miért szerencsés az istentelenek útja? [Miért] vannak békességben mindnyájan a hûtlenkedõk?(HU)
Jeremiás 12:2 Beplántálod õket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az õ szájokhoz, de távol vagy az õ szívöktõl!(HU)
Jeremiás 12:3 Engem pedig ismersz te, Uram! látsz engem, és megvizsgáltad irántad való érzésemet: szakítsd külön õket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd õket a megölésnek napjára!(HU)
Jeremiás 12:4 Meddig gyászoljon a föld, és [meddig] száradjon el minden fû a mezõn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket!(HU)
Jeremiás 12:5 Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És [ha csak] békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?(HU)
Jeremiás 12:6 Bizony még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is: õk is hûtlenül bántak veled; õk is tele torokkal kiabáltak utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled!(HU)
Jeremiás 12:7 Elhagytam házamat; ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, a kit lelkem szeret.(HU)
Jeremiás 12:8 Az én örökségem olyanná lett hozzám, mint az oroszlán az erdõben; ordítva támadt ellenem; ezért gyûlölöm õt.(HU)
Jeremiás 12:9 Tarka madár-é az én örökségem nékem? Nem [gyûlnek-]é ellene madarak mindenfelõl? Jõjjetek, seregeljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre!(HU)
Jeremiás 12:10 Sok pásztor pusztította az én szõlõmet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették!(HU)
Jeremiás 12:11 Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen.(HU)
Jeremiás 12:12 A pusztában levõ minden magaslatra pusztítók érkeznek, mert az Úr fegyvere emészt a föld egyik szélétõl a föld másik széléig; senkinek sem lesz békessége.(HU)
Jeremiás 12:13 Búzát vetettek és tövist aratnak; fáradnak, [de] nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az Úr haragjának búsulása miatt.(HU)
Jeremiás 12:14 Ezt mondja az Úr minden én gonosz szomszédom felõl, a kik hozzányúlnak az én örökségemhez, a melyet örökségül adtam az én népemnek, Izráelnek: Ímé, én kigyomlálom õket az õ földükbõl, és Júda házát [is] kigyomlálom közülök!(HU)
Jeremiás 12:15 És azután, ha majd kigyomlálom õket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom õket, kit-kit az õ örökségébe, és kit-kit az õ földére.(HU)
Jeremiás 12:16 És ha megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek [ilyen módon:] Él az Úr! a mint megtanították népemet megesküdni a Baálra: akkor felépülnek majd népem között.(HU)
Jeremiás 12:17 Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 13:1 Ezt mondá az Úr nékem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!(HU)
Jeremiás 13:2 És megvásároltam az övet, a mint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém.(HU)
Jeremiás 13:3 És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván:(HU)
Jeremiás 13:4 Vedd az övet, a melyet vásároltál, a mely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufrateshez, és rejtsd el azt ott a kõszikla hasadékában.(HU)
Jeremiás 13:5 És elmenék, és elrejtém azt az Eufratesnél, a mint megparancsolta nékem az Úr.(HU)
Jeremiás 13:6 Sok nap mulva pedig [újra] monda nékem az Úr: Kelj fel, menj az Eufrateshez, és vedd el onnan az övet, a mely felõl parancsoltam, hogy ott rejtsd el.(HU)
Jeremiás 13:7 És elmenék az Eufrateshez, és kiásám, és kivevém arról a helyrõl az övet, a hová elrejtettem azt, és ímé, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen.(HU)
Jeremiás 13:8 És szóla az Úr nékem, mondván:(HU)
Jeremiás 13:9 Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét.(HU)
Jeremiás 13:10 Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen.(HU)
Jeremiás 13:11 Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.(HU)
Jeremiás 13:12 Ilyen szókkal szólj azért nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Minden tömlõt meg kell tölteni borral! És azt mondják néked: Avagy nem tudjuk-é jól, hogy minden tömlõt borral kell megtölteni?(HU)
Jeremiás 13:13 Te pedig azt mondd nékik: Ezt mondja az Úr: Ímé betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, a kik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel;(HU)
Jeremiás 13:14 És összeütöm õket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem õket!(HU)
Jeremiás 13:15 Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott!(HU)
Jeremiás 13:16 Dicsõítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielõtt setétséget szerezne, és mielõtt megütnétek lábaitokat a setét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sûrû homálylyá fordítja!(HU)
Jeremiás 13:17 Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken [a ti] kevélység[tek] miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik.(HU)
Jeremiás 13:18 Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekrõl a ti dicsõségtek koronája!(HU)
Jeremiás 13:19 A dél felõl való városok bezároltatnak, és nem lesz, a ki megnyissa [azokat;] fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül!(HU)
Jeremiás 13:20 Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, a kik északról jõnek! Hol van a nyáj, a mely néked adatott, a te dicsõségednek juhnyája?(HU)
Jeremiás 13:21 Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad õket magad ellen, fejedelmekké [tetted fejeden!] A fájdalmak nem környékeznek-é még téged, mint a szülõasszonyt?(HU)
Jeremiás 13:22 És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.(HU)
Jeremiás 13:23 Elváltoztathatja-é bõrét a szerecsen, és a párducz az õ foltosságát? [Úgy] ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.(HU)
Jeremiás 13:24 Azért szétszórom õket, a mint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.(HU)
Jeremiás 13:25 Ez a te sorsod, a te kimért részed én tõlem, ezt mondja az Úr, a ki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.(HU)
Jeremiás 13:26 Azért én is arczodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod!(HU)
Jeremiás 13:27 A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezõn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután [se?] Meddig még?(HU)
Jeremiás 14:1 Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felõl:(HU)
Jeremiás 14:2 Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.(HU)
Jeremiás 14:3 Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és befedik fejöket.(HU)
Jeremiás 14:4 A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett esõ a földön, szégyenkeznek a szántóvetõk, és befedik fejöket.(HU)
Jeremiás 14:5 Még a szarvas-üszõ is megellik a mezõn, és ott hagyja [fiát,] mert nincsen fû.(HU)
Jeremiás 14:6 A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegõ után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fû.(HU)
Jeremiás 14:7 Ha bûneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!(HU)
Jeremiás 14:8 Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be?(HU)
Jeremiás 14:9 Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedrõl neveztetünk; ne hagyj el minket!(HU)
Jeremiás 14:10 Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte õket. Most megemlékezik az õ bûnökrõl, és vétkeikért megfenyíti õket.(HU)
Jeremiás 14:11 És mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az õ javára.(HU)
Jeremiás 14:12 Mikor bõjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égõáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek elõttem; sõt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki õket.(HU)
Jeremiás 14:13 És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sõt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.(HU)
Jeremiás 14:14 És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem õket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.(HU)
Jeremiás 14:15 Azért ezt mondja az Úr a próféták felõl, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem õket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!(HU)
Jeremiás 14:16 A nép pedig, a melynek õk prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse õket, õket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!(HU)
Jeremiás 14:17 Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szûz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.(HU)
Jeremiás 14:18 Ha kimegyek a mezõre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek [vannak ott!] Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!(HU)
Jeremiás 14:19 Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, [itt van] a rettegés!(HU)
Jeremiás 14:20 Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink bûnét; bizony vétkeztünk ellened!(HU)
Jeremiás 14:21 Ne vesd meg a te nevedért; ne gyalázd meg a te dicsõségednek székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet!(HU)
Jeremiás 14:22 Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esõt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!(HU)
Jeremiás 15:1 És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állanának is elõttem, nem [hajolna] lelkem e néphez; küldd ki az orczám elõl, hadd menjenek!(HU)
Jeremiás 15:2 Ha pedig ezt mondják néked: Hová menjünk? ezt mondjad nékik: Így szól az Úr: A ki halálra való, halálra; a ki fegyverre való, fegyverre; a ki éhségre való, éhségre, és a ki fogságra való, fogságra.(HU)
Jeremiás 15:3 Mert négyfélével támadok reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak.(HU)
Jeremiás 15:4 Bújdosókká teszem õket e földnek minden országában Manasséért, Ezékiásnak, Júda királyának fiáért, azok miatt, a miket õ Jeruzsálemben cselekedett.(HU)
Jeremiás 15:5 Mert ki könyörül meg rajtad Jeruzsálem, és ki vígasztal meg téged, és ki mozdul meg, hogy kérdezze: jól vagy-é?(HU)
Jeremiás 15:6 Te elhagytál engem, azt mondja az Úr, másfelé jártál; azért kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged; belefáradtam a szánakozásba!(HU)
Jeremiás 15:7 Elszórom õket szórólapáttal e földnek kapuiban; gyermektelenné teszem, elvesztem az én népemet; nem tértek vissza útaikról.(HU)
Jeremiás 15:8 Özvegyei számosabbak lesznek a tenger fövenyénél; pusztítót viszek reájok, az ifjúság anyjára délben; bocsátok reája nagy hirtelen észvesztést és rettentéseket.(HU)
Jeremiás 15:9 Elsenyved, a ki hét fiút szûl; kileheli lelkét; lehanyatlik az õ napja, mikor még nappal volna; megszégyenül és pironkodik; a maradékaikat pedig fegyverre vetem az õ ellenségeik elõtt, azt mondja az Úr!(HU)
Jeremiás 15:10 Jaj nékem, anyám, mert versengés férfiává és az egész föld ellen perlekedõ férfiúvá szültél engemet! Nem adtam kölcsönt és nékem sem adtak kölcsönt: [mégis] mindnyájan szidalmaznak engem!(HU)
Jeremiás 15:11 Monda az Úr: Avagy nem jóra tartalak-é meg téged? Avagy nem azt teszem- é, hogy ellenséged a baj idején és nyomorúság idején kérni fog téged?(HU)
Jeremiás 15:12 Vajjon eltöri-é a vas az északi vasat és rezet?(HU)
Jeremiás 15:13 Vagyonodat és kincseidet rablónak adom, nem pénzért, hanem a te mindenféle vétkedért, minden határodban.(HU)
Jeremiás 15:14 És elvitetlek ellenségeiddel [olyan] földre, [a melyet ]nem ismersz, mert haragomnak tüze felgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!(HU)
Jeremiás 15:15 Te tudod, Uram! Emlékezzél meg rólam és tekints reám, és állj bosszút értem üldözõimen; a te haragodnak halogatásaival ne ejts el engem; tudd meg, hogy éretted szenvedek gyalázatot!(HU)
Jeremiás 15:16 Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedrõl neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!(HU)
Jeremiás 15:17 Nem ültem a nevetgélõk gyülekezetében, és nem ujjongtam [velök; ]a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.(HU)
Jeremiás 15:18 Miért lett szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizû, csalóka patak!(HU)
Jeremiás 15:19 Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, elõttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Õk térjenek meg te hozzád, de te ne térj õ hozzájok!(HU)
Jeremiás 15:20 És e nép ellen erõs érczbástyává teszlek téged, és viaskodnak ellened, de nem gyõzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és megszabadítsalak téged, azt mondja az Úr!(HU)
Jeremiás 15:21 És megszabadítlak téged a gonoszok kezeibõl, és kimentelek téged a hatalmaskodók markából.(HU)
Jeremiás 16:1 Majd szóla az Úr nékem, mondván:(HU)
Jeremiás 16:2 Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!(HU)
Jeremiás 16:3 Mert ezt mondja az Úr a fiak felõl és leányok felõl, a kik ezen a helyen születnek, és anyjaik felõl, a kik szülik õket, és atyjaik felõl, a kik nemzették õket e földön:(HU)
Jeremiás 16:4 Keserves halállal halnak meg, nem sirattatnak el és el sem temettetnek; ganéjjá lesznek a föld színén, s fegyver és éhség miatt pusztulnak el, és az õ holttestök az ég madarainak és a mezei vadaknak lesznek eledelül.(HU)
Jeremiás 16:5 Mert ezt mondja az Úr: Ne menj be gyászoló házba, se sírni ne menj, se ne vígasztald õket; mert megvontam e néptõl az én békességemet, azt mondja az Úr: az irgalmasságot és kegyelmet.(HU)
Jeremiás 16:6 És meghalnak nagyok és kicsinyek e földön; el sem temetik, meg sem siratják õket, sem össze nem metélik magokat, sem hajokat ki nem tépik õ érettök.(HU)
Jeremiás 16:7 [Kenyeret] sem törnek nékik a gyászoláskor, hogy vígasztalják õket a meghaltért; a vígasztalás poharával sem itatják õket az õ atyjokért és anyjokért.(HU)
Jeremiás 16:8 A lakodalmas házba se menj be, hogy leülj velök enni és inni.(HU)
Jeremiás 16:9 Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Ímé, én megszüntetem e helyen, a ti szemeitek elõtt, a ti napjaitokban a vigasságnak szavát és az örömnek szavát, a võlegénynek szavát és a menyasszonynak szavát.(HU)
Jeremiás 16:10 És hogyha tudtára adod e népnek mind e határozatokat, és ezt mondják néked: Miért határozta az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszt; és micsoda a mi bûnünk és micsoda a mi vétkünk, a melylyel vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen?(HU)
Jeremiás 16:11 Akkor ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották.(HU)
Jeremiás 16:12 És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám.(HU)
Jeremiás 16:13 Azért kivetlek titeket e földbõl arra a földre, a melyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok.(HU)
Jeremiás 16:14 Azért ímé, eljõnek a napok, ezt mondja az Úr, a mikor nem mondják többé; Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait Égyiptom földérõl;(HU)
Jeremiás 16:15 Hanem [ezt:] Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait északnak földérõl és mindama földekrõl, a melyekbe elszórta õket! Mert visszaviszem õket az õ földjükre, a melyet az õ atyáiknak adtam.(HU)
Jeremiás 16:16 Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki õket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki õket minden hegybõl, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.(HU)
Jeremiás 16:17 Mert szemmel tartom minden útjokat; nem rejtõzhettek el orczám elõl, és nincsen elfedve az õ bûnök szemeim elõl.(HU)
Jeremiás 16:18 Elõbb azonban megfizetek nékik az õ bûneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az õ útálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az õ fertelmességeikkel.(HU)
Jeremiás 16:19 Oh Uram, én erõsségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jõnek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony hamis [isteneket] bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó.(HU)
Jeremiás 16:20 Csinálhat-é az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!(HU)
Jeremiás 16:21 Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem.(HU)
Jeremiás 17:1 A Júda vétke vas tollal, gyémánt hegygyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira,(HU)
Jeremiás 17:2 Mivelhogy megemlékeznek fiaik az õ oltáraikról, Aséra [bálvány]aikról a zöld fák mellett és a magas halmokon.(HU)
Jeremiás 17:3 Oh én hegyem a síkon! Vagyonodat, minden kincsedet prédává teszem a te magaslataidért, minden határodban való vétkeidért.(HU)
Jeremiás 17:4 És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtõl, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tûzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog.(HU)
Jeremiás 17:5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az õ szíve!(HU)
Jeremiás 17:6 Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.(HU)
Jeremiás 17:7 Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;(HU)
Jeremiás 17:8 Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hõség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendõben nem retteg, sem a gyümölcsözéstõl meg nem szûnik.(HU)
Jeremiás 17:9 Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?(HU)
Jeremiás 17:10 Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az õ útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.(HU)
Jeremiás 17:11 [Mint] a fogoly madár, mely [fiakat] gyûjt, melyeket nem õ költött, [olyan,] a ki gazdagságot gyûjt, de nem igazán; az õ napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.(HU)
Jeremiás 17:12 Óh dicsõség trónja, kezdettõl fogva magasságos, szentségünknek helye.(HU)
Jeremiás 17:13 Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tõlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élõ vizeknek kútfejét, az Urat!(HU)
Jeremiás 17:14 Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!(HU)
Jeremiás 17:15 Ímé, õk azt mondják nékem: Hol van az Úr szózata? Most jõjjön el!(HU)
Jeremiás 17:16 De én nem siettem elhagyni a te útaidnak követését, sem gonosz napot nem kívántam, te tudod; a mi ajkaimon jött ki, nyilvánvaló volt elõtted.(HU)
Jeremiás 17:17 Ne légy nékem rettentésemre: reménységem vagy te a háborúság napján!(HU)
Jeremiás 17:18 Szégyenüljenek meg, a kik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; õk rettegjenek és ne én rettegjek; hozz reájok háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze õket!(HU)
Jeremiás 17:19 Ezt mondá nékem az Úr: Menj és állj meg a nép fiainak kapujában, a melyen bemennek és a melyen kijönnek Júdának királyai, és Jeruzsálemnek is minden kapujában!(HU)
Jeremiás 17:20 És [ezt] mondd nékik: Halljátok meg az Úrnak szavát Júdának királyai és egész Júda és Jeruzsálemnek minden lakosa, a kik bejártok e kapukon!(HU)
Jeremiás 17:21 Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok a ti lelketekre, és ne hordjatok terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek!(HU)
Jeremiás 17:22 Házaitokból se vigyetek ki terhet szombat-napon, és semmi munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombat-napot, úgy a mint atyáitoknak megparancsoltam!(HU)
Jeremiás 17:23 De õk nem hallgattak, és fülöket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakokat, hogy ne halljanak, és az oktatást be ne vehessék.(HU)
Jeremiás 17:24 Pedig ha szívesen hallgattok reám, ezt mondja az Úr, és nem visztek be terhet e város kapuin szombat-napon, és megszentelitek a szombat-napot, úgy hogy semmi dolgot nem végeztek azon:(HU)
Jeremiás 17:25 Akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, a kik a Dávid székén ülnek, szekereken és lovakon járnak, mind magok, mind fejedelmeik, Júdának férfiai és Jeruzsálemnek lakosai, és e városban lakni fognak mindörökké.(HU)
Jeremiás 17:26 És bejõnek Júda városaiból, Jeruzsálem környékérõl, Benjámin földérõl, a lapályról, a hegyrõl és dél felõl, hozván égõáldozatot, véres áldozatot, ételáldozatot és temjént, és hozván hála[áldozat]ot az Úrnak házába.(HU)
Jeremiás 17:27 Ha pedig nem hallgattok reám, hogy megszenteljétek a szombat-napot, és hogy ne hordjatok terhet és ne jõjjetek be Jeruzsálem kapuin szombat- napon: tüzet gerjesztek az õ kapuiban, és megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lesz eloltható.(HU)
Jeremiás 18:1 Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:(HU)
Jeremiás 18:2 Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!(HU)
Jeremiás 18:3 Lemenék azért a fazekas házába, és ímé õ edényt készít vala a korongon.(HU)
Jeremiás 18:4 És elromla az edény, a melyet õ készít vala [és a mely] mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belõle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.(HU)
Jeremiás 18:5 És szóla az Úr nékem, mondván:(HU)
Jeremiás 18:6 Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!(HU)
Jeremiás 18:7 Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:(HU)
Jeremiás 18:8 De megtér az a nép az õ gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.(HU)
Jeremiás 18:9 És hogyha szólok a nép felõl és ország felõl, hogy felépítem, beültetem;(HU)
Jeremiás 18:10 De a gonoszt cselekszi elõttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.(HU)
Jeremiás 18:11 Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!(HU)
Jeremiás 18:12 Õk pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük.(HU)
Jeremiás 18:13 Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!(HU)
Jeremiás 18:14 Elhagyja-é a mezõség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedezõ, hullámzó vizek?(HU)
Jeremiás 18:15 Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították õket az õ útaikról, az õsrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;(HU)
Jeremiás 18:16 Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.(HU)
Jeremiás 18:17 Mint keleti szél szórom szét õket az ellenség elõtt, háttal és nem arczczal nézek reájok az õ pusztulásuk napján.(HU)
Jeremiás 18:18 Õk pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstõl, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg õt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!(HU)
Jeremiás 18:19 Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát [is] halld meg!(HU)
Jeremiás 18:20 Hát roszszal fizetnek-é a jóért, hogy [õk] vermet ásnak nékem? Emlékezzél! Elõtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy elfordítsam rólok haragodat.(HU)
Jeremiás 18:21 Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd õket fegyver hegyére, hogy legyenek az õ asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harczon.(HU)
Jeremiás 18:22 Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tõrt vetettek lábaimnak.(HU)
Jeremiás 18:23 Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos szándékukat; ne kegyelmezz meg bûneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orczád elõl, hanem veszni valók legyenek elõtted; a te haragod idején bánj el velök!(HU)
Jeremiás 19:1 Ezt mondja az Úr: Menj el és végy egy cserépkorsót a fazekastól, és némelyekkel a nép vénei közül és a papok vénei közül.(HU)
Jeremiás 19:2 Menj el a Ben-Hinnom völgyébe, a mely a fazekasok kapujának bejáratánál van, és kiáltsd ott azokat a szavakat, a melyeket én szólok néked;(HU)
Jeremiás 19:3 És ezt mondjad: Halljátok meg az Úr szavát Júda királyai és Jeruzsálem lakosai: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én veszedelmet hozok e helyre, úgy hogy a ki csak hallja, megcsendül [bele] a füle.(HU)
Jeremiás 19:4 Azért, mert elhagytak engem, és idegenné tették e helyet, és idegen isteneknek áldoztak benne, a kiket sem õk nem ismertek, sem atyáik, sem Júda királyai, és eltöltötték e helyet ártatlan vérrel;(HU)
Jeremiás 19:5 És magaslatokat építének a Baálnak, hogy megégessék fiaikat a tûzben, égõáldozatul a Baálnak, a mit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és a mire nem is gondoltam.(HU)
Jeremiás 19:6 Azért ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és e hely nem neveztetik többé Tófetnek, sem Ben-Hinnom völgyének, hanem öldöklés völgyének.(HU)
Jeremiás 19:7 És eszét vesztem e helyen Júdának és Jeruzsálemnek, és fegyverrel ejtem el õket ellenségeik elõtt, és az életökre törõknek kezével; holttesteiket pedig az ég madarainak és a mezei vadaknak adom eledelül.(HU)
Jeremiás 19:8 És e várost csudává teszem és nevetséggé, a ki csak átmegy rajta, álmélkodik és szörnyûködik az õ nagy romlásán.(HU)
Jeremiás 19:9 És megétetem velök az õ fiaik húsát és leányaik húsát és megeszi kiki az õ barátjának húsát, a megszállás alatt és a veszedelem alatt, a melylyel megszorongatják õket ellenségeik és a kik keresik az õ lelköket.(HU)
Jeremiás 19:10 Azután törd el e korsót azok szeme láttára, a kik elmennek veled.(HU)
Jeremiás 19:11 És ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura: Így töröm össze e népet és e várost, a mint összetörhetõ e cserépedény, a mely többé meg sem építhetõ; és Tófetben temettetnek el, mert nem lesz [más] hely a temetkezésre.(HU)
Jeremiás 19:12 Így cselekszem e helylyel és ennek lakosaival, azt mondja az Úr, és olyanná teszem e várost, a milyen Tófet.(HU)
Jeremiás 19:13 És Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai undokokká lesznek, mint a Tófet helye; mindazok a házak, a melyeknek tetején az ég egész seregének áldoztak és italáldozatot vittek az idegen isteneknek.(HU)
Jeremiás 19:14 Azután hazajöve Jeremiás Tófetbõl, a hová az Úr küldte vala õt prófétálni; megálla az Úr házának pitvarában, és szóla az egész népnek:(HU)
Jeremiás 19:15 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé én ráhozom e városra és ennek minden városára mindama veszedelmet, a melyrõl szóltam õ ellene; mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallják az én beszédeimet.(HU)
Jeremiás 20:1 És hallá Passúr a pap, az Immár fia (õ pedig fejedelem vala az Úr házában), Jeremiást, a mint e szókat prófétálja vala:(HU)
Jeremiás 20:2 És megcsapdosá Passúr Jeremiást a prófétát, és beveté õt a tömlöczbe, a mely a Benjámin felsõ kapujában vala, az Úr háza mellett.(HU)
Jeremiás 20:3 És lõn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöczbõl, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak;(HU)
Jeremiás 20:4 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az õ ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi õket Babilonba, és fegyverrel vágja le õket:(HU)
Jeremiás 20:5 És odaadom e városnak minden vagyonát és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az õ ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurczolják és Babilonba viszik azokat.(HU)
Jeremiás 20:6 Te pedig Passúr és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz és ott halsz meg és ott temettetel el, te és minden barátod, a kiknek hamisan prófétáltál.(HU)
Jeremiás 20:7 Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyõztél! Nevetségessé lettem minden idõre, mindenki csúfol engemet;(HU)
Jeremiás 20:8 Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erõszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem.(HU)
Jeremiás 20:9 Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az õ nevében többé nem szólok; de mintha égõ tûz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erõlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.(HU)
Jeremiás 20:10 Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelõl való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk õt, és bosszút állhatunk rajta;(HU)
Jeremiás 20:11 De az Úr velem van, mint hatalmas hõs, azért elesnek az én kergetõim és nem bírnak [velem,] igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz [rajtok] és felejthetetlen.(HU)
Jeremiás 20:12 Azért, oh Seregeknek Ura, a ki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet õ rajtok: mert néked jelentettem meg az én ügyemet!(HU)
Jeremiás 20:13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezébõl.(HU)
Jeremiás 20:14 Átkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szûlt engem, ne legyen áldott!(HU)
Jeremiás 20:15 Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén õt.(HU)
Jeremiás 20:16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben.(HU)
Jeremiás 20:17 Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szûlt volna!(HU)
Jeremiás 20:18 Miért is jöttem ki az én anyámnak méhébõl, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végzõdjenek?(HU)
Jeremiás 21:1 Ez a beszéd, a melyet szóla az Úr Jeremiásnak, mikor elküldé hozzá Sedékiás király Passúrt Melkiásnak fiát, és Sofóniást a Maásiás pap fiát, mondván:(HU)
Jeremiás 21:2 Kérdezd meg most érettünk az Urat, mert Nabukodonozor, a babiloni király viaskodik ellenünk, ha cselekszik-é az Úr velünk minden õ csodái szerint, hogy elhagyjon minket?(HU)
Jeremiás 21:3 És monda nékik Jeremiás: Ezt mondjátok Sedékiásnak.(HU)
Jeremiás 21:4 Így szól az Úr, Izráel Istene: Ímé, én elfordítok minden hadi szerszámot, a melyek a ti kezeitekben vannak, a melyekkel ti a babiloni király ellen és a Kaldeusok ellen viaskodtok, a kik kivül a kõfalon ostromolnak titeket, és begyûjtöm õket e városnak közepébe;(HU)
Jeremiás 21:5 És én kinyujtott kézzel vívok ellenetek és nagy erõs karral és haraggal, búsulással és nagy felindulással.(HU)
Jeremiás 21:6 És megverem e városnak lakosait, mind az embert, mind a barmot; nagy döghalállal halnak meg.(HU)
Jeremiás 21:7 És azután, azt mondja az Úr, Sedékiást a Júda királyát, és az õ szolgáit, és a népet, és a kik megmaradnak e városban a döghaláltól, a fegyvertõl és az éhségtõl: odaadom Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és az õ ellenségeiknek kezébe és azoknak kezébe, a kik keresik az õ lelköket, és megöli õket éles fegyverrel: nem kedvez nékik, nem enged és nem könyörül rajtok.(HU)
Jeremiás 21:8 Azután ezt mondjad e népnek: Ezt mondja az Úr: Ímé, én elõtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját.(HU)
Jeremiás 21:9 A ki e városban lakik, fegyver, éhség és döghalál miatt kell meghalnia; a ki pedig kimegy belõle és a Kaldeusokhoz megy, a kik megostromolnak titeket, él, és az õ lelkét zsákmányul nyeri;(HU)
Jeremiás 21:10 Mert orczámat e város veszedelmére fordítottam és nem megszabadulására, azt mondja az Úr: A babiloni király kezébe adatik, és tûzzel égeti meg azt!(HU)
Jeremiás 21:11 Júda királya házának [mondd meg]: Halljátok meg az Úr szavát!(HU)
Jeremiás 21:12 Dávidnak háza, ezt mondja az Úr: Hamarsággal tegyetek igaz ítéletet, a nyomorultat mentsétek meg a nyomorgatónak kezébõl, különben az én haragom kitör, mint a tûz és felgerjed, és nem lesz, a ki megolthassa, az õ cselekedeteiknek gonoszsága miatt.(HU)
Jeremiás 21:13 Ímé, én reátok [megyek,] te völgy lakója [és] síkságnak szirtje; azt mondja az Úr, a kik azt mondjátok: Kicsoda jön le mi ellenünk, és kicsoda jön be a mi házainkba?(HU)
Jeremiás 21:14 És a ti cselekedeteiteknek gyümölcse szerint fenyítlek meg titeket, azt mondja az Úr, és tüzet gyújtok az õ erdejében, és köröskörül [az] mindent megemészt!(HU)
Jeremiás 22:1 Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:(HU)
Jeremiás 22:2 És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon!(HU)
Jeremiás 22:3 Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezébõl! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok [és] rajta ne erõszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.(HU)
Jeremiás 22:4 Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén õ, az õ szolgái és az õ népe.(HU)
Jeremiás 22:5 Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.(HU)
Jeremiás 22:6 Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: [Ha] Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, [mint] a városokat, a melyekben nem laknak.(HU)
Jeremiás 22:7 És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az õ fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tûzre vetik.(HU)
Jeremiás 22:8 És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal?(HU)
Jeremiás 22:9 És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek frigyét, és idegen istenek elõtt borultak le és azoknak szolgáltak.(HU)
Jeremiás 22:10 Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jõ vissza többé, és az õ szülõföldjét nem látja meg.(HU)
Jeremiás 22:11 Mert ezt mondja az Úr Sallum felõl, Jósiásnak, a Júda királyának fia felõl, a ki uralkodik az õ atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helybõl, nem tér többé ide vissza.(HU)
Jeremiás 22:12 Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.(HU)
Jeremiás 22:13 Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az õ felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja.(HU)
Jeremiás 22:14 A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel.(HU)
Jeremiás 22:15 Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.(HU)
Jeremiás 22:16 Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felõlem? azt mondja az Úr!(HU)
Jeremiás 22:17 De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erõszak elkövetésére.(HU)
Jeremiás 22:18 Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják õt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják õt: Jaj uram! Jaj az õ dicsõségének.(HU)
Jeremiás 22:19 Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül!(HU)
Jeremiás 22:20 Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretõid mind tönkre jutottak.(HU)
Jeremiás 22:21 Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, [de] ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!(HU)
Jeremiás 22:22 Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretõid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.(HU)
Jeremiás 22:23 Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülõ vajudása?(HU)
Jeremiás 22:24 Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyûrû volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak.(HU)
Jeremiás 22:25 És odaadlak téged a te lelked keresõinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétõl félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.(HU)
Jeremiás 22:26 És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szûlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.(HU)
Jeremiás 22:27 És nem jõnek vissza arra a földre, a melyre az õ lelkök visszajõni kivánkozik.(HU)
Jeremiás 22:28 Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörûség nincsen? Miért lökték el õt és az õ magvát, és dobták olyan földre, a melyet õk nem ismernek?(HU)
Jeremiás 22:29 Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát!(HU)
Jeremiás 22:30 Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó elõmenetele az õ idejében; mert senkinek, a ki az õ magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.(HU)
Jeremiás 23:1 Jaj a pásztoroknak, a kik elvesztik és elszélesztik az én mezõmnek juhait, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 23:2 Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztoroknak, a kik legeltetik az én népemet: Ti szélesztettétek el az én juhaimat és ûztétek el õket; és nem néztetek utánok; ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 23:3 Juhaimnak maradékát pedig összegyûjtöm minden földrõl, a melyekre elûztem õket, és visszahozom õket az õ legelõikre, és szaporodnak és megsokasodnak.(HU)
Jeremiás 23:4 És pásztorokat rendelek melléjök, hogy legeltessék õket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 23:5 Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.(HU)
Jeremiás 23:6 Az õ idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik, és ez lesz az õ neve, a melylyel nevezik õt: Az Úr a mi igazságunk!(HU)
Jeremiás 23:7 Azért ímé elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, a melyekben nem mondják többé: Él az Úr, a ki kihozta Izráel fiait Égyiptom földébõl.(HU)
Jeremiás 23:8 Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, a ki kihozta és a ki haza vezérlette Izráel házának magvát az északi földrõl és mindama földekrõl, a melyekre kiûztem vala õket, és lakoznak az õ földjökön.(HU)
Jeremiás 23:9 A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az õ szent igéjéért.(HU)
Jeremiás 23:10 Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelõje kiszáradt, és az õ futásuk gonosz, és az õ hatalmasságuk hamis.(HU)
Jeremiás 23:11 Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az õ gonoszságukat, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 23:12 Azért az õ útjok olyan lesz, mint a sikamlós útak a setétben, megbotlanak és elesnek: mert veszedelmet hozok reájok, az õ büntetésöknek esztendejét, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 23:13 A Samariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izráelt.(HU)
Jeremiás 23:14 De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sõt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az õ gonoszságából; olyanok elõttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.(HU)
Jeremiás 23:15 Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felõl: Ímé, én ürmöt adok enniök és mérget adok inniok, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.(HU)
Jeremiás 23:16 Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, a kik néktek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az õ szívöknek látását szólják, nem az Úr szájából valót.(HU)
Jeremiás 23:17 Szüntelen ezt mondják azoknak, a kik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz néktek és mindenkinek, a ki az õ szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jõ ti reátok veszedelem!(HU)
Jeremiás 23:18 Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az õ igéjét? Ki figyelmezett az õ igéjére és hallotta azt?(HU)
Jeremiás 23:19 Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.(HU)
Jeremiás 23:20 Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.(HU)
Jeremiás 23:21 Nem küldöttem e prófétákat, de õk futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak.(HU)
Jeremiás 23:22 Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna õket az õ gonosz útaikról, és az õ cselekedetöknek gonoszságától.(HU)
Jeremiás 23:23 Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?(HU)
Jeremiás 23:24 Vajjon elrejtõzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam õt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 23:25 Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.(HU)
Jeremiás 23:26 Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az õ szívök csalárdságát prófétálják?(HU)
Jeremiás 23:27 A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az õ álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az õ atyáik elfeledkeztek az én nevemrõl a Baálért?(HU)
Jeremiás 23:28 A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 23:29 Nem olyan-é az én igém, mint a tûz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó põröly?(HU)
Jeremiás 23:30 Azért ímé én a prófétákra [támadok,] azt mondja az Úr, a kik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.(HU)
Jeremiás 23:31 Ímé, én a prófétákra [támadok,] azt mondja az Úr, a kik felemelik nyelvöket és azt mondják: [az Úr] mondja!(HU)
Jeremiás 23:32 Ímé, én a [próféták]ra [támadok,] a kik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az õ hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem õket, sem nem parancsoltam nékik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 23:33 Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? akkor mondd meg nékik azt: mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 23:34 A mely próféta vagy pap, vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe, meglátogatom azt az embert és annak házát.(HU)
Jeremiás 23:35 Kiki ezt mondja az õ barátjának és kiki az õ atyjafiának: Mit felel az Úr? és mit szólt az Úr?(HU)
Jeremiás 23:36 És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az õ szava, ha elforgatjátok az élõ Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét.(HU)
Jeremiás 23:37 Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt néked az Úr és mit szólt az Úr?(HU)
Jeremiás 23:38 Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: ez az Úrnak terhe, jóllehet küldék ti hozzátok, a kik ezt mondják: Ne mondjátok: ez az Úrnak terhe;(HU)
Jeremiás 23:39 Ezért ímé én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, [elvetem] az én orczám elõl.(HU)
Jeremiás 23:40 És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok ti reátok, a mely felejthetetlen.(HU)
Jeremiás 24:1 Látomást mutata nékem az Úr, és ímé, két kosár füge volt letéve az Úr temploma elõtt, miután Nabukodonozor babiloniai király Jékóniást, Joákimnak, a Júda királyának fiát és Júdának fejedelmeit és az ácsokat és kovácsokat fogságra hurczolá Jeruzsálembõl, és elvivé õket Babilonba.(HU)
Jeremiás 24:2 Az egyik kosárban igen jó fügék valának, a milyenek az elõször érõ fügék; a másik kosárban pedig igen rossz fügék valának, sõt ehetetlenek a rosszaság miatt.(HU)
Jeremiás 24:3 És monda az Úr nékem: Mit látsz te Jeremiás? És mondék: Fügéket. A jó fügék igen jók, de a rosszak igen rosszak, sõt rosszaságok miatt ehetetlenek.(HU)
Jeremiás 24:4 És szóla az Úr nékem, mondván:(HU)
Jeremiás 24:5 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mint ezeket a jó fügéket, úgy megkülönböztetem a Júda foglyait, a kiket e helyrõl a Kaldeusok földjére vitettem, az õ javokra.(HU)
Jeremiás 24:6 És õket szemmel tartom az õ javokra, és visszahozom e földre, és megépítem és el nem rontom, és beplántálom és ki nem szaggatom.(HU)
Jeremiás 24:7 És szívet adok nékik, hogy megismerjenek engemet, hogy én vagyok az Úr, és õk én népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek, mert teljes szívökbõl megtérnek hozzám.(HU)
Jeremiás 24:8 És a milyenek a rossz fügék, a melyek ehetetlenek a rosszaság miatt, azt mondja az Úr, olyanná teszem Sedékiást, a Júda királyát, és az õ maradékát, és az õ fejedelmeit, és Jeruzsálem maradékát, a kik itt maradnak e földön, és azokat, a kik Égyiptom földén laknak.(HU)
Jeremiás 24:9 És kiteszem õket rettegésnek, veszedelemnek a föld minden országában; gyalázatnak, példabeszédnek, gúnynak és szidalomnak minden helyen, a hová kiûzöm õket.(HU)
Jeremiás 24:10 És fegyvert, éhséget és döghalált bocsátok reájok mindaddig, a míg elfogynak a földrõl, a melyet nékik adtam és az õ atyáiknak.(HU)
Jeremiás 25:1 Az a beszéd, a mely lõn Jeremiáshoz az egész Júda népe felõl, Joákim negyedik esztendejében; a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, az elsõ esztendejében Nabukodonozornak a babiloni királynak;(HU)
Jeremiás 25:2 A melyet szóla Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván:(HU)
Jeremiás 25:3 Jósiásnak tizenharmadik esztendejétõl fogva, a ki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendõ óta) szóla az Úr nékem, és szólottam én néktek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok.(HU)
Jeremiás 25:4 És elküldte az Úr ti hozzátok minden õ szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra.(HU)
Jeremiás 25:5 Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz útaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekbõl, hogy lakhassatok a földön, a melyet az Úr adott néktek és a ti atyáitoknak öröktõl fogva örökké.(HU)
Jeremiás 25:6 És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nékik és imádjátok õket, és ne ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok.(HU)
Jeremiás 25:7 De nem hallgattatok reám, azt mondja az Úr, hogy felingereljetek engem a ti kezeitek munkájával a ti veszedelmetekre.(HU)
Jeremiás 25:8 Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre:(HU)
Jeremiás 25:9 Ímé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom õket e földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre, és elveszem õket és csudává és szörnyûséggé teszem õket és örökkévaló pusztasággá.(HU)
Jeremiás 25:10 És elveszem tõlök az öröm szavát, a vígasság szavát, a võlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát.(HU)
Jeremiás 25:11 És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig.(HU)
Jeremiás 25:12 És mikor eltelik a hetven esztendõ, meglátogatom a babiloni királyon és az õ népén az õ álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.(HU)
Jeremiás 25:13 És végbeviszem azon a földön mindazokat, a miket szóltam felõle, mindazt, a mi megvan írva e könyvben, a melyet prófétált Jeremiás az összes nemzetek felõl.(HU)
Jeremiás 25:14 Mert õ rajtok is uralkodnak majd sok nemzetek és nagy királyok, és megfizetek nékik az õ cselekedeteik szerint és az õ kezeiknek munkája szerint.(HU)
Jeremiás 25:15 Mert ezt mondotta az Úr, Izráelnek Istene nékem: Vedd el kezembõl e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, a kikhez én küldelek téged.(HU)
Jeremiás 25:16 Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, a melyet én közéjök bocsátok.(HU)
Jeremiás 25:17 És elvevém a pohárt az Úr kezébõl, és megitatám mindama nemzeteket, a kikhez külde engem az Úr:(HU)
Jeremiás 25:18 Jeruzsálemet és Júda városait, az õ királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, csudává, szörnyûséggé és átokká tegyem õket, a mint e mai napon van:(HU)
Jeremiás 25:19 A Faraót, Égyiptom királyát, az õ szolgáit és fejedelmeit és minden õ népét,(HU)
Jeremiás 25:20 És minden egyveleg népet, és az Úz földének minden királyát, és a Filiszteusok földének minden királyát, és Askalont, Gázát, Akkaront és Azótusnak maradékait,(HU)
Jeremiás 25:21 Edomot, Moábot és az Ammon fiait,(HU)
Jeremiás 25:22 És Tírusnak minden királyát és Szidonnak minden királyát és a szigeteknek minden királyát, a kik túl vannak a tengeren,(HU)
Jeremiás 25:23 Dedánt és Témánt és Búzt és mindazokat, a kik lenyírott üstökûek,(HU)
Jeremiás 25:24 És Arábiának minden királyát és az egyveleg nép minden királyát, a kik a pusztában laknak,(HU)
Jeremiás 25:25 És Zimrinek minden királyát és Elámnak minden királyát és a Médusok minden királyát,(HU)
Jeremiás 25:26 És északnak minden királyát, mind a közelvalókat, mind a távolvalókat, egyiket a másikra, és a földnek minden országát, a melyek e föld színén vannak; Sésák királya pedig ezek után iszik.(HU)
Jeremiás 25:27 Azért ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver elõtt, a melyet én küldök közétek.(HU)
Jeremiás 25:28 És ha majd a te kezedbõl nem akarják elvenni a pohárt, hogy igyanak belõle: ezt mondd nékik: Így szól a Seregek Ura: Meg kell innotok.(HU)
Jeremiás 25:29 Mert ímé, a város ellen, a mely az én nevemrõl neveztetik, az ellen veszedelmet indítok, ti pedig egészen megmenekültök-é? Nem menekesztek, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára, azt mondja a Seregek Ura,(HU)
Jeremiás 25:30 Te pedig prófétáld meg nékik mind e szókat, és ezt mondd nékik: Az Úr a magasságból harsog, és az õ szent lakhelyébõl dörög, harsanva harsog az õ házára, riogatva kiált, mint a szõlõtaposók, e föld minden lakosa ellen.(HU)
Jeremiás 25:31 Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, õ minden testnek ítélõ birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 25:32 Így szól a Seregek Ura: Ímé, veszedelem indul egyik nemzettõl a másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitõl.(HU)
Jeremiás 25:33 És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétõl fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek színén, mint a ganéj.(HU)
Jeremiás 25:34 Jajgassatok pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok.(HU)
Jeremiás 25:35 És nincs hová futniok a pásztoroknak, és menekülniök a nyáj vezéreinek.(HU)
Jeremiás 25:36 [Hallatszik] a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította az Úr az õ legeltetõ helyöket.(HU)
Jeremiás 25:37 Elpusztultak a békességes legeltetõ helyek az Úr felgerjedt haragja miatt.(HU)
Jeremiás 25:38 Elhagyta [azokat,] mint az oroszlán az õ barlangját, mert pusztasággá lett az õ földjök a zsarnoknak dühe miatt és az õ felgerjedt haragja miatt.(HU)
Jeremiás 26:1 A Jojákim uralkodásának kezdetén, a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, e szót szólá az Úr, mondván:(HU)
Jeremiás 26:2 Ezt mondja az Úr: Állj az Úr házának pitvarába, és mondd el Júdának minden városából azoknak, a kik imádkozni jõnek az Úr házába, mindazokat az igéket, a melyeket parancsoltam néked, hogy mondd el nékik. Egy szót se hagyj el!(HU)
Jeremiás 26:3 Hátha szót fogadnak, és mindenki megtér az õ gonosz útjától, akkor megbánom a veszedelmet, a melyet nékik okozni gondoltam az õ cselekedeteik gonoszsága miatt.(HU)
Jeremiás 26:4 És mondd meg nékik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok reám, hogy az én törvényeim szerint járjatok, a melyet elõtökbe adtam,(HU)
Jeremiás 26:5 Hogy hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak beszédére, a kiket én küldék hozzátok, és pedig jó reggel küldém, de nem hallgattatok rájok:(HU)
Jeremiás 26:6 Akkor e házat hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a föld minden nemzetének átkává.(HU)
Jeremiás 26:7 Hallák pedig a papok és próféták és az egész község Jeremiást, a mint ez igéket szólá az Úr házában.(HU)
Jeremiás 26:8 És lõn, mikor elvégezé Jeremiás a beszédet, a melyet az Úr parancsolt vala mind az egész néphez szólania, megragadák õt a papok és a próféták és az egész nép, mondván: Halállal kell lakolnod!(HU)
Jeremiás 26:9 Miért prófétáltál az Úr nevében, mondván: Olyan lesz e ház, mint Siló, és e város elpusztul, lakatlanná lesz? És összegyûle az egész nép Jeremiás ellen az Úrnak házában.(HU)
Jeremiás 26:10 De meghallák ezeket a Júda fejedelmei, és felmenének a király házából az Úrnak házába, és leülének az Úr új kapujának ajtajában.(HU)
Jeremiás 26:11 És szólának a papok és a próféták a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, a mint füleitekkel hallottátok.(HU)
Jeremiás 26:12 És szóla Jeremiás mindazoknak a fejedelmeknek és az egész népnek, mondván: Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak e ház ellen és e város ellen mind e szókkal, a melyeket hallottatok.(HU)
Jeremiás 26:13 Most azért jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára, és az Úr megbánja a veszedelmet, a melylyel fenyegetett titeket.(HU)
Jeremiás 26:14 Én magam pedig ímé kezetekben [vagyok,] cselekedjetek velem, a mint jónak és a mint helyesnek [tetszik] néktek.(HU)
Jeremiás 26:15 De jól tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll ti reátok és e városra és ennek lakosaira, mert bizony az Úr küldött el engem hozzátok, hogy a ti füleitekbe mondjam mind e szókat.(HU)
Jeremiás 26:16 És mondák azok a fejedelmek és az egész község a papoknak és prófétáknak: Nem méltó ez az ember a halálra: mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt nékünk!(HU)
Jeremiás 26:17 Felkelének az ország vénei közül is némely férfiak, és szólának az egész összegyûlt népnek, mondván:(HU)
Jeremiás 26:18 A móreseti Mikeás prófétált Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, és szóla az egész Júda népének, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, [mint] szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, és e háznak hegyét erdõ növi be;(HU)
Jeremiás 26:19 Megölte-é [azért] õt Ezékiás, Júdának királya és az egész Júda? Nem félte-é az Urat? Nem könyörgött-é az Úrnak? És nem megbánta-é az Úr a veszedelmet, a melylyel fenyegette õket? És mi [olyan] nagy veszedelmet vonnánk a mi lelkünkre?(HU)
Jeremiás 26:20 Volt egy [másik] ember is, a ki az Úr nevében prófétált, Uriás, Semájának fia, Kirját-Jeárimból, és prófétált e város ellen és a föld ellen, egészen a Jeremiás beszéde szerint.(HU)
Jeremiás 26:21 És meghallá Jojákim király és minden vitéze és minden fejedelme az õ beszédeit, és halálra kerestette õt a király; de meghallá Uriás és megijedt, és elfutott és átment Égyiptomba.(HU)
Jeremiás 26:22 És Jojákim király embereket küldött Égyiptomba, Elnátánt, az Akbor fiát, és [más] férfiakat vele együtt Égyiptomba.(HU)
Jeremiás 26:23 És kihozák Uriást Égyiptomból és vivék Jojákim király elé, a ki megöleté õt fegyverrel, holttestét pedig a köznép temetõjébe vetteté.(HU)
Jeremiás 26:24 De Ahikámnak, a Sáfán fiának keze Jeremiással lõn, hogy ne adják õt a nép kezébe halálra.(HU)
Jeremiás 27:1 A Jojákim uralkodásának kezdetén, a ki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, ilyen szavakat szóla az Úr Jeremiáshoz, mondván:(HU)
Jeremiás 27:2 Így szól az Úr nékem: Csinálj magadnak köteleket, és jármot és vedd azokat a nyakadba.(HU)
Jeremiás 27:3 És küldd azokat Edom királyához és Moáb királyához, az Ammon fiainak királyához, Tírus királyához és Sidon királyához a követek által, a kik eljõnek Jeruzsálembe Sedékiáshoz, Júdának királyához,(HU)
Jeremiás 27:4 És parancsold meg nékik, hogy mondják meg az õ uraiknak: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene, ezt mondjátok a ti uraitoknak:(HU)
Jeremiás 27:5 Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, a melyek e föld színén vannak, az én nagy erõmmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, a ki kedves az én szemeim elõtt:(HU)
Jeremiás 27:6 És most én odaadom mind e földeket Nabukodonozornak, a babiloni királynak, az én szolgámnak kezébe; sõt a mezei állatokat is néki adom, hogy néki szolgáljanak.(HU)
Jeremiás 27:7 És néki és az õ fiának és unokájának szolgál minden nemzet mindaddig, míg el nem jõ az õ földének is ideje, és szolgálnak néki sok nemzetek és nagy királyok.(HU)
Jeremiás 27:8 Azt a nemzetet és azt az országot pedig, a mely nem szolgál néki, Nabukodonozornak, a babiloni királynak, és a ki nem teszi nyakát a babiloni király jármába: fegyverrel és éhséggel és döghalállal verem meg azt a nemzetet, azt mondja az Úr, míglen kiirtom õket az õ kezével.(HU)
Jeremiás 27:9 Ti azért ne hallgassatok a ti prófétáitokra, se jövendõmondóitokra, se álommagyarázóitokra, se varázslóitokra, se szemfényvesztõitekre, a kik ezt mondják néktek: Ne szolgáljatok a babiloni királynak.(HU)
Jeremiás 27:10 Mert õk hazugságot prófétálnak néktek, hogy messze vigyelek titeket a ti földetekbõl és kiûzzelek titeket, és elveszszetek!(HU)
Jeremiás 27:11 Azt a nemzetet pedig, a mely nyakára veszi a babiloni király jármát és szolgál néki, az õ földében hagyom, azt mondja az Úr, és míveli azt és lakozik benne.(HU)
Jeremiás 27:12 Sõt Sedékiásnak, a Júda királyának is mind e beszédek szerint szólottam, mondván: Vegyétek nyakatokra a babiloni királynak jármát, és szolgáljatok néki és az õ népének, és éltek!(HU)
Jeremiás 27:13 Miért halsz meg te és a te néped fegyver miatt, éhség és döghalál miatt, a mint szólott az Úr az olyan néprõl, a mely nem szolgál a babiloni királynak?(HU)
Jeremiás 27:14 Ne hallgassatok hát a próféták szavaira, a kik így szólnak néktek: Ne szolgáljatok a babiloni királynak; mert õk hazugságot prófétálnak néktek.(HU)
Jeremiás 27:15 Mert nem küldöttem õket, azt mondja az Úr, hanem õk az én nevemben hazugságot prófétálnak, hogy kiûzzelek titeket, és elvesszetek ti és a próféták, a kik prófétálnak néktek.(HU)
Jeremiás 27:16 A papoknak és ez egész népnek is így szóltam: Ezt mondja az Úr: Ne hallgassatok a ti prófétáitok szavaira, a kik prófétálnak néktek, mondván: Ímé, az Úr házának edényei visszahozatnak Babilonból most mindjárt, mert hazugságot prófétálnak õk néktek:(HU)
Jeremiás 27:17 Ne hallgassatok rájok; szolgáljatok a babiloni királynak, és éltek; miért legyen e város pusztasággá?(HU)
Jeremiás 27:18 Ha õk próféták és ha nálok van az Úrnak igéje: imádkozzanak most a Seregek Urának, hogy az edények, a melyek [még] az Úr házában és a Júda királyának házában és Jeruzsálemben maradtak, ne jussanak Babilonba;(HU)
Jeremiás 27:19 Mert ezt mondja a Seregek Ura az oszlopok felõl, a tenger felõl, az állványok felõl és az edények maradéka felõl, a melyek [még] e városban maradtak,(HU)
Jeremiás 27:20 A melyeket el nem vitt Nabukodonozor, a babiloni király, mikor fogságba vivé Jékóniást, Jojákimnak, a Júda királyának fiát Jeruzsálembõl Babilonba, és Júdának és Jeruzsálemnek minden fõ népét;(HU)
Jeremiás 27:21 Bizony ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene az edények felõl, a melyek megmaradtak az Úrnak házában és a Júda királyának házában és Jeruzsálemben:(HU)
Jeremiás 27:22 Babilonba vitetnek, és ott lesznek mindama napig, a melyen meglátogatom õket, azt mondja az Úr; és felhozom azokat, és visszahozom azokat e helyre.(HU)
Jeremiás 28:1 És abban az esztendõben, Sedékiás, Júda királya uralkodásának kezdetén, a negyedik esztendõben, az ötödik hónapban monda nékem Hanániás (Azúrnak fia, a próféta, a ki Gibeonból való vala) az Úrnak házában, a papok és az egész nép szemei elõtt, mondván:(HU)
Jeremiás 28:2 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene, mondván: Eltöröm a babiloni királynak jármát.(HU)
Jeremiás 28:3 Teljes két esztendõ mulva visszahozom e helyre az Úr házának mindamaz edényeit, a melyeket elvitt innen Nabukodonozor, a babiloni király, és bevitt Babilonba.(HU)
Jeremiás 28:4 És Jékóniást, Jojákimnak, a Júda királyának fiát és mindama júdabeli foglyokat, a kik elvitettek Babilonba, visszahozom én e helyre, azt mondja az Úr; mert eltöröm a babiloni király jármát.(HU)
Jeremiás 28:5 Akkor monda Jeremiás próféta Hanániás prófétának a papok és az egész nép szemei elõtt, a mely ott áll vala az Úrnak házában;(HU)
Jeremiás 28:6 Mondá pedig Jeremiás próféta: Úgy legyen, úgy cselekedjék az Úr: teljesítse az Úr a te beszédeidet, a melyekkel prófétálád, hogy az Úr házának edényei és a foglyok is mind visszahozatnak Babilonból e helyre,(HU)
Jeremiás 28:7 Mindazáltal halld csak e beszédet, a melyet én szólok néked és az egész népnek:(HU)
Jeremiás 28:8 A próféták, a kik elõttem és elõtted eleitõl fogva voltak, sok ország ellen és nagy királyságok ellen, hadról, veszedelemrõl és döghalálról prófétáltak.(HU)
Jeremiás 28:9 A mely próféta a békességrõl prófétál, mikor beteljesedik a próféta beszéde, [akkor] ismertetik meg a próféta, ha az Úr küldötte-é azt valóban?(HU)
Jeremiás 28:10 És vevé Hanániás próféta a jármot a Jeremiás próféta nyakáról, és széttöré azt.(HU)
Jeremiás 28:11 És szóla Hanániás az egész nép elõtt, mondván: Ezt mondja az Úr: Így töröm le Nabukodonozornak, a babiloni királynak jármát két esztendei idõ mulva minden nemzet nyakáról: és elméne Jeremiás próféta a maga útjára.(HU)
Jeremiás 28:12 És szóla az Úr Jeremiásnak, miután letöré Hanániás próféta a Jeremiás próféta nyakáról a jármot, mondván:(HU)
Jeremiás 28:13 Menj el, és beszélj Hanániással, mondván: Ezeket mondja az Úr: A fajármot eltörted, de csináltál helyébe vasjármokat.(HU)
Jeremiás 28:14 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasjármot vetettem mind e nemzetek nyakára, hogy szolgáljanak Nabukodonozornak, a babiloni királynak, és szolgálnak néki, sõt a mezei állatokat is néki adom.(HU)
Jeremiás 28:15 És monda Jeremiás próféta Hanániás prófétának: Halld csak, Hanániás! nem az Úr küldött téged, és te hazugsággal biztatod e népet.(HU)
Jeremiás 28:16 Azért így szól az Úr: Ímé, én elküldelek téged a föld színérõl, meghalsz ez esztendõben: mert pártütõleg szóltál az Úr ellen.(HU)
Jeremiás 28:17 És meghala Hanániás próféta abban az esztendõben, a hetedik hónapban.(HU)
Jeremiás 29:1 Ezek ama levél szavai, a melyet Jeremiás próféta külde Jeruzsálembõl a fogságban való vének maradékainak, és a papoknak és a prófétáknak, és az egész népnek, a melyet fogva vitt vala el Nabukodonozor Jeruzsálembõl Babilonba.(HU)
Jeremiás 29:2 (Miután Jékóniás király és a királyné és az udvari szolgák, Júda és Jeruzsálem fejedelmei és az ács és a kovácsmester kijövének Jeruzsálembõl.)(HU)
Jeremiás 29:3 Elasának a Sáfán fiának, és Gamariának a Hilkiás fiának keze által, a kiket Sedékiás, Júda királya küldött Nabukodonozorhoz, a babiloni királyhoz Babilonba, mondván:(HU)
Jeremiás 29:4 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene mindama foglyoknak, a kiket Jeruzsálembõl Babilonba vitettem:(HU)
Jeremiás 29:5 Építsetek házakat és lakjatok azokban, plántáljatok kerteket és egyétek azoknak gyümölcseit.(HU)
Jeremiás 29:6 Vegyetek magatoknak feleségeket és szûljetek fiakat és leányokat, és a fiaitokat is házasítsátok meg, a leányaitokat pedig adjátok férjhez, és szûljenek fiakat és leányokat, és szaporodjatok meg ott, és meg ne kevesedjetek.(HU)
Jeremiás 29:7 És igyekezzetek a városnak jólétén, a melybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek.(HU)
Jeremiás 29:8 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, a kik közöttetek vannak, se a ti jövendõmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, a melyeket álmodoztok.(HU)
Jeremiás 29:9 Mert õk hamisan prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem õket, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 29:10 Mert ezt mondja az Úr: Mihelyt eltelik Babilonban a hetven esztendõ, meglátogatlak titeket és betöltöm rajtatok az én jó szómat, hogy visszahozzalak titeket e helyre.(HU)
Jeremiás 29:11 Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felõletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.(HU)
Jeremiás 29:12 Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket.(HU)
Jeremiás 29:13 És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekbõl kerestek engem.(HU)
Jeremiás 29:14 És megtaláltok engem, azt mondja az Úr, és visszahozlak a fogságból, és összegyûjtlek titeket minden nemzet közül és mindama helyekrõl, a hová kiûztelek titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket.(HU)
Jeremiás 29:15 Mert ezt mondjátok: Támasztott nékünk az Úr prófétákat Babilonban [is.](HU)
Jeremiás 29:16 Mert ezt mondja az Úr a királynak, a ki Dávid székében ül, és az egész népnek, a mely e városban lakik, [tudniillik] a ti atyátok fiainak, a kik nem mentek el veletek a fogságra:(HU)
Jeremiás 29:17 Ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én reájok küldöm a fegyvert, az éhséget és a döghalált, és olyanokká teszem õket, a milyenek a keserû fügék, a melyek a rosszaság miatt ehetetlenek.(HU)
Jeremiás 29:18 És üldözöm õket fegyverrel, éhséggel és döghalállal, és rettenetessé teszem õket a föld minden országára, átokká és csudává és szörnyûséggé és mindama nemzetnek gúnyjává, a melyek közé kivetettem õket.(HU)
Jeremiás 29:19 Azért mert nem hallgattak az én beszédeimre, azt mondja az Úr, a melyeket én üzentem nékik az én szolgáim, a próféták által, jó reggel elküldvén, de nem hallgattátok, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 29:20 Ti azért, ti foglyok, halljátok meg az Úrnak szavát mindnyájan, a kiket Jeruzsálembõl Babilonba küldtem.(HU)
Jeremiás 29:21 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene Akhábra a Kolája fiára, és Sedékiásra a Mahásiás fiára, a kik hamisan prófétálnak néktek az én nevemben: Ímé, én odaadom õket Nabukodonozornak, Babilon királyának kezébe, és szemeitek láttára megöli õket.(HU)
Jeremiás 29:22 És mind azokról vesznek átokformát a Júdából való foglyok, a kik Babilonban vannak, mondván: Tegyen téged az Úr olyanná, mint Sedékiást és mint Akhábot, a kiket tûzzel égetett meg a babiloni király.(HU)
Jeremiás 29:23 Mert istentelenséget cselekedtek Izráelben, és paráználkodtak az õ felebarátjaik feleségével, és az én nevemben hazugságot szóltak, a mit nem parancsoltam nékik. Én pedig tudom azt, és bizonyság vagyok, azt mondja az Úr!(HU)
Jeremiás 29:24 A nehelámiti Semájának is szólj, ezt mondván:(HU)
Jeremiás 29:25 Így szól a Seregek Ura, az Izráel Istene, mondván: Mivelhogy te levelet küldöttél a magad nevével az egész néphez, a mely Jeruzsálemben van, és Sofóniás paphoz, a Mahásiás fiához; és az összes papokhoz, mondván:(HU)
Jeremiás 29:26 Az Úr tett téged pappá Jojáda pap helyébe, hogy felügyelõk legyenek az Úr házában minden bolond férfiún, és prófétálni akarón, hogy vessed ezt a tömlöczbe és a kalodába.(HU)
Jeremiás 29:27 Most azért, miért nem dorgáltad meg az Anatóthbeli Jeremiást, a ki néktek prófétál?(HU)
Jeremiás 29:28 Sõt még hozzánk küldött Babilonba, ezt mondván: Hosszú lesz az! Építsetek házakat és lakjatok bennök, plántáljatok kerteket és éljetek azoknak gyümölcseivel.(HU)
Jeremiás 29:29 És elolvasá Sofóniás pap e levelet a Jeremiás próféta hallására.(HU)
Jeremiás 29:30 És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:(HU)
Jeremiás 29:31 Küldj el mind a foglyokhoz, mondván: Ezt mondja az Úr a nehelámiti Semája felõl: Mivelhogy prófétált néktek Semája, holott én nem küldtem õt, és hazugsággal biztatott titeket;(HU)
Jeremiás 29:32 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én megfenyítem a nehelámiti Semáját és az õ magvát; nem lesz néki embere, a ki lakjék e nép között, és nem látja a jót, melyet én az én népemmel cselekszem, azt mondja az Úr; mert az Úr ellen való szót szólott.(HU)
Jeremiás 30:1 Az a szó, a melyet szólott az Úr Jeremiásnak, mondván:(HU)
Jeremiás 30:2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, mondván: Mindama szókat, a melyeket mondottam néked, írd meg magadnak könyvben;(HU)
Jeremiás 30:3 Mert ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izráelt és Júdát, azt mondja az Úr, és visszahozom õket arra a földre, a melyet az õ atyáiknak adtam, és bírni fogják azt.(HU)
Jeremiás 30:4 Ezek pedig azok a szók, a melyeket az Úr Izráel és Júda felõl szólott.(HU)
Jeremiás 30:5 Ezt mondta ugyanis az Úr: A félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség.(HU)
Jeremiás 30:6 Kérdjétek meg csak és lássátok, ha szûl-é a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mintegy gyermekszûlõét, és miért változtak orczáik fakósárgává?(HU)
Jeremiás 30:7 Jaj! mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul abból!(HU)
Jeremiás 30:8 És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, letöröm majd az õ igáját a te nyakadról, köteleidet leszaggatom, és nem szolgálnak többé idegeneknek.(HU)
Jeremiás 30:9 Hanem szolgálnak az Úrnak az õ Istenöknek, és Dávidnak az õ királyoknak, a kit feltámasztok nékik.(HU)
Jeremiás 30:10 Te azért ne félj, oh én szolgám Jákób, azt mondja az Úr, se ne rettegj Izráel; mert ímhol vagyok én, a ki megszabadítlak téged a messze földrõl, és a te magodat az õ fogságának földébõl; és visszatér Jákób és megnyugoszik, és bátorságban lesz, és nem lesz, a ki megháborítsa.(HU)
Jeremiás 30:11 Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged: mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kiûztelek téged, csak néked nem vetek véget, hanem megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül.(HU)
Jeremiás 30:12 Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan a te sérülésed.(HU)
Jeremiás 30:13 Senki sincsen, a ki megítélje a te ügyedet, hogy bekösse [sebedet,] orvosságok és balzsam nincsenek számodra.(HU)
Jeremiás 30:14 Elfeledkezett rólad minden szeretõd, és nem keres téged: mert megvertelek ellenséges veréssel, kegyetlen ostorozással, a te bûnödnek sokaságáért, [és hogy] eláradtak a te vétkeid.(HU)
Jeremiás 30:15 Miért kiáltozol a te sebed miatt? veszedelmes a te sérülésed? a te bûnöd sokaságáért és vétkeidnek eláradásáért cselekedtem ezeket veled.(HU)
Jeremiás 30:16 Azért mindazok, a kik benyelnek téged, elnyeletnek, és valamennyi ellenséged mind fogságra jut: és a te fosztogatóidat kifosztottakká, és minden te zsákmánylóidat zsákmánynyá teszem.(HU)
Jeremiás 30:17 Mert orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te sérülésedbõl, azt mondja az Úr. Mert számkivetettnek hívtak téged, Sion; nincs, a ki tudakozódjék felõle.(HU)
Jeremiás 30:18 Ezt mondja az Úr: Ímé, visszahozom Jákób sátorának foglyait, és könyörülök az õ hajlékain, és a város felépíttetik az õ magas helyén, és a palota a maga helyén marad.(HU)
Jeremiás 30:19 És hálaadás és öröm szava jõ ki belõlök, és megsokasítom õket és meg nem kevesednek, megöregbítem õket és meg nem kisebbednek.(HU)
Jeremiás 30:20 És az õ fiai olyanok lesznek, mint eleintén, és az õ gyülekezete erõsen megáll az én orczám elõtt, de megbüntetem mindazokat, a kik nyomorgatták õt.(HU)
Jeremiás 30:21 És az õ fejedelme õ belõle támad, és az õ uralkodója belõle jõ ki, és magamhoz bocsátom õt, hogy közeledjék hozzám: mert kicsoda az, a ki szívét arra hajtaná, hogy hozzám jõjjön, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 30:22 És népemmé lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek.(HU)
Jeremiás 30:23 Ímé, az Úrnak szélvésze, haragja tör elõ, [és a] rohanó szélvész a hitetlenek fejére zúdul.(HU)
Jeremiás 30:24 Nem szûnik meg az Úr felgerjedt haragja, míg végbe nem viszi, és míg meg nem valósítja az õ szívének gondolatait. Az utolsó napokban értitek meg e dolgot.(HU)
Jeremiás 31:1 Az idõben, monda az Úr, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és õk az én népemmé lesznek.(HU)
Jeremiás 31:2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertõl megmenekedett nép, [az Isten õ elõtte] menvén, hogy megnyugtassa õt, az Izráelt.(HU)
Jeremiás 31:3 Messzünnen [is] megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.(HU)
Jeremiás 31:4 Újra felépítlek téged, és felépülsz, oh Izráel leánya. Újra felékesíted magadat, dobokkal és vígadók seregében jösz ki.(HU)
Jeremiás 31:5 Még szõlõket plántálsz Samariának hegyein; a kik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével.(HU)
Jeremiás 31:6 Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.(HU)
Jeremiás 31:7 Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet, az Izráel maradékát.(HU)
Jeremiás 31:8 Ímé, én elhozom õket észak földébõl, és összegyûjtöm õket a földnek széleirõl, közöttök lesz vak, sánta, viselõs és gyermek- szûlõ is lesz velök, mint nagy sereg jõnek ide vissza.(HU)
Jeremiás 31:9 Siralommal jõnek és imádkozva hozom õket, vezetem õket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsõszülöttem.(HU)
Jeremiás 31:10 Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyûjti õt össze, és megõrzi, mint a pásztor a maga nyáját.(HU)
Jeremiás 31:11 Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erõsebbnek kezébõl.(HU)
Jeremiás 31:12 És eljõnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az õ lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.(HU)
Jeremiás 31:13 Akkor vígadoz a szûz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az õ siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom õket az õ bánatukból.(HU)
Jeremiás 31:14 És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 31:15 Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az õ fiait, nem akart megvígasztaltatni az õ fiai felõl, mert nincsenek.(HU)
Jeremiás 31:16 Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földébõl térnek vissza.(HU)
Jeremiás 31:17 Jövendõdnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajõnek az õ határaikra.(HU)
Jeremiás 31:18 Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem.(HU)
Jeremiás 31:19 Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam [bûnömet,] és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.(HU)
Jeremiás 31:20 Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem õ róla, azért az én belsõ részeim megindultak õ rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!(HU)
Jeremiás 31:21 Rendelj magadnak útjelzõket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jõjj vissza Izráelnek leánya, jõjj vissza ide a te városodba!(HU)
Jeremiás 31:22 Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új [rendet ] teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.(HU)
Jeremiás 31:23 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az õ városaiban, mikor visszahozom az õ foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!(HU)
Jeremiás 31:24 És ott lakoznak majd Júda és minden õ városa, a szántóvetõk és baromtartók együttesen.(HU)
Jeremiás 31:25 Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhezõ lelket megelégítek.(HU)
Jeremiás 31:26 Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem.(HU)
Jeremiás 31:27 Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.(HU)
Jeremiás 31:28 És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam õket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam õket, azt mondja az Úr!(HU)
Jeremiás 31:29 Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.(HU)
Jeremiás 31:30 Sõt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.(HU)
Jeremiás 31:31 Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.(HU)
Jeremiás 31:32 Nem ama szövetség szerint, a melyet az õ atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam õket, hogy kihozzam õket Égyiptom földébõl, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 31:33 Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az õ belsejökbe helyezem, és az õ szívökbe írom be, és Istenökké leszek, õk pedig népemmé lesznek.(HU)
Jeremiás 31:34 És nem tanítja többé senki az õ felebarátját, és senki az õ atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert õk mindnyájan megismernek engem, kicsinytõl fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az õ bûneiket, és vétkeikrõl többé meg nem emlékezem.(HU)
Jeremiás 31:35 Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt [szabott] a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az õ neve:(HU)
Jeremiás 31:36 Ha eltünnek e törvények elõlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én elõttem nép ne legyen.(HU)
Jeremiás 31:37 Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!(HU)
Jeremiás 31:38 Ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig.(HU)
Jeremiás 31:39 És kijjebb megy még a mérõkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé.(HU)
Jeremiás 31:40 És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mezõ a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.(HU)
Jeremiás 32:1 Az a szó, a melyet szóla az Úr Jeremiásnak, Sedékiásnak, a Júda királyának tizedik esztendejében: Ez az esztendõ a Nabukodonozor tizennyolczadik esztendeje.(HU)
Jeremiás 32:2 És akkor megszállotta vala a babiloni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta elzárva vala a tömlöcznek pitvarában, a mely a Júda királyának házában vala.(HU)
Jeremiás 32:3 Mert Sedékiás, a Júda királya záratta be õt, mondván: Miért prófétálsz te, ezt mondván: Ezt mondta az Úr: Ímé, én e várost a babiloni király kezébe adom és beveszi azt?(HU)
Jeremiás 32:4 És Sedékiás, a Júda királya, meg nem menekszik a Káldeusok kezébõl, hanem a babiloni király kezébe adatik, és ennek szája szól amannak szájával, és ennek szemei látják amannak szemeit.(HU)
Jeremiás 32:5 És Babilonba viszi Sedékiást és ott lesz mindaddig, míg meg nem látogatom õt, azt mondja az Úr, hogyha hadakoztok a Káldeusok ellen, nem lesz jó dolgotok.(HU)
Jeremiás 32:6 És monda Jeremiás: Szólott az Úr nékem, ezt mondván:(HU)
Jeremiás 32:7 Ímé, Hanameél, Sallumnak, a te nagybátyádnak fia hozzád megy, mondván: Vedd meg az én mezõmet, a mely Anatótban van, mert téged illet vér szerint, hogy megvegyed.(HU)
Jeremiás 32:8 Eljöve azért hozzám Hanameél, az én nagybátyámnak fia, az Úr beszéde szerint a tömlöcz pitvarához, és monda nékem: Kérlek, vedd meg az én mezõmet, a mely Anatótban, a Benjámin földén van, mert téged illet, mint örököst, és te reád néz vér szerint is, vedd meg hát magadnak. Akkor észrevevém, hogy az Úr szava ez.(HU)
Jeremiás 32:9 Azért megvevém Hanameéltõl, az én nagybátyámnak fiától a mezõt, a mely Anatótban van, és kifizettem néki a pénzt, tizenhét ezüst siklust.(HU)
Jeremiás 32:10 És beírám levélbe és megpecsétlém, és tanúkat is állíték, és megmérém a pénzt mérlegen.(HU)
Jeremiás 32:11 Ezután kezembe vevém a vétel felõl való levelet, a mely meg vala pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges [levelet ]is.(HU)
Jeremiás 32:12 És a vétel felõl való levelet odaadám Báruknak, a Néria fiának, a ki Mahásiás fia vala, Hanameélnek, az én nagybátyám [fiá]nak szemei elõtt, és a tanúk szemei elõtt, a kik be valának írva a vétel felõl való levélbe, mindama júdaiak szemei elõtt, a kik ülnek vala a tömlöcz pitvarában.(HU)
Jeremiás 32:13 És parancsolék Báruknak azok szemei elõtt, mondván:(HU)
Jeremiás 32:14 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Vedd fel e leveleket, ezt a vételi levelet, mind a bepecsételtetett, mind a közönséges levelet, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak.(HU)
Jeremiás 32:15 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Még házakat, mezõket és szõlõket fognak venni e földön.(HU)
Jeremiás 32:16 És könyörgék az Úrnak, miután odaadám a vétel felõl való levelet Báruknak, a Néria fiának, mondván:(HU)
Jeremiás 32:17 Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen elõtted!(HU)
Jeremiás 32:18 A ki irgalmasságot cselekszel ezeríziglen, és a ki az atyák bûnéért az õ fiaik keblében fizetsz meg õ utánok, te nagy Isten, te hatalmas, a kinek neve Seregek Ura!(HU)
Jeremiás 32:19 Nagy tanácsú és hatalmas cselekedetû, a kinek szemei jól látják az ember[ek] fiainak minden útait, hogy kinek-kinek megfizess az õ útai szerint, és az õ cselekedeteinek gyümölcse szerint;(HU)
Jeremiás 32:20 A ki jeleket és csudákat tettél Égyiptom földén [és] mind e napiglan mind Izráel [föld]én, mind az embereken, és nevet szerzettél magadnak, a mint [ez] mai nap [is megvan.](HU)
Jeremiás 32:21 És kihoztad a te népedet, az Izráelt Égyiptom földébõl jelekkel és csudákkal, és hatalmas kézzel, és kinyújtott karral, és nagy rettegtetéssel.(HU)
Jeremiás 32:22 És nékik adtad e földet, a mely felõl megesküdtél az õ atyáiknak, hogy adsz nékik tejjel és mézzel folyó földet.(HU)
Jeremiás 32:23 És bementek és birtokolták azt, mindazáltal nem hallgattak a te szódra, és nem jártak a te törvényeidben, a miket parancsoltál nékik, hogy megcselekedjék, azokból semmit sem cselekedtek, azért mind e gonoszt rájok borítottad.(HU)
Jeremiás 32:24 Ímé, a sánczok a városhoz érnek, hogy bevegyék azt, és e város odaadatik a Káldeusok kezébe, a kik megostromolják ezt fegyverrel, éhséggel és döghalállal. És a mit szólottál, meglett, ímé látod is.(HU)
Jeremiás 32:25 És mégis azt mondottad, Uram Isten, nékem: Végy magadnak mezõt pénzen, és legyenek tanúid felõle, holott a város a Káldeusok kezébe adatik.(HU)
Jeremiás 32:26 És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:(HU)
Jeremiás 32:27 Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van- é valami lehetetlen nékem?(HU)
Jeremiás 32:28 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom e várost a Káldeusok kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, hogy bevegye azt.(HU)
Jeremiás 32:29 És bemennek a Káldeusok, a kik ostromolják e várost, és e várost felgyújtják tûzzel és felégetik azt, és a házakat is, a melyeknek tetején füstöltek a Baálnak és áldoztak idegen isteneknek, hogy engem haragra ingereljenek.(HU)
Jeremiás 32:30 Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságoktól fogva csak azt cselekedték, a mi gonosz az én szemeim elõtt, és az Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem az õ kezeik cselekedeteivel, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 32:31 Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, a melyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elõl.(HU)
Jeremiás 32:32 Az Izráel fiainak és a Júda fiainak minden bûnéért, a melyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, õk magok, az õ királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeruzsálem polgárai.(HU)
Jeremiás 32:33 És háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam õket jó reggel, és noha tanítottam õket, nem voltak készek az intés befogadására.(HU)
Jeremiás 32:34 Sõt az õ útálatosságaikat behelyezték a házba, a mely az én nevemrõl neveztetik, hogy megfertõztessék azt.(HU)
Jeremiás 32:35 És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, a mit nem parancsoltam nékik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez útálatosságot megcselekedjék, hogy Júdát vétekre vigyék.(HU)
Jeremiás 32:36 És most azért azt mondja az Úr, Izráel Istene e városnak, a mely felõl ti mondjátok: Odaadatik a babiloni király kezébe, fegyver, éhség és döghalál miatt:(HU)
Jeremiás 32:37 Ímé én összegyûjtöm õket mindama földekrõl, a melyekre kiûztem õket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom õket e helyre, és lakni hagyom õket bátorságban.(HU)
Jeremiás 32:38 És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek.(HU)
Jeremiás 32:39 És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az õ fiaiknak õ utánok.(HU)
Jeremiás 32:40 És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tõlök és a velök való jótéteménytõl, és az én félelmemet adom az õ szívökbe, hogy el ne távozzanak tõlem.(HU)
Jeremiás 32:41 És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom õket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.(HU)
Jeremiás 32:42 Mert ezt mondja az Úr: A miképen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképen hozom rájok mind azt a jót, a miket én õ felõlök mondok.(HU)
Jeremiás 32:43 És vesznek [még] mezõt e földön, a mely felõl ti ezt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkül, barmok nélkül, [és] odaadatik a Káldeusok kezébe.(HU)
Jeremiás 32:44 Pénzen vesznek mezõket, és beírják a levélbe, és megpecsételik, és tanukat állítanak a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyi városokban és a síkföldi városokban és a dél felé való városokban, mert visszahozom az õ foglyaikat, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 33:1 Másodszor is szóla az Úr Jeremiásnak, mikor õ még fogva vala a tömlöcz pitvarában, mondván:(HU)
Jeremiás 33:2 Ezt mondja az Úr, a ki megteszi azt, az Úr, a ki megvalósítja azt, hogy megerõsítse azt, Úr az õ neve.(HU)
Jeremiás 33:3 Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlanokat, a melyeket nem tudsz.(HU)
Jeremiás 33:4 Mert ezt mondja az Úr, az Izráel Istene, e városnak házai és a Júda királyának házai felõl, a melyek lerontattak kosokkal és fegyverrel.(HU)
Jeremiás 33:5 Mikor elmentek, hogy vívjanak a Káldeusokkal, és hogy megtöltsék azokat emberek holttesteivel, a kiket én haragomban és bosszúállásomban megöltem, mivelhogy elrejtettem az én orczámat a várostól az õ sok gonoszságukért:(HU)
Jeremiás 33:6 Ímé, én hozok néki kötést és orvosságot, és meggyógyítom õket, és megmutatom nékik a békesség és hûség kincseit.(HU)
Jeremiás 33:7 És visszahozom Júdát és Izráelt a fogságból, és felépítem õket, mint azelõtt.(HU)
Jeremiás 33:8 És megtisztítom õket minden bûneiktõl, a melyekkel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bûneiket, a melyekkel vétkeztek ellenem, és a melyekkel gonoszul cselekedtek ellenem.(HU)
Jeremiás 33:9 És ez a város lészen nékem híremre, nevemre, örömömre, tisztességemre és dicséretemre e földnek minden nemzetsége elõtt, a kik hallják mindama jót, a melyet én cselekszem velök, és félni és rettegni fognak mindama jóért és mindama békességért, a melyet én szerzek nékik!(HU)
Jeremiás 33:10 Ezt mondja az Úr: Hallatszani fog még e helyen (a mely felõl ti ezt mondjátok: Pusztaság ez, emberek nélkül és barom nélkül való), a Júda városaiban és Jeruzsálem utczáiban, a melyek elpusztíttattak és ember nélkül és lakó nélkül és oktalan állat nélkül vannak,(HU)
Jeremiás 33:11 Örömnek szava és vígasság szava, võlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az õ kegyelme; a kik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelõtte, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 33:12 Ezt mondja a Seregek Ura: E puszta helyen, a melyen nincs ember és barom, és ennek minden városában pásztorok fognak még lakozni, a kik az õ juhaikat terelgetik.(HU)
Jeremiás 33:13 A hegyi városokban, a síkföldi városokban, a dél felõl való városokban, a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban még juhnyájak fognak átmenni a számlálónak keze alatt, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 33:14 Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és megbizonyítom az én jó szómat, a melyet az Izráel házának és a Júda házának szóltam.(HU)
Jeremiás 33:15 Azokban a napokban és abban az idõben sarjasztok Dávidnak igaz sarjadékot, és jogot és igazságot szerez e földön.(HU)
Jeremiás 33:16 Azokban a napokban megszabadul a Júda, és bátorságban lakozik Jeruzsálem, és így hívják majd õt: Az Úr a mi igazságunk.(HU)
Jeremiás 33:17 Mert ezt mondja az Úr: Nem vész ki a Dávid férfi [sarjadék]a, a ki az Izráel házának székébe üljön.(HU)
Jeremiás 33:18 És a lévita papok férfi [sarjadék]a sem vész ki elõlem, a ki égõáldozatot áldozzon, és ételáldozatot égessen, és véres áldozatot készítsen mindenkor.(HU)
Jeremiás 33:19 És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:(HU)
Jeremiás 33:20 Ezt mondja az Úr: Ha felbonthatjátok az én szövetségemet a nappal, és az én szövetségemet az éjszakával, hogy se nap, se éjszaka ne legyen az õ idejében:(HU)
Jeremiás 33:21 Az én szolgámmal, Dáviddal való szövetségem is felbomlik, hogy ne legyen fia, a ki uralkodjék az õ székében, és a lévita papokkal, az én szolgáimmal.(HU)
Jeremiás 33:22 Mint az ég serege meg nem számlálható, és a tenger fövenye meg nem mérhetõ, úgy megsokasítom az én szolgámnak, Dávidnak magvát, és a Lévitákat, a kik nékem szolgálnak.(HU)
Jeremiás 33:23 És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:(HU)
Jeremiás 33:24 Nem vetted észre, mit szóla e nép? mondván: A két nemzetséget, a melyet az Úr kiválasztott vala, elveté, és az én népemet megútálták úgy, hogy többé õ elõttök nem nemzet az.(HU)
Jeremiás 33:25 Ezt mondja az Úr: Ha szövetségem nem lesz a nappal és az éjszakával, és ha nem szabtam törvényeket az égnek és a földnek,(HU)
Jeremiás 33:26 Jákóbnak és az én szolgámnak, Dávidnak magvát is elvetem, úgy hogy az õ magvából senkit fel ne vegyenek, a ki uralkodjék Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak magván: mert visszahozom õket a fogságból, és megkegyelmezek nékik.(HU)
Jeremiás 34:1 Az a beszéd, a melyet szólott az Úr Jeremiásnak, (mikor Nabukodonozor a babiloni király és az egész serege és a föld minden országa, a melyek az õ hatalma alatt valának, és a népek mind vívták vala Jeruzsálemet és minden városát) mondván:(HU)
Jeremiás 34:2 Ezt mondja az Úr, az Izráel Istene: Menj el, és mondd meg Sedékiásnak, a Júda királyának, és így szólj néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom e várost a babiloni király kezébe, és felgyújtja ezt tûzzel.(HU)
Jeremiás 34:3 És te el nem szaladsz az õ kezébõl, hanem bizonynyal megfognak és kezébe adnak, és a te szemeid meglátják a babiloni királynak szemeit, és az õ szája a te száddal szól, és bemégy Babilonba.(HU)
Jeremiás 34:4 Mindazáltal halld meg az Úrnak szavát Sedékiás, Júda királya; ezt mondja az Úr te felõled: Nem halsz meg fegyver által.(HU)
Jeremiás 34:5 Békességben halsz meg, és a mint füstöltek a te atyáidnak, az elõbbi királyoknak, a kik te elõtted voltak, úgy füstölnek néked is, és így siratnak téged: Jaj uram! Mert én szóltam e szót, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 34:6 És megmondá Jeremiás próféta Sedékiásnak, a Júda királyának, mind e szavakat Jeruzsálemben.(HU)
Jeremiás 34:7 A babiloni király serege pedig vívja vala Jeruzsálemet és Júdának minden városát, a melyek megmaradtak vala, [tudniillik] Lákist és Azekát, mert a Júda városai közül csak ezek maradtak vala meg, mint erõsített városok.(HU)
Jeremiás 34:8 Ez a beszéd, melyet szóla az Úr Jeremiásnak, minekutána Sedékiás király szövetséget köte az egész Jeruzsálembeli néppel, szabadságot hirdetvén köztük.(HU)
Jeremiás 34:9 Hogy kiki bocsássa szabadon szolgáját és kiki az õ szolgálóleányát a héber férfit és a héber leányt, hogy senki ne szolgáltasson közöttük az õ Júdabeli atyjafiával.(HU)
Jeremiás 34:10 És engedelmeskedtek mindnyájan a fejedelmek és az egész nép, a kik szövetséget kötöttek, hogy kiki szabadon bocsássa az õ szolgáját és kiki az õ szolgálóleányát, hogy senki azokkal ne szolgáltasson többé; és engedelmeskedtek és elbocsáták azokat.(HU)
Jeremiás 34:11 De azután elváltozának, és visszahozák a szolgákat és szolgálóleányokat, a kiket szabadon bocsátottak vala, és õket szolgákká és szolgálóleányokká tevék.(HU)
Jeremiás 34:12 És lõn az Úrnak szava Jeremiáshoz az Úrtól, mondván:(HU)
Jeremiás 34:13 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem a ti atyáitokkal azon a napon, a melyen kihoztam õket Égyiptom földérõl, a szolgálatnak házából, mondván:(HU)
Jeremiás 34:14 Mikor a hét esztendõ eltelik, kiki bocsássa el az õ héber atyjafiát, a ki néked eladatott vala és hat esztendeig szolgált téged; bocsássad õt magadtól szabadon. De nem hallgatának a ti atyáitok engemet, és fülöket sem hajtották erre.(HU)
Jeremiás 34:15 És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én elõttem, kiki szabadságot hirdetvén az õ atyjafiának, és én elõttem szövetséget kötöttetek abban a házban, a mely az én nevemrõl neveztetett.(HU)
Jeremiás 34:16 De elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az õ szolgáját és kiki az õ szolgálóleányát, kiket egészen szabadon bocsátottatok vala, és igába vetettétek õket, hogy néktek szolgáitok és szolgáló leányaitok legyenek.(HU)
Jeremiás 34:17 Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az õ atyjafiának és kiki az õ felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára.(HU)
Jeremiás 34:18 És odaadom a férfiakat, a kik megszegték az én szövetségemet, a kik nem teljesítették a szövetség pontjait, a melyet elõttem kötöttek vala tulokkal, a melyet ketté vágának és átmenének annak részei között,(HU)
Jeremiás 34:19 Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, a kik átmentek a tulok részei között:(HU)
Jeremiás 34:20 Odaadom õket az õ ellenségeik kezébe, és az õ lelköket keresõk kezébe, és az õ holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.(HU)
Jeremiás 34:21 Sedékiást, a Júda királyát és az õ fejedelmeit is odaadom az õ ellenségeiknek kezébe, és az õ lelköket keresõk kezébe, és a babiloni király seregének kezébe, a mely eltávozik tõletek.(HU)
Jeremiás 34:22 Ímé, én parancsolok, azt mondja az Úr, és visszahozom õket e városra, és vívják azt, és beveszik és felgyújtják tûzzel, és pusztasággá teszem Júda városait, lakhatatlanokká.(HU)
Jeremiás 35:1 Az a beszéd, a melyet szóla az Úr Jeremiásnak, Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának idejében, mondván:(HU)
Jeremiás 35:2 Menj el a Rékábiták házához, és szólj velök, és vidd be õket az Úr házába, a kamarák egyikébe, és adj nékik bort inni.(HU)
Jeremiás 35:3 És mellém vevém Jaazániát, Jeremiásnak fiát, ki fia vala Habasániának, és az õ rokonait és minden fiait és a Rékábiták egész háznépét.(HU)
Jeremiás 35:4 És bevivém õket az Úr házába, a Hanán fiainak a kamarájába, ki Igdaliásnak, az Isten emberének fia vala, a mely a fejedelmek kamarája mellett vala, Mahásiásnak, Sallum fiának kamaráján felül, a ki az ajtónak õrizõje vala.(HU)
Jeremiás 35:5 És a Rékábiták háza népének fiai elé borral telt kancsókat és poharakat tevék, és ezt mondám nékik: Igyatok bort!(HU)
Jeremiás 35:6 És felelének: Nem iszunk bort, mert Jónadáb, Rékábnak fia, a mi atyánk parancsolta nékünk, mondván: Ne igyatok ti bort soha, se a ti fiaitok.(HU)
Jeremiás 35:7 Se házat ne építsetek, se vetést ne vessetek, se szõlõt ne ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes életetekben, hogy sok ideig éljetek e földnek színén, a melyben ti jövevények vagytok.(HU)
Jeremiás 35:8 És hallgattunk Jónadábnak a Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára mindabban, a miket parancsolt nékünk, hogy teljes életünkben bort ne igyunk mi, a mi feleségeink, a mi fiaink és a mi leányaink.(HU)
Jeremiás 35:9 Se házakat ne építsünk, hogy [azokban] lakjunk, se szõlõnk, se mezõnk, se vetésünk ne legyen nékünk.(HU)
Jeremiás 35:10 Hanem lakozzunk sátorokban. Hallgattunk azért, és a szerint cselekedtünk, a mint nékünk Jónadáb, a mi atyánk megparancsolta vala.(HU)
Jeremiás 35:11 Mikor pedig feljöve Nabukodonozor, a babiloni király a földre, akkor ezt mondánk: Jertek el, menjünk be Jeruzsálembe a káldeai sereg elõtt és a Siriabeli sereg elõtt; és Jeruzsálemben lakoztunk.(HU)
Jeremiás 35:12 És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:(HU)
Jeremiás 35:13 Így szól a Seregek Ura, az Izráel Istene: Menj el, mondd meg a Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak: Nem veszitek-é fel az intést, hogy hallgassatok az én beszédeimre? azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 35:14 Jónadábnak, a Rékáb fiának intései teljesedtek, a melyekkel megparancsolta az õ fiainak, hogy bort ne igyanak, és mindez ideig sem ittak [bort;] mert hallgattak az õ atyjok parancsolatjára; én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem.(HU)
Jeremiás 35:15 És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az õ gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, de fületeket sem hajtátok reá, és nem hallgattatok reám.(HU)
Jeremiás 35:16 Mivelhogy Jónadábnak, a Rékáb fiának fiai teljesítik az õ atyjoknak parancsolatját, melyet parancsolt vala nékik, e nép pedig nem hallgata reám;(HU)
Jeremiás 35:17 Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ímé, én rábocsátom Júdára és Jeruzsálemnek minden lakóira mindama veszedelmet, a melyrõl szóltam nékik; azért mert szóltam nékik, de nem hallották, kiáltottam nékik, de nem feleltek.(HU)
Jeremiás 35:18 A Rékábiták házának pedig monda Jeremiás: Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Mivelhogy hallgattatok Jónadábnak, a ti atyátoknak parancsolatjára, és megtartottátok minden parancsolatját, és úgy cselekedtetek, a mint meghagyta volt néktek:(HU)
Jeremiás 35:19 Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Nem fogyatkozik el Jónadábnak, a Rékáb fiának maradéka, a ki elõttem álljon mindenkor.(HU)
Jeremiás 36:1 És Jojákimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében is szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:(HU)
Jeremiás 36:2 Végy elõ egy könyvet, és mind írd belé a szókat, a miket én szóltam néked az Izráel és a Júda ellen és minden nemzet ellen, a naptól fogva, a melyen szóltam néked a Jósiás ideje óta mind e napig.(HU)
Jeremiás 36:3 Hátha meghallja a Júda háza mindazokat a veszedelmeket, a melyeket én néki szerezni szándékozom, hogy kiki megtérjen az õ gonosz útáról, és megbocsássam az õ bûnöket és vétköket.(HU)
Jeremiás 36:4 És elõhívá Jeremiás Bárukot, a Néria fiát, és megírá Báruk a Jeremiás szája után a könyvbe mindama szókat, a melyeket az Úr szólott vala néki.(HU)
Jeremiás 36:5 És parancsola Jeremiás Báruknak, mondván: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az Úr házába.(HU)
Jeremiás 36:6 Azért te menj be, és a könyvbõl, a melyet az én számból írtál, olvasd el az Úrnak szavait a népnek hallatára az Úrnak házában bõjti napon, és az egész Júdának hallatára, a kik felgyülnek az õ városaikból, olvasd el nékik.(HU)
Jeremiás 36:7 Hátha az Úr elé száll könyörgésük, és mindenki megtér az õ gonosz útáról, mert nagy az Úr haragja és felháborodása, a melylyel szólott az Úr e nép ellen!(HU)
Jeremiás 36:8 Báruk pedig, a Néria fia, mind a szerint cselekedék, a mint néki Jeremiás próféta megparancsolta vala, elolvasván a könyvbõl az Úrnak szavát, az Úrnak házában.(HU)
Jeremiás 36:9 És Jojákimnak a Jósiás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilenczedik hónapban bõjtre hívták fel az Úr elé az egész Jeruzsálem népét és az egész népet, a mely Júda városaiból jött vala fel Jeruzsálembe.(HU)
Jeremiás 36:10 És elolvasá Báruk a könyvbõl Jeremiás beszédeit az Úr házában Gamáriának, az írástudó Sáfán fiának szobájában a felsõ pitvarban, az Úr háza új kapujának nyílásában az egész nép hallatára.(HU)
Jeremiás 36:11 És hallá Mikeás, Gamáriának, a Sáfán fiának fia az Úrnak minden beszédét a könyvbõl.(HU)
Jeremiás 36:12 És leméne a király házába az írástudó szobájába, és ímé, ott ülnek vala mind a fõemberek, Elisáma, az írástudó, és Dalajás, Semájának fia, és Elnátán, Akbórnak fia, és Gamária, Sáfánnak fia, és Sedékiás, Hanániásnak fia, és a többi fõember is.(HU)
Jeremiás 36:13 És elbeszélé nékik Mikeás mindazokat, a melyeket hallott vala a könyvbõl, mikor olvasá Báruk a nép hallatára.(HU)
Jeremiás 36:14 Azért elküldék mind a fõemberek Jéhudit, a ki Natániának fia vala, a ki Selémiának fia vala, a ki Kusinak fia vala, Bárukhoz, mondván: A könyvet, a melybõl olvastál a nép hallatára, vedd kezedbe, és jövel. És kezébe vevé Báruk, a Néria fia a könyvet, és elméne hozzájok.(HU)
Jeremiás 36:15 És mondának néki: Ülj le csak és olvasd azt a mi fülünk hallatára, és elolvasá Báruk fülök hallatára.(HU)
Jeremiás 36:16 És mikor meghallák mind e szókat, megrettenve [tekintettek] egymásra, és mondának Báruknak: Bizony megjelentjük mind e szókat a királynak.(HU)
Jeremiás 36:17 Bárukot pedig kérdezék, mondván: Jelentsd meg csak nékünk, mimódon írtad mind e szókat az õ szájából?(HU)
Jeremiás 36:18 És monda nékik Báruk: Szájával mondotta nékem mind e szókat, én pedig beírtam e könyvbe tintával.(HU)
Jeremiás 36:19 És mondának a fõemberek Báruknak: Menj el, rejtõzzél el te és Jeremiás, és ne tudja senki, hol vagytok.(HU)
Jeremiás 36:20 És elmenének a királyhoz a pitvarba (és letevék a könyvet az írástudó Elisámának szobájában) és elmondák mind e szókat a király hallatára.(HU)
Jeremiás 36:21 És elküldé a király Jéhudit, hogy hozza el a könyvet; azért elhozá azt az írástudó Elisámának szobájából, és elolvasá azt Jéhudi a király hallatára és mindama fõemberek hallatára, a kik a király elõtt állnak vala.(HU)
Jeremiás 36:22 A király pedig a téli házban ül vala a kilenczedik hónapban, és a tûz ég vala elõtte.(HU)
Jeremiás 36:23 És mikor Jéhudi három vagy négy levelet elolvasott vala, elmetélé azt az írástudónak késével, és a tûzbe hajítá, a mely a tûzhelyen vala, mígnem az egész könyv megége a tûzben, a mely a tûzhelyen vala.(HU)
Jeremiás 36:24 Nem rettentek meg, sem ruhájokat nem szaggatták meg a király és valamennyi szolgája, a kik hallják vala mind e szókat.(HU)
Jeremiás 36:25 Sõt még Elnátán is és Delája és Gamária kérék a királyt, hogy a könyvet ne égesse meg, de nem hallgata rájok.(HU)
Jeremiás 36:26 Hanem meghagyá a király Jerákmeélnek, a Hammélek fiának, és Sérajának, az Azriel fiának, és Selémiának, az Abdéel fiának, hogy fogják el Bárukot, az írástudót, és Jeremiás prófétát, de az Úr elrejté õket.(HU)
Jeremiás 36:27 Szóla pedig az Úr Jeremiásnak, miután a király megégette vala a könyvet és a beszédeket, a melyeket Báruk a Jeremiás szájából írt vala, mondván:(HU)
Jeremiás 36:28 Térj vissza, végy magadnak más könyvet, és írd bele mind az elébbi szókat, a melyek az elébbi könyvben valának, a melyet Jojákim, a Júda királya megégetett.(HU)
Jeremiás 36:29 És Jojákimnak, a Júda királyának mondd meg: Ezt mondja az Úr: Te égetted meg a könyvet, mondván: Miért írtál ilyen szókat bele: Bizonyosan eljõ a babiloni király, és elveszti e földet, és kipusztít belõle embert és állatot?(HU)
Jeremiás 36:30 Azért ezt mondja az Úr Jojákim felõl, a Júda királya felõl: Nem lesz néki, a ki a Dávid székébe üljön, és az õ holtteste elvettetik nappal a hévre, éjszaka pedig a dérre.(HU)
Jeremiás 36:31 És megbüntetem õt, és az õ magvát, és az õ szolgáit az õ bûneikért, és rájok bocsátom és a Jeruzsálembeli polgárokra és Júdának férfiaira mind azt a veszedelmet, a melyrõl szólottam nékik, de nem hallgattak meg.(HU)
Jeremiás 36:32 Azért más könyvet võn Jeremiás, és adá azt Báruknak, az írástudó Néria fiának, és beírá abba a Jeremiásnak szájából minden szavát annak a könyvnek, a melyet Jojákim, a Júda királya megégetett vala a tûzben. És több dolgot is írának bele, hasonlókat az [elébbiekhez.](HU)
Jeremiás 37:1 Uralkodott pedig Sedékiás király, Jósiásnak fia, Kónia helyett, a ki Jojákimnak fia vala, kit Nabukodonozor, a babiloni király királylyá tett vala Júdának földében.(HU)
Jeremiás 37:2 De nem hallgatá sem õ, sem az õ szolgái, sem a föld népe az Úrnak szavát, a melyet szólott vala Jeremiás próféta által.(HU)
Jeremiás 37:3 És elküldé Sedékiás király Júkált, Selémiának fiát, és Sofóniást, Mahásiás papnak fiát Jeremiás prófétához, mondván: Kérlek, könyörögj mi érettünk az Úrnak, a mi Istenünknek.(HU)
Jeremiás 37:4 Jeremiás pedig be- és kimegy vala a nép között, mert még nem vetették vala õt be a tömlöczbe.(HU)
Jeremiás 37:5 A Faraó serege pedig kijött Égyiptomból, és a Káldeusok, a kik megszállották Jeruzsálemet, meghallották e hírt õ felõlök, és elhagyták Jeruzsálemet.(HU)
Jeremiás 37:6 És szóla az Úr Jeremiás prófétának, mondván:(HU)
Jeremiás 37:7 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Ezt mondjátok a Júda királyának, a ki elküldött titeket én hozzám, hogy megkérdezzetek engem: Ímé, a Faraó serege, a mely kijött a ti segítségetekre, visszamegy Égyiptom földébe.(HU)
Jeremiás 37:8 És visszatérnek a Káldeusok, és ostromolják e várost, és beveszik azt, és megégetik tûzzel.(HU)
Jeremiás 37:9 Ezt mondja az Úr: Ne csaljátok meg magatokat, mondván: Bizonyoson elmennek mi rólunk a Káldeusok; mert nem mennek el.(HU)
Jeremiás 37:10 Mert ha a Káldeusoknak egész seregét megveritek is, a kik ostromolnak titeket, és közülök [csak] néhány megsebesült marad is: valamennyi felkél az õ sátorából, és megégetik e várost tûzzel.(HU)
Jeremiás 37:11 És mikor a Káldeusok serege elvonula Jeruzsálem alól a Faraó serege miatt,(HU)
Jeremiás 37:12 Jeremiás is kiindula Jeruzsálembõl, menvén a Benjámin földére, hogy osztályrészt kapjon onnan a nép között.(HU)
Jeremiás 37:13 Mikor pedig õ a Benjámin kapujához [ére] és ott vala egy õr, a kinek neve Jériás vala, Selémiásnak fia, a ki Hanániásnak fia vala, megfogá az Jeremiás prófétát, és monda: Te a Káldeusokhoz szököl!(HU)
Jeremiás 37:14 És monda Jeremiás: Hazugság! Nem szököm a Káldeusokhoz; de nem hallgata rá. És Jériás megfogá Jeremiást, és vivé õt a fejedelmekhez.(HU)
Jeremiás 37:15 És a fejedelmek megharaguvának Jeremiásra, és megvereték õt, és veték a fogházba az írástudó Jónatán házába: mert azt rendelték vala fogháznak.(HU)
Jeremiás 37:16 Mikor Jeremiás a tömlöczbe és a börtönbe juta, és sok napig vala ott Jeremiás;(HU)
Jeremiás 37:17 Akkor elkülde Sedékiás király és elõhozatá õt, és megkérdezé a király a maga házánál titkon, és monda: Van-é kijelentésed az Úrtól? Akkor monda Jeremiás: Van! És [azt is] mondá: A babiloni király kezébe adatol.(HU)
Jeremiás 37:18 Azután monda Jeremiás Sedékiás királynak: Mit vétettem ellened és a te szolgáid ellen és e nép ellen, hogy a fogházba vetettetek engem?(HU)
Jeremiás 37:19 És hol vannak a ti prófétáitok, a kik prófétáltak néktek, mondván: Nem jõ el a babiloni király ti ellenetek és e föld ellen?(HU)
Jeremiás 37:20 Most halld csak, uram király, és hallgasd meg az én könyörgésemet, és ne küldj engem vissza az írástudó Jónatán házába, hogy ott ne haljak meg.(HU)
Jeremiás 37:21 Parancsolta azért Sedékiás király, hogy vessék Jeremiást a tömlöcz pitvarába, és adjanak néki naponként egy-egy darab kenyeret a sütõk utczájából, a míg minden kenyér elfogy a városból. És ott marada Jeremiás a tömlöcz pitvarában.(HU)
Jeremiás 38:1 De meghallá Safátiás Mattánnak fia, és Gedáliás Passúrnak fia, és Jukál a Selémiás fia, és Passúr a Melékiás fia a szókat, a melyeket szólott vala Jeremiás az egész népnek, mondván:(HU)
Jeremiás 38:2 Ezt mondja az Úr: A ki megmarad e városban, meghal fegyver miatt, éhség miatt és döghalál miatt, a ki pedig kimegy a Káldeusokhoz, él, és az õ élete nyereség lesz néki és él.(HU)
Jeremiás 38:3 Ezt mondja az Úr: Bizonynyal a babiloni király seregének kezébe adatik e város, és beveszi azt.(HU)
Jeremiás 38:4 És mondának a fejedelmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerõtleníti a vitézek kezeit, a kik megmaradtak a városban, és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nékik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére.(HU)
Jeremiás 38:5 És monda Sedékiás király: Ám a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre.(HU)
Jeremiás 38:6 Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak, a Hammélek fiának vermébe, a mely a tömlöcz pitvarában vala; és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár, és beesék Jeremiás a sárba.(HU)
Jeremiás 38:7 És meghallotta Ebed-Melek, a szerecsen, a ki udvari szolga vala (õ pedig a király házában vala), hogy Jeremiást a verembe vetették, a király pedig a Benjámin-kapuban ül vala.(HU)
Jeremiás 38:8 Kiméne azért Ebed-Melek a király házából, és szóla a királynak, mondván:(HU)
Jeremiás 38:9 Uram, király! gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, a mit Jeremiás prófétával cselekedtek, a kik õt a verembe vetették; mert meghal ott éhen, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban.(HU)
Jeremiás 38:10 Parancsola azért a király Ebed-Meleknek, a szerecsennek, mondván: Végy magadhoz innét harmincz embert, és vedd fel Jeremiás prófétát a verembõl, mielõtt meghalna.(HU)
Jeremiás 38:11 Võn azért Ebed-Melek magához [harmincz] embert, és beméne a király házába, a kincstartó ház alá, és hoza onnét régi ruhadarabokat és elszakadozott posztókat, és alábocsátá azokat Jeremiásnak köteleken a verembe.(HU)
Jeremiás 38:12 És monda Ebed-Melek, a szerecsen, Jeremiásnak: Tedd a régi és elszakadozott ruhadarabokat hónod alá, a kötelek alá; és úgy cselekedék Jeremiás.(HU)
Jeremiás 38:13 Kivonták azért Jeremiást köteleken és kihozák õt a verembõl, és lakék Jeremiás a tömlöcz pitvarában.(HU)
Jeremiás 38:14 Elkülde pedig Sedékiás király, és magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóig, mely vala az Úrnak házában, és monda a király Jeremiásnak: Téged valamirõl kérdelek, semmi tagadást benne ne tégy!(HU)
Jeremiás 38:15 Monda pedig Jeremiás Sedékiásnak: Ha megjelentem néked, avagy nem bizonyosan megölsz-é engem? és ha tanácsot adok, nem hallgatsz rám.(HU)
Jeremiás 38:16 És megesküvék Sedékiás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr, a ki teremtette nékünk e lelket, hogy nem öllek meg és nem adlak azoknak az embereknek kezébe, a kik keresik a te lelkedet!(HU)
Jeremiás 38:17 Akkor monda Jeremiás Sedékiásnak: Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ha kimégy a babiloni király fejedelmeihez, él a te lelked, és e város nem égettetik meg tûzzel, hanem élsz te és a te házad népe.(HU)
Jeremiás 38:18 Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, akkor e város a Káldeusok kezébe adatik, felégetik ezt tûzzel, te sem szaladsz el kezökbõl.(HU)
Jeremiás 38:19 Monda Sedékiás király Jeremiásnak: Félek én a Júdabeliektõl, a kik átszöktek a Káldeusokhoz, hátha azok kezébe adnak engem, és csúfoskodnak rajtam!(HU)
Jeremiás 38:20 És monda Jeremiás: Nem adnak; kérlek, halld meg az Úrnak szavát, a melyet én mondok néked, és jó dolgod lesz, és él a te lelked.(HU)
Jeremiás 38:21 Ha pedig te kimenni nem akarsz: ez a szó, a melyet megjelentett nékem az Úr:(HU)
Jeremiás 38:22 Ímé, minden asszony, a ki megmaradt vala a Júda királyának házában, kivitetik a babiloni király fejedelmeihez; és ezt mondják azok, hogy megcsaltak téged és erõt vettek rajtad a te jóakaró embereid, a te lábaid [most] beragadtak a sárba, õk [pedig] visszafordultak.(HU)
Jeremiás 38:23 Azért minden feleségedet és gyermekedet kiviszik a Káldeusoknak, te sem menekedel meg kezökbõl, hanem megfogatol a babiloni király kezével, és e várost felégeti tûzzel.(HU)
Jeremiás 38:24 Monda pedig Sedékiás Jeremiásnak: Senki se tudjon e szókról, és nem halsz meg!(HU)
Jeremiás 38:25 Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és eljõnek hozzád és ezt mondják néked: Mondd meg csak nékünk, mit beszéltél a királynak, ne tagadj el abból tõlünk és nem ölünk meg téged, és mit monda néked a király?(HU)
Jeremiás 38:26 Ezt mondd nékik: Alázatosan könyörgék a királynak, hogy ne vitessen vissza Jónatán házába, hogy meg ne haljak ott.(HU)
Jeremiás 38:27 És a fejedelmek mind elmenének Jeremiáshoz és megkérdék õt, és egészen úgy felele nékik, a mint a király parancsolta vala: és hallgatással elmenének tõle, mert nem hallották vala a beszédet.(HU)
Jeremiás 38:28 És ott marada Jeremiás a tömlöcz pitvarában mind a napig, a melyen bevevék Jeruzsálemet, és ott vala, mikor bevevék Jeruzsálemet.(HU)
Jeremiás 39:1 Sedékiásnak, a Júda királyának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban eljöve Nabukodonozor, a babiloni király és egész serege Jeruzsálem ellen, és megszállák azt.(HU)
Jeremiás 39:2 Sedékiás tizenegyedik esztendejében, a negyedik hónapban, a hónap kilenczedikén ledûle a város [kõfala.](HU)
Jeremiás 39:3 És bemenének a babiloni király fejedelmei mind és leülének a középsõ kapuban: Nergál-Sarézer, Samegár-Nebó, Sársekim, Rabsáris, Nergál- Sarézer, Rabmág és mind a többi fejedelmei a babiloni királynak.(HU)
Jeremiás 39:4 És mikor meglátta vala õket Sedékiás, a Júda királya és mind a vitézlõ férfiak, elfutamodának és kimenének éjjel a városból a király kertjén át az ajtón, a két kõfal között, és kimenének a pusztába vivõ úton.(HU)
Jeremiás 39:5 És ûzék õket a káldeai seregek, és elfogák Sedékiást Jerikhó pusztájában, és elhozák õt és elvivék Nabukodonozornak, a babiloni királynak Riblába, Hamát földére, és ítéletet monda rája.(HU)
Jeremiás 39:6 És megölé a babiloni király Sedékiásnak fiait szeme láttára Riblában, és Júdának minden nemeseit is megölé a babiloni király.(HU)
Jeremiás 39:7 A Sedékiás szemeit pedig kitolatá, és vasba vereté õt, hogy elvigye õt Babilonba.(HU)
Jeremiás 39:8 A király házát pedig és a nép házait felgyújták a Káldeusok tûzzel, és Jeruzsálem kõfalait leronták.(HU)
Jeremiás 39:9 A nép többi részét pedig, a mely a városban maradt vala: és a szökevényeket, a kik hozzá szöktek vala, a nép többi részét, a még megmaradottakat elvivé Nabuzáradán, a poroszlók feje, Babilonba.(HU)
Jeremiás 39:10 A nép szegényeit pedig, a kiknek semmijök sem vala, ott hagyá Nabuzáradán, a poroszlók feje, Júda földében, és ada nékik szõlõket és szántóföldeket azon a napon.(HU)
Jeremiás 39:11 Jeremiás felõl pedig parancsot ada Nabukodonozor, a babiloni király Nabuzáradánnak, a poroszlók fejének, mondván:(HU)
Jeremiás 39:12 Vedd õt magadhoz, és viselj gondot reá, és semmi bajt ne okozz néki, hanem azt cselekedd vele, a mit õ akar.(HU)
Jeremiás 39:13 És elkülde Nabuzáradán, a poroszlók feje, és Nebusázban, Rabsáris és Nergál-Sarézer, Rabmág és a babiloni királynak több fõembere.(HU)
Jeremiás 39:14 Elküldének, [mondom,] és elhozák Jeremiást a tömlöcz pitvarából, és rábízák õt Gedáliásra, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiára, hogy haza vigye õt, és lakozzék a nép között.(HU)
Jeremiás 39:15 Az Úr pedig szóla Jeremiáshoz, mikor õ még a tömlöcz pitvarában fogva vala, mondván:(HU)
Jeremiás 39:16 Menj el, és szólj Ebed-Melekkel, a szerecsennel, mondván: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én beteljesítem e város kárára és nem javára mondott beszédeimet, és azon a napon szemeid elõtt lesznek azok.(HU)
Jeremiás 39:17 És azon a napon megszabadítlak téged, azt mondja az Úr, és nem adatol amaz emberek kezébe, a kiktõl félsz.(HU)
Jeremiás 39:18 Hanem bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el fegyver miatt, és a lelked zsákmányul lesz néked, mert reménységed volt bennem, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 40:1 Az a szózat, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, miután Nabuzáradán, a poroszlók feje elbocsátá õt Rámából. Mikor elvitte vala õt, õ is lánczokkal vala megkötözve a jeruzsálemi és júdai mindenféle foglyok között, a kik Babilonba vitetnek vala.(HU)
Jeremiás 40:2 És a poroszlók feje elvivé Jeremiást, és monda néki: Az Úr, a te Istened rendelte ezt a büntetést e hely ellen.(HU)
Jeremiás 40:3 És ráhozta és megcselekedte az Úr, a mint megmondotta vala. Mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok az õ szavára, azért teljesedett be ti rajtatok e dolog.(HU)
Jeremiás 40:4 Mostan azért ímé, én téged ma megszabadítalak a láncztól, a mely a te kezeiden van; ha tetszik néked Babilonba jõnöd, jõjj velem, nékem pedig gondom lesz reád, ha pedig nem tetszik néked, hogy eljõjj velem Babilonba, maradj itt. Ímé, az egész föld elõtted van, a hova jobbnak és helyesebbnek látszik menned, menj oda.(HU)
Jeremiás 40:5 (De õ még nem tér vala vissza.) Vagy menj vissza Gedáliáshoz, Ahikámnak, Sáfán fiának fiához, a kit a babiloni király tiszttartóvá tett Júda városaiban, és lakjál vele a nép között, vagy akárhová tetszik menned, oda menj. És ada a poroszlók feje néki étket és ajándékot, és elbocsátá õt.(HU)
Jeremiás 40:6 És elméne Jeremiás Gedáliáshoz, Ahikámnak fiához Mispába, és ott lakék vele a nép között, a kik megmaradtak a földön.(HU)
Jeremiás 40:7 És mikor meghallotta a seregek minden vezetõje, a kik a mezõn valának, õk magok és az õ embereik, hogy a babiloni király Gedáliást, Ahikámnak fiát tette tiszttartóvá az országban, és hogy reá bízta a férfiakat és az asszonyokat, a kisdedeket és a föld szegényeit azok közül, a kik Babilonba el nem vitettek vala;(HU)
Jeremiás 40:8 Elmenének Gedáliáshoz Mispába, tudniillik Ismáel, Natániának fia, és Jóhanán és Jónatán, Káreának fiai, és Serája, Tankumetnek fia, és a netofáti Efainak fiai, és Jazánia, Maakátnak fia, õk és az õ embereik.(HU)
Jeremiás 40:9 És Gedáliás, Ahikámnak, Sáfán fiának fia megesküvék nékik és az õ embereiknek, mondván: Ne féljetek a Káldeusoknak szolgálni, hanem lakozzatok e földön és szolgáljatok a babiloni királynak, és jó dolgotok lesz.(HU)
Jeremiás 40:10 És én ímé Mispában lakom, hogy szolgálatukra álljak a Káldeusoknak, a kik eljõnek hozzánk, ti pedig szedjetek össze bort és gyümölcsöt, és olajt is szerezzetek edényeitekbe, és lakjatok a ti városaitokban, a melyeket elfoglaltatok.(HU)
Jeremiás 40:11 És mindazok a Júdabeliek is, a kik a Moábitáknál, az Ammon fiainál, az Edomitáknál, és a kik akármely tartományban valának, meghallák, hogy a babiloni király Júdából maradékot hagyott, és hogy Gedáliást, Ahikámnak, Sáfán fiának fiát tette elõttök tiszttartóvá.(HU)
Jeremiás 40:12 Azért haza jövének mindnyájan a Júdabeliek mindenünnen, a hova elfutottak vala, és eljövének a Júda földébe Gedáliáshoz Mispába, és bort és igen sok gyümölcsöt szerzének össze.(HU)
Jeremiás 40:13 És Jóhanán, Káreának fia, és a seregek minden vezetõje, a kik a mezõn valának, szintén elmenének Gedáliáshoz Mispába.(HU)
Jeremiás 40:14 És mondának néki: Nem tudod-é, hogy Baálisz, az Ammoniták királya elküldötte Ismáelt, Natániának fiát, hogy téged megöljön? De nem hive azoknak Gedáliás, Ahikámnak fia.(HU)
Jeremiás 40:15 Jóhanán pedig, Káreának fia, titkolózva monda Gedáliásnak Mispában, mondván: Elmegyek és megölöm Ismáelt, Natániának fiát úgy, hogy senki se tudja. Miért oltaná el a te életedet? Hiszen a Júdabeliek, a kik te hozzád gyülekeztek vala, mind eloszlanak, és Júdának maradéka is elvész.(HU)
Jeremiás 40:16 És monda Gedáliás, Ahikámnak fia Jóhanánnak, a Kárea fiának: Ne cselekedd e dolgot, mert te hazugságot szólasz Ismáel felõl!(HU)
Jeremiás 41:1 És a hetedik hónapban csakugyan eljöve Ismáel, Natániának, Elisáma fiának fia, a ki királyi nembõl és a király fõemberei közül való vala, és tíz férfiú vele Gedáliáshoz, Ahikámnak fiához Mispába, és együtt étkezének Mispában.(HU)
Jeremiás 41:2 És felkele Ismáel, Natániának fia és a tíz férfiú, a kik vele valának, és megölék Gedáliást, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiát szablyával, és megölé õ azt, a kit a babiloni király tiszttartóvá tett vala a földön!(HU)
Jeremiás 41:3 És mindazokat a Júdabelieket is, a kik Gedáliással valának Mispában, és a Káldeusokat is, a kik ott találtatának, [tudniillik] a vitézlõ embereket, megölé Ismáel.(HU)
Jeremiás 41:4 Másnap pedig a Gedáliás megölése után, még mikor senki sem tudta azt:(HU)
Jeremiás 41:5 Férfiak jövének Sikembõl, Silóból és Samariából: nyolczvan férfiú levágott szakállal, megszaggatott ruhában és bevagdalt [testtel,] kezökben ételáldozat és tömjén, hogy áldozzanak az Úr házában.(HU)
Jeremiás 41:6 És kiméne eléjök Ismáel, Natániának fia Mispából, menés közben is sírván. És mikor eléjök ért vala, monda nékik: Jertek el Gedáliáshoz, Ahikámnak fiához.(HU)
Jeremiás 41:7 És mikor bementek vala a városba, megölé õket Ismáel, Natániának fia, [és hányá õket] az árokba, õ és a férfiak, a kik vele valának.(HU)
Jeremiás 41:8 De tíz ember találtaték õ közöttük, a kik ezt mondák Ismáelnek: Ne ölj meg minket, mert kincsünk van nékünk a mezõn, búza és árpa, olaj és méz és megtartóztatá magát, és nem ölé meg õket az õ atyjokfiaival.(HU)
Jeremiás 41:9 Az árok pedig, a melybe behányá Ismáel mindamaz emberek holttestét, a kiket megöle Gedáliással együtt, az, a melyet Asa király csinált vala Baása ellen, az Izráel királya ellen. Ismáel, Natániának fia megtölté ezt a megölettekkel.(HU)
Jeremiás 41:10 És fogságra vivé el Ismáel a nép egész maradékát, a mely Mispában vala, a király leányait és az egész népet, a mely Mispában hagyatott vala, kiket Nabuzáradán, a poroszlók feje Gedáliásra, Ahikámnak fiára bízott vala; foglyul ejté azért õket Ismáel, Natániának fia, és elindula, hogy az Ammon fiaihoz menjen.(HU)
Jeremiás 41:11 És meghallá Jóhanán, Káreának fia és a seregek minden vezetõje, a ki õ vele vala, azt az egész gonoszságot, a melyet Ismáel, Natániának fia cselekedett vala.(HU)
Jeremiás 41:12 És magokhoz vevék mind az embereket, és elmenének, hogy megvívjanak Ismáellel, Natániának fiával, és elérék õt a nagy víznél, a mely Gibeonnál vala.(HU)
Jeremiás 41:13 És mikor meglátta vala az egész nép, a mely Ismáellel vala, Jóhanánt, Káreának fiát és a seregnek minden vezetõjét, a kik vele valának, megörüle.(HU)
Jeremiás 41:14 És visszatére az egész nép, a melyet Ismáel elvitt vala Mispából, és visszatére és elméne Jóhanánhoz, Káreának fiához.(HU)
Jeremiás 41:15 Ismáel pedig, Natániának fia nyolczadmagával szalada el Jóhanán elõl, és az Ammon fiaihoz méne.(HU)
Jeremiás 41:16 És magához vevén Jóhanán, Káreának fia, és a seregnek minden vezetõje, a kik õ vele valának, a nép minden maradékát, a melyet visszahoztak vala Ismáeltõl, Natániának fiától Mispából, miután ez megölé Gedáliást, Ahikámnak fiát, az erõs férfiakat, vitézeket és asszonynépeket és gyermekeket és udvari szolgákat, a kiket visszahozott vala Gibeonból:(HU)
Jeremiás 41:17 Elindulának és megállapodának Gérut Kimhámnál, a mely közel vala Betlehemhez, hogy elmenjenek és bemenjenek Égyiptomba,(HU)
Jeremiás 41:18 A Káldeusok miatt, mert félnek vala tõlök, mert Ismáel, Natániának fia megölte vala Gedáliást, Ahikámnak fiát, a kit a babiloni király tiszttartóvá tett vala a földön.(HU)
Jeremiás 42:1 Eljöve pedig a csapatoknak minden tisztje, és Jóhanán, Káreának fia, és Jazánia, Ozániának fia, és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig,(HU)
Jeremiás 42:2 És mondának Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek mind e maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, mint a te szemeid [jól] látnak minket;(HU)
Jeremiás 42:3 És jelentse meg nékünk az Úr, a te Istened az útat, a melyen járjunk, és a dolgot, a mit cselekedjünk.(HU)
Jeremiás 42:4 És monda nékik Jeremiás próféta: Meghallottam. Ímé, én könyörgök az Úrnak, a ti Isteneteknek a ti beszédeitek szerint, és mindazt, a mit felel az Úr néktek, megjelentem néktek, el nem titkolok semmit tõletek.(HU)
Jeremiás 42:5 Õk pedig mondának Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, a melylyel elküld téged mi hozzánk az Úr, a te Istened.(HU)
Jeremiás 42:6 Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, a melyért mi téged õ hozzá küldünk; hogy jó dolgunk legyen, mert mi hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.(HU)
Jeremiás 42:7 Lõn pedig tíz nap múlva, hogy szóla az Úr Jeremiásnak.(HU)
Jeremiás 42:8 És odahívá Jóhanánt, Káreának fiát, és a seregeknek minden tisztjét, a kik vele valának, és az egész népet kicsinytõl fogva nagyig.(HU)
Jeremiás 42:9 És monda nékik: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene, a kihez küldöttetek engem, hogy megjelentsem elõtte a ti könyörgésteket:(HU)
Jeremiás 42:10 Ha állandóan megmaradtok e földön, felépítlek titeket és el nem rontlak, és elplántállak titeket és ki nem gyomlállak: mert megbántam a gonoszt, a mit cselekedtem veletek.(HU)
Jeremiás 42:11 Ne féljetek a babiloni királytól, a kitõl [most] féltek, ne féljetek tõle, azt mondja az Úr; mert veletek vagyok, hogy megtartsalak és megszabadítsalak titeket az õ kezébõl.(HU)
Jeremiás 42:12 És irgalmasságot cselekszem veletek, hogy irgalmas legyen hozzátok, és lakni hagyjon titeket a ti földeteken.(HU)
Jeremiás 42:13 De ha ti ezt mondjátok: Nem lakunk e földön, nem hallgatván az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára,(HU)
Jeremiás 42:14 Mondván: Nem! hanem Égyiptom földére megyünk be, a hol nem látunk harczot és nem hallunk trombitaszót, és kenyeret nem éhezünk, és ott lakozunk:(HU)
Jeremiás 42:15 Most azért halljátok meg az Úrnak szavát, Júdának maradékai! Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ha ti [csak] orczáitokat fordítjátok [is úgy], hogy bemenjetek Égyiptomba, és bementek, hogy ott tartózkodjatok:(HU)
Jeremiás 42:16 Akkor a fegyver, a melytõl ti féltek, legott utólér benneteket Égyiptom földén, és az éhség is, a mitõl rettegtek, körülvesz titeket Égyiptomban, és ott haltok meg.(HU)
Jeremiás 42:17 Mert az lesz, hogy mindazok a férfiak, a kik [úgy] fordítják orczájokat, hogy bemenjenek Égyiptomba, hogy ott tartózkodjanak, meghalnak fegyver, éhség és döghalál miatt, és egy sem marad meg közülök, és nem szabadul meg a veszedelemtõl, a melyet én bocsátok reájok.(HU)
Jeremiás 42:18 Mert ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Miképen kiömlik az én haragom és búsulásom Jeruzsálem lakosaira, azonképen kiöntöm az én haragomat ti reátok, ha bementek Égyiptomba; és lesztek [ott] átok, csuda, szidalom, gyalázat, és többé nem látjátok e helyet!(HU)
Jeremiás 42:19 Az Úr szólott hozzátok, oh Júdának maradékai! Ne menjetek Égyiptomba; jól tudjátok meg, hogy bizonyságot tettem ma ellenetek.(HU)
Jeremiás 42:20 Mert magatokat csaljátok meg a ti szívetekben: mert ti küldöttetek engem az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mondván: Könyörögj az Úrnak, a mi Istenünknek, és a mint szól az Úr, a mi Istenünk, úgy jelentsd meg nékünk, és akképen cselekszünk.(HU)
Jeremiás 42:21 Mikor pedig ma megjelentem néktek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára és egyáltalán azokra, a melyekért engem ti hozzátok küldött.(HU)
Jeremiás 42:22 Most azért tudjátok meg jól, hogy fegyverrel, éhséggel és döghalállal haltok meg a helyen, a hová kivánkoztok menni, hogy ott tartózkodjatok.(HU)
Jeremiás 43:1 És a mint Jeremiás teljesen elmondta az egész népnek az Úr, az õ Istenök minden rendelését, melyekért az Úr, az õ Istenök küldötte vala õ hozzájok, mindazokat a rendeléseket, [mondom,](HU)
Jeremiás 43:2 Akkor monda Azariás, Hosájának fia, Jóhanán, Káreának fia, és valamennyi kevély férfiak, mondván Jeremiásnak: Hazugságot szólsz te, nem küldött téged az Úr, a mi Istenünk, hogy ezt mondjad: Ne menjetek be Égyiptomba, hogy ott tartózkodjatok.(HU)
Jeremiás 43:3 Hanem Báruk, Nériának fia izgat téged mi ellenünk, hogy minket a Káldeusok kezébe adjon, hogy megöljenek minket, és vitessenek Babilonba.(HU)
Jeremiás 43:4 És nem hallgata Jóhanán, Káreának fia, sem a seregnek valamennyi tisztje, sem az egész nép az Úr szavára, hogy a Júda földén maradjanak.(HU)
Jeremiás 43:5 Hanem elvivé Jóhanán, Káreának fia, és a seregnek minden tisztje Júdának egész maradékát, a kik visszajöttek vala mindama nemzetek közül, a hová kiûzettek vala, hogy lakozzanak Júdának földében.(HU)
Jeremiás 43:6 A férfiakat és az asszonyokat, a gyermekeket és a király leányait és minden lelket, a melyet Nabuzáradán, a poroszlók feje hagyott vala Gedáliással, Ahikámnak, Sáfán fiának fiával, és Jeremiás prófétát és Bárukot, Nériának fiát.(HU)
Jeremiás 43:7 És elmenének Égyiptomnak földébe, mert nem hallgattak az Úr szavára, és bemenének Táfnesig.(HU)
Jeremiás 43:8 És szóla az Úr Jeremiásnak Táfnesben, mondván:(HU)
Jeremiás 43:9 Végy a kezedbe nagy köveket, és rejtsd el azokat a sárba, a téglaégetõkemenczébe, a mely a Faraó házának ajtajában van Táfnesben, a Júdabeli emberek szeme láttára.(HU)
Jeremiás 43:10 És ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ímé, én elküldök és felhozom Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és az õ székét e kövekre teszem, melyeket elrejtettem, és azokra vonja fel az õ sátorát.(HU)
Jeremiás 43:11 És betör, és megveri Égyiptom földét, a ki halálra való, halálra, és a ki rabságra, rabságra, és a ki fegyverre, fegyverre [jut.](HU)
Jeremiás 43:12 És tüzet gyújtok Égyiptom isteneinek házaiban, és felégeti azokat, és foglyokká teszi õket, és magára ölti Égyiptom földét, miképen a pásztor magára ölti ruháját, és kimegy onnan békességgel.(HU)
Jeremiás 43:13 És Bethsemesnek, a mely Égyiptom földében van, faragott képeit lerontja: és Égyiptom isteneinek házait tûzzel felégeti.(HU)
Jeremiás 44:1 Az a szó, a mely lõn Jeremiáshoz, minden Júdabeliek felõl, a kik laknak vala Égyiptom földében, a kik laknak vala Migdolban, Táfnesben, Nófban és Pátrosz földében, mondván:(HU)
Jeremiás 44:2 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ti láttátok mindazt a veszedelmet, melyet ráhoztam volt Jeruzsálemre és Júdának minden városaira, és ímé, azok most pusztává lettek, és senki sem lakozik bennök.(HU)
Jeremiás 44:3 Az õ gonoszságokért, a melyet cselekedtek, hogy felingereljenek engem, elmenvén, hogy áldozatot vigyenek és szolgáljanak az idegen isteneknek, a kiket õk nem ismernek vala, sem ti, sem a ti atyáitok.(HU)
Jeremiás 44:4 És elküldöttem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém el, mondván: Kérlek, ne cselekedjétek ez útálatos dolgot, a mit gyûlölök.(HU)
Jeremiás 44:5 De nem hallgattak, és a fülöket sem hajtották arra, hogy megtérjenek az õ gonoszságokból, és idegen isteneknek ne áldozzanak.(HU)
Jeremiás 44:6 Azért kiömlött az én bosszúm és az én haragom, és felgerjedt Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin, és pusztasággá és sivataggá lõnek mind e napig.(HU)
Jeremiás 44:7 Most azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Miért szereztek nagy veszedelmet a ti lelketek ellen, hogy kipusztítsatok közületek férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemõt Júda kebelébõl, hogy magatoknak még csak maradékot se hagyjatok;(HU)
Jeremiás 44:8 Ingerelvén engem a ti kezeitek alkotásaival, áldozván az idegen isteneknek Égyiptom földén, a melyre ti tartózkodni jöttetek be, hogy veszedelmet szerezzetek magatoknak, és hogy átokban és gyalázatban legyetek e földnek minden nemzeténél?(HU)
Jeremiás 44:9 Vajjon elfelejtkeztetek-é a ti atyáitok gonoszságairól és a Júda királyainak gonoszságairól és az õ feleségeiknek gonoszságairól és a ti gonoszságaitokról, a ti feleségeiteknek gonoszságairól, a melyeket Júdának földén cselekedtetek és Jeruzsálemnek utczáin?(HU)
Jeremiás 44:10 Nem alázták meg magokat mind e mai napig se, és nem féltek, sem az én törvényem szerint nem jártak, sem az én parancsolataim szerint, a melyeket elõtökbe és a ti atyáitok elébe adtam.(HU)
Jeremiás 44:11 Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ímé, én ellenetek fordítom orczámat veszedelemre, és hogy az egész Júdát kipusztítsam.(HU)
Jeremiás 44:12 És felveszem Júdának maradékát, a kik magok elé tûzték, hogy bemennek Égyiptom földére, hogy ott lakozzanak, és mindnyájan megemésztetnek Égyiptom földén, elesnek fegyver miatt, megemésztetnek éhség miatt, kicsinytõl fogva nagyig: fegyver és éhség miatt halnak meg, és átokká, csudává, szidalommá és gyalázattá lesznek.(HU)
Jeremiás 44:13 És megfenyítem azokat, a kik Égyiptom földében lakoznak, miképen megfenyítettem a Jeruzsálem[beliek]et fegyverrel, éhséggel és döghalállal.(HU)
Jeremiás 44:14 És a Júda maradékai közül, a kik ide jöttek, hogy Égyiptom földében tartózkodjanak, senki sem menekül és szabadul meg, hogy visszatérjen Júdának földébe, a hova lelkök hajtja õket, hogy oda visszatérjenek és ott lakozzanak; mert nem térnek vissza, hanem csak a kik menekülnek.(HU)
Jeremiás 44:15 És felelének Jeremiásnak mindama férfiak, a kik tudják vala, hogy az õ feleségeik az idegen isteneknek áldozának, és mindazok az asszonyok, a kik ott állnak vala nagy tömegben, és az egész nép, a mely Égyiptom földén, Pátroszban lakozik vala, mondván:(HU)
Jeremiás 44:16 Abban a dologban, a mi végett szóltál nékünk az Úr nevében, nem hallgatunk reád;(HU)
Jeremiás 44:17 Hanem csak azt cselekeszszük, a mit mi a mi szánkkal fogadtunk, hogy füstölõ áldozatot viszünk az ég királynéjának, és néki italáldozattal áldozunk, miképen cselekedtünk mi és a mi atyáink és a mi királyaink és a mi fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálemnek utczáin, mert akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk.(HU)
Jeremiás 44:18 De a mióta nem áldozunk többé az ég királynéjának füstöléssel, és nem viszünk néki italáldozatot: mindenben szûkölködünk, és fegyver és éhség miatt emésztetünk.(HU)
Jeremiás 44:19 És hogyha mi az ég királynéjának füstölve áldozunk és néki italáldozatot viszünk: vajjon a mi férjeink híre nélkül csinálunk-é néki béleseket, hogy õt tiszteljük, és néki itali áldozatot vigyünk?(HU)
Jeremiás 44:20 Szóla azért Jeremiás az egész népnek, a férfiaknak és az asszonyoknak és az egész népnek, a kik e szót felelték néki, mondván:(HU)
Jeremiás 44:21 Avagy a jó illatról, a melyet Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin füstöltetek ti és a ti atyáitok, a ti királyaitok és a ti fejedelmeitek és a föld népe: nem arról emlékezett-é meg az Úr, és nem az jutott-é néki eszébe?(HU)
Jeremiás 44:22 És nem szenvedhette tovább az Úr a ti cselekedeteitek gonoszságát, az útálatosságok miatt, a melyeket cselekedtetek, és pusztasággá lett a ti földetek és csudává és átokká, annyira, hogy senki sem lakja mind e napig,(HU)
Jeremiás 44:23 A miatt, hogy füstölve áldoztatok, és vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok az Úr szavára, és az õ törvénye és az õ parancsolatai és az õ tanúbizonyságai szerint nem jártatok, azért következett ti reátok ez a veszedelem mind e napig.(HU)
Jeremiás 44:24 Monda továbbá Jeremiás az egész népnek és az összes asszonyoknak: Halljátok meg az Úr szavát mind, ti Júdabeliek, kik Égyiptom földén vagytok.(HU)
Jeremiás 44:25 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene, mondván: Ti és a ti feleségeitek szóltatok a ti szájatokkal, és végbevittétek a ti kezeitekkel, mondván: Bizonyára teljesítjük a mi fogadásainkat, a melyeket fogadtunk az ég királynéjának, hogy füstölve áldozzunk, és néki italáldozatot vigyünk. Megerõsítvén megerõsítettétek a ti fogadásaitokat, és megcselekedvén megcselekedtétek a ti fogadásaitokat.(HU)
Jeremiás 44:26 Azért halljátok meg az Úr szavát mind, ti Júda[beliek,] a kik Égyiptom földében lakoztok: Ímé, én az én nagy nevemre megesküdtem, azt mondja az Úr, hogy egyetlen Júdabeli férfiú szája sem fogja az én nevemet kiejteni, mondván: Él az Úr Isten, egész Égyiptom földén!(HU)
Jeremiás 44:27 Ímé, én vigyázok reájok az õ kárukra és nem javukra, és megemésztetik Júdának minden férfia, a kik Égyiptom földén vannak, fegyver miatt, éhség miatt, mígnem mind elfogynak.(HU)
Jeremiás 44:28 De a kik a fegyvertõl megszabadulnak, visszatérnek Égyiptom földérõl Júdának földére, szám szerint kevesen, és mind megtudják Júdának maradékai, a kik bementek Égyiptom földébe, hogy ott tartózkodjanak: melyik szó teljesedik be, az enyém-é vagy az övék?(HU)
Jeremiás 44:29 És ez lesz néktek a jel, azt mondja az Úr, hogy én meglátogatlak titeket ezen a helyen, hogy megtudjátok, hogy bizonyára megállanak az én beszédeim a reátok következendõ veszedelem felõl.(HU)
Jeremiás 44:30 Ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom Faraó Ofrát, Égyiptom királyát az õ ellenségeinek kezébe és az õ lelkét keresõk kezébe, miképen odaadtam Sedékiást, a Júda királyát Nabukodonozornak, a babiloni királynak, az õ ellenségének és az õ lelkét keresõnek kezébe.(HU)
Jeremiás 45:1 Az a szó, a melyet Jeremiás próféta szóla Báruknak, Néria fiának, mikor õ könyvbe írá e szókat Jeremiás szájából, Jójákimnak, Jósiás, Júdabeli király fiának negyedik esztendejében, mondván:(HU)
Jeremiás 45:2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, te néked, Báruk:(HU)
Jeremiás 45:3 Ezt mondottad: Jaj mostan nékem, mert az Úr az én bánatomra fájdalmat adott, elfáradtam az én fohászkodásomban, és nyugodalmat nem találtam.(HU)
Jeremiás 45:4 Ezt mondd néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, a kiket én felépítettem, elrontom, és a kiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön.(HU)
Jeremiás 45:5 És te kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy.(HU)
Jeremiás 46:1 Ez a szó, a melyet az Úr szólott Jeremiás prófétának a pogányok felõl;(HU)
Jeremiás 46:2 Égyiptom felõl, a Nékó Faraónak, Égyiptom királyának serege felõl, a mely az Eufrátes folyó mellett, Kárkémisben vala, a melyet megvere Nabukodonozor, a babiloni király, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében:(HU)
Jeremiás 46:3 Készítsetek vértet és paizst, és induljatok a harczra.(HU)
Jeremiás 46:4 Nyergeljétek a lovakat, és üljetek fel ti lovasok, és legyetek sisakokban. Tisztítsátok a kopjákat, öltsétek fel a pánczélokat.(HU)
Jeremiás 46:5 Mit látok? Õk megriadva hátrálni kezdenek, vitézeik leveretnek és futásnak erednek, és vissza sem tekintenek! Mindenfelõl félelem, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 46:6 Nem futhat el a gyors, és az erõs sem menekülhet el; észak felé, az Eufrátes folyó mellett legyõzetnek és elhullanak.(HU)
Jeremiás 46:7 Kicsoda ez, a ki növekedik, mint a folyóvíz, és olyan, mint a megháborodott vizû folyamok?(HU)
Jeremiás 46:8 Égyiptom növekedik úgy, mint a folyóvíz és mint a megháborodott vizû folyamok, mert ezt mondja: Felmegyek, ellepem a földet, elvesztem a várost és a benne lakókat.(HU)
Jeremiás 46:9 Jõjjetek fel lovak, és zörögjetek szekerek, jõjjenek ki a vitézek, a szerecsenek és a Libiabeliek, a kik paizst viselnek, és a Lidiabeliek, a kik kézívet viselnek!(HU)
Jeremiás 46:10 Az a nap pedig az Úrnak, a Seregek Urának büntetõ napja, hogy bosszút álljon ellenségein. És a fegyver felemészt és jól lakik és megrészegül az õ vérökkel, mert áldozatja lesz az Úrnak, a Seregek Urának észak földén, az Eufrátes folyó mellett.(HU)
Jeremiás 46:11 Menj föl Gileádba, és végy balzsamot te szûz, Égyiptomnak leánya: hiába sokasítod az orvosságokat, nincs gyógyír számodra!(HU)
Jeremiás 46:12 Hallották a pogányok a te gyalázatodat, és a te kiáltásoddal betelt a föld, mert vitéz vitézbe ütközött, és mind a ketten együtt estek el.(HU)
Jeremiás 46:13 Az a szó, a melyet az Úr Jeremiás prófétához szólott, Nabukodonozornak, a babiloni királynak eljövetele felõl az Égyiptom földének megverésére:(HU)
Jeremiás 46:14 Hirdessétek Égyiptomban és híreszteljétek Migdólban, híreszteljétek Nófban és Táfnesben, és ezt mondjátok: Állj elõ, és készítsd fel magadat, mert fegyver emészti meg a te kerületeidet.(HU)
Jeremiás 46:15 Miért verettek le a te erõseid? Nem állhattak meg, mert az Úr rettentette el õket.(HU)
Jeremiás 46:16 Megsokasította a tántorgót, egyik a másikra hullott, és ezt mondották: Kelj fel, és menjünk vissza a mi népünkhöz és a mi szülõföldünkre az erõszakoskodó fegyver elõl.(HU)
Jeremiás 46:17 Ezt kiáltják akkor: A Faraó, Égyiptom királya, a háborúság[nak] [királya,] elhaladta a rendelt idõt.(HU)
Jeremiás 46:18 Élek én, azt mondja a király, a kinek a neve Seregek Ura, hogy mint a Táborhegy [áll] a hegyek között, és mint a Kármel a tenger között, úgy jõ el.(HU)
Jeremiás 46:19 Készíts magadnak elköltözésre való edényeket, Égyiptom leányának lakosa, mert Nóf elpusztul és megég, lakatlanná lesz.(HU)
Jeremiás 46:20 Szép üszõtinó Égyiptom, [de] pusztulás tör reá észak felõl.(HU)
Jeremiás 46:21 Még zsoldosai is olyanok õ közöttök, mint a hízlalt borjúk, de õk is meghátrálnak, egyetemlegesen elfutnak, meg nem állanak, mert romlásuk napja jön reájok, az õ megfenyíttetésök ideje.(HU)
Jeremiás 46:22 Az õ szava mint a csúszó kígyóé, mert nagy sereggel indulnak, és szekerczékkel jõnek ellene, mint a favágók.(HU)
Jeremiás 46:23 Kivágják az õ erdejét, azt mondja az Úr, mert beláthatatlanok, mert többen lesznek mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok.(HU)
Jeremiás 46:24 Megszégyenül Égyiptom leánya, északi nép kezébe jut.(HU)
Jeremiás 46:25 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ímé, én megfenyítem Nó- Ammont és a Faraót és Égyiptomot és az õ isteneit és királyait, mind a Faraót, mind azokat, a kik bíznak benne.(HU)
Jeremiás 46:26 Odaadom õket az õ lelkök keresõinek kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, és az õ szolgáinak kezébe; de azután úgy lakoznak abban, mint azelõtt, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 46:27 És te ne félj, oh én szolgám Jákób, és ne rettegj Izráel, mert ímé, én megszabadítlak téged messzirõl, és a te magodat is az õ fogságuk földérõl, és visszatér Jákób és megnyugszik és békességben lesz, és nem lesz, a ki megijeszsze.(HU)
Jeremiás 46:28 Ne félj te, oh én szolgám Jákób, azt mondja az Úr, mert én veled vagyok, mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kivetettelek téged, néked pedig nem vetek véget, hanem megverlek téged ítélettel, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkül.(HU)
Jeremiás 47:1 Az a szó, a melyet az Úr szóla Jeremiás prófétának a Filiszteusok felõl, mielõtt megverte a Faraó Gázát.(HU)
Jeremiás 47:2 Ezt mondja az Úr: Ímé, víz indul meg északról, [és olyan] lesz, [mint] a kiáradott folyó, és elárasztja a földet és annak mindenét, a várost és annak lakosait, és kiáltanak az emberek, és a föld minden lakosa ordít.(HU)
Jeremiás 47:3 Ménei patáinak csattogó hangjától, szekereinek zörgésétõl, kerekeinek zúgásától nem gondolnak az atyák a fiakra erejök ellankadása miatt.(HU)
Jeremiás 47:4 És a nap miatt, mely eljött, hogy elpusztítsa egész Filiszteát, kivágja Tírust és Szidont [és] segítségének minden megmaradt [töredékét,] mert az Úr elrontja Filiszteát, a Káftor szigetének maradékát.(HU)
Jeremiás 47:5 Kopaszság lepte meg Gázát, Askalon elnémult, maradéka az õ völgyüknek: meddig vagdalod magadat?(HU)
Jeremiás 47:6 Oh szablyája az Úrnak, meddig nem nyugszol meg? Rejtsd el magadat a te hüvelyedbe, nyugodjál meg és hallgass!(HU)
Jeremiás 47:7 Miképen nyughatik meg, holott az Úr parancsolt néki? Askalonra és a tenger partjára oda rendelte õt.(HU)
Jeremiás 48:1 Moáb felõl ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.(HU)
Jeremiás 48:2 Nincs már dicsõsége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak õ ellene, [mondván:] Jertek el és veszessük el õt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!(HU)
Jeremiás 48:3 Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!(HU)
Jeremiás 48:4 Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.(HU)
Jeremiás 48:5 Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtõin az ellenség hallatja vészkiáltását.(HU)
Jeremiás 48:6 Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában!(HU)
Jeremiás 48:7 Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.(HU)
Jeremiás 48:8 És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr.(HU)
Jeremiás 48:9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az õ városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.(HU)
Jeremiás 48:10 Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértõl!(HU)
Jeremiás 48:11 Nyugodtan élt Moáb gyermekségétõl fogva, és pihent az õ seprejében, és edénybõl-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az õ szaga.(HU)
Jeremiás 48:12 De ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják õt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.(HU)
Jeremiás 48:13 És megszégyenül Moáb Kámós miatt, a mint megszégyenült Izráel háza Béthel miatt, a melyben bizodalma volt.(HU)
Jeremiás 48:14 Mimódon mondjátok: Hõsök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?(HU)
Jeremiás 48:15 Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!(HU)
Jeremiás 48:16 Közel van Moáb veszedelme, ihol jõ és igen siet az õ veszedelme!(HU)
Jeremiás 48:17 Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az õ nevét; mondjátok: Hogy eltört az erõs vesszõ, a dicsõ pálcza!(HU)
Jeremiás 48:18 Szállj le a dicsõségbõl és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erõsségeidet.(HU)
Jeremiás 48:19 Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülõt, [és] ezt mondd: Mi történt?(HU)
Jeremiás 48:20 Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!(HU)
Jeremiás 48:21 Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.(HU)
Jeremiás 48:22 És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.(HU)
Jeremiás 48:23 És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.(HU)
Jeremiás 48:24 És Kirjátra, Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.(HU)
Jeremiás 48:25 Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 48:26 Részegítsétek le õt, mert hõsködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az õ okádásában, és legyen csúfság õ is.(HU)
Jeremiás 48:27 Vajjon nem csúfod volt-é néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felõle, kevélyen hánytad magadat?(HU)
Jeremiás 48:28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kõsziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belõl rak fészket.(HU)
Jeremiás 48:29 Hallottuk a Moáb kevélységét: igen kevély; az õ felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az õ szívének elbizakodottságát.(HU)
Jeremiás 48:30 Én ismerem, azt mondja az Úr, az õ szertelenkedését, és az õ fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.(HU)
Jeremiás 48:31 Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir- Heres férfiaiért nyög [az én lelkem.](HU)
Jeremiás 48:32 Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szõlõje! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.(HU)
Jeremiás 48:33 És eltünik az öröm és vígasság Kármelbõl és a Moáb földérõl, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklõ nem énekel.(HU)
Jeremiás 48:34 Hesbon kiáltása miatt Elealéig [és] Jáhásig felhat az õ szavok; Soártól fogva Horonáimig [és] Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.(HU)
Jeremiás 48:35 És kifogyasztom Moábból, azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az õ isteneinek.(HU)
Jeremiás 48:36 Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyûjtött.(HU)
Jeremiás 48:37 Mert minden fõ kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és [minden] derékon gyászruha.(HU)
Jeremiás 48:38 Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellõ, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 48:39 Jajgatnak, [ezt mondván:] Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.(HU)
Jeremiás 48:40 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyû repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.(HU)
Jeremiás 48:41 Bevétettek a városok, és az erõsségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.(HU)
Jeremiás 48:42 És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép [többé], mert az Úr ellen felemelkedett.(HU)
Jeremiás 48:43 Félelem, verem és tõr [jõ] te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 48:44 A ki elfut a félelem elõl, a verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, a tõrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az õ megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 48:45 A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elõl futók; de tûz jõ ki Hesbonból és láng Szihonnak közepébõl, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.(HU)
Jeremiás 48:46 Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.(HU)
Jeremiás 48:47 De visszahozom Moábot a fogságból sok idõ mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.(HU)
Jeremiás 49:1 Az Ammon fiai felõl ezt mondja az Úr: Nincsenek-é Izráelnek fiai? Nincsen-é örököse néki? Miért birtokolja Milkom Gádot, és az õ népe miért lakik annak városaiban?(HU)
Jeremiás 49:2 Azért ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és harczi riadót hallatok Rabbában az Ammon fiaival, és romhalommá lesz, és leányai tûzzel égettetnek meg, és Izráel birtokolja azokat, a kik [most] õt birtokolják, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 49:3 Ordíts Hesbon, mert elpusztíttatott Hái! Kiáltsatok Rabbáh leányai, öltözzetek gyászba, sírjatok és futkossatok a szorosokon, mert Milkom a fogságba megy, papjai és fejedelmei is vele együtt.(HU)
Jeremiás 49:4 Mit dicsekedel völgyeddel, völgyed bõségével, engedetlen leány, a ki az õ kincseiben bízik [és ezt mondja:] Kicsoda támad ellenem?(HU)
Jeremiás 49:5 Ímé én félelmet bocsátok reád, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, minden szomszédod felõl, és szétrebbentek egymástól, és nem lesz, a ki összegyûjtse az elszéledteket.(HU)
Jeremiás 49:6 De azután visszahozom majd a fogságból az Ammon fiait, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 49:7 Ezt mondja a Seregek Ura Edom felõl. Nincs bölcsesség többé Témánban? elveszett-é a tanács az értelmesektõl? hiába valóvá lett-é az õ bölcsességök?(HU)
Jeremiás 49:8 Fussatok, forduljatok, rejtõzzetek el mélyen Dédán lakosai, mert Ézsau veszedelmét hozom õ reá az õ megfenyíttetésének idején.(HU)
Jeremiás 49:9 Ha szõlõszedõk törnek reád, nem hagynak gerezdeket, ha éjjeli tolvajok: pusztítanak, a míg nékik tetszik.(HU)
Jeremiás 49:10 Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem, és el nem rejtõzhetik, magva elpusztul, és atyjafiai és szomszédai sem lesznek.(HU)
Jeremiás 49:11 Hagyd el a te árváidat, én eltartom özvegyeidet is; bennem vessék reménységüket.(HU)
Jeremiás 49:12 Mert azt mondja az Úr: Ímé, a kiknek nem kell vala meginniok a pohárt, ugyancsak megiszszák; te pedig teljesen büntetlenül maradnál-é? Nem maradsz büntetlenül, mert bizonyára megiszod.(HU)
Jeremiás 49:13 Mert én magamra esküdtem meg, azt mondja az Úr, hogy útálattá és gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz Boczra, és minden városa örökkévaló pusztasággá lesz.(HU)
Jeremiás 49:14 Hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetekhez, a ki ezt mondja: Gyûljetek össze, induljatok ellene, és keljetek fel a harczra,(HU)
Jeremiás 49:15 Mert ímé, kicsinynyé teszlek téged a nemzetek között, és az emberek között útálatossá.(HU)
Jeremiás 49:16 A te könnyelmûséged csalt meg téged és a te szíved kevélysége, a ki a sziklák hasadékaiban lakol, [és] elfoglaltad a halmok tetejét. Ha olyan magas helyen rakod is fészkedet, mint a saskeselyû, onnét is lerántalak téged, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 49:17 És pusztasággá lesz Edom, a ki csak átmegy rajta elálmélkodik, és sziszeget egész veresége felett.(HU)
Jeremiás 49:18 A mint Sodomának és Gomorának és az õ szomszédainak elsüllyedésekor [volt], azt mondja az Úr, ott sem lakik [több ]ember, és benne emberek fia nem tartózkodik.(HU)
Jeremiás 49:19 Ímé, mint oroszlán jön fel a Jordán erdõségébõl az örök[zöld] legelõre, de hamarsággal kiûzöm õt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, a ki megállhat ellenem?(HU)
Jeremiás 49:20 Halljátok meg azért az Úr tervét, a melyet tervezett Edom felõl, és az õ gondolatait, a melyeket gondolt Témán polgárai felõl. Bizony elhurczolják õket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyûködik rajtok a saját legelõjök.(HU)
Jeremiás 49:21 Az õ romlásuk zajától megrendült a föld, az õ kiáltásuk szava elhallatszik a veres tengerig.(HU)
Jeremiás 49:22 Ímé, feljõ mint saskeselyû, és repül és szárnyait szétterjeszti Boczrán: és Edom vitézeinek szíve olyan lesz az napon, mint a vajudó asszony szíve.(HU)
Jeremiás 49:23 Damaskus felõl: Megszégyenült Emát és Arphád, mert gonosz hírt hallottak, és remegnek, mint a háborgó tenger, a mely nem nyughatik.(HU)
Jeremiás 49:24 Megrendült Damaskus, futáshoz készül és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg õt, mint a szûlõ asszonyt.(HU)
Jeremiás 49:25 Miért is nem marad ki a dicsõséges város, az én örömömnek városa?(HU)
Jeremiás 49:26 De elhullanak az õ ifjai is az õ utczájokon, és minden harczoló ember levágatik azon a napon, azt mondja a Seregek Ura.(HU)
Jeremiás 49:27 És tüzet gyújtok Damaskus kõfalán, és megemészti a Ben-Hadád palotáit.(HU)
Jeremiás 49:28 Kédárnak és Házornak országai felõl, a melyeket megvert Nabukodonozor, a babiloni király, ezt mondja az Úr: Keljetek fel, menjetek fel Kédárra, és pusztítsátok keletnek fiait.(HU)
Jeremiás 49:29 Sátoraikat és nyájokat elveszik, és kárpitjaikat és minden edényöket és tevéiket elviszik, és ezt kiáltják feléjök: Rettegés köröskörül!(HU)
Jeremiás 49:30 Fussatok el, igen siessetek, rejtõzzetek el mélyen, Házornak lakói, azt mondja az Úr, mert tervet tervezett ellenetek Nabukodonozor, a babiloni király, és ellenetek gondolatot gondolt.(HU)
Jeremiás 49:31 Keljetek fel, menjetek a békességes nemzet közé, azok közé, a kik bátorságban lakoznak, azt mondja az Úr, sem kapujok, sem zárjok nincsen, egyedül laknak!(HU)
Jeremiás 49:32 Tevéik prédává lesznek, és az õ sok barmaik zsákmánynyá, és elszórom õket, e nyirott üstökûeket minden szél felé, és minden oldal felõl veszedelmet hozok reájok, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 49:33 És Házor sakálok lakhelyévé lesz, örökkévaló pusztasággá, senki nem lakik ott, és embernek fia nem is tartózkodik azon.(HU)
Jeremiás 49:34 Az Úr szava, a melyet szóla Jeremiás prófétának Elám felõl, Sedékiásnak, a Júda királyának országlása kezdetén, mondván:(HU)
Jeremiás 49:35 Ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én eltöröm az Elám kézívét, erejének zsengéjét.(HU)
Jeremiás 49:36 És négy szelet hozok Elám ellen, az égnek négy határáról, és elszórom õket mindenik szél felé, és nem lesz nemzet, a kihez nem futnak az Elám szökevényei.(HU)
Jeremiás 49:37 És megrettentem Elámot az õ ellenségei elõtt és az õ lelköknek keresõi elõtt, és veszedelmet hozok reájok, az én felgerjedt haragomat, azt mondja az Úr, és utánok bocsátom a fegyvert mindaddig, míg meg nem emésztem õket.(HU)
Jeremiás 49:38 És az én székemet Elámba helyezem, és kivesztem onnét a királyt és a fejedelmeket, azt mondja az Úr:(HU)
Jeremiás 49:39 De végezetre visszahozom Elámot a fogságból, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 50:1 Az a szó, a melyet szóla az Úr Babilon felõl és a Káldeusok földje felõl, Jeremiás próféta által.(HU)
Jeremiás 50:2 Hirdessétek a nemzetek között és hallassátok, emeljétek fel a zászlót: hallassátok és el ne titkoljátok; ezt mondjátok: Bevétetett Babilon, megszégyenült Bél, letöretett Merodák, megszégyenültek az õ faragott képei, letörettek az õ bálványai.(HU)
Jeremiás 50:3 Mert északról nép jön fel ellene, pusztává teszi ez az õ földét, és nem lesz, a ki lakozzék benne; embertõl fogva a baromig elfutnak, elmennek.(HU)
Jeremiás 50:4 Azokban a napokban, és abban az idõben, azt mondja az Úr, eljõnek az Izráel fiai, õk és a Júda fiai együtt, sírva jönnek és mennek és keresik az Urat, az õ Istenöket.(HU)
Jeremiás 50:5 A Sion felõl kérdezõsködnek, arrafelé fordítják orczájokat. Eljõnek és oda adják magokat az Úrnak örök szövetségre, a mely feledhetetlen.(HU)
Jeremiás 50:6 Elveszett juhnyáj volt az én népem, pásztorai félrevezették õket, a hegyekben bujdostatták õket, hegyrõl halomra jártak, elfelejtkeztek az õ tanyájukról.(HU)
Jeremiás 50:7 A ki csak reájok talált, emésztette õket, és az õ elnyomóik ezt mondták: Nem vétkeztünk, mert vétettek az Úr ellen, pedig igazság otthona, atyáiknak reménysége volt az Úr.(HU)
Jeremiás 50:8 Fussatok ki Babilonból és jõjjetek ki Káldea földébõl, és olyanok legyetek, mint a kecskebakok a nyáj elõtt;(HU)
Jeremiás 50:9 Mert ímé, én nagy nemzetek gyülekezetét támasztom és hozom fel Babilonra északnak földérõl, és sorakoznak ellene, legott bevétetik. Nyilai olyanok, mint a legyõzhetetlen vitézé, a ki nem tér vissza sikertelenül.(HU)
Jeremiás 50:10 És Káldea prédává lesz, a kik prédára vetik õt, mind betelnek vele, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 50:11 Csak örüljetek, csak tomboljatok örökségem elpusztítói: csak ugrándozzatok, mint a nyomtató tinó, és nyerítsetek, mint a ménlovak.(HU)
Jeremiás 50:12 Megszégyenül a ti anyátok, a ti szûlõtök igen csúffá lesz: Ímé, a nemzetek seprejévé, pusztává, szárazfölddé, sivataggá lesz.(HU)
Jeremiás 50:13 Az Úr haragja miatt nem lakoznak rajta, hanem egészen pusztasággá lesz, a ki csak átmegy Babilonon, álmélkodik és sziszeget egész veresége felett.(HU)
Jeremiás 50:14 Sorakozzatok köröskörül Babilon ellen, mind ti ijjászok, lõjjetek reá, ne kiméljétek a nyilat; mert az Úr ellen vétkezett!(HU)
Jeremiás 50:15 Kiáltsatok reá köröskörül, kezét adta, lehullottak az õ szegletkövei, leromlottak az õ kõfalai: bizony az Úr büntetése ez; büntessétek meg õt, és a mint cselekedett, úgy cselekedjetek vele.(HU)
Jeremiás 50:16 Vágjátok ki Babilonból a magvetõt és a ki sarlót fog aratás idején; a gyilkos fegyver elõl kiki az õ népéhez szalad, kiki az õ földe felé fut.(HU)
Jeremiás 50:17 Elszéledt juhnyáj az Izráel, oroszlánok kergették szét; elõször benyelte õt Assiria királya, végre pedig ez a Nabukodonozor, a babiloni király megtörte az õ csontjait.(HU)
Jeremiás 50:18 Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ímé, én megfenyítem a babiloni királyt és az õ földét, miként megfenyítém az assiriai királyt.(HU)
Jeremiás 50:19 És visszaviszem az Izráelt az õ lakhelyére, és Básánban legel és a Kármelen, és az Efraim hegyén és Gileádban megelégszik az õ lelke.(HU)
Jeremiás 50:20 Azokban a napokban és abban az idõben, azt mondja az Úr, kerestetik az Izráel bûne, de nem lesz; a Júda vétkei, de nem találtatnak: mert kegyelmes leszek azokhoz, a kiket meghagyok.(HU)
Jeremiás 50:21 A kétszer pártütõk földére menj fel, és a meglátogattatás lakóit [irtsd ki,] öljed és irtsad õket, azt mondja az Úr, és mind a szerint cselekedjél, a mint parancsoltam néked.(HU)
Jeremiás 50:22 Harczi zaj a földön és nagy romlás.(HU)
Jeremiás 50:23 Hogy elmúlott és összetört az egész föld põrölye! milyen útálatossá lett Babilon a nemzetek között.(HU)
Jeremiás 50:24 Tõrbe ejtettelek téged, és meg is fogattál Babilon, de nem tudtad, utól érettél és megragadtattál, mert pörlekedtél az Úrral.(HU)
Jeremiás 50:25 Felnyitotta az Úr az õ tárházát, és elõhozta az õ haragjának szereit: mert e cselekedet az Úré, a Seregek Uráé Káldea földén.(HU)
Jeremiás 50:26 Törjetek reá a szélekrõl, nyissátok fel az õ magtárait, tapodjátok õt, mint a kévét, és irtsátok ki, hogy ne legyen maradéka.(HU)
Jeremiás 50:27 Döfjétek le minden tulkát, le velök a vágóhídra! Oh jaj nékik; mert eljött az õ napjok, az õ megfenyíttetésök ideje!(HU)
Jeremiás 50:28 A futók és a Babilon földébõl menekülõk zaja megjelentik majd a Sionon az Úrnak a mi Istenünknek bosszúállását, az õ templomáért való bosszúállását.(HU)
Jeremiás 50:29 Gyûjtsetek össze Babilon ellen igen sokat, mindenkit a ki kézívet feszít, köröskörül járjatok ellene tábort, hogy senki el ne szaladhasson: fizessetek meg néki az õ cselekedete szerint, a mint õ cselekedett, úgy cselekedjetek vele; mert az Úr ellen kevélykedett, az Izráelnek Szentje ellen!(HU)
Jeremiás 50:30 Azért elhullanak az õ ifjai az õ utczáiban, és minden vitéze elvész azon a napon, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 50:31 Ímé, én ellened vagyok, te kevély, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, mert eljött a te napod, a te megfenyítésed napja.(HU)
Jeremiás 50:32 És megbotlik a kevély és elesik, és senki nem lesz, a ki felköltse õt, és tüzet gyújtok az õ városaiban, hogy megemészsze azokat, a kik körülte vannak.(HU)
Jeremiás 50:33 Ezt mondja a Seregek Ura: Megnyomoríttattak az Izráel fiai és Júda fiai együtt és mindnyájan, a kik fogságra vitték õket, beléjök ragadnak, nem akarják õket elbocsátani.(HU)
Jeremiás 50:34 [De] az õ megváltójok erõs, Seregek Ura az õ neve, bizonynyal felveszi az õ peröket, hogy megnyugtassa e földet, és Babilon lakóit megrettentse.(HU)
Jeremiás 50:35 Fegyver [lesz] a Káldeusokon, azt mondja az Úr, és Babilon lakóin és az õ fejedelmein és az õ bölcsein.(HU)
Jeremiás 50:36 Fegyver [lesz] az õ varázslóin, és megbolondulnak; fegyver [lesz] az õ vitézein, és elijednek.(HU)
Jeremiás 50:37 Fegyver [lesz] az õ lovain és szekerein és az egész egyveleg népen, a mely õ benne van, és hasonlók lesznek az asszonyokhoz. Fegyver [lesz] az õ kincsein, és elprédáltatnak.(HU)
Jeremiás 50:38 Szárazság [lesz] az õ vizein, és kiszáradnak, mert bálványok földe az, és faragott képekkel dicsekednek.(HU)
Jeremiás 50:39 Azért sakálok lakoznak ott baglyokkal, és struczmadárnak fiai lakoznak benne, és soha többé nem lakják azt, és nem lesznek lakosai nemzedékrõl nemzedékre.(HU)
Jeremiás 50:40 A mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát és az õ szomszéd városait, azt mondja az Úr, ép úgy nem lakik ott egy ember sem, és embernek fia sem lakja azt.(HU)
Jeremiás 50:41 Ímé, nép jött északról, és nagy nemzet és sok király támad fel a föld határaiból.(HU)
Jeremiás 50:42 Ívet és paizst ragadnak, kegyetlenek azok, és semmi irgalmasság nem lesz bennök, szavok mint a tenger zúgása, és lovakon jõnek, mind viadalra készek te ellened, te Babilon leánya!(HU)
Jeremiás 50:43 Hallja a babiloni király az õ híröket, és kezei elesnek, szorongás fogja el õt, fájdalom, mint a gyermekszûlõt.(HU)
Jeremiás 50:44 Ímé, mint a Jordán erdõségébõl való oroszlán, úgy jön fel az örök[zöld] ligetre, de hamar kiûzöm õt arról, és a ki arra választatott, azt teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hasonlatos hozzám? és ki szab nékem törvényt, és ki az a pásztor, a ki ellenem álljon?(HU)
Jeremiás 50:45 Azért halljátok meg az Úr tervét, a melyet Babilon ellen tervezett, és az õ gondolatait, a melyeket Káldea ellen gondolt. Bizony elhajtják õket, a nyáj kicsinyeit, és álmélkodik felettök a legelõ.(HU)
Jeremiás 50:46 Babilon bevételének zajától megindul a föld, és kiáltása hallatszik a nemzetek között!(HU)
Jeremiás 51:1 Ezt mondja az Úr: Ímé, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, a kik az én ellenségem szívében lakoznak.(HU)
Jeremiás 51:2 És szórókat küldök Babilon ellen, és felszórják õt, és földét kiüresítik, mert mindenfelõl ellene lesznek a veszedelem napján.(HU)
Jeremiás 51:3 A kézívesre kézíves vonja fel íjját, és arra, a ki pánczéljába öltözik. Ne kedvezzetek ifjainak, öldössétek le egész seregét:(HU)
Jeremiás 51:4 És essenek el megöletve a Káldeusok földén, és átverve az õ utczáin.(HU)
Jeremiás 51:5 Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az õ Istenétõl, a Seregek Urától, noha az õ földök rakva vétekkel az Izráelnek Szentje ellen.(HU)
Jeremiás 51:6 Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az õ lelkét, ne veszszetek el az õ gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint.(HU)
Jeremiás 51:7 Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, a mely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az õ borából, azért bolondultak meg a nemzetek.(HU)
Jeremiás 51:8 Hamar elesett Babilon és összeomlott, jajgassatok felette, kössétek be balzsammal az õ sebét, hátha meggyógyul!(HU)
Jeremiás 51:9 Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el õt, és menjünk kiki a maga földére, mert az égig hatott az õ ítélete, és felemelkedett a felhõkig.(HU)
Jeremiás 51:10 Kihozta az Úr a mi igazságainkat, jertek és beszéljük meg Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek dolgát.(HU)
Jeremiás 51:11 Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket; felindította az Úr a Médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az õ gondolatja, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az õ templomáért való bosszúállása.(HU)
Jeremiás 51:12 Babilonnak kõfalain tûzzétek ki a zászlót, erõsítsétek meg az õrséget, szerezzetek vigyázókat, rendeljétek el a leseket: mert az Úr meggondolta és meg is cselekszi azokat, a miket szólott Babilon lakói ellen.(HU)
Jeremiás 51:13 Oh te, a ki lakozol a nagy vizek mellett, a kinek kincsed temérdek, eljött a te véged [és] a te rablásod határa!(HU)
Jeremiás 51:14 Megesküdt a Seregek Ura az õ lelkére, mondván: Bizony betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadalmas éneket énekelnek felõled.(HU)
Jeremiás 51:15 Az, a ki teremtette a földet az õ erejével, a ki megalapította a világot az õ bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az õ értelmével.(HU)
Jeremiás 51:16 Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhõket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esõhöz, és kihozza a szelet az õ tárházaiból.(HU)
Jeremiás 51:17 Minden ember bolonddá lett tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül a maga bálványa miatt, mert hazugság az õ öntése és nincs benne lélek.(HU)
Jeremiás 51:18 Hiábavalóságok ezek, nevetségre való mûvek, az õ megfenyíttetésök idején elvesznek.(HU)
Jeremiás 51:19 Nem ilyen a Jákób osztályrésze mert mindennek teremtõje és az õ örökségének pálczája, Seregek Ura az õ neve!(HU)
Jeremiás 51:20 Põrölyöm vagy te nékem, hadi fegyverem, és nemzeteket zúztam össze veled, és országokat vesztettem el veled.(HU)
Jeremiás 51:21 És általad zúztam össze a lovakat és lovagjaikat, és általad zúztam össze a szekeret és a benne ülõt.(HU)
Jeremiás 51:22 És összezúztam általad férfit és asszonyt, és összezúztam általad a vénet és a gyermeket, és összezúztam általad az ifjat és a szûzet,(HU)
Jeremiás 51:23 És összezúztam általad a pásztort és nyáját, és összezúztam általad a szántóvetõt és az õ igamarháját, és összezúztam általad a hadnagyokat és a fõembereket.(HU)
Jeremiás 51:24 És megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazokért az õ gonoszságaikért, a melyeket Sionban cselekedtek a ti szemeitek láttára, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 51:25 Ímé, én ellened [fordulok], te romlásnak hegye, azt mondja az Úr, a ki az egész földet megrontottad, és kinyújtom reád kezemet, és levetlek téged a kõszikláról, és kiégett hegygyé teszlek téged.(HU)
Jeremiás 51:26 És belõled nem visznek követ a szegletre és a fundamentomra, mert örökkévaló pusztaság leszel, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 51:27 Tûzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok meg a trombitát a nemzetek között, avassátok fel ellene a nemzeteket, gyûjtsétek össze ellene az Ararátnak, Menninek és Askenáznak országait, válaszszatok õ ellene hadvezért, hozzátok ki a lovakat mint rettenetes sáskasereget.(HU)
Jeremiás 51:28 Avassátok fel ellene a nemzeteket, Médiának királyait, az õ hadnagyait és minden fõemberét, és az õ birodalmának egész földét.(HU)
Jeremiás 51:29 És megrendül a föld és rázkódik, mert az Úrnak gondolatai beteljesednek Babilon ellen, hogy Babilon földét pusztasággá, lakatlanná tegye.(HU)
Jeremiás 51:30 Babilon vitézei felhagytak a viadallal, erõsségeikben ülnek, elfogyott a vitézségök, asszonyokká lettek, felgyújtották lakhelyeit, zárait letörték.(HU)
Jeremiás 51:31 Futár futár elé fut, és hírmondó a hírmondó elé, hogy megjelentse a babiloni királynak, hogy bevétetett az õ városa mindenfelülrõl.(HU)
Jeremiás 51:32 És a révhelyek elfoglaltattak, és az álló tavak tûzzel kiszáríttattak, és a vitézek elrettentek.(HU)
Jeremiás 51:33 Mert ezt mondja a seregek Ura, az Izráel Istene: Babilon leánya olyan, mint a szérû, itt van az õ tapostatásának ideje, egy kis híja még, és eljõ az õ aratásának ideje.(HU)
Jeremiás 51:34 Benyelt engem, megemésztett engem Nabukodonozor, a babiloni király, üres edénynyé tett engem, benyelt engem mint a sárkány, betöltötte a hasát az én csemegéimmel, [és] kivetett engemet.(HU)
Jeremiás 51:35 Az én rajtam esett erõszak és az én testem Babilonra [térjen,] azt mondja a Sionnak lakója, és az én vérem Káldeának lakosaira, azt mondja Jeruzsálem!(HU)
Jeremiás 51:36 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én megítélem a te ügyedet, és bosszút állok éretted, és kiszáraztom az õ tengerét, és kiapasztom az õ forrását.(HU)
Jeremiás 51:37 És Babilon kõrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúfsággá és lakatlanná lesz.(HU)
Jeremiás 51:38 Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, harsognak, mint az oroszlánkölykök.(HU)
Jeremiás 51:39 Az õ kedvöknek idején készítek nékik lakomát, és megrészegítem õket, hogy vígadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 51:40 Elõhozom õket, mint a bárányokat a megmetszésre, mint a kosokat a bakokkal egyetemben.(HU)
Jeremiás 51:41 Mint bevétetett Sésák, és elfoglaltatott az egész földnek dicséreti! Milyen útálattá lett Babilon a nemzetek között!(HU)
Jeremiás 51:42 Feljött Babilonra a tenger, habjainak özönével elboríttatott.(HU)
Jeremiás 51:43 Városai pusztává, sivataggá és kopár földdé lesznek, a melyen senki sem lakik, sem embernek fia át nem megy rajta.(HU)
Jeremiás 51:44 Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom szájából, a mit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kõfala is ledõl.(HU)
Jeremiás 51:45 Jõjjetek ki belõle, oh én népem, és kiki szabadítsa meg lelkét az Úr haragjának tüzétõl.(HU)
Jeremiás 51:46 És el ne olvadjon a ti szívetek és ne féljetek a hírtõl, a mely hallatszik e földön, mikor egyik esztendõben hír jõ, és a másik esztendõben is a hír, hogy erõszakosság van a földön, uralkodó [tör] uralkodóra!(HU)
Jeremiás 51:47 Azért ímé, eljõnek a napok, és meglátogatom Babilon faragott képeit, és egész földe megszégyenül, és minden õ megöltjei elhullanak õ közötte.(HU)
Jeremiás 51:48 És örvendeznek Babilon felett az ég és a föld és minden benne valók, mert észak felõl eljõnek reá a pusztítók, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 51:49 Babilon is elesik, Izráel megölöttjei, a mint Babilonban is elhullottak az egész föld megölöttjei.(HU)
Jeremiás 51:50 Menjetek el, a kik megszabadultatok a fegyvertõl, meg ne álljatok; emlékezzetek meg a távolból az Úrról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem.(HU)
Jeremiás 51:51 Megszégyenültünk, mert hallottuk a gyalázkodást, orczáinkat szégyen borította, mert idegenek jöttek az Úr házának szentségébe.(HU)
Jeremiás 51:52 Azért ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és meglátogatom az õ faragott képeit, és egész földén sebesültek nyögnek.(HU)
Jeremiás 51:53 Ha az égbe hág is fel Babilon, és ha megerõsíti is az õ erõs magaslatát, pusztítók törnek reá tõlem, azt mondja az Úr.(HU)
Jeremiás 51:54 Kiáltás hallatszik Babilonból, és a Káldeusok földébõl nagy romlás.(HU)
Jeremiás 51:55 Mert elpusztítja az Úr Babilont, és kiveszíti belõle a nagy zajt, és zúgnak az õ habjai, mint a nagy vizek, hallatszik az õ szavok harsogása.(HU)
Jeremiás 51:56 Mert pusztító tör reá, Babilonra, és elfogatnak vitézei, eltörik az õ kézívök, mert a megfizetésnek Istene, az Úr, bizonynyal megfizet.(HU)
Jeremiás 51:57 És megrészegítem az õ fejedelmeit, bölcseit, hadnagyait, tiszttartóit és vitézeit, és örök álmot alusznak, és nem serkennek fel, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!(HU)
Jeremiás 51:58 Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles kõfala földig lerontatik, és az õ büszke kapuit tûz égeti meg, és a népek hiába munkálkodnak, és a nemzetek a tûznek, és kifáradnak.(HU)
Jeremiás 51:59 Ez a szó, a melylyel Jeremiás próféta utasította Seráját, Néria fiát, a ki a Mahásiás fia volt, mikor õ Babilonba méne Sedékiással, a Júda királyával, királyságának negyedik esztendejében; Serája pedig szállásmester vala.(HU)
Jeremiás 51:60 És megírá Jeremiás egy könyvben mindazt a veszedelmet, a mely Babilont fogja érni, mindezeket a beszédeket, a melyek megirattak Babilon felõl.(HU)
Jeremiás 51:61 És monda Jeremiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat,(HU)
Jeremiás 51:62 Ezt mondjad: Uram, te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsed ezt annyira, hogy lakó ne legyen benne embertõl baromig, hanem örökkévaló pusztaság legyen.(HU)
Jeremiás 51:63 És mikor e könyv olvasását elvégzed, köss reá követ, és hajítsd be az Eufrátes közepébe.(HU)
Jeremiás 51:64 És ezt mondd: Így merül el Babilon, és meg nem menekedik a veszedelemtõl, a melyet én hozok reá, [akármint] fáradjanak. Eddig vannak a Jeremiás beszédei.(HU)
Jeremiás 52:1 Huszonegy esztendõs volt Sedékiás, mikor uralkodni kezde, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és az õ anyjának neve Hammutál vala, a Libnából való Jeremiás leánya.(HU)
Jeremiás 52:2 És gonoszt cselekedék az Úr szemei elõtt, mint Jojákim cselekedett vala.(HU)
Jeremiás 52:3 Mert az Úr haragjáért vala ez Jeruzsálemen és Júdán, míglen elveté õket színe elõl. Sedékiás ugyanis engedetlen lõn a babiloni királynak.(HU)
Jeremiás 52:4 És az õ uralkodásának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, õ maga és egész serege Jeruzsálemre, és tábort járának ellene, és mindenfelõl sánczot vetének fel ellene.(HU)
Jeremiás 52:5 És megszállva lõn a város Sedékiásnak tizenegyedik esztendejéig.(HU)
Jeremiás 52:6 A negyedik hónapban, a hónapnak kilenczedikén nagy éhség támada a városban, annyira, hogy a föld népének kenyere sem vala.(HU)
Jeremiás 52:7 És bevéteték a város, és a harczosok mind elfutának, és éjszaka kimenének a városból a kapu felé, a két kõfal között, a melyek a király kertjénél valának (a Káldeusok pedig a város mellett valának köröskörül) és menének az úton, a mely sík földre viszen.(HU)
Jeremiás 52:8 A Káldeusok serege pedig ûzé a királyt, és utólérék Sedékiást a jerikói síkon, mert egész serege elfuta mellõle.(HU)
Jeremiás 52:9 Megfogák azért a királyt, és vivék õt a babiloni királyhoz Riblába, a Hamát földére, a ki törvényt monda reá.(HU)
Jeremiás 52:10 És leöleté a babiloni király a Sedékiás fiait szemei láttára, és Júda minden fejedelmét is leöleté Riblában.(HU)
Jeremiás 52:11 Sedékiás királynak pedig szemeit tolatá ki, és lánczra vereté és viteté õt a babiloni király Babilonba, és tömlöczbe veté õt halála napjáig.(HU)
Jeremiás 52:12 Az ötödik hónapban pedig, a hónapnak tizedikén (ez az esztendõ pedig a tizenkilenczedik esztendeje vala Nabukodonozornak, a babiloni királynak) Nabuzáradán, a vitézek feje, a ki áll vala a babiloni király elõtt, eljöve Jeruzsálembe.(HU)
Jeremiás 52:13 És felégeté az Úr házát és a király házát, és Jeruzsálemnek minden házait és minden nagy házat felégete tûzzel.(HU)
Jeremiás 52:14 És Jeruzsálem egész kõfalát köröskörül lerontá a Káldeusok mindenféle serege, a kik a vitézek fejével valának.(HU)
Jeremiás 52:15 A községnek szegényeibõl pedig és a többi nép közül, a kik a városban megmaradtak vala, és a szökevények közül, a kik elszöktek vala a babiloni királyhoz, és a sokaságnak maradékából foglyokat vive Nabuzáradán, a vitézek feje.(HU)
Jeremiás 52:16 De a föld szegényei közül ott hagyá Nabuzáradán, a vitézek feje, a szõlõmûveseket és szántóvetõket.(HU)
Jeremiás 52:17 A rézoszlopokat pedig, a melyek az Úr házában valának és a talpakat és a réztengert, a mely az Úr házában vala, összetörék a Káldeusok, és azoknak minden rezét elvivék Babilonba.(HU)
Jeremiás 52:18 A fazekakat is és a lapátokat, a késeket és a medenczéket, a tömjénezõket és a rézedényeket, a melyekkel szolgálnak vala, mind elvivék.(HU)
Jeremiás 52:19 És a csészéket, a serpenyõket, a medenczéket és a fazekakat, a gyertyatartókat, a tömjénezõket és a serlegeket, a mi arany, aranyban, a mi ezüst, ezüstben, mind elvivé a vitézek feje.(HU)
Jeremiás 52:20 Két oszlop, egy réztenger és tizenkét rézökör vala, a melyek a talpak alatt valának, a melyeket Salamon király csináltatott vala az Úr házába. Mindezeknek az edényeknek reze megmérhetetlen vala.(HU)
Jeremiás 52:21 És az oszlopok közül az egyik oszlopnak tizennyolcz sing vala a magassága, és tizenkét sing zsinór éri vala át köröskörül, vastagsága pedig négy ujjnyi, [és belõl] üres vala.(HU)
Jeremiás 52:22 Rézgömb vala rajta, és az egyik gömb magassága öt singnyi vala, és a hálók és gránátalmák a gömbön köröskörül mind rézbõl valának, és ilyen a második oszlop, és [ilyenek] a gránátalmák is.(HU)
Jeremiás 52:23 A gránátalma pedig kilenczvenhat vala kifelé, összesen száz gránátalma vala a hálón felül köröskörül.(HU)
Jeremiás 52:24 Elvivé a vitézek feje Seráját is, a fõpapot, és Sofóniást a második papot, és az ajtónak három õrizõjét.(HU)
Jeremiás 52:25 És a városból elvive egy fõembert, a ki felügyelõjök vala a harczosoknak, és hetet ama férfiak közül, a kik állanak vala a király elõtt, a kik a városban találtatának, és a seregek fõíródeákját, a ki a föld népét besorozta vala, és hatvan férfiút a föld népe közül, a kik a városban találtatának.(HU)
Jeremiás 52:26 És felvevé ezeket Nabuzáradán, a vitézek feje, és elvivé õket a babiloni királyhoz Riblába.(HU)
Jeremiás 52:27 És levágatá õket a babiloni király és megöleté õket Riblában, a Hamát földén, és fogságra viteték Júda az õ földérõl.(HU)
Jeremiás 52:28 Ennyi az a nép, a melyet fogságra vitete Nabukodonozor a hetedik esztendõben, háromezer és huszonhárom Júdabeli.(HU)
Jeremiás 52:29 A Nabukodonozor tizennyolczadik esztendejében Jeruzsálembõl nyolczszáz és harminczkét lélek.(HU)
Jeremiás 52:30 Nabukodonozor huszonharmadik esztendejében fogságba vitete Nabuzáradán, a vitézek feje hétszáznegyvenöt Júdabelit. Összesen négyezer és hatszáz lélek.(HU)
Jeremiás 52:31 Lõn pedig Jojákin júdabeli király fogságának harminczhetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónak huszonötödikén, felemelé Evil-Merodák, a babiloni király az õ uralkodásának elsõ esztendejében Jojákinnak, a Júda királyának fejét, és kivevé õt a tömlöczbõl.(HU)
Jeremiás 52:32 És szépen szóla vele, és királyi székét ama királyoknak széke fölé emelte, a kik vele [valának] Babilonban.(HU)
Jeremiás 52:33 És felcserélé tömlöczbeli ruháit, és mindenkor vele eszik vala ételt, életének minden napjában.(HU)
Jeremiás 52:34 És költségére állandó költség adatik vala néki a babiloni királytól minden napra, a halála napjáig, életének minden napjában.(HU)
Jeremiás Sir 1:1 Jaj! de árván ül a nagy népû város! Olyanná lõn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lõn!(HU)
Jeremiás Sir 1:2 Sírván sír éjjelente, s könny [borítja] az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lõnek.(HU)
Jeremiás Sir 1:3 Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül õ a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözõje utólérte a szorultságában.(HU)
Jeremiás Sir 1:4 Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szûzei nyögnek, csak keserûsége van néki.(HU)
Jeremiás Sir 1:5 Elnyomói fõkké lettek; ellenségei boldogok! Bizony az Úr verte meg õt az õ sok bûne miatt; gyermekei rabságra mentek az elnyomó elõtt.(HU)
Jeremiás Sir 1:6 És elhagyta Sion leányát minden õ ékessége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, a melyek nem találnak eledelt, és erõtelenül futnak az üldözõ elõtt.(HU)
Jeremiás Sir 1:7 Emlékezik Jeruzsálem az õ nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden õ gyönyörûségérõl, a melyek voltak eleitõl fogva; mert az õ népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták õt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén.(HU)
Jeremiás Sir 1:8 Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelõje megvetette, mert látták az õ mezítelenségét, õ maga pedig sóhajtoz és elfordul.(HU)
Jeremiás Sir 1:9 Szennye a ruhája szélén; nem gondolt a jövõjére; csudálatosan alásülyedt, nincs vígasztalója. Lásd meg Uram, az én nyomorúságomat, mert ellenség vett erõt [rajtam!](HU)
Jeremiás Sir 1:10 Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sõt látta, hogy pogányok mentek be az õ szent helyébe, a kikrõl azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe.(HU)
Jeremiás Sir 1:11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem!(HU)
Jeremiás Sir 1:12 Mindnyájatokat kérlek, ti járókelõk: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az õ búsult haragjának napján!(HU)
Jeremiás Sir 1:13 A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg [vagyok.](HU)
Jeremiás Sir 1:14 Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját; ráfonódtak nyakamra; megrendítette erõmet; oda adott engem az Úr azok kezébe, a kik elõtt meg nem állhatok.(HU)
Jeremiás Sir 1:15 Rakásra hányta az Úr minden vitézemet én bennem; gyûlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szûz leányát.(HU)
Jeremiás Sir 1:16 Ezekért sírok én; szemembõl, szemembõl víz folyik alá, mert messze távozott tõlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert gyõzött az ellenség.(HU)
Jeremiás Sir 1:17 Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vígasztalója; szorongatókat rendelt az Úr Jákób ellen köröskörül; Jeruzsálem csúfsággá lett közöttök.(HU)
Jeremiás Sir 1:18 Igaz õ, az Úr, mert az õ szava ellen rugódoztam! Halljátok meg kérlek, mind ti népek, és lássátok meg az én bánatomat: szûzeim és ifjaim fogságba menének!(HU)
Jeremiás Sir 1:19 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de õk megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy megéledjenek.(HU)
Jeremiás Sir 1:20 Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belsõ részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn [minden] olyan, mint a halál!(HU)
Jeremiás Sir 1:21 Hallották, hogy sóhajtozom és nincs vígasztalóm; minden ellenségem hallotta veszedelmemet; örültek, hogy te [ezt] cselekedted. Hozd el a napot, a melyet hirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én!(HU)
Jeremiás Sir 1:22 Jusson elõdbe minden gonoszságuk, és úgy bánj velök, a miképen én velem bántál az én minden bûnömért; mert sok az én sóhajtozásom, és beteg a szívem.(HU)
Jeremiás Sir 2:1 Jaj; de sûrû felhõt borított haragjában az Úr Sionnak leányára! az égbõl a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az õ haragja napján.(HU)
Jeremiás Sir 2:2 Elnyelte az Úr, nem kimélte Jákóbnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erõsségeit, a földre terítette; megfertõzteté az országot és fejedelmeit.(HU)
Jeremiás Sir 2:3 Felgerjedt haragjában letördelé Izráelnek minden szarvát; hátravoná jobbkezét az ellenség elõl, Jákób ellen pedig mint lángoló tûz emésztett köröskörül.(HU)
Jeremiás Sir 2:4 Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobbkezét, mint támadó, és megölt mindent, a mi a szemnek kivánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet önté ki búsulását.(HU)
Jeremiás Sir 2:5 Olyan volt az Úr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erõsségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját.(HU)
Jeremiás Sir 2:6 És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megútált haragja hevében királyt és papot.(HU)
Jeremiás Sir 2:7 Megvetette az Úr az õ oltárát, megútálta szent helyét; ellenség kezébe adá palotáinak kõfalait; zajt ütöttek az Úr házában, mint ünnepnapon.(HU)
Jeremiás Sir 2:8 Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kõfalát; kiterjeszté a mérõkötelet, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kõfal, együtt búslakodnak!(HU)
Jeremiás Sir 2:9 Kapui besülyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sõt prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól.(HU)
Jeremiás Sir 2:10 A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejökre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejöket Jeruzsálemnek szûzei.(HU)
Jeremiás Sir 2:11 Elsenyvedtek szemeim a könyhullatástól, belsõ részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utczáin.(HU)
Jeremiás Sir 2:12 Azt mondták anyjoknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utczáin, mikor kilehelték lelköket anyjoknak kebelén.(HU)
Jeremiás Sir 2:13 Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvígasztaljalak, Sionnak szûz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyít meg téged?!(HU)
Jeremiás Sir 2:14 A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítõ prófétálásokat.(HU)
Jeremiás Sir 2:15 Összecsapják feletted kezöket minden járó-kelõk; süvöltenek és csóválják fejöket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, a melyrõl azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?(HU)
Jeremiás Sir 2:16 Feltátották ellened szájokat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el õt! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk!(HU)
Jeremiás Sir 2:17 Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitõl fogva; rombolt és nem kimélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak.(HU)
Jeremiás Sir 2:18 Kiáltott az õ szívök az Úrhoz: Oh Sion leányának kõfala! Folyjon alá könnyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen.(HU)
Jeremiás Sir 2:19 Kelj fel, riadj éjjel, az õrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr szine elõtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén.(HU)
Jeremiás Sir 2:20 Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az õ méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap és próféta?(HU)
Jeremiás Sir 2:21 Az utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szûzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél.(HU)
Jeremiás Sir 2:22 Egybehívtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetõimet mindenfelõl, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg õket!(HU)
Jeremiás Sir 3:1 Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az õ haragjának vesszeje miatt.(HU)
Jeremiás Sir 3:2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.(HU)
Jeremiás Sir 3:3 Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.(HU)
Jeremiás Sir 3:4 Megfonnyasztotta testemet és bõrömet, összeroncsolta csontjaimat.(HU)
Jeremiás Sir 3:5 [Erõsséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.(HU)
Jeremiás Sir 3:6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.(HU)
Jeremiás Sir 3:7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.(HU)
Jeremiás Sir 3:8 Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.(HU)
Jeremiás Sir 3:9 Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.(HU)
Jeremiás Sir 3:10 Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.(HU)
Jeremiás Sir 3:11 Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!(HU)
Jeremiás Sir 3:12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!(HU)
Jeremiás Sir 3:13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.(HU)
Jeremiás Sir 3:14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.(HU)
Jeremiás Sir 3:15 Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.(HU)
Jeremiás Sir 3:16 És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.(HU)
Jeremiás Sir 3:17 És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.(HU)
Jeremiás Sir 3:18 És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.(HU)
Jeremiás Sir 3:19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!(HU)
Jeremiás Sir 3:20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.(HU)
Jeremiás Sir 3:21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.(HU)
Jeremiás Sir 3:22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!(HU)
Jeremiás Sir 3:23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!(HU)
Jeremiás Sir 3:24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.(HU)
Jeremiás Sir 3:25 Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.(HU)
Jeremiás Sir 3:26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.(HU)
Jeremiás Sir 3:27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.(HU)
Jeremiás Sir 3:28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.(HU)
Jeremiás Sir 3:29 Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?(HU)
Jeremiás Sir 3:30 Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.(HU)
Jeremiás Sir 3:31 Mert nem zár ki örökre az Úr.(HU)
Jeremiás Sir 3:32 Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint.(HU)
Jeremiás Sir 3:33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.(HU)
Jeremiás Sir 3:34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;(HU)
Jeremiás Sir 3:35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe elõtt;(HU)
Jeremiás Sir 3:36 Hogy elnyomassék az ember az õ peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.(HU)
Jeremiás Sir 3:37 Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?(HU)
Jeremiás Sir 3:38 A Magasságosnak szájából nem jõ ki a gonosz és a jó.(HU)
Jeremiás Sir 3:39 Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûneiért [bûnhõdik.](HU)
Jeremiás Sir 3:40 Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.(HU)
Jeremiás Sir 3:41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.(HU)
Jeremiás Sir 3:42 Mi voltunk gonoszok és pártütõk, azért nem bocsátottál meg.(HU)
Jeremiás Sir 3:43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.(HU)
Jeremiás Sir 3:44 Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.(HU)
Jeremiás Sir 3:45 Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.(HU)
Jeremiás Sir 3:46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.(HU)
Jeremiás Sir 3:47 Rettegés és tõr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.(HU)
Jeremiás Sir 3:48 Víz-patakok folynak alá az én szemembõl népem leányának romlása miatt.(HU)
Jeremiás Sir 3:49 Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,(HU)
Jeremiás Sir 3:50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbõl.(HU)
Jeremiás Sir 3:51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.(HU)
Jeremiás Sir 3:52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.(HU)
Jeremiás Sir 3:53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.(HU)
Jeremiás Sir 3:54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!(HU)
Jeremiás Sir 3:55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó verembõl.(HU)
Jeremiás Sir 3:56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elõl.(HU)
Jeremiás Sir 3:57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!(HU)
Jeremiás Sir 3:58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.(HU)
Jeremiás Sir 3:59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.(HU)
Jeremiás Sir 3:60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.(HU)
Jeremiás Sir 3:61 Hallottad Uram az õ szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;(HU)
Jeremiás Sir 3:62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.(HU)
Jeremiás Sir 3:63 Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.(HU)
Jeremiás Sir 3:64 Fizess meg nékik, Uram, az õ kezeiknek munkája szerint.(HU)
Jeremiás Sir 3:65 Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.(HU)
Jeremiás Sir 3:66 Üldözd haragodban, és veszesd el õket az Úr ege alól!(HU)
Jeremiás Sir 4:1 Jaj! de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utcza szegletére.(HU)
Jeremiás Sir 4:2 Sionnak drága fiait, a kik becsesebbek valának mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának.(HU)
Jeremiás Sir 4:3 Még a sárkányok is oda nyujtják emlõiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a struczmadarak a pusztában.(HU)
Jeremiás Sir 4:4 A csecsemõ nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, a ki nyujtott volna nékik.(HU)
Jeremiás Sir 4:5 Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utczákon; a kik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik.(HU)
Jeremiás Sir 4:6 Bizony nagyobb az én népem leányának bûnhõdése Sodoma bûnhõdésénél, a mely elsülyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé.(HU)
Jeremiás Sir 4:7 Az õ názireusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testök pirosabb vala, mint a korál, termetök mint a zafir.(HU)
Jeremiás Sir 4:8 [De most] feketébb az õ ábrázatjok a koromnál, nem ismerik meg õket az utczákon; bõrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa.(HU)
Jeremiás Sir 4:9 Jobban jártak, a kik fegyverrel ölettek meg, mint a kik éhen vesztek el; mert azok átveretve multak ki, [ezek pedig] a mezõ termésének hiánya miatt.(HU)
Jeremiás Sir 4:10 Irgalmas anyák kezei megfõzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor.(HU)
Jeremiás Sir 4:11 Megteljesíté az Úr az õ búsulását, kiöntötte az õ felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait.(HU)
Jeremiás Sir 4:12 Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin.(HU)
Jeremiás Sir 4:13 Az õ prófétáinak bûne, az õ papjainak vétke miatt [van ez,] a kik az igazaknak vérét ontották abban.(HU)
Jeremiás Sir 4:14 Tántorogtak, mint vakok az utczákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették.(HU)
Jeremiás Sir 4:15 Távozzatok! tisztátalan! kiáltották azoknak; távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig!(HU)
Jeremiás Sir 4:16 Az Úr haragja oszlatta el õket; többé nem tekint reájok, [mivelhogy] a papok orczáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.(HU)
Jeremiás Sir 4:17 Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, a mely nem szabadított meg.(HU)
Jeremiás Sir 4:18 Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utczáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk!(HU)
Jeremiás Sir 4:19 Gyorsabbak valának a mi üldözõink az égnek saskeselyûinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk.(HU)
Jeremiás Sir 4:20 Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az õ vermeikben, a kirõl azt mondottuk: az õ árnyékában élünk a pogányok között.(HU)
Jeremiás Sir 4:21 Örülj és vígadozz, Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol, [mert ]még te rád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel.(HU)
Jeremiás Sir 4:22 Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged számûzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya fölfedi a te bûneidet.(HU)
Jeremiás Sir 5:1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!(HU)
Jeremiás Sir 5:2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.(HU)
Jeremiás Sir 5:3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.(HU)
Jeremiás Sir 5:4 Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.(HU)
Jeremiás Sir 5:5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.(HU)
Jeremiás Sir 5:6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.(HU)
Jeremiás Sir 5:7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.(HU)
Jeremiás Sir 5:8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.(HU)
Jeremiás Sir 5:9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.(HU)
Jeremiás Sir 5:10 Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.(HU)
Jeremiás Sir 5:11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.(HU)
Jeremiás Sir 5:12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.(HU)
Jeremiás Sir 5:13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.(HU)
Jeremiás Sir 5:14 A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni.(HU)
Jeremiás Sir 5:15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.(HU)
Jeremiás Sir 5:16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!(HU)
Jeremiás Sir 5:17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;(HU)
Jeremiás Sir 5:18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!(HU)
Jeremiás Sir 5:19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!(HU)
Jeremiás Sir 5:20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú idõre?(HU)
Jeremiás Sir 5:21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.(HU)
Jeremiás Sir 5:22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!(HU)
Ezékiel 1:1 És lõn a harminczadik esztendõben, a negyedik [hónap]ban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat.(HU)
Ezékiel 1:2 A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének).(HU)
Ezékiel 1:3 Valójában lõn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lõn ott rajta az Úrnak keze.(HU)
Ezékiel 1:4 És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhõ egymást érõ villámlással, a mely körül fényesség vala, közepébõl pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepébõl.(HU)
Ezékiel 1:5 És belõle négy lelkes állat formája [tetszék] ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala,(HU)
Ezékiel 1:6 És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikõjöknek;(HU)
Ezékiel 1:7 És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe.(HU)
Ezékiel 1:8 Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyõjöknek orczái és szárnyai.(HU)
Ezékiel 1:9 Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az õ orczája irányában megy vala.(HU)
Ezékiel 1:10 És orczájok formája vala emberi orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelõl, és bika-orcza mind a négynek balfelõl, és sas-orcza mind a négynek [hátul;](HU)
Ezékiel 1:11 És ezek az õ orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettõ pedig fedezé testöket.(HU)
Ezékiel 1:12 És mindenik az õ orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendõ, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban.(HU)
Ezékiel 1:13 És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égõ üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tûznek fényessége vala, és a tûzbõl villámlás jöve ki.(HU)
Ezékiel 1:14 És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása.(HU)
Ezékiel 1:15 És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az õ négy orczájok felõl.(HU)
Ezékiel 1:16 A kerekek mintha tarsiskõbõl készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna;(HU)
Ezékiel 1:17 Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban;(HU)
Ezékiel 1:18 És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva valának szemekkel köröskörül mind a négynél.(HU)
Ezékiel 1:19 És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földrõl, fölemelkednek vala a kerekek is.(HU)
Ezékiel 1:20 A hová a lélek vala menendõ, mennek vala, a hová [tudniillik] a lélek vala menendõ, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.(HU)
Ezékiel 1:21 Ha [azok] mentek[, ezek is] mennek vala, és ha [azok] álltak, [ezek is] állnak vala, és ha fölemelkedtek a földrõl, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.(HU)
Ezékiel 1:22 És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett.(HU)
Ezékiel 1:23 És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettõ vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettõ vala, a melyek befedik vala amonnan az õ testöket.(HU)
Ezékiel 1:24 És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat.(HU)
Ezékiel 1:25 És lõn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, [és] õk megállván, leeresztik vala szárnyaikat.(HU)
Ezékiel 1:26 És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, [látszék] mint valami zafirkõ, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján [látszék] mint egy ember formája azon felül;(HU)
Ezékiel 1:27 És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tûz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tûz volna. És fényesség vala körülötte,(HU)
Ezékiel 1:28 Mint a milyen a szivárvány, mely a felhõben szokott lenni esõs idõben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsõségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.(HU)
Ezékiel 2:1 És monda nékem: Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled.(HU)
Ezékiel 2:2 És lélek jöve én belém, a mint szóla, és állata engem lábaimra, és hallám azt, a ki szól vala nékem.(HU)
Ezékiel 2:3 És mondá nékem: Embernek fia! küldelek én téged Izráel fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, a kik pártot ütöttek ellenem; õk és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig.(HU)
Ezékiel 2:4 A kemény orczájú fiakhoz és makacs szívûekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten!(HU)
Ezékiel 2:5 Õk pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük.(HU)
Ezékiel 2:6 Te pedig, embernek fia, ne félj tõlök, és az õ beszédöktõl se félj; ha bogácsok és tövisek vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédöktõl ne félj, orczájoktól ne rettegj, mert õk pártos ház.(HU)
Ezékiel 2:7 És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház.(HU)
Ezékiel 2:8 Te pedig, embernek fia, halld meg a mit én néked szólok. Ne légy pártos mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat, és egyed, a mit én adok néked.(HU)
Ezékiel 2:9 És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és ímé benne egy könyv türete vala.(HU)
Ezékiel 2:10 És kiterjeszté azt elõttem, és ímé be vala írva elõl és hátul, és írva valának reá gyászénekek és nyögések és jajszók.(HU)
Ezékiel 3:1 És mondá nékem: Embernek fia! a mi elõtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet, és menj, szólj az Izráel házának.(HU)
Ezékiel 3:2 Felnyitám azért számat, és megéteté velem azt a türetet.(HU)
Ezékiel 3:3 És mondá nékem: Embernek fia! hasadat tartsd jól és belsõ részeidet töltsd meg ezzel a türettel, a melyet adok néked. És megevém azt, és lõn az én számban, mint az édes méz.(HU)
Ezékiel 3:4 És mondá nékem: Embernek fia! eredj, menj el az Izráel házához, és szólj az én szavaimmal nékik.(HU)
Ezékiel 3:5 Mert nem valami homályos ajkú és nehéz nyelvû néphez küldetel te, hanem az Izráel házához.(HU)
Ezékiel 3:6 Nem sok népekhez, a kik homályos ajkúak és nehéz nyelvûek, kiknek nem érthetnéd beszédöket; bizony, ha õ hozzájok küldöttelek volna, õk hallgatnának reád.(HU)
Ezékiel 3:7 De az Izráel háza nem akar téged hallgatni, mert nem akarnak engem hallgatni, mert az egész Izráel háza kemény homlokú és megátalkodott szívû.(HU)
Ezékiel 3:8 Ímé keménynyé tettem orczádat, a milyen az õ orczájok, és keménynyé homlokodat, a milyen az õ homlokuk.(HU)
Ezékiel 3:9 Olyanná, mint a gyémánt, a mely keményebb a tûzkõnél, tettem a te homlokodat; ne félj tõlök, és meg ne rettenj tekintetöktõl, mert pártos ház.(HU)
Ezékiel 3:10 És mondá nékem: Embernek fia! minden beszédimet, a melyeket szólok néked, vedd szívedbe, és füleiddel halld meg.(HU)
Ezékiel 3:11 És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten, vagy hallják vagy nem.(HU)
Ezékiel 3:12 És fölemele engem a lélek, és hallék mögöttem nagy dörgés szavát: Áldott az Úrnak dicsõsége az õ helyérõl.(HU)
Ezékiel 3:13 És amaz állatok szárnyainak zúgását, a melyek egymást érik vala, és mellettök a kerekek csikorgását, és nagy dörgés szavát.(HU)
Ezékiel 3:14 És a lélek fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erõs vala.(HU)
Ezékiel 3:15 És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, a kik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, õk [is] ott ülvén; és ott ülék hét nap némán õ közöttük.(HU)
Ezékiel 3:16 És lõn hét nap mulva az Úr szava hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 3:17 Embernek fia! õrállóul adtalak én téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, intsd meg õket az én nevemben.(HU)
Ezékiel 3:18 Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te õt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az õ gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevõ az õ vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbõl kívánom meg.(HU)
Ezékiel 3:19 De ha te megintetted a hitetlent, és õ meg nem tért hitetlenségébõl és gonosz útjáról: õ az õ vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.(HU)
Ezékiel 3:20 És ha elfordul az igaz az õ igazságától, és cselekszik álnokságot, és én vetek eléje botránkozást: õ meg fog halni; ha meg nem intetted õt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai, a melyeket cselekedett; de vérét a te kezedbõl kívánom meg.(HU)
Ezékiel 3:21 Ha pedig te megintetted azt az igazat, hogy az igaz ne vétkezzék, és õ nem vétkezik többé: élvén él, mert engedett az intésnek, és te a te lelkedet megmentetted.(HU)
Ezékiel 3:22 És lõn ott az Úrnak keze rajtam, és monda nékem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled.(HU)
Ezékiel 3:23 Fölkelék azért és kimenék a völgybe és ímé ott áll vala az Úrnak dicsõsége, hasonlatos ahhoz a dicsõséghez, a melyet a Kébár folyó mellett láttam, és orczámra esém.(HU)
Ezékiel 3:24 És jöve belém a lélek, és állata engem lábaimra, és szóla hozzám és monda nékem: Menj be és zárd be magadat a te házadban.(HU)
Ezékiel 3:25 És te, oh embernek fia, ímé köteleket vetnek reád és azokkal megkötöznek téged, és ki nem mehetsz közikbe;(HU)
Ezékiel 3:26 Nyelvedet pedig én ragasztom ínyedhez, és néma leszel, hogy ne légy közöttök feddõzõ férfiú, mert õk pártos ház.(HU)
Ezékiel 3:27 Mikor pedig szólok veled, megnyitom a te szádat, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten; a ki hallja, hallja, a ki nem akarja, nem hallja, mert õk pártos ház.(HU)
Ezékiel 4:1 És te, embernek fia, végy magadnak egy téglát, tedd azt elõdbe, és véss reá egy várost, Jeruzsálemet,(HU)
Ezékiel 4:2 És indíts ellene ostromot, és építs ellene tornyot, tölts ellene sánczot, és indíts ellene táborokat, és állass ellene faltörõ kosokat köröskörül.(HU)
Ezékiel 4:3 És végy magadnak egy vasserpenyõt, és állasd fel azt vasfal gyanánt te közted és a város között, és irányozd tekintetedet erõsen reá, és legyen ostrom alatt, és te ostromold. Jel ez az Izráel házának.(HU)
Ezékiel 4:4 Te pedig feküdj baloldaladra és vesd az Izráel háza vétkét arra; a napok száma szerint, a mennyin azon fekszel, viseljed vétköket.(HU)
Ezékiel 4:5 Én pedig meghatároztam néked az õ vétkök éveit napok száma szerint, háromszázkilenczven napban; eddig viseljed az Izráel házának vétkét.(HU)
Ezékiel 4:6 És ha ezeket kitöltötted, feküdj a jobboldaladra másodszor, és viseld a Júda házának vétkét negyven napig; egy-egy napot egy-egy esztendõül számítottam néked.(HU)
Ezékiel 4:7 És Jeruzsálem ostromára irányozd erõsen tekintetedet, és karod feltûrve legyen, és prófétálj õ ellene.(HU)
Ezékiel 4:8 S ímé köteleket vetettem reád, hogy meg ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, míg betöltöd ostromodnak napjait.(HU)
Ezékiel 4:9 És végy magadnak búzát és árpát és babot és lencsét és kölest és tönkölyt, és tedd ezeket egy edénybe, és ezekbõl csinálj magadnak kenyeret; a napok száma szerint, a míg oldaladon fekszel, háromszázkilenczven napon egyed azt.(HU)
Ezékiel 4:10 A te ételed pedig, a melylyel élsz, legyen súly szerint húsz siklus egy napra; idõrõl-idõre egyed azt.(HU)
Ezékiel 4:11 És vizet mérték szerint igyál, a hinnek hatodrészét igyad idõrõl-idõre.(HU)
Ezékiel 4:12 És ételedet árpa-lepény formájában egyed, és emberi ganéj tõzegénél süssed azt szemök láttára.(HU)
Ezékiel 4:13 És mondá az Úr: Így eszik az Izráel fiai tisztátalan kenyeröket a pogányok közt, a kik közé õket kiûzöm.(HU)
Ezékiel 4:14 És mondék: Ah, ah, Uram Isten! ímé az én lelkem soha meg nem fertéztetett, és dögöt és vadtól szaggatottat nem ettem ifjúságomtól fogva ez ideig, és számon be nem ment tisztátalan hús.(HU)
Ezékiel 4:15 És mondá nékem: Nézd, marhaganéjt engedek néked emberi tõzeg helyett, hogy annál süsd meg a te kenyeredet.(HU)
Ezékiel 4:16 És mondá nékem: Embernek fia! ímé én eltöröm a kenyérnek botját Jeruzsálemben, és eszik kenyeröket mértékkel és rettegéssel, és vizöket mértékkel és ájulással iszszák.(HU)
Ezékiel 4:17 Azért, hogy kenyér és víz nélkül szûkölködjenek, és elborzadjanak mindnyájan, és megrothadjanak az õ vétkökben.(HU)
Ezékiel 5:1 És te, embernek fia, végy magadnak éles kardot, borbélyok beretvájául vedd azt magadnak, és vond el azt a te fejeden és szakálladon, és végy magadnak mérõ serpenyõket, és oszd el [szõrüket.](HU)
Ezékiel 5:2 Harmadrészét tûzben égesd meg a város közepette, midõn betelnek a megszállásnak napjai; azután vedd a harmadrészét, vagdald apróra a karddal a [város] körül, és harmadrészét szórd oda a szélnek, és én kardot vonszok utánok.(HU)
Ezékiel 5:3 És végy ki innét szám szerint keveset, és kösd be azokat ruhád csücskébe;(HU)
Ezékiel 5:4 És ezekbõl ismét végy ki, és vesd azokat a tûz közepébe és égesd meg a tûzben; ebbõl megyen tûz Izráel egész házára.(HU)
Ezékiel 5:5 Így szól az Úr Isten: Ez Jeruzsálem, a pogányok közibe helyheztettem õt, és körülte a tartományokat.(HU)
Ezékiel 5:6 De pártos volt törvényeim iránt, gonoszabbul, mint a pogányok, és rendeléseim iránt inkább, mint a tartományok, a melyek körülte vannak, mert törvényeimet megútálták, és rendeléseimben nem jártak.(HU)
Ezékiel 5:7 Azért így szól az Úr Isten: A miért ti pártosabbak valátok, mint a pogányok, a kik körültetek vannak, rendeléseimben nem jártatok és törvényeimet nem cselekedtétek, sõt csak a pogányok törvényei szerint is, a kik körültetek vannak, nem cselekedtetek:(HU)
Ezékiel 5:8 Ezokért így szól az Úr Isten: Ímé én is ellened leszek, és teszek közötted ítéletet a pogányok szeme láttára;(HU)
Ezékiel 5:9 És cselekszem rajtad azt, mit soha nem cselekedtem és minémût nem cselekszem többé, - minden te útálatosságidért.(HU)
Ezékiel 5:10 Azért az apák egyék meg fiaikat te közötted, és a fiak egyék meg apáikat, és cselekszem rajtad ítéletet, és szétszórom minden maradékodat a szél minden irányában.(HU)
Ezékiel 5:11 Ezért, élek én! szól az Úr Isten, bizonyára, mivelhogy szenthelyemet megfertéztetted minden undokságaiddal és minden útálatosságaiddal, azért én is elfordítom rólad irgalom nélkül szememet, s én sem könyörülök rajtad.(HU)
Ezékiel 5:12 Harmadrészed döghalállal hal meg és éhség miatt pusztul el közötted, és harmadrészed fegyver miatt hull el körülötted, és harmadrészedet szétszórom a szél minden irányában, és kardot vonszok utánok.(HU)
Ezékiel 5:13 És teljessé lesz haragom s nyugtatom rajtok búsulásomat s vígasztalást veszek; és megértik, hogy én, az Úr szóltam buzgó szerelmemben, mikor betöltöm búsulásomat rajtok.(HU)
Ezékiel 5:14 És teszlek pusztasággá és gyalázattá a pogányok között, a kik körülted vannak, minden melletted elmenõ szeme láttára.(HU)
Ezékiel 5:15 És leszel gyalázat és csúfság, példa és eliszonyodás a pogányoknak, a kik körülted vannak, mikor ítéletet tartok fölötted haraggal és búsulással és búsult feddésekkel, én, az Úr mondottam;(HU)
Ezékiel 5:16 Mikor bocsátom az éhség gonosz nyilait rájok, hogy pusztítsanak, a melyeket a ti pusztítástokra fogok bocsátani; és éhséget halmozok fölétek, és eltöröm köztetek a kenyér botját.(HU)
Ezékiel 5:17 És bocsátok reátok éhséget és gonosz vadállatokat, hogy gyermektelenné tegyenek, és döghalál és vérontás megy át rajtad, és fegyvert hozok reád, én, az Úr mondottam.(HU)
Ezékiel 6:1 És lõn az Úrnak szava én hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 6:2 Embernek fia, vesd tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenök:(HU)
Ezékiel 6:3 És mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Ezt mondja az Úr Isten a hegyeknek és a halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Ímé én fegyvert hozok reátok, és elvesztem a ti magaslataitokat.(HU)
Ezékiel 6:4 És elpusztulnak oltáraitok, és összetörnek naposzlopaitok, és elhullatom sebesültjeiteket bálványaitok elõtt.(HU)
Ezékiel 6:5 És vetem az Izráel fiainak holttesteit bálványaik elé, és szétszórom csontjaitokat oltáraitok körül.(HU)
Ezékiel 6:6 Minden lakóhelyeteken a városok elpusztuljanak, és a magaslatok elveszszenek, hogy elpusztuljanak és rommá legyenek oltáraitok, és törjenek össze és legyenek semmivé bálványaitok, és kivágattassanak naposzlopaitok, és eltöröltessenek csinálmányaitok.(HU)
Ezékiel 6:7 És elhulljon a sebesült közöttetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 6:8 De maradékot hagyok, hogy legyenek közületek, a kik megmenekedtek a fegyvertõl a pogányok közt, mikor szétszórattok a tartományokban.(HU)
Ezékiel 6:9 Akkor megemlékeznek én rólam menekültjeitek a pogányok közt, kik közé fogságba vitetének, mert megtörtem parázna szívöket, mely tõlem elszakadt, és bálványaikkal paráználkodó szemeiket, és megundorodnak önmagok elõtt a gonoszságokért, melyeket cselekedtek minden útálatosságuk szerint;(HU)
Ezékiel 6:10 És megismerik, hogy én vagyok az Úr: nem hiába mondottam, hogy megcselekszem velök e gonoszt.(HU)
Ezékiel 6:11 Így szólt az Úr Isten: Csapj tenyeredbe, toppants lábaddal és mondd: Jaj az Izráel háza minden gonosz útálatosságáért, mert fegyver, éhség és döghalál miatt hullanak el;(HU)
Ezékiel 6:12 A ki messze van, döghalál miatt hal meg, a ki közel van, fegyver miatt esik el, és a ki megmaradt biztonságban, éhség miatt hal meg; és teljessé teszem búsulásomat rajtok.(HU)
Ezékiel 6:13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor sebesültjeik ott lesznek bálványaik között az õ oltáraik körül, minden magas halmon, minden hegyeknek tetein, minden zöld fa alatt és minden lombos terpentinfa alatt, a hol csak kedves illatot adának minden bálványaiknak.(HU)
Ezékiel 6:14 Kinyújtom azért kezemet reájok, és teszem a földet kietlen pusztasággá, a pusztától fogva Dibláig minden lakóhelyökön, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr!(HU)
Ezékiel 7:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 7:2 És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára!(HU)
Ezékiel 7:3 Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat.(HU)
Ezékiel 7:4 És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 7:5 Így szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött.(HU)
Ezékiel 7:6 Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött!(HU)
Ezékiel 7:7 Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idõ, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.(HU)
Ezékiel 7:8 Most rövid idõn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat.(HU)
Ezékiel 7:9 És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver.(HU)
Ezékiel 7:10 Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vesszõ, kivirult a kevélység.(HU)
Ezékiel 7:11 Az erõszakosság a gonoszság veszszejévé nõtt fel, nincs semmi meg belõlök, sem sokaságukból, sem tömegökbõl, s nincs egy jaj is miattok!(HU)
Ezékiel 7:12 Eljött az idõ, elközelgett a nap; a vevõ ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag [jön] minden sokaságára.(HU)
Ezékiel 7:13 Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élõk közt [maradna] is, mert a jövendölés az õ egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életû.(HU)
Ezékiel 7:14 Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harczra menjen, mert haragom minden õ sokasága ellen.(HU)
Ezékiel 7:15 A fegyver kivül, a döghalál és éhség belül; a ki a mezõn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg.(HU)
Ezékiel 7:16 És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt.(HU)
Ezékiel 7:17 Minden kéz elerõtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz.(HU)
Ezékiel 7:18 Felövezkednek zsákkal, és befedi õket rettegés, és minden orczán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság.(HU)
Ezékiel 7:19 Ezüstjöket az utczákra vetik, és aranyuk szenny lesz [elõttök;] ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja õket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre.(HU)
Ezékiel 7:20 És a belõle készült drága ékességeket kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem elõttök azt szenynyé;(HU)
Ezékiel 7:21 És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg.(HU)
Ezékiel 7:22 És elfordítom tõlük arczomat, hadd fertéztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertéztessék.(HU)
Ezékiel 7:23 Készítsd a lánczot; mert a föld tele van véres ítélettel, és a város tele van erõszakossággal.(HU)
Ezékiel 7:24 És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.(HU)
Ezékiel 7:25 Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs.(HU)
Ezékiel 7:26 Egy romlás a másikra jõ, és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél.(HU)
Ezékiel 7:27 A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg õket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 8:1 És lõn a hatodik esztendõben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján: én ülök vala házamban, és Júda vénei ülnek vala elõttem és esék reám ott az Úr Istennek keze.(HU)
Ezékiel 8:2 És látám, és ímé vala mintegy tûznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tûz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, mint az izzó ércz.(HU)
Ezékiel 8:3 És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban a belsõ kapu bejáratához, a mely északra néz, a hol vala helye a bosszúság bálványának, a mely bosszúságra ingerel vala;(HU)
Ezékiel 8:4 És ímé ott vala Izráel Istenének dicsõsége, a látás szerint, a melyet láttam a völgyben.(HU)
Ezékiel 8:5 És monda nékem: Embernek fia! emeld föl csak szemeidet észak felé. Fölemelém azért szemeimet észak felé: és ímé északra az oltár kapujától áll vala a bosszúság ama bálványa a bejáratnál.(HU)
Ezékiel 8:6 És mondá nékem: Embernek fia! látod-e mit cselekesznek? A nagy útálatosságokat, melyeket Izráel háza itt cselekszik, hogy eltávozzam az én szenthelyemtõl. De még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni.(HU)
Ezékiel 8:7 És vive engem a pitvar bejáratához, és látám, és ímé egy lyuk vala a falban.(HU)
Ezékiel 8:8 És mondá nékem: Embernek fia! ronts csak át a falon! és átronték a falon, és ímé egy ajtó vala [ott].(HU)
Ezékiel 8:9 És mondá nékem: Menj be és lásd meg a gonosz útálatosságokat, a melyeket ezek ott cselekesznek.(HU)
Ezékiel 8:10 Bemenék azért és látám, és ímé az útálatos csúszó-mászó állatoknak és barmoknak mindenféle képei és Izráel házának minden bálványai vannak bevésve a falon köröskörül.(HU)
Ezékiel 8:11 És hetven férfiú Izráel házának vénei közül (ezek közepette Jaazanjáhu, a Sáfán fia) áll vala elõttök, mindenik a maga tömjénezõjével kezében, s a füstölõszer felhõjének illata száll vala fel.(HU)
Ezékiel 8:12 És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia, Izráel házának vénei mit cselekesznek a sötétben, kiki az õ képes házában? mert azt mondják: Nem lát minket az Úr, elhagyta az Úr ezt a földet.(HU)
Ezékiel 8:13 És mondá nékem: Még egyéb nagy útálatosságokat is fogsz látni, miket ezek cselekesznek.(HU)
Ezékiel 8:14 És vive engem az Úr háza kapujának bejáratához, a mely északra van, és ímé ott asszonyok ülnek vala, siratván a Tammúzt.(HU)
Ezékiel 8:15 És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? még egyéb, ezeknél nagyobb útálatosságokat is fogsz látni.(HU)
Ezékiel 8:16 És bevive engem az Úr házának belsõ pitvarába, és ímé az Úr templomának bejáratánál, a tornácz és az oltár között vala mintegy huszonöt férfiú, kik hátokkal az Úr templomára és orczájokkal keletre fordultak, s ezek kelet felé leborulva imádták a napot.(HU)
Ezékiel 8:17 És mondá nékem: Láttad-é, embernek fia? avagy kevés-é Júda házának ily útálatosságokat cselekedni, a milyeneket itt cselekedtek? hogy még a földet is betöltik erõszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek, ímé, hogy tartják a venyigét orrukhoz!(HU)
Ezékiel 8:18 Én is búsulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom õket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg õket.(HU)
Ezékiel 9:1 És kiáltá füleimbe nagy felszóval, mondván: Hozzátok el a városra a meglátogatásokat, kinek-kinek a kezében legyen vesztõ eszköze.(HU)
Ezékiel 9:2 És ímé hat férfi jõ vala a felsõ kapu útjáról, a mely északra néz vala, mindeniknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba vala öltözve, és íróeszköz vala derekán. És bemenének és állának az érczoltár mellé.(HU)
Ezékiel 9:3 És Izráel Istenének dicsõsége elvonula a Kérubról, a mely fölött vala, a ház küszöbéhez, és kiálta a gyolcsba öltözött férfiúnak, a kinek derekán íróeszköz vala.(HU)
Ezékiel 9:4 És monda az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, a kik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útálatosságokért, a melyeket cselekedtek annak közepében.(HU)
Ezékiel 9:5 És amazoknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon õ utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok:(HU)
Ezékiel 9:6 Vénet, ifjat, szûzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, a kiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdék azért a vén férfiakon, a kik a ház elõtt valának.(HU)
Ezékiel 9:7 És mondá nékik: Fertõztessétek meg a házat, és töltsétek meg a pitvarokat megölettekkel. Menjetek ki. És kimenének és öldöklének a városban.(HU)
Ezékiel 9:8 És lõn, hogy levágák õket, és én megmaradtam és esém az én orczámra és kiálték és mondék: Ah, ah, Uram Isten, avagy ki akarod-é írtani Izráel egész maradékát, mikor kiöntöd búsulásodat Jeruzsálemre?(HU)
Ezékiel 9:9 És mondá nékem: Izráel és Júda házának vétke felette nagy, mivelhogy tele a föld vérontással, és a város tele van igazságtalansággal, mert azt mondották: Elhagyta az Úr ezt a földet, és az Úr nem lát.(HU)
Ezékiel 9:10 Azért én is (nem kedvez szemem, sem meg nem szánom õket) útjokat fejökhöz verem!(HU)
Ezékiel 9:11 És ímé a gyolcsba öltözött férfi, kinek íróeszköz vala derekán, választ hozott, mondván: Úgy cselekedtem, a mint parancsolád.(HU)
Ezékiel 10:1 És látám, és ímé a mennyezeten, a mely a Kérubok feje fölött vala, látszék felettök, mint valami zafirkõ, olyan, mint egy királyi széknek formája.(HU)
Ezékiel 10:2 És szóla a gyolcsba öltözött férfiúnak, és mondá: Menj be a forgókerekek közé a Kérubok alá, és töltsd meg tenyereidet égõ üszöggel onnét a Kérubok közül, és szórd a városra. És beméne szemem láttára.(HU)
Ezékiel 10:3 A Kérubok pedig állanak a háztól jobbra, mikor a férfi beméne, és a felhõ betölté a belsõ pitvart.(HU)
Ezékiel 10:4 És eltávozék az Úr dicsõsége a Kérubról, a ház küszöbére, és megtelék a ház a felhõvel, és a pitvar betelék az Úr dicsõségének fényességével.(HU)
Ezékiel 10:5 És a Kérubok szárnyainak csattogása meghallaték a külsõ pitvarig, mint az erõs Isten hangja, mikor beszél.(HU)
Ezékiel 10:6 És lõn, mikor parancsolt ama gyolcsba öltözött férfinak, mondván: Végy tüzet a forgókerekek közül, a Kérubok közül, az beméne, és álla a kerék mellé.(HU)
Ezékiel 10:7 És kinyújtá egy Kérub a kezét a Kérubok közül a tûzhöz, mely vala a Kérubok között, és võn és tevé a gyolcsba öltözöttnek markába, ki elvevé és kiméne.(HU)
Ezékiel 10:8 És látszék a Kérubokon emberi kéznek formája szárnyaik alatt.(HU)
Ezékiel 10:9 És látám, és ímé, négy kerék vala a Kérubok mellett, egyik kerék vala az egyik Kérub mellett és a másik kerék a másik Kérub mellett, és olyanok valának a kerekek, mintha tarsiskõbõl volnának.(HU)
Ezékiel 10:10 És mintha volna mind a négyöknek ugyanazon egy formája, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna.(HU)
Ezékiel 10:11 Jártokban mind a négy oldaluk felé mennek vala, meg nem fordulnak vala jártokban, hanem arra, a merre a fõ fordult, mennek vala utána, meg nem fordulnak vala mentökben.(HU)
Ezékiel 10:12 És egész testök és hátok és kezeik és szárnyaik és a kerekek rakva valának szemekkel köröskörül mind a négy kerekükön.(HU)
Ezékiel 10:13 [Hallám, hogy] a kerekeket forgókerekeknek nevezték fülem hallatára.(HU)
Ezékiel 10:14 És négy orczája vala mindeniknek, az elsõ orcza vala Kérub- orcza, és a második orcza ember-orcza, a harmadik oroszlán-orcza és a negyedik sas-orcza.(HU)
Ezékiel 10:15 És fölemelkedének a Kérubok. Ez ama lelkes állat, a melyet láttam a Kébár folyó mellett.(HU)
Ezékiel 10:16 És mikor járnak vala a Kérubok, járnak vala a kerekek is mellettök, mikor pedig felemelék a Kérubok szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földrõl, nem fordulának el a kerekek sem az õ oldaluktól.(HU)
Ezékiel 10:17 Ha azok állanak vala, ezek is állának, és ha azok felemelkednek vala, fölemelkedének ezek is velök, mert a lelkes állat lelke vala bennök.(HU)
Ezékiel 10:18 És elvonula az Úrnak dicsõsége a ház küszöbétõl, és álla a Kérubok fölé.(HU)
Ezékiel 10:19 És fölemelék a Kérubok szárnyaikat, és fölemelkedének a földrõl szemem láttára kimentökben és a kerekek is mellettök; és megállának az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsõsége vala felül õ rajtok.(HU)
Ezékiel 10:20 Ez ama lelkes állat, a melyet láttam az Izráel Istene alatt a Kébár folyó mellett, és megismerém, hogy Kérubok valának.(HU)
Ezékiel 10:21 Négy orczája vala mindeniknek és négy szárnya mindeniknek és emberi kezek formája vala szárnyaik alatt.(HU)
Ezékiel 10:22 És orczáik formája: ugyanazok az orczák valának, a melyeket a Kébár folyó mellett láttam, [tudniillik] formájokat és õket magokat. Mindenik a maga orczája felé megy vala.(HU)
Ezékiel 11:1 És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, a mely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát, és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit.(HU)
Ezékiel 11:2 És mondá nékem: Embernek fia! ezek a férfiak, a kik gonoszt eszelnek ki és rossz tanácsot adnak ebben a városban,(HU)
Ezékiel 11:3 Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni; ez [a város] a fazék, mi pedig a hús.(HU)
Ezékiel 11:4 Azért prófétálj ellenök; prófétálj, embernek fia!(HU)
Ezékiel 11:5 És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izráel háza! és a mi lelketekben készül, én tudom.(HU)
Ezékiel 11:6 Sokakat öltetek meg ebben a városban, és utczáit megtöltöttétek megölettekkel.(HU)
Ezékiel 11:7 Ezért, így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belõle.(HU)
Ezékiel 11:8 Fegyvertõl féltetek, fegyvert hozok reátok, azt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 11:9 És kiviszlek titeket belõle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek.(HU)
Ezékiel 11:10 Fegyver miatt hulljatok el, Izráel határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 11:11 E [város] ne legyen fazekatok, hogy ti benne hús legyetek, Izráel határán ítéllek el titeket.(HU)
Ezékiel 11:12 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, a kik körültetek vannak.(HU)
Ezékiel 11:13 És lõn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benájáhu fia meghala, én pedig orczámra esém és kiálték nagy felszóval, és mondék: Ah, ah, Uram Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!(HU)
Ezékiel 11:14 És lõn az Úrnak szava én hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 11:15 Embernek fia! a te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izráel egész háza együtt azok, a kikrõl Jeruzsálem lakói ezt mondják: távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül.(HU)
Ezékiel 11:16 Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem õket a pogányok közé, és szétszórtam õket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid idõre a tartományokban, a melyekbe mentek.(HU)
Ezékiel 11:17 Ennekokáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyûjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, a melyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét.(HU)
Ezékiel 11:18 És bemennek oda és eltávolítják minden õ fertelmességeit és minden útálatosságait õ belõle.(HU)
Ezékiel 11:19 És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kõszívet az õ testökbõl, és adok nékik hússzívet;(HU)
Ezékiel 11:20 Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megõrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.(HU)
Ezékiel 11:21 De a kiknek szívök az õ fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 11:22 És fölemelék a Kérubok szárnyaikat s a kerekek mellettök, és Izráel Istenének dicsõsége rajtok felül vala.(HU)
Ezékiel 11:23 És felszálla az Úrnak dicsõsége a város közepébõl, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.(HU)
Ezékiel 11:24 A lélek pedig felvõn engem, és vive Káldeába a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla elõlem a látás, a melyet láttam.(HU)
Ezékiel 11:25 És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, a melyet nékem megjelentetett.(HU)
Ezékiel 12:1 És lõn az Úrnak szava énhozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 12:2 Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert õk pártos ház.(HU)
Ezékiel 12:3 És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik elõtt, és vándorolj ki helyedrõl más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert õk pártos ház.(HU)
Ezékiel 12:4 És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemök láttára, te pedig menj ki estve szemök láttára, úgy a hogy a vándorok szoktak.(HU)
Ezékiel 12:5 Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.(HU)
Ezékiel 12:6 Szemök láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orczádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izráel házának.(HU)
Ezékiel 12:7 Úgy cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemök láttára.(HU)
Ezékiel 12:8 És lõn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:(HU)
Ezékiel 12:9 Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos ház: mit cselekszel?(HU)
Ezékiel 12:10 Mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a próféczia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, a mely ott lakozik.(HU)
Ezékiel 12:11 Mondjad: Én csodajeletek vagyok; a mint én cselekedtem, úgy történik velök: fogságba, rabságra mennek.(HU)
Ezékiel 12:12 És a fejedelem, ki közöttök van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki õt, orczáit befedi, hogy ne lássa szemeivel [épen] õ a földet.(HU)
Ezékiel 12:13 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni.(HU)
Ezékiel 12:14 És mindeneket, kik körülte vannak az õ segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánok.(HU)
Ezékiel 12:15 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom õket a pogányok közé, és szétszórom õket a tartományokba.(HU)
Ezékiel 12:16 De meghagyok közülök kevés férfiakat a fegyvertõl, éhségtõl s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a pogányok közt, a kik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 12:17 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 12:18 Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.(HU)
Ezékiel 12:19 És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjérõl: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással iszszák, hogy pusztaságra [vetkõzzék] földje bõségébõl minden lakói álnoksága miatt.(HU)
Ezékiel 12:20 És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 12:21 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 12:22 Embernek fia! micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén? hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás.(HU)
Ezékiel 12:23 Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izráelben, sõt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.(HU)
Ezékiel 12:24 Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hizelgõ jövendölgetés Izráel házának közepette.(HU)
Ezékiel 12:25 Mert én szólok, az Úr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!(HU)
Ezékiel 12:26 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 12:27 Embernek fia! ímé, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze idõkre prófétál õ.(HU)
Ezékiel 12:28 Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; a mit szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 13:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 13:2 Embernek fia! prófétálj Izráel prófétái ellen, a kik prófétálnak, és mondjad azoknak, a kik önnön szívökbõl próféták: Halljátok meg az Úr beszédét!(HU)
Ezékiel 13:3 Így szól az Úr Isten: Jaj a bolond prófétáknak, a kik az önnön lelkök után mennek, mert semmit sem láttak.(HU)
Ezékiel 13:4 Mint rókák a romok közt, olyanokká lettek prófétáid, oh Izráel!(HU)
Ezékiel 13:5 Nem hágtatok fel a törésekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhassatok a harczban az Úrnak napján.(HU)
Ezékiel 13:6 Hívságot láttak s hazug jövendölgetést, kik ezt mondják: Monda az Úr! holott az Úr nem bocsátotta õket, és még várják, hogy betelik beszédök.(HU)
Ezékiel 13:7 Avagy nem hiábavaló látást láttatok-é, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-é? midõn ezt mondjátok vala: Monda az Úr! holott én nem szólottam!(HU)
Ezékiel 13:8 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy hívságot szólottatok és hazugságot láttatok, azért ímé én ellenetek leszek, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 13:9 És lészen kezem a próféták ellen, kik hívságot látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 13:10 Azért, mert eláltatták az én népemet, mondván: béke! holott nincsen béke; és ha a [nép] falat épít, ímé õk bemázolják azt mázzal.(HU)
Ezékiel 13:11 Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlõ záporesõ lészen, és ti jégesõ kövei hulljatok, szélvihar hasítsd!(HU)
Ezékiel 13:12 És ímé leomlik a fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, a melylyel mázolátok?(HU)
Ezékiel 13:13 Ezokáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom szélviharral búsulásomban, és ömlõ zápor lészen haragomban, és lésznek jégesõ kövei búsulásomban annak elrontására.(HU)
Ezékiel 13:14 És ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentoma; és leomlik, és ti veszszetek el közepette, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 13:15 És teljessé teszem búsulásomat a falon és azokon, a kik mázolák azt mázzal, és mondom néktek: nincs a fal és nincsenek, a kik azt mázolák,(HU)
Ezékiel 13:16 [Tudniillik] Izráel prófétái, kik prófétálnak Jeruzsálemnek és látnak néki békességnek látását, holott nincsen békesség, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 13:17 És te, embernek fia, fordítsd orczádat néped leányaira, a kik önnön szívükbõl prófétálnak, és prófétálj ellenök.(HU)
Ezékiel 13:18 És mondjad: Így szól az Úr Isten: Jaj azoknak, a kik kötéseket varrogatnak minden kézcsuklóra, és takarókat készítenek akármilyen termetûek fejére, hogy lelkeket vadászszanak! Némely lelkeket elvadásztok népemtõl, másokat elevenen megtartotok a magatok hasznára.(HU)
Ezékiel 13:19 És megszentségtelenítetek engem népem elõtt néhány marok árpáért és falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, melyeknek nem kellene meghalniok, és hogy lelkeket elevenen megtartsatok, melyeknek nem kellene élniök, hazudozván népemnek, a mely hazugságra hallgat.(HU)
Ezékiel 13:20 Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én kötéseitek ellen leszek, a melyekkel ti a lelkeket vadászszátok, mint madarakat; és leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, melyeket ti vadásztok, szabadon bocsátom, mint madarakat.(HU)
Ezékiel 13:21 És elszaggatom takaróitokat, és megszabadítom népemet kezetekbõl, és nem lesznek többé zsákmány a ti kezetekben, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 13:22 Mivelhogy megszomorítjátok az igaznak szívét hazugsággal, holott én õt bántani nem akartam, s megerõsítitek a hitetlen kezeit, hogy meg ne térjen gonosz útjáról, hogy õt életben megtartsam.(HU)
Ezékiel 13:23 Ezokáért hívságot nem láttok és jövendõt nem jövendölgettek többé, s megszabadítom népemet a ti kezetekbõl, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 14:1 És jövének hozzám férfiak Izráel vénei közül, és leülének én elõttem.(HU)
Ezékiel 14:2 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 14:3 Embernek fia! Ezek a férfiak fölvették bálványaikat szívökbe, és vétkeik botránkozását orczáik elé állították. Vajjon engedjem-é, hogy megkérdezzenek engem?(HU)
Ezékiel 14:4 Ezokáért szólj velök, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Valaki az Izráel házából bálványait szívébe fölveszi, és vétkének botránkozását teszi orczái elé, és megy a prófétához: én, az Úr felelek meg annak énmagam által bálványainak sokasága miatt;(HU)
Ezékiel 14:5 Hogy megragadjam Izráel házát az õ szívökben, a kik elfordultak tõlem bálványaik miatt mindnyájan.(HU)
Ezékiel 14:6 Ezokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Térjetek meg, és forduljatok el bálványaitoktól és minden útálatosságtoktól fordítsátok el orczátokat.(HU)
Ezékiel 14:7 Mert valaki az Izráel házából és a jövevények közül, a kik Izráelben laknak, elhajlik tõlem, és az õ bálványait veszi föl szívébe, és vétkének botránkozását teszi orczája elé, és megyen a prófétához, hogy ez tanácsot kérjen õ néki én tõlem: én, az Úr felelek meg annak énmagam által;(HU)
Ezékiel 14:8 És ellene fordítom orczámat annak a férfiúnak, és vetem õt jegyül és közbeszédül, és kiirtom népem közül, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!(HU)
Ezékiel 14:9 Ha pedig a próféta megtéveszteni engedi magát, hogy kijelentést adjon: én, az Úr tévesztettem meg azt a prófétát; és kinyújtom kezemet ellene, és kivesztem õt az én népem, Izráel közül.(HU)
Ezékiel 14:10 És viselik vétköket; a milyen a kérdezõ vétke, olyan legyen a próféta vétke is.(HU)
Ezékiel 14:11 Azért, hogy el ne tévelyedjék többé Izráel háza én tõlem, és többé meg ne fertéztessék magokat minden õ elszakadásukkal, hanem legyenek az én népem és én legyek Istenök, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 14:12 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 14:13 Embernek fia! ha valamely ország vétkeznék ellenem, elpártolván tõlem, és én kinyújtván kezemet ellene, eltörném néki a kenyérnek botját, és bocsátanék reá éhséget, és kiirtanék belõle embert és barmot;(HU)
Ezékiel 14:14 És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor õk az õ igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 14:15 Ha gonosz vadállatokat bocsátanék át az országon, hogy azt gyermektelenné tegyék, és az pusztává lenne, a melyen senki át nem menne a vadállatok miatt:(HU)
Ezékiel 14:16 Benne ama három férfiú (élek én, az Úr Isten mondja) sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítana, csak magokat szabadítanák meg, az ország pedig pusztává lenne.(HU)
Ezékiel 14:17 Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belõle embert és barmot,(HU)
Ezékiel 14:18 És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg.(HU)
Ezékiel 14:19 Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belõle embert és barmot,(HU)
Ezékiel 14:20 S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; õk igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.(HU)
Ezékiel 14:21 Mert így szól az Úr Isten: Mennyivel inkább, ha e négy nehéz ítéletemet: a fegyvert, éhséget, vadállatot és döghalált bocsátom Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belõle embert és barmot!(HU)
Ezékiel 14:22 Ímé, megmaradnak benne némely menekültek, a kiket kivezetnek, fiak és leányok; ímé õk kimennek hozzátok, hogy lássátok útjokat és cselekedeteiket, és vígasztalást vegyetek a veszedelembõl, melyet Jeruzsálemre hoztam, mindarra nézve, a mit hoztam reá.(HU)
Ezékiel 14:23 És megvígasztalnak titeket, ha látjátok útjokat és cselekedeteiket megismeritek, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, a mit cselekedtem vele, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 15:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 15:2 Embernek fia! mire való a szõlõtõke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdõ fái között van?(HU)
Ezékiel 15:3 Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belõle? avagy vesznek-é belõle szeget, hogy mindenféle edényt akaszszanak reá?(HU)
Ezékiel 15:4 Ímé a tûznek adatott, hogy megemészsze; két végét megemésztette már a tûz, és közepe megpörkölõdött, vajjon való-é valami eszközre?(HU)
Ezékiel 15:5 Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belõle valamit most, mikor a tûz megemésztette és megpörkölõdött!(HU)
Ezékiel 15:6 Azért így szól az Úr Isten: A mint a szõlõtõke fáját az erdõ fái közül a tûznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem lakóit;(HU)
Ezékiel 15:7 És ellenök fordítom arczomat. A tûzbõl jöttek ki és a tûz emészsze meg õket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor arczomat ellenök fordítom.(HU)
Ezékiel 15:8 És teszem a földet pusztasággá, mivelhogy elpártoltak tõlem, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 16:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 16:2 Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek az õ útálatosságait,(HU)
Ezékiel 16:3 És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjérõl való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony.(HU)
Ezékiel 16:4 Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak.(HU)
Ezékiel 16:5 Szem meg nem szánt téged, hogy ezekbõl valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezõre, mert útáltak, a mely napon születtél.(HU)
Ezékiel 16:6 Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!(HU)
Ezékiel 16:7 Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlõid duzzadának s szõröd kinõtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál.(HU)
Ezékiel 16:8 Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lõl az enyém.(HU)
Ezékiel 16:9 És megmosálak vízzel és elmosám rólad véredet, és megkenélek olajjal.(HU)
Ezékiel 16:10 És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bõrrel, s övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel.(HU)
Ezékiel 16:11 És felékesítélek ékeségekkel, s adtam karpereczeket kezeidre és lánczot nyakadra.(HU)
Ezékiel 16:12 És adtam orrpereczet orrodra és függõket füleidre és ékes koronát fejedre.(HU)
Ezékiel 16:13 És felékesítéd magadat aranynyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, és megszépülél felette igen, s királyságra jutál.(HU)
Ezékiel 16:14 És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 16:15 De elbízád magadat szépségedben és paráznává lõn híred szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenõt: legyen kedve szerint!(HU)
Ezékiel 16:16 És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különbözõ szinnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz.(HU)
Ezékiel 16:17 És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömbõl, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráználkodál.(HU)
Ezékiel 16:18 És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölõszeremet vetéd eléjök.(HU)
Ezékiel 16:19 És az én eledelemet, melyet néked adtam, - lángliszttel és olajjal és mézzel etettelek vala, - õ eléjök rakád kedves illatul; így lõn, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 16:20 És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nékem szültél vala, és megáldozád õket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból,(HU)
Ezékiel 16:21 Hogy megölted fiaimat is, és oda adád õket, midõn [tûzben] nékik áldozád?(HU)
Ezékiel 16:22 És minden útálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál.(HU)
Ezékiel 16:23 És lõn minden gonoszságod után, (Jaj, jaj néked! azt mondja az Úr Isten,)(HU)
Ezékiel 16:24 Építél magadnak tetõt, és csináltál magaslatot minden utczán.(HU)
Ezékiel 16:25 És minden keresztútnál megépítéd magaslatodat, s útálatossá tevéd szépségedet, és kétfelé vetéd lábaidat minden melletted elmenõnek, és sokasítád paráznaságodat.(HU)
Ezékiel 16:26 És paráználkodál Égyiptom fiaival, szomszédiddal, a nagytestûekkel, és sokasítád paráznaságodat, hogy engem ingerelj.(HU)
Ezékiel 16:27 És ímé kinyújtottam kezemet ellened, s megkisebbítém rendelt részedet, és adálak téged a te gyûlölõidnek, a Filiszteusok leányainak csúfolásukra, a kik átallák fajtalan útadat.(HU)
Ezékiel 16:28 S Assiria fiaival is paráználkodál, mert meg nem elégedél; paráználkodál velök, és még sem elégedél meg.(HU)
Ezékiel 16:29 És sokasítád paráznaságodat a kalmárok földje, Káldea felé, de még ezzel sem elégedél meg.(HU)
Ezékiel 16:30 Mily gyenge a szíved, azt mondja az Úr Isten, hogy mindezeket cselekedted, egy rakonczátlan rima cselekedeteit!(HU)
Ezékiel 16:31 Hogy állítál magadnak fedelet minden keresztúton, és magaslatokat csinálál minden utczán, de nem voltál olyan, mint a rima, kicsibe véve a bért.(HU)
Ezékiel 16:32 Te házasságtörõ asszony! férje helyett idegeneket fogad el!(HU)
Ezékiel 16:33 Minden rimának bért adnak, te pedig magad adtad ajándékidat minden szeretõdnek, így megvásárlád õket, hogy bemenjenek hozzád mindenfelõl paráznaságidért.(HU)
Ezékiel 16:34 És lõn különbség közted és más asszonyok közt paráznaságaidban; mert utánad nem jártak a paráznák; te adál bért nékik és bért õk nem adának néked, így lõn különbséged.(HU)
Ezékiel 16:35 Azért te rima, halld meg az Úr beszédét!(HU)
Ezékiel 16:36 Így szól az Úr Isten: A miatt, hogy eláradt gyalázatod és föl van takarva mezítelenséged a te szeretõiddel való paráznaságaidban; és minden útálatos bálványaid miatt és fiaid vére miatt, kiket azoknak adtál:(HU)
Ezékiel 16:37 Ezokáért ímé egybegyûjtöm minden szeretõdet, kiknek kedves valál, és mindazokat, a kiket szerettél, együtt azokkal, a kiket gyûlöltél, és egybegyûjtöm õket ellened mindenfelõl, és föltakarom mezítelenségedet elõttök, hogy lássák minden te mezítelenségedet.(HU)
Ezékiel 16:38 És megítéllek téged a házasságtörõ és vért ontó asszonyok ítéletével, és véredet kiontatom búsulásomban és féltõ szerelmemben.(HU)
Ezékiel 16:39 És adlak téged kezökbe, és leszakítják tetõdet és lerontják magaslataidat és lehúzzák rólad ruháidat és elveszik ékességeidet, és hagynak mezítelenül s ruhátalanul.(HU)
Ezékiel 16:40 És összehoznak gyûlést ellened, és megköveznek és összevagdalnak fegyvereikkel.(HU)
Ezékiel 16:41 És megégetik házaidat tûzzel, és ítéletet cselekesznek rajtad sok asszony szeme láttára, és megszüntetem paráznaságodat, és bért sem adsz többé.(HU)
Ezékiel 16:42 És megnyugotom búsulásomat rajtad, hogy eltávozzék féltõ szerelmem te tõled, s megnyugoszom és többé nem haragszom.(HU)
Ezékiel 16:43 Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett.(HU)
Ezékiel 16:44 Ímé, valaki közmondással él, rólad veszi azt, mondván: A minémû az anya, olyan a leánya is.(HU)
Ezékiel 16:45 Anyád leánya vagy te, a ki megútálta férjét s fiait, és öcséidnek nénje vagy, a kik megútálták férjeiket és fiaikat; anyátok Hitteus asszony és atyátok Emoreus.(HU)
Ezékiel 16:46 És a te nénéd Samaria vala, õ és leányai, ki balkezed felõl lakik vala; és öcséd, a ki jobbkezed felõl lakik vala, Sodoma és leányai.(HU)
Ezékiel 16:47 És nem az õ útaikon jártál, és nem az õ útálatosságaik szerint cselekedtél, de csak kevés ideig; de aztán gonoszabb valál azoknál minden útadban.(HU)
Ezékiel 16:48 Élek én! azt mondja az Úr Isten, így nem cselekedett Sodoma, a te öcséd, õ és leányai, a mint cselekedtél te és a te leányaid.(HU)
Ezékiel 16:49 Ímé, ez volt a vétke Sodomának, a te öcsédnek: kevélység, eledel bõsége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szûkölködõnek és szegénynek kezét nem fogta meg.(HU)
Ezékiel 16:50 És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot elõttem, és elveszítém õket, mikor [ezt] megláttam.(HU)
Ezékiel 16:51 És Samaria félannyit sem vétkezett, mint te, mert többek a te útálatosságaid, mint az övék; és így nõtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád minden útálatosságiddal, a melyeket cselekvél.(HU)
Ezékiel 16:52 Te is azért viseld gyalázatodat, a melyre pedig nénédet ítélted; a te bûneid miatt, melyekben nálok útálatosabban cselekvél, igazabbak õk nálad. Szégyenülj meg hát te is s viseld gyalázatodat, hogy nõtestvéreidet nálad igazabbaknak bizonyítád.(HU)
Ezékiel 16:53 És visszahozom foglyaikat, Sodomának s leányainak foglyait és Samariának s leányainak foglyait; s visszahozom a te foglyaidat is amazok közepette;(HU)
Ezékiel 16:54 Azért, hogy viseljed gyalázatodat és megszégyenülj mindazokért, miket cselekedtél, mikor azoknak vígasztalásukra leszel.(HU)
Ezékiel 16:55 És nõtestvéreid, Sodoma és leányai visszatérnek elõbbi állapotjokba, és Samaria s leányai visszatérnek elõbbi állapotjokba, és te is és leányaid visszatértek elõbbi állapototokba.(HU)
Ezékiel 16:56 És nem vala-é öcséd, Sodoma, szóbeszéd a te szádban kevélykedésed napján,(HU)
Ezékiel 16:57 Minekelõtte kitudódott volna gonoszságod; a miképen te most gyalázatuk vagy Siria leányainak s minden körülötted valóknak, a Filiszteusok leányainak, kik útálnak téged köröskörül?(HU)
Ezékiel 16:58 Fajtalanságodat és útálatosságaidat magad viseled, azt mondja az Úr.(HU)
Ezékiel 16:59 Mert ezt mondja az Úr Isten: És ha úgy cselekedtem veled, mint te cselekedtél, midõn megvetetted az esküt, hogy megtörd a frigyet:(HU)
Ezékiel 16:60 Én megemlékezem frigyemrõl, a melyet veled ifjúságod napjaiban [kötöttem,] és örök frigyet vetek veled.(HU)
Ezékiel 16:61 És te megemlékezel útaidról és megszégyenled magadat, mikor hozzád veszed nõtestvéreidet, a kik nagyobbak nálad, együtt azokkal, a kik kisebbek, s adom õket néked leányaidul, de nem a te frigyedbõl.(HU)
Ezékiel 16:62 És én megerõsítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 16:63 Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedtél, azt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 17:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 17:2 Embernek fia, adj találós mesét, és mondj példabeszédet Izráel házának.(HU)
Ezékiel 17:3 És mondjad: Így szól az Úr Isten: A nagyszárnyú nagy saskeselyû, melynek hosszú csapótollai valának, s mely rakva vala különféle színû tollakkal, jöve a Libanonra, és elfoglalá a czédrusfa tetejét.(HU)
Ezékiel 17:4 Gyönge ágainak hegyét letépte, és vivé azt a kalmárok földére, az árusok városában tevé le.(HU)
Ezékiel 17:5 És võn annak a földnek magvából, és elveté azt termékeny mezõbe; sok vizek mellé vivé; mint fûzfát ülteté el.(HU)
Ezékiel 17:6 És felsarjadt, és lõn elterülõ, alacsony szõlõtõvé, hogy vesszõit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szõlõtõvé lõn, és vesszõket terme, s ágacskákat bocsáta ki.(HU)
Ezékiel 17:7 És vala más nagy szárnyú, soktollú nagy saskeselyû, és ímé, ez a szõlõtõ feléje terjeszté gyökereit s vesszeit hozzá nyújtá ültetésének ágyaiból, hogy öntözze õt;(HU)
Ezékiel 17:8 Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették vala el, hogy ágakat hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles szõlõtõ.(HU)
Ezékiel 17:9 Mondjad: Így szól az Úr Isten: Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon gyökereit nem szaggatja-é ki, és gyümölcsét nem vágja-é le, hogy elszáradjon, hajtásának minden ága elszáradjon, és pedig nem erõs karral és sok néppel [támad reá,] hogy kitépje azt gyökerestõl.(HU)
Ezékiel 17:10 És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? Avagy ha a napkeleti szél illeti õt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el?(HU)
Ezékiel 17:11 És lõn az Úr szava hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 17:12 No, mondjad a pártos háznak: Avagy nem értettétek-é mi ez? Mondjad: Ímé, eljött a babiloni király Jeruzsálembe, és fogá királyát és fejedelmeit és elvivé õket magához Babilonba.(HU)
Ezékiel 17:13 És võn a királyi magból, s frigyet szerze vele, s megesketé õt, de a földnek erõseit elvivé,(HU)
Ezékiel 17:14 Hogy alacsony királyság legyen, hogy fel ne emelkedjék, hanem frigyét megõrizze, hogy ez megálljon.(HU)
Ezékiel 17:15 De pártot üte ellene, bocsátván követeit Égyiptomba, hogy adjon néki lovakat és sok népet. Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon megszabadítja-é magát, a ki ezeket cselekszi? a ki megszegte a szövetséget, megszabadul-é?(HU)
Ezékiel 17:16 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy annak a királynak lakóhelyén, a ki õt királylyá tette, a kinek tett esküjét megvetette, s a kivel tett frigyét megszegte, [ott ]nála, Babilonban hal meg.(HU)
Ezékiel 17:17 És a Faraó nagy haddal és nagy sokasággal vele semmit nem tesz a háborúban, mikor sánczot töltenek és tornyot építenek sok lélek kiirtására.(HU)
Ezékiel 17:18 S ha megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet, pedig ímé, kezet adott rá, s mégis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni!(HU)
Ezékiel 17:19 Azért így szól az Úr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem.(HU)
Ezékiel 17:20 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem õt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, melylyel ellenem járt.(HU)
Ezékiel 17:21 És minden menekültje minden seregébõl fegyver miatt hull el, és a megmaradottak szélnek szélednek mindenfelé, és megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.(HU)
Ezékiel 17:22 Így szól az Úr Isten: És veszek én ama magas czédrus tetejébõl, és elültetem; felsõ ágaiból egy gyönge [ág]at szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen.(HU)
Ezékiel 17:23 Izráel magasságos hegyén plántálom õt, és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos czédrussá nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak árnyékában fognak lakozni.(HU)
Ezékiel 17:24 És megismeri a mezõ minden fája, hogy én, az Úr tettem a magas fát alacsonynyá, az alacsony fát magassá; megszáraztottam a zöldelõ fát, és zölddé tettem az asszú fát. Én, az Úr szólottam és megcselekedtem.(HU)
Ezékiel 18:1 És lõn az Úr szava hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 18:2 Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg [bele?](HU)
Ezékiel 18:3 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.(HU)
Ezékiel 18:4 Ímé, minden lélek enyém, úgy az atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém; a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni!(HU)
Ezékiel 18:5 És ha valaki igaz lesz, és törvény szerint igazságot cselekszik;(HU)
Ezékiel 18:6 Ha a hegyeken nem eszik, és szemeit föl nem emeli Izráel házának bálványaira, és felebarátja feleségét meg nem fertézteti, és asszonyhoz tisztátalanságában nem közeledik;(HU)
Ezékiel 18:7 És senkit nem nyomorgat, az adósnak a zálogot visszaadja, ragadományt nem ragadoz, az éhezõnek kenyerét adja és a mezítelent ruhával befödi;(HU)
Ezékiel 18:8 Uzsorára nem ád, kamatot nem vesz, megvonja kezét az álnokságtól, igaz ítéletet tesz a felek közt;(HU)
Ezékiel 18:9 Az én parancsolatimban jár és törvényeimet megõrzi, hogy igazságot cselekedjék; ez az igaz, õ élvén él, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 18:10 És ha erõszakos fiat nemz, a ki vért ont, és csak egyet is cselekszik amazokból;(HU)
Ezékiel 18:11 Mindezeket pedig nem cselekedte; hanem a hegyeken evett, és felebarátjának feleségét megfertéztette;(HU)
Ezékiel 18:12 A szûkölködõt és szegényt nyomorgatta, ragadományokat ragadozott, zálogot vissza nem adott, és a bálványokra emelte szemeit, útálatosságot cselekedett;(HU)
Ezékiel 18:13 Uzsorára adott és kamatot vett: és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az útálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az õ vére legyen õ rajta!(HU)
Ezékiel 18:14 S ímé, ha fiat nemz, és ez látja atyjának minden vétkét, melyeket cselekszik; látja, de nem cselekszik azok szerint:(HU)
Ezékiel 18:15 A hegyeken nem eszik, és szemeit nem emeli fel Izráel házának bálványaira, felebarátjának feleségét meg nem fertézteti,(HU)
Ezékiel 18:16 És senkit sem nyomorgat, zálogot nem vesz, ragadományt nem ragadoz, kenyerét az éhezõnek adja és a mezítelent ruhával befödi;(HU)
Ezékiel 18:17 A szegényre nem veti rá kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeim szerint cselekszik, parancsolataimban jár: az ilyen ne haljon meg atyja vétkéért, [hanem] élvén éljen.(HU)
Ezékiel 18:18 Atyja, mert nyomorgatást követett el, ragadományt ragadozott atyjafiától, és a mi nem jó, azt cselekedte népe között: ímé meghal a maga vétkéért.(HU)
Ezékiel 18:19 És ti ezt mondjátok: Miért ne viselje a fiú az apa vétkét? Ám a fiú, törvény szerint és igazságot cselekedett, minden parancsolatimat megtartotta s cselekedte azokat: élvén éljen.(HU)
Ezékiel 18:20 A mely lélek vétkezik, annak kell meghalni; a fiú ne viselje az apa vétkét, se az apa ne viselje a fiú vétkét; az igazon legyen az õ igazsága, és a gonoszon az õ gonoszsága.(HU)
Ezékiel 18:21 És ha a gonosztevõ megtér minden vétkébõl, melyeket cselekedett, és megtartja minden parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és meg ne haljon.(HU)
Ezékiel 18:22 Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett, emlékezés nem lészen; az õ igazságáért, melyet cselekedett, élni fog.(HU)
Ezékiel 18:23 Hát kivánva kivánom én a gonosznak halálát? ezt mondja az Úr Isten! nem [inkább] azt, hogy megtérjen útjáról és éljen?(HU)
Ezékiel 18:24 És ha az igaz elhajol az õ igazságától, és gonoszságot cselekszik, minden útálatosság szerint, melyeket a hitetlen cselekedett, cselekeszik, nemde éljen-é? Semmi igazságairól, a melyeket cselekedett, emlékezés nem lészen: gonoszságáért, melyet cselekedett, és az õ vétkéért, melylyel vétkezett, ezekért meg kell halnia.(HU)
Ezékiel 18:25 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja! Oh, halljátok meg, Izráel háza: az én útam nem igazságos-é? nem [inkább] a ti útaitok nem igazságosak-é?(HU)
Ezékiel 18:26 Ha elhajol az igaz az õ igazságától, és gonoszságot cselekszik, és a miatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, melyet cselekedett.(HU)
Ezékiel 18:27 És ha a gonosztevõ megtér az õ gonoszságától, melyet cselekedett, és törvény szerint és igazságot cselekszik: ez az õ lelkét megtartja életben.(HU)
Ezékiel 18:28 Mert belátta és megtért minden gonoszságától, melyeket cselekedett: élvén éljen, ne haljon meg.(HU)
Ezékiel 18:29 És azt mondja az Izráel háza: Nem igazságos az Úrnak útja! Az én útaim nem igazságosak-é, Izráel háza? nem [inkább] a ti útaitok nem igazságosak-é?(HU)
Ezékiel 18:30 Ennekokáért mindeniteket az õ útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektõl, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok.(HU)
Ezékiel 18:31 Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel háza!?(HU)
Ezékiel 18:32 Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!(HU)
Ezékiel 19:1 Te pedig kezdj gyászéneket Izráel fejedelmeirõl.(HU)
Ezékiel 19:2 És mondjad: Mi volt anyád? Nõstény oroszlán; oroszlánok közt fekszik vala, fiatal oroszlánok között nevelé fel kölykeit.(HU)
Ezékiel 19:3 És fölnevele egyet kölykei közül; fiatal oroszlánná lõn, és megtanula ragadományt ragadozni, embereket evett.(HU)
Ezékiel 19:4 És meghallák ezt róla a népek; vermökben megfogaték, és elvivék õt horgokon Égyiptom földjére.(HU)
Ezékiel 19:5 És mikor látta, hogy késik, hogy oda veszett reménysége, võn egyet kölykei közül, ezt tevé fiatal oroszlánná.(HU)
Ezékiel 19:6 És ez jár vala az oroszlánok között, fiatal oroszlánná lõn, és megtanula ragadományt ragadozni, embereket evett.(HU)
Ezékiel 19:7 És ismeré az õ özvegyeiket s városaikat elpusztítá, és megrettene a föld és annak teljessége, ordítása hangjától.(HU)
Ezékiel 19:8 És veték ellene a pogányok köröskörül a tartományokból és kiteríték reá hálójukat, vermökben megfogaték;(HU)
Ezékiel 19:9 És veték õt ketreczbe horgokon, s elvivék õt Babilon királyához, elvivék õt várakba, hogy többé ne hallassék szava Izráel hegyein.(HU)
Ezékiel 19:10 Anyád a te nyugalmadban olyan vala, mint a víz mellé ültetett szõlõtõ, gyümölcscsel és vesszõvel bõvelkedik vala a sok víztõl.(HU)
Ezékiel 19:11 És lõnek néki erõs vesszei, uralkodók pálczáinak valók, és nagy vala magassága a sûrûség között és felett, és kitetszék magasságával és vesszeinek sokaságával.(HU)
Ezékiel 19:12 De kiszaggattaték [Isten] haragja által, a földre vetteték, és a napkeleti szél elszárasztá gyümölcsét; letöretének és elszáradának erõs ágai; tûz emészté meg.(HU)
Ezékiel 19:13 És most a pusztában plántáltatott, száraz és szomjú földön.(HU)
Ezékiel 19:14 És tûz jött ki ágainak egyik vesszejébõl, gyümölcsét megemészté, és nincs [többé] rajta erõs vesszõ, nincs pálcza az uralkodásra! Gyászének ez és gyászének lesz.(HU)
Ezékiel 20:1 És lõn a hetedik esztendõben, az ötödik hónap tizedikén: jövének férfiak Izráel vénei közül megkérdezni az Urat, és leülének elõttem.(HU)
Ezékiel 20:2 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 20:3 Embernek fia! beszélj Izráel véneivel, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nemde engem megkérdezni jöttetek-é? Élek én, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 20:4 Ítélni akarod õket, ítélni akarsz, embernek fia? add tudtokra atyáik útálatosságait!(HU)
Ezékiel 20:5 És mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Azon a napon, melyen elválasztám Izráelt, és fölemelém kezemet a Jákób háza magvának, és megismertetém magamat velök Égyiptom földjén, és kezemet fölemelém nékik, mondván: Én vagyok az Úr, a ti Istentek!(HU)
Ezékiel 20:6 Azon a napon felemeltem kezemet nékik, hogy kihozzam õket Égyiptom földjérõl a földre, a melyet kinéztem vala nékik, a mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;(HU)
Ezékiel 20:7 És mondék nékik: Kiki az õ szemei útálatosságait elvesse, és Égyiptom bálványaival meg ne fertéztessétek magatokat; én vagyok az Úr, a ti Istentek!(HU)
Ezékiel 20:8 De pártot ütének ellenem, s nem akarának hallgatni reám. Senki az õ szeme útálatosságait el nem veté és Égyiptom bálványait el nem hagyá. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok Égyiptom földjének közepette.(HU)
Ezékiel 20:9 De cselekedtem az én nevemért, hogy ez meg ne gyaláztassék a pogányok szemei elõtt, a kik közt õk valának, a kiknek szemei elõtt megismertettem magamat velök, hogy kihozom õket Égyiptom földjérõl.(HU)
Ezékiel 20:10 És kihozám õket Égyiptom földjérõl, s vivém õket a pusztába.(HU)
Ezékiel 20:11 És adám nékik parancsolatimat, és törvényeimet kijelentém nékik, melyeket az ember ha cselekszik, él azok által.(HU)
Ezékiel 20:12 És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül köztem és õ közöttök; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök.(HU)
Ezékiel 20:13 De pártot üte ellenem Izráel háza a pusztában, az én parancsolatimban nem jártak és törvényeimet megveték, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; és az én szombataimat megfertéztették felette igen. Mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok a pusztában, hogy elveszessem õket.(HU)
Ezékiel 20:14 De cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok szemei elõtt, a kiknek szeme láttára kihoztam vala õket.(HU)
Ezékiel 20:15 És föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy be nem viszem õket a földre, melyet adtam nékik, mely téjjel és mézzel folyó, ékessége az minden tartománynak;(HU)
Ezékiel 20:16 Mivelhogy törvényeimet megvetették és parancsolataimban nem jártak, és szombataimat megfertéztették, mert bálványaik után járt vala szívök:(HU)
Ezékiel 20:17 Mindazáltal kedvezett szemem nékik, hogy el ne veszessem õket, és nem vetettem nékik véget a pusztában.(HU)
Ezékiel 20:18 És mondék fiaiknak a pusztában: A ti atyáitok parancsolataiban ne járjatok, és az õ törvényeiket meg ne tartsátok, s bálványaikkal magatokat meg ne fertéztessétek.(HU)
Ezékiel 20:19 Én vagyok a ti Uratok, Istentek: az én parancsolatimban járjatok, az én törvényimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek.(HU)
Ezékiel 20:20 És az én szombatimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül én köztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.(HU)
Ezékiel 20:21 De pártot ütének a fiak ellenem, parancsolataimban nem jártak, s törvényeimet meg nem tartották, hogy azokat cselekedjék, a melyeket az ember ha cselekszik, él azok által; szombataimat megfertéztették; mondám azért, hogy kiöntöm búsulásomat rájok, teljessé teszem haragomat rajtok a pusztában.(HU)
Ezékiel 20:22 De visszavontam kezemet, s cselekedtem az én nevemért, hogy meg ne gyaláztassék a pogányok elõtt, a kiknek szeme láttára kihoztam õket.(HU)
Ezékiel 20:23 Föl is emelém én kezemet nékik a pusztában, hogy elszélesztem õket a pogányok közé, és szétszórom õket a tartományokba;(HU)
Ezékiel 20:24 Mivelhogy törvényeimet nem cselekedték, s parancsolataimat megvetették, és szombataimat megfertéztették, s atyáik bálványai után voltak szemeik.(HU)
Ezékiel 20:25 És én is adtam nékik nem jó parancsolatokat, s törvényeket, a melyek által ne éljenek.(HU)
Ezékiel 20:26 S megfertéztetém õket ajándékaikkal, mikor [tûzön ]vittek át minden elsõszülöttet, hogy elpusztítsam õket, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 20:27 Azért szólj az Izráel házának, embernek fia, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Még ebben is gyalázattal illettek engem a ti atyáitok, hogy hûtlenül elszakadának tõlem:(HU)
Ezékiel 20:28 Mikor bevittem õket a földre, a melyért fölemeltem kezemet, hogy azt nékik adom, megtekintének minden magas halmot és minden sûrû ágú fát, és ott áldozzák vala az õ áldozatjaikat, és ott adják vala haragra ingerlõ ajándékaikat; és oda teszik vala kedvelt illatjokat, és oda öntik vala italáldozataikat.(HU)
Ezékiel 20:29 És mondék nékik: Micsoda e magaslat, a hova ti gyülekeztek? És nevezik nevét magaslatnak mind e mai napig.(HU)
Ezékiel 20:30 Ennekokáért mondjad Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Nemde a ti atyáitok módjára fertéztetitek-é meg magatokat, és az õ útálatosságaik szerint paráználkodtok-é?(HU)
Ezékiel 20:31 És ajándékaitok vitelével, mikor átviszitek fiaitokat a tûzön, fertéztetitek meg magatokat minden bálványaitok elõtt mind e mai napig, és én engedjem, hogy megkérdezzetek engem, Izráel háza? Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem!(HU)
Ezékiel 20:32 És a mi lelketekben támadt, semmiképpen sem lesz meg, hogy azt mondjátok: Leszünk olyanok, mint a pogányok, mint a tartományok nemzetségei, szolgálván fának és kõnek.(HU)
Ezékiel 20:33 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy erõs kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással uralkodom rajtatok.(HU)
Ezékiel 20:34 És kiviszlek titeket a népek közül, és egybegyûjtelek titeket a tartományokból, melyekbe elszéledtetek, erõs kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással;(HU)
Ezékiel 20:35 És vezetlek titeket a népek pusztájára, hol szemtõl-szembe törvénykezem veletek.(HU)
Ezékiel 20:36 A mint törvénykeztem a ti atyáitokkal Égyiptom földének pusztájában; úgy törvénykezem veletek, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 20:37 És átviszlek titeket a vesszõ alatt, és hozlak titeket a frigynek kötelébe.(HU)
Ezékiel 20:38 És kitisztítom közületek a pártosokat, és az ellenem támadókat, és a földrõl, melyen jövevények voltak, kihozom õket, de Izráel földjére nem fognak bemenni, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!(HU)
Ezékiel 20:39 Ti pedig, Izráel háza, azt mondja az Úr Isten, mindenitek járjon az õ bálványai után és szolgáljon azoknak; de azután bizony, hallgatni fogtok rám, és az én szent nevemet többé meg nem fertéztetitek ajándékitokkal és bálványaitokkal.(HU)
Ezékiel 20:40 Mert az én szent hegyemen, Izráelnek magas hegyén, ezt mondja az Úr Isten, ott fog szolgálni nékem Izráel egész háza együtt azon a földön; ott kedvelem õket, ott kivánom meg a ti áldozataitokat és ajándékitoknak elsõ zsengéjét mindenben, mit nékem szenteltek.(HU)
Ezékiel 20:41 Kedves illatban kedvellek titeket, mikor kihozlak titeket a népek közül és egybegyûjtelek titeket a tartományokból, melyeken elszéledtetek, és megszenteltetem ti bennetek a pogányok szemei elõtt.(HU)
Ezékiel 20:42 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izráel földjére, arra a földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy adom azt a ti atyáitoknak.(HU)
Ezékiel 20:43 És ott megemlékeztek útaitokról, s minden cselekedeteitekrõl, melyekkel magatokat megfertéztettétek, s megútáljátok ti magatokat minden gonoszságtokért, melyeket cselekedtetek.(HU)
Ezékiel 20:44 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor cselekszem veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz útaitok és romlott cselekedeteitek szerint, oh Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten!(HU)
Ezékiel 20:45 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 20:46 Embernek fia! fordítsd orczádat délre, és szólj dél felé és prófétálj a déli mezõ erdeje ellen!(HU)
Ezékiel 20:47 És mondjad a dél erdejének: Halld meg az Úr beszédét, így szól az Úr Isten: Ímé, én tüzet gyújtok benned, hogy megemészszen te benned minden zöldelõ és minden aszú fát. Meg nem aluszik a lángoló láng, és megég a miatt minden orcza déltõl északig.(HU)
Ezékiel 20:48 És meglátja minden test, hogy én, az Úr gyújtottam meg azt, [mert] meg nem aluszik.(HU)
Ezékiel 20:49 És mondék: Ah, ah, Uram Isten! ezek azt mondják nékem: Hát nem példabeszédekben beszél ez?(HU)
Ezékiel 21:1 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 21:2 Embernek fia! fordítsd arczodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen és prófétálj Izráel földje ellen!(HU)
Ezékiel 21:3 És mondjad Izráel földjének: Így szól az Úr: Ímé, én reád [megyek,] és kivonszom kardomat hüvelyébõl, és kivágok belõled igazat és gonoszt.(HU)
Ezékiel 21:4 Azért, hogy kivágjak belõled igazat és gonoszt, azért megyen ki kardom hüvelyébõl minden test ellen délrõl északig.(HU)
Ezékiel 21:5 És megérti minden test, hogy én, az Úr vontam ki kardomat hüvelyébõl, [mert belé] többé vissza nem tér.(HU)
Ezékiel 21:6 És te, embernek fia, nyögj! Derekad fájdalmában keserûséggel nyögj szemök láttára.(HU)
Ezékiel 21:7 És lészen, mikor mondják néked: Miért nyögsz te? ezt mondjad: A hírért, mert beteljesedett: és elolvad minden szív és elerõtlenedik minden kéz és elcsügged minden lélek és minden térd elolvad mint a víz. Ímé beteljesedett és meglett, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 21:8 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 21:9 Embernek fia! prófétálj és mondjad: Ezt mondta az Úr: Mondjad: fegyver, fegyver! megélesített és meg is fényesített!(HU)
Ezékiel 21:10 Hogy öldököljön, megélesíttetett, hogy legyen villámlása, megfényesíttetett. Avagy örüljünk-é? Fiam [e] veszszeje megvet minden fát!(HU)
Ezékiel 21:11 És adta azt megfényesítésre, hogy marokba fogják; megélesíttetett az a kard s megfényesíttetett, hogy adják a megölõnek kezébe.(HU)
Ezékiel 21:12 Kiálts és jajgass, embernek fia! mert ez az én népemen lészen és Izráel minden fejedelmin: e kardra jutnak népemmel együtt, ezokért üss czombodra.(HU)
Ezékiel 21:13 Már megpróbáltatott. De hát ha a vesszõ maga is vonakodnék? Nem úgy lészen, ezt mondja az Úr Isten!(HU)
Ezékiel 21:14 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kettõs lesz a kard, most harmadszor; öldöklõ kard az, a nagy öldöklõ kard körüljárja õket.(HU)
Ezékiel 21:15 Hogy elolvadjon a szív és sokan elhulljanak: minden kapujokban rájok vetem a kard villámlását, hisz villámlásra készült, öldöklésre kifényesíttetett!(HU)
Ezékiel 21:16 Szedd össze magadat; tarts jobbra, tarts elõre, tarts balra, a merre éled irányozva van.(HU)
Ezékiel 21:17 Én is összecsapom tenyeremet, és megnyugotom haragomat. Én, az Úr szólottam.(HU)
Ezékiel 21:18 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 21:19 És te, embernek fia, csinálj magadnak két útat, a melyen jõjjön a babiloni király kardja; egy földrõl jõjjön ki mind a kettõ; s egy kezet véss föl, a városba vezetõ út fejénél vésd föl.(HU)
Ezékiel 21:20 Útat csinálj, hogy jõjjön a kard az Ammon fiainak Rabbájára, aztán Júdára, a körülkerített Jeruzsálemre.(HU)
Ezékiel 21:21 Mert megáll a babiloni király az útak kezdetén, a két út fejénél, hogy jövendõt láttasson; megrázza a nyilakat, megkérdezi a Teráfimot, megnézi a májat.(HU)
Ezékiel 21:22 Jobbjába adta a jövendölés Jeruzsálemet, hogy állasson faltörõ kosokat, hogy nyissa száját ordításra, hogy üssön zajt trombitával, hogy állasson faltörõ kosokat a kapuk ellen, hogy töltsön sánczot, építsen tornyot.(HU)
Ezékiel 21:23 De ez nékik hamis jövendölésnek látszik: szent esküik vannak nékik [Istentõl;] ám Õ emlékezetbe hozza vétköket, hogy megfogassanak.(HU)
Ezékiel 21:24 Ezokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy emlékezetbe hozzátok vétketeket, midõn nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, hogy megláttassanak bûneitek minden cselekedeteitekben; mivelhogy eszembe juttok, kézzel megfogattok.(HU)
Ezékiel 21:25 És te elvetemedett, te gonosztevõ, Izráel fejedelme, a kinek napja eljött az utolsó vétek idején:(HU)
Ezékiel 21:26 Így szól az Úr Isten: El a süveggel, le a koronával! Ez nem lészen ez: az alacsony legyen magas, és a magas alacsony!(HU)
Ezékiel 21:27 Rommá, rommá, rommá teszem azt; ez sem lesz állandó, míg el nem jõ az, a kié az uralkodás, és néki adom azt!(HU)
Ezékiel 21:28 És te, embernek fia, prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten Ammon fiairól és gyalázkodásukról, és mondjad: Fegyver, fegyver, öldöklésre kivont, megfényesíttetett, hogy ragyogjon, azért, hogy villámljék;(HU)
Ezékiel 21:29 De mivel felõled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek, hogy odatesznek téged a megölt gonoszok nyakára, a kiknek napjok eljött az utolsó vétek idején:(HU)
Ezékiel 21:30 Tedd vissza hüvelyébe azt; a helyen, melyen teremtettél, származásod földjén ítéllek meg téged.(HU)
Ezékiel 21:31 És kiontom reád haragomat, búsulásom tüzét fúvom reád, és adlak goromba férfiak kezébe, kik mesterek, [téged] elveszteni.(HU)
Ezékiel 21:32 A tûz eledele leszel; véredet benyeli a föld; emlékezetbe nem jösz többé, mert én, az Úr szóltam.(HU)
Ezékiel 22:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 22:2 És te, embernek fia, ítélni akarsz? meg akarod-é ítélni a vérontó várost? add tudtára minden útálatosságait,(HU)
Ezékiel 22:3 És mondjad: Így szólt az Úr Isten: Te város, ki közepében vért ontott, hogy eljõjjön ideje, és bálványokat csinált magának önmaga megfertéztetésére;(HU)
Ezékiel 22:4 Véred miatt, melyet ontottál, lettél bûnös, és bálványaiddal, melyeket csináltál, fertéztetted meg magadat, s közelebb hoztad napjaidat s eljutottál esztendeidig; azért adlak gyalázatul a pogányoknak, és csúfolásul minden tartománynak.(HU)
Ezékiel 22:5 A kik közel s távol vannak tõled, megcsúfolnak téged, te fertézett nevû, sok háborúságú!(HU)
Ezékiel 22:6 Ímé, Izráel fejedelmei, kiki az õ tehetsége szerint azon volt benned, hogy vért ontsanak.(HU)
Ezékiel 22:7 Apát és anyát megútáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.(HU)
Ezékiel 22:8 A mi nékem szenteltetett, megútáltad, s szombatimat megfertéztetted.(HU)
Ezékiel 22:9 Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, s a hegyeken ettek benned, fajtalanságot cselekedtek közepetted.(HU)
Ezékiel 22:10 Az atya szemérmét föltakarták benned, a havivér miatt tisztátalant erõszakolták benned.(HU)
Ezékiel 22:11 Egyik felebarátjának feleségével cselekedett útálatosságot, a másik meg menyét fertéztette meg fajtalanságban, s volt, a ki húgát, atyjának leányát erõszakolta benned.(HU)
Ezékiel 22:12 Ajándékokat vettek fel benned a vérontásra, uzsorát és kamatot szedtél, s nyerekedtél felebarátaidon csalárdsággal, s én rólam elfelejtkeztél, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 22:13 És ímé, összecsapom tenyeremet nyereségeden, a melyet csináltál, és a vérontásokon, melyek lõnek te benned.(HU)
Ezékiel 22:14 Vajjon megállhat-é szíved, avagy erõsek lesznek-é kezeid azokban a napokban, mikor én számolok veled? Én, az Úr, szólottam és meg is cselekszem.(HU)
Ezékiel 22:15 És eloszlatlak téged a pogányok közé, és szétszórlak a tartományokba, s véget vetek tisztátalanságodnak.(HU)
Ezékiel 22:16 S örökségül bírlak téged a pogányok szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 22:17 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 22:18 Embernek fia! Izráel háza salakká lett nékem; egészen réz és ón és vas és ólom a kemencze közepette; ezüstsalakká lettek:(HU)
Ezékiel 22:19 Ennekokáért így szól az Úr Isten. Mivelhogy mindnyájan salakká lettetek, azért ímé, egybegyûjtelek titeket Jeruzsálem közepébe.(HU)
Ezékiel 22:20 A mint egybe szoktak gyûjteni ezüstöt és rezet és vasat és ólmot és ónt a kemencze közepébe, hogy tüzet gerjeszszenek rá a megolvasztásra; így gyûjtelek egybe búsulásomban és haragomban, és bevetlek s megolvasztlak titeket.(HU)
Ezékiel 22:21 És egybegyûjtelek titeket, és rátok fúvom búsulásom tüzét, hogy benne megolvadjatok.(HU)
Ezékiel 22:22 A mint megolvad az ezüst a kemencze közepében, úgy olvadtok meg õ benne, és megtudjátok, hogy én, az Úr öntöttem ki haragomat reátok.(HU)
Ezékiel 22:23 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 22:24 Embernek fia! mondjad néki: Te vagy a föld, mely meg nem tisztult; esõt nem kapott a haragnak napján.(HU)
Ezékiel 22:25 Pártosok az õ prófétái õ közepette; olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek, kincset és drágaságot elvesznek, özvegyeit megsokasítják õbenne.(HU)
Ezékiel 22:26 Papjai erõszakot tettek törvényemen, s megfertéztették, a mi nékem szenteltetett! különbséget nem tettek a között, a mi szent és a mi köz, s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem.(HU)
Ezékiel 22:27 Elõljárói õ közepette mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek nyereséggel.(HU)
Ezékiel 22:28 És prófétái mázolnak nékik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendölnek hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! holott az Úr nem beszélt.(HU)
Ezékiel 22:29 A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szûkölködõt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen nyomorgatja.(HU)
Ezékiel 22:30 És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én elõmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék.(HU)
Ezékiel 22:31 Ennekokáért kiontám haragomat reájok, megemésztém õket búsulásom tüzével, útjokat fejökhöz verém, azt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 23:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 23:2 Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának leányai.(HU)
Ezékiel 23:3 És paráználkodának Égyiptomban, ifjúságukban paráználkodtak; ott szorongatták emlõjüket, ott nyomogatták szûzi keblöket.(HU)
Ezékiel 23:4 És nevök: Oholá a nagyobbik, és húga Oholibá; és lõnek enyimekké, és szülének fiakat és leányokat. A mi pedig a nevöket illeti: Samaria az Oholá és Jeruzsálem az Oholibá.(HU)
Ezékiel 23:5 És paráználkodék Oholá oldalamon, és fölgerjede szeretõihez, a közeli Assiriabeliekhez.(HU)
Ezékiel 23:6 Kik kék bíborba öltözöttek, helytartók és fejedelmek, kívánatos ifjak mindnyájan, lovagok, lovakon ülõk.(HU)
Ezékiel 23:7 És nékik adá magát paráznaságaiban Assiria válogatott ifjainak; és mindazoknál, kikhez felgerjede, minden õ bálványaikkal megfertézteté magát.(HU)
Ezékiel 23:8 De az Égyiptombeliektõl való paráznaságait is el nem hagyá, mert vele háltak ifjúságában, s õk nyomogatták szûzi kebelét, és kiöntötték õ reá paráznaságukat.(HU)
Ezékiel 23:9 Ennekokáért adtam õt szeretõinek kezébe, Assiria fiainak kezébe, kikhez fölgerjedett.(HU)
Ezékiel 23:10 Azok feltakarák szemérmét, fiait és leányit elvivék s magát fegyverrel ölék meg, úgy hogy híre-neve lõn az asszonyoknál, s ítéletet cselekedének rajta.(HU)
Ezékiel 23:11 És látá húga, Oholibá, és még gonoszabbul folytatá bujálkodását amannál, és paráznaságait nénje paráználkodásainál.(HU)
Ezékiel 23:12 Assiria fiaihoz fölgerjedt, közeli helytartókhoz s fejedelmekhez, teljes szépségben öltözõkhöz, lovagokhoz, lovakon ülõkhöz, kik mindnyájan kivánatos ifjak.(HU)
Ezékiel 23:13 És látám, hogy megfertéztette magát: egy az útjok kettõjöknek.(HU)
Ezékiel 23:14 És még szaporítá paráznaságait, és láta férfiakat bevésve a falon, a Káldeusok képeit, bevésve vörös festékkel,(HU)
Ezékiel 23:15 Kik övet viseltek derekukon, csomós süvegeket fejükön, olyanok mind, mint a szekérrõl harczolók, hasonlók Bábel fiaihoz, kiknek szülõföldje Káldea;(HU)
Ezékiel 23:16 És fölgerjedt hozzájok szemei nézésében, s bocsáta követeket hozzájok Káldeába.(HU)
Ezékiel 23:17 És eljövének õ hozzá Bábel fiai a szerelem ágyasházába, s megfertézteték õt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattok; s ekkor lelke eltávozék tõlök.(HU)
Ezékiel 23:18 És mikor feltakarta paráznaságait és feltakarta szemérmét, eltávozék az én lelkem õ tõle, a mint az õ nénjétõl lelkem eltávozott vala.(HU)
Ezékiel 23:19 És megsokasítá paráznaságait, megemlékezvén ifjúságának napjairól, mikor Égyiptom földjén paráználkodott;(HU)
Ezékiel 23:20 És fölgerjede azok bujálkodóihoz, kiknek teste olyan, mint a szamarak teste, és folyásuk, mint lovak folyása.(HU)
Ezékiel 23:21 És megemlékezél ifjúságod fajtalankodására, mikor õk, az égyiptomiak, nyomogatták kebledet, hogy szorongassák ifjúságod emlõit.(HU)
Ezékiel 23:22 Ennekokáért Oholibá, így szól az Úr Isten: Ímé, én feltámasztom a te szeretõidet ellened, kiktõl pedig eltávozott lelked, s reád hozom õket mindenfelõl.(HU)
Ezékiel 23:23 Babilon fiait és minden Káldeabelit, Pekódot és Soát és Koát, Assiria minden fiát õ velük, kívánatos ifjakat, helytartókat s fejedelmeket, mindnyájokat, szekérrõl harczolókat s elõkelõket, és lovakon ülõket, mindnyájokat.(HU)
Ezékiel 23:24 És jõnek reád szekereknek és kerekeknek tömegével s népek sokaságával, nagy és kis paizszsal és sisakkal körülvesznek téged mindenfelõl, s adok nékik hatalmat az ítéletre, s megítélnek téged az õ ítéletök szerint.(HU)
Ezékiel 23:25 És megmutatom rajtad féltõ szerelmemet, s cselekszenek veled kegyetlenül; orrodat s füleidet elmetélik, s maradékod fegyver miatt hull el; õk fiaidat és leányaidat elviszik, s maradékodat tûz emészti meg.(HU)
Ezékiel 23:26 S megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.(HU)
Ezékiel 23:27 És véget vetek fajtalanságodnak s Égyiptom földjérõl való paráznaságodnak, s nem emeled föl szemeidet rájok, s Égyiptomra nem emlékezel többé.(HU)
Ezékiel 23:28 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én adlak téged azoknak kezébe, a kiket gyûlölsz, azoknak kezébe, a kiktõl eltávozott lelked.(HU)
Ezékiel 23:29 És gyûlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tõled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid(HU)
Ezékiel 23:30 Hozták ezeket reád; mivelhogy paráználkodtál a pogányok után, mert megfertéztetted magad azok bálványaival.(HU)
Ezékiel 23:31 Nénéd útján jártál, azért az õ poharát adom kezedbe.(HU)
Ezékiel 23:32 Így szól az Úr Isten: Nénéd poharát megiszod, mely mély és széles; leszen nevetségedre s csúfoltatásodra, hogy sok fér bele.(HU)
Ezékiel 23:33 Részegséggel és bánattal megtelsz; pusztaság és elpusztulás pohara a te nénéd, Samaria pohara!(HU)
Ezékiel 23:34 Meg kell innod azt s fenékig hajtanod; és cserepein rágódni fogsz, emlõidet megszaggatod azokon, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 23:35 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy elfelejtkeztél én rólam s hátad mögé vetettél engemet, te is hordozd fajtalanságodat és paráznaságaidat.(HU)
Ezékiel 23:36 És monda az Úr nékem: Embernek fia! avagy nem ítéled-é Oholát és Oholibát? Hirdesd nékik útálatosságaikat.(HU)
Ezékiel 23:37 Mert házasságot törtek, és vér van kezeiken, és bálványaikkal törtek házasságot, és fiaikat is, kiket szültek vala nékem, tûzben nékik áldozák azok eledeléül.(HU)
Ezékiel 23:38 Sõt ezt is cselekedték velem: megfertézteték az én szent helyemet azon a napon, és szombatimat megszentségteleníték.(HU)
Ezékiel 23:39 És mikor megölték fiaikat az õ bálványaiknak, bemenének az én szenthelyembe azon a napon, hogy megszentségtelenítsék, és ímé, így cselekedtek az én házamban.(HU)
Ezékiel 23:40 Sõt elküldöttek messzünnen jövõ emberekhez, kikhez követség küldetett, és ímé eljövének, a kiknek kedvéért megmosódál, kendõzéd szemeidet, és fölékesítéd magad ékességgel;(HU)
Ezékiel 23:41 És ültél pompás kerevetre, s terített asztal vala az elõtt, és az én füstölõ szeremet és olajomat arra tevéd;(HU)
Ezékiel 23:42 És lõn ott örvendezõ sokaságnak zaja. És [küldöttek] az emberek sokaságából való férfiakhoz, hozatának ivótársakat a pusztából; és ezek adának karpereczeket az õ kezeikre és ékes koronát fejökre.(HU)
Ezékiel 23:43 És mondék: Még az elaggott is házasságot tör? most már paráznaságod fog paráználkodni, és úgy lõn.(HU)
Ezékiel 23:44 És bemenének hozzá, mint a hogy a parázna asszonyhoz bemennek; így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.(HU)
Ezékiel 23:45 És igaz férfiak, ezek ítélik meg õket a házasságtörõk, és vérontók ítéletével, mert házasságtörõk és vér van kezeiken.(HU)
Ezékiel 23:46 Mert így szól az Úr Isten: Hozzanak rájok gyülekezetet, és adják õket bántalmazásra és ragadományra.(HU)
Ezékiel 23:47 És kövezze meg õket a gyülekezet, és vagdalják össze õket fegyvereikkel; fiaikat és leányaikat öljék meg, és házaikat tûzzel égessék meg.(HU)
Ezékiel 23:48 És megszüntetem a fajtalanságot a földrõl, és tanul minden asszony, és nem cselekesznek a ti fajtalanságotok szerint.(HU)
Ezékiel 23:49 És reátok vetik fajtalanságotokat, s bálványaitok vétkeit viselitek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 24:1 És lõn az Úr beszéde hozzám a kilenczedik esztendõben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:(HU)
Ezékiel 24:2 Embernek fia! írd fel magadnak e nap nevét, épen ezen napét: Babilon királya épen ezen a napon jött Jeruzsálemre.(HU)
Ezékiel 24:3 És mondj példabeszédet a pártos házra, és mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts vizet is bele.(HU)
Ezékiel 24:4 Gyûjtsd össze a bele való darabokat, minden jó darabot, czombot, lapoczkát; válogatott csontokkal töltsd meg.(HU)
Ezékiel 24:5 Végy válogatott juhokat, és tégy máglyát a csontoknak is [a fazék] alá; forrald erõsen, még csontjai is fõjjenek benne.(HU)
Ezékiel 24:6 Ezokáért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak, a fazéknak, a melynek rozsdája benne van, és rozsdája nem ment le róla! Darabról darabra szedd ki, a mi benne van: nem esett sors reá.(HU)
Ezékiel 24:7 Mert vére ott van közepében, kopasz sziklára ontotta, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.(HU)
Ezékiel 24:8 Hogy haragomat felindítsam és bosszút álljak, kopasz sziklára ontottam vérét, hogy be ne fedeztessék.(HU)
Ezékiel 24:9 Azért így szól az Úr Isten: Jaj a vérontó városnak! én is nagy máglyát rakok!(HU)
Ezékiel 24:10 Bõven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, fõzd meg jól a húst, forrald a levet, és a csontok szétfõjjenek.(HU)
Ezékiel 24:11 És állítsd üresen az õ szenére, hogy meghevüljön s megtüzesedjék ércze, és megolvadjon benne tisztátalansága, megemésztessék rozsdája.(HU)
Ezékiel 24:12 A fáradozásokat kifárasztotta, és nem ment le róla az õ sok rozsdája, tûzbe hát rozsdájával!(HU)
Ezékiel 24:13 A te tisztátalanságodban fajtalanság van, mivelhogy tisztogattalak, de meg nem tisztultál, azért tisztátalanságodból többé meg nem tisztulsz, míg meg nem nyugotom haragomat rajtad.(HU)
Ezékiel 24:14 Én, az Úr szólottam; jõni fog és megcselekszem, el nem engedem s nem kedvezek és nem könyörülök: a te útaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 24:15 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 24:16 Embernek fia! ímé, én elveszem tõled szemeidnek gyönyörûségét hirtelen halállal, és ne sírj és ne jajgass, se könyed ne hulljon.(HU)
Ezékiel 24:17 Fohászkodjál csöndesen, halottakért való sírást ne tégy, fejékességedet kösd fel, és saruidat vedd lábaidra, s ne fedezd be bajuszodat, és az emberek kenyerét ne egyed.(HU)
Ezékiel 24:18 És szólék reggel a néphez, és estére meghala feleségem, és úgy cselekedém reggel, a mint meg vala hagyva nékem.(HU)
Ezékiel 24:19 És mondá nékem a nép: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit [jelentenek] ezek nékünk, hogy te így cselekszel?(HU)
Ezékiel 24:20 És mondék nékik: Az Úr beszéde volt én hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 24:21 Mondd meg az Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én megfertéztetem szenthelyemet, a ti erõsségteknek kevélységét, szemeitek gyönyörûségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok, kiket hátrahagytatok, fegyver miatt hullnak el.(HU)
Ezékiel 24:22 És úgy cselekesztek, a mint én cselekedtem: bajuszotokat be nem fedezitek, s az emberek kenyerét nem eszitek,(HU)
Ezékiel 24:23 S fejékességtek fejeteken, és saruitok lábaitokon lesznek; nem sírtok s nem jajgattok, hanem megrothadtok vétkeitekben, s nyögve fohászkodtok egymáshoz.(HU)
Ezékiel 24:24 És lészen néktek Ezékiel csodajelül: a mint õ cselekedett, egészen úgy cselekesztek ti is, mikor ez eljõ; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 24:25 És te, embernek fia, bizonyára azon a napon, mikor elveszem tõlök erõsségöket, dicsõségök örömét, szemeik gyönyörûségét és lelkök kívánságát, fiaikat és leányaikat:(HU)
Ezékiel 24:26 Azon a napon, a ki megmenekült, eljõ hozzád, hogy hírt mondjon néked.(HU)
Ezékiel 24:27 Azon a napon megnyílik szád ott a megmenekült elõtt, és szólasz és tovább nem maradsz néma; s leszel nékik csodajelül, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 25:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 25:2 Embernek fia! vesd tekintetedet Ammon fiaira, és prófétálj ellenök.(HU)
Ezékiel 25:3 És mondjad Ammon fiainak: Halljátok az Úr Isten beszédét! így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondod: Haha! az én szenthelyemre, hogy megfertéztetett; és Izráel földjére, hogy elpusztíttatott; és Júda házára, hogy fogságba mentek:(HU)
Ezékiel 25:4 Ezokáért ímé adlak téged Kelet fiainak örökségül, hogy felüssék sátraikat benned, s felállassák benned lakóhelyeiket, õk eszik meg gyümölcsödet, s õk iszszák meg tejedet.(HU)
Ezékiel 25:5 És teszem Rabbát tevék legelõjévé, és Ammon fiait nyájak fekvõhelyévé, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!(HU)
Ezékiel 25:6 Mert így szól az Úr Isten: Mivelhogy tapsolsz kezeddel és tombolsz lábaddal és örülsz teljes megvetéssel lelkedben Izráel földje felett:(HU)
Ezékiel 25:7 Ennekokáért ímé kinyújtom kezemet reád, s adlak ragadományul a népeknek, és kiváglak a népségek közül, és elvesztlek a tartományok közül, eltöröllek, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 25:8 Azt mondja az Úr Isten: Mivelhogy Moáb és Seir ezt mondta: Ímé, Júda háza is olyan, mint a többi népek:(HU)
Ezékiel 25:9 Ezokáért ímé megnyitom Moáb oldalát a városok felõl, az õ városai felõl mindenfelõl, az ország ékességét Beth-Hajesimóthot, Baál-Meont és Kirjátaim felé,(HU)
Ezékiel 25:10 Megnyitom Kelet fiainak, Ammon fiaival együtt adom örökségül, hogy emlékezetben se legyenek többé Ammon fiai a népek között;(HU)
Ezékiel 25:11 Moáb fölött is ítéletet tartok: hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 25:12 Így szól az Úr Isten: Mivelhogy Edom kegyetlen bosszúállást cselekedett Júda házán, és vétkezve vétkezett, hogy bosszút állott rajta:(HU)
Ezékiel 25:13 Azért, így szól az Úr Isten, kinyújtom az én kezemet Edomra, és kivágok belõle embert és barmot, és teszem õt pusztasággá Temántól fogva, és Dedánig fegyver miatt hulljanak el.(HU)
Ezékiel 25:14 És bosszúmat állom Edomon népemnek, Izráelnek keze által és cselekszenek Edommal az én búsulásom és haragom szerint, s megismerik bosszúállásomat, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 25:15 Így szól az Úr Isten: Mivelhogy a Filiszteusok bosszúból cselekedtek s kegyetlen bosszút álltak lelkökben megvetéssel, hogy elveszessék [Izráelt] örök gyûlölséggel:(HU)
Ezékiel 25:16 Ezokáért ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én kinyújtom kezemet a Filiszteusokra, és kivágom a Keréteusokat, és elvesztem a tenger partján [lakók] maradékát;(HU)
Ezékiel 25:17 És cselekszem rajtok nagy bosszúállásokat fenyítõ haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtok.(HU)
Ezékiel 26:1 És lõn a tizenegyedik esztendõben, a hónap elsején, lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 26:2 Embernek fia! mivelhogy ezt mondá Tírus Jeruzsálemre: Haha! eltört a népek kapuja, felém fordulva [nyitva ]van; én megtelek, [ha] õ elpusztul;(HU)
Ezékiel 26:3 Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én, Tírus, te reád [megyek,] és hozok fel ellened sok nemzetet, miként a tenger fölhozza hullámit.(HU)
Ezékiel 26:4 És elhányják Tírus kõfalait és lerontják tornyait, s levonszom még porát is róla, s kopasz sziklává teszem õt.(HU)
Ezékiel 26:5 Hálók kivetõ helye lesz a tenger közepén, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten, s legyen a nemzetek ragadománya.(HU)
Ezékiel 26:6 És leányai, kik a mezõségen vannak, fegyverrel ölettessenek meg, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 26:7 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én hozom Tírus ellen Nabukodonozort, Babilon királyát északról, a királyok királyát; lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok néppel.(HU)
Ezékiel 26:8 Leányaidat [ott] a mezõségen fegyverrel öli meg, és állat ellened tornyot, és tölt ellened sánczot, és emel ellened paizs-[fedelet.](HU)
Ezékiel 26:9 És faltörõ kosával ütteti kõfalaidat, s tornyaidat lerontja fegyvereivel.(HU)
Ezékiel 26:10 Lovainak sokasága miatt belep téged poruk; a lovagoknak, kerekeknek és szekereknek robogása miatt megrendülnek kõfalaid, mikor bemegy kapuidon, a mint be szoktak menni a megtörött városba.(HU)
Ezékiel 26:11 Lovainak körmeivel tapodja meg minden utczádat, népedet fegyverrel öli meg, s erõsséged oszlopai a földre dõlnek.(HU)
Ezékiel 26:12 És prédára hányják gazdagságodat, és elragadozzák árúidat, és letörik kõfalaidat, s gyönyörûséges házaidat lerontják, és köveidet és fáidat, s [még] porodat [is] a víz közepére hányják.(HU)
Ezékiel 26:13 És megszüntetem éneklésed hangosságát, és cziteráid zengése nem hallatik többé.(HU)
Ezékiel 26:14 És kopasz sziklává teszlek; hálók kivetõ helye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szóltam, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 26:15 Így szól az Úr Isten Tírusnak: Bizonyára a te romlásod zuhanásától, mikor a sebesültek nyögnek, mikor a te benned valók öltön-ölettetnek, megrendülnek a szigetek!(HU)
Ezékiel 26:16 És leszáll királyi székérõl a tenger minden fejedelme, és elvetik köntöseiket, s hímes ruháikat levetik: rettegésekbe öltöznek, a földön ülnek és rettegnek minden szempillantásban, s elborzadnak miattad.(HU)
Ezékiel 26:17 És gyászéneket kezdenek rólad, és ezt mondják néked: Mimódon veszél el te, a kit laknak a tengerekrõl, te híres-neves város, mely hatalmas vala a tengeren, õ és lakosai, a kik félelmökre valának minden [mellettök] lakozóknak!(HU)
Ezékiel 26:18 Ímé, rettegnek a szigetek zuhanásod napján, és megfélemlenek a tengerben való szigetek [ilyen] véged miatt.(HU)
Ezékiel 26:19 Mert azt mondja az Úr Isten: Mikor én téged elpusztult várossá teszlek, mint a mely városokat nem laknak; mikor a mélység árját felhozom reád, hogy beborítsanak a sok vizek:(HU)
Ezékiel 26:20 Akkor levonszlak téged azokkal, kik sírgödörbe szállanak, a hajdan népéhez; és lakatlak téged a mélységek országában, a hajdan pusztaságaiban, együtt azokkal, a kik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki ne lakjék benned. És ha megmutattam dicsõségemet az élõknek földén:(HU)
Ezékiel 26:21 Rémségesen cselekszem veled és nem leszel; s keresni fognak, de többé örökké meg nem találnak, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 27:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 27:2 Te pedig, embernek fia, kezdj gyászéneket Tírusról.(HU)
Ezékiel 27:3 És mondjad Tírusnak: Ki lakol a tenger révhelyein, ki a népek között kereskedik sok sziget felé, így szól az Úr Isten: Oh Tírus, te ezt mondtad: Én tökéletes szépségben vagyok.(HU)
Ezékiel 27:4 A tengerek szívében vannak határaid, építõid tökéletessé tették szépségedet.(HU)
Ezékiel 27:5 Senir cziprusaiból építették mindkét oldaladat, czédrust hoztak a Libánonról, hogy árbóczfát csináljanak néked.(HU)
Ezékiel 27:6 Básán cserfáiból csinálták evezõidet; evezõpadjaidat a cziprusiak szigeteirõl való sudar czédrusba foglalt elefántcsontból csinálták.(HU)
Ezékiel 27:7 Égyiptomi hímes fehér gyolcs vala vitorlád, hogy legyen zászlód; Elisának szigeteirõl való kék és piros bíbor volt [sátrad] borítékja.(HU)
Ezékiel 27:8 Sidon és Arvad lakói voltak evezõid; a te bölcseid, oh Tírus, kik benned valának, azok voltak kormányosaid.(HU)
Ezékiel 27:9 Gebal vénei és bölcsei voltak benned, kik hasadékaidat javítgaták; a tenger minden hajója és hajósa volt benned, hogy kicseréljék árúidat.(HU)
Ezékiel 27:10 Perzsák és lidiaiak és libiaiak voltak seregedben hadakozó férfiaid, paizst és sisakot függesztettek fel benned, a mik ékessé tevének.(HU)
Ezékiel 27:11 Arvad fiai és sereged voltak kõfalaidon köröskörül, és kemény vitézek voltak tornyaidban; paizsaikat felfüggesztették kõfalaidon köröskörül, mik tökéletessé tették szépségedet.(HU)
Ezékiel 27:12 Tarsis volt a te kereskedõtársad, sok különféle gazdagsága miatt: ezüstöt, vasat, ónt és ólmot adtak õk árúidért.(HU)
Ezékiel 27:13 Jáván, Tubál és Mések, ezek a te kalmáraid; rabszolgákat és rézedényeket adtak cserébe árúidért.(HU)
Ezékiel 27:14 Tógarma házából lovakat és lovagokat és öszvéreket adtak néked árúkul.(HU)
Ezékiel 27:15 Dedán fiai a te kalmáraid, sok sziget kereskedése van hatalmad alatt, elefántcsont-szarukat és ébenfát hoztak néked adóba.(HU)
Ezékiel 27:16 Arám a te kereskedõtársad mestermûveid sokasága miatt; gránátot, bíbort, hímes ruhákat, fehér gyolcsot, korálokat és rubint adtak õk árúidért.(HU)
Ezékiel 27:17 Júda és Izráel földe, ezek a te kalmáraid; búzát Minnithbõl és édes süteményt és mézet és olajat és balzsamot adtak csereárúidért.(HU)
Ezékiel 27:18 Damaskus a te kereskedõtársad mestermûveid sokaságában, sok különféle gazdagságod miatt, - Helbon borával és hófehér gyapjúval.(HU)
Ezékiel 27:19 Vedán és Jáván Uzálból adtak árúidért: kovácsolt vasat, kásiát és jó illatú nádat, ezeket csereárúidért.(HU)
Ezékiel 27:20 Dedán a te kalmárod, lovagláshoz való nyeregtakarókkal.(HU)
Ezékiel 27:21 Arábia és Kédár fejedelmei, õk mindnyájan hatalmad alatt kereskedének; bárányokkal, kosokkal és bakokkal kereskedének veled.(HU)
Ezékiel 27:22 Séba és Raema kalmárai a te kalmáraid; mindenféle drága fûszerszámokat és mindenféle drágaköveket és aranyat adtak õk árúidért.(HU)
Ezékiel 27:23 Hárán és Kanne és Eden, Seba kalmárai, Assiria [és] Kilmad [mind] a te kereskedõtársad.(HU)
Ezékiel 27:24 Ezek a te kalmáraid tökéletes árúkkal, bíbor és hímes köntösökkel és drága ruháknak kötelekkel egybekötött és czédrusfából csinált szekrényeivel, a te sokadalmadban.(HU)
Ezékiel 27:25 Tarsis hajói hordozták árúidat, és megtelél, és felette igen híressé levél a tengerek szívében.(HU)
Ezékiel 27:26 Nagy vizekre vivének téged a te evezõid, a keleti szél összetört téged a tengerek szívében.(HU)
Ezékiel 27:27 Gazdagságod és árúid, csereárúid, hajósaid és kormányosaid, hasadékaid javítgatói és csereárúid árúsai és minden hadakozó férfiaid, a kik benned vannak, és minden benned való sokaság, beleesnek a tengerek szívébe zuhanásod napján.(HU)
Ezékiel 27:28 Kormányosaid kiáltásának hangjára megrendülnek a mezõségek.(HU)
Ezékiel 27:29 És kiszállnak hajóikból mindnyájan, kik az evezõt fogják, hajósok [és] a tengernek minden kormányosi a szárazföldre lépnek.(HU)
Ezékiel 27:30 És hallatják fölötted hangjokat, s keservesen kiáltanak, s port hintenek fejökre, hamuban fetrengenek.(HU)
Ezékiel 27:31 És kopaszra nyiratkoznak miattad, és zsákba övezkednek, és sírnak feletted lelki keserûségben keserves sírással.(HU)
Ezékiel 27:32 És kezdenek fölötted fájdalmukban gyászéneket, és így énekelnek rólad: Ki volt olyan, mint Tírus? mely [most] mint temetõ a tenger közepette!(HU)
Ezékiel 27:33 Mikor kimennek vala árúid a tengerekbõl, sok népet megelégítél; gazdagságod és csereárúid sokaságával meggazdagítád a földnek királyait.(HU)
Ezékiel 27:34 Most összeomlottál a tengerekrõl le a vizek mélységébe, csereárúid és egész sokaságod benned elsülyedt.(HU)
Ezékiel 27:35 A szigetek minden lakosai elborzadnak miattad, s királyaik iszonyodva megiszonyodnak, arczaik rángatóznak.(HU)
Ezékiel 27:36 A népek közt való kereskedõk fütyölnek feletted. Rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!(HU)
Ezékiel 28:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 28:2 Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve,(HU)
Ezékiel 28:3 Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos néked!(HU)
Ezékiel 28:4 Bölcseségeddel és értelmeddel gyûjtöttél magadnak gazdagságot, s gyûjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidba.(HU)
Ezékiel 28:5 Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt.(HU)
Ezékiel 28:6 Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, minõ az Isten szíve:(HU)
Ezékiel 28:7 Azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcseséged szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet.(HU)
Ezékiel 28:8 A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében.(HU)
Ezékiel 28:9 Vajjon mondván mondod-é megölõd elõtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütõnek kezében!(HU)
Ezékiel 28:10 Körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 28:11 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 28:12 Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyûrûje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben.(HU)
Ezékiel 28:13 Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskõvel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; [és ]karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.(HU)
Ezékiel 28:14 Valál felkent oltalmazó Kérub; és [úgy] állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.(HU)
Ezékiel 28:15 Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.(HU)
Ezékiel 28:16 Kereskedésed bõsége miatt belsõd erõszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyérõl, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.(HU)
Ezékiel 28:17 Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcseségedet fényességedben; a földre vetettelek királyok elõtt, adtalak szemök gyönyörûségére.(HU)
Ezékiel 28:18 Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsõdbõl, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.(HU)
Ezékiel 28:19 Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!(HU)
Ezékiel 28:20 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 28:21 Embernek fia! vesd tekintetedet Sidonra, és prófétálj ellene.(HU)
Ezékiel 28:22 És mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek, ]Sidon, és megdicsõítem magamat közepetted, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor ítéleteket cselekszem benne, és megszentelem magamat benne.(HU)
Ezékiel 28:23 És bocsátok reá döghalált és vért utczáira, és sebesültek hullanak el benne fegyver miatt, mely reá [jõ] mindenfelõl; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 28:24 És ne legyen többé Izráel házának szúró tövise és fájdalomszerzõ tüskéje mindazok között, kik körülöttök vannak, kik õket megvetik, és tudják meg, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 28:25 Így szól az Úr Isten: Mikor egybegyûjtöm Izráel házát a népek közül, kik közé szétszórattak, akkor megszentelem magamat rajtok a pogányok szeme láttára, és laknak az õ földjökön, melyet adtam Jákóbnak, az én szolgámnak.(HU)
Ezékiel 28:26 És laknak azon bátorsággal, és házakat építenek s szõlõket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik õket megvetik vala õ körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenök.(HU)
Ezékiel 29:1 A tizedik esztendõben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 29:2 Embernek fia! vesd tekintetedet a Faraóra, Égyiptom királyára, és prófétálj ellene és egész Égyiptom ellen.(HU)
Ezékiel 29:3 Szólj és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek,] Faraó, Égyiptom királya, te nagy krokodil, a ki fekszik folyói közepette, a ki ezt mondja: Enyém az én folyóm, és én teremtettem magamnak.(HU)
Ezékiel 29:4 És horgokat vetek szádba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez, és kivonszlak folyóid közepébõl, és folyóid minden halait, melyek odaragadnak pikkelyeidhez.(HU)
Ezékiel 29:5 És kivetlek a pusztába téged és folyóid minden halát; a mezõ színére esel; egybe nem szedetel s nem gyûjtetel; a földi vadaknak s az égi madaraknak adlak eledelül.(HU)
Ezékiel 29:6 És megtudják mindnyájan Égyiptom lakói, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy õk nádszál-bot valának Izráel házának;(HU)
Ezékiel 29:7 Melyet ha megfognak kezökkel, összetörsz, s felhasítod egész vállokat, és ha reád támaszkodnak, összeroppansz, s megrázod egész derekokat:(HU)
Ezékiel 29:8 Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé, hozok ellened fegyvert, és kivágok belõled embert és barmot.(HU)
Ezékiel 29:9 És legyen Égyiptom földje pusztasággá és sivataggá, és megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivelhogy azt mondja: A folyó enyém, és én teremtettem:(HU)
Ezékiel 29:10 Ezokáért ímé, én ellened [megyek,] és folyóid ellen, és teszem Égyiptom földjét nagy pusztaságok pusztaságává Migdoltól fogva Siénéig, és Szerecsenország határáig.(HU)
Ezékiel 29:11 Ne menjen át azon emberi láb, se baromi láb ne menjen át rajta, és ne lakják negyven esztendeig.(HU)
Ezékiel 29:12 És adom Égyiptom földjét pusztaságra az elpusztult földek között, s városai lesznek az elpusztult városok közt pusztaságban negyven esztendeig, és eloszlatom az égyiptomiakat a nemzetek közé, s szétszórom õket a tartományokba.(HU)
Ezékiel 29:13 Mert így szól az Úr Isten: Negyven esztendõ múlva egybegyûjtöm az égyiptomiakat a népek közül, kik közé szétszórattak.(HU)
Ezékiel 29:14 És visszahozom Égyiptom foglyait s visszaviszem õket Pathrós földjére, az õ eredetök földjére, és ott lesznek alacsony királyság.(HU)
Ezékiel 29:15 A [többi] királyságokhoz képest alacsony lészen s többé nem emeli magát a nemzetek fölé; és megkevesbítem õket, hogy el ne tapodják a nemzeteket.(HU)
Ezékiel 29:16 És nem lesz többé Izráel házának bizodalma, mely vétekre emlékeztessen [engem,] midõn feléje hajlanak, és megtudják, hogy én vagyok az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 29:17 És lõn a huszonhetedik esztendõben, az elsõ hónapban, a hónap elsején, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 29:18 Embernek fia! Nabukodonozor Babilon királya nagy fáradsággal fárasztotta seregét Tírus ellen: minden fõ megkopaszult és minden váll feltört; de jutalma nem lõn néki és seregének Tírusból a fáradságért, a melylyel miatta fáradott.(HU)
Ezékiel 29:19 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Ímé, én Nabukodonozornak a babiloni királynak adom Égyiptom földjét, és elviszi gazdagságát, s elragadja ragadományát, s elprédálja prédáját, és [ez] lesz jutalma seregének.(HU)
Ezékiel 29:20 Fizetésül, a melyért fáradott, adom néki Égyiptom földjét, mert értem cselekedtek, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 29:21 Azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának, és a te szádat megnyitom közöttök, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 30:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 30:2 Embernek fia! prófétálj és mondd: Így szól az Úr Isten: Jajgassatok! Jaj annak a napnak!(HU)
Ezékiel 30:3 Mert közel egy nap és közel az Úrnak napja, felhõnek napja, a pogányok ideje lesz az.(HU)
Ezékiel 30:4 És bemegy a fegyver Égyiptomba, és lesz reszketés Szerecsenországban, mikor hullanak a sebesültek Égyiptomban, és elviszik gazdagságát, s elrontatnak fundamentomai.(HU)
Ezékiel 30:5 A szerecsenek s a libiaiak s a lidiaiak és az egész gyülevész és Kúb és a frigy földének fiai velök együtt fegyver miatt hullnak el.(HU)
Ezékiel 30:6 Így szól az Úr: És elessenek, a kik Égyiptomot támogatják, és alászálljon erõsségének kevélysége: Migdoltól fogva Siénéig fegyver miatt hullanak el benne, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 30:7 És elpusztulnak elpusztult tartományok között, és városai elpusztult városoknak közepette lesznek.(HU)
Ezékiel 30:8 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor tüzet vetek Égyiptomra, és összetörik minden segítõje.(HU)
Ezékiel 30:9 Azon a napon követek mennek ki elõttem hajókon a bátorságban [lakó] Szerecsenország elrémítésére, s lészen rettegés bennök Égyiptom ama napján; mert ímé jön!(HU)
Ezékiel 30:10 Ezt mondja az Úr Isten: És megszüntetem Égyiptom lármáját Nabukodonozor, babiloni király keze által.(HU)
Ezékiel 30:11 Õ és az õ népe õ vele együtt, a nemzetek legkegyetlenebbjei, elhozatnak a föld elvesztésére, és kivonszák fegyveröket Égyiptom ellen, és betöltik a földet megölettekkel.(HU)
Ezékiel 30:12 És a folyóvizeket kiszárasztom, és eladom a földet gonoszok kezébe, és elpusztítom a földet s teljességét idegenek keze által, én, az Úr szólottam.(HU)
Ezékiel 30:13 Így szól az Úr Isten: És elvesztem a bálványokat és megszüntetem a bálványképeket Nófból s a fejedelmet Égyiptom földjérõl, nem lészen többé, és bocsátok félelmet Égyiptom földjére.(HU)
Ezékiel 30:14 És elpusztítom Pathróst, s vetek tüzet Zoánra, és teszek ítéleteket Nóban.(HU)
Ezékiel 30:15 És kiöntöm haragomat Sinre, Égyiptom erõsségére, és kivágom a sokaságot Nóból.(HU)
Ezékiel 30:16 És vetek tüzet Égyiptomra, kínok közt vergõdik Sin, és Nó megtörik és Nófba betörnek [fényes] nappal.(HU)
Ezékiel 30:17 Aven és Fibéseth ifjai fegyver miatt hullanak el, és õk magok fogságra mennek.(HU)
Ezékiel 30:18 És Tehafneheszben megsötétedik a nap, mikor ott összetöröm Égyiptom pálczáját, és megszünik benne erejének kevélysége, õt magát felhõ takarja el, és leányai fogságra mennek.(HU)
Ezékiel 30:19 És cselekszem ítéleteket Égyiptomban, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 30:20 És lõn a tizenegyedik esztendõben, az elsõ hónapban, a hónap hetedikén, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 30:21 Embernek fia! A Faraónak, Égyiptom királyának karját eltörtem, és ímé be nem kötötték, hogy megorvosolják, hogy tegyenek körülkötést reá, hogy megerõsödjék fegyverfogásra.(HU)
Ezékiel 30:22 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Ímé, a Faraó ellen [megyek], Égyiptomnak királya ellen, és eltöröm mind a két karját, azt, amely [még] erõs, és azt, amely [már] eltörött, s elejtetem vele kezébõl a fegyvert.(HU)
Ezékiel 30:23 És eloszlatom az Égyiptombelieket a nemzetek közé, és szétszórom õket a tartományokba.(HU)
Ezékiel 30:24 És megerõsítem Babilon királyának karjait, és adom az én fegyveremet kezébe, és eltöröm a Faraó karjait, és nyögni fog elõtte, mint a megsebesültek szoktak.(HU)
Ezékiel 30:25 Megerõsítem azért Babilon királyának karjait, a Faraó karjai pedig leessenek, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor adom fegyveremet Babilon királyának kezébe, hogy azt kinyújtsa Égyiptomnak földje ellen.(HU)
Ezékiel 30:26 És eloszlatom az égyiptomiakat a nemzetek közé, és szétszórom õket a tartományokba, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 31:1 És lõn a tizenegyedik esztendõben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, lõn az Úr szava hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 31:2 Embernek fia! szólj a Faraónak, Égyiptom királyának és az õ sokaságának: Kihez vagy hasonló a te nagyságodban?(HU)
Ezékiel 31:3 Ímé, Assúr czédrus vala a Libánonon, szép ágakkal és sûrû galyaival árnyékot tartó s magas növésû, melynek felhõkig ért a teteje.(HU)
Ezékiel 31:4 Víz nevelte nagygyá, a mélység [vizei] tették magassá, folyóikkal körüljárták ültetése földjét, s [csak] folyásaikat bocsáták a mezõ egyéb fáihoz.(HU)
Ezékiel 31:5 Ennekokáért lõn magasb növése a mezõ minden fájánál: s megsokasulának ágai, s hosszúra nevekedének galyai a sok víztõl, midõn kiterjeszté azokat.(HU)
Ezékiel 31:6 Az õ ágain csinál vala fészket minden égi madár, és galyai alatt fiadzott a mezõ minden vada, s árnyékában lakik vala sokmindenféle nép.(HU)
Ezékiel 31:7 És széppé lõn magasságával, hosszan kiterjedt ágaival, mert gyökere sok víz felé [nyúlik] vala.(HU)
Ezékiel 31:8 A czédrusok el nem takarák õt az Isten kertjében, a cziprusok nem valának hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan galyai, mint néki; Isten kertjében egy fa sem vala hasonló hozzá az õ szépségében.(HU)
Ezékiel 31:9 Széppé tõm õt az õ sok ágaival, úgy hogy irígykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében.(HU)
Ezékiel 31:10 Ennekokáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy magasra nevekedtél, és fölemelé tetejét a felhõk közé, és szíve felfuvalkodott az õ magasságában:(HU)
Ezékiel 31:11 Azért adom õt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele, gonoszságáért kiûztem õt.(HU)
Ezékiel 31:12 És kivágták õt az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei, és leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek galyai a föld minden mélységében, és leszállt árnyékából a föld minden népe, és ott hagyták õt.(HU)
Ezékiel 31:13 Ledõlt törzsökén lakik vala minden égi madár, és ágaihoz [gyül ]vala a mezõ minden vada;(HU)
Ezékiel 31:14 Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy víz mellett való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhõk közé; hogy ne bízzék önmagában kevélyen senki a vízivók közül; mert mindnyájan halálra adattak a mélység országába az emberek fiai közt azokhoz, a kik sírgödörbe szálltak.(HU)
Ezékiel 31:15 Így szól az Úr Isten: Azon a napon, a melyen sírba aláméne, gyászba öltöztetém miatta a mélység vizeit, és megtartóztatám folyóikat, úgy hogy a sok víz elzáraték, s meggyászoltatám õt a Libánonnal, és a mezõ minden fája elepede miatta.(HU)
Ezékiel 31:16 Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám õt a sírba együtt velök, kik sírgödörbe szállnak; és vígasztalást võn a mélység országában Éden minden fája, a Libánon szépsége és java, minden vízivó.(HU)
Ezékiel 31:17 Ezek is alászállottak vele a sírba azokhoz, a kik fegyverrel ölettek meg, s a kik mint segítõtársai árnyékában ülének a nemzetek között.(HU)
Ezékiel 31:18 Kihez vagy hát hasonló dicsõségben és nagyságban Éden fái közt!? Hiszen le fogsz szállíttatni Éden fáival a mélység országába; körülmetéletlenek közt feküszöl együtt a fegyverrel megölettekkel. A Faraó ez és minden sokasága, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 32:1 És lõn a tizenkettedik esztendõben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 32:2 Embernek fia! kezdj gyászéneket a Faraóról, Égyiptom királyáról, és mondjad néki: Nemzetek fiatal oroszlánja, elvesztél; hiszen te olyan valál, mint a krokodil a tengerekben, mert kijövél folyóidon és megháborítád lábaiddal a vizeket és felzavartad folyóikat.(HU)
Ezékiel 32:3 Így szól az Úr Isten: Ezért kivetem rád hálómat sok nép serege által, és kihúznak téged varsámban.(HU)
Ezékiel 32:4 És leterítlek a földre, a mezõség színére vetlek, és reád szállítom az ég minden madarát, s megelégítem belõled az egész föld vadait.(HU)
Ezékiel 32:5 S vetem húsodat a hegyekre, és betöltöm a völgyeket rothadásoddal.(HU)
Ezékiel 32:6 És megitatom áradásod földjét véredbõl mind a hegyekig, s a mélységek megtelnek belõled.(HU)
Ezékiel 32:7 És mikor eloltalak, beborítom az eget, s csillagait besötétítem, a napot felhõbe borítom, és a hold nem fényeskedik fényével.(HU)
Ezékiel 32:8 Minden világító testet megsötétítek miattad az égen, és bocsátok sötétséget földedre, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 32:9 És megszomorítom sok nép szívét, ha elhíresztelem romlásodat a nemzetek között, a földeken, a melyeket nem ismersz.(HU)
Ezékiel 32:10 És cselekszem, hogy elborzadjanak miattad a sok népek, s királyaik rémüljenek el rémüléssel miattad, mikor villogtatom fegyveremet elõttök, s remegni fognak minden szempillantásban, kiki az õ életéért, zuhanásod napján.(HU)
Ezékiel 32:11 Mert így szól az Úr Isten: A babiloni király fegyvere jön reád.(HU)
Ezékiel 32:12 Vitézeknek fegyvereivel hullatom el sokaságodat, õk a népek legkegyetlenebbjei mindnyájan; és elpusztítják Égyiptom kevélységét, és elvész minden sokasága.(HU)
Ezékiel 32:13 És elvesztem minden barmát a sok vizek mellõl, és nem zavarja fel azokat többé ember lába, sem barmok körme azokat föl nem zavarja.(HU)
Ezékiel 32:14 Akkor meghiggasztom vizeiket, és folyóikat, olajként folyatom, ezt mondja az Úr Isten,(HU)
Ezékiel 32:15 Mikor Égyiptom földjét pusztasággá teszem, és kipusztul a föld teljességébõl, mert megverek minden rajta lakót, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 32:16 Gyászének ez és sírva énekeljék; a népek leányai énekeljék sírva; Égyiptomról és minden sokaságáról énekeljék sírva, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 32:17 És lõn a tizenkettedik esztendõben, a hónap tizenötödikén, lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 32:18 Embernek fia! sírj Égyiptom sokaságán, és szállítsd alá õt te és a hatalmas nemzetek leányai a mélységek országába azokhoz, kik sírgödörbe szálltak.(HU)
Ezékiel 32:19 Kinél nem voltál volna kedvesebb? Szállj alá, hadd fektessenek a körülmetéletlenek mellé!(HU)
Ezékiel 32:20 A fegyverrel megölettek közt essenek el! A fegyver átadatott; húzzátok lefelé õt és minden sokaságát!(HU)
Ezékiel 32:21 Szólni fognak felõle a vitézek hatalmasai a sír közepébõl együtt az õ segítõivel: alászállottak, hogy itt feküdjenek a körülmetéletlenek, mint fegyverrel megöltek!(HU)
Ezékiel 32:22 Itt van Assúr és egész sokasága, körülte sírjai, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el,(HU)
Ezékiel 32:23 A kinek sírjai a sírgödör legmélyén vannak és sokasága az õ sírja körül van, mindnyájan megölettek, fegyver miatt elestek, kik félelmére valának az élõk földjének.(HU)
Ezékiel 32:24 Itt van Elám és egész sokasága az õ sírja körül, mindnyájan megölettek, kik fegyver miatt hulltak el, kik alászálltak körülmetéletlenül a mélységek országába, kik félelmére valának az élõk földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak.(HU)
Ezékiel 32:25 A megölettek között vetettek néki ágyat minden sokaságával, körülte vannak ennek sírjai, mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megölettek, mert félelmére valának az élõk földjének, és viselik gyalázatukat azok mellett, kik sírgödörbe szálltak; a megölettek közé vetették õket!(HU)
Ezékiel 32:26 Itt van Mések-Tubál és minden sokasága, körülte vannak ennek sírjai, mindnyájan körülmetéletlenek, fegyverrel megölettek, mert félelmére valának az élõk földjének.(HU)
Ezékiel 32:27 És nem feküsznek együtt az erõsekkel, kik elestek a körülmetéletlenek közül, kik hadiszerszámaikkal szálltak alá a sírba s kiknek az õ fegyvereiket fejük alá tették; mert lõn az õ vétkök csontjaikon, mivelhogy félelmére [valának] a vitézeknek az élõk földjén.(HU)
Ezékiel 32:28 Te is a körülmetéletlenek közt rontatol meg, és fekszel a fegyverrel megölettek mellett.(HU)
Ezékiel 32:29 Itt van Edom királyaival és minden fejedelmével, kik vettettek erõsségökben a fegyverrel megöltekhez, õk a körülmetéletlenekkel feküsznek s azokkal, a kik sírgödörbe szálltak.(HU)
Ezékiel 32:30 Ott vannak észak uralkodói mindnyájan, és minden sidoni, a kik alászálltak a megölettekkel, rettenetes voltukban, erõsségökben megszégyenülve; és feküsznek körülmetéletlenül a fegyverrel megölettek mellett, és viselik gyalázatukat a sírgödörbe szálltak között.(HU)
Ezékiel 32:31 Ezeket látni fogja a Faraó, és megvígasztalódik minden sokasága felõl; fegyverrel ölettek meg a Faraó és minden õ serege, ezt mondja az Úr Isten,(HU)
Ezékiel 32:32 Mert félelmére adtam õt az élõk földjének; ezért ott vetnek ágyat néki a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megölettek mellett, a Faraónak és minden sokaságának, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 33:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 33:2 Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit õ magok közül, és õt õrállójokká teszik:(HU)
Ezékiel 33:3 És õ látja jõni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;(HU)
Ezékiel 33:4 Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljõ és õt utóléri: az õ vére az õ fején lesz.(HU)
Ezékiel 33:5 Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az õ vére õ rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.(HU)
Ezékiel 33:6 Ha pedig az õrálló látja a fegyvert jõni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljõ a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az õrálló kezébõl kérem elõ.(HU)
Ezékiel 33:7 És te, embernek fia, õrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed õket az én nevemben.(HU)
Ezékiel 33:8 Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az õ útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbõl kívánom meg.(HU)
Ezékiel 33:9 De ha te megintetted a hitetlent az õ útja felõl, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, õ vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.(HU)
Ezékiel 33:10 Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bûneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?(HU)
Ezékiel 33:11 Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?(HU)
Ezékiel 33:12 Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti õt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségébõl, és az igaz nem élhet az [õ igazsága] által a napon, melyen vétkezendik.(HU)
Ezékiel 33:13 Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és õ bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jõ, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.(HU)
Ezékiel 33:14 S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és õ megtér bûnébõl és törvény szerint s igazságot cselekszik;(HU)
Ezékiel 33:15 Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, [és] meg nem hal.(HU)
Ezékiel 33:16 Semmi õ vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.(HU)
Ezékiel 33:17 És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az õ útjok nem igazságos.(HU)
Ezékiel 33:18 Mikor az igaz elfordul az õ igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.(HU)
Ezékiel 33:19 És mikor a hitetlen elfordul az õ hitetlenségétõl és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt.(HU)
Ezékiel 33:20 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az õ útja szerint ítélem meg, Izráel háza.(HU)
Ezékiel 33:21 És lõn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálembõl, mondván: Megvétetett a város!(HU)
Ezékiel 33:22 És az Úrnak keze lõn én rajtam este a menekült eljötte elõtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé.(HU)
Ezékiel 33:23 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 33:24 Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.(HU)
Ezékiel 33:25 Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?(HU)
Ezékiel 33:26 Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az õ felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?(HU)
Ezékiel 33:27 Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezõnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erõsségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.(HU)
Ezékiel 33:28 És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erõsségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.(HU)
Ezékiel 33:29 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.(HU)
Ezékiel 33:30 És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felõled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az õ atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jõ ki?(HU)
Ezékiel 33:31 És eljõnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jõni, s oda ülnek elõdbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedõ [énekként] veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.(HU)
Ezékiel 33:32 És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedõ ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedûs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.(HU)
Ezékiel 33:33 De ha beteljesednek, [mert] ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.(HU)
Ezékiel 34:1 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 34:2 Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felõl, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?(HU)
Ezékiel 34:3 A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.(HU)
Ezékiel 34:4 A gyöngéket nem erõsítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elûzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;(HU)
Ezékiel 34:5 Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lõnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;(HU)
Ezékiel 34:6 Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.(HU)
Ezékiel 34:7 Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:(HU)
Ezékiel 34:8 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lõn, és lõn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;(HU)
Ezékiel 34:9 Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:(HU)
Ezékiel 34:10 Így szól az Úr Isten: Ímé, [megyek] a pásztorok ellen, és elõkérem nyájamat az õ kezökbõl, s megszüntetem õket a nyáj legeltetésétõl, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.(HU)
Ezékiel 34:11 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.(HU)
Ezékiel 34:12 Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom õket minden helyrõl, a hova szétszóródtak a felhõnek s borúnak napján.(HU)
Ezékiel 34:13 És kihozom õket a népek közül s egybegyûjtöm a földekrõl, és beviszem õket az õ földjökre, és legeltetem õket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.(HU)
Ezékiel 34:14 Jó legelõn legeltetem õket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelõn legelnek Izráel hegyein.(HU)
Ezékiel 34:15 Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg õket, ezt mondja az Úr Isten;(HU)
Ezékiel 34:16 Az elveszettet megkeresem, s az elûzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erõsítem; és a kövéret s erõset elvesztem, [és] legeltetem õket úgy, mint illik.(HU)
Ezékiel 34:17 Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.(HU)
Ezékiel 34:18 Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelõt legelitek, hogy még legelõitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?(HU)
Ezékiel 34:19 És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!(HU)
Ezékiel 34:20 Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,(HU)
Ezékiel 34:21 Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erõtelent, míg szétszórván, azokat kiûzitek;(HU)
Ezékiel 34:22 És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.(HU)
Ezékiel 34:23 És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse õket: az én szolgámat, Dávidot, õ legelteti õket s õ lesz nékik pásztoruk.(HU)
Ezékiel 34:24 Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.(HU)
Ezékiel 34:25 És szerzek õ velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földrõl, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdõkben.(HU)
Ezékiel 34:26 És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esõt idejében; áldott esõk lesznek.(HU)
Ezékiel 34:27 A mezõ fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem õket azok kezébõl, kik õket szolgáltatják.(HU)
Ezékiel 34:28 És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg õket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze õket.(HU)
Ezékiel 34:29 És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;(HU)
Ezékiel 34:30 És megismerik, hogy én, az Úr, az õ Istenök, velök vagyok, és õk népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten;(HU)
Ezékiel 34:31 Ti pedig az én juhaim, legelõm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 35:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 35:2 Embernek fia! vesd tekintetedet Seir hegyére, és prófétálj ellene.(HU)
Ezékiel 35:3 És mondjad néki: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek,] Seir hegye, és kinyújtom kezemet reád, s teszlek pusztaságok pusztaságává.(HU)
Ezékiel 35:4 Városaidat pusztaságra vetem, és te pusztulásra jutsz, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 35:5 Mivelhogy örökkévaló gyûlölséget tartasz, és odaadád Izráel fiait a fegyver kezébe veszedelmök idején, az utolsó vétek idején;(HU)
Ezékiel 35:6 Ennekokáért élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy vérré teszlek téged, és vér kergessen téged. Te nem gyûlölted a vért, a vér kergessen hát téged.(HU)
Ezékiel 35:7 És teszem Seir hegyét pusztaságok pusztaságává, és kiirtom belõle az átmenõt és visszatérõt.(HU)
Ezékiel 35:8 És betöltöm hegyeit megölöttjeivel; halmaid és völgyeid és minden mélységed: fegyverrel megölöttek hullanak beléjök.(HU)
Ezékiel 35:9 Örök pusztasággá teszlek, és városaidat ne lakják, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 35:10 Mivelhogy ezt mondod: Az a két nemzet és az a két föld enyém lesz és örökségül bírjuk, holott az Úr ott volt;(HU)
Ezékiel 35:11 Annakokáért élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy a te haragod és fölgerjedésed szerint cselekszem veled, a melylyel te cselekedtél irántok való gyûlölségedbõl; és megjelentem magamat közöttök, mikor megítéllek.(HU)
Ezékiel 35:12 És megtudod, hogy én, az Úr, meghallottam minden szidalmadat, melyeket Izráel hegyei ellen mondtál, mondván: Elpusztultak, nékünk adattak ételül;(HU)
Ezékiel 35:13 Így kérkedtetek ellenem szátokkal, s szórtátok ellenem beszédeiteket: én meghallottam!(HU)
Ezékiel 35:14 Így szól az Úr Isten: Az egész föld örömére pusztulást hozok rád.(HU)
Ezékiel 35:15 A mint te örültél Izráel háza örökségén azért, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled; pusztává légy Seir hegye és mind egészen Edom, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!(HU)
Ezékiel 36:1 És te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felõl, és mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét,(HU)
Ezékiel 36:2 Így szól az Úr Isten: Mivelhogy ezt mondja az ellenség reátok: Haha! és: Az õsi magasságok a mi örökségünk lõnek.(HU)
Ezékiel 36:3 Ennekokáért prófétálj, és mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Azért, mert pusztítanak, és kívánnak titeket mindenfelõl, hogy legyetek öröksége a pogányok maradékának, és az emberek rágalmazó ajkára-nyelvére kerültetek;(HU)
Ezékiel 36:4 Ezokáért, Izráel hegyei, halljátok meg az Úr Isten beszédét! Így szól az Úr Isten a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és völgyeknek, és az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, melyek ragadományra és csúfolásra lõnek a pogányok maradékának köröskörül.(HU)
Ezékiel 36:5 Azért ezt mondja az Úr Isten: Bizony, féltõ szerelmem tüzében beszéltem a pogányok maradékai és egész Edom ellen, kik magoknak vették az én földemet örökségül teljes szívöknek örömével és lelkök megvetésével, hogy azt néptelenül zsákmányokká tegyék;(HU)
Ezékiel 36:6 Ezokáért prófétálj Izráel földjérõl, és mondjad a hegyeknek és halmoknak, a mélységeknek és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Ímé, féltõ szerelmemben és búsulásomban beszélek, mivelhogy a pogányok gyalázását viseltétek;(HU)
Ezékiel 36:7 Ennekokáért ezt mondja az Úr Isten: Én fölemelem kezemet! Bizonyára a pogányok, kik körülöttetek vannak, õk viseljék gyalázatukat.(HU)
Ezékiel 36:8 Ti pedig, Izráel hegyei, neveljétek ágaitokat és hozzátok gyümölcsötöket az én népemnek, Izráelnek, mert közel vannak, hogy hazajõjjenek.(HU)
Ezékiel 36:9 Mert ímé, én hozzátok [hajlok] és hozzátok fordulok, és megmívelnek és bevetnek titeket.(HU)
Ezékiel 36:10 És megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel házát egészen, és lakják a városokat, és a romokat megépítik.(HU)
Ezékiel 36:11 És megsokasítom rajtatok az embereket és barmokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, és lakatom [õket] rajtatok, mint régi idõtökben, és több jóval lészek [hozzátok,] mint elsõ napjaitokban, s megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 36:12 És járatok rajtatok embereket, az én népemet, Izráelt, és bírjanak téged, s te légy nékik örökségül, s többé nem teszed õket gyermektelenné.(HU)
Ezékiel 36:13 Így szól az Úr Isten: Mivelhogy mondják néktek: emberevõ vagy és gyermektelenné teszed népedet:(HU)
Ezékiel 36:14 Ennekokáért embert nem eszel többé, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 36:15 És többé nem hallatom ellened a pogányok gyalázását, és a népek szidalmát többé nem viseled, és nemzetedet többé gyermektelenné nem teszed, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 36:16 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 36:17 Embernek fia! mikor Izráel háza a maga földén lakott, megfertéztette azt életével és cselekedeteivel; mint a havi betegség tisztátalansága, olyan vala élete elõttem.(HU)
Ezékiel 36:18 És kiöntém haragomat reájok a vérért, a melyet ontottak a földre, és bálványaikkal megfertéztették azt.(HU)
Ezékiel 36:19 És eloszlatám õket a pogányok közé, és szétszóratának a tartományokba, életök és cselekedeteik szerint ítéltem meg õket.(HU)
Ezékiel 36:20 És bemenvén a pogányokhoz, a kikhez menének, megfertéztették az én szent nevemet, mikor ezt mondták rólok: az Úr népe ezek, és az õ földérõl jöttek ki!(HU)
Ezékiel 36:21 Ekkor könyörültem szent nevemért, melyet megfertéztetett Izráel háza a pogányok közt, a kikhez menének.(HU)
Ezékiel 36:22 Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.(HU)
Ezékiel 36:23 És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az õ szemök láttára.(HU)
Ezékiel 36:24 És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyûjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.(HU)
Ezékiel 36:25 És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.(HU)
Ezékiel 36:26 És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kõszívet testetekbõl, és adok néktek hússzívet.(HU)
Ezékiel 36:27 És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megõrizzétek és betöltsétek.(HU)
Ezékiel 36:28 És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.(HU)
Ezékiel 36:29 És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és elõhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.(HU)
Ezékiel 36:30 És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mezõ termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között.(HU)
Ezékiel 36:31 És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekrõl, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt.(HU)
Ezékiel 36:32 Nem ti érettetek cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt, Izráel háza!(HU)
Ezékiel 36:33 Ezt mondja az Úr Isten: Azon a napon, melyen megtisztítlak titeket minden vétketektõl, azt cselekszem, hogy lakják a városokat, és a romok megépíttetnek.(HU)
Ezékiel 36:34 És az elpusztult földet mívelik, a helyett, hogy pusztán hevert minden átmenõ szeme láttára;(HU)
Ezékiel 36:35 És [ezek] mondják: Ez a föld, ez az elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje, és a rommá lett s elpusztult s lerontott városokat megerõsítve lakják.(HU)
Ezékiel 36:36 És megtudják a pogányok, a kik körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem meg a lerontottakat s plántáltam be a pusztaságot. Én, az Úr mondtam és megcselekedtem.(HU)
Ezékiel 36:37 Így szól az Úr Isten: Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának, hogy cselekedjem õ velök: Megsokasítom õket, mint a nyájat, emberekkel.(HU)
Ezékiel 36:38 Mint az áldozatra szentelt juhok, mint a Jeruzsálem juhai az õ ünnepein, így lesznek a rommá lett városok teljesek emberek nyájával; és megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 37:1 Lõn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letõn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala.(HU)
Ezékiel 37:2 És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.(HU)
Ezékiel 37:3 És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod!(HU)
Ezékiel 37:4 És monda nékem: Prófétálj e tetemek felõl és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!(HU)
Ezékiel 37:5 Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek.(HU)
Ezékiel 37:6 És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bõrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 37:7 És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lõn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az õ teteméhez.(HU)
Ezékiel 37:8 És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bõr borította be õket; de lélek nem vala még bennök.(HU)
Ezékiel 37:9 És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felõl jõjj elõ lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!(HU)
Ezékiel 37:10 És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.(HU)
Ezékiel 37:11 És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!(HU)
Ezékiel 37:12 Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére.(HU)
Ezékiel 37:13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem!(HU)
Ezékiel 37:14 És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 37:15 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 37:16 És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az õ társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az õ társaié.(HU)
Ezékiel 37:17 És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.(HU)
Ezékiel 37:18 És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel?(HU)
Ezékiel 37:19 Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az õ társait, és teszem õket õ hozzá, a Júda fájához, és összeteszem õket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben.(HU)
Ezékiel 37:20 És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára:(HU)
Ezékiel 37:21 Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyûjtöm õket mindenfelõl, és beviszem õket az õ földjökre.(HU)
Ezékiel 37:22 És egy néppé teszem õket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra.(HU)
Ezékiel 37:23 És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bûneikkel; és megtartom õket minden oly lakóhelyöktõl, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom õket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök.(HU)
Ezékiel 37:24 És az én szolgám, Dávid lesz a király õ rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megõrzik és cselekszik.(HU)
Ezékiel 37:25 És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon õk és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az õ fejedelmök örökké.(HU)
Ezékiel 37:26 És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem õket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké.(HU)
Ezékiel 37:27 És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és õk nékem népem.(HU)
Ezékiel 37:28 És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.(HU)
Ezékiel 38:1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:(HU)
Ezékiel 38:2 Embernek fia! vesd tekintetedet Góg ellen, és Mágóg földjén, Rós, Mések és Tubál fejedelme ellen, és prófétálj felõle.(HU)
Ezékiel 38:3 És mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek ] Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme.(HU)
Ezékiel 38:4 És elcsalogatlak, és horgokat vetek szádba, és kivezetlek téged és egész seregedet, lovakat és lovagokat, kik mindnyájan teljes fegyverzetbe öltözvék, nagy sokaságot, nagy és kis paizszsal, fegyvert viselõk mindnyájan;(HU)
Ezékiel 38:5 Perzsák, szerecsenek, libiaiak vannak velök, mindnyájan paizszsal és sisakkal;(HU)
Ezékiel 38:6 Továbbá Gómer és minden serege, Tógarma háza messze északról minden seregével, sok nép van veled.(HU)
Ezékiel 38:7 Készülj hozzá és készítsd elõ magadat te és minden sokaságod, kik te hozzád gyûltek, és légy nekik vezérök.(HU)
Ezékiel 38:8 Sok idõ mulva kirendeltetel: esztendõk végével bejösz a földre, mely a fegyvertõl [már] megnyugodott, melynek lakói sok nép közül gyûjtettek egybe Izráel hegyeire, melyek szüntelen való pusztulásban voltak; és e nemzetség a népek közül hozatott ki, s aztán lakozék bátorságosan mindnyája;(HU)
Ezékiel 38:9 És feljösz, bemégy mint a szélvész, és leszel mint a felleg, hogy beborítsd a földet, te és minden sereged s a sok nép veled.(HU)
Ezékiel 38:10 Így szól az Úr Isten: És lészen abban az idõben, hogy tanácsok támadnak szívedben, és gondolsz gondolatot.(HU)
Ezékiel 38:11 És mondasz: Felmegyek a nyilt földre, jövök azokra, kik nyugalomban vannak s bátorságosan laknak; kik laknak mindnyájan kõfal- kerítés nélkül, sem zárjok, sem kapujok nincs nékik;(HU)
Ezékiel 38:12 Hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a [már] népes pusztaságok ellen s a nép ellen, a mely a pogányok közül gyûjtetett egybe, mely jószágot és gazdagságot szerez s lakozik a földnek köldökén.(HU)
Ezékiel 38:13 Séba és Dedán és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mondják néked: Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyûjtötted egybe sokaságodat? hogy elvigy ezüstöt és aranyat, magadhoz végy jószágot s gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess.(HU)
Ezékiel 38:14 Annakokáért prófétálj, embernek fia, és mondd ezt Gógnak: Így szól az Úr Isten: Avagy abban az idõben, mikor az én népem, Izráel bátorságosan lakik, nem tudod-é meg?(HU)
Ezékiel 38:15 És eljössz helyedrõl, a messze északról te és sok nép veled, lovon ülõk mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg.(HU)
Ezékiel 38:16 És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, az utolsó idõkben lészen ez, és hozlak téged az én földemre, hogy a pogányok megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad az õ szemök láttára, Góg!(HU)
Ezékiel 38:17 Így szól az Úr Isten: Te vagy-é hát, a kirõl szólottam a régi napokban az én szolgáim, Izráel prófétái által, kik prófétáltak azokban a napokban esztendõkön át, hogy téged õ reájok hozlak?(HU)
Ezékiel 38:18 És lészen azon a napon, a mely napon Góg eljõ Izráel földje ellen, ezt mondja az Úr Isten, felszáll haragom orromban.(HU)
Ezékiel 38:19 És féltõ szerelmemben, búsulásom tüzében szólok: Bizony azon a napon nagy földindulás lesz Izráel földjén.(HU)
Ezékiel 38:20 És megremegnek elõttem a tenger halai és az ég madarai és a mezõ vadai és a földön csúszó-mászó mindenféle állatok és minden ember a föld színén; és leszakadnak a hegyek, és leesnek a meredek kõsziklák, és minden fal a földre hull.(HU)
Ezékiel 38:21 És elõhívom ellene minden hegyem felõl a fegyvert, ezt mondja az Úr Isten; egyiknek fegyvere a másik ellen lészen.(HU)
Ezékiel 38:22 És törvénykezem vele döghalállal és vérrel; és ömlõ záporesõt, jégesõ köveit, tüzet és kénkövet, mint esõt bocsátok reá és seregére s a sok népre, a mely vele lesz.(HU)
Ezékiel 38:23 És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a pogányok sokasága elõtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr!(HU)
Ezékiel 39:1 És te, embernek fia, prófétálj Góg ellen, és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek] Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme!(HU)
Ezékiel 39:2 És elcsalogatlak és vezetgetlek, és felhozlak messze északról, és beviszlek Izráel hegyeire.(HU)
Ezékiel 39:3 És kiütöm kézívedet balkezedbõl, és nyilaidat jobbkezedbõl kiejtem.(HU)
Ezékiel 39:4 Izráel hegyein esel el te és minden sereged és a népek, melyek veled lesznek; a ragadozó madaraknak, minden szárnyas állatnak és a mezei vadaknak adtalak eledelül.(HU)
Ezékiel 39:5 A mezõ színén esel el, mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 39:6 És bocsátok tüzet Mágógra és azokra, a kik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.(HU)
Ezékiel 39:7 És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izráel között, s többé nem hagyom megfertéztetni szent nevemet; és megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, szent vagyok Izráelben!(HU)
Ezékiel 39:8 Ímé, eljött és meglett, ezt mondja az Úr Isten; ez az a nap, a melyrõl szólottam.(HU)
Ezékiel 39:9 És kimennek Izráel városainak lakói, és feltüzelik és felégetik a fegyvereket s a kis és nagy paizsokat, a kézívet és a nyilakat és a kézbeli pálczákat és dárdákat, és tüzelnek velök hét esztendeig.(HU)
Ezékiel 39:10 És fát nem hordanak a mezõrõl, sem az erdõkrõl nem vágnak, hanem a fegyverekbõl tüzelnek, és zsákmányt vetnek zsákmányolóikban, s prédálóikat elprédálják, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 39:11 És lészen azon a napon, hogy adok Gógnak helyet, hol temetõje legyen Izráelben, a vándorok völgyét keletre a tengertõl, ez fogja bezárni e vándor népséget; és ott temetik el Gógot és minden gyülevészét, és nevezik Góg gyülevésze völgyének.(HU)
Ezékiel 39:12 És eltemeti õket Izráel háza, hogy a földet megtisztítsa, hét álló hónapig.(HU)
Ezékiel 39:13 És temetni fog az ország egész népe, s lészen ez nékik dicsõségökre a napon, melyen megdicsõítem magamat, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 39:14 És választanak embereket, kik a földet szüntelen bejárják, temetgetvén ama vándor népséget, azokat, kik még a föld színén maradtak, hogy azt megtisztítsák. Hét hónap mulva indulnak keresni.(HU)
Ezékiel 39:15 És bejárják e járók a földet, és ha ki embertetemet lát, jelt állít melléje, míg a temetgetõk eltemetik azt a Góg gyülevésze völgyében.(HU)
Ezékiel 39:16 És egy városnak is Hamóna lesz a neve, és megtisztítják a földet.(HU)
Ezékiel 39:17 És te, embernek fia, így szól az Isten, mondjad a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: Gyûljetek egybe és jõjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelõl az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek néktek Izráel hegyein, és egyetek húst és igyatok vért!(HU)
Ezékiel 39:18 Vitézek húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan;(HU)
Ezékiel 39:19 S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, a melyet szerzek néktek;(HU)
Ezékiel 39:20 És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, vitézekbõl és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 39:21 És megmutatom az én dicsõségemet a pogányok között, és meglátják mindazok a pogányok az én ítéletemet, melyet cselekedtem, és az én kezemet, melyet rájok vetettem.(HU)
Ezékiel 39:22 És megtudja Izráel háza, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenök, attól a naptól fogva és azután.(HU)
Ezékiel 39:23 És megtudják a pogányok, hogy az õ vétke miatt vitetett fogságra Izráel háza, mivelhogy elpártolt tõlem, s én elrejtettem orczámat tõle; azért adtam õt ellenségei kezébe, és hullottak el fegyver miatt mindnyájan.(HU)
Ezékiel 39:24 Az õ tisztátalanságuk s bûneik szerint cselekedtem velök, és elrejtettem orczámat tõlök.(HU)
Ezékiel 39:25 Azért így szól az Úr Isten: Most már haza hozom Jákób foglyait, és megkegyelmezek Izráel egész házának, s féltõ szerelemre gyulladok szent nevemért.(HU)
Ezékiel 39:26 És elfelejtik gyalázatukat és minden vétköket, melylyel vétkeztek ellenem, mikor laknak földjökön bátorságosan, és [õket] senki sem rettegteti.(HU)
Ezékiel 39:27 Mikor visszahozom õket a népek közül, és egybegyûjtöm õket ellenségeik földjeirõl, akkor megszentelem magamat bennök sok nép szeme láttára.(HU)
Ezékiel 39:28 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenök, ki fogságra vittem õket a pogányok közé, majd egybegyûjtém õket földjökre, és senkit közülök többé ott nem hagyok.(HU)
Ezékiel 39:29 És többé el nem rejtem orczámat tõlök, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izráel házára, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 40:1 Huszonötödik esztendejében fogságunknak, az esztendõnek kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendõben az után, hogy a város megveretett, épen ezen a napon lõn az Úr keze én rajtam, és elvitt engemet oda.(HU)
Ezékiel 40:2 Isteni látásokban vitt engem Izráel földjére, és letõn engem egy igen magas hegyre, s azon vala mint egy város épülete dél felõl.(HU)
Ezékiel 40:3 És oda vitt engem, és ímé egy férfiú vala ott, tekintete mint az ércznek tekintete, és len-zsinór vala kezében és mérõpálcza; és a kapuban áll vala.(HU)
Ezékiel 40:4 És szóla nékem az a férfiú: Embernek fia! láss szemeiddel és füleiddel hallj, és figyelmetes légy mindarra, a mit mutatok néked; mert hogy ezeket megmutassam néked, azért hozattál ide: hirdesd mindazokat, a miket látsz, Izráel házának.(HU)
Ezékiel 40:5 És ímé, kõfal vala a házon kivül köröskörül; és a férfiú kezében a mérõpálcza vala hat singnyi (a [köz]singben s egy tenyérben); és méré az épület szélességét egy pálczányira s magasságát egy pálczányira.(HU)
Ezékiel 40:6 És méne egy kapuhoz, mely napkeletre néz vala, és felméne grádicsain, és méré a kapu küszöbét egy pálczányi szélességre, a másik küszöböt is egy pálczányi szélességre;(HU)
Ezékiel 40:7 És az õrkamarát egy pálczányi hosszúságra és egy pálczányi szélességre, és az õrkamarák közét öt singnyire, és a kapu küszöbét, a kapu tornácza mellett belõl, egy pálczányira.(HU)
Ezékiel 40:8 És méré a kapu tornáczát belõl egy pálczányira.(HU)
Ezékiel 40:9 És méré a kapu tornáczát nyolcz singnyire, és gyámoszlopait két singnyire; vala pedig a kapu tornácza belõl.(HU)
Ezékiel 40:10 És a napkeleti kapunak mind egyfelõl, mind másfelõl három-három õrkamarája vala, egy mértéke mind a háromnak, és egy mértékök a gyámoszlopoknak is mind egyfelõl, mind másfelõl.(HU)
Ezékiel 40:11 És méré a kapu nyílásának szélességét tíz singre, és a kapu hosszúságát tizenhárom singre;(HU)
Ezékiel 40:12 És az õrkamarák elõtt való korlátot egy singnyire, és egy singnyire vala e korlát másfelõl is; mindenik õrkamara pedig hat singnyi vala egyfelõl és hat singnyi másfelõl.(HU)
Ezékiel 40:13 És méré a kaput az egyik õrkamara tetejétõl a másik tetejéig; huszonöt singnyi szélességre [ott, hol] ajtó ajtóval vala szemben.(HU)
Ezékiel 40:14 És tevé a gyámoszlopokat hatvan singre, és a gyámoszlopokhoz [nyúlik] vala a pitvar a kapunál körös-körül.(HU)
Ezékiel 40:15 És a bejárat kapujának elejétõl a belsõ kapu tornáczának elejéig vala ötven sing.(HU)
Ezékiel 40:16 És az õrkamarákon szoros ablakok valának, és gyámoszlopaikon is belül a kapuban köröskörül, hasonlóképen a tornáczokon; és valának ablakok köröskörül belõl, és a gyámoszlopokon pálmafaragások.(HU)
Ezékiel 40:17 És vitt engem a külsõ pitvarba, és ímé, ott kamarák és kõbõl rakott pádimentom vala készítve a pitvaron köröskörül; harmincz kamara vala a kõbõl rakott pádimentomon.(HU)
Ezékiel 40:18 És a kõbõl rakott pádimentom a kapuk mellett vala a kapuk hosszúsága szerint: az alsó kõbõl rakott pádimentom vala ez.(HU)
Ezékiel 40:19 És méré a szélességet az alsó kapu elejétõl fogva a belsõ pitvar külsõ elejéig száz singnyire, a keleti és északi oldalon.(HU)
Ezékiel 40:20 És a kapunak is, mely néz vala északra, a külsõ pitvaron, megméré hosszúságát és szélességét;(HU)
Ezékiel 40:21 És õrkamarái valának: három egyfelõl és három másfelõl, és gyámoszlopai és tornácza egy mértékben valának az elsõ kapuval: ötven sing a hosszúsága, és szélessége huszonöt sing.(HU)
Ezékiel 40:22 És ablakai és tornácza és pálmafaragásai annak a kapunak mértéke szerint valának, mely néz napkeletre, és hét grádicson mennek vala fel hozzá; és tornáczai, e [grádicsok] elõtt valának.(HU)
Ezékiel 40:23 És a belsõ pitvarnak kapuja vala az északi és napkeleti kapu ellenében, és mére kaputól kapuig száz singet.(HU)
Ezékiel 40:24 És vitt engem a déli útra, és ímé, egy kapu vala [ott] dél felé, és megméré gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mérték szerint.(HU)
Ezékiel 40:25 És ablakai valának és tornáczának is köröskörül, olyanok mint amaz ablakok; hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing.(HU)
Ezékiel 40:26 És hét grádicsa vala feljáratának, és tornácza azok elõtt vala; és pálmafaragásai valának egyik egyfelõl, a másik másfelõl gyámoszlopain.(HU)
Ezékiel 40:27 És kapuja vala a belsõ pitvarnak dél felé, és mére kaputól kapuig dél felé száz singet.(HU)
Ezékiel 40:28 És bevitt engemet a déli kapun át a belsõ pitvarba, és megméré a déli kaput ugyanama mértékek szerint;(HU)
Ezékiel 40:29 És õrkamaráit és gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mértékek szerint, és ablakai valának és tornáczának is köröskörül, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing.(HU)
Ezékiel 40:30 És tornáczok valának köröskörül, hosszúságuk huszonöt sing, és szélességök öt sing.(HU)
Ezékiel 40:31 És tornácza a külsõ pitvar felé vala, és pálmafaragások valának gyámoszlopain, és nyolcz grádicsa vala feljáratának.(HU)
Ezékiel 40:32 Vitt továbbá engem a belsõ pitvarba kelet felé, és megméré a kaput ugyanama mértékek szerint;(HU)
Ezékiel 40:33 És õrkamaráit és gyámoszlopait és tornáczát ugyanama mértékek szerint, és ablakai valának és tornáczának is köröskörül, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing.(HU)
Ezékiel 40:34 És tornácza vala a külsõ pitvar felé, és gyámoszlopain pálmafaragások valának mind egy-, mind másfelõl, és nyolcz grádicsa vala feljáratának.(HU)
Ezékiel 40:35 És vitt engem az északi kapuhoz, és megméré ugyanama mértékek szerint;(HU)
Ezékiel 40:36 Õrkamaráit, gyámoszlopait és tornáczát, és ablakai valának köröskörül, hosszúsága ötven sing, és szélessége huszonöt sing.(HU)
Ezékiel 40:37 És tornácza a külsõ pitvar felé vala, és pálmafaragások valának gyámoszlopain mind egyfelõl, mind másfelõl, és nyolcz grádicsa vala feljáratának.(HU)
Ezékiel 40:38 És egy kamara vala, és annak ajtaja a kapuk gyámoszlopainál; ott mossák vala meg az egészen égõáldozatot.(HU)
Ezékiel 40:39 És a kapu tornáczában két asztal vala egyfelõl, és másfelõl is két asztal vala, hogy azokon öljék meg az egészen égõáldozatot és a bûnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot.(HU)
Ezékiel 40:40 És oldalt kivül, északra onnét, hol felmennek a kapu ajtajához, két asztal vala, és a kapu tornáczának másik oldalán is két asztal.(HU)
Ezékiel 40:41 Négy asztal egyfelõl, és másfelõl is négy asztal a kapu oldalán; nyolcz asztal, ezeken ölik vala [az áldozatot.(HU)
Ezékiel 40:42 És négy asztal vala az égõáldozatra faragott kõbõl, másfél sing hosszú és másfél sing széles és egy sing magas; ezekre teszik a szerszámokat, melyekkel az égõáldozatot és egyéb áldozatot ölnek.(HU)
Ezékiel 40:43 És a szegek valának egy tenyérnyiek, oda erõsítve belõl köröskörül, s az asztalokra [jöve] az áldozat húsa.(HU)
Ezékiel 40:44 A belsõ kapun kivül pedig vala két kamara az énekesek számára a belsõ pitvarban, egyik oldalt az északi kaputól, melynek eleje dél felé vala, s a másik oldalt a déli kaputól, melynek eleje észak felé vala.(HU)
Ezékiel 40:45 És szóla nékem: Ez a kamara, mely délre néz, a papoké, kik a házhoz való szolgálatban foglalatosak:(HU)
Ezékiel 40:46 Az a kamara pedig, mely északra néz, azoké a papoké, kik az oltárhoz való szolgálatban foglalatosak, ezek a Sádók fiai, kik az Úrhoz járulnak a Lévi fiai közül, hogy szolgáljanak néki.(HU)
Ezékiel 40:47 És megméré a pitvart; hosszúsága száz sing és szélessége is száz sing, négyszögre; és az oltár vala a ház elõtt.(HU)
Ezékiel 40:48 És vitt engem a ház tornáczába, és a tornácz gyámoszlopát megméré egyfelõl is öt singre, másfelõl is öt singre; a kapu szélességét pedig három singre egyfelõl s másfelõl is három singre.(HU)
Ezékiel 40:49 A tornácz hosszúsága húsz sing vala és a szélessége tizenegy sing, és tíz grádicson mennek vala föl hozzá; és oszlopok valának a gyámoszlopoknál, egyik egyfelõl, másik másfelõl.(HU)
Ezékiel 41:1 És bevitt engem a templomba, és megméré a gyámoszlopokat, hat sing széles vala egyfelõl és hat sing széles másfelõl a gyámoszlopok szélessége.(HU)
Ezékiel 41:2 És az ajtó szélessége tíz sing vala, és az ajtó oldal[falai] öt sing egyfelõl és öt sing másfelõl; és megméré hosszúságát is negyven singre, szélességét pedig húsz singre.(HU)
Ezékiel 41:3 És beméne belsejébe, és megméré az ajtó gyámoszlopait két singre, és az ajtót hat singre, és az ajtó oldalfalait hét singre.(HU)
Ezékiel 41:4 És megméré hosszúságát húsz singre, és szélességét húsz singre a templom felé, és mondá nékem: Ez a szentek szentje.(HU)
Ezékiel 41:5 És megméré a ház falát hat singre, és az oldalépület szélességét négy singre a ház körül mindenfelõl.(HU)
Ezékiel 41:6 És az oldalkamarák, egyik kamara a másikon, harminczan valának három sorban, és a háznak azon falához nyúlának, mely az oldalkamarák felõl vala, köröskörül, hogy [azon] erõsen álljanak, de nem magába a falba valának erõsítve.(HU)
Ezékiel 41:7 És vala kiszélesedése és megnagyobbodása az oldalkamaráknak a magasságban fölfelé, mivel megnagyobbodása vala a háznak fölfelé a magasságban köröskörül a házon, ezért lõn kiszélesedése az épületnek fölfelé. És az alsó sorról menének föl a felsõhöz [és] a középsõhöz.(HU)
Ezékiel 41:8 És láték a háznál valami magasságot köröskörül, fundamentoma ez az oldalkamaráknak, egy teljes pálczányi, hat singnyire a fal tövének párkányáig.(HU)
Ezékiel 41:9 Az oldalkamara külsõ falának szélessége pedig öt singnyi vala. És a mi [üresen] maradt a ház oldalkamrái között,(HU)
Ezékiel 41:10 És a kamarák közt húsz singnyi szélesség vala a ház körül köröskörül.(HU)
Ezékiel 41:11 És az oldalépületnek ajtaja az [üresen] maradt [hely] felé vala, egyik ajtó északra és a másik ajtó délre, és a [szabadon] hagyott hely szélessége öt singnyi vala köröskörül.(HU)
Ezékiel 41:12 És az épület, mely az elkülönített hely elõtt, nyugot felé vala, hetven singnyi széles vala, s az épület fala öt singnyi széles köröskörül, hosszúsága pedig kilenczven sing.(HU)
Ezékiel 41:13 És méré a háznak hosszát száz singre, és az elkülönített helyet s az épületet és falait száz sing hosszúságra;(HU)
Ezékiel 41:14 És a ház és az elkülönített hely elejének szélességét kelet felé száz singre.(HU)
Ezékiel 41:15 És méré az épület hosszúságát az elkülönített hely felé, mely ennek háta mögött vala, és ennek folyosóit mind egyfelõl, mind másfelõl száz singre. És [magában] a templomban és a belsõ [helyen] és a külsõ tornáczban.(HU)
Ezékiel 41:16 A küszöbök és a szoros ablakok és a folyosók valának mind hármuk körül, szemben a küszöbbel, simított fadeszkákból köröskörül. A földtõl az ablakokig, az ablakok pedig befedve valának.(HU)
Ezékiel 41:17 Az ajtónak felsõ részéig és a belsõ házig és kifelé és az egész falon köröskörül a belsõ és külsõ helyen [minden] mérték szerint.(HU)
Ezékiel 41:18 Készítve valának továbbá Kérubok és pálmafaragások, és mindenik pálmafaragás vala két Kérub között, és mindenik Kérubnak két orczája vala.(HU)
Ezékiel 41:19 És emberorcza [néz] vala a pálmafaragásról egyfelõl, és oroszlánorcza a másik pálmára másfelõl. Így vala készítve az egész házon köröskörül.(HU)
Ezékiel 41:20 A földtõl fogva az ajtó felsõ részéig Kérubok és pálmafaragások valának készítve a falon.(HU)
Ezékiel 41:21 A szenthelynek ajtófélfái négyszegûek valának, és a szentek szentje elõtt vala mint egy oltárnak a formája.(HU)
Ezékiel 41:22 Fából, három sing magas és két sing hosszú, szegletei valának és talpa, és falai fából valának. És mondá nékem: Ez az asztal, mely az Úr elõtt áll.(HU)
Ezékiel 41:23 És kettõs ajtói valának a szenthelynek és a szentek szentjének,(HU)
Ezékiel 41:24 És kettõs ajtói valának az ajtószárnyaknak, két forgó ajtóik, kettõ az egyik ajtószárnyban és két ajtó a másikban.(HU)
Ezékiel 41:25 És készítve valának rajtok, a szenthely ajtóin, Kérubok és pálmák, mint valának készítve a falakon, és faküszöb vala a tornácz elõtt kivül;(HU)
Ezékiel 41:26 És szoros ablakok és pálmák valának mind egy- s mind másfelõl a tornácz oldalfalain. Így voltak a ház oldalkamarái és a gerendák.(HU)
Ezékiel 42:1 És kivitt engem a külsõ pitvarba az északi úton és vitt engem a kamarák épületéhez, mely az elkülönített hely ellenében és az épület ellenében észak felé vala;(HU)
Ezékiel 42:2 A száz sing hosszú oldal elé az északi oldalra, és vala ötven sing a szélessége.(HU)
Ezékiel 42:3 A húsz [singnek] ellenében, mely a belsõ pitvarhoz tartozék, és a kõbõl rakott pádimentom ellenében, mely a külsõ udvarhoz tartozék, folyosó vala folyosó ellenében három sorban.(HU)
Ezékiel 42:4 És a kamarák elõtt tíz sing széles út vala befelé, hosszúsága száz sing; és ajtaik észak felé valának.(HU)
Ezékiel 42:5 És a felsõ kamarák rövidebbek valának az épület alsó és középsõ kamaráinál, mert a folyosók elvettek belõlök.(HU)
Ezékiel 42:6 Mivelhogy három sorban valának és nem valának oszlopaik, mint a pitvaroknak; ezért lõn az alsókhoz és a középsõkhöz képest elvéve a helybõl.(HU)
Ezékiel 42:7 És egy fal, mely kivül vala, párhuzamosan a kamarákkal a külsõ pitvar felé, a kamarák elõtt, ötven sing hosszú vala.(HU)
Ezékiel 42:8 Mert a kamarák hosszúsága, melyek a külsõ pitvar felé valának, ötven sing vala, és ímé, a szenthely ellenében száz sing vala.(HU)
Ezékiel 42:9 És e kamarák alatt vala a bejáró hely napkelet felõl, ha beléjök a külsõ pitvarból méne valaki.(HU)
Ezékiel 42:10 A pitvar falának szélességében dél felé az elkülönített hely és az épület elõtt is kamarák valának.(HU)
Ezékiel 42:11 És egy út vala elõttök, melyek hasonlatosak valának a kamarákhoz, melyek északra valának, olyan hosszúságúak és olyan szélességûek, mint ezek, és minden kijárásuk és elrendezésök olyan vala, mint ezeké. És valamint amazoknak ajtói,(HU)
Ezékiel 42:12 Akképen valának azoknak a kamaráknak ajtói is, melyek dél felé valának: egy ajtó kezdetén az útnak, annak az útnak, mely a megfelelõ fal elõtt kelet felé vala, ha valaki hozzájok méne.(HU)
Ezékiel 42:13 És monda nékem: Az északi és a déli kamarák, melyek az elkülönített hely elõtt vannak, azok a szent kamarák, melyekben a papok, kik az Úrhoz közelednek, eszik az igen szentséges áldozatokat, ott rakják le az igen szentséges áldozatokat, az eledeli, a bûnért való és a vétekért való áldozatot; mert szent az a hely.(HU)
Ezékiel 42:14 Mikor bemennek oda a papok, ki ne jõjjenek a szent helyrõl a külsõ pitvarba, hanem ott rakják le ruháikat, melyekben szolgáltak; mert szentek ezek, és más ruhába öltözzenek, úgy közeledjenek a nép helyéhez.(HU)
Ezékiel 42:15 És mikor a belsõ háznak méréseit véghezvitte, kivitt engem a napkelet felõl való kapu útján, és megméré azt köröskörül.(HU)
Ezékiel 42:16 Méré a keleti oldalt a mérõpálczával ötszáz singnyire, a mérõpálczával. [És] megfordula, [és(HU)
Ezékiel 42:17 Méré az északi oldalt ötszáz singnyire a mérõpálczával. [És ]megfordula,(HU)
Ezékiel 42:18 A déli oldal felé, [és] mére ötszáz singet a mérõpálczával.(HU)
Ezékiel 42:19 Fordula aztán a nyugoti oldal felé, [és] mére ötszáz singet a mérõpálczával.(HU)
Ezékiel 42:20 Mind a négy szél irányában méré azt. Kõfala vala köröskörül, hosszúsága ötszáz, szélessége is ötszáz sing, hogy elválaszsza a szentet a köztõl.(HU)
Ezékiel 43:1 És vitt engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, a mely napkelet felé néz vala.(HU)
Ezékiel 43:2 És ímé, Izráel Istenének dicsõsége jõ vala napkelet felõl, és zúgása, mint nagy víz zúgása, és a föld világos vala az õ dicsõségétõl.(HU)
Ezékiel 43:3 És a jelenség, melyet láttam, olyan vala, mint az a jelenség, melyet akkor láttam, mikor menék a várost elveszteni; és olyan látások valának, mint az a jelenség, melyet a Kébár folyó mellett láttam. És orczámra esém.(HU)
Ezékiel 43:4 És az Úr dicsõsége beméne a házba a kapunak útján, mely néz napkeletre.(HU)
Ezékiel 43:5 És fölemele engem a lélek, és bevitt engem a belsõ pitvarba, és ímé, az Úr dicsõsége betölté a házat.(HU)
Ezékiel 43:6 És hallám, hogy valaki beszélget hozzám a házból, holott ama férfiú mellettem áll vala.(HU)
Ezékiel 43:7 És mondá nékem: Embernek fia! ezt az én királyi székemnek helyét és lábaim talpainak helyét, a hol lakom Izráel fiai között örökké, és itt az én szent nevemet többé meg ne fertéztesse Izráel háza, õk és királyaik paráznaságukkal és királyaik holttesteivel, magaslataikkal,(HU)
Ezékiel 43:8 Mikor küszöbüket az én küszöböm mellé és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé tették, és csak a fal vala köztem és közöttök; és megfertéztették az én szent nevemet útálatosságaikkal, melyeket cselekedtek, ezokáért elvesztém õket haragomban.(HU)
Ezékiel 43:9 Most már eltávoztatják paráznaságukat és királyaik holttesteit tõlem, és õ köztök lakozom mindörökké.(HU)
Ezékiel 43:10 Te, embernek fia, hirdessed Izráel házának ezt a házat, hogy piruljanak vétkeik miatt. És mérjék utána arányosságát;(HU)
Ezékiel 43:11 És ha pirulni fognak mind a miatt, a mit cselekedtek: e ház formáját és berendezését, kijáratait és bejáratait és minden formáit és minden rendeléseit és minden formáit és minden törvényeit jelentsd meg nékik és írd meg szemeik elõtt, hogy megtartsák minden formáját és minden rendeléseit, s azokat cselekedjék.(HU)
Ezékiel 43:12 Ez a ház törvénye: A hegy tetején egész határa köröskörül igen szentséges. Ímé, ez a ház törvénye.(HU)
Ezékiel 43:13 És ezek az oltár mértékei singek szerint (egy sing [tesz] egy [köz]singet és egy tenyért): talpa vala egy sing [magas] és egy sing széles, korlátja pedig a szélén köröskörül egy arasznyi. És ez az oltár magassága:(HU)
Ezékiel 43:14 A földön való talptól az alsó bekerítésig két sing s szélessége egy sing, és a kisebb bekerítéstõl a nagyobb bekerítésig négy sing és szélessége egy sing;(HU)
Ezékiel 43:15 És az Istenhegye négy sing, és az Isten-tûzhelyétõl fölfelé a szarvak egy sing.(HU)
Ezékiel 43:16 És az Isten-tûzhelyének hosszúsága tizenkét [sing] vala tizenkét sing szélesség mellett, négyszögben négy oldala szerint.(HU)
Ezékiel 43:17 És a bekerítés vala tizennégy [sing] hosszú, tizennégy [sing] szélesség mellett, négy oldala szerint; és a korlát köröskörül rajta fél sing. És talpa vala egy sing köröskörül. És grádicsai napkeletre néztek.(HU)
Ezékiel 43:18 És mondá nékem: Embernek fia, ezt mondja az Úr Isten: Ezek az oltár rendtartásai: Azon a napon, mikor elkészül, hogy égõáldozattal áldozzanak rajta és vért hintsenek reá,(HU)
Ezékiel 43:19 Adj a papoknak, a Lévitáknak, kik a Sádók magvából valók, a kik járulhatnak én hozzám, ezt mondja az Úr Isten, hogy szolgáljanak nékem, egy fiatal bikát bûnért való áldozatul.(HU)
Ezékiel 43:20 És végy vérébõl, és tedd [az oltár] négy szarvára és a bekerítés négy szegletére és a korlátra köröskörül, és tisztísd meg azt, és szenteld meg.(HU)
Ezékiel 43:21 És vegyed a bikát, mely a bûnért való áldozat, és égesd meg azt a háznak erre rendelt helyén, a szenthelyen kivül.(HU)
Ezékiel 43:22 Másodnap pedig vígy egy ép kecskebakot bûnért való áldozatul, és tisztítsák meg vele az oltárt, mint a fiatal bikával megtisztították.(HU)
Ezékiel 43:23 Mikor elvégezed az [oltár] megtisztítását, vígy áldozatul egy ép, fiatal bikát és egy ép kost a nyájból.(HU)
Ezékiel 43:24 És áldozzál velök az Úr elõtt, és a papok hintsenek sót reájok, és vigyék azokat égõáldozatul az Úrnak.(HU)
Ezékiel 43:25 Hét napig mindennap egy-egy bakot hozz bûnért való áldozatul, és egy fiatal bikát és egy kost a nyájból, mint épeket hozzák.(HU)
Ezékiel 43:26 Hét napon át szenteljék és tisztítsák meg az oltárt és töltsék meg kezét.(HU)
Ezékiel 43:27 És betöltsék e napokat; a nyolczadik napon és azután pedig áldozzák a papok az oltáron égõáldozataitokat és hálaadó áldozataitokat, és én kegyelmesen fogadlak titeket, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 44:1 És visszavitt engem a szenthely külsõ kapujának útjára, mely keletre néz vala; és az zárva volt.(HU)
Ezékiel 44:2 És monda nékem az Úr: Ez a kapu be lesz zárva, meg nem nyílik és senki rajta be nem megy, mert az Úr, az Izráel Istene ment be rajta, azért be lesz zárva.(HU)
Ezékiel 44:3 A fejedelem pedig, õ a fejedelem benne üljön, hogy kenyeret egyék az Úr elõtt; e kapu tornáczának útján menjen be és ennek útján menjen ki.(HU)
Ezékiel 44:4 És bevitt engem az északi kapu útján a ház eleibe, és látám, és ímé, az Úr háza betelék az Úr dicsõségével, és orczámra esém.(HU)
Ezékiel 44:5 És monda nékem az Úr: Embernek fia, figyelmetes légy, és lásd szemeiddel, és füleiddel halld meg, valamiket én szólok te veled az Úr házának minden rendtartásairól és minden törvényérõl, és légy figyelmetes a háznak bejáratára a szenthelynek minden kijáratánál.(HU)
Ezékiel 44:6 És mondjad a pártosnak, Izráel házának: Így szól az Úr Isten: Elég legyen immár néktek minden útálatosságtok, Izráel háza!(HU)
Ezékiel 44:7 Mikor idegeneket, körülmetéletlen szívûeket és körülmetéletlen testûeket engedtetek bemenni, hogy szenthelyemen legyenek, hogy megfertéztessék azt, az én házamat; mikor áldozatra fölvittétek kenyeremet, a kövérséget és vért: ekkor megtörtétek az én frigyemet minden útálatosságtokon felül;(HU)
Ezékiel 44:8 És nem voltatok foglalatosak a szentségeimhez való szolgálatban, hanem [azokat] tettétek foglalatosakká szolgálatomban az én szenthelyemen, magatok helyett.(HU)
Ezékiel 44:9 Így szól az Úr Isten: Senki idegen körülmetéletlen szívû és körülmetéletlen testû be ne menjen az én szenthelyemre, mindazon idegenek közül, a kik Izráel fiai között vannak.(HU)
Ezékiel 44:10 Sõt még a Léviták is, kik eltávoztak én tõlem, mikor Izráel eltévelyedék (a kik eltévelyedtek én tõlem bálványaik után), viseljék vétköket;(HU)
Ezékiel 44:11 És legyenek szenthelyemben szolgák a ház kapuinak õrizetére, és legyenek szolgák a házban: õk öljék le az égõáldozatot és egyéb áldozatot a népnek, és õk álljanak elõttök, hogy szolgáljanak nékik;(HU)
Ezékiel 44:12 Mivelhogy szolgáltak nékik bálványaik elõtt, és lõnek Izráel házának vétekre csábítói: ezért emeltem föl kezemet ellenök, ezt mondja az Úr Isten, hogy viseljék vétköket.(HU)
Ezékiel 44:13 Ne közeledjenek hozzám, hogy nékem, mint papok szolgáljanak, és hogy minden szentségemhez járuljanak, a szentségek szentségeihez; hanem viseljék gyalázatukat és útálatosságaikat, melyeket cselekedtek.(HU)
Ezékiel 44:14 És teszem õket foglalatosakká a házhoz való szolgálatban, annak minden szolgálatánál, és mindannál, a mit abban cselekedni kell.(HU)
Ezékiel 44:15 De azok a lévita-papok, a Sádók fiai, a kik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izráel fiai eltévelyedtek tõlem, õk járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nékem és álljanak én elõttem, hogy áldozzanak nékem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 44:16 Õk járjanak be az én szenthelyembe, és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgáljanak nékem, és legyenek foglalatosak az én szolgálatomban.(HU)
Ezékiel 44:17 És mikor a belsõ pitvar kapuihoz be akarnak menni, len-ruhába öltözzenek, és gyapjú ne legyen rajtok, ha a belsõ pitvar kapuiban és a házban szolgálnak.(HU)
Ezékiel 44:18 Len-süveg legyen fejökön, és len alsó-nadrág derekukon; ne övezkedjenek izzadásig.(HU)
Ezékiel 44:19 Mikor pedig kimennek a külsõ pitvarba, a külsõ udvarba a néphez, vessék le ruháikat, a melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamarákban, és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.(HU)
Ezékiel 44:20 És fejöket kopaszra ne nyírják, de nagy hajat se neveljenek, hanem hajokat megegyengessék.(HU)
Ezékiel 44:21 És senki a papok közül bort ne igyék, mikor a belsõ udvarba bemennek.(HU)
Ezékiel 44:22 És özvegyet vagy eltaszítottat feleségül magoknak ne vegyenek, hanem szûzeket Izráel házának magvából; de olyan özvegyet, ki papnak özvegye, elvehetnek.(HU)
Ezékiel 44:23 És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között, és a tisztátalan és tiszta között való különbséget ismertessék meg velök.(HU)
Ezékiel 44:24 És peres ügyben õk álljanak elõ ítélni, az én törvényeim szerint ítéljék meg azt; és tanításaimat s rendeléseimet megtartsák minden ünnepemen, és az én szombataimat megszenteljék.(HU)
Ezékiel 44:25 És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát.(HU)
Ezékiel 44:26 És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.(HU)
Ezékiel 44:27 És a mely napon bemegy a szenthelyre, a belsõ pitvarba, hogy szolgáljon a szenthelyen, mutassa be bûnért való áldozatát, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 44:28 És lészen nékik örökségök: én vagyok az õ örökségök, és birtokot ne adjatok nékik Izráelben: én vagyok az õ birtokuk.(HU)
Ezékiel 44:29 Az ételáldozat és a bûnért és vétekért való áldozat, ez legyen élésök, és valami Izráelben Istennek szenteltetik, minden az övék legyen.(HU)
Ezékiel 44:30 És minden elsõ termés zsengéje mindenbõl, és minden, mit áldozatra visztek mindenbõl, [tudniillik ]minden áldozatotokból, legyen a papoké, és lisztjeitek zsengéjét adjátok a papnak, hogy áldás nyugodjék házadon.(HU)
Ezékiel 44:31 Semmi döglöttet és vadtól szaggatottat, akár madár, akár egyéb állat legyen, ne egyenek a papok.(HU)
Ezékiel 45:1 És mikor a földet sorsvetéssel elosztjátok örökségül, adjatok áldozatot az Úrnak, szent részt a földbõl; hosszúsága legyen huszonötezer és szélessége tízezer [sing,] szent legyen az egész határában köröskörül.(HU)
Ezékiel 45:2 Ebbõl legyen a szenthelyé ötszáz [sing,] ötszáz [singgel] mérve egy négyszög minden oldalát, és mellette ötven sing tágasság legyen minden oldalon.(HU)
Ezékiel 45:3 És ebbõl a megmért helybõl mérj ki huszonötezer [sing] hosszúságot és tízezer [sing] szélességet, és ebben lesz a szenthely, [mint] igen szent hely.(HU)
Ezékiel 45:4 Szent rész ez a földbõl; legyen a papoké, a szenthely szolgáié, a kik [ide] járulnak szolgálni az Urat; és legyen ez nékik házaik helye, és szent hely a szenthely számára.(HU)
Ezékiel 45:5 És huszonötezer [sing] hosszában és tízezer [sing] széltében legyen a Lévitáké, a ház szolgáié tulajdonukul, húszkamarául,(HU)
Ezékiel 45:6 És a város tulajdonául adjatok ötezer [sing] szélességet és huszonötezer [sing] hosszúságot a szent áldozat mentén; az egész Izráel házáért legyen ez.(HU)
Ezékiel 45:7 És a fejedelem [tulajdona] lészen a szent áldozatnak és a város tulajdonának mind a két oldalán a szent áldozat elõtt és a város tulajdona elõtt a napnyugoti oldalon nyugotra és a napkeleti oldalon keletre, és hosszúsága olyan lesz, mint a részek közül egyé, a napnyugoti határtól a napkeleti határig.(HU)
Ezékiel 45:8 Földje legyen az néki, tulajdona Izráelben; és többé ne sanyargassák fejedelmeim az én népemet, hanem adják át a [többi] földet Izráel házának az õ nemzetségei szerint.(HU)
Ezékiel 45:9 Ezt mondja az Úr Isten: Legyen elég már néktek, Izráel fejedelmei! A törvénytelenséget és erõszaktételt távoztassátok el, és cselekedjetek törvény szerint és igazságot. Vegyétek le népemrõl sarczolástokat, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 45:10 Igaz mérõserpenyõitek legyenek és igaz éfátok és igaz báthotok:(HU)
Ezékiel 45:11 Az éfa és a báth egy mértékûek legyenek, úgy hogy a hómernek tizedét fogadja be a báth, és a hómernek tizede legyen az éfa, a hómerhez kell mértéköket igazítani.(HU)
Ezékiel 45:12 És a sekelnek húsz gérája legyen; húsz sekel, huszonöt sekel, tizenöt sekel legyen a mina nálatok.(HU)
Ezékiel 45:13 Ez az áldozat, melyet fel kell vinnetek: egy hómer búzából egy hatodrész éfa, és egy hómer árpából is az éfa hatodrészét adjátok.(HU)
Ezékiel 45:14 És az olajból rendelt rész egy báth olajból: a báth tizede a kórból, tíz báthból, egy hómerbõl, mert tíz báth egy hómer.(HU)
Ezékiel 45:15 És egy darab a nyájból, kétszáz darab után Izráel bõvizû földjérõl ételáldozatra és égõáldozatra és hálaadó áldozatokra, az õ megszentelésökre, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 45:16 A földnek egész népe köteles legyen erre az áldozatra a fejedelem részére Izráelben.(HU)
Ezékiel 45:17 A fejedelem tiszte pedig lészen, hogy vigyen egészen égõáldozatokat és ételáldozatot és italáldozatot az ünnepeken és az újholdak napján és a szombatokon, Izráel házának minden ünnepein: õ teljesítse a bûnért való áldozatot és az ételáldozatot és az egészen égõáldozatot és a hálaadó áldozatokat, hogy megszentelje Izráel házát.(HU)
Ezékiel 45:18 Ezt mondja az Úr Isten: Az elsõ [hónap]ban, a hónap elsején végy egy fiatal, hibátlan bikát és tisztítsd meg a szenthelyet.(HU)
Ezékiel 45:19 És vegyen a pap a bûnért való áldozat vérébõl, és hintse a ház ajtófélfáira és az oltár bekerítésének négy szegletére és a belsõ pitvar kapufélfáira.(HU)
Ezékiel 45:20 És így cselekedjél a hónap hetedik napján a tudatlanságból vétkezõért és a vigyázatlanságért, és így tisztítsátok meg a házat.(HU)
Ezékiel 45:21 Az elsõ [hónap]ban, a hónap tizennegyedik napján legyen a ti páskátok; a hét napos ünnepen kovásztalan kenyeret egyetek.(HU)
Ezékiel 45:22 És a fejedelem azon a napon áldozzék õ magáért és a föld egész népéért egy bikával, bûnért való áldozatul.(HU)
Ezékiel 45:23 És az ünnep hét napján tegyen egészen égõáldozatot az Úrnak hét bikával és hét kossal, épekkel, naponként hét napon át, és bûnért való áldozatot egy kecskebakkal naponként;(HU)
Ezékiel 45:24 És ételáldozatul tegyen egy éfát a bika mellé és egy éfát a kos mellé, és az olajból egy hínt az éfához.(HU)
Ezékiel 45:25 A hetedik [hónap]ban, a hónap tizenötödik napján, az ünnepen hasonlóképen cselekedjék hét napon át: a bûnért való áldozattal, az egészen égõáldozattal, az ételáldozattal és az olajjal.(HU)
Ezékiel 46:1 Ezt mondja az Úr Isten: A belsõ pitvar kapuja, mely keletre néz, zárva legyen a dologtevõ hat napon, szombatnapon pedig nyissák ki, és újhold napján is nyissák ki.(HU)
Ezékiel 46:2 És a fejedelem jõjjön be a kapu tornáczának útján kívülrõl, és álljon a kapu félfája mellé, és mikor a papok megáldozzák az õ égõáldozatát és hálaadóáldozatait, õ leborulva imádkozzék a kapu küszöbén, azután menjen ki, a kaput pedig ne zárják be estvéig.(HU)
Ezékiel 46:3 És leborulva imádkozzék az ország népe ugyanannak a kapunak bejáratánál a szombatokon és az újholdnak napjain az Úr elõtt.(HU)
Ezékiel 46:4 Az égõáldozat pedig, melyet a fejedelem vigyen az Úrnak szombatnapon, hat ép bárány és egy ép kos legyen;(HU)
Ezékiel 46:5 És az ételáldozat: egy éfa a kos mellé; és a bárányok mellé ételáldozatul, a mit keze adhat, s az olajból egy hín az éfához.(HU)
Ezékiel 46:6 Az újhold napján pedig egy ép, fiatal bika és hat bárány és egy kos, [mind] épek legyenek.(HU)
Ezékiel 46:7 És a bika mellé egy éfát és a kos mellé egy éfát tegyen ételáldozatul; és a bárányok mellé azt, a mi kezétõl telik, s az olajból egy hínt az éfához.(HU)
Ezékiel 46:8 És mikor bemegy a fejedelem, a kapu tornáczának útján menjen be, és ezen az úton menjen ki.(HU)
Ezékiel 46:9 Mikor pedig a föld népe megyen be az Úr eleibe az ünnepeken, a ki az északi kapu útján ment be, hogy leborulva imádkozzék, a déli kapu útján menjen ki; a ki pedig a déli kapu útján ment be, az az északi kapu útján menjen ki; ne térjen vissza azon kapu útjához, a melyen bement, hanem az annak ellenében valón menjen ki.(HU)
Ezékiel 46:10 A fejedelem pedig, mikor bemennek, közöttök menjen be, és mikor kimennek, [együtt] menjen ki velök.(HU)
Ezékiel 46:11 És az ünnepeken és a szent egybegyûléseken legyen az ételáldozat egy éfa egy bika mellé és egy éfa a kos mellé, és a bárányok mellé, a mit keze adhat, s az olajból egy hín az éfához.(HU)
Ezékiel 46:12 Továbbá, mikor a fejedelem szabad akaratból tesz égõáldozatot, vagy hálaadó áldozatokat, szabad akaratból az Úrnak, nyissák ki néki a kaput, mely napkeletre néz, és õ vigye égõáldozatát és hálaadó áldozatait, mint a hogy szombat napon szokta tenni, és azután menjen ki, és zárják be a kaput kimenése után.(HU)
Ezékiel 46:13 És egy esztendõs ép bárányt áldozz égõáldozatul naponként az Úrnak; minden reggel áldozz azzal.(HU)
Ezékiel 46:14 És ételáldozatot tégy hozzá minden reggel: egy hatodrész éfát, és az olajból a hín harmadrészét a liszt megnedvesítésére, ételáldozatul az Úrnak; örökre állandó rendelések ezek.(HU)
Ezékiel 46:15 Hozzátok azért a bárányt és az ételáldozatot és az olajat minden reggel állandó égõáldozatul.(HU)
Ezékiel 46:16 Ezt mondja az Úr Isten: Ha a fejedelem ajándékot ad valamelyik fiának a maga örökségébõl, az az õ fiaié legyen tulajdonul örökségképen.(HU)
Ezékiel 46:17 De ha örökségébõl valamelyik szolgájának ad ajándékot, az a szabadság esztendejéig lesz azé, azután visszaszáll a fejedelemre; csak az õ öröksége lesz az õ fiaié.(HU)
Ezékiel 46:18 És a fejedelem el ne vegyen a nép örökségébõl, hogy nyomorgatással kivesse õket tulajdonukból; a maga tulajdonából adjon örökséget fiainak, hogy az én népem közül senki el ne széledjen a maga tulajdonából.(HU)
Ezékiel 46:19 És bevitt engem ahhoz a bejárathoz, mely a kapu mellett oldalaslag vala, a kamarákhoz, a papok szenthelyéhez, melyek északra néznek, és ímé, ott egy hely vala leghátul nyugotra.(HU)
Ezékiel 46:20 És monda nékem: Ez a hely, a hol a papok fõzzék a vétekért és a bûnért való áldozatot, és a hol süssék az ételáldozatot, hogy ne kelljen kivinniök a külsõ pitvarba a nép megszentelésére.(HU)
Ezékiel 46:21 És kivitt engem a külsõ pitvarba, és elhordoza engem a pitvar négy szegletén, és ímé, a pitvar mindenik szegletében egy-egy pitvar vala.(HU)
Ezékiel 46:22 A pitvarnak négy szegletében zárt pitvarok valának, negyven [sing ]hosszúságúak és harmincz [sing] szélesek; egy mértéke vala a négy szegleten való [pitvar]oknak.(HU)
Ezékiel 46:23 És falazások valának bennök köröskörül mind a négy körül, és a falazások alatt konyhák valának csinálva köröskörül.(HU)
Ezékiel 46:24 És monda nékem: Ez a fõzõház, a hol fõzzék a háznak szolgái a nép véres áldozatát.(HU)
Ezékiel 47:1 És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jõ vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre.(HU)
Ezékiel 47:2 És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külsõ kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól.(HU)
Ezékiel 47:3 Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérõzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala.(HU)
Ezékiel 47:4 És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala.(HU)
Ezékiel 47:5 És mére még ezeret, [s vala olyan] folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható.(HU)
Ezékiel 47:6 És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján.(HU)
Ezékiel 47:7 És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felõl.(HU)
Ezékiel 47:8 És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.(HU)
Ezékiel 47:9 És lészen, hogy minden élõ állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bõségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.(HU)
Ezékiel 47:10 És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditõl Énegláimig: varsák kivetõ helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bõséggel.(HU)
Ezékiel 47:11 Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.(HU)
Ezékiel 47:12 És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló [gyümölcs] fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelybõl foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.(HU)
Ezékiel 47:13 És monda az Úr Isten: Ez a határ, a mely szerint örökségül osszátok el magatok közt a földet Izráel tizenkét törzsöke szerint, Józsefnek két örökséget.(HU)
Ezékiel 47:14 És vegyétek azt örökségül mindnyájan egyenlõen, mivelhogy fölemeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát essék néktek az a föld örökségül.(HU)
Ezékiel 47:15 És ez legyen a föld határa, észak felé a nagy-tengertõl, Hetlónon át Sedádnak menve:(HU)
Ezékiel 47:16 Hamát, Berótha, Szibraim, mely Damaskus határa és Hamát határa közt van, a középsõ Hásér, mely Havrán határán van.(HU)
Ezékiel 47:17 Így legyen a határ a tengertõl Haczar-Énónig Damaskus határán és azontúl északra, és Hamát határán: ez az északi oldal.(HU)
Ezékiel 47:18 És a keleti oldalon: Havrán és Damaskus és Gileád között és Izráel földje között a Jordán legyen; ama határtól a keleti tengerig mérjétek: ez a keleti oldal.(HU)
Ezékiel 47:19 És a déli oldalon dél felé: Támártól a versengések vizéig Kádesben, [azután] a folyó felé a nagy-tengerig: ez a déli oldal dél felé.(HU)
Ezékiel 47:20 És a nyugoti oldal: a nagy-tenger, ama határtól fogva addig, a hol egyenesen Hamátba menni: ez a nyugoti oldal.(HU)
Ezékiel 47:21 És oszszátok el ezt a földet magatok közt Izráel nemzetségei szerint.(HU)
Ezékiel 47:22 És legyen, hogy sorsvetéssel oszszátok el azt magatok közt és a jövevények közt, a kik közöttetek lakoznak, a kik közöttetek fiakat nemzettek, és úgy tartsátok õket, mint a ki ott született az Izráel fiai között: veletek együtt sorsvetéssel legyen örökségök Izráel nemzetségei között.(HU)
Ezékiel 47:23 És úgy legyen, hogy a mely nemzetséggel lakozik a jövevény, ott adjátok ki az õ örökségét. Ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 48:1 Ezek a nemzetségek nevei: az északi határon a Hetlóntól Hamáthig vezetõ út mentén Haczar-Énonig Damaskus határán, észak felé, Hamát mentén, és pedig legyen az övé a keleti [és] nyugoti oldal: Dán, egy [rész;](HU)
Ezékiel 48:2 És Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Áser, egy [rész;](HU)
Ezékiel 48:3 És Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Nafthali, egy [rész;](HU)
Ezékiel 48:4 És Nafthali határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Manasse, egy [rész;](HU)
Ezékiel 48:5 És Manasse határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Efraim, egy [rész;](HU)
Ezékiel 48:6 És Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Rúben, egy [rész;](HU)
Ezékiel 48:7 És Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Júda, egy [rész;](HU)
Ezékiel 48:8 És Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugoti oldalig legyen a szent áldozat, melyet [az Úrnak] szenteltek: huszonötezer [sing] széles és olyan hosszú, mint egy-egy rész a keleti oldaltól a nyugoti oldalig; és a szenthely annak közepette legyen;(HU)
Ezékiel 48:9 A szent áldozat, melyet az Úrnak szenteltek, huszonötezer [sing] hosszú és tízezer [sing] széles legyen;(HU)
Ezékiel 48:10 És ezeké legyen ez a szent áldozat: a papoké északra huszonötezer [sing] és nyugotra tízezer [sing] szélesség és keletre tízezer [sing] szélesség és délre huszonötezer [sing] hosszúság, és az Úr szenthelye annak közepette legyen:(HU)
Ezékiel 48:11 A papoké, a kik megszenteltettek a Sádók fiai közül, a kik szolgálatomban foglalatosak voltak, a kik nem tévelyedtek el, mikor Izráel fiai eltévelyedtek, mint a hogy eltévelyedtek volt a Léviták.(HU)
Ezékiel 48:12 Övék legyen ez, mint egy áldozati rész a föld áldozatából, mint igen szentséges, a Léviták határán.(HU)
Ezékiel 48:13 A Lévitáké pedig legyen a papok határa mentén huszonötezer [sing] hosszúság és tízezer szélesség; az egész hosszúság legyen huszonötezer és a szélesség tízezer.(HU)
Ezékiel 48:14 És semmit abból el ne adjanak, se el ne cseréljék, se [másra] át ne szálljon a földnek e zsengéje, mert az Úrnak szenteltetett.(HU)
Ezékiel 48:15 És az ötezer [sing,] mely a szélességben megmaradt a huszonötezernek mentén, közhely a város számára, mint lakóhely és tágasság, és legyen a város annak a közepében.(HU)
Ezékiel 48:16 És ezek legyenek annak méretei: az északi oldalon négyezerötszáz [sing] és a déli oldalon négyezerötszáz és a keleti oldalon négyezerötszáz és a nyugoti oldalon négyezerötszáz.(HU)
Ezékiel 48:17 És a város alatt legyen tágasság észak felé kétszázötven [sing] és dél felé kétszázötven és keletre kétszázötven és nyugotra kétszázötven.(HU)
Ezékiel 48:18 A mi pedig megmaradt a hosszaságban a szent áldozat mentén, tízezer keletre és tízezer nyugotra, az ott maradjon a szent áldozat mentén, és legyen annak termése a város szántóvetõinek eledele.(HU)
Ezékiel 48:19 És a ki szántóvetõ a városban, mívelje azt Izráelnek minden nemzetségébõl.(HU)
Ezékiel 48:20 Az egész huszonötezer [sing] szent áldozatot huszonötezer [sing] négyszögben adjátok szent ajándékul a város tulajdonával együtt.(HU)
Ezékiel 48:21 A mi pedig megmaradt, a fejedelemé lészen; a szent áldozatnak és a város tulajdonának mind a két oldalán, szemben a huszonötezer [sing] szent áldozattal a keleti határig és nyugot felé szemben a huszonötezer [sing]gel [egészen] a nyugoti határig lészen, a [kiosztott] részek mentén, a fejedelemé; és legyen a szent áldozat és a ház szenthelye annak közepette.(HU)
Ezékiel 48:22 És a Léviták tulajdonától és a város tulajdonától fogva, mely közepében van annak, a mi a fejedelemé, a Júda határa és Benjámin határa között a fejedelemé legyen.(HU)
Ezékiel 48:23 És a többi nemzetségek: a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Benjámin, egy [rész].(HU)
Ezékiel 48:24 És Benjámin határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Simeon, egy [rész].(HU)
Ezékiel 48:25 És Simeon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Issakhár, egy [rész].(HU)
Ezékiel 48:26 És Issakhár határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Zebulon, egy [rész].(HU)
Ezékiel 48:27 És Zebulon határán a keleti oldaltól a nyugoti oldalig: Gád, egy [rész].(HU)
Ezékiel 48:28 És Gád határán a déli oldalon dél felé, legyen a határ Támártól a versengések vizéig Kádesben, a patak felé a nagy-tengerig.(HU)
Ezékiel 48:29 Ez a föld, melyet sorsvetéssel örökségül eloszszatok Izráel nemzetségei közt, és ezek azoknak részei, ezt mondja az Úr Isten.(HU)
Ezékiel 48:30 És ezek a város külsõ részei: Az északi oldalon négyezerötszáz [sing] mérték.(HU)
Ezékiel 48:31 És a város kapui, Izráel nemzetségeinek nevei szerint, három kapu északra: Rúben kapuja egy, Júda kapuja egy, Lévi kapuja egy.(HU)
Ezékiel 48:32 És a keleti oldalon négyezerötszáz [sing] és három kapu: József kapuja egy, Benjámin kapuja egy, Dán kapuja egy.(HU)
Ezékiel 48:33 És a déli oldalon is négyezerötszáz [sing] mérték és három kapu: Simeon kapuja egy, Issakhár kapuja egy, Zebulon kapuja egy.(HU)
Ezékiel 48:34 A nyugoti oldalon négyezerötszáz [sing] három kapuval: Gád kapuja egy, Áser kapuja egy, Nafthali kapuja egy:(HU)
Ezékiel 48:35 Köröskörül tizennyolcezer [sing;] és a város neve ama naptól fogva: Ott [lakik] az Úr!(HU)
Dániel 1:1 Jojakim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jöve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és megszállá azt.(HU)
Dániel 1:2 És kezébe adá az Úr Jojakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét; és vivé azokat Sineár földére, az õ istenének házába, és az edényeket bevivé az õ istenének kincsesházába.(HU)
Dániel 1:3 És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s elõkelõ származású ifjakat,(HU)
Dániel 1:4 A kikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem a kik ábrázatra nézve szépek, minden bölcseségre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és a kik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére.(HU)
Dániel 1:5 És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételbõl és a borból, melybõl õ iszik vala, hogy így nevelje õket három esztendeig, és azután álljanak a király elõtt.(HU)
Dániel 1:6 Valának pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás.(HU)
Dániel 1:7 És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik; tudniillik elnevezé Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak.(HU)
Dániel 1:8 De Dániel eltökélé az õ szívében, hogy nem fertõzteti meg magát a király ételével és a borral, a melybõl az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertõztetnie.(HU)
Dániel 1:9 És az Isten kegyelemre és irgalomra [méltóvá] tevé Dánielt az udvarmesterek fejedelme elõtt;(HU)
Dániel 1:10 És mondá az udvarmesterek fejedelme Dánielnek: Félek én az én uramtól, a királytól, a ki megrendelte a ti ételeteket és italotokat; minek lássa, hogy a ti orczátok hitványabb amaz ifjakénál, a kik egykorúak veletek? és így bûnbe kevernétek az én fejemet a királynál.(HU)
Dániel 1:11 És mondá Dániel a felügyelõnek, a kire az udvarmesterek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást, Misáelt és Azariást:(HU)
Dániel 1:12 Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk.(HU)
Dániel 1:13 Azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát, a kik a király ételével élnek, és a szerint cselekedjél majd a te szolgáiddal.(HU)
Dániel 1:14 És engede nékik ebben a dologban, és próbát tõn velük tíz napig.(HU)
Dániel 1:15 És tíz nap mulva szebbnek látszék az õ ábrázatuk, és testben kövérebbek valának mindazoknál az ifjaknál, a kik a király ételével élnek vala.(HU)
Dániel 1:16 Elvevé azért a felügyelõ az õ ételöket és az õ italokul rendelt bort, és ad vala nékik zöldségféléket.(HU)
Dániel 1:17 És ada az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcseséget; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz [is.](HU)
Dániel 1:18 Miután pedig elmúlt az idõ, a mikorra meghagyta vala a király, hogy [eléje] vigyék õket, bevivé õket az udvarmesterek fejedelme Nabukodonozor elé.(HU)
Dániel 1:19 És szóla velök a király, és mindnyájok között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király elõtt.(HU)
Dániel 1:20 És minden bölcs és értelmes dologban, a mely felõl a király tõlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá õket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, a kik egész országában valának.(HU)
Dániel 1:21 És [ott] vala Dániel a Cyrus király elsõ esztendejéig.(HU)
Dániel 2:1 És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lõn az õ lelke, és álma félbeszakadt.(HU)
Dániel 2:2 És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bûbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az õ álmait; és bemenének azok, és állának a király elé.(HU)
Dániel 2:3 És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.(HU)
Dániel 2:4 És mondák a Káldeusok a királynak sziriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét.(HU)
Dániel 2:5 Felele a király, és monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek.(HU)
Dániel 2:6 Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tõlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem.(HU)
Dániel 2:7 Felelének másodszor, és mondának: A király mondja meg az álmot az õ szolgáinak: és az értelmét megjelentjük.(HU)
Dániel 2:8 Felele a király, és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak idõt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam.(HU)
Dániel 2:9 Hogy ha az álmot meg nem mondjátok nékem, [csak] egy ítélet lehet felõletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idõ múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem.(HU)
Dániel 2:10 Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot.(HU)
Dániel 2:11 Mert a dolog, a mit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, a ki azt megjelenthesse a király elõtt, hanemha az istenek, a kik nem lakoznak együtt az emberekkel.(HU)
Dániel 2:12 E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el.(HU)
Dániel 2:13 És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az õ társait, hogy megölettessenek.(HU)
Dániel 2:14 Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felele Arióknak, a királyi testõrség fejének, a ki kiment vala, hogy megölesse a babiloni bölcseket.(HU)
Dániel 2:15 Szóla és monda Arióknak, a király fõemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondá a dolgot Dánielnek.(HU)
Dániel 2:16 És beméne Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon néki idõt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak.(HU)
Dániel 2:17 Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az õ társainak:(HU)
Dániel 2:18 Hogy kérjenek az egek Istenétõl irgalmasságot e titok végett, hogy el ne veszszenek Dániel és az õ társai a többi babiloni bölcsekkel együtt.(HU)
Dániel 2:19 Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét.(HU)
Dániel 2:20 Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erõ.(HU)
Dániel 2:21 És õ változtatja meg az idõket és az idõknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.(HU)
Dániel 2:22 Õ jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!(HU)
Dániel 2:23 Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erõt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk tõled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!(HU)
Dániel 2:24 Beméne azért Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket; elméne azért, és mondá néki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé és a megfejtést tudtára adom a királynak.(HU)
Dániel 2:25 Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, a ki a megfejtést megjelenti a királynak.(HU)
Dániel 2:26 Szóla a király, és monda Dánielnek, a kit Baltazárnak nevezének: Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, a melyet láttam, és annak értelmét?(HU)
Dániel 2:27 Felele Dániel a király elõtt, és mondá: A titkot, a melyrõl a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendõmondók meg nem jelenthetik a királynak;(HU)
Dániel 2:28 De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és õ tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt:(HU)
Dániel 2:29 Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felõl, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz.(HU)
Dániel 2:30 Nékem pedig ez a titok nem bölcseségbõl, a mely bennem minden élõ felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait.(HU)
Dániel 2:31 Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az õ fényessége, elõtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt.(HU)
Dániel 2:32 Annak az [álló]képnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstbõl, hasa és oldalai rézbõl,(HU)
Dániel 2:33 Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépbõl valának.(HU)
Dániel 2:34 Nézed vala, a míg egy kõ leszakada kéz [érintése] nélkül, és letöré azt az [álló]képet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.(HU)
Dániel 2:35 Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lõnek mint a nyári szérûn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kõ pedig, a mely leüté az [álló]képet nagy hegygyé lõn, és betölté az egész földet.(HU)
Dániel 2:36 Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak.(HU)
Dániel 2:37 Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erõt és dicsõséget adott;(HU)
Dániel 2:38 És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej.(HU)
Dániel 2:39 És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézbõl való, a mely az egész földön uralkodik.(HU)
Dániel 2:40 A negyedik birodalom pedig erõs lesz, mint a vas; mert [miként] a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja.(HU)
Dániel 2:41 Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépbõl, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejébõl, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel.(HU)
Dániel 2:42 És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erõs, részint pedig törékeny lesz.(HU)
Dániel 2:43 Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.(HU)
Dániel 2:44 És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át [hanem] szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.(HU)
Dániel 2:45 Minthogy láttad, hogy a hegyrõl kõ szakad vala le kéz [érintése] nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.(HU)
Dániel 2:46 Akkor Nabukodonozor király arczra borula és imádá Dánielt, és meghagyá, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki.(HU)
Dániel 2:47 Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, õ az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentõje, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot!(HU)
Dániel 2:48 Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elõljárójává tevé õt.(HU)
Dániel 2:49 És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala.(HU)
Dániel 3:1 Nabukodonozor király csináltata egy arany [álló]képet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatá azt a Dura mezején, Babilon tartományában.(HU)
Dániel 3:2 És Nabukodonozor király egybegyûjteté a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevõket és a tartományok minden igazgatóját, hogy jõjjenek az [álló]képnek felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott vala.(HU)
Dániel 3:3 Akkor egybegyûlének a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák, kincstartók, tanácsosok, törvénytevõk és a tartományok minden igazgatója az [álló]kép felavatására, a melyet Nabukodonozor király állíttatott, és megállának az [álló]kép elõtt, a melyet Nabukodonozor állíttatott.(HU)
Dániel 3:4 És a hírnök hangosan kiálta: Meghagyatik néktek, oh népek, nemzetek és nyelvek!(HU)
Dániel 3:5 Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany [álló]képet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.(HU)
Dániel 3:6 Akárki pedig, a ki nem borul le és nem imádja, tüstént bevettetik az égõ, tüzes kemenczébe.(HU)
Dániel 3:7 Azért mihelyt hallák mind a népek a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak és mindenféle hangszernek szavát: leborulának, mind a népek, nemzetségek és nyelvek, [és] imádák az arany [álló]képet, a melyet Nabukodonozor király állíttatott.(HU)
Dániel 3:8 Elmenének azért ebben az idõben káldeabeli férfiak, és vádat emelének a zsidók ellen;(HU)
Dániel 3:9 Szólának pedig és mondák Nabukodonozor királynak: Király! örökké élj!(HU)
Dániel 3:10 Te, oh király! parancsolatot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát: boruljon le, és imádja az arany [álló]képet;(HU)
Dániel 3:11 A ki pedig nem borul le és nem imádja, vettessék be az égõ, tüzes kemenczébe.(HU)
Dániel 3:12 Vannak zsidó férfiak, a kiket a babiloni tartomány gondviselésére rendeltél, Sidrák, Misák és Abednégó: ezek a férfiak nem becsülnek téged, oh király, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany [álló]képet, a melyet felállíttattál, nem imádják.(HU)
Dániel 3:13 Akkor Nabukodonozor [nagy] haraggal és felgerjedéssel meghagyá, hogy hozzák elõ Sidrákot, Misákot és Abednégót; erre elhozák a férfiakat a király elé.(HU)
Dániel 3:14 Szóla Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek-é az én istenemet és nem imádjátok-é az arany [álló]képet, a melyet felállíttattam?(HU)
Dániel 3:15 Ha tehát készek vagytok: mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, cziterának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle hangszernek szavát, leboruljatok és imádjátok az [álló]képet, a melyet én csináltattam. De ha nem imádjátok, tüstént bevettettek az égõ, tüzes kemenczébe; és kicsoda az az Isten, a ki kiszabadítson titeket az én kezeimbõl?(HU)
Dániel 3:16 Felelének Sidrák, Misák és Abednégó, és mondának a királynak: Oh Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked.(HU)
Dániel 3:17 Ímé, a mi Istenünk, a kit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égõ, tüzes kemenczébõl, és a te kezedbõl is, oh király, kiszabadít minket.(HU)
Dániel 3:18 De ha nem [tenné is,] legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany [álló]képet, a melyet felállíttatál, nem imádjuk.(HU)
Dániel 3:19 Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az õ orczájának színe elváltozék Sidrák, Misák és Abednégó ellen; [azért] szóla, és meghagyá, hogy fûtsék be a kemenczét hétszerte inkább, mint szokták vala befûteni.(HU)
Dániel 3:20 És meghagyá a legerõsebb férfiaknak az õ seregében, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednégót, [és] vessék õket az égõ, tüzes kemenczébe.(HU)
Dániel 3:21 Erre ezek a férfiak alsó ruhástul, köntösöstül, palástostul és [egyéb] öltönyöstül megkötöztettek, és az égõ, tüzes kemenczébe vettettek.(HU)
Dániel 3:22 A miatt azonban, hogy a király parancsolata szigorú volt és a kemencze rendkivül izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tûznek lángja.(HU)
Dániel 3:23 Az a három férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égõ, tüzes kemenczébe esék megkötözve.(HU)
Dániel 3:24 Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkele, szóla és monda az õ tanácsosainak: Nem három férfiút veténk-é a tûz közepébe megkötözve? Felelének és mondának a királynak: Bizonyára, oh király!(HU)
Dániel 3:25 Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tûz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.(HU)
Dániel 3:26 Nabukodonozor ekkor az égõ, tüzes kemencze szájához járula, és szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jertek ki és jõjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó a tûz közepébõl.(HU)
Dániel 3:27 És egybegyûlvén a fejedelmek, helytartók és kormányzók és a király tanácsosai, nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tûznek semmi hatalma nem lett az õ testükön, és hogy egy hajszáluk sem égett meg, és az õ alsó ruháik meg nem változtak, és a tûz szaga sem járta át õket.(HU)
Dániel 3:28 Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az õ angyalát és kiszabadította az õ szolgáit, a kik õ benne bíztak; és a király parancsolatát megszegték és [veszedelemre] adták az õ testöket és nem szolgáltak és nem imádtak más istent az õ Istenökön kivül.(HU)
Dániel 3:29 Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak háza szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, a ki így megszabadíthasson.(HU)
Dániel 3:30 Akkor a király nagy [tisztesség]re emelé Sidrákot, Misákot és Abednégót Babilon tartományában. [ (Daniel 3:31) Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, a kik az egész földön lakoznak, [mondá:] Békességetek bõséges legyen! ] [ (Daniel 3:32) A jeleket és csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendõ dolognak tartom megjelenteni. ] [ (Daniel 3:33) Mely nagyok az õ jelei és mely hatalmasak az õ csudái! az õ országa örökkévaló ország és az õ uralkodása nemzedékrõl nemzedékre [száll.] ](HU)
Dániel 4:1 Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban.(HU)
Dániel 4:2 Álmot láték és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítának engem.(HU)
Dániel 4:3 És parancsolatot adék, hogy hozzák elõmbe Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem.(HU)
Dániel 4:4 Akkor bejövének az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendõmondók; és én elbeszélém nékik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nékem.(HU)
Dániel 4:5 Végezetre bejöve elém Dániel, a kinek neve Baltazár, mint az én istenemnek neve, és a kiben a szent isteneknek lelke van, és elmondám néki az álmot.(HU)
Dániel 4:6 Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos elõtted, az én álmom látásait, a miket láttam, és azoknak jelentését beszéld el.(HU)
Dániel 4:7 Az én fejem látásai az én ágyamban [ezek] [voltak:] Látám, hogy ímé, egy fa [álla] a föld közepette, és annak magassága rendkivüli volt.(HU)
Dániel 4:8 Nagy volt a fa és erõs, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható.(HU)
Dániel 4:9 Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mezõ vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élõ.(HU)
Dániel 4:10 Látám fejem látásaiban az én ágyamban, és ímé: egy Vigyázó és Szent szálla alá az égbõl;(HU)
Dániel 4:11 Erõsen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az õ ágairól.(HU)
Dániel 4:12 De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas és ércz lánczokba [verve] a mezõ füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében.(HU)
Dániel 4:13 Az õ emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék néki, és hét idõ múljék el felette.(HU)
Dániel 4:14 Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élõk, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.(HU)
Dániel 4:15 Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nékem megmondani a jelentését; de te tudod, mert szent isteneknek lelke van benned.(HU)
Dániel 4:16 Ekkor Dániel, a kinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az õ gondolatai háboríták õt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom [szálljon] a te gyûlölõidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre!(HU)
Dániel 4:17 A fa, a melyet láttál, a mely nagy és erõs volt, és a melynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre;(HU)
Dániel 4:18 És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodék a mezõ vada, és ágain az égi madarak lakozának:(HU)
Dániel 4:19 Te vagy az, oh király, a ki nagygyá és erõssé lettél, a kinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig.(HU)
Dániel 4:20 Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égbõl, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és ércz lánczokba [verve] a mezõ füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, a míg hét idõ múlik el felette;(HU)
Dániel 4:21 Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, a mely bekövetkezik az én uramra, a királyra,(HU)
Dániel 4:22 És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idõ múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.(HU)
Dániel 4:23 Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad néked, mihelyest megismered, hogy az Ég uralkodik.(HU)
Dániel 4:24 Azért, oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtõl igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.(HU)
Dániel 4:25 Mindez betelék Nabukodonozor királyon.(HU)
Dániel 4:26 Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála.(HU)
Dániel 4:27 Szóla a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsõségem tisztességére?(HU)
Dániel 4:28 Még a szó a király szájában volt, a mikor szózat szálla le az égbõl: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tõled.(HU)
Dániel 4:29 És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, [és] füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idõ múlik el feletted, a míg megesméred, hogy a felséges [Isten] uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.(HU)
Dániel 4:30 Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az õ teste, mígnem szõre megnöve, mint a saskeselyû [tolla,] és körmei, mint a madarakéi.(HU)
Dániel 4:31 És az idõ elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges [Istent,] és dícsérém és dicsõítém az örökké élõt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékrõl-nemzedékre [áll.(HU)
Dániel 4:32 És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az õ akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az õ kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?(HU)
Dániel 4:33 Abban az idõben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsõségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és fõembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem.(HU)
Dániel 4:34 Most [azért] én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsõítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az õ utai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja.(HU)
Dániel 4:35 (HU)
Dániel 4:36 (HU)
Dániel 4:37 (HU)
Dániel 5:1 Belsazár király nagy lakomát szerze az õ ezer fõemberének, és az ezer elõtt bort ivék.(HU)
Dániel 5:2 Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elõ az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az õ atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az õ fõemberei, az õ feleségei és az õ ágyasai.(HU)
Dániel 5:3 Akkor elõhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az õ fõemberei, az õ feleségei és az õ ágyasai.(HU)
Dániel 5:4 Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kõisteneket.(HU)
Dániel 5:5 Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.(HU)
Dániel 5:6 Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az õ gondolatai megháboríták õt, és derekának inai megoldódának és az õ térdei egymáshoz verõdének.(HU)
Dániel 5:7 Erõsen kiáltozék a király, hogy hozzák elõ a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölõket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.(HU)
Dániel 5:8 Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.(HU)
Dániel 5:9 Akkor Belsazár király igen megrettene, és az õ ábrázatja elváltozék rajta, és az õ fõemberei is megzavarodának.(HU)
Dániel 5:10 A királyasszony a király és az õ fõembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, [és] szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!(HU)
Dániel 5:11 Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölõk fejévé tõn; igen, a te atyád, a király;(HU)
Dániel 5:12 Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most [azért] hivattassék elõ Dániel, és õ megjelenti az értelmet.(HU)
Dániel 5:13 Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?(HU)
Dániel 5:14 És a ki felõl hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?(HU)
Dániel 5:15 Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.(HU)
Dániel 5:16 De felõled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.(HU)
Dániel 5:17 Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.(HU)
Dániel 5:18 Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsõséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;(HU)
Dániel 5:19 És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tõle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;(HU)
Dániel 5:20 De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az õ birodalmának királyi székébõl, és dicsõségét elvevék tõle;(HU)
Dániel 5:21 És az emberek fiai közül kivetteték, és az õ szíve olyanná lõn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lõn az õ lakása, és fûvel etették õt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.(HU)
Dániel 5:22 És te, Belsazár, az õ fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.(HU)
Dániel 5:23 Sõt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az õ házának edényeit elõdbe hozták, és te és a te fõembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kõisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és elõtte minden te útad, nem dicsõítetted.(HU)
Dániel 5:24 Azért küldetett õ általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.(HU)
Dániel 5:25 És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!(HU)
Dániel 5:26 Ez [pedig] e szavaknak az értelme: Mene, [azaz] számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.(HU)
Dániel 5:27 Tekel, [azaz] megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.(HU)
Dániel 5:28 Peresz, [azaz] elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak.(HU)
Dániel 5:29 Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot [vetének] nyakába, és kikiálták felõle, hogy õ parancsol mint harmadik az országban.(HU)
Dániel 5:30 Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya.(HU)
Dániel 5:31 És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendõs korában.(HU)
Dániel 6:1 Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek;(HU)
Dániel 6:2 És azok fölé három igazgatót, a kik közül egy vala Dániel, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és a királynak semmi károsodása ne legyen.(HU)
Dániel 6:3 Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkivüli lélek volt benne, úgy hogy a király õt szándékozék tenni az egész birodalom fölé.(HU)
Dániel 6:4 Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hûséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne.(HU)
Dániel 6:5 Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene [valamit] az õ Istenének törvényében!(HU)
Dániel 6:6 Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak a királyhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj!(HU)
Dániel 6:7 Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erõs tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentõl vagy embertõl, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe.(HU)
Dániel 6:8 Most [azért,] oh király, erõsítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.(HU)
Dániel 6:9 Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat.(HU)
Dániel 6:10 Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az õ házába; és az õ felsõ termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tõn az õ Istene elõtt, a miként azelõtt cselekszik vala.(HU)
Dániel 6:11 Akkor azok a férfiak berohantak és megtalálák Dánielt, a mint könyörge és esedezék az õ Istene elõtt.(HU)
Dániel 6:12 Ekkor bemenének, és mondák a királynak a király tilalma felõl: Nem megírtad-é a tilalmat, hogy ha valaki kér valamit valamely istentõl vagy embertõl harmincz napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele a király és monda: Áll a szó! a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.(HU)
Dániel 6:13 Erre felelének, és mondák a királynak: Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, a mit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.(HU)
Dániel 6:14 Akkor a király, a mint hallotta ezt, igen restelkedék a miatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugotig törekedék õt megmenteni.(HU)
Dániel 6:15 Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és mondák a királynak: Tudd meg, király, hogy ez a médek és persák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, a melyet a király rendel, meg ne változtassék.(HU)
Dániel 6:16 Erre szóla a király, és elõhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szóla a király, és mondá Dánielnek: A te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, õ szabadítson meg téged!(HU)
Dániel 6:17 És hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé a király az õ gyûrûjével és az õ fõembereinek gyûrûivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve.(HU)
Dániel 6:18 Erre eltávozék a király az õ palotájába, és étlen tölté az éjszakát, és vigasságtevõ szerszámokat sem hozata eléje; kerülte õt az álom.(HU)
Dániel 6:19 Hajnalban a király azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne.(HU)
Dániel 6:20 És mikor közel ére a veremhez, szomorú szóval kiálta Dánielnek; szóla a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élõ Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?(HU)
Dániel 6:21 Akkor Dániel szóla a királynak: Király, örökké élj!(HU)
Dániel 6:22 Az én Istenem elbocsátá az õ angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam õ elõtte és te elõtted sem követtem el, oh király, semmi vétket.(HU)
Dániel 6:23 Akkor a király igen örvende, és Dánielt kihozatá a verembõl. És kivevék Dánielt a verembõl, és semmi sérelem nem találtaték õ rajta: mert hitt az õ Istenében.(HU)
Dániel 6:24 És parancsola a király, és elõhozák azokat a férfiakat, a kik Dánielt vádolák, és az oroszlánok vermébe vettetének mind õk, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, a mikor rájok rontának az oroszlánok és minden csontjokat összezúzták.(HU)
Dániel 6:25 Akkor Dárius király ira minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, a kik az egész földön lakozának: Békességtek bõséges legyen!(HU)
Dániel 6:26 Én tõlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert õ az élõ Isten, és örökké megmarad, és az õ országa meg nem romol, és uralkodása mind végig [megtart;](HU)
Dániel 6:27 A ki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; a ki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából.(HU)
Dániel 6:28 És ennek a Dánielnek jó szerencsés lõn dolga a Dárius országában és a persa Czírus országában.(HU)
Dániel 7:1 Belsazárnak, a babiloni királynak elsõ esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az õ ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá.(HU)
Dániel 7:2 Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren;(HU)
Dániel 7:3 És négy nagy állat jöve fel a tengerbõl, egyik különbözõ a másiktól.(HU)
Dániel 7:4 Az elsõ olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földrõl, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki.(HU)
Dániel 7:5 És ímé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst!(HU)
Dániel 7:6 Ez után látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki.(HU)
Dániel 7:7 Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erõs; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek elõtte valának, és tíz szarva vala néki.(HU)
Dániel 7:8 [Mialatt] a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték õ elõtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.(HU)
Dániel 7:9 Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égõ tûz;(HU)
Dániel 7:10 Tûzfolyam foly és jõ vala ki az õ színe felõl; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának elõtte; ítélõk ülének le, és könyvek nyittatának meg.(HU)
Dániel 7:11 Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az õ teste elvesze, és tûzbe vetteték megégetésre.(HU)
Dániel 7:12 A többi állatoktól is elvéteték az õ hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik.(HU)
Dániel 7:13 Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhõiben mint valami emberfia jõve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék õt.(HU)
Dániel 7:14 És ada néki hatalmat, dicsõséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az õ hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az õ országa meg nem rontatik.(HU)
Dániel 7:15 Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem.(HU)
Dániel 7:16 Oda menék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tõle mindezek felõl, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem:(HU)
Dániel 7:17 Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön.(HU)
Dániel 7:18 De a magasságos [egek]nek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké.(HU)
Dániel 7:19 Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felõl, a mely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érczkörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta.(HU)
Dániel 7:20 A tíz szarv felõl is, a melyek a fején valának, és a felõl, a mely utóbb növekedék és három esék ki elõle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál.(HU)
Dániel 7:21 Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyõzé õket.(HU)
Dániel 7:22 Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos [egek] szenteinek; és az idõ eljöve, és elvevék az országot a szentek.(HU)
Dániel 7:23 Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.(HU)
Dániel 7:24 A tíz szarv pedig ez: Ebbõl az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az elõbbiek, és három királyt fog megalázni.(HU)
Dániel 7:25 És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos [egek] szenteit [] megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az idõket és törvényt; és az õ kezébe adatnak ideig, idõkig és fél idõig.(HU)
Dániel 7:26 De ítélõk ülnek és az õ hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen.(HU)
Dániel 7:27 Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levõ országok nagysága átadatik a magasságos [egek] szentei népének; az õ országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.(HU)
Dániel 7:28 Itt vége lõn a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben.(HU)
Dániel 8:1 Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nékem, Dánielnek, annak utánna, a mely elõször jelent meg nékem.(HU)
Dániel 8:2 És láték látomásban; és mikor láték, Susán várában voltam, a mely Elám tartományában van; és láték látomásban, és ímé az Ulai folyam mellett valék.(HU)
Dániel 8:3 És felemelém szemeimet és látám, és ímé egy kos álla a folyam elõtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb késõbb növekedék.(HU)
Dániel 8:4 Látám azt a kost [szarvaival] öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg elõtte, és senki sem szabadíthata meg kezébõl, és tetszése szerint cselekedék, és nagygyá lõn.(HU)
Dániel 8:5 És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felõl az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az õ szemei között.(HU)
Dániel 8:6 És méne a kétszarvú koshoz, a melyet láték állani a folyam elõtt; és feléje futa erejének indulatában.(HU)
Dániel 8:7 És látám a koshoz érni; és néki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erõ a kosban megállani elõtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, a ki õt megmentse annak kezébõl.(HU)
Dániel 8:8 A kecskebak pedig igen nagygyá lõn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes [szarv] növe az égnek négy szele felé.(HU)
Dániel 8:9 És azok közül egybõl egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos [föld] felé.(HU)
Dániel 8:10 És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete [némelyeket] ama seregbõl és a csillagokból, és azokat megtapodá.(HU)
Dániel 8:11 És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tõle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az õ szentségének helye.(HU)
Dániel 8:12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.(HU)
Dániel 8:13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, a ki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek [felõl?] s a szent hely és a sereg [meddig] tapostatik?(HU)
Dániel 8:14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig [és] reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.(HU)
Dániel 8:15 És lõn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé elõmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak.(HU)
Dániel 8:16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást!(HU)
Dániel 8:17 És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó idõre szól ez a látomás.(HU)
Dániel 8:18 És mikor szóla velem, ájultan esém orczámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta;(HU)
Dániel 8:19 És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végsõ idõre [szól.(HU)
Dániel 8:20 Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Persiának királya.(HU)
Dániel 8:21 A szõrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, a mely szemei között vala, az az elsõ király.(HU)
Dániel 8:22 Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetbõl, de nem annak erejével.(HU)
Dániel 8:23 És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orczájú, ravaszságokhoz értõ király.(HU)
Dániel 8:24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csudálatosképen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erõseket és a szenteknek népét.(HU)
Dániel 8:25 És a maga eszén [jár,] és szerencsés lesz az álnokság az õ kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sõt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.(HU)
Dániel 8:26 És az estvérõl és reggelrõl való látomás, a mely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való.(HU)
Dániel 8:27 És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.(HU)
Dániel 9:1 Dáriusnak, az Asvérus fiának elsõ esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségébõl vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán;(HU)
Dániel 9:2 Uralkodásának elsõ esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendõk számát, a melyrõl az Úr ígéje lõn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendõnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain.(HU)
Dániel 9:3 És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem [õt] imádsággal, könyörgéssel, bõjtöléssel, zsákban és hamuban.(HU)
Dániel 9:4 És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik õt szeretik és teljesítik az õ parancsolatait.(HU)
Dániel 9:5 Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtõl.(HU)
Dániel 9:6 És nem hallgatánk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.(HU)
Dániel 9:7 Tied Uram az igazság, mienk pedig orczánk pirulása, a mint ez ma van Júda férfiain, Jeruzsálem lakosain és az egész Izráelen, a közel és távol valókon, mindama földeken, a melyekre kivetetted õket az õ gonoszságuk miatt, a melylyel vétkeztek ellened.(HU)
Dániel 9:8 Miénk, oh Uram, orczánk pirulása, a mi királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, a kik vétkeztünk ellened.(HU)
Dániel 9:9 A mi Urunké Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene;(HU)
Dániel 9:10 És nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára, hogy járjunk az õ törvényeiben, a melyeket elõnkbe adott, az õ szolgái, a próféták által.(HU)
Dániel 9:11 És az egész Izráel áthágta a te törvényedet, és elhajlottak, hogy ne hallgassanak a te szódra. Ezért reánk szakad az átok és eskü, a mely meg van írva Mózesnek, az Isten szolgájának törvényében; mert vétkeztünk ellene!(HU)
Dániel 9:12 És teljesíté az õ szavait, a melyeket szóla ellenünk és a mi bíráink ellen, a kik minket ítéltek, hogy nagy veszedelmet hoz reánk; mert nem történt olyan az egész ég alatt, a milyen történt Jeruzsálemben.(HU)
Dániel 9:13 A mint írva van a Mózes törvényében, az a veszedelem mind reánk jöve! És az Úrnak, a mi Istenünknek szine elõtt nem esedeztünk, hogy megtértünk volna a mi álnokságainkból, és figyeltünk volna a te igazságodra.(HU)
Dániel 9:14 Azért készen tartotta az Úr a veszedelmet, és azt reánk hozá: mert igaz az Úr, a mi Istenünk minden cselekedetében, melyeket cselekszik; mert nem hallgattunk az õ szavára.(HU)
Dániel 9:15 Most azért, oh mi Urunk, Istenünk! a ki kihoztad a te népedet Égyiptom földébõl hatalmas kézzel, és nevet szereztél magadnak, mint ma is van: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!(HU)
Dániel 9:16 Uram, a te igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtõl, a te szentséges hegyedtõl, mert a mi bûneinkért és a mi atyáink hamisságaiért gyalázatára van Jeruzsálem és a te néped mindeneknek mi körültünk.(HU)
Dániel 9:17 És most hallgasd meg, oh Istenünk, a te szolgádnak könyörgését és esedezéseit, és világosítsd meg az Úrért a te orczádat a te szent helyeden, a mely elpusztíttatott.(HU)
Dániel 9:18 Hajtsad, én Istenem, a te füledet [hozzánk] és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és tekintsd meg a mi pusztulásunkat és a várost, a mely a te nevedrõl neveztetik; mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban [bízva] terjesztjük elõdbe a mi esedezéseinket.(HU)
Dániel 9:19 Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél tennen magadért, oh én Istenem; mert a te nevedrõl neveztetik a te városod és a te néped.(HU)
Dániel 9:20 És még szólék és imádkozám, és vallást tevék az én bûnömrõl, és az én népemnek, az Izráelnek bûnérõl; és esedezésemet az Úr elé, az én Istenem elé terjesztém az én Istenemnek szent hegyéért.(HU)
Dániel 9:21 És még az imádságot mondom vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a kit elébb a látomásban láttam vala, sebességgel repülvén, megillete engem az estvéli áldozat idején.(HU)
Dániel 9:22 És értésemre adá, és szóla nékem és monda: Dániel, most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak.(HU)
Dániel 9:23 A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!(HU)
Dániel 9:24 Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bûn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente.(HU)
Dániel 9:25 Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felõl való szózat keletkezésétõl a Messiás- fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos idõkben.(HU)
Dániel 9:26 A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következõ fejedelem népe; és vége lesz [mintegy] vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás.(HU)
Dániel 9:27 És egy héten át sokakkal megerõsíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.(HU)
Dániel 10:1 Czírusnak, Persia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek, a ki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást.(HU)
Dániel 10:2 Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig.(HU)
Dániel 10:3 Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét.(HU)
Dániel 10:4 És az elsõ hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék.(HU)
Dániel 10:5 És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve.(HU)
Dániel 10:6 És teste olyan mint a társiskõ, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égõ szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az õ beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.(HU)
Dániel 10:7 És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtõzzenek.(HU)
Dániel 10:8 És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erõ sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lõn minden erõm.(HU)
Dániel 10:9 És hallám az õ beszédének szavát; és mikor hallám az õ beszédének szavát, én ájultan orczámra esém, és pedig orczámmal a földre.(HU)
Dániel 10:10 És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre;(HU)
Dániel 10:11 És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, a melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve.(HU)
Dániel 10:12 És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az elsõ naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened elõtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem.(HU)
Dániel 10:13 De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az elõkelõ fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál;(HU)
Dániel 10:14 Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az utolsó idõkben következik: mert a látomás azokra a napokra [szól.](HU)
Dániel 10:15 És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék.(HU)
Dániel 10:16 És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, a ki elõttem álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erõm nincsen.(HU)
Dániel 10:17 És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erõ, és lélekzet sem marada bennem.(HU)
Dániel 10:18 És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerõsíte engem.(HU)
Dániel 10:19 És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erõs és bizony erõs! És mikor szóla velem, megerõsödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerõsítél engemet.(HU)
Dániel 10:20 És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, ímé Görögország fejedelme jõ elõ!(HU)
Dániel 10:21 De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek.(HU)
Dániel 11:1 Én is a méd Dárius elsõ esztendejében mellette állék, hogy õt támogassam és segítségére legyek.(HU)
Dániel 11:2 És most igazságot jelentek néked: Ímé, még három király támad Persiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az õ gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen.(HU)
Dániel 11:3 És támad egy erõs király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik.(HU)
Dániel 11:4 De alighogy támadt, megrontatik az õ országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem [száll] az õ maradékira, és nem az õ hatalma szerint, a melylyel õ uralkodott, mert szétszaggattatik az õ birodalma, és másoknak [adatik] ezeken kivül.(HU)
Dániel 11:5 És elhatalmasodik a déli király, de az õ vezérei közül is [egyik, ]és [ez] hatalmat vesz rajta és uralkodik, nagy uralkodás lesz az õ uralkodása.(HU)
Dániel 11:6 És esztendõk mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és õ sem áll meg, sem az õ karja, hanem kiszolgáltatják õt és az õ kisérõit és az õ nemzõjét és azt, a ki õt egy ideig gyámolította.(HU)
Dániel 11:7 De támad helyébe az õ gyökerének csemetéje közül, a ki a had ellen jön majd, és tör az északi király erõsségeire, és azokat megszállja és beveszi.(HU)
Dániel 11:8 És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel együtt fogságba viszi Égyiptomba, és néhány esztendeig erõsebb lesz, mint az északi király.(HU)
Dániel 11:9 Ez ugyan bemegy a déli király országába, de visszatér az õ földére.(HU)
Dániel 11:10 De az õ fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyûjtenek, és hirtelen jön és beözönlik, és átmegy és visszatér, és hadakoznak mind az õ erõsségéig.(HU)
Dániel 11:11 És felháborodik a déli király, és kimegy és megütközik vele, az északi királylyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak a kezébe adatik.(HU)
Dániel 11:12 És a mint a sokaság elfogatott: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas.(HU)
Dániel 11:13 Mert az északi király visszatér, és az elõbbinél nagyobb sokaságot állít; néhány esztendõ mulva nagy sereggel és nagy készlettel jõ bizony.(HU)
Dániel 11:14 És azokban az idõkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erõszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak.(HU)
Dániel 11:15 Mert eljõ észak királya, és töltést emel és beveszi az erõsített várost; és délnek seregei meg nem állnak, sem az õ válogatott népe, és semmi erõ nem bír ellene állni.(HU)
Dániel 11:16 És az, a ki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, a ki ellene álljon, és megállapodik a dicsõ földön, és megsemmisül az az õ kezétõl.(HU)
Dániel 11:17 Azután maga elé tûzi, hogy bemegy az õ egész országának erejével, és békés szándékot mutat, és leányasszonyt ad néki [feleségül,] hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele.(HU)
Dániel 11:18 És fordítja orczáját a szigetekre, és sokat elfoglal; de az õ gyalázatosságának véget vet egy vezér, a mellett, hogy megfizet néki az õ gyalázatosságáért.(HU)
Dániel 11:19 És fordítja orczáját a maga országának erõsségeire, és meghanyatlik, elesik és nem találtatik meg.(HU)
Dániel 11:20 Ennek helyébe jön az, a ki adószedõt jártat végig az ország dicsõ [földén,] de rövid idõn megrontatik, noha nem haraggal, sem viadalban.(HU)
Dániel 11:21 És ennek helyébe egy útálatos áll, a kire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jõ, és hízelkedéssel jut az országhoz.(HU)
Dániel 11:22 És a beözönlõ seregek elárasztatnak az õ orczája elõtt és megtöretnek; még egy szövetséges fejedelem is.(HU)
Dániel 11:23 Mert a vele való megbarátkozás óta csalárdul cselekszik [ellene,] és reátör és gyõzedelmet vesz rajta kevés néppel.(HU)
Dániel 11:24 Alattomban még az ország gazdag részeibe is behatol, és azt cselekszi, a mit nem cselekedtek sem az õ atyái, sem az õ atyáinak atyái: zsákmányt, prédát és gazdagságot tékozol elõlõk, és az erõsségek ellen is cselt kohol, de csak egy ideig.(HU)
Dániel 11:25 És felindítja az õ erejét és szívét a déli király ellen nagy sereggel, és a déli király is hadra készül nagy sereggel és igen erõssel, de meg nem állhat, mert cselt koholtak ellene.(HU)
Dániel 11:26 És a kik az õ ételét eszik, megrontják õt, és az õ serege elszéled, és sokan elhullanak seb miatt.(HU)
Dániel 11:27 De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak [egymásnak;] de siker nélkül, mert a vég még bizonyos idõre [elmarad.](HU)
Dániel 11:28 Azért visszatér az õ földére nagy gazdagsággal; de az õ szíve a szent szövetség ellen van, és [ellene] tesz, és újra visszatér az õ földére.(HU)
Dániel 11:29 Bizonyos idõben megjõ, és délre megy: de nem lesz utolszor úgy, mint elõször volt.(HU)
Dániel 11:30 Mert kitteus hajók jõnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik [ellene;] visszatér és ügyel azokra, a kik elhagyják a szent szövetséget.(HU)
Dániel 11:31 És seregek állanak fel az õ részérõl, és megfertéztetik a szenthelyet, az erõsséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot.(HU)
Dániel 11:32 És a kik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerõ nép felbátorodik és cselekeszik.(HU)
Dániel 11:33 És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tûz miatt, fogság és rablás miatt napokig.(HU)
Dániel 11:34 És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájok képmutató beszédekkel.(HU)
Dániel 11:35 És elhullanak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idõ még [hátra] van.(HU)
Dániel 11:36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerõn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre [is] hajtatik.(HU)
Dániel 11:37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvenczével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát.(HU)
Dániel 11:38 De a helyett tiszteli az erõdök istenét annak helyén; és azt az istent, a kit nem ismertek az õ atyái, tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses [ajándékok]kal.(HU)
Dániel 11:39 És az erõdített városokban így teszen az idegen istenek nevében: a ki hódol, annak dicsõségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt.(HU)
Dániel 11:40 De a vég idején összetûz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja [azokat].(HU)
Dániel 11:41 És bemegy a dicsõ földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az õ kezébõl: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java.(HU)
Dániel 11:42 És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik.(HU)
Dániel 11:43 És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az õ kíséretében.(HU)
Dániel 11:44 De megriasztják õt napkeletrõl és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat.(HU)
Dániel 11:45 És felvonja az õ sátor-palotáját a tengerek és a dicsõ szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.(HU)
Dániel 12:1 És abban az idõben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idõ lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az idõben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.(HU)
Dániel 12:2 És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.(HU)
Dániel 12:3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.(HU)
Dániel 12:4 Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végsõ idõig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.(HU)
Dániel 12:5 És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettõ álla [ott,] egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.(HU)
Dániel 12:6 És mondá [egyik] a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?(HU)
Dániel 12:7 És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az õ jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élõre, hogy ideig, idõkig és fél idõig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.(HU)
Dániel 12:8 Én pedig hallám [ezt,] de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?(HU)
Dániel 12:9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.(HU)
Dániel 12:10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,(HU)
Dániel 12:11 És az idõtõl fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.(HU)
Dániel 12:12 Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.(HU)
Dániel 12:13 Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.(HU)
Hóseás 1:1 Az Úr igéje, a mely lõn Hóseáshoz, a Beeri fiához, Uzziás, Jótám, Ákház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében.(HU)
Hóseás 1:2 A mikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.(HU)
Hóseás 1:3 Elméne tehát és elvevé Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esék, és fiút szûle néki.(HU)
Hóseás 1:4 És mondá az Úr néki: Nevezd õt Jezréelnek, mert még egy kis [idõ,] és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát.(HU)
Hóseás 1:5 És azon a napon lészen az, hogy eltöröm az Izráel ívét a Jezréel völgyében.(HU)
Hóseás 1:6 Ismét teherbe esék, és leányt szûle. És mondá néki [az Úr: ]Nevezd õt Ló-Rukhámáhnak; mert nem kegyelmezek többé az Izráel házának, hogy akármiképen könyörülnék rajtok.(HU)
Hóseás 1:7 De a Júda házának megkegyelmezek, és megtartom õket az Úr, az õ Istenök által; de nem tartom meg õket ív, vagy kard, vagy háború által, sem lovak és lovasok által.(HU)
Hóseás 1:8 Mikor elválasztá Ló-Rukhámáht, ismét teherbe esék, és fiút szûle.(HU)
Hóseás 1:9 És mondá [az Úr:] Nevezd õt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek.(HU)
Hóseás 1:10 De mégis annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, a mely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy a hol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élõ Istennek fiai!(HU)
Hóseás 1:11 És összegyûlnek Júda fiai és Izráel fiai együvé, és egy fejedelmet választanak, és feljõnek az országból, mert nagy lesz a Jezréel napja! [ (Hosea 1:12) Mondjátok atyátokfiainak: Ammi! és a ti húgaitoknak: Rukhámáh! ](HU)
Hóseás 2:1 Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem õ, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az õ bujaságát arczáról, és az õ paráznaságát emlõi közül;(HU)
Hóseás 2:2 Különben meztelenre vetkõztetem õt és olyanná teszem, a milyen [volt] születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom õt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm õt szomjúsággal.(HU)
Hóseás 2:3 Sõt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai õk [is.(HU)
Hóseás 2:4 Mert paráználkodott az õ anyjok; gyalázatba merült, a ki õket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretõim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.(HU)
Hóseás 2:5 Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit.(HU)
Hóseás 2:6 És szaladgál majd szeretõi után, de nem éri el õket; és mikor keresi õket és nem találja meg azokat, [azt] mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek elõbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:(HU)
Hóseás 2:7 Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és [én] sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, [a mit] õk a Baálra költöttek.(HU)
Hóseás 2:8 Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az õ divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, [a melyek] meztelensége befedésére [lettek volna.](HU)
Hóseás 2:9 És most feltárom az õ gyalázatát szeretõi elõtt, és senki sem szabadítja õt ki az én kezembõl.(HU)
Hóseás 2:10 És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját.(HU)
Hóseás 2:11 És elpusztítom szõlejét és fügefáját, a melyekrõl ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretõim adtak nékem, és erdõvé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg õket.(HU)
Hóseás 2:12 És megbüntetem õt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyûrûjét és nyaklánczát, és elment szeretõi után, rólam pedig elfeledkezett, [ezt] mondja az Úr.(HU)
Hóseás 2:13 Azért ímé csalogatom õt, és elviszem õt a pusztába, és szívére beszélek.(HU)
Hóseás 2:14 És onnan adom meg néki az õ szõlõjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.(HU)
Hóseás 2:15 És azon a napon, [ezt] mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé [így:] Baálom.(HU)
Hóseás 2:16 És kiveszítem az õ szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.(HU)
Hóseás 2:17 És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földrõl, és bátorságos lakozást adok nékik.(HU)
Hóseás 2:18 És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.(HU)
Hóseás 2:19 Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.(HU)
Hóseás 2:20 És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;(HU)
Hóseás 2:21 A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.(HU)
Hóseás 2:22 És bevetem õt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; õ pedig ezt mondja: Én Istenem!(HU)
Hóseás 2:23 (HU)
Hóseás 3:1 És mondá az Úr nékem: Menj el újra, szeress egy asszonyt, a kit szeret az õ társa és mégis házasságtörõ; a mint az Úr is szereti Izráel fiait, bár õk idegen istenekhez fordulnak, és szeretik a szõlõskalácsokat.(HU)
Hóseás 3:2 És megszerzém azt magamnak tizenöt ezüstön és egy hómer árpán és egy letek árpán.(HU)
Hóseás 3:3 És mondám néki: Sok ideig ülsz nálam; nem paráználkodol és nem leszel férfié; én is [így] leszek te irántad.(HU)
Hóseás 3:4 Mert az Izráel fiai is sok ideig maradnak király nélkül, fejedelem nélkül, áldozat nélkül, szoborkép nélkül, efód nélkül és theráfok nélkül.(HU)
Hóseás 3:5 Azután megtérnek Izráel fiai és keresik az Urat, az õ Istenöket, és Dávidot, az õ királyukat, és remegve [folyamod]nak az Úrhoz és az õ jóságához az utolsó idõkben.(HU)
Hóseás 4:1 Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.(HU)
Hóseás 4:2 Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri.(HU)
Hóseás 4:3 Azért búsul a föld és elerõtlenül minden, a mi azon lakik, a mezõ vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.(HU)
Hóseás 4:4 Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddõzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak.(HU)
Hóseás 4:5 De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem.(HU)
Hóseás 4:6 Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényérõl, elfeledkezem én is a te fiaidról.(HU)
Hóseás 4:7 Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; [de ]gyalázatra fordítom dicsõségöket!(HU)
Hóseás 4:8 Népem vétkébõl élõsködnek õk és bûneik után áhítozik lelkök.(HU)
Hóseás 4:9 De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem õket az õ útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért.(HU)
Hóseás 4:10 Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az Úrra vigyázni.(HU)
Hóseás 4:11 Paráznaság, bor és must elveszi az észt!(HU)
Hóseás 4:12 Népem az õ bálványát kérdezi, és az õ pálczája mond néki jövendõt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az õ Istenök megett.(HU)
Hóseás 4:13 A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért paráználkodnak a ti leányaitok, és házasságtörõk a ti menyeitek.(HU)
Hóseás 4:14 Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörõk, mert õk magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik.(HU)
Hóseás 4:15 Ha te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba, és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az Úr!(HU)
Hóseás 4:16 Mert szilajkodik Izráel mint a szilaj üszõ; most tágas földön legelteti õket az Úr, mint a bárányt.(HU)
Hóseás 4:17 Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd [hát ]magára!(HU)
Hóseás 4:18 Ivásuk elfajult, untalan paráználkodnak; igen szeretik pajzsaik a gyalázatot.(HU)
Hóseás 4:19 Szárnyaihoz köti õt a szélvész, és megszégyenülnek áldozataik miatt.(HU)
Hóseás 5:1 Halljátok meg ezt, ti papok! Figyeljetek, Izráel háza! Hallgassatok ide királynak háza; hiszen reátok vonatkozik az ítélet, mert tõrré lettetek Miczpának, és kiterített hálóvá a Táboron.(HU)
Hóseás 5:2 Szertelen a hitehagyottak öldöklése, de én mindnyájok fenyítéke leszek.(HU)
Hóseás 5:3 Jól ismerem én Efraimot, és Izráel nincs elrejtve elõlem; hiszen most is paráználkodol Efraim! megfertõztetett az Izráel.(HU)
Hóseás 5:4 Nem engedik õket az õ cselekedeteik megtérni az õ Istenökhöz, mert paráznaság lelke van közöttük, és nem ismerik az Urat.(HU)
Hóseás 5:5 Izráel ellen az õ büszkesége tesz tanúbizonyságot, Izráel és Efraim bûneik miatt vesznek el; velök együtt Júda is elvész.(HU)
Hóseás 5:6 Juhaikkal és ökreikkel mennek keresni az Urat, de nem találják; eltávozott az õ tõlük.(HU)
Hóseás 5:7 Hûtlenül cselekedtek az Úr ellen, mert idegen fiakat nemzettek; most azért megemészti õket az újhold, örökségeikkel egyben.(HU)
Hóseás 5:8 Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, a tárogatót Rámában; rivalgjatok Beth- Avenben: Utánad Benjámin.(HU)
Hóseás 5:9 Efraim pusztává lesz a büntetés napján; Izráel törzsei ellen kijelentettem a változhatatlan ítéletet.(HU)
Hóseás 5:10 Júda fejedelmei olyanok, mint a határrontók; kiontom rájok az én haragomat, mint a vizet.(HU)
Hóseás 5:11 Efraim el van nyomva, összetörve az ítélettõl, mert tetszett néki követni az [emberi] rendelést!(HU)
Hóseás 5:12 Én pedig olyanná lettem Efraimnak, mint a moly, és a Júda házának, mint a rothadás.(HU)
Hóseás 5:13 Látta ugyan Efraim a maga betegségét, Júda is a maga sebét, és Efraim Assiriához folyamodott és küldött Járéb királyhoz; de az nem tud titeket meggyógyítani, és nem veszi le rólatok a sebet.(HU)
Hóseás 5:14 Mert olyan leszek Efraimnak, mint az oroszlán, és Júda házának, mint az oroszlán-kölyök. Én, én szaggatom szét; elmegyek, felkapom, és nem lesz, a ki megszabadítsa!(HU)
Hóseás 5:15 Elmegyek, visszatérek helyemre, mígnem megismerik, hogy vétkeztek, és keresni fogják az én orczámat. Nyomorúságukban keresnek majd engem!(HU)
Hóseás 6:1 Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert õ szaggatott meg és õ gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!(HU)
Hóseás 6:2 Megelevenít minket két nap mulva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk az õ színe elõtt.(HU)
Hóseás 6:3 Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az õ kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljõ hozzánk, mint az esõ, mint a késõi esõ, a mely megáztatja a földet.(HU)
Hóseás 6:4 Mit cselekedjem veled Efraim? Mit cselekedjem veled Júda? Hiszen szeretetetek olyan, mint a reggeli felhõ és mint a korán múló harmat.(HU)
Hóseás 6:5 Azért vertem meg a próféták által és megölöm õket az én számnak beszédivel. Bizony, a te ítéleteid olyanok, mint a kelõ nap.(HU)
Hóseás 6:6 Mert szeretetet kivánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égõáldozatokat.(HU)
Hóseás 6:7 De õk, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott cselekedtek hûtlenül ellenem.(HU)
Hóseás 6:8 Gileád a gonosztevõk városa, vérrel van bemocskolva.(HU)
Hóseás 6:9 És miképen tolvajok leselkednek, úgy [tesz] a papok szövetkezete; gyilkolnak a sikemi úton; bizony, gonosz dolgokat cselekesznek.(HU)
Hóseás 6:10 Rettenetes dolgokat látok Izráel házában. Ott van Efraim paráználkodása; meg van fertõztetve Izráel.(HU)
Hóseás 6:11 Júda! a te számodra is készített aratást, mikor fordítok az én népemnek fogságán.(HU)
Hóseás 7:1 A mikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utczán.(HU)
Hóseás 7:2 És eszökbe sem veszik, hogy emlékezem minden gonoszságukra. Most körülvették õket az õ cselekedeteik, a melyek színem elõtt vannak.(HU)
Hóseás 7:3 Gonoszságukkal gyönyörködtetik a királyt, és hazugságaikkal a fejedelmeket.(HU)
Hóseás 7:4 Mindnyájan házasságtörõk; olyanok, mint a kemencze, a melyet befût a sütõ; szünetel a tüzeléssel, a tészta bekovászolásától annak megkeléséig.(HU)
Hóseás 7:5 Királyunk napján a fejedelmek beteggé lesznek a bor hevétõl; csúfolóknak nyújtja az õ kezét.(HU)
Hóseás 7:6 Mert, mint a kemencze, közelednek álnokságukban az õ szívökkel. Egész éjszaka alszik az õ sütõjök; reggel ég, mint a lángoló tûz.(HU)
Hóseás 7:7 Mindnyájan tüzesek, mint a sütõ kemencze, és megemésztik biráikat. Királyaik mind elhullottak. Nincs köztök senki, a ki hozzám kiáltana.(HU)
Hóseás 7:8 Efraim összekeveredett a népekkel. Olyanná lõn az Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa.(HU)
Hóseás 7:9 Idegenek emésztik erejét, de õ nem veszi észre. Õsz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre.(HU)
Hóseás 7:10 Izráel ellen az õ büszkesége tesz tanúbizonyságot, és még sem térnek vissza az Úrhoz, az õ Istenökhöz, és nem keresik õt mindennek daczára sem.(HU)
Hóseás 7:11 És olyan lett Efraim, mint az együgyû galamb: balgatag! Égyiptomhoz kiáltanak, Assiriához folyamodnak.(HU)
Hóseás 7:12 De] a mint mennek, kiterjesztem hálómat ellenök; levonszom õket, mint az ég madarát; megbüntetem õket az õ gyülekezetöknek [adott] kijelentés szerint.(HU)
Hóseás 7:13 Jaj nékik, mert eltávoztak én tõlem! Pusztulás reájok, mert vétkeztek ellenem. Én ugyan megszabadítanám õket; de õk hazugságot szólnak ellenem!(HU)
Hóseás 7:14 És nem kiáltanak hozzám szívökbõl, hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyûlnek egybe; ellenem fordulnak.(HU)
Hóseás 7:15 Pedig én tanítottam [õket,] én erõsítettem meg karjokat, és õk mégis gonoszt gondolnak ellenem.(HU)
Hóseás 7:16 Megtérnek, [de] nem a magasságos [Istenhez.] Olyanok, mint a csalárd kézív. Fegyvertõl hullnak el fejedelmeik, az õ nyelvöknek mérge miatt. Ez lesz gyalázatjok Égyiptom földén.(HU)
Hóseás 8:1 Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, [úgy jön] az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen!(HU)
Hóseás 8:2 Kiáltnak hozzám: Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet!(HU)
Hóseás 8:3 Megvetette Izráel a jót, kergesse [hát] az ellenség.(HU)
Hóseás 8:4 Királyt emeltek õk; de nem én általam; fejedelmet választottak, de tudtomon kivül. Ezüstjökbõl és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen.(HU)
Hóseás 8:5 Megútálta a te borjúdat, oh Samaria! Haragom felgerjedt ellenök. Meddig nem lehetnek még tiszták?(HU)
Hóseás 8:6 Mert ez is Izráelbõl való! kézmûves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony forgácscsá lesz Samaria borjúja!(HU)
Hóseás 8:7 Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt.(HU)
Hóseás 8:8 Elnyeletett Izráel! Olyan immár a népek közt, mint az edény, [a melyen] nincs gyönyörûség.(HU)
Hóseás 8:9 Mert õk Assiriához folyamodnak; Efraim magában bolygó vadszamár; szeretõket bérelnek.(HU)
Hóseás 8:10 De ha bérelnek is a pogányok közt, most összegyûjtöm õket, és kezdenek majd lefogyni a fejedelmek királyának terhétõl.(HU)
Hóseás 8:11 Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bûnre, bûnre vezették õt az oltárok.(HU)
Hóseás 8:12 Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat.(HU)
Hóseás 8:13 Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azokra kedvesen. Immár megemlékezik az õ álnokságukról, és megbünteti az õ vétkeiket; Égyiptomba fognak õk visszatérni.(HU)
Hóseás 8:14 Most Izráel elfeledkezett az õ alkotójáról és palotákat épített; Júda megerõsített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az õ erõsségeit.(HU)
Hóseás 9:1 Ne örvendezz Izráel oly vígan, mint a pogányok; mert paráználkodással elszakadtál a te Istenedtõl, és szeretted a bûnbért minden búzaszérûn.(HU)
Hóseás 9:2 Szérû és sajtó nem tartja el õket; hiányozni fog abból a must.(HU)
Hóseás 9:3 Nem maradnak az Úr földén, hanem Égyiptomba tér vissza Efraim; Assiriában tisztátalant esznek.(HU)
Hóseás 9:4 Nem áldoznak az Úrnak borral; és nem lesznek kedvesek elõtte. Áldozataik olyanok lesznek, mint a gyásztornak kenyere; mindnyájan, a kik abból esznek, megfertéztetnek, mert kenyerök [csak] étvágyuknak szolgál; nem jut be az Úr házába.(HU)
Hóseás 9:5 Mit cselekesztek majd az ünnepnek napján, az Úr ünnepnapján?(HU)
Hóseás 9:6 Mert ímé elbujdosnak a pusztulás miatt; Égyiptom gyûjti be, Móf temeti el õket. Ezüst kincsöket a csalán örökli; tövis lesz sátoraikban.(HU)
Hóseás 9:7 Elérkeztek a számadásnak napjai; elérkeztek a megtorlásnak napjai; megtudja majd Izráel! Bolond a próféta, õrült a léleknek embere a te vétked sokasága miatt és mert akkora a gyûlölség.(HU)
Hóseás 9:8 Efraim szétnéz az én Istenem mellett. A prófétának minden útaira háló vettetett; gyûlölség van Istenének házában.(HU)
Hóseás 9:9 Mélyen elfajultak, mint Gibea napjaiban; [de] megemlékezik álnokságaikról, és megbünteti az õ gonoszságokat.(HU)
Hóseás 9:10 Mint szõlõfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa elsõ termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat; [de] bementek Baál-Peorhoz és a gyalázatosnak adták magokat, és útálatossá váltak, mint a mit szerettek.(HU)
Hóseás 9:11 Efraim! Elszáll dicsõségök, mint a madár! Nem lesz szülés, sem terhesség, sem fogamzás!(HU)
Hóseás 9:12 Mert még ha felnevelnék is fiaikat, mégis gyermektelenekké teszem õket; sõt még nékik is jaj, ha elfordulok tõlök.(HU)
Hóseás 9:13 Efraim, a mint néztem, mint Tírus van plántálva a mezõben; de Efraimnak mégis az öldöklõhöz kell kihoznia az õ fiait.(HU)
Hóseás 9:14 Adj nékik oh Uram! Mit adj? Adj nékik meddõ méhet és kiszáradt emlõket.(HU)
Hóseás 9:15 Minden gonoszságuk Gilgálban [van,] mert ott gyûlöltem meg õket. Cselekedeteik gonoszsága miatt kiûzöm õket házamból; nem szeretem õket többé; fejedelmeik mindnyájan pártütõk.(HU)
Hóseás 9:16 Meg van verve Efraim, gyökerök elszáradt! Nem teremnek gyümölcsöt. Még ha nemzenének is, megölöm méhöknek szerelmes [magzatit.](HU)
Hóseás 9:17 Elveti õket az én Istenem, mert nem hallgattak reá, és bujdosókká lesznek a pogányok között.(HU)
Hóseás 10:1 Buja szõlõtõ az Izráel, a mely termi az õ gyümölcseit. Gyümölcsének sokasága szerint sokasította meg oltárait, földének jósága szerint jó sok oszlopot állított fel.(HU)
Hóseás 10:2 Csalárd a szívök; [de] most meglakolnak! Õ maga töri le oltáraikat; elpusztítja bálványaikat.(HU)
Hóseás 10:3 Bizony mondják most: Nincsen királyunk, mert nem féljük az Urat, és a király mit segíthet rajtunk?!(HU)
Hóseás 10:4 Össze-vissza beszéltek; hamisan esküdtek; szövetséget kötöttek; de mint a bürök a mezõ barázdáin, úgy sarjadzik ki az ítélet.(HU)
Hóseás 10:5 Beth-Aven borjúi miatt aggódnak Samaria lakói. Bizony megsiratja azt az õ népe, és papjai is remegnek miatta, az õ dicsõsége miatt; mert eltávozott az attól.(HU)
Hóseás 10:6 Azt magát is Assiriába vonszolják ajándékul Járeb királynak. Szégyent vall Efraim, és megszégyenül Izráel az õ tanácsa miatt.(HU)
Hóseás 10:7 Elveszett Samaria! Az õ királya, mint forgács a víz színén!(HU)
Hóseás 10:8 És Aven magaslatai, az Izráel vétke, lerontatnak. Tövis és bogácskóró növi be oltáraikat, és mondják majd a hegyeknek: Borítsatok be minket! a halmoknak pedig: Omoljatok reánk!(HU)
Hóseás 10:9 Gibea napjaitól fogva vétkezél, oh Izráel! Ott maradtak; nem érte õket Gibeában a harcz a gonoszság fiai ellen.(HU)
Hóseás 10:10 Megfenyítem hát õket kedvemre! Népek gyülekeznek ellenök, a mikor megkötöztetnek kettõs gazságukért.(HU)
Hóseás 10:11 Efraim szoktatott üszõ, a mely szeret nyomtatni; de én rámegyek az õ szép nyakára: igába fogom Efraimot; Júda szántani fog, Jákób boronál néki.(HU)
Hóseás 10:12 Vessetek magatoknak igazságra; arassatok kegyelem szerint! Szántsatok magatoknak új szántást; mert ideje keresnetek az Urat, mígnem eljõ, hogy igazság esõjét adjon néktek.(HU)
Hóseás 10:13 Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok. Eszitek a hazugság gyümölcsét, mert bíztál a te utadban és vitézeidnek sokaságában!(HU)
Hóseás 10:14 Azért zendülés támad a te néped között, és minden te erõsséged elpusztíttatik, a miképen elpusztította Salman Beth-Arbelt a harcznak napján; az anya gyermekeivel együtt földhöz veretik.(HU)
Hóseás 10:15 Így cselekszik veletek Beth-El, a ti nagy gonoszságtokért; hajnalra bizony elvész Izráel királya!(HU)
Hóseás 11:1 Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem õt, és Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.(HU)
Hóseás 11:2 A mint hívták õket, úgy mentek el elõlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek.(HU)
Hóseás 11:3 Pedig én tanítottam járni Efraimot; õ vette õket karjaira, de õk nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg õket.(HU)
Hóseás 11:4 Emberi kötelékekkel vontam õket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe.(HU)
Hóseás 11:5 Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az õ királya, mert nem akarnak megtérni.(HU)
Hóseás 11:6 És fegyver száll az õ városaira, és elpusztítja az õ zárait, és felemészti õket az õ szándékaik miatt.(HU)
Hóseás 11:7 Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tõlem. Ha hivogatják is õt a magasságos [Isten]hez, senki nem indul meg rajta.(HU)
Hóseás 11:8 Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!(HU)
Hóseás 11:9 Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én.(HU)
Hóseás 11:10 Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha õ ordít, remegve gyûlnek össze fiak napnyugot felõl.(HU)
Hóseás 11:11 Rettegve jõnek elõ, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földébõl; és letelepítem õket házaikba, ezt mondja az Úr!(HU)
Hóseás 11:12 Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hûséges Szenttel.(HU)
Hóseás 12:1 Széllel táplálkozik Efraim és fut a keleti szél után. Mindennap szaporítja a hazugságot és a sanyargatást, és frigyet szereznek az Assirussal és Égyiptomba visznek olajat.(HU)
Hóseás 12:2 Pere van az Úrnak a Júdával is, és megbünteti Jákóbot az õ útai szerint. Cselekedetei szerint fizet meg néki.(HU)
Hóseás 12:3 Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erõs volt, küzdött az Istennel.(HU)
Hóseás 12:4 Küzdött az angyallal és legyõzte; sírt és könyörgött néki. Béthelben találta meg õt, és ott beszélt velünk.(HU)
Hóseás 12:5 Bizony az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az õ neve.(HU)
Hóseás 12:6 Térj hát vissza a te Istenedhez; õrizd meg az irgalmasságot és az ítéletet, és bízzál szüntelen a te Istenedben.(HU)
Hóseás 12:7 Kanaánita [õ!] Hamis mértékek vannak kezében; szeret [mást] megcsalni.(HU)
Hóseás 12:8 És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bûn volna!(HU)
Hóseás 12:9 De én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl kezdve. Újra sátorok lakójává teszlek téged, mint az ünneplés napjain.(HU)
Hóseás 12:10 Mert [én] szólottam a prófétákhoz; én sokasítottam meg a látásokat, és [én] szólottam hasonlatokban a próféták által.(HU)
Hóseás 12:11 Ha Gileád a gonoszság [városa,] bizony semmivé lesznek! Gilgálban ökrökkel áldoznak; de oltáraik is olyanokká lesznek, mint a kõrakások a mezõ barázdáin.(HU)
Hóseás 12:12 Jákób Aram földére bujdosott, és egy asszonyért szolgált az Izráel, és egy asszonyért pásztorkodott.(HU)
Hóseás 12:13 És próféta által hozta fel az Úr Izráelt Égyiptomból, és próféta által tartatott meg.(HU)
Hóseás 12:14 Gonoszul ingerelte Efraim [az Istent;] de rajta szárasztja a [sok] vért, és gyalázatosságát megfizeti néki az õ Ura.(HU)
Hóseás 13:1 Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.(HU)
Hóseás 13:2 Most is többítik bûneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az õ ezüstjökbõl, bálványokat az õ eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak!(HU)
Hóseás 13:3 Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhõ és mint a harmat, a mely korán eltûnik; mint a szérûrõl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.(HU)
Hóseás 13:4 Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs [más] szabadító!(HU)
Hóseás 13:5 Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.(HU)
Hóseás 13:6 A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.(HU)
Hóseás 13:7 De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.(HU)
Hóseás 13:8 Rájok rohanok, mint a [kölykétõl] megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott õket, mint egy nõstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét õket!(HU)
Hóseás 13:9 Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem [törekedtél,] a te segítõd ellen.(HU)
Hóseás 13:10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felõl ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!(HU)
Hóseás 13:11 Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!(HU)
Hóseás 13:12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az õ bûne!(HU)
Hóseás 13:13 A szülõasszony kínjai lepik meg õt; oktalan fiú õ, mert a kellõ idõben nem jõ ki anyjának méhébõl.(HU)
Hóseás 13:14 Megváltom õket a Seol hatalmából! Megmentem õket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elõlem.(HU)
Hóseás 13:15 Mert bár a testvérek közt õ a legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.(HU)
Hóseás 13:16 (HU)
Hóseás 14:1 Meglakol Samaria, mert daczolt az õ Istenével. Fegyver által hullanak el; csecsemõik földhöz veretnek, és terhes asszonyaik ketté vágatnak.(HU)
Hóseás 14:2 Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt!(HU)
Hóseás 14:3 Vigyetek veletek beszédeket, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot! És fogadd el azt, a mi jó, és ajkaink tulkaival áldozunk [néked.(HU)
Hóseás 14:4 Assiria nem segít meg minket; lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva.(HU)
Hóseás 14:5 Kigyógyítom õket hûtlenségökbõl; szeretem õket ingyen kegyelembõl, mert elfordult tõlök az én haragom.(HU)
Hóseás 14:6 Olyanná leszek Izráelnek, mint a harmat. Virágozni fog, mint a liliom, és gyökeret ver, mint a Libánon.(HU)
Hóseás 14:7 Kiterjednek az õ ágai, és olyan lesz az õ ékessége, mint az olajfáé, illata pedig, mint a Libánoné.(HU)
Hóseás 14:8 Visszatérnek az õ árnyékában lakók, és felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szõlõtõ; híre olyan lesz, mint Libánon boráé.(HU)
Hóseás 14:9 Efraim [így szól:] Mi közöm nékem többé a bálványokhoz?! Én meghallgatom és figyelek reá. Olyan vagyok, mint a zöldelõ cziprusfa! Tõlem származik a te gyümölcsöd! [ (Hosea 14:10) Kicsoda a bölcs, hogy értse ezeket? [Kicsoda] az értelmes, hogy eszébe vegye ezeket?! Bizony igazak az Úrnak útai, és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtok. ](HU)
Jóel 1:1 Az Úrnak igéje, a mely lõn Jóelhez, a Petuel fiához.(HU)
Jóel 1:2 Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti idõtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?(HU)
Jóel 1:3 Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az õ fiaiknak, és azoknak fiai a következõ nemzetségnek.(HU)
Jóel 1:4 A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskõ; és a mit a szöcskõ meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.(HU)
Jóel 1:5 Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!(HU)
Jóel 1:6 Mert egy nép jött fel az én földemre, erõs és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nõstény oroszláné.(HU)
Jóel 1:7 Pusztává tette szõlõmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.(HU)
Jóel 1:8 Keseregj, mint a szûz, a ki gyászba öltözik az õ ifjúsága férjéért.(HU)
Jóel 1:9 Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái.(HU)
Jóel 1:10 Elpusztíttatott a mezõ, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must; kiapadt az olaj.(HU)
Jóel 1:11 Szégyenüljetek meg, ti szántóvetõk; jajgassatok szõlõmûvesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mezõ aratása!(HU)
Jóel 1:12 Elszáradt a szõlõtõ; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezõnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.(HU)
Jóel 1:13 Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jõjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától.(HU)
Jóel 1:14 Szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést; gyûjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz.(HU)
Jóel 1:15 Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.(HU)
Jóel 1:16 Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?!(HU)
Jóel 1:17 Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedõltek a csûrök; mert kiaszott a gabona.(HU)
Jóel 1:18 Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelõjük; bûnhõdnek még a juhnyájak is!(HU)
Jóel 1:19 Hozzád kiáltok Uram, mert tûz emésztette meg a puszta virányait, és láng perzselte le a mezõ minden fáját.(HU)
Jóel 1:20 A mezõ vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tûz emésztette meg a puszta virányait.(HU)
Jóel 2:1 Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljõ az Úrnak napja; mert közel van [az.](HU)
Jóel 2:2 Sötétségnek és homálynak napja; felhõnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülõ alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktõl fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségrõl nemzetségre.(HU)
Jóel 2:3 Elõtte tûz emészt, utána láng lobog; elõtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tõle semmi.(HU)
Jóel 2:4 A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.(HU)
Jóel 2:5 Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztõ láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.(HU)
Jóel 2:6 Elrémülnek tõle a népek; minden arcz elsáppad.(HU)
Jóel 2:7 Száguldoznak, mint a hõsök, felhágnak a kõfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.(HU)
Jóel 2:8 Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.(HU)
Jóel 2:9 Betörnek a városba, futkároznak a kõfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.(HU)
Jóel 2:10 Reszket elõttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.(HU)
Jóel 2:11 És megzendül az Úrnak szava az õ serege elõtt, mert felette nagy az õ tábora; mert hatalmas az õ rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?(HU)
Jóel 2:12 De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bõjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.(HU)
Jóel 2:13 És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülõ és irgalmas õ; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt.(HU)
Jóel 2:14 Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!(HU)
Jóel 2:15 Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést!(HU)
Jóel 2:16 Gyûjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyûjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a võlegény az õ ágyasházából és a menyasszony is az õ szobájából.(HU)
Jóel 2:17 A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az õ Istenök?(HU)
Jóel 2:18 Erre buzgó lõn az Úrnak szeretete az õ földe iránt, és kegyelmezett az õ népének.(HU)
Jóel 2:19 És választ tõn az Úr, és mondá az õ népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.(HU)
Jóel 2:20 Az északi [népet] is elûzöm tõletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bûze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.(HU)
Jóel 2:21 Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!(HU)
Jóel 2:22 Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szõlõ is kitárják gazdagságukat.(HU)
Jóel 2:23 Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esõt igazság szerint, és korai és kései esõt hullat néktek az elsõ [hónapban.](HU)
Jóel 2:24 És megtelnek a csûrök gabonával, és bõven öntik a sajtók a mustot és az olajat.(HU)
Jóel 2:25 És kipótolom néktek az esztendõket, a melyeket tönkre tett a szöcskõ, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.(HU)
Jóel 2:26 És esztek bõven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.(HU)
Jóel 2:27 És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.(HU)
Jóel 2:28 És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.(HU)
Jóel 2:29 Sõt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.(HU)
Jóel 2:30 És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.(HU)
Jóel 2:31 A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak nagy és rettenetes napja.(HU)
Jóel 2:32 De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!(HU)
Jóel 3:1 Mert ímé, azokon a napokon és abban az idõben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:(HU)
Jóel 3:2 Egybegyûjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem õket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;(HU)
Jóel 3:3 Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.(HU)
Jóel 3:4 Sõt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani [jöttök-]é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!(HU)
Jóel 3:5 Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;(HU)
Jóel 3:6 És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek õket határaiktól:(HU)
Jóel 3:7 Ímé, kiindítom õket a helybõl, a hova eladtátok õket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.(HU)
Jóel 3:8 És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják õket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert [ezt] végezte az Úr.(HU)
Jóel 3:9 Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hõsöket. Járuljanak elé, jõjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!(HU)
Jóel 3:10 Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg [is:] Hõs vagyok!(HU)
Jóel 3:11 Siessetek és jõjjetek el ti népek mindenfelõl, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hõseidet!(HU)
Jóel 3:12 Serkenjenek fel és jõjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök [törvényt,] hogy megítéljek minden népeket.(HU)
Jóel 3:13 Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az õ gonoszságuk!(HU)
Jóel 3:14 Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!(HU)
Jóel 3:15 A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;(HU)
Jóel 3:16 Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálembõl, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az õ népének oltalma és az Izráel fiainak erõssége!(HU)
Jóel 3:17 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.(HU)
Jóel 3:18 És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bõ vízzel ömledez, és forrás fakad az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.(HU)
Jóel 3:19 Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erõszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.(HU)
Jóel 3:20 De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségrõl nemzetségre.(HU)
Jóel 3:21 És kitisztítom vérökbõl, a melybõl még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!(HU)
Ámos 1:1 Ámós beszédei, a ki a Tékoabeli pásztorok közt volt, [azokról,] a miket Izráel felõl látott Uzziásnak, Júda királyának idejében, és Jeroboámnak, a Jóás fiának, Izráel királyának idejében, két esztendõvel a földindulás elõtt.(HU)
Ámos 1:2 És mondá: A Sionról megharsan az Úr és Jeruzsálembõl megzendül, és elhervadnak a pásztorok legelõi, és megszárad a Kármel teteje.(HU)
Ámos 1:3 Így szól az Úr: Három bûne miatt Damaskusnak, sõt négy miatt, nem fordítom el, mert vas-cséplõkkel cséplették meg a Gileádot.(HU)
Ámos 1:4 Tüzet vetek azért Hazáel házára, és az emészti meg a Ben-Hadad palotáit.(HU)
Ámos 1:5 És összetöröm Damaskus zárját, és kivágom a lakót Avennek völgyébõl és a királyi pálcza tartóját Beth-Édenbõl, és Aramnak népe Kirbe fogva vitetik, [ezt] mondja az Úr.(HU)
Ámos 1:6 Így szól az Úr: Három bûne miatt Gázának, sõt négy miatt, nem fordítom el, mert az egész népet rabságra vitték, hogy az Edomitáknak adják el õket.(HU)
Ámos 1:7 Tüzet vetek azért Gáza kõfalára, és az emészti meg az õ palotáit.(HU)
Ámos 1:8 És kivágom a lakót Asdódból, és a királyi pálcza tartóját Askelonból, és Akronra is majd rávetem kezemet és a Filiszteusok maradéka elvész, azt mondja az én Uram, az Úr.(HU)
Ámos 1:9 Így szól az Úr: Három bûne miatt Tírusnak, sõt négy miatt, nem fordítom el, mert az egész rabnépet Edomnak adták át, és nem emlékeztek meg a testvéri frigyrõl.(HU)
Ámos 1:10 Tüzet vetek azért Tírus kõfalára, és az emészti meg az õ palotáit.(HU)
Ámos 1:11 Így szól az Úr: Három bûne miatt Edomnak, sõt négy miatt, nem fordítom el, mert fegyverrel ûzte saját atyjafiát, és elfojtá [szívében] az irgalmasságot, és haragja szüntelen tépett, és dühösködését mindvégig fentartotta.(HU)
Ámos 1:12 Tüzet vetek azért Témánra, és az emészti majd meg Boczra palotáit.(HU)
Ámos 1:13 Így szól az Úr: Három bûne miatt Ammon fiainak, sõt négy miatt, nem fordítom el; mert széthasogatták Gileád terhes asszonyait, hogy kiszélesíthessék az õ határokat.(HU)
Ámos 1:14 Tüzet vetek azért Rabba kõfalára, és az emészti meg az õ palotáit; [harczi] kiáltással a háború napján, [pusztító ]viharral a szélvésznek napján.(HU)
Ámos 1:15 És számkivetésbe megy az õ királyuk; õ maga és vele fejedelmei is, [ezt] mondja az Úr!(HU)
Ámos 2:1 Így szól az Úr: Három bûne miatt a Moábnak, sõt négy miatt, nem fordítom el; mert mészszé égette Edom királyának csontjait!(HU)
Ámos 2:2 Tüzet vetek azért Moábra, és az emészti meg Kerijjoth palotáit, és meghal Moáb a zajban, [hadi] lárma közt, a kürt zengése közben.(HU)
Ámos 2:3 Kivágom a birót közüle, és minden fejedelmit megölöm vele egyetemben, ezt mondja az Úr.(HU)
Ámos 2:4 Így szól az Úr: Három bûne miatt a Júdának, sõt négy miatt, nem fordítom el; mert megvetették az Úrnak törvényét és nem tartották meg rendeléseit. Eltévelyítették õket az õ hazugságaik, a melyeket az õ atyáik követtek.(HU)
Ámos 2:5 Tüzet vetek azért Júdára, és az emészti meg Jeruzsálem palotáit.(HU)
Ámos 2:6 Így szól az Úr: Három bûne miatt az Izráelnek, sõt négy miatt, nem fordítom el; mert pénzért adták el az igazat, a szegényt pedig egy öltõ saruért.(HU)
Ámos 2:7 A kik a föld porát áhítják a szegények fejére, és a nyomorultak útját elfordítják. Fiú és az atyja [egy] leányhoz járnak, hogy megfertõztessék az én szent nevemet.(HU)
Ámos 2:8 Zálogos ruhákon nyujtózkodnak minden oltár mellett, és az elítéltek borát iszszák az õ istenök házában.(HU)
Ámos 2:9 Pedig én irtottam ki elõlük az Emoreusokat, a kik magasak voltak, mint a czédrusok, erõsek, mint a cserfák. Mégis kiirtottam gyümölcsét felül és gyökerét alul.(HU)
Ámos 2:10 És én hoztalak fel Égyiptom földérõl, és negyven esztendeig én hordoztalak a pusztában titeket, hogy bírjátok az Emoreusok földét.(HU)
Ámos 2:11 És prófétákat támasztottam a ti fiaitok közül és nazirokat ifjaitok közül. Nem így van-é vajjon, Izráel fiai? ezt mondja az Úr.(HU)
Ámos 2:12 De a nazirokat borral itattátok, és a prófétákra ráparancsoltatok, mondván: Ne prófétáljatok!(HU)
Ámos 2:13 Ímé, én [is] lenyomlak titeket, ott a hol vagytok, mint a [cséplõ] szekér lenyomja a kévékkel teli [szérût.](HU)
Ámos 2:14 Elvész azért a futás a gyorstól, és nem erõsíti meg az erõst az õ ereje, és a hõs sem menekedhetik.(HU)
Ámos 2:15 Nem állja meg [helyét] az íjj-hordozó sem, nem menekülhet el még a gyorslábú sem, és a lovon ülõ sem menekedhetik.(HU)
Ámos 2:16 És a bátor szívû is a hõsök között meztelenül fut el azon a napon, ezt mondja az Úr.(HU)
Ámos 3:1 Halljátok meg e beszédet, melyet az Úr szól ti felõletek, Izráel fiai; mindama nemzetség felõl, a melyet felhoztam Égyiptom földérõl, ezt mondván:(HU)
Ámos 3:2 Csak titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségei közül; azért büntetlek meg titeket minden gonoszságtokért.(HU)
Ámos 3:3 Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?(HU)
Ámos 3:4 Ordít-é az oroszlán az erdõben, ha nincs mit ragadoznia? Hallatja-é hangját barlangjából a kölyök-oroszlán, ha semmit nem fogott?!(HU)
Ámos 3:5 Tõrbe esik-é a madár a földön, ha nincs tõr [vetve] néki? Felpattan-é a tõr a földrõl, ha fogni nem fogott?(HU)
Ámos 3:6 Ha megharsan a kürt a városban, nem riad-é meg a nép? Vajjon lehet-é baj a városban, a mit nem az Úr szerezne?(HU)
Ámos 3:7 Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az õ szolgáinak, a prófétáknak.(HU)
Ámos 3:8 Ordít az oroszlán: ki ne rettegne? Az én Uram, az Úr szólt: ki ne prófétálna?(HU)
Ámos 3:9 Adjatok hírt Asdód palotáiban és az Égyiptom földében való palotákban, és így szóljatok: Gyûljetek össze Samariának hegyein, és lássátok meg benne a sok háborgást, és az elnyomottakat az õ keblében.(HU)
Ámos 3:10 Mert nem tudnak igazán cselekedni, azt mondja az Úr, õk, a kik halomra gyûjtik az erõszakosságot és zsarolást az õ palotáikban.(HU)
Ámos 3:11 Annakokáért ezt mondja az Úr Isten: Ellenség [jön] és körülveszi [e] földet; ledönti hatalmadat és feldúlatnak a te palotáid.(HU)
Ámos 3:12 Ezt mondja az Úr: A mint a pásztor az oroszlán szájából csak a két lábszárt menti meg, vagy a fül hegyét; akképen menekülnek meg Izráel fiai, a kik Samariában pamlag szegletében ülnek és a nyugágynak selymén.(HU)
Ámos 3:13 Halljátok meg és adjátok tudtára a Jákób házának, azt mondja az Úr Isten, a Seregek Istene,(HU)
Ámos 3:14 Hogy a mely napon megbüntetem Izráelt az õ vétkeiért, Béth-El oltáraiért is büntetek, és letöretnek az oltár szarvai, és a földre omlanak.(HU)
Ámos 3:15 És ledöntöm a téli házat a nyári házzal együtt, és elpusztulnak az elefántcsont-házak is, megsemmisülnek a nagy házak, ezt mondja az Úr.(HU)
Ámos 4:1 Halljátok meg e beszédet Básánnak ünõi, a kik Samaria hegyén vagytok; a kik nyomorgatjátok a szegényeket, megrontjátok az ügyefogyottakat, a kik azt mondják az õ uroknak: Hozd elõ, hadd igyunk!(HU)
Ámos 4:2 Megesküdt az Úr Isten az õ szentségére, hogy ímé napok következnek reátok, a mikor szigonyokkal visznek el titeket, és a ti maradékotokat halászó horgokkal.(HU)
Ámos 4:3 És a réseken mentek ki, mindenikõtök egyenest; és a Hermónba vettettek, ezt mondja az Úr.(HU)
Ámos 4:4 Menjetek Béth-Elbe és vétkezzetek, szaporítsátok a vétkeket Gilgálban. Vigyétek fel reggelente áldozataitokat, és harmad-naponként tizedeiteket.(HU)
Ámos 4:5 Kovászosból gyújtsatok hálaáldozatot; ajánljatok önkéntes áldozatokat, híreszteljétek; mert így szeretitek, Izráel fiai, azt mondja az Úr Isten.(HU)
Ámos 4:6 De én is bocsátottam rátok fogak tisztaságát minden városaitokban és kenyérszükséget minden helységeitekben, és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.(HU)
Ámos 4:7 De én is megvontam tõletek az esõt, három hónappal az aratás elõtt, és esõt adtam egy városra, más városra pedig nem adtam esõt. Az egyik rész esõt kapott, az a rész pedig, a melyre nem esett esõ, megszáradott.(HU)
Ámos 4:8 És két-három város tántorgott egy-egy városba, vizet inni, de meg nem elégíttettek; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.(HU)
Ámos 4:9 Megvertelek titeket szárazsággal és ragyával; kerteiteknek, szõlõiteknek, fügefáitoknak és olajfáitoknak nagy részét megette a sáska; és még sem tértetek vissza én hozzám, ezt mondja az Úr.(HU)
Ámos 4:10 Döghalált bocsátottam rátok, mint Égyiptomra; fegyverrel öltem ifjaitokat, fogságra [vitettem] lovaitokat; és táborotok bûzét egész orrotokig emeltem, és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.(HU)
Ámos 4:11 Felforgattam közületek [többeket,] a mint felforgatta Isten Sodomát és Gomorát, és olyanokká lettetek, mint a tûzbõl kikapott üszök; és még sem tértetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.(HU)
Ámos 4:12 Azért hát ekképen cselekeszem veled Izráel! Minthogy pedig ekképen cselekeszem veled, készülj Istened elé, oh Izráel!(HU)
Ámos 4:13 Mert ímé, a ki hegyeket alkotott és a szelet teremtette, és a ki megjelenti az embernek az õ gondolatját, a ki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel: az Úr õ, a Seregeknek Istene az õ neve.(HU)
Ámos 5:1 Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza!(HU)
Ámos 5:2 Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szûze; végig terült az õ földén, és nincs, a ki felemelné.(HU)
Ámos 5:3 Bizony így szól az Úr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául.(HU)
Ámos 5:4 Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!(HU)
Ámos 5:5 És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz.(HU)
Ámos 5:6 Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tûz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa.(HU)
Ámos 5:7 A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják.(HU)
Ámos 5:8 A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve.(HU)
Ámos 5:9 A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erõsségekre.(HU)
Ámos 5:10 Gyûlölik azt, a ki feddõzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetetlenül beszél.(HU)
Ámos 5:11 Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tõle: bár faragott kõbõl építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörûséges szõlõket plántáltok, de nem isztok azoknak borából.(HU)
Ámos 5:12 Mert tudom, hogy sok a ti bûnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedõk [vagytok;] és elnyomják a szegényeket a kapuban!(HU)
Ámos 5:13 Azért hallgat az eszes ebben az idõben, mert gonosz idõ ez.(HU)
Ámos 5:14 Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok.(HU)
Ámos 5:15 Gyûlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok [vissza] a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.(HU)
Ámos 5:16 Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetõt [is] gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra;(HU)
Ámos 5:17 És minden szõlõben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr.(HU)
Ámos 5:18 Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.(HU)
Ámos 5:19 Mintha valaki oroszlán elõl szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.(HU)
Ámos 5:20 Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.(HU)
Ámos 5:21 Gyûlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.(HU)
Ámos 5:22 Még ha égõáldozatokkal áldoztok is nékem, sõt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.(HU)
Ámos 5:23 Távoztasd el tõlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.(HU)
Ámos 5:24 Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bõvizû patak.(HU)
Ámos 5:25 Járultatok-é hozzám véres áldozatokkal s ételáldozatokkal a pusztában negyven éven át, oh Izráel háza?!(HU)
Ámos 5:26 Majd viszitek hát Szikkútot, a ti királyotokat és Kijjunt, a ti képeiteket, a ti isteneitek csillagát, a melyet ti csináltatok magatoknak.(HU)
Ámos 5:27 És Damaskuson túlra számûzlek titeket, azt mondja az Úr, a kinek neve Seregeknek Istene.(HU)
Ámos 6:1 Jaj azoknak, a kik gondtalanul élnek a Sionon, és a kik elbizakodnak Samaria hegyén; a kik a népek elejének elei, és a kikhez jõ az Izráelnek háza!(HU)
Ámos 6:2 Menjetek át Kalnéba, és nézzetek [szét;] onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a Filiszteusok Gáthjába; vajjon jobbak-é azok, mint ezek az országok, és vajjon szélesebb-é azoknak határa a ti határotoknál?(HU)
Ámos 6:3 A kik a veszedelem napját messze gondoljátok, és az erõszaknak széket emeltek;(HU)
Ámos 6:4 A kik elefántcsont pamlagon hevernek, és az õ nyoszolyáikban elnyújtózkodnak, és a nyáj legjavából és a kihízlalt borjakból lakmároznak;(HU)
Ámos 6:5 A kik hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszereik a Dávidéi;(HU)
Ámos 6:6 A kik a bort serlegekkel iszszák, és szín-olajjal kenegetõznek, és nem búsulnak a József romlásán:(HU)
Ámos 6:7 Most azért [is] õk vitetnek el a számûzöttek élén, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.(HU)
Ámos 6:8 Megesküdt az Úr Isten az õ életére; ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét és gyûlölöm az õ palotáit; azért prédára vetem a várost mindenestõl.(HU)
Ámos 6:9 És ha egy házban tíz ember maradna is meg, még az is meghal;(HU)
Ámos 6:10 És mikor felemeli õt az õ barátja és megégetõje, hogy kivigye a holttetemeket a házból, azt mondja annak, a ki a ház belsejében lesz: Van-é még valaki veled? az pedig azt mondja: Nincs, és ezt [is] mondja: Csitt! mert nem szabad említeni az Úrnak nevét!(HU)
Ámos 6:11 Mert ímé, parancsol az Úr és megveri a nagy házat repedezésekkel, és a kicsiny házat hasadozásokkal.(HU)
Ámos 6:12 Vajjon futhatnak-é a lovak a sziklán? felszánthatja-é azt valaki ökrökön? hogy az ítéletet bürökké tettétek, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé?!(HU)
Ámos 6:13 A kik örültök a hiábavaló dolognak, [és] a kik ezt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztünk-é magunknak a szarvakat?(HU)
Ámos 6:14 Ímé, bizony népet indítok ellened, oh Izráel háza, azt mondja az Úr, a Seregek Istene, és az sanyargat titeket a hámáti úttól az Arába patakjáig.(HU)
Ámos 7:1 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten; Ímé, teremte sáskát a sarjúfakadás kezdetén, és ímé sarjú vala a királyi kaszálás után!(HU)
Ámos 7:2 És lõn, hogy a mint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?!(HU)
Ámos 7:3 Megengesztelõdék az Úr e dologban: Nem lesz meg! mondá az Úr.(HU)
Ámos 7:4 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, tüzet híva elõ ítéletre az Úr Isten, és megemészté [az] a nagy mélységet, és megemészté az országot.(HU)
Ámos 7:5 De mondám: Uram, Isten! hagyd abba, kérlek! Hogyan állhatna meg Jákób; hiszen kicsiny?!(HU)
Ámos 7:6 Megengesztelõdék az Úr e dologban: Ez sem lészen meg, mondá az Úr Isten!(HU)
Ámos 7:7 Ily dolgot láttatott velem: Ímé, ott állott az Úr egy függõleges kõfalon, és a kezében mérõ-zsinór vala.(HU)
Ámos 7:8 És monda az Úr nékem: Mit látsz Ámós? Én pedig mondám: Mérõzsinórt. És mondá az Úr: Ímé, mérõzsinórral mérek népemnek, az Izráelnek közepette, és nem bocsátok meg néki többé.(HU)
Ámos 7:9 Bizony elpusztulnak Izsáknak magaslatai, és romba dõlnek Izráel szent helyei; és fegyverrel támadok a Jeroboám háza ellen.(HU)
Ámos 7:10 És elkülde Amáziás, Béth-El papja Jeroboámhoz, Izráel királyához, ezt üzenvén: Pártot ütött ellened Ámós az Izráel házában; nem tûrheti az ország az õ mindenféle beszédét.(HU)
Ámos 7:11 Mert így beszél Ámós: Fegyver által hal meg Jeroboám, az Izráel pedig fogságba vitetik az õ földérõl!(HU)
Ámos 7:12 Ámósnak pedig így szólt Amáziás: Menj el, próféta! Fuss el a Júda földére; ott egyed kenyered és ottan prófétálj!(HU)
Ámos 7:13 Béth-Elben pedig ne prófétálj többé; mert a király szenthelye és az ország székháza ez!(HU)
Ámos 7:14 És felele Ámós, és mondá Amáziásnak: Nem vagyok próféta, sem prófétának fia; barom-pásztor vagyok és vad fügét szedek;(HU)
Ámos 7:15 De elhívott engem az Úr a nyáj mellõl, és mondá nékem az Úr: Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izráelnek!(HU)
Ámos 7:16 Most azért halld meg az Úrnak beszédét! Te azt mondod: Ne prófétálj az Izráel ellen, és ne szólj az Izsák háza ellen!(HU)
Ámos 7:17 Azért így szól az Úr: Feleséged paráznává lesz a városban; fiaid és leányaid fegyver által hullnak el; földedet felosztják kötéllel, és te magad tisztátalan földön halsz meg; az Izráel pedig fogságba vitetik az õ földérõl.(HU)
Ámos 8:1 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs.(HU)
Ámos 8:2 És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé!(HU)
Ámos 8:3 Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé.(HU)
Ámos 8:4 Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására.(HU)
Ámos 8:5 Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás [házat?] hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?!(HU)
Ámos 8:6 Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szûkölködõt egy öltõ saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?!(HU)
Ámos 8:7 Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket!(HU)
Ámos 8:8 Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója.(HU)
Ámos 8:9 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.(HU)
Ámos 8:10 Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserûség napja!(HU)
Ámos 8:11 Ímé, napok jõnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.(HU)
Ámos 8:12 És vándorolni fognak tengertõl tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.(HU)
Ámos 8:13 Azon a napon elepednek a deli szûzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!(HU)
Ámos 8:14 A kik Samaria bûnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!(HU)
Ámos 9:1 Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülõ.(HU)
Ámos 9:2 Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket!(HU)
Ámos 9:3 És ha a Kármel tetején rejtõznének is el, onnan is elõkeresem és elhozom õket; és ha szemeim elõl a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja õket.(HU)
Ámos 9:4 És ha fogságba mennek is ellenségeik elõtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli õket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra.(HU)
Ámos 9:5 Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad [az,] és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója.(HU)
Ámos 9:6 A ki fenn az égben építé az õ boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki elõhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az õ neve.(HU)
Ámos 9:7 Nem olyanok vagytok-é ti elõttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földérõl, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirbõl?!(HU)
Ámos 9:8 Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bûnös országot, és eltörlöm azt a földnek színérõl. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr!(HU)
Ámos 9:9 Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.(HU)
Ámos 9:10 Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bûnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jõ reánk a veszedelem.(HU)
Ámos 9:11 Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.(HU)
Ámos 9:12 Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemrõl neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki megcselekszi ezt!(HU)
Ámos 9:13 Ímé, napok jõnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szõlõtaposó a magvetõt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak.(HU)
Ámos 9:14 És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szõlõket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét.(HU)
Ámos 9:15 És elplántálom õket az õ földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az õ földjökbõl, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!(HU)
Abdiás 1:1 Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal!(HU)
Abdiás 1:2 Ímé, kicsinynyé tettelek a népek között; felettébb útálatos vagy.(HU)
Abdiás 1:3 Szíved kevélysége csalt meg téged, ki szikla-hasadékokban lakozol, kinek lakóhelye magasan van, a ki mondja az õ szívében: Ki vonhatna le engem a síkra?!(HU)
Abdiás 1:4 Ha oly magasra szállnál is, mint a sas, és ha a csillagok közé raknád is fészkedet: onnan is levonnálak, ezt mondja az Úr.(HU)
Abdiás 1:5 Ha tolvajok törnének reád, avagy éjjeli rablók, (hogy elpusztíttattál!), nem [annyit] lopnának-é, [a mennyi] elegendõ?! Ha szõlõszedõk jönnének reád, nem hagynának-é gerezdeket?!(HU)
Abdiás 1:6 Mennyire kifosztogatták Ézsaut; felkutatták rejtett kincseit!(HU)
Abdiás 1:7 A határig ûznek ki összes frigytársaid; megcsalnak, levernek szövetségeseid; kenyeredet tõrül vetik alád. Nincsen benne okosság!(HU)
Abdiás 1:8 Azon a napon, ezt mondja az Úr, nem vesztem-é ki a bölcseket Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyérõl?!(HU)
Abdiás 1:9 És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyérõl az öldöklés által.(HU)
Abdiás 1:10 A Jákób öcséd ellen [elkövetett] erõszakért szégyen borul reád, és kivágatol mindörökre!(HU)
Abdiás 1:11 A mikor vele szembeálltál; a mikor serege idegenek rabjává lett, és idegenek törtek be kapuján és Jeruzsálemre sorsot vetettek: olyan voltál te is, mint bármelyik közülök.(HU)
Abdiás 1:12 De ne gyönyörködjél öcsédnek napján, az õ szerencsétlenségének napján; és ne örvendj a Júda fiain az õ veszedelmök napján, és ne kérkedjél a szorongattatás napján.(HU)
Abdiás 1:13 Ne törj be népem kapuján nyomorúságuk napján; ne gyönyörködjél te is a baján nyomorúsága napján; és ne nyúlj az õ jószágához nyomorúsága napján;(HU)
Abdiás 1:14 A résre se állj fel menekülõit elveszíteni; és ne áruld el az õ megmaradottait a szorongattatás napján!(HU)
Abdiás 1:15 Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre.(HU)
Abdiás 1:16 Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna.(HU)
Abdiás 1:17 De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákób háza birtokba veszi az õ örökségét.(HU)
Abdiás 1:18 És a Jákób háza tûz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik õket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.(HU)
Abdiás 1:19 A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezõit és Samaria mezõit; Benjámin pedig a Gileádot.(HU)
Abdiás 1:20 Izráel fiainak ez a számûzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi számûzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat.(HU)
Abdiás 1:21 És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság.(HU)
Jónás 1:1 És lõn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:(HU)
Jónás 1:2 Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!(HU)
Jónás 1:3 És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elõl. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elõl.(HU)
Jónás 1:4 Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lõn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala.(HU)
Jónás 1:5 Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az õ istenéhez, és a hajóban lévõ holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt.(HU)
Jónás 1:6 De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!(HU)
Jónás 1:7 Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék.(HU)
Jónás 1:8 Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te hazád és miféle népbõl való vagy te?(HU)
Jónás 1:9 És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette.(HU)
Jónás 1:10 És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elõl fut, mivelhogy elbeszélé nékik.(HU)
Jónás 1:11 Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék.(HU)
Jónás 1:12 Õ pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.(HU)
Jónás 1:13 És erõlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenök.(HU)
Jónás 1:14 Kiáltának azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne veszszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad!(HU)
Jónás 1:15 És felragadák Jónást és beveték õt a tengerbe, és megszûnék a tenger az õ háborgásától.(HU)
Jónás 1:16 Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az Úrnak, és fogadásokat fogadának.(HU)
Jónás 1:17 (HU)
Jónás 2:1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.(HU)
Jónás 2:2 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.(HU)
Jónás 2:3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.(HU)
Jónás 2:4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!(HU)
Jónás 2:5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!(HU)
Jónás 2:6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.(HU)
Jónás 2:7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!(HU)
Jónás 2:8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.(HU)
Jónás 2:9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;(HU)
Jónás 2:10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. [ (Jonah 2:11) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. ](HU)
Jónás 3:1 És lõn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor [is,] mondván:(HU)
Jónás 3:2 Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.(HU)
Jónás 3:3 És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó [föld.](HU)
Jónás 3:4 És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!(HU)
Jónás 3:5 A niniveiek pedig hivének Istenben, és bõjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.(HU)
Jónás 3:6 És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székébõl, és leveté magáról az õ királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.(HU)
Jónás 3:7 És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és fõembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak!(HU)
Jónás 3:8 Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erõsen, és térjen meg kiki az õ gonosz útáról és az erõszakosságból, a mely az õ kezökben van!(HU)
Jónás 3:9 Ki tudja? talán visszatér és megengesztelõdik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!(HU)
Jónás 3:10 És látá Isten az õ cselekedeteiket, hogy megtértek az õ gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyrõl mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.(HU)
Jónás 4:1 És igen rossznak látszék ez Jónás elõtt, és megharaguvék.(HU)
Jónás 4:2 Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmû és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt [is] bánkódó.(HU)
Jónás 4:3 Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tõlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!(HU)
Jónás 4:4 Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?(HU)
Jónás 4:5 Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felõl, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?(HU)
Jónás 4:6 Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza õt [a hévség] bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.(HU)
Jónás 4:7 De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá [az] a tököt, és elszárada.(HU)
Jónás 4:8 És lõn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátûzött a Jónás fejére, és õ elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!(HU)
Jónás 4:9 És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!(HU)
Jónás 4:10 Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és [a melyet] nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:(HU)
Jónás 4:11 Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!(HU)
Mikeás 1:1 Az Úr igéje, a mely lõn a moreseti Mikeáshoz, Jótám, Akház és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében, a melyet látott Samária és Jeruzsálem felõl.(HU)
Mikeás 1:2 Halljátok meg minden népek, figyelmezz föld és annak teljessége. És az Úr Isten legyen bizonyság ellenetek; az Úr az õ szent templomából!(HU)
Mikeás 1:3 Mert ímé, kijõ az Úr az õ helyérõl, és leszáll és lépdel a földnek magaslatain.(HU)
Mikeás 1:4 És szétmállanak alatta a hegyek, a völgyek pedig szétszakadoznak, mint a viasz a tûz elõtt, mint a meredekrõl leszakadó vizek.(HU)
Mikeás 1:5 A Jákób vétkéért lészen mindez, és az Izráel házának bûnei miatt! Micsoda a Jákób vétke? Avagy nem Samária-é? És mik a Júda magaslatai? Avagy nem Jeruzsálem-é?(HU)
Mikeás 1:6 De olyanná teszem Samáriát, mint a mezõben való kõrakás, szõlõ-plánták [helyévé;] és lezúdítom a völgybe az õ köveit, és még fundamentomit is kimutatom.(HU)
Mikeás 1:7 Faragott képei mind összetöretnek és minden ajándékát tûz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; mert paráznaság bérébõl gyûjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek.(HU)
Mikeás 1:8 E miatt kesergek és jajgatok; ruhátalan és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakálok, és sikongok, mint a struczmadarak.(HU)
Mikeás 1:9 Mert halálosak az õ sebei. Bizony Júdáig ér; népem kapujáig hatol, Jeruzsálemig.(HU)
Mikeás 1:10 Gáthban hírül ne adjátok; sírván ne sírjatok; Beth-le- Afrában porba heveredtem.(HU)
Mikeás 1:11 Költözzetek el, Safirnak lakója gyalázatos meztelenül! Nem vonult ki Saanán lakosa; Beth-Eselnek siralma nem enged tartózkodni.(HU)
Mikeás 1:12 Mert beteg lett Marótnak lakosa [az õ] java[i] miatt; mert veszedelem szállt le az Úrtól Jeruzsálemnek kapujára.(HU)
Mikeás 1:13 Gyors paripához kösd a szekeret, Lákisnak lakója! [ki] a bûnnek kezdõje valál a Sion leányánál. Bizony te benned találtatnak Izráel vétkei!(HU)
Mikeás 1:14 Azért adj válólevelet Moreset-Gátnak! Akzib házai megcsalják Izráel királyait.(HU)
Mikeás 1:15 Még hozok én te néked örököst, Marésa lakosa; Adullámig hat el Izráel dicsõsége!(HU)
Mikeás 1:16 Nyírd le, kopaszítsd meg magadat a te gyönyörûséges fiaidért! Szélesítsd meg kopaszságodat, mint a keselyû; mert rabságra vitettek el tõled!(HU)
Mikeás 2:1 Jaj azoknak, a kik hamisságot gondolnak és a kik ágyasházukban gonoszságot cselekesznek, [és] végrehajtják azt, mihelyt megvirrad, mert hatalmuk van hozzá.(HU)
Mikeás 2:2 Megkívánják a mezõket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az õ házanépét az embert és az õ örökségét!(HU)
Mikeás 2:3 Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé, én [is] gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melybõl ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idõ lészen az!(HU)
Mikeás 2:4 Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siralmat sírnak, mondván: Oda van! elpusztultunk! Népem örökségét felcserélte! Miként rabolja el tõlem; hûtelennek osztja ki mezeinket!(HU)
Mikeás 2:5 Azért nem lesz néked, a ki mérõzsinórt vessen sors szerint az Úrnak gyülekezetében.(HU)
Mikeás 2:6 Ne prófétáljatok! prófétálnak õk. [Ha ]nem prófétálnak ezeknek, nem múlik el a gyalázat!(HU)
Mikeás 2:7 Oh te, ki Jákób házának mondatol! hát türelmetlen-é az Úrnak lelke, avagy ezek-é az õ cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, a ki igazán jár?(HU)
Mikeás 2:8 A minap mint egy ellenség támadt fel az én népem; a köntösrõl a palástot letépik a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedõkrõl.(HU)
Mikeás 2:9 Népem asszonyait kiûzitek boldogságuk házából; kisdedeiktõl örökre elveszitek az én dicsõségemet.(HU)
Mikeás 2:10 Keljetek fel és menjetek ki, mert ez nem a nyugalomnak helye; a tisztátalanság miatt, a mely elveszít, és pedig borzasztó veszedelemmel!(HU)
Mikeás 2:11 Ha valamely szélházi és csalárd így hazudoznék: Prédikálok néked borról és részegítõ italról, az volna e népnek prófétája.(HU)
Mikeás 2:12 Mindenestõl egybegyûjtelek téged, Jákób! Összetakarítom Izráel maradékát. Összegyûjtöm õket, mint a boczrai juhokat, mint a nyájat az õ karámja közé; hemzsegnek majd az ember-sokaság miatt.(HU)
Mikeás 2:13 Elõttök megy fel az [út]törõ; kitörnek és átmennek a kapun és kivonulnak, és elõttök megy a királyuk, és élükön az Úr!(HU)
Mikeás 3:1 És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izráel házának vezérei: Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?!(HU)
Mikeás 3:2 Ti, kik gyûlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok róluk bõrüket és csontjaikról az õ húsokat!(HU)
Mikeás 3:3 A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bõrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.(HU)
Mikeás 3:4 Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg õket; sõt elrejti akkor orczáját elõlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik.(HU)
Mikeás 3:5 Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájokba, hadat indítanak.(HU)
Mikeás 3:6 Azért éjszaka [száll] rátok, hogy ne lássatok, és sötétség [jõ] rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal.(HU)
Mikeás 3:7 És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendõmondók, és elfedik szájokat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentõl.(HU)
Mikeás 3:8 Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az õ vétkét, és Izráelnek az õ bûnét.(HU)
Mikeás 3:9 Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;(HU)
Mikeás 3:10 A kik vérrel építitek a Siont, és Jeruzsálemet hamissággal!(HU)
Mikeás 3:11 [Kiknek] fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!(HU)
Mikeás 3:12 Azért ti miattatok mezõvé szántatik a Sion, és kõhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdõs hegygyé.(HU)
Mikeás 4:1 És lészen: az utolsó idõben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.(HU)
Mikeás 4:2 Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az õ útaira, és járjunk az õ ösvényein! Mert Sionból jõ ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálembõl.(HU)
Mikeás 4:3 És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erõs nemzeteket nagy messze [földig] és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.(HU)
Mikeás 4:4 És kiki nyugszik az õ szõlõje alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti õket, mert a Seregek Urának szája szólott.(HU)
Mikeás 4:5 Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké.(HU)
Mikeás 4:6 Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyûjtöm a sántát, és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.(HU)
Mikeás 4:7 És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erõs nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.(HU)
Mikeás 4:8 És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljõ tehozzád és elérkezik az elõbbi hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.(HU)
Mikeás 4:9 Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szûlõt?!(HU)
Mikeás 4:10 Gyötrõdj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülõ! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezõn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek kezébõl.(HU)
Mikeás 4:11 Mert ímé, sok nemzetség gyûlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!(HU)
Mikeás 4:12 De õk nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az õ szándékát, hogy összegyûjti õket, mint a kévét a szérûre.(HU)
Mikeás 4:13 Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.(HU)
Mikeás 5:1 Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadt ellenünk; pálczával verjék arczul Izráel biráját!(HU)
Mikeás 5:2 De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belõled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitõl fogva, öröktõl fogva van.(HU)
Mikeás 5:3 Azért odaadja õket, míg a szûlõ szûl, de az õ atyjafiainak maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz.(HU)
Mikeás 5:4 És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak az õ Istenének fenséges nevével, és [bátorsággal] lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek határáig.(HU)
Mikeás 5:5 És õ a [mi] békesség[ünk]. Ha az Assirus eljõ a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolcz fejedelmi férfiút.(HU)
Mikeás 5:6 És megrontják Assiria földjét fegyverrel Nimród földjét is az õ kapuiban; és megszabadít az Assirustól, ha a mi földünkre eljõ és a mi határunkba lép.(HU)
Mikeás 5:7 És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fûnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.(HU)
Mikeás 5:8 És a Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak nyája között, a mely ha betör, tipor és tép, és nincs, a ki [tõle] megszabadítson.(HU)
Mikeás 5:9 Erõt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak.(HU)
Mikeás 5:10 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kivágom lovaidat közüled, és elvesztem hadi-szekereidet.(HU)
Mikeás 5:11 És kivágom földednek városait, és ledöntöm minden erõsségeidet.(HU)
Mikeás 5:12 És kivágom kezedbõl a bûvszereket, és szemfényvesztõid nem lesznek néked.(HU)
Mikeás 5:13 És kivágom faragott képeidet és bálványaidat közüled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait.(HU)
Mikeás 5:14 És kiszaggatom a te berkeidet közüled és elpusztítom a te városaidat.(HU)
Mikeás 5:15 És haraggal és hévvel állok bosszút a pogányokon, a kik nem engedelmeskedtek.(HU)
Mikeás 6:1 Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok.(HU)
Mikeás 6:2 Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az õ népével, és az Izráellel is perbe száll.(HU)
Mikeás 6:3 Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!(HU)
Mikeás 6:4 Hiszen felhoztalak Égyiptom földjérõl, és a szolgák házából megváltottalak, és elõtted küldém Mózest, Áront és Máriát!(HU)
Mikeás 6:5 Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtõl fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.(HU)
Mikeás 6:6 Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égõáldozatokkal menjek-é elébe, esztendõs borjúkkal?!(HU)
Mikeás 6:7 Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, [vagy] tízezernyi olaj-patakokban? Elsõszülöttemet adjam-é vétkemért, [vagy] méhem gyümölcsét lelkemnek bûnéért?!(HU)
Mikeás 6:8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tõled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.(HU)
Mikeás 6:9 Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszõt és ki rendeli azt?!(HU)
Mikeás 6:10 [Vannak-é] még a gonosznak házában hamissággal gyûjtött kincsek, és ösztövér véka, a mely útálatos?(HU)
Mikeás 6:11 Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba [rejtett] csalárd fontokat?(HU)
Mikeás 6:12 Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az õ szájokban.(HU)
Mikeás 6:13 Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bûneid miatt.(HU)
Mikeás 6:14 Eszel te, de meg nem elégszel, és benned [marad] a te éhséged; és gyûjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom.(HU)
Mikeás 6:15 Vetsz te, de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened [magadat] olajjal, és mustot is, de bort nem iszol!(HU)
Mikeás 6:16 Mert az Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az õ lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.(HU)
Mikeás 7:1 Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mezõ, mint a megszedett szõlõ: egy enni való gerezd sem maradott; [pedig] zsengére vágyott a lelkem!(HU)
Mikeás 7:2 Elveszett e földrõl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.(HU)
Mikeás 7:3 Gonoszságra [készek] a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelõzik, és a biró fizetésre [vár;] a fõember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.(HU)
Mikeás 7:4 A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te õrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az õ zûrzavaruk.(HU)
Mikeás 7:5 Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülõ elõtt [is] zárd be szádnak ajtaját.(HU)
Mikeás 7:6 Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az õ napára; az embernek saját háznépe az ellensége.(HU)
Mikeás 7:7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!(HU)
Mikeás 7:8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék [is,] az Úr az én világosságom!(HU)
Mikeás 7:9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az õ igazságát.(HU)
Mikeás 7:10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják õt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.(HU)
Mikeás 7:11 Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!(HU)
Mikeás 7:12 Azon a na[pon] eljõnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertõl tengerig és hegytõl hegyig.(HU)
Mikeás 7:13 És pusztává lesz a föld az õ lakói miatt, az õ cselekedeteik gyümölcséért.(HU)
Mikeás 7:14 Legeltesd népedet a te vesszõddel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdõben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!(HU)
Mikeás 7:15 Mint az Égyiptom földérõl kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.(HU)
Mikeás 7:16 Látják [ezt] a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;(HU)
Mikeás 7:17 Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jõnek rejtekeikbõl; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetõled!(HU)
Mikeás 7:18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bûnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!(HU)
Mikeás 7:19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bûnünket!(HU)
Mikeás 7:20 Hûséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az õsidõkben.(HU)
Náhum 1:1 Ninive terhe; az elkosi Náhum látásának könyve.(HU)
Náhum 1:2 Buzgón szeretõ és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az õ ellenségein, és [haragot] tartó az õ gyûlölõi ellen.(HU)
Náhum 1:3 Hosszútûrõ az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhõ.(HU)
Náhum 1:4 Megfeddi a tengert és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és a Libánon virága elfonnyad.(HU)
Náhum 1:5 A hegyek reszketnek elõtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétõl megrendül a föld, és a világ, és minden, a mi rajta él.(HU)
Náhum 1:6 Ki állhatna meg haragja elõtt, és ki birhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, és a kõszálak is szétporlanak tõle.(HU)
Náhum 1:7 Jó az Úr, erõsség a szorongatás idején, és õ ismeri a benne bízókat.(HU)
Náhum 1:8 De gáttörõ árvízként pusztít annak helyén, és gyûlölõit setétség üldözi.(HU)
Náhum 1:9 Mit koholtok az Úr ellen? Elpusztít õ, nem lészen kétszer veszedelem.(HU)
Náhum 1:10 Ha annyira összefonódnak is, mint a tüskebokrok, és olyan ázottak is, mint az italuk: megemésztetnek, mint a teljesen megszáradt tarló.(HU)
Náhum 1:11 Belõled származott, a ki gonoszt koholt az Úr ellen, a ki álnokságot tanácsolt.(HU)
Náhum 1:12 Így szól az Úr: Ha teljes erõben és sokan vannak is, mégis levágatnak és elenyésznek. Megaláztalak téged, de nem foglak többé megalázni.(HU)
Náhum 1:13 Most már leveszem rólad az õ igáját, és bilincseidet leszaggatom.(HU)
Náhum 1:14 Felõled pedig azt rendeli az Úr: Nevednek ne támadjon többé magva; isteneid házából kivesztem a faragott és öntött képeket; megásom sírodat, mert becstelen vagy.(HU)
Náhum 1:15 Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellõ; mindenestõl kiirtatott.(HU)
Náhum 2:1 Pusztító jön fel ellened; õrizd a várat, nézzed az útat, erõsítsd derekadat, keményítsd meg erõdet igen.(HU)
Náhum 2:2 Mert helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, mint Izráel büszkeségét; mert rablók rabolták ki õket, csemetéiket pedig kivágták.(HU)
Náhum 2:3 Vitézeinek pajzsa veres, katonáinak [ruházata] bíborszínû, [hadi]szekere aczéltûzben [ragyog] fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik.(HU)
Náhum 2:4 Az utczákon robognak a szekerek, összeütköznek a piaczokon; tekintetök mint a fáklyák, futkosnak mint a villámok.(HU)
Náhum 2:5 Emlegeti [vitézlõ] hõseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kõfalra, és felállíttatik a védõsáncz.(HU)
Náhum 2:6 A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül.(HU)
Náhum 2:7 De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögõ galambok, mellöket vervén.(HU)
Náhum 2:8 Pedig Ninive olyan, mint a [bõ]vizû tó, eleitõl fogva: mégis futnak õk. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki.(HU)
Náhum 2:9 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben.(HU)
Náhum 2:10 Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájok arcza elvesztette pirosságát.(HU)
Náhum 2:11 Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlán-kölyköknek ama legelõje, a hová járt a nõstény- és hímoroszlán, az oroszlán-kölyök, és nem volt a ki elriaszsza?(HU)
Náhum 2:12 Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nõstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánynyal, tanyáit pedig prédával.(HU)
Náhum 2:13 Ímé rád [török,] azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlán-kölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földrõl zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.(HU)
Náhum 3:1 Jaj a vérszopó városnak! Mindenestõl hazug [és] erõszakkal telve, [és] nem szûnik rabolni.(HU)
Náhum 3:2 Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér;(HU)
Náhum 3:3 Törtetõ lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban.(HU)
Náhum 3:4 A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternõje miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bûbájaival:(HU)
Náhum 3:5 Ímé, rád [török,] azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat.(HU)
Náhum 3:6 Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak.(HU)
Náhum 3:7 És mind, a ki meglát, elmenekül tõled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?(HU)
Náhum 3:8 Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kõfala?(HU)
Náhum 3:9 Kús volt erõssége meg Égyiptom, és száma sem volt [annak.] Puth és Libia is segítõid voltak;(HU)
Náhum 3:10 De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; fõembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték.(HU)
Náhum 3:11 Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyûlölködõ elõl.(HU)
Náhum 3:12 Minden erõsséged olyan, mint a zsenge gyümölcsû fügefa; ha megrázatnak, az evõ szájába hullnak.(HU)
Náhum 3:13 Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyûlölõidnek, tûz emészti meg záraidat!(HU)
Náhum 3:14 Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erõsségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetõt!(HU)
Náhum 3:15 Legott tûz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska!(HU)
Náhum 3:16 Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!(HU)
Náhum 3:17 Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg idõkben gyepûkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt.(HU)
Náhum 3:18 Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek [vitézlõ] hõseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyûjtse.(HU)
Náhum 3:19 Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?(HU)
Habakuk 1:1 A teher, a melyet Habakuk próféta látott.(HU)
Habakuk 1:2 Meddig kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg! Kiáltozom hozzád az erõszak miatt, és nem szabadítasz meg!(HU)
Habakuk 1:3 Miért láttatsz velem hamisságot, és szemléltetsz nyomorgatást? Pusztítás és erõszak van elõttem, per keletkezik és versengés támad!(HU)
Habakuk 1:4 Azért inog a törvény, és nem érvényesül az igaz ítélet; mert gonosz hálózza be az igazat, azért származik hamis ítélet!(HU)
Habakuk 1:5 Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!(HU)
Habakuk 1:6 Mert ímé, feltámasztom a Káldeusokat, a kegyetlen és vakmerõ nemzetet, a mely eljárja a földet széltében, hogy hajlékokat foglaljon el, a melyek nem az övéi.(HU)
Habakuk 1:7 Rettenetes és iszonyatos ez, maga szerzi törvényét és hatalmát.(HU)
Habakuk 1:8 És lovai serényebbek a párduczoknál, és gyorsabbak az estveli farkasoknál, és elõtörtetnek az õ lovasai; és az õ lovasai messzirõl jõnek, repülnek, mint a zsákmányra sietõ keselyû.(HU)
Habakuk 1:9 Mindnyája ragadományért jön, arczuk elõre néz, és annyi foglyot gyûjt, mint a föveny.(HU)
Habakuk 1:10 Kaczag ez a királyokon, és a fejedelmek néki nevetség, minden erõsséget csak nevet, töltést emel és megostromolja azt.(HU)
Habakuk 1:11 Majd tovaszáll viharként és elvonul és bûnbe esik; õ kinek istene az õ hatalma.(HU)
Habakuk 1:12 Avagy nem te vagy-é Uram, öröktõl fogva az én Istenem, Szentem? Nem veszünk el! Ítéletre rendelted õt, oh Uram, fenyítõül választottad õt, én erõsségem!(HU)
Habakuk 1:13 Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted: miért szemléled [hát] a hitszegõket? [és] hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?!(HU)
Habakuk 1:14 Olyanokká teszed az embert, mint a tenger halai, és mint a csúszómászó állatok, a melyeknek nincsen vezérök?(HU)
Habakuk 1:15 Mindnyáját kivonsza horoggal, gyalomjába keríti, és hálójába takarítja be õket; ezért örül és vígad.(HU)
Habakuk 1:16 Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az õ hálójának, mert ezekkel kövér az õ része, és zsíros az õ eledele.(HU)
Habakuk 1:17 Vajjon azért ürítheti-é gyalmát, és szüntelen ölheti-é a nemzeteket kímélet nélkül?!(HU)
Habakuk 2:1 Õrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában.(HU)
Habakuk 2:2 És felele nékem az Úr, és mondá: Írd fel [e] látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen.(HU)
Habakuk 2:3 Mert e látomás bizonyos idõre [szól,] de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jõni, nem marad el!(HU)
Habakuk 2:4 Ímé, felfuvalkodott, nem igaz õ benne az õ lelke; az igaz pedig az õ hite által él.(HU)
Habakuk 2:5 És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen nyugalma; õ, a ki tátja száját, mint a Seol, és olyan õ, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet és magához csatol minden nemzetet.(HU)
Habakuk 2:6 Avagy nem költenek-é ezek mindnyájan példabeszédet róla, és találós mesét reá, mondván: Jaj annak, a ki rakásra gyûjti, a mi nem övé! De meddig? És a ki adóssággal terheli magát!(HU)
Habakuk 2:7 Avagy nem támadnak-é hirtelen, a kik téged mardossanak, és nem serkennek-é fel, a kik háborgassanak téged? És zsákmányul esel nékik.(HU)
Habakuk 2:8 Mivelhogy kifosztogattál sok nemzetet, kifosztanak téged mind a többi népek az emberek véréért, és az országok, városok és minden bennök lakozók ellen való erõszaktételért.(HU)
Habakuk 2:9 Jaj annak, a ki bûnös szerzeményt szerez házának, hogy magasra rakhassa fészkét, hogy megszabadulhasson a gonosz hatalma elõl.(HU)
Habakuk 2:10 Házadnak gyalázatára tervezted a sok nép kiirtását, és bûnössé tetted lelkedet.(HU)
Habakuk 2:11 Mert a kõ [is ellened] kiált a falból, és a gerenda a fa-alkotmányból visszhangoz néki.(HU)
Habakuk 2:12 Jaj annak, a ki várost épít vérengzéssel, és a ki várat emel álnoksággal.(HU)
Habakuk 2:13 Avagy ímé, nem a Seregek Urától van-é ez, hogy a népek tûznek építenek, és a nemzetek a hiábavalóságnak fáradoznak?(HU)
Habakuk 2:14 Mert az Úr dicsõségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert.(HU)
Habakuk 2:15 Jaj annak, a ki megitatja felebarátját, epédet keverve belé, hogy megrészegítsed õt, hogy láthassad az õ szemérmöket!(HU)
Habakuk 2:16 Gyalázattal telsz meg dicsõség helyett; igyál te is és láttassék szemérmed; reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat [borítja] [el] dicsõségedet.(HU)
Habakuk 2:17 Bizony, a libanoni erõszakoskodás [gyászba] borít téged, és a vadak pusztítása, a mely rettegteté õket, az emberek véréért és az országon, a városon és annak minden lakosán ûzött erõszakosságért.(HU)
Habakuk 2:18 Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat?(HU)
Habakuk 2:19 Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kõnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi!(HU)
Habakuk 2:20 Ellenkezõleg az Úr az õ szent templomában, hallgasson elõtte az egész föld!(HU)
Habakuk 3:1 Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.(HU)
Habakuk 3:2 Uram, hallám, a mit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességrõl!(HU)
Habakuk 3:3 Isten a Témán felõl jön, és a Szent a Párán hegyérõl. Szela. Dicsõsége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.(HU)
Habakuk 3:4 Ragyogása, mint a napé, sugarak [támadnak] mellõle; és ott van az õ hatalmának rejteke.(HU)
Habakuk 3:5 Elõtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.(HU)
Habakuk 3:6 Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az õ ösvényei örökkévalók!(HU)
Habakuk 3:7 Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!(HU)
Habakuk 3:8 A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bõszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?(HU)
Habakuk 3:9 Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek [esküvéssel tett] igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.(HU)
Habakuk 3:10 Látnak téged [és] megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, [és] magasra emeli karjait.(HU)
Habakuk 3:11 A nap [és] hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétõl [és] ragyogó kopjád villanásától.(HU)
Habakuk 3:12 Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.(HU)
Habakuk 3:13 Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a fõt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!(HU)
Habakuk 3:14 Saját dárdájával vered át az õ vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.(HU)
Habakuk 3:15 Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.(HU)
Habakuk 3:16 Hallám és reszket a bensõm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.(HU)
Habakuk 3:17 Mert a fügefa nem fog virágozni, a szõlõkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.(HU)
Habakuk 3:18 De én örvendezni fogok az Úrban, [és] vígadok az én szabadító Istenemben.(HU)
Habakuk 3:19 Az Úr Isten az én erõsségem, hasonlókká teszi lábaimat a nõstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklõmesternek, az én hangszereimmel.(HU)
Sofoniás 1:1 Az Úr igéje, a melyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, a ki Gedáliás fia, a ki Amariás fia, a ki Ezékiás fia, Jósiásnak az Amon fiának idejében.(HU)
Sofoniás 1:2 Elvesztek, mindent elvesztek e föld színérõl, azt mondja az Úr.(HU)
Sofoniás 1:3 Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színérõl, azt mondja az Úr.(HU)
Sofoniás 1:4 És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyrõl a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt;(HU)
Sofoniás 1:5 Azokat is, a kik a háztetõkön az ég seregének hajlonganak; és azokat, a kik hajlonganak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az õ Molokjokra is;(HU)
Sofoniás 1:6 Azokat is, a kik elfordultak az Úr követésétõl, és a kik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felõle.(HU)
Sofoniás 1:7 Hallgass az Úr Isten orczája elõtt, mert közel van az Úrnak napja, mert áldozatot készíttetett az Úr, megszentelte az õ hivatalosait.(HU)
Sofoniás 1:8 És lészen az Úr áldozatának napján: megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait és mindazokat, a kik idegen öltözetbe öltöztek.(HU)
Sofoniás 1:9 És megfenyítem mindazt, a ki a küszöbön ugrál ama napon, a kik erõszakkal és csalárdsággal töltik meg az õ uroknak házát.(HU)
Sofoniás 1:10 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból, és nagy recsegés a halmok felõl.(HU)
Sofoniás 1:11 Jajgassatok, ti, a kik a völgyben laktok, mert elpusztul az egész kalmár nép, kivágattatik minden, a ki ezüstöt mér.(HU)
Sofoniás 1:12 És lészen az idõben, megmotozom majd Jeruzsálemet szövétnekkel, és megfenyítem azokat, a kik saját seprejökön hevernek, a kik ezt mondják szívökben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.(HU)
Sofoniás 1:13 És gazdagságuk prédává lesz, házaik pedig pusztává. Építnek házakat, de nem lakják, és plántálnak szõlõket, de nem iszszák azoknak borát.(HU)
Sofoniás 1:14 Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hõs [is.](HU)
Sofoniás 1:15 Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhõnek és borúnak napja.(HU)
Sofoniás 1:16 Kürtnek és tárogatónak napja a megerõsített városok ellen és a büszke tornyok ellen!(HU)
Sofoniás 1:17 És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérök, mint a por, és testök, mint szemét.(HU)
Sofoniás 1:18 Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg õket az Úr haragjának napján, és az õ féltõ szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.(HU)
Sofoniás 2:1 Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti, arczátlan nemzet,(HU)
Sofoniás 2:2 Mielõtt szûlne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja!(HU)
Sofoniás 2:3 Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az õ ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!(HU)
Sofoniás 2:4 Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben ûzik el, és Ekron kiirtatik.(HU)
Sofoniás 2:5 Jaj a tenger vidékén lakóknak, a Kereteusok nemzetségének! Az Úr igéje ellened van, te Kanaán, Filiszteusok földje; elpusztítalak téged, lakatlanná leszel.(HU)
Sofoniás 2:6 És a tenger vidéke legelõkké, pásztorok tanyáivá és juhoknak aklaivá lészen.(HU)
Sofoniás 2:7 És [az a] vidék a Júda házának maradékáé lesz, õk legeltetnek azon; estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja õket az Úr, az õ Istenök, és visszahozza az õ foglyaikat.(HU)
Sofoniás 2:8 Hallottam Moáb gyalázkodását és Ammon fiainak szidalmait, a melyekkel gyalázták népemet, és felfuvalkodtak az õ határok ellen.(HU)
Sofoniás 2:9 Azért élek én, mond a Seregeknek Ura, Izráelnek Istene, hogy Moáb olyanná lészen, mint Sodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora: tövistermõ föld, só-telep és pusztaság örökre; népem maradéka prédálja fel õket, és nemzetségem ivadékai bírják majd õket.(HU)
Sofoniás 2:10 Ez [esik meg] rajtok az õ kevélységökért, a miért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen.(HU)
Sofoniás 2:11 Rettenetes lesz az Úr ellenök, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és néki hódol majd kiki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete.(HU)
Sofoniás 2:12 Ti is, kúsiak! Fegyverem öli meg õket.(HU)
Sofoniás 2:13 És kinyújtja kezét észak felé, és elveszti Assiriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag.(HU)
Sofoniás 2:14 És nyájak heverésznek bensejében, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban [azoknak] szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefosztatott a czédrus!(HU)
Sofoniás 2:15 Ímé, a víg város, a bátorságban lakozó, a mely ezt mondja vala szívében: Én vagyok és nincs kívülem más! milyen pusztasággá lõn, vadak tanyájává, a ki átmegy rajta, mind süvöltöz és csapkodja kezét.(HU)
Sofoniás 3:1 Jaj az ellenszegülõnek és undoknak, az erõszakos városnak!(HU)
Sofoniás 3:2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!(HU)
Sofoniás 3:3 Fejedelmei [olyanok] benne, [mint] az ordító oroszlánok, birái, [mint] az estve [járó] farkasok, nem hagynak reggelre a csonton.(HU)
Sofoniás 3:4 Prófétái hivalkodók, hitetõ férfiak; papjai megfertéztetik a szent helyet, erõszakot tesznek a törvényen.(HU)
Sofoniás 3:5 Az Úr igaz õ benne, nem cselekszik hamisságot; reggelrõl reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de nem ismeri a szégyent a gonosz!(HU)
Sofoniás 3:6 Nemzeteket irtottam ki; elpusztultak tornyaik; feldúltam falvaikat, nincs, a ki átmenjen rajtok; elromboltattak városaik, egy ember sincs bennök, nincsen lakosuk!(HU)
Sofoniás 3:7 Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, a mit felõle végeztem): mégis mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetöket.(HU)
Sofoniás 3:8 Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyûjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat, hogy kiöntsem rájok búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld!(HU)
Sofoniás 3:9 Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják õt.(HU)
Sofoniás 3:10 Kús folyóvizein túlról hozzák imádóim, szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem.(HU)
Sofoniás 3:11 Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen cselekedetért sem, a melyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor eltávolítom körödbõl azokat, a kik kérkedve örvendeznek benned, és nem kevélykedel többé az én szent hegyemen.(HU)
Sofoniás 3:12 És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, a kik bíznak az Úr nevében.(HU)
Sofoniás 3:13 Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak és nem lesz a ki felrettentse [õket.(HU)
Sofoniás 3:14 Énekelj Sionnak leánya, harsogj Izráel, örvendj és teljes szívvel vígadj Jeruzsálem leánya!(HU)
Sofoniás 3:15 Megváltoztatta az Úr a te ítéletedet, elfordította ellenségedet; Izráel királya, az Úr, közötted van, nem látsz többé gonoszt!(HU)
Sofoniás 3:16 Azon a napon ezt mondják Jeruzsálemnek: Ne félj! Ne lankadjanak kezeid Sion!(HU)
Sofoniás 3:17 Az Úr, a te Istened közötted van; erõs õ, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az õ szerelmében, énekléssel örvendez néked.(HU)
Sofoniás 3:18 Az ünnep miatt bánkódókat egybegyûjtöm, a kik közüled valók; gyalázat terhe van rajtok.(HU)
Sofoniás 3:19 Ímé, én elbánok minden te nyomorgatóddal abban az idõben, és megtartom a sántát, és összeszedem a szétszórtakat, és híresekké és nevesekké teszem õket az õ gyalázatjoknak egész földén.(HU)
Sofoniás 3:20 Abban az idõben elhozlak titeket, és akkor összeszedlek titeket, mert nevesekké és híresekké teszlek titeket a földnek minden népe között, mikor megfordítom a ti fogságotokat a ti szemetek elõtt, azt mondja az Úr.(HU)
Aggeus 1:1 Dárius király második esztendejének hatodik hónapjában, a hónapnak elsõ napján szóla az Úr Aggeus próféta által Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a fõpapnak, mondván:(HU)
Aggeus 1:2 Így szól a Seregeknek Ura, mondván: Ezt mondja e nép: Nem jött még el az idõ, az Úr háza építésének ideje!(HU)
Aggeus 1:3 Az Úr pedig így szól Aggeus próféta által, mondván:(HU)
Aggeus 1:4 Ideje-é néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll?(HU)
Aggeus 1:5 Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!(HU)
Aggeus 1:6 Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlõ is lyukas zacskóra bérel.(HU)
Aggeus 1:7 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!(HU)
Aggeus 1:8 Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsõíttessem, azt mondja az Úr.(HU)
Aggeus 1:9 Sokat vártatok, de ímé kevés lett; haza is hordtátok, de én ráfuvallok arra! Mi okért? azt mondja a Seregeknek Ura. Az én házamért, a mely ím romban áll, ti pedig siettek, kiki a maga házához.(HU)
Aggeus 1:10 Azért vonták meg tõletek az egek a harmatot, vonta meg a föld az õ termését.(HU)
Aggeus 1:11 És pusztulást rendeltem a [sík] földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, a mit a föld terem; sõt az emberre és a baromra és minden kézimunkára is.(HU)
Aggeus 1:12 És meghallá Zorobábel, a Sealtiél fia, és Jósua, a Jehosadák fia, a fõpap, és a nép minden többi [tag]ja az Úrnak, az õ Istenöknek szavát és Aggeus próféta beszédeit, a miként elküldte õt az Úr, az õ Istenök, és megfélemlék a nép az Úr elõtt.(HU)
Aggeus 1:13 És szóla Aggeus, az Úr követe, az Úr küldetésében, mondván a népnek: Én veletek vagyok, azt mondja az Úr.(HU)
Aggeus 1:14 És felindítá az Úr Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, a Júda fejedelmének lelkét, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a fõpapnak lelkét, és a nép minden többi [tag]jának lelkét is, és bemenének és munkálkodának a Seregek Urának, az õ Istenöknek házában.(HU)
Aggeus 1:15 A hatodik hónapnak huszonnegyedik napján, Dárius királynak második esztendejében.(HU)
Aggeus 2:1 A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:(HU)
Aggeus 2:2 Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a fõpapnak, és a nép többi [tag]jainak, mondván:(HU)
Aggeus 2:3 Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az õ elsõ dicsõségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna?(HU)
Aggeus 2:4 De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te fõpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura,(HU)
Aggeus 2:5 Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek!(HU)
Aggeus 2:6 Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés [idõ] van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt.(HU)
Aggeus 2:7 És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsõséggel, azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Aggeus 2:8 Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Aggeus 2:9 Nagyobb lészen e második háznak dicsõsége az elsõnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Aggeus 2:10 A kilenczedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván:(HU)
Aggeus 2:11 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felõl, mondván:(HU)
Aggeus 2:12 Ha szentelt húst visz valaki az õ köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a fõzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajjon szent-e az? És felelének a papok, és mondák: Nem.(HU)
Aggeus 2:13 Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertõzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná!(HU)
Aggeus 2:14 Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én elõttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és a mit ide felhoznak: tisztátalan az.(HU)
Aggeus 2:15 Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielõtt még követ kõre tettek volna az Úr hajlékában!(HU)
Aggeus 2:16 Az elõtt elmentek a huszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett.(HU)
Aggeus 2:17 Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kõesõvel, és még sem [hajoltatok] hozzám, azt mondja az Úr. x^2.18 Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik [hónap] huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!(HU)
Aggeus 2:18 (HU)
Aggeus 2:19 Van-é még mag a csûrben? És bizony, a szõlõ, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak.(HU)
Aggeus 2:20 Másodszor is szóla az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván:(HU)
Aggeus 2:21 Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének: Én megindítom az eget és a földet.(HU)
Aggeus 2:22 És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülõket, és lehullanak a lovak és a rajtok ülõk: kiki az õ atyjafiának fegyvere által.(HU)
Aggeus 2:23 Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürû, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Zakariás 1:1 Dárius második esztendejében, a nyolczadik hónapban szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, a ki Iddó próféta fia, mondván:(HU)
Zakariás 1:2 Igen megharagudott az Úr a ti atyáitokra.(HU)
Zakariás 1:3 Mondjad azért nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek, mond a Seregeknek Ura.(HU)
Zakariás 1:4 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, a kikhez az elébbi próféták kiáltottak, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg kérlek a ti gonosz útaitokról, és a ti gonosz cselekedeteitekbõl, de nem hallgattak meg, és nem figyelmeztek reám, szól az Úr.(HU)
Zakariás 1:5 Atyáitok? Hol vannak õk? És a próféták örökké élnek-é?(HU)
Zakariás 1:6 De az én beszédeim és végzéseim, a melyeket szolgáim, a próféták által hirdettem: nem beteljesedtek-é a ti atyáitokon? És megtértek és azt mondták: A mint elhatározta vala a Seregeknek Ura, hogy a mi útaink és cselekedeteink szerint bánik velünk: úgy bánt velünk.(HU)
Zakariás 1:7 A tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebat hónapnak huszonnegyedik napján, Dáriusnak második esztendejében, szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, a ki Iddó próféta fia, mondván:(HU)
Zakariás 1:8 Látám éjszaka, hogy ímé, egy férfiú veres lovon ül vala, és áll vala a mirtus-fák között, a melyek egy árnyas völgyben valának; háta megett pedig veres, tarka és fehér lovak.(HU)
Zakariás 1:9 És mondám: Mik ezek Uram? És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala nékem: Én megmutatom néked: mik ezek.(HU)
Zakariás 1:10 Akkor felele az a férfiú, a ki a mirtus-fák között áll vala, és mondá: Azok ezek, a kiket az Úr küldött, hogy járják be e földet;(HU)
Zakariás 1:11 És felelének az Úr angyalának, a ki a mirtus-fák között áll vala, és mondák: Bejártuk a földet, és ímé, az egész föld vesztegel és nyugodt.(HU)
Zakariás 1:12 Az Úr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, a melyekre haragszol immár hetven esztendõ óta?(HU)
Zakariás 1:13 És nyájas szavakkal, vígasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, a ki beszél vala velem.(HU)
Zakariás 1:14 És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!(HU)
Zakariás 1:15 De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, a kikre kevéssé haragudtam [ugyan,] de õk gonoszra törtek.(HU)
Zakariás 1:16 Azt mondja azért az Úr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérõzsinór nyujtatik ki Jeruzsálem felett.(HU)
Zakariás 1:17 Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bõvelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvígasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!(HU)
Zakariás 1:18 Majd felemelém szemeimet, és ímé, négy szarvat láték.(HU)
Zakariás 1:19 És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nékem: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.(HU)
Zakariás 1:20 Azután mutata nékem az Úr négy mesterembert.(HU)
Zakariás 1:21 És mondám: Mit jöttek ezek cselekedni? Õ pedig szóla, mondván: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelheti vala fel fejét: de eljöttek ezek, hogy elrettentsék õket, hogy letörjék a pogányok szarvait, a kik szarvakkal támadtak vala Júda földe ellen, hogy szétszórják azt.(HU)
Zakariás 2:1 Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérõ- kötelet.(HU)
Zakariás 2:2 És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?(HU)
Zakariás 2:3 És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal [is] kijöve eléje.(HU)
Zakariás 2:4 És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levõ emberek és barmok sokasága miatt.(HU)
Zakariás 2:5 Én pedig, szól az Úr, tûz-fal leszek körülötte és megdicsõítem magamat õ benne!(HU)
Zakariás 2:6 Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földrõl, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.(HU)
Zakariás 2:7 Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.(HU)
Zakariás 2:8 Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsõség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az õ szemefényét bántja.(HU)
Zakariás 2:9 Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem.(HU)
Zakariás 2:10 Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.(HU)
Zakariás 2:11 És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.(HU)
Zakariás 2:12 És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.(HU)
Zakariás 2:13 Hallgasson minden test az Úr elõtt: mert felkelt az õ szentséges helyérõl.(HU)
Zakariás 3:1 Azután megmutatá nékem Jósuát, a fõpapot, a ki az Úr angyala elõtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felõl álla, hogy vádolja õt.(HU)
Zakariás 3:2 És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tûzbõl kikapott üszög-é ez?(HU)
Zakariás 3:3 Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal elõtt.(HU)
Zakariás 3:4 És szóla és monda az elõtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged!(HU)
Zakariás 3:5 Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték õt, az Úrnak angyala pedig [ott] áll vala.(HU)
Zakariás 3:6 És bizonyságot tõn az Úrnak angyala Jósuának, mondván:(HU)
Zakariás 3:7 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat magtartod: te is ítélõje leszel az én házamnak, sõt õrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között.(HU)
Zakariás 3:8 Halld meg Jósua, te fõpap; te és barátaid, a kik elõtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: Ímé, bizony elõhozom az én szolgámat, Csemetét!(HU)
Zakariás 3:9 Mert ímé e kõ az, a melyet Jósua elé helyezek; egy kövön hét szem; ímé, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon.(HU)
Zakariás 3:10 Azon a napon, így szól a Seregeknek Ura, kiki hívja majd a maga felebarátját a szõlõtõ alá és a fügefa alá.(HU)
Zakariás 4:1 Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.(HU)
Zakariás 4:2 És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merõ arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét csõ a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;(HU)
Zakariás 4:3 És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.(HU)
Zakariás 4:4 És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?(HU)
Zakariás 4:5 És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!(HU)
Zakariás 4:6 És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erõvel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Zakariás 4:7 Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá [leszel] Zorobábel elõtt, és felviszi a csúcs-követ, [és ilyen] kiáltás [támad:] Áldás, áldás reá!(HU)
Zakariás 4:8 És szóla hozzám az Úr, mondván:(HU)
Zakariás 4:9 A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az õ kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.(HU)
Zakariás 4:10 Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.(HU)
Zakariás 4:11 És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?(HU)
Zakariás 4:12 És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany csõ mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?(HU)
Zakariás 4:13 És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!(HU)
Zakariás 4:14 És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.(HU)
Zakariás 5:1 Azután ismét felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, egy könyv repül vala.(HU)
Zakariás 5:2 És monda nékem: Mit látsz te? És én mondám: Látok egy repülõ könyvet, húsz sing a hossza és tíz sing a széle.(HU)
Zakariás 5:3 És monda nékem: Ez az átok, a mely kihat az egész föld színére; mert mindaz, a ki lop, ehhez képest fog innen kiirtatni, és mindaz, a ki [hamisan] esküszik, ehhez képest fog innen kiirtatni.(HU)
Zakariás 5:4 Kibocsátom ezt, szól a Seregeknek Ura, és bemegy a lopónak házába, és annak házába, a ki hamisan esküszik az én nevemre, és ott marad annak házában, és megemészti azt, s annak fáit és köveit.(HU)
Zakariás 5:5 Majd kijöve az angyal, a ki beszél vala velem, és monda nékem: Emeld csak fel szemeidet, és lásd meg: micsoda az, a mi kijön?(HU)
Zakariás 5:6 És mondám: Micsoda ez? Õ pedig mondá: Az, a mi kijön, mérõedény. És mondá: Ilyen a formájok az egész földön.(HU)
Zakariás 5:7 És ímé, egy kerek ón-darab repül vala, és ül vala egy asszony a mérõ- edény közepében.(HU)
Zakariás 5:8 És mondá: Ez az istentelenség. És veté ezt a mérõ-edény közepébe, a darab ónt pedig veté annak szájára.(HU)
Zakariás 5:9 És felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé, két asszony jöve elõ, és szél vala szárnyaikban, és szárnyaik olyanok, mint az eszterágnak szárnyai, és felemelék a mérõ-edényt a föld és az ég közé.(HU)
Zakariás 5:10 És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Hová viszik ezek a mérõ- edényt?(HU)
Zakariás 5:11 És mondá nékem: Hogy házat építsenek annak a Sineár földén, és oda erõsítsék, és ott hagyják azt a maga helyén.(HU)
Zakariás 6:1 Majd megfordulék és felemelém szemeimet, és látám, hogy ímé négy szekér jön vala ki két hegy közül, és azok a hegyek ércz-hegyek.(HU)
Zakariás 6:2 Az elsõ szekérben veres lovak, a második szekérben fekete lovak;(HU)
Zakariás 6:3 És a harmadik szekérben fehér lovak; a negyedik szekérben pedig tarka lovak, erõsek.(HU)
Zakariás 6:4 És megszólalék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek, Uram?(HU)
Zakariás 6:5 Az angyal felele, és mondá nékem: Ezek az égnek négy szele, jõnek az egész föld Ura mellett való szolgálatukból.(HU)
Zakariás 6:6 A melyben a fekete lovak vannak, észak földére mennek, és a fehérek mennek utánok, a tarkák pedig a dél földére mennek;(HU)
Zakariás 6:7 Az erõsek is mennek és kivánják eljárni a földet. És mondá: Menjetek, járjátok el a földet; és eljárák a földet.(HU)
Zakariás 6:8 Majd híva engem, és beszéle velem, mondván: Lásd! Az észak földére menõk lecsendesíték lelkemet északnak földén.(HU)
Zakariás 6:9 És szóla az Úr hozzám, mondván:(HU)
Zakariás 6:10 Végy a számkivetésbõl valóktól: Heldaitól, Tóbiástól és Jedajától; és menj be azon a napon, menj be Jósiának, a Sefániás fiának házába, a kik Babilonból jöttenek,(HU)
Zakariás 6:11 Végy ugyanis ezüstöt és aranyat, és csinálj koronákat, és tedd Jósuának, a Jehosadák fiának, a fõpapnak fejére!(HU)
Zakariás 6:12 És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belõle, és megépíti az Úrnak templomát!(HU)
Zakariás 6:13 Mert õ fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az õ dicsõsége, és ülni és uralkodni fog az õ székében, és pap is lesz az õ székében, és békesség tanácsa lesz kettõjük között.(HU)
Zakariás 6:14 És a koronák legyenek Hélemnek, Tóbiásnak, Jedajának és Hénnek, a Sefániás fiának emlékjelei az Úr templomában.(HU)
Zakariás 6:15 És a messzelakók eljõnek és építenek az Úr templomában, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok. Így lesz, ha hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára!(HU)
Zakariás 7:1 És lõn a Dárius király negyedik esztendejében, hogy szóla az Úr Zakariáshoz a kilenczedik hónapnak, a Kiszlévnek negyedikén,(HU)
Zakariás 7:2 Mikor elküldék az Isten házába Saréczert és Régem-Méleket és társait, hogy esedezzenek az Úr színe elõtt,(HU)
Zakariás 7:3 [És] hogy megkérdezzék a papokat, a kik a Seregek Urának házában vannak, és megkérdezzék a prófétákat is: Sírjak-é az ötödik hónapban [és] bõjtöljek-é, a mint cselekedtem azt néhány esztendõ óta?(HU)
Zakariás 7:4 Szóla ekkor a Seregeknek Ura nékem, mondván:(HU)
Zakariás 7:5 Szólj az ország minden népének és a papoknak, mondván: Mikor bõjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik [hónap]ban, és pedig hetven esztendeig: avagy bõjtölvén, nékem bõjtöltetek-é?(HU)
Zakariás 7:6 És mikor ettetek, és mikor ittatok: avagy nem magatoknak ettetek és magatoknak ittatok-é?(HU)
Zakariás 7:7 Avagy nem [ezek] a beszédek-é [azok,] a melyeket szólott vala az Úr az elõbbi próféták által, mikor még Jeruzsálem népes és gazdag vala a körülte levõ városokkal együtt, és mind a déli táj, mind a lapály-föld népes vala?(HU)
Zakariás 7:8 És szóla az Úr Zakariásnak, mondván:(HU)
Zakariás 7:9 Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki az õ felebarátjával!(HU)
Zakariás 7:10 Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarczoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt.(HU)
Zakariás 7:11 De nem akarák meghallani, sõt vállaikat vonogaták, és bedugák füleiket, hogy ne halljanak.(HU)
Zakariás 7:12 Szívöket is megkeményíték, hogy ne hallják a törvényt és az igéket, a melyeket a Seregeknek Ura küldött vala az õ lelke által, az elébbi próféták által. És igen felgerjedt vala a Seregeknek Ura.(HU)
Zakariás 7:13 És lõn, hogy a mint én kiáltottam és nem hallották meg: úgy kiáltottak, de nem hallottam meg, azt mondja a Seregeknek Ura;(HU)
Zakariás 7:14 Hanem szétszórtam õket mindenféle nemzetek közé, a kik nem ismerték õket, és puszta lõn utánok a föld, hogy senki [azon] sem át nem megy, sem meg nem tér. Így tevék pusztává a kívánatos földet.(HU)
Zakariás 8:1 Majd szóla a Seregeknek Ura, mondván:(HU)
Zakariás 8:2 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Nagy gerjedezéssel gerjedeztem a Sionért, és nagy haragra gerjedtem ellene.(HU)
Zakariás 8:3 Ezt mondja az Úr: Megtértem a Sionhoz, és Jeruzsálem közepette lakozom, és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek.(HU)
Zakariás 8:4 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Agg férfiak és agg nõk ülnek majd Jeruzsálem utczáin, és kinek-kinek pálcza lesz kezében a napok sokasága miatt.(HU)
Zakariás 8:5 És megtelnek a város utczái fiúkkal és leányokkal, a kik játszadoznak annak utczáin.(HU)
Zakariás 8:6 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha [ez] csoda lészen e nép maradékának szemei elõtt azokban a napokban, vajjon az én szemeim elõtt is csoda lészen-é? így szól a Seregeknek Ura.(HU)
Zakariás 8:7 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ímé, én megszabadítom az én népemet a nap keltének földérõl és a nap nyugtának földérõl.(HU)
Zakariás 8:8 És elhozom õket és Jeruzsálemben lakoznak, és népemmé lesznek, én pedig Istenökké leszek hûséggel és igazsággal.(HU)
Zakariás 8:9 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erõsödjenek meg kezeitek, a kik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, a kik [szóltak,] mikor megvetteték a Seregek Ura házának alapja, hogy megépíttessék a templom.(HU)
Zakariás 8:10 Mert e napok elõtt nem volt az embernek bére, és a baromnak sem volt bére, sem a kimenõnek, sem a bejövõnek nem volt békessége a háborúság miatt, mert minden embert felindítottam: kit-kit az õ felebarátja ellen.(HU)
Zakariás 8:11 De most nem olyan leszek e nép maradékához, mint az elébbi napokban voltam, így szól a Seregeknek Ura.(HU)
Zakariás 8:12 Mert a vetés békességes [lészen,] a szõlõtõ megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, az egek is megadják harmatjokat, és örökössé teszem mindezeken e nép maradékát.(HU)
Zakariás 8:13 És lészen, hogy a miképen átok valátok a pogányok között, oh Júda háza és Izráel háza: azonképen megszabadítlak titeket, és áldássá lesztek. Ne féljetek! Erõsödjenek meg kezeitek!(HU)
Zakariás 8:14 Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: A miképen elgondoltam vala, hogy veszedelmet hozok reátok, mikor atyáitok megharagítottak vala engem, így szól a Seregeknek Ura, és nem könyörültem:(HU)
Zakariás 8:15 Azonképen megtértem [és] elgondoltam e napokban, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával; ne féljetek!(HU)
Zakariás 8:16 Ezek azok a dolgok, a melyeket cselekedjetek: Igazságot szóljon ki-ki az õ felebarátjával: igazságos és békességes ítélettel ítéljetek a ti kapuitokban.(HU)
Zakariás 8:17 És senki ne gondoljon az õ szívében gonoszt az õ felebarátja ellen; s a hamis esküvést se szeressétek, mert ezek azok, a miket én mind gyûlölök, így szól az Úr.(HU)
Zakariás 8:18 Majd szóla hozzám a Seregeknek Ura, mondván:(HU)
Zakariás 8:19 Ezt mondja a Seregeknek Ura: A negyedik [hónapnak] bõjtje, az ötödiknek bõjtje, a hetediknek bõjtje és a tizediknek bõjtje vígalommá, örvendezéssé és kedves ünnepekké lesznek Júda házában. Csak a hûséget és a békességet szeressétek.(HU)
Zakariás 8:20 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Még lesz [idõ,] a mikor népek jõnek el, és sok városoknak lakói.(HU)
Zakariás 8:21 És egyiknek lakói a másikhoz mennek, mondván: Menten menjünk el az Úr orczájának engesztelésére, és a Seregek Urának keresésére; én is elmegyek!(HU)
Zakariás 8:22 És eljõnek sok népek és erõs nemzetek Jeruzsálembe a Seregek Urának keresésére, és az Úr orczájának engesztelésére.(HU)
Zakariás 8:23 Ezt mondja a Seregeknek Ura: E napokban lesz az, hogy a minden nyelvû pogányok közül tíz ember ragad egy zsidó férfiúba s ragad annak ruhája szélébe, mondván: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!(HU)
Zakariás 9:1 Az Úr igéjének terhe a Kadrák földe ellen; Damaskus lesz pedig annak nyugvóhelye (mert az Úr szemmel tartja az embereket és Izráelnek minden törzsét);(HU)
Zakariás 9:2 És Hámát is, a mely szomszédos vele; Tírus és Sídon, noha igen okosak!(HU)
Zakariás 9:3 Várat épített magának Tírus, és annyi az ezüstje rakáson, mint a por, és az aranya, mint az utczák sara.(HU)
Zakariás 9:4 Ímé szegénynyé teszi õt az Úr, és megrontja hatalmát a tengeren, magát pedig tûz emészti meg.(HU)
Zakariás 9:5 Meglátja [ezt] Askalon és megretten; Gáza is és igen bánkódik; Ekron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad.(HU)
Zakariás 9:6 Asdódban pedig idegenek laknak, és a Filiszteusok kevélységét megtöröm.(HU)
Zakariás 9:7 Kivonszom a vért szájukból és útálatosságaikat fogaik közül, és õ is a mi Istenünké marad; és olyan lesz, mint egy fejedelem Júdában, Ekron pedig, mint a Jebuzeus.(HU)
Zakariás 9:8 És tábort járok házam körül, [mint] a sereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nem megy át többé rajtok a sarczoló, mert most szemmel tartom õt.(HU)
Zakariás 9:9 Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító õ; szegény és szamárháton ülõ, azaz nõstényszamárnak vemhén.(HU)
Zakariás 9:10 És kivesztem a szekeret Efraimból és a lovat Jeruzsálembõl, kivesztem a harczi kézívet is, és békességet hirdet a pogányoknak; és uralkodik tengertõl tengerig, és a folyamtól a föld határáig.(HU)
Zakariás 9:11 Sõt a veled való szövetségnek véréért a te foglyaidat is kibocsátom a kútból, a melyben nincs víz.(HU)
Zakariás 9:12 Térjetek vissza az erõsséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem [néktek:] kétszeresen megfizetek néked!(HU)
Zakariás 9:13 Mert kifeszítem Júdát magamnak [mintegy] kézívet [és] megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hõs fegyvere.(HU)
Zakariás 9:14 És megjelen felettök az Úr, és nyila repül mint a villámlás; az Úr Isten kürtöt fuvall, és déli szelekben nyomul elõ.(HU)
Zakariás 9:15 A Seregeknek Ura megoltalmazza õket; megemésztik és letapossák a parittya-köveket, és isznak [és] zajongnak, mint a bortól, és megtelnek, mint a csészék [és] mint az oltár szegletei.(HU)
Zakariás 9:16 És megsegíti õket az Úr, az õ Istenök ama napon, mint az õ népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az õ földén.(HU)
Zakariás 9:17 Oh, mily nagy az õ jósága és mily nagy az õ kedvessége! Ifjakat tesz virágzóvá a gabona, és leányokat a must.(HU)
Zakariás 10:1 Kérjetek esõt az Úrtól a késõi esõ idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesõt ad nékik, [és] kinek-kinek füvet a mezõn.(HU)
Zakariás 10:2 Mert a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak és üres álmokat beszélnek, hiábavalósággal vígasztalnak; azért elszélednek, mint a juhnyáj, a mely sanyarog, mert nincs pásztora.(HU)
Zakariás 10:3 Haragra gerjedtem a pásztorok ellen, és megfenyítem a bakokat. Bizony megfenyíti a Seregeknek Ura az õ nyáját, a Júda házát, és olyanokká teszi õket, a milyen a harczra felékesített ló.(HU)
Zakariás 10:4 Közülök támad a szegletkõ, közülök a szeg, közülök a harczi ív, közülök egyszersmind minden sarczoló.(HU)
Zakariás 10:5 És olyanok lesznek, mint a hõsök, a kik az utczák sarát tapodják a harczban, és harczolnak, mert velök van az Úr, és megszégyenítik a lovon ülõket.(HU)
Zakariás 10:6 És megerõsítem a Júda házát, és a József házát megsegítem, és visszahozom õket, mert szánom õket, és olyanokká lesznek, mintha el sem vetettem volna õket; mert én vagyok az Úr, az õ Istenök, és meghallgatom õket.(HU)
Zakariás 10:7 Efraim is olyan lesz, mint egy hõs, és örvendeznek majd mintegy bortól [ittasodva,] és látják fiaik és örvendeznek; örvend az õ szívök az Úrban.(HU)
Zakariás 10:8 Süvöltök nékik és egybegyûjtöm õket, mert megszabadítom õket, és megsokasulnak, a mint megsokasultak vala.(HU)
Zakariás 10:9 És széthintem õket a népek között, hogy a messze földeken [is ]emlegessenek engem, és fiakat neveljenek és visszatérjenek.(HU)
Zakariás 10:10 Mert visszatérítem õket, Égyiptom földérõl, Assiriából is összegyûjtöm õket, és behozom õket Gileád és Libánon földjére, és elég sem lesz nékik.(HU)
Zakariás 10:11 És átvonulnak a nyomor tengerén, és megveri a tenger hullámait, és kiszáradnak a folyam örvényei, letöretik Assiriának kevélysége, és Égyiptom királyi pálczája elvész.(HU)
Zakariás 10:12 És megerõsítem õket az Úrban, és az õ nevében járnak, így szól az Úr.(HU)
Zakariás 11:1 Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tûz emészszen czédrusaid közt!(HU)
Zakariás 11:2 Jajgass te cziprus, mert esik a czédrus, leomlott, a mi legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdõ.(HU)
Zakariás 11:3 Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az õ büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!(HU)
Zakariás 11:4 Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat,(HU)
Zakariás 11:5 A melyeket leölnek az õ tulajdonosaik, a nélkül, hogy bûnnek tartanák, eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kimélik õket.(HU)
Zakariás 11:6 Bizony nem kimélem többé e föld lakosait, ezt mondja az Úr; sõt ímé odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az õ királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezökbõl!(HU)
Zakariás 11:7 Legeltetém hát a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálczát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém a juhokat.(HU)
Zakariás 11:8 És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az õ lelkök is megútála engem.(HU)
Zakariás 11:9 És mondám: Nem õrizlek én titeket, haljon meg a halálra való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát.(HU)
Zakariás 11:10 És vevém [egyik] pálczámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, a melyet az összes népekkel kötöttem.(HU)
Zakariás 11:11 És felbomla [az] azon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga [ez].(HU)
Zakariás 11:12 És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harmincz ezüst pénzt fizettek béremül.(HU)
Zakariás 11:13 És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.(HU)
Zakariás 11:14 Majd eltörém a másik pálczámat [is,] az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izráel között.(HU)
Zakariás 11:15 És mondá az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot.(HU)
Zakariás 11:16 Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törõdik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levõt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és körmeiket széttördeli.(HU)
Zakariás 11:17 Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.(HU)
Zakariás 12:1 Az Úr igéjének terhe Izráel ellen. Így szól az Úr, a ki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember keblébe lelket alkotott:(HU)
Zakariás 12:2 Ímé, én részegítõ pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet.(HU)
Zakariás 12:3 És azon a napon lesz, hogy nyomtatókõvé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya.(HU)
Zakariás 12:4 Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig õrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg.(HU)
Zakariás 12:5 És azt mondják szívökben Júda fejedelmei: Az én erõsségem Jeruzsálemnek lakói, az õ Istenökkel, a Seregek Urával.(HU)
Zakariás 12:6 Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit, mint a milyen a tüzes serpenyõ a fák között, és a milyen a tüzes fáklya a kévék között: megemésztenek jobb és bal felõl minden körülvaló népet; de Jeruzsálem tovább is a helyén marad Jeruzsálemben!(HU)
Zakariás 12:7 És megoltalmazza az Úr Júdának sátrait, [mint] azelõtt, hogy ne legyen nagyobb Dávid házának dicsõsége és Jeruzsálem lakosának dicsõsége, mint a Júdáé.(HU)
Zakariás 12:8 Azon a napon oltalma lészen az Úr Jeruzsálem lakosának, és azon a napon olyan lesz köztök a legalábbvaló, mint Dávid, a Dávid háza pedig, mint az Isten, mint az Úrnak angyala õ elõttök.(HU)
Zakariás 12:9 És azon a napon lesz, hogy kész leszek elveszteni minden pogányt, a kik Jeruzsálemre támadnak;(HU)
Zakariás 12:10 A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják õt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsõszülött után.(HU)
Zakariás 12:11 Azon a napon nagy siralom lesz Jeruzsálemben, a milyen volt a hadadrimmoni siralom a Megiddo völgyében.(HU)
Zakariás 12:12 És sír a föld: nemzetségek [és] nemzetségek külön; külön a Dávid házának nemzetsége, feleségeik is külön; külön a Nátán házának nemzetsége, és feleségeik is külön;(HU)
Zakariás 12:13 Külön a Lévi házának nemzetsége, és feleségeik is külön; külön a Sémei nemzetsége, feleségeik is külön.(HU)
Zakariás 12:14 A többi nemzetségek mind; nemzetségek [és] nemzetségek külön, feleségeik is külön.(HU)
Zakariás 13:1 Azon a napon kútfõ fakad a Dávid házának és Jeruzsálem lakosainak a bûn és tisztátalanság ellen.(HU)
Zakariás 13:2 És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földrõl, és emlegetni sem fogják többé; sõt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földrõl.(HU)
Zakariás 13:3 És úgy lesz, ha prófétálni fog még valaki, azt mondják annak az õ apja és anyja, az õ szülõi: Ne élj, mert hazugságot szóltál az Úr nevében! És általverik õt az õ apja és anyja, az õ szülõi, az õ prófétálása közben.(HU)
Zakariás 13:4 És azon a napon megszégyenülnek a próféták, kiki az õ látása miatt az õ prófétálásaik közben, és nem öltözködnek szõrös ruhába, hogy hazudjanak.(HU)
Zakariás 13:5 Hanem ezt mondja [kiki:] Nem vagyok én próféta, szántóvetõ ember vagyok én, sõt más szolgájává lettem én gyermekségem óta.(HU)
Zakariás 13:6 És ha mondja néki [valaki:] Micsoda ütések ezek a kezeiden? azt mondja: A miket az én barátaim házában ütöttek rajtam.(HU)
Zakariás 13:7 Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, a ki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet.(HU)
Zakariás 13:8 És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon [és] meghal, de a harmadik megmarad rajta.(HU)
Zakariás 13:9 És beviszem a harmadrészt a tûzbe, és megtisztítom õket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom õket, a mint próbálják az aranyat; õ segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem õ! Õ pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!(HU)
Zakariás 14:1 Ímé, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned.(HU)
Zakariás 14:2 Mert minden népet ütközetre gyûjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplõsítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból.(HU)
Zakariás 14:3 Mert eljön az Úr, és harczol azok ellen a népek ellen, a mint harczolt vala ama napon, a harcznak napján.(HU)
Zakariás 14:4 És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felõl, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad.(HU)
Zakariás 14:5 És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, a mint futottatok a földindulás elõl Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljõ az Úr, az én Istenem, [és ]minden szent vele.(HU)
Zakariás 14:6 És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak.(HU)
Zakariás 14:7 De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején.(HU)
Zakariás 14:8 És e napon lesz, hogy élõ vizek jõnek ki Jeruzsálembõl, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, [és ]nyárban és télben [is úgy] lesz.(HU)
Zakariás 14:9 És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.(HU)
Zakariás 14:10 Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az elsõ kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig.(HU)
Zakariás 14:11 És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban lakoznak Jeruzsálemben.(HU)
Zakariás 14:12 És ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az Úr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban.(HU)
Zakariás 14:13 És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét.(HU)
Zakariás 14:14 Sõt még Júda is harczolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyûjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha.(HU)
Zakariás 14:15 És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, a melyek e táborban lesznek, a milyen ez a csapás.(HU)
Zakariás 14:16 És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jõnek: esztendõrõl esztendõre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét.(HU)
Zakariás 14:17 És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra esõ.(HU)
Zakariás 14:18 És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az égyiptomi nemzetség, õ rájok sem lészen; [de] lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az Úr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.(HU)
Zakariás 14:19 Ez lészen Égyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.(HU)
Zakariás 14:20 Azon a napon a lovak csengettyûin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár elõtt való medenczék.(HU)
Zakariás 14:21 És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljõnek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közülök és fõznek azokban; és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon.(HU)
Malakiás 1:1 Az Úr igéjének terhe Izráel ellen, Malakiás által.(HU)
Malakiás 1:2 Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem;(HU)
Malakiás 1:3 Ézsaut ellenben gyûlöltem, és az õ hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá.(HU)
Malakiás 1:4 Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk; de térjünk meg és építsük fel a romladékokat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Õk építenek, de én elrontom, és elnevezik õket istentelenség határának és oly népnek, a melyre örökké haragszik az Úr.(HU)
Malakiás 1:5 És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izráel határa felett.(HU)
Malakiás 1:6 A fiú tiszteli atyját, a szolga is az õ urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és [ezt] mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?(HU)
Malakiás 1:7 Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.(HU)
Malakiás 1:8 Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bûn-é [az?] vagy ha sántát hoztok és bénát: nem bûn-é [az?] Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Malakiás 1:9 Most azért engeszteljétek meg az Istennek orczáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-é ezt néktek? azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Malakiás 1:10 Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekbõl!(HU)
Malakiás 1:11 Hiszen napkelettõl fogva napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Malakiás 1:12 Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele útálatos.(HU)
Malakiás 1:13 És azt mondjátok: Ímé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, [de] hát kedves-é az a ti kezetekbõl? azt mondja az Úr.(HU)
Malakiás 1:14 Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitványnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között!(HU)
Malakiás 2:1 Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!(HU)
Malakiás 2:2 Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsõséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!(HU)
Malakiás 2:3 Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.(HU)
Malakiás 2:4 És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Malakiás 2:5 Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem elõtt.(HU)
Malakiás 2:6 Igazság törvénye volt az õ szájában, és nem találtatott álnokság az õ ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bûnbõl.(HU)
Malakiás 2:7 Mert a papnak ajkai õrzik a tudományt, és az õ szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe õ.(HU)
Malakiás 2:8 De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Malakiás 2:9 Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és útálatosakká az egész nép elõtt, a miatt, hogy meg nem õriztétek az én útamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel.(HU)
Malakiás 2:10 Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az õ felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét?(HU)
Malakiás 2:11 Hûtelenné lett Júda, és útálatosság támadt Izráelben és Jeruzsálemben, mert megfertõztette Júda az Úrnak szentségét, a melyet õ szeret, és idegen istennek leányát vette el.(HU)
Malakiás 2:12 Elveszt az Úr mindenkit, a ki ezt cselekszi, a vigyázót és a felelõt, a Jákób sátraiból, még ha áldozatot visz is a Seregek Urának.(HU)
Malakiás 2:13 És ezt is cselekszitek: betöltitek az Úr oltárát könyhullatással, sírással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekbõl.(HU)
Malakiás 2:14 És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, a kit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged!(HU)
Malakiás 2:15 Nem tett ilyet egy sem, a kinek még volt lelke. És mit keresett az az egy? Istentõl való magvat. Õrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok!(HU)
Malakiás 2:16 Mert gyûlölöm az elbocsátást, ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene, és [azt,] a ki ruhájára kegyetlenséget borít, azt mondja a Seregeknek Ura. Õrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok!(HU)
Malakiás 2:17 Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevõ jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik õ azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?(HU)
Malakiás 3:1 Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja elõttem az útat, és mindjárt eljön az õ templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe, a kit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Malakiás 3:2 De kicsoda szenvedheti el az õ eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az õ megjelenésekor? Hiszen olyan õ, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!(HU)
Malakiás 3:3 És ül mint ötvös vagy ezüsttisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi õket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak.(HU)
Malakiás 3:4 És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és elõbbi esztendõkben.(HU)
Malakiás 3:5 Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztõk ellen, a paráznák és hamisan esküvõk ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Malakiás 3:6 Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!(HU)
Malakiás 3:7 Atyáitok idejétõl fogva eltértetek rendeléseimtõl és nem tartottátok meg [azokat.] Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?(HU)
Malakiás 3:8 Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.(HU)
Malakiás 3:9 Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!(HU)
Malakiás 3:10 Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bõségesen.(HU)
Malakiás 3:11 És megdorgálom érettetek a kártevõt, és nem veszti el földetek gyümölcsét, és nem lesz a szõlõtök meddõ a mezõn, azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Malakiás 3:12 És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Malakiás 3:13 Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?(HU)
Malakiás 3:14 Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura elõtt?(HU)
Malakiás 3:15 Sõt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot ûznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!(HU)
Malakiás 3:16 Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelõi, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték õ elõtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az õ nevét.(HU)
Malakiás 3:17 És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja õt.(HU)
Malakiás 3:18 És megtértek és meglátjátok, [hogy különbség van] az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja õt.(HU)
Malakiás 4:1 Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütõ-kemencze, és [olyanná] lesz minden kevély és minden gonosztevõ, [mint] a pozdorja, és megégeti õket az eljövendõ nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.(HU)
Malakiás 4:2 És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az õ szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.(HU)
Malakiás 4:3 És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.(HU)
Malakiás 4:4 Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényérõl, a melyet rendeltem õ általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.(HU)
Malakiás 4:5 Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielõtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.(HU)
Malakiás 4:6 És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jõjjek és meg ne verjem e földet átokkal.(HU)
Máté 1:1 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségérõl való könyv.(HU)
Máté 1:2 Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit;(HU)
Máté 1:3 Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot;(HU)
Máté 1:4 Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt;(HU)
Máté 1:5 Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait;(HU)
Máté 1:6 Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétõl;(HU)
Máté 1:7 Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát;(HU)
Máté 1:8 Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást;(HU)
Máté 1:9 Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt; Ákház nemzé Ezékiást;(HU)
Máté 1:10 Ezékiás nemzé Manassét; Manassé nemzé Ámont; Ámon nemzé Jósiást;(HU)
Máté 1:11 Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor.(HU)
Máté 1:12 A babilóni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt;(HU)
Máté 1:13 Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort;(HU)
Máté 1:14 Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot;(HU)
Máté 1:15 Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot;(HU)
Máté 1:16 Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitõl született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik.(HU)
Máté 1:17 Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babilóni fogságravitelig tizennégy nemzetség, és a babilóni fogságraviteltõl Krisztusig tizennégy nemzetség.(HU)
Máté 1:18 A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az õ anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielõtt egybekeltek volna, viselõsnek találtaték a Szent Lélektõl.(HU)
Máté 1:19 József pedig, az õ férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará õt gyalázatba keverni, el akarta õt titkon bocsátani.(HU)
Máté 1:20 Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektõl van az.(HU)
Máté 1:21 Szûl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert õ szabadítja meg az õ népét annak bûneibõl.(HU)
Máté 1:22 Mindez pedig azért lõn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól:(HU)
Máté 1:23 Ímé a szûz fogan méhében és szûl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.(HU)
Máté 1:24 József pedig az álomból felserkenvén, úgy tõn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé.(HU)
Máté 1:25 És nem ismeré õt, míg meg nem szülé az õ elsõszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak.(HU)
Máté 2:1 A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletrõl bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:(HU)
Máté 2:2 Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az õ csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.(HU)
Máté 2:3 Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.(HU)
Máté 2:4 És egybegyûjtve minden fõpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tõlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie?(HU)
Máté 2:5 Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta:(HU)
Máté 2:6 És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belõled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.(HU)
Máté 2:7 Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tõlük a csillag megjelenésének idejét.(HU)
Máté 2:8 És elküldvén õket Bethlehembe, monda nékik: Elmenvén, szorgalmatosan kérdezõsködjetek a gyermek felõl, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.(HU)
Máté 2:9 Õk pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, elõttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala.(HU)
Máté 2:10 És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének.(HU)
Máté 2:11 És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tõnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.(HU)
Máté 2:12 És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.(HU)
Máté 2:13 Mikor pedig azok visszatérnek vala, ímé megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba, és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.(HU)
Máté 2:14 Õ pedig fölkelvén, vevé a gyermeket és annak anyját éjjel, és Égyiptomba távozék.(HU)
Máté 2:15 És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott a próféta által, a ki így szólt: Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.(HU)
Máté 2:16 Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták õt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Bethlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendõstõl és azon alól, az idõ szerint, a melyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektõl.(HU)
Máté 2:17 Ekkor teljesedék be, a mit Jeremiás próféta mondott, a midõn így szólt:(HU)
Máté 2:18 Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az õ fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.(HU)
Máté 2:19 Mikor pedig Heródes meghalt, ímé az Úrnak angyala megjelenék álomban Józsefnek Égyiptomban.(HU)
Máté 2:20 Mondván: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és eredj az Izráel földére; mert meghaltak, a kik a gyermeket halálra keresik vala.(HU)
Máté 2:21 Õ pedig felkelvén, magához vevé a gyermeket és annak anyját, és elméne Izráel földére.(HU)
Máté 2:22 Mikor pedig hallá, hogy Júdeában Arkhelaus uralkodik, Heródesnek, az õ atyjának helyén, nem mert vala oda menni, hanem minthogy álomban meginteték, Galilea vidékeire tére.(HU)
Máté 2:23 És oda jutván, lakozék Názáret nevû városban, hogy beteljesedjék, a mit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni.(HU)
Máté 3:1 Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelõ János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.(HU)
Máté 3:2 És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.(HU)
Máté 3:3 Mert ez az, a kirõl Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az õ ösvényeit.(HU)
Máté 3:4 Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszõrbõl vala, és bõröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.(HU)
Máté 3:5 Ekkor kiméne õ hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.(HU)
Máté 3:6 És megkeresztelkednek vala õ általa a Jordán vizében, vallást tevén az õ bûneikrõl.(HU)
Máté 3:7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek õ hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendõ haragjától megmeneküljetek?(HU)
Máté 3:8 Teremjetek hát megtéréshez illõ gyümölcsöket.(HU)
Máté 3:9 És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekbõl is támaszthat fiakat Ábrahámnak.(HU)
Máté 3:10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tûzre vettetik.(HU)
Máté 3:11 Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jõ, erõsebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; õ Szent Lélekkel és tûzzel keresztel majd titeket.(HU)
Máté 3:12 A kinek szóró lapát van az õ kezében, és megtisztítja az õ szérûjét; és az õ gabonáját csûrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.(HU)
Máté 3:13 Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék õ általa.(HU)
Máté 3:14 János azonban visszatartja vala õt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jõsz én hozzám?(HU)
Máté 3:15 Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki.(HU)
Máté 3:16 És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízbõl; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és õ látá az Istennek Lelkét alájõni mintegy galambot és õ reá szállani.(HU)
Máté 3:17 És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.(HU)
Máté 4:1 Akkor Jézus viteték a Lélektõl a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtõl.(HU)
Máté 4:2 És mikor negyven nap és negyven éjjel bõjtölt vala, végre megéhezék.(HU)
Máté 4:3 És hozzámenvén a kisértõ, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.(HU)
Máté 4:4 Õ pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.(HU)
Máté 4:5 Ekkor vivé õt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.(HU)
Máté 4:6 És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az õ angyalainak parancsol felõled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kõbe.(HU)
Máté 4:7 Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.(HU)
Máté 4:8 Ismét vivé õt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsõségét,(HU)
Máté 4:9 És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.(HU)
Máté 4:10 Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.(HU)
Máté 4:11 Ekkor elhagyá õt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.(HU)
Máté 4:12 Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;(HU)
Máté 4:13 És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;(HU)
Máté 4:14 Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:(HU)
Máté 4:15 Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,(HU)
Máté 4:16 A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.(HU)
Máté 4:17 Ettõl fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.(HU)
Máté 4:18 Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az õ testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.(HU)
Máté 4:19 És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.(HU)
Máté 4:20 Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék õt.(HU)
Máté 4:21 És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá õket.(HU)
Máté 4:22 Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék õt.(HU)
Máté 4:23 És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erõtlenséget.(HU)
Máté 4:24 És elterjede az õ híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlõdõket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala õket.(HU)
Máté 4:25 És nagy sokaság követé õt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálembõl és Júdeából és a Jordánon túlról.(HU)
Máté 5:1 Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai.(HU)
Máté 5:2 És megnyitván száját, tanítja vala õket, mondván:(HU)
Máté 5:3 Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.(HU)
Máté 5:4 Boldogok, a kik sírnak: mert õk megvígasztaltatnak.(HU)
Máté 5:5 Boldogok a szelídek: mert õk örökségül bírják a földet.(HU)
Máté 5:6 Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert õk megelégíttetnek.(HU)
Máté 5:7 Boldogok az irgalmasok: mert õk irgalmasságot nyernek.(HU)
Máté 5:8 Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert õk az Istent meglátják.(HU)
Máté 5:9 Boldogok a békességre igyekezõk: mert õk az Isten fiainak mondatnak.(HU)
Máté 5:10 Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.(HU)
Máté 5:11 Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.(HU)
Máté 5:12 Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bõséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik elõttetek voltak.(HU)
Máté 5:13 Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.(HU)
Máté 5:14 Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.(HU)
Máté 5:15 Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.(HU)
Máté 5:16 Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat.(HU)
Máté 5:17 Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.(HU)
Máté 5:18 Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvénybõl egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.(HU)
Máté 5:19 Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.(HU)
Máté 5:20 Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.(HU)
Máté 5:21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre.(HU)
Máté 5:22 Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az õ atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az õ atyjafiának: Ráka, méltó a fõtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.(HU)
Máté 5:23 Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:(HU)
Máté 5:24 Hagyd ott az oltár elõtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.(HU)
Máté 5:25 Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.(HU)
Máté 5:26 Bizony mondom néked: ki nem jõsz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.(HU)
Máté 5:27 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál!(HU)
Máté 5:28 Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az õ szívében.(HU)
Máté 5:29 Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.(HU)
Máté 5:30 És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.(HU)
Máté 5:31 Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet.(HU)
Máté 5:32 Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.(HU)
Máté 5:33 Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet.(HU)
Máté 5:34 Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke;(HU)
Máté 5:35 Se a földre, mert az az õ lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa;(HU)
Máté 5:36 Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé;(HU)
Máté 5:37 Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.(HU)
Máté 5:38 Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.(HU)
Máté 5:39 Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felõl, fordítsd felé a másik orczádat is.(HU)
Máté 5:40 És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsõt is.(HU)
Máté 5:41 És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettõre.(HU)
Máté 5:42 A ki tõled kér, adj néki; és a ki tõled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.(HU)
Máté 5:43 Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyûlöld ellenségedet.(HU)
Máté 5:44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.(HU)
Máté 5:45 Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az õ napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esõt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.(HU)
Máté 5:46 Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedõk is nem ugyanazt cselekeszik-é?(HU)
Máté 5:47 És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedõk is nem azonképen cselekesznek-é?(HU)
Máté 5:48 Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.(HU)
Máté 6:1 Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek elõtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.(HU)
Máté 6:2 Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad elõtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektõl dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.(HU)
Máté 6:3 Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;(HU)
Máté 6:4 Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.(HU)
Máté 6:5 És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák õket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.(HU)
Máté 6:6 Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belsõ szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.(HU)
Máté 6:7 És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédûek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az õ sok beszédükért hallgattatnak meg.(HU)
Máté 6:8 Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielõtt kérnétek tõle.(HU)
Máté 6:9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;(HU)
Máté 6:10 Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.(HU)
Máté 6:11 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.(HU)
Máté 6:12 És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;(HU)
Máté 6:13 És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsõség mind örökké. Ámen!(HU)
Máté 6:14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek az õ vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.(HU)
Máté 6:15 Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az õ vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.(HU)
Máté 6:16 Mikor pedig bõjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy õk bõjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat.(HU)
Máté 6:17 Te pedig mikor bõjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg;(HU)
Máté 6:18 Hogy ne az emberek lássák bõjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.(HU)
Máté 6:19 Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;(HU)
Máté 6:20 Hanem gyûjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.(HU)
Máté 6:21 Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.(HU)
Máté 6:22 A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.(HU)
Máté 6:23 Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévõ világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!(HU)
Máté 6:24 Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyûlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.(HU)
Máté 6:25 Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?(HU)
Máté 6:26 Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?(HU)
Máté 6:27 Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?(HU)
Máté 6:28 Az öltözet felõl is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mezõ liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;(HU)
Máté 6:29 De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.(HU)
Máté 6:30 Ha pedig a mezõnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitûek?(HU)
Máté 6:31 Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?(HU)
Máté 6:32 Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.(HU)
Máté 6:33 Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.(HU)
Máté 6:34 Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felõl; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felõl. Elég minden napnak a maga baja.(HU)
Máté 7:1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.(HU)
Máté 7:2 Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.(HU)
Máté 7:3 Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?(HU)
Máté 7:4 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedbõl; holott ímé, a te szemedben gerenda van?(HU)
Máté 7:5 Képmutató, vesd ki elõbb a gerendát a te szemedbõl, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szemébõl!(HU)
Máté 7:6 Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.(HU)
Máté 7:7 Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.(HU)
Máté 7:8 Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik.(HU)
Máté 7:9 Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az õ fia kenyeret kér tõle, követ ád néki?(HU)
Máté 7:10 És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki?(HU)
Máté 7:11 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tõle?!(HU)
Máté 7:12 A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.(HU)
Máté 7:13 Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak.(HU)
Máté 7:14 Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.(HU)
Máté 7:15 Õrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jõnek hozzátok, de belõl ragadozó farkasok.(HU)
Máté 7:16 Gyümölcseikrõl ismeritek meg õket. Vajjon a tövisrõl szednek-é szõlõt, vagy a bojtorjánról fügét?(HU)
Máté 7:17 Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.(HU)
Máté 7:18 Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.(HU)
Máté 7:19 Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tûzre vettetik.(HU)
Máté 7:20 Azért az õ gyümölcseikrõl ismeritek meg õket.(HU)
Máté 7:21 Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.(HU)
Máté 7:22 Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben ûztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?(HU)
Máté 7:23 És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tõlem, ti gonosztevõk.(HU)
Máté 7:24 Valaki azért hallja én tõlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kõsziklára építette az õ házát:(HU)
Máté 7:25 És ömlött az esõ, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dõlt össze: mert a kõsziklára építtetett.(HU)
Máté 7:26 És valaki hallja én tõlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:(HU)
Máté 7:27 És ömlött az esõ, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.(HU)
Máté 7:28 És lõn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az õ tanításán:(HU)
Máté 7:29 Mert úgy tanítja vala õket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.(HU)
Máté 8:1 Mikor leszállott vala a hegyrõl, nagy sokaság követé õt.(HU)
Máté 8:2 És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula elõtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.(HU)
Máté 8:3 És kinyújtván kezét, megilleté õt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.(HU)
Máté 8:4 És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.(HU)
Máté 8:5 Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén õt,(HU)
Máté 8:6 És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.(HU)
Máté 8:7 És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom õt.(HU)
Máté 8:8 És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jõjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.(HU)
Máté 8:9 Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljõ; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.(HU)
Máté 8:10 Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az õt követõknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.(HU)
Máté 8:11 De mondom néktek, hogy sokan eljõnek napkeletrõl és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:(HU)
Máté 8:12 Ez ország fiai pedig kivettetnek a külsõ sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.(HU)
Máté 8:13 És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.(HU)
Máté 8:14 És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas.(HU)
Máté 8:15 És illeté annak kezét, és elhagyta õt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.(HU)
Máté 8:16 Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngõst, és egy szóval kiûzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;(HU)
Máté 8:17 Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Õ vette el a mi erõtlenségünket, és õ hordozta a mi betegségünket.(HU)
Máté 8:18 Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.(HU)
Máté 8:19 És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.(HU)
Máté 8:20 És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.(HU)
Máté 8:21 Egy másik pedig az õ tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy elõbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.(HU)
Máté 8:22 Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az õ halottaikat.(HU)
Máté 8:23 És mikor a hajóra szállt vala, követék õt az õ tanítványai.(HU)
Máté 8:24 És ímé nagy háborgás lõn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; õ pedig aluszik vala.(HU)
Máté 8:25 És az õ tanítványai hozzámenvén, felkölték õt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.(HU)
Máté 8:26 És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitûek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lõn nagy csendesség.(HU)
Máté 8:27 Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.(HU)
Máté 8:28 És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngõs ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.(HU)
Máté 8:29 És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt meggyötörj minket?(HU)
Máté 8:30 Tõlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.(HU)
Máté 8:31 Az ördögök pedig kérik vala õt mondván: Ha kiûzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!(HU)
Máté 8:32 És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekrõl a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.(HU)
Máté 8:33 A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngõsökkel történtek vala.(HU)
Máté 8:34 És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék õt, hogy távozzék az õ határukból.(HU)
Máté 9:1 És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába.(HU)
Máté 9:2 És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvõ gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bûneid.(HU)
Máté 9:3 És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól.(HU)
Máté 9:4 És Jézus, látva az õ gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?(HU)
Máté 9:5 Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?(HU)
Máté 9:6 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bûnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.(HU)
Máté 9:7 És az felkelvén, haza méne.(HU)
Máté 9:8 A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsõíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.(HU)
Máté 9:9 És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedõ helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé õt.(HU)
Máté 9:10 És lõn, a mikor õ letelepedék a házban, ímé sok vámszedõ és bûnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az õ tanítványaival az asztalhoz.(HU)
Máté 9:11 És látva ezt a farizeusok, mondának az õ tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedõkkel és bûnösökkel együtt?(HU)
Máté 9:12 Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.(HU)
Máté 9:13 Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.(HU)
Máté 9:14 Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bõjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bõjtölnek?(HU)
Máté 9:15 És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a võlegény? de eljõnek a napok, a mikor elvétetik tõlök a võlegény, és akkor bõjtölni fognak.(HU)
Máté 9:16 Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.(HU)
Máté 9:17 Új bort sem töltenek ó tömlõkbe; máskülönben a tömlõk szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlõk is elvesznek; hanem az új bort új tömlõkbe töltik, és mindkettõ megmarad.(HU)
Máté 9:18 Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy fõember eljövén leborula elõtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.(HU)
Máté 9:19 És felkelvén Jézus követé õt tanítványaival együtt.(HU)
Máté 9:20 És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az õ ruhájának szegélyét.(HU)
Máté 9:21 Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok.(HU)
Máté 9:22 Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.(HU)
Máté 9:23 És Jézus a fõember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,(HU)
Máté 9:24 Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették õt.(HU)
Máté 9:25 Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.(HU)
Máté 9:26 És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.(HU)
Máté 9:27 És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé õt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!(HU)
Máté 9:28 Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.(HU)
Máté 9:29 Akkor illeté az õ szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.(HU)
Máté 9:30 És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja!(HU)
Máté 9:31 Azok pedig kimenvén, elterjeszték az õ hírét abban az egész tartományban.(HU)
Máté 9:32 Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngõs néma embert hozának néki.(HU)
Máté 9:33 És az ördögöt kiûzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!(HU)
Máté 9:34 A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.(HU)
Máté 9:35 És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erõtelenséget a nép között.(HU)
Máté 9:36 Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.(HU)
Máté 9:37 Akkor monda az õ tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.(HU)
Máté 9:38 Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az õ aratásába.(HU)
Máté 10:1 És elõszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiûzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erõtelenséget.(HU)
Máté 10:2 A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Elsõ Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az õ testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az õ testvére;(HU)
Máté 10:3 Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedõ; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak;(HU)
Máté 10:4 Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta õt.(HU)
Máté 10:5 Ezt a tizenkettõt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be;(HU)
Máté 10:6 Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.(HU)
Máté 10:7 Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa.(HU)
Máté 10:8 Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket ûzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.(HU)
Máté 10:9 Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,(HU)
Máté 10:10 Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az õ táplálékára.(HU)
Máté 10:11 A mely városba vagy faluba pedig bementek, tudakozzátok meg, ki abban méltó; és ott maradjatok, a míg tovább mehettek.(HU)
Máté 10:12 Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt.(HU)
Máté 10:13 És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza.(HU)
Máté 10:14 És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.(HU)
Máté 10:15 Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak.(HU)
Máté 10:16 Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok.(HU)
Máté 10:17 De óvakodjatok az emberektõl; mert törvényszékekre adnak titeket és az õ gyülekezeteikben megostoroznak titeket;(HU)
Máté 10:18 És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul õ magoknak és a pogányoknak.(HU)
Máté 10:19 De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok.(HU)
Máté 10:20 Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek.(HU)
Máté 10:21 Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik õket.(HU)
Máté 10:22 És gyûlöletesek lesztek, mindenki elõtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik.(HU)
Máté 10:23 Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.(HU)
Máté 10:24 Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az õ uránál.(HU)
Máté 10:25 Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az õ Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az õ házanépét?!(HU)
Máté 10:26 Azért ne féljetek tõlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jõne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék.(HU)
Máté 10:27 A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetõkrõl hirdessétek.(HU)
Máté 10:28 És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.(HU)
Máté 10:29 Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!(HU)
Máté 10:30 Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.(HU)
Máté 10:31 Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.(HU)
Máté 10:32 Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek elõtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám elõtt;(HU)
Máté 10:33 A ki pedig megtagad engem az emberek elõtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám elõtt.(HU)
Máté 10:34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.(HU)
Máté 10:35 Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az õ atyja, a leány és az õ anyja, a meny és az õ napa közt;(HU)
Máté 10:36 És hogy az embernek ellensége legyen az õ házanépe.(HU)
Máté 10:37 A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.(HU)
Máté 10:38 És a ki föl nem veszi az õ keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.(HU)
Máté 10:39 A ki megtalálja az õ életét, elveszti azt; és a ki elveszti az õ életét én érettem, megtalálja azt.(HU)
Máté 10:40 A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.(HU)
Máté 10:41 A ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi;(HU)
Máté 10:42 És a ki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem vesztheti jutalmát.(HU)
Máté 11:1 És lõn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.(HU)
Máté 11:2 János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettõt az õ tanítványai közül,(HU)
Máté 11:3 Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendõ, vagy mást várjunk?(HU)
Máté 11:4 És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:(HU)
Máté 11:5 A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;(HU)
Máté 11:6 És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.(HU)
Máté 11:7 Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?(HU)
Máté 11:8 Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.(HU)
Máté 11:9 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!(HU)
Máté 11:10 Mert õ az, a kirõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, a ki megkészíti elõtted a te útadat.(HU)
Máté 11:11 Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelõ Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.(HU)
Máté 11:12 A Keresztelõ János idejétõl fogva pedig mind mostanig erõszakoskodnak a mennyek országáért, és az erõszakoskodók ragadják el azt.(HU)
Máté 11:13 Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.(HU)
Máté 11:14 És, ha be akarjátok venni, Illés õ, a ki eljövendõ vala.(HU)
Máté 11:15 A kinek van füle a hallásra, hallja.(HU)
Máté 11:16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az õ társaiknak,(HU)
Máté 11:17 És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.(HU)
Máté 11:18 Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.(HU)
Máté 11:19 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedõk és bûnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az õ fiaitól.(HU)
Máté 11:20 Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lõnek, hogy nem tértek vala meg:(HU)
Máté 11:21 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lõnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.(HU)
Máté 11:22 De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.(HU)
Máté 11:23 Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lõnek, mind e mai napig megmaradt volna.(HU)
Máté 11:24 De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.(HU)
Máté 11:25 Abban az idõben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted.(HU)
Máté 11:26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te elõtted.(HU)
Máté 11:27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.(HU)
Máté 11:28 Jõjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.(HU)
Máté 11:29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy én szelid és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.(HU)
Máté 11:30 Mert az én igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.(HU)
Máté 12:1 Abban az idõben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni.(HU)
Máté 12:2 Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, a mit nem szabad szombatnapon cselekedni.(HU)
Máté 12:3 Õ pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala õ és a kik vele valának?(HU)
Máté 12:4 Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, a melyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, a kik õ vele valának, hanem csak a papoknak?(HU)
Máté 12:5 Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek?(HU)
Máté 12:6 Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.(HU)
Máté 12:7 Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.(HU)
Máté 12:8 Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.(HU)
Máté 12:9 És távozván onnan, méne az õ zsinagógájukba.(HU)
Máté 12:10 És ímé, vala ott egy elszáradt kezû ember. És megkérdék õt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák õt.(HU)
Máté 12:11 Õ pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, a kinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt?(HU)
Máté 12:12 Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.(HU)
Máté 12:13 Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lõn, mint a másik.(HU)
Máté 12:14 A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el õt.(HU)
Máté 12:15 Jézus pedig észrevévén ezt, eltávozék onnan. És követé õt nagy sokaság, és õ meggyógyítja vala mindnyájokat;(HU)
Máté 12:16 És megfenyegeté õket, hogy õt ismertté ne tegyék;(HU)
Máté 12:17 Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt:(HU)
Máté 12:18 Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom õ belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak.(HU)
Máté 12:19 Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát.(HU)
Máté 12:20 A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet.(HU)
Máté 12:21 És az õ nevében reménykednek majd a pogányok.(HU)
Máté 12:22 Akkor egy vak és néma ördöngõst hoztak õ eléje; és meggyógyítá azt, annyira, hogy a vak és néma mind beszél, mind lát vala.(HU)
Máté 12:23 És elálmélkodék az egész sokaság, és monda: Vajjon nem ez-é Dávidnak ama Fia?(HU)
Máté 12:24 A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem ûzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével.(HU)
Máté 12:25 Jézus pedig, tudva az õ gondolataikat, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, a mely meghasonlik magával.(HU)
Máté 12:26 Ha pedig a Sátán a Sátánt ûzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az õ országa?(HU)
Máté 12:27 És ha én Belzebub által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki? Azért õk magok lesznek a ti bíráitok.(HU)
Máté 12:28 Ha pedig én Istennek Lelke által ûzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.(HU)
Máté 12:29 Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi elõbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?(HU)
Máté 12:30 A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyûjt, tékozol.(HU)
Máté 12:31 Azt mondom azért néktek: Minden bûn és káromlás megbocsáttatik az embereknek; de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg az embereknek.(HU)
Máté 12:32 Még a ki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de a ki a Szent Lélek ellen szól, annak sem ezen, sem a más világon meg nem bocsáttatik.(HU)
Máté 12:33 Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcsérõl ismerik meg a fát.(HU)
Máté 12:34 Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességébõl szól a száj.(HU)
Máté 12:35 A jó ember az õ szívének jó kincseibõl hozza elõ a jókat; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincseibõl hozza elõ a gonoszokat.(HU)
Máté 12:36 De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.(HU)
Máté 12:37 Mert a te beszédidbõl ismertetel igaznak, és a te beszédidbõl ismertetel hamisnak.(HU)
Máté 12:38 Ekkor felelének néki némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester, jelt akarnánk látni te tõled.(HU)
Máté 12:39 Õ pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.(HU)
Máté 12:40 Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.(HU)
Máté 12:41 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy õk megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.(HU)
Máté 12:42 Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert õ eljött a földnek szélérõl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.(HU)
Máté 12:43 Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál:(HU)
Máté 12:44 Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.(HU)
Máté 12:45 Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat õ magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsõnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.(HU)
Máté 12:46 Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az õ anyja és az õ testvérei állanak vala odakünn, akarván õ vele szólni.(HU)
Máté 12:47 És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.(HU)
Máté 12:48 Õ pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?(HU)
Máté 12:49 És kinyujtván kezét az õ tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!(HU)
Máté 12:50 Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nõtestvérem és anyám.(HU)
Máté 13:1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.(HU)
Máté 13:2 És nagy sokaság gyülekezék õ hozzá, annyira, hogy õ a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.(HU)
Máté 13:3 És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvetõ vetni,(HU)
Máté 13:4 És a mikor õ vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.(HU)
Máté 13:5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.(HU)
Máté 13:6 De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.(HU)
Máté 13:7 Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.(HU)
Máté 13:8 Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.(HU)
Máté 13:9 A kinek van füle a hallásra, hallja.(HU)
Máté 13:10 A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?(HU)
Máté 13:11 Õ pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.(HU)
Máté 13:12 Mert a kinek van, annak adatik, és bõvölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tõle, a mije van.(HU)
Máté 13:13 Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.(HU)
Máté 13:14 És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:(HU)
Máté 13:15 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket.(HU)
Máté 13:16 A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.(HU)
Máté 13:17 Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.(HU)
Máté 13:18 Ti halljátok meg azért a magvetõ példázatát.(HU)
Máté 13:19 Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljõ a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.(HU)
Máté 13:20 A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;(HU)
Máté 13:21 De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.(HU)
Máté 13:22 A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.(HU)
Máté 13:23 A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.(HU)
Máté 13:24 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az õ földébe jó magot vetett;(HU)
Máté 13:25 De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az õ ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.(HU)
Máté 13:26 Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.(HU)
Máté 13:27 A gazda szolgái pedig elõállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?(HU)
Máté 13:28 Õ pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?(HU)
Máté 13:29 Õ pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.(HU)
Máté 13:30 Hagyjátok, hogy együtt nõjjön mind a kettõ az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elõször a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csûrömbe.(HU)
Máté 13:31 Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az õ mezejében;(HU)
Máté 13:32 A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnõ, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.(HU)
Máté 13:33 Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.(HU)
Máté 13:34 Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,(HU)
Máté 13:35 Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.(HU)
Máté 13:36 Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az õ tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.(HU)
Máté 13:37 Õ pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia;(HU)
Máté 13:38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.(HU)
Máté 13:39 Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.(HU)
Máté 13:40 A miképen azért összegyûjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.(HU)
Máté 13:41 Az embernek Fia elküldi az õ angyalait, és az õ országából összegyûjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek,(HU)
Máté 13:42 És bevetik õket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.(HU)
Máté 13:43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az õ Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.(HU)
Máté 13:44 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.(HU)
Máté 13:45 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, a ki igazgyöngyöket keres;(HU)
Máté 13:46 A ki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.(HU)
Máté 13:47 Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;(HU)
Máté 13:48 Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyûjtötték, a hitványakat pedig kihányták.(HU)
Máté 13:49 Így lesz a világ végén is: Eljõnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.(HU)
Máté 13:50 És a tüzes kemenczébe vetik õket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.(HU)
Máté 13:51 Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.(HU)
Máté 13:52 Õ pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felõl megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elõ az õ éléstárából.(HU)
Máté 13:53 És lõn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.(HU)
Máté 13:54 És hazájába érve, tanítja vala õket az õ zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erõk?(HU)
Máté 13:55 Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az õ anyját hívják-é Máriának, és az õ testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?(HU)
Máté 13:56 És az õ nõtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?(HU)
Máté 13:57 És megbotránkoznak vala õ benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az õ hazájában és házában.(HU)
Máté 13:58 Nem is tõn ott sok csodát, az õ hitetlenségök miatt.(HU)
Máté 14:1 Abban az idõben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,(HU)
Máté 14:2 És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erõk.(HU)
Máté 14:3 Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének, Fülöpnek feleségéért.(HU)
Máté 14:4 Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õvele élned.(HU)
Máté 14:5 De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt.(HU)
Máté 14:6 Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek;(HU)
Máté 14:7 Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.(HU)
Máté 14:8 A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelõ János fejét.(HU)
Máté 14:9 És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.(HU)
Máté 14:10 És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.(HU)
Máté 14:11 És elõhozák az õ fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az õ anyjának.(HU)
Máté 14:12 És elõjövén az õ tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.(HU)
Máté 14:13 És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a városokból.(HU)
Máté 14:14 És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná õket, és azoknak betegeit meggyógyítá.(HU)
Máté 14:15 Mikor pedig estveledék, hozzá menének az õ tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idõ már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.(HU)
Máté 14:16 Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.(HU)
Máté 14:17 Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.(HU)
Máté 14:18 Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.(HU)
Máté 14:19 És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.(HU)
Máté 14:20 És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.(HU)
Máté 14:21 A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.(HU)
Máté 14:22 És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elõre a túlsó partra, míg õ elbocsátja a sokaságot.(HU)
Máté 14:23 És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.(HU)
Máté 14:24 A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.(HU)
Máté 14:25 Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.(HU)
Máté 14:26 És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.(HU)
Máté 14:27 De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!(HU)
Máté 14:28 Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.(HU)
Máté 14:29 Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.(HU)
Máté 14:30 De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!(HU)
Máté 14:31 Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?(HU)
Máté 14:32 És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.(HU)
Máté 14:33 A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!(HU)
Máté 14:34 És általkelvén, eljutának Genezáret földére.(HU)
Máté 14:35 És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;(HU)
Máté 14:36 És kérik vala õt, hogy csak az õ ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.(HU)
Máté 15:1 Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:(HU)
Máté 15:2 Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.(HU)
Máté 15:3 Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?(HU)
Máté 15:4 Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.(HU)
Máté 15:5 Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.(HU)
Máté 15:6 És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.(HU)
Máté 15:7 Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:(HU)
Máté 15:8 Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.(HU)
Máté 15:9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.(HU)
Máté 15:10 És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:(HU)
Máté 15:11 Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.(HU)
Máté 15:12 Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?(HU)
Máté 15:13 Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.(HU)
Máté 15:14 Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.(HU)
Máté 15:15 Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.(HU)
Máté 15:16 Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?(HU)
Máté 15:17 Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?(HU)
Máté 15:18 A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.(HU)
Máté 15:19 Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.(HU)
Máté 15:20 Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.(HU)
Máté 15:21 És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.(HU)
Máté 15:22 És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.(HU)
Máté 15:23 Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.(HU)
Máté 15:24 Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.(HU)
Máté 15:25 Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!(HU)
Máté 15:26 Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.(HU)
Máté 15:27 Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.(HU)
Máté 15:28 Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.(HU)
Máté 15:29 És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.(HU)
Máté 15:30 És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,(HU)
Máté 15:31 Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.(HU)
Máté 15:32 Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.(HU)
Máté 15:33 És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?(HU)
Máté 15:34 És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.(HU)
Máté 15:35 És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.(HU)
Máté 15:36 És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.(HU)
Máté 15:37 És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.(HU)
Máté 15:38 A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.(HU)
Máté 15:39 És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.(HU)
Máté 16:1 És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék õt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.(HU)
Máté 16:2 Õ pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idõ lesz; mert veres az ég.(HU)
Máté 16:3 Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idõk jeleit pedig nem tudjátok?(HU)
Máté 16:4 E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván õket, elméne.(HU)
Máté 16:5 És az õ tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.(HU)
Máté 16:6 Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és õrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától.(HU)
Máté 16:7 Õk pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.(HU)
Máté 16:8 Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh kicsinyhitûek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!(HU)
Máté 16:9 Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?(HU)
Máté 16:10 Sem a négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?(HU)
Máté 16:11 Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérrõl mondtam néktek, hogy õrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!?(HU)
Máté 16:12 Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától õrizkedjenek.(HU)
Máté 16:13 Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?(HU)
Máté 16:14 Õk pedig mondának: Némelyek Keresztelõ Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.(HU)
Máté 16:15 Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?(HU)
Máté 16:16 Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia.(HU)
Máté 16:17 És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.(HU)
Máté 16:18 De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kõsziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.(HU)
Máté 16:19 És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.(HU)
Máté 16:20 Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy õ a Jézus Krisztus.(HU)
Máté 16:21 Ettõl fogva kezdé Jézus jelenteni az õ tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektõl és a fõpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni.(HU)
Máté 16:22 És Péter elõfogván õt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.(HU)
Máté 16:23 Õ pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tõlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.(HU)
Máté 16:24 Ekkor monda Jézus az õ tanítványainak: Ha valaki jõni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.(HU)
Máté 16:25 Mert a ki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ életét én érettem, megtalálja azt.(HU)
Máté 16:26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az õ lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az õ lelkéért?(HU)
Máté 16:27 Mert az embernek Fia eljõ az õ Atyjának dicsõségében, az õ angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az õ cselekedete szerint.(HU)
Máté 16:28 Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljõni az õ országában.(HU)
Máté 17:1 És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket magokban egy magas hegyre.(HU)
Máté 17:2 És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.(HU)
Máté 17:3 És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala õ vele.(HU)
Máté 17:4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.(HU)
Máté 17:5 Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok.(HU)
Máté 17:6 És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.(HU)
Máté 17:7 Jézus pedig hozzájok menvén, illeté õket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!(HU)
Máté 17:8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.(HU)
Máté 17:9 És mikor a hegyrõl alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.(HU)
Máté 17:10 És megkérdezék õt az õ tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?(HU)
Máté 17:11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljõ elõbb, és mindent helyreállít;(HU)
Máté 17:12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg õt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd õ tõlük.(HU)
Máté 17:13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelõ Jánosról szóla nékik.(HU)
Máté 17:14 És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén õ elõtte,(HU)
Máté 17:15 És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tûzbe, és gyakorta a vízbe.(HU)
Máté 17:16 És elvittem õt a te tanítványaidhoz, és nem tudták õt meggyógyítani.(HU)
Máté 17:17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok õt ide nékem.(HU)
Máté 17:18 És megdorgálá õt Jézus, és kiméne belõle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.(HU)
Máté 17:19 Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiûzni?(HU)
Máté 17:20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.(HU)
Máté 17:21 Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bõjtölés által.(HU)
Máté 17:22 Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;(HU)
Máté 17:23 És megölik õt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.(HU)
Máté 17:24 Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedõk Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?(HU)
Máté 17:25 Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelõzé õt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktõl szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektõl?(HU)
Máté 17:26 Monda néki Péter: Az idegenektõl. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.(HU)
Máté 17:27 De hogy õket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az elsõ halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.(HU)
Máté 18:1 Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?(HU)
Máté 18:2 És elõhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,(HU)
Máté 18:3 És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.(HU)
Máté 18:4 A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.(HU)
Máté 18:5 És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.(HU)
Máté 18:6 A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.(HU)
Máté 18:7 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.(HU)
Máté 18:8 Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tûzre.(HU)
Máté 18:9 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.(HU)
Máté 18:10 Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az õ angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.(HU)
Máté 18:11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.(HU)
Máté 18:12 Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?(HU)
Máté 18:13 És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.(HU)
Máté 18:14 Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül.(HU)
Máté 18:15 Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg õt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;(HU)
Máté 18:16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettõt, hogy két vagy három tanú vallomásával erõsíttessék minden szó.(HU)
Máté 18:17 Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen elõtted olyan, mint a pogány és a vámszedõ.(HU)
Máté 18:18 Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.(HU)
Máté 18:19 Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felõl, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.(HU)
Máté 18:20 Mert a hol ketten vagy hárman egybegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.(HU)
Máté 18:21 Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?(HU)
Máté 18:22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.(HU)
Máté 18:23 Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az õ szolgáival.(HU)
Máté 18:24 Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.(HU)
Máté 18:25 Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.(HU)
Máté 18:26 Leborulván azért a szolga elõtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.(HU)
Máté 18:27 Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá õt, és az adósságot is elengedé néki.(HU)
Máté 18:28 Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az õ szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.(HU)
Máté 18:29 Leborulván azért az õ szolgatársa az õ lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.(HU)
Máté 18:30 De õ nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté õt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.(HU)
Máté 18:31 Látván pedig az õ szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az õ uroknak, a mik történtek vala.(HU)
Máté 18:32 Akkor elõhivatván õt az õ ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:(HU)
Máté 18:33 Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?(HU)
Máté 18:34 És megharagudván az õ ura, átadta õt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.(HU)
Máté 18:35 Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekbõl meg nem bocsátjátok, kiki az õ atyjafiának, az õ vétkeiket.(HU)
Máté 19:1 És lõn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl;(HU)
Máté 19:2 És követé õt nagy sokaság, és meggyógyítá ott õket.(HU)
Máté 19:3 És hozzá menének a farizeusok, kisértvén õt és mondván: Szabad-é az embernek az õ feleségét akármi okért elbocsátani?(HU)
Máté 19:4 Õ pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtõ kezdettõl fogva férfiúvá és asszonynyá teremté õket,(HU)
Máté 19:5 És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.(HU)
Máté 19:6 Úgy hogy többé nem kettõ, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.(HU)
Máté 19:7 Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt?(HU)
Máté 19:8 Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettõl fogva nem így volt.(HU)
Máté 19:9 Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörõ; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörõ.(HU)
Máté 19:10 Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni.(HU)
Máté 19:11 Õ pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott.(HU)
Máté 19:12 Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhébõl születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.(HU)
Máté 19:13 Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat.(HU)
Máté 19:14 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jõjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.(HU)
Máté 19:15 És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét.(HU)
Máté 19:16 És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?(HU)
Máté 19:17 Õ pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.(HU)
Máté 19:18 Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;(HU)
Máté 19:19 Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.(HU)
Máté 19:20 Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?(HU)
Máté 19:21 Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.(HU)
Máté 19:22 Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.(HU)
Máté 19:23 Jézus pedig monda az õ tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.(HU)
Máté 19:24 Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.(HU)
Máté 19:25 A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?(HU)
Máté 19:26 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.(HU)
Máté 19:27 Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk?(HU)
Máté 19:28 Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjá születéskor, a mikor az embernek Fia beül az õ dicsõségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.(HU)
Máté 19:29 És a ki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nõtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet.(HU)
Máté 19:30 Sok elsõk pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsõk.(HU)
Máté 20:1 Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az õ szõlejébe.(HU)
Máté 20:2 Megszerzõdvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé õket az õ szõlejébe.(HU)
Máté 20:3 És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.(HU)
Máté 20:4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi igazságos, megadom néktek.(HU)
Máté 20:5 Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.(HU)
Máté 20:6 Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?(HU)
Máté 20:7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szõlõbe, és a mi igazságos, megkapjátok.(HU)
Máté 20:8 Mikor pedig beestveledék, monda a szõlõnek ura az õ vinczellérjének: Hívd elõ a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsõkig.(HU)
Máté 20:9 És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt võnek.(HU)
Máté 20:10 Jövén azután az elsõk, azt gondolják vala, hogy õk többet kapnak: de õk is tíz-tíz pénzt võnek fejenként.(HU)
Máté 20:11 A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,(HU)
Máté 20:12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlõkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hõségét szenvedtük.(HU)
Máté 20:13 Õ pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerzõdtél-é meg velem?(HU)
Máté 20:14 Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.(HU)
Máté 20:15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?(HU)
Máté 20:16 Ekképen lesznek az utolsók elsõk és az elsõk utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.(HU)
Máté 20:17 És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:(HU)
Máté 20:18 Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fõpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják õt,(HU)
Máté 20:19 És a pogányok kezébe adják õt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.(HU)
Máté 20:20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az õ fiaival együtt, leborulván és kérvén õ tõle valamit.(HU)
Máté 20:21 Õ pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felõl, a másik bal kezed felõl.(HU)
Máté 20:22 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.(HU)
Máté 20:23 És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felõl való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.(HU)
Máté 20:24 És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.(HU)
Máté 20:25 Jézus pedig elõszólítván õket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.(HU)
Máté 20:26 De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;(HU)
Máté 20:27 És a ki közöttetek elsõ akar lenni, legyen a ti szolgátok.(HU)
Máté 20:28 Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltságul sokakért.(HU)
Máté 20:29 És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé õt.(HU)
Máté 20:30 És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!(HU)
Máté 20:31 A sokaság pedig dorgálja vala õket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!(HU)
Máté 20:32 És megállván Jézus, megszólítá õket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?(HU)
Máté 20:33 Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.(HU)
Máté 20:34 Jézus pedig megszánván õket, illeté az õ szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék õt.(HU)
Máté 21:1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,(HU)
Máté 21:2 És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely elõttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az õ vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.(HU)
Máté 21:3 És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani õket.(HU)
Máté 21:4 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:(HU)
Máté 21:5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jõ néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.(HU)
Máté 21:6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,(HU)
Máté 21:7 Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felsõ ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.(HU)
Máté 21:8 A sokaság legnagyobb része pedig felsõ ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.(HU)
Máté 21:9 Az elõtte és utána menõ sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!(HU)
Máté 21:10 És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?(HU)
Máté 21:11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretbõl való próféta.(HU)
Máté 21:12 És beméne Jézus az Isten templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.(HU)
Máté 21:13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.(HU)
Máté 21:14 És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá õket.(HU)
Máté 21:15 A fõpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,(HU)
Máté 21:16 És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemõk szája által szereztél dicsõséget?(HU)
Máté 21:17 És ott hagyván õket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.(HU)
Máté 21:18 Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.(HU)
Máté 21:19 És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.(HU)
Máté 21:20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?(HU)
Máté 21:21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;(HU)
Máté 21:22 És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.(HU)
Máté 21:23 És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a fõpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?(HU)
Máté 21:24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.(HU)
Máté 21:25 A János keresztsége honnan vala? Mennybõl-é, vagy emberektõl? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennybõl, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?(HU)
Máté 21:26 Ha pedig azt mondjuk: emberektõl; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.(HU)
Máté 21:27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik õ is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.(HU)
Máté 21:28 De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsõhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szõlõmben.(HU)
Máté 21:29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne.(HU)
Máté 21:30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el.(HU)
Máté 21:31 E kettõ közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az elsõ. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedõk és a parázna nõk megelõznek titeket az Isten országában.(HU)
Máté 21:32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedõk és a parázna nõk pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.(HU)
Máté 21:33 Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szõlõt plántála, és azt gyepûvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.(HU)
Máté 21:34 Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az õ gyümölcsét.(HU)
Máté 21:35 És a munkások megfogván az õ szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.(HU)
Máté 21:36 Ismét külde más szolgákat, többet mint elõbb; és azokkal is úgy cselekedének.(HU)
Máté 21:37 Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.(HU)
Máté 21:38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, és foglaljuk el az õ örökségét.(HU)
Máté 21:39 És megfogván õt, kiveték a szõlõn kívül és megölék.(HU)
Máté 21:40 Mikor azért megjõ a szõlõnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?(HU)
Máté 21:41 Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti õket; a szõlõt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.(HU)
Máté 21:42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elõtt.(HU)
Máté 21:43 Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tõletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.(HU)
Máté 21:44 És a ki e kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.(HU)
Máté 21:45 És a fõpapok és farizeusok hallván az õ példázatait, megértették, hogy róluk szól.(HU)
Máté 21:46 És mikor meg akarák õt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala õt mint prófétát.(HU)
Máté 22:1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:(HU)
Máté 22:2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az õ fiának menyegzõt szerze.(HU)
Máté 22:3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzõre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljõni.(HU)
Máté 22:4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzõre.(HU)
Máté 22:5 De azok nem törõdvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;(HU)
Máté 22:6 A többiek pedig megfogván az õ szolgáit, bántalmazák és megölék õket.(HU)
Máté 22:7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.(HU)
Máté 22:8 Akkor monda az õ szolgáinak: A menyegzõ ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.(HU)
Máté 22:9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzõbe.(HU)
Máté 22:10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyûjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegzõ vendégekkel.(HU)
Máté 22:11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzõi ruhája.(HU)
Máté 22:12 És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzõi ruhád? Az pedig hallgata.(HU)
Máté 22:13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek õt a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.(HU)
Máté 22:14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.(HU)
Máté 22:15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék õt tõrbe.(HU)
Máté 22:16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.(HU)
Máté 22:17 Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?(HU)
Máté 22:18 Jézus pedig ismervén az õ álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?(HU)
Máté 22:19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.(HU)
Máté 22:20 És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?(HU)
Máté 22:21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.(HU)
Máté 22:22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván õt, elmenének.(HU)
Máté 22:23 Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt,(HU)
Máté 22:24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.(HU)
Máté 22:25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az elsõ feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;(HU)
Máté 22:26 Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.(HU)
Máté 22:27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.(HU)
Máté 22:28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.(HU)
Máté 22:29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.(HU)
Máté 22:30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.(HU)
Máté 22:31 A halottak feltámadása felõl pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:(HU)
Máté 22:32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene.(HU)
Máté 22:33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az õ tudományán.(HU)
Máté 22:34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyûlének;(HU)
Máté 22:35 És megkérdé õt közülök egy törvénytudó, kisértvén õt, és mondván:(HU)
Máté 22:36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?(HU)
Máté 22:37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl.(HU)
Máté 22:38 Ez az elsõ és nagy parancsolat.(HU)
Máté 22:39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.(HU)
Máté 22:40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.(HU)
Máté 22:41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé õket Jézus,(HU)
Máté 22:42 Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.(HU)
Máté 22:43 Monda nékik: Miképen hívja tehát õt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:(HU)
Máté 22:44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.(HU)
Máté 22:45 Ha tehát Dávid Urának hívja õt, mi módon fia?(HU)
Máté 22:46 És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala õt e naptól fogva többé senki megkérdezni.(HU)
Máté 23:1 Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az õ tanítványainak,(HU)
Máté 23:2 Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:(HU)
Máté 23:3 Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az õ cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert õk mondják, de nem cselekszik.(HU)
Máté 23:4 Mert õk nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de õk az ujjokkal sem akarják azokat illetni.(HU)
Máté 23:5 Minden õ dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák õket az emberek: mert megszélesítik az õ homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az õ köntöseik peremét;(HU)
Máté 23:6 És szeretik a lakomákon a fõhelyet, és a gyülekezetekben az elölûlést.(HU)
Máté 23:7 És a piaczokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így hívják õket: Mester, Mester!(HU)
Máté 23:8 Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.(HU)
Máté 23:9 Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van.(HU)
Máté 23:10 Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus.(HU)
Máté 23:11 Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.(HU)
Máté 23:12 Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.(HU)
Máté 23:13 De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek elõtt; mivelhogy ti nem mentek be, a kik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.(HU)
Máté 23:14 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színbõl hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.(HU)
Máté 23:15 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek õt, kétszerte inkább magatoknál.(HU)
Máté 23:16 Jaj néktek vak vezérek, a kik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az.(HU)
Máté 23:17 Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, a mely szentté teszi az aranyat?(HU)
Máté 23:18 És: Ha valaki az oltárra esküszik, semmi az; de ha valaki a rajta levõ ajándékra esküszik, tartozik az.(HU)
Máté 23:19 Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az ajándék-é vagy az oltár, a mely szentté teszi az ajándékot?(HU)
Máté 23:20 A ki azért az oltárra esküszik, esküszik arra és mindazokra, a mik azon vannak.(HU)
Máté 23:21 És a ki a templomra esküszik, esküszik arra és Arra, a ki abban lakozik.(HU)
Máté 23:22 És a ki az égre esküszik, esküszik az Isten királyiszékére és arra, ki abban ül.(HU)
Máté 23:23 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.(HU)
Máté 23:24 Vak vezérek, a kik megszûritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.(HU)
Máté 23:25 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belõl pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel.(HU)
Máté 23:26 Vak farizeus, tisztítsd meg elõbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen.(HU)
Máté 23:27 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz, a melyek kívülrõl szépeknek tetszenek, belõl pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák.(HU)
Máté 23:28 Épen így ti is, kívülrõl igazaknak látszotok ugyan az emberek elõtt, de belõl rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.(HU)
Máté 23:29 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit.(HU)
Máté 23:30 És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az õ bûntársaik a próféták vérében.(HU)
Máté 23:31 Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.(HU)
Máté 23:32 Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét!(HU)
Máté 23:33 Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?(HU)
Máté 23:34 Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról- városra üldöztök.(HU)
Máté 23:35 Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétõl Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek.(HU)
Máté 23:36 Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre.(HU)
Máté 23:37 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk egybegyûjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.(HU)
Máté 23:38 Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.(HU)
Máté 23:39 Mert mondom néktek: Mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében!(HU)
Máté 24:1 És kijõvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az õ tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.(HU)
Máté 24:2 Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kõ kövön, mely le nem romboltatik.(HU)
Máté 24:3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?(HU)
Máté 24:4 És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,(HU)
Máté 24:5 Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.(HU)
Máté 24:6 Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.(HU)
Máté 24:7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.(HU)
Máté 24:8 Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.(HU)
Máté 24:9 Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elõtt az én nevemért.(HU)
Máté 24:10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.(HU)
Máté 24:11 És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.(HU)
Máté 24:12 És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.(HU)
Máté 24:13 De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.(HU)
Máté 24:14 És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.(HU)
Máté 24:15 Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):(HU)
Máté 24:16 Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;(HU)
Máté 24:17 A ház tetején levõ ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;(HU)
Máté 24:18 És a mezõn levõ ne térjen vissza, hogy az õ ruháját elvigye.(HU)
Máté 24:19 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.(HU)
Máté 24:20 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:(HU)
Máté 24:21 Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.(HU)
Máté 24:22 És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.(HU)
Máté 24:23 Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.(HU)
Máté 24:24 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.(HU)
Máté 24:25 Ímé eleve megmondottam néktek.(HU)
Máté 24:26 Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belsõ szobákban; ne higyjétek.(HU)
Máté 24:27 Mert a miképen a villámlás napkeletrõl támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.(HU)
Máté 24:28 Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.(HU)
Máté 24:29 Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrõl lehullanak, és az egeknek erõsségei megrendülnek.(HU)
Máté 24:30 És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel.(HU)
Máté 24:31 És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az õ választottait a négy szelek felõl, az ég egyik végétõl a másik végéig.(HU)
Máté 24:32 A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:(HU)
Máté 24:33 Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.(HU)
Máté 24:34 Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.(HU)
Máté 24:35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.(HU)
Máté 24:36 Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.(HU)
Máté 24:37 A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.(HU)
Máté 24:38 Mert a miképen az özönvíz elõtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.(HU)
Máté 24:39 És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.(HU)
Máté 24:40 Akkor ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.(HU)
Máté 24:41 Két asszony õröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.(HU)
Máté 24:42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jõ el a ti Uratok.(HU)
Máté 24:43 Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jõ el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.(HU)
Máté 24:44 Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jõ el az embernek Fia.(HU)
Máté 24:45 Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az õ ura gondviselõvé tõn az õ házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?(HU)
Máté 24:46 Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ily munkában talál.(HU)
Máté 24:47 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselõvé teszi õt.(HU)
Máté 24:48 Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;(HU)
Máté 24:49 És az õ szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:(HU)
Máté 24:50 Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,(HU)
Máté 24:51 És ketté vágatja õt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.(HU)
Máté 25:1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szûzhöz, a kik elõvevén az õ lámpásaikat, kimenének a võlegény elé.(HU)
Máté 25:2 Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.(HU)
Máté 25:3 A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elõvevék, nem vivének magukkal olajat;(HU)
Máté 25:4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az õ edényeikben.(HU)
Máté 25:5 Késvén pedig a võlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.(HU)
Máté 25:6 Éjfélkor pedig kiáltás lõn: Ímhol jõ a võlegény! Jõjjetek elébe!(HU)
Máté 25:7 Akkor felkelének mind azok a szûzek, és elkészíték az õ lámpásaikat.(HU)
Máté 25:8 A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.(HU)
Máté 25:9 Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendõ nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.(HU)
Máté 25:10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a võlegény; és a kik készen valának, bemenének õ vele a menyegzõbe, és bezáraték az ajtó.(HU)
Máté 25:11 Késõbb pedig a többi szûzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.(HU)
Máté 25:12 Õ pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.(HU)
Máté 25:13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljõ.(HU)
Máté 25:14 Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.(HU)
Máté 25:15 És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele.(HU)
Máté 25:16 Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.(HU)
Máté 25:17 Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere.(HU)
Máté 25:18 A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét.(HU)
Máté 25:19 Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.(HU)
Máté 25:20 És elõjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.(HU)
Máté 25:21 Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.(HU)
Máté 25:22 Elõjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.(HU)
Máté 25:23 Monda néki az õ ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.(HU)
Máté 25:24 Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;(HU)
Máté 25:25 Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.(HU)
Máté 25:26 Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;(HU)
Máté 25:27 El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.(HU)
Máté 25:28 Vegyétek el azért tõle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.(HU)
Máté 25:29 Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.(HU)
Máté 25:30 És a haszontalan szolgát vessétek a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.(HU)
Máté 25:31 Mikor pedig eljõ az embernek Fia az õ dicsõségében, és õ vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyiszékébe.(HU)
Máté 25:32 És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl.(HU)
Máté 25:33 És a juhokat jobb keze felõl, a kecskéket pedig bal keze felõl állítja.(HU)
Máté 25:34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.(HU)
Máté 25:35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;(HU)
Máté 25:36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.(HU)
Máté 25:37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?(HU)
Máté 25:38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?(HU)
Máté 25:39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?(HU)
Máté 25:40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.(HU)
Máté 25:41 Akkor szól majd az õ bal keze felõl állókhoz is: Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tûzre, a mely az ördögöknek és az õ angyalainak készíttetett.(HU)
Máté 25:42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;(HU)
Máté 25:43 Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.(HU)
Máté 25:44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?(HU)
Máté 25:45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.(HU)
Máté 25:46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.(HU)
Máté 26:1 És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az õ tanítványainak:(HU)
Máté 26:2 Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.(HU)
Máté 26:3 Akkor egybegyûlének a fõpapok, az írástudók és a nép vénei a fõpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,(HU)
Máté 26:4 És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.(HU)
Máté 26:5 De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.(HU)
Máté 26:6 És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,(HU)
Máté 26:7 Méne õ hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az õ fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.(HU)
Máté 26:8 Látván pedig ezt az õ tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?(HU)
Máté 26:9 Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.(HU)
Máté 26:10 Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.(HU)
Máté 26:11 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.(HU)
Máté 26:12 Mert hogy õ ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.(HU)
Máté 26:13 Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az õ emlékezetére.(HU)
Máté 26:14 Akkor a tizenkettõ közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a fõpapokhoz menvén,(HU)
Máté 26:15 Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom õt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.(HU)
Máté 26:16 És ettõl fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja õt.(HU)
Máté 26:17 A kovásztalan kenyerek elsõ napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt?(HU)
Máté 26:18 Õ pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én idõm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.(HU)
Máté 26:19 És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.(HU)
Máté 26:20 Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettõvel,(HU)
Máté 26:21 És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.(HU)
Máté 26:22 És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?(HU)
Máté 26:23 Õ pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.(HU)
Máté 26:24 Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felõle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.(HU)
Máté 26:25 Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala õt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.(HU)
Máté 26:26 Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.(HU)
Máté 26:27 És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebbõl mindnyájan;(HU)
Máté 26:28 Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bûnöknek bocsánatára.(HU)
Máté 26:29 Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szõlõtõkének ebbõl a termésébõl mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.(HU)
Máté 26:30 És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.(HU)
Máté 26:31 Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.(HU)
Máté 26:32 De föltámadásom után elõttetek megyek majd Galileába.(HU)
Máté 26:33 Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.(HU)
Máté 26:34 Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielõtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.(HU)
Máté 26:35 Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.(HU)
Máté 26:36 Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.(HU)
Máté 26:37 És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrõdni.(HU)
Máté 26:38 Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.(HU)
Máté 26:39 És egy kissé elõre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tõlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.(HU)
Máté 26:40 Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá õket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!?(HU)
Máté 26:41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erõtelen.(HU)
Máté 26:42 Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tõlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.(HU)
Máté 26:43 És mikor visszatér vala, ismét aluva találá õket; mert megnehezedtek vala az õ szemeik.(HU)
Máté 26:44 És ott hagyva õket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.(HU)
Máté 26:45 Ekkor méne az õ tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.(HU)
Máté 26:46 Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.(HU)
Máté 26:47 És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettõ közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a fõpapoktól és a nép véneitõl.(HU)
Máté 26:48 A ki pedig õt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, õ az, fogjátok meg õt.(HU)
Máté 26:49 És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá õt.(HU)
Máté 26:50 Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák õt.(HU)
Máté 26:51 És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a fõpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.(HU)
Máté 26:52 Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.(HU)
Máté 26:53 Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?(HU)
Máté 26:54 De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?(HU)
Máté 26:55 Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.(HU)
Máté 26:56 Mindez pedig azért lõn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák õt a tanítványok mind, és elfutának.(HU)
Máté 26:57 Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a fõpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyûltek vala.(HU)
Máté 26:58 Péter pedig követi vala õt távolról egész a fõpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.(HU)
Máté 26:59 A fõpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt;(HU)
Máté 26:60 És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elõ, még sem találának. Utoljára pedig elõjövén két hamis tanú,(HU)
Máté 26:61 Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.(HU)
Máté 26:62 És fölkelvén a fõpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?(HU)
Máté 26:63 Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a fõpap, monda néki: Az élõ Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?(HU)
Máté 26:64 Monda néki Jézus: Te mondád. Sõt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljõni az égnek felhõiben.(HU)
Máté 26:65 Ekkor a fõpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az õ káromlását.(HU)
Máté 26:66 Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.(HU)
Máté 26:67 Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák õt, némelyek pedig botokkal verék,(HU)
Máté 26:68 Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?(HU)
Máté 26:69 Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.(HU)
Máté 26:70 Õ pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.(HU)
Máté 26:71 Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá õt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levõknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.(HU)
Máté 26:72 És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.(HU)
Máté 26:73 Kevés idõ múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.(HU)
Máté 26:74 Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.(HU)
Máté 26:75 És megemlékezék Péter a Jézus beszédérõl, ki ezt mondotta vala néki: Mielõtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.(HU)
Máté 27:1 Mikor pedig reggel lõn, tanácsot tartának mind a fõpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy õt megöljék.(HU)
Máté 27:2 És megkötözvén õt, elvivék, és átadák õt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.(HU)
Máté 27:3 Akkor látván Júdás, a ki õt elárulá, hogy elítélték õt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a fõpapoknak és a véneknek,(HU)
Máté 27:4 Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.(HU)
Máté 27:5 Õ pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.(HU)
Máté 27:6 A fõpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.(HU)
Máté 27:7 Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetõnek.(HU)
Máté 27:8 Ezért hívják ezt a mezõt vérmezejének mind e mai napig.(HU)
Máté 27:9 Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részérõl megbecsültek,(HU)
Máté 27:10 És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.(HU)
Máté 27:11 Jézus pedig ott álla a helytartó elõtt; és kérdezé õt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.(HU)
Máté 27:12 És mikor vádolák õt a fõpapok és a vének, semmit sem felele.(HU)
Máté 27:13 Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?(HU)
Máté 27:14 És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.(HU)
Máté 27:15 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.(HU)
Máté 27:16 Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.(HU)
Máté 27:17 Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?(HU)
Máté 27:18 Mert jól tudja vala, hogy irigységbõl adák õt kézbe.(HU)
Máté 27:19 A mint pedig õ az ítélõszékben ül vala, külde õ hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban õ miatta.(HU)
Máté 27:20 A fõpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.(HU)
Máté 27:21 Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettõ közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.(HU)
Máté 27:22 Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!(HU)
Máté 27:23 A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!(HU)
Máté 27:24 Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság elõtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétõl; ti lássátok!(HU)
Máté 27:25 És felelvén az egész nép, monda: Az õ vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.(HU)
Máté 27:26 Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.(HU)
Máté 27:27 Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az õrházba, és oda gyûjték hozzá az egész csapatot.(HU)
Máté 27:28 És levetkeztetvén õt, bíbor palástot adának reá.(HU)
Máté 27:29 És tövisbõl fonott koronát tõnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva elõtte, csúfolják vala õt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!(HU)
Máté 27:30 És mikor megköpdösék õt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.(HU)
Máté 27:31 És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az õ maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék õt.(HU)
Máté 27:32 Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az õ keresztjét.(HU)
Máté 27:33 És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,(HU)
Máté 27:34 Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.(HU)
Máté 27:35 Minek utána pedig megfeszíték õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.(HU)
Máté 27:36 És leülvén, ott õrzik vala õt.(HU)
Máté 27:37 És feje fölé illeszték az õ kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.(HU)
Máté 27:38 Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felõl, és a másikat balkéz felõl.(HU)
Máté 27:39 Az arramenõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván.(HU)
Máté 27:40 És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrõl!(HU)
Máté 27:41 Hasonlóképen a fõpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:(HU)
Máté 27:42 Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, és majd hiszünk néki.(HU)
Máté 27:43 Bízott az Istenben; mentse meg most õt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.(HU)
Máté 27:44 A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.(HU)
Máté 27:45 Hat órától kezdve pedig sötétség lõn mind az egész földön, kilencz óráig.(HU)
Máté 27:46 Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?(HU)
Máté 27:47 Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.(HU)
Máté 27:48 És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot võn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tûzvén, inni ád vala néki.(HU)
Máté 27:49 A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljõ-é Illés, hogy megszabadítsa õt?(HU)
Máté 27:50 Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.(HU)
Máté 27:51 És ímé a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kõsziklák megrepedezének;(HU)
Máté 27:52 És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.(HU)
Máté 27:53 És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.(HU)
Máté 27:54 A százados pedig és a kik õ vele õrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!(HU)
Máté 27:55 Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélõdnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;(HU)
Máté 27:56 Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.(HU)
Máté 27:57 Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;(HU)
Máté 27:58 Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.(HU)
Máté 27:59 És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,(HU)
Máté 27:60 És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.(HU)
Máté 27:61 Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.(HU)
Máté 27:62 Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyûlének a fõpapok és a farizeusok Pilátushoz,(HU)
Máté 27:63 Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitetõ még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.(HU)
Máté 27:64 Parancsold meg azért, hogy õrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az õ tanítványai odamenvén éjjel, ellopják õt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsõnél.(HU)
Máté 27:65 Pilátus pedig monda nékik: Van õrségetek; menjetek, õríztessétek, a mint tudjátok.(HU)
Máté 27:66 Õk pedig elmenvén, a sírt õrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az õrséggel.(HU)
Máté 28:1 A szombat végén pedig, a hét elsõ napjára virradólag, kiméne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.(HU)
Máté 28:2 És ímé nagy földindulás lõn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennybõl, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.(HU)
Máté 28:3 A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.(HU)
Máté 28:4 Az õrizõk pedig tõle való féltökben megrettenének, és olyanokká lõnek mint a holtak.(HU)
Máté 28:5 Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.(HU)
Máté 28:6 Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.(HU)
Máté 28:7 És menjetek gyorsan és mondjátok meg az õ tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé elõttetek megy Galileába; ott meglátjátok õt, ímé megmondottam néktek.(HU)
Máté 28:8 És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az õ tanítványainak.(HU)
Máté 28:9 Mikor pedig mennek vala, hogy megmondják az õ tanítványainak, ímé szembe jöve õ velök Jézus, mondván: Legyetek üdvözölve! Azok pedig hozzá járulván, megragadák az õ lábait, és leborulának elõtte.(HU)
Máté 28:10 Akkor monda nékik Jézus: Ne féljetek; menjetek el, mondjátok meg az én atyámfiainak, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.(HU)
Máté 28:11 A mialatt pedig õk mennek vala, ímé az õrségbõl némelyek bemenvén a városba, megjelentének a fõpapoknak mindent a mi történt.(HU)
Máté 28:12 És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek,(HU)
Máté 28:13 Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az õ tanítványai odajövén éjjel, ellopák õt, mikor mi aluvánk.(HU)
Máté 28:14 És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük õt, és kimentünk titeket a bajból.(HU)
Máté 28:15 Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy cselekedének, a mint megtanították õket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig.(HU)
Máté 28:16 A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, a hová Jézus rendelte vala õket.(HU)
Máté 28:17 És mikor megláták õt, leborulának elõtte; némelyek pedig kételkedének.(HU)
Máté 28:18 És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.(HU)
Máté 28:19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,(HU)
Máté 28:20 Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!(HU)
Márk 1:1 A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete,(HU)
Márk 1:2 A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, a ki megkészíti a te útadat elõtted;(HU)
Márk 1:3 Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az õ ösvényeit:(HU)
Márk 1:4 Elõáll vala János, keresztelvén a pusztában és prédikálván a megtérésnek keresztségét a bûnöknek bocsánatára.(HU)
Márk 1:5 És kiméne hozzá Júdeának egész tartománya és a Jeruzsálembeliek is, és megkeresztelkedének mindnyájan õ általa a Jordán vizében, bûneikrõl vallást tévén.(HU)
Márk 1:6 János pedig teveszõrruhát és dereka körül bõrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.(HU)
Márk 1:7 És prédikála, mondván: Utánam jõ, a ki erõsebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam.(HU)
Márk 1:8 Én vízzel kereszteltelek titeket, de õ Szent Lélekkel keresztel titeket.(HU)
Márk 1:9 És lõn azokban a napokban, eljöve Jézus a galileai Názáretbõl, és megkeresztelteték János által a Jordánban.(HU)
Márk 1:10 És azonnal feljõvén a vízbõl, látá az egeket megnyilatkozni, és a Lelket mint egy galambot õ reá leszállani;(HU)
Márk 1:11 És szózat lõn az égbõl: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.(HU)
Márk 1:12 És a Lélek azonnal elragadá õt a pusztába.(HU)
Márk 1:13 És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól, és a vad állatokkal vala együtt; és az angyalok szolgálnak vala néki.(HU)
Márk 1:14 Minekutána pedig János tömlöczbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát,(HU)
Márk 1:15 És mondván: Bétölt az idõ, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban.(HU)
Márk 1:16 Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, a mint a tengerbe hálót vetének; mert halászok valának.(HU)
Márk 1:17 És monda nékik Jézus: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halászszatok.(HU)
Márk 1:18 És azonnal elhagyván az õ hálóikat, követék õt.(HU)
Márk 1:19 És onnan egy kevéssé elébb menve, látá Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, a mint a hajóban azok is a hálókat kötözgetik vala.(HU)
Márk 1:20 És azonnal hívá õket. És õk atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva, utána menének.(HU)
Márk 1:21 És bemenének Kapernaumba; és mindjárt szombatnapon bemenvén a zsinagógába, tanít vala.(HU)
Márk 1:22 És elálmélkodának az õ tanításán; mert úgy tanítja vala õket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy mint az írástudók.(HU)
Márk 1:23 Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, a kiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta,(HU)
Márk 1:24 És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.(HU)
Márk 1:25 És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belõle.(HU)
Márk 1:26 És a tisztátalan lélek megszaggatá õt, és fenszóval kiáltva, kiméne belõle.(HU)
Márk 1:27 És mindnyájan elálmélkodának, annyira, hogy egymás között kérdezgeték, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?(HU)
Márk 1:28 És azonnal elméne az õ híre Galilea egész környékére.(HU)
Márk 1:29 És a zsinagógából azonnal kimenvén, a Simon és András házához menének Jakabbal és Jánossal együtt.(HU)
Márk 1:30 A Simon napa pedig hideglelésben fekszik vala, és azonnal szólának néki felõle.(HU)
Márk 1:31 És õ odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik.(HU)
Márk 1:32 Estefelé pedig, a mikor leszállt a nap, mind õ hozzá vivék a betegeseket és az ördöngõsöket;(HU)
Márk 1:33 És az egész város oda gyûlt vala az ajtó elé.(HU)
Márk 1:34 És meggyógyíta sokakat, a kik különféle betegségekben sínlõdnek vala; és sok ördögöt kiûze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy õt ismerék.(HU)
Márk 1:35 Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék.(HU)
Márk 1:36 Simon pedig és a vele lévõk utána sietének;(HU)
Márk 1:37 És a mikor megtalálák õt, mondának néki: Mindenki téged keres.(HU)
Márk 1:38 És õ monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.(HU)
Márk 1:39 És prédikál vala azoknak zsinagógáiban, egész Galileában, és ördögöket ûz vala.(HU)
Márk 1:40 És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén õt és leborulván elõtte és mondván néki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.(HU)
Márk 1:41 Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté õt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg.(HU)
Márk 1:42 És a mint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tõle a poklosság és megtisztula.(HU)
Márk 1:43 És erõsen megfenyegetvén, azonnal elküldé õt,(HU)
Márk 1:44 És monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj; hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, a mit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik.(HU)
Márk 1:45 Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelõl.(HU)
Márk 2:1 Napok mulva pedig ismét beméne Kapernaumba, és meghallák, hogy otthon van.(HU)
Márk 2:2 És azonnal sokan összegyülekezének, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét.(HU)
Márk 2:3 És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, a kit négyen emelnek vala.(HU)
Márk 2:4 És mivel a sokaság miatt nem férkõzhettek azzal õ hozzá, megbonták ama háznak fedelét, a hol Õ vala, és rést törvén, leereszték a nyoszolyát, a melyben a gutaütött feküdt.(HU)
Márk 2:5 Jézus pedig azoknak hitét látván, monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsáttattak néked a te bûneid.(HU)
Márk 2:6 Valának pedig ott némely írástudók, a kik ott ülnek vala, szívökben így okoskodván:(HU)
Márk 2:7 Mi dolog, hogy ez ilyen káromlásokat szól? ki bocsáthatja meg a bûnöket, hanemha egyedül az Isten?(HU)
Márk 2:8 És Jézus azonnal észrevevé az õ lelkével, hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?(HU)
Márk 2:9 Mi könnyebb, azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttattak néked a te bûneid, vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj?(HU)
Márk 2:10 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bûnöket megbocsátani, monda a gutaütöttnek:(HU)
Márk 2:11 Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza.(HU)
Márk 2:12 Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját, kiméne mindenkinek láttára; úgy hogy mindenki elálmélkodék, és dicsõíté az Istent, ezt mondván: Soha sem láttunk ilyet!(HU)
Márk 2:13 És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala õ hozzá, és õ tanítja vala õket.(HU)
Márk 2:14 És a mikor tovaméne, meglátá Lévit, az Alfeus fiát, a ki a vámszedõ helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala õt.(HU)
Márk 2:15 És lõn, a mikor õ ennek házában asztalhoz üle, a vámszedõk és bûnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az õ tanítványaival; mert sokan valának, és követék õt.(HU)
Márk 2:16 És a mikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedõkkel és bûnösökkel, mondának az õ tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedõkkel és a bûnösökkel eszik és iszik?(HU)
Márk 2:17 És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bûnösöket hívjak megtérésre.(HU)
Márk 2:18 A János és a farizeusok tanítványai pedig bõjtölnek vala. Odamenének azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai bõjtölnek, a te tanítványaid pedig nem bõjtölnek?(HU)
Márk 2:19 Jézus pedig monda nékik: Avagy bõjtölhet-é a võlegény násznépe, a míg velök van a võlegény? A meddig a võlegény velök van, nem bõjtölhetnek.(HU)
Márk 2:20 De jõnek majd napok, a mikor elvétetik tõlük a võlegény, és akkor bõjtölni fognak azokon a napokon.(HU)
Márk 2:21 Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó ruhára; máskülönben a mi azt kitoldaná, még kiszakít belõle, az új a régibõl, és nagyobb szakadás lesz.(HU)
Márk 2:22 És senki sem tölt új bort régi tömlõkbe; különben az új bor a tömlõket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlõk is elpusztulnak; hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni.(HU)
Márk 2:23 És lõn, hogy szombatnapon a vetések közt megy vala által, és az õ tanítványai mentökben a kalászokat kezdék vala szaggatni.(HU)
Márk 2:24 Ekkor a farizeusok mondának néki: Ímé, miért mûvelik azt szombatnapon, a mit nem szabad?(HU)
Márk 2:25 Õ pedig monda nékik: Soha sem olvastátok-é, mit mívelt Dávid, mikor megszûkült és megéhezett vala társaival egybe?(HU)
Márk 2:26 Mi módon ment be az Isten házába az Abiátár fõpap idejében és ette meg a szent kenyereket, a melyeket nem szabad megenni csak a papoknak; és adott a társainak is?(HU)
Márk 2:27 És monda nékik: A szombat lõn az emberért, nem az ember a szombatért.(HU)
Márk 2:28 Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.(HU)
Márk 3:1 És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.(HU)
Márk 3:2 És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt.(HU)
Márk 3:3 Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre.(HU)
Márk 3:4 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.(HU)
Márk 3:5 Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik.(HU)
Márk 3:6 Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék õt.(HU)
Márk 3:7 Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé õt Galileából és Júdeából,(HU)
Márk 3:8 És Jeruzsálembõl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének õ hozzá.(HU)
Márk 3:9 És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák õt.(HU)
Márk 3:10 Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék õt.(HU)
Márk 3:11 A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala õt, leborulának elõtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.(HU)
Márk 3:12 Õ pedig erõsen fenyegeti vala õket, hogy õt ki ne jelentsék.(HU)
Márk 3:13 Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.(HU)
Márk 3:14 És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni,(HU)
Márk 3:15 És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni:(HU)
Márk 3:16 Simont, a kinek Péter nevet ada;(HU)
Márk 3:17 És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;(HU)
Márk 3:18 És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,(HU)
Márk 3:19 És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta õt.(HU)
Márk 3:20 Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.(HU)
Márk 3:21 A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják õt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.(HU)
Márk 3:22 Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.(HU)
Márk 3:23 Õ pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni?(HU)
Márk 3:24 És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.(HU)
Márk 3:25 És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.(HU)
Márk 3:26 És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.(HU)
Márk 3:27 Nem rabolhatja el senki az erõsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erõset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.(HU)
Márk 3:28 Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:(HU)
Márk 3:29 De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;(HU)
Márk 3:30 Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.(HU)
Márk 3:31 És megérkezének az õ testvérei és az õ anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván õt.(HU)
Márk 3:32 Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.(HU)
Márk 3:33 Õ pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?(HU)
Márk 3:34 Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülõkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.(HU)
Márk 3:35 Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nõtestvérem és az én anyám.(HU)
Márk 4:1 És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyûle õ hozzá, úgy hogy õ a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.(HU)
Márk 4:2 És sokat tanítja vala õket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:(HU)
Márk 4:3 Halljátok: Ímé, a magvetõ kiméne vetni.(HU)
Márk 4:4 És lõn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.(HU)
Márk 4:5 Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.(HU)
Márk 4:6 Mikor pedig fölkelt a nap, elsûle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.(HU)
Márk 4:7 Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.(HU)
Márk 4:8 Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedõ és bõvölködõ gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.(HU)
Márk 4:9 És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.(HU)
Márk 4:10 Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék õt a körülötte lévõk a tizenkettõvel együtt a példázat felõl.(HU)
Márk 4:11 Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levõknek pedig példázatokban adatnak mindenek,(HU)
Márk 4:12 Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bûneik meg ne bocsáttassanak.(HU)
Márk 4:13 És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?(HU)
Márk 4:14 A magvetõ az ígét hinti.(HU)
Márk 4:15 Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljõ a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.(HU)
Márk 4:16 És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,(HU)
Márk 4:17 De nincsen õ bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.(HU)
Márk 4:18 A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,(HU)
Márk 4:19 De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejõvén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.(HU)
Márk 4:20 A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.(HU)
Márk 4:21 És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elõ a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?(HU)
Márk 4:22 Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.(HU)
Márk 4:23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.(HU)
Márk 4:24 És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sõt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.(HU)
Márk 4:25 Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.(HU)
Márk 4:26 És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.(HU)
Márk 4:27 És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnõ, õ maga sem tudja miképen.(HU)
Márk 4:28 Mert magától terem a föld, elõször füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.(HU)
Márk 4:29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.(HU)
Márk 4:30 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?(HU)
Márk 4:31 A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,(HU)
Márk 4:32 És mikor elvettetik, felnõ, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.(HU)
Márk 4:33 És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.(HU)
Márk 4:34 Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.(HU)
Márk 4:35 Azután monda nékik azon a napon, a mint este lõn: Menjünk át a túlsó partra.(HU)
Márk 4:36 Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék õt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.(HU)
Márk 4:37 Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.(HU)
Márk 4:38 Õ pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték õt és mondának néki: Mester, nem törõdöl vele, hogy elveszünk?(HU)
Márk 4:39 És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lõn nagy csendesség.(HU)
Márk 4:40 És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?(HU)
Márk 4:41 És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?(HU)
Márk 5:1 És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.(HU)
Márk 5:2 És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,(HU)
Márk 5:3 A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta õt senki sem lekötni.(HU)
Márk 5:4 Mert sokszor megkötözték õt békókkal és lánczokkal, de õ a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta õt megfékezni.(HU)
Márk 5:5 És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.(HU)
Márk 5:6 Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,(HU)
Márk 5:7 És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.(HU)
Márk 5:8 (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberbõl.)(HU)
Márk 5:9 És kérdezé tõle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.(HU)
Márk 5:10 És igen kéré õt, hogy ne küldje el õket arról a vidékrõl.(HU)
Márk 5:11 Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.(HU)
Márk 5:12 És az ördögök kérik vala õt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.(HU)
Márk 5:13 És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekrõl a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.(HU)
Márk 5:14 A kik pedig õrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.(HU)
Márk 5:15 És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngõs ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.(HU)
Márk 5:16 A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngõssel, és a disznókkal.(HU)
Márk 5:17 És kezdék kérni õt, hogy távozzék el az õ határukból.(HU)
Márk 5:18 Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngõs kéré õt, hogy vele lehessen.(HU)
Márk 5:19 De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.(HU)
Márk 5:20 El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.(HU)
Márk 5:21 És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyûle õ hozzá; és vala a tenger mellett.(HU)
Márk 5:22 És ímé, eljöve a zsinagóga fõk egyike, névszerint Jairus, és meglátván õt, lábaihoz esék,(HU)
Márk 5:23 És igen kéré õt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.(HU)
Márk 5:24 El is méne vele, és követé õt nagy sokaság, és összeszorítják vala õt.(HU)
Márk 5:25 És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,(HU)
Márk 5:26 És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sõt inkább még rosszabbul lett,(HU)
Márk 5:27 Mikor Jézus felõl hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.(HU)
Márk 5:28 Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.(HU)
Márk 5:29 És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.(HU)
Márk 5:30 Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erõ áradott vala ki belõle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?(HU)
Márk 5:31 És mondának néki az õ tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?(HU)
Márk 5:32 És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.(HU)
Márk 5:33 Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.(HU)
Márk 5:34 Õ pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.(HU)
Márk 5:35 Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétõl, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?(HU)
Márk 5:36 Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.(HU)
Márk 5:37 És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.(HU)
Márk 5:38 És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zûrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.(HU)
Márk 5:39 És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.(HU)
Márk 5:40 És nevetik vala õt. Õ pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levõket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.(HU)
Márk 5:41 És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.(HU)
Márk 5:42 És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendõs vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.(HU)
Márk 5:43 Õ pedig erõsen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.(HU)
Márk 6:1 És kiméne onnét, és méne az õ hazájába, és követék õt az õ tanítványai.(HU)
Márk 6:2 És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik õt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?(HU)
Márk 6:3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az õ nõtestvérei is? És megbotránkoznak vala õ benne.(HU)
Márk 6:4 Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.(HU)
Márk 6:5 Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.(HU)
Márk 6:6 És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.(HU)
Márk 6:7 Majd magához szólítá a tizenkettõt, és kezdé õket kiküldeni kettõnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken.(HU)
Márk 6:8 És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;(HU)
Márk 6:9 Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.(HU)
Márk 6:10 És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét.(HU)
Márk 6:11 A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul õ ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tûrhetõbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.(HU)
Márk 6:12 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.(HU)
Márk 6:13 És sok ördögöt ûznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.(HU)
Márk 6:14 És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lõn az õ neve) és monda: Keresztelõ János támadt fel a halálból és azért mûködnek benne ez erõk.(HU)
Márk 6:15 Némelyek azt mondják vala, hogy Illés õ; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.(HU)
Márk 6:16 Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; õ támadt fel a halálból.(HU)
Márk 6:17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az õ testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.(HU)
Márk 6:18 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.(HU)
Márk 6:19 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala õt ölni; de nem teheté.(HU)
Márk 6:20 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén õt, és oltalmazá õt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala õt.(HU)
Márk 6:21 De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea elõkelõ embereinek lakomát ad vala,(HU)
Márk 6:22 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tõlem, a mit akarsz, és megadom néked.(HU)
Márk 6:23 És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tõlem, megadom néked, még ha országom felét is.(HU)
Márk 6:24 Az pedig kimenvén, monda az õ anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelõ János fejét.(HU)
Márk 6:25 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré õt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelõ János fejét egy tálban.(HU)
Márk 6:26 A király pedig noha igen megszomorodék, eskûje és a vendégek miatt nem akará õt elutasítani.(HU)
Márk 6:27 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.(HU)
Márk 6:28 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és elõhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.(HU)
Márk 6:29 A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.(HU)
Márk 6:30 És az apostolok összegyûlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala.(HU)
Márk 6:31 Õ pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelõk, és még evésre sem volt alkalmas idejök.(HU)
Márk 6:32 És elmenének hajón egy puszta helyre csupán õ magok.(HU)
Márk 6:33 A sokaság pedig meglátá õket, a mint mennek vala, és sokan megismerék õt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelõzék õket, és hozzá gyülekezének.(HU)
Márk 6:34 És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná õket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé õket sokra tanítani.(HU)
Márk 6:35 Mikor pedig immár nagy idõ vala, hozzámenvén az õ tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idõ van:(HU)
Márk 6:36 Bocsásd el õket, hogy elmenvén a körülfekvõ majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.(HU)
Márk 6:37 Õ pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?(HU)
Márk 6:38 Õ pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.(HU)
Márk 6:39 És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.(HU)
Márk 6:40 Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.(HU)
Márk 6:41 Õ pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.(HU)
Márk 6:42 Evének azért mindnyájan, és megelégedének;(HU)
Márk 6:43 És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.(HU)
Márk 6:44 A kik pedig a kenyerekbõl ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.(HU)
Márk 6:45 És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át elõre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg õ a sokaságot elbocsátja.(HU)
Márk 6:46 Minekutána pedig elbocsátotta õket, fölméne a hegyre imádkozni.(HU)
Márk 6:47 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, õ pedig egymaga a szárazon.(HU)
Márk 6:48 És látá õket, a mint veszõdnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.(HU)
Márk 6:49 Azok pedig látván õt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;(HU)
Márk 6:50 Mert mindnyájan látják vala õt és megrémülének. De õ azonnal megszólítá õket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.(HU)
Márk 6:51 Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; õk pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.(HU)
Márk 6:52 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.(HU)
Márk 6:53 És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.(HU)
Márk 6:54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék õt,(HU)
Márk 6:55 És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy õ ott van.(HU)
Márk 6:56 És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala õt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.(HU)
Márk 7:1 És hozzá gyûlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala.(HU)
Márk 7:2 És látván, hogy az õ tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.(HU)
Márk 7:3 Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erõsen megmossák;(HU)
Márk 7:4 És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.(HU)
Márk 7:5 Azután megkérdék õt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?(HU)
Márk 7:6 Õ pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felõletek, képmutatók felõl Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tõlem.(HU)
Márk 7:7 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.(HU)
Márk 7:8 Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.(HU)
Márk 7:9 És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.(HU)
Márk 7:10 Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.(HU)
Márk 7:11 Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:(HU)
Márk 7:12 Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,(HU)
Márk 7:13 Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.(HU)
Márk 7:14 És elõszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:(HU)
Márk 7:15 Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén õ belé, megfertõztethetné õt; hanem a mik belõle jõnek ki, azok fertõztetik meg az embert.(HU)
Márk 7:16 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.(HU)
Márk 7:17 És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék õt tanítványai a példázat felõl.(HU)
Márk 7:18 És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülrõl megy az emberbe, semmi sem fertõztetheti meg õt?(HU)
Márk 7:19 Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.(HU)
Márk 7:20 Monda továbbá: A mi az emberbõl jõ ki, az fertõzteti meg az embert.(HU)
Márk 7:21 Mert onnan belõlrõl, az emberek szívébõl származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,(HU)
Márk 7:22 Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:(HU)
Márk 7:23 Mind ezek a gonoszságok belõlrõl jõnek ki, és megfertõztetik az embert.(HU)
Márk 7:24 És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.(HU)
Márk 7:25 Mert hallván felõle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljõve és lábaihoz borula.(HU)
Márk 7:26 Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré õt, hogy ûzze ki az õ leányából az ördögöt.(HU)
Márk 7:27 Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy elõször a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.(HU)
Márk 7:28 Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.(HU)
Márk 7:29 Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.(HU)
Márk 7:30 És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.(HU)
Márk 7:31 Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.(HU)
Márk 7:32 És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala õt, hogy vesse reá kezét.(HU)
Márk 7:33 Õ pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,(HU)
Márk 7:34 És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.(HU)
Márk 7:35 És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.(HU)
Márk 7:36 És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.(HU)
Márk 7:37 És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélõkké.(HU)
Márk 8:1 Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik:(HU)
Márk 8:2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;(HU)
Márk 8:3 És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.(HU)
Márk 8:4 Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?(HU)
Márk 8:5 És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.(HU)
Márk 8:6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.(HU)
Márk 8:7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.(HU)
Márk 8:8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.(HU)
Márk 8:9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.(HU)
Márk 8:10 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.(HU)
Márk 8:11 És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.(HU)
Márk 8:12 Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.(HU)
Márk 8:13 És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.(HU)
Márk 8:14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.(HU)
Márk 8:15 És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!(HU)
Márk 8:16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.(HU)
Márk 8:17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?(HU)
Márk 8:18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?(HU)
Márk 8:19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.(HU)
Márk 8:20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.(HU)
Márk 8:21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?(HU)
Márk 8:22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.(HU)
Márk 8:23 Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?(HU)
Márk 8:24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.(HU)
Márk 8:25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.(HU)
Márk 8:26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.(HU)
Márk 8:27 És elméne Jézus és az õ tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?(HU)
Márk 8:28 Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.(HU)
Márk 8:29 És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.(HU)
Márk 8:30 És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle.(HU)
Márk 8:31 És kezdé õket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.(HU)
Márk 8:32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni.(HU)
Márk 8:33 És õ megfordulván és az õ tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.(HU)
Márk 8:34 A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.(HU)
Márk 8:35 Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.(HU)
Márk 8:36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?(HU)
Márk 8:37 Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?(HU)
Márk 8:38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.(HU)
Márk 9:1 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.(HU)
Márk 9:2 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé õket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék elõttük;(HU)
Márk 9:3 És a ruhája fényes lõn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestõ e földön nem fehéríthet.(HU)
Márk 9:4 És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.(HU)
Márk 9:5 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.(HU)
Márk 9:6 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.(HU)
Márk 9:7 És felhõ támada, mely õket befogá, és a felhõbõl szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; õt hallgassátok.(HU)
Márk 9:8 És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.(HU)
Márk 9:9 Mikor pedig a hegyrõl leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.(HU)
Márk 9:10 És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?(HU)
Márk 9:11 És megkérdezék õt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?(HU)
Márk 9:12 Õ pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan elõbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?(HU)
Márk 9:13 De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva õ felõle.(HU)
Márk 9:14 És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.(HU)
Márk 9:15 És az egész sokaság meglátván õt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté õt.(HU)
Márk 9:16 Õ pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?(HU)
Márk 9:17 És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.(HU)
Márk 9:18 És a hol csak elõfogja, szaggatja õt; õ pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.(HU)
Márk 9:19 Õ pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok õt hozzám.(HU)
Márk 9:20 És hozzá vivék azt; és mihelyt õ meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.(HU)
Márk 9:21 És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.(HU)
Márk 9:22 És gyakorta veté õt tûzbe is, vízbe is, hogy elveszítse õt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.(HU)
Márk 9:23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek.(HU)
Márk 9:24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.(HU)
Márk 9:25 Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belõle, és többé belé ne menj!(HU)
Márk 9:26 És kiáltás és erõs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lõn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.(HU)
Márk 9:27 Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.(HU)
Márk 9:28 Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék õt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt?(HU)
Márk 9:29 Õ pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, csupán könyörgéssel és bõjtöléssel.(HU)
Márk 9:30 És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.(HU)
Márk 9:31 Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik õt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.(HU)
Márk 9:32 De õk nem értik vala e mondást, és féltek õt megkérdezni.(HU)
Márk 9:33 És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé õket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?(HU)
Márk 9:34 De õk hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?(HU)
Márk 9:35 És leülvén, odaszólítá a tizenkettõt, és monda nékik: Ha valaki elsõ akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.(HU)
Márk 9:36 És elõfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:(HU)
Márk 9:37 A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.(HU)
Márk 9:38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket ûz, a ki nem követ minket; és eltiltók õt, mivelhogy nem követ minket.(HU)
Márk 9:39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el õt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felõlem.(HU)
Márk 9:40 Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.(HU)
Márk 9:41 Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az õ jutalmát.(HU)
Márk 9:42 A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.(HU)
Márk 9:43 És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.(HU)
Márk 9:44 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.(HU)
Márk 9:45 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.(HU)
Márk 9:46 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.(HU)
Márk 9:47 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.(HU)
Márk 9:48 A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.(HU)
Márk 9:49 Mert mindenki tûzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.(HU)
Márk 9:50 Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.(HU)
Márk 10:1 Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyûl vala hozzá; õ pedig szokása szerint ismét tanítja vala õket.(HU)
Márk 10:2 És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tõle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén õt.(HU)
Márk 10:3 Õ pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?(HU)
Márk 10:4 Õk pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.(HU)
Márk 10:5 És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;(HU)
Márk 10:6 De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté õket az Isten.(HU)
Márk 10:7 Annakokáért elhagyja az ember az õ atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,(HU)
Márk 10:8 És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.(HU)
Márk 10:9 Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.(HU)
Márk 10:10 És odahaza az õ tanítványai ismét megkérdezék õt e dolog felõl.(HU)
Márk 10:11 Õ pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.(HU)
Márk 10:12 Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.(HU)
Márk 10:13 Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg õket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.(HU)
Márk 10:14 Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jõni a gyermekeket és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.(HU)
Márk 10:15 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.(HU)
Márk 10:16 Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá õket.(HU)
Márk 10:17 És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén elõtte, kérdezi vala õt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?(HU)
Márk 10:18 Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.(HU)
Márk 10:19 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.(HU)
Márk 10:20 Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.(HU)
Márk 10:21 Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.(HU)
Márk 10:22 Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.(HU)
Márk 10:23 Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!(HU)
Márk 10:24 A tanítványok pedig álmélkodának az õ beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!(HU)
Márk 10:25 Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.(HU)
Márk 10:26 Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?(HU)
Márk 10:27 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.(HU)
Márk 10:28 És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.(HU)
Márk 10:29 Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nõtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,(HU)
Márk 10:30 A ki százannyit ne kapna most ebben az idõben, házakat, fitestvéreket, nõtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendõ világon pedig örök életet.(HU)
Márk 10:31 Sok elsõk pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsõk.(HU)
Márk 10:32 Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és elõttök megy vala Jézus, õk pedig álmélkodának, és követvén õt, félnek vala. És õ a tizenkettõt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,(HU)
Márk 10:33 Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fõpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják õt, és a pogányok kezébe adják õt;(HU)
Márk 10:34 És megcsúfolják õt, és megostorozzák õt, és megköpdösik õt, és megölik õt; de harmadnapon feltámad.(HU)
Márk 10:35 És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnõk, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.(HU)
Márk 10:36 Õ pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?(HU)
Márk 10:37 Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felõl, másikunk pedig bal kezed felõl üljön a te dicsõségedben.(HU)
Márk 10:38 Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?(HU)
Márk 10:39 Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;(HU)
Márk 10:40 De az én jobb és bal kezem felõl való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.(HU)
Márk 10:41 És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.(HU)
Márk 10:42 Jézus pedig magához szólítván õket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az õ nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.(HU)
Márk 10:43 De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;(HU)
Márk 10:44 És a ki közületek elsõ akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:(HU)
Márk 10:45 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltságul sokakért.(HU)
Márk 10:46 És Jerikóba érkezének: és mikor õ és az õ tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.(HU)
Márk 10:47 És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!(HU)
Márk 10:48 És sokan feddik vala õt, hogy hallgasson; de õ annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!(HU)
Márk 10:49 Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elõ. És elõhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.(HU)
Márk 10:50 Az pedig felsõ ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.(HU)
Márk 10:51 És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.(HU)
Márk 10:52 Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.(HU)
Márk 11:1 És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettõt tanítványai közül,(HU)
Márk 11:2 És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely elõttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide.(HU)
Márk 11:3 És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide.(HU)
Márk 11:4 Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettõs útnál, és eloldák azt.(HU)
Márk 11:5 Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet?(HU)
Márk 11:6 Õk pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták õket.(HU)
Márk 11:7 És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felsõ ruháikat; õ pedig felüle reá.(HU)
Márk 11:8 Sokan pedig felsõ ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.(HU)
Márk 11:9 A kik pedig elõtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében!(HU)
Márk 11:10 Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!(HU)
Márk 11:11 És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idõ már késõ vala, kiméne Bethániába a tizenkettõvel.(HU)
Márk 11:12 És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.(HU)
Márk 11:13 És meglátván messzirõl egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.(HU)
Márk 11:14 Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az õ tanítványai.(HU)
Márk 11:15 És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá;(HU)
Márk 11:16 És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.(HU)
Márk 11:17 És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.(HU)
Márk 11:18 És meghallák az írástudók és a fõpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el õt. Mert félnek vala tõle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az õ tanításán.(HU)
Márk 11:19 És mikor beestveledék, kiméne a városból.(HU)
Márk 11:20 Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestõl kiszáradott.(HU)
Márk 11:21 És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott.(HU)
Márk 11:22 És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.(HU)
Márk 11:23 Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.(HU)
Márk 11:24 Azért mondom néktek: A mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.(HU)
Márk 11:25 És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.(HU)
Márk 11:26 Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.(HU)
Márk 11:27 És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig õ a templomban körüljára, hozzámennek vala a fõpapok és az írástudók és a vének.(HU)
Márk 11:28 És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?(HU)
Márk 11:29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket:(HU)
Márk 11:30 A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl? feleljetek nékem.(HU)
Márk 11:31 Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennybõl, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?(HU)
Márk 11:32 Ha pedig azt mondjuk: Emberektõl, - félnek vala a néptõl. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.(HU)
Márk 11:33 Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.(HU)
Márk 12:1 És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szõlõt ültetett, és körülvevé gyepûvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.(HU)
Márk 12:2 És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szõlõ gyümölcsébõl.(HU)
Márk 12:3 Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.(HU)
Márk 12:4 És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kõvel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.(HU)
Márk 12:5 És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.(HU)
Márk 12:6 Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.(HU)
Márk 12:7 Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, és a miénk lesz az örökség.(HU)
Márk 12:8 És megfogván azt, megölék, és a szõlõn kívül veték.(HU)
Márk 12:9 Mit cselekszik hát a szõlõnek ura? Eljõ és elveszti a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja.(HU)
Márk 12:10 Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szeglet fejévé.(HU)
Márk 12:11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elõtt.(HU)
Márk 12:12 És igyekeznek vala õt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván õt, tovább menének.(HU)
Márk 12:13 És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják õt a beszédben.(HU)
Márk 12:14 Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk?(HU)
Márk 12:15 Õ pedig ismervén az õ képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam.(HU)
Márk 12:16 Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré.(HU)
Márk 12:17 És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának õ rajta.(HU)
Márk 12:18 És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék õt, mondván:(HU)
Márk 12:19 Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az õ feleségét vegye el az õ fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének.(HU)
Márk 12:20 Heten valának tehát fitestvérek. És az elsõ feleséget võn, de meghalván, magot nem hagya.(HU)
Márk 12:21 És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot õ sem hagya: a harmadik is hasonlóképen;(HU)
Márk 12:22 És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.(HU)
Márk 12:23 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.(HU)
Márk 12:24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?(HU)
Márk 12:25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.(HU)
Márk 12:26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene.(HU)
Márk 12:27 Az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.(HU)
Márk 12:28 Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az õ vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tõle: Melyik az elsõ minden parancsolatok között?(HU)
Márk 12:29 Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az elsõ: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.(HU)
Márk 12:30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, és teljes elmédbõl és teljes erõdbõl. Ez az elsõ parancsolat.(HU)
Márk 12:31 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.(HU)
Márk 12:32 Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.(HU)
Márk 12:33 És szeretni õt teljes szívbõl, teljes elmébõl, teljes lélekbõl és teljes erõbõl, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égõáldozatnál és véres áldozatnál.(HU)
Márk 12:34 Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala õt megkérdezni.(HU)
Márk 12:35 És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?(HU)
Márk 12:36 Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felõl, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.(HU)
Márk 12:37 Tehát maga Dávid nevezi õt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala õt.(HU)
Márk 12:38 Õ pedig monda nékik az õ tanításában: Õrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket.(HU)
Márk 12:39 És a gyülekezetekben az elõlüléseket, és a lakomákon a fõhelyeket:(HU)
Márk 12:40 A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színbõl hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.(HU)
Márk 12:41 És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.(HU)
Márk 12:42 És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.(HU)
Márk 12:43 Akkor elõszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.(HU)
Márk 12:44 Mert azok mindnyájan az õ fölöslegükbõl vetének; ez pedig az õ szegénységébõl, a mije csak volt, mind beveté, az õ egész vagyonát.(HU)
Márk 13:1 Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az õ tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!(HU)
Márk 13:2 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kõ kövön, a mely le nem romboltatik.(HU)
Márk 13:3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék õt magukban Péter, Jakab, János és András:(HU)
Márk 13:4 Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi [lesz] a jel, a mikor mindezek beteljesednek?(HU)
Márk 13:5 Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.(HU)
Márk 13:6 Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek.(HU)
Márk 13:7 Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreirõl, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de [ez] még nem a vég.(HU)
Márk 13:8 Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.(HU)
Márk 13:9 Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul õ nékik.(HU)
Márk 13:10 De elõbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között.(HU)
Márk 13:11 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok elõre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.(HU)
Márk 13:12 Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülõk ellen, és megöletik õket.(HU)
Márk 13:13 És lesztek gyûlöletesek mindenki elõtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.(HU)
Márk 13:14 Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;(HU)
Márk 13:15 A háztetõn levõ pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;(HU)
Márk 13:16 És a mezõn levõ haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.(HU)
Márk 13:17 Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban.(HU)
Márk 13:18 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen.(HU)
Márk 13:19 Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.(HU)
Márk 13:20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.(HU)
Márk 13:21 Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek.(HU)
Márk 13:22 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, [még] a választottakat is.(HU)
Márk 13:23 Ti pedig vigyázzatok; ímé elõre megmondottam néktek mindent.(HU)
Márk 13:24 De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,(HU)
Márk 13:25 És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levõ hatalmasságok megrendülnek.(HU)
Márk 13:26 És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni felhõkben nagy hatalommal és dicsõséggel.(HU)
Márk 13:27 És akkor elküldi az õ angyalait, és egybegyûjti az õ választottait a négy szelek felõl, a föld végsõ határától az ég végsõ határáig.(HU)
Márk 13:28 A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.(HU)
Márk 13:29 Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.(HU)
Márk 13:30 Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek.(HU)
Márk 13:31 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.(HU)
Márk 13:32 Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.(HU)
Márk 13:33 Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jõ el az az idõ.(HU)
Márk 13:34 Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.(HU)
Márk 13:35 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?(HU)
Márk 13:36 Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.(HU)
Márk 13:37 A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!(HU)
Márk 14:1 Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a fõpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg õt.(HU)
Márk 14:2 Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.(HU)
Márk 14:3 Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté [azt] az õ fejére.(HU)
Márk 14:4 Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?(HU)
Márk 14:5 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.(HU)
Márk 14:6 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok õt? jó dolgot cselekedett én velem.(HU)
Márk 14:7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.(HU)
Márk 14:8 Õ a mi tõle telt, azt tevé: elõre megkente az én testemet a temetésre.(HU)
Márk 14:9 Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az õ emlékezetére.(HU)
Márk 14:10 Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettõ közül, elméne a fõpapokhoz, hogy õt azoknak elárulja.(HU)
Márk 14:11 Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Õ pedig keresi vala, mimódon árulhatná el õt jó alkalommal.(HU)
Márk 14:12 És a kovásztalan kenyerek ünnepének elsõ napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az õ tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?(HU)
Márk 14:13 Akkor elkülde kettõt az õ tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jõ elõtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt,(HU)
Márk 14:14 És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?(HU)
Márk 14:15 És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.(HU)
Márk 14:16 Elmenének azért az õ tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.(HU)
Márk 14:17 Mikor pedig este lõn, oda méne a tizenkettõvel.(HU)
Márk 14:18 És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.(HU)
Márk 14:19 Õk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?(HU)
Márk 14:20 Õ pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettõ közül, a ki velem együtt márt a tálba.(HU)
Márk 14:21 Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felõle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.(HU)
Márk 14:22 És mikor õk evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.(HU)
Márk 14:23 És vévén a poharat, [és] hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;(HU)
Márk 14:24 És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség [vére,] a mely sokakért kiontatik.(HU)
Márk 14:25 Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szõlõtõnek gyümölcsébõl mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.(HU)
Márk 14:26 És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.(HU)
Márk 14:27 És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.(HU)
Márk 14:28 De feltámadásom után elõttetek fogok felmenni Galileába.(HU)
Márk 14:29 Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.(HU)
Márk 14:30 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.(HU)
Márk 14:31 Õ pedig annál inkább erõsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.(HU)
Márk 14:32 És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az õ tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.(HU)
Márk 14:33 És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni;(HU)
Márk 14:34 És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.(HU)
Márk 14:35 És egy kevéssé elõre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tõle ez az óra;(HU)
Márk 14:36 És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom [legyen meg,] hanem a tied.(HU)
Márk 14:37 Azután visszatére és aluva találá õket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?(HU)
Márk 14:38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erõtelen.(HU)
Márk 14:39 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.(HU)
Márk 14:40 A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá õket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.(HU)
Márk 14:41 Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.(HU)
Márk 14:42 Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.(HU)
Márk 14:43 És mindjárt még mikor õ szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettõ közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a fõpapoktól, az írástudóktól és a vénektõl.(HU)
Márk 14:44 Az õ elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, õ az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.(HU)
Márk 14:45 És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá õt.(HU)
Márk 14:46 Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák õt.(HU)
Márk 14:47 De egy az ott állók közül az õ szablyáját kivonván, a fõpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.(HU)
Márk 14:48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!(HU)
Márk 14:49 Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de [szükség,] hogy az írások beteljesedjenek.(HU)
Márk 14:50 Akkor elhagyván õt, mindnyájan elfutának.(HU)
Márk 14:51 Egy ifjú pedig követé õt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák õt az ifjak.(HU)
Márk 14:52 De õ ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tõlük.(HU)
Márk 14:53 És vivék Jézust a fõpaphoz. És oda gyûlének mindnyájan a fõpapok, a vének és az írástudók.(HU)
Márk 14:54 Péter pedig távolról követé õt, be egészen a fõpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tûznél.(HU)
Márk 14:55 A fõpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt; de nem találnak vala.(HU)
Márk 14:56 Mert sokan tesznek vala [ugyan] hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezõk.(HU)
Márk 14:57 És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tõnek ellene, mondván:(HU)
Márk 14:58 Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.(HU)
Márk 14:59 De még így sem vala egyezõ az õ bizonyságtételük.(HU)
Márk 14:60 Akkor a fõpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?(HU)
Márk 14:61 Õ pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé õt a fõpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott [Isten] Fia?(HU)
Márk 14:62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljõni az ég felhõivel.(HU)
Márk 14:63 A fõpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?(HU)
Márk 14:64 Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték õt mindnyájan.(HU)
Márk 14:65 És kezdék õt némelyek köpdösni, és az õ orczáját elfedni, és õt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala õt.(HU)
Márk 14:66 A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a fõpap szolgálói közül;(HU)
Márk 14:67 És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!(HU)
Márk 14:68 Õ pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.(HU)
Márk 14:69 A szolgáló pedig meglátva õt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.(HU)
Márk 14:70 Õ pedig ismét megtagadá. De kevés idõ múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded [is] hasonló.(HU)
Márk 14:71 Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek.(HU)
Márk 14:72 És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.(HU)
Márk 15:1 És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.(HU)
Márk 15:2 És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.(HU)
Márk 15:3 És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.(HU)
Márk 15:4 Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!(HU)
Márk 15:5 Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.(HU)
Márk 15:6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.(HU)
Márk 15:7 Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.(HU)
Márk 15:8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni [Pilátust] arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.(HU)
Márk 15:9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?(HU)
Márk 15:10 Mert tudja vala, hogy irígységbõl adták õt kézbe a fõpapok.(HU)
Márk 15:11 A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.(HU)
Márk 15:12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?(HU)
Márk 15:13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!(HU)
Márk 15:14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!(HU)
Márk 15:15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.(HU)
Márk 15:16 A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.(HU)
Márk 15:17 És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,(HU)
Márk 15:18 És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!(HU)
Márk 15:19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.(HU)
Márk 15:20 Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.(HU)
Márk 15:21 És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.(HU)
Márk 15:22 És vivék õt a Golgotha [nevû] helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.(HU)
Márk 15:23 És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.(HU)
Márk 15:24 És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.(HU)
Márk 15:25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.(HU)
Márk 15:26 Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.(HU)
Márk 15:27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.(HU)
Márk 15:28 És beteljesedék az írás, a mely [azt] mondja: És a bûnösök közé számláltaték.(HU)
Márk 15:29 Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;(HU)
Márk 15:30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!(HU)
Márk 15:31 Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.(HU)
Márk 15:32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.(HU)
Márk 15:33 Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.(HU)
Márk 15:34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?(HU)
Márk 15:35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.(HU)
Márk 15:36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ- é Illés, hogy levegye õt.(HU)
Márk 15:37 Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.(HU)
Márk 15:38 És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.(HU)
Márk 15:39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!(HU)
Márk 15:40 Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,(HU)
Márk 15:41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.(HU)
Márk 15:42 És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,(HU)
Márk 15:43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.(HU)
Márk 15:44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?(HU)
Márk 15:45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.(HU)
Márk 15:46 Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.(HU)
Márk 15:47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé [anyja,] nézik vala, hová helyezék.(HU)
Márk 16:1 Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék õt.(HU)
Márk 16:2 És korán reggel, a hétnek elsõ napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.(HU)
Márk 16:3 És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?(HU)
Márk 16:4 És odatekintvén, láták, hogy a kõ el van hengerítve; mert felette nagy vala.(HU)
Márk 16:5 És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felõl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.(HU)
Márk 16:6 Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová õt helyezék.(HU)
Márk 16:7 De menjetek el, mondjátok meg az õ tanítványainak és Péternek, hogy elõttetek megyen Galileába; ott meglátjátok õt, a mint megmondotta néktek.(HU)
Márk 16:8 És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el õket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.(HU)
Márk 16:9 Mikor pedig reggel, a hétnek elsõ napján föltámadott vala, megjelenék elõször Mária Magdalénának, a kibõl hét ördögöt ûzött vala ki.(HU)
Márk 16:10 Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának [és] keseregnek és sírnak vala.(HU)
Márk 16:11 Azok pedig mikor hallották, hogy él és õ látta vala, nem hivék.(HU)
Márk 16:12 Ezután pedig közülök kettõnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezõre mennek vala.(HU)
Márk 16:13 Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.(HU)
Márk 16:14 Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az õ hitetlenségöket és keményszívûségöket, hogy azoknak, a kik õt feltámadva látták vala, nem hivének,(HU)
Márk 16:15 És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.(HU)
Márk 16:16 A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.(HU)
Márk 16:17 Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólnak.(HU)
Márk 16:18 Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.(HU)
Márk 16:19 Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.(HU)
Márk 16:20 Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerõsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!(HU)
Lukács 1:1 Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,(HU)
Lukács 1:2 A mint nékünk elõnkbe adták, a kik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:(HU)
Lukács 1:3 Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,(HU)
Lukács 1:4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.(HU)
Lukács 1:5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.(HU)
Lukács 1:6 És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.(HU)
Lukács 1:7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten [immár] idõs emberek valának.(HU)
Lukács 1:8 Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,(HU)
Lukács 1:9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.(HU)
Lukács 1:10 És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;(HU)
Lukács 1:11 Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.(HU)
Lukács 1:12 És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.(HU)
Lukács 1:13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.(HU)
Lukács 1:14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;(HU)
Lukács 1:15 Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.(HU)
Lukács 1:16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.(HU)
Lukács 1:17 És ez [Õ] elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.(HU)
Lukács 1:18 És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idõs.(HU)
Lukács 1:19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.(HU)
Lukács 1:20 És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.(HU)
Lukács 1:21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.(HU)
Lukács 1:22 És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ [csak] integetett nékik, és néma maradt.(HU)
Lukács 1:23 És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.(HU)
Lukács 1:24 E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:(HU)
Lukács 1:25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.(HU)
Lukács 1:26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,(HU)
Lukács 1:27 Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.(HU)
Lukács 1:28 És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.(HU)
Lukács 1:29 Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!(HU)
Lukács 1:30 És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.(HU)
Lukács 1:31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.(HU)
Lukács 1:32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;(HU)
Lukács 1:33 És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!(HU)
Lukács 1:34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?(HU)
Lukács 1:35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.(HU)
Lukács 1:36 És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:(HU)
Lukács 1:37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.(HU)
Lukács 1:38 Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.(HU)
Lukács 1:39 Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;(HU)
Lukács 1:40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.(HU)
Lukács 1:41 És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;(HU)
Lukács 1:42 És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.(HU)
Lukács 1:43 És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?(HU)
Lukács 1:44 Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.(HU)
Lukács 1:45 És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.(HU)
Lukács 1:46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,(HU)
Lukács 1:47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.(HU)
Lukács 1:48 Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.(HU)
Lukács 1:49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!(HU)
Lukács 1:50 És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.(HU)
Lukács 1:51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.(HU)
Lukács 1:52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.(HU)
Lukács 1:53 Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.(HU)
Lukács 1:54 Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.(HU)
Lukács 1:55 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!(HU)
Lukács 1:56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.(HU)
Lukács 1:57 Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.(HU)
Lukács 1:58 És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.(HU)
Lukács 1:59 És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.(HU)
Lukács 1:60 És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.(HU)
Lukács 1:61 És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.(HU)
Lukács 1:62 És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?(HU)
Lukács 1:63 Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.(HU)
Lukács 1:64 És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.(HU)
Lukács 1:65 És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.(HU)
Lukács 1:66 És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.(HU)
Lukács 1:67 És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:(HU)
Lukács 1:68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,(HU)
Lukács 1:69 És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,(HU)
Lukács 1:70 A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,(HU)
Lukács 1:71 Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, a kik minket gyûlölnek;(HU)
Lukács 1:72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,(HU)
Lukács 1:73 Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,(HU)
Lukács 1:74 Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.(HU)
Lukács 1:75 Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.(HU)
Lukács 1:76 Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;(HU)
Lukács 1:77 És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.(HU)
Lukács 1:78 A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,(HU)
Lukács 1:79 Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!(HU)
Lukács 1:80 A kis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.(HU)
Lukács 2:1 És lõn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.(HU)
Lukács 2:2 Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.(HU)
Lukács 2:3 Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.(HU)
Lukács 2:4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;(HU)
Lukács 2:5 Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.(HU)
Lukács 2:6 És lõn, hogy mikor ott valának, betelének az õ szülésének napjai.(HU)
Lukács 2:7 És szülé az õ elsõszülött fiát; és bepólyálá õt, és helyhezteté õt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.(HU)
Lukács 2:8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az õ nyájok mellett.(HU)
Lukács 2:9 És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.(HU)
Lukács 2:10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:(HU)
Lukács 2:11 Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.(HU)
Lukács 2:12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.(HU)
Lukács 2:13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:(HU)
Lukács 2:14 Dicsõség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!(HU)
Lukács 2:15 És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.(HU)
Lukács 2:16 Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.(HU)
Lukács 2:17 És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.(HU)
Lukács 2:18 És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.(HU)
Lukács 2:19 Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.(HU)
Lukács 2:20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.(HU)
Lukács 2:21 És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az õ nevét Jézusnak, a mint õt az angyal nevezte, mielõtt fogantatott volna anyja méhében.(HU)
Lukács 2:22 Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék õt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.(HU)
Lukács 2:23 (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsõszülött fiú az Úrnak szenteltessék),(HU)
Lukács 2:24 És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.(HU)
Lukács 2:25 És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.(HU)
Lukács 2:26 És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.(HU)
Lukács 2:27 És õ a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,(HU)
Lukács 2:28 Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:(HU)
Lukács 2:29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:(HU)
Lukács 2:30 Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,(HU)
Lukács 2:31 A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;(HU)
Lukács 2:32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.(HU)
Lukács 2:33 József pedig és az õ anyja csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.(HU)
Lukács 2:34 És megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;(HU)
Lukács 2:35 Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.(HU)
Lukács 2:36 És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségébõl (ez sok idõt élt, miután az õ szûzességétõl fogva hét esztendeig élt férjével,(HU)
Lukács 2:37 És ez mintegy nyolczvannégy esztendõs özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bõjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.(HU)
Lukács 2:38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla õ felõle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.(HU)
Lukács 2:39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az õ városukba, Názáretbe.(HU)
Lukács 2:40 A kis gyermek pedig növekedék, és erõsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala õ rajta.(HU)
Lukács 2:41 Az õ szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.(HU)
Lukács 2:42 És mikor tizenkét esztendõs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;(HU)
Lukács 2:43 És mikor eltelének a napok, mikor õk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az õ anyja;(HU)
Lukács 2:44 Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék õt a rokonok és az ismerõsök között;(HU)
Lukács 2:45 És mikor nem találák õt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.(HU)
Lukács 2:46 És lõn, hogy harmadnapra megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.(HU)
Lukács 2:47 És mindnyájan, a kik õt hallgatták, elálmélkodának az õ értelmén és az õ feleletein.(HU)
Lukács 2:48 És meglátván õt, elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.(HU)
Lukács 2:49 Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?(HU)
Lukács 2:50 De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik szóla.(HU)
Lukács 2:51 És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az õ anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.(HU)
Lukács 2:52 Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elõtt való kedvességben.(HU)
Lukács 3:1 Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Ponczius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az õ testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás,(HU)
Lukács 3:2 Annás és Kajafás fõpapsága alatt, lõn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában,(HU)
Lukács 3:3 És méne a Jordán mellett lévõ minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bûnöknek bocsánatjára;(HU)
Lukács 3:4 A mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki [ezt] mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az õ ösvényeit.(HU)
Lukács 3:5 Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek;(HU)
Lukács 3:6 És meglátja minden test az Istennek szabadítását.(HU)
Lukács 3:7 Monda azért a sokaságnak, a mely kiméne hozzá, hogy általa megkereszteltessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkezõ harag elõl meneküljetek?(HU)
Lukács 3:8 Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekbõl a kövekbõl is támaszthat fiakat Ábrahámnak.(HU)
Lukács 3:9 Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tûzre vettetik.(HU)
Lukács 3:10 És megkérdé õt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?(HU)
Lukács 3:11 Õ pedig felelvén, monda nékik: A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.(HU)
Lukács 3:12 És eljövének a vámszedõk is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk?(HU)
Lukács 3:13 Õ pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint a mi elõtökbe rendeltetett.(HU)
Lukács 3:14 És megkérdék õt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.(HU)
Lukács 3:15 Mikor pedig a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felõl, hogy vajjon nem õ-é a Krisztus;(HU)
Lukács 3:16 Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljõ, a ki nálamnál erõsebb, a kinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötõjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tûzzel:(HU)
Lukács 3:17 Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérûjét; és a gabonát az õ csûrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.(HU)
Lukács 3:18 És még sok egyebekre is intvén [õket], hirdeté az evangyéliomot a népnek.(HU)
Lukács 3:19 Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett õ tõle Heródiásért, az õ testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, a miket Heródes cselekedett,(HU)
Lukács 3:20 [Ez] még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöczbe vetteté.(HU)
Lukács 3:21 Lõn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég,(HU)
Lukács 3:22 És leszálla õ reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lõn mennybõl, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!(HU)
Lukács 3:23 Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendõs volt, mikor [tanítani] kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, [ez pedig] a Hélié,(HU)
Lukács 3:24 [Ez] Mattáté, [ez] Lévié, [ez] Melkié, [ez ]Jannáé, [ez] Józsefé,(HU)
Lukács 3:25 [Ez] Matthatiásé[, ez] Ámosé, [ez] Naumé, [ez] Eslié, [ez] Naggaié,(HU)
Lukács 3:26 [Ez] Maáté, [ez] Matthatiásé, [ez] Sémeié, [ez ]Józsefé, [ez] Júdáé,(HU)
Lukács 3:27 [Ez] Joannáé, [ez] Rhésáé, [ez] Zorobábelé, [ez ]Saláthielé, [ez] Nérié,(HU)
Lukács 3:28 Ez Melkié, [ez] Addié[, ez] Hosámé[, ez] Elmodámé[, ez] Éré,(HU)
Lukács 3:29 [Ez] Jóséé, [ez] Eliézeré, [ez] Jórimé, [ez] Mattáté, [ez] Lévié,(HU)
Lukács 3:30 [Ez] Simeoné, [ez] Júdáé, [ez] Józsefé, [ez] Jónáné, [ez] Eliákimé,(HU)
Lukács 3:31 [Ez] Méleáé, [ez] Maináné, [ez] Mattátáé, [ez] Nátáné, [ez] Dávidé,(HU)
Lukács 3:32 [Ez] Jesséé, [ez] Obedé, [ez] Boázé, [ez] Sálmoné, [ez] Naássoné,(HU)
Lukács 3:33 [Ez] Aminádábé, [ez] Arámé, [ez] Esroné, [ez] Fáresé, [ez] Júdáé.(HU)
Lukács 3:34 [Ez] Jákóbé, [ez] Izsáké, [ez] Ábrahámé, [ez] Táréé, [ez] Nákhoré,(HU)
Lukács 3:35 [Ez] Sárukhé, [ez] Ragávé, [ez] Fáleké, [ez] Eberé, [ez] Saláé,(HU)
Lukács 3:36 [Ez] Kajnáné, [ez] Arfaksádé, [ez] Semé, [ez] Noéé, [ez] Lámekhé,(HU)
Lukács 3:37 [Ez] Mathuséláé, [ez] Énókhé, [ez] Járedé, [ez] Mahalaléelé, [ez] Kajnáné,(HU)
Lukács 3:38 [Ez] Énósé, [ez] Sethé, [ez] Ádámé, [ez pedig] az Istené.(HU)
Lukács 4:1 Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektõl a pusztába(HU)
Lukács 4:2 Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.(HU)
Lukács 4:3 És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kõnek, hogy változzék kenyérré.(HU)
Lukács 4:4 Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.(HU)
Lukács 4:5 Majd felvivén õt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,(HU)
Lukács 4:6 És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;(HU)
Lukács 4:7 Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.(HU)
Lukács 4:8 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tõlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.(HU)
Lukács 4:9 Azután Jeruzsálembe vivé õt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;(HU)
Lukács 4:10 Mert meg van írva: Az õ angyalinak parancsol te felõled, hogy megõrizzenek téged;(HU)
Lukács 4:11 És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kõbe.(HU)
Lukács 4:12 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.(HU)
Lukács 4:13 És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tõle egy idõre.(HU)
Lukács 4:14 Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.(HU)
Lukács 4:15 És õ taníta azoknak zsinagógáiban, dicsõíttetvén mindenektõl.(HU)
Lukács 4:16 És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.(HU)
Lukács 4:17 És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:(HU)
Lukács 4:18 Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívûeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,(HU)
Lukács 4:19 Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.(HU)
Lukács 4:20 És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei õ reá valának függesztve.(HU)
Lukács 4:21 Õ pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.(HU)
Lukács 4:22 És mindnyájan bizonyságot tõnek felõle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?(HU)
Lukács 4:23 És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.(HU)
Lukács 4:24 Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az õ hazájában.(HU)
Lukács 4:25 És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;(HU)
Lukács 4:26 Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.(HU)
Lukács 4:27 És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.(HU)
Lukács 4:28 És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.(HU)
Lukács 4:29 És felkelvén, kiûzék õt a városon kívül és vivék õt annak a hegynek szélére, a melyen az õ városuk épült, hogy onnan letaszítsák.(HU)
Lukács 4:30 Õ azonban közöttük átmenve, eltávozék.(HU)
Lukács 4:31 És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.(HU)
Lukács 4:32 És csodálkozának az õ tudományán, mert beszéde hatalmas vala.(HU)
Lukács 4:33 És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektõl megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,(HU)
Lukács 4:34 Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!(HU)
Lukács 4:35 És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberbõl! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belõle, és nem árta néki semmit.(HU)
Lukács 4:36 És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?(HU)
Lukács 4:37 És elterjede a hír õ felõle a környék minden helyén.(HU)
Lukács 4:38 Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.(HU)
Lukács 4:39 És [Jézus] mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá õt; és õ azonnal felkelvén, szolgála nékik.(HU)
Lukács 4:40 A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, õ hozzá vivék azokat; õ pedig mindegyikõjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá õket.(HU)
Lukács 4:41 Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De õ megdorgálván, nem engedé õket szólani, mivelhogy tudták, hogy õ a Krisztus.(HU)
Lukács 4:42 A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé õt, és hozzámenének, és tartóztaták õt, hogy ne menjen el tõlök.(HU)
Lukács 4:43 Õ pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.(HU)
Lukács 4:44 És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.(HU)
Lukács 5:1 És lõn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, õ a Genezáret tavánál áll vala;(HU)
Lukács 5:2 És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az õ hálóikat.(HU)
Lukács 5:3 És õ bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré õt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtõl: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.(HU)
Lukács 5:4 Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.(HU)
Lukács 5:5 És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót.(HU)
Lukács 5:6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az õ hálójuk.(HU)
Lukács 5:7 Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jõjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének.(HU)
Lukács 5:8 Látván pedig [ezt] Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tõlem, mert [én] bûnös ember vagyok, Uram!(HU)
Lukács 5:9 Mert félelem fogta körül õt és mindazokat, a kik õ vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak;(HU)
Lukács 5:10 Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz.(HU)
Lukács 5:11 És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék õt.(HU)
Lukács 5:12 És lõn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé [vala ott] egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arczra borulva kéré õt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!(HU)
Lukács 5:13 [Jézus] pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tõle a bélpoklosság.(HU)
Lukács 5:14 És õ megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, [úgymond,] mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, bizonyságul õ nékik.(HU)
Lukács 5:15 A hír azonban annál inkább terjedt õ felõle; és nagy sokaság gyûle egybe, hogy õt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az õ betegségeikbõl.(HU)
Lukács 5:16 De õ félrevonula a pusztákba, és imádkozék.(HU)
Lukács 5:17 És lõn egy napon, hogy õ tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálembõl: és az Úrnak hatalma vala õ vele, hogy gyógyítson.(HU)
Lukács 5:18 És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és õ elébe tenni.(HU)
Lukács 5:19 De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék õt be, felhágának a háztetõre, és a cseréphéjazaton át bocsáták õt alá ágyastól Jézus elé a középre.(HU)
Lukács 5:20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bûneid.(HU)
Lukács 5:21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki [ily] káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bûnt, hanemha egyedül az Isten?(HU)
Lukács 5:22 Jézus pedig észrevévén az õ tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben?(HU)
Lukács 5:23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?(HU)
Lukács 5:24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bûnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!(HU)
Lukács 5:25 És [az] rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsõítvén az Istent.(HU)
Lukács 5:26 És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsõíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!(HU)
Lukács 5:27 Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevû vámszedõt, a ki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!(HU)
Lukács 5:28 És az mindeneket elhagyván, felkele és követé õt.(HU)
Lukács 5:29 És Lévi nagy lakomát készíte néki az õ házánál; és vala [ott] nagy sokasága a vámszedõknek és egyebeknek, a kik õ velök letelepedtek volt.(HU)
Lukács 5:30 És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az õ tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedõkkel és a bûnösökkel?(HU)
Lukács 5:31 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.(HU)
Lukács 5:32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket a megtérésre.(HU)
Lukács 5:33 Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta bõjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak?(HU)
Lukács 5:34 Õ pedig monda nékik: Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bõjtöljenek, a míg a võlegény velök van?(HU)
Lukács 5:35 De eljõnek a napok, és mikor a võlegény elvétetik õ tõlök, akkor majd bõjtölnek azokban a napokban.(HU)
Lukács 5:36 És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt.(HU)
Lukács 5:37 És senki sem tölti az új bort ó tömlõkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlõket, és a [bor] kiömöl, és a tömlõk [is] elvesznek.(HU)
Lukács 5:38 Hanem az új bort új tömlõkbe kell tölteni, és mind a kettõ megmarad.(HU)
Lukács 5:39 És senki, a ki ó [bort] iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.(HU)
Lukács 6:1 Lõn pedig a [húsvét] szombatját követõ második szombaton, hogy a vetések között méne által és az õ tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.(HU)
Lukács 6:2 Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, a mit szombatnapokon nem szabad cselekedni?(HU)
Lukács 6:3 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett õ és a kik vele voltak?(HU)
Lukács 6:4 Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el a szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, a kik vele voltak, a melyeket [pedig] nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?(HU)
Lukács 6:5 És monda nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.(HU)
Lukács 6:6 Lõn pedig más szombaton is, hogy õ a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, a kinek a jobb keze száradt volt.(HU)
Lukács 6:7 Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének õ utána, ha vajjon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.(HU)
Lukács 6:8 Õ pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezû embernek: Kelj fel és állj elõ! És felkelvén, elõálla.(HU)
Lukács 6:9 Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tõletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?(HU)
Lukács 6:10 És körültekintve mindnyájokon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lõn, mint a másik.(HU)
Lukács 6:11 Azok pedig eltelének esztelenséggel és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal?(HU)
Lukács 6:12 És lõn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.(HU)
Lukács 6:13 És mikor megvirrada, elõszólítá az õ tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettõt, a kiket apostoloknak is neveze:(HU)
Lukács 6:14 Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,(HU)
Lukács 6:15 Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,(HU)
Lukács 6:16 Júdást, a Jakab [fiát] és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lõn;(HU)
Lukács 6:17 És alámenvén õ velök, megálla a síkságon, és az õ tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálembõl és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák õt és meggyógyíttassanak betegségeikbõl.(HU)
Lukács 6:18 És a kik tisztátalan lelkektõl gyötrettek, meggyógyulának.(HU)
Lukács 6:19 És az egész sokaság igyekezik vala õt illetni: mert erõ származék belõle, és mindeneket meggyógyíta.(HU)
Lukács 6:20 Õ pedig felemelvén szemeit az õ tanítványaira, monda: Boldogok [vagytok] ti szegények: mert tiétek az Isten országa.(HU)
Lukács 6:21 Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.(HU)
Lukács 6:22 Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyûlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.(HU)
Lukács 6:23 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bõséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az õ atyáik.(HU)
Lukács 6:24 De jaj néktek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat.(HU)
Lukács 6:25 Jaj néktek, kik beteltetek; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni fogtok.(HU)
Lukács 6:26 Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felõletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az õ atyáik.(HU)
Lukács 6:27 De néktek mondom, kik [engem] hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek,(HU)
Lukács 6:28 Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak.(HU)
Lukács 6:29 A ki [egyik] arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felsõ ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se.(HU)
Lukács 6:30 Mindennek pedig, a ki tõled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.(HU)
Lukács 6:31 És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.(HU)
Lukács 6:32 Mert ha [csak] azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is szeretik azokat, a kik õket szeretik.(HU)
Lukács 6:33 És ha [csak] azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is ugyanazt cselekszik.(HU)
Lukács 6:34 És ha [csak] azoknak adtok kölcsönt, a kiktõl reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bûnösök is adnak kölcsönt a bûnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.(HU)
Lukács 6:35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek: mert õ jóltévõ a háládatlanokkal és gonoszokkal.(HU)
Lukács 6:36 Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.(HU)
Lukács 6:37 Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;(HU)
Lukács 6:38 Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.(HU)
Lukács 6:39 Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?(HU)
Lukács 6:40 Nem feljebb való a tanítvány az õ mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.(HU)
Lukács 6:41 Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?(HU)
Lukács 6:42 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedbõl, holott te a te szemedben lévõ gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki elõször a gerendát a te szemedbõl és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van.(HU)
Lukács 6:43 Nem jó fa az, a mely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, a mely jó gyümölcsöt terem.(HU)
Lukács 6:44 Mert minden fa az õ tulajdon gyümölcsérõl ismertetik meg; mert a tövisrõl nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szõlõt.(HU)
Lukács 6:45 A jó ember az õ szívének jó kincsébõl hoz elõ jót; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincsébõl hoz elõ gonoszt: mert a szívnek teljességébõl szól az õ szája.(HU)
Lukács 6:46 Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, a miket mondok?(HU)
Lukács 6:47 Valaki én hozzám jõ és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.(HU)
Lukács 6:48 Hasonló valamely házépítõ emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kõsziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kõsziklán épült.(HU)
Lukács 6:49 A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki [csak] a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.(HU)
Lukács 7:1 Mikor pedig minden õ beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.(HU)
Lukács 7:2 Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.(HU)
Lukács 7:3 Az pedig, mikor hallott Jézus felõl, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén õt, hogy jõjjön el és gyógyítsa meg az õ szolgáját.(HU)
Lukács 7:4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék õt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;(HU)
Lukács 7:5 Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát [is] õ építtette nékünk.(HU)
Lukács 7:6 Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jõjj;(HU)
Lukács 7:7 A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.(HU)
Lukács 7:8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljõ; és [ha] szolgámnak [szólok:] Tedd ezt, azt teszi.(HU)
Lukács 7:9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék õ rajta; és hátrafordulván monda az õt követõ sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!(HU)
Lukács 7:10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák.(HU)
Lukács 7:11 És lõn másnap, hogy méne Nain nevû városba; és az õ tanítványai sokan menének õ vele, és nagy sokaság.(HU)
Lukács 7:12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt õ vele.(HU)
Lukács 7:13 És látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.(HU)
Lukács 7:14 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!(HU)
Lukács 7:15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá õt anyjának.(HU)
Lukács 7:16 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsõíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az õ népét.(HU)
Lukács 7:17 És kiméne õ felõle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.(HU)
Lukács 7:18 És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az õ tanítványai közül kettõt elõszólítván,(HU)
Lukács 7:19 Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?(HU)
Lukács 7:20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelõ János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?(HU)
Lukács 7:21 Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekbõl, csapásokból, tisztátalan lelkektõl, és sok vaknak adá meg szeme világát.(HU)
Lukács 7:22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.(HU)
Lukács 7:23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.(HU)
Lukács 7:24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felõl: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?(HU)
Lukács 7:25 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, a királyok palotáiban vannak.(HU)
Lukács 7:26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.(HU)
Lukács 7:27 Ez az, a ki felõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, ki elkészíti elõtted a te útadat.(HU)
Lukács 7:28 Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelõ Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb õ nála.(HU)
Lukács 7:29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedõk, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;(HU)
Lukács 7:30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték õ magokra nézve, nem keresztelkedvén meg õ tõle.(HU)
Lukács 7:31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?(HU)
Lukács 7:32 Hasonlók a piaczon ülõ gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.(HU)
Lukács 7:33 Mert eljött Keresztelõ János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.(HU)
Lukács 7:34 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedõk és bûnösök barátja.(HU)
Lukács 7:35 És igazoltatik a bölcseség minden õ fiaitól.(HU)
Lukács 7:36 Kéré pedig õt egy a farizeusok közül, hogy õ vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.(HU)
Lukács 7:37 És ímé a városban egy asszony a ki bûnös vala, mikor megtudta, hogy õ a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom [szelencze drága] kenetet.(HU)
Lukács 7:38 És megállván hátul az õ lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az õ lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az õ lábait, és megkené [drága] kenettel.(HU)
Lukács 7:39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki õt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki õt illeti: hogy bûnös.(HU)
Lukács 7:40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.(HU)
Lukács 7:41 Egy hitelezõnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.(HU)
Lukács 7:42 És mikor nem volt nékik mibõl megadni, mind a kettõnek elengedé. E kettõ közül azért, mondd meg, melyik szereti õt jobban?(HU)
Lukács 7:43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És [Jézus] monda néki: Igazán ítéltél.(HU)
Lukács 7:44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.(HU)
Lukács 7:45 Engem meg nem csókolál: ez pedig az idõtõl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.(HU)
Lukács 7:46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.(HU)
Lukács 7:47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.(HU)
Lukács 7:48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.(HU)
Lukács 7:49 És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is megbocsátja?(HU)
Lukács 7:50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!(HU)
Lukács 8:1 És lõn ezután, hogy õ jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettõ,(HU)
Lukács 8:2 És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektõl és betegségekbõl gyógyított meg, Mária, a ki Magdalénának neveztetik, kibõl hét ördög ment ki,(HU)
Lukács 8:3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselõjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az õ vagyonukból szolgálának néki.(HU)
Lukács 8:4 Mikor pedig nagy sokaság gyûlt egybe, és minden városból mentek vala õ hozzá, monda példázat által:(HU)
Lukács 8:5 Kiméne a magvetõ, hogy elvesse az õ magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.(HU)
Lukács 8:6 És némely esék a kõsziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.(HU)
Lukács 8:7 Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.(HU)
Lukács 8:8 Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja.(HU)
Lukács 8:9 És megkérdék õt az õ tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat?(HU)
Lukács 8:10 Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.(HU)
Lukács 8:11 A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.(HU)
Lukács 8:12 Az útfélen valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljõ az ördög, és kikapja az ígét az õ szívökbõl, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.(HU)
Lukács 8:13 És a kõsziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.(HU)
Lukács 8:14 És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörûségeitõl megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.(HU)
Lukács 8:15 A melyik pedig a jó földbe [esett,] ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketûréssel.(HU)
Lukács 8:16 Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot.(HU)
Lukács 8:17 Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett [dolog,] mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jõne.(HU)
Lukács 8:18 Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tõle.(HU)
Lukács 8:19 Jövének pedig hozzá az õ anyja és atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.(HU)
Lukács 8:20 És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni.(HU)
Lukács 8:21 Õ pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.(HU)
Lukács 8:22 Lõn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba õ és az õ tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó [part]jára. És elindulának.(HU)
Lukács 8:23 De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.(HU)
Lukács 8:24 És hozzá menvén, felkölték õt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Õ pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszûnének, és lõn csendesség.(HU)
Lukács 8:25 És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?(HU)
Lukács 8:26 És evezének a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van.(HU)
Lukács 8:27 És mikor õ kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok idõtõl fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.(HU)
Lukács 8:28 És mikor meglátta Jézust, felkiálta és [lábai] elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem.(HU)
Lukács 8:29 Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbõl. Mert gyakran elragadá õt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve õrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtõl a pusztákba hajtaték.(HU)
Lukács 8:30 Megkérdé pedig õt Jézus, mondván: Mi a neved? És õ monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.(HU)
Lukács 8:31 És kérék õt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.(HU)
Lukács 8:32 Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék õt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik.(HU)
Lukács 8:33 És minekutána kimentek az ördögök az emberbõl, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekrõl a tóba rohana, és megfullada.(HU)
Lukács 8:34 A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban.(HU)
Lukács 8:35 Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kibõl az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének.(HU)
Lukács 8:36 Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadult meg az ördöngõs.(HU)
Lukács 8:37 És kéré õt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy õ közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: õ pedig beülvén a hajóba, visszatére.(HU)
Lukács 8:38 Kéré pedig õt az az ember, a kibõl az ördögök kimentek, hogy õ vele lehessen; de Jézus elbocsátá õt, mondván:(HU)
Lukács 8:39 Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus õ vele.(HU)
Lukács 8:40 És lõn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá õt; mert mindnyájan várják vala õt.(HU)
Lukács 8:41 És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai elõtt leesvén, kéré õt, hogy menjen be az õ házába;(HU)
Lukács 8:42 Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendõs, és az halálán volt. Mikor pedig õ méne, a sokaság szorongatá õt.(HU)
Lukács 8:43 És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendõtõl fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani,(HU)
Lukács 8:44 Hátulról hozzá járulván, illeté az õ ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.(HU)
Lukács 8:45 És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik õ vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és [azt] mondod: Ki az, a ki engem illete?(HU)
Lukács 8:46 Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erõ származék ki tõlem.(HU)
Lukács 8:47 Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve elõjöve és elõtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság elõtt, miért illette õt, és hogy azonnal meggyógyult.(HU)
Lukács 8:48 És õ monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!(HU)
Lukács 8:49 Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének [házától,] mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!(HU)
Lukács 8:50 Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.(HU)
Lukács 8:51 Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.(HU)
Lukács 8:52 Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; õ pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.(HU)
Lukács 8:53 És kineveték õt, tudván, hogy meghalt.(HU)
Lukács 8:54 Õ pedig mindenkit kiküldvén, és a [leányzó] kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel!(HU)
Lukács 8:55 És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és [õ] parancsolá, hogy adjanak néki enni.(HU)
Lukács 8:56 És elálmélkodának annak szülei; õ pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt.(HU)
Lukács 9:1 Minekutána pedig összehívta [Jézus ]az õ tizenkét tanítványát, ada nékik erõt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására.(HU)
Lukács 9:2 És elküldé õket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.(HU)
Lukács 9:3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen.(HU)
Lukács 9:4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább.(HU)
Lukács 9:5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul õ ellenök.(HU)
Lukács 9:6 Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.(HU)
Lukács 9:7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik õ általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból;(HU)
Lukács 9:8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.(HU)
Lukács 9:9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felõl én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala õt látni.(HU)
Lukács 9:10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevû városnak puszta helyére.(HU)
Lukács 9:11 A sokaság pedig [ezt] megtudván, követé õt: és õ örömmel fogadván õket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá.(HU)
Lukács 9:12 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettõ õ hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.(HU)
Lukács 9:13 Õ pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.(HU)
Lukács 9:14 Mert valának [ott] mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az õ tanítványainak: Ültessétek le õket csoportokba ötvenével.(HU)
Lukács 9:15 És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit.(HU)
Lukács 9:16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.(HU)
Lukács 9:17 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tõlük, tizenkét kosárral.(HU)
Lukács 9:18 És lõn, mikor õ magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé õket, mondván: Kinek mond engem a sokaság?(HU)
Lukács 9:19 Õk pedig felelvén, mondának: Keresztelõ Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.(HU)
Lukács 9:20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.(HU)
Lukács 9:21 Õ pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják;(HU)
Lukács 9:22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektõl, a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni.(HU)
Lukács 9:23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét minden nap, és kövessen engem.(HU)
Lukács 9:24 Mert a ki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az õ életét én érettem, az megtartja azt.(HU)
Lukács 9:25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri [is], õ magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?(HU)
Lukács 9:26 Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ dicsõségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval.(HU)
Lukács 9:27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.(HU)
Lukács 9:28 És lõn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.(HU)
Lukács 9:29 És imádkozása közben az õ orczájának ábrázata elváltozék, és az õ ruhája fehér [és] fénylõ lõn.(HU)
Lukács 9:30 És ímé két férfiú beszél vala õ vele, kik valának Mózes és Illés;(HU)
Lukács 9:31 Kik dicsõségben megjelenvén, beszélik vala az õ halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.(HU)
Lukács 9:32 Pétert pedig és a vele lévõket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az õ dicsõségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.(HU)
Lukács 9:33 És lõn, mikor azok eltávoztak õ tõle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.(HU)
Lukács 9:34 És mikor õ ezeket mondá, felhõ támada és azokat beárnyékozá; õk pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhõbe.(HU)
Lukács 9:35 És szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, õt hallgassátok.(HU)
Lukács 9:36 És mikor a szózat lõn, találtaték Jézus csak maga. Õk pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.(HU)
Lukács 9:37 És lõn másnap, mikor õk a hegyrõl leszállottak, sok nép méne elébe.(HU)
Lukács 9:38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem:(HU)
Lukács 9:39 És ímé a lélek megragadja õt, és hirtelen kiált; és szaggatja õt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tõle, szaggatván õt.(HU)
Lukács 9:40 És kérem a te tanítványaidat, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.(HU)
Lukács 9:41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és [meddig] tûrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!(HU)
Lukács 9:42 A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az õ atyjának.(HU)
Lukács 9:43 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az õ tanítványainak:(HU)
Lukács 9:44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni.(HU)
Lukács 9:45 De õk nem érték e mondást, és el vala rejtve elõlük, hogy ne értsék azt; és féltek õt megkérdezni e mondás felõl.(HU)
Lukács 9:46 Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük.(HU)
Lukács 9:47 Jézus pedig látván az õ szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,(HU)
Lukács 9:48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.(HU)
Lukács 9:49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket ûz; és eltiltók õt, mivelhogy [téged] nem követ mi velünk.(HU)
Lukács 9:50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.(HU)
Lukács 9:51 Lõn pedig, mikor az idõ elközelgete, hogy õ felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy,(HU)
Lukács 9:52 És követeket külde az õ orczája elõtt; és [azok] elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki [szállást] készítsenek.(HU)
Lukács 9:53 De nem fogadák be õt, mivelhogy õ Jeruzsálembe megy vala.(HU)
Lukács 9:54 Mikor pedig ezt látták az õ tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tûz szálljon alá az égbõl, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett?(HU)
Lukács 9:55 De [Jézus] megfordulván, megdorgálá õket, mondván: Nem tudjátok minémû lélek van ti bennetek:(HU)
Lukács 9:56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.(HU)
Lukács 9:57 Lõn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy!(HU)
Lukács 9:58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania.(HU)
Lukács 9:59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy elõbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.(HU)
Lukács 9:60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az õ halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.(HU)
Lukács 9:61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de elõbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.(HU)
Lukács 9:62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.(HU)
Lukács 10:1 Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettõnként az õ orczája elõtt, minden városba és helyre, a hová õ menendõ vala.(HU)
Lukács 10:2 Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az õ aratásába.(HU)
Lukács 10:3 Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé.(HU)
Lukács 10:4 Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek.(HU)
Lukács 10:5 Valamely házba bementek, elõször ezt mondjátok: Békesség e háznak!(HU)
Lukács 10:6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza.(HU)
Lukács 10:7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit õk [adnak]: mert méltó a munkás az õ jutalmára. Ne járjatok házról-házra.(HU)
Lukács 10:8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit elõtökbe adnak:(HU)
Lukács 10:9 És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.(HU)
Lukács 10:10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok:(HU)
Lukács 10:11 Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.(HU)
Lukács 10:12 Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tûrhetõbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.(HU)
Lukács 10:13 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lõnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna.(HU)
Lukács 10:14 Hanem Tírusnak és Sídonnak tûrhetõbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.(HU)
Lukács 10:15 És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.(HU)
Lukács 10:16 A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött.(HU)
Lukács 10:17 Visszatére pedig a hetven [tanítvány] örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!(HU)
Lukács 10:18 Õ pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égbõl.(HU)
Lukács 10:19 Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.(HU)
Lukács 10:20 De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.(HU)
Lukács 10:21 Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te elõtted.(HU)
Lukács 10:22 Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem [csak] a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.(HU)
Lukács 10:23 És a tanítványokhoz fordulván, monda õ magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.(HU)
Lukács 10:24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.(HU)
Lukács 10:25 És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén õt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?(HU)
Lukács 10:26 Õ pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?(HU)
Lukács 10:27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl és minden erõdbõl és teljes elmédbõl; és a te felebarátodat, mint magadat.(HU)
Lukács 10:28 Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz.(HU)
Lukács 10:29 Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?(HU)
Lukács 10:30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálembõl Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.(HU)
Lukács 10:31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.(HU)
Lukács 10:32 Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és [azt] látta, elkerülé.(HU)
Lukács 10:33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.(HU)
Lukács 10:34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az õ tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.(HU)
Lukács 10:35 Másnap pedig elmenõben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.(HU)
Lukács 10:36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók [kezébe] esett?(HU)
Lukács 10:37 Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te [is] a képen cselekedjél.(HU)
Lukács 10:38 Lõn pedig, mikor az úton menének, hogy õ beméne egy faluba; egy Mártha nevû asszony pedig befogadá õt házába.(HU)
Lukács 10:39 És ennek vala egy Mária nevezetû testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az õ beszédét.(HU)
Lukács 10:40 Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; elõállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.(HU)
Lukács 10:41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:(HU)
Lukács 10:42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik õ tõle.(HU)
Lukács 11:1 És lõn, mikor õ imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az õ tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az õ tanítványait.(HU)
Lukács 11:2 Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, [ezt] mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jõjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.(HU)
Lukács 11:3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.(HU)
Lukács 11:4 És bocsásd meg nékünk a mi bûneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.(HU)
Lukács 11:5 És monda nékik: Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,(HU)
Lukács 11:6 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie;(HU)
Lukács 11:7 Az pedig onnét belõlrõl felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked?(HU)
Lukács 11:8 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.(HU)
Lukács 11:9 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.(HU)
Lukács 11:10 Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetõnek megnyittatik.(HU)
Lukács 11:11 Melyik atya pedig az közületek, a kitõl a fia kenyeret kér, [és] õ talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki?(HU)
Lukács 11:12 Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki?(HU)
Lukács 11:13 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tõle kérik.(HU)
Lukács 11:14 És ördögöt ûz vala ki, mely néma vala. És lõn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság.(HU)
Lukács 11:15 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.(HU)
Lukács 11:16 Mások meg, kísértvén õt, mennyei jelt kívánának tõle.(HU)
Lukács 11:17 Õ pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha [meghasonlik,] leomlik.(HU)
Lukács 11:18 És a Sátán is ha õ magával meghasonlik, mimódon állhat meg az õ országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket.(HU)
Lukács 11:19 És ha én a Belzebúb által ûzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által ûzik ki? Annakokáért õk maguk lesznek a ti bíráitok.(HU)
Lukács 11:20 Ha pedig Isten ujjával ûzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.(HU)
Lukács 11:21 Mikor az erõs fegyveres õrzi az õ palotáját, a mije van, békességben van;(HU)
Lukács 11:22 De mikor a nálánál erõsebb reá jövén legyõzi õt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tõle zsákmányol, elosztja.(HU)
Lukács 11:23 A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol.(HU)
Lukács 11:24 Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbõl, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, [ezt] mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem.(HU)
Lukács 11:25 És [oda] menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt.(HU)
Lukács 11:26 Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsõnél.(HU)
Lukács 11:27 Lõn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlõk, melyeket szoptál.(HU)
Lukács 11:28 Õ pedig monda: Sõt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.(HU)
Lukács 11:29 Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele;(HU)
Lukács 11:30 Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek.(HU)
Lukács 11:31 A Délnek királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és kárhoztatja õket: mert õ eljött a földnek szélérõl, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál.(HU)
Lukács 11:32 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy õk megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.(HU)
Lukács 11:33 Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot.(HU)
Lukács 11:34 A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed õszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig [a] [te szemed] gonosz, a te tested is sötét.(HU)
Lukács 11:35 Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.(HU)
Lukács 11:36 Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az õ világosságával.(HU)
Lukács 11:37 Beszéd közben pedig kéré õt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni.(HU)
Lukács 11:38 A farizeus pedig mikor [ezt] látta, elcsodálkozék, hogy ebéd elõtt elõbb nem mosdott meg.(HU)
Lukács 11:39 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külsõ részét megtisztítjátok; de a belsõtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal.(HU)
Lukács 11:40 Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belõl van?(HU)
Lukács 11:41 Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek.(HU)
Lukács 11:42 De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.(HU)
Lukács 11:43 Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elõlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket.(HU)
Lukács 11:44 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják.(HU)
Lukács 11:45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz.(HU)
Lukács 11:46 Õ pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.(HU)
Lukács 11:47 Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték õket.(HU)
Lukács 11:48 Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték õket, ti pedig építitek sírjaikat.(HU)
Lukács 11:49 Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök õ hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül [némelyeket] megölnek, és [némelyeket] elüldöznek;(HU)
Lukács 11:50 Hogy számon kéressék e nemzetségtõl minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétõl fogva kiontatott,(HU)
Lukács 11:51 Az Ábel vérétõl fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtõl.(HU)
Lukács 11:52 Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.(HU)
Lukács 11:53 Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani és õt sok dolog felõl kikérdezgetni,(HU)
Lukács 11:54 Ólálkodván õ utána, és igyekezvén valamit az õ szájából kikapni, hogy vádolhassák õt.(HU)
Lukács 12:1 Ezenközben mikor sok ezerbõl álló sokaság gyûlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az õ tanítványainak mondani: Mindenekelõtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás;(HU)
Lukács 12:2 Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jõne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.(HU)
Lukács 12:3 Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.(HU)
Lukács 12:4 Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.(HU)
Lukács 12:5 De megmondom néktek, kitõl féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettõl féljetek.(HU)
Lukács 12:6 Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve.(HU)
Lukács 12:7 De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.(HU)
Lukács 12:8 Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek elõtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai elõtt;(HU)
Lukács 12:9 A ki pedig megtagad engem az emberek elõtt, megtagadtatik az Isten angyalai elõtt.(HU)
Lukács 12:10 És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.(HU)
Lukács 12:11 Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;(HU)
Lukács 12:12 Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.(HU)
Lukács 12:13 Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.(HU)
Lukács 12:14 Õ pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá?(HU)
Lukács 12:15 Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bõvölködésben van az embernek az õ élete.(HU)
Lukács 12:16 És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bõségesen termett a földje.(HU)
Lukács 12:17 Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.(HU)
Lukács 12:18 És monda: Ezt cselekszem: Az én csûreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.(HU)
Lukács 12:19 És [ezt] mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendõre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!(HU)
Lukács 12:20 Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tõled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?(HU)
Lukács 12:21 Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.(HU)
Lukács 12:22 Monda pedig az õ tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti éltetek felõl, mit egyetek; se a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek.(HU)
Lukács 12:23 Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.(HU)
Lukács 12:24 Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csûrük; és az Isten eltartja õket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?(HU)
Lukács 12:25 Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?(HU)
Lukács 12:26 Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felõl?(HU)
Lukács 12:27 Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden õ dicsõségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.(HU)
Lukács 12:28 Ha pedig a füvet, mely ma a mezõn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitûek!(HU)
Lukács 12:29 Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.(HU)
Lukács 12:30 Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.(HU)
Lukács 12:31 Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.(HU)
Lukács 12:32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.(HU)
Lukács 12:33 Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.(HU)
Lukács 12:34 Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.(HU)
Lukács 12:35 Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;(HU)
Lukács 12:36 Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az õ urokat várják, mikor jõ meg a menyegzõrõl, hogy mihelyt megjõ és zörget, azonnal megnyissák néki.(HU)
Lukács 12:37 Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és elõjövén, szolgál nékik.(HU)
Lukács 12:38 És ha megjõ a második õrváltáskor, és ha a harmadik õrváltáskor jõ meg, és úgy találja [õket], boldogok azok a szolgák!(HU)
Lukács 12:39 Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jõ el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az õ házába törjön.(HU)
Lukács 12:40 Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jõ el az embernek Fia.(HU)
Lukács 12:41 Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?(HU)
Lukács 12:42 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hû és bölcs sáfár, kit az úr gondviselõvé tõn az õ háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?(HU)
Lukács 12:43 Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ilyen munkában talál!(HU)
Lukács 12:44 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselõvé teszi õt.(HU)
Lukács 12:45 Ha pedig az a szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:(HU)
Lukács 12:46 Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja õt, és a hitetlenek sorsára juttatja.(HU)
Lukács 12:47 És a mely szolga tudta az õ urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;(HU)
Lukács 12:48 A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tõle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tõle.(HU)
Lukács 12:49 Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha [az] immár meggerjedett?(HU)
Lukács 12:50 De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen [az] elvégeztetik.(HU)
Lukács 12:51 Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sõt inkább meghasonlást.(HU)
Lukács 12:52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettõ ellen, és kettõ három ellen.(HU)
Lukács 12:53 Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.(HU)
Lukács 12:54 Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhõ támad, azonnal [ezt] mondjátok: Záporesõ jõ; és úgy lesz.(HU)
Lukács 12:55 És mikor [halljátok] fúni a déli szelet, [ezt] mondjátok: Hõség lesz; és [úgy] lesz.(HU)
Lukács 12:56 Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; errõl az idõrõl pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?(HU)
Lukács 12:57 És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?(HU)
Lukács 12:58 Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tõle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöczbe ne vessen téged.(HU)
Lukács 12:59 Mondom néked, hogy nem jõsz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.(HU)
Lukács 13:1 Jövének pedig ugyanazon idõben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felõl, kiknek vérét Pilátus az õ áldozatukkal elegyítette.(HU)
Lukács 13:2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bûnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?(HU)
Lukács 13:3 Nem, mondom néktek: sõt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.(HU)
Lukács 13:4 Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte õket, gondoljátok-é, hogy bûnösebb volt minden [más] Jeruzsálemben lakó embernél?(HU)
Lukács 13:5 Nem, mondom néktek: sõt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.(HU)
Lukács 13:6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szõlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.(HU)
Lukács 13:7 És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?(HU)
Lukács 13:8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendõben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:(HU)
Lukács 13:9 És ha gyümölcsöt terem, [jó]; ha pedig nem, azután vágd ki azt.(HU)
Lukács 13:10 Tanít vala pedig szombat[nap]on egy zsinagógában.(HU)
Lukács 13:11 És ímé vala [ott] egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendõtõl fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.(HU)
Lukács 13:12 És mikor azt látta Jézus, elõszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedbõl!(HU)
Lukács 13:13 És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsõíté az Istent.(HU)
Lukács 13:14 Felelvén pedig a zsinagógafõ, haragudva, hogy szombat[nap]on gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jõjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.(HU)
Lukács 13:15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombat[nap]on nem oldja-é el mindenitek az õ ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?(HU)
Lukács 13:16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélbõl szombatnapon?(HU)
Lukács 13:17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsõséges dolgokon, a melyek õ általa lettek.(HU)
Lukács 13:18 Monda pedig [Jézus:] Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?(HU)
Lukács 13:19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az õ kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.(HU)
Lukács 13:20 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?(HU)
Lukács 13:21 Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.(HU)
Lukács 13:22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.(HU)
Lukács 13:23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Õ pedig monda nékik:(HU)
Lukács 13:24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.(HU)
Lukács 13:25 Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és õ felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;(HU)
Lukács 13:26 Akkor kezditek mondani: Te elõtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;(HU)
Lukács 13:27 De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tõlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!(HU)
Lukács 13:28 Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.(HU)
Lukács 13:29 És jõnek napkeletrõl és napnyugatról, és északról és délrõl, és az Isten országában letelepednek.(HU)
Lukács 13:30 És ímé vannak utolsók, a kik elsõk lesznek, és vannak elsõk, a kik utolsók lesznek.(HU)
Lukács 13:31 Ugyanazon napon jövének [õ] hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.(HU)
Lukács 13:32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket ûzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.(HU)
Lukács 13:33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.(HU)
Lukács 13:34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyûjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az õ kis csirkéit az õ szárnyai alá, és ti nem akarátok!(HU)
Lukács 13:35 Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljõ [az] [idõ,] mikor [ezt] mondjátok: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében!(HU)
Lukács 14:1 És lõn mikor a fõfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala õ utána.(HU)
Lukács 14:2 És ímé egy vízkóros ember vala õ elõtte.(HU)
Lukács 14:3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombat[nap]on gyógyítani?(HU)
Lukács 14:4 Azok pedig hallgatának. És õ megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.(HU)
Lukács 14:5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?(HU)
Lukács 14:6 És nem felelhetnek vala õ ellene semmit ezekre.(HU)
Lukács 14:7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fõ helyeket; mondván nékik:(HU)
Lukács 14:8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fõ helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,(HU)
Lukács 14:9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.(HU)
Lukács 14:10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljõ az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsõséged lesz azok elõtt, a kik veled együtt ülnek.(HU)
Lukács 14:11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.(HU)
Lukács 14:12 Monda pedig annak is, a ki õt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont õk is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.(HU)
Lukács 14:13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:(HU)
Lukács 14:14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.(HU)
Lukács 14:15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik [õ vele] együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.(HU)
Lukács 14:16 Õ pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;(HU)
Lukács 14:17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!(HU)
Lukács 14:18 És mindnyájan egyenlõképen kezdék magokat mentegetni. Az elsõ monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!(HU)
Lukács 14:19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!(HU)
Lukács 14:20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.(HU)
Lukács 14:21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az õ urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az õ szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.(HU)
Lukács 14:22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.(HU)
Lukács 14:23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejõni [mindenkit], hogy megteljék az én házam.(HU)
Lukács 14:24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.(HU)
Lukács 14:25 Megy vala pedig õ vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:(HU)
Lukács 14:26 Ha valaki én hozzám jõ, és meg nem gyûlöli az õ atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nõtestvéreit, sõt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.(HU)
Lukács 14:27 És valaki nem hordozza az õ keresztjét, és én utánam jõ, nem lehet az én tanítványom.(HU)
Lukács 14:28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde elõször leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?(HU)
Lukács 14:29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje õt mindenki, a ki látja,(HU)
Lukács 14:30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!(HU)
Lukács 14:31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén elõször tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki õ ellene húszezerrel jött?(HU)
Lukács 14:32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.(HU)
Lukács 14:33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.(HU)
Lukács 14:34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?(HU)
Lukács 14:35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.(HU)
Lukács 15:1 Közelgetnek vala pedig õ hozzá a vámszedõk és a bûnösök mind, hogy hallgassák õt.(HU)
Lukács 15:2 És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bûnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.(HU)
Lukács 15:3 Õ pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:(HU)
Lukács 15:4 Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?(HU)
Lukács 15:5 És ha megtalálta, felveti az õ vállára, örülvén.(HU)
Lukács 15:6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.(HU)
Lukács 15:7 Mondom néktek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérõ bûnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz [ember]en, a kinek nincs szüksége megtérésre.(HU)
Lukács 15:8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?(HU)
Lukács 15:9 És ha megtalálta, egybehívja az õ asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!(HU)
Lukács 15:10 Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe elõtt egy bûnös [ember] megtérésén.(HU)
Lukács 15:11 Monda pedig: Egy embernek vala két fia;(HU)
Lukács 15:12 És monda az ifjabbik az õ atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám esõ részt! És az megosztá köztök a vagyont.(HU)
Lukács 15:13 Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.(HU)
Lukács 15:14 Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és õ kezde szükséget látni.(HU)
Lukács 15:15 Akkor elmenvén, hozzá szegõdék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé õt az õ mezeire disznókat legeltetni.(HU)
Lukács 15:16 És kívánja vala megtölteni az õ gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.(HU)
Lukács 15:17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bõvölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!(HU)
Lukács 15:18 Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.(HU)
Lukács 15:19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!(HU)
Lukács 15:20 És felkelvén, elméne az õ atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá õt az õ atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá õt.(HU)
Lukács 15:21 És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!(HU)
Lukács 15:22 Az atyja pedig monda az õ szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyûrût a kezére, és sarut a lábaira!(HU)
Lukács 15:23 És elõhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.(HU)
Lukács 15:24 Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.(HU)
Lukács 15:25 Az õ nagyobbik fia pedig a mezõn vala: és mikor [haza]jövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.(HU)
Lukács 15:26 És elõszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?(HU)
Lukács 15:27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte õt vissza.(HU)
Lukács 15:28 Erre õ megharaguvék, és nem akara bemenni. Az õ atyja annakokáért kimenvén, kérlelé õt.(HU)
Lukács 15:29 Õ pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendõtõl fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.(HU)
Lukács 15:30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.(HU)
Lukács 15:31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!(HU)
Lukács 15:32 Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.(HU)
Lukács 16:1 Monda pedig az õ tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja.(HU)
Lukács 16:2 Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felõled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.(HU)
Lukács 16:3 Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tõlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!(HU)
Lukács 16:4 Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.(HU)
Lukács 16:5 És magához hivatván az õ urának minden egyes adósát, monda az elsõnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?(HU)
Lukács 16:6 Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent.(HU)
Lukács 16:7 Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat.(HU)
Lukács 16:8 És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.(HU)
Lukács 16:9 Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.(HU)
Lukács 16:10 A ki hû a kevesen, a sokon is hû az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.(HU)
Lukács 16:11 Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi [kincset]?(HU)
Lukács 16:12 És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?(HU)
Lukács 16:13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyûlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.(HU)
Lukács 16:14 Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretõk valának; és csúfolák õt.(HU)
Lukács 16:15 És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek elõtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten elõtt útálatos.(HU)
Lukács 16:16 A törvény és a próféták [Keresztelõ] Jánosig [valának:] az idõtõl fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erõszakkal tör abba.(HU)
Lukács 16:17 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvénybõl egy pontocskának elesni.(HU)
Lukács 16:18 Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétõl elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.(HU)
Lukács 16:19 Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:(HU)
Lukács 16:20 És vala egy Lázár nevû koldus, ki az õ kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.(HU)
Lukács 16:21 És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljõvén, nyalják vala az õ sebeit.(HU)
Lukács 16:22 Lõn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.(HU)
Lukács 16:23 És a pokolban felemelé az õ szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.(HU)
Lukács 16:24 És õ kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az õ ujjának hegyét vízbe, és hûsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.(HU)
Lukács 16:25 Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az õ bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.(HU)
Lukács 16:26 És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.(HU)
Lukács 16:27 Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el õt az én atyámnak házához;(HU)
Lukács 16:28 Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy õk is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak.(HU)
Lukács 16:29 Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.(HU)
Lukács 16:30 Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek!(HU)
Lukács 16:31 Õ pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem gyõzi meg õket, ha valaki a halottak közül feltámad.(HU)
Lukács 17:1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.(HU)
Lukács 17:2 Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.(HU)
Lukács 17:3 Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg õt; és ha megtér, bocsáss meg néki.(HU)
Lukács 17:4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.(HU)
Lukács 17:5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!(HU)
Lukács 17:6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.(HU)
Lukács 17:7 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezõrõl megjõ: Jer elõ, ülj asztalhoz?(HU)
Lukács 17:8 Sõt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?(HU)
Lukács 17:9 Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.(HU)
Lukács 17:10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.(HU)
Lukács 17:11 És lõn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy õ Samariának és Galileának közepette méne által.(HU)
Lukács 17:12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:(HU)
Lukács 17:13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!(HU)
Lukács 17:14 És mikor õket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy míg odamenének, megtisztulának.(HU)
Lukács 17:15 Egy pedig õ közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsõítvén az Istent nagy szóval;(HU)
Lukács 17:16 És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.(HU)
Lukács 17:17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?(HU)
Lukács 17:18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?(HU)
Lukács 17:19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.(HU)
Lukács 17:20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el.(HU)
Lukács 17:21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.(HU)
Lukács 17:22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljõ az idõ, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.(HU)
Lukács 17:23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek:(HU)
Lukács 17:24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az õ napján.(HU)
Lukács 17:25 De elõbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtõl.(HU)
Lukács 17:26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.(HU)
Lukács 17:27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.(HU)
Lukács 17:28 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;(HU)
Lukács 17:29 De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:(HU)
Lukács 17:30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.(HU)
Lukács 17:31 Az nap, a ki a háztetõn lesz, és az õ holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezõn, azonképen ne forduljon hátra.(HU)
Lukács 17:32 Emlékezzetek Lót feleségére!(HU)
Lukács 17:33 Valaki igyekezik az õ életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.(HU)
Lukács 17:34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.(HU)
Lukács 17:35 Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.(HU)
Lukács 17:36 Ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.(HU)
Lukács 17:37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Õ pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.(HU)
Lukács 18:1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;(HU)
Lukács 18:2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.(HU)
Lukács 18:3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.(HU)
Lukács 18:4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda õ magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;(HU)
Lukács 18:5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom õt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.(HU)
Lukács 18:6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!(HU)
Lukács 18:7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az õ választottaiért, kik õ hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútûrõ is irántuk?(HU)
Lukács 18:8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljõ, avagy talál-é hitet e földön?(HU)
Lukács 18:9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy õk igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:(HU)
Lukács 18:10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedõ.(HU)
Lukács 18:11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedõ is.(HU)
Lukács 18:12 Bõjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenbõl, a mit szerzek.(HU)
Lukács 18:13 A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!(HU)
Lukács 18:14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.(HU)
Lukács 18:15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.(HU)
Lukács 18:16 De Jézus magához híván õket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jõjjenek, és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.(HU)
Lukács 18:17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.(HU)
Lukács 18:18 És megkérdé õt egy fõember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?(HU)
Lukács 18:19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.(HU)
Lukács 18:20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.(HU)
Lukács 18:21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.(HU)
Lukács 18:22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.(HU)
Lukács 18:23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.(HU)
Lukács 18:24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!(HU)
Lukács 18:25 Mert könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.(HU)
Lukács 18:26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?(HU)
Lukács 18:27 Õ pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.(HU)
Lukács 18:28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!(HU)
Lukács 18:29 Õ pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,(HU)
Lukács 18:30 A ki sokszorta többet ne kapna ebben az idõben, a jövendõ világon pedig örök életet.(HU)
Lukács 18:31 És maga mellé vévén a tizenkettõt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.(HU)
Lukács 18:32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;(HU)
Lukács 18:33 És megostorozván, megölik õt; és harmadnapon feltámad.(HU)
Lukács 18:34 Õk pedig ezekbõl semmit nem értének; és a beszéd õ elõlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.(HU)
Lukács 18:35 Lõn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.(HU)
Lukács 18:36 És mikor hallotta a mellette elmenõ sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?(HU)
Lukács 18:37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.(HU)
Lukács 18:38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!(HU)
Lukács 18:39 A kik pedig elõl mentek, dorgálák õt, hogy hallgasson; de õ annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!(HU)
Lukács 18:40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé õt,(HU)
Lukács 18:41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjõjjön.(HU)
Lukács 18:42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.(HU)
Lukács 18:43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé õt, dicsõítvén az Istent az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsõséget ada az Istennek.(HU)
Lukács 19:1 És bemenvén, általméne Jerikhón.(HU)
Lukács 19:2 És ímé [vala ott] egy ember, a kit nevérõl Zákeusnak hívtak; és az fõvámszedõ vala, és gazdag.(HU)
Lukács 19:3 És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.(HU)
Lukács 19:4 És elõre futván felhága egy eperfüge fára, hogy õt lássa; mert arra vala elmenendõ.(HU)
Lukács 19:5 És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá õt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.(HU)
Lukács 19:6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá õt.(HU)
Lukács 19:7 És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bûnös emberhez ment be szállásra.(HU)
Lukács 19:8 Zákeus pedig elõállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.(HU)
Lukács 19:9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy õ is Ábrahám fia.(HU)
Lukács 19:10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.(HU)
Lukács 19:11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.(HU)
Lukács 19:12 Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.(HU)
Lukács 19:13 Elõszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.(HU)
Lukács 19:14 Az õ alattvalói pedig gyûlölék õt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy õ uralkodjék mi rajtunk.(HU)
Lukács 19:15 És lõn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az õ szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják õ hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.(HU)
Lukács 19:16 Eljöve pedig az elsõ, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.(HU)
Lukács 19:17 Õ pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.(HU)
Lukács 19:18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.(HU)
Lukács 19:19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.(HU)
Lukács 19:20 És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenõben eltéve tartottam;(HU)
Lukács 19:21 Mert féltem tõled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem [te] tettél el, és aratod, a mit nem [te] vetettél.(HU)
Lukács 19:22 Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem [én] tettem el, és aratom, a mit nem [én] vetettem;(HU)
Lukács 19:23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?(HU)
Lukács 19:24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettõl a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.(HU)
Lukács 19:25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!(HU)
Lukács 19:26 [És] [õ monda]: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tõle.(HU)
Lukács 19:27 Sõt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én õ rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg elõttem!(HU)
Lukács 19:28 És ezeket mondván, megy vala elõl, felmenvén Jeruzsálembe.(HU)
Lukács 19:29 És lõn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettõt az õ tanítványai közül,(HU)
Lukács 19:30 Mondván: Menjetek el az átellenben levõ faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.(HU)
Lukács 19:31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.(HU)
Lukács 19:32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.(HU)
Lukács 19:33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?(HU)
Lukács 19:34 Õk pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.(HU)
Lukács 19:35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az õ felsõruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.(HU)
Lukács 19:36 És mikor õ méne, az õ felsõruháikat az útra teríték.(HU)
Lukács 19:37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;(HU)
Lukács 19:38 Mondván: Áldott a Király, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a magasságban!(HU)
Lukács 19:39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!(HU)
Lukács 19:40 És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.(HU)
Lukács 19:41 És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.(HU)
Lukács 19:42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elõl.(HU)
Lukács 19:43 Mert jõnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelõl megszorítanak téged.(HU)
Lukács 19:44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.(HU)
Lukács 19:45 És bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,(HU)
Lukács 19:46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.(HU)
Lukács 19:47 És tanít vala minden nap a templomban. A fõpapok pedig és az írástudók és a nép elõkelõi igyekeznek vala õt elveszteni:(HU)
Lukács 19:48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép õ rajta függ vala, [reá] hallgatván.(HU)
Lukács 20:1 És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,(HU)
Lukács 20:2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?(HU)
Lukács 20:3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem:(HU)
Lukács 20:4 A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?(HU)
Lukács 20:5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennybõl; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?(HU)
Lukács 20:6 Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt.(HU)
Lukács 20:7 Felelének azért, hogy õk nem tudják, honnét [vala.](HU)
Lukács 20:8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.(HU)
Lukács 20:9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék.(HU)
Lukács 20:10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.(HU)
Lukács 20:11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.(HU)
Lukács 20:12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.(HU)
Lukács 20:13 Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.(HU)
Lukács 20:14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!(HU)
Lukács 20:15 És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?(HU)
Lukács 20:16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!(HU)
Lukács 20:17 Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?(HU)
Lukács 20:18 Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.(HU)
Lukács 20:19 És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e példázatot.(HU)
Lukács 20:20 Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának.(HU)
Lukács 20:21 Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:(HU)
Lukács 20:22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?(HU)
Lukács 20:23 Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?(HU)
Lukács 20:24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.(HU)
Lukács 20:25 Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.(HU)
Lukács 20:26 És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának.(HU)
Lukács 20:27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt,(HU)
Lukács 20:28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az õ testvérének.(HU)
Lukács 20:29 Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;(HU)
Lukács 20:30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;(HU)
Lukács 20:31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.(HU)
Lukács 20:32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.(HU)
Lukács 20:33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.(HU)
Lukács 20:34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:(HU)
Lukács 20:35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:(HU)
Lukács 20:36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.(HU)
Lukács 20:37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.(HU)
Lukács 20:38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek [Istene:] mert mindenek élnek õ néki.(HU)
Lukács 20:39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!(HU)
Lukács 20:40 És többé semmit sem mertek tõle kérdezni.(HU)
Lukács 20:41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?(HU)
Lukács 20:42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,(HU)
Lukács 20:43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.(HU)
Lukács 20:44 Dávid azért Urának mondja õt, mimódon fia tehát néki?(HU)
Lukács 20:45 És az egész nép hallására monda az õ tanítványainak:(HU)
Lukács 20:46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket;(HU)
Lukács 20:47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.(HU)
Lukács 21:1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az õ ajándékaikat a perselybe.(HU)
Lukács 21:2 Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.(HU)
Lukács 21:3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:(HU)
Lukács 21:4 Mert mind ezek az õ fölöslegükbõl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az õ szegénységébõl minden vagyonát, a mije volt, oda veté.(HU)
Lukács 21:5 És mikor némelyek mondának a templom felõl, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:(HU)
Lukács 21:6 Ezekbõl, a miket láttok, jõnek napok, melyekben kõ kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.(HU)
Lukács 21:7 Megkérdék pedig õt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?(HU)
Lukács 21:8 Õ pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jõnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idõ elközelgett; ne menjetek azért utánok.(HU)
Lukács 21:9 És mikor hallotok háborúkról és zendülésekrõl, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni elõbb, de nem [jõ] mindjárt a vég.(HU)
Lukács 21:10 Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;(HU)
Lukács 21:11 És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égbõl.(HU)
Lukács 21:12 De mind ezeknek elõtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket,] adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.(HU)
Lukács 21:13 De ebbõl néktek lesz tanúbizonyságotok.(HU)
Lukács 21:14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok elõre, hogy mit feleljetek védelmetekre:(HU)
Lukács 21:15 Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.(HU)
Lukács 21:16 Elárulnak pedig titeket szülõk és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.(HU)
Lukács 21:17 És gyûlöletesek lesztek mindenki elõtt az én nevemért.(HU)
Lukács 21:18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.(HU)
Lukács 21:19 A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket.(HU)
Lukács 21:20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektõl körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az õ elpusztulása.(HU)
Lukács 21:21 Akkor a kik Júdeában [lesznek,] fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezõben, ne menjenek be abba.(HU)
Lukács 21:22 Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.(HU)
Lukács 21:23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.(HU)
Lukács 21:24 És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.(HU)
Lukács 21:25 És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,(HU)
Lukács 21:26 Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erõsségei megrendülnek.(HU)
Lukács 21:27 És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni a felhõben, hatalommal és nagy dicsõséggel.(HU)
Lukács 21:28 Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.(HU)
Lukács 21:29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:(HU)
Lukács 21:30 Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.(HU)
Lukács 21:31 Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.(HU)
Lukács 21:32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.(HU)
Lukács 21:33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.(HU)
Lukács 21:34 De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jõjjön az a nap:(HU)
Lukács 21:35 Mert mintegy tõr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.(HU)
Lukács 21:36 Vigyázzatok azért minden idõben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elõtt!(HU)
Lukács 21:37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik.(HU)
Lukács 21:38 És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy õt hallgassa a templomban.(HU)
Lukács 22:1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.(HU)
Lukács 22:2 És a fõpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg õt; mert féltek a néptõl.(HU)
Lukács 22:3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala;(HU)
Lukács 22:4 És elmenvén, megbeszélé a fõpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja õt nékik kezökbe.(HU)
Lukács 22:5 És azok örülének, és megszerzõdének, hogy pénzt adnak néki;(HU)
Lukács 22:6 Õ pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy õt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.(HU)
Lukács 22:7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;(HU)
Lukács 22:8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.(HU)
Lukács 22:9 Õk pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?(HU)
Lukács 22:10 És õ monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jõ veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt abba a házba, a melybe bemegy.(HU)
Lukács 22:11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?(HU)
Lukács 22:12 És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.(HU)
Lukács 22:13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.(HU)
Lukács 22:14 És mikor eljött az idõ, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol õ vele egyetembe.(HU)
Lukács 22:15 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melõtt én szenvednék:(HU)
Lukács 22:16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.(HU)
Lukács 22:17 És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:(HU)
Lukács 22:18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl, míglen eljõ az Isten országa.(HU)
Lukács 22:19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.(HU)
Lukács 22:20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.(HU)
Lukács 22:21 De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.(HU)
Lukács 22:22 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!(HU)
Lukács 22:23 És õk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az õ közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?(HU)
Lukács 22:24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.(HU)
Lukács 22:25 Õ pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az õ királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévõknek hivatnak.(HU)
Lukács 22:26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál.(HU)
Lukács 22:27 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.(HU)
Lukács 22:28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;(HU)
Lukács 22:29 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,(HU)
Lukács 22:30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.(HU)
Lukács 22:31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;(HU)
Lukács 22:32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idõvel megtérvén, a te atyádfiait erõsítsed.(HU)
Lukács 22:33 Õ pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!(HU)
Lukács 22:34 És õ monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.(HU)
Lukács 22:35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem.(HU)
Lukács 22:36 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát.(HU)
Lukács 22:37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.(HU)
Lukács 22:38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Õ pedig monda: Elég.(HU)
Lukács 22:39 És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is.(HU)
Lukács 22:40 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.(HU)
Lukács 22:41 És õ eltávozék tõlök mintegy kõhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,(HU)
Lukács 22:42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!(HU)
Lukács 22:43 És angyal jelenék meg néki mennybõl, erõsítvén õt.(HU)
Lukács 22:44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az õ verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.(HU)
Lukács 22:45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az õ tanítványaihoz menvén, aludva találá õket a szomorúság miatt,(HU)
Lukács 22:46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.(HU)
Lukács 22:47 És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne elõtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közül: és közelgete Jézushoz, hogy õt megcsókolja.(HU)
Lukács 22:48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?(HU)
Lukács 22:49 Látván pedig azok, a kik õ körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel?(HU)
Lukács 22:50 És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.(HU)
Lukács 22:51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.(HU)
Lukács 22:52 Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?(HU)
Lukács 22:53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.(HU)
Lukács 22:54 Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.(HU)
Lukács 22:55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök.(HU)
Lukács 22:56 És meglátván õt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala!(HU)
Lukács 22:57 Õ pedig megtagadá õt, mondván: Asszony, nem ismerem õt!(HU)
Lukács 22:58 És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!(HU)
Lukács 22:59 És úgy egy óra mulva más valaki erõsíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.(HU)
Lukács 22:60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas.(HU)
Lukács 22:61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.(HU)
Lukács 22:62 És kimenvén Péter, keservesen síra.(HU)
Lukács 22:63 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén õt.(HU)
Lukács 22:64 És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák õt, és kérdezék õt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?(HU)
Lukács 22:65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván õt.(HU)
Lukács 22:66 És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe,(HU)
Lukács 22:67 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:(HU)
Lukács 22:68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.(HU)
Lukács 22:69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl.(HU)
Lukács 22:70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!(HU)
Lukács 22:71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából.(HU)
Lukács 23:1 És fölkelvén az õ egész sokaságuk, vivék õt Pilátushoz.(HU)
Lukács 23:2 És kezdék õt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy õ magát ama király Krisztusnak mondja.(HU)
Lukács 23:3 Pilátus pedig megkérdé õt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És õ felelvén néki, monda: Te mondod!(HU)
Lukács 23:4 Monda pedig Pilátus a fõpapoknak és a sokaságnak: Semmi bûnt nem találok ez emberben.(HU)
Lukács 23:5 De azok erõsködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.(HU)
Lukács 23:6 Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é õ?(HU)
Lukács 23:7 És mikor megtudta, hogy õ a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé õt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.(HU)
Lukács 23:8 Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok idõtõl fogva kívánta õt látni, mivelhogy sokat hallott õ felõle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet õ tesz.(HU)
Lukács 23:9 Kérdezé pedig õt sok beszéddel; de õ semmit nem felele néki.(HU)
Lukács 23:10 [Ott] állanak vala pedig a fõpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván õt.(HU)
Lukács 23:11 Héródes pedig az õ katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván õt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.(HU)
Lukács 23:12 És az napon lõnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az elõtt ellenségeskedésben valának egymással.(HU)
Lukács 23:13 Pilátus pedig a fõpapokat, fõembereket és a népet egybegyûjtvén,(HU)
Lukács 23:14 Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti elõttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, a mivel õt vádoljátok:(HU)
Lukács 23:15 De még Héródes sem; mert titeket õ hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett õ.(HU)
Lukács 23:16 Megfenyítvén azért õt, elbocsátom.(HU)
Lukács 23:17 Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy [foglyot.](HU)
Lukács 23:18 De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!(HU)
Lukács 23:19 Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.(HU)
Lukács 23:20 Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;(HU)
Lukács 23:21 De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg õt!(HU)
Lukács 23:22 Õ pedig harmadszor [is] monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bûnt nem találtam õ benne; megfenyítvén azért õt, elbocsátom!(HU)
Lukács 23:23 Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az õ szavok és a fõpapoké erõt vesz vala.(HU)
Lukács 23:24 És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.(HU)
Lukács 23:25 És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az õ akaratuknak.(HU)
Lukács 23:26 Mikor azért elvivék õt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezõrõl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.(HU)
Lukács 23:27 Követé pedig õt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták õt.(HU)
Lukács 23:28 Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.(HU)
Lukács 23:29 Mert ímé jõnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak!(HU)
Lukács 23:30 Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!(HU)
Lukács 23:31 Mert ha a zöldelõ fán ezt mívelik, mi esik a száraz [fán?](HU)
Lukács 23:32 Vivének pedig két másikat is, [két ]gonosztevõt õ vele, hogy megölessenek.(HU)
Lukács 23:33 Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz felõl, a másikat balkéz felõl.(HU)
Lukács 23:34 Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az õ ruháit, vetének reájok sorsot.(HU)
Lukács 23:35 És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig õt a fõemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha õ a Krisztus, az Istennek ama választottja.(HU)
Lukács 23:36 Csúfolák pedig õt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván õt.(HU)
Lukács 23:37 És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!(HU)
Lukács 23:38 Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.(HU)
Lukács 23:39 A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá õt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!(HU)
Lukács 23:40 Felelvén pedig a másik, megdorgálá õt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!(HU)
Lukács 23:41 És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.(HU)
Lukács 23:42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban!(HU)
Lukács 23:43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.(HU)
Lukács 23:44 Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig.(HU)
Lukács 23:45 És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.(HU)
Lukács 23:46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.(HU)
Lukács 23:47 Látván pedig a százados, a mi történt, dicsõíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.(HU)
Lukács 23:48 És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.(HU)
Lukács 23:49 Az õ ismerõsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék õt, távol állának, nézvén ezeket.(HU)
Lukács 23:50 És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,(HU)
Lukács 23:51 Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;(HU)
Lukács 23:52 Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.(HU)
Lukács 23:53 És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.(HU)
Lukács 23:54 És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.(HU)
Lukács 23:55 Az [õt] követõ asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az õ teste.(HU)
Lukács 23:56 Visszatérvén pedig, készítének fûszerszámokat és keneteket. [ (Luke 23:57) És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. ](HU)
Lukács 24:1 A hétnek elsõ [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.(HU)
Lukács 24:2 És a követ a sírról elhengerítve találák.(HU)
Lukács 24:3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.(HU)
Lukács 24:4 És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:(HU)
Lukács 24:5 És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?(HU)
Lukács 24:6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,(HU)
Lukács 24:7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.(HU)
Lukács 24:8 Megemlékezének azért az õ szavairól.(HU)
Lukács 24:9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.(HU)
Lukács 24:10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok õ velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.(HU)
Lukács 24:11 De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.(HU)
Lukács 24:12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.(HU)
Lukács 24:13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.(HU)
Lukács 24:14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.(HU)
Lukács 24:15 És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.(HU)
Lukács 24:16 De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.(HU)
Lukács 24:17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?(HU)
Lukács 24:18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?(HU)
Lukács 24:19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:(HU)
Lukács 24:20 És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.(HU)
Lukács 24:21 Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.(HU)
Lukács 24:22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;(HU)
Lukács 24:23 És mikor nem találták az õ testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.(HU)
Lukács 24:24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.(HU)
Lukács 24:25 És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!(HU)
Lukács 24:26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?(HU)
Lukács 24:27 És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.(HU)
Lukács 24:28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.(HU)
Lukács 24:29 De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.(HU)
Lukács 24:30 És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.(HU)
Lukács 24:31 És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.(HU)
Lukács 24:32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?(HU)
Lukács 24:33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.(HU)
Lukács 24:34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!(HU)
Lukács 24:35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.(HU)
Lukács 24:36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!(HU)
Lukács 24:37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.(HU)
Lukács 24:38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?(HU)
Lukács 24:39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!(HU)
Lukács 24:40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.(HU)
Lukács 24:41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?(HU)
Lukács 24:42 Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,(HU)
Lukács 24:43 Melyeket elvõn, és elõttök evék.(HU)
Lukács 24:44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.(HU)
Lukács 24:45 Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.(HU)
Lukács 24:46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:(HU)
Lukács 24:47 És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.(HU)
Lukács 24:48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.(HU)
Lukács 24:49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.(HU)
Lukács 24:50 Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.(HU)
Lukács 24:51 És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.(HU)
Lukács 24:52 Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;(HU)
Lukács 24:53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.(HU)
János 1:1 Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.(HU)
János 1:2 Ez kezdetben az Istennél vala.(HU)
János 1:3 Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.(HU)
János 1:4 Õ benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;(HU)
János 1:5 És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.(HU)
János 1:6 Vala egy Istentõl küldött ember, kinek neve János.(HU)
János 1:7 Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen õ általa.(HU)
János 1:8 Nem õ vala a világosság, hanem [jött,] hogy bizonyságot tegyen a világosságról.(HU)
János 1:9 Az igazi világosság eljött volt [már] a világba, a mely megvilágosít minden embert.(HU)
János 1:10 A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg õt.(HU)
János 1:11 Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be õt.(HU)
János 1:12 Valakik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az õ nevében hisznek;(HU)
János 1:13 A kik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek.(HU)
János 1:14 És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.(HU)
János 1:15 János bizonyságot tett õ róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kirõl mondám: A ki utánam jõ, elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.(HU)
János 1:16 És az õ teljességébõl vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.(HU)
János 1:17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.(HU)
János 1:18 Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki [õt.](HU)
János 1:19 És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálembõl, hogy megkérdezzék õt: Kicsoda vagy te?(HU)
János 1:20 És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.(HU)
János 1:21 És kérdezék õt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És õ felele: Nem.(HU)
János 1:22 Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felõl?(HU)
János 1:23 Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.(HU)
János 1:24 És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:(HU)
János 1:25 És megkérdék õt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?(HU)
János 1:26 Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.(HU)
János 1:27 Õ az, a ki utánam jõ, a ki elõttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.(HU)
János 1:28 Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, a hol János keresztel vala.(HU)
János 1:29 Másnap látá János Jézust õ hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bûneit!(HU)
János 1:30 Ez az, a kirõl én ezt mondám: Én utánam jõ egy férfiú, a ki elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.(HU)
János 1:31 És én nem ismertem õt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.(HU)
János 1:32 És bizonyságot tõn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égbõl, mint egy galambot; és megnyugovék õ rajta.(HU)
János 1:33 És én nem ismertem õt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.(HU)
János 1:34 És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.(HU)
János 1:35 Másnap ismét [ott] állt vala János és kettõ az õ tanítványai közül;(HU)
János 1:36 És ránézvén Jézusra, a mint [ott] jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!(HU)
János 1:37 És hallá õt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.(HU)
János 1:38 Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:(HU)
János 1:39 Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?(HU)
János 1:40 Monda nékik: Jõjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.(HU)
János 1:41 A kettõ közül, a kik Jánostól [ezt] hallották és õt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.(HU)
János 1:42 Találkozék ez elõször a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);(HU)
János 1:43 És vezeté õt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kõszikla).(HU)
János 1:44 A következõ napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!(HU)
János 1:45 Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.(HU)
János 1:46 Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felõl írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.(HU)
János 1:47 És monda néki Nátánael: Názáretbõl támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!(HU)
János 1:48 Látá Jézus Nátánaelt õ hozzá menni, és monda õ felõle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.(HU)
János 1:49 Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielõtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.(HU)
János 1:50 Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!(HU)
János 1:51 Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. [ (John 1:52) És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára. ](HU)
János 2:1 És harmadnapon menyegzõ lõn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;(HU)
János 2:2 És Jézus is meghivaték az õ tanítványaival együtt a menyegzõbe.(HU)
János 2:3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.(HU)
János 2:4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.(HU)
János 2:5 Mond az õ anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.(HU)
János 2:6 Vala pedig ott hat kõveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.(HU)
János 2:7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.(HU)
János 2:8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.(HU)
János 2:9 A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a võlegényt,(HU)
János 2:10 És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel elõször, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.(HU)
János 2:11 Ezt az elsõ jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az õ dicsõségét; és hivének benne az õ tanítványai.(HU)
János 2:12 Azután leméne Kapernaumba, õ és az õ anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,(HU)
János 2:13 Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.(HU)
János 2:14 És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:(HU)
János 2:15 És kötélbõl ostort csinálván, kiûzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;(HU)
János 2:16 És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.(HU)
János 2:17 Megemlékezének pedig az õ tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem.(HU)
János 2:18 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?(HU)
János 2:19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.(HU)
János 2:20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?(HU)
János 2:21 Õ pedig az õ testének templomáról szól vala.(HU)
János 2:22 Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az õ tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.(HU)
János 2:23 A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az õ nevében, látván az õ jeleit, a melyeket cselekszik vala.(HU)
János 2:24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy õ ismeré mindnyájokat,(HU)
János 2:25 És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberrõl; mert magától [is] tudta, mi volt az emberben.(HU)
János 3:1 Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók fõembere:(HU)
János 3:2 Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.(HU)
János 3:3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.(HU)
János 3:4 Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az õ anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?(HU)
János 3:5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába.(HU)
János 3:6 A mi testtõl született, test az; és a mi Lélektõl született, lélek az.(HU)
János 3:7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.(HU)
János 3:8 A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jõ és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektõl született.(HU)
János 3:9 Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?(HU)
János 3:10 Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?(HU)
János 3:11 Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.(HU)
János 3:12 Ha a földiekrõl szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekrõl szólok néktek?(HU)
János 3:13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennybõl szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.(HU)
János 3:14 És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.(HU)
János 3:15 Hogy valaki hiszen õ benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.(HU)
János 3:16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.(HU)
János 3:17 Mert nem azért küldte az Isten az õ Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.(HU)
János 3:18 A ki hiszen õ benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.(HU)
János 3:19 Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az õ cselekedeteik gonoszak valának.(HU)
János 3:20 Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyûlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az õ cselekedetei fel ne fedessenek;(HU)
János 3:21 A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az õ cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.(HU)
János 3:22 Ezután elméne Jézus az õ tanítványaival a Júdea földére; és ott idõzék velök, és keresztele.(HU)
János 3:23 János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.(HU)
János 3:24 Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.(HU)
János 3:25 Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felõl.(HU)
János 3:26 És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kirõl te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.(HU)
János 3:27 Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennybõl adatott néki.(HU)
János 3:28 Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy õ elõtte küldettem el.(HU)
János 3:29 A kinek jegyese van, võlegény az; a võlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja õt, örvendezve örül a võlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.(HU)
János 3:30 Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.(HU)
János 3:31 A ki felülrõl jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földrõl való, földi az és földieket szól; a ki a mennybõl jött, feljebb való mindenkinél.(HU)
János 3:32 És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az õ bizonyságtételét senki sem fogadja be.(HU)
János 3:33 A ki az õ bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.(HU)
János 3:34 Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.(HU)
János 3:35 Az Atya szereti a Fiút, és az õ kezébe adott mindent.(HU)
János 3:36 A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.(HU)
János 4:1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,(HU)
János 4:2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)(HU)
János 4:3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.(HU)
János 4:4 Samárián kell vala pedig általmennie.(HU)
János 4:5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevû városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az õ fiának, Józsefnek.(HU)
János 4:6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.(HU)
János 4:7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!(HU)
János 4:8 Az õ tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.(HU)
János 4:9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tõlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.(HU)
János 4:10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna õt, és adott volna néked élõ vizet.(HU)
János 4:11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élõ vizet?(HU)
János 4:12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebbõl ivott õ is, a fiai is és jószága is?(HU)
János 4:13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebbõl a vízbõl iszik, ismét megszomjúhozik:(HU)
János 4:14 Valaki pedig abból a vízbõl iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz õ benne.(HU)
János 4:15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jõjjek ide meríteni!(HU)
János 4:16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jõjj ide!(HU)
János 4:17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;(HU)
János 4:18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.(HU)
János 4:19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.(HU)
János 4:20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.(HU)
János 4:21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljõ az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.(HU)
János 4:22 Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.(HU)
János 4:23 De eljõ az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az õ imádóiul.(HU)
János 4:24 Az Isten lélek: és a kik õt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.(HU)
János 4:25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jõ (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljõ, megjelent nékünk mindent.(HU)
János 4:26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.(HU)
János 4:27 Eközben megjövének az õ tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?(HU)
János 4:28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:(HU)
János 4:29 Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?(HU)
János 4:30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének.(HU)
János 4:31 Aközben pedig kérék õt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!(HU)
János 4:32 Õ pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.(HU)
János 4:33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?(HU)
János 4:34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az õ dolgát elvégezzem.(HU)
János 4:35 Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljõ az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.(HU)
János 4:36 És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyûjt; hogy mind a vetõ, mind az arató együtt örvendezzen.(HU)
János 4:37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vetõ, más az arató.(HU)
János 4:38 Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.(HU)
János 4:39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.(HU)
János 4:40 A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék õt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.(HU)
János 4:41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,(HU)
János 4:42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítõje, a Krisztus.(HU)
János 4:43 Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.(HU)
János 4:44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.(HU)
János 4:45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták õt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert õk is elmentek vala az ünnepre.(HU)
János 4:46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.(HU)
János 4:47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré õt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az õ fiát; mert halálán vala.(HU)
János 4:48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.(HU)
János 4:49 Monda néki a királyi ember: Uram, jõjj, mielõtt a gyermekem meghal.(HU)
János 4:50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.(HU)
János 4:51 A mint pedig már megy vala, elébe jövének az õ szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.(HU)
János 4:52 Megtudakozá azért tõlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el õt a láz;(HU)
János 4:53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt õ, és az õ egész háza népe.(HU)
János 4:54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.(HU)
János 5:1 Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus Jeruzsálembe.(HU)
János 5:2 Van pedig Jeruzsálemben a Juh[kapu]nál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.(HU)
János 5:3 Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.(HU)
János 5:4 Mert idõnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát elõször lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémû betegségben volt.(HU)
János 5:5 Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendõt töltött betegségében.(HU)
János 5:6 Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idõ óta [úgy] van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?(HU)
János 5:7 Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be elõttem.(HU)
János 5:8 Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!(HU)
János 5:9 És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.(HU)
János 5:10 Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!(HU)
János 5:11 Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.(HU)
János 5:12 Megkérdék azért õt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?(HU)
János 5:13 A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.(HU)
János 5:14 Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!(HU)
János 5:15 Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki õt meggyógyította.(HU)
János 5:16 És e miatt üldözõbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák õt ölni, hogy ezeket mûvelte szombaton.(HU)
János 5:17 Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.(HU)
János 5:18 E miatt aztán még inkább meg akarák õt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, egyenlõvé tévén magát az Istennel.(HU)
János 5:19 Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.(HU)
János 5:20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket õ maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.(HU)
János 5:21 Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.(HU)
János 5:22 Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;(HU)
János 5:23 Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte õt.(HU)
János 5:24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.(HU)
János 5:25 Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljõ az idõ, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.(HU)
János 5:26 Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:(HU)
János 5:27 És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.(HU)
János 5:28 Ne csodálkozzatok ezen: mert eljõ az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az õ szavát,(HU)
János 5:29 És kijõnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt mûvelték, a kárhozat feltámadására.(HU)
János 5:30 Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.(HU)
János 5:31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.(HU)
János 5:32 Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.(HU)
János 5:33 Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.(HU)
János 5:34 De én nem embertõl nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.(HU)
János 5:35 Õ az égõ és fénylõ szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az õ világosságában.(HU)
János 5:36 De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.(HU)
János 5:37 A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.(HU)
János 5:38 Az õ ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit õ elküldött, ti annak nem hisztek.(HU)
János 5:39 Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam;(HU)
János 5:40 És nem akartok hozzám jõni, hogy életetek legyen!(HU)
János 5:41 Dicsõséget emberektõl nem nyerek.(HU)
János 5:42 De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:(HU)
János 5:43 Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jõne a maga nevében, azt befogadnátok.(HU)
János 5:44 Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsõséget, és azt a dicsõséget, a mely az egy Istentõl van, nem keresitek?(HU)
János 5:45 Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.(HU)
János 5:46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt õ.(HU)
János 5:47 Ha pedig az õ írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?(HU)
János 6:1 Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.(HU)
János 6:2 És nagy sokaság követé õt, mivelhogy látják vala az õ csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.(HU)
János 6:3 Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.(HU)
János 6:4 Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.(HU)
János 6:5 Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jõ hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?(HU)
János 6:6 Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye õt; mert õ maga tudta, mit akar vala cselekedni.(HU)
János 6:7 Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.(HU)
János 6:8 Monda néki egy az õ tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:(HU)
János 6:9 Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?(HU)
János 6:10 Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fû vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.(HU)
János 6:11 Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.(HU)
János 6:12 A mint pedig betelének, monda az õ tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.(HU)
János 6:13 Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérbõl való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evõk után.(HU)
János 6:14 Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tõn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendõ vala a világra.(HU)
János 6:15 Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jõni akarnak és õt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.(HU)
János 6:16 Mikor pedig estveledék, lemenének az õ tanítványai a tengerhez,(HU)
János 6:17 És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.(HU)
János 6:18 És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.(HU)
János 6:19 Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.(HU)
János 6:20 Õ pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!(HU)
János 6:21 Be akarák azért õt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.(HU)
János 6:22 Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az õ tanítványaival a hajóba, hanem csak az õ tanítványai mentek el,(HU)
János 6:23 De jöttek [más] hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:(HU)
János 6:24 Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának õk is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.(HU)
János 6:25 És megtalálván õt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?(HU)
János 6:26 Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekbõl, és jóllaktatok.(HU)
János 6:27 Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert õt az Atya pecsételte el, az Isten.(HU)
János 6:28 Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?(HU)
János 6:29 Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit õ küldött.(HU)
János 6:30 Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit mûvelsz?(HU)
János 6:31 A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.(HU)
János 6:32 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.(HU)
János 6:33 Mert az az Istennek kenyere, a mely mennybõl száll alá, és életet ád a világnak.(HU)
János 6:34 Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!(HU)
János 6:35 Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jõ, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.(HU)
János 6:36 De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.(HU)
János 6:37 Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jõ; és azt, a ki hozzám jõ, semmiképen ki nem vetem.(HU)
János 6:38 Mert azért szállottam le a mennybõl, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.(HU)
János 6:39 Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.(HU)
János 6:40 Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz õ benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.(HU)
János 6:41 Zúgolódának azért a zsidók õ ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá.(HU)
János 6:42 És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennybõl szállottam alá?(HU)
János 6:43 Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!(HU)
János 6:44 Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.(HU)
János 6:45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentõl tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jõ.(HU)
János 6:46 Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentõl van, az látta az Atyát.(HU)
János 6:47 Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.(HU)
János 6:48 Én vagyok az életnek kenyere.(HU)
János 6:49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.(HU)
János 6:50 Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá, hogy kiki egyék belõle és meg ne haljon.(HU)
János 6:51 Én vagyok amaz élõ kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; ha valaki eszik e kenyérbõl, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.(HU)
János 6:52 Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy [azt] együk?(HU)
János 6:53 Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az õ vérét, nincs élet bennetek.(HU)
János 6:54 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.(HU)
János 6:55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.(HU)
János 6:56 A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.(HU)
János 6:57 A miként elküldött engem amaz élõ Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.(HU)
János 6:58 Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.(HU)
János 6:59 Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.(HU)
János 6:60 Sokan azért, a kik hallák [ezeket] az õ tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja õt?(HU)
János 6:61 Tudván pedig Jézus õ magában, hogy e miatt zúgolódnak az õ tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?(HU)
János 6:62 Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!(HU)
János 6:63 A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.(HU)
János 6:64 De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitõl fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja õt.(HU)
János 6:65 És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.(HU)
János 6:66 Ettõl fogva sokan visszavonulának az õ tanítványai közül és nem járnak vala többé õ vele.(HU)
János 6:67 Monda azért Jézus a tizenkettõnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?(HU)
János 6:68 Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.(HU)
János 6:69 És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élõ Istennek Fia.(HU)
János 6:70 Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettõt? és egy közületek ördög.(HU)
János 6:71 Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta õt elárulni, noha egy volt a tizenkettõ közül.(HU)
János 7:1 És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy õt megöljék.(HU)
János 7:2 Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.(HU)
János 7:3 Mondának azért néki az õ atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel.(HU)
János 7:4 Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.(HU)
János 7:5 Mert az õ atyjafiai sem hivének benne.(HU)
János 7:6 Monda azért nékik Jézus: Az én idõm még nincs itt; a ti idõtök pedig mindig készen van.(HU)
János 7:7 Titeket nem gyûlölhet a világ, de engem gyûlöl; mert én bizonyságot teszek felõle, hogy az õ cselekedetei gonoszak.(HU)
János 7:8 Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én idõm még nem tölt be.(HU)
János 7:9 Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.(HU)
János 7:10 A mint pedig felmenének az õ atyjafiai, akkor õ is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.(HU)
János 7:11 A zsidók azért keresik vala õt az ünnepen, és mondának: Hol van õ?(HU)
János 7:12 És a sokaságban nagy zúgás vala õ miatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetõje.(HU)
János 7:13 Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan õ felõle a zsidóktól való félelem miatt.(HU)
János 7:14 Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala.(HU)
János 7:15 És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!(HU)
János 7:16 Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.(HU)
János 7:17 Ha valaki cselekedni akarja az õ akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentõl van-é, vagy én magamtól szólok?(HU)
János 7:18 A ki magától szól, a maga dicsõségét keresi; a ki pedig annak dicsõségét keresi, a ki küldte õt, igaz az, és nincs abban hamisság.(HU)
János 7:19 Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?(HU)
János 7:20 Felele a sokaság és monda: Ördög van benned. Ki akar téged megölni?(HU)
János 7:21 Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok.(HU)
János 7:22 Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestõl való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert.(HU)
János 7:23 Ha körülmetélhetõ az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton?(HU)
János 7:24 Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!(HU)
János 7:25 Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, a kit meg akarnak ölni?(HU)
János 7:26 És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a fõemberek, hogy bizony ez a Krisztus?(HU)
János 7:27 De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljõ a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.(HU)
János 7:28 Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, a ki engem elküldött, a kit ti nem ismertek.(HU)
János 7:29 Én azonban ismerem õt, mert õ tõle vagyok, és õ küldött engem.(HU)
János 7:30 Akarják vala azért õt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az õ órája.(HU)
János 7:31 A sokaság közül pedig sokan hivének õ benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljõ, tehet-é majd több csodát azoknál, a melyeket ez tett?(HU)
János 7:32 Meghallák a farizeusok, a mint a sokaság ezeket suttogja vala felõle; és szolgákat küldének a farizeusok és a fõpapok, hogy fogják meg õt.(HU)
János 7:33 Monda azért nékik Jézus: Egy kevés ideig még veletek vagyok, és majd ahhoz megyek, a ki elküldött engem.(HU)
János 7:34 Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda.(HU)
János 7:35 Mondának azért a zsidók magok között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg õt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket tanítani?(HU)
János 7:36 Micsoda beszéd ez, a melyet monda: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda?(HU)
János 7:37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jõjjön én hozzám, és igyék.(HU)
János 7:38 A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élõ víznek folyamai ömlenek annak belsejébõl.(HU)
János 7:39 Ezt pedig mondja vala a Lélekrõl, a melyet veendõk valának az õ benne hívõk: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsõítteték meg.(HU)
János 7:40 Sokan azért a sokaság közül, a mint hallák e beszédet, ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.(HU)
János 7:41 Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?(HU)
János 7:42 Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehembõl, ama városból jön el a Krisztus, a hol Dávid vala?(HU)
János 7:43 Hasonlás lõn azért õ miatta a sokaságban.(HU)
János 7:44 Némelyek pedig közûlök akarják vala õt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.(HU)
János 7:45 Elmenének azért a szolgák a fõpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok õ nékik: Miért nem hoztátok el õt?(HU)
János 7:46 Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!(HU)
János 7:47 Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve?(HU)
János 7:48 Vajjon a fõemberek vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?(HU)
János 7:49 De ez a sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!(HU)
János 7:50 Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala õ hozzá, a ki egy vala azok közül:(HU)
János 7:51 Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha elõbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?(HU)
János 7:52 Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.(HU)
János 7:53 És mindnyájan haza menének.(HU)
János 8:1 Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.(HU)
János 8:2 Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala õket.(HU)
János 8:3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,(HU)
János 8:4 Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörõ.(HU)
János 8:5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?(HU)
János 8:6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék õt, hogy legyen õt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.(HU)
János 8:7 De mikor szorgalmazva kérdezék õt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bûnös, az vesse rá elõször a követ.(HU)
János 8:8 És újra lehajolván, írt vala a földre.(HU)
János 8:9 Azok pedig [ezt] hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektõl kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.(HU)
János 8:10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?(HU)
János 8:11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!(HU)
János 8:12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.(HU)
János 8:13 Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.(HU)
János 8:14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.(HU)
János 8:15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.(HU)
János 8:16 De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.(HU)
János 8:17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.(HU)
János 8:18 Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.(HU)
János 8:19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.(HU)
János 8:20 Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg õt, mert még nem jött el az õ órája.(HU)
János 8:21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bûneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda.(HU)
János 8:22 Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda?(HU)
János 8:23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.(HU)
János 8:24 Azért mondám néktek, hogy a ti bûneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bûneitekben.(HU)
János 8:25 Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitõl fogva mondok is néktek.(HU)
János 8:26 Sok beszélni és ítélni valóm van felõletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tõle hallottam vala.(HU)
János 8:27 Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.(HU)
János 8:28 Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.(HU)
János 8:29 És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.(HU)
János 8:30 A mikor ezeket mondá, sokan hivének õ benne.(HU)
János 8:31 Monda azért Jézus a benne hívõ zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok;(HU)
János 8:32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.(HU)
János 8:33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek?(HU)
János 8:34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bûnt cselekszik, szolgája a bûnnek.(HU)
János 8:35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad [ott] mindörökké.(HU)
János 8:36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.(HU)
János 8:37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.(HU)
János 8:38 Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok.(HU)
János 8:39 Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.(HU)
János 8:40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentõl hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.(HU)
János 8:41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.(HU)
János 8:42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentõl származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem õ küldött engem.(HU)
János 8:43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.(HU)
János 8:44 Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölõ volt kezdettõl fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen õ benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.(HU)
János 8:45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.(HU)
János 8:46 Ki vádol engem közületek bûnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?(HU)
János 8:47 A ki az Istentõl van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentõl valók.(HU)
János 8:48 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned?(HU)
János 8:49 Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.(HU)
János 8:50 Pedig én nem keresem az én dicsõségemet: van a ki keresi és megítéli.(HU)
János 8:51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.(HU)
János 8:52 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.(HU)
János 8:53 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat?(HU)
János 8:54 Felele Jézus: Ha én dicsõítem magamat, az én dicsõségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsõít engem, a kirõl ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,(HU)
János 8:55 És nem ismeritek õt: de én ismerem õt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem õt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem õt, és az õ beszédét megtartom.(HU)
János 8:56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.(HU)
János 8:57 Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendõs nem vagy, és Ábrahámot láttad?(HU)
János 8:58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.(HU)
János 8:59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtõzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.(HU)
János 9:1 És a mint eltávozék, láta egy embert, a ki születésétõl fogva vak vala.(HU)
János 9:2 És kérdezék õt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?(HU)
János 9:3 Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.(HU)
János 9:4 Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljõ az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.(HU)
János 9:5 Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.(HU)
János 9:6 Ezeket mondván, a földre köpe, és az õ nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire,(HU)
János 9:7 És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (a mi azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva.(HU)
János 9:8 A szomszédok azért, és a kik az elõtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, a ki [itt] szokott ülni és koldulni?(HU)
János 9:9 Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Õ azt mondá, hogy: Én vagyok [az].(HU)
János 9:10 Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid?(HU)
János 9:11 Felele az és monda: Egy ember, a kit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom.(HU)
János 9:12 Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom.(HU)
János 9:13 Vivék õt, a ki elõbb még vak volt, a farizeusokhoz.(HU)
János 9:14 Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala.(HU)
János 9:15 Szintén a farizeusok is megkérdezék azért õt, mimódon jött meg a látása? Õ pedig monda nékik: Sarat tõn szemeimre, és megmosakodám, és látok.(HU)
János 9:16 Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentõl, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bûnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lõn közöttük.(HU)
János 9:17 Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz õ róla, hogy megnyitá a szemeidet? Õ pedig monda: Hogy próféta.(HU)
János 9:18 Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem elõhívák annak szüleit, a kinek megjöve a látása,(HU)
János 9:19 És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, a kirõl azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most?(HU)
János 9:20 Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született:(HU)
János 9:21 De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idõs [már] õ; õt kérdezzétek; õ beszéljen magáról.(HU)
János 9:22 Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja õt, rekesztessék ki a gyülekezetbõl.(HU)
János 9:23 Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idõs, õt kérdezzétek.(HU)
János 9:24 Másodszor is szólíták azért az embert, a ki vak vala, és mondának néki: Adj dicsõséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bûnös.(HU)
János 9:25 Felele azért az és monda: Ha bûnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.(HU)
János 9:26 Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?(HU)
János 9:27 Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az õ tanítványai akartok lenni?(HU)
János 9:28 Szidalmazák azért õt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk.(HU)
János 9:29 Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: errõl pedig azt sem tudjuk, honnan való.(HU)
János 9:30 Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta.(HU)
János 9:31 Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bûnösöket; hanem ha valaki istenfélõ, és az õ akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.(HU)
János 9:32 Öröktõl fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna.(HU)
János 9:33 Ha ez nem Istentõl volna, semmit sem cselekedhetnék.(HU)
János 9:34 Felelének és mondának néki: Te mindenestõl bûnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték õt.(HU)
János 9:35 Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában?(HU)
János 9:36 Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne?(HU)
János 9:37 Monda pedig néki Jézus: Láttad is õt, és a ki beszél veled, az az.(HU)
János 9:38 Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Õt.(HU)
János 9:39 És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy a kik nem látnak, lássanak; és a kik látnak, vakok legyenek.(HU)
János 9:40 És hallák ezeket némely farizeusok, a kik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é?(HU)
János 9:41 Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bûnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bûnötök megmarad.(HU)
János 10:1 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.(HU)
János 10:2 A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.(HU)
János 10:3 Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket.(HU)
János 10:4 És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.(HU)
János 10:5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.(HU)
János 10:6 Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.(HU)
János 10:7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.(HU)
János 10:8 Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.(HU)
János 10:9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.(HU)
János 10:10 A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.(HU)
János 10:11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.(HU)
János 10:12 A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.(HU)
János 10:13 A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.(HU)
János 10:14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,(HU)
János 10:15 A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.(HU)
János 10:16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.(HU)
János 10:17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.(HU)
János 10:18 Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.(HU)
János 10:19 Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.(HU)
János 10:20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?(HU)
János 10:21 Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?(HU)
János 10:22 Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;(HU)
János 10:23 És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.(HU)
János 10:24 Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!(HU)
János 10:25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.(HU)
János 10:26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:(HU)
János 10:27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:(HU)
János 10:28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.(HU)
János 10:29 Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl.(HU)
János 10:30 Én és az Atya egy vagyunk.(HU)
János 10:31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.(HU)
János 10:32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?(HU)
János 10:33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.(HU)
János 10:34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?(HU)
János 10:35 Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),(HU)
János 10:36 Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!(HU)
János 10:37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;(HU)
János 10:38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.(HU)
János 10:39 Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.(HU)
János 10:40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada.(HU)
János 10:41 És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala.(HU)
János 10:42 És sokan hivének ott õ benne.(HU)
János 11:1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az õ testvérének, Márthának falujából.(HU)
János 11:2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.(HU)
János 11:3 Küldének azért a testvérek õ hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.(HU)
János 11:4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsõségére való, hogy dicsõíttessék általa az Istennek Fia.(HU)
János 11:5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nõtestvérét, és Lázárt.(HU)
János 11:6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.(HU)
János 11:7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.(HU)
János 11:8 Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?(HU)
János 11:9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.(HU)
János 11:10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.(HU)
János 11:11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem õt.(HU)
János 11:12 Mondának azért az õ tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.(HU)
János 11:13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de õk azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.(HU)
János 11:14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.(HU)
János 11:15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el õ hozzá!(HU)
János 11:16 Monda azért Tamás, a ki Kettõsnek mondatik, az õ tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.(HU)
János 11:17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.(HU)
János 11:18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;(HU)
János 11:19 És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják õket az õ testvérök felõl.(HU)
János 11:20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jõ, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.(HU)
János 11:21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.(HU)
János 11:22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentõl, megadja néked az Isten.(HU)
János 11:23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.(HU)
János 11:24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.(HU)
János 11:25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;(HU)
János 11:26 És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?(HU)
János 11:27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendõ vala.(HU)
János 11:28 És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az õ testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.(HU)
János 11:29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.(HU)
János 11:30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.(HU)
János 11:31 A zsidók azért, a kik õ vele otthon valának és vigasztalák õt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.(HU)
János 11:32 Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván õt, az õ lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.(HU)
János 11:33 Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle.(HU)
János 11:34 És monda: Hová helyeztétek õt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!(HU)
János 11:35 Könnyekre fakadt Jézus.(HU)
János 11:36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette õt!(HU)
János 11:37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?(HU)
János 11:38 Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kõ feküvék rajta.(HU)
János 11:39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nõtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.(HU)
János 11:40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsõségét?(HU)
János 11:41 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.(HU)
János 11:42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.(HU)
János 11:43 És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jõjj ki!(HU)
János 11:44 És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendõvel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg õt, és hagyjátok menni.(HU)
János 11:45 Sokan hivének azért õ benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.(HU)
János 11:46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.(HU)
János 11:47 Egybegyûjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a fõtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.(HU)
János 11:48 Ha ekképen hagyjuk õt, mindenki hinni fog õ benne: és eljõnek majd a rómaiak és elveszik tõlünk mind e helyet, mind e népet.(HU)
János 11:49 Egy pedig õ közülök, Kajafás, a ki fõpap vala abban az esztendõben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.(HU)
János 11:50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.(HU)
János 11:51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendõben fõpap vala, jövendõt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;(HU)
János 11:52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyûjtse.(HU)
János 11:53 Ama naptól azért azon tanakodának, hogy õt megöljék.(HU)
János 11:54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevû városba; és ott tartózkodék az õ tanítványaival.(HU)
János 11:55 Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékrõl husvét elõtt, hogy megtisztuljanak.(HU)
János 11:56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?(HU)
János 11:57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy õt megfogják.(HU)
János 12:1 Jézus azért hat nappal a husvét elõtt méne Bethániába, a hol a megholt Lázár vala, a kit feltámasztott a halálból.(HU)
János 12:2 Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, a kik együtt ülnek vala õ vele.(HU)
János 12:3 Mária azért elõvévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.(HU)
János 12:4 Monda azért egy az õ tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki õt elárulandó vala:(HU)
János 12:5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és [miért nem] adták a szegényeknek?(HU)
János 12:6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.(HU)
János 12:7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta õ ezt.(HU)
János 12:8 Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.(HU)
János 12:9 A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy õ ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, a kit feltámasztott a halálból.(HU)
János 12:10 A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;(HU)
János 12:11 Mivelhogy a zsidók közül sokan õ miatta menének oda és hivének a Jézusban.(HU)
János 12:12 Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jõ,(HU)
János 12:13 Pálmaágakat võn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!(HU)
János 12:14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:(HU)
János 12:15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jõ, szamárnak vemhén ülve.(HU)
János 12:16 Ezeket pedig nem értették eleinte az õ tanítványai: hanem mikor megdicsõítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek õ felõle vannak megírva, és [hogy] ezeket mívelték õ vele.(HU)
János 12:17 A sokaság azért, a mely õ vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta õt a halálból, bizonyságot tõn.(HU)
János 12:18 Azért is méne õ elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.(HU)
János 12:19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, [mind] e világ õ utána megy.(HU)
János 12:20 Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:(HU)
János 12:21 Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék õt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.(HU)
János 12:22 Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.(HU)
János 12:23 Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsõíttessék az embernek Fia.(HU)
János 12:24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.(HU)
János 12:25 A ki szereti a maga életét, elveszti azt; és a ki gyûlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.(HU)
János 12:26 A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.(HU)
János 12:27 Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettõl az órától. De azért jutottam ez órára.(HU)
János 12:28 Atyám, dicsõítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égbõl: Meg is dicsõítettem, és újra megdicsõítem.(HU)
János 12:29 A sokaság azért, a mely [ott] állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.(HU)
János 12:30 Felele Jézus és monda: Nem én érettem lõn e szó, hanem ti érettetek.(HU)
János 12:31 Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:(HU)
János 12:32 És én, ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonszok.(HU)
János 12:33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.(HU)
János 12:34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvénybõl, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?(HU)
János 12:35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, a míg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és a ki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.(HU)
János 12:36 Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtõzködék elõlük.(HU)
János 12:37 És noha õ ennyi jelt tett vala elõttük, mégsem hivének õ benne:(HU)
János 12:38 Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?(HU)
János 12:39 Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:(HU)
János 12:40 Megvakította az õ szemeiket, és megkeményítette az õ szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket.(HU)
János 12:41 Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az õ dicsõségét; és beszéle õ felõle.(HU)
János 12:42 Mindazáltal a fõemberek közül is sokan hivének õ benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetbõl:(HU)
János 12:43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.(HU)
János 12:44 Jézus pedig kiálta és monda: A ki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, a ki elküldött engem.(HU)
János 12:45 És a ki engem lát, azt látja, a ki küldött engem.(HU)
János 12:46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, a ki én bennem hisz.(HU)
János 12:47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.(HU)
János 12:48 A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki õt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.(HU)
János 12:49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, õ parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.(HU)
János 12:50 És tudom, hogy az õ parancsolata örök élet. A miket azért én beszélek, úgy beszélem, a mint az Atya mondotta vala nékem.(HU)
János 13:1 A husvét ünnepe elõtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az õ órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette õket.(HU)
János 13:2 És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el õt,(HU)
János 13:3 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy õ az Istentõl jött és az Istenhez megy,(HU)
János 13:4 Felkele a vacsorától, leveté a felsõ ruháját; és egy kendõt vévén, körülköté magát.(HU)
János 13:5 Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendõvel, a melylyel körül van kötve.(HU)
János 13:6 Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?(HU)
János 13:7 Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.(HU)
János 13:8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.(HU)
János 13:9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!(HU)
János 13:10 Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.(HU)
János 13:11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el õt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!(HU)
János 13:12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsõ ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?(HU)
János 13:13 Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok.(HU)
János 13:14 Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.(HU)
János 13:15 Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.(HU)
János 13:16 Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az õ Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.(HU)
János 13:17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.(HU)
János 13:18 Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.(HU)
János 13:19 Most megmondom néktek, mielõtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.(HU)
János 13:20 Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.(HU)
János 13:21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tõn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.(HU)
János 13:22 A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, [hogy ]kirõl szól.(HU)
János 13:23 Egy pedig az õ tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.(HU)
János 13:24 Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kirõl szól?(HU)
János 13:25 Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?(HU)
János 13:26 Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.(HU)
János 13:27 És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.(HU)
János 13:28 Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.(HU)
János 13:29 Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.(HU)
János 13:30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.(HU)
János 13:31 Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsõítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsõítteték õ benne.(HU)
János 13:32 Ha megdicsõítteték õ benne az Isten, az Isten is megdicsõíti õt õ magában, és ezennel megdicsõíti õt.(HU)
János 13:33 Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.(HU)
János 13:34 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.(HU)
János 13:35 Errõl ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.(HU)
János 13:36 Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.(HU)
János 13:37 Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!(HU)
János 13:38 Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.(HU)
János 14:1 Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem.(HU)
János 14:2 Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem [volna], megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.(HU)
János 14:3 És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.(HU)
János 14:4 És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.(HU)
János 14:5 Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?(HU)
János 14:6 Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.(HU)
János 14:7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek õt, és láttátok õt.(HU)
János 14:8 Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk!(HU)
János 14:9 Monda néki Jézus: Annyi idõ óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?(HU)
János 14:10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, õ cselekszi e dolgokat.(HU)
János 14:11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.(HU)
János 14:12 Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.(HU)
János 14:13 És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban.(HU)
János 14:14 Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.(HU)
János 14:15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.(HU)
János 14:16 És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.(HU)
János 14:17 Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja õt és nem ismeri õt; de ti ismeritek õt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.(HU)
János 14:18 Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.(HU)
János 14:19 Még egy kevés idõ és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.(HU)
János 14:20 Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.(HU)
János 14:21 A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.(HU)
János 14:22 Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?(HU)
János 14:23 Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.(HU)
János 14:24 A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.(HU)
János 14:25 Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.(HU)
János 14:26 Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.(HU)
János 14:27 Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!(HU)
János 14:28 Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál.(HU)
János 14:29 És most mondtam meg néktek, mielõtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek.(HU)
János 14:30 Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;(HU)
János 14:31 De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.(HU)
János 15:1 Én vagyok az igazi szõlõtõ, és az én Atyám a szõlõmûves.(HU)
János 15:2 Minden szõlõvesszõt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.(HU)
János 15:3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.(HU)
János 15:4 Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szõlõvesszõ nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szõlõtõkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.(HU)
János 15:5 Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk: A ki én bennem marad, én pedig õ benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.(HU)
János 15:6 Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szõlõvesszõ, és megszárad; és egybe gyûjtik ezeket és a tûzre vetik, és megégnek.(HU)
János 15:7 Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.(HU)
János 15:8 Abban dicsõíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.(HU)
János 15:9 A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.(HU)
János 15:10 Ha [a]z én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az õ szeretetében.(HU)
János 15:11 Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.(HU)
János 15:12 Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.(HU)
János 15:13 Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az õ barátaiért.(HU)
János 15:14 Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.(HU)
János 15:15 Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az õ ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.(HU)
János 15:16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.(HU)
János 15:17 Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.(HU)
János 15:18 Ha gyûlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyûlölt ti nálatoknál.(HU)
János 15:19 Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyûlöl titeket a világ.(HU)
János 15:20 Emlékezzetek meg ama beszédekrõl, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az õ uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.(HU)
János 15:21 De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem.(HU)
János 15:22 Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bûnük: de most nincs mivel menteniök az õ bûnöket.(HU)
János 15:23 A ki engem gyûlöl, gyûlöli az én Atyámat is.(HU)
János 15:24 Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bûnük; de most láttak is, gyûlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat.(HU)
János 15:25 De [azért lõn így,] hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az õ törvényökben: Ok nélkül gyûlöltek engem.(HU)
János 15:26 Mikor pedig eljõ majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.(HU)
János 15:27 De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettõl fogva én velem vagytok.(HU)
János 16:1 Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.(HU)
János 16:2 A gyülekezetekbõl kirekesztenek titeket; sõt jön idõ, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik.(HU)
János 16:3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.(HU)
János 16:4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljõ az az idõ, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettõl fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.(HU)
János 16:5 Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tõlem közületek: Hová mégy?(HU)
János 16:6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.(HU)
János 16:7 De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jõ el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.(HU)
János 16:8 És az, mikor eljõ, megfeddi a világot bûn, igazság és ítélet tekintetében:(HU)
János 16:9 Bûn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem;(HU)
János 16:10 És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem;(HU)
János 16:11 Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.(HU)
János 16:12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok.(HU)
János 16:13 De mikor eljõ amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem õ magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendõket megjelenti néktek.(HU)
János 16:14 Az engem dicsõít majd, mert az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek.(HU)
János 16:15 Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek.(HU)
János 16:16 Egy kevés [idõ,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idõ,] és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.(HU)
János 16:17 Mondának azért az õ tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés [idõ,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idõ,] és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?(HU)
János 16:18 Mondának azért: Mi az a kevés [idõ,] a mirõl szól? Nem tudjuk, mit mond.(HU)
János 16:19 Megérté azért Jézus, hogy õt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés [idõ,] és nem láttok engem; és ismét egy kevés [idõ,] és megláttok majd engem?(HU)
János 16:20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul.(HU)
János 16:21 Az asszony mikor szûl, szomorúságban van, mert eljött az õ órája: de mikor megszûli az õ gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra.(HU)
János 16:22 Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tõletek a ti örömeteket.(HU)
János 16:23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmirõl. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.(HU)
János 16:24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.(HU)
János 16:25 Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljõ az idõ, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról.(HU)
János 16:26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;(HU)
János 16:27 Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentõl jöttem ki.(HU)
János 16:28 Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.(HU)
János 16:29 Mondának néki az õ tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.(HU)
János 16:30 Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: errõl hiszszük, hogy az Istentõl jöttél ki.(HU)
János 16:31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?(HU)
János 16:32 Ímé eljõ az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.(HU)
János 16:33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyõztem a világot.(HU)
János 17:1 Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsõítsen téged;(HU)
János 17:2 A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.(HU)
János 17:3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.(HU)
János 17:4 Én dicsõítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.(HU)
János 17:5 És most te dicsõíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsõséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele elõtt.(HU)
János 17:6 Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.(HU)
János 17:7 Most tudták meg, hogy mindaz te tõled van, a mit nékem adtál:(HU)
János 17:8 Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, õ nékik adtam; és õk befogadták, és igazán megismerték, hogy én tõled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.(HU)
János 17:9 Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.(HU)
János 17:10 És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsõíttetem õ bennök.(HU)
János 17:11 És nem vagyok többé e világon, de õk a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg õket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!(HU)
János 17:12 Mikor velök valék a világon, én megtartám õket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megõrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.(HU)
János 17:13 Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy õk az én örömemet teljesen bírják õ magokban.(HU)
János 17:14 Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyûlölte õket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.(HU)
János 17:15 Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól.(HU)
János 17:16 Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.(HU)
János 17:17 Szenteld meg õket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.(HU)
János 17:18 A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is õket e világra;(HU)
János 17:19 És én õ érettök [oda] szentelem magamat, hogy õk is megszenteltekké legyenek [az] igazságban.(HU)
János 17:20 De nemcsak õ érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az õ beszédökre hisznek majd én bennem;(HU)
János 17:21 Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy õk is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.(HU)
János 17:22 És én azt a dicsõséget, a melyet nékem adtál, õ nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:(HU)
János 17:23 Én õ bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted õket, a miként engem szerettél.(HU)
János 17:24 Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsõségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése elõtt.(HU)
János 17:25 Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;(HU)
János 17:26 És megismertettem õ velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen õ bennök, a mellyel engem szerettél, és én [is] õ bennök [legyek.](HU)
János 18:1 Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az õ tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének õ és az õ tanítványai.(HU)
János 18:2 Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, a ki õt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyûlt egybe Jézus az õ tanítványaival.(HU)
János 18:3 Júdás azért magához vevén a [katonai] csapatot, és a papi fejedelmektõl és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.(HU)
János 18:4 Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendõ vala, elõre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?(HU)
János 18:5 Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. [Ott] állt pedig õ velök Júdás is, a ki elárulta õt.(HU)
János 18:6 Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.(HU)
János 18:7 Ismét megkérdezé azért õket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.(HU)
János 18:8 Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok [az.] Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el;(HU)
János 18:9 Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.(HU)
János 18:10 Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.(HU)
János 18:11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?(HU)
János 18:12 A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék õt,(HU)
János 18:13 És vivék õt elõször Annáshoz; mert ipa vala [ez] Kajafásnak, a ki abban az esztendõben fõpap vala.(HU)
János 18:14 Kajafás pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért.(HU)
János 18:15 Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerõs vala a fõpappal, és beméne Jézussal együtt a fõpap udvarába,(HU)
János 18:16 Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a fõpappal ismerõs vala, és szóla az ajtóõrzõnek, és bevivé Pétert.(HU)
János 18:17 Szóla azért Péterhez az ajtóõrzõ leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda õ: Nem vagyok.(HU)
János 18:18 A szolgák pedig és a poroszlók [ott] állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hûvös vala, és melegszenek vala. [Ott] áll vala pedig Péter is õ velök együtt, és melegszik vala.(HU)
János 18:19 A fõpap azért kérdezé Jézust az õ tanítványai felõl, és az õ tudománya felõl.(HU)
János 18:20 Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.(HU)
János 18:21 Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, a kik hallották, mit szóltam nékik: ímé õk tudják, a miket nékik szólottam.(HU)
János 18:22 Mikor pedig õ ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, a ki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a fõpapnak?(HU)
János 18:23 Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.(HU)
János 18:24 Elküldé õt Annás megkötözve Kajafáshoz, a fõpaphoz.(HU)
János 18:25 Simon Péter pedig [ott] áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá õ, és monda: Nem vagyok.(HU)
János 18:26 Monda egy a fõpap szolgái közül, rokona annak, a kinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged õ vele együtt a kertben?(HU)
János 18:27 Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.(HU)
János 18:28 Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És õk nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertõztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt.(HU)
János 18:29 Kiméne azért Pilátus õ hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?(HU)
János 18:30 Felelének és mondának néki: Ha gonosztevõ nem volna ez, nem adtuk volna õt a te kezedbe.(HU)
János 18:31 Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el õt ti, és ítéljétek meg õt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;(HU)
János 18:32 Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.(HU)
János 18:33 Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?(HU)
János 18:34 Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felõlem?(HU)
János 18:35 Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?(HU)
János 18:36 Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.(HU)
János 18:37 Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra.(HU)
János 18:38 Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bûnt.(HU)
János 18:39 Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?(HU)
János 18:40 Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.(HU)
János 19:1 Akkor azért elõfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá.(HU)
János 19:2 És a vitézek tövisbõl koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá,(HU)
János 19:3 És mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arczul csapdossák vala õt.(HU)
János 19:4 Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom õt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bûnt.(HU)
János 19:5 Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik [Pilátus:] Ímhol az ember!(HU)
János 19:6 Mikor azért látják vala õt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el õt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bûnt õ benne.(HU)
János 19:7 Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.(HU)
János 19:8 Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala;(HU)
János 19:9 És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.(HU)
János 19:10 Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?(HU)
János 19:11 Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülrõl nem adatott volna néked: nagyobb bûne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem.(HU)
János 19:12 Ettõl fogva igyekszik vala Pilátus õt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak!(HU)
János 19:13 Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és ûle a törvénytevõ székbe azon a helyen, a melyet Kõpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának.(HU)
János 19:14 Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!(HU)
János 19:15 Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg õt! Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!(HU)
János 19:16 Akkor azért nékik adá õt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék.(HU)
János 19:17 És emelvén az õ keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak:(HU)
János 19:18 A hol megfeszíték õt, és õ vele más kettõt, egyfelõl, és másfelõl, középen pedig Jézust.(HU)
János 19:19 Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.(HU)
János 19:20 Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala [az] írva.(HU)
János 19:21 Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy õ mondotta: A zsidók királya vagyok.(HU)
János 19:22 Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam.(HU)
János 19:23 A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az õ ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülrõl mindvégig szövött.(HU)
János 19:24 Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket mûvelék.(HU)
János 19:25 A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az õ anyja, és az õ anyjának nõtestvére; Mária, a Kleopás [felesége,] és Mária Magdaléna.(HU)
János 19:26 Jézus azért, mikor látja vala, hogy [ott] áll az õ anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az õ anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!(HU)
János 19:27 Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettõl az órától magához fogadá azt az a tanítvány.(HU)
János 19:28 Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.(HU)
János 19:29 Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén [azt,] oda vivék az õ szájához.(HU)
János 19:30 Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.(HU)
János 19:31 A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy [nap] vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le [õket.](HU)
János 19:32 Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsõnek lábszárait és a másikét [is,] a ki õ vele együtt feszíttetett meg;(HU)
János 19:33 Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy õ már halott, nem törék meg az õ lábszárait;(HU)
János 19:34 Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az õ oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki [abból.](HU)
János 19:35 És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az õ tanúbizonysága; és az tudja, hogy õ igazat mond, hogy ti is higyjetek.(HU)
János 19:36 Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az õ csontja meg ne törettessék.(HU)
János 19:37 Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek.(HU)
János 19:38 Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.(HU)
János 19:39 Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala elõször Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.(HU)
János 19:40 Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedõkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.(HU)
János 19:41 Azon a helyen pedig, a hol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala.(HU)
János 19:42 A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.(HU)
János 20:1 A hétnek elsõ napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kõ a sírról.(HU)
János 20:2 Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették õt.(HU)
János 20:3 Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.(HU)
János 20:4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelõzé Pétert, és elõbb juta a sírhoz;(HU)
János 20:5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedõk; mindazáltal nem megy vala be.(HU)
János 20:6 Megjöve azután Simon Péter [is] nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedõk ott vannak.(HU)
János 20:7 És a keszkenõ, a mely az õ fején volt, nem együtt van a lepedõkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.(HU)
János 20:8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki elõször jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.(HU)
János 20:9 Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.(HU)
János 20:10 Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.(HU)
János 20:11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;(HU)
János 20:12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtõl, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.(HU)
János 20:13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették õt.(HU)
János 20:14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust [ott] állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.(HU)
János 20:15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el õt, mondd meg nékem, hová tetted õt, és én elviszem õt.(HU)
János 20:16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!(HU)
János 20:17 Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.(HU)
János 20:18 Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és [hogy] ezeket mondotta néki.(HU)
János 20:19 Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek elsõ napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyûltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!(HU)
János 20:20 És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.(HU)
János 20:21 Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket.(HU)
János 20:22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket:(HU)
János 20:23 A kiknek bûneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.(HU)
János 20:24 Tamás pedig, egy a tizenkettõ közül, a kit Kettõsnek hívtak, nem vala õ velök, a mikor eljött vala Jézus.(HU)
János 20:25 Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Õ pedig monda nékik: Ha nem látom az õ kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az õ oldalába, semmiképen el nem hiszem.(HU)
János 20:26 És nyolcz nap múlva ismét benn valának az õ tanítványai, Tamás is õ velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek!(HU)
János 20:27 Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd [ide] a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívõ.(HU)
János 20:28 És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!(HU)
János 20:29 Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek.(HU)
János 20:30 Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az õ tanítványai elõtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben;(HU)
János 20:31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy [ezt] hívén, életetek legyen az õ nevében.(HU)
János 21:1 Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen:(HU)
János 21:2 Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettõsnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettõ [is] az õ tanítványai közül.(HU)
János 21:3 Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.(HU)
János 21:4 Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van [ott.](HU)
János 21:5 Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!(HU)
János 21:6 Õ pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felõl, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt.(HU)
János 21:7 Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van [ott]! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy [ott] van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.(HU)
János 21:8 A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal.(HU)
János 21:9 Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.(HU)
János 21:10 Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok.(HU)
János 21:11 Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.(HU)
János 21:12 Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tõle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr õ.(HU)
János 21:13 Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is.(HU)
János 21:14 Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az õ tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.(HU)
János 21:15 Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának [fia:] jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat!(HU)
János 21:16 Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának [fia], szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Õrizd az én juhaimat!(HU)
János 21:17 Monda néki harmadszor [is]: Simon, Jónának [fia], szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor [is] mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!(HU)
János 21:18 Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod.(HU)
János 21:19 Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsõíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem!(HU)
János 21:20 Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az õ kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged?(HU)
János 21:21 Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint [lészen?](HU)
János 21:22 Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy õ megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!(HU)
János 21:23 Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?(HU)
János 21:24 Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekrõl, és a ki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az õ bizonyságtétele igaz.(HU)
János 21:25 De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.(HU)
Apostolok 1:1 Elsõ könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,(HU)
Apostolok 1:2 Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.(HU)
Apostolok 1:3 Kiknek az õ szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy õ él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.(HU)
Apostolok 1:4 És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálembõl, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet [úgymond,] hallottatok tõlem:(HU)
Apostolok 1:5 Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.(HU)
Apostolok 1:6 Mikor azért azok egybegyûltek, megkérdék õt, mondván: Uram, avagy nem ez idõben állítod-é helyre az országot Izráelnek?(HU)
Apostolok 1:7 Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az idõket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.(HU)
Apostolok 1:8 Hanem vesztek erõt, minekutána a Szent Lélek eljõ reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végsõ határáig.(HU)
Apostolok 1:9 És mikor ezeket mondotta, az õ láttokra felemelteték, és felhõ fogá el õt szemeik elõl.(HU)
Apostolok 1:10 És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor õ elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,(HU)
Apostolok 1:11 Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tõletek a mennybe, akképen jõ el, a miképen láttátok õt felmenni a mennybe.(HU)
Apostolok 1:12 Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyrõl, mely hívatik Olajfák [hegyének,] mely Jeruzsálem mellett van, egy szombat[napi] járóföldre.(HU)
Apostolok 1:13 És mikor bementek, felmenének a felsõházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.(HU)
Apostolok 1:14 Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az õ atyjafiaival együtt.(HU)
Apostolok 1:15 És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz fõnyi sokaság):(HU)
Apostolok 1:16 Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felõl, ki vezetõjük lõn azoknak, a kik megfogták Jézust.(HU)
Apostolok 1:17 Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.(HU)
Apostolok 1:18 (Ez [hát] mezõt szerze hamisságának bérébõl; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belsõ része kiomlott.(HU)
Apostolok 1:19 És [ez] tudtokra lõn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mezõ tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz Vérmezõnek neveztetett el.)(HU)
Apostolok 1:20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az õ lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az õ püspökségét más vegye el.(HU)
Apostolok 1:21 Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden idõben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,(HU)
Apostolok 1:22 A János keresztségétõl kezdve mind a napig, melyen fölviteték tõlünk, azok közül egy az õ feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.(HU)
Apostolok 1:23 Állatának azért elõ kettõt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.(HU)
Apostolok 1:24 És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettõ közül egyiket, a kit kiválasztottál,(HU)
Apostolok 1:25 Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytõl eltévelyedék Júdás, hogy az õ saját helyére jusson.(HU)
Apostolok 1:26 Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.(HU)
Apostolok 2:1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.(HU)
Apostolok 2:2 És lõn nagy hirtelenséggel az égbõl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.(HU)
Apostolok 2:3 És megjelentek elõttük kettõs tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.(HU)
Apostolok 2:4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.(HU)
Apostolok 2:5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélõ férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.(HU)
Apostolok 2:6 Minekutána pedig ez a zúgás lõn, egybegyûle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá õket szólni.(HU)
Apostolok 2:7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?(HU)
Apostolok 2:8 Mimódon halljuk hát [õket,] kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?(HU)
Apostolok 2:9 Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,(HU)
Apostolok 2:10 Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,(HU)
Apostolok 2:11 Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.(HU)
Apostolok 2:12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?(HU)
Apostolok 2:13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.(HU)
Apostolok 2:14 Péter azonban elõállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!(HU)
Apostolok 2:15 Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;(HU)
Apostolok 2:16 Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:(HU)
Apostolok 2:17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkembõl minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.(HU)
Apostolok 2:18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkembõl, és prófétálnak.(HU)
Apostolok 2:19 És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gõzölgését.(HU)
Apostolok 2:20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelõtte eljõ az Úrnak ama nagy és fényes napja.(HU)
Apostolok 2:21 És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.(HU)
Apostolok 2:22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentõl bizonyságot nyert elõttetek erõk, csudatételek és jelek által, melyeket õ általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.(HU)
Apostolok 2:23 Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendelésébõl adatott [halálra,] megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:(HU)
Apostolok 2:24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.(HU)
Apostolok 2:25 Mert Dávid ezt mondja õ róla: Magam elõtt láttam az Urat mindenkor, mert õ nékem jobb kezem felõl van, hogy meg ne tántorodjam.(HU)
Apostolok 2:26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.(HU)
Apostolok 2:27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.(HU)
Apostolok 2:28 Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád elõtt.(HU)
Apostolok 2:29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti elõttetek Dávid pátriárkáról, hogy õ megholt és eltemettetett, és az õ sírja mind e mai napig minálunk van.(HU)
Apostolok 2:30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az õ ágyékának gyümölcsébõl támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az õ királyi székibe,(HU)
Apostolok 2:31 Elõre látván [ezt,] szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az õ lelke nem hagyatott a sírban, sem az õ teste rothadást nem látott.(HU)
Apostolok 2:32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.(HU)
Apostolok 2:33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.(HU)
Apostolok 2:34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen õ maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felõl,(HU)
Apostolok 2:35 Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.(HU)
Apostolok 2:36 Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette õt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.(HU)
Apostolok 2:37 [Ezeket] pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?(HU)
Apostolok 2:38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bûnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.(HU)
Apostolok 2:39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.(HU)
Apostolok 2:40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala õket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtõl!(HU)
Apostolok 2:41 A kik azért örömest vevék az õ beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.(HU)
Apostolok 2:42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.(HU)
Apostolok 2:43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.(HU)
Apostolok 2:44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;(HU)
Apostolok 2:45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.(HU)
Apostolok 2:46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.(HU)
Apostolok 2:47 Dícsérve az Istent, és az egész nép elõtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülõkkel.(HU)
Apostolok 3:1 Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.(HU)
Apostolok 3:2 És hoznak vala egy embert, ki az õ anyjának méhétõl fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba.(HU)
Apostolok 3:3 Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére õ tõlük alamizsnát.(HU)
Apostolok 3:4 Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!(HU)
Apostolok 3:5 Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tõlük.(HU)
Apostolok 3:6 Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!(HU)
Apostolok 3:7 És õt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerõsödének az õ lábai és bokái.(HU)
Apostolok 3:8 És felszökvén, megálla és jár vala és beméne õ velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.(HU)
Apostolok 3:9 És látá õt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:(HU)
Apostolok 3:10 És megismerék õt, hogy õ volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala õ vele.(HU)
Apostolok 3:11 Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta õ hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik.(HU)
Apostolok 3:12 Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erõnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon?(HU)
Apostolok 3:13 Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsõítette az õ Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus elõtt, noha õ úgy ítélt, hogy elbocsátja.(HU)
Apostolok 3:14 Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek,(HU)
Apostolok 3:15 Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.(HU)
Apostolok 3:16 És az õ nevében való hit által erõsítette meg az õ neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely õ általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.(HU)
Apostolok 3:17 De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is.(HU)
Apostolok 3:18 Az Isten pedig, a mikrõl eleve megmondotta minden õ prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, ekképen töltötte be.(HU)
Apostolok 3:19 Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bûneitek, hogy így eljõjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétõl.(HU)
Apostolok 3:20 És elküldje a Jézus Krisztust, a ki néktek elõre hirdettetett.(HU)
Apostolok 3:21 Kit az égnek kell magába fogadnia mind az idõkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikrõl szólott az Isten minden õ szent prófétájának szája által eleitõl fogva.(HU)
Apostolok 3:22 Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.(HU)
Apostolok 3:23 Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.(HU)
Apostolok 3:24 De a próféták is mindnyájan Sámueltõl és a következõktõl fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek.(HU)
Apostolok 3:25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.(HU)
Apostolok 3:26 Az Isten az õ Fiát, Jézust elsõ sorban néktek támasztván, elküldé õt, hogy megáldjon titeket, mindegyikõtöket megtérítvén bûneitekbõl.(HU)
Apostolok 4:1 Míg õk azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelõje és a sadduczeusok,(HU)
Apostolok 4:2 Neheztelve a miatt, hogy õk a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a halálból való feltámadást;(HU)
Apostolok 4:3 És rájuk veték kezüket, és veték õket õrizet alá másnapig, mert már este vala.(HU)
Apostolok 4:4 Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lõn a férfiak száma mintegy ötezer.(HU)
Apostolok 4:5 Lõn pedig, hogy másnapra egybegyûlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe.(HU)
Apostolok 4:6 És Annás, a fõpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak fõpapi nemzetségbeliek valának.(HU)
Apostolok 4:7 És mikor õket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?(HU)
Apostolok 4:8 Akkor Péter, Szent Lélekkel megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei!(HU)
Apostolok 4:9 Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felõl hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez:(HU)
Apostolok 4:10 Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti elõttetek épségben.(HU)
Apostolok 4:11 Ez ama kõ, melyet ti építõk megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.(HU)
Apostolok 4:12 És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.(HU)
Apostolok 4:13 Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék õket, hogy a Jézussal voltak vala.(HU)
Apostolok 4:14 Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, õ velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.(HU)
Apostolok 4:15 Mikor pedig õket a gyûlésbõl kiküldötték, tanácskoztak maguk közt[,] mondván:(HU)
Apostolok 4:16 Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lõn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk.(HU)
Apostolok 4:17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg õket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.(HU)
Apostolok 4:18 Azért beszólítván õket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében.(HU)
Apostolok 4:19 Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten elõtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!(HU)
Apostolok 4:20 Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.(HU)
Apostolok 4:21 Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg õket, még megfenyegetvén, elbocsáták õket a nép miatt, mert mindnyájan dicsõítik vala az Istent azért, a mi történt.(HU)
Apostolok 4:22 Mert több vala negyven esztendõsnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.(HU)
Apostolok 4:23 Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a fõpapok és a vének mondottak nékik.(HU)
Apostolok 4:24 Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levõ dolgot.(HU)
Apostolok 4:25 Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?(HU)
Apostolok 4:26 Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyûltek az Úr ellen és az õ Krisztusa ellen.(HU)
Apostolok 4:27 Mert bizony egybegyûltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,(HU)
Apostolok 4:28 Hogy véghezvigyék, a mikrõl a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.(HU)
Apostolok 4:29 Most azért, Urunk, tekints az õ fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,(HU)
Apostolok 4:30 A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.(HU)
Apostolok 4:31 És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyûltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.(HU)
Apostolok 4:32 A hívõk sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala.(HU)
Apostolok 4:33 És az apostolok nagy erõvel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.(HU)
Apostolok 4:34 Mert szûkölködõ sem vala õ közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,(HU)
Apostolok 4:35 És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.(HU)
Apostolok 4:36 József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi.(HU)
Apostolok 4:37 Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.(HU)
Apostolok 5:1 Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az õ feleségével, eladá birtokát.(HU)
Apostolok 5:2 És félre tõn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.(HU)
Apostolok 5:3 Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezõnek árából félre tégy?(HU)
Apostolok 5:4 Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.(HU)
Apostolok 5:5 Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala.(HU)
Apostolok 5:6 Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék õt, és kivivén eltemeték.(HU)
Apostolok 5:7 Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az õ felesége, nem tudva, mi történt, beméne.(HU)
Apostolok 5:8 Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Õ pedig monda: Igen, ennyiért.(HU)
Apostolok 5:9 Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged.(HU)
Apostolok 5:10 És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák õt, és kivivén eltemeték férje mellé.(HU)
Apostolok 5:11 És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.(HU)
Apostolok 5:12 Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lõn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornáczában valának.(HU)
Apostolok 5:13 Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá õket;(HU)
Apostolok 5:14 Hívõk pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.(HU)
Apostolok 5:15 Úgyannyira, hogy az utczákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menõ Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök,(HU)
Apostolok 5:16 És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyûlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektõl gyötretteket: kik mind meggyógyulának.(HU)
Apostolok 5:17 De felkelvén a fõpap és mind a kik vele valának, azaz a sadduczeusok felekezete, betelének irigységgel,(HU)
Apostolok 5:18 És ráveték kezöket az apostolokra, és a közönséges tömlöczbe tevék õket.(HU)
Apostolok 5:19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöcz ajtaját, és kihozván õket, monda:(HU)
Apostolok 5:20 Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit!(HU)
Apostolok 5:21 Azok pedig [ezt] hallván, bemenének jó reggel a templomba, és tanítának. A fõpap pedig elmenvén és a vele levõk, egybehívák a gyûlést, és Izráel fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöczbe, hogy azokat elõhozzák.(HU)
Apostolok 5:22 Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem találák õket a tömlöczben; visszatérvén tehát, megjelenték,(HU)
Apostolok 5:23 Mondván: A tömlöczöt ugyan nagy erõsen bezárva találtuk, és az õröket kívül az ajtó elõtt állva; mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találánk.(HU)
Apostolok 5:24 A mint pedig hallották e szavakat a pap és a templom felügyelõje és a fõpapok, zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez?(HU)
Apostolok 5:25 Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöczbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet.(HU)
Apostolok 5:26 Akkor elmenvén a felügyelõ a poroszlókkal, elõhozá õket erõszak nélkül; féltek ugyanis a néptõl, hogy megkövezi õket.(HU)
Apostolok 5:27 Elõhozván pedig õket, állaták a tanács elé; és megkérdé õket a fõpap,(HU)
Apostolok 5:28 Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.(HU)
Apostolok 5:29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.(HU)
Apostolok 5:30 A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek.(HU)
Apostolok 5:31 Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bûnbánatot és bûnöknek bocsánatát.(HU)
Apostolok 5:32 És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felõl, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek.(HU)
Apostolok 5:33 Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik õket.(HU)
Apostolok 5:34 Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép elõtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis idõre vezessék ki az apostolokat.(HU)
Apostolok 5:35 És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni!(HU)
Apostolok 5:36 Mert ez idõnek elõtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy õ valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; õ megöletett, és mindnyájan, a kik csak követték õt, eloszlottak és semmivé lettek.(HU)
Apostolok 5:37 Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, a kik õt követték, szétszórattak.(HU)
Apostolok 5:38 Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektõl, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektõl van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz;(HU)
Apostolok 5:39 Ha pedig Istentõl van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak is találtassatok.(HU)
Apostolok 5:40 Engedének azért néki; és miután elõszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták õket.(HU)
Apostolok 5:41 Õk annakokáért örömmel menének el a tanács elõl, hogy méltókká tétettek arra, hogy az õ nevéért gyalázattal illettessenek.(HU)
Apostolok 5:42 És mindennap a templomban és házanként nem szûnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.(HU)
Apostolok 6:1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodának, támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az õ közülük való özvegyasszonyok mellõztetnek a mindennapi szolgálatban.(HU)
Apostolok 6:2 Annakokáért a tizenkettõ egybegyûjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk.(HU)
Apostolok 6:3 Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek [jó] bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.(HU)
Apostolok 6:4 Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában.(HU)
Apostolok 6:5 És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala;(HU)
Apostolok 6:6 Kiket állatának az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájok veték.(HU)
Apostolok 6:7 És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.(HU)
Apostolok 6:8 István pedig teljes lévén hittel és erõvel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között.(HU)
Apostolok 6:9 Elõállának azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül, mely a szabadosokénak, Czirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Czilicziából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek vala.(HU)
Apostolok 6:10 De nem állhattak ellene a bölcseségnek és a Léleknek, mely által szól vala.(HU)
Apostolok 6:11 Akkor felbujtottak valami embereket, kik mondának: Hallottuk õt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen.(HU)
Apostolok 6:12 És felzendíték a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanván, magukkal ragadák õt, és vivék a tanács elé;(HU)
Apostolok 6:13 És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szûnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen:(HU)
Apostolok 6:14 Mert hallottuk, a mint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja, és megváltoztatja a czerimóniákat, melyeket adott nékünk Mózes.(HU)
Apostolok 6:15 És szemeiket reá vetvén a tanácsban ûlõk mindnyájan, [olyannak] láták az õ orczáját, mint egy angyalnak orczáját.(HU)
Apostolok 7:1 Monda pedig a fõpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?(HU)
Apostolok 7:2 Õ pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsõségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelõtte Háránban lakott,(HU)
Apostolok 7:3 És monda néki: Eredj ki a te földedbõl és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.(HU)
Apostolok 7:4 Akkor kimenvén a Káldeusok földébõl, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az õ atyja, kihozta õt e földre, a melyen ti most laktok:(HU)
Apostolok 7:5 És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az õ magvának õ utána, holott nem vala néki gyermeke.(HU)
Apostolok 7:6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az õ magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.(HU)
Apostolok 7:7 De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijõnek, és szolgálnak nékem e helyen.(HU)
Apostolok 7:8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé õt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát.(HU)
Apostolok 7:9 A pátriárkhák pedig irígységbõl eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,(HU)
Apostolok 7:10 És megszabadítá õt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó elõtt, Égyiptom királya elõtt, ki õt Égyiptom fölé és az õ egész háza fölé kormányzóul állatá.(HU)
Apostolok 7:11 Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.(HU)
Apostolok 7:12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé elõször a mi atyáinkat.(HU)
Apostolok 7:13 És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.(HU)
Apostolok 7:14 És József elküldvén, magához hívatá az õ atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekbõl álló nemzetségét.(HU)
Apostolok 7:15 Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala õ és a mi atyáink;(HU)
Apostolok 7:16 És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem [atyjának] fiaitól.(HU)
Apostolok 7:17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban,(HU)
Apostolok 7:18 Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.(HU)
Apostolok 7:19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.(HU)
Apostolok 7:20 Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten elõtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.(HU)
Apostolok 7:21 Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé õt a saját fia gyanánt.(HU)
Apostolok 7:22 És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.(HU)
Apostolok 7:23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait.(HU)
Apostolok 7:24 És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.(HU)
Apostolok 7:25 És azt gondolá, hogy az õ atyjafiai megértik, hogy az Isten az õ keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.(HU)
Apostolok 7:26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté õket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?(HU)
Apostolok 7:27 De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá õt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?(HU)
Apostolok 7:28 Csak nem akarsz engem [is] megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?(HU)
Apostolok 7:29 E beszédre aztán Mózes elfuta és lõn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék.(HU)
Apostolok 7:30 És negyven esztendõ elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.(HU)
Apostolok 7:31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lõn az Úrnak szava õ hozzá:(HU)
Apostolok 7:32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.(HU)
Apostolok 7:33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.(HU)
Apostolok 7:34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az õ fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy õket megszabadítsam; most azért jõjj, elküldelek téged Égyiptomba.(HU)
Apostolok 7:35 Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban.(HU)
Apostolok 7:36 Ez hozta ki õket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában negyven esztendeig.(HU)
Apostolok 7:37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.(HU)
Apostolok 7:38 Ez az, a ki [ott] volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélõ angyallal és a mi atyáinkkal: ki élõ igéket võn, hogy nékünk adja;(HU)
Apostolok 7:39 A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,(HU)
Apostolok 7:40 Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földébõl kihozott, nem tudjuk, mi történt õ vele.(HU)
Apostolok 7:41 És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az õ kezeik csinálmányaiban.(HU)
Apostolok 7:42 Az Isten pedig elfordula, és adá õket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?(HU)
Apostolok 7:43 Sõt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.(HU)
Apostolok 7:44 A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala.(HU)
Apostolok 7:45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiûzött az Isten a mi atyáink színe elõl, mind a Dávidnak napjaiig;(HU)
Apostolok 7:46 Ki kegyelmet talált az Isten elõtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének.(HU)
Apostolok 7:47 Salamon építe pedig néki házat.(HU)
Apostolok 7:48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:(HU)
Apostolok 7:49 A menny nékem ülõszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?(HU)
Apostolok 7:50 Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?(HU)
Apostolok 7:51 Kemény nyakú és körülmetéletlen szívû és fülû emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen.(HU)
Apostolok 7:52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;(HU)
Apostolok 7:53 Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.(HU)
Apostolok 7:54 Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala õ ellene.(HU)
Apostolok 7:55 Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsõségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felõl,(HU)
Apostolok 7:56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felõl állani.(HU)
Apostolok 7:57 Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;(HU)
Apostolok 7:58 És kiûzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsõruháikat egy Saulus nevezetû ifjú lábaihoz rakták le.(HU)
Apostolok 7:59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!(HU)
Apostolok 7:60 Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bûnt! És ezt mondván, elaluvék.(HU)
Apostolok 8:1 Saulus pedig szintén javallta az õ megöletését. És támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Samáriának tájaira, az apostolokat kivéve.(HU)
Apostolok 8:2 Istvánt pedig eltakaríták kegyes férfiak, és nagy sírást tõnek õ rajta.(HU)
Apostolok 8:3 Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elõvonszolva, tömlöczbe veti vala.(HU)
Apostolok 8:4 Amazok annakokáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az ígét.(HU)
Apostolok 8:5 És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust.(HU)
Apostolok 8:6 A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, a miket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék.(HU)
Apostolok 8:7 Mert sokakból, kikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula.(HU)
Apostolok 8:8 És lõn nagy öröm abban a városban.(HU)
Apostolok 8:9 Egy Simon nevû ember pedig már elõbb gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt és elámította Samária népét, magát valami nagynak állítván:(HU)
Apostolok 8:10 Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytõl nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje!(HU)
Apostolok 8:11 Azért figyeltek pedig rá, mert sok idõn át az ördögi mesterségekkel elámította õket.(HU)
Apostolok 8:12 De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.(HU)
Apostolok 8:13 És Simon maga is hûn, és megkeresztelkedvén, Fileppel tarta; és látván, hogy jelek és nagy erõk lesznek, álmélkodik vala.(HU)
Apostolok 8:14 Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost;(HU)
Apostolok 8:15 Kik mikor lementek, könyörögtek érettük, hogy vegyenek Szent Lelket:(HU)
Apostolok 8:16 Mert még senkire azok közül nem szállott rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.(HU)
Apostolok 8:17 Akkor kezeiket reájuk veték, és võnek Szent Lelket.(HU)
Apostolok 8:18 Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Lélek, megkínálá õket pénzzel,(HU)
Apostolok 8:19 Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, hogy valakire vetem kezeimet, Szent Lelket vegyen.(HU)
Apostolok 8:20 De Péter monda néki: A te pénzed veled együtt veszszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehetõ.(HU)
Apostolok 8:21 Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem igaz az Isten elõtt.(HU)
Apostolok 8:22 Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolatja.(HU)
Apostolok 8:23 Mert látom, hogy te keserûséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel.(HU)
Apostolok 8:24 Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, a miket mondtatok, reám ne jõjjön.(HU)
Apostolok 8:25 Azok annakokáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak ígéjét, megtérének Jeruzsálembe, és a Samaritánusoknak sok falujában prédikálák az evangyéliomot.(HU)
Apostolok 8:26 Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálembõl Gázába megy alá. Járatlan ez.(HU)
Apostolok 8:27 És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az õ egész kincstárának felügyelõje vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe;(HU)
Apostolok 8:28 És visszatérõben volt és az õ szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát.(HU)
Apostolok 8:29 Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!(HU)
Apostolok 8:30 Filep azért oda futamodván, hallá, a mint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, a mit olvasol?(HU)
Apostolok 8:31 Õ pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé.(HU)
Apostolok 8:32 Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az õ nyírõje elõtt néma, azonképen nem nyitotta fel az õ száját.(HU)
Apostolok 8:33 Az õ megaláztatásában az õ ítélete elvétetett, az õ nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földrõl az õ élete.(HU)
Apostolok 8:34 Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kirõl mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakirõl?(HU)
Apostolok 8:35 Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust.(HU)
Apostolok 8:36 Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem?(HU)
Apostolok 8:37 Filep pedig monda: Ha teljes szívbõl hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.(HU)
Apostolok 8:38 És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé õt.(HU)
Apostolok 8:39 Mikor pedig a vízbõl feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta õt a komornyik, mert [tovább] méne az õ útján örömmel.(HU)
Apostolok 8:40 Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az evangyéliomot minden városnak, míglen Czézáreába juta.(HU)
Apostolok 9:1 Saulus pedig még fenyegetéstõl és öldökléstõl lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a fõpaphoz,(HU)
Apostolok 9:2 Kére õ tõle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követõi, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe.(HU)
Apostolok 9:3 És a mint méne, lõn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá õt körül a mennybõl:(HU)
Apostolok 9:4 És õ leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?(HU)
Apostolok 9:5 És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.(HU)
Apostolok 9:6 Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig [monda] néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.(HU)
Apostolok 9:7 A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.(HU)
Apostolok 9:8 Felkele azonban Saulus a földrõl; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be õt Damaskusba.(HU)
Apostolok 9:9 És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.(HU)
Apostolok 9:10 Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram!(HU)
Apostolok 9:11 Az Úr pedig [monda] néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utczába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevû tárzusi embert, mert ímé imádkozik.(HU)
Apostolok 9:12 És látá [Saulus] látásban, hogy egy Ananiás nevû férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson.(HU)
Apostolok 9:13 Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertõl hallottam e férfiú felõl, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben:(HU)
Apostolok 9:14 És itt [is] hatalma van a fõpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.(HU)
Apostolok 9:15 Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert õ nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai elõtt.(HU)
Apostolok 9:16 Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.(HU)
Apostolok 9:17 Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.(HU)
Apostolok 9:18 És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeirõl, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék;(HU)
Apostolok 9:19 És miután evett, megerõsödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig.(HU)
Apostolok 9:20 És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy õ az Isten Fia.(HU)
Apostolok 9:21 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy õket fogva vigye a fõpapokhoz?(HU)
Apostolok 9:22 Saulus pedig annál inkább erõt võn, és zavarba hozta a Damaskusban lakó zsidókat, bebizonyítván, hogy ez a Krisztus.(HU)
Apostolok 9:23 Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, hogy õt megöljék:(HU)
Apostolok 9:24 De tudtára esék Saulusnak az õ leselkedésök. És õrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy õt megöljék;(HU)
Apostolok 9:25 A tanítványok azért vevén õt éjjel, a kõfalon bocsáták alá, leeresztve egy kosárban.(HU)
Apostolok 9:26 Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tõle, nem hivén, hogy õ tanítvány.(HU)
Apostolok 9:27 Barnabás azonban maga mellé vevén õt, vivé az apostolokhoz, és elbeszélé nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaskusban nagy bátorsággal a Jézus nevében.(HU)
Apostolok 9:28 És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben:(HU)
Apostolok 9:29 És nagy bátorsággal tanítván az Úr Jézusnak nevében, beszél, sõt vetekedik vala a görög zsidókkal; azok pedig igyekeznek vala õt megölni.(HU)
Apostolok 9:30 Megtudván azonban az atyafiak, levivék õt Czézáreába, és elküldék õt Tárzusba.(HU)
Apostolok 9:31 A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességök vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vígasztalásában, sokasodnak vala.(HU)
Apostolok 9:32 Lõn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is.(HU)
Apostolok 9:33 Talála pedig ott egy Éneás nevû embert, ki nyolcz esztendõ óta ágyban fekszik vala, ki gutaütött vala.(HU)
Apostolok 9:34 És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele.(HU)
Apostolok 9:35 És láták õt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz.(HU)
Apostolok 9:36 Joppéban pedig vala egy nõtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, [azaz zergének] mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.(HU)
Apostolok 9:37 Lõn pedig azokban a napokban, hogy megbetegedvén, meghala: és miután megmosták õt, kiteríték a felházban.(HU)
Apostolok 9:38 Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a tanítványok meghallván, hogy Péter ott van, küldének két férfiút õ hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.(HU)
Apostolok 9:39 Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt oda ére, felvezeték õt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és mutogatva a ruhákat és öltözeteket, melyeket Dorkás csinált, míg velük együtt volt.(HU)
Apostolok 9:40 Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a [holt] testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle.(HU)
Apostolok 9:41 És az kezét nyújtva néki, felemelé õt; és beszólítván a szenteket és az özvegyasszonyokat, eleikbe állatá õt elevenen.(HU)
Apostolok 9:42 És tudtára lõn az egész Joppénak; és sokan hivének az Úrban.(HU)
Apostolok 9:43 És lõn, hogy õ több napig marada Joppéban egy Simon nevû tímárnál.(HU)
Apostolok 10:1 Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevû férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregbõl.(HU)
Apostolok 10:2 Jámbor és istenfélõ egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.(HU)
Apostolok 10:3 [Ez] látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne õhozzá, és monda néki: Kornélius!(HU)
Apostolok 10:4 Õ pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.(HU)
Apostolok 10:5 Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek;(HU)
Apostolok 10:6 Õ egy Simon [nevû] tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Õ megmondja néked, mit kell cselekedned.(HU)
Apostolok 10:7 A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, szólíta kettõt az õ szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala.(HU)
Apostolok 10:8 És elmondván nékik mindent, elküldé õket Joppéba.(HU)
Apostolok 10:9 Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felsõ részére imádkozni hat óra tájban.(HU)
Apostolok 10:10 Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla õ reá elragadtatás;(HU)
Apostolok 10:11 És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla õ hozzá valami edény, mint egy nagy lepedõ, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre:(HU)
Apostolok 10:12 Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.(HU)
Apostolok 10:13 És szózat lõn õ hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!(HU)
Apostolok 10:14 Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.(HU)
Apostolok 10:15 És ismét szózat [lõn] õ hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.(HU)
Apostolok 10:16 Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe.(HU)
Apostolok 10:17 A mint pedig Péter magában tünõdék, mi lehet az a látás, a melyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz,(HU)
Apostolok 10:18 És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson?(HU)
Apostolok 10:19 És a míg Péter a látás felõl gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged:(HU)
Apostolok 10:20 Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el õ velök: mert én küldöttem õket.(HU)
Apostolok 10:21 Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött õ hozzá, monda: Ímé, én vagyok, a kit kerestek: mi dolog az, a miért jöttetek?(HU)
Apostolok 10:22 Õk pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélõ férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tõled valami dolgokról.(HU)
Apostolok 10:23 Behíván azért õket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter õ velök, és a Joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének õ vele.(HU)
Apostolok 10:24 És másnap eljutának Czézáreába. Kornélius pedig várja vala õket, egybegyûjtvén rokonait és jó barátait.(HU)
Apostolok 10:25 És lõn, hogy a mint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá [õt.](HU)
Apostolok 10:26 Péter azonban felemelé õt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok.(HU)
Apostolok 10:27 És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyûlve;(HU)
Apostolok 10:28 És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:(HU)
Apostolok 10:29 Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hivattatok engem?(HU)
Apostolok 10:30 És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig bõjtöltem, és kilencz órakor imádkozám az én házamban; és ímé egy férfiú álla meg elõttem fényes ruhában,(HU)
Apostolok 10:31 És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten elõtt.(HU)
Apostolok 10:32 Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett: õ, minekutána eljõ, szól néked.(HU)
Apostolok 10:33 Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten elõtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, a miket Isten néked parancsolt.(HU)
Apostolok 10:34 Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;(HU)
Apostolok 10:35 Hanem minden nemzetben kedves õ elõtte, a ki õt féli és igazságot cselekszik.(HU)
Apostolok 10:36 Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (õ mindeneknek Ura).(HU)
Apostolok 10:37 Ti ismeritek azt a dolgot, mely lõn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált,(HU)
Apostolok 10:38 A názáreti Jézust, mint kené fel õt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala õ vele.(HU)
Apostolok 10:39 És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, a miket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; a kit megölének, fára feszítvén.(HU)
Apostolok 10:40 Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy õ megjelenjék nyilván,(HU)
Apostolok 10:41 Nem az egész népnek, hanem az Istentõl eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk õ vele, minekutána feltámadott halottaiból.(HU)
Apostolok 10:42 És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy õ az Istentõl rendelt bírája élõknek és holtaknak.(HU)
Apostolok 10:43 Errõl a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bûneinek bocsánatját veszi az õ neve által mindenki, a ki hiszen õ benne.(HU)
Apostolok 10:44 Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet.(HU)
Apostolok 10:45 És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.(HU)
Apostolok 10:46 Mert hallják vala, hogy õk nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter:(HU)
Apostolok 10:47 Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is?(HU)
Apostolok 10:48 És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék õt, hogy maradjon náluk néhány napig.(HU)
Apostolok 11:1 Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levõ atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.(HU)
Apostolok 11:2 Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének õ vele a zsidóságból valók,(HU)
Apostolok 11:3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.(HU)
Apostolok 11:4 Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:(HU)
Apostolok 11:5 Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedõt, négy sarkánál fogva leeresztve az égbõl; és egészen hozzám szálla:(HU)
Apostolok 11:6 Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.(HU)
Apostolok 11:7 Hallék pedig szót [is], mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!(HU)
Apostolok 11:8 Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.(HU)
Apostolok 11:9 Felele pedig nékem a szózat másodszor az égbõl: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.(HU)
Apostolok 11:10 Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.(HU)
Apostolok 11:11 És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám.(HU)
Apostolok 11:12 Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:(HU)
Apostolok 11:13 És elbeszélé nékünk, mimódon látta, a mint az angyal megálla az õ házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik;(HU)
Apostolok 11:14 Õ szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.(HU)
Apostolok 11:15 Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek õ reájok, miképen mi reánk is kezdetben.(HU)
Apostolok 11:16 Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.(HU)
Apostolok 11:17 Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?(HU)
Apostolok 11:18 Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsõíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!(HU)
Apostolok 11:19 Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak.(HU)
Apostolok 11:20 Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.(HU)
Apostolok 11:21 És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívõvé lévén.(HU)
Apostolok 11:22 Elhatott pedig a hír õ felõlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.(HU)
Apostolok 11:23 Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.(HU)
Apostolok 11:24 Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala õ. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz.(HU)
Apostolok 11:25 Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé õt Antiókhiába.(HU)
Apostolok 11:26 És lõn, hogy õk egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat elõször Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.(HU)
Apostolok 11:27 Ez idõtájban pedig menének Jeruzsálembõl Antiókhiába próféták.(HU)
Apostolok 11:28 Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lõn Klaudius császár idejében.(HU)
Apostolok 11:29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:(HU)
Apostolok 11:30 A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.(HU)
Apostolok 12:1 Abban az idõben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetbõl valók közül.(HU)
Apostolok 12:2 Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel.(HU)
Apostolok 12:3 És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai.)(HU)
Apostolok 12:4 Kit el is fogatván, tömlöczbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy õrizzék õt; husvét után akarván õt a nép elé vezettetni.(HU)
Apostolok 12:5 Péter azért õrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek õ érette.(HU)
Apostolok 12:6 Mikor pedig Heródes õt elõ akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánczczal; és õrök õrizék az ajtó elõtt a tömlöczöt.(HU)
Apostolok 12:7 És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöczben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté õt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a lánczok kezeirõl.(HU)
Apostolok 12:8 És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd rád felsõruhádat és kövess engem!(HU)
Apostolok 12:9 És kimenvén, követé õt; és nem tudta, hogy valóság az, a mi történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát.(HU)
Apostolok 12:10 Mikor pedig általmentek az elsõ õrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz; mely magától megnyílék elõttük: és kimenvén, egy utczán elõremenének; és azonnal eltávozék az angyal õ tõle.(HU)
Apostolok 12:11 És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az õ angyalát, és megszabadított engem Heródes kezébõl és a zsidók népének egész várakozásától.(HU)
Apostolok 12:12 És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyûlve és könyörögnek vala.(HU)
Apostolok 12:13 És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevû szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék:(HU)
Apostolok 12:14 És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu elõtt.(HU)
Apostolok 12:15 Azok pedig mondának néki: Elment az eszed. Õ azonban erõsíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az õ angyala az.(HU)
Apostolok 12:16 Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták õt és elálmélkodának.(HU)
Apostolok 12:17 Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki õt az Úr a tömlöczbõl. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. És kimenvén elméne más helyre.(HU)
Apostolok 12:18 Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támada a vitézek között, mi történt hát Péterrel.(HU)
Apostolok 12:19 Heródes pedig mikor elõkérte õt és nem találta, kivallatván az õröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek. És lemenvén Júdeából Czézáreába, [ott] idõzött.(HU)
Apostolok 12:20 Heródes pedig ellenséges indulattal vala a tirusiak és sidoniak iránt; de azok egyakarattal eljövének õ hozzá, és Blástust, a király kamarását megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az õ tartományuk a királyéból élelmeztetik vala.(HU)
Apostolok 12:21 Egy kitûzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk.(HU)
Apostolok 12:22 A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.(HU)
Apostolok 12:23 És azonnal megveré õt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsõséget; és a férgektõl megemésztetvén, meghala.(HU)
Apostolok 12:24 Az Istennek ígéje pedig növekedik és terjed vala,(HU)
Apostolok 12:25 Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálembõl, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala.(HU)
Apostolok 13:1 Valának pedig Antiókhiában az [ott] levõ gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.(HU)
Apostolok 13:2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bõjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én õket elhívtam.(HU)
Apostolok 13:3 Akkor, miután bõjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták [õket.](HU)
Apostolok 13:4 Õk annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektõl, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.(HU)
Apostolok 13:5 És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítõtárs.(HU)
Apostolok 13:6 És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngõs hamispróféta zsidóra, kinek neve [vala] Barjézus;(HU)
Apostolok 13:7 Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.(HU)
Apostolok 13:8 Elimás, az ördöngõs azonban (mert így magyaráztatik az õ neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittõl.(HU)
Apostolok 13:9 De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,(HU)
Apostolok 13:10 Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szûnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?(HU)
Apostolok 13:11 Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetõket.(HU)
Apostolok 13:12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hûn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.(HU)
Apostolok 13:13 Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérõi, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tõlük, megtére Jeruzsálembe.(HU)
Apostolok 13:14 Õk pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának [városába,] és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.(HU)
Apostolok 13:15 És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának elõljárói õ hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intõbeszédetek a néphez, szóljatok.(HU)
Apostolok 13:16 Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.(HU)
Apostolok 13:17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá õket hatalmas karja által.(HU)
Apostolok 13:18 És közel negyven esztendõnek idejéig tûrte az õ erkölcsöket a pusztában.(HU)
Apostolok 13:19 És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.(HU)
Apostolok 13:20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig;(HU)
Apostolok 13:21 Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségébõl való férfiút negyven esztendeig.(HU)
Apostolok 13:22 És mikor õt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kirõl bizonyságot is tõn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.(HU)
Apostolok 13:23 Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;(HU)
Apostolok 13:24 Minekutána elõbb János az õ eljövetele elõtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének.(HU)
Apostolok 13:25 És mikor be akará végezni János az õ tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok [az], hanem ímé én utánam jõ, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.(HU)
Apostolok 13:26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.(HU)
Apostolok 13:27 Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy õt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.(HU)
Apostolok 13:28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.(HU)
Apostolok 13:29 És mikor mindazokat elvégezték, a mik õ felõle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.(HU)
Apostolok 13:30 De az Isten feltámasztá õt halottaiból:(HU)
Apostolok 13:31 És õ megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel õ vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép elõtt.(HU)
Apostolok 13:32 És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az õ fiaiknak feltámasztván Jézust:(HU)
Apostolok 13:33 Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.(HU)
Apostolok 13:34 Hogy pedig feltámasztotta õt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent [javait.](HU)
Apostolok 13:35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.(HU)
Apostolok 13:36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az õ atyáihoz, és rothadást látott.(HU)
Apostolok 13:37 De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.(HU)
Apostolok 13:38 Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bûnöknek bocsánata:(HU)
Apostolok 13:39 És mindenekbõl, a mikbõl a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.(HU)
Apostolok 13:40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:(HU)
Apostolok 13:41 Lássátok meg, ti megvetõk, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én [oly] dolgot cselekszem a ti idõtökben, [oly] dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.(HU)
Apostolok 13:42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következõ szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.(HU)
Apostolok 13:43 Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélõ prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták õket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.(HU)
Apostolok 13:44 A következõ szombaton aztán majdnem az egész város egybegyûle az Isten ígéjének hallgatására,(HU)
Apostolok 13:45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.(HU)
Apostolok 13:46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy elõször néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.(HU)
Apostolok 13:47 Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.(HU)
Apostolok 13:48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.(HU)
Apostolok 13:49 Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.(HU)
Apostolok 13:50 A zsidók azonban felindíták az istenfélõ és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiûzék õket határukból.(HU)
Apostolok 13:51 Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.(HU)
Apostolok 13:52 A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.(HU)
Apostolok 14:1 Lõn pedig Ikóniumban, hogy õk együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lõn hívõvé.(HU)
Apostolok 14:2 A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.(HU)
Apostolok 14:3 Azért sok idõt töltöttek [ott], bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az õ kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az õ kezeik által.(HU)
Apostolok 14:4 De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.(HU)
Apostolok 14:5 És mikor a pogányok és zsidók az õ fõembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék õket,(HU)
Apostolok 14:6 Õk megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,(HU)
Apostolok 14:7 És ott prédikálják vala az evangyéliomot.(HU)
Apostolok 14:8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az õ anyjának méhétõl fogva sánta volt, és soha nem járt.(HU)
Apostolok 14:9 Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,(HU)
Apostolok 14:10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.(HU)
Apostolok 14:11 A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!(HU)
Apostolok 14:12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy õ volt a szóvivõ.(HU)
Apostolok 14:13 Jupiter papja pedig, a kinek [temploma] az õ városuk elõtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.(HU)
Apostolok 14:14 Mikor azonban [ezt] meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván(HU)
Apostolok 14:15 És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetû emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élõ Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:(HU)
Apostolok 14:16 Ki az elmúlt idõkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:(HU)
Apostolok 14:17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevõnk volt, adván mennybõl esõket és termõ idõket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.(HU)
Apostolok 14:18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.(HU)
Apostolok 14:19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.(HU)
Apostolok 14:20 De mikor körülvették õt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.(HU)
Apostolok 14:21 És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.(HU)
Apostolok 14:22 Erõsítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.(HU)
Apostolok 14:23 Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván bõjtölésekkel egybe, ajánlák õket az Úrnak, kiben hittek vala.(HU)
Apostolok 14:24 És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába.(HU)
Apostolok 14:25 És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába;(HU)
Apostolok 14:26 És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt õket arra a munkára, melyet elvégeztek.(HU)
Apostolok 14:27 Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten õ velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.(HU)
Apostolok 14:28 Ott aztán nem kevés idõt töltöttek a tanítványokkal.(HU)
Apostolok 15:1 Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.(HU)
Apostolok 15:2 Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lõn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások õ közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.(HU)
Apostolok 15:3 Õk tehát kikísértetvén a gyülekezettõl, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.(HU)
Apostolok 15:4 Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák õket, és [õk] elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten õ velök.(HU)
Apostolok 15:5 Elõállának azonban némely hivõk a farizeusok szerzetébõl valók közül, mondván, hogy körül kell metélni õket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.(HU)
Apostolok 15:6 Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felõl végezzenek.(HU)
Apostolok 15:7 És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idõ óta kiválasztott [engem] mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.(HU)
Apostolok 15:8 És a szíveket ismerõ Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;(HU)
Apostolok 15:9 És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.(HU)
Apostolok 15:10 Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?(HU)
Apostolok 15:11 Sõt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.(HU)
Apostolok 15:12 Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten õ általok a pogányok között.(HU)
Apostolok 15:13 Miután pedig õk elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!(HU)
Apostolok 15:14 Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott elõször az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az õ nevének,(HU)
Apostolok 15:15 És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:(HU)
Apostolok 15:16 Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:(HU)
Apostolok 15:17 Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemrõl neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.(HU)
Apostolok 15:18 Tudja az Isten öröktõl fogva minden õ cselekedeteit.(HU)
Apostolok 15:19 Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;(HU)
Apostolok 15:20 Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitõl, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértõl.(HU)
Apostolok 15:21 Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetõi, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.(HU)
Apostolok 15:22 Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között fõemberek valának.(HU)
Apostolok 15:23 Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levõ, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!(HU)
Apostolok 15:24 Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:(HU)
Apostolok 15:25 Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,(HU)
Apostolok 15:26 Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.(HU)
Apostolok 15:27 Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élõszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.(HU)
Apostolok 15:28 Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,(HU)
Apostolok 15:29 Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértõl, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektõl ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!(HU)
Apostolok 15:30 Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyûjtvén a sokaságot, átadák a levelet.(HU)
Apostolok 15:31 És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.(HU)
Apostolok 15:32 Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerõsíték.(HU)
Apostolok 15:33 Miután pedig bizonyos idõt eltöltöttek, elbocsáták õket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.(HU)
Apostolok 15:34 De Silásnak tetszék ott maradni.(HU)
Apostolok 15:35 Pál és Barnabás is Antiókhiában idõzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.(HU)
Apostolok 15:36 Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.(HU)
Apostolok 15:37 És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.(HU)
Apostolok 15:38 Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tõlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.(HU)
Apostolok 15:39 Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;(HU)
Apostolok 15:40 Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.(HU)
Apostolok 15:41 És eljárá Siriát és Czilicziát, erõsítve a gyülekezeteket.(HU)
Apostolok 16:1 Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevû tanítvány, egy hívõ zsidó asszonynak, de görög atyának fia;(HU)
Apostolok 16:2 Kirõl jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levõ atyafiak.(HU)
Apostolok 16:3 Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé õt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az õ atyját, hogy görög volt.(HU)
Apostolok 16:4 És a mint általmentek a városokon, meghagyák nékik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levõ apostolok és vének.(HU)
Apostolok 16:5 A gyülekezetek azért erõsödének a hitben, és gyarapodának számban naponként.(HU)
Apostolok 16:6 Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektõl, hogy az ígét Ázsiában hirdessék,(HU)
Apostolok 16:7 Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté õket a Lélek.(HU)
Apostolok 16:8 Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.(HU)
Apostolok 16:9 És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt [elõtte,] kérve õt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!(HU)
Apostolok 16:10 Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangyéliomot.(HU)
Apostolok 16:11 Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba;(HU)
Apostolok 16:12 Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének elsõ gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.(HU)
Apostolok 16:13 És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyûlt asszonyokkal.(HU)
Apostolok 16:14 És egy Lidia nevû, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata [reánk.] Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, a miket Pál mond vala.(HU)
Apostolok 16:15 Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok [ott.] És unszola minket.(HU)
Apostolok 16:16 Lõn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve elõnkbe, kiben jövendõmondásnak lelke vala, ki az õ urainak nagy hasznot hajta jövendõmondásával.(HU)
Apostolok 16:17 Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az idvességnek útját hirdetik.(HU)
Apostolok 16:18 Ezt pedig több napon át mívelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belõle. És kiméne abban az órában.(HU)
Apostolok 16:19 Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piaczra a hatóságok elé.(HU)
Apostolok 16:20 És odavezetvén õket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat,(HU)
Apostolok 16:21 És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.(HU)
Apostolok 16:22 És [velök] egyben feltámada a sokaság õ ellenök. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszõzteték [õket.](HU)
Apostolok 16:23 És miután sok ütést mértek rájok, tömlöczbe veték [õket,] megparancsolva a tömlöcztartónak, hogy gondosan õrizze õket.(HU)
Apostolok 16:24 Ki ilyen parancsolatot vévén, veté õket a belsõ tömlöczbe, és lábaikat kalodába szorítá.(HU)
Apostolok 16:25 Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsõíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala õket.(HU)
Apostolok 16:26 És hirtelen nagy földindulás lõn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöcz fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájoknak a bilincsei feloldódnak.(HU)
Apostolok 16:27 Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcznek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok.(HU)
Apostolok 16:28 Pál azonban nagy fenszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk!(HU)
Apostolok 16:29 Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé,(HU)
Apostolok 16:30 És kihozván õket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy idvezüljek?(HU)
Apostolok 16:31 Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!(HU)
Apostolok 16:32 És hirdeték néki az Úrnak ígéjét, és mindazoknak, kik az õ házánál valának.(HU)
Apostolok 16:33 És az magához vévén õket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektõl; és megkeresztelkedék azonnal õ és az övéi mindnyájan.(HU)
Apostolok 16:34 És bevivén õket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.(HU)
Apostolok 16:35 Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket.(HU)
Apostolok 16:36 A tömlöcztartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel!(HU)
Apostolok 16:37 Pál pedig monda nékik: Megvesszõztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöczbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jõjjenek õk maguk és vezessenek ki minket.(HU)
Apostolok 16:38 A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak,(HU)
Apostolok 16:39 És odamenvén, megkérlelék õket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból.(HU)
Apostolok 16:40 Kijövén pedig a tömlöczbõl, bemenének Lidiához; és mikor látták az atyafiakat, vígasztalák õket, és eltávozának.(HU)
Apostolok 17:1 Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok.(HU)
Apostolok 17:2 Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,(HU)
Apostolok 17:3 Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, a kit én hirdetek néktek.(HU)
Apostolok 17:4 És némelyek azok közül hivének és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélõ görögök közül nagy sokaság, és az elõkelõ asszonyok közül nem kevesen.(HU)
Apostolok 17:5 De a zsidók, kik nem hisznek vala, írigységtõl felindíttatván, és magok mellé vévén a piaczi népségbõl némely gonosz férfiakat, és csõdületet támasztván, felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek õket kihozni a nép közé.(HU)
Apostolok 17:6 Mikor pedig õket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város elõljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek;(HU)
Apostolok 17:7 Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust.(HU)
Apostolok 17:8 Fel is indíták a sokaságot és a város elõljáróit, kik hallják vala ezeket.(HU)
Apostolok 17:9 De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részérõl, elbocsáták õket.(HU)
Apostolok 17:10 Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába.(HU)
Apostolok 17:11 Ezek pedig nemesb lelkûek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek.(HU)
Apostolok 17:12 Sokan hivének azért õ közülök; sõt az elõkelõ görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen.(HU)
Apostolok 17:13 Mikor azonban tudtokra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek ígéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták.(HU)
Apostolok 17:14 De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé; Silás és Timótheus azonban ott maradának.(HU)
Apostolok 17:15 A kik pedig elkísérték Pált, elvivék õt egész Athénig; és parancsát vévén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek õ hozzá, elmenének.(HU)
Apostolok 17:16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala õ benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.(HU)
Apostolok 17:17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélõ emberekkel, és a piaczon mindennap azokkal, a kiket elõtalált.(HU)
Apostolok 17:18 Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak õ vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetõjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.(HU)
Apostolok 17:19 És megragadván õt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?(HU)
Apostolok 17:20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.(HU)
Apostolok 17:21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.(HU)
Apostolok 17:22 Elõállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélõknek látlak titeket.(HU)
Apostolok 17:23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.(HU)
Apostolok 17:24 Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy õ mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.(HU)
Apostolok 17:25 Sem embereknek kezeitõl nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szûkölködnék, holott õ ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;(HU)
Apostolok 17:26 És az egész emberi nemzetséget egy vérbõl teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;(HU)
Apostolok 17:27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák õt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikõnktõl sem:(HU)
Apostolok 17:28 Mert õ benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költõitek közül is mondották némelyek: Mert az õ nemzetsége is vagyunk.(HU)
Apostolok 17:29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kõhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.(HU)
Apostolok 17:30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:(HU)
Apostolok 17:31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá õt halottaiból.(HU)
Apostolok 17:32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felõl.(HU)
Apostolok 17:33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül.(HU)
Apostolok 17:34 Némely férfiak azonban csatlakozván õ hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevû asszony, és mások õ velök.(HU)
Apostolok 18:1 Ezekután Pál Athénbõl eltávozván, méne Korinthusba.(HU)
Apostolok 18:2 És mikor egy Akvila nevû, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Prisczillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék.(HU)
Apostolok 18:3 És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának.(HU)
Apostolok 18:4 Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyõzni.(HU)
Apostolok 18:5 Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tõn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.(HU)
Apostolok 18:6 Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva monda nékik: Véretek a fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek.(HU)
Apostolok 18:7 És általmenvén onnét, méne egy Justus nevû, istenfélõ ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával.(HU)
Apostolok 18:8 Krispus pedig, a zsinagógának feje hûn az Úrban egész házanépével egybe; a Korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.(HU)
Apostolok 18:9 Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass:(HU)
Apostolok 18:10 Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban.(HU)
Apostolok 18:11 És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten ígéjét.(HU)
Apostolok 18:12 Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egyakarattal Pálra, és vivék õt a törvényszék elébe,(HU)
Apostolok 18:13 Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.(HU)
Apostolok 18:14 Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételrõl, vagy gonosz cselekedetrõl volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket:(HU)
Apostolok 18:15 De ha tanításról, nevekrõl és a ti törvénytekrõl van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.(HU)
Apostolok 18:16 És elûzé õket a törvényszék elõl.(HU)
Apostolok 18:17 A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék elõtt; de Gallió velök semmit sem gondola.(HU)
Apostolok 18:18 Pál pedig, miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Siriába hajózék, és vele együtt Prisczilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása vala.(HU)
Apostolok 18:19 Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; õ maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.(HU)
Apostolok 18:20 Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon nálok, nem álla reá;(HU)
Apostolok 18:21 Hanem búcsút võn tõlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nékem a következõ ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból.(HU)
Apostolok 18:22 És miután Czézáreába érkezék, felmenvén [Jeruzsálembe] és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába.(HU)
Apostolok 18:23 És miután [ott] bizonyos idõt eltöltött, elméne, eljárván renddel Galácia tartományát és Frigiát, erõsítve a tanítványokat mind.(HU)
Apostolok 18:24 Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevû zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.(HU)
Apostolok 18:25 Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudja vala.(HU)
Apostolok 18:26 És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta õt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék []õt, és nyilvábban kifejtették elõtte az Istennek útát.(HU)
Apostolok 18:27 Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván [õt] az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be õt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által:(HU)
Apostolok 18:28 Mert hatalmasan meggyõzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.(HU)
Apostolok 19:1 Lõn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsõbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált,(HU)
Apostolok 19:2 Monda nékik: Vajjon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hivõkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sõt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek.(HU)
Apostolok 19:3 És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére.(HU)
Apostolok 19:4 Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki õ utána jövendõ, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban.(HU)
Apostolok 19:5 Mikor pedig [ezt] hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére.(HU)
Apostolok 19:6 És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek õ reájok; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala.(HU)
Apostolok 19:7 Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten.(HU)
Apostolok 19:8 Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyõzni az Isten országára tartozó dolgokról.(HU)
Apostolok 19:9 Mikor pedig némelyek megkeményíték magokat és nem hivének, gonoszul szólván az [Úrnak] útáról a sokaság elõtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus oskolájában prédikálván.(HU)
Apostolok 19:10 Ez pedig lõn két esztendeig; úgyannyira, hogy mindazok, kik lakoznak vala Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgaták az Úr Jézusnak ígéjét.(HU)
Apostolok 19:11 És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által:(HU)
Apostolok 19:12 Annyira, hogy a betegekhez is elvivék az õ testérõl a keszkenõket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belõlök.(HU)
Apostolok 19:13 Elkezdték pedig némelyek a lézengõ zsidó ördögûzõk közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, a kikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.(HU)
Apostolok 19:14 Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó fõpapnak fiai heten, a kik ezt mívelik vala.(HU)
Apostolok 19:15 Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?(HU)
Apostolok 19:16 És reájok ugorván az az ember, a kiben a gonosz lélek vala, és legyõzvén õket, hatalmat võn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból.(HU)
Apostolok 19:17 Ez pedig tudtokra lõn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.(HU)
Apostolok 19:18 És sokan a hívõk közül eljõnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket.(HU)
Apostolok 19:19 Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek.(HU)
Apostolok 19:20 Ekképen az Úrnak ígéje erõsen nevekedik és hatalmat vesz vala.(HU)
Apostolok 19:21 Midõn pedig ezek elteltek, elvégezé Pál magában, hogy Maczedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Ott létem után Rómát is meg kell nékem látnom.(HU)
Apostolok 19:22 Elküldvén pedig Maczedóniába kettõt azok közül, kik néki szolgálnak vala, Timótheust és Erástust, õ maga egy ideig Ázsiában marada.(HU)
Apostolok 19:23 Támada azonban azon idõtájban nem csekély háborúság az [Úrnak] útárt.(HU)
Apostolok 19:24 Mert egy Demeter nevû ötvös, ezüstbõl Diána templomokat csinálván, a mesterembereknek nem csekély nyereséget ád vala;(HU)
Apostolok 19:25 Kiket egybegyûjtvén az ilyenfélékkel foglalkozó mívesekkel egybe, monda: Férfiak, tudjátok, hogy ebbõl a mesterségbõl van a mi jóllétünk.(HU)
Apostolok 19:26 Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, a melyek kézzel csináltatnak.(HU)
Apostolok 19:27 Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az õ nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel.(HU)
Apostolok 19:28 Mikor pedig [ezeket] hallották és haraggal megtelének, kiáltnak vala, mondván: Nagy az efézusi Diána!(HU)
Apostolok 19:29 És betelék az egész város háborúsággal; és egyakarattal a színházba rohanának, megfogván Gájust és Aristárkhust, kik Maczedóniából valók és Pálnak útitársai valának.(HU)
Apostolok 19:30 Pál pedig mikor a nép közé akara menni, nem ereszték õt a tanítványok.(HU)
Apostolok 19:31 És az ázsiai fõpapok közül is némelyek, kik barátai valának néki, küldvén õ hozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba.(HU)
Apostolok 19:32 Már most ki egyet, ki mást kiáltoz vala, mert a népgyûlés összezavarodott volt, és a többség nem tudta, miért gyûltek össze.(HU)
Apostolok 19:33 A sokaság közül pedig elõállaták Alekszándert, minthogy elõre tuszkolták õt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akara a nép elõtt.(HU)
Apostolok 19:34 Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájokból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána!(HU)
Apostolok 19:35 Miután pedig a városi jegyzõ lecsendesítette a sokaságot, monda: Efézusbeli férfiak, ugyan kicsoda az az ember, a ki ne tudná, hogy Efézus városa a nagy Diána istenasszonynak és a Jupitertõl esett képnek templomõrzõje?(HU)
Apostolok 19:36 Mivelhogy azért ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy megcsendesedjetek, és semmi vakmerõ dolgot ne cselekedjetek.(HU)
Apostolok 19:37 Mert ide hoztátok ez embereket, kik sem nem szentségrontók, sem a ti istenasszonyotok ellen káromlást nem szóltak.(HU)
Apostolok 19:38 Ha tehát Demeternek és a hozzátartozó mesterembereknek valaki ellen panaszuk van, törvényszékek vannak, és tiszttartók vannak: pereljenek egymással.(HU)
Apostolok 19:39 Ha pedig egyéb dolgok felõl van valami panasztok, a törvényes népgyûlésen majd elintéztetik.(HU)
Apostolok 19:40 Mert félõ, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, a melylyel számot tudnánk adni ezért a csõdületért. És ezeket mondván, feloszlatá a gyûlést.(HU)
Apostolok 19:41 (HU)
Apostolok 20:1 Minekutána pedig megszûnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tõlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.(HU)
Apostolok 20:2 Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette õket bõ beszéddel, Görögországba méne.(HU)
Apostolok 20:3 És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.(HU)
Apostolok 20:4 Kíséré pedig õt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus.(HU)
Apostolok 20:5 Ezek elõremenvén, megvárának minket Troásban.(HU)
Apostolok 20:6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippibõl, és menénk õ hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.(HU)
Apostolok 20:7 A hétnek elsõ napján pedig a tanítványok egybegyûlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.(HU)
Apostolok 20:8 Vala pedig elegendõ szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.(HU)
Apostolok 20:9 Egy Eutikhus nevû ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.(HU)
Apostolok 20:10 Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.(HU)
Apostolok 20:11 Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.(HU)
Apostolok 20:12 Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.(HU)
Apostolok 20:13 Mi pedig elõremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, õ maga gyalog akarván jõni.(HU)
Apostolok 20:14 Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén õt, menénk Mitilénébe.(HU)
Apostolok 20:15 És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következõn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.(HU)
Apostolok 20:16 Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki idõt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.(HU)
Apostolok 20:17 Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.(HU)
Apostolok 20:18 Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az elsõ naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idõ alatt,(HU)
Apostolok 20:19 Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;(HU)
Apostolok 20:20 Hogy semmitõl sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,(HU)
Apostolok 20:21 Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felõl.(HU)
Apostolok 20:22 És most ímé én a Lélektõl kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.(HU)
Apostolok 20:23 Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.(HU)
Apostolok 20:24 De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.(HU)
Apostolok 20:25 És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.(HU)
Apostolok 20:26 Azért bizonyságot teszek elõttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétõl tiszta vagyok.(HU)
Apostolok 20:27 Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.(HU)
Apostolok 20:28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.(HU)
Apostolok 20:29 Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jõnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.(HU)
Apostolok 20:30 Sõt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.(HU)
Apostolok 20:31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.(HU)
Apostolok 20:32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az õ kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.(HU)
Apostolok 20:33 Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:(HU)
Apostolok 20:34 Sõt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeirõl és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.(HU)
Apostolok 20:35 Mindenestõl megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erõtlenekrõl gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert õ mondá: Jobb adni, mint venni.(HU)
Apostolok 20:36 És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.(HU)
Apostolok 20:37 Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták õt.(HU)
Apostolok 20:38 Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az õ orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték õt a hajóra.(HU)
Apostolok 21:1 A mint pedig, õ tõlük elszakadván, elindultunk, egyenesen haladva Kóusba érkezénk, másnap pedig Rhodusba, és onnét Patarába.(HU)
Apostolok 21:2 És mikor találtunk egy hajót, mely Fenicziába méne által, abba beülvén, elhajózánk.(HU)
Apostolok 21:3 És miután megláttuk Cziprust és elhagytuk azt balkézre, evezénk Siriába, és Tirusban köténk ki: mert a hajó ott rakja vala ki a terhét.(HU)
Apostolok 21:4 És ott maradánk hét napig, miután feltaláltuk a tanítványokat, kik Pálnak mondják vala a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.(HU)
Apostolok 21:5 Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, kimenvén, elutazánk; kikísérvén bennünket mindnyájan feleségestõl, gyermekestõl egészen a városon kívülre. És a tenger partján térdre esve imádkozánk.(HU)
Apostolok 21:6 És egymástól elbúcsúzván, beülénk a hajóba, azok pedig megtérének az övéikhez.(HU)
Apostolok 21:7 Mi pedig a hajózást bevégezvén, Tirusból eljutánk Ptolemaisba; és köszöntvén az atyafiakat, nálok maradánk egy napig.(HU)
Apostolok 21:8 Másnap pedig elmenvén Pál és mi, kik õ vele valánk, érkezénk Czezáreába; és bemenvén a Filep evangyélista házába, ki ama hét közül való vala, õ nála maradánk.(HU)
Apostolok 21:9 Ennek pedig vala négy szûz leánya, a kik prófétálnak vala.(HU)
Apostolok 21:10 Mialatt pedig mi több napig ott maradánk, alájöve egy Júdeából való próféta, névszerint Agabus.(HU)
Apostolok 21:11 És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, a kié ez az öv, ekképen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe.(HU)
Apostolok 21:12 Mikor pedig ezeket hallottuk, kérõk, mind mi, mind az oda valók, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.(HU)
Apostolok 21:13 De Pál felele: Mit míveltek sírván és az én szívemet kesergetvén? mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért.(HU)
Apostolok 21:14 Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úrnak akaratja.(HU)
Apostolok 21:15 E napok után pedig felkészülõdvén, felmenénk Jeruzsálembe.(HU)
Apostolok 21:16 Jövének pedig mi velünk együtt a tanítványok közül is Czézáreából, kik elvezetének bizonyos cziprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy ott legyen szállásunk.(HU)
Apostolok 21:17 Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak.(HU)
Apostolok 21:18 Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának.(HU)
Apostolok 21:19 És köszöntvén õket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az õ szolgálata által cselekedett.(HU)
Apostolok 21:20 Azok pedig [ezt] hallván, dicsõíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívõkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:(HU)
Apostolok 21:21 Felõled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestõl való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a [zsidó] szokások szerint ne járjanak.(HU)
Apostolok 21:22 Micsoda annakokáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak; mert meghallják, hogy ide jöttél.(HU)
Apostolok 21:23 Ezt míveld azért, a mit néked mondunk: Van mi köztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magokra;(HU)
Apostolok 21:24 Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velök, és költs rájok, hogy megnyíressék fejöket: és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, a miket te felõled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.(HU)
Apostolok 21:25 A pogányokból lett hívõk felõl pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy õk semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértõl, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.(HU)
Apostolok 21:26 Akkor Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap õ velök megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, a míg mindegyikökért elvégeztetik az áldozat.(HU)
Apostolok 21:27 Mikor pedig a hét nap immár eltelõben volt, az Ázsiából való zsidók, meglátván õt a templomban, felindíták az egész sokaságot, és reá veték kezöket,(HU)
Apostolok 21:28 Kiáltván: Izraelita férfiak, legyetek segítségül: ez az az ember, ki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt; ezen felül még görögöket is hozott be a templomba, és megfertéztette ezt a szent helyet.(HU)
Apostolok 21:29 Mert látták vala annakelõtte az efézusi Trofimust õ vele a városban, kirõl azt vélék, hogy Pál bevitte a templomba.(HU)
Apostolok 21:30 Megmozdula azért az egész város, és a nép összecsõdüle: és Pált megragadván, vonszolják vala ki õt a templomból: és mindjárt bezáratának az ajtók.(HU)
Apostolok 21:31 Mikor pedig meg akarák õt ölni, feljuta a hír a sereg ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem felzendült.(HU)
Apostolok 21:32 Ki azonnal vitézeket és századosokat vévén maga mellé, lefutott hozzájok. Azok pedig mikor meglátták az ezredest és a vitézeket, megszûnének Pált verni.(HU)
Apostolok 21:33 Akkor odaérvén az ezredes, elfogatá õt, és parancsolá, hogy kötözzék meg két lánczczal; és tudakozá, hogy kicsoda és mit cselekedett.(HU)
Apostolok 21:34 De ki egyet, ki mást kiált vala a sokaság között; és mikor nem értheté meg a bizonyos valóságot a zajongás miatt, parancsolá, hogy vigyék el õt a várba.(HU)
Apostolok 21:35 Mikor pedig a lépcsõkhöz jutott, lõn, hogy úgy vivék õt a vitézek a néptömeg erõszaktétele miatt;(HU)
Apostolok 21:36 Mert követi vala a népnek sokasága, kiáltozva: Öld meg õt!(HU)
Apostolok 21:37 És mikor immár a várba akarák bevinni Pált, monda az ezredesnek: Vajjon szabad-e nékem valamit szólanom te hozzád? Az pedig monda: Tudsz görögül?(HU)
Apostolok 21:38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, ki e napoknak elõtte fellázította és kivitte a pusztába azt a négyezer orgyilkos férfiút?(HU)
Apostolok 21:39 Monda pedig Pál: Én ugyan tárzusi zsidó ember vagyok, Cziliczia nem ismeretlen városának polgára; de kérlek téged, engedd meg nékem, hogy szóljak a néphez.(HU)
Apostolok 21:40 Mikor aztán az megengedte, Pál a lépcsõkön állva intett kezével a népnek: és mikor nagy csendesség lõn, megszólala zsidó nyelven, mondván:(HU)
Apostolok 22:1 Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat elõttetek mentem.(HU)
Apostolok 22:2 Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:(HU)
Apostolok 22:3 Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:(HU)
Apostolok 22:4 És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.(HU)
Apostolok 22:5 Miképen a fõpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktõl leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bûnhõdjenek.(HU)
Apostolok 22:6 Lõn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égbõl nagy világosság sugárzott körül engem.(HU)
Apostolok 22:7 És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?(HU)
Apostolok 22:8 Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.(HU)
Apostolok 22:9 A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.(HU)
Apostolok 22:10 Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.(HU)
Apostolok 22:11 Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsõsége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.(HU)
Apostolok 22:12 Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélõ férfiú, kirõl az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,(HU)
Apostolok 22:13 Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.(HU)
Apostolok 22:14 Õ pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az õ akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az õ szájából.(HU)
Apostolok 22:15 Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felõl, a miket láttál és hallottál.(HU)
Apostolok 22:16 Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bûneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.(HU)
Apostolok 22:17 Lõn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,(HU)
Apostolok 22:18 És látám õt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálembõl: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felõlem.(HU)
Apostolok 22:19 És én mondék: Uram, õk magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:(HU)
Apostolok 22:20 És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az õ megöletését, és õrizém azoknak köntösét, a kik õt megölték.(HU)
Apostolok 22:21 És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.(HU)
Apostolok 22:22 Hallgatják vala pedig õt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínérõl az ilyent, mert nem illik néki élni.(HU)
Apostolok 22:23 Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegõbe,(HU)
Apostolok 22:24 Parancsolá az ezredes, hogy vigyék õt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki õt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.(HU)
Apostolok 22:25 A mint azonban lekötötték õt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?(HU)
Apostolok 22:26 Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.(HU)
Apostolok 22:27 Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Õ pedig monda: Az.(HU)
Apostolok 22:28 És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig [benne] is születtem.(HU)
Apostolok 22:29 Mindjárt eltávozának azért õ tõle, a kik õt vallatni akarák. Sõt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy õt megkötöztette.(HU)
Apostolok 22:30 Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá õt bilincseibõl, és megparancsolá, hogy a fõpapok az õ egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.(HU)
Apostolok 23:1 Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig.(HU)
Apostolok 23:2 Ananiás fõpap pedig megparancsolá azoknak, kik õ mellette állanak vala, hogy üssék õt szájon.(HU)
Apostolok 23:3 Akkor Pál monda néki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek?(HU)
Apostolok 23:4 Az ott állók pedig mondának: Az Istennek fõpapját szidalmazod-é?(HU)
Apostolok 23:5 Pál pedig monda: Nem tudtam, atyámfiai, hogy fõpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd!(HU)
Apostolok 23:6 Mikor pedig Pál eszébe vette, hogy az egyik részök a sadduczeusok, a másik pedig a farizeusok közül való, felkiálta a tanács elõtt: Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, a halottak reménysége és feltámadása miatt vádoltatom én.(HU)
Apostolok 23:7 A mint pedig õ ezt mondta, meghasonlás támada a farizeusok és a sadduczeusok között, és a sokaság megoszlott.(HU)
Apostolok 23:8 Mert a sadduczeusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettõt vallják.(HU)
Apostolok 23:9 Támada azért nagy kiáltozás: és felkelvén az írástudók a farizeusok pártjából, tusakodnak vala, mondván: Semmi rosszat sem találunk ez emberben; ha pedig lélek szólott néki, vagy angyal, ne tusakodjunk Isten ellen.(HU)
Apostolok 23:10 Mikor pedig nagy hasonlás támadt, félvén az ezredes, hogy Pál szétszaggattatik azoktól, parancsolá, hogy a sereg alájõvén, ragadja ki õt közülök, és vigye el a várba.(HU)
Apostolok 23:11 A következõ éjszakán pedig melléállván néki az Úr, monda: Bízzál Pál! Mert miképen bizonyságot tettél az én felõlem való dolgokról Jeruzsálemben, azonképen kell néked Rómában is bizonyságot tenned.(HU)
Apostolok 23:12 Midõn pedig nappal lõn, a zsidók közül némelyek összeszövetkezvén, átok alatt kötelezék el magokat, mondván, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált.(HU)
Apostolok 23:13 Többen valának pedig negyvennél, kik ezt az összeesküvést szõtték.(HU)
Apostolok 23:14 Ezek elmenvén a fõpapokhoz és a vénekhez, mondának: Átok alatt megesküdtünk, hogy semmit nem ízlelünk addig, míg meg nem öljük Pált.(HU)
Apostolok 23:15 Most azért ti jelentsétek be az ezredesnek a tanácscsal egybe, hogy holnap hozza le õt ti hozzátok, mintha az õ dolgának tüzetesebben végére akarnátok járni. Mi pedig, minekelõtte õ ide érne, készek vagyunk õt megölni.(HU)
Apostolok 23:16 Meghallván azonban a Pál nõtestvérének fia e cselvetést, megjelenvén és bemenvén a várba, tudtára adá Pálnak.(HU)
Apostolok 23:17 Pál pedig egyet a századosok közül magához hívatván, monda: Ezt az ifjat vezesd az ezredeshez; mert valamit akar néki jelenteni.(HU)
Apostolok 23:18 Az annakokáért maga mellé vévén õt, vivé az ezredeshez, és monda: A fogoly Pál magához hivatván engem, kéré, hogy ez ifjat hozzád vezessem, mert valamit akar néked mondani.(HU)
Apostolok 23:19 Az ezredes pedig õt kézen fogván, és félrevonulván külön, tudakolá: Micsoda az, a mit nékem jelenteni akarsz?(HU)
Apostolok 23:20 Az pedig monda: A zsidók elvégezték, hogy megkérnek téged, hogy Pált holnap vidd le a tanács elé, mintha valamit tüzetesebben meg akarnának tudakozni õ felõle.(HU)
Apostolok 23:21 Te azért ne engedj nékik: mert közülök negyvennél több férfiú leselkedik õ utána, kik átok alatt kötelezték el magukat, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik õt. És immár készen vannak, várakozva a te izenetedre.(HU)
Apostolok 23:22 Az ezredes tehát elbocsátá az ifjat, meghagyván néki, hogy el ne mondd senkinek, hogy ezeket megjelentetted nékem.(HU)
Apostolok 23:23 És magához hivatván kettõt a századosok közül, monda: Készítsetek föl kétszáz vitézt, hogy induljanak Czézáreába, és hetven lovast, és kétszáz parittyást, az éjszakának harmadik órájától fogva.(HU)
Apostolok 23:24 És hogy barmokat is adjanak melléjük, hogy Pált felültetve békességgel vigyék Félix tiszttartóhoz.(HU)
Apostolok 23:25 Levelet is írt, melynek tartalma ez vala:(HU)
Apostolok 23:26 Klaudius Lisiás a nemes Félix tiszttartónak üdvöt!(HU)
Apostolok 23:27 Ezt a férfiút, kit a zsidók megfogtak és meg akartak ölni, oda menvén a sereggel, kiszabadítám, megértvén, hogy római.(HU)
Apostolok 23:28 Meg akarván pedig tudni az okát, miért vádolják õt, levivém õt az õ tanácsuk elébe.(HU)
Apostolok 23:29 És úgy találtam, hogy õ az õ törvényüknek kérdései felõl vádoltatik, de semmi halálra vagy fogságra méltó vétke nincs.(HU)
Apostolok 23:30 Minthogy pedig nékem megjelentették, hogy a zsidók e férfiú után ólálkodni akarnak, azonnal hozzád küldém, meghagyva vádolóinak is, hogy a mi dolguk van õ ellene, te elõtted mondják meg. Légy jó egészségben!(HU)
Apostolok 23:31 A vitézek tehát, a mint nékik megparancsolták, Pált felvévén, elvivék azon éjszakán Antipatrisba.(HU)
Apostolok 23:32 Másnap pedig hagyván a lovagokat tovább menni õ vele, visszatérének a várba.(HU)
Apostolok 23:33 Azok pedig eljutván Czézáreába, és átadván a levelet a tiszttartónak, Pált is elébe állaták.(HU)
Apostolok 23:34 Mikor pedig elolvasta a tiszttartó, és megkérdezte, melyik tartományból való, és megértette, hogy Czilicziából,(HU)
Apostolok 23:35 Monda: Majd kihallgatlak, mikor vádlóid is eljõnek. És parancsolá, hogy a Héródes palotájában õrizzék õt.(HU)
Apostolok 24:1 Öt nap mulva aztán aláméne Ananiás fõpap a vénekkel és egy Tertullus nevû prókátorral, kik panaszt tettek a tiszttartónál Pál ellen.(HU)
Apostolok 24:2 Mikor pedig õ elõszólíttatott, Tertullus vádolni kezdé, mondván:(HU)
Apostolok 24:3 Nagyságos Félix, teljes háládatossággal ismerjük el, hogy te általad nagy békességet nyerünk, és a te gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek e népre nézve, minden tekintetben és mindenütt.(HU)
Apostolok 24:4 De hogy téged sok ideig ne tartóztassalak, kérlek hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint.(HU)
Apostolok 24:5 Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levõ valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje,(HU)
Apostolok 24:6 Ki a templomot is meg akarta fertõztetni. Meg is fogtuk õt, és a mi törvényünk szerint akartuk megítélni.(HU)
Apostolok 24:7 De Lisiás, az ezredes, nagy karhatalommal oda jövén, kivevé õt kezünkbõl.(HU)
Apostolok 24:8 És azt parancsolá, hogy az õ vádolói hozzád jõjjenek. Tõle te magad, ha kihallgatod, értesülhetsz mindezekrõl, melyekkel mi õt vádoljuk.(HU)
Apostolok 24:9 Helybenhagyák pedig a zsidók is, mondogatván, hogy úgy vannak ezek.(HU)
Apostolok 24:10 Felele pedig Pál, miután intett néki a tiszttartó a szólásra: Mivelhogy tudom, hogy te sok esztendõ óta vagy e népnek bírája, bátorságosabban védekezem a magam ügyében,(HU)
Apostolok 24:11 Mert megtudhatod, hogy nincsen tizenkét napjánál több, mióta feljöttem imádkozni Jeruzsálembe.(HU)
Apostolok 24:12 És a templomban sem találtak engem, hogy valakivel vetekedtem volna, vagy hogy a népet egybezendítettem volna, sem a zsinagógákban, sem a városban.(HU)
Apostolok 24:13 Rám sem bizonyíthatják azokat, a mikkel most engem vádolnak.(HU)
Apostolok 24:14 Errõl pedig vallást teszek néked, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva.(HU)
Apostolok 24:15 Reménységem lévén az Istenben, hogy a mit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.(HU)
Apostolok 24:16 Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek elõtt mindenkor.(HU)
Apostolok 24:17 Sok esztendõ múlva pedig eljövék, hogy az én népemnek alamizsnát hozzak és áldozatokat.(HU)
Apostolok 24:18 Ezek közben találának engem megtisztulva a templomban, nem sokasággal, sem pedig háborúságtámasztásban, némely Ázsiából való zsidók,(HU)
Apostolok 24:19 Kiknek ide kellett volna te elõdbe jõni és vádolni, ha valami panaszuk volna ellenem.(HU)
Apostolok 24:20 Avagy ezek magok mondják meg, vajjon találtak-é bennem valami hamis cselekedetet, mikor én a tanács elõtt álltam;(HU)
Apostolok 24:21 Hacsak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása felõl vádoltatom én tõletek e mai napon.(HU)
Apostolok 24:22 Mikor pedig ezeket hallotta Félix, elhalasztá dolgukat, mivelhogy tüzetesebb tudomása volt e szerzet dolgai felõl, és monda: Mikor Lisias ezredes alájõ, dönteni fogok ügyetekben.(HU)
Apostolok 24:23 És megparancsolá a századosnak, hogy Pált õrizzék, de enyhébb fogságban legyen, és senkit ne tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon néki, vagy hozzá menjen.(HU)
Apostolok 24:24 Egynéhány nap mulva pedig Félix megjelenvén feleségével Drusillával egybe, ki zsidó asszony vala, maga elé hívatá Pált, és hallgatá õt a Krisztusban való hit felõl.(HU)
Apostolok 24:25 Mikor pedig õ igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendõ ítéletrõl szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hivatlak téged.(HU)
Apostolok 24:26 Egyszersmind pedig azt is reményli vala, hogy Pál pénzt ad néki, hogy õt szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hivatván õt, beszélget vala véle.(HU)
Apostolok 24:27 Mikor pedig két esztendõ elmúlt, Félix utóda Porcius Festus lõn; és a zsidóknak kedveskedni akarván Félix, Pált fogságban hagyá.(HU)
Apostolok 25:1 Festus tehát, miután bement a tartományba, három nap mulva felméne Jeruzsálembe Czézáreából.(HU)
Apostolok 25:2 Panaszt tõnek pedig néki a fõpap és a zsidók fõemberei Pál ellen, és kérék õt,(HU)
Apostolok 25:3 Kérvén magok számára jóindulatát õ ellene, hogy hozassa át õt Jeruzsálembe, lest vetvén, hogy megölhessék õt az úton.(HU)
Apostolok 25:4 Festus azonban azt felelé, hogy Pált Czézáreában õrzik, õ maga pedig csakhamar ki fog menni:(HU)
Apostolok 25:5 A kik azért köztetek, úgymond, fõemberek, velem alájõvén, ha valami gonoszság van abban a férfiúban, emeljenek vádat ellene.(HU)
Apostolok 25:6 Miután pedig tíz napnál tovább idõzött közöttük, lemenvén Czézáreába, másnap ítélõszékibe üle, és Pált elõhozatá.(HU)
Apostolok 25:7 Mikor pedig az megjelent, körülállák a zsidók, kik alámentek vala Jeruzsálembõl, sok és súlyos vádat hozván fel Pál ellen, melyeket nem bírtak bebizonyítani;(HU)
Apostolok 25:8 Mivelhogy õ a maga mentségére ezt feleli vala: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem.(HU)
Apostolok 25:9 Festus pedig a zsidóknak kedveskedni akarván, felelvén Pálnak, monda: Akarsz-é Jeruzsálembe felmenni és ott ítéltetni meg ezekrõl én elõttem?(HU)
Apostolok 25:10 Pál azonban monda: A császár ítélõszéke elõtt állok, itt kell nékem megítéltetnem. A zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod.(HU)
Apostolok 25:11 Mert ha vétkes vagyok és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól; ha azonban semmi sincs azokban, a mikkel ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem azoknak. A császárra appellálok!(HU)
Apostolok 25:12 Akkor Festus tanácsával értekezvén, felele: A császárra appelláltál, a császár elé fogsz menni!(HU)
Apostolok 25:13 Néhány nap elmúltával pedig Agrippa király és Bernicé érkezék Czézáreába, hogy köszöntsék Festust.(HU)
Apostolok 25:14 Mikor pedig több napig idõztek ott, Festus elébe adá a királynak a Pál dolgát, mondván: Van itt egy férfiú, kit Félix hagyott fogva.(HU)
Apostolok 25:15 Ki felõl, mikor Jeruzsálembe mentem, jelentést tõnek a fõpapok és a zsidóknak vénei, kérve õ ellene ítéletet.(HU)
Apostolok 25:16 Kiknek azt felelém, hogy nem szokásuk a rómaiaknak, hogy valamely embert halálra adjanak, mielõtt a vádlott szembe nem állíttatik vádlóival, és alkalmat nem nyer a vád felõl való mentségére.(HU)
Apostolok 25:17 Mikor azért õk ide gyûltek, minden haladék nélkül másnap az ítélõszékbe ülvén, elõhozatám azt a férfiút,(HU)
Apostolok 25:18 Ki ellen, mikor vádlói elõálltak, semmi bûnt nem hoztak fel azok közül, a miket én sejtettem:(HU)
Apostolok 25:19 Hanem valami vitás kérdéseik valának õ vele az õ tulajdon babonaságuk felõl, és bizonyos megholt Jézus felõl, kirõl Pál azt állítja vala, hogy él.(HU)
Apostolok 25:20 Én pedig bizonytalanságban lévén az e felõl való vitára nézve, kérdém, vajjon akar-é Jeruzsálembe menni, és ott ítéltetni meg ezek felõl.(HU)
Apostolok 25:21 Pál azonban appellálván, hogy õ Augustus döntésére tartassék fenn, parancsolám, hogy tartassék fogva, míg õt a császárhoz nem küldhetem.(HU)
Apostolok 25:22 Agrippa pedig monda Festusnak: Szeretném magam is azt az embert hallani. Õ pedig monda: Holnap meg fogod õt hallani.(HU)
Apostolok 25:23 Másnap tehát eljõvén Agrippa és Bernicé nagy pompával, és bemenvén a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város fõfõpolgáraival együtt, Festus parancsolatjára elõhozák Pált.(HU)
Apostolok 25:24 És monda Festus: Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, kik velünk egybe itt vagytok! Látjátok õt, ki felõl a zsidóknak egész sokasága megkeresett engem, mind Jeruzsálemben, mind itt, azt kiáltva, hogy nem kell néki tovább élnie.(HU)
Apostolok 25:25 Én pedig, ámbár megértém, hogy semmi halálra méltó dolgot sem cselekedett, de mivel éppen õ maga appellált Augustusra, elvégeztem, hogy elküldöm õt.(HU)
Apostolok 25:26 Ki felõl nem tudok valami bizonyost írni az én uramnak. Ezért hoztam õt elõtökbe, és kiváltképen te elõdbe, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni.(HU)
Apostolok 25:27 Mert esztelen dolognak látszik nékem, hogy a ki foglyot küld, az ellene való vádakat is meg ne jelentse.(HU)
Apostolok 26:1 Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védõbeszédet tartott:(HU)
Apostolok 26:2 Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felõl, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te elõtted fogok védekezni e mai napon;(HU)
Apostolok 26:3 Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!(HU)
Apostolok 26:4 Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétõl az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan.(HU)
Apostolok 26:5 Kik tudják rólam eleitõl fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.(HU)
Apostolok 26:6 Most is az Istentõl a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt:(HU)
Apostolok 26:7 Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.(HU)
Apostolok 26:8 Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?(HU)
Apostolok 26:9 Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.(HU)
Apostolok 26:10 Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a fõpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sõt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam.(HU)
Apostolok 26:11 És minden zsinagógában gyakorta büntetvén õket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is.(HU)
Apostolok 26:12 E dologban épen útban lévén Damaskus felé a fõpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel,(HU)
Apostolok 26:13 Délben látám az úton király, hogy mennybõl a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.(HU)
Apostolok 26:14 Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.(HU)
Apostolok 26:15 Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.(HU)
Apostolok 26:16 De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni ;(HU)
Apostolok 26:17 Megszabadítván téged e néptõl és a pogányoktól, kik közé most küldelek,(HU)
Apostolok 26:18 Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségbõl világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bûneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.(HU)
Apostolok 26:19 Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt;(HU)
Apostolok 26:20 Hanem elõször a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bûneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.(HU)
Apostolok 26:21 Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban.(HU)
Apostolok 26:22 De Istentõl segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikrõl mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni:(HU)
Apostolok 26:23 Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából elsõ, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak.(HU)
Apostolok 26:24 Mikor pedig õ ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged õrültségbe visz.(HU)
Apostolok 26:25 Õ pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.(HU)
Apostolok 26:26 Mert tud ezekrõl a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül õ elõtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.(HU)
Apostolok 26:27 Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.(HU)
Apostolok 26:28 Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.(HU)
Apostolok 26:29 Pál pedig monda: Kívánnám Istentõl, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minõ én is vagyok, e bilincsektõl megválva.(HU)
Apostolok 26:30 És mikor õ ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek;(HU)
Apostolok 26:31 És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.(HU)
Apostolok 26:32 Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.(HU)
Apostolok 27:1 Midõn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Július nevû századosnak a császári seregbõl.(HU)
Apostolok 27:2 Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvõ helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a maczedóniai Aristárkhus, ki Thessalonikából való.(HU)
Apostolok 27:3 És másnap megérkezénk Sidonba. És Július emberséggel bánván Pállal, megengedé, hogy barátaihoz elmenve gondoskodásukban részesüljön.(HU)
Apostolok 27:4 És onnan elindulván, Ciprus alatt evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkezõk valának.(HU)
Apostolok 27:5 És a Cziliczia és Pámfilia mellett levõ tengeren átevezvén, eljutánk a licziai Mirába.(HU)
Apostolok 27:6 És mivel ott a százados egy Itáliába menõ alexandriai hajót talált, abba szállított be minket.(HU)
Apostolok 27:7 Több napon át azonban lassan hajózván és nehezen érkezvén Knidushoz, mivel nem enged vala bennünket [odajutni] a szél, elhajózánk Kréta alatt, Salmóné mellett,(HU)
Apostolok 27:8 És nagy ügygyel-bajjal elhajózván mellette, jutánk egy helyre, melyet Szépkikötõknek neveznek, melyhez közel vala Lásea városa.(HU)
Apostolok 27:9 Mivel pedig sok idõ mult el, és a hajózás más veszedelmes vala, mivelhogy a bõjt is elmult immár, inti vala Pál õket,(HU)
Apostolok 27:10 Ezt mondván nékik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a teréhnek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás.(HU)
Apostolok 27:11 De a százados inkább hisz vala a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, a mit Pál mond vala.(HU)
Apostolok 27:12 Mivel pedig az a kikötõ telelésre nem volt alkalmas, a többség azt határozá, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötõjébe, mely délnyugot és északnyugot felé néz, kitelelhetnének.(HU)
Apostolok 27:13 Mivel pedig déli szél kezdett lassan fúni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett.(HU)
Apostolok 27:14 Nemsokára azonban viharos szélvész csapott le oda, mely Észak-keleti szélnek neveztetik.(HU)
Apostolok 27:15 Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén [azt,] vitetünk vala tova.(HU)
Apostolok 27:16 Mikor pedig egy kis sziget alá futottunk, mely Klaudának hívattatik, csak alig bírtuk hatalmunkba keríteni a csolnakot.(HU)
Apostolok 27:17 Melyet miután felvontak, védõeszközöket alkalmaznak vala, alól megövedzvén a hajót; és mivel félnek vala, hogy zátonyra bukkannak, lebocsátván a vitorlát, úgy vitetnek vala.(HU)
Apostolok 27:18 Mikor pedig a szélvésztõl nagyon hányattatánk, másnap a hajóterhet kihányák;(HU)
Apostolok 27:19 És harmadnap tulajdon kezeinkkel hányók ki a hajó felszerelését.(HU)
Apostolok 27:20 Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felõl.(HU)
Apostolok 27:21 Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván õ közöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt:(HU)
Apostolok 27:22 Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó.(HU)
Apostolok 27:23 Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok is,(HU)
Apostolok 27:24 Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak.(HU)
Apostolok 27:25 Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istnnek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott.(HU)
Apostolok 27:26 Egy szigetre kell pedig nékünk kivetõdnünk.(HU)
Apostolok 27:27 Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, a mint ide s tova hányatánk az Ádrián, éjféltájban észrevevék a hajósok hogy valami szárazföld közelget hozzájok.(HU)
Apostolok 27:28 És lebocsátván a vízmérõ ónt, húsz ölnyinek találák, majd egy kevéssé tovább menvén és ismét lebocsátván a vízmérõ ónt, találák tizenöt ölnyinek.(HU)
Apostolok 27:29 És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetõdhetnek, a hajónak hátulsó részébõl négy vasmacskát vetvén ki, kívánják vala, hogy nappal legyen.(HU)
Apostolok 27:30 A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csolnakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni,(HU)
Apostolok 27:31 Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok.(HU)
Apostolok 27:32 Akkor a vitézek elvágák a csolnak köteleit, és ki hagyák esni azt.(HU)
Apostolok 27:33 Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz.(HU)
Apostolok 27:34 Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejérõl.(HU)
Apostolok 27:35 Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret võn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájok elõtt, és megtörvén, kezde enni.(HU)
Apostolok 27:36 Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot.(HU)
Apostolok 27:37 Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan.(HU)
Apostolok 27:38 Miután pedig megelégedtek eledellel, a hajót könnyebbítik vala, a gabonát kihányván a tengerbe.(HU)
Apostolok 27:39 Mikor pedig megvirradt, a szárazföldet nem ismerik vala fel; hanem egy tengeröblöt sajdítanak vala, melynek síma partja van, melyre végezék, hogy kihajtják a hajót, ha bírják.(HU)
Apostolok 27:40 A vasmacskákat azért körös-körül elvagdalván, a tengerben hagyák, egyszersmind eloldván a kormányrudak köteleit és felvonván a nagy vitorlát a szélfúvásnak, igyekeznek vala a part felé haladni.(HU)
Apostolok 27:41 De mikor egy zátonyos helyre találtak, ráhajtották a hajót. És az elsõ része ugyan megakadván, mozdíthatatlanul marad vala, a hátulsó része azonban szakadoz vala a haboknak ereje miatt.(HU)
Apostolok 27:42 A vitézeknek pedig az lõn tanácsa, hogy a foglyokat vágják le, hogy senki el ne szaladhasson, minekutána kiúszott.(HU)
Apostolok 27:43 De a százados meg akarván tartani Pált, eltiltá õket e szándéktól, és megparancsolá, hogy a kik úszni tudnak, elõször azok szökdössenek a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre.(HU)
Apostolok 27:44 A többiek pedig ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. És így lõn, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.(HU)
Apostolok 28:1 És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget.(HU)
Apostolok 28:2 A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért.(HU)
Apostolok 28:3 Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tûzre tette, egy vipera a melegbõl kimászva, az õ kezére ragada.(HU)
Apostolok 28:4 Mikor pedig látták a barbárok az õ kezérõl függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerbõl megszabadult.(HU)
Apostolok 28:5 De néki, minekutána a kígyót lerázta a tûzbe, semmi baja sem lõn.(HU)
Apostolok 28:6 Azok pedig azt várják vala, hogy õ meg fog dagadni, vagy nagyhirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmöket, istennek mondják vala õt.(HU)
Apostolok 28:7 Annak a helynek környékén valának pedig a sziget fõemberének, névszerint Publiusnak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott.(HU)
Apostolok 28:8 Lõn pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküvék. Kihez Pál beméne, és minekutána könyörgött, kezeit reá vetve meggyógyítá õt.(HU)
Apostolok 28:9 Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, õ hozzá jövének és meggyógyulának.(HU)
Apostolok 28:10 Kik nékünk nagy tisztességet is tõnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának.(HU)
Apostolok 28:11 Három hónap mulva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek czímere Kásztor és Pollux vala.(HU)
Apostolok 28:12 És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig.(HU)
Apostolok 28:13 Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap mulva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteóliba.(HU)
Apostolok 28:14 Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy nálok maradjunk hét napig; és úgy menénk Rómába.(HU)
Apostolok 28:15 Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nékünk elõnkbe jövének Appii Forumig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta õket, hálákat adván az Istennek, bátorságot võn.(HU)
Apostolok 28:16 Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testõrsereg fõvezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az õt õrizõ vitézzel.(HU)
Apostolok 28:17 Lõn pedig, hogy három nap mulva magához hívatá Pál a zsidók között való fõembereket. Mikor pedig egybegyûltek, monda nékik: Atyámfiai,férfiak, én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen, vagy az õsi szokások ellen, mindazáltal foglyul adattam át Jeruzsálembõl a rómaiak kezébe.(HU)
Apostolok 28:18 Kik miután kihallgattak, el akarának engem bocsátani, mivelhogy én bennem semmi halálra méltó vétek nincsen.(HU)
Apostolok 28:19 De mivel a zsidók ellene mondtak, kényszeríttettem a császárra appellálni, nem mintha az én népem ellen volna valami vádam.(HU)
Apostolok 28:20 Ennekokáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket és szóljak veletek; mert az Izráelnek reménységéért vétettem körül e lánczczal.(HU)
Apostolok 28:21 Azok pedig mondának néki: Mi te felõled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül ide jõve valaki, nem jelentett, vagy szólott te felõled valami rosszat.(HU)
Apostolok 28:22 Akarnók azért tõled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felõl tudva van elõttünk, hogy mindenütt ellene mondanak.(HU)
Apostolok 28:23 Kitûzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felõl, igyekezvén elhitetni õ velök a Jézus felõl való dolgokat, úgy a Mózes törvényébõl, mint a prófétákból, reggeltõl fogva mind estvéig.(HU)
Apostolok 28:24 És némelyek hivének az õ beszédének, mások nem hivének.(HU)
Apostolok 28:25 Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván:(HU)
Apostolok 28:26 Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok!(HU)
Apostolok 28:27 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket.(HU)
Apostolok 28:28 Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és õk meg is hallgatják.(HU)
Apostolok 28:29 És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, magok között sokat vetekedve.(HU)
Apostolok 28:30 Marada pedig Pál két egész esztendeig az õ tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik õ hozzá menének.(HU)
Apostolok 28:31 Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felõl való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.(HU)
Rómaiakhoz 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomá[nak hirdetésére.](HU)
Rómaiakhoz 1:2 Melyet eleve megígért az õ prófétái által a szentírásokban,(HU)
Rómaiakhoz 1:3 Az õ Fia felõl, a ki Dávid magvából lett test szerint,(HU)
Rómaiakhoz 1:4 A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felõl,(HU)
Rómaiakhoz 1:5 A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az õ nevéért;(HU)
Rómaiakhoz 1:6 Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai:(HU)
Rómaiakhoz 1:7 Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.(HU)
Rómaiakhoz 1:8 Elõször hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;(HU)
Rómaiakhoz 1:9 Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az õ Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felõletek,(HU)
Rómaiakhoz 1:10 Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek;(HU)
Rómaiakhoz 1:11 Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerõsítésetekre,(HU)
Rómaiakhoz 1:12 Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által.(HU)
Rómaiakhoz 1:13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is.(HU)
Rómaiakhoz 1:14 Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.(HU)
Rómaiakhoz 1:15 Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni.(HU)
Rómaiakhoz 1:16 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívõnek idvességére, zsidónak elõször meg görögnek.(HU)
Rómaiakhoz 1:17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitbõl hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitbõl él.(HU)
Rómaiakhoz 1:18 Mert nyilván van az Istennek haragja mennybõl, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.(HU)
Rómaiakhoz 1:19 Mert a mi az Isten felõl tudható nyilván van õ bennök; mert az Isten megjelentette nékik:(HU)
Rómaiakhoz 1:20 Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az õ örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétõl fogva az õ alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy õk menthetetlenek.(HU)
Rómaiakhoz 1:21 Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsõítették õt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az õ okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az õ balgatag szívök megsötétedett.(HU)
Rómaiakhoz 1:22 Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;(HU)
Rómaiakhoz 1:23 És az örökkévaló Istennek dicsõségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.(HU)
Rómaiakhoz 1:24 Annakokáért adta is õket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplõsítsék;(HU)
Rómaiakhoz 1:25 Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtõ helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.(HU)
Rómaiakhoz 1:26 Annakokáért adta õket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az õ asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:(HU)
Rómaiakhoz 1:27 Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az õ tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.(HU)
Rómaiakhoz 1:28 És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adták õket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;(HU)
Rómaiakhoz 1:29 A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel;(HU)
Rómaiakhoz 1:30 Súsárlók, rágalmazók, istengyûlölõk, dölyfösek, kevélyek, dicsekedõk, rosszban mesterkedõk, szüleiknek engedetlenek,(HU)
Rómaiakhoz 1:31 Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.(HU)
Rómaiakhoz 1:32 Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvõkkel egyet is értenek.(HU)
Rómaiakhoz 2:1 Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.(HU)
Rómaiakhoz 2:2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.(HU)
Rómaiakhoz 2:3 Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?(HU)
Rómaiakhoz 2:4 Avagy megveted az õ jóságának, elnézésének és hosszútûrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?(HU)
Rómaiakhoz 2:5 De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyûjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.(HU)
Rómaiakhoz 2:6 A ki megfizet mindenkinek az õ cselekedetei szerint:(HU)
Rómaiakhoz 2:7 Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsõséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;(HU)
Rómaiakhoz 2:8 Azoknak pedig, a kik versengõk és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.(HU)
Rómaiakhoz 2:9 Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedõ ember lelkének, zsidónak elõször meg görögnek;(HU)
Rómaiakhoz 2:10 Dicsõség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedõnek, zsidónak elõször meg görögnek:(HU)
Rómaiakhoz 2:11 Mert nincsen Isten elõtt személyválogatás.(HU)
Rómaiakhoz 2:12 Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,(HU)
Rómaiakhoz 2:13 (Mert nem azok igazak Isten elõtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.(HU)
Rómaiakhoz 2:14 Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettõl a törvény dolgait cselekszik, akkor õk, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök:(HU)
Rómaiakhoz 2:15 Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az õ szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az õ lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)(HU)
Rómaiakhoz 2:16 Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által.(HU)
Rómaiakhoz 2:17 Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.(HU)
Rómaiakhoz 2:18 És ismered az õ akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek [attól,] mivelhogy a törvénybõl megtaníttattál;(HU)
Rómaiakhoz 2:19 És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetõje, a sötétségben levõknek világossága,(HU)
Rómaiakhoz 2:20 A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját.(HU)
Rómaiakhoz 2:21 A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?(HU)
Rómaiakhoz 2:22 A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörõ vagy-é?(HU)
Rómaiakhoz 2:23 Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?(HU)
Rómaiakhoz 2:24 Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.(HU)
Rómaiakhoz 2:25 Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.(HU)
Rómaiakhoz 2:26 Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az õ körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki?(HU)
Rómaiakhoz 2:27 És a természettõl fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, a ki a betû és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy.(HU)
Rómaiakhoz 2:28 Mert nem az a zsidó, a ki külsõképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsõképen van:(HU)
Rómaiakhoz 2:29 Hanem az a zsidó, a ki belsõképen az; és a szívnek lélekben, nem betû szerint való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés;] a melynek dícsérete nem emberektõl, hanem Istentõl van.(HU)
Rómaiakhoz 3:1 Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?(HU)
Rómaiakhoz 3:2 Minden tekintetben sok. Mindenek elõtt, hogy az Isten reájok bízta az õ beszédeit.(HU)
Rómaiakhoz 3:3 De hát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hûségét?(HU)
Rómaiakhoz 3:4 Távol legyen. Sõt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és gyõzedelmes légy, mikor vádolnak téged.(HU)
Rómaiakhoz 3:5 Ha pedig a mi igazságtalanságunk az Istennek igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajjon igazságtalan-é az Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok.(HU)
Rómaiakhoz 3:6 Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg az Isten a világot?(HU)
Rómaiakhoz 3:7 Mert ha az Istennek igazsága az én hazugságom által öregbült az õ dicsõségére, miért kárhoztattatom még én is, mint bûnös?(HU)
Rómaiakhoz 3:8 Sõt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy [abból] jó származzék? - a mint minket rágalmaznak, és a mint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, a kiknek kárhoztatása igazságos.(HU)
Rómaiakhoz 3:9 Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bûn alatt vannak;(HU)
Rómaiakhoz 3:10 A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;(HU)
Rómaiakhoz 3:11 Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.(HU)
Rómaiakhoz 3:12 Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.(HU)
Rómaiakhoz 3:13 Nyitott sír az õ torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.(HU)
Rómaiakhoz 3:14 Szájok telve átkozódással és keserûséggel.(HU)
Rómaiakhoz 3:15 Lábaik gyorsak a vérontásra.(HU)
Rómaiakhoz 3:16 Útjaikon romlás és nyomorúság van.(HU)
Rómaiakhoz 3:17 És a békességnek útját nem ismerik.(HU)
Rómaiakhoz 3:18 Nincs isteni félelem az õ szemök elõtt.(HU)
Rómaiakhoz 3:19 Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.(HU)
Rómaiakhoz 3:20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteibõl egy test sem igazul meg õ elõtte: mert a bûn ismerete a törvény által vagyon.(HU)
Rómaiakhoz 3:21 Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyrõl tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;(HU)
Rómaiakhoz 3:22 Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség,(HU)
Rómaiakhoz 3:23 Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül.(HU)
Rómaiakhoz 3:24 Megigazulván ingyen az õ kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által,(HU)
Rómaiakhoz 3:25 Kit az Isten eleve rendelt engesztelõ áldozatul, hit által, az õ vérében, hogy megmutassa az õ igazságát az elõbb elkövetett bûnöknek elnézése miatt,(HU)
Rómaiakhoz 3:26 Az Isten hosszútûrésénél fogva, az õ igazságának megbizonyítására, a mostani idõben, hogy igaz legyen Õ és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitébõl való.(HU)
Rómaiakhoz 3:27 Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.(HU)
Rómaiakhoz 3:28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.(HU)
Rómaiakhoz 3:29 Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.(HU)
Rómaiakhoz 3:30 Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitbõl és a pogányt hit által.(HU)
Rómaiakhoz 3:31 A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sõt inkább a törvényt megerõsítjük.(HU)
Rómaiakhoz 4:1 Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?(HU)
Rómaiakhoz 4:2 Mert ha Ábrahám cselekedetekbõl igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten elõtt.(HU)
Rómaiakhoz 4:3 Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az õ néki igazságul.(HU)
Rómaiakhoz 4:4 Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelembõl, hanem tartozás szerint;(HU)
Rómaiakhoz 4:5 Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az õ hite tulajdoníttatik igazságul.(HU)
Rómaiakhoz 4:6 A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.(HU)
Rómaiakhoz 4:7 Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az õ hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az õ bûneik.(HU)
Rómaiakhoz 4:8 Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít.(HU)
Rómaiakhoz 4:9 Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is [tulajdoníttatik- ]é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.(HU)
Rómaiakhoz 4:10 Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.(HU)
Rómaiakhoz 4:11 És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében [tanusított] hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;(HU)
Rómaiakhoz 4:12 És [hogy] atyja [legyen] a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében [tanusított] hitének nyomdokait.(HU)
Rómaiakhoz 4:13 Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az õ magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.(HU)
Rómaiakhoz 4:14 Mert ha azok az örökösök, kik a törvénybõl valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:(HU)
Rómaiakhoz 4:15 Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.(HU)
Rómaiakhoz 4:16 Azért hitbõl, hogy kegyelembõl [legyen;] hogy erõs legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvénybõl valónak, hanem az Ábrahám hitébõl valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk(HU)
Rómaiakhoz 4:17 (A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged ) az elõtt, az Isten elõtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, elõszólítja mint meglevõket.(HU)
Rómaiakhoz 4:18 A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod.(HU)
Rómaiakhoz 4:19 És hitében erõs lévén, nem gondolt az õ már elhalt testére, mintegy százesztendõs lévén, sem Sárának elhalt méhére;(HU)
Rómaiakhoz 4:20 Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erõs volt a hitben, dicsõséget adván az Istennek,(HU)
Rómaiakhoz 4:21 És teljesen elhitte, hogy a mit õ ígért, meg is cselekedheti.(HU)
Rómaiakhoz 4:22 Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.(HU)
Rómaiakhoz 4:23 De nemcsak õ érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki [igazságul,](HU)
Rómaiakhoz 4:24 Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,(HU)
Rómaiakhoz 4:25 Ki a mi bûneinkért [halálra] adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.(HU)
Rómaiakhoz 5:1 Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,(HU)
Rómaiakhoz 5:2 A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsõségének reménységében.(HU)
Rómaiakhoz 5:3 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tûrést nemz,(HU)
Rómaiakhoz 5:4 A békességes tûrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,(HU)
Rómaiakhoz 5:5 A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.(HU)
Rómaiakhoz 5:6 Mert Krisztus, mikor még erõtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.(HU)
Rómaiakhoz 5:7 Bizonyára igazért [is] alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.(HU)
Rómaiakhoz 5:8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.(HU)
Rómaiakhoz 5:9 Minekutána azért most megigazultunk az õ vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen õ általa.(HU)
Rómaiakhoz 5:10 Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az õ Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az õ élete által minekutána megbékéltünk vele.(HU)
Rómaiakhoz 5:11 Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.(HU)
Rómaiakhoz 5:12 Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bûn és a bûn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;(HU)
Rómaiakhoz 5:13 Mert a törvényig vala bûn a világon; a bûn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.(HU)
Rómaiakhoz 5:14 Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendõnek kiábrázolása vala.(HU)
Rómaiakhoz 5:15 De a kegyelmi ajándék nem úgy [van,] mint a bûneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelembõl való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.(HU)
Rómaiakhoz 5:16 És az ajándék sem úgy [van,] mint egy vétkezõ által; mert az ítélet egybõl [lett] kárhozottá, az ajándék pedig sok bûnbõl [van] igazulásra.(HU)
Rómaiakhoz 5:17 Mert ha az egynek bûnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bõvölködésében részesültek.(HU)
Rómaiakhoz 5:18 Bizonyára azért, miképen egynek bûnesete által minden emberre [elhatott] a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre [elhatott] az életnek megigazulása.(HU)
Rómaiakhoz 5:19 Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bûnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.(HU)
Rómaiakhoz 5:20 A törvény pedig bejött, hogy a bûn megnövekedjék; de a hol megnövekedik a bûn, ott a kegyelem sokkal inkább bõvölködik:(HU)
Rómaiakhoz 5:21 Hogy miképen uralkodott a bûn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.(HU)
Rómaiakhoz 6:1 Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bûnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?(HU)
Rómaiakhoz 6:2 Távol legyen: a kik meghaltunk a bûnnek, mimódon élnénk még abban?(HU)
Rómaiakhoz 6:3 Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az õ halálába keresztelkedtünk meg?(HU)
Rómaiakhoz 6:4 Eltemettettünk azért õ vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsõsége által, azonképen mi is új életben járjunk.(HU)
Rómaiakhoz 6:5 Mert ha az õ halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is [azok] leszünk.(HU)
Rómaiakhoz 6:6 Tudván azt, hogy a mi ó emberünk õ vele megfeszíttetett, hogy megerõtelenüljön a bûnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bûnnek:(HU)
Rómaiakhoz 6:7 Mert a ki meghalt, felszabadult a bûn alól.(HU)
Rómaiakhoz 6:8 Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is õ vele.(HU)
Rómaiakhoz 6:9 Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,(HU)
Rómaiakhoz 6:10 Mert hogy meghalt, a bûnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.(HU)
Rómaiakhoz 6:11 Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.(HU)
Rómaiakhoz 6:12 Ne uralkodjék tehát a bûn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az õ kívánságaiban:(HU)
Rómaiakhoz 6:13 Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bûnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.(HU)
Rómaiakhoz 6:14 Mert a bûn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.(HU)
Rómaiakhoz 6:15 Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.(HU)
Rómaiakhoz 6:16 Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bûnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?(HU)
Rómaiakhoz 6:17 De hála az Istennek, hogy [jóllehet] a bûn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok.(HU)
Rómaiakhoz 6:18 Felszabadulván pedig a bûn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek.(HU)
Rómaiakhoz 6:19 Emberi módon szólok a ti testeteknek erõtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.(HU)
Rómaiakhoz 6:20 Mert mikor a bûn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok.(HU)
Rómaiakhoz 6:21 Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál.(HU)
Rómaiakhoz 6:22 Most pedig, minekutána felszabadultatok a bûn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet.(HU)
Rómaiakhoz 6:23 Mert a bûn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.(HU)
Rómaiakhoz 7:1 Avagy nem tudjátok-é atyámfiai, mert törvényismerõkhöz szólok, hogy a törvény uralkodik az emberen, a míg él?(HU)
Rómaiakhoz 7:2 Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul [az asszony] a férj törvénye alól.(HU)
Rómaiakhoz 7:3 Azért tehát az õ férjének életében paráznának mondatik, ha más férfihoz megy; ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytõl, úgy hogy nem lesz parázna, ha más férfihoz megy.(HU)
Rómaiakhoz 7:4 Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, a ki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.(HU)
Rómaiakhoz 7:5 Mert mikor a testben voltunk, a bûnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak;(HU)
Rómaiakhoz 7:6 Most pedig megszabadultunk a törvénytõl, minekutána meghaltunk arra nézve, a mely által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a léleknek újságában és nem a betû óságában.(HU)
Rómaiakhoz 7:7 Mit mondunk tehát? A törvény bûn-é? Távol legyen: sõt inkább a bûnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.(HU)
Rómaiakhoz 7:8 De a bûn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bûn.(HU)
Rómaiakhoz 7:9 Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bûn,(HU)
Rómaiakhoz 7:10 Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van.(HU)
Rómaiakhoz 7:11 Mert a bûn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa.(HU)
Rómaiakhoz 7:12 Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.(HU)
Rómaiakhoz 7:13 Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sõt inkább a bûn [az,] hogy megtessék a bûn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bûnös legyen a bûn a parancsolat által.(HU)
Rómaiakhoz 7:14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bûn alá rekesztve.(HU)
Rómaiakhoz 7:15 Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyûlölök, azt cselekeszem.(HU)
Rómaiakhoz 7:16 Ha pedig azt cselekszem, a mit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó.(HU)
Rómaiakhoz 7:17 Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bûn.(HU)
Rómaiakhoz 7:18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.(HU)
Rómaiakhoz 7:19 Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.(HU)
Rómaiakhoz 7:20 Ha pedig én azt cselekeszem, a mit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bûn.(HU)
Rómaiakhoz 7:21 Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bûn megvan bennem.(HU)
Rómaiakhoz 7:22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belsõ ember szerint;(HU)
Rómaiakhoz 7:23 De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bûn törvényének, mely van az én tagjaimban.(HU)
Rómaiakhoz 7:24 Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébõl?(HU)
Rómaiakhoz 7:25 Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bûn törvényének szolgálok.(HU)
Rómaiakhoz 8:1 Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.(HU)
Rómaiakhoz 8:2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bûn és a halál törvényétõl.(HU)
Rómaiakhoz 8:3 Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erõtelen vala a test miatt, az Isten az õ Fiát elbocsátván bûn testének hasonlatosságában és a bûnért, kárhoztatá a bûnt a testben.(HU)
Rómaiakhoz 8:4 Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.(HU)
Rómaiakhoz 8:5 Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.(HU)
Rómaiakhoz 8:6 Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.(HU)
Rómaiakhoz 8:7 Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.(HU)
Rómaiakhoz 8:8 A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten elõtt.(HU)
Rómaiakhoz 8:9 De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.(HU)
Rómaiakhoz 8:10 Hogyha pedig Krisztus ti bennetek [van,] jóllehet a test holt a bûn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.(HU)
Rómaiakhoz 8:11 De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az õ ti bennetek lakozó Lelke által.(HU)
Rómaiakhoz 8:12 Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:(HU)
Rómaiakhoz 8:13 Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.(HU)
Rómaiakhoz 8:14 Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.(HU)
Rómaiakhoz 8:15 Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!(HU)
Rómaiakhoz 8:16 Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.(HU)
Rómaiakhoz 8:17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsõüljünk meg.(HU)
Rómaiakhoz 8:18 Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsõséghez, mely nékünk megjelentetik.(HU)
Rómaiakhoz 8:19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.(HU)
Rómaiakhoz 8:20 Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.(HU)
Rómaiakhoz 8:21 Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsõségének szabadságára.(HU)
Rómaiakhoz 8:22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.(HU)
Rómaiakhoz 8:23 Nemcsak [ez] pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.(HU)
Rómaiakhoz 8:24 Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is [azt?](HU)
Rómaiakhoz 8:25 Ha pedig, a mit nem látunk, azt reméljük, békességes tûréssel várjuk.(HU)
Rómaiakhoz 8:26 Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erõtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.(HU)
Rómaiakhoz 8:27 A ki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.(HU)
Rómaiakhoz 8:28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik [az] [õ] végzése szerint hivatalosak.(HU)
Rómaiakhoz 8:29 Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az õ Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy õ legyen elsõszülött sok atyafi között.(HU)
Rómaiakhoz 8:30 A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsõítette.(HU)
Rómaiakhoz 8:31 Mit mondunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?(HU)
Rómaiakhoz 8:32 A ki az õ tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem õt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?(HU)
Rómaiakhoz 8:33 Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, a ki megigazít;(HU)
Rómaiakhoz 8:34 Kicsoda az, a ki kárhoztat? Krisztus az, a ki meghalt, sõt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk:(HU)
Rómaiakhoz 8:35 Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétõl? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?(HU)
Rómaiakhoz 8:36 A mint megvan írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat.(HU)
Rómaiakhoz 8:37 De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett,(HU)
Rómaiakhoz 8:38 Mert meg vagyok gyõzõdve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendõk,(HU)
Rómaiakhoz 8:39 Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétõl, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.(HU)
Rómaiakhoz 9:1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,(HU)
Rómaiakhoz 9:2 Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma;(HU)
Rómaiakhoz 9:3 Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, [elszakasztva] a Krisztustól az én atyámfiaiért, a kik rokonaim test szerint;(HU)
Rómaiakhoz 9:4 A kik izráeliták, a kiké a fiúság és a dicsõség és a szövetségek, meg a törvényadás és az isteni tisztelet és az ígéretek;(HU)
Rómaiakhoz 9:5 A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.(HU)
Rómaiakhoz 9:6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltõl valók;(HU)
Rómaiakhoz 9:7 Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod.(HU)
Rómaiakhoz 9:8 Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai; hanem az ígéret fiait tekinti magul.(HU)
Rómaiakhoz 9:9 Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idõ tájban eljövök, és Sárának fia lesz.(HU)
Rómaiakhoz 9:10 Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytõl fogant méhében, Izsáktól a mi atyánktól:(HU)
Rómaiakhoz 9:11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekbõl, hanem az elhívótól,(HU)
Rómaiakhoz 9:12 Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek.(HU)
Rómaiakhoz 9:13 Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyûlöltem.(HU)
Rómaiakhoz 9:14 Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é [ez] az Istentõl? Távol legyen!(HU)
Rómaiakhoz 9:15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek.(HU)
Rómaiakhoz 9:16 Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülõ Istené.(HU)
Rómaiakhoz 9:17 Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.(HU)
Rómaiakhoz 9:18 Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.(HU)
Rómaiakhoz 9:19 Mondod azért nékem: Miért fedd hát [engem?] [Hiszen] az õ akaratának kicsoda áll ellene?(HU)
Rómaiakhoz 9:20 Sõt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítõnek: Miért csináltál engem így?(HU)
Rómaiakhoz 9:21 Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?(HU)
Rómaiakhoz 9:22 Ha pedig az Isten az õ haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tûréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,(HU)
Rómaiakhoz 9:23 És hogy megismertesse az õ dicsõségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsõségre, [mit szólhatsz ellene?](HU)
Rómaiakhoz 9:24 A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,(HU)
Rómaiakhoz 9:25 A mint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szerettet szeretettnek.(HU)
Rómaiakhoz 9:26 És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élõ Isten fiainak fognak hívatni.(HU)
Rómaiakhoz 9:27 Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felõl: Ha Izráel fiainak száma [annyi] volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.(HU)
Rómaiakhoz 9:28 Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön.(HU)
Rómaiakhoz 9:29 És a mint Ésaiás elõre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.(HU)
Rómaiakhoz 9:30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, a kik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, még pedig a hitbõl való igazságot;(HU)
Rómaiakhoz 9:31 Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.(HU)
Rómaiakhoz 9:32 Miért? Azért, mert nem hitbõl [keresték,] hanem mintha a törvény cselekedeteibõl volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,(HU)
Rómaiakhoz 9:33 A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.(HU)
Rómaiakhoz 10:1 Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentõl könyörgöm az Izráel idvességét.(HU)
Rómaiakhoz 10:2 Mert bizonyságot teszek felõlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.(HU)
Rómaiakhoz 10:3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az õ tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.(HU)
Rómaiakhoz 10:4 Mert a törvény vége Krisztus minden hívõnek igazságára.(HU)
Rómaiakhoz 10:5 Mert Mózes a törvénybõl való igazságról [azt] írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.(HU)
Rómaiakhoz 10:6 A hitbõl való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)(HU)
Rómaiakhoz 10:7 Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)(HU)
Rómaiakhoz 10:8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.(HU)
Rómaiakhoz 10:9 Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta õt a halálból, megtartatol.(HU)
Rómaiakhoz 10:10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.(HU)
Rómaiakhoz 10:11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz õ benne, meg nem szégyenül.(HU)
Rómaiakhoz 10:12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik õt segítségül hívják.(HU)
Rómaiakhoz 10:13 Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.(HU)
Rómaiakhoz 10:14 Mimódon hívják azért segítségül [azt,] a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig [abban], a ki felõl nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?(HU)
Rómaiakhoz 10:15 Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetõknek lábai, a kik jókat hirdetnek!(HU)
Rómaiakhoz 10:16 De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?(HU)
Rómaiakhoz 10:17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.(HU)
Rómaiakhoz 10:18 De mondom: Avagy nem hallották-é? Sõt inkább az egész földre elhatott az õ hangjok, és a lakóföld véghatáráig az õ beszédök.(HU)
Rómaiakhoz 10:19 De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Elõször Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.(HU)
Rómaiakhoz 10:20 Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felõlem nem kérdezõsködtek.(HU)
Rómaiakhoz 10:21 Az Izráelrõl pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedõ és ellenmondó néphez.(HU)
Rómaiakhoz 11:1 Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az õ népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségébõl való.(HU)
Rómaiakhoz 11:2 Nem vetette el Isten az õ népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésrõl? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:(HU)
Rómaiakhoz 11:3 Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.(HU)
Rómaiakhoz 11:4 De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.(HU)
Rómaiakhoz 11:5 Ekképen azért most is van maradék a kegyelembõl való választás szerint.(HU)
Rómaiakhoz 11:6 Hogyha pedig kegyelembõl, akkor nem cselekedetekbõl: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekbõl, akkor nem kegyelembõl: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.(HU)
Rómaiakhoz 11:7 Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:(HU)
Rómaiakhoz 11:8 A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.(HU)
Rómaiakhoz 11:9 Dávid is ezt mondja: Legyen az õ asztaluk tõrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.(HU)
Rómaiakhoz 11:10 Sötétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak, és az õ hátokat mindenkorra görbítsd meg.(HU)
Rómaiakhoz 11:11 Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az õ esetük folytán [lett] az idvesség a pogányoké, hogy õk felingereltessenek.(HU)
Rómaiakhoz 11:12 Ha pedig az õ esetök világnak gazdagsága, és az õ veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az õ teljességök?(HU)
Rómaiakhoz 11:13 Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsõítem,(HU)
Rómaiakhoz 11:14 Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.(HU)
Rómaiakhoz 11:15 Mert ha az õ elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda [lesz] a felvételök hanemha élet a halálból?(HU)
Rómaiakhoz 11:16 Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is [azok.](HU)
Rómaiakhoz 11:17 Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;(HU)
Rómaiakhoz 11:18 Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.(HU)
Rómaiakhoz 11:19 Azt mondod azért: Kitörettek [az] ágak, hogy én oltassam be.(HU)
Rómaiakhoz 11:20 Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;(HU)
Rómaiakhoz 11:21 Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.(HU)
Rómaiakhoz 11:22 Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.(HU)
Rómaiakhoz 11:23 Sõt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja õket.(HU)
Rómaiakhoz 11:24 Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az õ saját olajfájokba.(HU)
Rómaiakhoz 11:25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve [csak] részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.(HU)
Rómaiakhoz 11:26 És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljõ Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:(HU)
Rómaiakhoz 11:27 És ez nékik az én szövetségem, midõn eltörlöm az õ bûneiket.(HU)
Rómaiakhoz 11:28 Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.(HU)
Rómaiakhoz 11:29 Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az õ elhívása.(HU)
Rómaiakhoz 11:30 Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az õ engedetlenségök miatt:(HU)
Rómaiakhoz 11:31 Azonképen õk is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán õk is irgalmasságot nyerjenek;(HU)
Rómaiakhoz 11:32 Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.(HU)
Rómaiakhoz 11:33 Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az õ ítéletei s kinyomozhatatlanok az õ útai!(HU)
Rómaiakhoz 11:34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?(HU)
Rómaiakhoz 11:35 Avagy kicsoda adott elõbb néki, hogy annak visszafizesse azt?(HU)
Rómaiakhoz 11:36 Mert õ tõle, õ általa és õ reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsõség mindörökké. Ámen.(HU)
Rómaiakhoz 12:1 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élõ, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.(HU)
Rómaiakhoz 12:2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.(HU)
Rómaiakhoz 12:3 Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.(HU)
Rómaiakhoz 12:4 Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van:(HU)
Rómaiakhoz 12:5 Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [vagyunk.](HU)
Rómaiakhoz 12:6 Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint [teljesítsük;](HU)
Rómaiakhoz 12:7 Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban;(HU)
Rómaiakhoz 12:8 Akár intõ, az intésben; az adakozó szelídségben; az elõljáró szorgalmatossággal; a könyörülõ vídámsággal [mívelje.](HU)
Rómaiakhoz 12:9 A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.(HU)
Rómaiakhoz 12:10 Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelõzõk [legyetek.](HU)
Rómaiakhoz 12:11 Az igyekezetben ne [legyetek] restek; lélekben buzgók [legyetek;] az Úrnak szolgáljatok.(HU)
Rómaiakhoz 12:12 A reménységben örvendezõk; a háborúságban tûrõk; a könyörgésben állhatatosak;(HU)
Rómaiakhoz 12:13 A szentek szükségeire adakozók [legyetek;] a vendégszeretetet gyakoroljátok.(HU)
Rómaiakhoz 12:14 Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.(HU)
Rómaiakhoz 12:15 Örüljetek az örülõkkel, és sírjatok a sírókkal.(HU)
Rómaiakhoz 12:16 Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.(HU)
Rómaiakhoz 12:17 Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember elõtt.(HU)
Rómaiakhoz 12:18 Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek.(HU)
Rómaiakhoz 12:19 Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.(HU)
Rómaiakhoz 12:20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyûjtesz az õ fejére.(HU)
Rómaiakhoz 12:21 Ne gyõzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval gyõzd meg.(HU)
Rómaiakhoz 13:1 Minden lélek engedelmeskedjék a felsõ hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentõl: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentõl rendeltettek.(HU)
Rómaiakhoz 13:2 Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.(HU)
Rómaiakhoz 13:3 Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól.(HU)
Rómaiakhoz 13:4 Mert Isten szolgája õ a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, a ki gonoszt cselekszik.(HU)
Rómaiakhoz 13:5 Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is.(HU)
Rómaiakhoz 13:6 Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak.(HU)
Rómaiakhoz 13:7 Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.(HU)
Rómaiakhoz 13:8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal,] hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.(HU)
Rómaiakhoz 13:9 Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat.(HU)
Rómaiakhoz 13:10 A szeretet nem illeti gonoszszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.(HU)
Rómaiakhoz 13:11 Ezt pedig cselekedjétek, tudván az idõt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint a mikor hívõkké lettünk.(HU)
Rómaiakhoz 13:12 Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit.(HU)
Rómaiakhoz 13:13 Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és írigységben:(HU)
Rómaiakhoz 13:14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.(HU)
Rómaiakhoz 14:1 A hitben erõtelent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.(HU)
Rómaiakhoz 14:2 Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a [hitben] erõtelen pedig zöldséget eszik.(HU)
Rómaiakhoz 14:3 A ki eszik, ne vesse meg azt, a ki nem eszik; és a ki nem eszik, ne kárhoztassa azt, a ki eszik. Mert az Isten befogadta õt.(HU)
Rómaiakhoz 14:4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az õ tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.(HU)
Rómaiakhoz 14:5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot [egyformának] tart. Ki-ki a maga értelme felõl legyen meggyõzõdve.(HU)
Rómaiakhoz 14:6 A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.(HU)
Rómaiakhoz 14:7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:(HU)
Rómaiakhoz 14:8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.(HU)
Rómaiakhoz 14:9 Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élõkön uralkodjék.(HU)
Rómaiakhoz 14:10 Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélõszéke elé.(HU)
Rómaiakhoz 14:11 Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.(HU)
Rómaiakhoz 14:12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.(HU)
Rómaiakhoz 14:13 Annakokáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.(HU)
Rómaiakhoz 14:14 Tudom és meg vagyok gyõzõdve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, a ki tisztátalannak tartja.(HU)
Rómaiakhoz 14:15 De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, a kiért Krisztus meghalt.(HU)
Rómaiakhoz 14:16 Ne káromoltassék azért a ti javatok.(HU)
Rómaiakhoz 14:17 Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.(HU)
Rómaiakhoz 14:18 Mert a ki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek elõtt megpróbált.(HU)
Rómaiakhoz 14:19 Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók.(HU)
Rómaiakhoz 14:20 Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, a ki botránkozással eszi.(HU)
Rómaiakhoz 14:21 Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem [tenni,] a miben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erõtelen.(HU)
Rómaiakhoz 14:22 Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten elõtt. Boldog, a ki nem kárhoztatja magát abban, a mit helyesel.(HU)
Rómaiakhoz 14:23 A ki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitbõl [eszik.] A mi pedig hitbõl nincs, bûn az.(HU)
Rómaiakhoz 15:1 Tartozunk pedig mi az erõsek, hogy az erõtelenek erõtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.(HU)
Rómaiakhoz 15:2 Mindenikünk tudniillik az õ felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.(HU)
Rómaiakhoz 15:3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.(HU)
Rómaiakhoz 15:4 Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tûrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.(HU)
Rómaiakhoz 15:5 A békességes tûrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:(HU)
Rómaiakhoz 15:6 Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsõítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.(HU)
Rómaiakhoz 15:7 Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsõségére.(HU)
Rómaiakhoz 15:8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerõsítse az atyák ígéreteit;(HU)
Rómaiakhoz 15:9 A pogányok pedig irgalmasságáért dicsõítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek.(HU)
Rómaiakhoz 15:10 És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az õ népével együtt.(HU)
Rómaiakhoz 15:11 És ismét: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok õt minden népek.(HU)
Rómaiakhoz 15:12 És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és a ki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; õ benne reménykednek a pogányok.(HU)
Rómaiakhoz 15:13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bõvölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.(HU)
Rómaiakhoz 15:14 Meg vagyok pedig gyõzõdve atyámfiai én magam is ti felõletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.(HU)
Rómaiakhoz 15:15 Bátorságosabban írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentõl nékem adott kegyelem által,(HU)
Rómaiakhoz 15:16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves [és] a Szent Lélek által megszentelt.(HU)
Rómaiakhoz 15:17 Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban.(HU)
Rómaiakhoz 15:18 Mert nem merek szólni semmirõl, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel.(HU)
Rómaiakhoz 15:19 Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtõl és környékétõl fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát.(HU)
Rómaiakhoz 15:20 Ekképen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az evangyéliomot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:(HU)
Rómaiakhoz 15:21 Hanem a mint meg van írva: A kiknek nem hirdettetett õ felõle, azok meglátják; és a kik nem hallották, megértik.(HU)
Rómaiakhoz 15:22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben.(HU)
Rómaiakhoz 15:23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendõ óta, hogy elmenjek hozzátok:(HU)
Rómaiakhoz 15:24 Ha Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha elõbb részben beteljesedem veletek.(HU)
Rómaiakhoz 15:25 Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.(HU)
Rómaiakhoz 15:26 Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak.(HU)
Rómaiakhoz 15:27 Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben.(HU)
Rómaiakhoz 15:28 Ezt azért ha majd elvégezem, és nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek közöttetek által Hispániába.(HU)
Rómaiakhoz 15:29 Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangyélioma áldásának teljességével megyek.(HU)
Rómaiakhoz 15:30 Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten elõtt,(HU)
Rómaiakhoz 15:31 Hogy szabaduljak meg azoktól, a kik engedetlenek Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek elõtt;(HU)
Rómaiakhoz 15:32 Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.(HU)
Rómaiakhoz 15:33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.(HU)
Rómaiakhoz 16:1 Ajánlom pedig néktek Fébét, a mi nénénket, ki a Kenkhréabeli gyülekezetnek szolgálója:(HU)
Rómaiakhoz 16:2 Hogy fogadjátok õt az Úrban szentekhez illendõen, és legyetek mellette, ha valami dologban rátok szorul. Mert õ is sokaknak pártfogója volt, nékem magamnak is.(HU)
Rómaiakhoz 16:3 Köszöntsétek Priscillát és Akvilát, kik nékem munkatársaim Krisztus Jézusban.(HU)
Rómaiakhoz 16:4 A kik az én életemért a saját nyakukat tették le; a kiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok minden gyülekezete is.(HU)
Rómaiakhoz 16:5 És köszöntsétek azt a gyülekezetet, mely az õ házokban van. Köszöntsétek az én szerelmetes Epenétusomat, a ki Akhája zsengéje a Krisztusban.(HU)
Rómaiakhoz 16:6 Köszöntsétek Máriát, ki sokat munkálkodott körülöttünk.(HU)
Rómaiakhoz 16:7 Köszöntsétek Andronikust és Juniát az én rokonaimat és az én fogolytársaimat, a kik híresek az apostolok között, a kik nálamnál is elõbb voltak a Krisztusban.(HU)
Rómaiakhoz 16:8 Köszöntsétek Ampliást, ki nékem szerelmesem az Úrban.(HU)
Rómaiakhoz 16:9 Köszöntsétek Orbánt, a mi munkatársunkat a Krisztusban, és Stakhist az én szerelmesemet.(HU)
Rómaiakhoz 16:10 Köszöntsétek Apellest, ki a Krisztusban megpróbáltatott. Köszöntsétek az Aristóbulus [háznépébõl valókat.](HU)
Rómaiakhoz 16:11 Köszöntsétek Heródiont az én rokonomat. Köszöntsétek a Nárcissus [háznépébõl] azokat, a kik az Úrban vannak.(HU)
Rómaiakhoz 16:12 Köszöntsétek Trifénát és Trifósát, kik munkálódnak az Úrban. Köszöntsétek a szerelmetes Persist, ki sokat munkálódott az Úrban.(HU)
Rómaiakhoz 16:13 Köszöntsétek Rufust, ki kiválasztott az Úrban, és az õ anyját, a ki az enyém is.(HU)
Rómaiakhoz 16:14 Köszöntsétek Ásinkritust, Flégont, Hermást, Pátrobást, Merkuriust, és az atyafiakat, kik velök vannak.(HU)
Rómaiakhoz 16:15 Köszöntsétek Filológust és Juliát, Néreust és az õ nénjét, és Olimpást és minden szenteket, kik velök vannak.(HU)
Rómaiakhoz 16:16 Köszöntsétek egymást szent csókolással. Köszöntenek titeket a Krisztus gyülekezetei.(HU)
Rómaiakhoz 16:17 Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, a kik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.(HU)
Rómaiakhoz 16:18 Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az õ hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hizelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét.(HU)
Rómaiakhoz 16:19 Mert a ti engedelmességetek mindenekhez eljutott. Örülök azért rajtatok; de akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rosszban.(HU)
Rómaiakhoz 16:20 A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.(HU)
Rómaiakhoz 16:21 Köszöntenek titeket Timótheus, az én munkatársam, és Luczius, Jáson, és Sosipáter az én rokonaim.(HU)
Rómaiakhoz 16:22 Köszöntelek titeket az Úrban én Tertius, ki e levelet írtam.(HU)
Rómaiakhoz 16:23 Köszönt titeket Gájus, a ki nékem és az egész gyülekezetnek gazdája. Köszönt titeket Erástus a városnak kincstartója, és Kvártus atyafi.(HU)
Rómaiakhoz 16:24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan ti veletek. Ámen.(HU)
Rómaiakhoz 16:25 Annak pedig, a ki titeket megerõsíthet az én evangyéliomom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök idõtõl fogva el volt hallgatva,(HU)
Rómaiakhoz 16:26 Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván,(HU)
Rómaiakhoz 16:27 Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsõség mindörökké. Ámen.(HU)
1 Korintusi 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi.(HU)
1 Korintusi 1:2 Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:(HU)
1 Korintusi 1:3 Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.(HU)
1 Korintusi 1:4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felõletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,(HU)
1 Korintusi 1:5 Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok õ benne, minden beszédben és minden ismeretben,(HU)
1 Korintusi 1:6 A mint megerõsíttetett ti bennetek a Krisztus felõl való bizonyságtétel.(HU)
1 Korintusi 1:7 Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szûkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,(HU)
1 Korintusi 1:8 A ki meg is erõsít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.(HU)
1 Korintusi 1:9 Hû az Isten, ki elhívott titeket az õ Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,(HU)
1 Korintusi 1:10 Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.(HU)
1 Korintusi 1:11 Mert megtudtam felõletek atyámfiai a Kloé embereitõl, hogy versengések vannak köztetek.(HU)
1 Korintusi 1:12 Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.(HU)
1 Korintusi 1:13 Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?(HU)
1 Korintusi 1:14 Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust és Gájust,(HU)
1 Korintusi 1:15 Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.(HU)
1 Korintusi 1:16 Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna.(HU)
1 Korintusi 1:17 Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.(HU)
1 Korintusi 1:18 Mert a keresztrõl való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.(HU)
1 Korintusi 1:19 Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.(HU)
1 Korintusi 1:20 Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?(HU)
1 Korintusi 1:21 Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívõket.(HU)
1 Korintusi 1:22 Mert egyfelõl a zsidók jelt kívánnak, másfelõl a görögök bölcseséget keresnek.(HU)
1 Korintusi 1:23 Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;(HU)
1 Korintusi 1:24 Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét.(HU)
1 Korintusi 1:25 Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erõtelensége erõsebb az embereknél.(HU)
1 Korintusi 1:26 Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan [hívattak] bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;(HU)
1 Korintusi 1:27 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erõtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erõseket;(HU)
1 Korintusi 1:28 És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:(HU)
1 Korintusi 1:29 Hogy ne dicsekedjék õ elõtte egy test sem.(HU)
1 Korintusi 1:30 Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lõn nékünk Istentõl, és igazságul, szentségül és váltságul:(HU)
1 Korintusi 1:31 Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.(HU)
1 Korintusi 2:1 Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.(HU)
1 Korintusi 2:2 Mert nem végeztem, hogy egyébrõl tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettrõl.(HU)
1 Korintusi 2:3 És én erõtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.(HU)
1 Korintusi 2:4 És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitetõ beszédiben állott, hanem léleknek és erõnek megmutatásában:(HU)
1 Korintusi 2:5 Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.(HU)
1 Korintusi 2:6 Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendõ fejedelmeinek bölcseségét;(HU)
1 Korintusi 2:7 Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktõl fogva elrendelt az Isten a mi dicsõségünkre;(HU)
1 Korintusi 2:8 Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsõség Urát:(HU)
1 Korintusi 2:9 Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az õt szeretõknek.(HU)
1 Korintusi 2:10 Nekünk azonban az Isten kijelentette az õ Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.(HU)
1 Korintusi 2:11 Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely õ benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.(HU)
1 Korintusi 2:12 Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenbõl való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.(HU)
1 Korintusi 2:13 Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.(HU)
1 Korintusi 2:14 Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.(HU)
1 Korintusi 2:15 A lelki ember azonban mindent megítél, de õ senkitõl sem ítéltetik meg.(HU)
1 Korintusi 2:16 Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná õt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.(HU)
1 Korintusi 3:1 Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek.(HU)
1 Korintusi 3:2 Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sõt még most sem bírjátok meg:(HU)
1 Korintusi 3:3 Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok- é és nem ember szerint jártok-é?(HU)
1 Korintusi 3:4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é?(HU)
1 Korintusi 3:5 Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívõkké lettetek, és pedig a mint kinek-kinek az Úr adta.(HU)
1 Korintusi 3:6 Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.(HU)
1 Korintusi 3:7 Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.(HU)
1 Korintusi 3:8 A plántáló pedig és az öntözõ egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.(HU)
1 Korintusi 3:9 Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.(HU)
1 Korintusi 3:10 Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építõmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá.(HU)
1 Korintusi 3:11 Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.(HU)
1 Korintusi 3:12 Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra;(HU)
1 Korintusi 3:13 Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert [ama] nap megmutatja, mivelhogy tûzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémû legyen, azt a tûz próbálja meg.(HU)
1 Korintusi 3:14 Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.(HU)
1 Korintusi 3:15 Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Õ maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tûzön keresztül.(HU)
1 Korintusi 3:16 Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?(HU)
1 Korintusi 3:17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.(HU)
1 Korintusi 3:18 Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e világon, bolond legyen, hogy bölcscsé lehessen.(HU)
1 Korintusi 3:19 Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten elõtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban.(HU)
1 Korintusi 3:20 És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók.(HU)
1 Korintusi 3:21 Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek.(HU)
1 Korintusi 3:22 Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár következendõk, minden a tiétek.(HU)
1 Korintusi 3:23 Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené.(HU)
1 Korintusi 4:1 Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.(HU)
1 Korintusi 4:2 A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.(HU)
1 Korintusi 4:3 Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tõletek ítéltessem meg, vagy emberi [ítélet]naptól; sõt magam sem ítélem meg magamat.(HU)
1 Korintusi 4:4 Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.(HU)
1 Korintusi 4:5 Azért idõ elõtt semmit se ítéljetek, míg el nem jõ az Úr, a ki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentõl lészen a dícsérete.(HU)
1 Korintusi 4:6 Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.(HU)
1 Korintusi 4:7 Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?(HU)
1 Korintusi 4:8 Immár beteltetek, immár meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.(HU)
1 Korintusi 4:9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.(HU)
1 Korintusi 4:10 Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erõtlenek, ti pedig erõsek; ti dicsõségesek, mi pedig gyalázatosak.(HU)
1 Korintusi 4:11 Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is,(HU)
1 Korintusi 4:12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tûrjük;(HU)
1 Korintusi 4:13 Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.(HU)
1 Korintusi 4:14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.(HU)
1 Korintusi 4:15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tõlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.(HU)
1 Korintusi 4:16 Kérlek azért titeket, legyetek az én követõim.(HU)
1 Korintusi 4:17 Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hû fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.(HU)
1 Korintusi 4:18 De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.(HU)
1 Korintusi 4:19 Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.(HU)
1 Korintusi 4:20 Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erõben.(HU)
1 Korintusi 4:21 Mit akartok? Vesszõvel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?(HU)
1 Korintusi 5:1 Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye.(HU)
1 Korintusi 5:2 És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte.(HU)
1 Korintusi 5:3 Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte,(HU)
1 Korintusi 5:4 Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyûlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával(HU)
1 Korintusi 5:5 Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.(HU)
1 Korintusi 5:6 Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.(HU)
1 Korintusi 5:7 Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.(HU)
1 Korintusi 5:8 Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.(HU)
1 Korintusi 5:9 Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.(HU)
1 Korintusi 5:10 De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.(HU)
1 Korintusi 5:11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.(HU)
1 Korintusi 5:12 Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévõk fölött tesztek-é ítéletet?(HU)
1 Korintusi 5:13 A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.(HU)
1 Korintusi 6:1 Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok elõtt törvénykezni, és nem a szentek elõtt?(HU)
1 Korintusi 6:2 Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre?(HU)
1 Korintusi 6:3 Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?(HU)
1 Korintusi 6:4 Azért ha életszükségre való dolgok felõl van törvénykezéstek, a kik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le.(HU)
1 Korintusi 6:5 Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, a ki ítéletet tehetne az õ atyjafiai között?(HU)
1 Korintusi 6:6 Hanem atyafi atyafival törvénykezik, még pedig hitetlenek elõtt?(HU)
1 Korintusi 6:7 Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tûritek inkább a kárt?(HU)
1 Korintusi 6:8 Sõt ti okoztok bántalmazást és kárt, még pedig atyátokfiainak.(HU)
1 Korintusi 6:9 Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörõk, se pulyák, se férfiszeplõsítõk,(HU)
1 Korintusi 6:10 Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.(HU)
1 Korintusi 6:11 Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.(HU)
1 Korintusi 6:12 Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.(HU)
1 Korintusi 6:13 Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek [rendeltetett.] Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak [rendeltetett,] hanem az Úrnak, és az Úr a testnek.(HU)
1 Korintusi 6:14 Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az õ hatalma által.(HU)
1 Korintusi 6:15 Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen.(HU)
1 Korintusi 6:16 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.(HU)
1 Korintusi 6:17 A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek õ vele.(HU)
1 Korintusi 6:18 Kerüljétek a paráznaságot. Minden bûn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.(HU)
1 Korintusi 6:19 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentõl nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?(HU)
1 Korintusi 6:20 Mert áron vétettetek meg; dicsõítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.(HU)
1 Korintusi 7:1 A mik felõl pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.(HU)
1 Korintusi 7:2 De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.(HU)
1 Korintusi 7:3 A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképen a feleség is a férjének.(HU)
1 Korintusi 7:4 A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.(HU)
1 Korintusi 7:5 Ne foszszátok meg egymást, hanemha egyenlõ akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a bõjtölésre és az imádkozásra, azután ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.(HU)
1 Korintusi 7:6 Ezt pedig kedvezésképen mondom, nem parancsolat szerint.(HU)
1 Korintusi 7:7 Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentõl, egynek így, másnak pedig úgy.(HU)
1 Korintusi 7:8 Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.(HU)
1 Korintusi 7:9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.(HU)
1 Korintusi 7:10 Azoknak pedig, a kik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétõl el ne váljék.(HU)
1 Korintusi 7:11 Hogyha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét.(HU)
1 Korintusi 7:12 Egyebeknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.(HU)
1 Korintusi 7:13 És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.(HU)
1 Korintusi 7:14 Mert meg van szentelve a hitetlen férj az õ feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az õ férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.(HU)
1 Korintusi 7:15 Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.(HU)
1 Korintusi 7:16 Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?(HU)
1 Korintusi 7:17 Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem.(HU)
1 Korintusi 7:18 Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? me metélkedjék körül.(HU)
1 Korintusi 7:19 A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.(HU)
1 Korintusi 7:20 Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon.(HU)
1 Korintusi 7:21 Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sõt ha szabad lehetsz is, inkább élj [azzal.](HU)
1 Korintusi 7:22 Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája.(HU)
1 Korintusi 7:23 Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.(HU)
1 Korintusi 7:24 Kiki a miben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten elõtt.(HU)
1 Korintusi 7:25 A hajadonok felõl nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint a ki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelreméltó legyek.(HU)
1 Korintusi 7:26 Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt, hogy tudniillik jó az embernek úgy maradni.(HU)
1 Korintusi 7:27 Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtõl? Ne keress feleséget.(HU)
1 Korintusi 7:28 De ha veszel is feleséget, nem vétkezel; és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik ; de az ilyeneknek háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék néktek.(HU)
1 Korintusi 7:29 Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idõ rövidre van szabva ezentúl, azért a kiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.(HU)
1 Korintusi 7:30 És a kik sírnak, mintha nem sírnának; és a kik vígadnak, mintha nem vígadnának; a kik vesznek, mintha semmijök sem volna.(HU)
1 Korintusi 7:31 És a kik élnek e világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik e világnak ábrázatja.(HU)
1 Korintusi 7:32 Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. A ki házasság nélkül van, arra visel gondot, a mi az Úré, mimódon kedveskedhessék az Úrnak;(HU)
1 Korintusi 7:33 A ki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a feleségének.(HU)
1 Korintusi 7:34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. A ki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; a ki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének.(HU)
1 Korintusi 7:35 Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tõrt vessek néktek, hanem hogy illendõképen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul.(HU)
1 Korintusi 7:36 De ha valaki szégyennek tartja az õ hajadon leányára, ha virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, a mit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez.(HU)
1 Korintusi 7:37 A ki pedig szilárdan áll a szívében és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi.(HU)
1 Korintusi 7:38 Azért, a ki férjhez adja, az is jól cselekszi, de a ki nem adja férjhez, még jobban cselekszi.(HU)
1 Korintusi 7:39 Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban.(HU)
1 Korintusi 7:40 De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint; pedig hiszem, hogy bennem is Istennek lelke van.(HU)
1 Korintusi 8:1 A bálványáldozatok felõl pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.(HU)
1 Korintusi 8:2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.(HU)
1 Korintusi 8:3 Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik õ tõle.(HU)
1 Korintusi 8:4 Tehát a bálványáldozati hús evése felõl tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.(HU)
1 Korintusi 8:5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr;(HU)
1 Korintusi 8:6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitõl [van] a mindenség, mi is õ benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által [van] a mindenség, mi is õ általa.(HU)
1 Korintusi 8:7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sõt némelyek a bálvány felõl való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az õ lelkiismeretök, mivelhogy erõtelen, megfertõztetik.(HU)
1 Korintusi 8:8 Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten elõtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.(HU)
1 Korintusi 8:9 De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképen botránkozásukra ne legyen az erõteleneknek.(HU)
1 Korintusi 8:10 Mert ha valaki meglát téged, a kinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erõtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot?(HU)
1 Korintusi 8:11 És a te ismereted miatt elkárhozik a te erõtelen atyádfia, a kiért Krisztus meghalt.(HU)
1 Korintusi 8:12 Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az õ erõtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek.(HU)
1 Korintusi 8:13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.(HU)
1 Korintusi 9:1 Nem vagyok-é apostol? Nem vagyok-é szabad? Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok-é ti az Úrban?(HU)
1 Korintusi 9:2 Ha egyebeknek nem vagyok apostoluk, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok.(HU)
1 Korintusi 9:3 Ez az én védelmem azok ellenében, a kik vádolnak engem.(HU)
1 Korintusi 9:4 Nincsen-é arra jogunk, hogy együnk és igyunk?(HU)
1 Korintusi 9:5 Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?(HU)
1 Korintusi 9:6 Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk?(HU)
1 Korintusi 9:7 Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szõlõt, és nem eszik annak gyümölcsébõl? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejébõl?(HU)
1 Korintusi 9:8 Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is?(HU)
1 Korintusi 9:9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja?(HU)
1 Korintusi 9:10 Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy a ki szánt, reménység alatt kell szántania, és a ki csépel, az õ reménységében részesnek lennie reménység alatt.(HU)
1 Korintusi 9:11 Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog- é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?(HU)
1 Korintusi 9:12 Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltûrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé.(HU)
1 Korintusi 9:13 Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helybõl élnek, és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket?(HU)
1 Korintusi 9:14 Ekképen rendelte az Úr is, hogy a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek.(HU)
1 Korintusi 9:15 De én ezek közül egygyel sem éltem. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nékem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet.(HU)
1 Korintusi 9:16 Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem.(HU)
1 Korintusi 9:17 Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg.(HU)
1 Korintusi 9:18 Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangyéliomát, hogy ne használjam ki [ama] szabadságomat az evangyéliom hirdetésénél.(HU)
1 Korintusi 9:19 Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.(HU)
1 Korintusi 9:20 És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;(HU)
1 Korintusi 9:21 A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.(HU)
1 Korintusi 9:22 Az erõtleneknek erõtelenné lettem, hogy az erõteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.(HU)
1 Korintusi 9:23 Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs legyek abban.(HU)
1 Korintusi 9:24 Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.(HU)
1 Korintusi 9:25 Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatûrtetõ; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.(HU)
1 Korintusi 9:26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegõt vagdos;(HU)
1 Korintusi 9:27 Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.(HU)
1 Korintusi 10:1 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhõ alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;(HU)
1 Korintusi 10:2 És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhõben és a tengerben;(HU)
1 Korintusi 10:3 És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;(HU)
1 Korintusi 10:4 És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kõsziklából, a mely követi vala õket, e kõszikla pedig a Krisztus volt.(HU)
1 Korintusi 10:5 De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.(HU)
1 Korintusi 10:6 Ezek pedig példáink lõnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.(HU)
1 Korintusi 10:7 Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.(HU)
1 Korintusi 10:8 Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.(HU)
1 Korintusi 10:9 Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.(HU)
1 Korintusi 10:10 Se pedig ne zúgolódjatok, miképen õ közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.(HU)
1 Korintusi 10:11 Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az idõknek vége elérkezett.(HU)
1 Korintusi 10:12 Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.(HU)
1 Korintusi 10:13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hû az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sõt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.(HU)
1 Korintusi 10:14 Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.(HU)
1 Korintusi 10:15 Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok.(HU)
1 Korintusi 10:16 A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?(HU)
1 Korintusi 10:17 Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérbõl részesedünk.(HU)
1 Korintusi 10:18 Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?(HU)
1 Korintusi 10:19 Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?(HU)
1 Korintusi 10:20 Sõt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.(HU)
1 Korintusi 10:21 Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.(HU)
1 Korintusi 10:22 Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erõsebbek vagyunk-é nálánál?(HU)
1 Korintusi 10:23 Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.(HU)
1 Korintusi 10:24 Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.(HU)
1 Korintusi 10:25 Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.(HU)
1 Korintusi 10:26 Mert az Úré a föld és annak teljessége.(HU)
1 Korintusi 10:27 Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.(HU)
1 Korintusi 10:28 De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.(HU)
1 Korintusi 10:29 De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?(HU)
1 Korintusi 10:30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?(HU)
1 Korintusi 10:31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsõségére míveljetek.(HU)
1 Korintusi 10:32 Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.(HU)
1 Korintusi 10:33 Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.(HU)
1 Korintusi 11:1 Legyetek az én követõim, mint én is a Krisztusé.(HU)
1 Korintusi 11:2 Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok.(HU)
1 Korintusi 11:3 Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.(HU)
1 Korintusi 11:4 Minden férfiú, a ki befedett fõvel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az õ fejét.(HU)
1 Korintusi 11:5 Minden asszony pedig, a ki befedetlen fõvel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az õ fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna.(HU)
1 Korintusi 11:6 Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az õ fejét.(HU)
1 Korintusi 11:7 Mert a férfiúnak nem kell befednie az õ fejét, mivel õ az Istennek képe és dicsõsége; de az asszony a férfiú dicsõsége.(HU)
1 Korintusi 11:8 Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból.(HU)
1 Korintusi 11:9 Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.(HU)
1 Korintusi 11:10 Ezért kell az asszonynak hatalmi [jelt] viselni a fején az angyalok miatt.(HU)
1 Korintusi 11:11 Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban.(HU)
1 Korintusi 11:12 Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentõl.(HU)
1 Korintusi 11:13 Magatokban ítéljétek meg: illendõ dolog-é asszonynak fedetlen fõvel imádni az Istent?(HU)
1 Korintusi 11:14 Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki?(HU)
1 Korintusi 11:15 Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.(HU)
1 Korintusi 11:16 Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek.(HU)
1 Korintusi 11:17 Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyûltök egybe.(HU)
1 Korintusi 11:18 Mert elõször is, mikor egybegyûltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is.(HU)
1 Korintusi 11:19 Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.(HU)
1 Korintusi 11:20 Mikor tehát egybegyûltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:(HU)
1 Korintusi 11:21 Mert kiki az õ saját vacsoráját veszi elõ az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dõzsöl.(HU)
1 Korintusi 11:22 Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.(HU)
1 Korintusi 11:23 Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek elõtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,(HU)
1 Korintusi 11:24 És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.(HU)
1 Korintusi 11:25 Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.(HU)
1 Korintusi 11:26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.(HU)
1 Korintusi 11:27 Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.(HU)
1 Korintusi 11:28 Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérbõl, és úgy igyék abból a pohárból,(HU)
1 Korintusi 11:29 Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.(HU)
1 Korintusi 11:30 Ezért van ti köztetek sok erõtlen és beteg, és alusznak sokan.(HU)
1 Korintusi 11:31 Mert ha mi ítélnõk magunkat, nem ítéltetnénk el.(HU)
1 Korintusi 11:32 De mikor ítéltetünk, az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.(HU)
1 Korintusi 11:33 Azért atyámfiai, mikor egybegyûltök az evésre, egymást megvárjátok.(HU)
1 Korintusi 11:34 Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyûljetek egybe. A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem.(HU)
1 Korintusi 12:1 A lelki [ajándékokra] nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.(HU)
1 Korintusi 12:2 Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz.(HU)
1 Korintusi 12:3 Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.(HU)
1 Korintusi 12:4 A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.(HU)
1 Korintusi 12:5 A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.(HU)
1 Korintusi 12:6 És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben.(HU)
1 Korintusi 12:7 Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.(HU)
1 Korintusi 12:8 Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;(HU)
1 Korintusi 12:9 Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;(HU)
1 Korintusi 12:10 Némelyiknek csodatévõ erõknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;(HU)
1 Korintusi 12:11 De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.(HU)
1 Korintusi 12:12 Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is.(HU)
1 Korintusi 12:13 Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.(HU)
1 Korintusi 12:14 Mert a test sem egy tag, hanem sok.(HU)
1 Korintusi 12:15 Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testbõl való; avagy nem a testbõl való-é azért?(HU)
1 Korintusi 12:16 És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testbõl való; avagy nem a testbõl való-é azért?(HU)
1 Korintusi 12:17 Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?(HU)
1 Korintusi 12:18 Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.(HU)
1 Korintusi 12:19 Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?(HU)
1 Korintusi 12:20 Így azonban sok tag [van] ugyan, de egy test.(HU)
1 Korintusi 12:21 Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.(HU)
1 Korintusi 12:22 Sõt sokkal inkább, a melyek a test legerõtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:(HU)
1 Korintusi 12:23 És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;(HU)
1 Korintusi 12:24 A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,(HU)
1 Korintusi 12:25 Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.(HU)
1 Korintusi 12:26 És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.(HU)
1 Korintusi 12:27 Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.(HU)
1 Korintusi 12:28 És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban elõször apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévõ erõket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.(HU)
1 Korintusi 12:29 Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévõ erõk-é?(HU)
1 Korintusi 12:30 Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?(HU)
1 Korintusi 12:31 Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképen való útat mutatok néktek.(HU)
1 Korintusi 13:1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengõ ércz vagy pengõ czimbalom.(HU)
1 Korintusi 13:2 És ha jövendõt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökrõl, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.(HU)
1 Korintusi 13:3 És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tûzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.(HU)
1 Korintusi 13:4 A szeretet hosszútûrõ, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.(HU)
1 Korintusi 13:5 Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,(HU)
1 Korintusi 13:6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;(HU)
1 Korintusi 13:7 Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltûr.(HU)
1 Korintusi 13:8 A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendõmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.(HU)
1 Korintusi 13:9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:(HU)
1 Korintusi 13:10 De mikor eljõ a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.(HU)
1 Korintusi 13:11 Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illõ dolgokat.(HU)
1 Korintusi 13:12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színrõl-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.(HU)
1 Korintusi 13:13 Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.(HU)
1 Korintusi 14:1 Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki [ajándékokat,] leginkább pedig, hogy prófétáljatok.(HU)
1 Korintusi 14:2 Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.(HU)
1 Korintusi 14:3 A ki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vígasztalásra.(HU)
1 Korintusi 14:4 A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.(HU)
1 Korintusi 14:5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.(HU)
1 Korintusi 14:6 Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok néktek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?(HU)
1 Korintusi 14:7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár czitera, nem adnak megkülönböztethetõ hangokat, mimódon ismerjük meg, a mit fuvoláznak vagy cziteráznak?(HU)
1 Korintusi 14:8 Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harczra?(HU)
1 Korintusi 14:9 Azonképen ti is, ha érthetõ nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, a mit szóltok? Csak a levegõbe fogtok beszélni.(HU)
1 Korintusi 14:10 Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.(HU)
1 Korintusi 14:11 Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélõnek idegen leszek, és a beszélõ is idegen elõttem.(HU)
1 Korintusi 14:12 Azonképen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.(HU)
1 Korintusi 14:13 Azért a ki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.(HU)
1 Korintusi 14:14 Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.(HU)
1 Korintusi 14:15 Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.(HU)
1 Korintusi 14:16 Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévõ avatatlan miképen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?(HU)
1 Korintusi 14:17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.(HU)
1 Korintusi 14:18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;(HU)
1 Korintusi 14:19 De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.(HU)
1 Korintusi 14:20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.(HU)
1 Korintusi 14:21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.(HU)
1 Korintusi 14:22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívõknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívõknek.(HU)
1 Korintusi 14:23 Azért ha az egész gyülekezet egybegyûl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-é, hogy õrjöngtök?(HU)
1 Korintusi 14:24 De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektõl megfeddetik, mindenektõl megítéltetik,(HU)
1 Korintusi 14:25 És ilyen módon az õ szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arczra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonynyal az Isten lakik ti bennetek.(HU)
1 Korintusi 14:26 Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyûltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.(HU)
1 Korintusi 14:27 Ha valaki nyelveken szól, kettõ vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:(HU)
1 Korintusi 14:28 Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.(HU)
1 Korintusi 14:29 A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.(HU)
1 Korintusi 14:30 De ha egy másik ott ülõ vesz kijelentést, az elsõ hallgasson.(HU)
1 Korintusi 14:31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;(HU)
1 Korintusi 14:32 És a prófétalelkek engednek a prófétáknak;(HU)
1 Korintusi 14:33 Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek [Istene;] miként a szentek minden gyülekezetében.(HU)
1 Korintusi 14:34 A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja.(HU)
1 Korintusi 14:35 Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az õ férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.(HU)
1 Korintusi 14:36 Avagy ti tõletek származott-é az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el?(HU)
1 Korintusi 14:37 Ha valaki azt hiszi, hogy õ próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok.(HU)
1 Korintusi 14:38 A ki pedig tudatlan, legyen tudatlan.(HU)
1 Korintusi 14:39 Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.(HU)
1 Korintusi 14:40 Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.(HU)
1 Korintusi 15:1 Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,(HU)
1 Korintusi 15:2 A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémû beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívõkké.(HU)
1 Korintusi 15:3 Mert azt adtam elõtökbe fõképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bûneinkért az írások szerint;(HU)
1 Korintusi 15:4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;(HU)
1 Korintusi 15:5 És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettõnek;(HU)
1 Korintusi 15:6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;(HU)
1 Korintusi 15:7 Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;(HU)
1 Korintusi 15:8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.(HU)
1 Korintusi 15:9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.(HU)
1 Korintusi 15:10 De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az õ hozzám való kegyelme nem lõn hiábavaló; sõt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.(HU)
1 Korintusi 15:11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívõkké.(HU)
1 Korintusi 15:12 Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?(HU)
1 Korintusi 15:13 Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.(HU)
1 Korintusi 15:14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.(HU)
1 Korintusi 15:15 Sõt az Isten hamis bizonyságtevõinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felõl bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.(HU)
1 Korintusi 15:16 Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.(HU)
1 Korintusi 15:17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bûneitekben vagytok.(HU)
1 Korintusi 15:18 A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.(HU)
1 Korintusi 15:19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.(HU)
1 Korintusi 15:20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.(HU)
1 Korintusi 15:21 Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.(HU)
1 Korintusi 15:22 Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.(HU)
1 Korintusi 15:23 Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsõ zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az õ eljövetelekor.(HU)
1 Korintusi 15:24 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erõt.(HU)
1 Korintusi 15:25 Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.(HU)
1 Korintusi 15:26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.(HU)
1 Korintusi 15:27 Mert mindent az õ lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.(HU)
1 Korintusi 15:28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.(HU)
1 Korintusi 15:29 Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?(HU)
1 Korintusi 15:30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?(HU)
1 Korintusi 15:31 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre [mondom,] mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.(HU)
1 Korintusi 15:32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!(HU)
1 Korintusi 15:33 Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.(HU)
1 Korintusi 15:34 Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.(HU)
1 Korintusi 15:35 De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémû testtel jönnek ki?(HU)
1 Korintusi 15:36 Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.(HU)
1 Korintusi 15:37 És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.(HU)
1 Korintusi 15:38 Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az õ saját testét.(HU)
1 Korintusi 15:39 Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.(HU)
1 Korintusi 15:40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsõsége, más a földieké.(HU)
1 Korintusi 15:41 Más a napnak dicsõsége és más a holdnak dicsõsége és más a csillagok dicsõsége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsõségre nézve.(HU)
1 Korintusi 15:42 Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;(HU)
1 Korintusi 15:43 Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsõségben; elvettetik erõtelenségben, feltámasztatik erõben.(HU)
1 Korintusi 15:44 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.(HU)
1 Korintusi 15:45 Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé.(HU)
1 Korintusi 15:46 De nem a lelki az elsõ, hanem az érzéki, azután a lelki.(HU)
1 Korintusi 15:47 Az elsõ ember földbõl való, földi; a második ember, az Úr, mennybõl való.(HU)
1 Korintusi 15:48 A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.(HU)
1 Korintusi 15:49 És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.(HU)
1 Korintusi 15:50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.(HU)
1 Korintusi 15:51 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.(HU)
1 Korintusi 15:52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.(HU)
1 Korintusi 15:53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.(HU)
1 Korintusi 15:54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.(HU)
1 Korintusi 15:55 Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?(HU)
1 Korintusi 15:56 A halál fullánkja pedig a bûn; a bûn ereje pedig a törvény.(HU)
1 Korintusi 15:57 De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.(HU)
1 Korintusi 15:58 Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.(HU)
1 Korintusi 16:1 Ami a szentek számára való alamizsnát illeti, a miképen Galáczia gyülekezeteinek rendeltem, ti is azonképen cselekedjetek.(HU)
1 Korintusi 16:2 A hétnek elsõ napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyûjtenie, hogy ne akkor történjék a gyûjtés, a mikor odamegyek.(HU)
1 Korintusi 16:3 Mikor pedig megérkezem, a kiket javaltok leveleitek által, azokat küldöm el, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti ajándékotokat.(HU)
1 Korintusi 16:4 Ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek.(HU)
1 Korintusi 16:5 Elmegyek pedig ti hozzátok, mikor Macedónián általmenéndek: mert Macedónián általmegyek,(HU)
1 Korintusi 16:6 Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, a hová menéndek.(HU)
1 Korintusi 16:7 Mert nem akarlak titeket épen csak átmenet közben látni, de reménylem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi.(HU)
1 Korintusi 16:8 Efézusban pedig pünkösdig maradok.(HU)
1 Korintusi 16:9 Mert nagy kapu nyílott meg elõttem és hasznos, az ellenség is sok.(HU)
1 Korintusi 16:10 Hogyha pedig megérkezik Timótheus, meglássátok, hogy bátorságos maradása legyen nálatok; mert az Úrnak dolgát cselekszi, mint én is.(HU)
1 Korintusi 16:11 Senki azért õt meg ne vesse: hanem bocsássátok el õt békességgel, hogy hozzám jöhessen; mert várom õt az atyafiakkal együtt.(HU)
1 Korintusi 16:12 A mi pedig Apollós atyafit illeti, igen kértem õt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal együtt: de semmiképpen sem volt kedve, hogy most elmenjen; de majd elmegy, mihelyt jó alkalmatossága lészen.(HU)
1 Korintusi 16:13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erõsek!(HU)
1 Korintusi 16:14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!(HU)
1 Korintusi 16:15 Intelek pedig titeket, atyámfiai, [hiszen] tudjátok, hogy Stefanásnak háznépe Akhája zsengéje, és õk a szenteknek való szolgálatra adták magukat.(HU)
1 Korintusi 16:16 Hogy ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, a ki velök szolgál és fárad.(HU)
1 Korintusi 16:17 Örvendezek pedig a Stefanás, Fortunátus és Akhaikus eljövetelének; mert a bennetek való fogyatkozást ezek betöltötték.(HU)
1 Korintusi 16:18 Mert megnyugtatták az én lelkemet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért az ilyeneket.(HU)
1 Korintusi 16:19 Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Prisczilla, a házuknál levõ gyülekezettel egybe.(HU)
1 Korintusi 16:20 Köszöntenek titeket az atyafiak mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal.(HU)
1 Korintusi 16:21 A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval.(HU)
1 Korintusi 16:22 Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha.(HU)
1 Korintusi 16:23 Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek!(HU)
1 Korintusi 16:24 Az én szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban! Ámen.(HU)
2 Korintusi 1:1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:(HU)
2 Korintusi 1:2 Kegyelem néktek és békesség Istentõl a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.(HU)
2 Korintusi 1:3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;(HU)
2 Korintusi 1:4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.(HU)
2 Korintusi 1:5 Mert a mint bõséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseibõl, úgy bõséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.(HU)
2 Korintusi 1:6 De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért [van az], mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért [van az.] És a mi reménységünk erõs felõletek.(HU)
2 Korintusi 1:7 Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.(HU)
2 Korintusi 1:8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felõl, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erõnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felõl is kétségben valánk:(HU)
2 Korintusi 1:9 Sõt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:(HU)
2 Korintusi 1:10 A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;(HU)
2 Korintusi 1:11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.(HU)
2 Korintusi 1:12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni õszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.(HU)
2 Korintusi 1:13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sõt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;(HU)
2 Korintusi 1:14 A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.(HU)
2 Korintusi 1:15 És ezzel a bizodalommal akartam elõbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;(HU)
2 Korintusi 1:16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tõletek elkísértetni Júdeába.(HU)
2 Korintusi 1:17 Hát ezt akarva, vajjon könnyelmûen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?(HU)
2 Korintusi 1:18 De hû az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.(HU)
2 Korintusi 1:19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem [az] igen lett õ benne.(HU)
2 Korintusi 1:20 Mert Istennek valamennyi igérete õ benne [lett] igenné [és] õ benne [lett] Ámenné az Isten dicsõségére mi általunk.(HU)
2 Korintusi 1:21 A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerõsít és megken minket, az Isten az;(HU)
2 Korintusi 1:22 A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.(HU)
2 Korintusi 1:23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.(HU)
2 Korintusi 1:24 Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.(HU)
2 Korintusi 2:1 Azt tettem pedig fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.(HU)
2 Korintusi 2:2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, a ki megvídámít engem, hanemha a kit én megszomorítok?(HU)
2 Korintusi 2:3 És azért írtam néktek éppen azt, hogy mikor oda megyek, meg ne szomoríttassam azok miatt, a kiknek örülnöm kellene; meg lévén gyõzõdve mindenitek felõl, hogy az én örömöm mindnyájatoké.(HU)
2 Korintusi 2:4 Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, a mellyel kiváltképen irántatok viseltetem.(HU)
2 Korintusi 2:5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem részben, hogy [azt] ne terheljem, titeket mindnyájatokat.(HU)
2 Korintusi 2:6 Elég az ilyennek a többség részérõl való ilyen megbüntetése:(HU)
2 Korintusi 2:7 Annyira, hogy éppen ellenkezõleg ti inkább bocsássatok meg néki és vígasztaljátok, hogy valamiképen a felettébb való bánat meg ne eméssze az ilyet.(HU)
2 Korintusi 2:8 Azért kérlek titeket, hogy tanusítsatok iránta szeretetet.(HU)
2 Korintusi 2:9 Mert azért írtam is, hogy bizonyosan megtudjam felõletek, ha mindenben engedelmesek vagytok-é?(HU)
2 Korintusi 2:10 A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek [cselekedtem] Krisztus színe elõtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:(HU)
2 Korintusi 2:11 Mert jól ismerjük az õ szándékait.(HU)
2 Korintusi 2:12 Mikor pedig Troásba mentem a Krisztus evangyélioma ügyében és kapu nyittatott nékem az Úrban, nem volt lelkemnek nyugodalma, mivelhogy nem találtam Titust, az én atyámfiát;(HU)
2 Korintusi 2:13 Hanem elbúcsúzván tõlük, elmentem Macedóniába.(HU)
2 Korintusi 2:14 Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az õ ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk.(HU)
2 Korintusi 2:15 Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülõk, mind az elkárhozók között;(HU)
2 Korintusi 2:16 Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos?(HU)
2 Korintusi 2:17 Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sõt szinte Istenbõl szólunk az Isten elõtt a Krisztusban.(HU)
2 Korintusi 3:1 Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tõletek?(HU)
2 Korintusi 3:2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;(HU)
2 Korintusi 3:3 A kik felõl nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élõ Isten Lelkével írva; nem kõtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.(HU)
2 Korintusi 3:4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.(HU)
2 Korintusi 3:5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezõleg a mi alkalmatos voltunk az Istentõl van:(HU)
2 Korintusi 3:6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái []legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl, a lélek pedig megelevenít.(HU)
2 Korintusi 3:7 Ha pedig a halálnak betûkkel kövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsõsége miatt:(HU)
2 Korintusi 3:8 Hogyne volna még inkább dicsõséges a léleknek szolgálata?(HU)
2 Korintusi 3:9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, mennyivel inkább dicsõséges az igazság szolgálata?(HU)
2 Korintusi 3:10 Sõt a dicsõített nem is dicsõséges ebben a részben az õt meghaladó dicsõség miatt.(HU)
2 Korintusi 3:11 Mert ha dicsõséges az elmulandó, sokkal inkább dicsõséges, a mi megmarad.(HU)
2 Korintusi 3:12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;(HU)
2 Korintusi 3:13 És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.(HU)
2 Korintusi 3:14 De megtompultak az õ elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tûnik el;(HU)
2 Korintusi 3:15 Sõt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az õ szívökre.(HU)
2 Korintusi 3:16 Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.(HU)
2 Korintusi 3:17 Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.(HU)
2 Korintusi 3:18 Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl.(HU)
2 Korintusi 4:1 Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;(HU)
2 Korintusi 4:2 Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint a kik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten elõtt.(HU)
2 Korintusi 4:3 Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek:(HU)
2 Korintusi 4:4 A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsõséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.(HU)
2 Korintusi 4:5 Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.(HU)
2 Korintusi 4:6 Mert az Isten, a ki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.(HU)
2 Korintusi 4:7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erõnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.(HU)
2 Korintusi 4:8 Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;(HU)
2 Korintusi 4:9 Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;(HU)
2 Korintusi 4:10 Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.(HU)
2 Korintusi 4:11 Mert mi, a kik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.(HU)
2 Korintusi 4:12 Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.(HU)
2 Korintusi 4:13 Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;(HU)
2 Korintusi 4:14 Tudván, hogy a ki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt elõállít.(HU)
2 Korintusi 4:15 Mert minden ti érettetek [van,] hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bõségessé tegye az Isten dicsõségére.(HU)
2 Korintusi 4:16 Azért nem csüggedünk; sõt ha a mi külsõ emberünk megromol is, a belsõ mindazáltal napról-napra újul.(HU)
2 Korintusi 4:17 Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk;(HU)
2 Korintusi 4:18 Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.(HU)
2 Korintusi 5:1 Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.(HU)
2 Korintusi 5:2 Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;(HU)
2 Korintusi 5:3 Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!(HU)
2 Korintusi 5:4 Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkõztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.(HU)
2 Korintusi 5:5 A ki pedig minket erre elkészített, az Isten [az,] a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.(HU)
2 Korintusi 5:6 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.(HU)
2 Korintusi 5:7 (Mert hitben járunk, nem látásban );(HU)
2 Korintusi 5:8 Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz.(HU)
2 Korintusi 5:9 Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.(HU)
2 Korintusi 5:10 Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.(HU)
2 Korintusi 5:11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten elõtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek elõtt is nyilván vagyunk.(HU)
2 Korintusi 5:12 Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színbõl és nem szívbõl dicsekedõknek.(HU)
2 Korintusi 5:13 Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van [az.](HU)
2 Korintusi 5:14 Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,(HU)
2 Korintusi 5:15 Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.(HU)
2 Korintusi 5:16 Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sõt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.(HU)
2 Korintusi 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.(HU)
2 Korintusi 5:18 Mindez pedig Istentõl van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;(HU)
2 Korintusi 5:19 Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az õ bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.(HU)
2 Korintusi 5:20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.(HU)
2 Korintusi 5:21 Mert azt, a ki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õ benne.(HU)
2 Korintusi 6:1 Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.(HU)
2 Korintusi 6:2 Mert õ mondja: Kellemetes idõben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idõ, ímé itt az üdvösség napja.(HU)
2 Korintusi 6:3 Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.(HU)
2 Korintusi 6:4 Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tûrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.(HU)
2 Korintusi 6:5 Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bõjtölésben.(HU)
2 Korintusi 6:6 Tisztaságban, tudományban, hosszútûrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,(HU)
2 Korintusi 6:7 Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felõl való fegyvereivel;(HU)
2 Korintusi 6:8 Dicsõség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetõk, és igazak;(HU)
2 Korintusi 6:9 Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élõk; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;(HU)
2 Korintusi 6:10 Mint bánkódók, noha mindig örvendezõk; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.(HU)
2 Korintusi 6:11 A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.(HU)
2 Korintusi 6:12 Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.(HU)
2 Korintusi 6:13 Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.(HU)
2 Korintusi 6:14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?(HU)
2 Korintusi 6:15 És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívõnek hitetlenhez?(HU)
2 Korintusi 6:16 Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élõ Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és õk én népem lesznek.(HU)
2 Korintusi 6:17 Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,(HU)
2 Korintusi 6:18 És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.(HU)
2 Korintusi 7:1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.(HU)
2 Korintusi 7:2 Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.(HU)
2 Korintusi 7:3 Nem vádképen mondom; hisz elõbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.(HU)
2 Korintusi 7:4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felõletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.(HU)
2 Korintusi 7:5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sõt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belõl félelem.(HU)
2 Korintusi 7:6 De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.(HU)
2 Korintusi 7:7 Sõt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.(HU)
2 Korintusi 7:8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.(HU)
2 Korintusi 7:9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.(HU)
2 Korintusi 7:10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.(HU)
2 Korintusi 7:11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sõt védekezést, sõt bosszankodást, sõt félelmet, sõt kívánkozást, sõt buzgóságot, sõt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.(HU)
2 Korintusi 7:12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértõ miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten elõtt.(HU)
2 Korintusi 7:13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az õ lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:(HU)
2 Korintusi 7:14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felõletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus elõtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.(HU)
2 Korintusi 7:15 És õ még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok õt.(HU)
2 Korintusi 7:16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.(HU)
2 Korintusi 8:1 Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött.(HU)
2 Korintusi 8:2 Hogy a nyomorúság sok próbái közt [is] bõséges az õ örömük és igen nagy szegénységük jószívûségük gazdagságává növekedett.(HU)
2 Korintusi 8:3 Mert, bizonyság vagyok rá, erejük szerint, sõt erejük felett is adakoznak,(HU)
2 Korintusi 8:4 Sok könyörgéssel kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be õket.(HU)
2 Korintusi 8:5 És nem a miképen reméltük, hanem önmagukat adták elõször az Úrnak, és nekünk [is] az Isten akaratjából.(HU)
2 Korintusi 8:6 Hogy kérnünk kellett Titust, hogy a miképen elkezdette, azonképen végezze is be nálatok ezt a jótéteményt is.(HU)
2 Korintusi 8:7 Azért, miképen mindenben bõvölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való szeretetben, úgy e jótéteményben is bõvölködjetek.(HU)
2 Korintusi 8:8 Nem parancsképen mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.(HU)
2 Korintusi 8:9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az õ szegénysége által meggazdagodjatok.(HU)
2 Korintusi 8:10 Tanácsot is adok e dologban; mert hasznos az néktek, a kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.(HU)
2 Korintusi 8:11 Most hát a cselekvést is vigyétek végbe; hogy a miképen az akarás készsége, azonképen a végrehajtás is ahhoz képest [legyen,] a mitek van.(HU)
2 Korintusi 8:12 Mert ha a készség megvan, a szerint kedves az, a mije kinek-kinek van, [és] nem a szerint, a mije nincs.(HU)
2 Korintusi 8:13 Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok [legyen,] hanem egyenlõség szerint; e mostani idõben a ti bõségtek [pótolja] amazoknak fogyatkozását;(HU)
2 Korintusi 8:14 Hogy amazoknak bõsége is pótolhassa a ti fogyatkozástokat, hogy [így] egyenlõség legyen;(HU)
2 Korintusi 8:15 A mint megvan írva: a ki sokat [szedett,] nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje.(HU)
2 Korintusi 8:16 Hála pedig az Istennek, ki ugyanazt a buzgóságot oltotta értetek a Titus szívébe.(HU)
2 Korintusi 8:17 Mivelhogy intésünket ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.(HU)
2 Korintusi 8:18 Elküldöttük pedig vele együtt amaz atyafit is, a ki az összes gyülekezetekben dícséretes az evangyéliomért;(HU)
2 Korintusi 8:19 Nemcsak pedig, hanem a gyülekezetek útitársunknak is megválaszták ebben a jó ügyben, a melyet mi szolgálunk magának az Úrnak dicsõségére és a ti készségetekre;(HU)
2 Korintusi 8:20 Óvakodván, hogy senki se ócsárolhasson minket a mi szolgálatunk által való bõséges jótétemény miatt;(HU)
2 Korintusi 8:21 Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr elõtt, hanem az emberek elõtt is.(HU)
2 Korintusi 8:22 Sõt elküldöttük velök a mi atyánkfiát is, a kinek buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, irántatok való nagy bizodalmánál fogva.(HU)
2 Korintusi 8:23 Akár Titusról [van szó,] õ az én társam és ti köztetek segítségem; akár a mi atyánkfiai felõl, õk a gyülekezetek követei, Krisztus dicsõsége:(HU)
2 Korintusi 8:24 Adjátok azért szereteteteknek és felõletek való dicsekvésünknek, bizonyságát irántuk a gyülekezetek elõtt is.(HU)
2 Korintusi 9:1 A szentek iránt való szolgálatról felesleges is néktek írnom.(HU)
2 Korintusi 9:2 Hiszen ismerem a ti készségteket a melylyel dicsekszem felõletek a macedónoknak, hogy Akhája kész a mult esztendõ óta; és a ti buzgóságtok, sokakat magával ragadt.(HU)
2 Korintusi 9:3 Mindamellett elküldöttem az atyafiakat, hogy a mi felõletek való dicsekedésünk ebben a részben hiábavaló ne legyen; hogy, a mint mondám, készen legyetek.(HU)
2 Korintusi 9:4 Hogy aztán, ha a macedónok velem együtt odajutnak és titeket készületlenül találnak, valamiképen szégyent ne valljunk mi, hogy ne mondjam ti, ebben a dologban.(HU)
2 Korintusi 9:5 Szükségesnek véltem azért utasítani az atyafiakat, hogy elõre menjenek el hozzátok, és készítsék el elõre a ti elõre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, és nem mint ragadomány.(HU)
2 Korintusi 9:6 Azt [mondom] pedig: A ki szûken vet, szûken is arat; és a ki bõven vet, bõven is arat.(HU)
2 Korintusi 9:7 Kiki a mint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségbõl; mert a jókedvû adakozót szereti az Isten.(HU)
2 Korintusi 9:8 Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok áraszsza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bõségben legyetek,(HU)
2 Korintusi 9:9 A mint meg van írva: Szórt, adott a szegényeknek; az õ igazsága örökké megmarad.(HU)
2 Korintusi 9:10 A ki pedig magot ád a magvetõnek és kenyeret eleségül, ád és megsokasítja a ti vetésteket és megnöveli a ti igazságtoknak gyümölcsét,(HU)
2 Korintusi 9:11 Hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívûségre, a mely általunk hálaadást szerez az Istennek.(HU)
2 Korintusi 9:12 Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bõséges az Isten elõtt;(HU)
2 Korintusi 9:13 A mennyiben e szolgálatnak próbája által dicsõítik az Istent a ti Krisztus evangyéliomát valló engedelmességtekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívûségtekért.(HU)
2 Korintusi 9:14 Mikor érettetek könyörögve õk is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bõséges kegyelme miatt.(HU)
2 Korintusi 9:15 Az Istennek pedig [legyen] hála az õ kimondhatatlan ajándékáért.(HU)
2 Korintusi 10:1 Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtõl szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;(HU)
2 Korintusi 10:2 Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felõlünk, mintha mi test szerint élnénk.(HU)
2 Korintusi 10:3 Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.(HU)
2 Korintusi 10:4 Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erõsek az Istennek, erõsségek lerontására;(HU)
2 Korintusi 10:5 Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;(HU)
2 Korintusi 10:6 És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.(HU)
2 Korintusi 10:7 A szem elõtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy õ a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint õ maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi [vagyunk.](HU)
2 Korintusi 10:8 Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;(HU)
2 Korintusi 10:9 Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által.(HU)
2 Korintusi 10:10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erõtelen, és beszéde silány.(HU)
2 Korintusi 10:11 Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok [leszünk,] ha megjelenünk, cselekedetben is.(HU)
2 Korintusi 10:12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.(HU)
2 Korintusi 10:13 De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérõzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.(HU)
2 Korintusi 10:14 Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.(HU)
2 Korintusi 10:15 A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnõttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérõzsinórunk szerint bõségesen.(HU)
2 Korintusi 10:16 Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.(HU)
2 Korintusi 10:17 A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.(HU)
2 Korintusi 10:18 Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.(HU)
2 Korintusi 11:1 Vajha elszenvednétek tõlem egy kevés balgatagságot! Sõt szenvedjetek el engem is.(HU)
2 Korintusi 11:2 Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplõtlen szûzet állítsalak a Krisztus elé.(HU)
2 Korintusi 11:3 Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak [és eltávolodnak] a Krisztus iránt való egyenességtõl.(HU)
2 Korintusi 11:4 Mert hogyha az, a ki jõ, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltûrnétek.(HU)
2 Korintusi 11:5 Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fõ-fõ apostoloknál.(HU)
2 Korintusi 11:6 Ha pedig avatatlan [vagyok ]is a beszédben, de nem az ismeretben; sõt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk elõttetek.(HU)
2 Korintusi 11:7 Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?(HU)
2 Korintusi 11:8 Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szûkölködtem, nem voltam terhére senkinek.(HU)
2 Korintusi 11:9 Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.(HU)
2 Korintusi 11:10 Krisztus igazsága bennem, hogy én ettõl a dicsekvéstõl nem esem el Akhája vidékén.(HU)
2 Korintusi 11:11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.(HU)
2 Korintusi 11:12 De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresõk elõl; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak [abban], mint mi is.(HU)
2 Korintusi 11:13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.(HU)
2 Korintusi 11:14 Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.(HU)
2 Korintusi 11:15 Nem nagy dolog azért, ha az õ szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az õ cselekedeteik szerint lészen.(HU)
2 Korintusi 11:16 Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.(HU)
2 Korintusi 11:17 A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,(HU)
2 Korintusi 11:18 Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.(HU)
2 Korintusi 11:19 Hisz okosak lévén, örömest eltûritek az eszteleneket.(HU)
2 Korintusi 11:20 Mert eltûritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.(HU)
2 Korintusi 11:21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erõtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.(HU)
2 Korintusi 11:22 Héberek õk? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.(HU)
2 Korintusi 11:23 Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos [veszedelem] által.(HU)
2 Korintusi 11:24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.(HU)
2 Korintusi 11:25 Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;(HU)
2 Korintusi 11:26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;(HU)
2 Korintusi 11:27 Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bõjtölésben, hidegben és mezítelenségben.(HU)
2 Korintusi 11:28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.(HU)
2 Korintusi 11:29 Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?(HU)
2 Korintusi 11:30 Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.(HU)
2 Korintusi 11:31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.(HU)
2 Korintusi 11:32 Damaskusban Aretás király helytartója õrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;(HU)
2 Korintusi 11:33 És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kõfalon, és megmenekültem kezei közül.(HU)
2 Korintusi 12:1 A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.(HU)
2 Korintusi 12:2 Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelõtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.(HU)
2 Korintusi 12:3 És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),(HU)
2 Korintusi 12:4 Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.(HU)
2 Korintusi 12:5 Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.(HU)
2 Korintusi 12:6 Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtõztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tõlem.(HU)
2 Korintusi 12:7 És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.(HU)
2 Korintusi 12:8 Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el [ez] tõlem;(HU)
2 Korintusi 12:9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erõm erõtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erõtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.(HU)
2 Korintusi 12:10 Annakokáért gyönyörködöm az erõtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erõtelen vagyok, akkor vagyok erõs.(HU)
2 Korintusi 12:11 Dicsekedvén, balgataggá lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fõ-fõ apostoloknál, noha semmi vagyok.(HU)
2 Korintusi 12:12 Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tûrésben, jelekben, csodákban és erõkben is.(HU)
2 Korintusi 12:13 Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot!(HU)
2 Korintusi 12:14 Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyûjteni a szülõknek, hanem a szülõk a gyermekeknek.(HU)
2 Korintusi 12:15 Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem.(HU)
2 Korintusi 12:16 De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok lévén ravaszsággal fogtalak meg titeket.(HU)
2 Korintusi 12:17 Avagy a kiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-é titeket?(HU)
2 Korintusi 12:18 Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é?(HU)
2 Korintusi 12:19 Azt hiszitek megint, hogy elõttetek mentegetjük magunkat. Az Isten elõtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért.(HU)
2 Korintusi 12:20 Mert félek azon, hogy ha odamegyek, nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorkodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek;(HU)
2 Korintusi 12:21 Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közül, a kik ezelõtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, a mit elkövettek.(HU)
2 Korintusi 13:1 Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú vallomása alapján megáll minden dolog.(HU)
2 Korintusi 13:2 Elõre megmondtam és elõre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most is távollétemben írom azoknak, a kik ezelõtt vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes;(HU)
2 Korintusi 13:3 Mert hát az általam szóló Krisztusnak bizonyságát keresitek, a ki irányotokban nem erõtelen, hanem erõs ti bennetek.(HU)
2 Korintusi 13:4 Mert noha megfeszíttetett erõtelenségbõl, mindazáltal él Istennek hatalmából. És noha mi erõtelenek vagyunk benne, de vele együtt élünk majd Isten erejébõl ti nálatok.(HU)
2 Korintusi 13:5 Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.(HU)
2 Korintusi 13:6 De reménylem, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk méltatlanok.(HU)
2 Korintusi 13:7 Az Istent pedig kérem, hogy semmi gonoszt ne cselekedjetek; nem hogy mi méltóknak láttassunk, hanem hogy ti a jót cselekedjétek, mi pedig mintegy méltatlanok legyünk.(HU)
2 Korintusi 13:8 Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem [csak] az igazságért.(HU)
2 Korintusi 13:9 Mert örvendünk, ha mi erõtelenek vagyunk, ti meg erõsek vagytok; ezt pedig kérjük is, a ti tökéletesedésetekért.(HU)
2 Korintusi 13:10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra.(HU)
2 Korintusi 13:11 Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vígasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek.(HU)
2 Korintusi 13:12 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan.(HU)
2 Korintusi 13:13 Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.(HU)
2 Korintusi 13:14 (HU)
Galatákhoz 1:1 Pál, apostol (nem emberektõl, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta õt a halálból);(HU)
Galatákhoz 1:2 És a velem levõ összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:(HU)
Galatákhoz 1:3 Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentõl, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,(HU)
Galatákhoz 1:4 A ki adta önmagát a mi bûneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.(HU)
Galatákhoz 1:5 A kinek dicsõség örökkön örökké! Ámen.(HU)
Galatákhoz 1:6 Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.(HU)
Galatákhoz 1:7 Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.(HU)
Galatákhoz 1:8 De ha szinte mi, avagy mennybõl való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.(HU)
Galatákhoz 1:9 A mint elõbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.(HU)
Galatákhoz 1:10 Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.(HU)
Galatákhoz 1:11 Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;(HU)
Galatákhoz 1:12 Mert én sem embertõl vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.(HU)
Galatákhoz 1:13 Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.(HU)
Galatákhoz 1:14 És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.(HU)
Galatákhoz 1:15 De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétõl fogva és elhívott az õ kegyelme által,(HU)
Galatákhoz 1:16 Hogy kijelentse az õ Fiát én bennem, hogy hirdessem õt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,(HU)
Galatákhoz 1:17 Sem nem mentem Jeruzsálembe az elõttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.(HU)
Galatákhoz 1:18 Azután három esztendõ mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.(HU)
Galatákhoz 1:19 Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem [csak] Jakabot, az Úr atyjafiát.(HU)
Galatákhoz 1:20 A miket pedig néktek írok, ímé Isten elõtt [mondom,] hogy nem hazudom.(HU)
Galatákhoz 1:21 Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba.(HU)
Galatákhoz 1:22 Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levõ keresztyén gyülekezetek elõtt;(HU)
Galatákhoz 1:23 Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított.(HU)
Galatákhoz 1:24 És dicsõíték bennem az Istent.(HU)
Galatákhoz 2:1 Azután tizennégy esztendõ mulva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is.(HU)
Galatákhoz 2:2 Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjök adtam az evangyéliomot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.(HU)
Galatákhoz 2:3 De még a velem levõ Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög vala,(HU)
Galatákhoz 2:4 Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, a kik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, melylyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek:(HU)
Galatákhoz 2:5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangyéliom igazsága megmaradjon számotokra.(HU)
Galatákhoz 2:6 A tekintélyesektõl pedig, (bárminõk valának régen, azzal nem törõdöm; Isten nem nézi az embernek személyét : mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek;(HU)
Galatákhoz 2:7 Sõt ellenkezõleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé;(HU)
Galatákhoz 2:8 (Mert a ki erõs volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erõs volt a pogányok között).(HU)
Galatákhoz 2:9 És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, õk pedig a körülmetélés között [prédikáljunk:](HU)
Galatákhoz 2:10 Csakhogy a szegényekrõl megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.(HU)
Galatákhoz 2:11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtõl szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.(HU)
Galatákhoz 2:12 Mert mielõtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésbõl valóktól.(HU)
Galatákhoz 2:13 És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az õ tettetésök által.(HU)
Galatákhoz 2:14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok elõtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?(HU)
Galatákhoz 2:15 Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bûnösök,(HU)
Galatákhoz 2:16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteibõl, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitbõl és nem a törvény cselekedeteibõl; Mivel a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem.(HU)
Galatákhoz 2:17 Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bûnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bûnnek szolgája-é? Távol legyen.(HU)
Galatákhoz 2:18 Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bûnössé.(HU)
Galatákhoz 2:19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.(HU)
Galatákhoz 2:20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.(HU)
Galatákhoz 2:21 Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [van] az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.(HU)
Galatákhoz 3:1 Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei elõtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, [mintha] ti köztetek feszíttetett [volna] meg?(HU)
Galatákhoz 3:2 Csak azt akarom megtudni tõletek: a törvény cselekedeteibõl kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?(HU)
Galatákhoz 3:3 Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?(HU)
Galatákhoz 3:4 Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába.(HU)
Galatákhoz 3:5 Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat mûvel bennetek, a törvény cselekedeteibõl, vagy a hit hallásából [cselekeszi-é?](HU)
Galatákhoz 3:6 Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.(HU)
Galatákhoz 3:7 Értsétek meg tehát, hogy a kik hitbõl vannak, azok az Ábrahám fiai.(HU)
Galatákhoz 3:8 Elõre látván pedig az Írás, hogy Isten hitbõl fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek.(HU)
Galatákhoz 3:9 Ekként a hitbõl valók áldatnak meg a hívõ Ábrahámmal.(HU)
Galatákhoz 3:10 Mert a kik törvény cselekedeteibõl vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.(HU)
Galatákhoz 3:11 Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten elõtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitbõl él.(HU)
Galatákhoz 3:12 A törvény pedig nincs hitbõl, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.(HU)
Galatákhoz 3:13 Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ:(HU)
Galatákhoz 3:14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.(HU)
Galatákhoz 3:15 Atyámfiai! ember szerint szólok. Lám az embernek megerõsített testámentomát senki erõtelenné nem teszi, sem ahhoz hozzá nem ád.(HU)
Galatákhoz 3:16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az õ magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyrõl. És a te magodnak, a ki a Krisztus.(HU)
Galatákhoz 3:17 Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten elõször megerõsített a Krisztusra nézve, a négyszázharmincz esztendõ multán keletkezett törvény nem teszi erõtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet.(HU)
Galatákhoz 3:18 Mert ha törvénybõl [van] az örökség, akkor többé nem ígéretbõl; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten.(HU)
Galatákhoz 3:19 Micsoda tehát a törvény? A bûnök okáért adatott, a míg eljõ a Mag, a kinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.(HU)
Galatákhoz 3:20 A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy.(HU)
Galatákhoz 3:21 A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-é? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, a mely képes megeleveníteni, valóban a törvénybõl volna az igazság.(HU)
Galatákhoz 3:22 De az Írás mindent bûn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitbõl adassék a hívõknek.(HU)
Galatákhoz 3:23 Minekelõtte pedig eljött a hit, törvény alatt õriztettünk, egybezárva az eljövendõ hit kinyilatkoztatásáig.(HU)
Galatákhoz 3:24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlõ mesterünkké lett, hogy hitbõl igazuljunk meg.(HU)
Galatákhoz 3:25 De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlõ mester alatt.(HU)
Galatákhoz 3:26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.(HU)
Galatákhoz 3:27 Mert a kik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.(HU)
Galatákhoz 3:28 Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nõ; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.(HU)
Galatákhoz 3:29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.(HU)
Galatákhoz 4:1 Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;(HU)
Galatákhoz 4:2 Hanem gyámok és gondviselõk alatt van az atyjától rendelt ideig.(HU)
Galatákhoz 4:3 Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként:(HU)
Galatákhoz 4:4 Mikor pedig eljött az idõnek teljessége, kibocsátotta Isten az õ Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett,(HU)
Galatákhoz 4:5 Hogy a törvény alatt levõket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.(HU)
Galatákhoz 4:6 Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az õ Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!(HU)
Galatákhoz 4:7 Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.(HU)
Galatákhoz 4:8 Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek;(HU)
Galatákhoz 4:9 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sõt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erõtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?(HU)
Galatákhoz 4:10 Megtartjátok a napokat és hónapokat és idõket, meg az esztendõket.(HU)
Galatákhoz 4:11 Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.(HU)
Galatákhoz 4:12 Legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.(HU)
Galatákhoz 4:13 Tudjátok pedig, hogy testem erõtelensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot elõször.(HU)
Galatákhoz 4:14 És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.(HU)
Galatákhoz 4:15 Hová lõn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.(HU)
Galatákhoz 4:16 Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?(HU)
Galatákhoz 4:17 Nem szépen buzgolkodnak érettetek, sõt minket ki akarnak rekeszteni, hogy mellettök buzgolkodjatok.(HU)
Galatákhoz 4:18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.(HU)
Galatákhoz 4:19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szûlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.(HU)
Galatákhoz 4:20 Szeretnék pedig most köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon; mert bizonytalanságban vagyok felõletek.(HU)
Galatákhoz 4:21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt?(HU)
Galatákhoz 4:22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.(HU)
Galatákhoz 4:23 De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.(HU)
Galatákhoz 4:24 Ezek mást példáznak: mert azok [az] [asszonyok] a két szövetség, az egyik a Sinai hegyrõl való, szolgaságra szûlõ, ez Hágár,(HU)
Galatákhoz 4:25 Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.(HU)
Galatákhoz 4:26 De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,(HU)
Galatákhoz 4:27 Mert meg van írva: Ujjongj te meddõ, ki nem szûlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.(HU)
Galatákhoz 4:28 Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.(HU)
Galatákhoz 4:29 De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.(HU)
Galatákhoz 4:30 De mit mond az Írás? Ûzd ki a szolgálót és az õ fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nõ fiával.(HU)
Galatákhoz 4:31 Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.(HU)
Galatákhoz 5:1 Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.(HU)
Galatákhoz 5:2 Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ.(HU)
Galatákhoz 5:3 Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, a ki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.(HU)
Galatákhoz 5:4 Elszakadtatok Krisztustól, a kik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelembõl kiestetek.(HU)
Galatákhoz 5:5 Mert mi a Lélek által, hitbõl várjuk az igazság reménységét.(HU)
Galatákhoz 5:6 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.(HU)
Galatákhoz 5:7 Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?(HU)
Galatákhoz 5:8 Ez a hitetés nem attól van, a ki titeket hív.(HU)
Galatákhoz 5:9 Kis kovász az egész tésztát megkeleszti.(HU)
Galatákhoz 5:10 Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek; de a ki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen.(HU)
Galatákhoz 5:11 Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya.(HU)
Galatákhoz 5:12 Bárcsak ki is metszetnék magukat, a kik titeket bujtogatnak.(HU)
Galatákhoz 5:13 Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sõt szeretettel szolgáljatok egymásnak.(HU)
Galatákhoz 5:14 Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.(HU)
Galatákhoz 5:15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.(HU)
Galatákhoz 5:16 Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.(HU)
Galatákhoz 5:17 Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.(HU)
Galatákhoz 5:18 Ha azonban a Lélektõl vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.(HU)
Galatákhoz 5:19 A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek [ezek]: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.(HU)
Galatákhoz 5:20 Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyûlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,(HU)
Galatákhoz 5:21 Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekrõl elõre mondom néktek, a miképen már ezelõtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.(HU)
Galatákhoz 5:22 De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség, jóság, hûség, szelídség, mértékletesség.(HU)
Galatákhoz 5:23 Az ilyenek ellen nincs törvény.(HU)
Galatákhoz 5:24 A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.(HU)
Galatákhoz 5:25 Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.(HU)
Galatákhoz 5:26 Ne legyünk hiú dicsõség kívánók, egymást ingerlõk, egymásra irígykedõk.(HU)
Galatákhoz 6:1 Atyámfiai, még ha elõfogja is az embert valami bûn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.(HU)
Galatákhoz 6:2 Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.(HU)
Galatákhoz 6:3 Mert ha valaki azt véli, hogy õ valami, holott semmi, önmagát csalja meg.(HU)
Galatákhoz 6:4 Minden ember pedig az õ maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve.(HU)
Galatákhoz 6:5 Mert kiki a maga terhét hordozza.(HU)
Galatákhoz 6:6 A ki pedig az ígére taníttatik, közölje minden javát tanítójával.(HU)
Galatákhoz 6:7 Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.(HU)
Galatákhoz 6:8 Mert a ki vet az õ testének, a testbõl arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekbõl arat örök életet.(HU)
Galatákhoz 6:9 A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.(HU)
Galatákhoz 6:10 Annakokáért míg idõnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.(HU)
Galatákhoz 6:11 Látjátok, mekkora betûkkel írok néktek a saját kezemmel!(HU)
Galatákhoz 6:12 A kik testre szépek szeretnének lenni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre; csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldöztessenek.(HU)
Galatákhoz 6:13 Mert magok a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti testetekkel dicsekedjenek.(HU)
Galatákhoz 6:14 Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, a ki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.(HU)
Galatákhoz 6:15 Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.(HU)
Galatákhoz 6:16 És a kik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén.(HU)
Galatákhoz 6:17 Ennekutána senki nékem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak bélyegeit hordozom az én testemben.(HU)
Galatákhoz 6:18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel atyámfiai! Ámen.(HU)
Efézusiakhoz 1:1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratjából, az Efézusban lévõ és Krisztus Jézusban hívõ szenteknek.(HU)
Efézusiakhoz 1:2 Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.(HU)
Efézusiakhoz 1:3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban,(HU)
Efézusiakhoz 1:4 A szerint, a mint magának kiválasztott minket Õ benne a világ teremtetése elõtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Õ elõtte szeretet által,(HU)
Efézusiakhoz 1:5 Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Õ akaratjának jó kedve szerint,(HU)
Efézusiakhoz 1:6 Kegyelme dicsõségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben,(HU)
Efézusiakhoz 1:7 A kiben van a mi váltságunk az Õ vére által, a bûnöknek bocsánata az Õ kegyelmének gazdagsága szerint.(HU)
Efézusiakhoz 1:8 Melyet nagy bõséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel,(HU)
Efézusiakhoz 1:9 Megismertetvén velünk az Õ akaratjának titkát az Õ jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában,(HU)
Efézusiakhoz 1:10 Az idõk teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak;(HU)
Efézusiakhoz 1:11 Õ benne, a kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleveelvégzése szerint, a ki mindent az õ akaratjának tanácsából cselekszik,(HU)
Efézusiakhoz 1:12 Hogy legyünk mi magasztalására az Õ dicsõségének, a kik elõre reménykedtünk a Krisztusban:(HU)
Efézusiakhoz 1:13 A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével,(HU)
Efézusiakhoz 1:14 A ki záloga a mi örökségünknek [Isten] tulajdon [népé]nek megváltatására, az Õ dicsõségének magasztalására.(HU)
Efézusiakhoz 1:15 Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket,(HU)
Efézusiakhoz 1:16 Nem szûnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben;(HU)
Efézusiakhoz 1:17 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsõségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Õ megismerésében;(HU)
Efézusiakhoz 1:18 És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Õ elhívásának a reménysége, mi az Õ öröksége dicsõségének a gazdagsága a szentek között,(HU)
Efézusiakhoz 1:19 És mi az Õ hatalmának felséges nagysága irántunk, a kik hiszünk, az Õ hatalma erejének ama munkája szerint,(HU)
Efézusiakhoz 1:20 A melyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Õt a halálból, és ültette Õt a maga jobbjára a mennyekben.(HU)
Efézusiakhoz 1:21 Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erõn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendõben is:(HU)
Efézusiakhoz 1:22 És mindeneket vetett az Õ lábai alá, és Õt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,(HU)
Efézusiakhoz 1:23 Mely az Õ teste, teljessége Õ néki, a ki mindeneket betölt mindenekkel.(HU)
Efézusiakhoz 2:1 Titeket is [megelevenített,] a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bûneitek miatt,(HU)
Efézusiakhoz 2:2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegõbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;(HU)
Efézusiakhoz 2:3 A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:(HU)
Efézusiakhoz 2:4 De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Õ nagy szerelmébõl, melylyel minket szeretett,(HU)
Efézusiakhoz 2:5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelembõl tartattatok meg!)(HU)
Efézusiakhoz 2:6 És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:(HU)
Efézusiakhoz 2:7 Hogy megmutassa a következendõ idõkben az Õ kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.(HU)
Efézusiakhoz 2:8 Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit által; és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez;(HU)
Efézusiakhoz 2:9 Nem cselekedetekbõl, hogy senki ne kérkedjék.(HU)
Efézusiakhoz 2:10 Mert az Õ alkotása vagyunk, teremtetvén [Általa] a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket elõre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.(HU)
Efézusiakhoz 2:11 Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett [s] a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés,(HU)
Efézusiakhoz 2:12 Hogy ti, [mondom], abban az idõben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitõl távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;(HU)
Efézusiakhoz 2:13 Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által.(HU)
Efézusiakhoz 2:14 Mert Õ a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két [nemzetséget,] és lerontotta a közbevetett választófalat,(HU)
Efézusiakhoz 2:15 Az ellenségeskedést az Õ testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettõt egy új emberré teremtse Õ magában, békességet szerezvén;(HU)
Efézusiakhoz 2:16 És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettõt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést.(HU)
Efézusiakhoz 2:17 És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak.(HU)
Efézusiakhoz 2:18 Mert Õ általa van menetelünk mindkettõnknek egy Lélekben az Atyához.(HU)
Efézusiakhoz 2:19 Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek,(HU)
Efézusiakhoz 2:20 Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkõ maga Jézus Krisztus,(HU)
Efézusiakhoz 2:21 A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;(HU)
Efézusiakhoz 2:22 A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.(HU)
Efézusiakhoz 3:1 Ezért [vagyok] én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a pogányokért;(HU)
Efézusiakhoz 3:2 Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben;(HU)
Efézusiakhoz 3:3 Hogy [tudniillik] kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint, a mint az elébb megírám röviden,(HU)
Efézusiakhoz 3:4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felõl;(HU)
Efézusiakhoz 3:5 A mely egyéb idõkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, a hogy most kijelentetett az Õ szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által:(HU)
Efézusiakhoz 3:6 Hogy [tudniillik] a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az õ ígéretének a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.(HU)
Efézusiakhoz 3:7 A melynek szolgájává lettem az Isten ama kegyelmének ajándékából, mely adatott nékem az Õ hatalmának munkája szerint.(HU)
Efézusiakhoz 3:8 Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát;(HU)
Efézusiakhoz 3:9 És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképen rendelkezett Isten ama titok felõl, a mely elrejtetett vala örök idõktõl fogva az Istenben, a ki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által;(HU)
Efézusiakhoz 3:10 Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsesége,(HU)
Efézusiakhoz 3:11 Amaz örök eleve-elvégezés szerint, a melyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban:(HU)
Efézusiakhoz 3:12 A kiben van a mi bátorságunk és bizodalommal való menetelünk [Istenhez] az Õ benne való hit által.(HU)
Efézusiakhoz 3:13 Azért kérlek, hogy ne csüggedjetek el az én ti érettetek való nyomorúságaim miatt, a melyek néktek dicsõségtekre vannak.(HU)
Efézusiakhoz 3:14 Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja elõtt,(HU)
Efézusiakhoz 3:15 A kirõl neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön,(HU)
Efézusiakhoz 3:16 Hogy adja meg néktek az Õ dicsõsége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerõsödjetek az Õ Lelke által a belsõ emberben;(HU)
Efézusiakhoz 3:17 Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;(HU)
Efézusiakhoz 3:18 A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának,](HU)
Efézusiakhoz 3:19 És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy [ekképen] beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.(HU)
Efézusiakhoz 3:20 Annak pedig, a ki véghetetlen bõséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erõ szerint,(HU)
Efézusiakhoz 3:21 Annak légyen dicsõség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségrõl nemzetségre örökkön örökké. Ámen!(HU)
Efézusiakhoz 4:1 Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.(HU)
Efézusiakhoz 4:2 Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútûréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,(HU)
Efézusiakhoz 4:3 Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.(HU)
Efézusiakhoz 4:4 Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;(HU)
Efézusiakhoz 4:5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;(HU)
Efézusiakhoz 4:6 Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.(HU)
Efézusiakhoz 4:7 Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.(HU)
Efézusiakhoz 4:8 Ezokáért mondja az [Írás:] Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.(HU)
Efézusiakhoz 4:9 (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy elõbb le is szállott a föld alsóbb részeire?(HU)
Efézusiakhoz 4:10 A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)(HU)
Efézusiakhoz 4:11 És Õ adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:(HU)
Efézusiakhoz 4:12 A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:(HU)
Efézusiakhoz 4:13 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Õ megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedõ kornak mértékére:(HU)
Efézusiakhoz 4:14 Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;(HU)
Efézusiakhoz 4:15 Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestõl fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;(HU)
Efézusiakhoz 4:16 A kibõl az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az [Õ] segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.(HU)
Efézusiakhoz 4:17 Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az õ elméjöknek hiábavalóságában,(HU)
Efézusiakhoz 4:18 Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettõl a tudatlanság miatt, mely az õ szívök keménysége miatt van bennök;(HU)
Efézusiakhoz 4:19 Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.(HU)
Efézusiakhoz 4:20 Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;(HU)
Efézusiakhoz 4:21 Ha ugyan Õt megértettétek és Õ benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban:(HU)
Efézusiakhoz 4:22 Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;(HU)
Efézusiakhoz 4:23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,(HU)
Efézusiakhoz 4:24 És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.(HU)
Efézusiakhoz 4:25 Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az õ felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.(HU)
Efézusiakhoz 4:26 Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon;(HU)
Efézusiakhoz 4:27 Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.(HU)
Efézusiakhoz 4:28 A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az õ kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szûkölködõnek.(HU)
Efézusiakhoz 4:29 Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.(HU)
Efézusiakhoz 4:30 És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.(HU)
Efézusiakhoz 4:31 Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;(HU)
Efézusiakhoz 4:32 Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.(HU)
Efézusiakhoz 5:1 Legyetek annakokáért követõi az Istennek, mint szeretett gyermekek:(HU)
Efézusiakhoz 5:2 És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.(HU)
Efézusiakhoz 5:3 Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik;(HU)
Efézusiakhoz 5:4 Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás.(HU)
Efézusiakhoz 5:5 Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában.(HU)
Efézusiakhoz 5:6 Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jõ az Isten haragja a hitetlenség fiaira.(HU)
Efézusiakhoz 5:7 Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek;(HU)
Efézusiakhoz 5:8 Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok.(HU)
Efézusiakhoz 5:9 (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van),(HU)
Efézusiakhoz 5:10 Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak.(HU)
Efézusiakhoz 5:11 És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat;(HU)
Efézusiakhoz 5:12 Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is.(HU)
Efézusiakhoz 5:13 Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jõnek; mert minden, a mi napvilágra jõ, világosság.(HU)
Efézusiakhoz 5:14 Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus.(HU)
Efézusiakhoz 5:15 Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek:(HU)
Efézusiakhoz 5:16 Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.(HU)
Efézusiakhoz 5:17 Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja.(HU)
Efézusiakhoz 5:18 És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,(HU)
Efézusiakhoz 5:19 Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak.(HU)
Efézusiakhoz 5:20 Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.(HU)
Efézusiakhoz 5:21 Engedelmesek [legyetek] egymásnak Isten félelmében.(HU)
Efézusiakhoz 5:22 Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak.(HU)
Efézusiakhoz 5:23 Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanõ megtartója a testnek.(HU)
Efézusiakhoz 5:24 De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is [engedelmesek legyenek] férjöknek mindenben.(HU)
Efézusiakhoz 5:25 Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;(HU)
Efézusiakhoz 5:26 Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredõjével az íge által,(HU)
Efézusiakhoz 5:27 Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsõségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplõ, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen.(HU)
Efézusiakhoz 5:28 Úgy kell a férfiaknak szeretni az õ feleségöket, mint az õ tulajdon testöket. A ki szereti az õ feleségét, önmagát szereti.(HU)
Efézusiakhoz 5:29 Mert soha senki az õ tulajdon testét nem gyûlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképen az Úr is az egyházat;(HU)
Efézusiakhoz 5:30 Mert az Õ testének tagjai vagyunk, az Õ testébõl és az Õ csontjaiból valók.(HU)
Efézusiakhoz 5:31 Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az õ feleségéhez; és lesznek ketten egy testté.(HU)
Efézusiakhoz 5:32 Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok.(HU)
Efézusiakhoz 5:33 Hanem azért ti is egyen-egyen, ki-ki az õ feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig [meglássa,] hogy félje a férjét.(HU)
Efézusiakhoz 6:1 Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz.(HU)
Efézusiakhoz 6:2 Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (a mi az elsõ parancsolat ígérettel).(HU)
Efézusiakhoz 6:3 Hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életû légy e földön.(HU)
Efézusiakhoz 6:4 Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.(HU)
Efézusiakhoz 6:5 Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak;(HU)
Efézusiakhoz 6:6 Nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekbõl,(HU)
Efézusiakhoz 6:7 Jó akarattal, mint a kik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek;(HU)
Efézusiakhoz 6:8 Tudván, hogy kiki a mi jót cselekszik, azt veendi az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados.(HU)
Efézusiakhoz 6:9 Ti is urak, ugyanazt cselekedjétek õ velök, elhegyván a fenyegetést; tudván, hogy a ti Uratok is mennyben van, és személyválogatás nincsen Õ nála.(HU)
Efézusiakhoz 6:10 Végezetre, atyámfiai, legyetek erõsek az Úrban, és az õ hatalmas erejében.(HU)
Efézusiakhoz 6:11 Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.(HU)
Efézusiakhoz 6:12 Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.(HU)
Efézusiakhoz 6:13 Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.(HU)
Efézusiakhoz 6:14 Álljatok hát elõ, körül övezvén derekatokat igazlelkûséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,(HU)
Efézusiakhoz 6:15 És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;(HU)
Efézusiakhoz 6:16 Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;(HU)
Efézusiakhoz 6:17 Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde:(HU)
Efézusiakhoz 6:18 Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden idõben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,(HU)
Efézusiakhoz 6:19 Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát,(HU)
Efézusiakhoz 6:20 A melyért követséget viselek lánczok között; hogy bátran szóljak arról, a miképen kell szólanom.(HU)
Efézusiakhoz 6:21 Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit cselekeszem, mindent megismertet veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Úrban;(HU)
Efézusiakhoz 6:22 Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a mi dolgainkat, és megvígasztalja a ti szíveteket.(HU)
Efézusiakhoz 6:23 Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel egybe az Atya Istentõl és az Úr Jézus Krisztustól!(HU)
Efézusiakhoz 6:24 A kegyelem legyen mindazokkal, a kik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban. Ámen.(HU)
Filippiekhez 1:1 Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, a kik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben:(HU)
Filippiekhez 1:2 Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.(HU)
Filippiekhez 1:3 Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben,(HU)
Filippiekhez 1:4 Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén,(HU)
Filippiekhez 1:5 Mivelhogy résztvettetek az evangyéliom ügyében az elsõ naptól fogva mind ez ideig;(HU)
Filippiekhez 1:6 Meg lévén gyõzõdve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:(HU)
Filippiekhez 1:7 A mint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felõl, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint a kik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben.(HU)
Filippiekhez 1:8 Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében.(HU)
Filippiekhez 1:9 És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bõvölködjék ismeretben és minden értelmességben;(HU)
Filippiekhez 1:10 Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára;(HU)
Filippiekhez 1:11 Teljesek lévén az igazságnak gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus [teremt] az Isten dicsõségére és magasztalására.(HU)
Filippiekhez 1:12 Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai, hogy az én dolgaim inkább elõmenetelére lõnek az evangyéliomnak;(HU)
Filippiekhez 1:13 Annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a testõrség egész házában és minden mások elõtt;(HU)
Filippiekhez 1:14 És többen az Úrban való atyafiak közül bízván az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólani az ígét.(HU)
Filippiekhez 1:15 Némelyek ugyan irígységbõl és versengésbõl is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.(HU)
Filippiekhez 1:16 Némelyek versengésbõl prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait [így] megnevelik;(HU)
Filippiekhez 1:17 De mások szeretetbõl, tudván, hogy én az evangyéliomnak oltalmazására rendeltettem.(HU)
Filippiekhez 1:18 Mert mit [mondjak?] csakhogy minden módon, akár színbõl, akár szívbõl, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sõt örülni is fogok.(HU)
Filippiekhez 1:19 Mert tudom, hogy ez nékem idvességemre lesz a ti könyörgéstek által és a Jézus Krisztus Lelkének segedelme által,(HU)
Filippiekhez 1:20 Amaz én esengõ várásom és reménységem szerint, hogy semmiben meg nem szégyenülök, hanem mint mindenkor, úgy most is nagy bátorsággal fog magasztaltatni Krisztus az én testemben, akár életem, akár halálom által.(HU)
Filippiekhez 1:21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.(HU)
Filippiekhez 1:22 De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válaszszam, meg sem mondhatom.(HU)
Filippiekhez 1:23 Mert szorongattatom e kettõ között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;(HU)
Filippiekhez 1:24 De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek.(HU)
Filippiekhez 1:25 És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre;(HU)
Filippiekhez 1:26 Hogy bõven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.(HU)
Filippiekhez 1:27 Csakhogy a Krisztus evangyéliomához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felõl, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangyéliom hitéért;(HU)
Filippiekhez 1:28 És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek elõtt: a mi azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentõl [van;](HU)
Filippiekhez 1:29 Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek Õ benne, hanem hogy szenvedjetek is Õ érette:(HU)
Filippiekhez 1:30 Ugyanolyan tusakodástok lévén, a milyent láttatok én nálam, és most hallotok én felõlem.(HU)
Filippiekhez 2:1 Ha annakokáért [helye van] Krisztusban az intésnek, ha [helye van] a szeretet vígasztalásának, ha [helye van] a Lélekben való közösségnek, ha [helye van] a szívnek és könyörületességnek,(HU)
Filippiekhez 2:2 Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlõ indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;(HU)
Filippiekhez 2:3 Semmit nem cselekedvén versengésbõl, sem hiábavaló dicsõségbõl, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.(HU)
Filippiekhez 2:4 Ne nézze kiki a maga [hasznát,] hanem mindenki a másokét is.(HU)
Filippiekhez 2:5 Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,(HU)
Filippiekhez 2:6 A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [õ] az Istennel egyenlõ,(HU)
Filippiekhez 2:7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;(HU)
Filippiekhez 2:8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.(HU)
Filippiekhez 2:9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;(HU)
Filippiekhez 2:10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.(HU)
Filippiekhez 2:11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére.(HU)
Filippiekhez 2:12 Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;(HU)
Filippiekhez 2:13 Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvébõl.(HU)
Filippiekhez 2:14 Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;(HU)
Filippiekhez 2:15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplõtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.(HU)
Filippiekhez 2:16 Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.(HU)
Filippiekhez 2:17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, [mégis] örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;(HU)
Filippiekhez 2:18 Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.(HU)
Filippiekhez 2:19 Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat.(HU)
Filippiekhez 2:20 Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat.(HU)
Filippiekhez 2:21 Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.(HU)
Filippiekhez 2:22 Az õ kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.(HU)
Filippiekhez 2:23 Õt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént;(HU)
Filippiekhez 2:24 Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.(HU)
Filippiekhez 2:25 De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok;(HU)
Filippiekhez 2:26 Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrõdött a miatt, hogy meghallottátok, hogy õ beteg volt.(HU)
Filippiekhez 2:27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak õ rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jõjjön szomorúságomra.(HU)
Filippiekhez 2:28 Annakokáért hamarabb küldtem õt haza, hogy meglátván õt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.(HU)
Filippiekhez 2:29 Fogadjátok azért õt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:(HU)
Filippiekhez 2:30 Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen.(HU)
Filippiekhez 3:1 Továbbá atyámfiai, örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos.(HU)
Filippiekhez 3:2 Õrizkedjetek az ebektõl, õrizkedjetek a gonosz munkásoktól, õrizkedjetek a megmetélkedéstõl:(HU)
Filippiekhez 3:3 Mert mi vagyunk a körülmetélkedés, a kik lélekben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus Jézusban dicsekedünk, és nem a testben bizakodunk:(HU)
Filippiekhez 3:4 Jóllehet énnékem van bizakodásom test szerint is. Ha bárki más mer testben bizakodni, én sokkal inkább;(HU)
Filippiekhez 3:5 Körülmetéltettem nyolczadnapon, Izráel nemzetségébõl, Benjámin törzsébõl való [vagyok,] zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus,(HU)
Filippiekhez 3:6 Buzgóság tekintetében az egyházat üldözõ, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.(HU)
Filippiekhez 3:7 De a melyek nékem [egykor] nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.(HU)
Filippiekhez 3:8 Sõt annakfelette [most] is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,(HU)
Filippiekhez 3:9 És találtassam Õ benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvénybõl, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentõl való igazságom a hit alapján:(HU)
Filippiekhez 3:10 Hogy megismerjem Õt, és az Õ feltámadásának erejét, és az Õ szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az õ halálához;(HU)
Filippiekhez 3:11 Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.(HU)
Filippiekhez 3:12 Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.(HU)
Filippiekhez 3:13 Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:(HU)
Filippiekhez 3:14 De egyet [cselekszem,] azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek elõttem vannak, nékik dõlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl való elhívása jutalmára.(HU)
Filippiekhez 3:15 Valakik annakokáért tökéletesek [vagyunk,] ilyen értelemben legyünk: és ha valamiben másképen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni néktek:(HU)
Filippiekhez 3:16 Csakhogy a mire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.(HU)
Filippiekhez 3:17 Legyetek én követõim, atyámfiai, és figyeljetek azokra, a kik úgy járnak, a miképen mi néktek példátok vagyunk.(HU)
Filippiekhez 3:18 Mert sokan járnak [másképen,] kik felõl sokszor mondtam néktek, most pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének ellenségei;(HU)
Filippiekhez 3:19 Kiknek végök veszedelem, kiknek Istenök az õ hasok, és a kiknek dicsõségök az õ gyalázatukban van, kik [mindig] a földiekkel törõdnek.(HU)
Filippiekhez 3:20 Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;(HU)
Filippiekhez 3:21 Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Õ dicsõséges testéhez, amaz Õ hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.(HU)
Filippiekhez 4:1 Annakokáért szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!(HU)
Filippiekhez 4:2 Evódiát intem, Sintikhét is intem, hogy egyenlõ indulattal legyenek az Úrban.(HU)
Filippiekhez 4:3 Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik [fölírvák] az életnek könyvében.(HU)
Filippiekhez 4:4 Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!(HU)
Filippiekhez 4:5 A ti szelídlelkûségetek ismert legyen minden ember elõtt. Az Úr közel!(HU)
Filippiekhez 4:6 Semmi felõl ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten elõtt.(HU)
Filippiekhez 4:7 És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja õrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.(HU)
Filippiekhez 4:8 Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírûek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekrõl gondolkodjatok.(HU)
Filippiekhez 4:9 A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tõlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.(HU)
Filippiekhez 4:10 Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felõlem való gondviseléstekben; mely dologban gondoskodtatok is, de nem volt alkalmatok.(HU)
Filippiekhez 4:11 Nem hogy az én szûkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek.(HU)
Filippiekhez 4:12 Tudok megaláztatni is, tudok bõvölködni is; mindenben és mindenekben ismerõs vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bõvölködéssel is, a szûkölködéssel is.(HU)
Filippiekhez 4:13 Mindenre van erõm a Krisztusban, a ki engem megerõsít.(HU)
Filippiekhez 4:14 Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek.(HU)
Filippiekhez 4:15 Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangyéliom [hirdetésének] kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül:(HU)
Filippiekhez 4:16 Mert [már] Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre.(HU)
Filippiekhez 4:17 Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra.(HU)
Filippiekhez 4:18 Megkaptam pedig mindent, és bõvölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, a mit [küldöttetek,] mint kedves jó illatot, kellemes, tetszõ áldozatot az Istennek.(HU)
Filippiekhez 4:19 Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Õ gazdagsága szerint dicsõségesen a Krisztus Jézusban.(HU)
Filippiekhez 4:20 Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsõség mind örökkön örökké. Ámen.(HU)
Filippiekhez 4:21 Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket az atyafiak, a kik velem vannak.(HU)
Filippiekhez 4:22 Köszöntenek titeket minden szentek, mindeneknek felette pedig a császár udvarából valók.(HU)
Filippiekhez 4:23 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.(HU)
Kolosséiakhoz 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratjából, és Timótheus atyafi.(HU)
Kolosséiakhoz 1:2 A Kolosséban levõ szenteknek és hívõ atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.(HU)
Kolosséiakhoz 1:3 Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén,(HU)
Kolosséiakhoz 1:4 Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, a melylyel minden szentekhez vagytok,(HU)
Kolosséiakhoz 1:5 A mennyekben néktek eltett reménységért, a melyet [már] elõbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom:(HU)
Kolosséiakhoz 1:6 Mely eljutott hozzátok, miképen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán:(HU)
Kolosséiakhoz 1:7 Úgy a hogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes szolgatársunktól, a ki hív szolgája ti érettetek a Krisztusnak,(HU)
Kolosséiakhoz 1:8 A ki meg is jelentette nékünk a ti Lélekben való szereteteteket.(HU)
Kolosséiakhoz 1:9 Azért mi is, a mely naptól fogva [ezeket] hallottuk, nem szûnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az [Isten ]akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben,(HU)
Kolosséiakhoz 1:10 Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében;(HU)
Kolosséiakhoz 1:11 Minden erõvel megerõsíttetvén az Õ dicsõségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútûrésre örömmel;(HU)
Kolosséiakhoz 1:12 Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban;(HU)
Kolosséiakhoz 1:13 A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Õ szerelmes Fiának országába;(HU)
Kolosséiakhoz 1:14 Kiben van a mi váltságunk az Õ vére által, bûneinknek bocsánata;(HU)
Kolosséiakhoz 1:15 A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elõtte született;(HU)
Kolosséiakhoz 1:16 Mert Õ benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Õ általa és Õ reá nézve teremttettek;(HU)
Kolosséiakhoz 1:17 És Õ elõbb volt mindennél, és minden Õ benne áll fenn.(HU)
Kolosséiakhoz 1:18 És Õ a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsõszülött a halottak közül; hogy mindenekben Õ legyen az elsõ;(HU)
Kolosséiakhoz 1:19 Mert tetszett [az Atyának,] hogy Õ benne lakozzék az egész teljesség;(HU)
Kolosséiakhoz 1:20 És hogy Õ általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Õ keresztjének vére által; Õ általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.(HU)
Kolosséiakhoz 1:21 Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben [gyönyörködõ] értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett.(HU)
Kolosséiakhoz 1:22 Az Õ emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket Õ maga elé:(HU)
Kolosséiakhoz 1:23 Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erõsen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétõl, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává.(HU)
Kolosséiakhoz 1:24 Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részérõl betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Õ testéért, a mi az egyház;(HU)
Kolosséiakhoz 1:25 A melynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, a melyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten ígéjét,(HU)
Kolosséiakhoz 1:26 [Tudniillik] ama titkot, mely el vala rejtve õsidõk óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Õ szenteinek,(HU)
Kolosséiakhoz 1:27 A kikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsõségének gazdagsága, az [tudniillik,] hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsõségnek ama reménysége:(HU)
Kolosséiakhoz 1:28 A kit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcseséggel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk elõ a Krisztus Jézusban;(HU)
Kolosséiakhoz 1:29 A mire igyekezem is, tusakodván az Õ ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik.(HU)
Kolosséiakhoz 2:1 Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, a kik nem láttak engem személy szerint e testben;(HU)
Kolosséiakhoz 2:2 Hogy vígasztalást vegyen az õ szívök, egybeköttetvén a szeretetben, és [hogy eljussanak] az értelem meggyõzõdésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére,(HU)
Kolosséiakhoz 2:3 A melyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.(HU)
Kolosséiakhoz 2:4 Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitetõ beszéddel.(HU)
Kolosséiakhoz 2:5 Mert jóllehet testben távol vagyok tõletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erõsségét.(HU)
Kolosséiakhoz 2:6 Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, [akképen ]járjatok Õ benne,(HU)
Kolosséiakhoz 2:7 Meggyökerezvén és tovább épülvén Õ benne, és megerõsödvén a hitben, a miképen [arra] taníttattatok, bõvölködvén abban hálaadással.(HU)
Kolosséiakhoz 2:8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:(HU)
Kolosséiakhoz 2:9 Mert Õ benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,(HU)
Kolosséiakhoz 2:10 És [ti] Õ benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;(HU)
Kolosséiakhoz 2:11 A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bûnök testét a Krisztus körülmetélésében;(HU)
Kolosséiakhoz 2:12 Eltemettetvén Õ vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Õt a halálból.(HU)
Kolosséiakhoz 2:13 És titeket, kik holtak valátok a bûnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Õ vele, megbocsátván minden bûnötöket,(HU)
Kolosséiakhoz 2:14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;(HU)
Kolosséiakhoz 2:15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, õket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.(HU)
Kolosséiakhoz 2:16 Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:(HU)
Kolosséiakhoz 2:17 Melyek [csak] árnyékai a következendõ dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.(HU)
Kolosséiakhoz 2:18 Senki tõletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az õ testének értelmével.(HU)
Kolosséiakhoz 2:19 És nem ragaszkodván a Fõhöz, a Kibõl az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.(HU)
Kolosséiakhoz 2:20 Ha meghalván a Krisztussal, [megszabadultatok] e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élõk volnátok, efféle rendelésekkel:(HU)
Kolosséiakhoz 2:21 Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.(HU)
Kolosséiakhoz 2:22 (A mik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?(HU)
Kolosséiakhoz 2:23 A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, [mivelhogy] a test hízlalására valók.(HU)
Kolosséiakhoz 3:1 Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén,(HU)
Kolosséiakhoz 3:2 Az odafelvalókkal törõdjetek, nem a földiekkel.(HU)
Kolosséiakhoz 3:3 Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.(HU)
Kolosséiakhoz 3:4 Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Õ vele együtt, megjelentek dicsõségben.(HU)
Kolosséiakhoz 3:5 Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás;(HU)
Kolosséiakhoz 3:6 Melyek miatt jõ az Isten haragja az engedetlenség fiaira;(HU)
Kolosséiakhoz 3:7 Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.(HU)
Kolosséiakhoz 3:8 Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.(HU)
Kolosséiakhoz 3:9 Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az õ cselekedeteivel együtt.(HU)
Kolosséiakhoz 3:10 És felöltöztétek amaz új [embert,] melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt:(HU)
Kolosséiakhoz 3:11 A hol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.(HU)
Kolosséiakhoz 3:12 Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútûrést;(HU)
Kolosséiakhoz 3:13 Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;(HU)
Kolosséiakhoz 3:14 Mindezeknek fölébe pedig [öltözzétek föl] a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.(HU)
Kolosséiakhoz 3:15 És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.(HU)
Kolosséiakhoz 3:16 A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.(HU)
Kolosséiakhoz 3:17 És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében [cselekedjetek,] hálát adván az Istennek és Atyának Õ általa.(HU)
Kolosséiakhoz 3:18 Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, a miképen illik az Úrban.(HU)
Kolosséiakhoz 3:19 Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserû kedvûek.(HU)
Kolosséiakhoz 3:20 Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.(HU)
Kolosséiakhoz 3:21 Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.(HU)
Kolosséiakhoz 3:22 Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint a kik embereknek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent.(HU)
Kolosséiakhoz 3:23 És valamit tesztek, lélekbõl cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;(HU)
Kolosséiakhoz 3:24 Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.(HU)
Kolosséiakhoz 3:25 A ki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás.(HU)
Kolosséiakhoz 4:1 Ti urak, a mi igazságos és méltányos, a ti szolgáitoknak megadjátok, tudván, hogy néktek is van Uratok mennyekben.(HU)
Kolosséiakhoz 4:2 Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással;(HU)
Kolosséiakhoz 4:3 Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg elõttünk az íge ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, a melyért fogoly is vagyok;(HU)
Kolosséiakhoz 4:4 Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, a mint nékem szólnom kell.(HU)
Kolosséiakhoz 4:5 Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván.(HU)
Kolosséiakhoz 4:6 A ti beszédetek mindenkor kellemetes [legyen,] sóval fûszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.(HU)
Kolosséiakhoz 4:7 Minden én dolgaimat megismerteti veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga és szolgatárs az Úrban;(HU)
Kolosséiakhoz 4:8 A kit épen a végett küldtem hozzátok, hogy megismerje a ti dolgaitokat és megvígasztalja a ti szíveteket,(HU)
Kolosséiakhoz 4:9 Onézimussal együtt, a hû és szeretett atyafival, ki ti közületek való; minden itt való dolgot megismertetnek õk veletek.(HU)
Kolosséiakhoz 4:10 Köszönt titeket Aristárkhus, az én fogolytársam, és Márk, a Barnabás unokatestvére, (ki felõl parancsolatokat vettetek: ha hozzátok megy, fogadjátok õt szívesen),(HU)
Kolosséiakhoz 4:11 És Jézus, kit Justusnak [is] hívnak, kik a zsidók közül valók: csak ezek azok a munkatársaim az Isten országában, a kik nékem vígasztalásomra voltak.(HU)
Kolosséiakhoz 4:12 Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztusnak szolgája, mindenkor tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyõzõdéssel az Istennek minden akaratjában.(HU)
Kolosséiakhoz 4:13 Mert bizonyságot teszek õ felõle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában és Jerápolisban vannak.(HU)
Kolosséiakhoz 4:14 Köszönt titeket Lukács, ama szeretett orvos, és Démás.(HU)
Kolosséiakhoz 4:15 Köszöntsétek az atyafiakat, kik Laodiczeában vannak, és Nimfást és a gyülekezetet, mely az õ házánál van.(HU)
Kolosséiakhoz 4:16 És mikor felolvastatik nálatok e levél, cselekedjétek meg, hogy a laodiczeaiak gyülekezetében is felolvastassék, és hogy a Laodiczeából [átveendõ] levelet ti is felolvassátok.(HU)
Kolosséiakhoz 4:17 És mondjátok meg Arkhippusnak: Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed!(HU)
Kolosséiakhoz 4:18 A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, [van írva]. Emlékezzetek meg az én bilincseimrõl! A kegyelem veletek. Ámen.(HU)
1 Tesszalonika 1:1 Pál, Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeliek gyülekezetének, [a] [mely] [van] az Atya Istenben és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.(HU)
1 Tesszalonika 1:2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;(HU)
1 Tesszalonika 1:3 Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felõl való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten elõtt, a mi Atyánk elõtt:(HU)
1 Tesszalonika 1:4 Tudván, Istentõl szeretett atyámfiai, hogy ti ki vagytok választva;(HU)
1 Tesszalonika 1:5 Hogy a mi evangyéliomunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem [isteni] erõkben is, Szent Lélekben is, sok bizodalomban is; a miképen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek.(HU)
1 Tesszalonika 1:6 És ti a mi követõinkké lettetek és az Úréi, befogadván az ígét sokféle szorongattatás között, Szent Lélek örömével;(HU)
1 Tesszalonika 1:7 Úgy hogy példaképekké lettetek Maczedóniában és Akhájában minden hívõre nézve.(HU)
1 Tesszalonika 1:8 Mert nemcsak Maczedóniában és Akhájában zendült ki tõletek az Úr beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt a ti Istenben vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk.(HU)
1 Tesszalonika 1:9 Mert azok magok hirdetik felõlünk, milyen volt a mi hozzátok való menetelünk, és miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élõ és igaz Istennek szolgáljatok,(HU)
1 Tesszalonika 1:10 És várjátok az Õ Fiát az égbõl, a kit feltámasztott a halálból, a Jézust, a ki megszabadít minket amaz eljövendõ haragtól.(HU)
1 Tesszalonika 2:1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló;(HU)
1 Tesszalonika 2:2 Sõt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek [is] hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással.(HU)
1 Tesszalonika 2:3 Mert a mi buzdításunk nem hitetésbõl [van,] sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból:(HU)
1 Tesszalonika 2:4 Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket.(HU)
1 Tesszalonika 2:5 Mert sem hízelkedõ beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság;(HU)
1 Tesszalonika 2:6 Sem emberektõl való dicsõítést nem kerestünk, sem tõletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai.(HU)
1 Tesszalonika 2:7 De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az õ gyermekeit.(HU)
1 Tesszalonika 2:8 Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.(HU)
1 Tesszalonika 2:9 Emlékez[het]tek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.(HU)
1 Tesszalonika 2:10 Ti [vagytok] bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk elõttetek, a kik hisztek.(HU)
1 Tesszalonika 2:11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az õ gyermekeit, [úgy] intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.(HU)
1 Tesszalonika 2:12 És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az õ országába és dicsõségébe hív titeket.(HU)
1 Tesszalonika 2:13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az [is]), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.(HU)
1 Tesszalonika 2:14 Mert ti, atyámfiai, követõi lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól,(HU)
1 Tesszalonika 2:15 A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket [is] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei;(HU)
1 Tesszalonika 2:16 A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bûneiket; de végre utólérte õket az [Isten] haragja.(HU)
1 Tesszalonika 2:17 Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tõletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtõl-szemben láthassunk titeket.(HU)
1 Tesszalonika 2:18 Azért menni [is] akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán.(HU)
1 Tesszalonika 2:19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok [lesztek-]é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus elõtt az õ eljövetelekor?(HU)
1 Tesszalonika 2:20 Bizony ti vagytok a mi dicsõségünk és örömünk.(HU)
1 Tesszalonika 3:1 Annakokáért, mivelhogy tovább már el nem tûrhetõk, jónak ítélénk, hogy magunk maradjunk Athénében,(HU)
1 Tesszalonika 3:2 És elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus evangyéliomának [hirdetésében,] hogy erõsítsen titeket és intsen titeket a ti hitetek felõl;(HU)
1 Tesszalonika 3:3 Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között; mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.(HU)
1 Tesszalonika 3:4 Mert mikor közöttetek valánk is, elõre megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; a mint meg is történt, és tudjátok.(HU)
1 Tesszalonika 3:5 Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tûrhetém, elküldék, hogy megismerjem a ti hiteteket, ha nem kísértett-é meg valami módon titeket a kísértõ, és nem lett-é hiábavaló a mi fáradságunk?(HU)
1 Tesszalonika 3:6 Most pedig, a mikor megérkezett hozzánk Timótheus ti tõletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felõl, és arról, hogy jó emlékezéssel vagytok irántunk, mindenkor kívánván látni minket, miképen mi is titeket;(HU)
1 Tesszalonika 3:7 Ezáltal megvígasztalódtunk reátok nézve, atyámfiai, minden mi szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által:(HU)
1 Tesszalonika 3:8 Mert szinte megelevenedünk, ha ti erõsek vagytok az Úrban.(HU)
1 Tesszalonika 3:9 Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti érettetek, mindazért az örömért, a melylyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk elõtt?!(HU)
1 Tesszalonika 3:10 Mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk a ti orczátokat, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.(HU)
1 Tesszalonika 3:11 Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi útunkat ti hozzátok!(HU)
1 Tesszalonika 3:12 Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bõségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, a milyenek vagyunk mi is ti irántatok;(HU)
1 Tesszalonika 3:13 Hogy erõsekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk elõtt, a mikor eljõ a mi Urunk Jézus Krisztus minden õ szenteivel egyetemben.(HU)
1 Tesszalonika 4:1 Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tõlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok.(HU)
1 Tesszalonika 4:2 Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által.(HU)
1 Tesszalonika 4:3 Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok;(HU)
1 Tesszalonika 4:4 Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét,(HU)
1 Tesszalonika 4:5 Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent;(HU)
1 Tesszalonika 4:6 Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az õ atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk.(HU)
1 Tesszalonika 4:7 Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten.(HU)
1 Tesszalonika 4:8 A ki azért megveti [ezeket,] nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.(HU)
1 Tesszalonika 4:9 Az atyafiúi szeretetrõl pedig nem [is] szükség írnom néktek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek;(HU)
1 Tesszalonika 4:10 Sõt gyakoroljátok is azt mindamaz atyafiak iránt, a kik egész Maczedóniában vannak. Kérünk azonban titeket atyámfiai, hogy mindinkább gyarapodjatok;(HU)
1 Tesszalonika 4:11 És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek;(HU)
1 Tesszalonika 4:12 Hogy a kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek.(HU)
1 Tesszalonika 4:13 Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felõl, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.(HU)
1 Tesszalonika 4:14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is elõhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által õ vele együtt.(HU)
1 Tesszalonika 4:15 Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem elõzzük meg azokat, a kik elaludtak.(HU)
1 Tesszalonika 4:16 Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égbõl: és feltámadnak elõször a kik meghaltak volt a Krisztusban;(HU)
1 Tesszalonika 4:17 Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhõkön az Úr elébe a levegõbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.(HU)
1 Tesszalonika 4:18 Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.(HU)
1 Tesszalonika 5:1 Az idõkrõl és idõszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;(HU)
1 Tesszalonika 5:2 Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jõ el, mint a tolvaj éjjel.(HU)
1 Tesszalonika 5:3 Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.(HU)
1 Tesszalonika 5:4 De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy [az] a nap tolvaj módra lep[het]ne meg titeket.(HU)
1 Tesszalonika 5:5 Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!(HU)
1 Tesszalonika 5:6 Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.(HU)
1 Tesszalonika 5:7 Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg.(HU)
1 Tesszalonika 5:8 Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.(HU)
1 Tesszalonika 5:9 Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,(HU)
1 Tesszalonika 5:10 A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk õ vele.(HU)
1 Tesszalonika 5:11 Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is.(HU)
1 Tesszalonika 5:12 Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és elõljáróitok az Úrban, és intenek titeket;(HU)
1 Tesszalonika 5:13 És az õ munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek.(HU)
1 Tesszalonika 5:14 Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívûeket, gyámolítsátok az erõteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.(HU)
1 Tesszalonika 5:15 Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.(HU)
1 Tesszalonika 5:16 Mindenkor örüljetek.(HU)
1 Tesszalonika 5:17 Szüntelen imádkozzatok.(HU)
1 Tesszalonika 5:18 Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.(HU)
1 Tesszalonika 5:19 A Lelket meg ne oltsátok.(HU)
1 Tesszalonika 5:20 A prófétálást meg ne vessétek,(HU)
1 Tesszalonika 5:21 Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!(HU)
1 Tesszalonika 5:22 Mindentõl, a mi gonosznak látszik, õrizkedjetek!(HU)
1 Tesszalonika 5:23 Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestõl; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül õriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.(HU)
1 Tesszalonika 5:24 Hû az, a ki elhivott titeket és õ meg is cselekszi [azt.](HU)
1 Tesszalonika 5:25 Atyámfiai, imádkozzatok érettünk.(HU)
1 Tesszalonika 5:26 Köszöntsétek az összes atyafiakat szent csókolással.(HU)
1 Tesszalonika 5:27 Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent atyafi elõtt.(HU)
1 Tesszalonika 5:28 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen.(HU)
2 Tesszalonika 1:1 Pál és Silvánus és Timótheus a Thessalonikabeli gyülekezetnek, Istenben, a mi Atyánkban, és az Úr Jézus Krisztusban:(HU)
2 Tesszalonika 1:2 Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.(HU)
2 Tesszalonika 1:3 Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, ti érettetek, a miképen méltó [is,] mivelhogy felettébb megnövekedék a ti hitetek, és mindnyájatokban bõvölködik az egymáshoz való szeretet;(HU)
2 Tesszalonika 1:4 Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok és hitetek felõl, minden ti üldöztetéstek és szorongattatástok között, a melyeket szenvedtek:(HU)
2 Tesszalonika 1:5 Bizonyságául az Isten igazságos ítéletének; hogy méltóknak ítéltessetek az Isten országára, a melyért szenvedtek is.(HU)
2 Tesszalonika 1:6 Mert igazságos dolog az az Isten elõtt, hogy szorongattatással fizessen azoknak, a kik titeket szorongatnak.(HU)
2 Tesszalonika 1:7 Néktek pedig, a kik szorongattattok, nyugodalommal mivelünk együtt, a mikor megjelenik az Úr Jézus az égbõl az õ hatalmának angyalaival.(HU)
2 Tesszalonika 1:8 Tûznek lángjában, ki bosszút áll azokon, a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának.(HU)
2 Tesszalonika 1:9 A kik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az õ hatalmának dicsõségétõl,(HU)
2 Tesszalonika 1:10 A mikor eljõ majd, hogy megdicsõíttessék az õ szenteiben, és csodáltassék mindazokban, a kik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.(HU)
2 Tesszalonika 1:11 Mivégbõl imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörûséggel, és a hitnek hathatós munkálásával.(HU)
2 Tesszalonika 1:12 Hogy dicsõíttessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti [is] õ benne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelmébõl.(HU)
2 Tesszalonika 2:1 Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi õ hozzá leendõ egybegyûlésünkre nézve,(HU)
2 Tesszalonika 2:2 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektõl, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk [tulajdonított ]levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.(HU)
2 Tesszalonika 2:3 Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem [jön az el addig,] mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bûn embere, a veszedelemnek fia,(HU)
2 Tesszalonika 2:4 A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.(HU)
2 Tesszalonika 2:5 Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?(HU)
2 Tesszalonika 2:6 És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért [csak] a maga idejében fog az megjelenni.(HU)
2 Tesszalonika 2:7 Mûködik ugyan már a törvényszegés titkos [bûne:] csakhogy annak, a ki [azt] még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia.(HU)
2 Tesszalonika 2:8 És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az õ szájának lehelletével, és megsemmisít az õ megjelenésének feltûnésével;(HU)
2 Tesszalonika 2:9 A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,(HU)
2 Tesszalonika 2:10 És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az õ idvességökre.(HU)
2 Tesszalonika 2:11 És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak;(HU)
2 Tesszalonika 2:12 Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.(HU)
2 Tesszalonika 2:13 Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettõl fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében;(HU)
2 Tesszalonika 2:14 A mire elhívott titeket a mi evangyéliomunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsõségének elvételére.(HU)
2 Tesszalonika 2:15 Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, a melyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok.(HU)
2 Tesszalonika 2:16 Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, a ki szeretett minket és kegyelmébõl örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg,(HU)
2 Tesszalonika 2:17 Vígasztalja meg a ti szíveteket, és erõsítsen meg titeket minden tudományban és jó cselekedetben.(HU)
2 Tesszalonika 3:1 Végezetre imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsõíttessék, a miként ti köztetek is.(HU)
2 Tesszalonika 3:2 És hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektõl. Mert nem mindenkié a hit!(HU)
2 Tesszalonika 3:3 De hû az Úr, a ki megerõsít titeket és megõriz a gonosztól.(HU)
2 Tesszalonika 3:4 Bízunk is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat, a miket parancsolunk.(HU)
2 Tesszalonika 3:5 Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra.(HU)
2 Tesszalonika 3:6 A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, a melyet mi tõlünk kapott.(HU)
2 Tesszalonika 3:7 Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül.(HU)
2 Tesszalonika 3:8 Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére.(HU)
2 Tesszalonika 3:9 Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.(HU)
2 Tesszalonika 3:10 Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.(HU)
2 Tesszalonika 3:11 Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, a kik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak.(HU)
2 Tesszalonika 3:12 Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük õket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék.(HU)
2 Tesszalonika 3:13 Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben.(HU)
2 Tesszalonika 3:14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön.(HU)
2 Tesszalonika 3:15 De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.(HU)
2 Tesszalonika 3:16 Maga pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor minden tekintetben békességet. Az Úr [legyen] mindnyájatokkal!(HU)
2 Tesszalonika 3:17 A köszöntést én Pál [írom] a saját kezemmel, a mi ismertetõ jegye minden levelemnek. Így írok.(HU)
2 Tesszalonika 3:18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájatokkal! Ámen.(HU)
1 Timóteushoz 1:1 Pál, Jézus Krisztus apostola a mi megtartó Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi reménységünknek rendelése szerint,(HU)
1 Timóteushoz 1:2 Timótheusnak, az én igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.(HU)
1 Timóteushoz 1:3 A miképpen Maczedóniába menetelemkor kértelek téged, hogy maradj Efézusban, hogy megmondjad némelyeknek, ne tanítsanak más tudományt,(HU)
1 Timóteushoz 1:4 Se mesékkel és végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által.(HU)
1 Timóteushoz 1:5 A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívbõl, jó lelkiismeretbõl és igaz hitbõl való szeretet:(HU)
1 Timóteushoz 1:6 Melyektõl némelyek eltévelyedvén, hiábavaló beszédre hajlottak:(HU)
1 Timóteushoz 1:7 Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem a miket beszélnek, sem a miket erõsítgetnek.(HU)
1 Timóteushoz 1:8 Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerûen él vele,(HU)
1 Timóteushoz 1:9 Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bûnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölõkért.(HU)
1 Timóteushoz 1:10 Paráznákért, férfifertõztetõkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvõkért, és a mi egyéb csak az egészséges tudománynyal ellenkezik,(HU)
1 Timóteushoz 1:11 A boldog Isten dicsõségének evangyélioma szerint, mely reám bízatott.(HU)
1 Timóteushoz 1:12 És hálát adok annak, a ki engem megerõsített, a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hívnek ítélt, rendelvén a szolgálatra,(HU)
1 Timóteushoz 1:13 Ki elõbb istenkáromló, üldözõ és erõszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben;(HU)
1 Timóteushoz 1:14 Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.(HU)
1 Timóteushoz 1:15 Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bûnösöket, a kik közül elsõ vagyok én.(HU)
1 Timóteushoz 1:16 De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelõbb a teljes hosszútûrését, példa gyanánt azoknak, a kik hiendenek õ benne az örök életre.(HU)
1 Timóteushoz 1:17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsõség örökkön örökké! Ámen.(HU)
1 Timóteushoz 1:18 Ezt a parancsolatot adom néked, fiam Timótheus, a rólad való korábbi jövendölések szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel,(HU)
1 Timóteushoz 1:19 Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek;(HU)
1 Timóteushoz 1:20 Kik közül való Himenéus és Alexander, kiket átadtam a sátánnak, hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak.(HU)
1 Timóteushoz 2:1 Intelek azért mindenek elõtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,(HU)
1 Timóteushoz 2:2 Királyokért és minden méltóságban levõkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel.(HU)
1 Timóteushoz 2:3 Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk elõtt,(HU)
1 Timóteushoz 2:4 A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson.(HU)
1 Timóteushoz 2:5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,(HU)
1 Timóteushoz 2:6 A ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében,(HU)
1 Timóteushoz 2:7 A mi végett rendeltettem én hirdetõvé és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hitben és igazságban.(HU)
1 Timóteushoz 2:8 Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.(HU)
1 Timóteushoz 2:9 Hasonlatosképen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel,(HU)
1 Timóteushoz 2:10 Hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.(HU)
1 Timóteushoz 2:11 Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel.(HU)
1 Timóteushoz 2:12 A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben.(HU)
1 Timóteushoz 2:13 Mert Ádám teremtetett elsõnek, azután Éva.(HU)
1 Timóteushoz 2:14 És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bûnbe esett:(HU)
1 Timóteushoz 2:15 Mindazáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben és a szent életben mértékletességgel.(HU)
1 Timóteushoz 3:1 Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kiván, jó dolgot kíván.(HU)
1 Timóteushoz 3:2 Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségû férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszeretõ, a tanításra alkalmatos;(HU)
1 Timóteushoz 3:3 Nem borozó, nem verekedõ, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstõl ment, nem pénzsóvárgó;(HU)
1 Timóteushoz 3:4 Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;(HU)
1 Timóteushoz 3:5 (Mert ha valaki az õ tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)(HU)
1 Timóteushoz 3:6 Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék.(HU)
1 Timóteushoz 3:7 Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tõribe ne essék.(HU)
1 Timóteushoz 3:8 Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvûek, nem sok borivásba merültek, nem rút nyereségre vágyók;(HU)
1 Timóteushoz 3:9 Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.(HU)
1 Timóteushoz 3:10 És ezek is elõször megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek.(HU)
1 Timóteushoz 3:11 Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek.(HU)
1 Timóteushoz 3:12 A diakónusok egy feleségû férfiak legyenek, a kik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják.(HU)
1 Timóteushoz 3:13 Mert a kik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek magoknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben.(HU)
1 Timóteushoz 3:14 Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek;(HU)
1 Timóteushoz 3:15 De ha késném, hogy tudd meg, mimódon kell forgolódni az Isten házában, mely az élõ Istennek egyháza, az igazságnak oszlopa és erõssége.(HU)
1 Timóteushoz 3:16 És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsõségbe.(HU)
1 Timóteushoz 4:1 A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó idõben némelyek elszakadnak a hittõl, hitetõ lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.(HU)
1 Timóteushoz 4:2 Hazug beszédûeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben.(HU)
1 Timóteushoz 4:3 A kik tiltják a házasságot, [sürgetik] az eledelektõl való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívõknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot.(HU)
1 Timóteushoz 4:4 Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendõ, ha hálaadással élnek azzal;(HU)
1 Timóteushoz 4:5 Mert megszenteltetik Istennek ígéje és könyörgés által.(HU)
1 Timóteushoz 4:6 Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, a melyet követtél;(HU)
1 Timóteushoz 4:7 A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre:(HU)
1 Timóteushoz 4:8 Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövõ életnek ígérete.(HU)
1 Timóteushoz 4:9 Igaz ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk.(HU)
1 Timóteushoz 4:10 Mert azért fáradunk és szenvedünk szidalmakat, mivelhogy reménységünket vetettük az élõ Istenben, a ki minden embernek megtartója, kiváltképen a hívõknek.(HU)
1 Timóteushoz 4:11 Ezeket hirdessed és tanítsad.(HU)
1 Timóteushoz 4:12 Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívõknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.(HU)
1 Timóteushoz 4:13 A míg oda megyek, legyen gondod a felolvasásra, az intésre és a tanításra.(HU)
1 Timóteushoz 4:14 Meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát, a mely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével.(HU)
1 Timóteushoz 4:15 Ezekrõl gondoskodjál, ezeken légy, hogy elõhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek elõtt.(HU)
1 Timóteushoz 4:16 Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat.(HU)
1 Timóteushoz 5:1 Az idõsb embert ne dorgáld meg, hanem intsed mint atyádat; az ifjabbakat mint atyádfiait;(HU)
1 Timóteushoz 5:2 Az idõsb asszonyokat mint anyákat; az ifjabbakat mint nõtestvéreidet, teljes tisztasággal.(HU)
1 Timóteushoz 5:3 Az özvegyasszonyokat, a kik valóban özvegyek, tiszteld.(HU)
1 Timóteushoz 5:4 Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy elsõ sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélõk, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten elõtt.(HU)
1 Timóteushoz 5:5 A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal.(HU)
1 Timóteushoz 5:6 A bujálkodó pedig élvén megholt.(HU)
1 Timóteushoz 5:7 És ezeket hirdesd, hogy feddhetetlenek legyenek.(HU)
1 Timóteushoz 5:8 Ha pedig valaki az övéirõl és fõképen az õ házanépérõl gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.(HU)
1 Timóteushoz 5:9 Özvegyasszonyul hatvan éven alul levõ meg ne választassék; egy férj felesége lett légyen,(HU)
1 Timóteushoz 5:10 A kinek jó cselekedetekrõl bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos vala.(HU)
1 Timóteushoz 5:11 A fiatalabb özvegyasszonyokat pedig mellõzd; mert ha gerjedeznek Krisztus ellenére, férjhez akarnak menni:(HU)
1 Timóteushoz 5:12 Ezeknek ítélete megvan, mivelhogy az elsõ hitet megvetették.(HU)
1 Timóteushoz 5:13 Egyszersmind pedig dologkerülõk [lévén], megtanulják a házról-házra való járogatást; sõt nemcsak dologkerülõk, hanem fecsegõk is és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, a miket nem kellene.(HU)
1 Timóteushoz 5:14 Akarom tehát, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szûljenek, háztartást vigyenek, és semminemû alkalmat se adjanak az ellenségnek a szidalmazásra.(HU)
1 Timóteushoz 5:15 Mert némelyek már elhajlottak a Sátánhoz.(HU)
1 Timóteushoz 5:16 Ha valamely hívõ férfinak vagy nõnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, a kik valóban özvegyek.(HU)
1 Timóteushoz 5:17 A jól forgolódó presbiterek kettõs tisztességre méltattassanak, fõképen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak.(HU)
1 Timóteushoz 5:18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.(HU)
1 Timóteushoz 5:19 Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra.(HU)
1 Timóteushoz 5:20 A vétkeseket mindenek elõtt fedd meg, hogy a többiek is megfélemljenek.(HU)
1 Timóteushoz 5:21 Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy ezeket tartsd meg elõítélet nélkül, semmit sem cselekedvén részrehajlásból.(HU)
1 Timóteushoz 5:22 A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bûneiben; tenmagadat tisztán tartsd.(HU)
1 Timóteushoz 5:23 Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintetbõl.(HU)
1 Timóteushoz 5:24 Némely embereknek a bûnei nyilvánvalók, elõttök mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.(HU)
1 Timóteushoz 5:25 Hasonlóképen a jó cselekedetek is nyilvánvalók; és a melyek másképen vannak, azok sem titkolhatók el.(HU)
1 Timóteushoz 6:1 A kik iga alatt vannak mint szolgák, az õ uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék, hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék.(HU)
1 Timóteushoz 6:2 A kiknek pedig hívõ uraik vannak, [azokat] meg ne vessék, mivelhogy atyafiak; hanem annál inkább szolgáljanak, mivelhogy hívõk és szeretettek, kik a jótevésben buzgólkodnak. Ezekre taníts és ints.(HU)
1 Timóteushoz 6:3 Ha valaki másképen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt,(HU)
1 Timóteushoz 6:4 Az felfuvalkodott, a ki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharczokban szenved, a melyekbõl származik irígység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások,(HU)
1 Timóteushoz 6:5 Megbomlott elméjû és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál.(HU)
1 Timóteushoz 6:6 De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;(HU)
1 Timóteushoz 6:7 Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit;(HU)
1 Timóteushoz 6:8 De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.(HU)
1 Timóteushoz 6:9 A kik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tõrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik.(HU)
1 Timóteushoz 6:10 Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittõl, és magokat általszegezték sok fájdalommal.(HU)
1 Timóteushoz 6:11 De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tûrést, a szelídséget.(HU)
1 Timóteushoz 6:12 Harczold meg a hitnek szép harczát, nyerd el az örök életet, a melyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság elõtt.(HU)
1 Timóteushoz 6:13 Meghagyom néked Isten elõtt, a ki megelevenít mindeneket, és Krisztus Jézus elõtt, a ki bizonyságot tett Ponczius Pilátus alatt ama szép vallástétellel,(HU)
1 Timóteushoz 6:14 Hogy tartsd meg a parancsolatot mocsoktalanul, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig,(HU)
1 Timóteushoz 6:15 A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura,(HU)
1 Timóteushoz 6:16 Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen.(HU)
1 Timóteushoz 6:17 Azoknak, a kik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élõ Istenben, a ki bõségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra;(HU)
1 Timóteushoz 6:18 Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlõk,(HU)
1 Timóteushoz 6:19 Kincset gyûjtvén magoknak jó alapul a jövõre, hogy elnyerjék az örök életet.(HU)
1 Timóteushoz 6:20 Óh Timótheus, õrizd meg a mi rád van bízva, elfordulván a szentségtelen üres beszédektõl és a hamis nevû ismeretnek ellenvetéseitõl;(HU)
1 Timóteushoz 6:21 A melylyel némelyek kevélykedvén, a hit mellõl eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen.(HU)
2 Timóteushoz 1:1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint,(HU)
2 Timóteushoz 1:2 Timótheusnak, az én szeretett fiamnak: kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentõl és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.(HU)
2 Timóteushoz 1:3 Hálát adok az Istennek, a kinek szolgálok õseimtõl fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal,(HU)
2 Timóteushoz 1:4 Kívánván téged látni, megemlékezvén a te könyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be;(HU)
2 Timóteushoz 1:5 Eszembe jutván a benned levõ, képmutatás nélkül való hit, a mely lakozott elõször a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban gyõzõdve, hogy benned is.(HU)
2 Timóteushoz 1:6 Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, a mely benned van az én kezeimnek rád tétele által.(HU)
2 Timóteushoz 1:7 Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erõnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.(HU)
2 Timóteushoz 1:8 Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az õ foglyát; hanem együtt szenvedj az evangyéliomért Istennek hatalma szerint.(HU)
2 Timóteushoz 1:9 A ki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az õ saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök idõknek elõtte,(HU)
2 Timóteushoz 1:10 Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, a ki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által,(HU)
2 Timóteushoz 1:11 Amelyre nézve tétettem én hirdetõvé és apostollá és pogányok tanítójává.(HU)
2 Timóteushoz 1:12 A miért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy õ az én nála letett kincsemet meg tudja õrizni ama napra.(HU)
2 Timóteushoz 1:13 Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, a miket én tõlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.(HU)
2 Timóteushoz 1:14 A rád bízott drága kincset õrizd meg a bennünk lakozó Szent Lélek által.(HU)
2 Timóteushoz 1:15 Azt tudod, hogy elfordultak tõlem az Ázsiabeliek mind, kik közül való Figellus és Hermogénes.(HU)
2 Timóteushoz 1:16 Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette;(HU)
2 Timóteushoz 1:17 Sõt mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált.(HU)
2 Timóteushoz 1:18 Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te jobban tudod.(HU)
2 Timóteushoz 2:1 Te annakokáért, én fiam, erõsödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben;(HU)
2 Timóteushoz 2:2 És a miket tõlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, a kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek.(HU)
2 Timóteushoz 2:3 Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.(HU)
2 Timóteushoz 2:4 Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki õt harczossá avatta.(HU)
2 Timóteushoz 2:5 Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerûen küzd.(HU)
2 Timóteushoz 2:6 A ki munkálkodik, a földmívelõnek kell a gyümölcsökben elõször részesülnie.(HU)
2 Timóteushoz 2:7 Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.(HU)
2 Timóteushoz 2:8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én evangyéliomom szerint:(HU)
2 Timóteushoz 2:9 A melyért, mint egy gonosztevõ, szenvedek mind a fogságig; de az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve.(HU)
2 Timóteushoz 2:10 Annakokáért mindent elszenvedek a választottakért, hogy õk is elnyerjék a Krisztus Jézusban való idvességet örök dicsõséggel egyben.(HU)
2 Timóteushoz 2:11 Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.(HU)
2 Timóteushoz 2:12 Ha tûrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, õ is megtagad minket;(HU)
2 Timóteushoz 2:13 Ha hitetlenkedünk, õ hû marad: õ magát meg nem tagadhatja.(HU)
2 Timóteushoz 2:14 Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve [õket] az Úr színe elõtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására.(HU)
2 Timóteushoz 2:15 Igyekezzél, hogy Isten elõtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.(HU)
2 Timóteushoz 2:16 A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek.(HU)
2 Timóteushoz 2:17 És az õ beszédök mint a rákfekély terjed; közülök való Himenéus és Filétus.(HU)
2 Timóteushoz 2:18 A kik az igazság mellõl eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét.(HU)
2 Timóteushoz 2:19 Mindazáltal megáll az Istennek erõs fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.(HU)
2 Timóteushoz 2:20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépbõl valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók.(HU)
2 Timóteushoz 2:21 Ha tehát valaki magát ezektõl tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.(HU)
2 Timóteushoz 2:22 Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívbõl.(HU)
2 Timóteushoz 2:23 A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek.(HU)
2 Timóteushoz 2:24 Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes.(HU)
2 Timóteushoz 2:25 A ki szelíden fenyíti az ellenszegülõket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére,(HU)
2 Timóteushoz 2:26 És felocsudnának az ördög tõrébõl, foglyokká tétetvén az [Úr szolgája] által az [Isten] akaratára.(HU)
2 Timóteushoz 3:1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk állanak be.(HU)
2 Timóteushoz 3:2 Mert lesznek az emberek magukat szeretõk, pénzsóvárgók, kérkedõk, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,(HU)
2 Timóteushoz 3:3 Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelõi.(HU)
2 Timóteushoz 3:4 Árulók, vakmerõk, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretõi.(HU)
2 Timóteushoz 3:5 Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.(HU)
2 Timóteushoz 3:6 Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bûnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól ûzött asszonykákat,(HU)
2 Timóteushoz 3:7 Kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak.(HU)
2 Timóteushoz 3:8 Miképen pedig Jánnes és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképen ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjû, a hitre nézve nem becsületes emberek.(HU)
2 Timóteushoz 3:9 De többre nem mennek: mert esztelenségök nyilvánvaló lesz mindenek elõtt, a miképen amazoké is az lett.(HU)
2 Timóteushoz 3:10 Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútûrésemet, szeretetemet, türelmemet,(HU)
2 Timóteushoz 3:11 Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, a melyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémû üldöztetéseket szenvedtem! de mindezekbõl megszabadított engem az Úr.(HU)
2 Timóteushoz 3:12 De mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.(HU)
2 Timóteushoz 3:13 A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén.(HU)
2 Timóteushoz 3:14 De te maradj meg azokban, a miket tanultál és a mik reád bízattak, tudván kitõl tanultad,(HU)
2 Timóteushoz 3:15 És hogy gyermekségedtõl fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által.(HU)
2 Timóteushoz 3:16 A teljes írás Istentõl ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,(HU)
2 Timóteushoz 3:17 Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.(HU)
2 Timóteushoz 4:1 Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe elõtt, a ki ítélni fog élõket és holtakat az õ eljövetelekor és az õ országában.(HU)
2 Timóteushoz 4:2 Hirdesd az ígét, állj elõ vele alkalmatos, alkalmatlan idõben, ints, feddj, buzdíts teljes béketûréssel és tanítással.(HU)
2 Timóteushoz 4:3 Mert lesz idõ, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyûjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;(HU)
2 Timóteushoz 4:4 És az igazságtól elfordítják az õ fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.(HU)
2 Timóteushoz 4:5 De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.(HU)
2 Timóteushoz 4:6 Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.(HU)
2 Timóteushoz 4:7 Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:(HU)
2 Timóteushoz 4:8 Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az õ megjelenését.(HU)
2 Timóteushoz 4:9 Igyekezzél hozzám jõni hamar.(HU)
2 Timóteushoz 4:10 Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalónikába: Kresczens Galátziába, Titus Dalmátziába.(HU)
2 Timóteushoz 4:11 Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra.(HU)
2 Timóteushoz 4:12 Tikhikust pedig Efézusba küldöttem.(HU)
2 Timóteushoz 4:13 A felsõruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképen a hártyákat.(HU)
2 Timóteushoz 4:14 Az érczmíves Sándor sok bajt szerzett nékem: fizessen meg az Úr néki cselekedetei szerint.(HU)
2 Timóteushoz 4:15 Tõle te is õrizkedjél, mert szerfelett ellenállott a mi beszédinknek.(HU)
2 Timóteushoz 4:16 Elsõ védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sõt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik.(HU)
2 Timóteushoz 4:17 De az Úr mellettem állott, és megerõsített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.(HU)
2 Timóteushoz 4:18 És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettõl, és megtart az õ mennyei országára; a kinek dicsõség örökkön örökké! Ámen.(HU)
2 Timóteushoz 4:19 Köszöntsed Priszkát és Akvilát, és az Onesifórus háznépét.(HU)
2 Timóteushoz 4:20 Erástus Korinthusban maradt; Trófimust pedig Milétumban hagytam betegen.(HU)
2 Timóteushoz 4:21 Igyekezzél tél elõtt eljõni. Köszönt téged Eubulus és Pudens és Linus és Klaudia, és mind az atyafiak.(HU)
2 Timóteushoz 4:22 Az Úr Jézus Krisztus a te lelkeddel. Kegyelem veletek! Ámen.(HU)
Titushoz 1:1 Pál, Istennek szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola, az Isten választottainak hite és a kegyesség szerint való igazságnak megismerése szerint,(HU)
Titushoz 1:2 Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök idõknek elõtte,(HU)
Titushoz 1:3 Megjelentette pedig a maga idejében az õ beszédét a prédikálás által, a mely reám bízatott a mi megtartó Istenünknek parancsolata szerint; Titusnak, a közös hit szerint való igaz fiamnak:(HU)
Titushoz 1:4 Kegyelem, irgalmasság és békesség az Atya Istentõl és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól.(HU)
Titushoz 1:5 A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, a miképen én néked meghagytam;(HU)
Titushoz 1:6 Ha van feddhetetlen, egy feleségû férfiú, a kinek hívõ, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak.(HU)
Titushoz 1:7 Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedõ, nem rút nyerészkedõ;(HU)
Titushoz 1:8 Hanem vendégszeretõ, jónak kedvelõje, mértékletes, igaz, tiszta, maga tûrtetõ;(HU)
Titushoz 1:9 A ki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyõzhesse az ellenkezõket.(HU)
Titushoz 1:10 Mert van sok engedetlen, hiába való beszédû és csaló, kiváltképen a körülmetélkedésbõl valók,(HU)
Titushoz 1:11 A kiknek be kell dugni a szájokat; a kik egész házakat feldúlnak, tanítván rút nyereség okáért, a miket nem kellene.(HU)
Titushoz 1:12 Azt mondta valaki közülök, az õ saját prófétájok: A krétaiak mindig hazugok, gonosz vadak, rest hasak.(HU)
Titushoz 1:13 E bizonyság igaz: annakokáért fedd õket kímélés nélkül, hogy a hitben épek legyenek,(HU)
Titushoz 1:14 Nem ügyelvén zsidó mesékre, és az igazságot megvetõ emberek parancsolataira.(HU)
Titushoz 1:15 Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertõztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertõztetett azoknak mind elméjök, mind lelkiismeretök.(HU)
Titushoz 1:16 Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.(HU)
Titushoz 2:1 Te pedig azokat szóljad, a mik az egészséges tudományhoz illenek.(HU)
Titushoz 2:2 Hogy a vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tûrésben épek.(HU)
Titushoz 2:3 Hasonlóképen a vén asszonyok szentekhez illõ magaviseletûek legyenek, nem patvarkodók, sem sok borivás rabjai, jóra oktatók;(HU)
Titushoz 2:4 Hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjöket és magzataikat szeressék,(HU)
Titushoz 2:5 [Legyenek] mértékletesek, tiszták, háziasak, jók, férjöknek engedelmesek, hogy az Isten beszéde ne káromoltassék.(HU)
Titushoz 2:6 Az ifjakat hasonlóképen intsed, hogy legyenek mértékletesek:(HU)
Titushoz 2:7 Mindenben tenmagadat adván példaképül a jó cselekedetekben; a tudományban romlatlanságot, méltóságot [mutatván,](HU)
Titushoz 2:8 Egészséges, feddhetetlen beszédet; hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani.(HU)
Titushoz 2:9 A szolgákat [intsed,] hogy az õ uraiknak engedelmeskedjenek, mindenben kedvöket keressék, ne ellenkezzenek,(HU)
Titushoz 2:10 Ne tolvajkodjanak, hanem teljes jó hûséget tanusítsanak; hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenben.(HU)
Titushoz 2:11 Mert megjelent az Isten idvezítõ kegyelme minden embernek,(HU)
Titushoz 2:12 A mely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kivánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon:(HU)
Titushoz 2:13 Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsõsége megjelenését;(HU)
Titushoz 2:14 A ki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképen való népet, jó cselekedetekre igyekezõt.(HU)
Titushoz 2:15 Ezeket szóljad, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen.(HU)
Titushoz 3:1 Emlékeztessed õket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, minden jó cselekedetre készek legyenek,(HU)
Titushoz 3:2 Senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, gyöngédek legyenek, teljes szelídséget tanusítván minden ember iránt.(HU)
Titushoz 3:3 Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygõk, különbözõ kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irígységben élõk, gyûlölségesek, egymást gyûlölõk valánk.(HU)
Titushoz 3:4 De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent,(HU)
Titushoz 3:5 Nem az igazságnak cselekedeteibõl, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az õ irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdõje és a Szent Lélek megújítása által,(HU)
Titushoz 3:6 Melyet kitöltött reánk bõséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által;(HU)
Titushoz 3:7 Hogy az õ kegyelmébõl megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.(HU)
Titushoz 3:8 Igaz ez a beszéd, és akarom, hogy ezeket erõsítsed, hogy igyekezzenek jó cselekedetekkel elõljárni azok, a kik Istenben hívõkké lettek. Ezek jók és hasznosak az embereknek;(HU)
Titushoz 3:9 A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekrõl való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felõl való harczokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók.(HU)
Titushoz 3:10 Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld;(HU)
Titushoz 3:11 Tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát.(HU)
Titushoz 3:12 Mikor Ártemást vagy Tikhikust hozzád küldöm, siess hozzám jõni Nikápolyba; mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet.(HU)
Titushoz 3:13 A törvénytudó Zénást és Apollóst gondosan indítsd útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk.(HU)
Titushoz 3:14 Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elõl a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.(HU)
Titushoz 3:15 Köszöntenek téged a velem levõk mindnyájan. Köszöntsd azokat, a kik szeretnek minket hitben. Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.(HU)
Filemonhoz 1:1 Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,(HU)
Filemonhoz 1:2 És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek:(HU)
Filemonhoz 1:3 Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.(HU)
Filemonhoz 1:4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,(HU)
Filemonhoz 1:5 Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,(HU)
Filemonhoz 1:6 Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levõ jónak megismerése által.(HU)
Filemonhoz 1:7 Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia.(HU)
Filemonhoz 1:8 Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendõ,(HU)
Filemonhoz 1:9 A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak;(HU)
Filemonhoz 1:10 Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szûltem, Onésimusért,(HU)
Filemonhoz 1:11 A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,(HU)
Filemonhoz 1:12 Kit visszaküldöttem; te pedig õt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!(HU)
Filemonhoz 1:13 Õt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért [szenvedett] fogságomban;(HU)
Filemonhoz 1:14 De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésbõl, hanem szabad akaratból való legyen.(HU)
Filemonhoz 1:15 Mert talán azért vált meg [tõled] ideig-óráig, hogy õt, mint örökkévalót kapd vissza;(HU)
Filemonhoz 1:16 Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, [mint] szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.(HU)
Filemonhoz 1:17 Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd õt magadhoz, mint engemet.(HU)
Filemonhoz 1:18 Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel.(HU)
Filemonhoz 1:19 Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy [azt] ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem.(HU)
Filemonhoz 1:20 Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tõled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban!(HU)
Filemonhoz 1:21 Bízván a te engedelmességedben, [így] írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni.(HU)
Filemonhoz 1:22 Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.(HU)
Filemonhoz 1:23 Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban,(HU)
Filemonhoz 1:24 [Tovább]á Márk, Aristárkhus, Démás [és] Lukács, az én munkatársaim.(HU)
Filemonhoz 1:25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [legyen] a ti lelketekkel!(HU)
Zsidókhoz 1:1 Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó idõkben szólott nékünk Fia által,(HU)
Zsidókhoz 1:2 A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,(HU)
Zsidókhoz 1:3 A ki az õ dicsõségének visszatükrözõdése, és az õ valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bûneinktõl megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,(HU)
Zsidókhoz 1:4 Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.(HU)
Zsidókhoz 1:5 Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szûltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és õ lesz nékem Fiam?(HU)
Zsidókhoz 1:6 Viszont mikor behozza az õ elsõszülöttét a világba, így szól: És imádják õt az Istennek minden angyalai.(HU)
Zsidókhoz 1:7 És bár az angyalokról [így] szól: Ki az õ angyalait szelekké teszi és az õ szolgáit tûz lángjává,(HU)
Zsidókhoz 1:8 Ámde a Fiúról [így]: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája.(HU)
Zsidókhoz 1:9 Szeretted az igazságot és gyûlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett.(HU)
Zsidókhoz 1:10 És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek mûvei az egek;(HU)
Zsidókhoz 1:11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.(HU)
Zsidókhoz 1:12 És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.(HU)
Zsidókhoz 1:13 Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felõl, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?(HU)
Zsidókhoz 1:14 Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?(HU)
Zsidókhoz 2:1 Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.(HU)
Zsidókhoz 2:2 Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erõs volt és minden bûn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:(HU)
Zsidókhoz 2:3 Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törõdünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,(HU)
Zsidókhoz 2:4 Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erõkkel s a Szent Léleknek közléseivel az õ akarata szerint.(HU)
Zsidókhoz 2:5 Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendõ világot, a melyrõl szólunk.(HU)
Zsidókhoz 2:6 Sõt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel õ róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?(HU)
Zsidókhoz 2:7 Kisebbé tetted õt rövid idõre az angyaloknál, dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt és úrrá tetted kezeid munkáin,(HU)
Zsidókhoz 2:8 Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.(HU)
Zsidókhoz 2:9 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelmébõl mindenkiért megízlelje a halált.(HU)
Zsidókhoz 2:10 Mert illendõ vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsõségre, az õ idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.(HU)
Zsidókhoz 2:11 Mert a megszentelõ és a megszenteltek egytõl valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli õket atyjafiainak hívni,(HU)
Zsidókhoz 2:12 Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.(HU)
Zsidókhoz 2:13 És ismét: Én õ benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.(HU)
Zsidókhoz 2:14 Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, õ is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,(HU)
Zsidókhoz 2:15 És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.(HU)
Zsidókhoz 2:16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.(HU)
Zsidókhoz 2:17 Annakokáért mindenestõl fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülõ legyen és hív fõpap az Isten elõtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bûneiért.(HU)
Zsidókhoz 2:18 Mert a mennyiben szenvedett, õ maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.(HU)
Zsidókhoz 3:1 Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és fõpapjára, Krisztus Jézusra,(HU)
Zsidókhoz 3:2 A ki hû ahhoz, a ki õt rendelte, valamint Mózes is az õ egész házában.(HU)
Zsidókhoz 3:3 Mert ez nagyobb dicsõségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építõjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.(HU)
Zsidókhoz 3:4 Mert minden háznak van építõje, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az.(HU)
Zsidókhoz 3:5 Mózes is hû volt ugyan az õ egész házában, mint szolga, a hirdetendõknek bizonyságára,(HU)
Zsidókhoz 3:6 Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erõsen megtartjuk.(HU)
Zsidókhoz 3:7 Annakokáéért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az õ szavát halljátok,(HU)
Zsidókhoz 3:8 Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában,(HU)
Zsidókhoz 3:9 A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.(HU)
Zsidókhoz 3:10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; õk pedig nem ismerték meg az én útaimat.(HU)
Zsidókhoz 3:11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.(HU)
Zsidókhoz 3:12 Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikõtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élõ Istentõl elszakadjon;(HU)
Zsidókhoz 3:13 Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikõtök se keményíttessék meg a bûnnek csalárdsága által:(HU)
Zsidókhoz 3:14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erõsen megtartjuk.(HU)
Zsidókhoz 3:15 E mondás szerint: Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor.(HU)
Zsidókhoz 3:16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által?(HU)
Zsidókhoz 3:17 Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában?(HU)
Zsidókhoz 3:18 Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az õ nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek?(HU)
Zsidókhoz 3:19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.(HU)
Zsidókhoz 4:1 Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az õ nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levõnek ne láttassék.(HU)
Zsidókhoz 4:2 Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.(HU)
Zsidókhoz 4:3 Mert mi, hívõk, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.(HU)
Zsidókhoz 4:4 Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden õ cselekedeteitõl.(HU)
Zsidókhoz 4:5 És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.(HU)
Zsidókhoz 4:6 Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek elõször hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:(HU)
Zsidókhoz 4:7 Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idõ multán, a mint elõbb mondva volt. Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.(HU)
Zsidókhoz 4:8 Mert ha õket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.(HU)
Zsidókhoz 4:9 Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.(HU)
Zsidókhoz 4:10 Mert a ki bement az õ nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitõl, a miképen Isten is a magáéitól,(HU)
Zsidókhoz 4:11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.(HU)
Zsidókhoz 4:12 Mert az Istennek beszéde élõ és ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.(HU)
Zsidókhoz 4:13 És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna elõtte, sõt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei elõtt, a kirõl mi beszélünk.(HU)
Zsidókhoz 4:14 Lévén annakokáért nagy fõpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.(HU)
Zsidókhoz 4:15 Mert nem oly fõpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt.(HU)
Zsidókhoz 4:16 Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas idõben való segítségül.(HU)
Zsidókhoz 5:1 Mert minden fõpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten elõtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bûnökért,(HU)
Zsidókhoz 5:2 A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygõkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.(HU)
Zsidókhoz 5:3 És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bûnökért.(HU)
Zsidókhoz 5:4 És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a [kit] Isten hív el, miként Áront is.(HU)
Zsidókhoz 5:5 Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsõítette meg magát azzal, hogy fõpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szûltelek téged.(HU)
Zsidókhoz 5:6 Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.(HU)
Zsidókhoz 5:7 Ki az õ testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erõs kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani õt a halálból, és meghallgattatott az õ istenfélelméért,(HU)
Zsidókhoz 5:8 Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;(HU)
Zsidókhoz 5:9 És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzõje lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,(HU)
Zsidókhoz 5:10 Neveztetvén az Istentõl Melkisédek rendje szerint való fõpapnak.(HU)
Zsidókhoz 5:11 A kirõl nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra.(HU)
Zsidókhoz 5:12 Mert noha ez idõ szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdõ elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.(HU)
Zsidókhoz 5:13 Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:(HU)
Zsidókhoz 5:14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.(HU)
Zsidókhoz 6:1 Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekbõl való megtérésnek és az Istenben való hitnek,(HU)
Zsidókhoz 6:2 A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.(HU)
Zsidókhoz 6:3 És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.(HU)
Zsidókhoz 6:4 Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,(HU)
Zsidókhoz 6:5 És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendõ világnak erõit,(HU)
Zsidókhoz 6:6 És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák õt.(HU)
Zsidókhoz 6:7 Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esõt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért mûveltetik, áldást nyer Istentõl;(HU)
Zsidókhoz 6:8 A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.(HU)
Zsidókhoz 6:9 De ti felõletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyõzõdve, ha így szólunk is.(HU)
Zsidókhoz 6:10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekrõl és a szeretetrõl, melyet tanúsítottatok az õ neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.(HU)
Zsidókhoz 6:11 Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.(HU)
Zsidókhoz 6:12 Hogy ne legyetek restek, hanem követõi azoknak, a kik hit és békességes tûrés által öröklik az ígéreteket.(HU)
Zsidókhoz 6:13 Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.(HU)
Zsidókhoz 6:14 Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.(HU)
Zsidókhoz 6:15 És ekképen, békességestûrõ lévén, megnyerte az ígéretet.(HU)
Zsidókhoz 6:16 Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerõsítésül az eskü;(HU)
Zsidókhoz 6:17 Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az õ végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,(HU)
Zsidókhoz 6:18 Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erõs vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az elõttünk levõ reménységet,(HU)
Zsidókhoz 6:19 Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erõs horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,(HU)
Zsidókhoz 6:20 A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való fõpap lett Melkisédek rendje szerint.(HU)
Zsidókhoz 7:1 Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leverésébõl visszatérõ Ábrahámmal találkozván, õt megáldotta,(HU)
Zsidókhoz 7:2 A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenbõl: a ki elsõben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,(HU)
Zsidókhoz 7:3 Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.(HU)
Zsidókhoz 7:4 Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;(HU)
Zsidókhoz 7:5 És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptõl, azaz az õ atyafiaiktól, jóllehet õk is az Ábrahám ágyékából származtak;(HU)
Zsidókhoz 7:6 De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta,(HU)
Zsidókhoz 7:7 Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.(HU)
Zsidókhoz 7:8 És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él:(HU)
Zsidókhoz 7:9 És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitõl is, a tizedszedõtõl,(HU)
Zsidókhoz 7:10 Mert õ még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek.(HU)
Zsidókhoz 7:11 Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?(HU)
Zsidókhoz 7:12 Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is.(HU)
Zsidókhoz 7:13 Mert a kirõl ezek mondatnak, az más nemzetségbõl származott, a melybõl senki sem szolgált az oltár körül;(HU)
Zsidókhoz 7:14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról.(HU)
Zsidókhoz 7:15 És még inkább nyilvánvaló az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elõ más pap,(HU)
Zsidókhoz 7:16 A ki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett.(HU)
Zsidókhoz 7:17 Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.(HU)
Zsidókhoz 7:18 Mert az elõbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erõtelen és haszontalan,(HU)
Zsidókhoz 7:19 Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez.(HU)
Zsidókhoz 7:20 És a mennyiben nem esküvés nélkül való, mert amazok esküvés nélkül lettek papokká,(HU)
Zsidókhoz 7:21 De ez esküvéssel, az által, a ki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint:(HU)
Zsidókhoz 7:22 Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus.(HU)
Zsidókhoz 7:23 És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak:(HU)
Zsidókhoz 7:24 De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága.(HU)
Zsidókhoz 7:25 Ennekokáért õ mindenképen idvezítheti is azokat, a kik õ általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.(HU)
Zsidókhoz 7:26 Mert ilyen fõpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplõtelen, a bûnösöktõl elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lõn,(HU)
Zsidókhoz 7:27 A kinek nincs szüksége, mint a fõpapoknak, hogy napról-napra elõbb a saját bûneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván.(HU)
Zsidókhoz 7:28 Mert a törvény gyarló embereket rendel fõpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.(HU)
Zsidókhoz 8:1 Fõdolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan fõpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle,(HU)
Zsidókhoz 8:2 Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített.(HU)
Zsidókhoz 8:3 Mert minden fõpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen.(HU)
Zsidókhoz 8:4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal,(HU)
Zsidókhoz 8:5 A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.(HU)
Zsidókhoz 8:6 Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett.(HU)
Zsidókhoz 8:7 Mert ha az az elsõ kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.(HU)
Zsidókhoz 8:8 Mert dorgálván õket, így szól: Ímé napok jõnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök.(HU)
Zsidókhoz 8:9 Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az õ atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam õket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert õk nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.(HU)
Zsidókhoz 8:10 Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az õ elméjökbe, és az õ szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és õk lesznek nekem népem.(HU)
Zsidókhoz 8:11 És nem tanítja kiki az õ felebarátját és kiki az õ atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytõl nagyig.(HU)
Zsidókhoz 8:12 Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az õ bûneikrõl és gonoszságaikról meg nem emlékezem.(HU)
Zsidókhoz 8:13 Mikor újról beszél, óvá tette az elsõt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.(HU)
Zsidókhoz 9:1 Annakokáért voltak ugyan az elsõ [szövetségnek] is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.(HU)
Zsidókhoz 9:2 Mert sátor építtetett, az elsõ, a melyben [vala] a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.(HU)
Zsidókhoz 9:3 A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének,(HU)
Zsidókhoz 9:4 Melyben vala az arany füstölõ oltár és a szövetség ládája beborítva minden felõl aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,(HU)
Zsidókhoz 9:5 Fölötte pedig a dicsõség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikrõl most nem szükséges külön szólani.(HU)
Zsidókhoz 9:6 Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az elsõ sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,(HU)
Zsidókhoz 9:7 A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a fõpap, vérrel, melyet magáért és a nép bûneiért áldoz.(HU)
Zsidókhoz 9:8 Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az elsõ sátor.(HU)
Zsidókhoz 9:9 A mi példázat a jelenkori idõre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevõt,(HU)
Zsidókhoz 9:10 Csakis ételekkel meg italokkal és különbözõ mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezõk.(HU)
Zsidókhoz 9:11 Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendõ javaknak fõpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,(HU)
Zsidókhoz 9:12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az õ tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.(HU)
Zsidókhoz 9:13 Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:(HU)
Zsidókhoz 9:14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektõl, hogy szolgáljatok az élõ Istennek.(HU)
Zsidókhoz 9:15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója õ, hogy meghalván az elsõ szövetségbeli bûnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.(HU)
Zsidókhoz 9:16 Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkezõ halála bekövetkezzék.(HU)
Zsidókhoz 9:17 Mivel a végrendelet holtak után jogerõs, különben pedig, ha él a végrendelkezõ, épen nem érvényes.(HU)
Zsidókhoz 9:18 Innét van, hogy az elsõ sem szenteltetett meg vér nélkül.(HU)
Zsidókhoz 9:19 Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,(HU)
Zsidókhoz 9:20 Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.(HU)
Zsidókhoz 9:21 Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.(HU)
Zsidókhoz 9:22 És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bûnbocsánat.(HU)
Zsidókhoz 9:23 Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.(HU)
Zsidókhoz 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe elõtt megjelenjék érettünk.(HU)
Zsidókhoz 9:25 Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a fõpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;(HU)
Zsidókhoz 9:26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az idõknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.(HU)
Zsidókhoz 9:27 És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:(HU)
Zsidókhoz 9:28 Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bûneinek eltörlése végett, másodszor bûn nélkül jelen meg azoknak, a kik õt várják idvességökre.(HU)
Zsidókhoz 10:1 Minthogy a törvényben a jövendõ jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendõnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;(HU)
Zsidókhoz 10:2 Különben megszûnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemû bûntudattal nem bírtak volna.(HU)
Zsidókhoz 10:3 De azok esztendõnként bûnre emlékeztetnek.(HU)
Zsidókhoz 10:4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bûnöket.(HU)
Zsidókhoz 10:5 Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,(HU)
Zsidókhoz 10:6 Égõ és bûnért való áldozatokat nem kedveltél.(HU)
Zsidókhoz 10:7 Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.(HU)
Zsidókhoz 10:8 Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égõ, meg bûnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,(HU)
Zsidókhoz 10:9 Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsõt, hogy meghagyja a másodikat,(HU)
Zsidókhoz 10:10 A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.(HU)
Zsidókhoz 10:11 És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bûnöket.(HU)
Zsidókhoz 10:12 Õ azonban, egy áldozattal áldozván a bûnökért, mindörökre ûle az Istennek jobbjára,(HU)
Zsidókhoz 10:13 Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az õ ellenségei.(HU)
Zsidókhoz 10:14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.(HU)
Zsidókhoz 10:15 Bizonyságot tesz pedig errõl mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána elõre mondotta:(HU)
Zsidókhoz 10:16 Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az õ szíveikbe, és az õ elméjökbe írom be azokat,(HU)
Zsidókhoz 10:17 [Azután így szól:] És az õ bûneikrõl és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.(HU)
Zsidókhoz 10:18 A hol pedig bûnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bûnért való áldozat.(HU)
Zsidókhoz 10:19 Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,(HU)
Zsidókhoz 10:20 Azon az úton, a melyet õ szentelt nékünk új és élõ [út] gyanánt, a kárpit, azaz az õ teste által,(HU)
Zsidókhoz 10:21 És lévén nagy papunk az Isten háza felett:(HU)
Zsidókhoz 10:22 Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettõl,(HU)
Zsidókhoz 10:23 És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hû az, a ki ígéretet tett,(HU)
Zsidókhoz 10:24 És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,(HU)
Zsidókhoz 10:25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.(HU)
Zsidókhoz 10:26 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bûnökért való áldozat,(HU)
Zsidókhoz 10:27 Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tûznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülõket.(HU)
Zsidókhoz 10:28 A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;(HU)
Zsidókhoz 10:29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?(HU)
Zsidókhoz 10:30 Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az õ népét.(HU)
Zsidókhoz 10:31 Rettenetes dolog az élõ Istennek kezébe esni.(HU)
Zsidókhoz 10:32 Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,(HU)
Zsidókhoz 10:33 Midõn egyfelõl gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelõl társai lettetek azoknak, a kik így jártak.(HU)
Zsidókhoz 10:34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.(HU)
Zsidókhoz 10:35 Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.(HU)
Zsidókhoz 10:36 Mert békességes tûrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.(HU)
Zsidókhoz 10:37 Mert még vajmi kevés idõ, és a ki eljövendõ, eljõ és nem késik.(HU)
Zsidókhoz 10:38 Az igaz pedig hitbõl él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.(HU)
Zsidókhoz 10:39 De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.(HU)
Zsidókhoz 11:1 A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés.(HU)
Zsidókhoz 11:2 Mert ezzel szereztek [jó] bizonyságot a régebbiek.(HU)
Zsidókhoz 11:3 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elõ.(HU)
Zsidókhoz 11:4 Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felõl, hogy igaz, bizonyságot tevén az õ ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.(HU)
Zsidókhoz 11:5 Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte õt. Mert felvitetése elõtt bizonyságot nyert a felõl, hogy kedves volt Istennek.(HU)
Zsidókhoz 11:6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy õ létezik és megjutalmazza azokat, a kik õt keresik.(HU)
Zsidókhoz 11:7 Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felõl, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitbõl való igazságnak örökösévé lett.(HU)
Zsidókhoz 11:8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendõ vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.(HU)
Zsidókhoz 11:9 Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.(HU)
Zsidókhoz 11:10 Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építõje és alkotója az Isten.(HU)
Zsidókhoz 11:11 Hit által nyert erõt Sára is az õ méhében való foganásra, és életkora ellenére szûlt, minthogy hûnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.(HU)
Zsidókhoz 11:12 Azért is egytõl, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.(HU)
Zsidókhoz 11:13 Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem [csak] távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.(HU)
Zsidókhoz 11:14 Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.(HU)
Zsidókhoz 11:15 És hogyha eszökbe jutott volna az, a melybõl kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.(HU)
Zsidókhoz 11:16 Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli õket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.(HU)
Zsidókhoz 11:17 Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, õ, ki az ígéreteket nyerte,(HU)
Zsidókhoz 11:18 A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;(HU)
Zsidókhoz 11:19 Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is õt példaképen visszanyerte.(HU)
Zsidókhoz 11:20 Hit által áldá meg a jövendõkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.(HU)
Zsidókhoz 11:21 Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.(HU)
Zsidókhoz 11:22 Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimenetelérõl, és az õ tetemeirõl rendelkezett.(HU)
Zsidókhoz 11:23 Hit által rejtegették Mózest az õ szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától.(HU)
Zsidókhoz 11:24 Hit által tiltakozott Mózes, midõn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják,(HU)
Zsidókhoz 11:25 Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bûnnek ideig-óráig való gyönyörûségét;(HU)
Zsidókhoz 11:26 Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.(HU)
Zsidókhoz 11:27 Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant.(HU)
Zsidókhoz 11:28 Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklõ ne illesse az õ elsõszülötteiket.(HU)
Zsidókhoz 11:29 Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek.(HU)
Zsidókhoz 11:30 Hit által omlottak le Jérikónak kõfalai, midõn hét napig köröskörül járták.(HU)
Zsidókhoz 11:31 Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nõ az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel.(HU)
Zsidókhoz 11:32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az idõbõl, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftérõl, Dávidról, Sámuelrõl és a prófétákról;(HU)
Zsidókhoz 11:33 A kik hit által országokat gyõztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.(HU)
Zsidókhoz 11:34 Megoltották a tûznek erejét, megmenekedtek a kard élitõl, felerõsödtek a betegségbõl, erõsek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.(HU)
Zsidókhoz 11:35 Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.(HU)
Zsidókhoz 11:36 Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sõt még bilincseket és börtönt is;(HU)
Zsidókhoz 11:37 Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfûrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bõrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,(HU)
Zsidókhoz 11:38 A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.(HU)
Zsidókhoz 11:39 És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.(HU)
Zsidókhoz 11:40 Mivel Isten mi felõlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.(HU)
Zsidókhoz 12:1 Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékezõ bûnt, kitartással fussuk meg az elõttünk levõ küzdõ tért.(HU)
Zsidókhoz 12:2 Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezõjére Jézusra, a ki az elõtte levõ öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.(HU)
Zsidókhoz 12:3 Gondoljátok meg azért, hogy õ ily ellene való támadást szenvedett el a bûnösöktõl, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.(HU)
Zsidókhoz 12:4 Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bûn ellen.(HU)
Zsidókhoz 12:5 És elfeledkeztetek-é az intésrõl, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ dorgál téged;(HU)
Zsidókhoz 12:6 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.(HU)
Zsidókhoz 12:7 Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?(HU)
Zsidókhoz 12:8 Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.(HU)
Zsidókhoz 12:9 Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük õket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!(HU)
Zsidókhoz 12:10 Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; õ pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.(HU)
Zsidókhoz 12:11 Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.(HU)
Zsidókhoz 12:12 Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,(HU)
Zsidókhoz 12:13 És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sõt inkább meggyógyuljon.(HU)
Zsidókhoz 12:14 Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:(HU)
Zsidókhoz 12:15 Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétõl senki el ne szakadjon; nehogy a keserûségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertõztettessenek.(HU)
Zsidókhoz 12:16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta elsõ szülöttségi jogát.(HU)
Zsidókhoz 12:17 Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt [az áldást].(HU)
Zsidókhoz 12:18 Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tûzhöz, és sûrû homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,(HU)
Zsidókhoz 12:19 És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;(HU)
Zsidókhoz 12:20 Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;(HU)
Zsidókhoz 12:21 És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:(HU)
Zsidókhoz 12:22 Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élõ Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,(HU)
Zsidókhoz 12:23 Az elsõszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,(HU)
Zsidókhoz 12:24 És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.(HU)
Zsidókhoz 12:25 Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekbõl vagyon,(HU)
Zsidókhoz 12:26 Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is.(HU)
Zsidókhoz 12:27 Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.(HU)
Zsidókhoz 12:28 Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetszõ módon kegyességgel és félelemmel.(HU)
Zsidókhoz 12:29 Mert a mi Istenünk megemésztõ tûz.(HU)
Zsidókhoz 13:1 Az atyafiúi szeretet maradjon meg.(HU)
Zsidókhoz 13:2 A vendégszeretetrõl el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.(HU)
Zsidókhoz 13:3 Emlékezzetek meg a foglyokról, mint fogolytársak, a gyötrõdõkrõl, mint a kik magatok is testben vagytok.(HU)
Zsidókhoz 13:4 Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplõtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.(HU)
Zsidókhoz 13:5 Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Õ mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tõled;(HU)
Zsidókhoz 13:6 Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem?(HU)
Zsidókhoz 13:7 Emlékezzetek meg a ti elõljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az õ életök végére, kövessétek hitöket.(HU)
Zsidókhoz 13:8 Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.(HU)
Zsidókhoz 13:9 Különbözõ és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erõsíttessék meg a szív, nem ennivalókkal, a melyeknek semmi hasznát sem veszik azok, a kik azok körül járnak.(HU)
Zsidókhoz 13:10 Van oltárunk, a melyrõl nincs joguk enni azoknak, a kik a sátornak szolgálnak.(HU)
Zsidókhoz 13:11 Mert a mely állatok vérét a fõpap beviszi a szentélybe a bûnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül.(HU)
Zsidókhoz 13:12 Annakokáért Jézus is, hogy megszentelje az õ tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett.(HU)
Zsidókhoz 13:13 Menjünk ki tehát õ hozzá a táboron kívül, az õ gyalázatát hordozván.(HU)
Zsidókhoz 13:14 Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendõt keressük.(HU)
Zsidókhoz 13:15 Annakokáért õ általa vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az õ nevérõl vallást tevõ ajkaknak gyümölcsét.(HU)
Zsidókhoz 13:16 A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.(HU)
Zsidókhoz 13:17 Engedelmeskedjetek elõljáróitoknak és fogadjatok szót, mert õk vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel míveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.(HU)
Zsidókhoz 13:18 Imádkozzatok érettünk. Mert úgy vagyunk meggyõzõdve, hogy jó lelkiismeretünk van, igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni.(HU)
Zsidókhoz 13:19 Kiváltképen pedig arra kérlek, hogy ezt cselekedjétek, hogy mihamarább visszaadhassam néktek.(HU)
Zsidókhoz 13:20 A békesség Istene pedig, a ki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust,(HU)
Zsidókhoz 13:21 Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az õ akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves õ elõtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsõség örökkön örökké. Ámen.(HU)
Zsidókhoz 13:22 Kérlek pedig titeket atyámfiai, szívleljétek meg ez intõ beszédet, hiszen röviden is írtam néktek.(HU)
Zsidókhoz 13:23 Legyen tudtotokra, hogy a mi atyánkfia Timótheus kiszabadult, a kivel ha csakhamar eljõ, meglátogatlak titeket.(HU)
Zsidókhoz 13:24 Köszöntsétek minden elõljárótokat és a szenteket mind. Köszöntenek titeket az Olaszországból valók.(HU)
Zsidókhoz 13:25 Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen!(HU)
Jakab 1:1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levõ tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.(HU)
Jakab 1:2 Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,(HU)
Jakab 1:3 Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.(HU)
Jakab 1:4 A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.(HU)
Jakab 1:5 Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentõl, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.(HU)
Jakab 1:6 De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.(HU)
Jakab 1:7 Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;(HU)
Jakab 1:8 A kétszívû, a minden útjában állhatatlan ember.(HU)
Jakab 1:9 Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az õ nagyságával;(HU)
Jakab 1:10 A gazdag pedig az õ alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fûnek virága.(HU)
Jakab 1:11 Mert felkél a nap az õ hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az õ útaiban.(HU)
Jakab 1:12 Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.(HU)
Jakab 1:13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentõl kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthetõ, õ maga pedig senkit sem kísért.(HU)
Jakab 1:14 Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.(HU)
Jakab 1:15 Azután a kívánság megfoganván, bûnt szûl; a bûn pedig teljességre jutván halált nemz.(HU)
Jakab 1:16 Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!(HU)
Jakab 1:17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.(HU)
Jakab 1:18 Az õ akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az õ teremtményeinek valami zsengéje legyünk.(HU)
Jakab 1:19 Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.(HU)
Jakab 1:20 Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.(HU)
Jakab 1:21 Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.(HU)
Jakab 1:22 Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.(HU)
Jakab 1:23 Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az õ természet szerinti ábrázatát:(HU)
Jakab 1:24 Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.(HU)
Jakab 1:25 De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sõt cselekedet követõje lévén, az boldog lesz az õ cselekedetében.(HU)
Jakab 1:26 Ha valaki istentisztelõnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sõt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.(HU)
Jakab 1:27 Tiszta és szeplõ nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya elõtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az õ nyomorúságukban, [és] szeplõ nélkül megtartani magát e világtól.(HU)
Jakab 2:1 Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsõség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.(HU)
Jakab 2:2 Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyûrûs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában;(HU)
Jakab 2:3 És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé:(HU)
Jakab 2:4 Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?(HU)
Jakab 2:5 Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik õt szeretik?(HU)
Jakab 2:6 Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak- é rajtatok, és nem õk hurczolnak-é titeket a törvény elé?(HU)
Jakab 2:7 Nem õk káromolják-é azt a szép nevet, a melyrõl neveztettek?(HU)
Jakab 2:8 Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.(HU)
Jakab 2:9 De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói.(HU)
Jakab 2:10 Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bûnös.(HU)
Jakab 2:11 Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegõvé lettél.(HU)
Jakab 2:12 Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.(HU)
Jakab 2:13 Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.(HU)
Jakab 2:14 Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é õt a hit?(HU)
Jakab 2:15 Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nõk, mezítelenek, és szûkölködnek mindennapi eledel nélkül,(HU)
Jakab 2:16 És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?(HU)
Jakab 2:17 Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt õ magában.(HU)
Jakab 2:18 De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidbõl, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimbõl az én hitemet.(HU)
Jakab 2:19 Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.(HU)
Jakab 2:20 Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?(HU)
Jakab 2:21 [Avagy] Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekbõl igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az õ fiát az oltárra?(HU)
Jakab 2:22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az õ cselekedeteivel, és a cselekedetekbõl lett teljessé a hit;(HU)
Jakab 2:23 És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.(HU)
Jakab 2:24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekbõl igazul meg az ember, és nem csupán hitbõl.(HU)
Jakab 2:25 Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekbõl igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?(HU)
Jakab 2:26 Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.(HU)
Jakab 3:1 Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen.(HU)
Jakab 3:2 Mert mindnyájan sokképen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni.(HU)
Jakab 3:3 Ímé a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az õ egész testöket igazgatjuk.(HU)
Jakab 3:4 Ímé a hajók is, noha mily nagyok, és erõs szelektõl hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, a hová a kormányos szándéka akarja.(HU)
Jakab 3:5 Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tûz mily nagy erdõt felgyújt!(HU)
Jakab 3:6 A nyelv is tûz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplõsíti az egész testet, és lángba borítja élet[ünk] folyását, [maga] is lángba boríttatván a gyehennától.(HU)
Jakab 3:7 Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthetõ és meg is szelidíttetett az emberi természet által:(HU)
Jakab 3:8 De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.(HU)
Jakab 3:9 Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek:(HU)
Jakab 3:10 Ugyanabból a szájból jõ ki áldás és átok. Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!(HU)
Jakab 3:11 Vajjon a forrás ugyan abból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserût?(HU)
Jakab 3:12 Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szõlõtõ fügét? Azonképen egy forrás sem adhat sós és édes vizet.(HU)
Jakab 3:13 Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az õ jó életébõl az õ cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.(HU)
Jakab 3:14 Ha pedig keserû irígység és czivódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.(HU)
Jakab 3:15 Ez nem az a bölcsesség, a mely felülrõl jõ, hanem földi, testi és ördögi.(HU)
Jakab 3:16 Mert a hol irígység és czivakodás [van], ott háborúság és minden gonosz cselekedet is [van.](HU)
Jakab 3:17 A felülrõl való bölcsesség pedig elõször is tiszta, azután békeszeretõ, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedõ és nem képmutató.(HU)
Jakab 3:18 Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, a kik békességesen munkálkodnak.(HU)
Jakab 4:1 Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekbõl, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek?(HU)
Jakab 4:2 Kívántok [valamit,] és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.(HU)
Jakab 4:3 Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.(HU)
Jakab 4:4 Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.(HU)
Jakab 4:5 Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, a mely bennünk lakozik?(HU)
Jakab 4:6 De [majd] nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.(HU)
Jakab 4:7 Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tõletek.(HU)
Jakab 4:8 Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bûnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívûek.(HU)
Jakab 4:9 Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; a ti nevetéstek gyászra forduljon, és örömötök szomorúságra.(HU)
Jakab 4:10 Alázzátok meg magatokat az Úr elõtt, és felmagasztal titeket.(HU)
Jakab 4:11 Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. A ki megszólja atyjafiát, és a ki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.(HU)
Jakab 4:12 Egy a törvényhozó, a ki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?(HU)
Jakab 4:13 Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendõt, és kalmárkodunk, és nyerünk;(HU)
Jakab 4:14 A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltûnik.(HU)
Jakab 4:15 Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.(HU)
Jakab 4:16 Ti ellenben elbizakodottságtokban dicsekedtek: Minden ilyen dicsekedés gonosz.(HU)
Jakab 4:17 A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bûne az annak.(HU)
Jakab 5:1 Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok.(HU)
Jakab 5:2 Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;(HU)
Jakab 5:3 Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tûz. Kincset gyûjtöttetek az utolsó napokban!(HU)
Jakab 5:4 Ímé a ti mezõiteket learató munkások bére, a mit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.(HU)
Jakab 5:5 Dõzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.(HU)
Jakab 5:6 Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.(HU)
Jakab 5:7 Legyetek azért, atyámfiai, béketûrõk az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvetõ várja a földnek drága gyümölcsét, béketûréssel várja, míg reggeli és estveli esõt kap.(HU)
Jakab 5:8 Legyetek ti is béketûrõk, [és] erõsítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.(HU)
Jakab 5:9 Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó elõtt áll.(HU)
Jakab 5:10 Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketûrésben a prófétákat, a kik az Úr nevében szólottak.(HU)
Jakab 5:11 Ímé, boldogoknak mondjuk a tûrni tudókat. Jóbnak tûrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.(HU)
Jakab 5:12 Mindeneknek elõtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek.(HU)
Jakab 5:13 Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen.(HU)
Jakab 5:14 Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén õt olajjal az Úrnak nevében.(HU)
Jakab 5:15 És a hitbõl való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti õt. És ha bûnt követett is el, megbocsáttatik néki.(HU)
Jakab 5:16 Valljátok meg bûneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.(HU)
Jakab 5:17 Illés ember volt, hozzánk hasonló természetû; és imádsággal kéré, hogy ne legyen esõ, és nem volt esõ a földön három esztendeig és hat hónapig:(HU)
Jakab 5:18 És ismét imádkozott, és az ég esõt adott, és a föld megtermé az õ gyümölcsét.(HU)
Jakab 5:19 Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti õt valaki,(HU)
Jakab 5:20 Tudja meg, hogy a ki bûnöst térít meg az õ tévelygõ útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bûnt elfedez.(HU)
1 Péter 1:1 Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek,(HU)
1 Péter 1:2 A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bõségesen.(HU)
1 Péter 1:3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az õ nagy irgalmassága szerint újonnan szûlt minket élõ reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,(HU)
1 Péter 1:4 Romolhatatlan, szeplõtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,(HU)
1 Péter 1:5 A kiket Isten hatalma õriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó idõben nyilvánvalóvá legyen.(HU)
1 Péter 1:6 A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,(HU)
1 Péter 1:7 Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendõ, de tûz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsõségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;(HU)
1 Péter 1:8 A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek [benne], kibeszélhetetlen és dicsõült örömmel örvendeztek:(HU)
1 Péter 1:9 Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.(HU)
1 Péter 1:10 A mely idvesség felõl tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felõl jövendöltek:(HU)
1 Péter 1:11 Nyomozódván, hogy mely vagy milyen idõre jelenté [azt] ki a Krisztusnak õ bennök levõ Lelke, a ki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseirõl és az azok után való dicsõségrõl.(HU)
1 Péter 1:12 A kiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, a melyeket most hirdetnek néktek azok, a kik prédikálták néktek az evangyéliomot az egekbõl küldött Szent Lélek által; a mikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.(HU)
1 Péter 1:13 Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.(HU)
1 Péter 1:14 Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti elõbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;(HU)
1 Péter 1:15 Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;(HU)
1 Péter 1:16 Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.(HU)
1 Péter 1:17 És ha Atyának hívjátok õt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek- kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:(HU)
1 Péter 1:18 Tudván, hogy nem veszendõ holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekbõl;(HU)
1 Péter 1:19 Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplõtlen bárányén, a Krisztusén:(HU)
1 Péter 1:20 A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása elõtt, megjelent pedig az idõk végén ti érettetek,(HU)
1 Péter 1:21 A kik õ általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta õt a halálból és dicsõséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.(HU)
1 Péter 1:22 Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívbõl buzgón szeressétek;(HU)
1 Péter 1:23 Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.(HU)
1 Péter 1:24 Mert minden test olyan, mint a fû, és az embernek minden dicsõsége olyan, mint a fû virága. Megszárad a fû, és virága elhull:(HU)
1 Péter 1:25 De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.(HU)
1 Péter 2:1 Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.(HU)
1 Péter 2:2 Mint most született csecsemõk, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;(HU)
1 Péter 2:3 Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.(HU)
1 Péter 2:4 A kihez járulván, mint élõ, az emberektõl ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kõhöz,(HU)
1 Péter 2:5 Ti magatok is mint élõ kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.(HU)
1 Péter 2:6 Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.(HU)
1 Péter 2:7 Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kõ, a melyet az építõk megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;(HU)
1 Péter 2:8 A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.(HU)
1 Péter 2:9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségbõl az õ csodálatos világosságára hívott el titeket;(HU)
1 Péter 2:10 A kik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok;] a kik nem kegyelmezettek [voltatok,] most pedig kegyelmezettek [vagytok.](HU)
1 Péter 2:11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;(HU)
1 Péter 2:12 Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévõket, a jó cselekedetekbõl, ha látják [azokat,] dicsõítsék Istent a meglátogatás napján.(HU)
1 Péter 2:13 Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;(HU)
1 Péter 2:14 Akár helytartóknak, mint a kiket õ küld a gonosztévõk megbüntetésére, a jól cselekvõknek pedig dícsérésére.(HU)
1 Péter 2:15 Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;(HU)
1 Péter 2:16 Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.(HU)
1 Péter 2:17 Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.(HU)
1 Péter 2:18 A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.(HU)
1 Péter 2:19 Mert az kedves dolog, ha valaki Istenrõl való meggyõzõdéséért tûr keserûségeket, méltatlanul szenvedvén.(HU)
1 Péter 2:20 Mert micsoda dicsõség az, ha vétkezve és arczul veretve tûrtök? de ha jót cselekedve és [mégis] szenvedve tûrtök, ez kedves dolog Istennél.(HU)
1 Péter 2:21 Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az õ nyomdokait kövessétek:(HU)
1 Péter 2:22 A ki bûnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:(HU)
1 Péter 2:23 A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetõzött; hanem hagyta az igazságosan ítélõre:(HU)
1 Péter 2:24 A ki a mi bûneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bûnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel szógyultatok meg.(HU)
1 Péter 2:25 Mert olyanok valátok, mint tévelygõ juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.(HU)
1 Péter 3:1 Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az õ férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek;(HU)
1 Péter 3:2 Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.(HU)
1 Péter 3:3 A kiknek ékessége ne legyen külsõ, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevésébõl való;(HU)
1 Péter 3:4 Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten elõtt.(HU)
1 Péter 3:5 Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, a kik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az õ férjöknek.(HU)
1 Péter 3:6 Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén õt, a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtõl nem rettegtek.(HU)
1 Péter 3:7 A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon [feleségükkel,]az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.(HU)
1 Péter 3:8 Végezetre mindnyájan [legyetek] egyértelmûek, rokonérzelmûek, atyafiszeretõk, irgalmasak, kegyesek:(HU)
1 Péter 3:9 Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sõt ellenkezõleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek,(HU)
1 Péter 3:10 Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot:(HU)
1 Péter 3:11 Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.(HU)
1 Péter 3:12 Mert az Úr szemei az igazakon [vannak], és az õ fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvõkön.(HU)
1 Péter 3:13 És kicsoda az, a ki bántalmaz titeket, ha a jónak követõi lesztek?(HU)
1 Péter 3:14 De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok [vagytok, ]azoktól való félelembõl pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek;(HU)
1 Péter 3:15 Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek [legyetek] megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tõletek a bennetek levõ reménységrõl, szelídséggel és félelemmel:(HU)
1 Péter 3:16 Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevõket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.(HU)
1 Péter 3:17 Mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve.(HU)
1 Péter 3:18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bûnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;(HU)
1 Péter 3:19 A melyben elmenvén, a tömlöczben lévõ lelkeknek is prédikált,(HU)
1 Péter 3:20 A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketûrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolcz lélek tartatott meg víz által;(HU)
1 Péter 3:21 A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség, a mi nem a test szenyjének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által;(HU)
1 Péter 3:22 A ki Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe; a kinek alávettettek az angyalok, hatalmasságok és erõk.(HU)
1 Péter 4:1 Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszûnik a bûntõl,(HU)
1 Péter 4:2 Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevõ idõt.(HU)
1 Péter 4:3 Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.(HU)
1 Péter 4:4 A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.(HU)
1 Péter 4:5 A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élõket és holtakat.(HU)
1 Péter 4:6 Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.(HU)
1 Péter 4:7 A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.(HU)
1 Péter 4:8 Mindenek elõtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.(HU)
1 Péter 4:9 [Legyetek] egymáshoz vendégszeretõk, zúgolódás nélkül.(HU)
1 Péter 4:10 Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, [úgy] sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;(HU)
1 Péter 4:11 Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit [szólja:] ha valaki szolgál, mintegy azzal az erõvel [szolgáljon,] a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsõíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsõség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.(HU)
1 Péter 4:12 Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tûztõl, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;(HU)
1 Péter 4:13 Sõt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az õ dicsõségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.(HU)
1 Péter 4:14 Boldogok [vagytok,] ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsõségnek és az Istennek Lelke, [a mit] amazok káromolnak ugyan, de ti dicsõítitek azt.(HU)
1 Péter 4:15 Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévõ, vagy mint más dolgába avatkozó:(HU)
1 Péter 4:16 Ha pedig mint keresztyén [szenved,] ne szégyelje, sõt dicsõítse azért az Istent.(HU)
1 Péter 4:17 Mert [itt] az ideje, hogy elkezdõdjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig elõször mi rajtunk [kezdõdik], mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?(HU)
1 Péter 4:18 És ha az igaz [is] alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bûnös?(HU)
1 Péter 4:19 Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják [néki] lelköket mint hû teremtõnek, jót cselekedvén.(HU)
1 Péter 5:1 A köztetek lévõ presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendõ dicsõségnek részese;(HU)
1 Péter 5:2 Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésbõl, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésbõl, hanem jóindulattal;(HU)
1 Péter 5:3 Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.(HU)
1 Péter 5:4 És mikor megjelenik a fõpásztor, elnyeritek a dicsõségnek hervadatlan koronáját.(HU)
1 Péter 5:5 Hasonlatosképen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.(HU)
1 Péter 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.(HU)
1 Péter 5:7 Minden gondotokat õ reá vessétek, mert néki gondja van reátok.(HU)
1 Péter 5:8 Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:(HU)
1 Péter 5:9 A kinek álljatok ellen, erõsek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévõ atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.(HU)
1 Péter 5:10 A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az õ örök dicsõségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, õ maga tegyen tökéletesekké, erõsekké, szilárdakká és állhatatosokká,(HU)
1 Péter 5:11 Övé a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.(HU)
1 Péter 5:12 Silvánus által, a ki, a mint gondolom, hû atyátokfia, röviden írtam, intve és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, a melyben állotok.(HU)
1 Péter 5:13 Köszönt titeket a [veletek] együtt választott babiloni [gyülekezet] és Márk, az én fiam.(HU)
1 Péter 5:14 Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, a kik Krisztusban vagytok.(HU)
2 Péter 1:1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlõ drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:(HU)
2 Péter 1:2 Kegyelem és békesség adassék néktek bõségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.(HU)
2 Péter 1:3 Mivelhogy az õ isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsõségével és hatalmával elhívott;(HU)
2 Péter 1:4 A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.(HU)
2 Péter 1:5 Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,(HU)
2 Péter 1:6 A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tûrést, a tûrés mellé pedig kegyességet,(HU)
2 Péter 1:7 A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.(HU)
2 Péter 1:8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.(HU)
2 Péter 1:9 Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bûneibõl való megtisztulásáról.(HU)
2 Péter 1:10 Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erõssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.(HU)
2 Péter 1:11 Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.(HU)
2 Péter 1:12 Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok [ezeket], és erõsek vagytok a jelenvaló igazságban.(HU)
2 Péter 1:13 Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket;(HU)
2 Péter 1:14 Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.(HU)
2 Péter 1:15 De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekrõl.(HU)
2 Péter 1:16 Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélõi voltunk az õ nagyságának.(HU)
2 Péter 1:17 Mert a mikor az Atya Istentõl azt a tisztességet és dicsõséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsõség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:(HU)
2 Péter 1:18 Ezt az égbõl jövõ szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.(HU)
2 Péter 1:19 És igen biztos nálunk a prófétai beszéd [is], a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;(HU)
2 Péter 1:20 Tudván elõször azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.(HU)
2 Péter 1:21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektõl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.(HU)
2 Péter 2:1 Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta õket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.(HU)
2 Péter 2:2 És sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog.(HU)
2 Péter 2:3 És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt ûznek belõletek; kiknek kárhoztatásuk régtõl fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.(HU)
2 Péter 2:4 Mert ha nem kedvezett az Isten a bûnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség lánczaira adta oda õket, hogy fenntartassanak az ítéletre;(HU)
2 Péter 2:5 És [ha] a régi világnak sem kedvezett, de Nóét az igazság hirdetõjét, nyolczad magával megõrizte, özönvízzel borítván el az istentelenek világát;(HU)
2 Péter 2:6 És [ha] Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta, például tévén azokra nézve, a kik istentelenkedni fognak;(HU)
2 Péter 2:7 És [ha] megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;(HU)
2 Péter 2:8 (Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az õ igaz lelkét):(HU)
2 Péter 2:9 Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekbõl, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani.(HU)
2 Péter 2:10 Fõképen pedig azokat, a kik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerõk, magoknak kedveskedõk, a kik a méltóságokat káromolni nem rettegnek:(HU)
2 Péter 2:11 Holott az angyalok, a kik erõre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr elõtt káromló ítéletet.(HU)
2 Péter 2:12 De ezek, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni,(HU)
2 Péter 2:13 Megkapván gonoszságuk díját, mint a kik gyönyörûségnek tartják a naponkénti dobzódást; undokságok és fertelmek, a kik kéjelegnek az õ csalárdságukban, mikor együtt lakmároznak veletek;(HU)
2 Péter 2:14 A kiknek szemei paráznasággal telvék, bûnnel telhetetlenek; elhitetik az állhatatlan lelkeket, szívök gyakorlott a telhetetlenségben, átok gyermekei;(HU)
2 Péter 2:15 A kik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor fiának útját, a ki a gonoszság díját kedvelte.(HU)
2 Péter 2:16 De megfeddetett az õ törvénytelenségéért: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.(HU)
2 Péter 2:17 Ezek víztelen kútfõk, széltõl hányatott fellegek, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.(HU)
2 Péter 2:18 Mert hiábavalóság kevély [szavait] szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, a kik valóban elszakadtak a tévelygésben élõktõl,(HU)
2 Péter 2:19 Szabadságot ígérvén azoknak, holott õk magok a romlottság szolgái; mert a kit valaki legyõzött, az annak szolgájává lett.(HU)
2 Péter 2:20 Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyõzetnek, az õ utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsõnél.(HU)
2 Péter 2:21 Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.(HU)
2 Péter 2:22 De betelt rajtok az igaz példabeszéd [szava:] Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertõjébe.(HU)
2 Péter 3:1 Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem;(HU)
2 Péter 3:2 Hogy megemlékezzetek a szent prófétáktól ezelõtt mondott beszédekrõl, és az Úrnak és Megtartónak általunk, az apostolok által közölt parancsolatjáról:(HU)
2 Péter 3:3 Tudván elõször azt, hogy az utolsó idõben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak,(HU)
2 Péter 3:4 És ezt mondják: Hol van az õ eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképen marad a teremtés kezdetétõl fogva.(HU)
2 Péter 3:5 Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtõl fogva voltak, és föld, mely vízbõl és víz által állott elõ az Isten szavára;(HU)
2 Péter 3:6 A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett:(HU)
2 Péter 3:7 A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tûznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.(HU)
2 Péter 3:8 Ez az egy azonban ne legyen elrejtve elõttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendõ, és ezer esztendõ mint egy nap.(HU)
2 Péter 3:9 Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tûr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.(HU)
2 Péter 3:10 Az Úr napja pedig úgy jõ majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévõ dolgok is megégnek.(HU)
2 Péter 3:11 Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,(HU)
2 Péter 3:12 A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tûzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!(HU)
2 Péter 3:13 De új eget és új földet várunk az õ ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.(HU)
2 Péter 3:14 Annakokáért szeretteim, ezeket várván , igyekezzetek, hogy szeplõ nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben.(HU)
2 Péter 3:15 És a mi Urunknak hosszútûrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.(HU)
2 Péter 3:16 Szinte minden levelében is, a mikor ezekrõl beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthetõ dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsûrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.(HU)
2 Péter 3:17 Ti azért szeretteim elõre tudván [ezt], õrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitõl elragadtatva, a saját erõsségetekbõl ki ne essetek;(HU)
2 Péter 3:18 Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki [legyen] dicsõség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.(HU)
1 János 1:1 A mi kezdettõl fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk , a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjérõl.(HU)
1 János 1:2 (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)(HU)
1 János 1:3 A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az õ Fiával, a Jézus Krisztussal.(HU)
1 János 1:4 És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.(HU)
1 János 1:5 És ez az az üzenet, a melyet tõle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen õ benne semmi sötétség.(HU)
1 János 1:6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.(HU)
1 János 1:7 Ha pedig a világosságban járunk, a mint õ maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az õ Fiának vére megtisztít minket minden bûntõl.(HU)
1 János 1:8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bûn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.(HU)
1 János 1:9 Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa bûneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.(HU)
1 János 1:10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük õt, és az õ ígéje nincsen mi bennünk.(HU)
1 János 2:1 Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.(HU)
1 János 2:2 És õ engesztelõ áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.(HU)
1 János 2:3 És arról tudjuk meg, hogy megismertük õt, ha az õ parancsolatait megtartjuk.(HU)
1 János 2:4 A ki ezt mondja: Ismerem õt, és az õ parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.(HU)
1 János 2:5 A ki pedig megtartja az õ beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Errõl tudjuk meg, hogy õ benne vagyunk;(HU)
1 János 2:6 A ki azt mondja, hogy õ benne marad, annak úgy kell járnia, a mint õ járt.(HU)
1 János 2:7 Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, a mely elõttetek volt kezdettõl fogva; a régi parancsolat az íge, a melyet hallottatok kezdettõl fogva.(HU)
1 János 2:8 Viszont új parancsolatot írok néktek, a mi igaz õ benne és ti bennetek; mert a sötétség szûnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.(HU)
1 János 2:9 A ki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyûlöli az õ atyjafiát az még mindig a sötétségben van.(HU)
1 János 2:10 A ki szereti az õ atyjafiát a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.(HU)
1 János 2:11 A ki pedig gyûlöli az õ atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az õ szemeit.(HU)
1 János 2:12 Írok néktek, gyermekek, mert a ti bûneitek megbocsáttattak az õ nevéért.(HU)
1 János 2:13 Írok néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettõl fogva van. Írok néktek ifjak, mert meggyõztétek a gonoszt. Írok néktek fiacskák, mert megismertétek az Atyát.(HU)
1 János 2:14 Írtam néktek atyák, mert megismertétek azt, a ki kezdettõl fogva van. Írtam néktek ifjak, mert erõsek vagytok, és az Isten ígéje megmarad bennetek, és meggyõztétek a gonoszt.(HU)
1 János 2:15 Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.(HU)
1 János 2:16 Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.(HU)
1 János 2:17 És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.(HU)
1 János 2:18 Fiacskáim, itt az utolsó óra; és a mint hallottátok, hogy az antikrisztus eljõ, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra.(HU)
1 János 2:19 Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felõlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók.(HU)
1 János 2:20 És néktek kenetetek van a Szenttõl, és mindent tudtok.(HU)
1 János 2:21 Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, a mi hazugság.(HU)
1 János 2:22 Ki a hazug, ha nem az, a ki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, a ki tagadja az Atyát és a Fiút.(HU)
1 János 2:23 Senkiben nincs meg az Atya, a ki tagadja a Fiút. A ki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan.(HU)
1 János 2:24 A mit azért ti kezdettõl hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettõl fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.(HU)
1 János 2:25 És az az ígéret, a melyet õ ígért nékünk: az örök élet.(HU)
1 János 2:26 Ezeket írtam néktek azok felõl, a kik elhitetnek titeket.(HU)
1 János 2:27 És az a kenet, a melyet ti kaptatok tõle, bennetek marad, és [így] nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz [is] az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok õ benne.(HU)
1 János 2:28 És most, fiacskáim, maradjatok õ benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk elõtte az õ eljövetelekor.(HU)
1 János 2:29 Ha tudjátok, hogy õ igaz, tudjátok, hogy a ki az igazságot cselekszi, az mind tõle született.(HU)
1 János 3:1 Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Õt.(HU)
1 János 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.(HU)
1 János 3:3 És a kiben megvan ez a reménység Õ iránta, az mind megtisztítja õ magát, a miképen Õ is tiszta.(HU)
1 János 3:4 Valaki a bûnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bûn pedig a törvénytelenség.(HU)
1 János 3:5 És tudjátok, hogy õ azért jelent meg, hogy a mi bûneinket elvegye; és õ benne nincsen bûn.(HU)
1 János 3:6 A ki õ benne marad, egy sem esik bûnbe; a ki bûnbe esik, egy sem látta õt, sem meg nem ismerte õt.(HU)
1 János 3:7 Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Õ is igaz:(HU)
1 János 3:8 A ki a bûnt cselekszi az ördögbõl van; mert az ördög kezdettõl fogva bûnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.(HU)
1 János 3:9 Senki sem cselekszik bûnt, a ki az Istentõl született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bûnt, mivelhogy Istentõl született.(HU)
1 János 3:10 Errõl ismerhetõk meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentõl való, és az [sem], a ki nem szereti az õ atyjafiát.(HU)
1 János 3:11 Mert ez az üzenet, a melyet kezdettõl fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;(HU)
1 János 3:12 Nem úgy, mint Kain, [aki] a gonosztól vala, és meggyilkolá az õ testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az õ cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak.(HU)
1 János 3:13 Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyûlöl titeket a világ!(HU)
1 János 3:14 Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. A ki nem szereti az õ atyjafiát, a halálban marad.(HU)
1 János 3:15 A ki gyûlöli az õ atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna õ benne.(HU)
1 János 3:16 Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Õ az õ életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.(HU)
1 János 3:17 A kinek pedig van mibõl élnie e világon, és elnézi, hogy az õ atyjafia szükségben van, és elzárja attól az õ szívét, miképen marad meg abban az Isten szeretete?(HU)
1 János 3:18 Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.(HU)
1 János 3:19 És errõl ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká õ elõtte a mi szíveinket.(HU)
1 János 3:20 Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud.(HU)
1 János 3:21 Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez;(HU)
1 János 3:22 És akármit kérjünk, megnyerjük tõle, mert megtartjuk az õ parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek elõtte.(HU)
1 János 3:23 Ez pedig az õ parancsolata, hogy higyjünk az õ Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, a mint megparancsolta nékünk.(HU)
1 János 3:24 És a ki az õ parancsolatait megtartja, az Õ benne marad és Õ is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekbõl, a melyet nékünk adott.(HU)
1 János 4:1 Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentõl vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.(HU)
1 János 4:2 Errõl ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentõl van;(HU)
1 János 4:3 És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentõl: és az az antikrisztus [lelke,] a melyrõl hallottátok, hogy eljõ; és most e világban van már.(HU)
1 János 4:4 Ti az Istentõl vagytok fiacskáim, és legyõztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van.(HU)
1 János 4:5 Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájok.(HU)
1 János 4:6 Mi az Istentõl vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentõl, nem hallgat reánk. Errõl ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.(HU)
1 János 4:7 Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentõl van; és mindaz, a ki szeret, az Istentõl született, és ismeri az Istent.(HU)
1 János 4:8 A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.(HU)
1 János 4:9 Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az õ egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.(HU)
1 János 4:10 Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy õ szeretett minket, és elküldte az õ Fiát engesztelõ áldozatul a mi bûneinkért.(HU)
1 János 4:11 Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.(HU)
1 János 4:12 Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az õ szeretete teljessé lett bennünk:(HU)
1 János 4:13 Errõl ismerjük meg, hogy benne maradunk és õ mibennünk; mert a maga Lelkébõl adott minékünk.(HU)
1 János 4:14 És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítõjéül.(HU)
1 János 4:15 A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és õ [is] az Istenben.(HU)
1 János 4:16 És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten [is] õ benne.(HU)
1 János 4:17 Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint õ van, úgy vagyunk mi is e világban.(HU)
1 János 4:18 A szeretetben nincsen félelem; sõt a teljes szeretet kiûzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.(HU)
1 János 4:19 Mi szeressük õt; mert õ elõbb szeretett minket!(HU)
1 János 4:20 Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyûlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?(HU)
1 János 4:21 Az a parancsolatunk is van õ tõle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.(HU)
1 János 5:1 Mindaz, a ki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentõl született; és mindaz, a ki szereti a szülõt, azt is szereti, a ki attól született.(HU)
1 János 5:2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az õ parancsolatait megtartjuk.(HU)
1 János 5:3 Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az õ parancsolatait; az õ parancsolatai pedig nem nehezek.(HU)
1 János 5:4 Mert mindaz, a mi az Istentõl született, legyõzi a világot; és az a gyõzedelem, a mely legyõzte a világot, a mi hitünk.(HU)
1 János 5:5 Ki az, a ki legyõzi a világot, ha nem az, a ki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!(HU)
1 János 5:6 Ez az, a ki víz és vér által jõ vala, Jézus a Krisztus; nemcsak a vízzel, hanem a vízzel és a vérrel. És a Lélek az, a mely bizonyságot tesz, mert a Lélek az igazság.(HU)
1 János 5:7 Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy.(HU)
1 János 5:8 És hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a földön, a Lélek, a víz és a vér; és ez a három [is] egy.(HU)
1 János 5:9 Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, a melylyel bizonyságot tett az õ Fiáról.(HU)
1 János 5:10 A ki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. A ki nem hisz az Istennek, hazuggá tette õt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, a melylyel bizonyságot tett Isten az õ Fiáról.(HU)
1 János 5:11 És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az õ Fiában van.(HU)
1 János 5:12 A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.(HU)
1 János 5:13 Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.(HU)
1 János 5:14 És ez az a bizodalom, a melylyel õ hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az õ akarata szerint, meghallgat minket:(HU)
1 János 5:15 És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk õ tõle.(HU)
1 János 5:16 Ha valaki látja, hogy az õ atyjafia vétkezik, [de] nem halálos bûnt, könyörögjön, és [az] [Isten] életet ad annak, a ki nem halálos bûnnel vétkezik. Van halálos bûn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.(HU)
1 János 5:17 Minden igazságtalanság bûn; de van nem halálos bûn [is].(HU)
1 János 5:18 Tudjuk, hogy valaki Istentõl született, nem vétkezik: hanem a ki Istentõl született, megõrzi magát, és a gonosz nem illeti õt.(HU)
1 János 5:19 Tudjuk, hogy Istentõl vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.(HU)
1 János 5:20 De tudjuk [azt is,] hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az õ Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.(HU)
1 János 5:21 Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!(HU)
2 János 1:1 A presbiter a kiválasztott asszonynak és az õ gyermekeinek, a kiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, a ki megismerte az igazságot.(HU)
2 János 1:2 Az igazságért, a mely megmarad bennünk, és velünk lesz mindörökké:(HU)
2 János 1:3 Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentõl, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.(HU)
2 János 1:4 Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, a kik igazságban járnak, a mint parancsolatot vettünk az Atyától.(HU)
2 János 1:5 És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék néked, hanem, a melyet kezdettõl fogva vettünk, hogy szeressük egymást!(HU)
2 János 1:6 És ez a szeretet, hogy járjunk az õ parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettõl fogva hallottátok, hogy abban járjatok.(HU)
2 János 1:7 Mert sok hitetõ jött e világra, a kik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitetõ és az antikrisztus.(HU)
2 János 1:8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, a mit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk.(HU)
2 János 1:9 A ki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé.(HU)
2 János 1:10 Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek;(HU)
2 János 1:11 Mert a ki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.(HU)
2 János 1:12 Sok írni valóm volna néktek, de nem akartam papirossal és tintával, hanem reménylem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtõl szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.(HU)
2 János 1:13 Köszöntenek téged a te kiválasztott nõtestvérednek gyermekei. Ámen.(HU)
3 János 1:1 A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek.(HU)
3 János 1:2 Szeretett [barátom,] kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.(HU)
3 János 1:3 Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz.(HU)
3 János 1:4 Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.(HU)
3 János 1:5 Szeretett [barátom,] híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel,(HU)
3 János 1:6 A kik bizonyságot tettek a te szeretetedrõl a gyülekezet elõtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra.(HU)
3 János 1:7 Mert az õ nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól;(HU)
3 János 1:8 Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.(HU)
3 János 1:9 Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsõséget kíván közöttük, nem fogad el minket.(HU)
3 János 1:10 Ezért, ha odamegyek, felemlítem az õ dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sõt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.(HU)
3 János 1:11 Szeretett [barátom,] ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentõl van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.(HU)
3 János 1:12 Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.(HU)
3 János 1:13 Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked:(HU)
3 János 1:14 Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtõl szembe beszélhetünk. [ (III John 1:15) Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint. ](HU)
Júdás 1:1 Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia, az elhívottaknak a kik az Atya Istentõl megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:(HU)
Júdás 1:2 Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bõségesen.(HU)
Júdás 1:3 Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felõl, kénytelen voltam, hogy intõleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.(HU)
Júdás 1:4 Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen elõre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.(HU)
Júdás 1:5 Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint a kik egyszer [már] tudjátok, hogy az Úr, a mikor a népet Égyiptom földébõl kiszabadította, viszontag azokat, a kik nem hittek, elvesztette.(HU)
Júdás 1:6 És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az õ lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.(HU)
Júdás 1:7 Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévõ városok [is], a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak [elõttünk,] örök tûznek büntetését szenvedvén.(HU)
Júdás 1:8 Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertõztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.(HU)
Júdás 1:9 Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!(HU)
Júdás 1:10 Ezek pedig azokat káromolják, a miket nem tudnak; a miket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.(HU)
Júdás 1:11 Jaj nékik! mert a Kain útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.(HU)
Júdás 1:12 Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hízlalják; víztelen, szelektõl hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tõbõl kiszaggatott fák;(HU)
Júdás 1:13 Tengernek megvadult habjai, a magok rútságát tajtékozók; tévelygõ csillagok, a kiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.(HU)
Júdás 1:14 Ezekrõl is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az õ sok ezer szentjével,(HU)
Júdás 1:15 Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddõzzék mindazok ellen, a kik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, a melyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, a melyet az istentelen bûnösök szóltak õ ellene.(HU)
Júdás 1:16 Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájok kevélységet szól, haszonlesésbõl személyimádók.(HU)
Júdás 1:17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekrõl, a melyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai mondottak.(HU)
Júdás 1:18 Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó idõben lesznek csúfolódók, a kik az õ istentelen kívánságai szerint járnak.(HU)
Júdás 1:19 Ezek azok, a kik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen [Szent ]Lélek.(HU)
Júdás 1:20 Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,(HU)
Júdás 1:21 Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.(HU)
Júdás 1:22 És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén õket.(HU)
Júdás 1:23 Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva õket a tûzbõl, és útálva még a ruhát is, a melyet a test beszennyezett.(HU)
Júdás 1:24 Annak pedig, a ki titeket a bûntõl megõrízhet, és az õ dicsõsége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,(HU)
Júdás 1:25 Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsõség, nagyság, erõ és hatalom most és mind örökké. Ámen.(HU)
Jelenések 1:1 Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az õ szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Õ pedig elküldvén [azt] az õ angyala által, megjelenté az õ szolgájának Jánosnak,(HU)
Jelenések 1:2 A ki bizonyságot tett az Isten beszédérõl és Jézus Krisztus bizonyságtételérõl, mindenrõl, a mit látott.(HU)
Jelenések 1:3 Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idõ közel van.(HU)
Jelenések 1:4 János a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, a ki van, a ki vala és a ki eljövendõ; és a hét lélektõl, a mely az õ királyiszéke elõtt van,(HU)
Jelenések 1:5 És a Jézus Krisztustól, a ki a hû tanúbizonyság, a halottak közül az elsõszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, a ki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bûneinkbõl az õ vére által,(HU)
Jelenések 1:6 És tett minket királyokká és papokká az õ Istenének és Atyjának: annak dicsõség és hatalom mind örökkön örökké! Ámen.(HU)
Jelenések 1:7 Ímé eljõ a felhõkkel; és minden szem meglátja õt, még a kik õt által szegezték is; és siratja õt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.(HU)
Jelenések 1:8 Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van és a ki vala és a ki eljövendõ, a Mindenható.(HU)
Jelenések 1:9 Én János, a ki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tûrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.(HU)
Jelenések 1:10 Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét,(HU)
Jelenések 1:11 A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Elsõ és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.(HU)
Jelenések 1:12 Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;(HU)
Jelenések 1:13 És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érõ ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.(HU)
Jelenések 1:14 Az õ feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tûzláng;(HU)
Jelenések 1:15 És a lábai hasonlók valának az izzó fényû érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.(HU)
Jelenések 1:16 Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélû éles kard jõ vala ki; és az õ orczája, mint a nap [a mikor] fénylik az õ erejében.(HU)
Jelenések 1:17 Mikor pedig láttam õt, leesém az õ lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az õ jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Elsõ és az Utolsó,(HU)
Jelenések 1:18 És az Élõ; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.(HU)
Jelenések 1:19 Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek:(HU)
Jelenések 1:20 A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.(HU)
Jelenések 2:1 Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, a ki az õ jobbkezében tartja a hét csillagot, a ki jár a hét arany gyertyatartó között:(HU)
Jelenések 2:2 Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tûrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad õket;(HU)
Jelenések 2:3 És [terhet] viseltél, és béketûrõ vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.(HU)
Jelenések 2:4 De az a [mondás]om ellened, hogy az elsõ szeretetedet elhagytad.(HU)
Jelenések 2:5 Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az elõbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyébõl, ha meg nem térsz.(HU)
Jelenések 2:6 De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyûlölöd, a melyeket én is gyûlölök.(HU)
Jelenések 2:7 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A gyõzedelmesnek enni adok az élet fájáról, a mely az Isten paradicsomának közepette van.(HU)
Jelenések 2:8 A Smirnabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Elsõ és Utolsó, a ki halott vala és él:(HU)
Jelenések 2:9 Tudom a te dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet (de gazdag vagy), és azoknak káromkodását, a kik azt mondják, hogy õk zsidók, és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.(HU)
Jelenések 2:10 Semmit ne félj azoktól, a miket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöczbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.(HU)
Jelenések 2:11 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A ki gyõz, annak nem árt a második halál.(HU)
Jelenések 2:12 A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, a kinél a kétélû éles kard van:(HU)
Jelenések 2:13 Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hû bizonyságomnak napjaiban sem, a ki megöleték nálatok, a hol a Sátán lakik.(HU)
Jelenések 2:14 De van valami kevés [panasz]om ellened, mert vannak ott nálad, a kik a Bálám tanítását tartják, a ki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak.(HU)
Jelenések 2:15 Így vannak nálad is, a kik a Nikolaiták tanítását tartják, a mit gyûlölök.(HU)
Jelenések 2:16 Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával.(HU)
Jelenések 2:17 A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A gyõzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja.(HU)
Jelenések 2:18 A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, a kinek szemei olyanok, mint a tûzláng, és a kinek lábai hasonlók az ízzó fényû érczhez:(HU)
Jelenések 2:19 Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tûrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsõknél.(HU)
Jelenések 2:20 De van valami kevés [panasz]om ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, a ki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek.(HU)
Jelenések 2:21 Adtam néki idõt is, hogy megtérjen az õ paráználkodásából; és nem tért meg.(HU)
Jelenések 2:22 Íme én ágyba vetem õt, és azokat, a kik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az õ cselekedeteikbõl.(HU)
Jelenések 2:23 És az õ fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.(HU)
Jelenések 2:24 Néktek pedig azt mondom és mind a többi Thiatirabelieknek is, a kiknél nincsen e tudomány, és a kik nem ismerik a Sátán mélységeit, a mint õk nevezik: nem vetek reátok más terhet,(HU)
Jelenések 2:25 Hanem a mi nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök.(HU)
Jelenések 2:26 És a ki gyõz, és a ki mindvégig megõrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon;(HU)
Jelenések 2:27 És uralkodik rajtuk vasvesszõvel, mint a fazekas edényei széttöretnek; a miképen én is vettem az én Atyámtól:(HU)
Jelenések 2:28 És adom annak a hajnalcsillagot.(HU)
Jelenések 2:29 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.(HU)
Jelenések 3:1 A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.(HU)
Jelenések 3:2 Vigyázz, és erõsítsd meg a többieket, a kik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten elõtt teljeseknek.(HU)
Jelenések 3:3 Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.(HU)
Jelenések 3:4 De van Sárdisban egy kevés neved, azoké a kik nem fertõztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók [arra.](HU)
Jelenések 3:5 A ki gyõz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvébõl, és vallást teszek annak nevérõl az én Atyám elõtt és az õ angyalai elõtt.(HU)
Jelenések 3:6 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.(HU)
Jelenések 3:7 A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, a kinél a Dávid kulcsa van, a ki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja:(HU)
Jelenések 3:8 Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elõdbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erõd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.(HU)
Jelenések 3:9 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljõjjenek és leboruljanak a te lábaid elõtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.(HU)
Jelenések 3:10 Mivel megtartottad az én béketûrésre [intõ] beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, a mely az egész világra eljõ, hogy megpróbálja e föld lakosait.(HU)
Jelenések 3:11 Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.(HU)
Jelenések 3:12 A ki gyõz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jõ; és felírom õ reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égbõl száll alá az én Istenemtõl, és az én új nevemet.(HU)
Jelenések 3:13 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.(HU)
Jelenések 3:14 A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hû és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:(HU)
Jelenések 3:15 Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.(HU)
Jelenések 3:16 Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.(HU)
Jelenések 3:17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:(HU)
Jelenések 3:18 Azt tanácslom néked, hogy végy tõlem tûzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.(HU)
Jelenések 3:19 A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.(HU)
Jelenések 3:20 Ímé az ajtó elõtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és õ én velem.(HU)
Jelenések 3:21 A ki gyõz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe ûljön velem, a mint én is gyõztem és ültem az én Atyámmal az õ királyiszékében.(HU)
Jelenések 3:22 A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.(HU)
Jelenések 4:1 Ezek után látám, és ímé egy megnyílt ajtó [vala] a mennyben, és az elsõ szó, a melyet mint egy velem beszélõ trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jõjj fel ide, és megmutatom néked, a miknek meg kell lenni ezután.(HU)
Jelenések 4:2 És azonnal elragadtatám lélekben: és ímé egy királyiszék vala letéve a mennyben, és üle [valaki] a királyiszékben;(HU)
Jelenések 4:3 És a ki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kõhöz; és a királyiszék körül szivárvány [vala,] látszatra smaragdhoz hasonló.(HU)
Jelenések 4:4 És a királyiszék körül huszonnégy királyiszék [vala;] és a királyiszékekben látám ülni a huszonnégy Vénet fehér ruhákba öltözve: és a fejökön arany koronák valának.(HU)
Jelenések 4:5 A királyiszékbõl pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jõnek [vala] ki. És hét tûzlámpás ég [vala] a királyiszék elõtt, a mely az Istennek hét lelke;(HU)
Jelenések 4:6 És a királyiszék elõtt üvegtenger [vala,] hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elõl és hátul.(HU)
Jelenések 4:7 És az elsõ lelkes állat hasonló [vala] az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arcza [vala,] mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló [vala] a repülõ sashoz.(HU)
Jelenések 4:8 És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya [vala], köröskörül és belül teljes [vala] szemekkel; és meg nem szûnik [vala] nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendõ,(HU)
Jelenések 4:9 És mikor a lelkes állatok dicsõséget, tisztességet és hálát adnak annak, a ki a királyiszékben ül, annak, a ki örökkön örökké él,(HU)
Jelenések 4:10 Leesik a huszonnégy Vén az elõtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az õ koronáit a királyiszék elé teszi, mondván:(HU)
Jelenések 4:11 Méltó vagy Uram, hogy végy dicsõséget és tisztességet és erõt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.(HU)
Jelenések 5:1 És láték annak jobbkezében, a ki a királyiszékben üle, egy könyvet , a mely be volt írva belõl és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel.(HU)
Jelenések 5:2 És láték egy erõs angyalt, a ki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?(HU)
Jelenések 5:3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni.(HU)
Jelenések 5:4 Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:(HU)
Jelenések 5:5 És egy a Vének közül monda nékem: Ne sírj: ímé gyõzött a Júda nemzetségébõl való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.(HU)
Jelenések 5:6 És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre.(HU)
Jelenések 5:7 És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülõnek jobbkezébõl.(HU)
Jelenések 5:8 És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány elõtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.(HU)
Jelenések 5:9 És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvbõl és népbõl és nemzetbõl,(HU)
Jelenések 5:10 És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.(HU)
Jelenések 5:11 És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az õ számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala;(HU)
Jelenések 5:12 Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erõt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsõséget és áldást.(HU)
Jelenések 5:13 Sõt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülõnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsõség és hatalom örökkön örökké.(HU)
Jelenések 5:14 És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élõt.(HU)
Jelenések 6:1 És látám, mikor a Bárány a pecsétekbõl egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jõjj és lásd.(HU)
Jelenések 6:2 És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülõnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve gyõzve, és hogy gyõzzön.(HU)
Jelenések 6:3 És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jõjj és lásd.(HU)
Jelenések 6:4 És elõjõve egy másik, veres ló, és a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földrõl, és hogy [az emberek] egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.(HU)
Jelenések 6:5 És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jõjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében.(HU)
Jelenések 6:6 És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.(HU)
Jelenések 6:7 És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jõjj és lásd.(HU)
Jelenések 6:8 És látám, és ímé egy sárgaszínû ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.(HU)
Jelenések 6:9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, a melyet kaptak.(HU)
Jelenések 6:10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?(HU)
Jelenések 6:11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az [õ] szolgatársaik[nak], mind az õ atyjokfiai[nak száma, ]a kiknek meg kell öletniök, a mint õk is [megölettek.](HU)
Jelenések 6:12 Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lõn, és a nap feketévé lõn mint a szõrzsák, és a hold egészen olyan lõn, mint a vér;(HU)
Jelenések 6:13 És az ég csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.(HU)
Jelenések 6:14 És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyébõl elmozdíttaték.(HU)
Jelenések 6:15 És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kõszikláiba;(HU)
Jelenések 6:16 És mondának a hegyeknek és a kõszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elõl, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától:(HU)
Jelenések 6:17 Mert eljött az õ haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?(HU)
Jelenések 7:1 Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élõfára.(HU)
Jelenések 7:2 És láték más angyalt feljõni napkelet felõl, a kinek kezében vala az élõ Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,(HU)
Jelenések 7:3 Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az õ homlokukon.(HU)
Jelenések 7:4 És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségébõl elpecsételve.(HU)
Jelenések 7:5 A Júda nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt [vala;] a Ruben nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt;(HU)
Jelenések 7:6 Az Áser nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt;(HU)
Jelenések 7:7 A Simeon nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt;(HU)
Jelenések 7:8 A Zebulon nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt.(HU)
Jelenések 7:9 Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetbõl és ágazatból, és népbõl és nyelvbõl; és a királyiszék elõtt és a Bárány elõtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az õ kezeikben pálmaágak;(HU)
Jelenések 7:10 És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!(HU)
Jelenések 7:11 Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék elõtt arczczal leborulának, és imádák az Istent,(HU)
Jelenések 7:12 Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsõség és bölcseség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erõ a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.(HU)
Jelenések 7:13 Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek?(HU)
Jelenések 7:14 És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az õ ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.(HU)
Jelenések 7:15 Ezért vannak az Isten királyiszéke elõtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az õ templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök.(HU)
Jelenések 7:16 Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tûz rájok, sem semmi hõség:(HU)
Jelenések 7:17 Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti õket, és a vizeknek élõ forrásaira viszi õket; és eltöröl Isten az õ szemeikrõl minden könyet.(HU)
Jelenések 8:1 És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lõn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig.(HU)
Jelenések 8:2 És látám azt a hét angyalt, a ki az Isten elõtt álla; és adaték nékik hét trombita.(HU)
Jelenések 8:3 És jöve egy másik angyal, és megálla az oltárnál, arany tömjénezõt tartva; és adaték annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, a mely a királyiszék elõtt vala.(HU)
Jelenések 8:4 És felméne a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezébõl az Isten elébe.(HU)
Jelenések 8:5 Azután vevé az angyal a tömjénezõt; és megtölté azt az oltárnak tüzével, és leveté a földre; és lõnek mennydörgések és szózatok és villámlások és földindulás.(HU)
Jelenések 8:6 És a hét angyal, a kinél a hét trombita vala, készüle a trombitáláshoz.(HU)
Jelenések 8:7 Az elsõ angyal azért trombitála, és lõn jégesõ és tûz, vérrel elegy, és vetteték a földre; és a földnek harmadrésze megége, és az élõfáknak harmadrésze megége, és minden zöldelõ fû megége.(HU)
Jelenések 8:8 A második angyal is trombitált, és mint egy tûzzel égõ nagy hegy vetteték a tengerbe; és a tengernek harmadrésze vérré lõn;(HU)
Jelenések 8:9 És meghala a tengerben lévõ teremtett állatoknak harmadrésze, a melyekben élet vala; és a hajóknak harmadrésze elvesze.(HU)
Jelenések 8:10 A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égrõl egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira;(HU)
Jelenések 8:11 A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektõl, mivel keserûkké lõnek.(HU)
Jelenések 8:12 A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az õ harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképen.(HU)
Jelenések 8:13 És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, a ki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, a kik még trombitálni fognak.(HU)
Jelenések 9:1 Az ötödik angyal is trombitált, és látám, hogy egy csillag esett le az égrõl a földre, és adaték annak a mélység kútjának kulcsa.(HU)
Jelenések 9:2 Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemenczének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegõég a kút füstje miatt.(HU)
Jelenések 9:3 A füstbõl pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak.(HU)
Jelenések 9:4 És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelõt, se semmi élõfát, hanem csak azokat az embereket, a kiknek homlokukon nincsen az Istennek pecséte.(HU)
Jelenések 9:5 És adaték azoknak, hogy meg ne öljék õket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert.(HU)
Jelenések 9:6 Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy elõlük.(HU)
Jelenések 9:7 A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített lovakhoz; és a fejökön mintegy aranyhoz hasonló koronák valának, és az orczáik olyanok valának, mint az emberek orczái.(HU)
Jelenések 9:8 És olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja; és fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak.(HU)
Jelenések 9:9 És olyan mellvértjeik valának, mint a vas mellvértek; és az õ szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása.(HU)
Jelenések 9:10 És skorpiókhoz hasonló farkuk vala és fulánkjuk; és a farkukban vala a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.(HU)
Jelenések 9:11 Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, [azaz Vesztõ] a neve.(HU)
Jelenések 9:12 Az elsõ jaj elmúlék; ímé ezután még két jaj következik.(HU)
Jelenések 9:13 A hatodik angyal is trombitált, és hallék egy szózatot az arany oltárnak négy szarvától, a mely az Isten elõtt van,(HU)
Jelenések 9:14 Mondván a hatodik angyalnak, a kinél a trombita vala: Oldd el azt a négy angyalt, a ki a nagy folyóvíznél, az Eufrátesnél van megkötve.(HU)
Jelenések 9:15 Eloldaték azért a négy angyal, a ki el vala készítve az órára és napra és hónapra és esztendõre, hogy megölje az emberek harmadrészét.(HU)
Jelenések 9:16 És a lovas seregek száma két tízezerszer tízezer vala; hallottam a számukat.(HU)
Jelenések 9:17 És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülõket, a kiknek tûzbõl és jáczintból és kénkõbõl való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tûz és füst és kénkõ jõ vala ki.(HU)
Jelenések 9:18 E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tûztõl és a füsttõl és a kénkõtõl, a mely azoknak szájából jõ vala ki.(HU)
Jelenések 9:19 Mert az õ hatalmuk az õ szájukban van, és az õ farkukban; mert az õ farkaik a kígyókhoz hasonlók, a melyeknek fejeik vannak; és azokkal ártanak.(HU)
Jelenések 9:20 A többi emberek pedig, a kik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az õ kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket, és az arany és ezüst és ércz és kõ és fa bálványokat, a melyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak;(HU)
Jelenések 9:21 És nem tértek meg az õ gyilkosságaikból, sem az õ ördöngösségeikbõl, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.(HU)
Jelenések 10:1 És láték egy másik, erõs angyalt az égbõl leszállani, a ki felhõbe vala öltözve; és a fején szivárvány vala, és az orczája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tûzoszlopok;(HU)
Jelenések 10:2 És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre;(HU)
Jelenések 10:3 És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az õ szavát.(HU)
Jelenések 10:4 És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az õ szavát, le akarám írni; és az égbõl szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem: Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd.(HU)
Jelenések 10:5 És az angyal, a kit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre,(HU)
Jelenések 10:6 És megesküvék arra, a ki örökkön örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idõ többé nem lészen:(HU)
Jelenések 10:7 Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, a mint megmondotta az õ szolgáinak a prófétáknak.(HU)
Jelenések 10:8 És a szózat, a melyet hallottam az égbõl, ismét szóla nékem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, [mely] a tengeren és a földön álló angyal kezében [van.](HU)
Jelenések 10:9 Elmenék azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz.(HU)
Jelenések 10:10 Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezébõl, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.(HU)
Jelenések 10:11 És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felõl.(HU)
Jelenések 11:1 És adának nékem vesszõhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.(HU)
Jelenések 11:2 De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.(HU)
Jelenések 11:3 És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig.(HU)
Jelenések 11:4 Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene elõtt állanak.(HU)
Jelenések 11:5 És ha valaki akar nékik ártani, tûz származik az õ szájokból, a mely megöli az õ ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.(HU)
Jelenések 11:6 Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az õ prófétálásuknak idejében esõ ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.(HU)
Jelenések 11:7 És mikor elvégezik az õ bizonyságtételöket, a mélységbõl feljövõ fenevad hadakozik ellenök, és legyõzi õket, és megöli õket.(HU)
Jelenések 11:8 És az õ holttesteik [feküsznek] ama nagy városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett.(HU)
Jelenések 11:9 És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni.(HU)
Jelenések 11:10 És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait.(HU)
Jelenések 11:11 De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentõl õ beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik õket nézik vala.(HU)
Jelenések 11:12 És hallának nagy szózatot az égbõl, a mely ezt mondja vala nékik: Jõjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhõben; és láták õket az õ ellenségeik.(HU)
Jelenések 11:13 És lõn abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsõséget.(HU)
Jelenések 11:14 A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljõ.(HU)
Jelenések 11:15 A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lõnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az õ Krisztusáéi lettek, a ki örökkön örökké uralkodik.(HU)
Jelenések 11:16 És a huszonnégy Vén, a ki az Isten elõtt ül az õ királyiszékeiben, esék az õ orczájára és imádá az Istent,(HU)
Jelenések 11:17 Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendõ vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.(HU)
Jelenések 11:18 És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják.(HU)
Jelenések 11:19 És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az õ szövetségének ládája az õ templomában; és lõnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégesõ.(HU)
Jelenések 12:1 És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az õ fejében tizenkét csillagból korona;(HU)
Jelenések 12:2 A ki terhes vala, és akarván szûlni, kiált vala, és kínlódik vala a szûlésben.(HU)
Jelenések 12:3 Láttaték más jel is az égben, és ímé [vala] egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az õ fejeiben hét korona;(HU)
Jelenések 12:4 És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szûlõ asszony elé, hogy mikor szûl, annak fiát megegye.(HU)
Jelenések 12:5 És szûle fiú-magzatot, a ki vasvesszõvel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az õ királyiszékéhez.(HU)
Jelenések 12:6 Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentõl készített helye van, hogy ott táplálják õt ezer kétszáz hatvan napig.(HU)
Jelenések 12:7 És lõn az égben viaskodás: Mihály és az õ angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az õ angyalai;(HU)
Jelenések 12:8 De nem vehetének diadalmat, és az õ helyök sem találtaték többé a mennyben.(HU)
Jelenések 12:9 És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az õ angyalai [is] õ vele levettetének.(HU)
Jelenések 12:10 És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erõ, és a mi Istenünknek országa, és az õ Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala õket éjjel és nappal a mi Istenünk elõtt.(HU)
Jelenések 12:11 És õk legyõzték azt a Bárány véréért, és az õ bizonyságtételöknek beszédéért; és az õ életöket nem kímélték mind halálig.(HU)
Jelenések 12:12 Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.(HU)
Jelenések 12:13 Mikor azért látta a sárkány, hogy õ levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szûlte.(HU)
Jelenések 12:14 De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elõl elrepüljön a pusztába az õ helyére, hogy tápláltassék ott ideig, idõkig, és az idõnek feléig.(HU)
Jelenések 12:15 És bocsáta a kígyó az õ szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.(HU)
Jelenések 12:16 De segítségül lõn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az õ száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az õ szájából bocsátott.(HU)
Jelenések 12:17 Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az õ magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megõrzõivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele; [ (Revelation of John 12:18) És álla a tengernek fövenyére. ](HU)
Jelenések 13:1 És láték egy fenevadat feljõni a tengerbõl, a melynek hét feje és tíz szarva vala, és az õ szarvain tíz korona, és az õ fejein a káromlásnak neve.(HU)
Jelenések 13:2 És e fenevad, a melyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az õ lábai, mint a medvéé, és az õ szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adá az õ erejét annak, és az õ királyiszékét, és nagy hatalmat.(HU)
Jelenések 13:3 És látám, hogy egy az õ fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az õ halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld [követé] a fenevadat.(HU)
Jelenések 13:4 És imádák a sárkányt, a ki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik õ vele?(HU)
Jelenések 13:5 És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.(HU)
Jelenések 13:6 Megnyitá azért az õ száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az õ nevét és az õ sátorát, és azokat, a kik a mennyben laknak.(HU)
Jelenések 13:7 Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és õket legyõzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.(HU)
Jelenések 13:8 Annakokáért imádják õt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta.(HU)
Jelenések 13:9 Ha van füle valakinek, hallja!(HU)
Jelenések 13:10 Ha valaki fogságba visz [mást], [õ is] fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tûrése és hite.(HU)
Jelenések 13:11 Azután láték más fenevadat feljõni a földbõl, a kinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány;(HU)
Jelenések 13:12 És az elõbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi õ elõtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az elsõ fenevadat, a melynek halálos sebe meggyógyult vala;(HU)
Jelenések 13:13 És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égbõl a földre, az emberek láttára.(HU)
Jelenések 13:14 És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad elõtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett.(HU)
Jelenések 13:15 És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek,(HU)
Jelenések 13:16 Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az õ jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;(HU)
Jelenések 13:17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson [semmit,] hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.(HU)
Jelenések 13:18 Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.(HU)
Jelenések 14:1 És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és õ vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az õ Atyjának neve.(HU)
Jelenések 14:2 És hallék szózatot az égbõl, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az õ hárfájokkal hárfáznak vala;(HU)
Jelenések 14:3 És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék elõtt, és a négy lelkes állat elõtt és a Vének elõtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földrõl.(HU)
Jelenések 14:4 Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertõztették meg magokat; mert szûzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.(HU)
Jelenések 14:5 És az õ szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke elõtt feddhetetlenek.(HU)
Jelenések 14:6 És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,(HU)
Jelenések 14:7 Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsõséget: mert eljött az õ ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.(HU)
Jelenések 14:8 És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az õ paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek.(HU)
Jelenések 14:9 És harmadik angyal [is] követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,(HU)
Jelenések 14:10 Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az õ haragjának poharába: és kínoztatik tûzzel és kénkõvel a szent angyalok elõtt és a Bárány elõtt;(HU)
Jelenések 14:11 És az õ kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az õ nevének bélyegét felveszi.(HU)
Jelenések 14:12 Itt van a szenteknek békességes tûrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!(HU)
Jelenések 14:13 És hallék az égbõl szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az õ fáradságuktól, és az õ cselekedeteik követik õket.(HU)
Jelenések 14:14 És látám, és ímé vala egy fehér felhõ; és a felhõn üle [valaki,] hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló.(HU)
Jelenések 14:15 És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhõn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.(HU)
Jelenések 14:16 Bocsátá azért, a ki a felhõn ül vala az õ sarlóját a földre; és learattaték a föld.(HU)
Jelenések 14:17 És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala.(HU)
Jelenések 14:18 Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tûzön, és kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szõleinek gerézdeit; mert megértek annak szõlei.(HU)
Jelenések 14:19 Bocsátá azért az angyal az õ éles sarlóját a földre, és a földnek szõleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába.(HU)
Jelenések 14:20 És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.(HU)
Jelenések 15:1 És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, a kinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja.(HU)
Jelenések 15:2 És láték úgymint üvegtengert tûzzel elegyítve; és azokat, a kik diadalmasok a fenevadon és az õ képén, és bélyegén és az õ nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, a kiknek kezében valának az Istennek hárfái.(HU)
Jelenések 15:3 És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya!(HU)
Jelenések 15:4 Ki ne félne téged, Uram! és [ki] ne dicsõítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljõnek mind a pogányok és lehajolnak elõtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.(HU)
Jelenések 15:5 És ezeknek utána látám, és ímé megnyittaték a mennyben a bizonyságtétel sátorának temploma,(HU)
Jelenések 15:6 És kijöve a templomból a hét angyal, a kinél a hét csapás vala, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, és mellöknél arany övekkel körülövezve.(HU)
Jelenések 15:7 És egy a négy lelkes állat közül ada a hét angyalnak hét aranypoharat, a mely az örökkön örökké élõ Istennek haragjával teljes vala.(HU)
Jelenések 15:8 És megtelék a templom füsttel az Isten dicsõségének és erejének miatta, és senki a templomba be nem mehet vala, mígnem a hét angyal hét csapása bevégeztetik.(HU)
Jelenések 16:1 És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.(HU)
Jelenések 16:2 Elméne azért az elsõ, és kitölté az õ poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét.(HU)
Jelenések 16:3 A másik angyal is kitölté az õ poharát a tengerbe; és olyanná lõn, mint a halott vére; és minden élõ állat meghala a tengerben.(HU)
Jelenések 16:4 A harmadik angyal is kitölté az õ poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lõn vér.(HU)
Jelenések 16:5 És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;(HU)
Jelenések 16:6 Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adál nékik inni; mert méltók arra.(HU)
Jelenések 16:7 És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.(HU)
Jelenések 16:8 A negyedik angyal is kitölté az õ poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tûzzel.(HU)
Jelenések 16:9 És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsõséget adjanak.(HU)
Jelenések 16:10 Az ötödik angyal is kitölté az õ poharát a fenevad királyiszékére; és lõn az õ országa setét; és rágják vala az õ nyelvöket a kín miatt,(HU)
Jelenések 16:11 És káromlák a menny Istenét az õ kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének az õ cselekedeteikbõl.(HU)
Jelenések 16:12 A hatodik angyal is kitölté az õ poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felõl jövõ királyoknak út készíttessék.(HU)
Jelenések 16:13 És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijõni, a békákhoz hasonlókat;(HU)
Jelenések 16:14 Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyûjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.(HU)
Jelenések 16:15 (Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és õrzi az õ ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az õ rútságát.)(HU)
Jelenések 16:16 Egybegyûjték azért õket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.(HU)
Jelenések 16:17 A hetedik angyal is kitölté az õ poharát a levegõégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktõl, a mely ezt mondja vala: Meglett!(HU)
Jelenések 16:18 És lõnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lõn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.(HU)
Jelenések 16:19 És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon megemlítteték az Isten elõtt, hogy adjon annak inni az õ búsult haragja borának poharából.(HU)
Jelenések 16:20 És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé.(HU)
Jelenések 16:21 És nagy jégesõ, mint egy-egy tálentom, szálla az égbõl az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégesõ csapásáért; mert annak csapása felette nagy.(HU)
Jelenések 17:1 És jöve egy a hét angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, a ki a sok vizen ül;(HU)
Jelenések 17:2 A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az õ paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai.(HU)
Jelenések 17:3 És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala.(HU)
Jelenések 17:4 Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakõvel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az õ paráznaságának tisztátalanságával,(HU)
Jelenések 17:5 És az õ homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.(HU)
Jelenések 17:6 És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétõl és a Jézus bizonyságtevõinek vérétõl; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám õt.(HU)
Jelenések 17:7 És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely õt hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van.(HU)
Jelenések 17:8 A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységbõl jõ fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van.(HU)
Jelenések 17:9 Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fõ a hét hegy, a melyen az asszony ül;(HU)
Jelenések 17:10 Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljõ, kevés [ideig] kell annak megmaradni.(HU)
Jelenések 17:11 A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy.(HU)
Jelenések 17:12 A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal.(HU)
Jelenések 17:13 Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják.(HU)
Jelenések 17:14 Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyõzi õket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az õ vele való hivatalosok és választottak és hívek [is.](HU)
Jelenések 17:15 És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.(HU)
Jelenések 17:16 És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyûlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik õt tûzzel.(HU)
Jelenések 17:17 Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az õ szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az õ birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei.(HU)
Jelenések 17:18 És az asszony, a melyet láttál, ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain.(HU)
Jelenések 18:1 És ezek után láték más angyalt leszállani a mennybõl, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsõségétõl.(HU)
Jelenések 18:2 És kiálta [teljes] erejébõl, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyûlölséges madárnak tömlöczévé.(HU)
Jelenések 18:3 Mert az õ paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai õ vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az õ dobzódásának erejébõl meggazdagodtak.(HU)
Jelenések 18:4 És hallék más szózatot a mennybõl, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belõle én népem, hogy ne legyetek részesek az õ bûneiben, és ne kapjatok az õ csapásaiból:(HU)
Jelenések 18:5 Mert az õ bûnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az õ gonoszságairól.(HU)
Jelenések 18:6 Fizessetek úgy néki, a mint õ fizetett néktek, és kétszerrel kettõztessétek meg néki az õ cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki.(HU)
Jelenések 18:7 A mennyire dicsõítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az õ szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.(HU)
Jelenések 18:8 Ennekokáért egy nap jõnek õ reá az õ csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tûzzel égettetik meg; mert erõs az Úr, az Isten, a ki megbünteti õt.(HU)
Jelenések 18:9 És siratják õt, és jajgatnak õ rajta a föld királyai, a kik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az õ égésének füstjét látják,(HU)
Jelenések 18:10 Nagy távol állva az õ kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!(HU)
Jelenések 18:11 A föld kalmárai is siratják és jajgatják õt, mert az õ árúikat immár senki nem veszi;(HU)
Jelenések 18:12 Arany és ezüst, és drágakõ és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézbõl és vasból és márványkõbõl [csinált] minden edényt;(HU)
Jelenések 18:13 És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.(HU)
Jelenések 18:14 És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tõled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tõled, és többé azokat meg nem találod.(HU)
Jelenések 18:15 Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak õ tõle, távol állanak az õ kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,(HU)
Jelenések 18:16 És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!(HU)
Jelenések 18:17 És minden hajósmester és a hajókon levõk mind, a sokaság és az evezõk, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.(HU)
Jelenések 18:18 És kiáltának, látván az õ égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz?(HU)
Jelenések 18:19 És port hányván az õ fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában!(HU)
Jelenések 18:20 Örülj õ rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg õt érettetek való büntetéssel.(HU)
Jelenések 18:21 És egy erõs angyal egy nagy malomkõhöz hasonló követ felvõn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik.(HU)
Jelenések 18:22 És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned;(HU)
Jelenések 18:23 És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és võlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bûvöléseidtõl eltévelyedtek mind a népek.(HU)
Jelenések 18:24 És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön.(HU)
Jelenések 19:1 És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsõség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!(HU)
Jelenések 19:2 Mert igazak és igazságosak az õ ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az õ paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az õ szolgáinak vérét annak kezén.(HU)
Jelenések 19:3 És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké.(HU)
Jelenések 19:4 És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!(HU)
Jelenések 19:5 És a királyiszéktõl szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan õ szolgái, a kik félitek õt, kicsinyek és nagyok!(HU)
Jelenések 19:6 És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erõs mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.(HU)
Jelenések 19:7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsõséget néki, mert eljött a Bárány menyegzõje, és az õ felesége elkészítette magát,(HU)
Jelenések 19:8 És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.(HU)
Jelenések 19:9 És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzõjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.(HU)
Jelenések 19:10 És leborulék annak lábai elõtt, hogy imádjam õt, de monda nékem: Meglásd , ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.(HU)
Jelenések 19:11 És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.(HU)
Jelenések 19:12 És az õ szemei olyanok, mint a tûzláng; és az õ fején sok korona; az õ neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak õ maga.(HU)
Jelenések 19:13 És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.(HU)
Jelenések 19:14 És mennyei seregek követik vala õt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.(HU)
Jelenések 19:15 És az õ szájából éles kard jõ vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és õ fogja azokat legeltetni vasvesszõvel; és õ nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.(HU)
Jelenések 19:16 És az õ ruháján és tomporán oda vala írva az õ neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.(HU)
Jelenések 19:17 És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jõjjetek el, és gyûljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;(HU)
Jelenések 19:18 Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok ûlõknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.(HU)
Jelenések 19:19 És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az õ seregeik egybegyûltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az õ serege ellen.(HU)
Jelenések 19:20 És megfogaték a fenevad, és õ vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette õ elõtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: õk ketten elevenen a kénkõvel égõ tüzes tóba vettetének:(HU)
Jelenések 19:21 A többiek pedig megöletének a lovon ûlõnek kardjával, a mely az õ szájából jõ vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.(HU)
Jelenések 20:1 És láték egy angyalt leszállani a mennybõl, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.(HU)
Jelenések 20:2 És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendõre,(HU)
Jelenések 20:3 És veté õt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé õ felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendõ; azután el kell néki oldoztatni egy kevés idõre.(HU)
Jelenések 20:4 És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és [látám] azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.(HU)
Jelenések 20:5 A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendõ. Ez az elsõ feltámadás.(HU)
Jelenések 20:6 Boldog és szent, a kinek része van az elsõ feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak õ vele ezer esztendeig.(HU)
Jelenések 20:7 És mikor eltelik az ezer esztendõ, a Sátán eloldatik az õ fogságából.(HU)
Jelenések 20:8 És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévõ népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyûjtse õket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.(HU)
Jelenések 20:9 És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentõl a mennybõl tûz szálla alá, és megemészté azokat.(HU)
Jelenések 20:10 És az ördög, a ki elhitette õket, vetteték a tûz és kénkõ tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.(HU)
Jelenések 20:11 És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta ûlõt, a kinek tekintete elõl eltûnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.(HU)
Jelenések 20:12 És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten elõtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek [könyve;] és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az õ cselekedeteik szerint.(HU)
Jelenések 20:13 És a tenger kiadá a halottakat, a kik õ benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik õ nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az õ cselekedeteik szerint.(HU)
Jelenések 20:14 A pokol pedig és a halál vettetének a tûznek tavába. Ez a második halál, a tûznek tava.(HU)
Jelenések 20:15 És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tûznek tavába vetteték.(HU)
Jelenések 21:1 Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.(HU)
Jelenések 21:2 És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.(HU)
Jelenések 21:3 És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbõl: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök.(HU)
Jelenések 21:4 És az Isten eltöröl minden könyet az õ szemeikrõl; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk elmúltak.(HU)
Jelenések 21:5 És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.(HU)
Jelenések 21:6 És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.(HU)
Jelenések 21:7 A ki gyõz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.(HU)
Jelenések 21:8 A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bûbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tûzzel és kénkõvel égõ tóban [lesz], a mi a második halál.(HU)
Jelenések 21:9 És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.(HU)
Jelenések 21:10 És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentõl szállott alá a mennybõl.(HU)
Jelenések 21:11 Benne vala az Isten dicsõsége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kõhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kõhöz;(HU)
Jelenések 21:12 És nagy és magas kõfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének [nevei:](HU)
Jelenések 21:13 Napkeletrõl három kapu; északról három kapu; délrõl három kapu: napnyugotról három kapu.(HU)
Jelenések 21:14 És a város kõfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.(HU)
Jelenések 21:15 A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vesszõ, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kõfalát.(HU)
Jelenések 21:16 És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszõvel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlõ.(HU)
Jelenések 21:17 És megméré annak kõfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.(HU)
Jelenések 21:18 És kõfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.(HU)
Jelenések 21:19 És a város kõfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az elsõ alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;(HU)
Jelenések 21:20 Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.(HU)
Jelenések 21:21 A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngybõl vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.(HU)
Jelenések 21:22 És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.(HU)
Jelenések 21:23 És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsõsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.(HU)
Jelenések 21:24 És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az õ dicsõségöket és tisztességöket abba viszik.(HU)
Jelenések 21:25 És annak kapui be nem záratnak nappal ( éjszaka ugyanis ott nem lesz);(HU)
Jelenések 21:26 És a pogányok dicsõségét és tisztességét abba viszik.(HU)
Jelenések 21:27 És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.(HU)
Jelenések 22:1 És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékébõl jõvén ki(HU)
Jelenések 22:2 Az õ utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.(HU)
Jelenések 22:3 És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és õ szolgái szolgálnak néki;(HU)
Jelenések 22:4 És látják az õ orczáját; és az õ neve homlokukon [lesz.](HU)
Jelenések 22:5 És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg õket, és országolnak örökkön örökké.(HU)
Jelenések 22:6 És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az õ angyalát, hogy megmutassa az õ szolgáinak [azokat,] a miknek meg kell lenni hamar.(HU)
Jelenések 22:7 Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.(HU)
Jelenések 22:8 És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai elõtt, hogy õt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.(HU)
Jelenések 22:9 Az pedig monda nékem: Meglásd, ne [tedd;] mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.(HU)
Jelenések 22:10 Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idõ közel van.(HU)
Jelenések 22:11 A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.(HU)
Jelenések 22:12 És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem [van,] hogy megfizessek mindenkinek, a mint az õ cselekedete lesz.(HU)
Jelenések 22:13 Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az elsõ és utolsó.(HU)
Jelenések 22:14 Boldogok, a kik megtartják az õ parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.(HU)
Jelenések 22:15 De kinn [maradnak] az ebek és a bûbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.(HU)
Jelenések 22:16 Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekrõl bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.(HU)
Jelenések 22:17 És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jõjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.(HU)
Jelenések 22:18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [Hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;(HU)
Jelenések 22:19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeibõl, az Isten annak részét eltörli az élet könyvébõl, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.(HU)
Jelenések 22:20 Ezt mondja, a ki ezekrõl bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!(HU)
Jelenések 22:21 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [legyen] mindnyájan ti veletek. Ámen.(HU)